Fred Astaire és Michael Jackson

Táncosként Michael Jacksonnak számos példaképe és inspirációja volt: a különféle urban (fekete, városi) táncstílusok mellett James Brown, Gene Kelly, Bob Fosse és Fred Astaire – hogy csak a legnagyobbakat említsük. Mindegyikük hatása felfedezhető Jackson táncában és koreográfiáiban, de ebben a bejegyzésben most Fred Astaire-re koncentrálunk.

Jackson sosem csinált titkot belőle, hogy mennyire felnézett a táncos színész legendára, s a csodálat kölcsönös volt. Idézet Jackson 1988-ban kiadott önéletrajzából, a Moonwalk-ból:

“A Motown 25-műsor utáni napon Fred Astaire hívott fel telefonon. Azt mondta – pontosan ezek voltak a szavai: “Ördöngős táncos vagy. Fenékre estek mind az ámulattól tegnap este.” Megköszöntem a szavait. Hozzátette még: “Dühödt táncos vagy. Akárcsak én. Én ugyanezt csináltam a sétapálcámmal.”

Egyszer-kétszer már korábban is találkoztam vele, de ez volt az első alkalom, hogy felhívott. Újra csak azt mondogatta: “Megnéztem a tegnap esti előadást, videóra is felvettem, és ma reggel újra végignéztem. Ördöngős táncos vagy.”

Ez volt a legnagyobb dicséret, amelyet egész életemben kaptam, és az egyetlen, amelyet hinni is akartam. Mert hogy Fred Astaire mondta nekem, az mindennél többet jelentett. Később a produkciót jelölték az Emmy egyik kategóriájában, de csak a Leontyne-díjat nyertem el. Nem bánom, Fred Astaire olyan dolgokat mondott nekem, amelyeket sosem fogok elfelejteni. Az volt az én igazi jutalmam. Később meghívott a házába is, ahol még több dicsérettel halmozott el, hogy egészen belepirultam. Lépésről lépésre végigelemezte a Bille Jean-produkciót. Hermes Pan, a nagy koreográfus, aki Fred moziszámait csinálta, is átjött. Én bemutattam nekik a “holdsétát” és néhány más lépést is, amelyek nagyon érdekelték őket.

Nem sokkal ezután Gene Kelly jött el hozzám látogatóba. Ő szintén úgy nyilatkozott, hogy tetszik neki a táncom. Fantasztikus élmény volt nekem ez az előadás, mert úgy éreztem, felvettek a táncosok testvéri szövetségének tagjai közé. Nagyon megtisztelve éreztem magam. Ezeket az embereket csodáltam a világon a legjobban.”

(Fordítás: Horváth Attiláné, Európa Könyvkiadó, Origo-Press Kiadó, 1989)

A történetet John Franceschina is megerősítette  Hermes Pan: The Man Who Danced with Fred Astaire (Hermes Pan: Az ember, aki Fred Astaire-rel táncolt) című könyvében:

“1983 tavaszán Pan a macskáját etette (akit ő Kitty-nek nevezett el), amikor kapott egy hívást Fred Astaire-től arra kérve őt, hogy azonnal menjen át hozzá. Hermes azt hitte valami vészhelyzetről van szó, így átrohant Astaire-hez, aki csupán videót nézett. “Csak várj, amíg meglátod ezt!” – mondta üdvözlésképpen. Pan leült mellé és megnézték Michael Jackson Billie Jean előadását a Motown 25: Yesterday, Today, Forever című műsorban, amelyet előző este közvetítettek. Pant lenyűgözte az előadás és meggyőzte Astaire-t, hogy hívja fel Michael Jacksont és gratuláljon neki. Hermes így mesélte el:

‘Valahogy Frednek sikerült kiderítenie Michael telefonszámát. Megmondta neki, hogy pokoli egy táncos… ‘Igazán seggre ejtetted őket tegnap este. Dühös táncos vagy. Akárcsak én.’ Én is köszöntem neki a telefonban és egy halk hang válaszolt. Meglepett, hogy egy olyan ember, aki ilyen dühvel táncol ennyire lágy hanggal rendelkezik. Megmondtam neki mennyire tetszik a munkája és ő nagyon hálás volt, nagyon izgatott, hogy hallott felőlünk. Egy pillanatig azt hitte, hogy valaki szórakozik vele. Azonnal megkedveltem őt, mert úgy tűnt annyira hidegen hagyja a show biznisz világa, ugyanakkor mégis rajongott a sztárokért. Tényleg alig hitte el, hogy Fred Astaire felhívta.'”

Forrás: http://www.amazon.co.uk/gp/reader/0199754292/ref=sr_1_92?p=S07M&keywords=michael+jackson&ie=UTF8&qid=1356665032#reader_0199754292

Jackson a legnyilvánvalóbb módon az 1987-es Smooth Criminal című videójában rótta le tiszteletét Astaire előtt.

A koreográfia ugyan nem Astaire-i, azonban a díszlet és a jelmez – beleértve Jackson fehér öltönyét, fehér kalapját, kék ingét, kék zokniját és fehér nyakkendőjét is – utalás Astaire 1953-as The Band Wagon című filmjének Girl Hunt jelenetére.

Ami a Fred Astaire-féle táncot illeti, arra Jackson 2001-es You Rock My World című videójában látunk rövid utalást: 2:05-nél Jackson azt a mozdulatot imitálja, amellyel Astaire belép a bárba a Band Wagonban.

Ha pedig megtekintjük a Girl Hunt jelenet hosszabb verzióját, akkor azt is látjuk, hogy Jackson az egyik dalszövegében is tesz rá utalást.

A fenti jelenetben Astaire karaktere 03:34-nél azt mondja: “she came at me in sections”, 03:50-nél és 11:24-nél pedig: “she was bad, she was dangerous”. Ezek a kifejezések Jackson Dangerous című dalában is elhangoznak:

Egy jegyzet Michael Jacksontól, amit Smooth Criminal előtt írt – feltehetőleg magának emlékeztetőül.

studythegreats

Fordítás: “A Criminal tánchoz nézd meg az összes nagy táncost videón, “tanulmányozd a nagyokat és legyél még nagyobb”
Szerezd meg az összes Bob Fosse filmet
táncot, tanulmányozd ezeket alaposan, betéve tudj minden vágást, mozdulatot, zenét, stb
Flash Dance
All That Jazz
Bandwagon “Girl Hunt”
?”

Néhány “Fred Astaire-i mozdulat” Michael Jacksontól. A későbbi megasztár, aki egyébként formálisan sosem tanult táncolni, körülbelül 18-19 éves ezeken a felvételeken, amelyek a Jacksons televíziós varieté műsorából származnak:

MJ_Fred Astaire

Michael Jackson és Fred Astaire

Michael Jackson és Fred Astaire

Michael Jackson és Fred Astaire

Advertisements

Posted on november 12, 2013, in Michael Jackson and tagged , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink. 2 hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: