Michael Jackson: Az álom táncosa (3. rész)

Folytatás innen.

A Nagyszínpad sámánja

The Dancer of Dream 4Amikor Michael Jackson színpadra lépett extázisban táncolt. És ez nyilvánvaló a néző számára. A legjobb táncosok és zenészek mind belépnek egy különleges tudatállapotba, amikor alkotnak. A művészet a legmagasabb formájában lehetetlen a tudatalattival való együttműködés képessége nélkül és anélkül, hogy kihasználnánk módosult tudatállapotokat és intuíciót. Enélkül nem művészet, hanem egyszerűen olcsó szakmunka.

Térjünk vissza a tánc vallásosságának ideájához. A Föld első professzionális táncosa egy sámán és egy pap volt. Ő volt sok más művészet úttörője is. A tánc egy emberi lény, a felsőbb erők és az őseink szellemei közötti kommunikációból született. Lényegében a tánc a közvetítés egy formája, de nem egy passzív forma – hanem aktív. A korai sámánokat a tamburinok vagy dobok ritmikus ütemei segítettek transzba esni és a rituálé más résztvevőit is segítettek elmerülni ebben a transzban egy bizonyos mértékig. A zene világos ritmikus alapra épült, mert ez megigézett állapotban tartotta a hallgatókat. A civilizáció fejlődésével ezek az alapok új formákká alakultak, de nem veszítették el az eredeti jelentésüket.

Ugyanezt lehet megjegyezni a klasszikus indián templomi táncról, ahol a táncos viselkedése nyugodtabb a sámánénál és a mozdulatok gondosan megtanultak és precízen kivitelezettek, de a ritmikus alap és a tánc közvetítő természete ugyanaz marad. Fontos megjegyezni, hogy az indián mitológiában maguk az istenek is táncosok voltak. Ezért a táncnak nagyon spirituális szerepe volt.

A keresztény Európában a helyzet más volt. Igaz, hogy a keresztény kultúrába sok szokás a pogány vallásokból került be. A keresztény ünnepeknek és rituáléknak a történelmi gyökerei a pogány vallásokhoz és az ősi időkhöz nyúlnak vissza – a jelképeket, a jellegzetességeket és hagyományokat egyszerűen új módon interpretálták és mutatták be. Így keresett az új világ kompromisszumot a régi világgal. Ugyanakkor a keresztény kultúra elutasította a táncot és kizárta a templomaiból, egyfajta testi dekoratív művészetnek minősítve azt – olyasminek, amit Bejart említett a könyvében. Azokban az időkben – és tudva azt, hogy a táncban afrikai és indián kulturális hatások tükröződnek – szó sem lehetett arról, hogy a táncot elfogadják a templomban. A táncnak volt egy bizonyos spirituális hatása, de csak a világi kerek közé szorítva.

Amint azt az elején mondtam én a táncot és a zenét az univerzumot uraló isteni energia szikráiként látom. A ritmus egy olyan dolog, amivel mind rendelkezünk: a szívünk üteméről van szó. Ha a szívverés nem ritmusos akkor az komoly betegség jele. A zenei ritmus segít nekünk érezni az univerzum harmóniáját és jobban érezni magunkat. A különféle ritmusok különféle hangulatokat keltenek, de minden ritmus reflektál a természetünkre.

A ritmus legalapvetőbb manifesztációi az emberek biológiai életében a szex és a terhesség. Remélem az előbbit nem kell magyaráznom, de az utóbbi figyelemre méltó, mivel a születés előtti állapotunk az, ami megtanít bennünket a szinkopálásra, az egyik legfeltűnőbb és leginkább megbabonázó ritmikai jelenségre. A szinkopálás annak eredményeként alakul ki, hogy két szív eltérő ritmusra ver – az anyáé lassabban, mint a gyermeké. Ezért hat a szinkopált ritmus olyan nyugtatóan ránk. Ezt hallottuk attól a pillanattól kezdve, hogy megfogantunk az anyánk méhében.

Könnyű meglátni, hogy a sámán technikák és a templomi tánc hatásai hogyan kerültek át modern populáris előadásokba. Ugyanazok az alapvető elemei: egy élettel teli ritmus, egy őrjöngő közönség és itt is a központi fő alak egy extázisban lévő táncos.

Michael Jackson ehhez hozzáadott még egy fontos elemet: a spirituális üzenetet. Előadásának extázisa a leginkább az olyan dalok során lenyűgöző, mint a Man in the Mirror, ahol arra bátorít, hogy felfedezzük a saját belső erőnket a pozitív változtatáshoz. Noha ez nem egy egyház vagy kultusz rítusa, a keret mégis ugyanaz: a legerőteljesebb érzelmi csobbanás arra irányul, hogy megváltoztassa valakinek a tudatosságát és tudatállapotát, ahogy a környező valóságot is. Egy ilyen abszolút hit a művészet erejében a tudatunk megváltoztatásában és egy ilyen teljes odaszántság a művészete kivitelezésében csodákat művelhet több ezer emberrel.  Ez különbözteti meg Michaelt más táncos szórakoztatóművészektől.

Az is megjegyzendő, hogy a művészetében Michael megkísérli összeegyeztetni a táncot és a kereszténységet és ezt azzal éri el, hogy az afro-amerikai kultúrából merít. Például a Will You Be There című dala egy ima, amelyet egy gospel kórus kísér. Egy gospel kórus mindig mozog az előadások alatt, de Michael ennél is tovább ment a showjában és hozzáadott balett táncosokat és egy szárnyas angyalt, aki fentről száll alá a színpadra. Ez egy templomi misztérium lefordítva a látvány nyelvére, a színpad nyelvére. A Man in the Mirrortól eltérően, ahol a mély érzelmeket egy őrjöngő energiahullám demonstrálja, itt egy megilletődött és könnyes Istenhez fordulást látunk – egy színtiszta vallásos extázist.

Így Michael művészete keverte a sámánizmust a keresztény alázat közvetlen megnyilvánulásaival. Több világot egyesített magában és nehéz megmondani, hogy ő melyik világhoz tartozott inkább. A művészete világi, vallásos és társadalmi volt egyszerre. Csak abban vagyok biztos, hogy a tehetségének volt egy ősi természete, amit talán hívhatok egy sámán tehetségének. Vagy egy varázsló tehetségének, ha így jobban tetszik.

Michaelben nem véletlenül voltak meg mindezek a tehetségek. Az afrikai kultúrától örökölte őket és volt benne amerikai indián vér is. Ha az apja sztorija igaz, akkor Michael egyik őse egy amerikai indián gyógyító és sámán volt, akiről gyakran megemlékeztek a történeteikben a Jackson családban a nagyapák és a dédapák. És ha még nem is hiszed el ezt az izgalmas sztorit a sámán ősről, akkor sem meglepő, hogy Michael egy igazi táncoló sámán volt a színpadon. Az afro-amerikaiak és amerikai indiánok vére ugyanazokból az ősi gyökerekből ered: mindkét kultúrában központi szerepet töltött be a ritmus és a spiritualitás. Száz évvel ezelőtt bármelyik amerikai indiánt lehetett misztikusnak és gyógyítónak nevezni, mert mindez annyira szerves része volt a mindennapjaiknak és a spirituális életüknek. Michael óriási spirituális potenciállal rendelkező ember volt, amit a lehető legteljesebb mértékig ki is használt. Sok története önmagáról, valamint olyan emberek megfigyelései, akik ismerték őt, ezt támasztja alá.

A belőle kiáramló energia és a ragyogás a szemeiben világos jelei egy hatalmas spirituális energiával rendelkező embernek. Ez tartós benyomást tett az emberekre és úgy érezték tőle, mintha egy földre pottyant angyalt látnának; noha a valóságban hús-vér ember volt sok ellentmondásos személyiségjeggyel. Nem kétséges, hogy számos jótékony cselekedete és altruizmusa megerősítette hírnevét szentként, de a csodálatos energiája volt az, ami miatt túlvilági csodának tűnt az emberek szemében.

Vannak, akiket még mindig meglep, hogy egy pop énekest nyilvánítottak korunk legnagyobb szórakoztatóművészévé. Mondhatom, hogy ő mindenkinél jobban érdemes erre a címre, mert egy szórakoztatóművész igazi szerepe az, hogy isteni extázist közvetítsen az embereknek, hogy megváltoztassa a tudatállapotukat, hogy ámulatba ejtse őket a saját példájával és hogy megérintsen sok szívet azzal, hogy drámai művészeti formákat talál arra, hogy mindezeket elérje.

Nem a hang, vagy a technikai kiválóság, ami csodává tesz egy szórakoztatóművészt és nem is az, hogy követi a jó ízlés kánonjait vagy egy fennkölt stílushoz tartozik. Nem, a csoda akkor történik meg, amikor van karizma és egy ügyesen megtervezett előadás a spirituális energia maximális töltését hordozza. Egy igazi szórakoztatóművész ötvözi a természetes művészetet, a kiemelkedő egyéniséget, a szenvedélyt, a kreativitást és az odaszántságot. Egyetlen más előadó sem volt képes mindezt ugyanolyan mértékben megtestesíteni, mint Michael Jackson a maga jellegzetes eredetiségével.

Vitatkozhatnánk a dalai művészi értékéről vagy a technikájáról, de egyetlen ilyen kritika sem tükrözné a személyisége fontosságát a művészettörténelemben: az egyéniségét, a tökéletesített és emlékezetes imázst, amit megalkotott és a kreatív és emberi karizmáját, amely számtalan rajongója kivételes szeretetében manifesztálódott.

Még a botrányok és a tömegmédia őrjöngése sem tudott elfordítani sok millió embert ettől a csodától. És ez nem egy elvont, gondolattalan fanatizmus műve. Hanem arról van szó, hogy ez az ember teljesen átadta magát a színpadnak és az embereknek és addig dolgozott, amíg már nem tudott többé és szétterítette az energiáját. Az odaszántsága ugyanezt az odaszántságot eredményezte viszont.

Észre kell vennünk, hogy a reklám és a promóció ebben nem játszik szerepet. A reklám csak addig működik, amíg együtt maradsz a közönséggel. Meddig tudnál fennmaradni, ha semmire sem lennél képes? Ezért látjuk a rövid életű együttesek és sztárok végtelen sorát, akik már csak a régen elfeledett poszterek papírján csillognak. Michaelnek megvolt az a képessége, hogy megragadja a tömegek figyelmét és ez a képessége már a korai gyermekkorában is megvolt, amikor még nem volt reklám. Az meg egy teljesen más dolog, amikor nem csupán képes vagy magadra vonni a figyelmet, hanem meg tudod nyerni milliók szeretetét az egész világon – és nemcsak a tinédzser kislányok szeretetét, hanem bármilyen korú és generációjú emberek életre szóló elkötelezettségét.

Folytatás itt.

Advertisements

Posted on február 5, 2015, in Michael Jackson and tagged , , , , , , , . Bookmark the permalink. 2 hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: