Xscape (album)

EPIC RECORDS XSCAPE

.

Megjelenés: 2014. május 9-13.

A felvétel ideje: 1980-2014

Kislemeze: Love Never Felt So Good

Stílus: pop, R&B, dance

Kiadó: Epic

.

 

.

.

Az Xscape (Deluxe) a Spotify-on:

 

Az Xscape Michael Jackson második posztumusz stúdióalbuma a 2010-ben kiadott Michael című album után.

A Michael album művészi kudarca után (többek között annak gyanúja, hogy az album három dala hamisítvány és nem is Michael énekli őket) Michael Jackson hagyatékkezelőjének és a Sony lemeztársaságnak nem volt könnyű feladat, hogy ismét helyreállítsa mind a rajongótábor, mind a szélesebb közönség bizalmát.

Ezenkívül természetesen általánosabb érvényű attitűdök is dolgoznak a posztumusz kiadványok ellen, de Michael hagyatékkezelője és a Sony is igyekezett hangsúlyozni, hogy az Xscape-pel nem Michael pályafutását kívánják folytatni – az úgy teljes, ahogyan ő hagyta. Ezek a posztumusz albumok inkább kreatív játékok Michael hátrahagyott, korábban ki nem adott dalaival.

“A posztumusz albumok természetesen mások, mint azok az albumok, amiket egy művész úgy fejez be és ad ki, hogy ő a parancsnok. Michael Jackson hivatalos kánonja – azok az albumok, fellépések és rövid filmek, amiket ő felügyelt és valósított meg életében – teljes. Az a katalógus a zenetörténelem egyik leglenyűgözőbb és legtartósabb katalógusa, amely továbbra is rajongók és művészek újabb és újabb generációit inspirálja.

‘Kortársiasítani’ Jackson dalait emellett egyfajta párhuzamos pálya abban, hogy az örökségét virágoztassuk. Nem arról szól, hogy helyettesítsük azt, amit Jackson hátrahagyott és nem is arról, hogy befejezzük anélkül, hogy maga a művész itt lenne – ez lehetetlen. Inkább arról van szó, hogy kreatívan kapcsolódunk a munkájához, hogy új és meggyőző módokat találjunk annak az esszenciának, izgalomnak és varázslatnak a megragadására, aki Michael Jackson.” – írják az Xscape albumhoz járó füzetecskében.

Az album standard verziója nyolc korábban ki nem adott dalt tartalmaz mai népszerű producerek által remixelt változatban – vagy ahogy a lemezkiadó szeret fogalmazni “kortársiasítva”. Ezek a producerek Timbaland, a Stargate, Rodney Jerkins és John McClain. A projektvezető az Epic Records jelenlegi vezérigazgatója, L.A. Reid volt.

A Deluxe verzió ezen felül tartalmazza ezen dalok eredeti/demó változatát, ahogyan Michael Jackson hátrahagyta őket, plusz még egy változatban az album első kislemezét a Love Never Felt So Good-ot (duettként Justin Timberlake-kel) és egy DVD-n két videót, amelyen a projektben résztvevő producerek beszélnek az album munkálatairól és Michaelről.

Az albumra kiválogatott dalok nem egy érát képviselnek Michael pályafutásából. A legkorábbi, a Love Never Felt So Good egy olyan dal, amelyet Michael Paul Ankával a ’80-as évek elején írt és vett fel (egyes források szerint 1980-ban, mások szerint 1983-ban). A legkésőbbiek a Chicago és a címadó Xscape című dal, amelyeken 1999-2000 körül dolgozott a 2001-ben megjelenő Invincible albumra, de végül arra nem kerültek rá.

A Love Never Felt So Good az album első dala és egyben bevezető kislemeze is. Noha ez volt az egyetlen olyan demó, amiből nem állt a producerek rendelkezésére multitrack (több sávos felvétel), csupán az a demó, ami az album Deluxe változatán hallható, mégis könnyű belátni, hogy miért erre a dalra esett a választás. Könnyed, gondtalan hangulata jól illeszkedik a mai trendekbe, amelyek sokszor merítenek abból a korszakból, amelyben ez a dal is született.  Az album standard változatán a dal azon verziója található meg, amelyben Michael énekel egyedül és amelynek a producerei John McClain és Giorgio Tuinfort voltak. A Timbaland produkciójában készült Justin Timberlake “duett” változat az album Deluxe verzióján található meg, mint bónusz felvétel. A szintén a Deluxe verzión megtalálható demó pont a maga egyszerűségével – csak egy zongora és énekhang – világít rá Michael énekesi és kifejező előadói képességeire.

A második dal, a Chicago Cory Rooney szerzeménye. 1999-2000 környékén írta meg Michael számára. Ebben az esetben a “kortársiasított” változat és a demó hangulata nagyon eltér egymástól. A demó egy lassú, majdhogynem meditatív hangulatú dal, míg az új változatot Timbaland felpörgette, táncolhatóvá tette a ritmusaival. A dal egy hűtlen feleségről szól, aki “elfelejtette” közölni a szeretőjével (Michael ennek a szeretőnek a szemszögéből énekel), hogy férjnél van és gyerekei vannak.

A Deluxe változat borítója

A Deluxe változat borítója

A harmadik dal a Loving You, amit Michael valamikor a ’80-as évek közepén írt és vett fel a Bad albumhoz, de arra nem került rá. Egy egyszerű, de roppant bájos szerelmes dal, amelyet Michael vokálja emel magasabb szintre. Könnyed hangulata leginkább a Love Never Felt So Good-hoz igazodik az album többi dala közül.  A modern produkciót itt is Timbaland készítette és saját bevallása szerint ez a kedvenc dala az albumról. Talán ez az a dal, ahol a “kortársiasított” változat a legkevésbé hajlik el az eredetitől, de a jellegzetes timbalandi ritmusok azért ide is bekerültek.

Az A Place With No Name című dal az America együttes 1972-es A Horse With No Name című slágerének az átdolgozása. Michael 1998-ban kezdett el dolgozni rajta Dr. Freeze-zel (Elliot Straite), akivel az America engedélyével új szöveget írtak a dalhoz. Míg az eredeti dal egy sivatagi magányos lovaglás hangulatát festi le (egyesek pedig úgy vélték, hogy átvitt értelemben a heroinról szól – a horse az angol szlengben heroint is jelenthet), Michael és Dr. Freeze szövege ezzel szemben egy álomvilágba visz minket, ahol örökös gondtalan boldogság uralkodik. A mesélőt csábítja ez a világ, ám végül mégsem marad, amikor egy a zsebéből előkerülő fénykép emlékezteti arra, hogy otthon egy család várja.

A dal új remixét a Stargate norvég producer duó (Tor Erik Hermansen és Mikkel Storleer Eriksen) készítette. Ez a változat egyrészt szándékosan retró érzést sugároz a korabeli számítógépes játék hangeffektekkel, másrészt hangmintázza Michael két korábbi dalát, a The Way You Make Me Feelt, valamint még dominánsabban a Leave Me Alone-t (mindkettő az 1987-es Bad albumon jelent meg). Ezen kívül a 6/8-os ütem révén bevallottan merít Stevie Wonder Higher Ground és Steve Winwood Higher Love című dalaiból is. Michael változata akusztikus, hagyományos hangzásával és hangszerelésével zeneileg sokkal közelebb áll az America eredeti dalához, mint a Stargate modern remixe.

A Slave to the Rhythm című dal demója 1989-ben készült. A dal egyik társszerzője az az L.A.Reid volt, aki ma az Epic Records elnöke és aki összehozta az Xscape albumot. Mellette Babyface, Daryl Simmons és Kevin Roberson jegyzi a dalt. Michael felvett néhány dalt abban az időben ezzel a csapattal, de végül más irányba fordult és Teddy Riley-t választotta fő munkatársául az 1991-ben megjelenő Dangerous albumhoz, így az L.A.Reid-Babyface dalok nem kerültek fel rá. A modern változatokat Timbaland a rá jellemző ütemekkel és hangzással frissítette fel. Az Xscape-en megtalálható egyik változat sem azonos a 2010-ben kiszivárgott Tricky Stewart féle remix-szel. A demó hangszerelése nagyon demó (primitív szinti és dobgép), viszont Michael énekének kifejező ereje fenomenális. Nem véletlen, hogy az album sok kritikája kifejezetten kiemeli Michael vokális teljesítményét, mint az album egyik legnagyobb értékét.

