Monthly Archives: szeptember 2013

Roger Taylor szerint már csak Michael Jackson vagyonzelője áll a Mercury-MJ duettek útjában

A Queen dobosa, Roger Taylor szerint már csak Michael Jackson vagyonkezelője áll az útjában annak, hogy megjelenhessenek azok a duettek, amelyeket Jackson és Freddie Mercury együtt vett fel az 1980-as évek elején.

„Freddie és Michael sosem fejezték be a dalokat, mert a Queennek el kellett mennie Los Angelesből turnézni. Brian [May] és én dolgoztunk rajtuk, ami azt jelenti, hogy meg fognak jelenni, mint Queen és Michael Jackson – remélhetőleg… Ha Michael Jackson vagyonkezelője végre mozgásba hozza a seggét.” – nyilatkozta Taylor a Mojo magazinnak.

Roger Taylor

Roger Taylor

A Michael Jackson 1993-as mexikói kihallgatásáról szóló videók bizonyítják, hogy dalszerzői képessége / zenei IQ-ja nem volt mindennapi

Írta: Brad Washington
Megjelenés dátuma: 2012. november 3.
Forrás: http://www.starpulse.com/news/Brad_Washington/2012/11/03/michael_jacksons_1993_mexico_depositio

A dalszerzés elemei egyszerűnek tűnhetnek néhányak számára: komponálj egy dallamot, hozz össze pár szót és öntsd formába. Azok számára, akik a mai mainstream zeneiparban dalszerzők a futószalag popzene nem feltétlenül számít. Ma a dalszerzők többsége csak azért ír dalt, hogy játsszák a rádiók, ami alapvető dalstruktúrákat jelent, amelyek pár fülbemászó melódiából és szóból tevődnek össze. De van néhány dalszerző, akik annyira tehetségesek a mesterségükben, hogy elképesztő megfigyelni hogyan állnak elő egy bizonyos kompozícióval a dal struktúra és a ritmus tekintetében. Michael Jackson, a megboldogult popkirály természetesen elismert szórakoztatóművész volt, akinek a tehetsége nem ismert határokat a művészetben. De a zenei struktúrákról birtokolt tudása volt az, amely további érv amellett, hogy ott a helye a dalszerzők panoptikumában.

Köztudott, hogy Jacksonnak erőssége volt a dalszerzés, de sosem ment bele igazán abba, hogy lépésről lépésre útmutatót adjon arról, hogyan készít el egy dalt az első lépéstől az utolsóig. Azonban ironikus módon egy kihallgatáson Mexikóban, amelynek során egy plágium per miatt kérdezték ki, kitűnő részletességgel magyarázta el hogyan komponálta a The Girl is Mine című dalt, amely a Thriller albumon szerepelt. Észben kell tartani, hogy Michael Jackson nem írt fizikai módon zenét, hanem ami a fejében volt azt felvette egy szalagra. De ne törődj azzal miért volt ott és hogy pontosan mire komponálta a zenéjét, engem a dal konstrukciójáról birtokolt tudása nyűgözött le és tett még inkább a tehetsége tisztelőjévé. A kihallgatás videójában elmagyarázta, hogy meg tudta komponálni a basszust, az ütősöket és a dobot, mindent a fejében. Megszerkesztette a Girl is Mine lassú, fülbemászó ritmusát, elmagyarázta hogyan komponálta a dal vonós részeit, pontosan tudta, hogy a dal basszus részlege mikor vált át a szintetizátor basszusára és azt is elmagyarázta, hogy „zenei ellenpontozásokat alkalmaztam, amelyek a fő rész ellen tudtak hatni. Ez lehet egy zongora, egy fuvola, vagy éppen egy vonós rész. Ez a hangzás szövése, ami a zene törvénye.”

Az a tény, hogy nem volt formális zenei, komponista képzettsége – attól eltekintve, hogy a Motown lemeztársaságnál más művészektől tanult, mint a Jackson 5 tagja – a dalszerzői tehetségét ritkasággá teszi. Feltételezhető, hogy a dal megkomponálásakor csak 23 éves volt, s ez volt a bevezetés azokhoz a nagyon erős munkákhoz, amelyek a következő években jöttek. Az olyan önállóan komponált számai, mint a Billie Jean, a The Way You Make Me Feel, a Leave Me Alone, a Heal the World, a Stranger in Moscow és az Earth Song állandó jelleggel emlékeztetnek Michael Jackson dalszerzői tehetségére és a rajta keresztüláramló kreativitásra.

Miközben, természetesen igazán senkit sem tanítanak az olyan hangzásokra, amelyek a populáris zenében előfordulnak, nem mindenki érti meg az összes hangszer szerepét és fontosságát, egy dal melódiáját, struktúráját és hangszerelését. Zenebarátokként el kell tűnődnünk azon, hogy vannak-e felvételek arról, hogy pontosan hogyan komponálta az olyan mérföldköveket jelentő dalokat, mint a Billie Jean, az Earth Song és másokat, amiket már korábban említettem. Lehet, hogy zenei zseninek nem születik az ember, de néhányan olyan képességekkel születnek, amelyeket később lehet formálni és építeni. Michael Jackson zenei IQ-ja egy olyan ritka, de briliáns képesség volt, amellyel néhány zenész és klasszikusan képzett zenész/énekes nem rendelkezik. Egy Michael Jacksontól származó idézettel fejezem be, amely arról szól, hogy hagyni kell a dalt, hogy magát megalkossa:

„Ne írd a dalt, ne írj semmit! Hagyd, hogy a dal magát alkossa meg! Hagyd, hogy a vonósok elmondják neked mit tegyél és hogy hová kell eljutnod. Hagyd, hogy a zongora mondja meg milyen akkordot üss le! Hagyd, hogy a basszus mondja meg mit kell tennie!”


Fordítói kiegészítések:

A mexikói kihallgatás témája egész pontosan az volt, hogy Jackson egy gyerekkori, családi ismerőse plágium pert indított ellene három dal, a The Girl is Mine, a We Are the World és a Thriller miatt. A dolog már csak amiatt is furcsa volt, mert ezek közül a dalok közül a Thriller nem is Jackson szerzeménye, hanem Rod Tempertoné. A We Are the World-öt pedig Lionel Richie-vel közösen írta Jackson. A keresetet elutasították, Jackson megnyerte a pert.

Ha Jackson beszéde néhol furcsának tűnik a felvételeken, annak az az oka, hogy fájdalomcsillapítók hatása alatt állt, mivel épp túl volt egy száj/fog műtéten.

Rock with You – Diana Ross Special 1981

The Last Photo Shoots – új dokumentumfilm Michael Jacksonról

2007-ben Michael Jackson két magazinnal is készített profi fotósorozatot: az olasz L’Uomo Vogue divatmagazinnal és az afro-amerikai Ebony-val. Ezekről a fotózásokról, illetve a fotózásokon készült videófelvételekből most dokumentumfilm készül Craig Williams rendezésében.

A dokumentumfilm egy szóvivője azt mondta: “Ez egy egyedülálló sztori, amelyet Michael közeli barátai, fotósai és stílustanácsadó mesélnek el – olyanok, akik segítették Michaelt a tervezett visszatérésében 2007-ben.”

A L’Uomo Vogue képeit a neves sztárfotós, Bruce Weber készítette 2007 októberében. Weber és Jackson ismerettsége régre nyúlik vissza: a fotós először akkor fényképezte Michaelt, amikor utóbbi még tinédzser volt. Bár régóta terveztek újabb együttműködést erre végül több, mint 30 évvel később 2007-ben került sor.

A másik fotózásra 2007 szeptemberében került sor a Brooklyn-i múzeumban az afro-amerikai Ebony magazin számára. Ez a magazin is gyermekkora óta kapcsolatban állt Michaellel és – ellentétben számos amerikai “fehér” lappal – ők mindig tisztelettel közelítették meg őt. Az Ebony interjút is készített Michaellel a fotózás alatt, amely egy évtizede az első interjúja volt MJ-nek, amelyet amerikai lapnak adott.  A képeket Matthew Rolston készítette.

A dokumentumfilmet háromrészes sorozatként képzelik el alkotói és először a 2014 januári Sundance Film Fesztiválon kívánják bemutatni. Remélhetőleg utána a nagyközönség számára is elérhetővé válik DVD-n vagy egyéb formában.

Íme két trailer:

Néhány a L’Uomo Vogue képei közül:

Bruce Weber és Michael

Néhány az Ebony képei közül:

I Want You Back / Who’s Lovin’ You

IWantYouBack1969. október 7-én jelent meg a Jackson 5 első kislemeze, az I Want You Back, amellyel a csapat szabályosan berobbant a köztudatba és egy csapásra népszerű lett.  A dal első lett a Billboard Hot 100 kislemezlistáján, s vezette az R&B slágerlistát is, míg az Egyesült Királyságban a második helyig jutott.

A dalt eredetileg Gladys Knight and the Pips-nek szánták, majd Diana Rossnak I Wanna Be Free címmel. Aztán a Motown lemeztársaság elnöke Berry Gordy úgy döntött, hogy alkalmasabb lesz a nemrég leszerződtetett Jackson 5 számára. Megírásában maga Gordy is részt vett Freddie Perrennel, Alphonzo Mizellel és Deke Richards-szal. Ez a csapat még számos slágert írt a Jackson 5-nak és The Corporation (A vállalat) néven került fel a Jackson 5 lemezekre dalszerzőként és producerként.

Noha valójában Gladys Knight és Bobby Taylor a Vancouvers együttesből fedezte fel a Jackson 5-ot, a Motown úgy döntött, hogy PR okokból Diana Ross felfedezettjeként fogja őket promótálni, így az első Jackson 5 albumnak a Diana Ross Presents the Jackson 5 (Diana Ross bemutatja a Jackson 5-ot) címet adták és a fiúknak is mindig azt kellett nyilatkozniuk, hogy Ross fedezte fel őket. Az I Want You Back / Who’s Lovin’ You az egyetlen kislemez volt erről az albumról.

A tempós dal vezérvokálját az akkor 11 éves Michael énekelte, majd egy rövid rész erejéig Jermaine vette azt át. Valójában az öt fiú közül csak Michael, Jermaine és Jackie szerepel a felvételen, Marlon és Tito nem, mivel ekkor ők még nem érkeztek meg Kaliforniába az Indiana állambeli Gary-ből.

Az I Want You Back 1999-ben bekerült a Grammy Hall of Fame-be. Michael felnőttkori turnéin is énekelte a Jackson 5 Medley részeként.

Számos művész feldolgozta – a teljesség igénye nélkül: Diana Ross, David Ruffin, Martha Reeves, Cleopatra, Lauryn Hill, Red Hot Chilli Peppers, Janelle Monáe.

Hangmintaként – ismét a teljesség igénye nélkül – az alábbi dalokban jelenik meg: Kris KrossJump (1992), Nadanuf featuring Kurtis BlowThe Breaks (1997), Tamia – Imagination (1998), Blackstreet & Maya – Take Me There / Want U Back Mix (1998), Jay-Z – Izzo (H.O.V.A.) (2001).

Az eredeti dal:

Az alábbi videoklip nem eredetileg készült a dalhoz, hanem utólag vágták össze a Jackson 5-ról az 1970-es években készült rajzfilm jeleneteiből, hogy a zenei televíziók tudják játszani a dal 1988-as, Phil Harding által készített remixével, amely a 8. helyig jutott az Egyesült Királyság slágerlistáján abban az évben. 1998-ban P. Diddy is elkészítette egy remixét a Motown 40 – The Music Is Forever című album számára, azonban ez nem jelent meg kislemezként, mivel éppen ebben az időben a Cleopatra együttes sikereket ért el az Egyesült Királyságban a dal feldolgozásával.

Az 1988-as Phil Harding remix a videóval:

Egy 1971-es fellépés a Going Back to Indiana című TV showban:

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation
A felvétel ideje: 1969
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Diana Ross Presents the Jackson 5

Stílus: R&B, soul, funk, pop

Lásd még: Nem halványul el 1969: I Want You Back – Jackson Five

Az első Jackson 5 kislemez B oldala a Who’s Lovin’ You legalább annyira ütős volt, mint az A oldal, noha ezt a dalt nem a Jackson 5 vette fel először, hanem 1961-ben a Miracles együttes. Szerzője is a Miracles egyik tagja, Smokey Robinson volt. A ’60-as években aztán számos Motown együttes feldolgozta a dalt – köztük a Supremes, a Temptations vagy Brenda Holloway. A Motownon kívül is akadtak próbálkozások: a Brenda & the Tabulations nevű együttes 1966-ban vette fel. A Jackson 5 1969-es felvételét követően is sokan elénekelték. A teljesség igénye nélkül:  Terence Trent-D’arby, az En Vogue, Lauryn Hill, Michael Buble. A leghíresebbé azonban a Jackson 5 verziója vált – elsősorban a 11 éves Michael lenyűgöző előadása miatt.  A szerző, Smokey Robinson nem akart hinni a fülének, amikor először hallotta ezt a változatot: “Nem hittem el, hogy valakiben ilyen fiatalon ennyi érzelem, ennyi soul és tudás legyen, ahhoz, hogy egy ilyen dalt el tudjon énekelni.” – emlékezett vissza 2009-ben.

Michael ugyanígy lenyűgözte vele azt az Ed Sullivant, akinek a televíziós show-jában korábban Elvis Presley és a Beatles is fellépett és aki 1969-ben a Jackson 5-ot is vendégül látta. Az alábbi felvételen a dal élő előadása mellett Sullivannek a videó végén elhangzó szavaira is felhívom a figyelmet: “A kissrác elöl hihetetlen.” (A YouTube-ról sajnos levették, ezért csak így tudom belinkelni, de érdemes rákattintani.)

http://old.stream.cz/uservideo/196718-jackson-five-who-39-s-lovin-you-ed-sullivan-show

A dal stúdiófelvétele:

Írta és komponálta: William “Smokey” Robinson
Producer: Bobby Taylor
Hangszerelte: David Van De Pitte
A felvétel ideje: 1969. július 19, 20 és 24.
A felvétel helyszíne: Motown’s Hitsville Studio, Detroit, Michigan
Album: Diana Ross Presents the Jackson 5

Stílus: R&B, soul, blues

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
USA – R&B slágerlista: 1.
Egyesült Királyság: 2.

Eladott példányszám a világon: 4 078 609
Ebből USA: 2 060 711

Források:

http://www.jackson5abc.com/albums/diana-ross-presents-the-jackson-5/i-want-you-back/

http://www.jackson5abc.com/albums/diana-ross-presents-the-jackson-5/who-s-lovin-you/

http://www.dailymotion.com/video/x9sub2_young-mj-wowed-smokey-robinson_lifestyle

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Craig Halstead: Michael, Janet & The Jackson Family – All The Top 40 Hits (2013)

Nem halványul el 1969: I Want You Back – Jackson Five

Írta: Teddy Jamieson
Dátum: 2013. júluis 22.
A cikk megjelenésének helye: http://www.heraldscotland.com/arts-ents/music/not-fade-away-1969-i-want-you-back-by-the-jackson-five.1374486890

Újra táncolni akarok. Tedd a tűt a lemezre! Hallgasd a zongora trillázását, kövesd a funk gitárt és várd míg az a hang berobban! És aztán nézd hogy mozgok!

A helyzet a következő. Ki akarok állni a pop mellett ezen a blogon. Egy részem tulajdonképpen azon gondolkodott, hogy az Archies Sugar Sugar-ját választom 1969-ből, mert az annyira cukorédes, mert valószínűleg az az első lemez, amire emlékszem a gyerekkoromból és mivel azzal boldogan érvelhetnék az ellen a ’60-as évekbeli – a Beatlestől származó – felfogás ellen, hogy magadnak kell írnod a dalaidat.

De őszintén szólva az I Want You Back is lehetőséget ad nekem ezekre és még több mindenre.

Ez az ahogy én elképzelem a pop zenét. Valójában azt mondanám, hogy lehet, hogy ez minden idők legnagyobb pop dala. Egyetlen nagy örömujjongás, még akkor is, ha a szöveg a szívfájdalomról, összetört szívekről szól.

Ha a hatvanas évekről alkotott elképzelésünk a Beatles ambícióján és kalandosságán és a Stones, valamint a Velvet Underground sötétségén és bomlásán alapul, akkor ez is itt van. Itt, ebben a lemezben, amely megmozgat, ebben a lemezben, amely arra emlékeztet, hogy a popzenétől úgy érezheted élsz és ez az érzés izgatottsággal tölthet el. Ez a lemez arra emlékeztet téged, hogy te – és én – egyáltalán miért is szerettél bele a zenébe. Mert jól érzed magad tőle. És valószínű, hogy az általam választott eddigi lemezek közül egyiktől sem – talán a Tutti Frutti kivételével – érzem magam olyan jól, mint ettől.

Mindig megvan a veszélye annak, hogy leredukáljuk a pop zenét egy angol irodalom vizsga kérdésévé. Tudod olyasmire, hogy „Mit akart a szerző kifejezni ezzel a szöveggel?” Tendencia, hogy a komolyságot valamilyen módon felsőbbrendűnek képzeljük. De nem biztos, hogy én hiszek ebben. A pop gyönyöreinek nincs szükségük akadémiai elfogadottságra. Soha nem is volt.

És igen, én hiszek abban, hogy a pop gyakorlatilag bármiről szólhat. Ez az egyik öröme. De szólhat akár a semmiről is úgy, hogy közben mégis számít.

A tény az I Want You Back-ről az, hogy a Motown leszerződtetett egy csapat testvért az Indiana állambeli Gary-ből, hogy Berry Gordy személyesen vett részt abban, hogy megtalálják számukra a megfelelő anyagot és ennek érdekében együtt dolgozott Deke Richards-szal, Fonce Mizellel és Freddie Perrennel, akik korábban Gladys Knight and the Pips-nek írtak. Az eredmény az I Want You Back volt.

És aztán, természetesen, egy 11 éves fiú lépett oda a mikrofonhoz.

Itt abba is hagyhatnám. Azon pillanat előtt, hogy először hallanád Michael Jacksont. De az azt jelentené, hogy nem beszélhetnék arról, hogy mit csinál a csúcsponton, amikor azt énekli uh-huh és aztán teli torokból üvölti, hogy „All I want, All I need” és úgy nyújtja el a szót ahogy te elnyújtanál egy fruttit.

Érti vajon miről énekel? Tudja vajon, hogy milyen lehet „egy hosszú álmatlan éjszaka”? Kétlem – akkor még nem -, de nem számít. Kitalálja hogyan tudja nyomni, csavarni és kinyújtani a hangját, kitalálja hogyan népesítse be a dalt, éljen benne és formálja azt a saját képére. Egyébként is nagyszerű dal, de Jackson előadása még jobbá teszi.

Végeredményben a zene az hangzás. Megtölthetjük értelemmel, terjedelemmel és mélységgel, de mégiscsak hangzás. Némelyik csikorog. Mások felvillanyoznak. Ez felvillanyoz. És igen táncra perdít téged – és engem. Nem ez a legjobb dolog, amit a zene tehet?

Michael Jackson és a grunge

Mi köze van Michael Jacksonnak és a grunge-nak egymáshoz? Első ránézésre semmi, s talán másodikra sem. Sőt, a ’90-es évek elején, amikor a rock zenének ezen irányzata mainstream népszerűségre tett szert a kritikusok nagyban ünnepelték az új stílus nyersségét, egyszerűségét a ’80-as évek grandiozitásával, csillogásával szemben, amelynek megtestesítőjét éppen az olyan megasztárokban látták, mint Jackson. Egyes újságírók egyenesen a zenei őrségváltás szimbólumának állították be azt a tényt, hogy Jackson Dangerous című albumát épp a Nirvana Nevermindja taszította le a Billboard első helyéről 1992 januárjában. (Azt csak ritkán teszik hozzá, hogy a Nevermindot meg a country sztár Garth Brooks Ropin’ the Wind c. albuma váltotta az első helyen – mindössze egy hét után.)

A rock zene iránt rajongó (főként fehér) újságírók sznobizmusa a pop zenével, s azon belül Jacksonnal, szemben azonban nem volt jellemző a grunge műfaj legjelesebb képviselőire. Azt nem állíthatjuk, hogy Jackson hatása nagyban érződik akár a Nirvana, akár a Pearl Jam zenéjén, mert ez nyilván nincs így. Ezek az együttesek másfajta zenei hagyományokból táplálkoztak. Azonban mindkét együttes tagjai tisztelték Michael Jacksont.

Cobain még iskolás korában egy Michael Jackson rajzot készített egy rajzórán, ám tanára figyelmeztette, hogy azt nem állíthatják ki az iskolában. Válaszul Cobain készített egy nem éppen hízelgő rajzot az akkori elnökről, Ronald Reaganről.

Kurt Cobain rajza Michael Jacksonról

Kurt Cobain rajza Michael Jacksonról

Kurt Cobain rajza Ronald Reaganről

Kurt Cobain rajza Ronald Reaganről

A Nirvana frontembere már befutott sztár volt, amikor egy alkalommal Michael Jackson pólóban jelent meg:

Cobain Michael Jackson pólóban

Cobain Michael Jackson pólóban

Amikor pedig Jacksont 1993-ban gyerekmolesztálással vádolták meg, a Nirvana tagjai védelmükbe vették egy interjúban.

A Pearl Jam tagjai közül ketten is gyermekkori kedvenceik között tartják számon Jacksont. A basszusgitáros, Jeff Ament 1994-ben nyilatkozta a Bass Player című lapnak: „Gyerekkoromban rájöttem, hogy a zene nagyon erőteljes dolog. Hallgattam Michael Jacksont, amint a Ben-t énekli és az megríkatott, úgyhogy el kellett bújnom.”

 

A frontembernek, Eddie Vedder-nek szintén Jackson volt az egyik első zenei élménye. 1992-ben a Circus című lapnak így nyilatkozott gyermekkoráról: „Chicagóba költöztünk. És a szüleim hét gyerek nevelőszülei lettek egy gyermekotthonban. Főleg afro-amerikai gyerekek voltak, néhány ír. A legtöbb gyerek 11 év körüli volt és imádták a Motownt. Ekkor kezdtem érdeklődni Smokey Robinson, James Brown, Otis Redding és a Jackson 5 iránt. Elkezdtem Michael Jackson lemezeket énekelni.”

Vedder ugyanebben az interjúban azt is elárulta, hogy az első lemeze Michael Jackson 1972-es Got To Be There című albuma volt.

A Pearl Jam 1993-as Vs. című albumán megjelent Rats című szám utolsó sorai Jackson Ben című dalát idézik: „Ben, the two of us need look no more”.

Forrás: http://www.twofeetthick.com/2009/06/michael-jackson-influenced-pearl-jam-too/

Another Part of Me – Wembley, 1988. július 16.

Ez a dal engem mindig felvidít.

Amy Winehouse Michael Jacksonról

Amy Winehouse 2003-ban: “Amikor kicsi voltam imádtam Michael Jacksont. A Bad volt az első album, amit megvettem. A gondom az volt, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ő akarok-e lenni vagy hozzá akarok menni feleségül. Emlékszem, hogy a nagynénéim elmentek megnézni és én annyira irigy voltam. Túl kicsi voltam hozzá, körülbelül négy éves lehettem. Azt mondtam: ‘elmennek és Michael Jacksonnal fogják tölteni az éjszakát!'”

Amy további inspirációi közé a jazz és a hip-hop tartozott – különösen a női rapperek, mint a Salt-n-Pepa vagy Missy Elliot.

Forrás:

http://www.thenationalstudent.com/TNS_is_10/2013-07-30/TNS_is_10__Interview___Amy_Winehouse.html

amy1000

Michael Jackson és a Simpson család

Michael Jackson nagy rajongója volt a Simpson család című rajzfilm sorozatnak, így 1990-ben felajánlotta az alkotóknak, hogy ír egy dalt a  The Simpsons Sing the Blues című nagylemezre, amelyen a sorozat karakterei énekelnek. Ez a dal volt a Do The Bartman, azonban jogi okokból (Jackson lemezcége más volt, mint a Simpson lemezt kiadó cég) az ő neve nem szerepelt hivatalosan a kiadványon, csak szerzőtársáé, Bryan Lorené. A Simpson család megalkotója, Matt Groening csak 1998-ban fedte fel, hogy Jackson állt a dal mögött.

A dal nagy sikert aratott és 1991-ben első helyet ért el öt országban is a slágerlistán: Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Írországban, Új-Zélandon és Norvégiában. Csak Nagy-Britanniában több, mint 400 ezer példány fogyott belőle. Az Egyesült Államokban nem jelent meg kislemezként, de így is a 11. helyig jutott a rádiók játszása alapján összeállított slágerlistán.

Ezután tovább folytatódott Jackson és Simpsonék titkos együttműködése. 1991-ben a sztár a hangját kölcsönözte egy karakternek a harmadik évad első epizódjában,  a Stark Raving Dad-ben (Ki őrült, ki nem). A karakter Leon Kompowsky, egy nagydarab fehér férfi, aki azért került elmegyógyintézetbe, mert Michael Jacksonnak képzelte magát. És ennek megfelelően “természetesen” Michael Jackson hangján beszélt. Kivéve azokat a részeket, amikben énekelnek, mert azokban – szintén jogi okokból – nem Jackson hangja hallható, hanem Kipp Lennoné. Noha a beszédhang alapján sokan gyanították a sztár közreműködését, hivatalosan ezt sem erősítették meg évekig. A stáblistán Jay John Smith álnéven szerepelt Jackson.

Az epizód angolul – Jackson beszédhangjával:

http://www.wtsof.com/watch/S3E1-stark-raving-dad

Magyarul szinkronizálva itt tekinthető meg:

http://indavideo.hu/video/A_Simpson_csalad_3evad_1resz?utm_source=flash&utm_medium=watchoninda&utm_campaign=videoplayer

Az epizódban felcsendülő énekhangok tehát nem Jacksonéi, de az általa írt Happy Birthday Lisa című dalnak létezik egy általa énekelt verziója is:

A dal hivatalosan a Simpson család második nagylemezén, a Songs in the Key of Springfield-en jelent meg (nem Jackson előadásában). Jackson itt W.A. Mozart álnéven szerepelt, mint szerző.