Michael Jackson vs. Prince: Szóbeli történelem

Megjelenés helye: Vibe.com
Megjelenés dátuma: 2011. június 25.
Szerző: Keith Murphy
Forrás: http://www.vibe.com/article/michael-jackson-vs-prince-oral-history

„Úgy hallottam kerestél” – mondta egy mély hang a telefon másik végén. 1996 őszén jártunk és Michael Jackson audienciát tartott egy pazar kis lakosztályban a Four Seasons Hotelben, New Yorkban. A Pop Királya utasította alattvalóit, hogy vegyék fel a kapcsolatot régi kortársával és riválisával, Prince-szel egy tervezett együttműködés érdekében. Egy ilyen főcímekbe kívánkozó egyezség kilátásai valóban érdekfeszítőek voltak. A ’80-as évek nagy részében Michael Joseph Jackson és Prince Rogers Nelson felváltva uralták a zene világát. MJ, a Motown tehetséges gyerekzsenije, aki a rekordokat döntő mérföldkő, a Thriller kiadásával valóra váltotta az ambícióját, hogy a legnagyobb popsztár legyen, aki valaha a Földön sétált. És Prince, aki akkoriban egy botrányos és androgün egyszemélyes előadó és producer volt, aki zseni státuszát a rock történelem egyik legvalószínűtlenebb húzásával támasztotta alá, amikor kiadta a többszörös platinalemezt elérő 1984-es filmzenei albumát, a Purple Raint és szerepelt is az Oscar nyertes filmben. Elkezdődött egy rivalizálás.

De több, mint egy évtizeddel később mindketten azért küzdöttek, hogy megmentsék a karrierjüket. MJ bizonyíték nélküli gyerekmolesztálási vádak ellen és a bulvár hordák ellen küzdött kérlelhetetlenül. Prince régi lemezkiadójának, a Warner Bros.-nak üzent hadat és megváltoztatta a nevét egy kiejthetetlen szimbólumra, majd mélyebb feledésbe merült. Valóban, a két ikon együttműködése briliáns huszárvágás lett volna. „Szerintem nagyszerű lenne.” – mondta MJ Prince-nek. Azonban az együttműködések együttműködésére sosem került sor. Mindkét idősödő legenda saját maga dolgozott a visszatérésén. Jackson 2009. június 25-i idő előtti halálával a kapcsolatuk csak még mélyebbé válik. Az a tény, hogy a közönség még mindig szerelmes MJ-be és Prince-be mindennél többet elmond a kulturális hatásukról és a zenéhez való hozzájárulásukról. De mit gondolt igazán ez a két titán egymásról? Igazi rivalizálás volt vagy mély tisztelet? A VIBE bemutatja egy Király és egy Herceg igaz történetét. – Keith Murphy

Egy Király és egy Herceg (1970-1982)

AHMIR “QUESTLOVE” THOMPSON (a philadelphiai The Roots hip-hop együttes vezetõje, producere és dobosa): „Van egy elméletem arra, hogy miért kezdtünk nagyon korán párhuzamot vonni Michael és Prince között. Nem hiszem, hogy véletlen egybeesés, hogy mindketten 1958 nyarán születtek a Középnyugaton és gyakorlatilag mindketten a fekete fiatalok felnőtté válásának egy más-más fázisát képviselik. Michael fiatalon megragadta a polgárjogi harcok utáni Amerika képzeletét és ő volt a vezérlő csillaguk. És Prince ugyanezt a polgárjogi harcok utáni Amerikát ragadta meg, amikor tinédzserekké váltak és segített nekik felnőtté érni.

ALAN LEEDS (Prince és James Brown egykori turnémenedzsere, a James Brown Reader című könyv társszerkesztője): „Emlékszem, hogy láttam Michael első nagy turnéját a Jackson 5-al 1970-ben. Amikor én James Brownnal turnéztam keresztezték egymást az útjaink Daytonban, Ohióban. A daytoni O’Hare Arénában játszottak egy nappal azelőtt, hogy nekünk volt ott fellépésünk. A színpadon olyan karizmatikus kisugárzása volt, mint keveseknek. Emlékszem, hogy ugyanabban a szállodában laktunk. És a buli előtt én történetesen a szálloda előterében voltam, amikor a J5 éppen elment egy hangpróbára. Láttam ahogy jöttek a testőreikkel, a hotel előtt üvöltöző kölykök várták őket és emlékszem, hogy Michael úgy nézett ki, mint egy kis strici [nevet]. A járása olyan magabiztos volt és még csak 10 éves volt! Teljesen tudatában volt annak, hogy ‘Hé, én vagyok a sztár. Ezek a kölykök miattam vannak itt’.”

CYNTHIA HORNER (a Right On! magazin szerkesztõje 1976 és 2005 között; jelenleg a Hip-Hop Weekly című lapnak ír és szerkeszt): „1976-ban találkoztam Michaellel és ő volt az egyik legfélénkebb ember, akivel valaha dolgom volt. Kicsit nehéz volt interjút készíteni vele, mert ugyan tudta, hogy professzionális előadóként szüksége van a sajtóra, de nem igazán tudta hogyan viszonyuljon a médiához olyan értelemben, hogy hogyan nyíljon meg és adjon át információkat. Egyszerűen roppant félénk volt, hacsak a családja nem volt körülötte. De látta, hogy én is félénk vagyok, úgyhogy megölelt és barátok lettünk. Ő és Prince eléggé hasonlítottak, mivel Prince is félénk volt. Ha újságíró voltál, akkor ő is ugyanolyan egyszavas válaszokat adott neked, mint Michael. De Prince sokszor rejtvényekben is beszélt, nagyon szeretett kitérni a válaszok elől. Soha egyetlen kérdésemre sem válaszolt [nevet]. Minden áron meg akarta védeni a magánéletét.

BRUCE SWEDIEN (Michael Jackson hangmérnöke az Off the Wall, a Thriller, a Bad és a Dangerous albumon): „Mind számomra, mind Quincy [Jones – Michael Jackson producere az Off the Wall, a Thriller és a Bad albumon – a ford.] számára nyilvánvaló volt, hogy Michael mennyire nagyszerű. Igazán különleges volt – igazi tehetség. Készítettünk egy csomó demót, miután meghallgattuk Rod Temperton zenéjét az Off the Wallhoz. És Michael – a maga tipikus stílusában – hazament, egész éjjel fennmaradt, memorizálta a szövegeket és úgy vettük fel ezeket a demókat, hogy egy darab papír sem volt előtte. Mondj egy másik énekest nekem, aki ezt meg tudja csinálni!”

CYNTHIA HORNER: „Először 1978-ban találkoztam Prince-szel. Állandóan hívogatott telefonon, de én nem hívtam vissza, mert nem tudtam ki ő és nem is igazán érdekelt. De annyiszor hívott, hogy meg akartam szabadulni tőle, így beleegyeztem, hogy találkozzunk az utcán az irodám előtt amely Hollywoodban volt, közel ahhoz a lemezstúdióhoz, amiben ő volt. Azt akarta, hogy menjek be vele a lemezstúdióba és nézzek meg egy jam sessiont. De amit akkor nem vettem észre az, hogy ez a jam session csak egyetlen ember szereplésével jött létre: Prince-ével! Mindenféle hangszeren játszott. Prince megpróbálta nekem bebizonyítani, hogy érdemes arra, hogy tudósítsunk róla és hogy tehetségesebb, mint valószínűleg a legtöbb ember, aki megjelenik a Right On! magazinban. Akkor Prince tudatta velem, hogy ő egy dalszerző, aki el tudja látni a produceri munkákat, tud énekelni és játszik mindezeken a hangszereken. Ez egy olyan tehetség volt, amit az életben csak egyszer látsz. Amikor ezt megláttam, akkor beleegyeztem, hogy interjút készítek vele.

ALAN LEEDS: „Michael nem volt zenész a szó klasszikus értelmében. Máshogyan közelítette meg a zenét, mint Prince, noha Michael is képes volt nagyszerű dalokat írni. [Jackson a legtöbb nagy slágerét maga szerezte, de ő nem tudott kottát írni és csak alap szinten játszott hangszereken. A dalait fejben komponálta és írta meg, majd felénekelte őket magnóra, illetve elénekelte és elmagyarázta a zenészeknek, hogy hol mit kell játszaniuk, külön-külön a hangszerekre vonatkozóan. – a ford.] De Prince elsődlegesen zenész volt. Nem kétséges, hogy Prince példaképként tekintett Michaelre abban az értelemben, hogy hová akar eljutni hírnévben. Michael egyike volt azon kevés művészeknek ezen a bolygón, akiket Prince tisztelt ilyen értelemben. Amikor láttuk, hogy írja az eredeti ötletét a Purple Rain című filmhez, amint jegyzetfüzetekben firkált az 1979-es turné alatt, tudtuk, hogy többet akar. Elkezdett terjedni a hír: „Héj, Prince tényleg azt hiszi, hogy filmet ír.” Nem hiszem, hogy bármelyikünk is komolyan vette, mert nem volt értelme azt gondolni, hogy valaki, akinek éppen csak volt néhány popslágere, képes lesz finanszírozni egy filmet. De mindenképpen megmutatta az ambícióját és Prince becsületére legyen mondva, hogy aztán meg is valósította.”

CYNTHIA HORNER: „Adtam Michaelnek néhány példányt a magazinból, amelyekben látott embereket és feltett nekem egy csomó kérdést azokról a művészekrõl, akik érdekelték. És így ismerkedett meg Prince-szel. Ezután meghallgattattam Michaellel Prince néhány számát és nagyon érdekelte. Észrevettem, hogy egyfajta rivalizálás kezd kialakulni. Michael régebb óta volt a showbizniszben, így természetesen nem akarta, hogy egy újonc felváltsa.”

Harc az elsőségért (1983-1993)

ALAN LEEDS: „Prince 1983-ban ellátogatott egy James Brown bulira Bobby Z-vel, az akkori dobosával és Big Chick-kel, aki egy testőr volt – és talán Jill Jones-szal, aki az egyik protezsáltja volt. Ma már mindenki tudja mi történt azon a bulin. Nem hiszem, hogy Prince tudta, hogy Michael is ott lesz. James (Brown) egy kicsit zavartnak tűnik azon a videón, amikor Michael a fülébe súgja: „Héj, hozd fel a színpadra Prince-t is!” És persze Prince nem igazán tudta, hogy mit csináljon. Először gitározni próbált, de csak ügyetlenkedett, mert balkezes gitár volt. Játszott egy pár akkordot, táncolt egy kicsit, majd véletlenül lerombolt egy kelléket. Mindig is azon tűnődtem, hogy vajon Michael szándékosan hozatta-e fel Prince-t a színpadra, hogy ebbe a helyzetbe hozza, csak hogy azt mondhassa: „Héj, azt hiszed a nyomomba érsz? Na, akkor kövess, te anyaszomorító.” [nevet]. Bobby Z felhívott és azt mondta: „Ó, egek… Prince totál hülyét csinált magából ma este.” Elmondta, hogy Prince egy szót sem szólt egész úton hazafelé a hotelbe.”

TITO JACKSON (a Jackson 5 és a Jacksons alapító tagja és gitárosa, Michael Jackson testvére): „Persze, én és a testvéreim hallgattuk Prince-t. A 1999-t, a Little Red Corvette-et, a When Doves Cry-t. A Thriller és a Purple Rain részei voltak a korszakunknak. Nagyszerű korszak volt, nem igaz? Volt két nagyszerű művész, akik mindketten hihetetlen zenét csináltak egy időben. És aztán ott volt az a tény, hogy mindketten kivételes előadók voltak élőben. Néhány ember úgy érzi, hogy Prince a legnagyszerűbb dolog a szeletelt kenyér óta, mások úgy, hogy a testvérem a legnagyobb. Nekem ez tette ezt a korszakot különlegessé.”

ALAN LEEDS: „Mielőtt elindultunk a Purple Rain turnéra Prince látni akarta, hogy Michael és a Jacksons mit csinálnak a Victory turnén a produkció, fények, színpadi show és minden tekintetében. Kibéreltünk egy repülőt egy pár testőrrel és Jerome Bentonnal a Time együttesből és Leroy Bennettel, aki Prince fénytechnikáért és produkcióért felelős dizájnere volt a turnéin. Elrepültünk Dallasba, a régi Cowboys stadionba. A táborunk úgy érezte, hogy ugyan jó stadion show-t csinálnak, de a technológiában nem volt semmi újító. Akkoriban a Varilites volt a legújabb név a számítógép vezérelte fénytechnika világában és az volt az arany mérce a bizniszben. És biztosítottuk, hogy nekünk legyen abból a szarból. De a Jacksons produkcióban nem volt. Prince nagyon tisztelte Michaelt, de csak mérsékelten nyűgözte le a show.”

QUESTLOVE: „Michael sok Purple Rain koncertre ellátogatott. Megvan nekem a négy Purple Rain show, amelyet Los Angeles-ben tartottak ’84-ben. És ma már észreveszem Michaelt a közönség soraiban. Gyakran megnézem, hogy lássam ki tudom-e szúrni [nevet]. De ez elgondolkodtató. Miért volt ott Michael sorozatban négyszer egymás után? Már megcsináltad a Thrillert, megcsináltad a Moonwalkot, megcsináltad a korszakalkotó videóklipeket, millió lemezt adsz el egyetlen hét alatt. Hivatalosan benne vagy a Guinness Rekordok Könyvében. A Purple Rainből is eladtak ugyan 15 milliót, de ez nehezen volt összemérhető a 33 millióval, amennyi a Thrillerbõl fogyott. Szóval miért érdekel ki van mögötted? Aztán rájöttem, hogy nem lehetsz sikeres, ha nincs benned versenyszellem. Michael tudta, hogy Prince komoly fenyegetést jelent.”

ALAN LEEDS: „Quincy Jones szervezett egy ebédet, amelyen összehozta Michaelt és Prince-t. Megkérték, hogy vegyen részt a We are the World-ben, de Prince tisztelettel visszautasította az ajánlatot és adott nekik egy dalt [4 The Tears In Your Eyes]. Emlékszem, hogy Prince utána azt mondta szerinte Michael egy kicsit furcsa. És ezt egy olyan srác mondja, aki magas sarkúban és pizsamában járt éjszakai klubokba [nevet].”

QUESTLOVE: „Van ez a mára már híres sztori egy ping-pong meccsrõl Mike és Prince között 1986-ban, abban az időben, amikor Prince az Under The Cherry Moon-on, Mike pedig a Captain Eo-n dolgozott. És mindketten Prince csajának, Sherilyn Fennek a kegyeiért küzdöttek, aki akkoriban nagyon forró pipinek számított. Ez a ping-pong meccs őrületté vált. Prince azt mondta Michael úgy játszik, mint Helen Keller. [A szerkesztő megjegyzése: Prince dobosa, Bobby Z. így nyilatkozott MJ és Prince barátságos leszámolásairól a Minneapolis Star Tribune-ben: „Sokat kosaraztak együtt Prince Paisley Parkjában.” Bobby Z azt mondta a valószínűtlen párosról: „Prince-nek mélyen gyökerező versengő természete volt, így könnyű látni miért mérte magát Jackson sikeréhez.”]

[A ford.: Per Nilsen Dance Music Sex Romance: Prince: The First Decade című könyve így számol be ugyanerről a történetről:

„Amikor a Samuel Goldwyn Soundstage-ben dolgozott Prince látogatót kapott Michael Jackson személyében, akit azonnal ki is hívott egy asztalitenisz meccsre azon a ping-pong asztalon, amit a sound stage szoba közepén állítottak fel. Michael azt mondta: „Nem tudok ping-pongozni!” – emlékszik vissza Rogers. „De Prince vett egy ütőt és odaadta a másikat Michaelnek és elkezdték nagyon udvariasan ütögetni a labdát oda-vissza. Hirtelen Prince azt mondta „Gyerünk, Michael, mozgás!” és belevágta a labdát Michael ágyékába. Én csak a szemeimet forgattam! „Oh Istenem, hülyét csinál magából.” De Michael tudja hogy kell viselkedni és úgy tűnt nem érdekli. Aztán Michael elkezdett flörtölni Sherilyn Fennel, aki Prince-hez jött látogatóba a stúdióba. Prince ideges lett, de nem ment bele a viszontflörtölés játékába. Gyorsan elköszöntek egymástól.”]

BRUCE SWEDIEN: „Prince erős, hihetetlen tehetség. Őt és Michaelt őszinte kapcsolat kötötte össze. Még lógtak is együtt párszor. Közismert, hogy a Bad című dal eredetileg egy duett lett volna Michaellel és Prince-szel. De amint tudják sosem jött össze. Amikor Prince elhagyta a stúdiót, miután dolgoztunk a Bad-en, úgy döntött, hogy kiszáll. Elhagyta a kontroll szobát, majd visszafordult és azt mondta: „Ne aggódjatok, ez a lemez nélkülem is nagy siker lesz.”

ALAN LEEDS: „Az a helyzet, hogy amikor Michael eljött Prince-hez és meg akarta vele csinálni a Bad-et az nagyon felbosszantotta Prince-t. Azt mondta: „Oh, le akar alázni lemezen. Azt hiszi bolond vagyok?” Nem tudott elvonatkoztatni egy kicsit magától és észrevenni, hogy ebből valószínűleg mindketten profitáltak volna. Azonban ez mindig is Michael videója lett volna, amiben Prince csak egy vendég. Ez megmutatta mivé nem válhat ez a kapcsolat. Olyanok voltak, mint Ali és Fraizer. És a média nem tudott betelni azzal, hogy egymással szembeállítsa ezt a két srácot.”

[A ford.:  Maga Prince azt mondta azért nem vállalta a duettet, mert a dal első sora így szólt: “Your butt is mine…”, azaz szó szerinti fordításban: “Enyém a segged…”. Prince azt mondta 1997-ben: “A dal első sora ‘Your butt is mine’. Azt mondtam: ezt ki fogja énekelni kinek? Mert az tuti, hogy te nem fogod nekem. És az is tuti, hogy én nem fogom neked. Szóval máris van egy problémánk.”]

CYNTHIA HORNER: „Ezért vállalom a felelősséget [nevet]. A Right On! egy rajongói magazin volt, így néhány dolgot, amit csináltam megúszhattam. Michael és Prince tulajdonképpen nem komolyan harcolt egymás ellen. De mivel tudtam, hogy a közönséget ez megragadná és mindig mindenki erről beszélt, azt akartam, hogy együtt legyenek egy címlapon, hogy ezt Prince vs. Michael érzést sugározzák.”

TEDDY RILEY (Michael Jackson producere hosszú időn keresztül): „Mi úgy tekintettünk Michaelre és Prince-re, mint istenekre. Még mindig emlékszem arra, amikor Michael először hívott fel, hogy dolgozzunk együtt a Dangerous albumon. Megpróbáltam rávenni Q-Tip-et, hogy használhassam a stúdióját Sound Works-ben a 21. utcában. Kibéreltem az egész emeletet. Az egyik teremben Jane Child Don’t Want to Fall In Love címû számán dolgoztam, a másikban Keith Sweat Make You Sweat című számán, a harmadikban a Guy Why You Wanna DOG Me Out című dalán. És bementem a negyedik terembe és megcsináltam a Remember The Time-ot. Visszahoztam Michaelt a mi világunkba – a fiatal, fekete New Jack Swing világba. Ez volt az a pillanat, amikor az emberek azt mondták: „Michael ismét R&B-t játszik”. Ő nemcsak a Pop Királya volt. Ő az R&B Királya is volt. Prince pedig a Funk-Rock Királya volt.

QUESTLOVE: „Emlékeznek arra a rossz emlékű duettre, amit Eddie Murphy készített Michaellel Whatzupwitu címmel? Öt órányi nyers filmem van annak a videónak a forgatásáról. Michael és Eddie mögött egy zöld képernyő volt és valamikor a második óra környékén a beszélgetés Prince-re terelődik. És Eddie azt mondja: „Igen, ember. Prince egy rossz anyaszomorító. Örülök, hogy veled dolgozhatok, de van egy másik álmom is, mégpedig az, hogy vele is dolgozzak.” És szerintem Mike nem is tudta, hogy veszi a kamera és azt mondja: „Igen, ő egy született zseni.” De aztán négy ütemmel később hozzáteszi: „De én meg tudom verni.” [nevet]

Bukások és visszatérések (1994-2010)

ALAN LEEDS: „Michael veszélyes akart lenni, de ezt az oldalát senki sem vette komolyan. De Prince mindig veszélyes volt, mert nem félt attól, hogy kihúzza a gyufát. De aztán Prince megpróbálta felhasználni a hip-hoppot azzal, hogy egy fegyver formájú mikrofonba énekelt. Megpróbálta megnyerni a rap közönségét azzal, hogy bevette ezeket a bolond rappereket az együttesébe.”

CYNTHIA HORNER: „Később, a ’90-es években mind Michaelnek, mind Prince-nek megvoltak a problémái. Régebben sokat találkoztam és beszélgettem Michaellel, de elkezdett megváltozni. Már nem sok kapcsolatom volt vele; a kapcsolatot mindig a rokonaival tartottam. Michael körül voltak emberek, akik távol tartották tőle a régi barátait és üzleti partnereit, nem akarták, hogy kapcsolatot tartson velük, mert kontroll alatt akarták tartani mindazt, ami történik vele. A saját családjának sem volt sok kapcsolata vele. És Prince is küzdött a saját gondjaival. Egy nap felébredt és rájött, hogy néhány üzleti döntése a Warner Bros-szal nem vált a javára. Elkezdett tiltakozni a zeneipar ellen. Mindenki emlékszik arra, amikor ráírta az arcára, hogy „rabszolga”. Úgy érezte, hogy nem kapja meg pénzügyileg és művészileg, amit megérdemel. Mind Prince, mind Michael nagyon elérhetetlenné vált.”

MICHAEL BEARDEN (a Jacksons 2001-es 30. évfordulós show-jának billentyűse és a This Is It zenei rendezője): „Az ötlet az volt, hogy csináljunk egy 30. évfordulós show-t a Madison Square Gardenben, hogy megünnepeljük Michael éveit a showbusiness-ben. De amikor az emberek megtudták, hogy nagy dolog lesz, mindenki ott akart lenni! Elizabeth Taylor, Liza Minelli és egy csomó ember jönni akart. Michael nem akart sokat szerepelni egyedül. Épp akkor jelentette meg az Invincible címû albumát. Az emberek nem Michaelre voltak dühösek, hanem amiatt mert más művészek is voltak a színpadon vele. Michaelből akartak többet látni. Az embereknek nem nagyon tetszett, hogy ezt a sok más előadót kellett nézniük, meg Whitney-t [Houston], aki úgy nézett ki, mint egy őrült [nevet].”

DJ SPINNA (DJ, producer, zene szakértő és a Soul Slam MJ vs. Prince partik társalapítója): „2002-ben kezdtük el az MJ vs. Prince bulikat. Az egész ötlet azután jött, hogy sikeres Stevie Wonder tribute bulikat szerveztünk 1999-tõl. És arra gondoltunk: ki az a két másik ikonikus figura a popvilágban, akik szintén nagy hatással voltak a fekete kultúrára? És ez természetesen Michael és Prince volt. Emlékszem az első parti egy Peppers nevű helyen volt Lower Manhattanben és a tömeg elképesztő volt. A bulikon mindkét tábortól játszok zenéket – Michael és Prince katalógusából – és olyan művészektől is, akire ők hatással voltak és akikkel együtt dolgoztak. Szóval van a Minneapolis hangzás Prince-szel. Sheila E-vel, The Time-mal, a Vanity 6-el, Alexander O’Neallel és van Michael, Jermaine Jackson, Janet Jackson és a Jackson 5. De végeredményben ez egy igazi nagy buli ami az embereket életük legjobb időszakára emlékezteti.”

WILL.I.AM (a Black Eyed Peas vezetõje, élõben játszott Prince-szel és számos dal produceri munkáit ellátta Michael Jacksonnak): „Volt egy show-m a Black Eyed Peas-zel 2008-ban és azon az éjszakán később Prince-szel is felléptem a Palms Hotelben. A show előtt felhívtam Michaelt és mondom neki: „Hé Mike, Vegasban vagyok.” Meséltem neki a fellépésemrõl a Palms-ban Prince-szel és megkérdeztem nem akar-e eljönni. Először egy kicsit tartózkodó volt, de mondtam neki: „Felhívom Prince-t és megkérdem rendben van-e.” Leültem Mike-kal, miután befejeztem egy dalt Prince-szel, aki épp akkor jött le a színpadról, közben játszott a basszusgitárján és egyenesen odajött az asztalunkhoz – miközben kettétörte a gitárt! Ez volt életem legdögösebb élménye. A két hősömmel voltam. Miközben új dalokon dolgoztunk az albumához, MJ megkérdezte tőlem az emberek miért nem tekintenek rá úgy, mint Prince-re, komoly dalszerzőként. Sokkolt, hogy ezt hallom egy ilyen ikonikus művésztől.”

KENNY ORTEGA (a This Is It rendezője): „Kevésbé szólt ez a versenyzésről Prince-szel, sokkal inkább a tiszteletről szólt. Michael úgy érezte, hogy Isten a következő arra érdemes művésznek fog ötleteket adni, aki szerinte Prince volt. Ez igazi tisztelet, igazi csodálat Prince iránt. Sokszor említette mennyire szereti a Purple Rain című dalt.”

TRAVIS PAYNE (a This Is It koreográfusa és társ producere): „A nagy siker, amelyet Prince elért a londoni O2-ben [2007-es 21 Nights címû koncertsorozatával] fontos volt, amikor Michael összeállította a This Is It-et. Az a tény, hogy a közönség még mindig látni akarta még jobban megerősítette benne, hogy az ötletei jók. Ez nemcsak a Prince-szel való versenyzésrõl szólt. Önmagával versenyzett. Azt akarta, hogy az övé legyen a Guiness Rekord, ami a legtöbb show-t jelzi. Meg akarta mutatni, hogy ő a legnagyobb. És tényleg ő volt.”

DJ SPINNA: „Tavaly februárban L.A.-ben találkoztam Prince-szel, Rashidán, a személyes DJ-jén keresztül. Eléggé szürreális volt, de nem igazán értette a Prince vs Michael partik koncepcióját. Én és Rashida is megpróbáltuk neki elmagyarázni, hogy ez nem igazán egy csata MJ és közte, hanem inkább tisztelgés a zenéjük előtt. De Prince-nek nem tetszett, hogy így szembeállítják Michaellel. Érezhető volt, hogy igazi tisztelet van kettejük között. Ez volt az egyik oka, hogy megváltoztattam az MJ/Prince partik tematikáját. A másik természetesen Michael halála volt. Úgy éreztem, hogy annyira hatalmas örökséget hagyott maga után, hogy nem fair MJ vs. Prince-nek hívni a dolgot, mivel Michael már nincs itt. Ez Michael és Prince zenéjének az ünneplése.”

KENNY ORTEGA: „Tudod hogy a pletykák rossz árnyékként követték Michaelt és ettõl nem tudott elmenekülni. De azon az éjszakán, amikor befejeztük a próbákat a londoni show-ra a telefonok elkezdtek csörögni a zsebeinkben. A legtöbben már annyira hozzászoktunk az õrült pletykákhoz, hogy azt akartuk hinni Michael halálhíre csak egy újabb pletyka. Nem sokkal ezután megtudtuk, hogy tényleg meghalt. És még ma is nehéz elmagyaráznom milyen érzés volt. Elvesztettem az egyensúlyomat. Nem tudtam járni. Át kellett segíteni egy másik szobába. Emlékszem, hogy a szoba forgott velem és úgy éreztem a padló kiesett a lábam alól. Csak szomorúságot láttam mindenfelé. Sötét nap volt.

TRAVIS PAYNE: „Miután Michael meghalt azt mondtam Kenny-nek: „Nincs vége. Nem lehet vége.” Nemcsak hogy Michael üzenete el fog jutni az emberekhez úgy, ahogyan akarta, de az emberek azt is látni fogják hogyan készítette azt a show-t, amelyet előadott volna. Így tulajdonképpen több rajongóhoz eljutott, mint a [This Is It] koncertekkel tette volna. Ez nagyon boldoggá tett. De nem múlik el úgy nap, hogy nem gondolok Michaelre.”

CYNTHIA HORNER: „Az egyik oka annak, hogy miért érdekel minket Michael és Prince még mindig az, hogy sosem fogunk mindent tudni róluk, amit szeretnénk. Mindketten megértették a titokzatosság erejét. Rájöttek, hogy ez az az erő, amivel rendelkeznek a rajongók felett. És ez mindig így lesz, mert sosem lesz még két olyan művész, mint ők. Amikor az emberek olyanokat mondanak, hogy valaki a következő Michael és Prince, én csak nevetek.”

WILL.I.AM: „Tudod a naggyá váló emberek sokszor seggfejek lesznek. Pedig azok a művészek nem is annyira nagyok. És akkor találkozol igazán nagy művészekkel, mint Michael és Prince és azt mondod: „A francba, ezek a srácok egyáltalán nem viselkednek úgy, mint az a seggfej, akivel a múlt héten találkoztam.” Annak az oka, hogy a seggfejek úgy viselkednek az, hogy õk nem is igazán olyan nagyok. Michael és Prince olyan nagyok, amilyen nagy csak lehet valaki.”


A cikken túl további adalékok az MJ-Prince viszonyhoz:

  • Prince 2009-ben játszotta a Shake Your Body (Down To The Ground) című Jacksons dalt is, valamint az 1988-as Lovesexy turnéján a The Way You Make Me Feel című MJ számból játszott részletet.
  • Az 1989-es Moonwalker című filmjében az egyik jelenetben a Badder című részben Jacksont játszó kisfiú Bubbles-ről (Jackson híres csimpánza) kérdi a testőreit. Megkérdezi mit visel az állat. Mire a testőr: “Prince pólót és piros edzőcipőt.” “Kicsi Michael” meglepetten felel: “Prince pólót ?!”
  • 1991-ben Prince szerződtette Jackson korábbi menedzserét, Frank Dileót, akitől Jackson épp akkor vált meg.
  • Jackson hangmérnökeinek, Bruce Swediennek és Rob Hoffmannak a beszámolója szerint Prince meglátogatta Jacksont a stúdióban, amikor utóbbi 1995-ös HIStory című albumán dolgozott. “Amennyit ér ez az infó: MJ és Prince találkozott a HIStory alatt is. Minket azonban kipateroltak a stúdióból (Prince kérése, nem MJ-é), úgyhogy nem tudom miről beszéltek.” – írta Hoffman a Gearslutz fórumon.
  • Amikor Michael Jacksont 2003-ban gyerekmolesztálással vádolták és 2005-ben perbe fogták Prince állítólag kitiltatott a hivatalos fórumáról minden olyan hozzászólót, aki gyalázta Michaelt.
  • Amikor Prince-t 2000-ben egy rádió interjúban Michael Jacksonról kérdezték egy interjúban, azt válaszolta: „zseni”. Pár kérdéssel később egy Janet Jacksonra vonatkozó kérdésre pedig így válaszolt: „a zseni húga”.
  • Jackson halálára egy interjúban Prince így reagált: „Mindig szomorú, ha elveszítesz valaki olyat, akit szerettél.”
  • A rajongók azt is árgus szemmel figyelték dalszövegekben nem üzengetnek-e egymásnak. Néhányan úgy vélték Prince a My Name Is Prince című 1992-es dalában Jacksonra utalt, amikor ezt énekelte:„Nem mondom, hogy jobb vagyok, nem jobb, mint te
    De ha velem akarsz játszani jobb, ha megtanulod a szabályokat.”    Majd pedig a rapper a számban ezt mondja:“Hercegnek kell lenned, mielőtt Király lennél”. A To Whom It May Concern című számában Prince így énekel: „Annak akit illet: Észhez kell térned / Nincsenek királyok ezen a Földön, csak hercegek / A nevem Prince és funky vagyok” (sample a My Name Is Prince c. számból)

A Life ‘o’ The Party című számban a leginkább egyértelmű a Jackson utalás:

„De ez semmi, ha nem élvezzük
A hangom egyre magasabb
És én sosem csináltattam meg az orrom
Az a másik srác”

Hogy Michael Jackson válaszolt-e valaha ezekre a szövegekre dalban? Csak a 2001-es Invincible című számban lehet felfedezni egy részt, amely talán, esetleg Prince-re utalhat:

„Ha van is valaki más, nem tud téged úgy szeretni, mint én
És ha azt mondja jól fog veled bánni, nem tud úgy bánni veled, mint én
És ha gyémántokat és gyöngyöket vesz is neked, nem tudja úgy csinálni, mint én
És ha át is dumál téged az egész világon, nem tud téged úgy kitrükközni, mint én.”

A Diamonds and Pearls (Gyémántok és gyöngyök) egy Prince szám címe.

Michael Jackson egy Prince cikket olvas az újságban.

Reklámok

Posted on augusztus 2, 2013, in Michael Jackson and tagged , , . Bookmark the permalink. 4 hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: