Monthly Archives: július 2013

Minden idők legfiatalabb Billboard éllovasai

A 10 legfiatalabb előadó, aki első helyezést ért el a Billboard kislemez slágerlistáján.

1. Michael Jackson (a Jackson 5 együttes frontembereként)

Dal: I Want You Back
Év: 1969
Életkor: 11 év

Az együttes többi tagja, Michael Jackson testvérei is mind 20 év alatt voltak, amikor az I Want You Back az első helyre került. Az életkorok: Marlon – 12,  Tito – 16, Jermaine  – 15, Jackie – 18.

2. Zac Hanson (a Hanson együttes tagjaként)

Dal: MMMBop
Év: 1997
Életkor: 11 év (Zac pár hónappal idősebb volt az MMMBop sikere idején, mint Michael Jackson akkor amikor az I Want You Back az élre került)

A Hanson a Jackson 5-hoz hasonlóan szintén egy testvérekből álló együttes volt – itt három testvér zenélt együtt. Zac két bátyja is 20 év alatt volt a siker idején: Taylor 14, Isaac 17 éves. Micheltől eltérően azonban Zac nem volt frontember együttesében  (az a 14 éves Taylor volt).

3. Kris Kross

Dal: Jump
Év: 1992
Életkor: Chris Smith 12 év, Chris Kelly 13 év

4. Stevie Wonder

Dal: Fingertips
Év: 1962
Életkor: 13 év

5. Donny Osmond

Dal: Go Away Little Girl
Év: 1971
Életkor: 13 év

6. Tiffany

Dal:  I Think We’re Alone Now
Év: 1987
Életkor: 16 év

7.  Joey McIntyre (a New Kids On The Block együttes tagjaként)

Dal: I’ll Be Loving You (Forever)
Év: 1989
Életkor: 16 év

Az együttesből még ketten voltak 20 év alatt a siker idején: Jordan Knight 19 éves volt, Donnie Wahlberg pedig két hónappal volt 20. születésnapja előtt.

8. Chris Brown

Dal: Run It
Év: 2005
Életkor: 16 év

9. Soulja Boy Tell Em

Dal: Crank That (Soulja Boy)
Év: 2007
Életkor: 17 év

10. Debbie Gibson

Dal: Foolish Beat
Év: 1988
Életkor: 17

Forrás:  http://www.zimbio.com/Artists+Who+Topped+the+Billboard+Hot+100+Before+They+Turned+20/articles

Kiadatlan Michael Jackson dalok

Michael Jacksonnak rengeteg egyelőre ki nem adott dala van. Az alábbi nem egy teljes lista, hanem csak azokat a kiadatlan dalokat tartalmazza, amelyekről már írtam ezen a blogon, s így a lista természetesen folyamatosan bővül.

Seeing Voices

I Am A Loser / I Was The Loser

Days In Gloucestershire / People of the World / Hollywood Tonight demó

The Ultimate Collection

TheUltimateCollection (MJ)Ha nincs kedved, módod összegyűjteni Michael Jackson összes lemezét, viszont egy olyan kiadványba szívesen beruháznál, amely áttekintést nyújt a pályafutásáról, akkor az Ultimate Collection-t én mindenképpen az elsők között ajánlom megfontolásra. A boxset-et 2004-ben dobták piacra és (kronologikus sorrendben) valóban érinti Michael pályafutásának minden szakaszát a gyerekkorától az utolsó még életében megjelent stúdió albumáig.

Azonban a kiadvány azok számára is tartalmaz csemegéket, akiknek egyébként megvan a legtöbb Jackson stúdió album. Gondolok itt például a The Wiz című 1978-as zenés film két dalára (Ease On Down The Road, You Can’t Win), ismert dalok demóira,  korábban ki nem adott dalok demóira, a Captain EO című film egyik betétdalára (We Are Here To Change The World) vagy a We Are The World című jótékonysági dal egyedül Michael által énekelt demójára, amely egyes rajongói vélemények szerint jobb, mint az ismert verzió.

A 4 CD mellett találunk a csomagban egy koncert DVD-t is Jackson 1992-es bukaresti koncertjéről.

Az Ultimate Collection nagyon tetszetős, igényes csomagolást kapott, ráadásként pedig egy csaknem 60 oldalas könyv is található benne, amely képekkel és írásokkal kalauzol minket végig Michael Jackson pályafutásán.

Sajnos Magyarországon viszonylag nehéz beszerezni és nem is olcsó, de az Amazonról kedvezőbb áron hozzá lehet jutni, mint amennyiért én itt láttam.

1. CD

1. I Want You Back
2. ABC
3. I’ll Be There
4. Got To Be There
5. I Wanna Be Where You Are
6. Ben
7. Dancing Machine- Single Version
8. Enjoy Yourself- The Jacksons
9. Ease On Down The Road
10. You Can’t Win
11. Shake Your Body (Down To The Ground)- Single Edit
12. Shake Your Body (Down To The Ground)- Early Demo
13. Don’t Stop ‘Til You Get Enough
14. Rock With You
15. Off The Wall
16. She’s Out Of My Life
17. Sunset Driver- Demo
18. Lovely One- The Jacksons
19. This Place Hotel- The Jacksons

2. CD

1. Wanna Be Startin’ Somethin’
2. The Girl Is Mine (With Paul Mccartney)
3. Thriller
4. Beat It
5. Billie Jean
6. P.Y.T. (Pretty Young Thing)- Demo
7. Someone In The Dark
8. State Of Shock- The Jacksons (With Mick Jagger)
9. Scared Of The Moon
10. We Are The World – Demo
11. We Are Here To Change The World

3. CD

1. Bad
2. The Way You Make Me Feel
3. Man In The Mirror
4. I Just Can’t Stop Loving You- Michael Jackson,Siedah Garrett
5. Dirty Diana
6. Smooth Criminal
7. Cheater
8. Dangerous- Early Version
9. Monkey Business
10. Jam
11. Remember The Time
12. Black Or White
13. Who Is It (IHS Mix)
14. Someone Put Your Hand Out

4. CD

1. You Are Not Alone
2. Stranger In Moscow
3. Childhood (Theme From “Free Willy 2”)
4. On The Line
5. Blood On The Dance Floor
6. Fall Again
7. In The Back
8. Unbreakable
9. You Rock My World with intro
10. Butterflies
11. Beautiful Girl
12. The Way You Love Me
13. We’ve Had Enough

DVD

(Az 1992-es bukaresti koncert a Dangerous Turné keretében.)

1. Jam
2. Wanna Be Startin’ Somethin’
3. Human Nature
4. Smooth Criminal
5. I Just Can’t Stop Loving You
6. She’s Out Of My Life
7. I Want You Back
8. I’ll Be There
9. Thriller
10. Billie Jean
11. Working Day And Night
12. Beat It
13. Will You Be There
14. Black Or White
15. Heal The World
16. Man In The Mirror

Jump for Joy

Egy vidám stúdiófelvétel a Jacksonsról 1977-ből. A Jump for Joy című dal a csapat Goin’ Places című albumán jelent meg – kislemezként külön nem. A második videó interjú az album fő producereivel, Kenneth Gamble-lel és Leon Huffal, a Sigma Sounds Studios tulajdonosával, Joseph Tarsiával és magával az együttessel – köztük az akkor 19 éves Michaellel.

Írta és komponálta: Dexter Wansel és Cynthia Biggs
Producer: Dexter Wansel
A felvétel ideje: 1977
A felvétel helyszíne: Sigma Sound Studio, Philadelphia, Pennsylvania
Album: Goin’ Places

Könyv jelenik meg Michael Jackson Dangerous című albumáról

Susan Fast

Susan Fast

Az alábbi írás a 333sound.com blogon jelent meg 2013 áprilisában. Interjú Susan Fast professzorral, aki Michael Jackson 1991-es Dangerous című albumának bemutatását, elemzését választotta soron következő könyve témájául.  A könyv a 33 1/3 sorozat részeként fog megjelenni. A sorozat egyes kötetei mind egy-egy híres vagy a könyv szerzője által más szempontból jelentősnek tartott albumról szólnak. 

A következő néhány hónapban bemutatjuk a soron következő tizennyolc 33 1/3 könyv szerzőit, így megismerhetik őket, az írásaikat és megtudhatják, hogy miféle kitekeredett lélek dönt úgy, hogy egyetlen albumról fog gondolkodni hónapokon át.

Következik: Susan Fast, aki professzor a hamiltoni McMaster Egyetem (Ontario, Kanada) Angol és Kulturális Tanulmányok Karán. Kutatásai kiterjednek a nem, a szexualitás, a faj, az etnicitás, az ön-felépítés, az előadás és a performativitás, valamint a geopolitikai erőszak/konfliktus témáira a kortárs populáris zenében. Ő a szerzője az In the Houses of the Holy: Led Zeppelin and the Power of Rock Music című könyvnek.

Összhangban akadémiai érdeklődési körével a populáris zene és az előadás iránt, Fast úgy döntött, hogy Michael Jackson Dangerous című albumáról fog írni 33 1/3 könyvében. A következő interjúból megtudhatjuk miért választotta a Dangerous-t MJ néhány népszerűbb albuma helyett és hogy véleménye szerint mi hiányzik a Michael Jackson életmű kutatásából.

Mi az ami leginkább arra sarkallta, hogy erről az albumról írjon?

Susan Fast: Már évek óta szerettem volna erről az albumról írni és amikor gondolkodtam róla mindig úgy képzeltem el ezt az írást, mint a 33 1/3 sorozat egy könyvét. Ez a megfelelő formátum egy ilyen projektnek. A Dangerous számomra nagyon fontos albumnak tűnik Michael Jackson karrierjében. Tudom, hogy néhányan a Thrillert mondanák zenei csúcspontjának (bár mások szerint az Off The Wall az). A Bad volt az első album, amivel szólóművészként turnézott, így az is fontos mérföldkő, de néhányan úgy érzik a Bad nem volt olyan jó album, mint a Thriller. Úgy vélem a legtöbben úgy érzik, hogy mire a Dangerous kijött Jackson legjobb munkái már mögötte voltak, de én ezzel nem értek egyet. Ami érdekessé teszi számomra a Dangerous-t az, hogy Jackson ezen az albumon végre felnőtté válik. Súlyosabb témákkal foglalkozik, beleértve a szerelmet és a nemi vágyat is. Egy sötétebb, kevésbé gyerekesen optimista víziót ad nekünk itt a világról és gyakran úgy tűnik, mintha érzelmileg a törési ponton lenne. Mindezt kevesebb színpadiassággal teszi – ami nem azt jelenti, hogy kevesebb zenei kicsapongással -, mint a korábbi lemezein.

Az album egyik kritikája, amelyet Jon Dolan írt a Nirvana Nevermindjához hasonlította azt. Dolan azt írta: „Jackson rémületének, depressziójának és sérült gyermeki felfogásának a jóról és rosszról sokkal több közössége van Kurt Cobainnel, mint azt akkoriban bárki is észrevette volna.” Miközben ambiciózus kijelentéseket teszünk erről a lemezről – a rock rajongók szíves engedelmével (és magamat is közéjük sorolom) – régóta játszom a gondolattal, hogy a Dangerous Jackson Achtung Baby-je (U2 album – a ford.), sok tekintetben hasonlóan egy tűnődő, sérülékeny átlépése a Rubiconnak. Nem csupán a szövegek viszik Jacksont erre az útra, hanem a hangjának egy újfajta használata, új zenei stílusok felölelése, beleértve a hip-hopot is, és egy sokkal hangsúlyosabb szövetsége a fekete zenei hangzásvilággal, múltbelivel és jelenbelivel, mint a korábbi munkáiban. Én a Dangeroust egy olyan koncepcióalbumként látom, amelyben Jackson a posztmodernitás, a szerelem, a szexualitás, a spiritualitás és a jövő témáit kutatja. Igazán izgalmas az a lehetőség, hogy ezt a nagyon alulértékelt albumot vizsgáljam egy könyv hosszúságú tanulmányban.

Kikhez fog fordulni a könyv írása közben és miért?

SF: A célom az, hogy alaposan megvizsgáljam az albumot; javaslatot teszek arra, hogy olyan módon hallgassuk, amely kapcsolódik Jackson nyilvános imázsához és ahhoz a kulturális pillanathoz, amelyben az album született. Mivel nagyon kevés ilyen kritikai elemzése született Jackson munkáinak ezt akarom a leginkább a figyelem középpontjába állítani (hasonlóan ahhoz, ahogy Carl Wilson a Celine Dionról szóló 33 1/3 könyvében a figyelem középpontjába egy széleskörű kulturális elemzést állított – az a kedvenc könyvem a sorozatban). De elkerülhetetlen, hogy miközben írok el fognak jönni olyan pillanatok, amikor olyan kérdések merülnek fel, amikre csak az egyik zenész adhat választ, vagy másvalaki, aki közel állt az album megalkotásának folyamatához. Ez már tavaly is előfordult, amikor cikket írtam Jacksonról a Popular Music and Society folyóirat különszámába. Az esszé egy része a vezető gitárosról Jennifer Battenről szólt és felvettem a kapcsolatot vele, hogy megerősítsen néhány tényszerű információt, például azt, hogy MJ tervezte-e Jennifer őrült kosztümjeit (a válasz az, hogy igen, ő tervezte). Szóval ez itt is előfordulhat. Joe Vogel sok olyan emberrel készített interjút, akik szorosan együtt dolgoztak Jacksonnal, amikor megírta Man in the Music című könyvét és Jackson régi hangmérnöke Bruce Swedien is kiadott egy könyvet néhány évvel ezelőtt, amely sok érdekes technikai információt tartalmaz a lemezfelvételekről, így ez a rész már nagyban lefedett.

Jellemezze kérem azt a folyamatot, ahogy készül az ön 33 1/3 könyve. Volt valami, ami meglepte? Volt olyan, hogy valamilyen ötlettel indult, ami aztán időközben teljesen mássá vált?

SF: Nagyszerű volt, hogy le kellett írnom a javaslatomat, mivel ez segített fókuszálni azokat az ötleteket, amelyek addig csak céltalanul keringtek a fejemben. Soha nem gondoltam koncepcióalbumként a Dangerous-re korábban, de amint írtam a javaslatot és végiggondoltam a fejezetek rendjét akkor ez annyira világosan kiadta magát. A másik egy Alan Light által a Rolling Stone-ban tett megjegyzés volt, ami erre a lehetőségre vezetett. Az album számainak sorrendjét kritizálta, az nem tetszett neki, ahogy Jackson a hasonló dalokat egy „kupacba” csoportosította. Hirtelen felvillant előttem, hogy ezek a „kupacok” értelmet nyernek, ha ellenállás helyett, vagy ahelyett hogy nehézkesnek találnák ezt, elfogadjuk őket. Ezek a kupacok valójában egy meggyőző ívet kínálnak nekünk a narratívára vonatkozóan (el kell olvasniuk a könyvet ahhoz, hogy meglássák mi véleményem szerint ez az ív).

Mi az amit kutatni akar Michael Jackonról és amiről úgy érzi nem tárgyalták eddig kielégítő módon máshol a zenei kritikában vagy az akadémiai írásokban?

DangerousSF: Miután Jackson meghalt kutatni kezdtem komoly írások után a zenéjéről és nagyon meglepett mennyire kevés ilyen írást találtam. Mindenki annyira csak arra koncentrált, hogy szerintük milyen őrült élete volt (és őszintén szólva még ezt sem igazán érdekfeszítő módokon kutatták), hogy közben valahogy elhanyagolták ezt a hihetetlenül gazdag, összetett, virtuóz zenei életművet, rövid filmeket, videóra felvett koncert előadásokat. (Mellékesen megjegyzem, hogy a haláláig nem találkoztam az 1992-es Dangerous turnén felvett bukaresti koncertje DVD-jével, amely az egyetlen életében megjelent koncertfelvétele. 2005-ben jelent meg, amikor a világot csak Jackson büntetőpere érdekelte.) Nehéz felfogni, hogy minden idők egyik legfontosabb művészét hogyan vethették vagy hanyagolhatták el ennyire művészként. Még karrierje csúcspontján is csak néhány jó esszé született, amely próbált valami fontosat megragadni a művészetéről. Ez lassan kezd változni. Volt néhány szenzációs írás Jacksonról a halála óta, de a dalok és a videók mélyebb elemzése, az, hogy valaki beleássa magát egy albumba – ez gyakorlatilag még mindig feltérképezetlen terület. Joe Vogel Man in the Music című könyve az első és egyetlen könyv, amely albumonkénti áttekintést nyújt Jackson munkáiról. Csak gondoljuk bele mennyi ilyen könyv létezik más fontos művészek munkáiról! És az a helyzet, hogy Jackson munkája annyira összetett, hogy többféle és egymásnak ellentmondó interpretációknak kellene léteznie – amint léteznek más művészekről, akik érdekelnek minket.

Tehát annyi minden van, amiről lehetne beszélni, de ebben a könyvben én Jackson felnőttségét szeretném kutatni – azt a felnőtt imázst amit prezentált, az album komolyságát – és hogy hogyan viszonyul más „komoly” zenei állásfoglalásokhoz, amelyek kijöttek abban a zenei szempontból elképesztően gazdag évben, 1991-ben: nemcsak a Nevermindról vagy az Achtung Baby-ről van szó, hanem sok minden másról. Ez Michael Jackson, akit állandóan megtagadtak a kritikusok. Sokan nem tudtak felnőttként tekinteni rá, vagy nem hitték el, hogy az, és amikor végre felnőttként mutatkozott be a Dangerous-szel, akkor kritikailag többé-kevésbé elutasították ezt. Pontosan ez az a pillanat – a pillanat amikor éretté válik -, amikor a normálistól való eltérése elviselhetetlenné válik és a zenéje iránti kritikai vakság elharapózik. Michael mint crossover csodagyerek – mesés. De felnőttként, dendiként, azzal a kinézettel, forró szexualitásával az előadásaiban (amit sok kritikus nem tudott vagy nem akart meglátni), a gyerekek és gyermeki dolgok iránti szeretetével, partner nélkülisége, és az, hogy nem csinált feketébbnek hangzó zenét – ez (az utolsó pont) nagyon rémisztő volt a fővonalas média számára és sokaknak azon túl is. Néhány évvel a Dangerous megjelenése után volt, hogy először megvádolták gyerekmolesztálással: véleményem szerint ez az album volt az a dokumentum, amely mozgásba lendítette a kerekeit ennek a látványos kegyvesztésnek.

Mi volt az első koncertje?

SF: Nem lenne mesés ha azt mondhatnám MJ? De sosem láttam őt élőben. Az első koncertem egy Bowie koncert volt 1976-ban a Young Americans turnéján. Bowie fanatikus voltam. Az Internet kora előtt és mivel távol a belvárostól éltem sokszor telefonon vagy levélben rendeltem jegyet. (Bárcsak még mindig meglenne? Miért nem tettem el?) Nem emlékszem egyáltalán hogyan hallottam róla. A rádióból? Az újságból? Egy magazinból? Hogy jelentették be a koncerteket abban az időben? Mindezt úgy tettem, hogy abszolút fogalmam sem volt arról hogy fogok eljutni Vancouverbe a koncertre. Végül a szüleim vittek el autóval (hat órás út). Emlékszem amint beszaladtam a Pacific Coliseumba – ah, a fesztivál ülésrend napjai -, ahol oda tudtál lapulni a színpadhoz. Nem voltak biztonsági emberek, nem voltak korlátok. Úgy gondoltam elég glam vagyok, de az semmi nem volt ahhoz képest, ami körülvett: mindenfelé Ziggy Stardust, Aladdin Sane, Diamond Dog inkarnációk. Bowie maga fekete öltönyben és fehér ingben sétált ki a színpadra. A hosszú haja a múlté volt, és bár még mindig vörös volt, látszott, hogy már egy ideje nem festette. Ez már az új „sovány fehér gróf” kinézete volt. Önelégülten vigyorgott ránk, akik még mindig a Ziggy napokban voltunk leragadva. Emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött, hogy élőben láthatom a bálványomat alig több, mint egy karnyújtásnyira tőlem. Egész idő alatt reszkettem. Nem emlékszem arra hogy hagytam el a stadiont, de arra élénken emlékszem, amint kint ültem és vártam a fuvaromra, ami nagyon hosszú időnek tűnt a hideg februári levegőn, és úgy éreztem örökre megváltoztam. Varázslat.

Hogyan hallgat zenét otthon: vinylen, CD-n vagy MP3-ban? Miért?

SF: CD-n vagy MP3-ban. Jónéhány éve megszabadultam a lemezjátszómtól. Így könnyebben kezelhető az a szokásom, hogy újra és újra meghallgatom ugyanazt a dalt (komolyan nem tudok elszakadni, amikor valamire nagyon rákattanok). De érdekes módon, amikor Jackson meghalt, akkor elővettem a Thriller vinyl verzióját, kihajtottam egy polcon az egyetemi irodámban és a mai napig ott van. Nem vagyok egy olyan audiófil, aki ragaszkodik ahhoz, hogy a vinyl jobb, mint a digitális felvételek, de nagyon hiányzik az albumborítók gazdagsága, amely a vinyl lemezeket jellemezte. Más veszteségek mellett például a Thriller CD verziója nem tartalmazza azokat a rajzokat, amiket Jackson készített a lemez belső borítójára.

Nevezzen meg egy olyan szöveget a Dangerous albumról, amely megtestesíti a) magát az albumot, b) önnek azt az élményét, amikor először találkozott az albummal, c) azokat az élményeket, amelyekben része volt a könyv írásakor eddig.

SF: Nem a szövegek ragadtak meg – ritka az, hogy engem a szövegek ragadjanak meg! Engem a hangzás vonz: a groove-ok, a melódiák, a hang minősége, érdekes harmóniaváltások, hangszerválasztások, produkciós értékek, és hogy a zene által hogyan éljük át az időt és a saját testünket. Ami számomra Michael Jackson zenéjében mámorító, nos, az maga a zene. Különösen az intenzitása. Noha ez az intenzitás mindig ott van Jackson zenéjében, azt mondanám, hogy a csúcspontját a Dangerous albumon éri el. Ez a lemez érzelmileg annyira véres!

Egész pályafutásom során próbáltam kitalálni hogyan lehet hatásosan írni a zenei hangzásról – úgy hogy az ne csupán a zenei struktúrákról vagy más részletekről szóljon öncélú módon -, olyan nyelven, amit nem csupán néhány specialista ért meg, hanem olyan módon, amely a zene hangzását jelentős kulturális ideákkal köti össze. Ha a zene elsődleges jelentését a szövegek adnák meg, akkor miért lenne szükségünk a zenére? A zenei hangzás kulturális jelentést hordoz magában. Szóval érdekes számomra, hogy ez a felnőtt imázs, amelyet Jacksontól a Dangerous-ön kapunk, ekkora érzelmi intenzitáshoz kötődik – a hangjában (amely gyakran a törési ponton van), a groove-ok feszességében, vagy a zene barokkos csapongásaiban. Ez az intenzitás sokszor a világból való kiábrándultsághoz kötődik – az elhagyatottság vagy megcsalatás érzéséhez. Vagy a dühhöz. Ott van például a Black or White, ami nemcsak egy cuki kis dalocska a faji harmóniáról, ha igazán leásol a felszín alá. A fickó igazán dühös! És úgy gondolom, ha ki kellene emelnem egy dolgot, ami jellemzi az albumot, akkor az talán a tánc lenne a Black or White kisfilm végén. Tudom, hogy ezzel elkanyarodunk a zenétől, de annak a táncnak az intenzív és váltakozó érzelmi tájképe ugyanazt foglalja össze mozgásban, amit az album nyújt hangzásban.

Forrás: http://333sound.com/2013/04/24/the-33-13-author-qa-susan-fast/

Minden idők legnagyobb példányszámban elkelt albumai

Minden idők legnagyobb példányszámban eladott albumai a New Yorker 2013 januári listája alapján. Amint látható az első 30-ban három Michael Jackson album is található – a Thriller az első helyen. De ott van a 11. helyen a Bad, a 23. helyen pedig a Dangerous is. Egy albumnál többel Jacksonon kívül csak a Pink Floyd, a Beatles, Celine Dion és az Eagles szerepel az első harmincban (mind két-két albummal), de három albummal csak Jackson.

1. Michael Jackson, “Thriller”: 66,200,000
2. Soundtrack, “Grease”: 44,700,000
3. Pink Floyd, “The Dark Side of the Moon”: 44,200,000
4. Whitney Houston et al., “The Bodyguard”: 38,600,000
5. The Bee Gees at al., “Saturday Night Fever”: 37,200,000
6. The Eagles, “Their Greatest Hits 1971-1975”: 36,900,000
7. Bob Marley, “Legend”: 36,800,000
8. Led Zeppelin, “IV”: 35,700,000
9. AC/DC, “Back in Black”: 35,700,000
10. Shania Twain, “Come on Over”: 35,400,000
11. Michael Jackson, “Bad”: 34,700,000
12. Soundtrack, “Dirty Dancing”: 33,300,000
13. Dire Straits, “Brothers in Arms”: 33,200,000
14. Alanis Morissette, “Jagged Little Pill”: 33,200,000
15. Fleetwood Mac, “Rumours”: 33,000,000
16. The Beatles, “1”: 32,400,000
17. Pink Floyd, “The Wall”: 31,900,000
18. ABBA, “Gold”: 31,400,000
19. Guns N’ Roses, “Appetite for Destruction”: 30,800,000
20. Simon & Garfunkel, “Greatest Hits”: 30,700,000
21. Queen, “Greatest Hits”: 30,600,000
22. Celine Dion, “Let’s Talk About Love”: 30,300,000
23. Michael Jackson, “Dangerous”: 30,200,000
24. Celine Dion, “Falling into You”: 30,200,000
25. The Eagles, “Hotel California”: 30,000,000
26. Bruce Springsteen, “Born in the U.S.A.”: 29,100,000
27. Metallica, “Metallica”: 28,900,000
28. Meat Loaf, “Bat Out of Hell”: 28,700,000
29. Soundtrack, “Titanic”: 28,500,000
30. The Beatles, “Abbey Road”: 28,300,000

Forrás: http://www.newyorker.com/online/blogs/culture/2013/01/did-michael-jacksons-thriller-really-sell-a-hundred-million-copies.html

Blogajánló

Újabb Michael Jackson blog indult, amely Joseph Vogel Man in the Music (Ember a zenében) című könyve alapján mutatja be Michael dalait. A könyv magyarul sajnos nem jelent meg, de annak, aki tud angolul és érdekli Michael Jackson zenéje mindenképpen ajánlott olvasmány. A blog: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/

Ezenkívül ajánlom mindenki figyelmébe a Michael Jackson – Ember és művész című blogot, amely már régóta működik és régóta ellát minket Michaelről szóló érdekes információkkal: http://michaeljacksonemberesmuvesz.blogspot.hu/

Michael Jacksonról szóló mások által írt könyvek

Részletekért kattints a könyv címére ahol lehet (folyamatosan bővül)!

adrian grant könyvCím: Michael Jackson – A leghitelesebb életrajz képekben 1958-2009
Szerző: Adrian Grant
A megjelenés dátuma: 1994 (első kiadás), 2009. augusztus 1. (negyedik kiadás)
ISBN: 9781849382618 (negyedik kiadás)
Magyar fordításban megjelent? Igen
Formátuma: keményfedelű

Michael Jackson életének és pályafutásának eseményei tényszerűen, kronologikus sorrendbe szedve, képekkel illusztrálva. A szerző egy brit rajongó, aki személyesen Michaeltől kért engedélyt a könyv kiadására. 1994-es első kiadása óta összesen négy kiadást ért meg – a magyar nyelven is megjelent könyv a negyedik, 2009-es kiadás.

.


Before He Was KingCím: Before He Was King
Szerző: Todd Gray
A megjelenés dátuma: 2009. október 21.
ISBN:  9780811875066
Magyar fordításban megjelent? Nem
Formátuma: keményfedelű

Todd Gray fotós 1974 és 1983 között készített fényképeket Michaelről turnékon, a stúdióban, videó forgatásokon és MJ otthonában. Michael halála után úgy döntött készít a képekből egy albumot – s ez lett a Before He Was King.  Megoszt néhány kedves sztorit is, de a főszerep maguké a fotóké. Ha valaki szereti a fényképalbumokat, annak ajánlható. Magyarul nem jelent meg, de a fotók nyelvtudás nélkül is élvezhetők.


ManInTheMusicCím: Man In The MusicThe Creative Life and Work of Michael Jackson
Szerző:
Joseph Vogel
A megjelenés dátuma:
2011. november 1.
ISBN: 
9781402779381
Magyar fordításban megjelent?
Nem
Formátuma:
keményfedelű

A könyv Michael Jackson művészi pályafutásával, zenéjével foglalkozik. Vogel Michael teljes felnőttkori szóló pályafutásáról áttekintést ad könyvében az Off The Walltól a nagy vitákat kiváltó posztumusz Michael albumig. Angolul kell hozzá tudni, mivel magyarul (egyelőre) sajnos nem jelent meg.

 

 


FeaturingMichaelJacksonCím: Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop
Szerző: Joseph Vogel
A megjelenés dátuma: 2012. július 4.
ISBN: 9780981650685
Magyar fordításban megjelent? Nem
Formátuma: puhafedelű, Kindle

Joseph Vogel tizenegy, különféle médiumokban megjelent Michael Jacksonról szóló cikkeinek gyűjteménye.

Könyvként puhafedelű kiadásban, valamint elektronikusan az Amazon Kindle rendszerében érhető el. Angol nyelvű.

.

.


KingofStyleCím: The King Of Style – Dressing Michael Jackson
Szerző: Michael Bush
A megjelenés dátuma: 2012. november 6.
ISBN: 9781608871513
Magyar fordításban megjelent? Nem
Formátuma: keményfedelű

Igényes kivitelezésű könyv Michael Jackson ruhatervezőjétől, Michael Bushtól. Bush 25 évig dolgozott Jackson mellett és a könyvben arról ír, ami az ő szakterülete – Jackson ruháiról, amelyek sok esetben nemcsak emlékezetesek voltak, hanem ikonikussá is váltak, illetve arról, hogy ezek hogyan készültek, Jackson hogyan találta ki őket. A könyv számos díjat nyert, ami nem meglepő, hiszen nagyon szép kiadvány. Angol nyelvű.


EarthSong-Inside Michael Jackson's Magnum OpusCím: Earth Song: Inside Michael Jackson’s Magnum Opus
Szerző: Joseph Vogel
A megjelenés dátuma: 2012. december 10.
ISBN: 99780981650678
Magyar fordításban megjelent? Nem
Formátuma: puhafedelű, Kindle

Egy rövidebb lélegzetvételű könyv Joseph Vogeltől – gyakorlatilag egy esszé -, amely kifejezetten Michael Jackson Earth Song című daláról szól. Könyvként puhafedelű kiadásban, valamint elektronikusan az Amazon Kindle rendszerében érhető el. Angol nyelvű.


mjosszeskuves-1Cím: A Michael Jackson-összeesküvés
Szerző: Aphrodite Jones
A megjelenés dátuma: 2007. június 1. (első kiadás), 2012. szeptember 10. (második kiadás), 2013. október 9. (magyar kiadás)
ISBN: 9780979549809 (első kiadás), 9780615686202 (második kiadás)
Magyar fordításban megjelent? Igen
Formátuma: keményfedelű

Ennek a blognak nem témája a Michael Jackson elleni felhozott gyermekmolesztálási vád (annak taglalására ez a másik blogom szolgál), de ezt a könyvet szeretném itt is ajánlani. Megvásárolható itt:  http://www.mjosszeeskuves.hu/hu


Michael-Jackson-INC-Book-CoverCím: Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire
Szerző: Zack O’Malley Greenburg
A megjelenés dátuma: 2014. június 3.
ISBN: 9781476705965
Magyar fordításban megjelent? Nem
Formátuma: keményfedelű, Kindle

A könyv szerzője a Forbes üzleti magazin egyik újságírója Zack O’Malley Greenburg azt vállalta, hogy a könyvben üzleti és pénzügyi szempontból tekinti át Michael Jackson pályafutását. Könyvként keményfedelű kiadásban, valamint elektronikusan az Amazon Kindle rendszerében érhető el. Angol nyelvű.

.

Lásd még: Hogyan vette meg Michael Jackson a Beatles katalógust?


dangerous 33 1 3Cím: Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3)
Szerző: Susan Fast
A megjelenés dátuma: 2014. szeptember 25.
ISBN: 9781623566319
Magyar fordításban megjelent? Nem
Formátuma: puhafedelű, Kindle

Michael Jackson 1991-es Dangerous című albumának elemzése Susan Fasttól, a hamiltoni McMaster Egyetem Angol és Kulturális Tanulmányok Karának professzorától. Könyvként puhafedelű kiadásban, valamint elektronikusan az Amazon Kindle rendszerében érhető el. Angol nyelvű.

Lásd még: Könyv jelenik meg Michael Jackson Dangerous című albumáról

I Am Love

A 7 és fél perces dal a Jackson 5 1974-es Dancing Machine című albumán jelent meg. A csapat utolsó Top 20-as slágere volt ebben a felállásban. (Nem sokkal ezután Jermaine kivált, a helyére Randy került, a fiúk lemezkiadót váltottak és Jacksons néven folytatták.)

A dal egy lassú pop-soul balladaként indul Jermaine szólójával, majd kb. 3 perctől Michael vezeti át egy tempós funk-rock-dance kompozícióba viszonylag sok instrumentális résszel.

Írta és komponálta: Mel Larson, Jerry Marcellino, Don Fenceton és Roderick H. Rancifer
Producer: Mel Larson és Jerry Marcellino
Hangszerelte: Mel Larson, Jerry Marcellino, James Carmichael és John Bahler
A felvétel ideje: 1974
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, Kalifornia
Album: Dancing Machine

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 15.
USA – R&B slágerlista: 3.

Eladott példányszám a világon: 1 023 465
Ebből USA: 602 320

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/dancing-machine/i-am-love/

Brad Sundberg: Egy barátra emlékezve

Brad Sundberg zenei technikus, aki majdnem 20 évig dolgozott Michael Jackson mellett. Michael halála óta több szemináriumot is tartott arról, hogy milyen volt vele dolgozni a stúdióban. Később ezekről is tervezem, hogy írok, de elsőként egy cikk Bradtől 2010-ből:

Michael és Brand Sundberg

Michael és Brand Sundberg

Ma van halálának első évfordulója. Az elkövetkező néhány napban valószínűleg hallani fogod a zenéjét, látni fogsz híreket a vagyonkezelőjéről vagy a gyerekeiről, talán hallani fogsz vicceket és pletykákat. Óriási adósságát állítólag lecsökkentették 500 millió dollárról 300 millióra és a bevételek továbbra is áradnak be köszönhetően annak az üzleti csapatnak, amely irányítja a vagyonkezelőjét. A Sony Music szerint 30 millió albumát adták el a halála óta. A This Is It című film 260 millió dolláros bevételt hozott az egész világon. A videóit sokat fogják játszani ezen a hétvégén és Captain Eo című könnyed filmje továbbra is tömegeket fog vonzani Disneylandben és az Epcot Centerben a Walt Disney Worldben.

Az emberek elkezdenek emlékezni, hogy a bulvár főcímek, excentrikusságok és vádak mögött volt egy figyelemreméltóan tehetséges fickó, aki milliók életének kísérőzenéjét alkotta meg. Szórakoztatóművész volt – ilyen egyszerűen – a színpadon és azon kívül egyaránt. Ezenkívül jó ügyfél, főnök és barát is volt.

Sokan tudják, hogy számtalan projekten dolgoztam együtt vele valami 18 éven át. Lehetőségem volt találkozni és együtt dolgozni sok „híres” emberrel, de egyikük sem volt érdekesebb és megosztóbb, mint ez az ember. Amikor az emberek megtudják, hogy ilyen sokáig vele dolgoztam érthetően kíváncsiak lesznek. A tipikus indító kérdés: „És tényleg olyan csudabogár volt, mint amilyennek látszott?” De nem hibáztathatom ezeket az embereket. A média nagyszerű munkát végzett abban, hogy olyan emberként ábrázolja, mint aki egy majom hátán száguldozik az Elefántember csontjaival a hátizsákjában, pizsamában, úton egy fiú cserkésztábor felé.

Nemrég egy barátom közölt egy cikket a Huffington Postban. Nagy részletességgel elemezte benne, hogy mennyire tisztességtelen volt a sajtó Michael 2005-ös pere során. Az esemény globális médiacirkusszá vált és kiragadott részletek és a szenzációhajhászás vette át a tények helyét. Amikor 14 esküdt úgy találta, hogy nem bűnös ott a történet véget ért és a sajtó szedte a sátorfáját.

Nem az én feladatom, hogy meggyőzzelek arról, hogy ártatlan volt vagy „normális”. Csak annak emlékeit oszthatom meg, hogy milyen volt vele dolgozni a stúdióban és Neverland Valley Ranch nevű otthonában.

Amikor nem sokkal a halála után megírtam a következő cikket számtalan elismerést kaptam azért, hogy bemutattam az embereknek azt a művészt, akit én ismertem. Továbbra is írni fogok és összeállításokat fogok készíteni ezekről a történetekről, mert ő egy valóban egyedülálló személyiség volt, aki mélyen érintette az életemet és a karrieremet.

Ha képes vagy arra, hogy kikapcsold a médiaőrületet mindössze néhány pillanatra, akkor szeretnék neked mesélni egy barátomról, aki egy éve halt meg. A neve Michael Jackson.

Gone Too Soon

1985-ben megnősültem, megkaptam az első állásomat egy lemezstúdióban (a Westlake Audióban) és találkoztam az egyik legkedvesebb fiatalemberrel, akit valaha ismertem – Michael Jacksonnal. Micsoda év! Megkísérelni is lehetetlenség, hogy összefoglaljak egy csaknem 20 éves munkakapcsolatot és barátságot Michaellel egyetlen cikkben, de hadd próbáljak meg legalább egy kis betekintést nyújtani abba a hihetetlen világba, amelynek a része lehettem.

Michael a Captain Eo-n dolgozott a Disneyland és az Epcot Center részére. Nemrég fejezte be a Victory turnét, a Thriller albumot, dominálta az MTV-t és épp visszatért a stúdióba. Bárcsak emlékeznék az első találkozásunkra, de valószínűleg az csak annyi volt, hogy elmentünk egymás mellett a folyosón. Mindig melegszívű volt, de félénk. Az idők során csevegtünk egymással, de időbe telt, míg bizalom alakult ki kettőnk között.

Abban az időben készített egy gyakran elfeledett albumot, az ET Storybookot. Én ekkor találkoztam Quincy Jonesszal és Bruce Swediennel. 1986 elején a csapat a hollywoodi Westlake Studio D-be költözött, hogy felvegye a Bad albumot és akkor üdvözöltek engem a soraikban. Én más feladatokon dolgoztam nap közben, de éjszaka meghívtak, hogy üljek oda és tanuljak. Végül feldolgoztam magam a technikai igazgató posztjáig a csapatban és a bizalom megszilárdult. Ebben az időben volt az, hogy Michael rám ragasztotta a „Really Really Brad” becenevet – a Bad refrénjének egy kiforgatott változata: „Bad, Bad, Really Really Bad”. Nézd meg az album borítót, tényleg ott van!

A következő tíz évben együtt dolgoztam Michaellel az 1988-as Bad turné előkészületein, aztán a stúdióban a Dangerous albumon Los Angelesben, majd a HIStory albumon New Yorkban. Adj ehhez számtalan zenei videót, a HIStory turnét, a Moonwalker projektet, a Blood On The Dance Floor albumot és különféle egyéb projekteket. Elég jól megismertem.

Tehát ki volt Michael Jackson és miért volt olyan nagy hatással az életemre? Egy pillanatig sem tettetem, hogy közeli barátja, vagy bizalmasa voltam. Neki és vele dolgoztam és ezt megtiszteltetésnek tekintettem.

Tökéletes profi volt. Ha délben kellett felvenni a vokálját, akkor ő ott volt délelőtt 10 órakor az énektanárával Seth-tel és skálázott. Igen, skálázott. Én felállítottam a mikrofont, leellenőriztem a berendezést, kávét készítettem, miközben ő végig skálázott két órán keresztül.

Jellemzően egyedül vezetett a stúdióba. Egy ideig egy nagy Ford Broncója volt, ami tele volt horpadásokkal és karcolásokkal. Nem volt jó sofőr. Többször is betelefonált a stúdióba, hogy késik miután koccanása volt.

Nagyon kíváncsi volt a „normális életre”. Egyszer a karácsonyról kérdezett és nem értette, hogy a gyerekek hogy tudják kivárni a karácsony reggelt, hogy kinyissák az ajándékukat. Mivel Jehova tanújaként nevelkedett, így a karácsonyt nem ünnepelték a Jackson családban.

Mivel annyira közel álltam ehhez a világhoz hadd adjak némi betekintést. Egy „tipikus” MJ album 10-16 hónapig készült a stúdióban. A költségvetése lehetőséget adott akár 100 dal felvételére is bármelyik projektben. Néhányat eldobtunk már nagyon korán, míg másokat tovább políroztunk. Zenészek jöttek, akik hozzáadták a saját textúráikat és ötleteiket, de mindennek a középpontjában Michael állt. A csapat figyelemreméltóan kicsi volt a projekt méretéhez képest. Minden projekt különbözött valamennyire, de jellemzően kevesebb mint nyolcan dolgoztunk napi szinten a legelső naptól addig, amíg a projektet maszterelték. Nem volt slepp. Nem voltak Elefántember csontok. Nem voltak grupik. Nem voltak drogok. Csak zene. És kaja.

A Bad album készítése alatt a péntekek hamar „családi napokká” váltak. Michaelnek volt két szakácsa, akiket becézően Slam Dunk Sistersnek hívtunk – ők készítettek hatalmas vacsorákat a csapatnak, a zenészeknek és bármely családtagnak, aki esetleg ott volt.

Mivel én néha heti 80 órát is dolgoztam, nem volt szokatlan, hogy Deb (Brad felesége – a ford.) eljött és velünk vacsorázott. Michael imádta ezeket a családi összejöveteleket. A későbbi projekteken elhoztam a kislányaimat is, akiket Michael nagyon szeretett és akikkel sokat játszott. Megragadt egy pillanat a fejemben, amikor Deb egy délután elhozta stúdióba a lányomat Amandát, aki kisbaba volt akkor. Leterített egy játszó matracot és hozott pár játékot. Michael odaült és játszott vele egy ideig. Ránézett Debre és azt mondta: „Ez az ő saját kis világa, igaz?”

Brad Sundberg, felesége és kislánya, Bruce Swedien és Michael

Brad Sundberg, felesége és kislánya, Bruce Swedien és Michael

Amikor ebben a környezetben dolgozol akkor a normalitás iránti érzéked eltolódik. Nem volt szokatlan, ha celebek vagy VIP-k jöttek látogatóba. Egy napon a titkosszolgálat több órán keresztül átkutatta az épületet mielőtt Nancy Reagan jött látogatóba. A következő Stephanie hercegnő volt Monacóból. (Neki még van egy beugró szerepe is az In The Closet című dalban.) A csimpánzok megszokott vendégek voltak a stúdióban, akárcsak egy hatalmas kígyó – mindkettőt én tartottam amíg MJ énekelt. Michael szerette a munkát és a mókát vegyíteni, de a munka mindig elsődleges volt.

Láttam Michaelt megírni sok dalt és a folyamat lenyűgöző volt. Megkérdeztem tőle honnan jönnek a dalok és ő azt mondta Isten ajándékai. Hallotta a teljes dalt a fejében mielőtt  felvettük volna szalagra. Néha felénekelte a dobot, a basszust, az ütősöket, a billentyűsöket stb. és később hoztunk zenészeket, hogy felváltsák ezeket a demókat.

A pihenő szobáját Disney poszterek és régi hollywoodi emléktárgyak díszítették. Szerette az ártatlanságot és ő maga finom volt, humoros és türelmes.

Ebből az ambiciózus munkamorálból néha el kellett menekülnie. Voltak napok, amikor megjelentünk a stúdióban és csak akkor tudtuk meg, hogy ő elrepült Európába vagy Japánba néhány napra, csak ezt elfelejtette velünk közölni. Ez néha nem várt szabadságot jelentett a számunkra, ami nagyszerű volt.

Voltak azonban emlékek, amiket néha megosztott velünk azokról a végtelen utazásokról és a munkatempóról, amikben kisfiúként része volt. Emlékszem, hogy elmesélte, hogy felnőtt nők hogy vetették magukat a lábai elé, amikor csak 9-10 éves volt. Egy történetet sosem fogok elfelejteni, amit arról mesélt amikor az apjával és a testvéreivel villámlás és égzengés közepette utaztak repülőn. A repülőt ide-oda dobálta a vihar, villámlott, ő pedig elkezdett sírni a félelemtől. Az apja tudomást sem vett róla, inkább kínosnak érezte a dolgot. Egy légikísérő ült le hozzá, amíg el nem csitult a vihar. Amikor hallottam ezt a történetet, amit könnyekkel a szemében mesélt el, akkor nyertem egy pillantást az életébe.

Kevés ember van, akikkel olyan szorosan és olyan sokáig együtt dolgoztam, mint Michael Jackson. Sok hónapon át több időt töltöttem vele, mint a saját feleségemmel. Valamikor 1991 körül megkért, hogy látogassak el a farmra, amit akkor vett és készítsek egy hangrendszert a ringlispílhez.  A következő pillanatban már Neverland Valley Ranch-en is voltam Santa Ynezben, Kaliforniában. Mindenütt építkezés folyt és a vidámpark is telepítésének a kezdeti stádiumában volt. A következő néhány évben Michael egyik rendszer kiépítését kérte a másik után tőlem: zenei rendszerekét a dodzsemhez, az állatkerthez, két vonathoz, mindenhová a vidámparkban, a csónakázó tóhoz, a vasútállomásokhoz, és végül a házba is, a hálószobájába és a fürdőszobájába. Deb szeret azokról az időkről mesélni, amikor Michael hajnali 2 órakor telefonált (az alvási rendje sosem volt normális), hogy egy új látványosságról beszéljen nekem, ami Neverlandre érkezik és hogy építenék-e zenei rendszert hozzá. Még mindig megvan egy régi üzenetrögzítő felvételem tőle, amelyen megköszöni az egyik rendszert, amit építettem.

Michael nagyon türelmetlen volt amikor új vidámparki játék érkezett. Amikor a második vonatot megrendelték a ranch számára elrepültünk Ohióba beszerelni a világítást és a zenét mielőtt Kaliforniába szállították. Így aztán amint kigördült a teherautóból máris készen állt Michael számára. Ezekért a pillanatokért élt!

Fénykorában Neverland volt a legszebb hely, amit valaha láttam. Imádta a ranch-et. Úgy tudott viselkedni, mint egy gyerek, golfkocsikat vezetett, vizes lufikat dobált és mókázott. Hétről hétre buszok gördültek be belvárosi gyerekekkel, a Make A Wish alapítvány gyerekeivel, barátokkal és családokkal. Voltam ott olyan gyerekekkel, akiknek az volt az utolsó kívánságuk, hogy eltölthessenek egy napot Michaellel.

Amint Neverland nőtt én tovább építettem a zenei rendszereket és lemorzsolódtam a stúdióból. Hamarosan Elizabeth Taylornak dolgoztam, építettem neki egy hatalmas kültéri zenei rendszert, majd régi jó barátomnak, Quincy Jones-nak is.

Ez volt az a Michael, akit én ismertem. Ártatlan, talán néha gyermeki, de nem gyerekes. Egy profi, aki a világ legjobb előadójává dolgozta magát, mégis tudta hogyan mókázzon. Ha kényelmesen érezte magát, akkor nevetett és viccelt mindenkivel, de ha valaki olyan volt ott, aki feszélyezte, akkor egyszerűen eltűnt.

Azt mondtuk két Michael létezett: az egyik, akivel együtt dolgoztunk, a másik aki kiállt a színpadra százezer ember elé és szórakoztatta őket. Mindig voltak énekesek és táncosok, de Michael egyedülálló volt. Talán 12 koncertjén voltam (a lányom Amanda a színpadon is volt vele Párizsban több más gyerekkel a Heal The World alatt) és tényleg nincs senki, aki a nyomába érne a művészetének.

Igen, voltak vádak. Nem, nem hiszem el őket.

Igen, megváltoztatta a bőrszínét és az arcformáját. Nem, engem ez nem igazán érdekel.

Dolgoztam együtt számos normálisan kinéző emberrel, akik tele vannak fájdalommal és dühvel. Inkább választok egy olyan fickót, aki talán nem néz ki normálisan és excentrikus, de kedves, szeretetteljes, nagylelkű, türelmes, humoros és szerény. Oldalakat tudnék teleírni a kedvességéről szóló történetekkel, amelyeknek magam voltam a tanúja.

De az excentrikusság fokozódott.

Legutóbb 2003 körül beszéltem Michaellel. Azt akarta, hogy csináljak meg még egy munkát a ranch-en, de egyértelmű volt, hogy a dolgok megváltoztak. Feszélyezett társalgás volt ez közöttünk és én nem vállaltam el a munkát, amit ajánlott. Aztán elhajtott egy golfkocsin. Ahogy az autómhoz sétáltam tudtam, hogy ekkor látom utoljára. Emlékszem, ahogy végignéztem a völgyön a vidámparkkal, ami ekkor már rég túl volt a legszebb napjain. A fű már nem volt olyan zöld, mint egykor, Michael pedig épp a hídon hajtott keresztül vissza a házához. Nagyon távol volt ez már attól a folyosótól a stúdióban ahol csaknem 20 évvel azelőtt találkoztunk.

De nem cserélném el egyetlen pillanatát sem.

Köszönöm Michael, hogy egy kicsit része lehettem a világodnak. Több mindenre megtanítottál mint annak valaha is tudatában lettél volna. A barátságodat és a bizalmadat mindig  nagyra fogom értékelni. Nyugodj békében, barátom.

Brad.

Forrás: http://mjphotoscollectors.com/index.php?showtopic=231


Angolul tudóknak ajánlom ezt a több mint három órás interjút Braddel: http://www.blogtalkradio.com/a-place-in-your-heart/2013/06/07/brad-sunberg-in-the-studio-with-michael

Michael és Brad társasjátékozás közben

Michael és Brad társasjátékozás közben