Bruce Springsteen és Michael Jackson

Bruce Springsteen és Michael Jackson

Bruce Springsteen és Michael Jackson

Michael Jackson és Bruce Springsteen két teljesen eltérő figurája a pop-rock történelemnek, másfajta zenei irányzatot képviselnek és minden bizonnyal általánosságban merőben más a törzsközönségük is. Míg Jackson egyfajta fantáziavilágot és „varázslatot” kínált az embereknek a meneküléshez a szürke hétköznapokból, addig Springsteen éppen ezekről a szürke hétköznapokról énekelt, a kék gallérosok mindennapi problémáiról, s így vált az amerikai munkásosztály zenei szószólójává. Míg Jackson lágy, álmodozó, „angyali” soul vokáljáról ismert, addig Springsteen az erőteljes “reszelő” hangú rock énekesek egyik legismertebbike.

Különbözőségük ellenére pályafutásuk mégis bizonyos összefonódást mutat – leginkább annál az egyszerű oknál fogva, hogy nagyjából ugyanabban az időszakban voltak mindketten a csúcson (legalábbis kereskedelmi szempontból): Jackson 1982-es Thriller című albumával, Springsteen pedig az 1984-es Born in the U.S.A.-vel. Emiatt aztán az akkori lapok (ahogy az már lenni szokott) gyakran szembe is állították egymással őket, noha ennek – az imént vázolt teljesen eltérő témák, zenei világ és célközönség miatt – nem sok értelme volt.

A két művész kölcsönösen tisztelte egymást. Jackson 2009. június 25-ei halálakor Springsteen éppen az angliai Glastonbury-ben lépett fel egy fesztiválon, s egy holland lap szerint még egy könnyet is elmorzsolt a hír hallatán. 1984-ben egy a Rolling Stone magazinnak adott interjúban Springsteen így nyilatkozott a Jacksons Victory turnéjának egyik koncertjén szerzett élményeiről: „Úgy gondolom nagyszerű show volt. Nagyon más, mint amit én csinálok, de azon az estén, amikor én láttam őket szerintem nagyon, nagyon jók voltak. Michael hihetetlen volt – úgy értem valóban hihetetlen. Igazi úriember és nagyon kommunikatív és magas, amit nem hiszem, hogy sok ember észrevesz.”

80sTVguide

A média igyekezett riválisokként feltüntetni Jacksont és Springsteent (és persze Prince sem maradhatott ki a mixből) – noha ennek nem sok értelme volt

Springsteen ugyanakkor azt is elmondta, hogy nem vágyik arra a hírnévre, ami Jacksont körülveszi. „Az a fajta hírnév, amivel Elvis rendelkezett és amivel szerintem Michael Jackson rendelkezik, az a nyomás, az az elszigeteltség, amit ez megkövetel – mindez bizonyára nagyon fájdalmas. Nem engedtem, hogy ez történjen velem is. Nem akartam eljutni arra a pontra, ahol azt mondom: ’Nem mehetek el ide. Nem tudok bemenni ebbe a bárba. Nem tudok kilépni az utcára’… Úgy gondolom, hogy egy rock’n’roll együttes élete addig tart amíg rá tud nézni a közönségére és önmagát látja, és amíg a közönséged rád néz és önmagát látja – és ameddig ezek a tükörképek emberiek, valóságosak. A legnagyobb ajándék amit a rajongóidtól kaphatsz az, ha emberi lényként kezelnek, mert minden más megfoszt az emberi mivoltodtól. És ez az egyik dolog, amely mind fizikai, mind kreatív értelemben lerövidítette a legjobb rock’n’ roll zenészek némelyikének az életét – ez a kegyetlen elszigeteltség. Ha az a hírnév ára, hogy el kell szigetelődnöd az emberektől, akiknek írsz, akkor az egy kibaszottul magas ár.”

Jackson és Springsteen egy alkalommal működött együtt – a We Are The World című jótékonysági dalban, amelyet Jackson írt Lionel Richie-vel és amelyben Springsteen szólót énekelt.

Advertisements

Posted on november 22, 2013, in Michael Jackson and tagged , , , . Bookmark the permalink. 2 hozzászólás.

  1. csilla füredi

    Először is : mélységesen egyetértek Springsteennel , amit az elszigetelődésről ir … hasonlót nyilatkozott a nyolcvanas évek vége felé Freddie Mercury is , Ő is megemlitette Michael Jacksont ! Ehhez nincs is mit hozzáfűzni . A másik dolog ami talán meglepő de zenei mindenevő / jó zene ! / lévén a nyolcvanas években egyformán rajongtam Springsteenért és Jacksonért is , mindkettőjük bakelitjei ott figyeltek a lemeztartómban , imádtam őket . Springsteent sikerült élőben látnom , feledhetetlen élmény , Jacksonnál ez sajnos nem jött össze , nem voltam “tombolós” állapotban , másfélében viszont igen . 🙂 A mai napig sajnálom hogy nem sikerült elmennem 96-ban … ha tudtam volna , semmi se tart vissza . Késő bánat, sajnos , változtatni nem lehet rajta . Az Immortallal és talán jövő áprilisban Bécsben a Thriller Live-al próbálom kárpótolni magam . Taraborrelli kettejük kapcsolatáról nem sokat ir , de Michaelt szerinte azért az izgatta , miért hivják a rajongói Springsteent Boss-nak …. Őt miért nem … apróságnak tűnik , de azért érdekes 🙂 ( Michaelt tudtommal csak Bush hivta igy 🙂 ) Nagy köszönet a cikkért !

    • Örülök, hogy tetszett. Michael mellett mindig próbálom azt a kulturális környezetet is bemutatni, amiben működött. Kortársakat, illetve az ő viszonyukat Michaelhez. Ezért írtam már Prince-ről vagy az Osmond családról is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: