Frankie Lymon and The Teenagers
Posted by jacksonaktak

Frankie Lymon and The Teenagers
A képen balról jobbra: Jimmy Merchant, Herman Santiago, Frankie Lymon, Joe Negroni és Sherman Garnes.
Időről-időre bemutatok ezen a blogon olyan művészeket is, akik hatással voltak Michael Jacksonra. Ebben a bejegyzésben arról a gyereksztárról szeretnék szólni, aki minden későbbi énekes gyereksztár „modellje” volt, együttesével a Teenagersszel pedig minden későbbi fiú- és lányzenekar előfutára.
Moonwalk című 1988-as önéletrajzában Michael említette, hogy gyermekkorában gyakran hasonlították Frankie Lymonhoz, az 1950-es évek énekes csodagyerekéhez. Manapság azonban Lymon neve sokak számára ismeretlen. Pedig egy valóban zseniális és nagy hatású énekes-előadó volt, amint azt a YouTube-on róla fellelhető felvételek bizonyítják.
Frankie Lymon 1942. szeptember 30-án született Harlemben. Apja teherautó sofőr, anyja takarítónő volt. A család szerény körülmények között élt, ezért Frankie-nek már 10 évesen el kellett kezdenie dolgozni egy élelmiszer boltban. A zene meghatározó volt a Lymon családban. Mindkét szülő a Harlemaires nevű gospel kórusban énekelt, Frankie és két testvére, Lewis és Howie pedig a Harlemaire Juniorsban. Egy negyedik testvérük, Timmy szintén énekelt, de nem a Harlemaire Juniorsban.
Frankie 12 évesen, 1954-ben csatlakozott a Coupe De Villes nevű doo-wop együtteshez egy iskolai tehetségkutatón és barátságot kötött az együttes akkori vezető énekesével, Herman Santiagóval. Később az együttest átkeresztelték The Premiersre. A tagok Lymon és Santiago mellett: Jimmy Merchant, Sherman Garnes és Joe Negroni.
1955-ben Merchant és Santiago írt egy dalt Why Do Birds Sing So Gay címmel. A dalt egy szomszéd szerelmes levelei ihlették, amelyeket egy lánytól kapott. Lymon javaslatára változtatták meg a dal címét Why Do Fools Fall In Love-ra. 1955 végén a Valentines együttes egyik tagja, Richard Barrett beajánlotta őket a Gee Records lemeztársasághoz, ahol ezzel a dallal felvételiztek. George Goldner a lemeztársaság feje azonnal felfigyelt rájuk – elsősorban Lymonra. A lemeztársaság The Teenagersre változtatta az együttes nevét. A csapat első és egyben legnagyobb slágere, a Why Do Fools Fall In Love 1956 februárjában jelent meg. Az R&B slágerlistán első, a pop slágerlistán hatodik helyet ért el. Első volt a brit slágerlistán is.
A dal szerzőiként hivatalosan egyébként a mai napig Morris Levy-t és Frankie Lymont tüntetik fel, noha nagyrészt Merchant és Santiago írta. Abban a korban azonban a lemeztársaságok gyakran kitrükközték a dalszerzőket a szerzői jogokból. A korai kiadványokon még feltüntették legalább Santiago nevét dalszerzőként, amellett hogy hozzáadták a lemeztársaság elnökéét, George Goldnerét, de a későbbi kiadványokon Santiago neve is eltűnt és maradt Goldner és Lymon, majd miután Golder eladta részesedéseit a lemeztársaságban, akkor az új tulajdonos Morris Levy neve került az ő neve helyére. 1992-ben egyébként egy bírósági ítélet megállapította, hogy Santiago és Merchant jogosult a szerzői jogdíjra a dal után, de ezt az ítéletet később elévülés miatt megsemmisítették, így hivatalosan továbbra is Levy és Lymon neve szerepel dalszerzőként.
Why Do Fools Fall In Love – 1956
A csapat sztárja egyértelműen Lymon volt gyermeki szopránjával, gazdag hangszínével, dinamikus és korát meghazudtolóan érett színpadi előadásával, ennek megfelelően a lemeztársaság egyre inkább őt tolta előtérbe például azzal, hogy a csapat neve előbb The Teenagers featuring Frankie Lymon-ra, majd Frankie Lymon and The Teenagersre változott. Imázsukat igyekeztek úgy alakítani, hogy az ne legyen „fenyegető” a középosztálybeli fehér amerikai szülők számára. Az első időszakban fellépésekkel, rádió és televíziós megjelenésekkel halmozták el a srácokat. Nagy-Britanniában is turnéztak, ahol még népszerűbbek lettek, mint otthon.
A csapat második legnagyobb slágere – I’m Not a Juvenile Delinquent
Lymon érettsége, vagy ha úgy tetszik koravénsége egyébként nem illúzió volt. Amint egy 1967-es, az Ebony magazinnak adott interjúban elmondta: gyorsan élt. Amellett, hogy 10 évesen már dolgozott, gyerekként sok mindent megtanult a nőkről és a szexről is: “Amikor 10 éves voltam… ismertem minden prostituáltat a környékünkön és jutalékot kaptam minden kuncsaftért, amit hoztam nekik. Üde, fiatal gyerek voltam és némelyikük úgy gondolta, hogy aranyos vagyok. Néha valami extrával fizettek. 12 éves korom előtt mindent tudtam a nőkről, amit csak tudni lehet.”
A lemeztársaság elnöke, Gordner 1957-ben meggyőzte Lymont, hogy szólóban folytassa pályafutását, ez azonban rossz döntésnek bizonyult: külön-külön sem Lymon, sem a Teenagers nem tudta megismételni azokat a sikereket, amiket együtt elértek. Ráadásul 16 éves korára Lymon hangja megváltozott, elvesztette fiú szopránját és ezzel párhuzamosan meredeken zuhant a népszerűsége. Az utolsó sikeres kislemeze még a Teenagersszel felvett (de – amint az alábbi videón is látszik – sokszor már egyedül előadott) Goody, Goody volt 1957-ben, 14-15 éves korában.
Felnőtt előadóként próbálkozott a visszatéréssel, de sikertelenül – a közönség nem fogadta többé el, pedig felnőttként is kiváló soul énekes volt. Azonban utolérte a gyereksztárok átka: megváltozott a hangja és elvesztette kisfiús báját, így már nem kellett többé a közönségnek. Tulajdonképpen nagyon ritka az, hogy gyereksztár felnőttként is sikeres karriert tudjon befutni, különösen a könnyűzenében. Két ilyen kivétel Stevie Wonder és Michael Jackson.
Lymon felnőttként – 1960. augusztus, egy hónappal 18. születésnapja előtt Bobby Day 1957-es slágerével a Little Bitty Pretty One-nal. Amint látható a fehér közönség nem túl lelkes.
A Seabreeze, Lymon egyik utolsó felvétele a halála előtt:

A felnőtt Frankie Lymon
1958-tól, 16 éves korától Lymon drogozni kezdett és heroin függővé vált. Próbált leszokni, de sikertelenül. 1966-ban le is tartóztatták kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény vádjával. 1968. február 27-én kábítószer túladagolásban halt meg, mindössze 25 évesen.
Lymon nemcsak későbbi gyereksztárokat inspirált, hanem a Teenagers, mint formáció kétségtelen inspirációul szolgált Berry Gordy számára amikor a Motown létrehozta férfi és női énekegyütteseit a Supremestől a Temptationson át a Jackson 5-ig. Hangzásvilágában különösen a lányegyüttesekre volt hatással Lymon és a Teenagers. A Teenagers Why Do Fools Fall In Love című slágerét Diana Ross ismét sikerre vitte 1981-ben – ez a verzió is Top 10 sláger lett (a hetedik helyig jutott a Billboardon). Frankie Lymon és a Teenagers 1993-ban bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be.
A Why Do Fools Fall In Love Diana Ross előadásában 1981-ben:
Posted on április 21, 2014, in Jackson 5, Michael Jackson and tagged akik rá hatással voltak, Berry Gordy, Bobby Day, Diana Ross, Frankie Lymon, George Goldner, Goody Goody, Herman Santiago, I'm Not a Juvenile Delinquent, Jackson 5, Jimmy Merchant, Joe Negroni, Little Bitty Pretty One, Michael Jackson, Morris Levy, Richard Barrett, Seabreeze, Sherman Garnes, Stevie Wonder, The Supremes, The Teenagers, The Temptations, The Valentines, Why Do Fools Fall In Love. Bookmark the permalink. Hozzászólás.
Hozzászólás
Comments 0