Michael Jackson: Az álom táncosa (8. rész)

Folytatás innen.

This Is It

Az utolsó téma, amit tárgyalni szeretnék az Michael képességei táncosként és az, hogy vajon veszített-e valamit ezekből a képességekből, amikor idősebb lett. Sajnos hallottam ilyen véleményeket az utolsó előadásai kapcsán a This Is It-ben.

Hadd fogalmazzak így: sok módon lehet tekinteni a táncra, de sohasem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a tánc művészet, nem pedig sport. Ezt már mondtam, de fontos, így elmondom még egyszer. Sőt, ez a legfontosabb dolog. A tánc művészet, nem pedig sport.

Persze a tánc szorosan kapcsolódik a testhez, így a fizikai kondíció és a technikai képesség tényező, amikor megítéljük egy táncos teljesítményét. Néhány technikai aspektus fontosabb a balettben, néhány a néptáncban, megint mások pedig a pop színpad táncában. Mégis, akármi legyen is a technika fontossága, a művészi tartalommal kell kezdenünk. A technika másodlagos. Ez nem tagadja bizonyos alapok szükségességét ennek vagy annak a mozdulatnak az előadásában. De itt egy nagy sztár kiválóságáról beszélünk, nem pedig kezdőkről.

Az orosz balettben a táncosok 38 éves korukban vonulnak vissza. El tudod ezt képzelni? Nem 50 évesen, nem 45 évesen – 38 évesen! Természetesen a munkaterhelésük hatalmas. Ezért van az, hogy a korai visszavonulás a klasszikus balett sajátja, nem pedig általános szabály bármilyen fajta táncra. Mégis az emlékezetünkben kell tartani, hogy van olyan, hogy visszavonulás 38 évesen.

Természetesen néhány balett táncos hosszabb ideig táncol. Maya Plisetskaya még 70 éves korában is fellépett. De mindenki megérti, hogy a kor hatással van. Egy ilyen művésznek nincs sok fellépése, noha nagy lehet a kereslet a jegyekre, mert az emberek egy nagy sztárt akarnak látni, akár 20, akár 70 évesen. Egyéniséget és tartalmat akarnak látni, nem egy tökéletes fouetté-t. A táncművészetben az egyéniség a legfontosabb és ez egy kiemelt elem a sztár előadásában.

Mondok még egy példát: a flamencóban az emberek nagyon idős korukig táncolnak. Nincs visszavonulás 38 évesen. Sőt, továbbmegyek és azt mondom, hogy általában a karrierjük csak 30 éves koruk után kezdődik. Senki sem teheti semmissé az idősödő test fizikai változásait, mégis, a spanyolok még akkor is táncolnak, amikor már elég idősek, hiszen a legfontosabb a művészi tartalom. A flamencóban a spiritualitás és a művészet fontosabb, mint a technika. Ezért az idősebb táncosokat néha nagyobb becsben tartják, mint a fiatalokat: van mondanivalójuk, amikor a színpadon vannak. Ez az érett emberek művészete. Ebben a művészetben csak akkor tudsz sikert elérni, ha megfelelő élettapasztalatod van. És nagyon fontos személyiségnek lenni. Ahhoz, hogy színpadra állj és mondj a közönségnek valamit, különböznöd kell és ki kell tűnnöd a többiek közül.

Ezt nemcsak azért mondom, hogy rámutassak a különbségre a művészet elsődleges és másodlagos elemei között, hanem azért is, hogy rámutassak egy mester és egy közönséges előadó képességei közötti különbségre.  Fontos megérteni, hogy néha egy mester nem azért kiemelkedő, mert képes valami olyat csinálni, amely nagy fizikai teljesítményt igényel, hanem azért, mert ezt egy hihetetlen és egyedülálló módon teszi. A közönséges előadók gyakran azzal hívják fel magukra a figyelmet, hogy csinálnak egy nagyon magas ugrást vagy tökéletesen megtanulnak egy koreográfus által a színpadra állított mozgássort. Valóban mindkét eset professzionális. De ez a professzionalizmus más célokat szolgál.

Michael Jackson egy pop táncos, akinek a munkája az előadóművészet kategóriájába tartozott, nem a sportéba. Akárcsak a néptánc vagy a klasszikus színház ő is jelentőségteljes párbeszédet teremtett meg a közönséggel és Istennel. Ez volt a fő üzenete; ez volt az, amit ő a közönségnek adott – mind ösztönösen, mind meglehetősen tudatosan, mint egy professzionális és eredeti művész.

50 éves volt, mégis a mozgása tökéletes volt. Mi másra volt még szüksége ahhoz, hogy képes legyen előadni az ő műfajában? Semmire.

Igen, úgy hiszem már nem tudott egyszerre olyan sok órán át táncolni vagy ugyanazzal az energiával, mint amikor 20 vagy 30 éves volt. Egészséges 50 éves embernek lenni a színpadon még mindig nem olyan könnyű, mint 30 évesen a színpadon lenni – van különbség. De nem volt szükség arra, hogy ugyanakkora energiát tegyen bele. A maratonfutás a fiataloknak van. Michaelnek csak az egyéniségét kellett megmutatnia, a mozgását, a temperamentumát és a szenvedélyét. És ez minden. Kell-e mondanom, hogy mindez megvolt benne?

The Dancer of Dream 13Így amikor Michaelt mutatják a This Is It-ben arról azt mondhatom – még mindenféle szimpátiát magam mögött hagyva is -, hogy sokkal jobb volt, mint a táncos csapata, mert a teste megéli a tánc minden másodpercét. A táncmozdulatai természetesek a számára. És nem számít mennyire próbálták ezek a briliáns fiatalemberek, soha nem tudnának olyanok lenni, mint ő, még akkor sem, ha nagyon tehetségesek vagy fizikailag erősebbek.  Őszintén szólva ezt nem is kellene magyaráznom, mert ez egy alapvető igazság. Az a tény, hogy ezzel időt kell töltenem bosszantó, mert néhány ember egyszerűen nem érti az alapokat. Ez a félreértés nemcsak egy olyan kiemelkedő táncos kapcsán szomorít el, mint Michael Jackson, hanem szélesebb kontextusban is, a tánc, mint művészeti forma és társadalmi jelenség megértése kapcsán is.

Szeretnék megjegyezni még egy fontos dolgot: Michael nemcsak idősebb lett, hanem keresztülment jó néhány megpróbáltatáson és gyötrelmen is az életében. Ez tény. De az, hogy egészséges volt-e vagy sem, nem igazán változtat semmit a képességein. Világos, hogy nagyon nehéz élete volt, mégsem vesztette el soha a képességét arra, hogy nagyszerűen énekeljen és táncoljon. A film ezt teljes hosszában demonstrálta. Csak azt mondhatom, hogy a próbák minden bizonnyal fárasztóak voltak Michael számára, de még mindig tudta hogyan kell keményen dolgozni és mesterien előadni.

Ami azt illeti, hogy hogyan táncol a filmben: minden képkocka egy kis mestermű. Gyakran a tánc nem túl bonyolult. Nyilvánvaló, hogy Michael improvizál, néha újra és újra ugyanazt a mozdulatsort ismételve, ami gyakori jelenség az improvizációban. Ez nem stresszes a számára – ez egyfajta relaxálás. Máskor egyszerűen csak bolondozik. De csodálatos. Még amikor bolondozik is egy zseni: a teste egy zseni teste. A bolondozása is egyéni és nem lehet imitálni.

Egyszer Michael azt mondta Martin Bashir újságírónak, hogy egy táncosnak nem szabad gondolkodnia – éreznie kell. Ez teljesen igaz. Úsznod kell az árral. Ez illeszkedhet a zenéhez, vagy kifejlődhet anélkül, mint valami független vizualizáció. És ez nem azt jelenti, hogy üres a fejed – a tánc egy non-verbális információ. De nem lehetsz pszichésen stresszes amikor táncolsz különben kudarcot vallasz. Szabadnak kell érezned magad. Ha olyan technikailag bonyolult elemekről beszélünk, mint az ugrások vagy forgások – azok nagy koncentrálást igényelnek. De egy olyan mozgást, amely kívülről nagyon bonyolultnak tűnik,  a táncos gyakran a relaxálás egy elemeként fog fel. A test hullámzik, a karok ívesek, a nyak meghajlik, a láb kinyújtva – mindezt a szabadság és könnyedség érzésével teszik, mint egy mindennapi sétát. A mozgásod a táncban a természetes testbeszédeddé válik.

Az olyan emberek, mint Michael sosem lépésről lépésre sajátítanak el egy mozgást. Együtt élnek vele. Nem úgy jössz el egy balett órára, hogy azon gondolkodsz, hogy hogyan kell csinálni egy mozdulatot. Ehelyett elkapod annak a mozdulatnak az érzését, csinálod és olyan természetessé válik, mint a levegővétel. Ha tudod hogyan kell csinálni, akkor örökké tudni fogod – mindaddig amíg a motoros funkcióid rendben vannak.

Amikor a táncosok azt mondják, hogy a tánc pokoli edzés az azt jelenti, hogy 5-20 perc tánc után fáradt leszel és néhány óra múlva szörnyen kikészülsz. De ez nem jelenti azt, hogy folyton az jár a fejedben: “Ó, Istenem, ez olyan nehéz!” A tánc magabiztossá és boldoggá tesz a fizikai teher ellenére. Néha a tánctól vérzik a lábad és begyulladnak az ínszalagjaid. De amikor táncolsz megpróbálod figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, ami olyankor gyakran gyengébbnek is tűnik, mint amilyen. Amikor eksztázisban vagy a fájdalom teljesen el is tűnhet. Megtörténik. A színpadon minden csodálatosnak tűnik,  bámulatosnak és váratlannak. Magas az adrenalin szinted. És néha nem is érzed a fájdalmat vagy a munka teljes következményét másnapig.

Nem vagyok orvos vagy tudós, aki le tudja írni az agyi folyamatokat ebben a tudatállapotban. De annyit mondhatok, hogy a színpad gyakran rejtett képességeket hoz elő és a test rejtett tartalékait, ami a tudatalattink és megváltozott tudatállapotunk használatának képessége miatt válik lehetővé. Ismét visszakanyarodtunk ezen cikk fő témájához: Michael a táncban élt, így abszurd azt mondani, hogy későbbi képességei gyengébbek voltak, mint korábban.

Folytatás itt.

Reklámok

Posted on február 23, 2015, in Michael Jackson and tagged , , , , , , , , , . Bookmark the permalink. 2 hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: