Frankie Lymon and The Teenagers

Frankie Lymon and The Teenagers
A képen balról jobbra: Jimmy Merchant, Herman Santiago, Frankie Lymon, Joe Negroni és Sherman Garnes.

Időről-időre bemutatok ezen a blogon olyan művészeket is, akik hatással voltak Michael Jacksonra. Ebben a bejegyzésben arról a gyereksztárról szeretnék szólni, aki minden későbbi énekes gyereksztár „modellje” volt, együttesével a Teenagersszel pedig minden későbbi fiú- és lányzenekar előfutára.

Moonwalk című 1988-as önéletrajzában Michael említette, hogy gyermekkorában gyakran hasonlították Frankie Lymonhoz, az 1950-es évek énekes csodagyerekéhez. Manapság azonban Lymon neve sokak számára ismeretlen. Pedig egy valóban zseniális és nagy hatású énekes-előadó volt, amint azt a YouTube-on róla fellelhető felvételek bizonyítják.

Frankie Lymon 1942. szeptember 30-án született Harlemben. Apja teherautó sofőr, anyja takarítónő volt. A család szerény körülmények között élt, ezért Frankie-nek már 10 évesen el kellett kezdenie dolgozni egy élelmiszer boltban. A zene meghatározó volt a Lymon családban. Mindkét szülő a Harlemaires nevű gospel kórusban énekelt, Frankie és két testvére, Lewis és Howie pedig a Harlemaire Juniorsban. Egy negyedik testvérük, Timmy szintén énekelt, de nem a Harlemaire Juniorsban.

Frankie 12 évesen, 1954-ben csatlakozott a Coupe De Villes nevű doo-wop együtteshez egy iskolai tehetségkutatón és  barátságot kötött az együttes akkori vezető énekesével, Herman Santiagóval. Később az együttest átkeresztelték The Premiersre. A tagok Lymon és Santiago mellett: Jimmy Merchant, Sherman Garnes és Joe Negroni.

1955-ben Merchant és Santiago írt egy dalt Why Do Birds Sing So Gay címmel. A dalt egy szomszéd szerelmes levelei ihlették, amelyeket egy lánytól kapott. Lymon javaslatára változtatták meg a dal címét Why Do Fools Fall In Love-ra. 1955 végén a Valentines együttes egyik tagja, Richard Barrett beajánlotta őket a Gee Records lemeztársasághoz, ahol ezzel a dallal felvételiztek. George Goldner a lemeztársaság feje azonnal felfigyelt rájuk – elsősorban Lymonra. A lemeztársaság The Teenagersre változtatta az együttes nevét. A csapat első és egyben legnagyobb slágere, a Why Do Fools Fall In Love 1956 februárjában jelent meg. Az R&B slágerlistán első, a pop slágerlistán hatodik helyet ért el. Első volt a brit slágerlistán is.

A dal szerzőiként hivatalosan egyébként a mai napig Morris Levy-t és Frankie Lymont tüntetik fel, noha nagyrészt Merchant és Santiago írta. Abban a korban azonban a lemeztársaságok gyakran kitrükközték a dalszerzőket a szerzői jogokból. A korai kiadványokon még feltüntették legalább Santiago nevét dalszerzőként, amellett hogy hozzáadták a lemeztársaság elnökéét, George Goldnerét, de a későbbi kiadványokon Santiago neve is eltűnt és maradt Goldner és Lymon, majd miután Golder eladta részesedéseit a lemeztársaságban, akkor az új tulajdonos Morris Levy neve került az ő neve helyére. 1992-ben egyébként egy bírósági ítélet megállapította, hogy Santiago és Merchant jogosult a szerzői jogdíjra a dal után, de ezt az ítéletet később elévülés miatt megsemmisítették, így hivatalosan továbbra is Levy és Lymon neve szerepel dalszerzőként.

Why Do Fools Fall In Love – 1956

A csapat sztárja egyértelműen Lymon volt gyermeki szopránjával, gazdag hangszínével, dinamikus és korát meghazudtolóan érett színpadi előadásával, ennek megfelelően a lemeztársaság egyre inkább őt tolta előtérbe például azzal, hogy a csapat neve előbb The Teenagers featuring Frankie Lymon-ra, majd Frankie Lymon and The Teenagersre változott. Imázsukat igyekeztek úgy alakítani, hogy az ne legyen „fenyegető” a középosztálybeli fehér amerikai szülők számára. Az első időszakban fellépésekkel, rádió és televíziós megjelenésekkel halmozták el a srácokat. Nagy-Britanniában is turnéztak, ahol még népszerűbbek lettek, mint otthon.

A csapat második legnagyobb slágere – I’m Not a Juvenile Delinquent

Lymon érettsége, vagy ha úgy tetszik koravénsége egyébként nem illúzió volt. Amint egy 1967-es, az Ebony magazinnak adott interjúban elmondta: gyorsan élt. Amellett, hogy 10 évesen már dolgozott, gyerekként sok mindent megtanult a nőkről és a szexről is: “Amikor 10 éves voltam… ismertem minden prostituáltat a környékünkön és jutalékot kaptam minden kuncsaftért, amit hoztam nekik. Üde, fiatal gyerek voltam és némelyikük úgy gondolta, hogy aranyos vagyok. Néha valami extrával fizettek. 12 éves korom előtt mindent tudtam a nőkről, amit csak tudni lehet.”

A lemeztársaság elnöke, Gordner 1957-ben meggyőzte Lymont, hogy szólóban folytassa pályafutását, ez azonban rossz döntésnek bizonyult: külön-külön sem Lymon, sem a Teenagers nem tudta megismételni azokat a sikereket, amiket együtt elértek. Ráadásul 16 éves korára Lymon hangja megváltozott, elvesztette fiú szopránját és ezzel párhuzamosan meredeken zuhant a népszerűsége. Az utolsó sikeres kislemeze még a Teenagersszel felvett (de – amint az alábbi videón is látszik – sokszor már egyedül előadott) Goody, Goody volt 1957-ben, 14-15 éves korában.

Felnőtt előadóként próbálkozott a visszatéréssel, de sikertelenül – a közönség nem fogadta többé el, pedig felnőttként is kiváló soul énekes volt. Azonban utolérte a gyereksztárok átka: megváltozott a hangja és elvesztette kisfiús báját, így már nem kellett többé a közönségnek. Tulajdonképpen nagyon ritka az, hogy gyereksztár felnőttként is sikeres karriert tudjon befutni, különösen a könnyűzenében. Két ilyen kivétel Stevie Wonder és Michael Jackson.

Lymon felnőttként – 1960. augusztus, egy hónappal 18. születésnapja előtt Bobby Day 1957-es slágerével a Little Bitty Pretty One-nal. Amint látható a fehér közönség nem túl lelkes.

A Seabreeze, Lymon egyik utolsó felvétele a halála előtt:

A felnőtt Frankie Lymon

1958-tól, 16 éves korától Lymon drogozni kezdett és heroin függővé vált. Próbált leszokni, de sikertelenül. 1966-ban le is tartóztatták kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény vádjával. 1968. február 27-én kábítószer túladagolásban halt meg, mindössze 25 évesen.

Lymon nemcsak későbbi gyereksztárokat inspirált, hanem a Teenagers, mint formáció kétségtelen inspirációul szolgált Berry Gordy számára amikor a Motown létrehozta férfi és női énekegyütteseit a Supremestől a Temptationson át a Jackson 5-ig. Hangzásvilágában különösen a lányegyüttesekre volt hatással Lymon és a Teenagers. A Teenagers Why Do Fools Fall In Love című slágerét Diana Ross ismét sikerre vitte 1981-ben – ez a verzió is Top 10 sláger lett (a hetedik helyig jutott a Billboardon). Frankie Lymon és a Teenagers 1993-ban bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be.

A Why Do Fools Fall In Love Diana Ross előadásában 1981-ben:

Advertisements