Michael Jackson globális jelenség marad

Megjelenés helye: Billboard.com
Szerzők: Leila Cobo, Diane Coetzer, Jonathan Landreth, Ahir Bhairab Borthakur, Rob Schwartz
Forrás: http://www.billboard.com/articles/news/268216/michael-jackson-remains-a-global-phenomenon

Michael Jackson az indianai Gary legtehetségesebb gyerekéből vált a bolygó egyik legismertebb emberévé. Ugyan globális lemezeladásai lenyűgözőek voltak, de nem ez volt hírneve egyetlen oka, befolyása messze túlmutatott a kasszákon: táncmozdulatokat inspirált, divat trendeket diktált és szociális problémákra hívta fel a figyelmet szerte a világon.

Brazília

Kevesebb mint egy nappal Michael Jackson halála után a brazíliai Rio de Janeiro polgármestere bejelentette, hogy a város szobrot fog emelni az énekesnek Dona Martában – egy olyan favelában, amely egykor a kábítószerkereskedelemről volt hírhedt, ma már azonban a szociális fejlődés mintája. A változást részben Jackson 1996-os látogatása indította el, melynek során They Don’t Care About Us (Nem törődnek velünk) című dalához készített videót.

Jackson két videót készített a They Don’t Care About Us-hoz, a HIStory: Past, Present and Future, Book I című album negyedik kislemezéhez: az egyiket egy börtönben, a másikat Dona Martába és Salvador da Bahiában egy a gyarmatosítók által létrehozott brazil városban, amely afro-brazil kultúrájáról és zenéjéről ismert.

Amikor Jackson Brazíliába jött leforgatni a videót, amelyet Spike Lee rendezett Rio önkormányzata aggódott, hogy az énekes nem éppen hízelgő képet fog mutatni a világnak az ottani szegénységről. Akkoriban Jackson – mint a világon mindenütt máshol – Brazíliában is bálvány volt. Korábban már kétszer járt az országban, egyszer a Jackson 5-al a ’70-es években, majd újra 1993-ban, amikor két koncertet adott Sao Paulo-ban, mindkét este 100 000 ember előtt.

A koncert promóter Dodi Sirena egy „érzékeny” művészre emlékszik, aki azt kérte, hogy foglaljanak le a számára egy vidámparkot, majd meghívta oda a gyerekeket a legszegényebb iskolákból. „Nagy aggodalommal figyelt mindenre az országban – a szegénységre, az utcagyerekekre.” – mondja Sirena.

Ebben az összefüggésben a helyszínnek, amit Jackson kiválasztott a videó forgatására, volt értelme. „A videó azokról az emberekről szól, akik senkit sem érdekelnek.” – mondja Claudia Silva, a riói turisztikai hivatal sajtószóvivője.

Amikor Jackson a videót forgatta Rióban Silva az O Globo című napilap újságírója volt, de Lee és emberei kitiltották az újságírókat a forgatás helyszínéről, mert a Dona Marta-i kábítószer kereskedők nem akartak figyelmet. De Silva talált egy családot, amelyik megengedte, hogy náluk töltse az éjszakát és látta, hogy a favela lakói hogyan takarították az utcákat Jackson érkezésére készülve. „Az emberek nagyon büszkék voltak.” – mondta Silva. „Számomra ez volt az egészben a legjobb. Az emberek korán felkeltek, hogy kitakarítsák a területet, felkészültek a fogadására, eltakarították a szemetet.”

Jackson helikopterrel érkezett, de gyalog járt-kelt Dona Marta utcáin, kezet fogott az emberekkel és cukorkát osztogatott. „Az emberek nagyon meglepődtek, mert valami földönkívüli fickóra számítottak.” – mondja Silva. „És végül is – talán furcsa ezt mondani – egy normális fickó volt.”

Jackson Salvadorban forgatott emberek sokaságától körülvéve és az Olodum nevű afro-brazil kulturális csoport kíséretében. A videóban látható, amint több száz Olodum dobos ütemére táncol és ahogy az ünneplő rajongók próbálják megérinteni őt – egy ponton pedig valaki áttörte a biztonsági kordont és a földre teperte.

„Dona Marta jobbá tételének a folyamata Michael Jacksonnal kezdődött.” – mondja Silva. „Ma már biztonságos ez a favela. Már nincsenek kábítószer kereskedők és folyamatban van egy erőteljes szociális projekt. De mindez a figyelem Michael Jacksonnal kezdődött.”

Írta: Leila Cobo

Dél-Afrikai Köztársaság

Nelson Mandela és Michael Jackson

Nelson Mandela és Michael Jackson

„Ha fekete gyerekként nőttél fel egy dél-afrikai szegregált negyedben, akkor vagy arról álmodtál, hogy szabadságharcos leszel, vagy arról, hogy Michael Jackson. Ilyen egyszerű volt.” – emlékszik vissza az egyik legnépszerűbb dél-afrikai R&B zenész, Loyiso Bala. Az a tény, hogy öt Dél-Afrikai Zenei Díjat is nyert tanúsítja a tényt, hogy a Pop Királyát követi.

A 29 éves énekes – akinek testvérei, Zwai és Phelo is neves zenészek – az egykori elnök, Nelson Mandela hatásához hasonlítja Jackson hatását a családjára.

„Az egész család eldobott mindent, amivel épp foglalkozott és lenyűgözve bámulta a tévét, ha Michael vagy Mandela jelent meg benne.” – mondja életéről a Kwa-Nobuhle szegregált negyedben, amely Eastern Cape tartományban, Uitenhage városában található.

Lupi Ngcayisa, Dél-Afrika legnagyobb fekete zenét sugárzó kereskedelmi rádiójának, a Metro FM-nek a DJ-je azt mondja, hogy Jackson „gazdag szövegei megváltoztatták a fekete rádiózás színét”.

„Arra késztette a fekete családokat, hogy vitassanak meg az individualizmussal és fajjal kapcsolatos kérdéseket, úgyhogy a kulturális hatása túlterjedt szimplán a zenén.” – mondja.

Ez a hatás 1997-ben vált a leglátványosabbá, amikor a HIStory turné öt koncert erejéig tartózkodott az országban. Ezek közül az utolsó, október 15-én a durbani King’s Park Stadionban, volt Jackson utolsó teljes koncertje, amelyet egy stúdióalbum kapcsán adott. A show-k a mai napig a legnagyobbak az ország történetében – Attie Van Wyk, a koncertet szervező fokvárosi Big Concerts vezérigazgatója szerint 230 ezer embert vonzottak.

Legalább annyira figyelemreméltó az a tény, hogy egy olyan országban, amely mindössze három éve szakított az apartheiddal a közönség mennyire vegyes volt: „Fekete és fehér, fiatal és idős – Michael a legkülönbözőbb hátterű emberek tömegeit vonzotta és ilyet még ma sem sűrűn látni koncerteken.” – mondja a turné publicistája, Penny Stein.

Duncan Gibbon, a Sony Music Entertainment South Africa marketing stratégája már az apartheid időszakban is dolgozott Jackson anyagaival. Azt mondja, hogy Jackson több, mint 2 millió albumot adott el Dél-Afrikában. Ennél is fontosabb, mondja, hogy Jackson egy egységesítő pont volt egy egyébként mélyen megosztott társadalomban.

„A dél-afrikai rádiók faji szempontból roppant szegmentáltak voltak 1994 előtt.” – mondja. „Michael volt az egyetlen, akinek a zenéjét mind a fehér pop rádióállomások, mind a fekete R&B adók játszották. Ma már ez nem tűnik nagy dolognak, de akkoriban nagyon erőteljes volt, ha belegondolunk abba, hogy az apartheid hogyan próbálta teljesen különválasztani a fekete és a fehér társadalmat.”

Írta: Diane Coetzer

Kína

Miután Peking 30 évig mindent rossznak nyilvánított, ami amerikai, 1979. január 1-jén új alapokra helyezte a diplomáciai kapcsolatokat Washingtonnal – ugyanabban az évben, amikor megjelent Jackson Off The Wall című albuma. Akkoriban Kínában az emberek többsége még mindig kék Mao-ruhában járt, az államilag felügyelt rádióból szinte teljesen hiányzott a nyugati popzene és a lemeztársaságok csak kevés lemezt adtak el. De Jackson zenéje hamar gyökeret vert – és erőteljes módon.

A Pekingben székelő zenész, Kaiser Kuo azt mondja, hogy egyetlen alkalommal érezte magát fizikailag fenyegetettnek az illékony 1989-es tavasz során – és az Jackson népszerűsége miatt volt.

1989. június 3-án, miközben a demokráciáért tüntető diákok közelítettek a halálos patthelyzethez a kormánnyal a Tiananmen téren, Kuo rock együttese a Tang Dynasty Jilin tartományban adott koncertet, miközben nem tudtak arról, hogy valaki úgy reklámozta őket ott, hogy ők Michael Jackson kísérő zenekara. Amikor a közönség rájött, hogy becsapták őket, akkor „kitört az őrület és felgyújtották a jegyárusító fülkét.” – mondja Kuo. „Ennyire népszerű volt Jackson.”

Sok kínai számára Jacksonra utalni egyenlő annak a korszaknak a szertefoszlott reményeinek a felemlegetésével. A blogger Hong Huang gyermekkora nagy részét a ’70-es és ’80-as években az Egyesült Államokban töltötte, ahol az apja kínai diplomata volt. „Akkoriban azt hittem otthon Kínában senki sem tud Michael Jacksont hallgatni.” – mondja. Azonban Hong késő esti televíziós talkshow-jának, a Straight Talk-nak három adását is Jackson halálának szentelte, amikor a kínai Internet tele volt a sztár életéről és zenéjéről szóló beszélgetésekkel. A legnépszerűbb kínai videómegosztó oldal, a Youku.com több tucat videót tartalmaz kínai fiatalokról, akik Jackson dalaira moonwalk-oznak fekete mokkaszínben, fehér zokniban és a boka fölé érő nadrágban.

Adam Tsuei a Sony Music Entertainment Greater China elnöke szerint Jackson lemezeladásai erősek Ázsiában a féktelen kalózkodás ellenére is. A Sony azt mondja 1994 óta körülbelül 1,2 millió Jackson albumot adott el Hong Kongban és Tajvanon. Jackson sosem járt a kínai anyaországban, de a Sony szerint 2002 óta körülbelül 300 ezer albumot adott ott el, noha a cenzúra nem engedte a teljes katalógusa piacra dobását.

Meg nem erősített hírek szerint az AEG Live azt tervezte, hogy Kínába viszi Jacksont miután végeznek a teltházas londoni koncertekkel. Ehelyett Jin Hailiang sanghaji raktár igazgató szerint a helyi Jackson rajongói klub 150 tagja fog segíteni neki egy Jackson szülinapi buli megszervezésében augusztus 29-én.

„A zenéje fontos, mivel a szeretetről szól.” – mondja. „És mindnyájunkat felszabadít a táncra.”

Írta: Jonathan Landreth

Michael Jackson Hong Kongban

India

Indiában, ahol a fizikai adathordozón történő lemezeladásoknak mindössze 5 százalékát teszik ki a külföldi lemezek, sok ember számára Michael Jackson a nyugati popzene megtestesítője.

A nyugati művészek közül egyedüliként népszerűsége nem korlátozódik pusztán az angolul beszélő városi indiaiak körére. Az ország vidéki fiataljai körében is vetekszik hírneve a bollywoodi sztárokéval, mégpedig egy okból: védjeggyé vált táncmozdulatai miatt.

„Bárkit, aki jól táncol Michael Jacksonhoz hasonlítanak.” – mondja Nikhil Gangavane, aki alapítója a 13 ezer tagot számláló hivatalos indiai Jackson rajongói klubnak. „A moonwalk tette lehetővé Michael számára, hogy ne csak bizonyos osztályokat érjen el, hanem tömegeket.”

Ahogyan Bollywood elsajátította Jackson mozdulatait és stílusát az kapcsolatot teremtett az indiai rajongókkal. „Színészek, neves koreográfusok, feltörekvő dalszerzők, gyerekek különféle tánc showkban – mindenki kölcsönzött tőle ötleteket.” – mondja a brit születésű hip-hop zenész, Hard Kaur, aki most bollywoodi sztár.

Számos indiai színész mondja Javed Jaffrey-től elkezdve Hrithik Roshanig, hogy Jackson tánca inspirálta őket. És a dél-indiai mozi ipar még mindig alkalmaz Jackson-szerű koreográfiákat az olyan táncos-koreográfusok befolyásának köszönhetően, mint Prabhu Deva, akit az „indiai Michael Jacksonként” emlegetnek villámgyors mozdulatai miatt.

Jackson lemezeladásai is jelentősek. A Sony Music Entertainment India társigazgatója, Arjun Sankalia szerint a Thriller 25. évfordulós kiadása 15 ezer példányban kelt el. Az album eredeti kiadása több, mint 100 ezer példányban Suresh Thomas szerint, aki a CBS India déli régiójának egykori ágazati menedzsere (a CBS India az indiai Tata csoport és a CBS America vegyesvállalataként működik). A Bad című album, amelynek a füzete a dalszövegeket a régiós nyelvekre lefordítva is tartalmazta, 200 ezer példányban kelt el. Ezek a számok nem tartalmazzák a milliós nagyságrendű kalóz forgalmat.

Jackson bizonyította népszerűségét az országban az egyetlen koncerttel, amit Indiában adott 1996. november 1-jén a mumbai Andheri Sports Complex-ben. A 70 ezres befogadóképességű stadionban tartott teltházas show-t  a Shiv Sena politikai párt vezetője, Raj Thackeray szervezte, hogy így gyűjtsön pénzt a maharashtrai fiatalok munkahelyteremtéséhez – és hogy így növelje pártja népszerűségét a fiatal városi szavazók körében.

Jackson október 30-án érkezett meg a mumbai repülőtérre, ahol Sonali Bendre színésznő köszöntötte a hagyományos hindu tilak jellel a homlokán. Rendőrmotorosok kísérték és a sztár útközben többször is kiszállt az autóból, hogy integessen a több ezer rajongónak, akik felsorakoztak a reptér és a szálloda között.

A rajongók most is emlékeznek. „Menj el bármelyik faluba, India bármely szegletébe és azt fogod látni, hogy mindenki tudja ki az a Michael Jackson.” – mondja Kaur. „Egyetlen zenész sem helyettesítheti MJ-t.”

Írta: Ahir Bhairab Borthakur

img

Michael Jackson Indiában

Japán

Van, hogy valaki nagy Japánban – és aztán van Michael Jackson.

Egy rögtönzött gyertyás megemlékezésen (2009) június 27-én tinédzserektől kezdve az 50-es éveikben járó emberek – sokan Jackson védjeggyé vált szereléseibe öltözve – lepték el a tokiói Yoyogi parkot. Miközben néhányan táncmozdulatokat mutattak be és dalokat énekeltek, addig mások leplezetlenül sírtak és imádkoztak a felállított oltároknál.

„Vicces.” – mondta egy látogató – „A harlemi Apolló színház mellett összegyűlő tömeg az életét ünnepelte, de a japán emberek azonnal gyászolni kezdenek.”

Jackson úgy hódította meg Japánt, mint előtte vagy azóta csak kevés sztár. Az országban Off The Wall című albuma óta híres volt, 1987-ben pedig csak nagyobb lett, amikor a tokiói Dome-ban kezdte el a Bad világkörüli turnéját. 14 koncertet adott az országban, körülbelül 450 ezer rajongó előtt és körülbelül 5 milliárd jen ($52 millió dollár) bevétellel. Több száz sikoltozó lány köszöntötte a tokiói Narita reptéren, s érkezését ezer újságíró közvetítette – másik 300 újságíró pedig Bubbles (Jackson csimpánza – a ford.) érkezését, aki egy másik repülővel jött.

„Semelyik másik előadó nem volt akkora sztár Japánban, mint Michael Jackson.” – mondja Archie Meguro a Sony Music Japan International alelnöke. „Szerették a tehetsége, a zenéje, a tánca és a finom lelke miatt.”  

A Sony adatai szerint Jackson legalább 4,9 millió albumot adott el Japánban, s ezzel az egyik legnépszerűbb külföldi művész az országban. Egyedül a Thriller 2,5 millió példányban kelt el. De hatása túlmutat a lemezeladásokon. 1987-es turnéja segített megújítani a J-pop koreográfiáját amint az előadók próbálták elsajátítani a mozdulatait.

Halálhíre annyira felkavarta a japán társadalmat, hogy három kabinetminiszter is megtette azt a szokatlan lépést, hogy kommentálta a hírt.

Jackson lemezeladásai szárnyaltak és hat albuma is fent volt egyszerre a japán 200-as album slágerlistán. Június 27-én a Tower Records hétemeletes shibuyai üzletének három kirakata is Jackson albumaival és DVD-ivel volt tele. Jackson 1996-ban ellátogatott ott egy rendezvényre. Az akkor még Tower Records Japannak hívott üzlet akkori elnöke Keith Chacoon: „A rajongói klub tagjai, akik eljöttek főleg fiatal lányok voltak, akik azt üvöltözték ’Michael!’ hihetetlenül hangos és magas hangon. Michel pedig lágy hangon válaszolt, ami csaknem ugyanolyan magas volt.”

„Michael a legnagyobb hatású szórakoztatóművész Japánban a Beatles után.”– mondja Ken Othake, a Sony Music Publishing Japan elnöke. „Mindig a japán emberek szívében lesz, mint egy kivételes, páratlan művész.”

Írta: Rob Schwartz

Japán dokumentumfilm Michael Jackson 1987-es látogatásáról

Advertisements

Posted on augusztus 24, 2013, in Michael Jackson and tagged , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink. 2 hozzászólás.

  1. csilla füredi

    Remek irás , nagyon szépen köszönöm !

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: