Monthly Archives: április 2014

Hivatalos: a Love Never Felt So Good az Xscape első kislemeze

Michael Jackson hivatalos Facebook oldalán hivatalosan is bejelentették, amit egy ideje már sejteni lehetett: a Love Never Felt So Good lesz a május 13-án megjelenő új MJ album, az Xscape első kislemeze. Ezt a dalt már holnap hallhatjuk, ugyanis május 1-jén bemutatják az iHeartRadio Music Awardson.

A dalt Michael Paul Ankával és Kathy Wakefielddel írta 1980-ban. A felvétel ideje is kb. akkorra tehető – ez hallatszik is Michael fiatalos hangján.  Az új verziónak John McClain és Giorgo Tuinfort a producere.

A beszámolók alapján könnyed, laza, neo-diszkó hangzásra formált dal jól illeszkedik a mai trendekbe (Daft Punk, Pharrell Williams, Bruno Mars stb.) – vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy Michael azon korai szakaszához illeszkedik – és abból a korából is származik -, amiből sokan ihletet merítettek a mai neo-diszkó trendekhez. Valószínűleg ezért is esett erre a választás, mint első kislemezre.

lnfsg

Reklámok

Questlove emlékezik az időkre: 132 Michael Jackson emlék

Questlove (írják ?uestlove-nak is – valódi neve: Ahmir Khalib Thompson) dobos, DJ, producer és zenei újságíró – a Grammy-díjas hip-hop együttes, a The Roots dobosa és egyik frontembere az alábbi cikket nem sokkal Michael Jackson halála után írta 2009-ben.

Questlove

1. Emlékszem amikor először láttam tőled a robot táncot ’73-ban a Soul Trainen. Két éves voltam. De az emlékeimben ÉLÉNKEN él. Annyira élénken, hogy a következő két évben azt a táncot adtam elő MINDEN egyes templomi rendezvényen.

2. Emlékszem amikor a szüleim elengedték a nővéremet, hogy megnézzen titeket a Looking Through The Windows turnén ugyanabban az évben. Vett két fekete-fehér 8×10-es fotót az együttesről a koncerten.

3. Emlékszem, hogy azt hittem egy kis pufók, kövér gyerek vagy amiatt ahogy a fotódat kiszélesítették a ’71-es Third Album borítóján.

4. Emlékszem, hogy feldühítettem a nővéremet, amikor elvettem a bélyeggyűjteményét és a bélyegeit felragasztottam az ABC album hátsó borítóján látható képre.

5. Emlékszem, amikor egy vadidegent megkértem az apám showján, hogy vegyen nekem egy lemezjátszót és lemezeket. A következő dolog, amivel visszajött az a Rufus Dance With Me kislemeze, Neil Sedaka Bad Blood kislemeze és a legelső példányom a J5 Lookin’ Through The Windows-ából. Meglepő módon NEM kerültem olyan bajba, mint akkor amikor egy negyeddollárost próbáltam kérni egy idegentől azért, hogy lejátszhassam a Brick House-t a sarki bolt zenegépén.

6. Emlékszem, amikor a nagynéném, Karen letesztelt a Jacksonokból úgy, hogy vette a Get It Together albumborítót és mutogatott (hogy ki kicsoda rajta): *mutat* “Jackie!” *mutat* “Marrron!”.

7. Emlékszem nem értettem, hogy az első négy albumon úgy néztél ki, mint egy gyerek (mint én), de aztán a G.I.T.-en a kettes fázisba léptél és az a magas Off The Wall előtti felnőtt MJ lettél. (Valójában most felnőtt fejjel azt mondanám, hogy a tinédzser Michael nem igazán jött elő a ’75-ös Moving Violationig, de akkor 3 éves voltam, mit tudtam én?)

8. Emlékszem, hogy nem értettem a Motown kiadványok következetlen nyomdai munkáját és azt, hogy ennek következtében az albumaitokat kétféle kategóriába lehetett sorolni: “a sötét logóval rendelkezők” és a “világos logóval rendelkezők”. A sötét logó tengerészkék/lila/vörös volt. A világos sárga/lila/narancssárga. Mindig azon tűnődtem miért ilyen következetlenek a logók. Az első öt albumotokon a sötét logó volt és borzalmas betűtípus (megint csak azt tudom mondani, hogy gyerek voltam és valamiért annak alapján ítéltem meg az albumokat, hogy hogy néznek ki, amikor forognak a lemezjátszón, NEM pedig a zene alapján, amit tartalmaztak), az utolsó három albumotokon a világosabb logó volt és remek betűtípus és ez a fő oka annak, hogy megszerettem a Get It Together/Dancing Machine/MovingViolation albumokat.

9. Emlékszem az intermezzókra a G.I.T-en (különösen Dennis Coffey eleven gitár zörejére a Mama I Gotta Brand New Thing végén) és arra, hogy mennyire ijesztően hangzottak. Sosem hallgattam a G.I.T-et sötétben.

10. Emlékszem egy oldalprofilodra, amit az anyám Essence magazinjában találtam és amin a bal hüvelykujjad túlért a mikrofon fején (mintha az ujjadat szopnád éneklés közben). Kábé 20 évig én is úgy tartottam a mikrofont, egészen addig, amíg el nem kezdtem verselni a korai Rootsban és úgy kezdtem tartani a mikrofonomat, mint Chubb Rock (egyébként mindkettő helytelen).

11. Emlékszem az első magazin kivágásra, amit a nővérem a falra ragasztott. Túl sok ragasztót használt és egy darabkát kiszakított a szemed alatt. NEM volt túl jó látvány amikor gyerekként egyedül ülsz a sötétben és bámulod, te meg egy rossz ragasztás következtében tönkrement fotóról nézel vissza rám és bámulod minden mozdulatomat. *összerázkódik*

12. Emlékszem amikor a nagynéném, Karen megpróbálta nekem elmagyarázni, hogy mi az a földrengés, mert állítólag a Carol Burnette Showban volt egy kisebb földrengés a forgatás alatt, de ti mégsem léptetek ki a karakterből, hanem végigmentetek a jeleneten és improvizáltatok. És később elmondták nekem, hogy mi történt.

13. Emlékszem amikor azon tűnődtem, hogy “vajon a Motown miért próbálna még egy albumot eladni a Dancing Machine-nel”, amikor az a dal már rajta volt egy J5 albumon.

14. Emlékszem amikor a Free To Be You and Me-t énekelted Roberta Flackkel Marlo Thomas műsorában.

15. Emlékszem, hogy MINDEN egyes alkalommal, amikor elmentem a nagymamámhoz el kellett neki játszanom a “Jermaine sír” paródiát, ami úgy kezdődik, hogy “a karácsony nem lesz ugyanolyan idén”.

16. Emlékszem, hogy megkérdeztem az anyámat: “Miért gázolták el a rendőrt az autójukkal az albumborítón?”

17. Arra is emlékszem amikor a fejemet vakartam, hogy ugyanez a rendőr csak egy büntetőcédulát adott nekik ezért… Képzeld el amint 5 fekete fickó egy Rollsban – a sofőr egy strici kalapban (Marlon) – elgázol egy rendőrt ÉS a motorját és mindkettő az autó ALATT köt ki az 1970-es évek Los Angelesében és ezért csak egy büntetőcédulát kap? EMBER, az a Spielberg CSODÁLATOS!

18. Emlékszem a negyedik fellépésetekre a Soul Trainben és arra, hogy egy kicsit csalódott voltam amiért nem énekeltétek el a Breezy-t.

19. Emlékszem amikor megpróbáltátok megpróbáltátok Vicki “Mama’s Family” Lawrence-t megtanítani a Body Language-re a Carol Burnette Show-ban (és Carol Anybody Named Jackson című dalára).

20. Emlékszem, hogy olyanok voltatok, mint valami fekete szuperhősök, mert MINDEN televíziós fellépésen úgy tűnt képesek vagytok öt láb magasra ugrani lassított felvételen.

21. Emlékszem a visszhang effektekre a G.I.T. és a Moving Violation albumon, ami felkeltette az érdeklődésem a visszhangok használata iránt az albumokon.

22.Emlékszem hogy te és a testvéreid elrappeltétek a jelölteket az 1976-os American Music Awardson. (Erre rosszul emlékszik Questlove, ugyanis ez valójában az 1977-es Grammy-n történt.)

23. Emlékszem amikor az apám elmondta nekem, hogy elhagytátok a Motownt.

24. Arra is emlékszem amikor Kenny Gamble és az apám arról beszélgettek egymással, hogy Ken és Leon (Huff) lesz a producere az új Jacksons albumnak.

25. Emlékszem, hogy vegyesek voltak az érzéseim az Epic ÉS A Philadelphia International logóinak a fúziója miatt – ahogy osztoztak ugyanazon az unalmas téren (az albumokat a logó alapján ítéltem meg és annak alapján hogy hogy néztek ki, amikor forogtak).

epic philly logo

26.  Emlékszem a rádió reklámokra, amiket hallottam az új Jacksons lemezről és arra, hogy valahogy úgy gondoltam, hogy az albumnak szó szerint “Smash Self Titled” (kb. “önmagukról elnevezett sláger” album) lemez lesz a címe.

26. Emlékszem, hogy arról álmodoztam ugyanazzal az albummal kapcsolatban, hogy ha ti, rossz anyaszomorítók, elgázoltatok egy rendőrt a legutóbbi albumotok borítóján… akkor most ezen az újon biztosan ablakokat fogtok betörni. (Nem sejtettem, hogy kábé 15 évvel később tényleg ablakokat fogsz betörni az egyik albumod első kislemezén.)

28. Emlékszem, hogy minden szerdán este nyolc órakor ott ültem a tévé előtt és néztem a Jacksons Varieté Show-t, amit Damon “Lamont You BigDummy” Wilson poszt-Stanfort projektje, a Baby I’m Back követett a poszt-Mrs. Butterworth Kim Fieldsével.

29. Emlékszem, hogy David Letterman epizód szereplő volt ugyanabban a show-ban. (Éppen úgy, ahogy emlékszem, hogy Jay Leno pedig a Billy DavisJr/Marylyn Mccoo Varieté Show-ban volt.)

30. Emlékszem, hogy a kölykök az osztályomban azért ugrattak ahogy csináltam azt a “jobb láb a levegőben, miközben a bal láb előre ugrik” táncot, ami Mike védjegy táncmozdulata volt 1976 és 1982 között.

31. Emlékszem amikor az első zenei videótok, a Goin’ Places megjelent a helyi főműsoridős showban.

32. Emlékszem amikor találkoztam a bátyámmal, Tony-val ’77-ben, aki megvette nekem 8 sávos szalagon a Goin’ Places albumot.

33. Emlékszem amikor benne voltál a Sesame Street karácsonyi különkiadásában és volt egy jeleneted a zsémbes Oscarral a fukarságról.

34. Emlékszem, hogy havazott és az apám elvitt a kedvenc anyás-apás helyemre az 52. utcában, amit King Jamesnek hívtak és megkaptam a Goin’ Places-t 8 sávos szalagon.

35. Emlékszem, hogy MENNYIRE zokogtam amikor megpróbáltam meggyőzni a nagyszüleimet arról, hogy “igenis a szüleim megengedik, hogy felkeljek és megnézzem a Soul Traint hajnali 1 órakor!!” Don (Cornelius) egy teljes showt szentelt nektek és NEM létezett, hogy én elszalasszam.

36. Emlékszem, hogy felkeltem éjjel 11 óra 45 perckor és kinavigáltam magam a nyikorgó ágyamból (14 perc), kinyitottam az ajtót (5 perc), a folyosón a fürdőszobába (8 FÁJDALMAS perc – majdnem elkaptak úgy döntöttem, hogy ha elkapnak azt mondom, hogy csak a fürdőszobába mentem – ha ABBAHAGYJÁK a horkolást), lehúztam a WC-t és sikerült eljutnom az első hét lépcsőhöz anélkül, hogy használtam volna a lábamat (lassan lecsúsztam a korláton; 3 perc); Tom “Mission Impossible” Cruise módjára a maradék 11 lépcsőfokot percenként egyesével vettem és közben eldöntöttem, hogy a színes tévét válasszam-e a nappaliban, amely egy szagot hagyott maga után, ha be volt kapcsolva VAGY pedig a konyhait, aminek 12 hüvelykes fekete-fehér képernyője volt (és ahol egerek rohangáltak). Ez a Soul Train megérte, hogy szembenézzek a félelmeimmel, így a konyhába mentem és megnéztem az egész showt, dacolva az apám szüleivel, akik 10 órakor ágyba parancsoltak. Ha elkaptak volna, akkor a falusi nagybácsikáim eljöttek volna és elverték volna a fenekem AMELLETT, hogy az apám is azt tette volna, miután hazatért a turnéról. Olyan botrány lett volna belőle, mint a pornóból egy keresztény házban, de megérte.

37. Emlékszem, hogy abban a showban láttam tőletek a kedvenc videómat, a tüköreffektekkel túltöltött Blame It On The Boogie-t.  Ez volt az a pillanat, amikor a Soul Train iránti és a Jacksons iránti megszállottságom találkozott egymással.

38. Emlékszem amikor a lányok felszaladtak hozzád a színpadra és a rendőrök játékosan feloszlatták őket a Shake Your Body (Down To The Ground) alatt. És én (már megint) azt gondoltam, hogy a rendőrök le akarnak tartóztatni titeket.

39. Emlékszem, hogy teljesen odavoltam a JACKSONS logóért ezen a turnén (Destiny turné – a ford.) és azért, hogy minden tévé showban ott volt és én minden iskolai füzetemet telerajzoltam vele.

40. Emlékszem ennek a shownak minden részletére, és mivel csak egyszer láttam újra és újra és újra visszajátszottam a fejemben 20 éven át egészen addig, amíg rá nem bukkantam egy felvételére (a világ minden helye közül éppen Tokióban) és megleptem magam azzal, hogy EGYETLEN részletet sem hibáztam el azok után, hogy 20 évvel korábban láttam.

41. Emlékszem arra a napra, amikor az apám megvette nekem a Switch egyik lemezét és a Jacksons Destiny albumát egy 8 sávos szalagon.

42. Emlékszem arra, hogy a Things I Do For You alatt minden zihálás után felfelé rántottat a fejed, mintha részint koreográfia lenne, részint egy idegi ritmikus rángás. Úgy tűnt többször csinálod ezt, mint a korábbi védjegy mozdulatodat, a forgást.

43. Emlékszem, hogy az anyám azt mondta nekem, hogy egy életen át nyakmerevítőt kell majd hordanom, ha állandóan ezt a “rángást” csinálom… 31 évvel később még mindig csinálom ezt a rángást puszta megszokásból.

44. Emlékszem, hogy később felfedeztem, hogy a 8 sávos szalagon a dalok sorrendje össze van keverve.

45. Emlékszem, hogy nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy a Things I Do For You-ban nincs rajta a lemezen a “fade out” (kitűnés) úgy ahogy a 8 sávos szalagon rajta van, így amikor átváltottam kazettára átmásoltam a 8 sávosról a fade out-ot csak hogy okostojás legyek.

46. Emlékszem, hogy az anyám és én bámultuk a Destiny album borítóját és nagyon lenyűgözött minket a páva a hátsó borítón.

47. Emlékszem, hogy a Destiny albumotokon láttam először a vadonatúj Epic logót.

48. Emlékszem amikor a Midnight Special vendégei voltatok és Jermaine újraegyesült veletek a címadó dalban és én észrevettem egy közös motívumot az összes tévés fellépésetekben abban az időben: mindig van egy jelenet azzal a lassított felvételen mutatott ugrálással. Plusz annak a dalnak a csúcspontján te és Tito lassított felvételben birkóztatok. Tito majdnem elesett kétszer egyébként, aztán mind felemelkedtek a levegőbe – lassított felvételen. Ha volt valaha fura előadás.

49. Emlékszem, hogy a következő héten az American Bandstandben szerepeltetek, de egy kicsit csalódott voltam, hogy nem mutattátok be a Can You Feel It videót.

50. Emlékszem a nővérem be nem tartott ígéretére, hogy el fog vinni a Destiny turnéra.

51. Emlékszem, hogy én és az unokatestvérem, Kevin csináltunk egy tánc koreográfiát a Shake Your Body-ra a családi piknikre, ami arra a napra esett, amikor megtudtam, hogy Minnie Ripperton meghalt.

52. Emlékszem a legelső alkalomra, amikor hallottam egy dal REMIXÉT és hogy leesett az állam és a kérdések özönére, amivel bombáztam a bosszús nővéremet a Shake Your Body (Down to the Ground)-ról.

53. Emlékszem, hogy felkeltem reggel 9-kor, hogy megnézzem a Wiz korai előadását a belvárosban, s amikor odaértem már 300 ember állt sorban.

54. Emlékszem, hogy hazafelé majdnem sírtam mert 4 előadásra már az összes jegy elkelt.

55. Emlékszem, hogy a következő napon újra megpróbáltam és kaptunk jegyet a délután 4:30-as előadásra (épphogy).

56. Emlékszem amikor az emberek egy moziban maradtak csak hogy kétszer lássanak egy filmet – mint ahogy mi tettük a Wiz esetében.

57. Emlékszem arra a családi kirándulásra, amikor kiöltözve elmentünk megnézni az Amityville Horror Show-t az autós moziban… és amikor hazamentünk ott volt az… a Don’t Stop ‘Til You Get Enough éppen akkor debütált a WDAS-en. Ember, leesett az állam!

58. Emlékszem, hogy elszaladtam King James-hez és arról az új kislemezről kérdeztem, amiben az van, hogy “keep up with the four star”. (Ők meg csak néztek rám mint valami őrültre.)

59. Emlékszem, hogy ’79 őszén Pittsburgh-ben voltam és az apám és én a Carlton házból egy lemezbolt felé tartottunk és ő azt mondta nekem, hogy választhatok a Heatwave Property-je vagy Michael Jackson Off The Wallja között. Kérlek ne kérdezd meg, hogy miért választottam az előzőt! Megszállottja voltam Rod Temperton munkáinak és hallanom kellett a Therm Warfare-t. (Nem tudtam, hogy mindkét világból a legjobbat kaphattam volna, ha az Off The Wallt válaszom, de hát még csak 8 éves voltam.)

60. Emlékszem, hogy hat órával később arra kértem az anyámat, hogy vegye meg nekem az Off The Wallt egy áruházban. Jackpot!

61. Emlékszem, hogy a lámpa fényéhez tartottam a zoknimat remélve hogy így a sötétben majd világítanak mint azok a zoknik az album hátsó borítóján.

62. Emlékszem az első alkalomra, hogy hajnali 4 óráig fennmaradtam: az Off The Wallt hallgatni.

63. Emlékszem, hogy nem tudtam abbahagyni az “oooooooaaaiigt ooofffmyyyyyyyeeeehhhhhhhhh…….llllleieiiieiiiiiief…..mmmmmmh hmhmmmm” hallgatását. Az a szar halálra fagyasztott, mint amikor először lát az ember pornót. Tényleg sírt a saját albumán?!!?

64. Emlékszem, hogy elolvastam az összes ajánlást az albumborítón és azon tűnődtem vajon része vagyok-e a “gyermek évének” – hogy így úgy érezhettem, mintha ezt az albumot nekem dedikálták volna.

65. Emlékszem hogy láttam mindazoknak a szerepét akik részt vettek annak az albumnak az elkészítésében és tanulmányoztam mindent a fúvós hangszereléstől a vonós hangszerelésen át a ritmus hangszerelésig (ez mindig zavarba ejtett engem).

66. Emlékszem hogy egy ÚJABB turnét bejelentettek és én kaptam még egy be nem tartott ígéretet.

67. Emlékszem, hogy a 20/20 készített egy mély riportot a Jacksonsról. Az első napon az iskolában (a negyedik osztályban) csak erről beszéltünk. Ez volt az első alkalom amikor találkoztam nem MJ rajongók közönyével, akik majdnem kaptak egy verést azért mert kigúnyolták a magas hangodat.

68. Emlékszem, hogy Traci Hall az iskolámból volt a kútfeje minden MJ hírnek. Az apja legendás rádió DJ volt Philly-ben és mindig voltak promóciós albumai. Én azelőtt még sosem láttam ilyet (és azt gondoltam ezek különlegesek). Hazaszaladtam és Crayola vízfestékkel megjelöltem az apja összes olyan albumát, amin az a felirat volt, hogy “nem eladásra: csak promóciós anyag”…  amit az ő pénztárcája bánt.

69. Emlékszem Wolfman Jack műsorában az M együttes Pop Muzik és MJ Don’t Stop videóinak a premierjére a Midnight Specialban. Azon tűnődtem, hogy hogy sikerült azokat a kaleidoszkóp és üveggolyó dizájnokat abba a videóba varázsolnia.

70. Emlékszem, hogy megkérdeztem az anyámat, hogy mi történt az afrofrizurájával és hogy miért néz úgy ki a haja ahogy most kinéz.

71. Emlékszem, hogy a nagyanyám csavaróit tettem a hajamba, hogy az én hajam is úgy göndörödjön. Csak később fedeztem fel a jheri curl kifejezést és mindkét szülőm szigorú NEM-mel válaszolt, amikor könyörögtem érte.

A jheri curl frizura a '80-as évek első felében volt divatos az afro-amerikai férfiak körében.

A jheri curl frizura a ’80-as években volt divatos az afro-amerikai férfiak körében.

72. Emlékszem hogy én és Mwanamke Jordan mindketten bevittük az iskolába az Off The Wall albumunkat és én odalopóztam, amikor hátat fordított és kicseréltem a lemezeinket, mert az enyémen volt egy ugrás a I Can’t Help It közben.

73. Emlékszem arra a napra, amikor a Jacksonok felfordulást okoztak azzal, hogy eljöttek a Broad Streetre meglátogatni Gamble-t és Huffot az irodájukban, ami az iskolám mellett volt. Az egész iskola megőrült és sikerült elkapnunk egy pillantást belőlük, amikor kihajtottak.

74. Emlékszem, hogy Traci Hall elmesélte annak a koncertnek minden részletét, ami nekem elég jó volt, mert addigra nyilvánvalóvá vált számomra, hogy én NEM fogom látni ezeknek a macskáknak a koncertjét.

75. Emlékszem arra az éjszakára, amikor néztem az American Music Awardsot és azt amiről azt gondoltam, hogy egy csomó díjat nyertél. És azt hiszem megjegyezted, hogy “3 makes me happy” (“három boldoggá tesz”).  Arra is emlékszem milyen őszinte arcot vágtál, amikor a Kool and the Gang Ladies’ Night-jára groove-oltál.

@2:51

76. Emlékszem, hogy végig kellett ülnöm egy teljes UNICEF showt, csak, hogy láthassalak előadni a Rock With You-t és hogy olyan szavakról kérdezgettem közben, mint “humanitárius” és “filantrópia”.

77. Emlékszem az első utamra a Virgin-szigetekre és hogy találkoztam az első MJ hasonmásommal. Persze nem teljesen nézett úgy ki, mint ő, de messziről ő is olyan nyurga volt és úgy járt, mint MJ (és ő volt az első DJ, akit láttam cuttingolni és scratchelni, úgyhogy duplán jó pont).

78. Emlékszem az Off The Wall eredeti verziójára, amin NEM volt taps a Rock With You-ban és nem volt gitár a Get on the Floor-ban.

79. Emlékszem, hogy alig voltam ébren, amikor a Midnight Specialban a Rock With You premierje volt. Kevesebb üveggolyó.

80. Emlékszem arra a napra, amikor Traci leszállította annak a hírét nekem, hogy az öcséd, Randy majdnem meghalt egy autóbalesetben Hollywoodban.

81. Emlékszem, hogy megvettem a Blues & Soul magazint és hogy te valami olyasminek adtad meg a receptjét, aminek az volt a neve, hogy “becsomagolt csirke” – azt hittem, hogy te csináltad ezeket a saját kezeddel.

82. Emlékszem a Motown SZÁMOS összedobott albuma közül az elsőre és arra, hogy azt hittem, hogy a One Day In Your Life egy ÚJ album.

83. Emlékszem, hogy nem tudtam mit jelent a Triumph szó, amikor először hallottam annak az albumnak a címét.

84. Emlékszem, hogy amikor kijött a Right On! szuper különkiadása egy örökkévalóságba telt, míg összegyűjtöttem 5 dollárt, hogy meg tudjam venni.

85. Emlékszem, hogy az egész család összegyűlt anya és apa szobájában, hogy megnézzük a Diana Special-t, amikor Michael előadta a Rock With You-t és az Upside Down-t.

86. Emlékszem, hogy kaptam egy LaToya Jackson kazettát egy jó bizonyítványért az 5. osztályban. A Night Time Lover miatt választottam. (Ezt a dalt Michael írta – a ford.)

87. Emlékszem, hogy elolvastam a Jacksonsról szóló vezércikket az Ebony magazinban és úgy döntöttem, hogy az egyetlen módja annak, hogy bejussak ebbe a családba az, ha elárverezem a nővéremet. Nem hiszem, hogy bánta, mert nem volt olyan nő, aki egy ponton ne álmodozott volna arról, hogy hozzámegy Mike-hoz.

88. Harmadikra szerencse. SOSEM fogom elfelejteni az első Jacksons koncertemet.

89. Emlékszem a fejrángatós és ujjal mutogatós táncra és hogy MIND utánoztuk miután elmentünk a koncertre.

90. Sajnos szeretném elfelejteni azt a büntetést, amit a Jacksons Live album incidensért kaptam.

91. Emlékszem, hogy úgy játszottam a Jacksonokat, mintha szuper barátok lennének és valahogy mindig Titóval fejeztem be.

92. Emlékszem, hogy a Soul Trainből ismert Lou Ski mindig az MJ imitálás SZAKÉRTŐJE volt. Mivel akkor még nem volt YouTube, nekünk csak ez volt. (Pedig ő nem is úgy nézett ki, mint te. Egy 195 cm magas fekete-mexikói volt, de ugyanúgy pózolt a zoknijáig.)

93. Emlékszem, hogy Don lejátszotta a Can You Feel It videót a Soul Train Brothers Johnson/LaToya Jackson epizódjában. Össze voltam zavarodva, mert korábban még sosem láttam olyan videót, amiben a dal megalkotói nem énekelték a dalukat. Nem beszélve a sok speciális effektről.

94. …és emlékszem, hogy ugyanezt a videót egy fél órával később lejátszották az American Bandstandben is.

95. Emlékszem amikor Shawn Riley nekem adta a programfüzetét a Triumph turnéról.

96. Emlékszem a Rock and Soul azon számára, amiben Steve Ivory készített egy profilt, ami aztán nyilvánvalóan egy bepillantás volt abba, ami később a Thriller album lett. És arra, hogy akkor fedezted fel a dob gépet.

97. Arra is emlékszem, hogy ugyanabban a számban azt mondtad, hogy egy napon a japánok ki fognak találni egy olyan gépet, aminek a segítségével a nem-énekesek is tudnak majd énekelni, mert egy számítógép fog helyettük énekelni. (Ó, ha tudtad volna!)

98. Emlékszem amikor először olvastam a Rolling Stone kritikáját a Thrilleről, ami elindította a megszállottságomat a lemezkritika rovat és a rajzos illusztrációk iránt, amelyek abban a magazinban vannak. Természetesen ez megkönnyítette a karácsonyi kívánságomat: 1982 decemberében kaptam meg a Thrillert, amikor Puerto Ricóban voltam.

99. Emlékszem az interjúdra az Ebony Jetben 1982-ben, amiben arról beszéltél, hogy komolyzenét hallgatsz, ami engem is kíváncsivá tett aziránt a dolog iránt.

100. Emlékszem, hogy a nagynéném Delores megvette nekem a Rolling Stone “Élet férfiként” címlap sztoriját. Az első RS címlap sztori, amit elolvastam.

101. Emlékszem, hogy felfedeztem egy teljes doboz Right On! és TCB! magazint (a nővéremtől) a pincében és hogy 3 hétbe telt, amíg kialakítottam egy Jackson szentélyt a falaimon.

102. Emlékszem, hogy egyre több és több utcai árust láttam MJ posztereket árulni…

102a. … aztán pólókat…

102b. … aztán jelvényeket…

102c. … aztán egy másik héten zsebkönyveket és tárcákat…

102d. … és zoknikat?

102e. … és MJ cipőfűzőket?

103. Emlékszem, amikor nyolc hónap leforgása alatt az 52. utca nyolc macskájából blokkonként 19 macska lett. És ez azelőtt volt, hogy…

104. …hogy én NEM csináltam meg időben a házi feladatomat a Motown 25 előtt. Azt a showt annyira látni akartam, hogy elhanyagoltam a félévi beadandó tudomány dolgozatomat, hogy megnézzem. Tudtam, hogy bajba kerülök, de kit érdekelt? Elszánt voltam arra, hogy történelmet lássak. Nem mintha előre tudtam volna, hogy történelmet fogsz csinálni, de a Motown 25 reklámja alapján és a forgás alapján, amit ott csináltál TUDTAM, hogy az egy fontos történelmi este lesz.

105. Emlékszem, hogy hol voltam abban a másodpercben, amikor láttam.

106. Emlékszem, hogy másnap betegnek tetettem magam, hogy meg tudjam csinálni a dolgozatot.

107. Emlékszem, hogy a következő napon Briant, Markot, Robertet, Johnt és engem leküldtek az igazgatói irodába, mert mind összekaristoltuk a padlót a mokaszin cipőinkkel miközben próbáltuk a tudod mit utánozni. Négy órát töltöttünk azzal, hogy MINDEN egyes cipőnyomot felsúroltunk a márvány padlóról. Az unokatestvérem elmondta, hogy az ő katolikus iskolája is hasonló büntetéseket rót ki mindenkire, akit moonwalkozáson kaptak az iskolában.

108. Emlékszem arra, hogy ekkorra már NEVETSÉGES mennyiségű árus jelent meg az 52. utcában: mindenféle méretű poszterek, jelvények, kulcstartók, tárcák, dzsekik, láncok – minden amit el tudsz képzelni. Olyan volt, mint annak a soul verziója, amit Krisztus felfedezett a János 2:14-16-ban.

109. Emlékszem, hogy egyetlen este alatt elolvastam Nelson George MJ életrajzát és aztán csináltam róla egy olvasónaplót.

110. Emlékszem arra a napra, amikor az iskolában játék nap volt és úgy mogyorón találtak kidobósozás közben, hogy egyből megismertem milyen fájdalmat állnak ki a nők, amikor megjön a havijuk, de tudtam, hogy  ŐK legalább ki tudják állni.

111. Arra is emlékszem, hogy a dátum 1983. december 2. volt.

112. Emlékszem, hogy az iskola nem bízta a véletlenre és gyorsan kórházba vittek… és az orvos benntartott éjszakára. Közben…

113. …emlékszem, hogy az unokatestvérem (aki a külvárosban élt) kicikizett, mert ő látta a Thriller világpremierjét.

114. Emlékszem, hogy telefonon “néztem” azt a videót és megpróbáltam elképzelni mi zajlik benne.

115. Emlékszem amikor könyörögtem az apámnak, hogy nézhessem az American Music Awards-ot a napi 3-4 dob próbám helyett. Megengedte. Boldog voltam.

116. Emlékszem, hogy egy hónappal később ugyanezt kértem a Grammy-vel kapcsolatban és hogy akkor is teljesült a kívánságom.

117. DE arra is emlékszem, amikor Wynton Marsallis megköszönte az apjának, hogy arra KÉNYSZERÍTETTE, hogy napi 5 órát gyakoroljon a trombitáján, amikor átvette a klasszikus zenei díját. Mire az apám azzal reagált, hogy “azonnal a pincébe most!” (Az anyám szót emelt az érdekemben azzal, hogy a szomszédoknak nem tetszene, ha éjszaka 10:40-kor dobolást kellene hallgatniuk, így AKKOR megmenekültem.)

118. Emlékszem, hogy akkorra már több, mint 200 árus volt az 52. utcában, akik bootleg MJ bőrdzsekiket árultak.

119. Emlékszem, hogy az anyám vett nekem egy ilyen bootleget 1984 húsvétjára.

120. Emlékszem, hogy letörtem az unokatesóm fogát amiért kigúnyolta a szerelésemet aznap.

121. Emlékszem, hogy még egy hét büntetést kaptam ezért.

122. Emlékszem, hogy az egyetlen fénypontja annak az időszaknak az volt, hogy az órás rádióban hallottam a Tell Me I’m Not Dreamin’ premierjét veled és a bátyáddal (Jermaine-nel – a ford.).

123. Emlékszem, hogy a When Doves Cry volt a Michael vs. Prince szindróma kezdete.

124. Emlékszem amikor az apám azt mondta, hogy Kansas City-be megyünk a demokrata párt gyűlésére… nem tudtam, hogy ott kezdődött az a kis turné is, amit Victory turnénak hívtak és, hogy éppen ott volt az IS abban a városban.

125. Emlékszem, hogy 1984 nyara volt a legjobb az emlékeimben. Nem volt reményem arra, hogy láthassak egy 30 dolláros showt (addig az volt a legdrágább jegy) és az apám kigondolt egy trükköt az egész család számára: üzérkedni a jegyüzérekkel.

126. Emlékszem az üzérek kétségbeesettségére, akik több jegyet vásároltak fel, mint amennyivel bármit is kezdeni tudtak volna és lementek 10 dollárig a Victory turné jegyeivel. Így aztán az egész család elment megnézni a koncertet… mindössze 50 dollárért.

127. Emlékszem, hogy ABBAN AZ ÉVBEN én nevettem ki ugyanazt az unokatesót, aki “Thriller mogyorónak” hívott az előző évben, mivel vihar volt a Victory turné Philly-i állomásán, így azt a koncertet elhalasztották… decemberig.

128. Emlékszem, hogy ’84 decemberében megnéztem a pót koncertet. Az volt a harmadik Jacksons show-m.

129. Emlékszem a napra, amikor hallottam, hogy kiléptél a Jehova tanúitól.

130. Emlékszem arra a napra, amikor a We Are The World premierje volt a rádióban.

131. Emlékszem a napra, amikor a Bad megjelent és azon a napon tudtam meg azt is, hogy meghalt Scott LaRock.

132. 1 000 000 000 000 – nem tudok többet írni, srácok… először úgy volt, hogy 10-et írok, aztán 100-at, aztán nem tudtam leállni.

Az emlékeim simán megtölthetnének 1 millió blogot. És most már csak az emlékeim vannak. Egy részem úgy érezte, hogy le kell írnom mindezeket az emlékeket, hogy emlékeztessem magam arra mekkora hatással voltál az életemre. Olyan mindenütt jelenlévővé váltál, mint a víz és a fény vagy a kenyér és könnyű elfelejteni, hogy mekkora hatással voltál. Te voltál az oka annak, hogy egyáltalán voltak fehér, ázsiai és latin barátaim az iskolában (nos, Dr. J is szerepet játszott ebben – aztán hamarosan jött Prince és a hip-hop is) és te voltál az a híd is, aki össze tudta hozni a tanárokat és a diákokat az iskolámban. Szomorú vagyok, hogy nem tudtalak megnézni egy utolsó alkalommal. De boldogabbá tesz, hogy már békességben vagy. Az emlékeim több, mint elegendőek arra, hogy kitartsanak egy életen át.

Köszönöm, Mike

-?uesto

Forrás: http://www.okayplayer.com/news/uestlove-Remembers-The-Times-132-Michael-Jackson-Memories.html

Number Ones (album)

NumberOnesMegjelenés: 2003. november 17. (UK) és 2003. november 18. (USA)

A felölelt időszak: 1979-2003

Dalok száma: 18

Kislemeze: One More Chance

Stílus: pop, R&B, funk, soul, rock

Kiadó: Epic

.

.

.

A Number Ones a Spotify-on (az amerikai verzió van fent):

Michael Jackson pályafutásának utolsó éveit leginkább a greatest hits válogatás albumok jellemezték miután a 2001-es Invincible után több stúdióalbumot nem jelentetett meg. Válogatás albumokból azonban nem volt hiány, több is jelen van a piacon. A sort még 1995-ben nyitotta a HIStory album első CD-je, ám azt 2001-ig csak a HIStory albumnak a részeként lehetett megvenni, külön nem – 2001-ben aztán külön is kiadták.

Azonban a Number Ones az a Michael Jackson válogatás album, amely a legszélesebb körben elérhető, s amely az idők során a legnépszerűbbé vált. Míg a HIStory első CD-je csak az Off The Wall, a Thriller, a Bad és a Dangerous slágereit tartalmazza, addig a Number Ones-on helyet kaptak dalok a HIStory-ról és az Invincibleről is, valamint a nemzetközi verzión a Blood on the Dance Floor címadó dala is megtalálható, az amerikai verzión pedig a Ben című dal egy élő felvétele a Jacksons 1981-es Live! című albumáról. Mindkét változatra felkerült a korábban még ki nem adott One More Chance című dal. A Number Ones abban is eltér a HIStory első CD-jétől, hogy míg azon minden dal album verziója szerepel, addig a Number Ones-on egyes dalok kislemez, rádió vagy éppen 2003-as új szerkesztésű verziója található meg. A csak az amerikai kiadáson megtalálható Man In The Mirror kislemez verzióját újra kellett mixelni az albumhoz, mivel az eredeti mix valamilyen oknál fogva nem volt fellelhető.

A Number Ones – négyféle borítóval – 2003. november 17-én jelent meg az Egyesült Királyságban és egy nappal később az Egyesült Államokban, ám megjelenését beárnyékolta, hogy november 18-án letartóztatták Michaelt, miután Gavin Arvizo és családja gyerekmolesztálással vádolta meg. Egyesek szerint a Michael ellen több, mint egy évtized óta boszorkányüldözést folytató Thomas Sneddon Santa Barbara-i kerületi ügyész szándékosan időzítette úgy a letartóztatást, hogy az egybeessen az album megjelenésével és még ezen a téren is betegyen a sztárnak. Ebben azért lehet valami, mert hónapok óta ismerte Arvizóék vádját, nem igazán volt arra ok, hogy éppen ezen a napon robbantsa a bombát nyilvánosan. Mint ismert 2005-ben az ügy bíróság elé került, ahol az esküdtszék minden vádpontban felmentette Michaelt, az ügy részletei azonban már a másik blogom témáját képezik (lásd itt).

Michael Jackson number ones

A négyféle borító, amellyel az album megjelent.

A vádak nyilván nem tettek jót Michael népszerűségének, így a Number Ones-nak sem, ám az album így is több országban – köztük az Egyesült Királyságban – első helyet ért el. Az Egyesült Államokban azonban csak a 13. helyig jutott. Michael 2009. június 25-ei halála után azonban ez az album vált az egyik legnépszerűbbé a katalógusából, s összességében 2009 harmadik legnagyobb példányszámban eladott albuma lett az Egyesült Államokban. Azonban mivel a Billboard akkori szabályai nem tették lehetővé, hogy katalógus albumok is szerepeljenek a fő slágerlistán ezért nem válhatott hivatalosan Nr 1. albummá az USA-ban, noha három héten át a legnagyobb példányszámban fogyó album volt. Azóta egyébként a Billboard eltörölte ezt a szabályt – részben éppen Jackson katalógus albumainak a sikerei miatt, így most már régi albumok is felkerülhetnek a fő slágerlistára, ha az eladásaik indokolják. Jackson halála után a Number Ones több más országban (ismét) Nr. 1 lett, köztük az Egyesült Királyságban. Máig az USA-ban 5 millió, az Egyesült Királyságban 2,2 millió példányban fogyott, s továbbra is Michael azon albumai közé tartozik, amely rendszeresen megjelenik a világ különböző slágerlistáin. Azok körében, akiket Michael katalógusából csak a legnagyobb slágerei érdeklik ez az album jelenti az egyik legkézenfekvőbb választást, bár Michael greatest hits albumai között vannak ennél bővebbek is (pl. az  Essential Michael Jackson, amely 2 CD-n 38 dalt tartalmaz).

Az albumon szereplő dalok listája:

Nemzetközi verzió

Ssz. Dal Dalszerző Album
1. Don’t Stop ‘Til You Get Enough (7″ Edit) Michael Jackson Off The Wall
2. Rock with You Rod Temperton Off The Wall
3. Billie Jean Michael Jackson Thriller
4. Beat It Michael Jackson Thriller
5. Thriller (2003 Edit) Rod Temperton Thriller
6. Human Nature Steve Porcaro, John Bettis Thriller
7. I Just Can’t Stop Loving You (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson Bad
8. Bad Michael Jackson Bad
9. The Way You Make Me Feel Michael Jackson Bad
10. Dirty Diana Michael Jackson Bad
11. Smooth Criminal Michael Jackson Bad
12. Black or White (featuring L.T.B.) (Single Edit) Michael Jackson, rap szöveg: Bill Bottrell Dangerous
13. You Are Not Alone (Radio Edit) R. Kelly HIStory
14. Earth Song (Radio Edit) Michael Jackson HIStory
15. Blood on the Dance Floor Michael Jackson, Teddy Riley Blood on the Dance Floor
16. You Rock My World (Radio Edit) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne Invincible
17. Break of Dawn Dr. Freeze, Michael Jackson Invincible
18. One More Chance R. Kelly korábban ki nem adott dal

Amerikai verzió

Ssz. Dal Dalszerző Album
1. Don’t Stop ‘Til You Get Enough (7″ Edit) Michael Jackson Off The Wall
2. Rock with You Rod Temperton Off The Wall
3. Billie Jean Michael Jackson Thriller
4. Beat It Michael Jackson Thriller
5. Thriller (2003 Edit) Rod Temperton Thriller
6. I Just Can’t Stop Loving You (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson Bad
7. Bad Michael Jackson Bad
8. Smooth Criminal Michael Jackson Bad
9. The Way You Make Me Feel Michael Jackson Bad
10. Man in the Mirror Siedah Garrett, Glen Ballard Bad
11. Dirty Diana Michael Jackson Bad
12. Black or White (featuring L.T.B.) (Single Edit) Michael Jackson, rap szöveg: Bill Bottrell Dangerous
13. You Are Not Alone (Radio Edit) R. Kelly HIStory
14. Earth Song (Radio Edit) Michael Jackson HIStory
15. You Rock My World (Radio Edit) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne Invincible
16. Break of Dawn Dr. Freeze, Michael Jackson Invincible
17. One More Chance R. Kelly korábban ki nem adott dal
18. Ben (2003 Live Edit) Walter Scharf, Don Black Live! (Jacksons album)

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 13.
Egyesült Királyság: 1.
Kanada: 1.
Új-Zéland: 1.
Ausztrália: 2.
Németország: 2.
Franciaország: 5.

Eladott példányszám a világon: kb. 10 millió

  • USA: 5 millió
  • Egyesült Királyság: 2,2 millió
  • Ausztrália: 420 ezer
  • Japán: 250 ezer
  • Németország: 100 ezer

Források:

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Május 1-jén debutál az első kislemez az Xscape-ről

Május 1-jén debutál az első kislemez az Xscape-ről, Michael Jackson május 13-án megjelenő posztumusz albumáról – mégpedig az iHeartRadio Music Awardson:

Xscape: Hivatalos a track lista!

Michael Jackson hivatalos honlapja ma végre hivatalosan is felfedte a május 13-án megjelenő Xscape album standard változatán található dalok listáját. Eszerint tehát:

1. Love Never Felt So Good
2. Chicago
3. Loving You
4. A Place With No Name
5. Slave To The Rhythm
6. Do You Know Where Your Children Are
7. Blue Gangsta
8. Xscape

A Deluxe verzión ezen felül várhatóan az összes dal eredeti demója, egy bónusz dal és 2 videó lesz még.

Forrás: http://www.michaeljackson.com/us/news/xscape-standard-version-tracklist-revealed

 

Frankie Lymon and The Teenagers

Frankie Lymon and The Teenagers

Frankie Lymon and The Teenagers
A képen balról jobbra: Jimmy Merchant, Herman Santiago, Frankie Lymon, Joe Negroni és Sherman Garnes.

Időről-időre bemutatok ezen a blogon olyan művészeket is, akik hatással voltak Michael Jacksonra. Ebben a bejegyzésben arról a gyereksztárról szeretnék szólni, aki minden későbbi énekes gyereksztár „modellje” volt, együttesével a Teenagersszel pedig minden későbbi fiú- és lányzenekar előfutára.

Moonwalk című 1988-as önéletrajzában Michael említette, hogy gyermekkorában gyakran hasonlították Frankie Lymonhoz, az 1950-es évek énekes csodagyerekéhez. Manapság azonban Lymon neve sokak számára ismeretlen. Pedig egy valóban zseniális és nagy hatású énekes-előadó volt, amint azt a YouTube-on róla fellelhető felvételek bizonyítják.

Frankie Lymon 1942. szeptember 30-án született Harlemben. Apja teherautó sofőr, anyja takarítónő volt. A család szerény körülmények között élt, ezért Frankie-nek már 10 évesen el kellett kezdenie dolgozni egy élelmiszer boltban. A zene meghatározó volt a Lymon családban. Mindkét szülő a Harlemaires nevű gospel kórusban énekelt, Frankie és két testvére, Lewis és Howie pedig a Harlemaire Juniorsban. Egy negyedik testvérük, Timmy szintén énekelt, de nem a Harlemaire Juniorsban.

Frankie 12 évesen, 1954-ben csatlakozott a Coupe De Villes nevű doo-wop együtteshez egy iskolai tehetségkutatón és  barátságot kötött az együttes akkori vezető énekesével, Herman Santiagóval. Később az együttest átkeresztelték The Premiersre. A tagok Lymon és Santiago mellett: Jimmy Merchant, Sherman Garnes és Joe Negroni.

1955-ben Merchant és Santiago írt egy dalt Why Do Birds Sing So Gay címmel. A dalt egy szomszéd szerelmes levelei ihlették, amelyeket egy lánytól kapott. Lymon javaslatára változtatták meg a dal címét Why Do Fools Fall In Love-ra. 1955 végén a Valentines együttes egyik tagja, Richard Barrett beajánlotta őket a Gee Records lemeztársasághoz, ahol ezzel a dallal felvételiztek. George Goldner a lemeztársaság feje azonnal felfigyelt rájuk – elsősorban Lymonra. A lemeztársaság The Teenagersre változtatta az együttes nevét. A csapat első és egyben legnagyobb slágere, a Why Do Fools Fall In Love 1956 februárjában jelent meg. Az R&B slágerlistán első, a pop slágerlistán hatodik helyet ért el. Első volt a brit slágerlistán is.

A dal szerzőiként hivatalosan egyébként a mai napig Morris Levy-t és Frankie Lymont tüntetik fel, noha nagyrészt Merchant és Santiago írta. Abban a korban azonban a lemeztársaságok gyakran kitrükközték a dalszerzőket a szerzői jogokból. A korai kiadványokon még feltüntették legalább Santiago nevét dalszerzőként, amellett hogy hozzáadták a lemeztársaság elnökéét, George Goldnerét, de a későbbi kiadványokon Santiago neve is eltűnt és maradt Goldner és Lymon, majd miután Golder eladta részesedéseit a lemeztársaságban, akkor az új tulajdonos Morris Levy neve került az ő neve helyére. 1992-ben egyébként egy bírósági ítélet megállapította, hogy Santiago és Merchant jogosult a szerzői jogdíjra a dal után, de ezt az ítéletet később elévülés miatt megsemmisítették, így hivatalosan továbbra is Levy és Lymon neve szerepel dalszerzőként.

Why Do Fools Fall In Love – 1956

A csapat sztárja egyértelműen Lymon volt gyermeki szopránjával, gazdag hangszínével, dinamikus és korát meghazudtolóan érett színpadi előadásával, ennek megfelelően a lemeztársaság egyre inkább őt tolta előtérbe például azzal, hogy a csapat neve előbb The Teenagers featuring Frankie Lymon-ra, majd Frankie Lymon and The Teenagersre változott. Imázsukat igyekeztek úgy alakítani, hogy az ne legyen „fenyegető” a középosztálybeli fehér amerikai szülők számára. Az első időszakban fellépésekkel, rádió és televíziós megjelenésekkel halmozták el a srácokat. Nagy-Britanniában is turnéztak, ahol még népszerűbbek lettek, mint otthon.

A csapat második legnagyobb slágere – I’m Not a Juvenile Delinquent

Lymon érettsége, vagy ha úgy tetszik koravénsége egyébként nem illúzió volt. Amint egy 1967-es, az Ebony magazinnak adott interjúban elmondta: gyorsan élt. Amellett, hogy 10 évesen már dolgozott, gyerekként sok mindent megtanult a nőkről és a szexről is: “Amikor 10 éves voltam… ismertem minden prostituáltat a környékünkön és jutalékot kaptam minden kuncsaftért, amit hoztam nekik. Üde, fiatal gyerek voltam és némelyikük úgy gondolta, hogy aranyos vagyok. Néha valami extrával fizettek. 12 éves korom előtt mindent tudtam a nőkről, amit csak tudni lehet.”

A lemeztársaság elnöke, Gordner 1957-ben meggyőzte Lymont, hogy szólóban folytassa pályafutását, ez azonban rossz döntésnek bizonyult: külön-külön sem Lymon, sem a Teenagers nem tudta megismételni azokat a sikereket, amiket együtt elértek. Ráadásul 16 éves korára Lymon hangja megváltozott, elvesztette fiú szopránját és ezzel párhuzamosan meredeken zuhant a népszerűsége. Az utolsó sikeres kislemeze még a Teenagersszel felvett (de – amint az alábbi videón is látszik – sokszor már egyedül előadott) Goody, Goody volt 1957-ben, 14-15 éves korában.

Felnőtt előadóként próbálkozott a visszatéréssel, de sikertelenül – a közönség nem fogadta többé el, pedig felnőttként is kiváló soul énekes volt. Azonban utolérte a gyereksztárok átka: megváltozott a hangja és elvesztette kisfiús báját, így már nem kellett többé a közönségnek. Tulajdonképpen nagyon ritka az, hogy gyereksztár felnőttként is sikeres karriert tudjon befutni, különösen a könnyűzenében. Két ilyen kivétel Stevie Wonder és Michael Jackson.

Lymon felnőttként – 1960. augusztus, egy hónappal 18. születésnapja előtt Bobby Day 1957-es slágerével a Little Bitty Pretty One-nal. Amint látható a fehér közönség nem túl lelkes.

A Seabreeze, Lymon egyik utolsó felvétele a halála előtt:

A felnőtt Frankie Lymon

1958-tól, 16 éves korától Lymon drogozni kezdett és heroin függővé vált. Próbált leszokni, de sikertelenül. 1966-ban le is tartóztatták kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény vádjával. 1968. február 27-én kábítószer túladagolásban halt meg, mindössze 25 évesen.

Lymon nemcsak későbbi gyereksztárokat inspirált, hanem a Teenagers, mint formáció kétségtelen inspirációul szolgált Berry Gordy számára amikor a Motown létrehozta férfi és női énekegyütteseit a Supremestől a Temptationson át a Jackson 5-ig. Hangzásvilágában különösen a lányegyüttesekre volt hatással Lymon és a Teenagers. A Teenagers Why Do Fools Fall In Love című slágerét Diana Ross ismét sikerre vitte 1981-ben – ez a verzió is Top 10 sláger lett (a hetedik helyig jutott a Billboardon). Frankie Lymon és a Teenagers 1993-ban bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be.

A Why Do Fools Fall In Love Diana Ross előadásában 1981-ben:

Robmix újra Michael Jackson dalszerzői képességeiről

Korábban már írtam arról, hogy Michael Jackson sem kottát olvasni, sem kottát írni, sem igazán jól hangszeren játszani nem tudott. De ez nem akadályozta meg abban, hogy akár egészen bonyolult szerkezetű dalokat is megalkosson a fejében. Majd ami a fejében volt azt elénekelte és elbeatboxolta (szájdobolás) a zenészeknek. Ez a képessége rendre lenyűgözte kollégáit. Egy újabb idézet Robert Hoffmantól (Robmix), aki a HIStory című albumon dolgozott együtt Michaellel technikusként (illetve az idézet maga nem új, de ezt korábban még nem fordítottam le):

“Michael valóban kitalál hihetetlen gitár részeket, akárcsak dobot, vonósokat, zongorát és bármit, amire szükség van. Elénekli egy dal minden hangjegyét és ütemét az aktuális programozójának vagy a stúdiózenészeknek. Néhány esetben több rétegben felénekli a beatboxát és a vokális melódiákat, aztán lépésről lépésre felépíti a dalt, kiválasztva a megfelelő hangzásokat amelyekkel felváltja a hangját. Tényleg hihetetlen!!!!! Egy alkalommal MJ minden akkord minden hangját felénekelte egy stúdió gitárosnak. Őrület. Egy fúvós felvételen Jerry Hey-jel MJ felénekelte egy 4 részes fúvós szekció minden hangjegyét sorról sorra. És Steve Porcaro egyszer elmesélt nekem egy sztorit, amikor MJ felénekelte egy nagyzenekari hangszerelés minden hangjegyét a hangszerelőnek miközben a hegedűművészek a szobában vártak. És az időzítése, a groove-ja egyszerűen nem volt e világi.”

Forrás: http://lacienegasmiled.tumblr.com/post/22258557026/michael-actually-does-come-up-with-incredible

Ebben a témában további ajánlott bejegyzések:

Felkapta a média és a közösségi média a Beat It demóját

Rob Hoffman (Robmix) emlékei Michael Jacksonról

A Michael Jackson 1993-as mexikói kihallgatásáról szóló videók bizonyítják, hogy dalszerzői képessége / zenei IQ-ja nem volt mindennapi

Beat It

BeatItA Beat It Michael Jackson egyik leghíresebb kislemeze. A Billie Jean mellett/mögött a Thriller album egyik legmeghatározóbb slágere volt. Az album harmadik kislemezeként jelent meg a The Girl Is Mine és a Billie Jean után 1983. február 3-án, és akárcsak a Billie Jean a Beat It is Nr. 1. sláger lett a Billboardon. Egy időben ez a két dal egyszerre volt az első ötben az amerikai slágerlistán.

A Thriller munkálatai közben Quincy Jones producer kérte meg Michaelt arra, hogy írjon egy rockosabb dalt az albumra, akinek ez volt az első ilyen jellegű próbálkozása. “Olyan dalt akartam írni, olyasféle dalt, amit megvennék, ha rock dalt vennék… Így közelítettem meg és azt akartam, hogy a gyerekeknek igazán tetsszen – az iskolás gyerekeknek éppúgy, mint a főiskolásoknak.” [1] – mondta egy 1984-es interjúban az Ebony-nak.

Az eredmény egy olyan pop-rock dal lett, amely amellett, hogy hozta a rockra jellemző elemeket még táncolható is volt. Ezért aztán a média gyakran küszködött is a besorolásával és megcédulázásával. Volt olyan, aki “fekete rocknak” hívta (bármi legyen is az), de talán mi sem jelzi jobban stílusokon átívelő mivoltát, hogy az 1984-es American Music Awards-on a Beat It ugyanúgy nyert a Kedvenc pop/rock videó kategóriában, mint a Kedvenc soul/R&B videó kategóriában, valamint hogy a Billboard R&B slágerlistáján is Nr 1. lett rockosabb jellege ellenére is.

Amint arról a Billboard Michael Jackson Thrillerje 30 éves: Hogyan változtatta meg egy album a világot? című cikke ír, a Thrillert megelőző időszakban amolyan kulturális apartheid jellemezte a könnyűzenét: élesen elvált egymástól az ún. “fekete” és “fehér” zene hallgatótábora, s a diszkó éra vége után a fekete zene egyre jobban kiszorult a főáramból. Eleinte az 1981-ben indult Music Television (MTV) sem volt hajlandó fekete zenét játszani, mondván ők egy “rock” csatorna, ami tulajdonképpen eufémizmus volt a fehérek által preferált zenére. A Thriller album társadalmi jelentősége abban áll, hogy ez volt az az album, amely végre áttörte ezt a falat és amely rávette az MTV-t arra, hogy felvegye a fekete zenét is a kínálatába, valamint a fővonalbeli rádióállomásokat, hogy ismét játszanak fekete zenét. Ebben a folyamatban a Billie Jean mellett a Beat It is nagy szerepet játszott, s utóbbi talán még inkább egyesítő erővel bírt, lévén egy fekete sztár játszott benne rock zenét. A crossover jelleget tovább erősítette, hogy a dal híres gitárszólóját a korszak egyik legnépszerűbb rock gitárosa, Eddie Van Halen játszotta, míg dobon a Toto együttes alapító tagja, Jeff Porcaro működött közre.

Érdekesség, hogy Van Halen gitárszólója alatt hallható a dalban egy kopogás, ugyanis egy technikus bekopogott közben, nem tudván, hogy odabent éppen felvétel zajlik. Ezt a kopogást szándékosan benne hagyták a végleges dalban.

Tematikailag a dal ugyanúgy a kiegyezés és az ellentétek elsimításának üzenetét hordozza, mint zeneileg: “A fokozódó bandaháborúk és a felbujtó hidegháborús szónoklatok idejében, a „Beat It” kiállt a pacifizmus mellett az erőszakkal szemben. Szembeszállt a hagyományos rock „macsó” pózolásával, és helyette az ego által vezérelt konfliktus ellenzésére hívta fel a figyelmet. Az alternatíva, amit Jackson kínál, hogy állj ellen a társadalmilag előidézett megtorlás ördögi körének, „tűnj el” („beat it”), és így az életet válaszd a halál helyett.” [2] – írta Joseph Vogel Man In The Music című könyvében (a fordításért köszönet az Ember a zenében blognak).

A dalhoz készített rövid film a második volt Thriller albumhoz a Billie Jean videója után. Michael Bob Giraldit kérte fel a megírására és megrendezésére, aki korábban reklámfilmeket rendezett, de zenei videót még soha azelőtt. A széles körben elterjedt vélekedés ellenére a videót nem a West Side Story inspirálta. Giraldi saját bevallása szerint a saját gyerekkorából merítette az ihletet hozzá.

Mivel a CBS nem volt hajlandó finanszírozni a videó 140 ezer dolláros költségvetését, így Michael saját zsebből fizette azt.

A forgatásra 1983. március 9. körül került sor Los Angeles egyik leglepukkantabb körzetében a Skid Row-n, egész pontosan főleg az East 5th Streeten. (A Los Angeles-i Skid Rown található az egyik legnagyobb hajléktalan populáció az USA-ban.) Michael nemcsak a helyszínválasztásban akart autentikus lenni, hanem a szereplők megválasztásában is. A táncosokon kívül a filmben megjelenő bandatagok valódiak, nem színészek. Sőt, ha jól megnézzük még a táncosok közé is keveredtek valódi bandatagok. 80 bandatag vett részt a forgatáson LA két leghírhedtebb bandájából a Cripsből és a Bloodsból. Miután ez a két banda ádáz riválisa egymásnak, ezért megtették a megfelelő biztonsági óvintézkedéseket, de semmilyen balhé nem volt, a bandák félretették az ellentéteket a forgatás idejére.

A koreográfiát főleg Michael Peters (a videóban a fehér dzsekis bandavezér) készítette, de MJ is közreműködött benne. A másik bandavezér Vincent Paterson, akivel Michael a későbbiekben sokat dolgozott együtt, mint koreográfussal.

A Beat It rövid filmje a Thriller című dalhoz készített rövid filmmel együtt trendet indított a csoportos koreográfia alkalmazásában a zenei videókban.

Mind a dal, mind a videó nagy kulturális hatást gyakorolt. Számtalan díjat is nyert. Az 1984-es Grammy gálán ez a dal lett az Év felvétele és Michael megkapta érte a Legjobb férfi rock vokális előadásnak járó díjat. Az American Music Awards-on a Beat It videója lett a Kedvenc pop/rock videó, valamint a Kedvenc soul/R&B videó is. Később beválasztották a Zenei videók produceri hírességek csarnokába.

Több mozifilmben is felcsendül – a teljesség igénye nélkül: Vissza a jövőbe II (1989), Zoolander (2001), Undercover Brother (2002). Többen feldolgozták, a legsikeresebben a Fall Out Boy, amely John Mayer gitárszólójával 2008-ban a 19. helyet érte el a dallal a Billboardon. De játszotta például a Metallica is a 2003-as MTV Video Music Awardson.

A kislemez B oldala az Egyesült Királyságban a Burn This Disco Out, máshol a Get on the Floor volt. Mindkét dal még az Off the Wall című albumon jelent meg.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/23/5-beat-it/

A Beat It egyik demója, amin Michael a vokális harmóniákon dolgozik. Minden szólamot ő énekel és ő beatboxol is. Ezt a demót a 2009-es This Is It posztumusz válogatás albumon adták ki:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson (vokális hangszerelés), Michael Jackson és Quincy Jones (ritmus hangszerelés)
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, rock, R&B

Videó

Írta: Bob Giraldi
Rendezte: Bob Giraldi
Producer: Antony Payne, Mary M. Ensign
Koreográfia: Michael Peters, Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 3.
Kanada: 1.
Franciaország: 1.
Spanyolország: 1.
Hollandia: 1.
Új-Zéland: 1.
Ausztrália: 2.
Németország: 2.

Forrás:

[1] Robert E Johnson – Michael Jackson, the World’s Greatest Entertainer (Ebony, 1984. május)

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Első benyomások az Xscape-ről

EPIC RECORDS XSCAPEMichael Jackson május 13-án megjelenő második posztumusz albumát egyelőre csak néhány kiválasztott hallhatta. A Sony a világ nagyobb városaiban lemezbemutató partikat tart a sajtó munkatársai és néhány szerencsés kiválasztott rajongó részére.

Ízlések és pofonok nagyon különbözőek lehetnek, így túl messzemenő következtetéseket talán még nem szabad levonni, de tény, hogy egyelőre mind a média, mind a rajongók visszajelzései többnyire pozitívak. Úgy tűnik ez az album visszaállíthatja sokak bizalmát az MJ Estate-ben és a Sony-ban azok után, hogy a Michael című első posztumusz album sokakban keserű szájízt hagyott hátra. Az már most látszik, hogy mind művészileg, mind marketing szempontból sokkal több erőfeszítést tettek ennek az albumnak az érdekében, mint az előzőében.

A beszámolók alapján annyit lehet mondani, hogy ez egy táncos, vidám album lesz. Több kritikus is az Off The Wallhoz hasonlította hangulatában, ami jó hír, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a slágerlista jelenleg tele van az Off The Wall által inspirált zenével és művészekkel (Daft Punk, Bruno Mars, Justin Timberlake, Pharrell Williams).

Az első kislemez várhatóan a Love Never Felt So Good lesz, ami Paul Anka és Michael írt valamikor a ’80-as évek elején. Ez okozott némi riadalmat a rajongótáborban, mivel sokan úgy érzik, hogy ez az album leggyengébb dala. Legalábbis a demók alapján, amiket ismerünk. (Én nem feltétlenül osztom ezt a nézetet – nekem mindig is tetszett a demó.) Ráadásul sokan úgy tartják, hogy az első kislemeznek valami igazán ütős, pörgős számnak kell lennie ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet szélesebb körben is, nem egy ilyen közepes tempójú dalocskának. Azonban a lemezbemutató partikról érkező hírek mind arról számolnak be, hogy a Love Never Felt So Good “táncparkettre csábító” dal – így tehát valószínűsíthető, hogy a producerek táncolhatóvá tették.  Miután a demó pusztán egy énekhangot (Michaelét) és egy kísérő zongorát (Paul Ankáét) tartalmaz, így bőven volt tér az új hangszerelésre.

A beszámolók nagy része úgy tartja, hogy az album legjobb dala a Do You Know Where Your Children Are (12 O’Clock), amit Michael 1990-91 körül írt. Ezt a nézetet sok rajongó osztja a demók alapján is. Ami kicsit aggodalommal töltött el néhány rajongót az a félelem, hogy a média majd megpróbálja kiforgatni a dal szövegét, illetve hogy ízléstelen viccek tárgya lesz a cím figyelembe véve a Michael elleni korábbi vádakat. Valójában azonban ahhoz kell beteg elme, hogy ezt a szöveget valaki Michael ellen fordítsa. A szöveg egyértelműen a gyerekek elhanyagolása és molesztálása ellen foglal állást. Figyelemre méltó, hogy Michael a dalt azelőtt írta, hogy őt megvádolták volna gyerekmolesztálással, tehát nem igaz az, amit az egyik brit bulvárlap írt, hogy ez valamiféle válasz volt a vádakra. Talán azért maradt dobozban, mert Michael tudta, hogy a vádak után nem szívesen fogadna a nagyközönség egy ilyen dalt tőle, de valójában pont azt mutatja meg a dal, hogy hol is állt Michael Jackson ezen témát illetően. Akik ismerik a vádak részleteit, azok tudják, hogy Michael hamis vádak áldozata volt, amelyeket az anyagi haszonszerzés motivált.

Ellentmondásos hírek érkeztek korábban azzal kapcsolatban, hogy a Chicago című dal és a She Was Lovin’ Me című dal ugyanaz-e vagy két különböző dal. Nos, a rejtély megoldódott. Úgy tűnik, hogy a Chicago valóban egyenlő azzal amit egyesek She Was Lovin’ Me-nek neveztek, azonban van a lemezen egy Lovin’ You című dal is. A dalok címeit nem árulták el a közönségnek, s valószínűleg ez okozta a félreértéseket. A track lista tehát feltehetőleg a következő:

1. Love Never Felt So Good
2. Chicago (She Was Lovin’ Me)
3. Lovin’ You
4. A Place With No Name
5. Do You Know Where Your Children Are
6. Slave To The Rhythm
7. Blue Gangsta
8. Xscape

Azt ehhez hozzá kell tenni, hogy a lemezbemutatókon elmondták a megjelenteknek, hogy ez még az utolsó pillanatban is változhat.

Michael egykori hangmérnöke, Matt Forger ezt mondta Damien Shieldsnek a Lovin’ You-ról: “Úgy emlékszem rá, mint egy R&B stílusú, közepes tempójú szerelmes dalra. Jó dal volt, de nem volt komoly jelölt arra, hogy rákerüljön a Bad albumra. Egyike azon sok dalnak, amit felvettünk aztán elraktunk.”

A Chicagóval kapcsolatban az is kavarodást okoz, hogy sokan azt feltételezik ez a Chicago 1945, amelyet Michael a ’80-as években írt és vett fel és amelyből később kifejlődött az Al Capone, amiből pedig kifejlődött a Smooth Criminal. De úgy tűnik nem arról a dalról van szó, hanem egy 1999-ben felvett dalról. Korábban Timbaland azt mondta, hogy ezt a dalt különösen erősnek érzi és az volt a véleménye, hogy ennek kellene az első kislemeznek lennie.

A Place With No Name az America együttes 1972-es A Horse With No Name című slágerének a feldolgozása – vagy ha úgy tetszik átdolgozása, hiszen új szöveget írtak hozzá. Erről a dalról korábban már írtam itt. Ez a dal különösen rádióbarát lehet.

Szintén írtam már a Slave to the Rhythm-ről, de persze ezekhez a dalokhoz most mind kortárs hangszerelés készül.

A Blue Gangsta nekem az egyik személyes kedvencem a demók alapján, de a beszámolók annyira nem voltak elájulva ettől a daltól. Volt egy rajongói beszámoló, amelyik kiemelte a jobbak között, de a többséget úgy tűnik nem különösebben ragadta meg – legalábbis azzal az új hangzással, amit most kapott.

Az album címadó dala az Xscape zárja a standard albumot – elképzelhető, hogy ez is kislemez lesz. Mind a Slave-ből, mind az Xscape-ből hallhattunk már kisebb részleteket reklámok révén.

A Deluxe verzión a dalok eredeti demóin és két videón kívül lesz egy bónusz dal is. Annyit már lehet tudni róla, hogy Mary J. Blige és D’Angelo is közreműködik benne. A feltételezés az, hogy a Sly and the Family Stone Hot Fun in the Summertime című dalának a feldolgozása lesz, de ezt nem mutatták be a lemezbemutatókon, így ez sokkal bizonytalanabb infó. Michael a ’80-as években megvásárolta a a Sly and the Family Stone dalait (kb. abban az időben, amikor a Beatles katalógust is) és állítólag néhányat fel is vett közülük csak úgy szórakozásból. Valószínűleg ebben a dalban nem énekelte fel a teljes vokált, ezért kellett “duett partnereket” bevonni.

Az eredeti dal:

The Jacksons – An American Dream (Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom) (film)

JacksonsAnAmericanDreamA The Jacksons – An American Dream című film egy négyórás televíziós minisorozat, amelyet az Egyesült Államokban az ABC televízió mutatott be két részben 1992. november 15-én és 18-án.  A film a Jackson család történetét dolgozza fel a szülők 1940-es évekbeli megismerkedésétől a Jacksons 1984-es Victory turnéjáig.

Az ötlet Jermaine Jackson (Michael bátyja) akkori élettársától, Margaret Maldonadótól származott. Maldonado Jackson Family Values című könyve szerint ő is végezte a film előkészítésével kapcsolatos munka javát, bár producerként Jermaine neve is megjelenik. Maldonadónak korábbról nem volt filmes tapasztalata, így forgatókönyv íróként Joyce Eliason segítette, vezető producerként pedig részt vett a produkcióban az a Suzanne de Passe is, aki a Motownnál közvetlenül a Jackson 5 mellett dolgozott, mint menedzser és akit a filmben Vanessa Williams énekesnő alakít. Rajta kívül a főbb szerepekben Angela Bassettet (Katherine Jackson), Lawrence Hilton-Jacobst (Joseph Jackson), Jason Weavert (9-14 éves Michael Jackson), Wylie Drapert (felnőtt Michael Jackson) és Billy Dee Williamst (Berry Gordy) láthatjuk. A rendező Karen Arthur.

A film nem elsősorban Michael Jacksonról, hanem a Jackson 5-ról, illetve a családról szól (Katherine és Joseph karaktere tekinthető a fő szerepeknek). A Motown utáni korszakot elnagyolva ábrázolja: a Jacksons CBS-es pályafutásáról szinte egyáltalán nem esik szó (csupán a lemezcég váltás körülményeiről) és Michael felnőtt szóló pályafutásának a nyitányát jelentő Off the Wallt és a hozzá kapcsolódó korszakot sem említi a film. A Thrillert is csak nagyon felszínesen (Motown 25, Michael égési balesete). A film az 1984-es Victory turnéval zárul, amely Michael utolsó közös turnéja volt a testvéreivel.

A Motown utáni korszak elnagyoltsága ellenére korrektnek és nagyjából valósághűnek mondható a film a korai évek és a Jackson 5 korszak ábrázolásában, bár itt is van néhány eltérés a valósághoz képest. Ezek (plusz néhány Michael felnőtt pályafutására vonatkozó hiba a filmből) :

  • A filmben Joseph Jackson és Katherine Scruse (a későbbi Katherine Jackson) találkozását 1945-re tették. A valóságban 1947-ben találkoztak.
  • A film Michael születését 1959-re teszi, a valóságban 1958-ban született. (Ez a tévedés talán jól illeszkedik ahhoz a korai Motown PR-füllentéshez, ami Michael életkorából letagadott egy évet, hogy még fiatalabbnak gondolja a közönség.)
  • A film elején a gyerek Michaelt többször mutatják, amint egy patkánnyal “barátkozik”, amelyet aztán később az apja megöl. Valószínűleg a későbbi Ben című dal ihlette ezeket a jeleneteket, de teljesen fiktívek (bár tartott háziállatként Michael gyerekként patkányokat). A film rövidített változatából ki is vágták ezeket.
  • Egy jelenetben a Jackson 5 a Since I Lost My Baby című dalt énekli és a film Michaelnek adja a vezérvokált. A valóságban a csapat ezt a dalt Jermaine Jackson vezérvokáljával vette fel eredetileg az 1969-es Diana Ross Presents The Jackson 5 című albumára, de azon nem jelent meg. Végül a 2012-ben kiadott Come and Get It: The Rare Pearls válogatás albumon jelent meg, amely a csapat korábban ki nem adott felvételeit tartalmazza.
  • Egy jelenetben a Jackson 5 a stúdióban a Kansas City című dalt veszi fel. A valóságban sosem vették fel ezt a dalt.
  • Abban a jelenetben, amely a Jackson 5 felvételijét mutatja a Motownnál a filmben Berry Gordy is jelen van. A valóságban nem volt ott, hanem később, felvételről mutatták meg neki.
  • A filmben Michaelt 1983-ban ábrázolják a stúdióban a Human Nature című dal felvétele közben. A valóságban a Human Nature az 1982-es Thriller című albumon jelent meg.
  • A Motown 25 előadáson a Billie Jean közben a filmben Michael jobb kezén viseli a flitteres kesztyűt, a valóságban a bal kezén volt.

Michael, illetve a Jackson 5 eredeti előadásában az alábbi dalok csendülnek fel a filmben: I Want You Back, ABC, I’ll Be There, I Wanna Be Where You Are, Rockin’ Robin, Dancing Machine, Beat It, Human Nature, Billie Jean. A többi dalban Anthony Harrell, Jason Weaver és Kipp Lennon énekli Michael részeit.

A film az Egyesült Államokban nagy sikert aratott. Az első rész a bemutatása hetének harmadik legnézettebb tévéműsora volt, a második rész pedig a következő hét legnézettebb műsora. Emmy-díjat nyert a Kiemelkedő egyéni koreográfia kategóriában és további három kategóriában jelölték. A szereplők közül a 6-8 éves Michaelt játszó Alex Burrall, a 9-14 éves Michaelt játszó Jason Weaver és a 12-16 éves Jackie-t játszó Bumper Robinson is nyert díjakat a filmben nyújtott alakításáért. Weaverre ebben a filmben figyelt fel Elton John, hogy aztán az Oroszlánkirály 1994-es soundtrack albumán Weaver énekelje a kölyök Simba részeit. Érdekesség, hogy a 10-17 éves Jermaine-t a saját fia, ifjabb Jermaine Jackson játszotta.

A Michaelt felnőttként megformázó Wylie Draper egy évvel a film bemutatása után, 24 éves korában elhunyt leukémiában.

A filmet DVD-n 2001-ben adták ki eredeti angol nyelven, de magyarul tudomásom szerint nem. 1992-ben soundtrack album is készült a produkcióhoz, amely a Jackson 5-tól, Jermaine Jacksontól, Jason Weavertől, a Boyz II Mentől (akik szintén megjelennek a filmben egy epizódszerep erejéig), Syreeta Wrighttól és a 3T-től tartalmaz dalokat. Erről az albumról majd egy külön bejegyzésben írok.

A filmet magyarul is bemutatták Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom címmel. Az alábbi linkeken megtekinthető hat részletben magyarul és háromban angolul:

Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom (magyarul)

1. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom

2. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_2_resz

3. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_3_resz

4. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_4_resz

5. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_5_resz

6. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_6_resz

The Jacksons – An American Dream (angolul)