Tudom, hogy késésben vagyok, de íme néhány szó a Thrillerről

Tegnap, november 30-án volt a Thriller című album kiadásának 31. évfordulója. Az alábbi cikk még tavaly, a 30. évforduló alkalmából jelent meg:

Írta: Adam Goldberg (a szerző általában politikai témákról ír a Huffington Poston)
A megjelenés ideje: 2012. december 5.
A megjelenés helye: The Huffington Post
Forrás: http://www.huffingtonpost.com/adam-goldberg/michael-jackson-thriller-a-few-words_b_2245434.html

A Thriller 30 éves lett néhány nappal ezelőtt.

Én augusztusban leszek 30.

Michael Jackson születésnapja augusztus 29-én volt.

Az enyém augusztus 30-án.

Az első album, amit birtokoltam a Bad volt. CD-n. Egy olyan hosszú karton tokban volt, amikbe a korai CD-ket csomagolták. Halványan emlékszem, hogy miután újra és újra és újra lejátszottam azt a CD-t az anyám elmondta nekem, hogy ennek a zenei istennek volt egy másik albuma is, amiről akkor én még nem is tudtam. Úgyhogy elmentem és szereztem magamnak egy Thriller albumot.

Jelenleg épp a Huffington Post egy konferencia termében ülök és hallgatom a Thrillert. Magától értetődőnek tűnt számomra, hogy ezt az albumot hallgatom miközben írok róla. Az album nyitó dala a Wanna Be Startin’ Somethin’. AZ albumé. A zenetörténet legnagyobb példányszámban elkelt albumáé. Mindenkié. De az az élmény, amiben részem van és amiben már több ezer alkalommal részem volt ezelőtt, csakis az enyém.

A Wanna Be Startin’ Somethin’ a kedvenc számom a Thrilleren. Most az, de nem mindig. Az idő múlásával mindig más a kedvencem a Thrilleren. Az egyik évben a P.Y.T. (Pretty Young Thing). Máskor a címadó dal. Most éppen a Wanna Be Startin’ Somethin’. Ennek a zenének az eufóriája. A mánia. Az eszement ütősök. A gitár 3:25-nél egy másik univerzumból van. A szeretet, öröm, izgalom egy különleges érzése kerít hatalmába a szívemben, amikor ezt hallgatom. A szintetikus billentyűsök, a harsogó fúvósok. Michael szenvedélyes éneke. Micsoda elsöprő nyitó dal! Lehet, hogy ez az album 1982-ben jött ki, de véleményem szerint amikor az első tűt letették a Thrillerre akkor kezdődtek a ’80-as évek. Valami elkezdődött.

“Mama-say mama-sah ma-ma-coo-sah.”

Annak idején megszállottan néztem VHS-en a Making of Michael Jackson’s Thriller videót. Ez a legendás John Landis által rendezett zenei videó és a készítéséről szóló dokumentumfilm. A videó megrémisztett engem és ezt imádtam. A dokumentumfilmben ott van Michael és a Motown 25-as fellépése, amikor a Billie Jean-re táncol. Az volt az első alkalom, hogy előadta a moonwalkot színpadon. Egy abszolút hihetetlen előadás. Nem tudok jobb példát Michael Jackson zsenijének esszenciájára, mint az az előadás. Kérlek nézd meg, ha még nem láttad, lehet, hogy meg akarod majd újra nézni. Légy tanúja a tiszta művészetnek, a hipnotikus szórakoztatásnak.

Gyerekként én is utánoztam a Billie Jean előadást a televízió előtt (kivéve a kulcsmozdulatot, a moonwalkot – az sosem sikerült). Nem igazán volt utánzás. Igazából csupán egy nagyon durván körülbelüli utánérzése egy olyan művész mozdulatainak, aki olyannyira átélte a zenéjét a lelkében, hogy a tánca könnyed volt és megbabonázó.

A szüleim nem tudták, hogy hol tanultam ezt a táncot, amikor látták, hogy előadom a Countryside Általános Iskola tehetségkutató show-ján. Sosem láttak előtte előadni. Aztán előadtam a Good Company-ban is, egy helyi televízió show-ban. Tartottak egy karaoke versenyt és az anyám benevezett engem, tudván, hogy örülnék a lehetőségnek. Felvételiztem, aztán pár nap múlva kaptunk egy telefonhívást, hogy benne leszek a show-ban.

A tőlem telhető legjobban énekeltem a dalt és akkora profizmussal táncoltam, amennyire tudtam. Mindez egy amerikai nagyáruházban történt. A Camp Snoopy hullámvasút alatt. Az egyik zsűritag vak volt, így aztán a táncom a zsűri 1/3-ának semmit sem jelentett. Elvesztettem a versenyt. De az a dal! Még mindig velem van. Mindig is velem lesz. Egy negyedikes minnesotai külvárosi fehér gyerek tánca egy dalra, amit az amerikai történelem talán leghíresebb fekete szórakoztatóművésze írt. Egy dalra, amely hamis apasági vádakról szól. Nekem fogalmam sem volt. Mit számít? Az a dob! Az a basszus! Valamit aktivál a lelkedben. Funky, fenyegető, talán kicsit fájdalmas is.  És Michael szívéből van. A szívéből és lelkéből az én füleimbe. A szívéből és lelkéből a világ füleibe.

Megvolt nekem a Thriller kazettán, CD-n (több példányban) és vinyl lemezen. Most a Spotify-on hallgatom.

Ez az az album, amit a vallásos emberek „áldásnak” hívnának. Én nem vagyok vallásos ember, de ha van Isten, akkor Michael zenéje tőle származott.

Ez az album összehasonlíthatatlan bármivel. Ez nem popzene. Ez Michael zenéje. Ez az album nem kiszolgál, hanem örömöt okoz. Tisztán és egyszerűen.

Mindig is hallgatni fogom a Thrillert. Vagy a Bad-et. Vagy az Off The Wall-t. Részei annak, aki vagyok.

Végeredményben mindannyian összekapcsolódunk ebben a gigantikus, titokzatos univerzumban. Mostanában már alig emlékszem erre. Úgy érzem nem kapcsolódom sehová. Olyan sok média stimuláció ér. Túl sok választási lehetőség áll rendelkezésünkre. Túl könnyű. De tégy magadnak egy szívességet miután elolvastad ezt. Nyomd meg a lejátszó gombját a Wanna Be Startin’ Somethin’-nál. Hallgasd meg megszakítás nélkül, elejétől a végéig és koncentrálj csak és kizárólag a zenére! Felejtsd el a slágerlistás statisztikákat! Felejtsd el ennek az albumnak a hatását a zenei üzletre! Felejts el mindent, amit ehhez az albumhoz kötsz! Csak hallgasd! És érezd magad összekötve azokkal a milliókkal, akik előtted hallgatták! Érezd a zenét! Érezd az örömöt! Érezd a ritmust!

Szabadítson meg ez a zenei dokumentum!

Nyugodj békében, Michael Joseph Jackson. Köszönöm a zenédet.

Ui.: Sajnálom, hogy egy pár napot késtem ezzel a cikkel (az album 30. évfordulója 2012. november 30-án volt), de jobb később, mint soha. És érdemes megemlíteni néhányat a többi zseni közül is, akik meghatározóak voltak abban, hogy ez az album az lett ami. Nevezetesen a producert, Quincy Jones-t és a hangmérnököt/mixert, Bruce Swedient. Sokan mások is hozzátették a magukét ehhez a mesterműhöz, így kérem bocsássák meg, ha nem sorolom fel mindnyájukat.

Advertisements

Posted on december 1, 2013, in Michael Jackson and tagged , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink. Hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: