Monthly Archives: augusztus 2013

Dangerous (album)

Dangerous

Megjelenés: 1991. november 26.

A felvétel ideje: 1990. június 25-1991. október 31.

A felvétel helye: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)

Kislemezei: Black or White, Remember the Time, In the Closet, Jam, Who Is It, Heal the World, Give In to Me, Will You Be There, Gone Too Soon

Stílus: pop, R&B, new jack swing, gospel, rock

Kiadó: Epic

A Dangerous a Spotify-on:

Az 1987-es Bad című album Michael Jackson harmadik olyan albuma volt, amelynek Quincy Jones volt a producere. Michael mindig is nagyon tisztelte Quincy-t, de ekkorra úgy érezte új útra kell lépnie és ehhez vérfrissítésre van szüksége, így csaknem tízévi együttműködés után a sikerduó szakított egymással.

Az ’80-as-’90-es évek fordulóján új szelek fújtak a könnyűzenében. Néhány addig undergroundnak számító műfaj a főáram felé tört – így például a hip-hop, amely aztán a következő 20 évben uralkodóvá vált. A tánczenében (elsősorban Európában) a techno és annak különböző irányzatai váltak népszerűvé, míg a rock zenében a ’90-es évek eleje a grunge felemelkedését hozta. A hip-hop mellett ennek az időszaknak létezett egy másik fekete zenei irányzata is, amely elsősorban az Egyesült Államokban örvendett népszerűségnek: a New Jack Swing.

A Merriam-Webster online szótára szerint a New Jack Swing “általában fekete előadók által képviselt popzene amely a hagyományos jazz, az elektronikus zene, a smooth jazz, a funk, a rap és a rhythm and blues elemeit kombinálja.” [1] A hip-hop egy optimistább, felszabadultabb, melodikusabb és táncolhatóbb alternatívájaként is lehet értelmezni a ’80-as évek végének, ’90-es évek elejének fekete zenéjében. A New Jack Swing egyik atyjának Teddy Riley-t tartják, egy fiatal harlemi zenészt, aki az 1980-as évek végén producerként és saját együttesével, a Guy-jal (később pedig másik zenekarával a Blackstreettel) is ért el sikereket.  A műfaj további meghatározó producerei Babyface és L.A. Reid.

TeddyRiley

Teddy Riley

Jacksonnak tetszett ez az új műfaj, így Teddy Riley-t kérte fel arra, hogy legyen új albuma társproducere. (Korábban dolgozott dalokon Babyface-szel és L.A. Reiddel is, de ezek közül végül is egyik sem került fel az albumra.) Riley mindössze 23-24 éves volt ebben az időben, így elmondása szerint eleinte bátortalanul állt a feladathoz, hogy egy ilyen nagy sztárt kommandírozzon. Mígnem Jackson egy napon azt mondta neki: “Nézd, igazán a produceremmé kell válnod… Szükségem van arra, hogy beszélj hozzám, hogy kritizálj, hogy kommentálj. Arra van szükségem, hogy mindent beleadj.” [2]

Noha gyakran említik, mint “minden idők legnagyobb példányszámban eladott New Jack Swing albumát” a Dangerous  nem tekinthető szigorú értelemben vett New Jack Swing albumnak. Már csak azért sem, mert ugyan az album 14 dalából hét (Jam, Why You Wanna Trip On Me, In The Closet, She Drives Me Wild, Remember The Time, Can’t Let Her Get Away, Dangerous) magán viseli a műfaj stílusjegyeit, a többi hét (Heal The World, Black or White, Who Is It, Give In To Me, Will You Be There, Keep The Faith, Gone Too Soon) azonban egyáltalán nem.  A Dangerous egy számos műfajt – köztük erőteljes vonulatként a New Jack Swinget is – felölelő pop album, amelyen azonban összességében Jackson saját stílusa érvényesül a legdominánsabban, s ennek köszönhetően nem hasonlítható egyetlen tipikus New Jack Swing albumhoz sem.

Joseph Vogel Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop című könyvében ezt írja: “Ugyan a Dangerous-t gyakran jellemzik New Jack Swingként – nem kétséges, hogy Riley jelenléte miatt – egyértelmű, hogy Jackson átformálta a stílust. Az ütemek gyakran dinamikusabbak és metszőbbek, a ritmusok szinkópáltabbak, a hangzás zsigeribb és indusztriálisabb. Zörejeket alkalmaz mindenütt ütőshangszerek módjára: dudákat, tolózárakat, lengő kapukat, összetörő üveget, összeroppantott fémet. Jackson rendszeresen bevisz beatboxot, scattelést és csettintgetést is. Vegyél egy olyan dalt, mint az In The Closet és hasonlítsd össze más ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji New Jack Swinggel. A különbségek szembetűnőek. Hallgasd meg, amint az elegáns zongora intro utat nyit az erotikus, pörgő ütemnek. Figyeld meg a dal hogyan épít fel feszültséget és feloldást, feszültséget és feloldást, mielőtt a tetőponton robban 4:30-nál. Hallgasd az agilis vokális előadást a suttogott vallomástól elkezdve a feszes falzett harmóniákig, a szenvedélyes sóhajokig, zihálásokig és felkiáltásokig. Ez Jackson egyik leginkább szexuálisan töltött dala, mégis sikerül fenntartania egy bizonyos finomságot és felkeltenie a kíváncsiságot – még a dal címe is szemérmesen játszik a szexualitással kapcsolatos várakozásainkkal. Eltérően más R&B és pop dalszerzőktől Jackson “szerelmes dalai” majdnem mindig magukban foglalnak egy bizonyos kettősséget, drámai feszültséget és titokzatosságot. Lásd a Dangerous című dalt is, amely tartalmazza a következő szöveget: “Deep in the darkness of passion’s insanity / I felt taken by lust’s strange inhumanity.” (“Mélyen a szenvedély őrültségének sötétjében /  Úgy éreztem a vágy furcsa embertelensége kerít hatalmába.”) [3]

2011-es Man In The Music című könyvében Vogel Jackson első felnőttkori szólóalbumával, az Off the Wallal állítja párhuzamba a Dangerous-t:  “Amint az Off the Wall tökéletesítette, erősítette és választékosan kidolgozta a diszkót, a Dangerous ugyanezt tette a New Jack Swinggel. Összehasonlítva más népszerű New Jack Swing lemezekkel hatalmas szakadék tátong [a Dangerous javára] gazdagságban, mélységben, minőségben.” [4]

Teddy Riley mellett az album egy másik meghatározó társproducere Bill Bottrell volt, aki 1985 óta dolgozott Jackson mellett hangmérnökként, azonban a Dangerous-ön a dalszerzésben és a produceri munkákban is részt vett.

Bill Bottrell

Bill Bottrell

Saját szerepéről és Jackson munkamódszereiről Bottrell azt mondta: “Michael mindig készen állt arra, hogy meghallgasson és megbízzon bennem, ugyanakkor mindig vezérelt is engem. Tudta miért vagyok ott és azt is, hogy mire van szüksége tőlem minden dalban, amit felvett. Az a hatás voltam amivel amúgy nem rendelkezett. Én voltam a rock és a country fickó, aki senki más nem volt. Michaelnek precíz zenei ösztönei vannak. Egy teljes lemez a fejében van és próbálja arra rávenni az embereket, hogy szállítsák azt le neki. Néha ezek az emberek meglepik és gyarapítják azt amit ő a fejében hall, de valójában az a dolga, hogy kihozza a zenészekből, producerekből és hangmérnökökből azt amit hall, amikor reggel felkel.” [4]

Aztán ott volt a veterán Bruce Swedien, aki hangmérnökként az 1979-es Off The Wall óta dolgozott Jacksonnal, a Dangerous-ön pedig ő is előlépett társproducerré, sőt egy dalban (Jam) társszerzővé is. Swedien nemcsak szakmai tudását adta a projektbe, hanem lelki támaszt is jelentett  Jackson számára, amikor szüksége volt rá:

“A Keep the Faith felvétele közben, a lemez felvételének stresszes utolsó heteiben Swedien emlékszik, hogy Jackson egy alkalommal hirtelen elhagyta a stúdiót a felvétel kellős közepén. Egy irodában találta a sarokban ‘kisírt szemekkel’. A tökéletességre törekvése és szorongása a dal miatt (és az egész album miatt) végül utolérte. Swedien megnyugtatta Jacksont és visszamentek dolgozni a dalon. Már nagyon késő éjszaka volt, de Swedien azt mondta Jacksonnak: ‘Nem megyünk addig haza, ameddig ezt teljesen végig nem énekeled.’ Hajnalig nem hagyták el a stúdiót, de végül Jackson az eredménnyel elégedetten tért haza.” [4]

Az album első felének New Jack Swing hangzása után a másik fele zeneileg változatosabb képet mutat.  Vogel Featuring Michael Jackson című könyvében így jellemzi:

“Azonban a Dangerous album második része az, amely igazán elénk tárja a művészi sokszínűséget. A kinyilatkoztató Black or White-ot követően Jackson felfedi egész katalógusa egyik leglenyűgözőbb dalát, a kísértő mesterművet, a Who Is It-et. Azok számára, akik még mindig elhiszik a mítoszt, hogy Jackson munkája hanyatlott a ’80-as évek után ennek az egy dalnak önmagában is szerte kellene foszlatnia ezt a vélekedést. Nemcsak hogy ügyesen fortélyos dal (és vetekszik a Billie Jeannel), hanem Jacksont érzelmileg legnyersebb állapotában mutatja be: “I can’t take it ‘cause I’m lonely!” (“Nem bírom, mert magányos vagyok!”). A Give in to Me folytatja a sötét tónust, amint kirobbantja felgyülemlett szorongását Slash gitárjátéka felett.”

Bruce Swedien

Bruce Swedien

“Mi jön ezután? Egy prelűd Beethoven IX. szimfóniájából, amelyet természetes módon követ két olyan dal – a Will You Be There és a Keep the Faith – amely a fekete gospelben gyökerezik. Jackson az albumot az élet tünékenységének gyöngéd kifejezésével zárja (Gone Too Soon), amelyet az AIDS áldozatául esett Ryan White inspirált, mielőtt végül a kör bezárul a címadó dal indusztriális New Jack Swingjével. Néhányan gúnyosan tekintettek az albumnak ezen eklektikus, maximalista megközelítésére. A Dangeroust azért kritizálták, hogy túl hosszú, túlzó, nem fókuszált. Mi a fenét keres egy olyan dal, mint a Heal the World egy albumon a Jammel vagy a Dangerous-szel, kérdezték a szkeptikusok. Egyértelmű, hogy mindez ellentétes volt egy olyan album, mint a Nevermind (Nirvana) egyenletes hangzásvilágával. Jackson természetesen könnyedén választhatta volna szintén ezt az utat azzal, hogy hozzáad még párat ahhoz a hét ritmus vezérelt dalhoz, amelyeket Teddy Riley-val alkotott. Azonban ez egy esztétikai döntés volt. Jackson értékelte a változatosságot és a kontrasztot, mind szónikus, mind tematikus értelemben. Szerette meglepni a közönséget egy szokatlan dal sorrenddel, vagy egy nem várt hangulatváltással. Ha a tradicionális R&B nem tudott kifejezni egy bizonyos érzelmet, akkor talált egy olyan stílust, amelyik ki tudta (így például a Will You Be There epikus, bibliai gyökerekkel rendelkező pátosza a klasszikus zenéhez és a gospelhez fordul). Hite szerint az albumok utazások voltak és – amint azt később elmondta a This Is It koncertsorozatával kapcsolatban – olyan helyekre akarta elvinni az embereket, ahol még sosem jártak.” [3]

Míg a szélesebb nagyközönség általában a Thrillert tartja Jackson munkássága csúcspontjának, addig rajongói körökben gyakran a Dangerous nyeri az erre vonatkozó szavazásokat. A Guardian kritikusa, Ben Beaumont-Thomas is úgy véli nagyobb figyelmet érdemel ez az album, mint amit általában kap:  “A Thriller eladási adatairól való összes áradozás és Jackson plasztikai műtéteket megelőző  üdvözülése mellett a Dangerous kockázatossága még inkább alábecsülté  válik, mint most. Ami tragédia lenne – mivel számomra ez Jackson legjobb pillanata.” [5]

Egyetért ezzel Susan Fast akadémikus is: “Ami érdekessé teszi számomra a Dangerous-t az, hogy Jackson ezen az albumon végre felnőtté válik. Súlyosabb témákkal foglalkozik, beleértve a szerelmet és a nemi vágyat is. Egy sötétebb, kevésbé gyerekesen optimista víziót ad nekünk itt a világról és gyakran úgy tűnik, mintha érzelmileg a törési ponton lenne. Mindezt kevesebb színpadiassággal teszi – ami nem azt jelenti, hogy kevesebb zenei kicsapongással -, mint a korábbi lemezein.”

“Ami számomra Michael Jackson zenéjében mámorító, nos, az maga a zene. Különösen az intenzitása. Noha ez az intenzitás mindig ott van Jackson zenéjében, azt mondanám, hogy a csúcspontját a Dangerous albumon éri el. Ez a lemez érzelmileg annyira véres!”

“Szóval érdekes számomra, hogy ez a felnőtt imázs, amelyet Jacksontól a Dangerous-ön kapunk, ekkora érzelmi intenzitáshoz kötődik – a hangjában (amely gyakran a törési ponton van), a groove-ok feszességében, vagy a zene barokkos csapongásaiban. Ez az intenzitás sokszor a világból való kiábrándultsághoz kötődik – az elhagyatottság vagy megcsalatás érzéséhez. Vagy a dühhöz.[6]

Az album borító a szürrealista művész, Mark Ryden munkája, aki elmondása szerint az album dalaiból és Jackson életéből merített hozzá ihletet. Michael személyesen is közreműködött a kialakításában, instrukciókkal látta el a művészt. Elkészítése hat hónapot vett igénybe. A kép gazdag kultúr- és művészettörténeti utalásokban és  egyéb szimbólumokban – s az internetes összeesküvés elméletek, Illuminátus mesék rajongóinak is gyakran szolgáltat beszédtémát. Íme a borító nagy felbontásban: https://michaeljacksonzene.files.wordpress.com/2013/08/dangerous-high.jpg

Az album a legnagyobb zenei piaccal rendelkező országokban szinte mindenütt első helyezést ért el a slágerlistán – beleértve az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot is. Világszerte körülbelül 30 millió példányban kelt el. Kislemezei közül a Black or White volt a legsikeresebb, amely Nr. 1. lett a Billboard slágerlistán és még sok más országban.  Bekerült a Top 10-be a Billboardon továbbá a Remember The Time, az In The Closet és a Will You Be There is.

Az 1993-as Grammy díjátadón az album Black or White című dalát a legjobb férfi pop vokális előadás kategóriában, a Jamet pedig a legjobb férfi R&B vokális előadás és a legjobb R&B dal kategóriában jelölték, de egyik díjat sem kapta meg. Az album megkapta viszont a legjobb hangmérnöki munkával rendelkező nem klasszikus zenei albumnak járó díjat (Bruce Swedien és Teddy Riley).

Az American Music Awards-on a Dangerous nyerte a kedvenc Pop/Rock Albumnak járó díjat, a Remember The Time a kedvenc Soul/R&B dalnak járót, Michael Jackson pedig megkapta az év legkedveltebb nemzetközi művészének járó díjat.

1994-ben a Will You Be There című szám, a Free Willy című film zenéjeként MTV Movie Awardot nyert a legjobb dal egy filmben kategóriában.

Az albumot 2001-ben újramaszterelték (Special Edition), akárcsak az Off the Wallt, a Thrillert és a Bad-et, azonban a másik három albummal ellentétben a Dangerous 2001-es speciális kiadása nem tartalmaz korábban ki nem adott dalokat vagy demókat, mivel az eredeti album hossza miatt erre már nem maradt hely a CD-n.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Jam (featuring Heavy D) Michael Jackson, René Moore, Bruce Swedien, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley, Bruce Swedien
2. Why You Wanna Trip On Me Teddy Riley, Bernard Belle Teddy Riley, Michael Jackson
3. In The Closet (featuring Princess Stéphanie of Monaco) Michael Jackson, Teddy Riley Teddy Riley, Michael Jackson
4. She Drives Me Wild (featuring Wreckx-n-Effect) Michael Jackson, Teddy Riley, rap szöveg: Aqil Davidson Teddy Riley, Michael Jackson
5. Remember The Time Teddy Riley, Michael Jackson, Bernard Belle Teddy Riley, Michael Jackson
6. Can’t Let Her Get Away Michael Jackson, Teddy Riley Teddy Riley, Michael Jackson
7. Heal The World Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
8. Black Or White (featuring L.T.B.) Michael Jackson, rap szöveg: Bill Bottrell Michael Jackson, Bill Bottrell
9. Who Is It Michael Jackson Michael Jackson, Bill Bottrell
10. Give In To Me (featuring Slash) Michael Jackson, Bill Bottrell Michael Jackson, Bill Bottrell
11. Will You Be There Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
12. Keep The Faith Glen Ballard, Siedah Garrett, Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
13. Gone Too Soon Larry Grossman, Buz Kohan Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
14. Dangerous Michael Jackson, Bill Bottrell, Teddy Riley Teddy Riley, Michael Jackson

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Monkey Business, For All Time, If You Don’t Love Me, Serious Effect, Joy, What About Us (utóbbi végül a HIStory albumon jelent meg Earth Song címmel).

Az album legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 3.
Spanyolország: 1.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 30 millió

Ebből

  • USA: 7 millió
  • Egyesült Királyság: 2 millió
  • Brazília: 1 millió
  • Japán: 800 ezer
  • Franciaország: 2 millió
  • Németország: 2 millió
  • Olaszország: 650 ezer
  • Mexikó: 600 ezer
  • Hollandia: 300 ezer
  • Spanyolország: 600 ezer
  • Ausztrália: 700 ezer
  • Indonézia: 500 ezer
  • Svédország: 300 ezer
  • Thaiföld: 300 ezer

Források:

[1] http://www.merriam-webster.com/dictionary/jack+swing
[2] When Heaven Can Wait: Teddy Riley Remembers Michael Jackson (Hip Hop Wired, 2009. július)
[3] Joseph Vogel – Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop (Baldwin Books, Kindle Edition, 2012)
[4] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[5] Ben Beaumont-Thomas – Dangerous Was Michael Jackson’s True Career High (The Guardian, 2009. július 6.)
[6] The 33 1/3 Author Q&A: Susan Fast http://333sound.com/2013/04/24/the-33-13-author-qa-susan-fast/ – magyar fordításban: Könyv jelenik meg Michael Jackson Dangerous című albumáról https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2013/07/26/konyv-jelenik-meg-michael-jackson-dangerous-cimu-albumarol/
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Reklámok

Timbaland megerősítette, hogy MJ dalokon dolgozik

Korábban beszámoltam arról a DJ Freestyle Steve tweetről, amely arra utalt, hogy a neves producer Timbaland kiadatlan Michael Jackson dalokon dolgozik. Nos, a hír igaz az alábbi videó tanúsága szerint, hiszen itt maga Timbaland beszél erről. Több dalon is dolgozik, sőt talán a teljes albumnak ő lesz a producere.  Azt is említi, hogy egy Chicago című dal lesz az első kislemez. Rajongói körökben ismert, hogy Jacksonnak létezik egy Chicago 1945 című kiadatlan dala. Timbaland azt várja, hogy ez az album megkoronázza pályafutását. Egyébként sosem dolgozott együtt Jacksonnal, de elmondása szerint telefonon egyszer beszéltek és MJ akkor azt mondta neki kedveli a munkáit.

Ma lenne 55 éves Michael Jackson

Ma 55 éve született Michael Jackson. Ebből az alkalomból a Cirque du Soleil Michael Jackson zenéjére épülő Las Vegas-i showja, a ONE (nem összetévesztendő a nálunk is turnézó Immortallal) globális rajongói akciót indít. Arra kérik a rajongókat, hogy augusztus 29-én töltsenek fel az Instagramra olyan videókat, amelyek a leginkább kifejezik MJ üzenetét a világ jobbá tételére, egységére vonatkozóan. Ezután a #MJWeAreOne hashtag használata mellett be kell kapcsolni az “Add to Photo Map” opciót és megosztani a videót. Ezzel a videó a rajongói üzenettel együtt az ezen az oldalon látható térképen fog megjelenni: http://birthday.michaeljackson.com/.

Hazánkban a Music FM rádió tart Michael Jackson hetet, melynek során a délelőtti műsorban magyar sztárok adják elő Michael dalait és beszélnek arról, hogy rájuk milyen hatással volt. A részleteket lásd itt, valamint az eddig előadott dalokat is meghallgathatod.

UPDATE: Beyoncé is boldog szülinapot kíván Michaelnek: http://www.beyonce.com/news/happy-birthday-michael-jackson

A Starity.hu cikke: http://starity.hu/magazin/42259-55-eves-lenne-michael-jackson/

A Michael Jackson, ember és művész blog numerológiai MJ elemzése: http://michaeljacksonemberesmuvesz.blogspot.hu/2013/08/ma-szuletett-55-eve-avagy-mj-szamok.html

UPDATE 2:

Celeb tweetek:

Michael 21. születésnapján, amelyet a híres Studio 54-ben ünnepelt.

Michael 21. születésnapján, amelyet a híres Studio 54-ben ünnepelt.

A 2013-as MTV Video Music Awards margójára

A következő idézet Dave Chapelle amerikai komikustól származik és egy másik neves komikus színészről, Richard Pryorról szól: “A nagyság jele az, amikor előtted minden elavultnak tűnik, utánad pedig minden a te jegyedet viseli.”

Én akkor találkoztam ezzel az idézettel, amikor a vasárnapi MTV Video Music Awards kapcsán hozta fel valaki a Twitteren. Konkrétabban a beszélgetés Michael Jackson hatásáról szólt, amely ismét egész nyilvánvaló volt néhány fellépő előadásában – például Justin Timberlake-ében is, akinek a fellépése a legnagyobb elismerést aratta az est során. Tudom, hogy bizonyos esetekben ez irritáló is lehet Michael rajongóinak, s például Anita Baker soul/jazz énekesnő a Twitteren elég élesen hangot is adott annak, hogy mi a véleménye minderről – egyértelműen Timberlake előadására utalva:

“Az a fantasztikus képesség, hogy felhígíts mindent, amit megérintesz/utánzol nem számít mennyire erőteljes volt az eredeti… “ásítás”. Isten áldja meg a szívét, aranyos.”

“Mi lenne, ha Michael/Janet Jackson nem alkotta volna meg/népszerűsítette volna ezt a művészeti formát… tánc/előadás/videó #VMAs”

“Nem oltogatok… csak elbűvöl, hogy az ő kreativitásuk MÉG MINDIG ennyire nagyon dominál… tánc/előadás/videó #VMAs”

Akár tetszik nekük, amit látunk, akár nem, szerintem egy művész így él tovább és ez a lehető legnagyobb elismerés a számára.  Ha inspirál, ha hatással van, ha újabb és újabb generációk tanulmányozzák és próbálják ellesni azokat a dolgokat, amiket csinált. Úgyhogy inkább legyünk erre büszkék.

(Timberlake egyébként vasárnap megkapta a Michael Jackson Michael Jackson Video Vanguard Awardot, ami némileg meglepetés volt, mert valljuk be Timberlake-nek nem nagyon vannak ikonikus videóklipjei. Ezt talán maga Timberlake is érzi, hiszen beszédében ő maga is úgy vélte nem érdemli meg a díjat.)

Michael hatása valóban erősen jelen van ma is a könnyűzenében és a táncban. Nem beszélve arról a tényről, hogy nélküle valószínűleg a zenei videók műfaja sem lenne ugyanez. Úttörő volt a színvonalas koreográfiák alkalmazásában videókban és megnyitotta az utat a főáram felé más fekete előadók számára, amint azt a Billboard honlapjának ezen cikke bővebben is kifejti.

És azt is tegyük hozzá: inkább Justin Timberlake-eket lássunk a jövőben az ilyen gálákon, mint Miley Cyrus-okat, akinek előadására a Smith család is csak így tudott reagálni. Aki látta az látta…

smith

Beat It – Live in Yokohama 1987

Michael Jackson globális jelenség marad

Megjelenés helye: Billboard.com
Szerzők: Leila Cobo, Diane Coetzer, Jonathan Landreth, Ahir Bhairab Borthakur, Rob Schwartz
Forrás: http://www.billboard.com/articles/news/268216/michael-jackson-remains-a-global-phenomenon

Michael Jackson az indianai Gary legtehetségesebb gyerekéből vált a bolygó egyik legismertebb emberévé. Ugyan globális lemezeladásai lenyűgözőek voltak, de nem ez volt hírneve egyetlen oka, befolyása messze túlmutatott a kasszákon: táncmozdulatokat inspirált, divat trendeket diktált és szociális problémákra hívta fel a figyelmet szerte a világon.

Brazília

Kevesebb mint egy nappal Michael Jackson halála után a brazíliai Rio de Janeiro polgármestere bejelentette, hogy a város szobrot fog emelni az énekesnek Dona Martában – egy olyan favelában, amely egykor a kábítószerkereskedelemről volt hírhedt, ma már azonban a szociális fejlődés mintája. A változást részben Jackson 1996-os látogatása indította el, melynek során They Don’t Care About Us (Nem törődnek velünk) című dalához készített videót.

Jackson két videót készített a They Don’t Care About Us-hoz, a HIStory: Past, Present and Future, Book I című album negyedik kislemezéhez: az egyiket egy börtönben, a másikat Dona Martába és Salvador da Bahiában egy a gyarmatosítók által létrehozott brazil városban, amely afro-brazil kultúrájáról és zenéjéről ismert.

Amikor Jackson Brazíliába jött leforgatni a videót, amelyet Spike Lee rendezett Rio önkormányzata aggódott, hogy az énekes nem éppen hízelgő képet fog mutatni a világnak az ottani szegénységről. Akkoriban Jackson – mint a világon mindenütt máshol – Brazíliában is bálvány volt. Korábban már kétszer járt az országban, egyszer a Jackson 5-al a ’70-es években, majd újra 1993-ban, amikor két koncertet adott Sao Paulo-ban, mindkét este 100 000 ember előtt.

A koncert promóter Dodi Sirena egy „érzékeny” művészre emlékszik, aki azt kérte, hogy foglaljanak le a számára egy vidámparkot, majd meghívta oda a gyerekeket a legszegényebb iskolákból. „Nagy aggodalommal figyelt mindenre az országban – a szegénységre, az utcagyerekekre.” – mondja Sirena.

Ebben az összefüggésben a helyszínnek, amit Jackson kiválasztott a videó forgatására, volt értelme. „A videó azokról az emberekről szól, akik senkit sem érdekelnek.” – mondja Claudia Silva, a riói turisztikai hivatal sajtószóvivője.

Amikor Jackson a videót forgatta Rióban Silva az O Globo című napilap újságírója volt, de Lee és emberei kitiltották az újságírókat a forgatás helyszínéről, mert a Dona Marta-i kábítószer kereskedők nem akartak figyelmet. De Silva talált egy családot, amelyik megengedte, hogy náluk töltse az éjszakát és látta, hogy a favela lakói hogyan takarították az utcákat Jackson érkezésére készülve. „Az emberek nagyon büszkék voltak.” – mondta Silva. „Számomra ez volt az egészben a legjobb. Az emberek korán felkeltek, hogy kitakarítsák a területet, felkészültek a fogadására, eltakarították a szemetet.”

Jackson helikopterrel érkezett, de gyalog járt-kelt Dona Marta utcáin, kezet fogott az emberekkel és cukorkát osztogatott. „Az emberek nagyon meglepődtek, mert valami földönkívüli fickóra számítottak.” – mondja Silva. „És végül is – talán furcsa ezt mondani – egy normális fickó volt.”

Jackson Salvadorban forgatott emberek sokaságától körülvéve és az Olodum nevű afro-brazil kulturális csoport kíséretében. A videóban látható, amint több száz Olodum dobos ütemére táncol és ahogy az ünneplő rajongók próbálják megérinteni őt – egy ponton pedig valaki áttörte a biztonsági kordont és a földre teperte.

„Dona Marta jobbá tételének a folyamata Michael Jacksonnal kezdődött.” – mondja Silva. „Ma már biztonságos ez a favela. Már nincsenek kábítószer kereskedők és folyamatban van egy erőteljes szociális projekt. De mindez a figyelem Michael Jacksonnal kezdődött.”

Írta: Leila Cobo

Dél-Afrikai Köztársaság

Nelson Mandela és Michael Jackson

Nelson Mandela és Michael Jackson

„Ha fekete gyerekként nőttél fel egy dél-afrikai szegregált negyedben, akkor vagy arról álmodtál, hogy szabadságharcos leszel, vagy arról, hogy Michael Jackson. Ilyen egyszerű volt.” – emlékszik vissza az egyik legnépszerűbb dél-afrikai R&B zenész, Loyiso Bala. Az a tény, hogy öt Dél-Afrikai Zenei Díjat is nyert tanúsítja a tényt, hogy a Pop Királyát követi.

A 29 éves énekes – akinek testvérei, Zwai és Phelo is neves zenészek – az egykori elnök, Nelson Mandela hatásához hasonlítja Jackson hatását a családjára.

„Az egész család eldobott mindent, amivel épp foglalkozott és lenyűgözve bámulta a tévét, ha Michael vagy Mandela jelent meg benne.” – mondja életéről a Kwa-Nobuhle szegregált negyedben, amely Eastern Cape tartományban, Uitenhage városában található.

Lupi Ngcayisa, Dél-Afrika legnagyobb fekete zenét sugárzó kereskedelmi rádiójának, a Metro FM-nek a DJ-je azt mondja, hogy Jackson „gazdag szövegei megváltoztatták a fekete rádiózás színét”.

„Arra késztette a fekete családokat, hogy vitassanak meg az individualizmussal és fajjal kapcsolatos kérdéseket, úgyhogy a kulturális hatása túlterjedt szimplán a zenén.” – mondja.

Ez a hatás 1997-ben vált a leglátványosabbá, amikor a HIStory turné öt koncert erejéig tartózkodott az országban. Ezek közül az utolsó, október 15-én a durbani King’s Park Stadionban, volt Jackson utolsó teljes koncertje, amelyet egy stúdióalbum kapcsán adott. A show-k a mai napig a legnagyobbak az ország történetében – Attie Van Wyk, a koncertet szervező fokvárosi Big Concerts vezérigazgatója szerint 230 ezer embert vonzottak.

Legalább annyira figyelemreméltó az a tény, hogy egy olyan országban, amely mindössze három éve szakított az apartheiddal a közönség mennyire vegyes volt: „Fekete és fehér, fiatal és idős – Michael a legkülönbözőbb hátterű emberek tömegeit vonzotta és ilyet még ma sem sűrűn látni koncerteken.” – mondja a turné publicistája, Penny Stein.

Duncan Gibbon, a Sony Music Entertainment South Africa marketing stratégája már az apartheid időszakban is dolgozott Jackson anyagaival. Azt mondja, hogy Jackson több, mint 2 millió albumot adott el Dél-Afrikában. Ennél is fontosabb, mondja, hogy Jackson egy egységesítő pont volt egy egyébként mélyen megosztott társadalomban.

„A dél-afrikai rádiók faji szempontból roppant szegmentáltak voltak 1994 előtt.” – mondja. „Michael volt az egyetlen, akinek a zenéjét mind a fehér pop rádióállomások, mind a fekete R&B adók játszották. Ma már ez nem tűnik nagy dolognak, de akkoriban nagyon erőteljes volt, ha belegondolunk abba, hogy az apartheid hogyan próbálta teljesen különválasztani a fekete és a fehér társadalmat.”

Írta: Diane Coetzer

Kína

Miután Peking 30 évig mindent rossznak nyilvánított, ami amerikai, 1979. január 1-jén új alapokra helyezte a diplomáciai kapcsolatokat Washingtonnal – ugyanabban az évben, amikor megjelent Jackson Off The Wall című albuma. Akkoriban Kínában az emberek többsége még mindig kék Mao-ruhában járt, az államilag felügyelt rádióból szinte teljesen hiányzott a nyugati popzene és a lemeztársaságok csak kevés lemezt adtak el. De Jackson zenéje hamar gyökeret vert – és erőteljes módon.

A Pekingben székelő zenész, Kaiser Kuo azt mondja, hogy egyetlen alkalommal érezte magát fizikailag fenyegetettnek az illékony 1989-es tavasz során – és az Jackson népszerűsége miatt volt.

1989. június 3-án, miközben a demokráciáért tüntető diákok közelítettek a halálos patthelyzethez a kormánnyal a Tiananmen téren, Kuo rock együttese a Tang Dynasty Jilin tartományban adott koncertet, miközben nem tudtak arról, hogy valaki úgy reklámozta őket ott, hogy ők Michael Jackson kísérő zenekara. Amikor a közönség rájött, hogy becsapták őket, akkor „kitört az őrület és felgyújtották a jegyárusító fülkét.” – mondja Kuo. „Ennyire népszerű volt Jackson.”

Sok kínai számára Jacksonra utalni egyenlő annak a korszaknak a szertefoszlott reményeinek a felemlegetésével. A blogger Hong Huang gyermekkora nagy részét a ’70-es és ’80-as években az Egyesült Államokban töltötte, ahol az apja kínai diplomata volt. „Akkoriban azt hittem otthon Kínában senki sem tud Michael Jacksont hallgatni.” – mondja. Azonban Hong késő esti televíziós talkshow-jának, a Straight Talk-nak három adását is Jackson halálának szentelte, amikor a kínai Internet tele volt a sztár életéről és zenéjéről szóló beszélgetésekkel. A legnépszerűbb kínai videómegosztó oldal, a Youku.com több tucat videót tartalmaz kínai fiatalokról, akik Jackson dalaira moonwalk-oznak fekete mokkaszínben, fehér zokniban és a boka fölé érő nadrágban.

Adam Tsuei a Sony Music Entertainment Greater China elnöke szerint Jackson lemezeladásai erősek Ázsiában a féktelen kalózkodás ellenére is. A Sony azt mondja 1994 óta körülbelül 1,2 millió Jackson albumot adott el Hong Kongban és Tajvanon. Jackson sosem járt a kínai anyaországban, de a Sony szerint 2002 óta körülbelül 300 ezer albumot adott ott el, noha a cenzúra nem engedte a teljes katalógusa piacra dobását.

Meg nem erősített hírek szerint az AEG Live azt tervezte, hogy Kínába viszi Jacksont miután végeznek a teltházas londoni koncertekkel. Ehelyett Jin Hailiang sanghaji raktár igazgató szerint a helyi Jackson rajongói klub 150 tagja fog segíteni neki egy Jackson szülinapi buli megszervezésében augusztus 29-én.

„A zenéje fontos, mivel a szeretetről szól.” – mondja. „És mindnyájunkat felszabadít a táncra.”

Írta: Jonathan Landreth

Michael Jackson Hong Kongban

India

Indiában, ahol a fizikai adathordozón történő lemezeladásoknak mindössze 5 százalékát teszik ki a külföldi lemezek, sok ember számára Michael Jackson a nyugati popzene megtestesítője.

A nyugati művészek közül egyedüliként népszerűsége nem korlátozódik pusztán az angolul beszélő városi indiaiak körére. Az ország vidéki fiataljai körében is vetekszik hírneve a bollywoodi sztárokéval, mégpedig egy okból: védjeggyé vált táncmozdulatai miatt.

„Bárkit, aki jól táncol Michael Jacksonhoz hasonlítanak.” – mondja Nikhil Gangavane, aki alapítója a 13 ezer tagot számláló hivatalos indiai Jackson rajongói klubnak. „A moonwalk tette lehetővé Michael számára, hogy ne csak bizonyos osztályokat érjen el, hanem tömegeket.”

Ahogyan Bollywood elsajátította Jackson mozdulatait és stílusát az kapcsolatot teremtett az indiai rajongókkal. „Színészek, neves koreográfusok, feltörekvő dalszerzők, gyerekek különféle tánc showkban – mindenki kölcsönzött tőle ötleteket.” – mondja a brit születésű hip-hop zenész, Hard Kaur, aki most bollywoodi sztár.

Számos indiai színész mondja Javed Jaffrey-től elkezdve Hrithik Roshanig, hogy Jackson tánca inspirálta őket. És a dél-indiai mozi ipar még mindig alkalmaz Jackson-szerű koreográfiákat az olyan táncos-koreográfusok befolyásának köszönhetően, mint Prabhu Deva, akit az „indiai Michael Jacksonként” emlegetnek villámgyors mozdulatai miatt.

Jackson lemezeladásai is jelentősek. A Sony Music Entertainment India társigazgatója, Arjun Sankalia szerint a Thriller 25. évfordulós kiadása 15 ezer példányban kelt el. Az album eredeti kiadása több, mint 100 ezer példányban Suresh Thomas szerint, aki a CBS India déli régiójának egykori ágazati menedzsere (a CBS India az indiai Tata csoport és a CBS America vegyesvállalataként működik). A Bad című album, amelynek a füzete a dalszövegeket a régiós nyelvekre lefordítva is tartalmazta, 200 ezer példányban kelt el. Ezek a számok nem tartalmazzák a milliós nagyságrendű kalóz forgalmat.

Jackson bizonyította népszerűségét az országban az egyetlen koncerttel, amit Indiában adott 1996. november 1-jén a mumbai Andheri Sports Complex-ben. A 70 ezres befogadóképességű stadionban tartott teltházas show-t  a Shiv Sena politikai párt vezetője, Raj Thackeray szervezte, hogy így gyűjtsön pénzt a maharashtrai fiatalok munkahelyteremtéséhez – és hogy így növelje pártja népszerűségét a fiatal városi szavazók körében.

Jackson október 30-án érkezett meg a mumbai repülőtérre, ahol Sonali Bendre színésznő köszöntötte a hagyományos hindu tilak jellel a homlokán. Rendőrmotorosok kísérték és a sztár útközben többször is kiszállt az autóból, hogy integessen a több ezer rajongónak, akik felsorakoztak a reptér és a szálloda között.

A rajongók most is emlékeznek. „Menj el bármelyik faluba, India bármely szegletébe és azt fogod látni, hogy mindenki tudja ki az a Michael Jackson.” – mondja Kaur. „Egyetlen zenész sem helyettesítheti MJ-t.”

Írta: Ahir Bhairab Borthakur

img

Michael Jackson Indiában

Japán

Van, hogy valaki nagy Japánban – és aztán van Michael Jackson.

Egy rögtönzött gyertyás megemlékezésen (2009) június 27-én tinédzserektől kezdve az 50-es éveikben járó emberek – sokan Jackson védjeggyé vált szereléseibe öltözve – lepték el a tokiói Yoyogi parkot. Miközben néhányan táncmozdulatokat mutattak be és dalokat énekeltek, addig mások leplezetlenül sírtak és imádkoztak a felállított oltároknál.

„Vicces.” – mondta egy látogató – „A harlemi Apolló színház mellett összegyűlő tömeg az életét ünnepelte, de a japán emberek azonnal gyászolni kezdenek.”

Jackson úgy hódította meg Japánt, mint előtte vagy azóta csak kevés sztár. Az országban Off The Wall című albuma óta híres volt, 1987-ben pedig csak nagyobb lett, amikor a tokiói Dome-ban kezdte el a Bad világkörüli turnéját. 14 koncertet adott az országban, körülbelül 450 ezer rajongó előtt és körülbelül 5 milliárd jen ($52 millió dollár) bevétellel. Több száz sikoltozó lány köszöntötte a tokiói Narita reptéren, s érkezését ezer újságíró közvetítette – másik 300 újságíró pedig Bubbles (Jackson csimpánza – a ford.) érkezését, aki egy másik repülővel jött.

„Semelyik másik előadó nem volt akkora sztár Japánban, mint Michael Jackson.” – mondja Archie Meguro a Sony Music Japan International alelnöke. „Szerették a tehetsége, a zenéje, a tánca és a finom lelke miatt.”  

A Sony adatai szerint Jackson legalább 4,9 millió albumot adott el Japánban, s ezzel az egyik legnépszerűbb külföldi művész az országban. Egyedül a Thriller 2,5 millió példányban kelt el. De hatása túlmutat a lemezeladásokon. 1987-es turnéja segített megújítani a J-pop koreográfiáját amint az előadók próbálták elsajátítani a mozdulatait.

Halálhíre annyira felkavarta a japán társadalmat, hogy három kabinetminiszter is megtette azt a szokatlan lépést, hogy kommentálta a hírt.

Jackson lemezeladásai szárnyaltak és hat albuma is fent volt egyszerre a japán 200-as album slágerlistán. Június 27-én a Tower Records hétemeletes shibuyai üzletének három kirakata is Jackson albumaival és DVD-ivel volt tele. Jackson 1996-ban ellátogatott ott egy rendezvényre. Az akkor még Tower Records Japannak hívott üzlet akkori elnöke Keith Chacoon: „A rajongói klub tagjai, akik eljöttek főleg fiatal lányok voltak, akik azt üvöltözték ’Michael!’ hihetetlenül hangos és magas hangon. Michel pedig lágy hangon válaszolt, ami csaknem ugyanolyan magas volt.”

„Michael a legnagyobb hatású szórakoztatóművész Japánban a Beatles után.”– mondja Ken Othake, a Sony Music Publishing Japan elnöke. „Mindig a japán emberek szívében lesz, mint egy kivételes, páratlan művész.”

Írta: Rob Schwartz

Japán dokumentumfilm Michael Jackson 1987-es látogatásáról

Új kulisszák mögötti felvételek szivárogtak ki Michael Jackson Ghostsjából

Az alábbi, az Internetre a napokban kiszivárgott felvételek Michael Jackson 1997-es rövidfilmjének a Ghosts-nak a készítése közben készültek. A felvételeken Jackson egy érzékelőkkel ellátott speciális ruhát visel, amelyek segítségével a mozdulatait rögzítik egy számítógépes animációhoz, amely majd csontvázként fogja ábrázolni a filmben.

Először két rövidebb részlet szivárgott ki:

Majd hosszabbak is:

A filmben a végeredmény így nézett ki:

Tricky Stewart áll a Bieber “duett” mögött?

A blogger Damien Shields elbeszélgetett Max Methods-szal, azzal a DJ-producerrel, aki remixelte a nagy vihart kavart Michael Jackson-Justin Bieber Slave to the Rhythm “duettet”. Methods elmondta: “Együtt dolgozom Tricky Stewarttal a Red Zone Ent lemeztársaságánál és ő kért meg arra, hogy lássam el a felvétel produceri munkáját. Justint pedig felkérte arra, hogy vegyen fel új vokált hozzá. Azt nem tudom hogy szivárgott ki.” ( http://www.damienshields.com/exclusive-dj-confirms-how-michael-jackson-track-became-duet-with-justin-bieber/  )

Christopher “Tricky” Stewart korábban olyan előadókkal dolgozott együtt producerként, mint Beyonce, Rihanna, Mary J Blige és Britney Spears, de Michael Jacksonnal életében sosem dolgozott. Azonban 2010-ben Jackson vagyonkezelője és a Sony felkérte arra, hogy dolgozzon egy kiadatlan Jackson dalon, a Slave to the Rhythm-ön, ami azonban végül nem került fel az első posztumusz Jackson albumra, a Michaelre.

A döntést követően a dal – tehát nem az eredeti, hanem a Tricky Stewart féle verzió – kiszivárgott az Internetre. Ez azóta ismert volt a rajongók körében. Ha hinni lehet Max Methodsnak, akkor amit mond magyarázatot ad arra, hogy hogyan került a dal most Bieber birtokába és hogyan vehette fel magát rá, törölve Jackson vokáljának egy nagy részét. És hogy hogyan és miért szivárgott ki? Úgy látszik Tricky Stewart köreiből könnyen szivárognak a dalok. Pláne, ha MJ vagyonkezelője úgy dönt nem kívánja a Tricky Stewart-féle verziókat felhasználni.

A dologban azért vélhető szándékosság Bieber tábora részéről, mert a kiszivárgással egy időben Bieber Michael Jacksonra vonatkozó, némileg sejtelmes üzeneteket közölt Twitter oldalán, amint arról itt beszámoltam. Érdekes, hogy a dal nem csupán a neten terjed, hanem néhány rádió is elkezdte játszani szinte azonnal. Ez is egy tudatos akcióra utal, illetve egy olyan forrásra, akinek kapcsolatai vannak bizonyos rádiókkal.

Közben Jackson vagyonkezelője kétségbeesett és reménytelen küzdelmet folytat az ellen, hogy eltávolítsa az Internetről a Bieber-féle verziót.  Az MJJ Online Team (a vagyonkezelő Twitteres kapcsolattartója) ezt írta egy rajongói kérdésre:

“A héten kiszivárgott dal semmiféle felhatalmazással nem rendelkezik arra, hogy megjelenjen. Nem kellett volna elérhetővé tenni az Interneten, nem kellene a rádióknak játszania. Aki feltöltötte a dalt az Internetre valószínűleg ugyanaz a felelős a rádiók körében történő terjesztéséért is. Sajnos a mai technológia mellett ha egy dalt egyszer feltöltött és elterjesztett az eredeti, felhatalmazással nem rendelkező fél és a rajongók még tovább terjesztették, onnantól nagyon nehéz teljesen megtisztítani tőle az Internetet. Biztosíthatunk róla, hogy az Estate-et (MJ vagyonkezelője) nagyon felháborítja a kiszivárogtatás és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a dalt eltávolítsák amennyi oldalról és YouTube csatornáról csak lehet.”

Jó néhány zenei honlap is felkapta a hírt, amelyek közül a leginkább talán a Yahoo Music elemzése találta fején a szöget:

“Igazság szerint a dal egyiküknek sem szolgáltat igazságot. Egy kemény dance szám, amit olyan nagyon remixeltek, hogy elvesztette eredeti báját. Bieber felváltva énekli a kórust Jacksonnal a dalon és a tőle telhető mindent megtesz azért, hogy felérjen példaképe nagy energiájú, pontos vokáljához, de az eredmény erőltetett és mesterkélt. Mi több, a vezér ütem több száz átlagos hasonló dance daléra emlékeztet.”

http://music.yahoo.com/blogs/stop-the-presses/michael-jackson-justin-bieber-collaboration-leaks-real-deal-182833236.html

Timbaland Michael Jackson anyagon dolgozik?

Az alábbi tweetet ma küldte el DJ Freestyle Steve.

Fordítás: “Szóval tegnap éjjel hallottam Timbaland néhány új dalát, amit a Pop Királyának készít… WOOOW..”

Freddie Mercury duettek, Slave to the Rhythm, most ez – úgy tűnik valami készül. De Justin Bieber “duett” nélkül azért meglennénk…

Timbaland neves amerikai producer, aki dolgozott/dolgozik többek között Justin Timberlake-kel, Jay-Z-vel, Aaliyah-val, Missy Elliottal, a Jodecivel, Ginuwine-nal, Nelly Furtadóval, LL Cool J-vel stb. Michael Jacksonnal sosem dolgozott együtt. Talán most, posztumusz?

Justin Bieber nem kapott engedélyt arra, hogy megjelentesse Michael Jackson Slave To The Rhythm-jét!

Tegnap futótűzként terjedt el a YouTube-on egy állítólagos Michael Jackson-Justin Bieber “duett”. A dal a Slave To The Rhythm volt, amit Jackson még 1991-es Dangerous című albumához vett fel eredetileg, de aztán végül nem került rá az albumra. Egy Tricky Stewart által remixelt változata már kiszivárgott az Internetre 2010-ben, most pedig egy olyan verzió bukkant fel, amelyben Jackson vokálját egyes helyeken törölték és helyette Justin Bieber énekel. Ez a “duett” meglehetősen nagy felháborodást váltott ki a Michael Jackson rajongók körében, különösen azt követően, hogy néhány rádió is elkezdte azt játszani, mint “hivatalos” kiadványt. Néhány órával később azonban Michael Jackson vagyonkezelője közleményben tudatta, hogy a Justin Bieber féle verzióhoz nem adta hozzájárulását. Ennek megfelelően a YouTube-ról is igyekeznek mindenhonnan eltávolítani a dalt.

Az azonban tény, hogy ebben a változatban Justin Bieber hangja is hallható, tehát az továbbra is kérdés, hogy ki és miért szivárogtatta ki ezt a verziót, illetve Bieber egyáltalán miért vette fel rá a saját vokálját. Bizonyos médiaértesülések szerint Bieber ugyanazon a környéken lakik, mint Jackson családja és állítólag ők adták oda neki Jackson demó felvételét, ám ennek egyelőre nem tudni mennyi az igazságtartalma. Ha így volt, akkor Bieber jobban teszi, ha máskor konzultál az ügyvédeivel mielőtt egy ilyen akcióba belevág, mert Jackson családjának nincs felhatalmazása arra, hogy ilyesmire engedélyt adjon, csakis Jackson vagyonkezelőjének, amelyet John Branca és John McClain irányít.

Az is furcsa egybeesés, hogy Bieber éppen tegnap tweetelte ezt:

“Izgatott vagyok a jövőbeni dolgok miatt. MJ tette fel a lécet. Nemcsak a zenére vonatkozóan, de szórakoztatóművészként is és abban hogy hogyan bánsz a rajongókkal. Bárcsak itt lenne…
Mindez nem könnyű, de áldás. Meg tudjuk változtatni a világot. Készen állok a kihívásra. Nagy dolgok jönnek! #greatness Szeretlek titeket”

Még zavarosabbá válik a kép, ha figyelembe vesszük a Bieber féle verzió producerének, Maxmethodsnak a tweetjét is:

“Wow. Egész nap erről a Michael Jackson ft. Justin Bieber felvételről faggattak. Annyira tisztelem a Jackson Estate-et (vagyonkezelőt) és megtiszteltetés volt ezen a lemezen dolgozni… de sajnálatos, hogy kiszivárgott mielőtt elkészült volna.”

Az MJ Estate azonban továbbra is állítja, hogy nem adták áldásukat ehhez a verzióhoz és nem is szándékoznak azt megjelentetni. Mindenesetre azt tapasztalhatták a tegnapi rajongói reakciókból, visszajelzésekből, hogy a Michael Jackson rajongó tábor nagy többsége finoman szólva sem örülne egy ilyen “duettnek”.

Amennyiben új információt tudok meg az ügyről, akkor arról be fogok számolni.