A dal kiválóan táncolható, klub kedvenccé válhat, bár a címe ellenére nem a bulizásról és a táncról szól.  A ritmus rabszolgája ebben a történetben egy olyan nő, akinek maradéktalanul helyt kell állnia a család és a férj kiszolgálásában és a munkahelyén is és akit a férje ennek ellenére nem becsül meg. A nő egy alkalommal ezt megelégeli és elszalad otthonról, de aztán mégis visszatér, hiszen “a ritmus rabszolgája, a szerelem ritmusáé”.

A Do You Know Where Your Children Are-t Michael írta 1988-91 körül. A dalnak egy változata 2010-ben már kiszivárgott, de az a változat a 2010-es Michael című albumhoz készült (végül nem került rá). Az Xscape-en két másik változat található meg. Timbaland verziója az album többi dala közül a Stargate A Place With No Name-jével állítható párhuzamba hasonlóan retró számítógépes játék hangeffektjei miatt. Az eredeti demó zeneileg mind Timbaland új verzióját, mind a 2010-ben kiszivárgott változatot tartalmazza, abból mindkettő levezethető, annak ellenére, hogy egymástól nagyon eltérnek.

A dal egy 12 éves kislányról szól, aki elszökik otthonról, mert a nevelőapja szexuálisan molesztálja. Eleinte az utcán kóborol, éhezik, majd Hollywoodba megy, hogy szerencsét próbáljon és sztár legyen, de a felnőttek ott is csak kihasználják, prostitúcióból tartja fent magát, amíg a rendőrség le nem tartózhatja.

A dalban sok potenciál volt és az üzenete is fontos, de talán azért maradt dobozban, mert Michaelt 1993-ban gyerekmolesztálással vádolták meg, (miközben a gyerek szülei pénzt követeltek tőle), így a közönség nyilván kétkedve és kritikusan fogadott volna tőle azután egy ilyen dalt. Azért azon érdemes elgondolkodni, hogy  egy olyan valaki, aki ennyire mélyen a szívén viseli az ilyen sorsokat mennyire reálisan molesztálna közben maga is gyerekeket… (Persze nem ez az egyetlen érv Michael ártatlansága mellett, de ennek bővebb kifejtése nem ennek a blognak a témáját képezi. Itt legyen annyi elég, hogy számos bizonyíték van arra, hogy az ellene felhozott összes vádnak anyagi motivációja volt és van a vádlók részéről.)

A Blue Gangstát Michael Dr. Freeze-zel írta 1998-ban az Invincible albumhoz, de azon végül nem jelent meg. Az új verziót megint csak jellegzetes ritmusaival frissítette fel Timbaland, de ebben az esetben tulajdonképpen a Michael által hátrahagyott verzió is már majdnem készen volt – sokak szerint nem is nagyon kellett volna hozzányúlni. Ebben a dalban Michael egy a párja által megbántott és becsapott szerelmes, egy “szomorú gengszter” perspektívájából énekel.

Az album címadó dalán, az Xscape-en Michael 1999-ben dolgozott az Invincible album munkálatai közben Rodney Jerkinsszel, Fred Jerkinsszel és LaShawn Danielsszel. Az albumra végül nem került rá, de Michaelnek voltak még vele tervei, ezért állítólag roppant dühös volt, amikor 2002-ben kiszivárgott az Internetre. A Blue Gangstához hasonlóan ennek a dalnak is csaknem készen volt már az eredetije, de Rodney Jerkins készített belőle egy 2014-es verziót is az Xscape-hez.

Az albumot a kritika világszerte pozitívan fogadta – a legtöbben úgy vélték az Xscape pozitív meglepetés ahhoz képest, amit a posztumusz albumok általában nyújtani tudnak és úgy tűnik a rajongók és a szélesebb közönség körében is sokkal kedvezőbb fogadtatásban részesült, mint a 2010-es Michael album.

Lásd még a VIBE magazin beszélgetését az album készítésében részt vevő producerekkel: https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2014/05/15/a-vibe-magazin-cikke-az-xscape-rol/

Az albumon szereplő dalok listája:

Standard változat:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Love Never Felt So Good Michael Jackson, Paul Anka Michael Jackson, John McClain, Giorgio Tuinfort, Paul Anka
2. Chicago Cory Rooney Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson, Cory Rooney
3. Loving You Michael Jackson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson
4. A Place With No Name Dewey Bunell, Michael Jackson, Dr. Freeze Stargate*, Michael Jackson, Dr. Freeze
5. Slave to the Rhythm L.A. Reid, Babyface, Daryl Simmons, Kevin Roberson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, L.A. Reid, Babyface
6. Do You Know Where Your Children Are Michael Jackson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson
7. Blue Gangsta Michael Jackson, Dr. Freeeze King Solomon Logan, Daniel Jones, Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson, Dr. Freeze
8. Xscape Michael Jackson, Rodney “Darkchild” Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels Rodney “Darkchild” Jerkins, Michael Jackson

* A Stargate produceri csapatot Tor Erik Hermansen és Mikkel Storleer Eriksen alkotja.

Deluxe változat:

A Deluxe verzió a fentieken kívül tartalmazza a dalok eredeti (demó) változatát és a Love Never Felt So Good Timbaland-féle remixét, amelyen Justin Timberlake is vendégszerepel.

Ssz. Dal Dalszerző A felvétel ideje
9. Love Never Felt So Good Michael Jackson, Paul Anka 1980-83 körül
10. Chicago Cory Rooney 1999-2000
11. Loving You Michael Jackson 1985-86 körül
12. A Place With No Name Dewey Bunell, Michael Jackson, Dr. Freeze Vezérvokál: 1998, de 2008-ig dolgoztak a dalon
13. Slave to the Rhythm L.A. Reid, Babyface, Daryl Simmons, Kevin Roberson 1989 nyara
14. Do You Know Where Your Children Are Michael Jackson 1988-91 körül
15. Blue Gangsta Michael Jackson, Dr. Freeeze 1998
16. Xscape Michael Jackson, Rodney “Darkchild” Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels 1999
Producer
17. Love Never Felt So Good (featuring Justin Timberlake) Michael Jackson, Paul Anka Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Justin Timberlake, Michael Jackson, Paul Anka

DVD

Ssz. Dal Időtartam
1. Xscape Documentary 23:21
2. Xscape Documentary Outtakes 2:40

 

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 2.
Egyesült Királyság: 1.
Franciaország: 1.
Spanyolország: 1.
Mexikó: 1.
Németország: 2.
Hollandia: 2.
Ausztrália: 2.
Kanada: 3.

Reklámok

Posted on május 21, 2014, in Michael Jackson and tagged , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink. 23 hozzászólás.

  1. Nagyon informatív az írás. Viszont bizonyos műfaji és ízlésbéli különbségek azért felütik a fejüket. Nekem a Michael album nem volt csalódás, ez annál inkább. Jobban érzem a pénzcsináló gépezetet és Michael akaratával való művészi szembemenést. Ez több dalon tetten érhető (Xscape, Slave to the rhythm, Chicago, Do you know). A Place with no name-nél nem zavar, hogy tettek alá egy Leave me alone-os zakatolós ritmust, és az sem, hogy a Love never felt so good funky-pop hangzást kapott. De a durva new dance-rnb-s hangzás zavar, tönkreteszi az egész albumot. Úgyhogy számomra a Love never felt so good és a Place with no name gatyába rázása ér valamit, a többi felejtős. Maradok a demóknál. A Slave, Xscape, Chicago esetében kimondottan tetszenek a demók, érzem Michaelt. A Do you know-nál pedig a rockos feldolgozás. És én lényegében csak elégedetlen rajongókkal találkoztam eddig, szóval az is a kampány része, hogy LA Reid azt mondja, a rajongók 100%-ig örülnek. Hát nem. Az első album, amit nem veszek meg, mert Michael zenei hagyatékának szisztematikus tönkretételében nem szeretnék asszisztálni! Ha külön lehetne megvenni a demo-anyagot, az más volna. De okosan(?) lehúzzák a rajongókat ezzel a deluxe- kiadvánnyal. Persze az mindenféleképpen jó, hogy új dalokat ismerhetünk meg, mert Michaelből sosem elég. 🙂

  2. Ez a legjobb összefoglaló,amit eddig magyar nyelven olvastam a kiadványról.Rajongóként én is szeretnék hozzászólni. Ausztriában már május 9-én a boltokban volt a lemez.Két boltban is jártam,mire a Delux változat csak a második üzletben volt kaphat, 18.99 Euro-t fizettem érte.( Ez az egy példány volt.) DVD helyett jobb lenne,ha az eredeti felvételek külön cd-én lennének.A DVD tartalma nem igazán érdekel. Nagyon örülök a dalokak,főleg,hogy nagyon jó minőségűek,a letöltött változatok elég gyengén szólnak a cd minőséghez képest. Ez pozitív meglepetés számomra. Igazából csak két dal teljesen új számomra: Chicago,Loving You. Egyszerűen kiválóak,befejezetlenül is. A többi dal Interneten már jóval korábban hallhatóak voltak,de nem ezzekkel a hangszerelésekkel.Ha tényleg ezek az eredetiek,akkor nagyon örülök,mivel nekem mindegyik nagyon tetszik.
    A remixek csak mixek,semmi közük Michaelhez,bár az alkotókon érződik,hogy valóban tisztelik Michaelt.Ha jól tudom,Michael édesanyja adta el Michael zenei katalógusát a Sony-nak,vagyis zöld utat adott mindenhez a jövőben. Szeintem minden hiba a projektekben visszavezethető ehez a tényhez. Ha nem adja el,lenne aki felügyelné ezt,de nem így lett. Szóval marad a fanyalgás. A lemez megvétele nem kötelező,de ha így teszek,és jól fogy a korong,akkor a Jacksont támadóknak ezt oda lehet dörgölni,valamint a család is részesül a bevételből. A demokban az ember 150%-ban MIchaelt hallgathat,s nekem ez a lényeg.

    • Örülök, hogy tetszik a bejegyzés.

      MJ katalógusát nem az anyja adta el a Sony-nak, hanem Michael a végrendeletében jelölte ki John Brancát és John McClaint a hagyatéka kezelésére. Ők kötöttek aztán a Sony-val üzletet. Ez mondjuk érthető, mert akkora összefonódás van MJ és a Sony között (nem utolsó sorban az ATV katalógus miatt, ami a világ legnagyobb zenei katalógusa és aminek 50-50%-ban birtokosa a Sony és MJ, illetve most már az örökösei), hogy bonyolult lenne egy válás. MJ nem szerette a Sony-t, de ő sem tudott elszakadni tőlük.

      Mint mindig, a rajongótábor megosztott – én sok olyan rajongót is látok, akiknek tetszik a kiadvány. Nyilván soha nem lesz olyan már, mint MJ életében, ezt kár is várni egy posztumusz albumtól. Nekem az sarkalatos pont volt, hogy a demókat beletegyék, így hogy beletették én nem bánom, hogy az album másik felén “kortársiasított” verziók vannak – ha nem tetszik max. nem hallgatom, ott az eredeti.

      Az mindig dilemma, hogy mi legyen egy művész hagyatékával a halála után. Mindig is vitákat fog szülni, hogy valami a helyes irányt képviseli-e vagy sem. De azért ne feledjük, hogy Michael is képes volt rá, hogy hagyjon embereket borzalmakat elkövetni a zenéjével annak érdekében, hogy “kortárs” hangzást kapjon – gondolok itt a Thriller 25 2008-as remixeire Will.I.Am, Akon stb. által… Ahhoz képest az Xscape csodálatos.

  3. Szerintem azért a remix-album és az Xscape (ami egy új kiadvány) azért nagyon nem egy kategória. A demók többségén hallani a műfajt, a stílust, a hangzást, amit Michael szeretett volna, hisz a legtöbb szinte kész állapotban volt. És nem arról van szó, hogy ne porolják le, hanem hogy ne menjenek szembe az eredeti elképzeléssel, ahogy az többségében hallható. Én ezért nem érzem a tiszteletet, és pont ezért nem is veszem meg. Ettől függetlenül keserédes öröm van bennem, hogy jól fogynak a lemezek, de nem örülök, hogy új rajongók egy torz Michael Jackson-kiadványt hallhatnak. De nem vitatkozni akarok, csak a teljesség kedvéért írtam le, hogy ezzel a kiadvánnyal nem sikerült helyreállítani a bizalmat, mert ugyanolyan megosztott a rajongótábor a kiadvánnyal szemben, csak épp most más ok miatt, mint a Michael-nél. :S Reméljük, lesz egyszer egy valóban bizalmat visszaállító album is, mindenki örömére!

  4. Hm. Ma hallgattam meg összevetve az eredetieket a modernizáltakkal, olyan mintha egy sörfesztiválokon nevelkedett, loopokból “zenét” fabrikáló stájerországi dj mixelt volna újra a trackekből egy mit is… Egy Timberlake promó lemezt. A Slave to the rhythm-ből csak a ritmus tűnt el, meg egyébként is az a fajta disszonáns atmoszféra minden dalból, amiből Jackson hangja jelentette a feloldást. Nagyon jól ki volt ez találva, kár volt kruttyogós lakodalmas popot csinálni a demókból.

  5. Bocsi, nem mindegyik esetben tudtam értelmezni. Én a modernizált verziókat nem is nagyon hallgattam, csak a demókat, de akkor azok mennyire vannak olyan állapotban, ahogy Michael hagyta őket? Ami összezavar, az a Do You Know…, mert a 2010-es verzió kissé eltért ettől, de akkor most melyik volt az “eredeti”?
    A Michaelről kikerült pár éve a Hollyood Tonight demója, ami magasan veri nálam az albumon szereplőt. Azt például nem értem, hogy a “She’s only fifteen” sort miért vágták onnan ki.
    De például ott van a Best of Joy is, amiről nem tudom eldönteni, hogy hozzányúltak vagy nem? Pedig az elvíleg MJ egyik legutolsó dala.

    • A másik, ami hasonlóan elgondolkoztatott, az a Chicago/She Was Loving Me. Ebből is volt már egy demo [?] az interneten, ami kicsit rockosabb, mint ami az albumon demóként megjelent. Vagy Michael két verziót hagyott belőle, vagy mégis hozzányúltak.

  1. Visszajelzés: Michael Jackson posztumusz stúdió albumok | Michael Jackson Zene Blog

  2. Visszajelzés: Új rekordhoz segítette Michael Jacksont a Love Never Felt So Good a Billboardon | Michael Jackson Zene Blog

  3. Visszajelzés: Brit rajongók Xscape kisfilmje | Michael Jackson Zene Blog

  4. Visszajelzés: Ismét az amerikai Top 20-ban a Billie Jean! | Michael Jackson Zene Blog

  5. Visszajelzés: Egy Michael Jackson rajongó perel a Cascio-dalok miatt | Michael Jackson Zene Blog

  6. Visszajelzés: Love Never Felt So Good | Michael Jackson Zene Blog

  7. Visszajelzés: A Loving You lesz az “áthidaló kislemez” az Xscape-ről | Michael Jackson Zene Blog

  8. Visszajelzés: Steve Porcaro a Human Nature-ről, a For All Time-ról és a Chicago 1945-ről (rajongói beszámoló) | Michael Jackson Zene Blog

  9. Visszajelzés: Az Xscape túl az 1 millión, a Bad ismét a brit Top 20-ban | Michael Jackson Zene Blog

  10. Visszajelzés: A következő kislemez az Xscape-ről: Az A Place With No Name | Michael Jackson Zene Blog

  11. Visszajelzés: Loving You | Michael Jackson Zene Blog

  12. Visszajelzés: Ma debütál A Place With No Name videója! | Michael Jackson Zene Blog

  13. Visszajelzés: A Place With No Name | Michael Jackson Zene Blog

  14. Visszajelzés: Slave to the Rhythm | Michael Jackson Zene Blog

  15. Visszajelzés: Sony hackelés: az Xscape hozta a legnagyobb bevételt a Sony-nak 2014 első háromnegyed évében | Michael Jackson Zene Blog

  16. Visszajelzés: 100 millió lejátszáson felül a Billie Jean a Spotify-on | Michael Jackson Zene Blog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: