Hogyan nyűgözött le Michael Jackson egy Megadeath rajongót

Az alábbi véleményt Zeke Quezada írta az About.com-on a Cirque du Soleil Michael Jackson ONE előadásáról, amely Las Vegasban látható rezidens showként (nem összetévesztendő a turnézó Immortallal, amely nálunk is járt). Azért tetszik nagyon, mert úgy áradozik az előadásról, hogy egyáltalán nem rajongóként ült be rá. Ki tudja, azóta talán egy kicsit az lett. 🙂

„Nehezen tudok elmondani nektek mindent a Michael Jackson One előadásról Mandala Bay-ben, ahogy nehezen tudtam a feleségemnek is percekkel a show után. Hidd el, el akarok mondani mindent az összes lenyűgöző pillanatról a showban, amely részben Cirque du Soleil, részben egy Michael Jackson koncert. El akarok mesélni mindent csak hogy én is újra átéljem a fejemben. Hidd el, amikor azt mondom, hogy egy jó ideig csak össze-vissza kapkodtam, amikor próbáltam leírni a showt a feleségemnek. Olyan sokáig, hogy talál el is kezdett féltékennyé válni arra, amit én munkának hívok.

De…

Úgy érzem elrontaná a meglepetést.

Úgy érzem elvenné a várakozást tőletek.

Félek, hogy ha elmondanék minden nektek a Michael Jackson ONE-ról, akkor talán gyorsan megítélnétek a showt és eldöntenétek a sorsát a szórakoztató programokról összeállított naptáratokban sok-sok idővel azelőtt, hogy Las Vegasba mennétek.

Amit elmondhatok az az, hogy a Michael Jackson korszakban nőttem fel (nem így vagyunk ezzel mind?) és nem vagy a zenéje rajongója. Nekem hosszú hajam volt, doboltam és olyan együttesekért rajongtam, mint a Scorpions, az Iron Maiden, a Judas Priest és a Megadeath.

Nem táncolok. Nem nézek embereket tánc közben. Nem tudom értékelni a táncot és az olyan embereket, akik úgy énekelnek, hogy közben nem játszanak hangszeren.

Láttam a Michael Jackson ONE-t. És aztán újra megnéztem. És aztán néhány héttel később megint elmentem és leellenőriztem, hogy amit láttam és hiszek az igaz volt és felismertem, mint egy univerzális igazságot.

Michael Jackson nagyon tehetséges előadó. Kombináld Michael Jacksont, a zenéjét és a szövegeit a Cirque du Soleillel és akkor megkapod a legszórakoztatóbb, legenergetikusabb showt Las Vegasban.

Hogy élveztem-e a showt? Igen. Annyira élveztem, hogy nem akarok semmit elmondani nektek róla.

Gyakorold a moonwalkodat, eressz ki egy magas kiáltást vagy csak sétálgass csillogó fél pár kesztyűben. Nem kell Michael Jackson rajongónak lenned ahhoz, hogy Las Vegasba menj és élvezd a showt, amely sokkal többről szól, mint a zenéről és táncról. Valójában üzenete van a reményről, a szeretetről és az egységről. 90 perc és te is rajongó leszel.

A színházból kijövet erős késztetést éreztem arra, hogy megöleljek valakit. Nem csak azért mert Las Vegasban vagyok és itt sok ember olyan, mintha szüksége lenne egy ölelésre. A zene és az előadás csinál veled valamit, Michael Jackson zenéje, amint előadják és interpretálják ebben a Cirque du Soleil showban reményteljes és felemelő. Nem annyira egy előadóról szól a dolog, mint inkább az előadásról. Rengeteg minden történik a showban, de amint a képek, szövegek és a táncosok mozdulatai lekötik az érzékszerveidet, a téma összességében pozitív. Valójában rájössz, hogy a zene annyira pozitív.

Amint a show végigmegy az ismerős számokon – amelyek ismerősnek hangoznak bárki számára, aki a zenei videó korában nőtt fel, az egyfajta tisztelgés Michael Jackson előtt, de nem annyira amennyire a fókusz az egység általános témáján van.

Lehet, hogy egy kicsit elérzékenyülök itt, de a showtól egyszerűen jól érzed magad. Mosolyogsz a számok alatt és látod és hallod a reményt a zenében, ahogy soha azelőtt.

Sokkolt, hogy tulajdonképpen mennyi dalnak ismertem a szövegét. Amint már mondtam én nem hallgattam Michael Jacksont, de ismertem a szövegeket és a táncmozdulatok ismerősök voltak.

Ha van ikonja az amerikai popkultúrának, akkor az Michael Jackson és a ONE nagyon jól illusztrálja a helyét a világ zenei színterének összképében.

A Michael Jackson ONE-t muszáj látnod, ha Las Vegasban jársz.”

Forrás: http://govegas.about.com/od/atozlasvegasshows/fl/Michael-Jackson-ONE-at-Mandalay-Bay-Las-Vegas.htm

Reklámok

Posted on január 31, 2014, in Michael Jackson and tagged , , , , . Bookmark the permalink. 3 hozzászólás.

  1. Tetszik ez a cikk , mert én is valami ilyesmit tapasztaltam magamon is, mint a rockrajongó. Abban a korban éltem amikor megérinthetett volna MJ , de nem .Akkor más volt az ízlésem, és a halála után fedeztem fel, miről is énekel, mi az üzenete. És a szakmában bárki, bármilyen műfajban elismeri a művészetét, mert egyszerűen nem lehet mást csinálni. Próbálja meg ezt valaki elérni, ezt a sikert, ilyen precizitással dolgozni, ezt a rengeteg energiát , amit belefektetett .
    És lehet, hogy így távlatokból jobban előcsillan a mondanivalója , a személyisége . Egyrészt az akkori rajongói is felnőttek , és nem csak a látvány fogja meg őket, amiben szintén fantasztikus volt, hanem komplexebben látják már az egész művészetét, életét. Lehet hogy tévedek. Ezt régi rajongók tudnák elmondani hogyan változott meg bennük MJ képe.

    • Én régi rajongónak számítok (10 éves korom, a Bad korszak óta). Amikor gyerek voltam ösztönösen szerettem meg. Az idők során nyilván MJ is és én is változtam. MJ zenéje mindig is magával ragadó volt, de a szövegei a 90-es években mélyültek el. Nemcsak amiatt amin keresztül kellett mennie 1993-tól, de már a Dangerous is személyesebb volt. Bár belegondolva, már néhány korai dala is elég személyes és kitárulkozó volt – pl. a Jacksons Destiny és Triumph albumain. De ezeket én csak később ismertem meg, mert akkoriban még nem lehetett hozzájuk jutni nálunk.
      Nekem tetszik, hogy MJ minden albuma más. Hangulatában, zeneileg, tematikailag. Számomra soha nem unalmas. Szeretem a zenéjének az ösztönösségét, őszinteségét is.

      Én sosem voltam rock rajongó. Bár van rock zene, ami tetszik és nem zárkózom el semmilyen stílustól, de általánosságban véve R&B beállítottságú vagyok inkább. Ahogy írja a fenti cikk is a rock rajongók sokszor nem tudják értékelni a táncos előadókat, mert bennük az a kép él, hogy egy “igazi zenész” az áll a színpadon egy gitárral. De ez igazából a fehér ember ízlését és értékítéletét tükrözi általában. A fekete zenében a táncnak hagyománya van, akárcsak az énekes-táncos előadóknak, jobban is tudják azt értékelni (talán azért is, mert általában jobban is tudnak táncolni, mint a fehérek 😛 ). Kezdve James Browntól és Jackie Wilsontól, akik MJ-re is nagy hatással voltak.

      Persze annak alapján amit néhányan csinálnak az énekes-táncos műfajból (gyenge zenére, gyenge énekesek gyengén táncolnak) nem csodálom, hogy vannak rock rajongók, akik lenézik azt, de hát ugyanúgy van gyenge rock zene is.

      Azt gondolom, hogy alapvetően nem a zenei stílus számít, hanem, az, hogy érzelmileg képes-e egy zene hatni. MJ nyilvánvalóan képes és ez sokszor elismerésre készteti azokat is, akik egyébként nem feltétlenül vallanák magukat a rajongóinak.

  2. Teljesen egyet értek . Nem a műfaj, hanem a minőség számít, a jó zene. Nekem pedig az azt jelenti , hogy van mondani valója, még az is lehet ,hogy csak azt mondja hogy de jó kedvem van, de azt színvonalas zenével megtámogatva, átütően előadva. Azért a rockzenében is fontos szerepe van a színpadi mozgásnak, sokan közülük tanulmányozták MJ-t , mivel hat, milyen eszközökkel. Bár ezért más a mozgásrepertoárjuk. És igen MJ táncos volt, meg énekes is. 🙂 Nem tudom eldönteni melyik inkább. Mindkettőben kimagasló képességei voltak.
    Köszi a cikket . Remélem lesz a következő generációkban is, akiket rabul ejt MJ .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: