Monthly Archives: december 2013

Rob Hoffman (Robmix) emlékei Michael Jacksonról

Az alábbi beszámolót, illetve sztorikat Robert Hoffman (Robmix) osztotta meg a hangmérnökök, zenei technikusok által látogatott Gearslutz internetes fórumon.  Hoffman a HIStory című albumon dolgozott együtt Michael Jacksonnal technikusként.

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger
Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

“Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy MJ-vel dolgozzam a pályafutásom korai szakaszában. Hihetetlen művész volt. Tehetséges a legvadabb álmainkon is túl. Roppant nagylelkű és szorgalmas. A New York-i Hit Factory-ban asszisztensből váltam szabadúszó hangmérnökké [Bruce] Swedien és MJ felügyelete alatt. Úgy volt, hogy Los Angeles-ben kezdenek, amikor a Northridge-i földrengés bekövetkezett, ezért átköltöztek New Yorkba. Az egyik szoba teljesen Bruce-é volt, a másik az író szoba volt. Én eleinte Bruce szerzőtársának René Moore-nak voltam az asszisztense. Készítettem dolgokat Renével és Bruce bejött és elmondta mit csináltam rosszul, ott ült néhány órát és kiigazított minket. Pár hónap után MJ is megérkezett és a teljes turnéfelszerelés is Brad Buxerrel, Andrew Schepsszel és Eddie Delenával. Tovább asszisztáltam nekik, amíg az egész csapat vissza nem költözött LA-be – ahová úgy döntöttek engem is visznek magukkal. Napközben Bruce-nak asszisztáltam, éjjel segítettem minden másban, amiben tudtam – asszisztáltam, hangmérnöki munkát végeztem, programoztam és egy dalban még gitároztam is. Két szobánk volt a Record One-ban és két szobánk Larrabee-ben, ahol találkoztam Johnnal. New Yorkban egy ponton gyakorlatilag az összes szobát elfoglaltuk a Hit Factory-ban. A csapat nagyszerű volt és nagyon sokat tanultam tőlük. Tanultam a hangmérnöki munkáról Bruce Swedientől, Johntól és Eddie-től és olyan producerekkel dolgoztam együtt, mint MJ, [Jimmy] Jam és [Terry] Lewis, Babyface, David Foster, Teddy Riley és Dallas Austin.

Tulajdonképpen először megkértek, hogy távozzak a projektből, mert túl sok ember volt ott és MJ nem ismert engem. Szerencsére 10 nap múlva visszavettek. A zárópartin MJ nagyon szabadkozott emiatt és kifejezte a háláját. Igazán a legőszintébb ember, akivel csak találkozhatsz.

Néhány emlék össze-vissza:

Egy reggel MJ bejött egy új dallal, amit éjszaka írt. Behívtunk egy gitárost és Michael elénekelte neki minden akkord minden hangjegyét. „Itt az első akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy. Itt a második akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy” stb. stb. Aztán tanúi lehettünk a legszívbőljövőbb, legmélyebb vokális előadásnak, élőben ott a kontroll szobában egy SM57 mikrofonon keresztül.

Elénekelt nekünk egy teljes vonós hangszerelést, minden részt. Steve Porcaro egyszer elmesélte nekem, hogy ő már tanúja volt ennek MJ-től a vonós részleggel a szobában. Minden a fejében volt, a harmónia és minden. Nem csupán kis nyolcütemes loop ötletek, hanem felénekelte a teljes hangszerelést egy mini magnetofonra a szünetekkel és a töltelékekkel (fillekkel).

Egyszer Michael mérges volt a projekt egyik producerére, mert mindenkivel borzasztóan bánt. Ahelyett, hogy jelenetet rendezett volna és kirúgta volna a fickót Michael behívta az irodájába és az egyik biztonsági embere egy süteményt nyomott az arcába. További intézkedésre nem volt szükség…

A Smile felvételei alatt a HIStory albumon Bruce úgy gondolta, hogy nagyszerű lenne, ha Michael élőben énekelne a zenekarral. De persze ezt nem mondtuk el a zenekar tagjainak. Leültettük [MJ-t] egy fülkébe oldalt. A zenekar próbált egy kicsit vokál nélkül, aztán az első felvételen Michael énekelt és ők majdnem leájultak a székről.

A beatboxa páratlan volt, az időzítése pedig nevetségesen jó.

A harmónia iránti érzéke hihetetlen volt. Soha egy rossz hang, még a légzése is tökéletesen időzített volt.

Egyszer egy szünetben azt hiszem az OJ [Simpson] féle káoszt néztük a tévében, közben pedig egy tévéműsor róla is beszélt – azt mondták, hogy Európában van valami kisfiúval. Ott ültem a fickó mellett miközben a hírekben ilyen szarokat találtak ki. Rám nézett és csak annyit mondott: „Ezzel kell együtt élnem.”

Közel 3 évig dolgoztam vele, egyetlen egyszer sem kérdőjeleztem meg az erkölcseit és soha nem hittem el az ellene felhozott vádakat. Pedig akkor még nem is voltam rajongó. Láttam érintkezni a fivérei gyerekeivel, más emberek gyerekeivel és egy ponton a saját barátnőm gyerekeivel. Eltöltöttem egy napot velük együtt Neverlanden. Egy teljesen hihetetlen ember, aki mindig azt kereste, hogy hogyan tehetné minden gyerek életét jobbá. Neverlanden minden hétvégét más-más gyerekcsoportnak dedikáltak: AIDS-es gyerekeknek, rákos gyerekeknek stb. és legtöbbször ő ott sem volt.

Egyszerűen a gyerekkorát élte, amiben soha nem volt része. Sok tekintetben soha nem nőtt fel.

Jimmy Jamnek és Terry Lewisnak asszisztáltam, amikor a Scream háttérvokálját vették fel MJ-vel és Janettel. Csodálatos volt amikor ők ketten együtt énekeltek. Szuper profi, egy rossz hang nélkül. Egyik rész a másik után. Amikor szünetet tartottak, akkor színházi dalokat énekeltek, amiket gyerekkorukban énekeltek. Ismét tökéletes harmónia. MJ nem volt hajlandó énekelni a „stop fucking with me” részt, mert NEM káromkodott.

Én kezeltem a szalagot, amikor a Stranger in Moscow háttérvokálját vették fel. Ijesztően jó volt. Michael ki-be sétált a szótagokon, újrarendezte a hangjegyeket és az időzítést miközben énekelte. Akkoriban nem volt Pro Tools csak két inch-es szalag és az én közreműködésem.

Véletlenül letöröltem egy élő billentyűs részt amit feljátszott egy este. Másnap reggel bejött, újra feljátszotta és soha nem mondott egy szót sem róla.

Ott voltam, amikor Lisa Marie [Presley] vele volt. Olyanok voltak, mint két szerelmes gyerek. Mindig fogták egymás kezét. [Lisa Marie] elég sokat lógott a stúdióban egy ideig. Soha nem kérdőjeleztem meg az egymás iránti szerelmüket.

’94 nyarán felvettünk egy karácsonyi dalt, amihez szükség volt egy gyerekkórusra. Michael ragaszkodott hozzá, hogy az egész stúdiót dekorálják ki karácsonyi fényekkel, karácsonyfával, műhóval és szánnal a felvétel idejére. És mindenkinek vett ajándékot.

A HIStory felvételinek utolsó hétvégéjén odajött hozzám és Eddie Delenához és azt mondta: „Sajnálom, de nem hiszem, hogy bármelyikünk sokat fog aludni ezen a hétvégén. Sok dolgunk van és hétfő reggel Bernie-hez kell mennünk.” Ott maradt a stúdióban egész idő alatt, énekelt és kevert. Eltölthettem vele néhány csendes pillanatot az alatt az idő alatt. Egy éjszaka John Lennonról beszélgettünk miközben ő arra készült, hogy a lemez utolsó vokálját is felvegye – a grandiózus ad-libeket az Earth Song végén. Elmeséltem neki annak a történetét, hogy John Lennon betegen énekelte fel a Twist and Shout-ot és noha sok ember azt hitte a hatás kedvéért üvölt, valójában a hangja mondta fel a szolgálatot. Ez nagyon tetszett neki, bement és kiénekelte a lelkét.

Aznap késő éjjel miközben kevertünk mindenki elhagyta a szobát, hogy MJ feltekerhesse a hangerőt. Ez gyakori dolog volt a keverések alatt, én meg ottmaradtam a szobában füldugóval és a kezeimmel a füleimen arra az esetre, ha szüksége lenne valamire. Ezen az éjszakán le volt kapcsolva minden villany és észrevettük, hogy valami kék fény időnként felvillan a szobában a felvétel visszajátszása alatt. Néhány pillanat múlva láttuk, hogy az egyik hangfal lövellt kék lángokat. MJ-nek ez nagyon tetszett és feltekerte az összes gombot…

MJ szerette a forró vizet éneklés közben. Úgy értem az igazán forrót!!!! Ez arra a pontra jutott, hogy műanyag kanalakat olvasztottam szét, hogy teszteljem.

Bruce és én beszélgettünk arról, ahogy minden nap a stúdióba mentünk New York City-ben és hogy milyen útvonalon mentünk. Michael ránk nézett és azt mondta, hogy szerencsések vagyunk, hogy megtehetjük ezt. Ő nem sétálgathatott az utcán anélkül, hogy ne zaklatnák. Mindnyájunk számára szomorú pillanat volt ez.

A stúdió csapata kapott ingyen jegyeket Janet koncertjére, így együtt mentünk el rá egy este közvetlenül a munkából. Körülbelül a show felénél látunk egy fickót hosszú szakállal, köpenyben, mögöttünk a folyosón táncolni. Úgy értem nagyon táncolni… MJ volt az álruhában. Valami olyasmit kosztümöt képzeljetek el mint amit Chevy Chase viselt a Fletch-ben görkorcsolyázás közben.

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Ő volt az egyik első, akinek megvolt a Sony Playstationje a szobájában… késő éjjel belopóztunk és olyan játékokkal játszottunk, amiket még nem dobtak piacra.

Néhány ember a csapatból nem látta a Jurassic Parkot, amikor az megjelent. MJ szervezett nekünk egy privát vetítést a Sony-nál.

Nagy rajongója volt a Nine Inch Nails Downward Spiral című albumának…

Szerencsés voltam, hogy három éven át betekintésem volt a turné előkészületekhez, videókhoz és archiválási célokra készült többsávos mesterszalagokba. Hogy szétszedhettem ezeket a szalagokat az hatalmas lecke volt számomra a produceri munka és a dalszerzés terén. Lehetőség arra, hogy belelássak zsenik fejébe.

Az összes lemez közül, amiken dolgoztam az MJJ volt az egyetlen cég, amely platina lemezeket adott ki.

Az egyik napon mind csak ültünk a stúdióban és az ő zenéjét hallgattunk inspirációképpen. [MJ] szerette a folyamatot, imádott dolgozni.

 __________________
Rob Hoffman

Forrás: http://www.gearslutz.com/board/4325168-post15.html

Jackson 5: The Complete Album Collection

Complete Album Collection Jackson 5Az olyan Michael Jackson rajongóknak, akiket érdekel a Jackson 5 korszak is ez a 2013 novemberében kiadott boxset ideális lehetőség arra, hogy egy csapásra megszerezzék a csapat mind a tíz stúdióalbumát, ezenkívül különféle válogatás és koncert albumokat is. Az ár-érték arány kiváló, hiszen ezek közül az albumok közül sok ma már ritkaságnak számít és csak gyűjtői példányokat lehet belőle találni – annak megfelelő borsos áron. A Joyful Jukebox Music és a Boogie például eredetileg csupán ötezer példányban jelent meg. (Mindkettőt azután adta ki a Motown, hogy a csapat távozott a lemeztársaságtól.) Az In Japan! című koncertalbum önállóan szintén egy ritka darab.

Az albumgyűjtemény egy pofás kis díszdobozban kap helyet. Az egyes CD-k papírtokot kaptak, de az eredeti albumborítókkal ellátva. Külön füzet sem az egyes albumokhoz nincs, sem együttesen a boxsethez. Korlátozott számban adták ki és csak Európában.

.

Az összesen 15 album és tartalmuk:

1. album: Diana Ross Presents the Jackson 5 (1969) (stúdióalbum)

1. Zip-A-Dee-Doo-Dah
2. Nobody
3. I Want You Back
4. Can You Remember
5. Standing in the Shadows of Love
6. You’ve Changed
7. My Cherie Amour
8. Who’s Lovin’ You
9. Chained
10. (I Know) I’m Losing You
11. Stand!
12. Born to Love You

2. album: ABC (1970) (stúdióalbum)

1. The Love You Save
2. One More Chance
3. ABC
4. 2-4-6-8
5. (Come ‘Round Here) I’m the One You Need
6. Don’t Know Why I Love You
7. Never Had a Dream Come True
8. True Love Can Be Beautiful
9. La-La (Means I Love You)
10. I’ll Bet You
11. I Found That Girl
12. The Young Folks

3. album: Third Album (1970) (stúdióalbum)

1. I’ll Be There
2. Ready or Not Here I Come (Can’t Hide from Love)
3. Oh How Happy
4. Bridge Over Troubled Water
5. Can I See You in the Morning
6. Goin’ Back to Indiana
7. How Funky Is Your Chicken
8. Mama’s Pearl
9. Reach In
10. The Love I Saw In You Was Just a Mirage
11. Darling Dear

4. album: Jackson 5 Christmas Album (1970) (stúdióalbum)

1. Have Yourself a Merry Little Christmas
2. Santa Claus Is Coming to Town
3. The Christmas Song
4. Up on the Housetop
5. Frosty the Snowman
6. The Little Drummer Boy
7. Rudolph the Red-Nosed Reindeer
8. Christmas Won’t Be the Same This Year
9. Give Love on Christmas Day
10. Someday at Christmas
11. I Saw Mommy Kissing Santa Claus

5. album: Maybe Tomorrow (1971) (stúdióalbum)

1. Maybe Tomorrow
2. She’s Good
3. Never Can Say Goodbye
4. The Wall
5. Petals
6. Sixteen Candles
7. (We’ve Got) Blue Skies
8. My Little Baby
9. It’s Great to Be Here
10. Honey Chile
11. I Will Find a Way

6. album: Goin’ Back To Indiana (1971) (soundtrack/koncertalbum)

1. I Want You Back
2. Maybe Tomorrow
3. The Day Basketball Was Saved
4. Stand!
5. I Want to Take You Higher
6. Feelin’ Alright
7. Medley: Walk On/The Love You Save
8. Goin’ Back to Indiana

7. album: Greatest Hits (1971) (válogatás album)

1. I Want You Back
2. ABC
3. Never Can Say Goodbye
4. Sugar Daddy
5. I’ll Be There
6. Maybe Tomorrow
7. The Love You Save
8. Who’s Lovin’ You
9. Mama’s Pearl
10. Goin’ Back to Indiana
11. I Found That Girl

8. album: Lookin ‘Through The Windows (1972) (stúdióalbum)

1. Ain’t Nothing Like the Real Thing
2. Lookin’ Through the Windows
3. Don’t Let Your Baby Catch You
4. To Know
5. Doctor My Eyes
6. Little Bitty Pretty One
7. E-Ne-Me-Ne-Mi-Ne-Moe (The Choice Is Yours to Pull)
8. If I Have to Move a Mountain
9. Don’t Want to See Tomorrow
10. Children of the Light
11. I Can Only Give You Love

9. Skywriter (1973) (stúdióalbum)

1. Skywriter
2. Hallelujah Day
3. The Boogie Man
4. Touch
5. Corner of the Sky
6. I Can’t Quit Your Love
7. Uppermost
8. World of Sunshine
9. Ooh, I’d Love to Be with You
10. You Made Me What I Am

10. album: Get It Together (1973) (stúdióalbum)

1. Get It Together
2. Don’t Say Goodbye Again
3. Reflections
4. Hum Along and Dance
5. Mama I Gotta Brand New Thing (Don’t Say No)
6. It’s Too Late to Change the Time
7. You Need Love Like I Do (Don’t You)
8. Dancing Machine

11. album: In Japan! (1973) (koncertalbum)

1. Introduction / We’re Gonna Have a Good Time
2. Lookin’ Through the Windows
3. Got to Be There
4. Medley: I Want You Back / ABC / The Love You Save
5. Daddy’s Home
6. Superstition
7. Ben
8. Papa Was a Rollin’ Stone
9. That’s How Love Goes
10. Never Can Say Goodbye
11. Ain’t That Peculiar
12. I Wanna Be Where You Are

12. album:  Dancing Machine (1974) (stúdióalbum)

1. I Am Love
2. Whatever You Got, I Want
3. She’s a Rhythm Child
4. Dancing Machine
5. The Life of the Party
6. What You Don’t Know
7. If I Don’t Love You This Way
8. It All Begins and Ends with Love
9. The Mirrors of My Mind

13. album: Moving Violation (1975) (stúdióalbum)

1. Forever Came Today
2. Moving Violation
3. (You Were Made) Especially for Me
4. Honey Love
5. Body Language (Do the Love Dance)
6. All I Do Is Think of You
7. Breezy
8. Call of the Wild
9. Time Explosion

14. album: Joyful Jukebox Music (1976) (válogatás album)

1. Joyful Jukebox Music
2. Window Shopping
3. You’re My Best Friend, My Love
4. Love Is The Thing You Need
5. The Eternal Light
6. Pride and Joy
7. Through Thick and Thin
8. We’re Here To Entertain You
9. Make Tonight All Mine
10. We’re Gonna Change Our Style

15. album: Boogie (1979) (válogatás album)

1. Love’s Gone Bad
2. I Ain’t Gonna Eat Out My Heart Anymore
3. ABC
4. I Was Made To Love Her
5. One Day I’ll Marry You
6. Never Can Say Goodbye
7. Oh, I’ve Been Blessed
8. Penny Arcade
9. Just Because I Love You
10. Dancing Machine

Amikor a Rolling Stone-nak nem kellett az Off The Wall

A fenti levelet 1979. november 27-én írta a Rolling Stone zenei magazin szerkesztője és kiadója Michael Jackson menedzsmentjének, amely azt szerette volna elérni, hogy a lap címlapsztoriban foglalkozzon az év egyik legsikeresebb albumával, az Off The Wallal. A Rolling Stone válaszának fordítása:

Kedves Norman!

Michael Jackson valójában már volt a ROLLING STONE címlapján, azzal ellentétben, amit ön a nekem írt levelében állít. [Persze, gyerekkorában – a ford.]
Nagyon szeretnénk egy vezércikket írni Michael Jacksonról, de nem érezzük címlapsztorinak.

Igaz, hogy Michael Jackson népszerűsége a Thrillerrel emelkedett soha nem látott magasságokba, de ne gondoljuk, hogy az Off The Wall idején jelentéktelen lett volna. A Billboard magazin 1980. december 24-ei keltezésű cikke, amely az év legsikeresebb előadóival foglalkozik, megmutatja, hogy 1980-ban ő volt az év egyik legsikeresebb művésze:

a

A Billboard magazin szerint a lemezeladások alapján 1980-ban Michael Jackson volt az év egyik legnépszerűbb művésze

Ez ugyan 1980, de az Off The Wall 1979 augusztusában jelent meg, így sikerei mindkét évet érintették, ma pedig már klasszikusnak számít, amely több generáción át inspirált zenészeket. Azt, hogy ezzel szemben kik voltak a Rolling Stone címlapján 1979-ben, itt végig lehet pörgetni: http://www.rollingstone.com/music/pictures/1979-rolling-stone-covers-20040511

Persze nem ez a történelem első és egyetlen nagy kritikusi tévedése és figyelembe véve Rolling Stone általános beállítottságát (általában a fehérek által preferált zenei irányzatok és előadók túlsúlya – igen erőteljes elfogultsággal a ’60-as évek iránt) talán nem is meglepő tőlük, hogy nem vágták Michael Jacksont és az Off The Wallt, de az azért így is feltűnő, hogy ennyire figyelmen kívül hagyták az év egyik legsikeresebb albumát és művészét. Az a Rolling Stone, amelyik egyébként hanyatt-homlok címlapra tette amikor például 1984-ben John Lennon fia, Julian Lennon, vagy 2003-ban Elvis Presley lánya, Lisa Marie Presley megjelentette debütáló albumát. Csak félve hozom fel a rasszizmus szót, de azért ilyenkor nehéz másra gondolni, különösen ha figyelembe vesszük az akkori könnyűzenei klímát, amit ez a 2012-es Billboard cikk kiválóan bemutat.

Az ilyen és ehhez hasonló igazságtalan mellőzések miatt fogadta meg Michael az Off The Wall után, hogy legközelebb valami olyat csinál, amit senki nem tud figyelmen kívül hagyni. És megszületett a Thriller

Lenny Kravitz a Jackson 5 miatt kezdett zenélni

Egy októberi interjúban zenei példaképeiről vallva Lenny Kravitz azt mondta, hogy Michael Jacksonnak és a Jackson 5-nak köszönheti, hogy zenélni kezdett. Mindössze hat éves volt, amikor édesapja elvitte egy Jackson 5 koncertre a Madison Square Gardenbe.

„A következő napon minden megváltozott. Akkor jöttem rá, hogy mit akarok csinálni az életemben. Ezeket a funky cuccokat viselték, hatalmas afro frizurájuk volt, csizmák, amik a térdükig értek nadrággal és színes ingekkel és mellényekkel. Az volt a leghihetetlenebb dolog, amit valaha láttam.” – mondta a rock sztár az Ocean Drive magazinnak.

A Jacksonok mellett Kravitz a saját szüleit említette inspirációként, akik révén olyan művészekkel ismerkedhetett meg, mint Miles Davis (Kravitz édesanyja színésznő volt).

Lenny Kravitz és Michael Jackson dolgoztak együtt, ám MJ életében kiadatlan maradt ennek gyümölcse. Az (I Can’t Make It) Another Day című dal végül Jackson első posztumusz stúdióalbumán, a Michaelen jelent meg.

Ben – Mexikóváros, 1975 december

1982-es interjú Michael Jacksonnal Andy Warhol Interview magazinjában

A megjelenés helye: Interview Magazine
A megjelenés ideje: 1982. október
Az interjút készítette: Bob Colacello, Andy Warhol
Fotók: Matthew Rolston
Forrás: http://www.interviewmagazine.com/music/michael-jackson/#_

interview magazine 1982

1982. augusztus 20., péntek, délután 3 óra 30 perc. Valahol San Fernando Valley-ben. Bob Colacello megérkezik abba a lakásba, amit Michael Jackson és családja átmenetileg bérel, mivel a közelben álló házukat éppen renoválják. Michael, akire mindenki emlékszik, mint a Jackson 5 kisfiú énekesére, remek szóló karriert épített maga is – legutóbbi albuma, az Off The Wall csak az USA-ban 5 millió példányban kelt el. Noha továbbra is készít lemezeket a testvéreivel is, akiket most The Jacksonsnak hívnak, Michael olyan szupersztárokkal is dolgozott, mint Paul McCartney, Quincy Jones, Diana Ross és Steven Spielberg, akikkel mind jó barátságot is ápol. Miközben Andy Warhol telefonhívására vártak New Yorkból BC és MJ egy másik közeli barátról, Jane Fondáról kezdett el beszélgetni.

Michael Jackson: Azon az éjjelen, amikor Henry Fonda meghalt átmentem hozzájuk és a családdal voltam. Beszélgettek és nézték a különféle híradásokat. Noha éppen meghalt az apja, Jane mégis képes volt arra, hogy érdeklődést mutasson a karrierem iránt, megkérdezte elkészült-e már a filmem és úgy gondolom ez nagyon kedves volt. Úgy gondolom hosszú idő óta várható volt már [Henry Fonda] halála. Már hosszú-hosszú hónapokkal ezelőtt Jane úgy beszélt, mintha bármelyik nap bekövetkezhetne. Bekövetkezett és néha könnyek voltak, néha nevetés és ettek egy kicsit.

Bob Colacello: Szóval mit csinálsz éppen? Filmet készítesz?

MJ: Nos, jelenleg éppen befejezem az albumomat [a Thrillert – a szerk.] és erre koncentrálok. Egy másik albumot is készítek, az E.T. albumot, ezzel egy időben. Az az album egy kicsit új dolog számomra, mivel sosem voltam még mesélő egy sztoriban.

BC: Mi ez az E.T. album?

MJ: Egy mesealbum, egy dupla album és én vagyok az egész történet mesélője és én éneklem a dalt, amivel nekünk kellett előállni és megírni. Nem is tudom mióta beszéltünk már erről Stevennel [Spielberg] – összejöttünk és arról beszéltünk, hogy ez lesz minden idők legjobb mesealbuma.

BC: Az album amin jelenleg dolgozol – mindent te írtál rajta?

MJ: Négy vagy öt dalt írtam én.

BC: Steve [Rubell] azt mondta nekem, hogy csinálsz valamit Paul McCartney-val?

MJ: Igen. Paul épp itt volt és én írtam egy dalt The Girl Is Mine címmel, amit együtt énekelünk az albumomon. Egy lányon vitatkozunk a dalban és csodálatos lett. Az ő albuma számára – az ő Tug ‘O War Part II –ja számára – két dalt írtunk és énekeltünk együtt. De az én albumomon azt a dalt énekeljük, amit én írtam. Van a végén egy szöveges rész, amiben vitatkozunk a lányon. Vicces.

BC: Te nagyon nyitott vagy arra, hogy más sztárokkal dolgozz. Sok ember esetében ez nincs így.

MJ: Valójában nem vagyok az. Egyáltalán nem.

BC: Dolgoztál Diana Rosszal…

MJ: Csak nagyon különleges emberekkel. Úgy értem Diana olyan nekem, mint egy anya, egy szerető, egy barát. Csodálatos. Én írtam, én szerkesztettem és én voltam a producere a következő kislemezének a Muscles-nek.

BC: Te írtad a szöveget is?

MJ: A szöveget, a zenét – nemrég fejeztem be és a tervek szerint a hónap végén jelenik meg.

BC: Hogy találsz időt arra, hogy írj?

MJ: Repülőgépeken. Visszafelé repültem Angliából, ahol Paul McCartney albumán dolgoztunk, izegtem-mozogtam a Concorde-on és ez a dal egyszerűen csak beugrott az agyamba. Azt mondtam: „Hé, ez tökéletes Diana számára!” Nem volt nálam felvevő vagy ilyesmi, így három órán át szenvednem kellett. Amint hazaértem azonnal szalagra tettem azt a babát.

BC: Érdekel a politika?

MJ: Nem szeretek róla beszélni.

BC: Nem szoktatok róla beszélni Jane-nel [Fonda]?

MJ: De szoktunk. Ő csodálatos. Sok mindenre megtanít engem. Amikor Az aranytó forgatásán voltam Jane kabinjában és egyedül voltunk a vízen és csak beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk mindenről. Ez volt számomra a legjobb tanulás – ő is tanult, én is tanultam és közben csak cseverésztünk egymással. Mindenféle dologról beszéltünk, amiről csak akarod: a politikáról, filozófusokról, a rasszizmusról, Vietnamról, a színjátszásról, mindenféléről. Varázslatos volt.

BC: Hol tanultál, hiszen ti mindig úton voltatok?

MJ: Magániskolákban és magántanároktól.

BC: Gary-ből, Indianából származtok? Milyen volt ott felnőni?

MJ: Tulajdonképpen annyira kicsi voltam, hogy nem emlékszem. Amikor öt éves voltam már akkor turnéztam, énekeltem és táncoltam. Mindig úton voltunk, mindig az iskolán kívül. Csak apró dolgokra emlékszem, mint a sarki bolt vagy bizonyos emberek a környéken. A mögöttünk lévő középiskolának mindig volt egy big bandje, amely az utcán masírozott trombitákkal, harsonákkal, dobokkal – ez nekem nagyon tetszett, olyan volt, mint egy parádé. Csak ennyire emlékszem.

BC: Szerettél előadni gyerekként? Mindig szeretted?

MJ: Mindig. Mindig élveztem azt az érzést, hogy színpadon lehetek – a varázslatot, ami ilyenkor jön. Amikor fellépek a színpadra hirtelen jön egy varázslat és a szellem eltalál és csak elveszíted a kontrollt magad felett. Felmentem a színpadra Quincy [Jones] koncertjén a Rose Bowl-ban, pedig nem akartam. Próbáltam elbújni és reméltem, hogy nem fog meglátni az emberek mögött, amikor felhívott. Aztán felmentem oda és egyszerűen megőrültem. Elkezdtem felmászni az állványra, a hangfalakra, a fényszóró berendezésre. A közönség is kezdett belejönni, én elkezdtem táncolni és énekelni, és ilyenkor ez történik.

BC: Hogyan hasonlítanád össze a színészetet a színpadi előadással?

MJ: Mindkettőt szeretem. A színészet a csúcs. Szeretek előadni. Fenomenális menekvés. Ha mindent ki akarsz adni, ami benned van, akkor ilyenkor kell megtenned. A színészetben olyan, mintha másik emberré válnál. Úgy gondolom ez jó dolog, különösen amikor minden másról teljesen elfeledkezel. Ha teljesen elfeledkezel – amit én szeretek – olyankor történik varázslat. Én szeretek varázslatot teremteni – valami olyat összehozni, ami annyira szokatlan, annyira váratlan, hogy leesik az emberek álla. Valamit, ami megelőzi a korát. Öt lépéssel azelőtt jár, amit mások gondolnak. Hogy az emberek lássák és azt mondják: „Hú, erre nem számítottam.” Szeretem meglepni az embereket egy ajándékkal vagy egy színpadi előadással vagy bármivel. Szeretem John Travoltát, aki abból a Kotter show-ból jött. Senki nem tudta, hogy tud táncolni vagy képes mindazokra a dolgokra. És aztán berobbant. Mielőtt észrevette volna már ő volt a következő nagy Brando vagy ilyesmi.

BC: Mostanában nem sok mindent csinál.

MJ: Tudom. Úgy gondolom válogat a forgatókönyvek között meg ilyenek. Mindig nehéz valakinek a múltban elért eredményeivel versenyeznie.

BC: Mondd, szerinted ki hozott áttörést a saját területén?

MJ: Nagyon szeretem Steven Spielberget. Szeretem James Brownt. Fenomenális. Sosem láttam még egyetlen előadót sem, aki olyan elektromosságot tud teremteni a közönségével, mint James Brown. Mindenkit a markában tart és bármit akar csinálni velük, meg is csinálja. Csodálatos. Mindig is úgy gondoltam, hogy őt nagyon alábecsülik. Szeretem Sammy Davis Jr-t. Szeretem Fred Astaire-t. Szeretem George Lucast. Megőrülök Jane Fondáért és Katherine Hepburnért.

BC: Láttam egy képet rólad Katherine Hepburnnel Az aranytó forgatásán.

MJ: Megtisztel, hogy ismerhetem, mert ő nagyon sok embert nem kedvel – azonnal a szemedbe mondja, ha nem kedvel. Amikor először találkoztam vele egy kicsit reszkettem, mert hallasz róla bizonyos dolgokat – Jane felvilágosított róla. Szóval ijedt voltam. De azonnal meghívott ebédelni aznap. Azóta a legjobb barátok vagyunk. Eljött a koncertünkre – az első koncert, amire valaha elment – a Madison Square Gardenben és jól érezte magát. Sokat hívjuk egymást telefonon és ő küld nekem leveleket is. Csodálatos. Elmentem a házába New Yorkba és megmutatta nekem Spencer Tracy kedvenc székét és a privát dolgait a szekrényében, a kis kacatjait. [Spencer Tracy] egyszerűen varázslatos.

BC: Rajongója vagy a régi filmeknek?

MJ: Ó,igen. Nagyszerű művészet volt, nagyszerű színjáték, nagyszerű rendezés, nagyszerű sztorik. Az olyan filmek, mint a Bátor kapitányok, A fiúk városa Flanagan atyától vagy az Az év asszonya hihetetlenek.

BC: Miért nem írsz egy saját történetet?

MJ: Jelenleg ezen dolgozunk. Kicsit bolondozunk ezzel – Quincy, Steven és én. Remélhetőleg fogunk tudni csinálni valamit belőle. Steven musicalt akar csinálni.

BC: Szeretnél a Broadway-n szerepelni?

MJ: Még nem. Úgy gondolom, hogy jó arra, hogy csiszold a képességeidet. A legjobb arra, hogy igazán elérd a tehetséged csúcsát. Elmész olyan messzire és eléred a csúcsot és azt mondod „Talán ez a tőlem telhető legjobb előadás.” Ami szomorú ebben az egészben az, hogy nem készül felvétel arról a pillanatról. Csak nézd meg mennyi nagyszerű színészt vagy szórakoztatóművészt elszalasztott a világ, mert volt egy nagyszerű előadásuk egy este és annyi volt. A filmmel ez megörökíthető, bemutatható az egész világon és örökre ott van. Spencer Tracy mindig fiatal marad a Bátor kapitányokban és én tanulhatok az előadásából és az inspirálhat engem. A színházban annyi minden elvész, annyi minden. Vagy a vaudeville-ben. Tudod mennyi mindent tanulhattam volna ezektől a szórakoztatóművészektől? Hihetetlen lenne.

BC: Manapság már felveszik a legtöbb dolgot, de nem minden este.

MJ: Épp ez az! A színész feszült, mert felveszik és a dolgok nem természetesek. Ezt utálom a Broadway-ben. Olyan érzés lenne, mintha egy csomó mindent beleadnék a semmiért. Én szeretem megörökíteni a dolgokat, megtartani őket és megosztani őket az egész világgal.

BC: Úgy tűnik, hogy ami téged igazán motivál az a vágy, hogy szórakoztasd az embereket, hogy örömöt okozz nekik. Mi a helyzet a hírnévvel és a pénzzel? El tudod képzelni milyen lenne, ha nem lennél híres, vagy éppenséggel zavar téged a hírnév?

MJ: Sosem zavart, kivéve, amikor egy kis békességre vágysz. Mint amikor elmész a moziba és azt mondod: „Ma este senki sem fog zavarni, feltettem a kalapom és a szemüvegem, csak élvezni fogom ezt a filmet és ennyi.” Odamész és mindenki téged néz és téged bámul és a film legizgalmasabb részénél valaki megveregeti a vállad és autogramot kér. Úgy érzed, hogy nem tudsz elmenekülni.

BC: Ezért élsz itt a Völgyben és nem Beverly Hillsben, mint más sztárok?

MJ: Igen, de itt is ugyanolyan rossz a helyzet. Beverly Hills csak amiatt rosszabb, mert az emberek odamennek sztárokra vadászni.

BC: Közel állsz a szüleidhez. Ők is itt élnek Los Angelesben?

MJ: Igen. Az anyám az emeleten lakik. Az apám az irodában.

BC: Milyen egy tipikus napod?

MJ: Álmodozom a nap legnagyobb részében. Korán kelek, aztán felkészülök arra, amit éppen csinálnom kell – dalírás vagy bármi legyen. A jövőt tervezgetem meg ilyenek.

BC: Optimista vagy a jövőt illetően?

MJ: Igen. Mindig szeretek előre eltervezni dolgokat és aztán azt követni.

BC: Liza Minelli az egyik barátod, igaz?

MJ: Hogyan felejthettem el őt? Megőrülök Lizáért. Tedd hozzá őt is a kedvenc embereim listájához. Halálosan szeretem őt. Beszélünk a telefonon és csak pletykálunk, pletykálunk, pletykálunk. Azt szeretem Lizában, hogy amikor összejövünk, akkor mindig a show a téma. Én megmutatom neki a kedvenc lépéseimet, ő pedig nekem az övéit. Ő is lenyűgöző előadó. Igazán karizmatikus. A jövőben szeretnék felvételeket készíteni vele. Úgy gondolom, hogy egy olyan embert, mint ő játszani kellene a rádióban és el kellene fogadni azt az egész dolgot. Ő varázslatos a színpadon.

BC: Nagyon érdekel a divat?

MJ: Nem. Az érdekel, hogy mit viselek a színpadon. Tudod, hogy mit kedvelek. A hétköznapi ruhák nem érdekelnek. Szeretek felvenni egy szerelést vagy kosztümöt és megnézni magam a tükörben. Buggyos nadrágot vagy valami igazán vicces cipőt és egy kalapot és csak érezni a karakterét. Ez számomra mókás dolog.

BC: Szeretsz színészkedni sokat a mindennapi életben?

MJ: Nagyon szeretek. Az menekülés. Móka. Jópofa dolog más valamivé, más emberré válni. Különösen, ha tényleg elhiszed és nemcsak színészkedsz. Mindig utáltam azt a szót, hogy „színészkedés” – azt mondani, hogy „színész” vagyok. Inkább annak kellene lennie, hogy „hívő”.

BC: De nem ijesztő egy kicsit, amikor teljesen elhiszed?

MJ: Nem, épp azt szeretem benne. Nagyon szeretek mindent elfelejteni.

BC: Mit akarsz olyan nagyon elfelejteni? Gondolod, hogy az élet nagyon nehéz?

MJ: Nem, talán csak azért van mert szeretek bebújni más emberek bőrébe és kutatni. Mint Charlie Chaplin. Halálosan szeretem. A kis csavargó, az egész szerelése és minden, és a szíve – minden, amit megformált a vásznon az igazság volt. Az volt az egész élete. Londonban született és az apja alkoholistaként halt meg, amikor ő még csak hat éves volt. Az anyja elmegyógyintézetben volt. Ő maga Anglia utcáit járta, koldult szegényen, éhesen. Mindez visszatükröződik a vásznon és én is ezt szeretem csinálni, kihozni az igazságokat.

BC: Érdekel a pénzcsinálás?

MJ: Érdekel, hogy tisztességesen megfizessenek azért, amit csinálok. Amikor hozzákezdek egy projekthez, akkor a teljes szívemet és lelkemet beleteszem. Mivel nagyon érdekel, mindent beleteszek és azt akarom, hogy ezért meg is fizessenek. Az, aki dolgozik egyen is. Ilyen egyszerű.

BC: Ezek szerint közelről figyelemmel kíséred az üzleti ügyeidet?

MJ: Ó, igen.

BC: Hány éves vagy?

MJ: Huszonhárom.

BC: Nem érzed néha úgy, hogy lemaradtál a gyerekkorodról, mert mindig a felnőtt világban adtál elő?

MJ: Néha.

BC: De szereted a nálad idősebb embereket, a tapasztalt embereket.

MJ: Szeretem a tapasztalt embereket. Szeretem a fenomenálisan tehetséges embereket. Szeretem azokat az embereket, akik keményen dolgoztak, akik nagyon bátrak, akik vezérek a területükön. Amikor ilyen valakivel találkozom és tanulhatok tőle és szót válthatok vele – számomra az varázslatos. Vagy együtt dolgozni velük. Megőrülök Steven Spielbergért. Egy másik inspiráció a számomra – és nem tudom ez honnan jött – a gyerekek. Ha szomorú vagyok, akkor veszek egy könyvet gyerekek képeivel és megnézegetem és az felvidít. Gyerekek körül lenni varázslatos.

BC: Van bennük valami pozitív és bátorító. Sok állatod is van, igaz?

MJ: Volt. Jelenleg csak két kis őzikém van, egy fiú és egy lány. Nagyon aranyosak. Csodálatosak.

BC: Sosem fogom megérteni az emberek hogy tudnak lelőni egy őzet.

MJ: Gyűlölöm azt. Gyűlölöm az állatpreparáló boltokat meg az ilyen szemetet. Van egy lámám. Van egy bárányom – úgy néz ki, mint egy kos a szarvaival. Louie a cirkuszból jött. Ő a láma. A kost Mr. Tibbsnek hívják, az őzgidákat pedig Hercegnek és Hercegnőnek.

BC: Mit fogsz velük csinálni, ha felnőnek?

MJ: Kiengedem őket az udvarra meg ilyesmi. Körülbelül két hektárunk van.

BC: Milyen autód van?

MJ: Egy Rolls. Fekete.

BC: Szereted vezetni?

MJ: Sosem akarok vezetni. A szüleim kényszerítettek rá, hogy vezessek. Quincy [Jones] sem vezet. Sok ember, akit ismerek nem vezet.

BC: Andy [Warhol] sem vezet.

MJ: Okos dolog. De akkor jó, ha akarsz egy kis függetlenséget, hogy el tudj menni. De én nem sok helyre járok, nem sok helyet ismerek. Csak vezetgetek az utcán.

BC: Nem sokat jársz el otthonról?

MJ: Csak a Golden Temple-be járok, egy egészséges ételeket kínáló étterembe. Vegetáriánus vagyok. Vagy elmegyek a játékterembe játszani.

BC: Érdekel a művészet?

MJ: Szeretek rajzolni – ceruzával, tollal – szeretem a művészetet. Amikor turnén vagyok és ellátogatok a múzeumokba Hollandiában, Németországban vagy Angliában – tudod ott vannak azok a hatalmas festmények – az lenyűgöz engem. Nem gondolod, hogy egy festő képes volt ilyet alkotni. Nézek egy szobrot vagy festményt és teljesen el tudok veszni benne. Ott állok, nézem és részévé válok a jelenetnek. Könnyeket csalhat a szemedbe, nagyon megérinthet. Tudod, úgy gondolom, hogy ezt kell elérnie a színésznek vagy előadónak is – megérinteni azt az igazságot egy emberben. Megérinteni azt a valóságot annyira, hogy részévé váljanak annak, amit csinálsz és el tudd őket vinni akárhova ahová csak akarod. Boldog vagy, boldog vagy. Akármi legyen is az emberi érzelem ők ott vannak veled. Szeretem a realizmust. Nem szeretem a műanyagokat. Mélyen legbelül mind ugyanolyanok vagyunk. Mindnyájunknak ugyanolyan érzelmei vannak és ezért van az, hogy egy olyan film, mint az E.T. mindenkit megérint. Ki ne akarna repülni, mint Peter Pan? Ki ne akarna repülni valami varázslatos teremtménnyel a világűrből és a barátja lenni? Steven egyenesen az emberek szívéhez szólt. Tudja, hogy ha kétségeid vannak, akkor fordulj a szívhez.

BC: Vallásos vagy, igaz?

MJ: Igen, hiszek a Bibliában és hiszek Istenben, akinek Jehova a neve és ebben az egész dologban.

BC: Valaki azt mondta, hogy ezért nem borotválkozol.

MJ: Ó, nem! Nem nő rajtam semmi, amit le kellene borotválni. Ennek semmi köze a valláshoz.

BC: Tehát gyakorlatilag keresztény vagy.

MJ: Az igazságban hiszek.

BC: Olvasod a Bibliát?

MJ: Igen, sokat.

BC: Jársz templomba?

MJ: Mi nem templomnak hívjuk, hanem Királyság-teremnek. Jehova tanúi vagyunk.

BC: Említetted, hogy holnap találkozni fogsz Bette Midlerrel. Dolgoztok valamin együtt?

MJ: Nem. Egy énektanárhoz megyek, akit Seth Riggsnek hívnak. Amikor énekelek akkor szeretem, ha a hangom teljesen kinyílik – úgy, ahogy a táncos bemelegít.

BC: Szóval ez olyasmi mint valamiféle légzéstechnika óra?

MJ: Igen. És az én órám után jön Bette Midler. Ő mindig pontos.

[Andy Warhol hív New Yorkból.]

Andy Warhol: Halló.

MJ: Szia.

AW: Istenem, ez izgalmas. Tudod, mindig amikor a te walkmanodat használom a te kazettádat játszom rajta.

MJ: Találkoztál Lizával mostanában?

AW: Igen. Európában volt, de aztán találkoztam vele Halston divatbemutatóján. Megváltoztatta a frizuráját. Most a tiédhez hasonlít a haja. Elöl nagyon göndör és nagyon másképp néz ki, igazán csinos. Nagyszerű ez az új kinézete. A múlt hétvégén Halstonnál járt, most pedig New Yorkban van. És veled mi újság?

MJ: Sokat voltam a stúdióban. Szövegeket írtam, dolgoztam dalokon meg ilyesmi.

AW: Lehet, hogy elmegyek ma este megnézni egy angol rock együttest a Ritzben, akiket Duran Durannak hívnak. Ismered őket?

MJ: Nem.

AW: A múlt héten Blondie-t néztem meg Meadowlandsben.

MJ: Milyen volt Blondie?

AW: Nagyszerű. Csodálatos. Ismered őt?

MJ: Nem, sosem találkoztam még vele.

AW: Nos, majd ha New Yorkba jössz, akkor bemutatom neked. A turnézás a világon a legnehezebb dolog.

MJ: A turnézás valami… a tempó. De a színpadon lenni a legvarázslatosabb dolog benne.

AW: Alig várom, hogy csinálj egy igazán nagy filmet. Felkértek már ilyesmire?

MJ: A szobám tele van forgatókönyvekkel és ajánlatokkal. És sok közülük nagyszerű ötlet. De én olyan vagyok, hogy jár valaki a fejemben, akivel szeretnék dolgozni és biztos akarok lenni abban, hogy a megfelelő dolgot csinálom. Nem akarok hibázni.

AW: Csak csináld meg mindet. Nem hibázhatsz. Igazán jó vagy. Gondoltad valaha, hogy énekes leszel, ha felnősz?

MJ: Nem is emlékszem arra, hogy milyen nem énekelni, így aztán sosem álmodoztam az éneklésről.

AW: Még mindig gyűjtöd a ruhákat? Jó terveződ van?

MJ: Tulajdonképpen nem igazán megyek ebbe bele, hacsak nem vagyok a színpadon. Csak a kosztümöket szeretem gyűjteni, vagy kalóz kabátokat, vagy ilyesmiket. De a hétköznapi divatba nem megyek bele.

AW: Mi van rajtad?

MJ: Most éppen egy kordbársony nadrág, aminek lyukas a térde, egy rózsaszín póló és egy nyakkendő.

AW: Sokat jársz el otthonról, vagy inkább otthon maradsz?

MJ: Otthon maradok.

AW: Miért maradsz otthon? Annyi szórakoztató dolog van, ha elmész otthonról. Ha New Yorkba jössz, akkor elviszlek szórakozni.

MJ: Az egyetlen hely, ahol el akarok menni szórakozni az New York.

AW: Szoktál moziba járni?

MJ: Ó, igen. Nem sokára dolgozni fogunk az E.T. albumon. Volt egy fotózásom E.T.-vel és csodálatos volt… megölel engem, meg minden.

AW: Nekem tetszik a Tron. Olyan mintha videójátékoznál. Láttad?

MJ: Igen. Engem nem mozgatott meg.

AW: Nos, köszönöm szépen. Hamarosan látjuk egymást.

MJ: Remélem. Ha találkozol Lizával üdvözöld a nevemben. Adj neki egy nagy puszit és öleld meg helyettem.

[AW leteszi a kagylót.]

BC: Szereted a Rolling Stones-t? Ismered Micket [Jagger] egyáltalán?

MJ: Találkoztam vele egy mosdóban. Keith-tel volt ott… Keith Moon?

BC: Keith Richards.

MJ: Keith Richards. Bementem és azt mondtam: „Ó, szia” és csak elkezdtünk beszélgetni. Aztán visszamentem a saját felvételemre. Nem igazán jól ismerem őt.

BC: Sokat olvasol?

MJ: Igen. Imádok olvasni. Szeretem a filozófiát és a rövid történeteket. Szeretek képben lenni a legutóbbi bestsellerekkel kapcsolatban is. Az L.A. Times Calendar in the Sunday-je a kedvencem. Tényleg képben tart, hogy hol mi történik. Vannak kedvenc szerzőim – nemcsak a bestsellereket olvasom. Szeretem látni mit csinálnak és képben lenni azzal kapcsolatban, hogy mi érdekli az embereket. Mostanában egy csomó fizikai dolog van.

BC: Szoktál edzeni?

MJ: Minden vasárnap megállás nélkül 30 percet táncolok. Szeretem ezt csinálni.

BC: Miért vasárnap?

MJ: Csak egyszerűen ezt a napot választottam. Böjtölök is minden vasárnap. Semmit sem eszem, csak gyümölcslevet iszom.

BC: Miért csinálod ezt?

MJ: Kitisztítja a szervezetet, a beleket. Szerintem ez nagyszerű. Ahhoz, hogy tényleg működjön megfelelően kell csinálni. Az a szervezet szennyvíz csatornája. Tisztán kell tartani, amint tisztán tartod a testedet kívülről. Mindezek a tisztátalanságok azért jönnek ki a szervezetedből, mert nem vagy tiszta belül. Pattanások vagy betegségek formájában vagy a nagy pórusokon keresztül jön ki. A méreg így próbál kiürülni a szervezetedből. Az embereknek tisztán kellene magukat tartaniuk.

BC: Nem olvasod el az újság első oldalát?

MJ: Nem. Lehet, hogy megnézem, de nem olvasom el.

BC: Túl lehangoló?

MJ: Igen. Mindig ugyanaz a régi nóta. Én szeretem boldoggá tenni az embereket. Ez a nagyszerű a show bizniszben. Eszképizmus. Kifizeted azt az öt dollárt, bemész a moziba és egy másik világban vagy. Elfelejted a világ problémáit. Ez csodálatos. Szórakoztató. Varázslat.

Nyugodjon békében Nelson Mandela

95 éves korában elhunyt Nelson Mandela, a rasszizmus és az apartheid elleni küzdelem szimbóluma. Mandela és Michael mindig kölcsönösen tisztelték egymást és amikor Michael meghalt Mandela családja is részvétét nyilvánította. Most Michael vagyonkezelője teszi ugyanezt Mandela családja felé:

“Michael Jackson büszke volt arra, hogy barátjának nevezhette Nelson Mandelát. Ahogy több millió csodáló világszerte Michael is inspirációt merített Mandela elnök bátorságából, az emberi méltóságért folytatott küzdelméből és a béke iránti elkötelezettségéből. Dél-afrikai látogatásai során Michael gyakran találkozott Mandela elnökkel, aki Michaelt úgy jellemezte, mint “közeli családtagot”. Őszinte részvétünket nyilvánítjuk Mandela családjának, szeretett dél-afrikai népének ebben a felbecsülhetetlen veszteségben.”

John Branca és John McClain, Michael Jackson vagyonkezelői

Michael korábbi interjúkban Mandeláról:

“Hitler a dühöt építette olyan erősen, míg Mandela az ellenkezőjét tette. Egy báránnyá vált a börtönben. Nem volt benne keserűség, a mai napig nincs, pedig már nyolcvan éves és elmúlt az ifjúsága, mert olyan sokáig volt börtönben – mégis azt mondja semmit sem bánt meg.”

“Nelson Mandela nagyon aranyos, nagyon gyermeki.”

Kérdés: Szeret (Mandela) nevetni?

MJ: Szereti a gyerekeket, mert amikor elmentem meglátogatni volt velem néhány gyerek és az emberek azt mondták a gyerekeknek kint kell maradnia, de Michael Jackson bejöhet. Azt mondtam: “Biztos vagyok benne, hogy Mandela nem bánná, ha láthatná a gyerekeket. Nem megyek, ha nem jöhetnek a gyerekek.” Emlékszem, hogy a képviselői így néztek rám [szigorú és gyanakvó arckifejezést vág] és visszamentek és azt mondták: “Mindenki jöhet.” Az első, amit Mandela csinált az, hogy a gyerekekhez szaladt, felkapta őket és megölelte őket. Tudtam, hogy ilyen ember és szerette őket. Beszélgetett velük és aztán megrázta a kezem. Tudtam, hogy igazam volt.

 

Mandela_MJ

Mandela_MJ2

Anjelica Houston Michael Jacksonról és a Captain EO-ról

1986-ban Captain EO címmel készült egy 3D-s zenés sci-fi/mese rövidfilm a Disney vidámparkok részére Michael Jackson főszereplésével. A rendező Francis Ford Coppola, a vezető producer George Lucas volt. Michael természetesen a jófiút játszotta a filmben, míg ellenfelét, a gonosz boszorkányt Anjelica Houston színésznő személyesítette meg.  Houston nemrég a Yahoo Movies-nak nyilatkozott és visszatekintett pályafutása néhány emlékezetes pillanatára. A Captain EO-ról ezt mondta:

„Talán néhány hónappal korábban azt álmodtam, hogy egy sivatagban vagyok Michael Jacksonnal, őrült szerelemben és egy elefánthorda bukkant fel mögöttünk és körénk fonták az ormányukat és lebegtünk a levegőben – ez a gyönyörű álom. Úgyhogy amikor eljött a Captain EO, hirtelen rájöttem, hogy az álom profetikus volt.”

Michaelről: “Meglepő volt, mert úgy tűnt a düh kifejezése nagyon nehéz volt számára. Magas hangja volt és nagyon bizonytalan volt, nagyon ideges amiatt, hogy milyennek fog tűnni. És emlékszem, hogy nem volt hajlandó dühöt mutatni, vagy bármire, ami erőszakos.

Azt hiszem az egész forgatása körülbelül három hetet vett igénybe. Ez a rövidfilm arról szólt, hogy Michael Jackson eljön az én csúnya bolygómra. Én természetesen egy nagy boszorkányt játszottam… Ez a boszorkány periódusom közepén volt, amikor úgy tűnt a bolygó összes boszorkányát én játszom. De ő eljön a bolygómra – és én kegyetlen és gonosz vagyok – és énekel nekem és átváltoztatja a világomat. Történetesen Michaelnek volt egy kis kísérete mindenféle űrbeli teremtményekből és történetesen az egyik egy zöld elefánt volt, ami csak megerősítette az álmom profetikus mivoltát.

Rengeteg smink volt rajtam, rengeteg műanyag, minden reggel körülbelül tíz órába tellt feltenni az összes műanyagot… Amikor a kamera Michael felé fordult megkért arra, hogy legyek továbbra is sminkben, noha kamerán kívül voltam. Eleinte ez egy kicsit bosszantott, mert olyan sokáig volt rajtam és tudtam, hogy úgysem fognak már engem kamerázni. De megtettem és emlékszem, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdett énekelni magával ragadott – sosem láttam még ekkora átalakulást. A hangja ereje, az a hihetetlen elektromosság, ami körülvette amikor elkezdett énekelni lenyűgöző volt. És minden gátlásossága eltűnt és egy dinamikus, kivételes erővé változott. Michael zseni volt abban, amit csinált és gyakorlatilag bármire képes volt a színpadon. Szerintem kivételes volt.”

Forrás: http://movies.yahoo.com/blogs/movie-news/role-recall-anjelica-huston-grifters-captain-eo-more-233752695.html

Anjelica Houston és Michael Jackson a Captain EO forgatásán

Anjelica Houston és Michael Jackson a Captain EO forgatásán

A Place With No Name

Az elmúlt éjjel teljesen kiszivárgott Michael Jackon A Place With No Name című kiadatlan dala.  Ezen a dalon Michael 1998-ban kezdett el dolgozni, a társ-producere Dr. Freeze (Elliot Straite) volt, akivel a Blue Gangstán és a Break of Dawnon (utóbbi megjelent az Invincible albumon) is dolgozott. A dal az America együttes 1972-es A Horse With No Name című slágerének a feldolgozása. 2009 júliusában már kiszivárgott egy rövid részlet és a média akkor írt róla. Az America együttes két tagja, Dewey Bunell és Gerry Beckley akkor ezt a közleményt adta ki: “Megtiszteltetésnek tartjuk, hogy Michael Jackson felvette a dalt és lenyűgöz minket a felvétel minősége. Azt is reméljük, hogy hamarosan kiadják és a zenebarátok az egész világon hallani fogják a teljes dalt és ismét megtapasztalhatják, hogy mennyire páratlanul briliáns Michael Jackson. Michael Jackson igazán méltó módon dolgozta fel és igazán reméljük, hogy a rajongói – és a mi rajongóink – hallani fogják a dalt a teljességében. Igazán mély értelmű.”

Dr. Freeze is nyilatkozott már a dalról:

Kérdés: A stúdióban játszottatok vagy elmentél Neverlandre?

Dr. Freeze: Igen, elmentem Neverlandre pihenni és dolgozni. Sokat dolgoztunk ott. Volt egy stúdiója a farmon. Szóval ott dolgozott és néha azt mondta: “Gyere, álljunk le Freeze, szórakozz egy kicsit, menj át a moziba vagy nézz meg egy látványosságot, vagy sétálj az állatkertben!” Neverland egy kicsit olyan volt nekem, mint a második otthonom.

Kérdés: Nem is tudtam, hogy dolgoztál Neverlanden! Érdekes, mert nem áll rendelkezésünkre sok részlet a neverlandi stúdióról. Profi stúdió volt?

Dr. Freeze: Igen, teljesen, rengeteg profi felszerelése volt, Pro Tools, ilyesmik, tudod.

Kérdés: (MJ) egyedül dolgozik?

Dr. Freeze: Persze, Michael verhetetlen volt amikor a stúdióban voltunk.

Kérdés: Tudjuk, hogy ő nem igazán játszott hangszereken, így mindig érdekelt, hogy vajon képes volt-e felvenni valamit egyedül egy hangmérnök vagy egy producer segítsége nélkül?

Dr. Freeze: Az egészet meg tudta csinálni egyedül. Tudod, Michael tényleg egy “élő hangszer” volt. Tudott játszani pár akkordot a zongorán, nagyon jól ment. Ismerte a programozott beateket is.

Kérdés: A Place With No Name ötlete egyfajta menekülés volt? Egy dal amiben csak behunyod a szemed és azonnal egy csodálatos világban találod magad?

Dr. Freeze: Tulajdonképpen ezt a dalt az America együttes A Horse With No Name című dala inspirálta. A dal szövege nagyon mély. Szerettem volna felfrissíteni, egy a 2000-es évekre szóló verziót készíteni.

Kérdés: Gyorsan megkaptátok az együttestől a jogokat? Engedélyt kértetek tőlük?

Dr. Freeze: Ó igen, az America együttesnek nagyon tetszett az ötlet. Ezt az új változatot abszolút fantasztikusnak találták. Nagyon izgatottak voltak emiatt a projekt miatt. Ahhoz képest, ami (2009-ben) kiszivárgott az Internetre sok csodás dolgot adott még hozzá a dalhoz Michael. Sokkal sűrűbb, nagyon sűrű. Majd elhiszed, ha meghallod!

Kérdés: Szóval nem változtattad meg, úgy fogjuk hallani, ahogy MJ-vel befejezted?

Dr. Freeze: A dalt abban a legutolsó formájában fogják kiadni, amin együtt dolgoztunk. Drasztikusan más lesz mint ami kiszivárgott (2009-ben) és jobb. Valójában ez a dal nagyon moziszerű ebben a formájában. Tökéletes dal lett volna egy olyan filmhez, mint az Avatar, mivel egy olyan csodálatos, furcsa világról szól, ahol az emberek mások, de boldogok. A dal egyfajta menekvés a mindennapi életből, szó szerint elvisz egy másik világba.

Azok után, hogy a dal végül nem került fel az Invincible-re MJ és Dr. Freeze újra és újra visszatértek hozzá. Noha maga a vezérvokál végig megmaradt az eredeti 1998-as, egyéb dolgokat hozzáadtak 2004-ben, legutoljára pedig 2008 közepén Las Vegas-ban. MJ egyik munkatársa, Michael Prince Damien Shields blogjának elmondta, hogy a most kiszivárgott verzió az utolsó, 2008-as.

Michael és Dr. Freeze a szöveget teljesen átírták. Az ő daluk a története teljesen más, mint az America együttesé, amely egy sivatagi magányos lovaglás hangulatát festi le (egyesek pedig úgy vélték, hogy átvitt értelemben a heroinról szól – a horse az angol szlengben heroint is jelenthet). Michael és Dr. Freeze szövege ezzel szemben egy álomvilágba visz minket:

As I drove across on the highway
My jeep began to rock
I didn’t know what to do so I stopped and got out
And looked down and I noticed I got a flat

So I walked out, parked the car like sideways
So I can find what I can fix
I looked around there were no cars on the highway
I felt a strange feeling like a mist

I walked down towards the end of the road
And in the fog a woman appeared
She said don’t you worry my friend I’ll take care
Take my hand, I’ll take you there

Woah-oh
Take me to a place without no name
Place without no name
Take me to a place without no name
No Name

As she took me right through the fog
I seen a beautiful city appear
Of where kids are playin’ and people are laughin’ and smiling and
Nothing to fear

She said this is the place where no people have pain
With love and happiness
She turned around looked down at my eyes and started cryin’
She grabbed my hand, you got a friend

Woah-oh
Take me to a place without no name
Place without no name
Take me to a place without no name
Yeah Yeah Yeah Yeah

Yeah Yeah

She started likin’ me kissin’ me and huggin’ me
She didn’t really, really want me to leave
She showed me places I’ve never seen and things I’ve never done
It really looked like a lot of fun

I seen the grass and the sky and the birds
And the flowers surrounded by the trees
This place is filled with love and happiness
And not a world could I wanna leave

So then I went in my pocket took my wallet on out
With my pictures of my family and girl
This is the place that you choose to be with me
When you thought you could be in another world

Ooh-ooh
Take me to a place without no name
Place without no name
Take me to a place without no name
No name

Take me to a place without no name
No Name
Take me to a place without no name

Magyar fordítás:

Amint vezettem az országúton
A dzsipem elkezdett lerobbanni
Nem tudtam mit tegyek, így megálltam, kiszálltam
és lenéztem, láttam, hogy defektem van

Úgyhogy elmentem, leparkoltam az autót a szélre
Hogy kitaláljam hogy lehetne megjavítani
Körülnéztem és egyetlen autó sem volt az országúton
Egy furcsa érzés kerített hatalmába, mint egy köd

Így elsétáltam az út vége felé
És a ködben egy nő jelent meg
Azt mondta: Ne aggódj, barátom, gondoskodom rólad
Fogd a kezem, elviszlek oda

Woah-oh!

Kórus:

Vigyél el arra a helyre, aminek nincs neve (nincs neve)
Vigyél el arra a helyre, aminek nincs neve (nincs neve)

Amint átvitt a ködön
Egy gyönyörű város képe tárult elém
Ahol gyerekek játszanak és az emberek nevetnek és mosolyognak
És nincs semmi, amitől félniük kellene

Azt mondta ez az a hely, ahol senkinek sincs fájdalma,
Szeretet és boldogság van
Megfordult, lenézett a szemeimbe, elkezdett sírni
És megfogta a kezem, van egy barátod

Woah-oh!

[Kórus]

Igen, igen
    
Elkezdett megkedvelni engem, megcsókolt és megölelt
Nagyon, nagyon nem akarta, hogy elmenjek
Olyan helyeket mutatott, ahol még sosem jártam és dolgokat, amiket még sosem csináltam,
Igazán jó szórakozásnak tűnt

Láttam a füvet és az eget és a madarakat
És a virágokat, amiket fák vettek körül
Ezt a helyet a szeretet és a boldogság tölti be,
Nem olyan hely, amit el akarnék hagyni

Szóval benyúltam a zsebembe és kivettem a tárcámat
A családom és a kislányom/barátnőm/feleségem (lehet bármelyik – a ford.) fényképével
Ez az a hely, ahol úgy döntöttél, hogy velem leszel
Amikor azt hitted egy másik világban is lehetnél

[Kórus]

Michael verziója: https://soundcloud.com/smooth-gangsta/a-place-with-no-name

Az eredeti dal az America előadásában:

Tudom, hogy késésben vagyok, de íme néhány szó a Thrillerről

Tegnap, november 30-án volt a Thriller című album kiadásának 31. évfordulója. Az alábbi cikk még tavaly, a 30. évforduló alkalmából jelent meg:

Írta: Adam Goldberg (a szerző általában politikai témákról ír a Huffington Poston)
A megjelenés ideje: 2012. december 5.
A megjelenés helye: The Huffington Post
Forrás: http://www.huffingtonpost.com/adam-goldberg/michael-jackson-thriller-a-few-words_b_2245434.html

A Thriller 30 éves lett néhány nappal ezelőtt.

Én augusztusban leszek 30.

Michael Jackson születésnapja augusztus 29-én volt.

Az enyém augusztus 30-án.

Az első album, amit birtokoltam a Bad volt. CD-n. Egy olyan hosszú karton tokban volt, amikbe a korai CD-ket csomagolták. Halványan emlékszem, hogy miután újra és újra és újra lejátszottam azt a CD-t az anyám elmondta nekem, hogy ennek a zenei istennek volt egy másik albuma is, amiről akkor én még nem is tudtam. Úgyhogy elmentem és szereztem magamnak egy Thriller albumot.

Jelenleg épp a Huffington Post egy konferencia termében ülök és hallgatom a Thrillert. Magától értetődőnek tűnt számomra, hogy ezt az albumot hallgatom miközben írok róla. Az album nyitó dala a Wanna Be Startin’ Somethin’. AZ albumé. A zenetörténet legnagyobb példányszámban elkelt albumáé. Mindenkié. De az az élmény, amiben részem van és amiben már több ezer alkalommal részem volt ezelőtt, csakis az enyém.

A Wanna Be Startin’ Somethin’ a kedvenc számom a Thrilleren. Most az, de nem mindig. Az idő múlásával mindig más a kedvencem a Thrilleren. Az egyik évben a P.Y.T. (Pretty Young Thing). Máskor a címadó dal. Most éppen a Wanna Be Startin’ Somethin’. Ennek a zenének az eufóriája. A mánia. Az eszement ütősök. A gitár 3:25-nél egy másik univerzumból van. A szeretet, öröm, izgalom egy különleges érzése kerít hatalmába a szívemben, amikor ezt hallgatom. A szintetikus billentyűsök, a harsogó fúvósok. Michael szenvedélyes éneke. Micsoda elsöprő nyitó dal! Lehet, hogy ez az album 1982-ben jött ki, de véleményem szerint amikor az első tűt letették a Thrillerre akkor kezdődtek a ’80-as évek. Valami elkezdődött.

“Mama-say mama-sah ma-ma-coo-sah.”

Annak idején megszállottan néztem VHS-en a Making of Michael Jackson’s Thriller videót. Ez a legendás John Landis által rendezett zenei videó és a készítéséről szóló dokumentumfilm. A videó megrémisztett engem és ezt imádtam. A dokumentumfilmben ott van Michael és a Motown 25-as fellépése, amikor a Billie Jean-re táncol. Az volt az első alkalom, hogy előadta a moonwalkot színpadon. Egy abszolút hihetetlen előadás. Nem tudok jobb példát Michael Jackson zsenijének esszenciájára, mint az az előadás. Kérlek nézd meg, ha még nem láttad, lehet, hogy meg akarod majd újra nézni. Légy tanúja a tiszta művészetnek, a hipnotikus szórakoztatásnak.

Gyerekként én is utánoztam a Billie Jean előadást a televízió előtt (kivéve a kulcsmozdulatot, a moonwalkot – az sosem sikerült). Nem igazán volt utánzás. Igazából csupán egy nagyon durván körülbelüli utánérzése egy olyan művész mozdulatainak, aki olyannyira átélte a zenéjét a lelkében, hogy a tánca könnyed volt és megbabonázó.

A szüleim nem tudták, hogy hol tanultam ezt a táncot, amikor látták, hogy előadom a Countryside Általános Iskola tehetségkutató show-ján. Sosem láttak előtte előadni. Aztán előadtam a Good Company-ban is, egy helyi televízió show-ban. Tartottak egy karaoke versenyt és az anyám benevezett engem, tudván, hogy örülnék a lehetőségnek. Felvételiztem, aztán pár nap múlva kaptunk egy telefonhívást, hogy benne leszek a show-ban.

A tőlem telhető legjobban énekeltem a dalt és akkora profizmussal táncoltam, amennyire tudtam. Mindez egy amerikai nagyáruházban történt. A Camp Snoopy hullámvasút alatt. Az egyik zsűritag vak volt, így aztán a táncom a zsűri 1/3-ának semmit sem jelentett. Elvesztettem a versenyt. De az a dal! Még mindig velem van. Mindig is velem lesz. Egy negyedikes minnesotai külvárosi fehér gyerek tánca egy dalra, amit az amerikai történelem talán leghíresebb fekete szórakoztatóművésze írt. Egy dalra, amely hamis apasági vádakról szól. Nekem fogalmam sem volt. Mit számít? Az a dob! Az a basszus! Valamit aktivál a lelkedben. Funky, fenyegető, talán kicsit fájdalmas is.  És Michael szívéből van. A szívéből és lelkéből az én füleimbe. A szívéből és lelkéből a világ füleibe.

Megvolt nekem a Thriller kazettán, CD-n (több példányban) és vinyl lemezen. Most a Spotify-on hallgatom.

Ez az az album, amit a vallásos emberek „áldásnak” hívnának. Én nem vagyok vallásos ember, de ha van Isten, akkor Michael zenéje tőle származott.

Ez az album összehasonlíthatatlan bármivel. Ez nem popzene. Ez Michael zenéje. Ez az album nem kiszolgál, hanem örömöt okoz. Tisztán és egyszerűen.

Mindig is hallgatni fogom a Thrillert. Vagy a Bad-et. Vagy az Off The Wall-t. Részei annak, aki vagyok.

Végeredményben mindannyian összekapcsolódunk ebben a gigantikus, titokzatos univerzumban. Mostanában már alig emlékszem erre. Úgy érzem nem kapcsolódom sehová. Olyan sok média stimuláció ér. Túl sok választási lehetőség áll rendelkezésünkre. Túl könnyű. De tégy magadnak egy szívességet miután elolvastad ezt. Nyomd meg a lejátszó gombját a Wanna Be Startin’ Somethin’-nál. Hallgasd meg megszakítás nélkül, elejétől a végéig és koncentrálj csak és kizárólag a zenére! Felejtsd el a slágerlistás statisztikákat! Felejtsd el ennek az albumnak a hatását a zenei üzletre! Felejts el mindent, amit ehhez az albumhoz kötsz! Csak hallgasd! És érezd magad összekötve azokkal a milliókkal, akik előtted hallgatták! Érezd a zenét! Érezd az örömöt! Érezd a ritmust!

Szabadítson meg ez a zenei dokumentum!

Nyugodj békében, Michael Joseph Jackson. Köszönöm a zenédet.

Ui.: Sajnálom, hogy egy pár napot késtem ezzel a cikkel (az album 30. évfordulója 2012. november 30-án volt), de jobb később, mint soha. És érdemes megemlíteni néhányat a többi zseni közül is, akik meghatározóak voltak abban, hogy ez az album az lett ami. Nevezetesen a producert, Quincy Jones-t és a hangmérnököt/mixert, Bruce Swedient. Sokan mások is hozzátették a magukét ehhez a mesterműhöz, így kérem bocsássák meg, ha nem sorolom fel mindnyájukat.