The Wiz

The-wiz-1978A Wiz című film  L. Frank Baum Óz, a nagy varázsló című meséjének afro-amerikai interpretációja. Az eredeti műből  William F. Brown írta át – eredetileg színházi musicalnek. A zenét Charlie Smalls írta hozzá. Ez volt az egyik első olyan darab, amiben csak afro-amerikai színészek játszottak.

Színházi premierjére 1974. október 21-én került sor Baltimore-ban, 1975-ben pedig bemutatták a Broadway-n is New Yorkban. A Broadway produkció eleinte nehezen indult, vegyes kritikákat kapott, az érdeklődés lanyha volt és már majdnem úgy volt, hogy befejezik, amikor egy televíziós reklámnak köszönhetően kedvezőre fordult számára a széljárás. Ebben a reklámban a darab szereplői az Ease On Down the Road című dalt énekelték a műből, s ez aztán a zenei sikerlistákon is kisebb slágerré vált, majd maga a Wiz is sikeressé lett a Broadway-n. Végül hét Tony-díjat nyert – köztük a legjobb musicalnek járót. A Broadway produkció 1672 előadást élt meg, de voltak különféle egyéb színházi inkarnációi is, 1977-ben pedig a Motown lemeztársaság megvásárolta a jogot arra, hogy mozifilmet készíthessen belőle.

A filmet Sidney Lumet rendezte, forgatókönyvét Joel Schumacher írta. 1978. október 24-én mutatták be a Motown Productions és az Universal Pictures közös produkciójaként.  Kereskedelmileg bukás volt, hiszen nem hozta be a költségvetését sem, és a kritikusoktól is inkább hideget kapott, mint meleget.  Többek között azt kifogásolták, hogy az akkor már 33 éves Diana Ross játszotta Dorothy szerepét, aki még akkor is túl öreg volt a szerephez, ha figyelembe vesszük, hogy a Wiz Dorothy-ját nem kislánynak írják le, mint az eredeti Ózban, hanem egy 24 éves óvónőként. Egyébként a szerepet eredetileg Stephanie Mills játszotta volna, aki a Broadway darabnak volt a Dorothy-ja, de aztán Diana Ross “kitaposta” magának. Máig sokan úgy vélik, hogy mind életkorát, mind hangi adottságait tekintve Mills jobb választás lett volna.

Holdséta című önéletrajzában Michael Jackson így írt: “Az eredeti Broadway-előadást is láttam, s mondhatom, nem okozott csalódást. Esküszöm, legalább hatszor-hétszer megnéztem. Később még szoros barátságba is kerültem a darab sztárjával, Stephanie Millsszel, aki Dorothyt játszotta. Akkor mondtam neki, és ma is az a meggyőződésem, valóságos tragédia, hogy színpadi játékát nem őrizte meg a film. Minden alkalommal sírtam az előadás alatt. […] Ha megkísértett volna a vágy, hogy [színházi] színpadra lépjek, valószínűleg Stephanie-val szerettem volna dolgozni, bár az előadásai olyan megindítóak voltak, hogy feltehetőleg ott helyben, a  közönség orra előtt elsírtam volna magam.” [1]

Michael ugyanakkor azt is elárulja önéletrajzában, hogy a Motown valószínűleg Diana Ross miatt vette meg egyáltalán a darabot. A főbb szereplők közül érdemes megemlíteni még az Ózt alakító Richard Pryor nevét.

A Home című dal Stephanie Mills előadásában:

A Home című dal Diana Ross előadásában a Wizben:

Stephanie és Michael egyébként egy lakásban laktak a Wiz forgatása alatt New Yorkban:

Michael Jackson és Stephani Mills együtt lakott New Yorkban a Wiz forgatása alatt

Michael Jackson és Stephanie Mills együtt lakott New Yorkban a Wiz forgatása alatt, de a filmvásznon nem szerepeltek együtt, mivel Dorothy szerepét Diana Ross kapta

A főszereplő megválasztása mellett voltak persze egyéb gondok is. Az alap koncepció, hogy mesevilág helyett a rideg valóságba, nevezetesen egy lepukkant urbánus környezetbe (gettóba) helyezik a cselekményt nem lett volna rossz, de a kivitelezés hagyott kívánnivalót maga után.

A negatívumok mellett volt néhány pozitívum is, amit a kritika megjegyzett – ezek közül az egyik az akkor 20 éves Michael Jackson szereplése volt. Michael akkor ugyan már nem volt a Motown lemeztársaságnál, de nála keresve sem találhattak volna jobbat a kedves, szeretetreméltó Madárijesztő megformálására. Ráadásul személy szerint számára fontos mérföldkő volt ez a film, hiszen ennek forgatásán találkozott Quincy Jones jazz zenésszel (bár nem először, hiszen Michael gyermekkorában is volt már egy futó találkozásuk), akit felkért, hogy legyen első felnőttkori szólóalbumának, az Off The Wallnak a producere. A többi pedig történelem, hiszen az Off The Wallt aztán követte a Thriller és a Bad, mint közös munkájuk gyümölcse.

Michael így írta le a megismerkedésüket önéletrajzában: “A rendezői utasítás úgy szólt, hogy a szalmahajamból húzzak ki egy darab papírt, és olvassam fel, ami rajta áll. Egy Szókratész-idézet volt. Olvastam már Szókratészt, de még sohasem mondtam ki a nevét. Mindig azt hittem, Szohratesznek kell ejteni, ezért így olvastam fel. Hirtelen csend lett, majd valaki azt suttogta: “Szókratész”. Odanéztem, s mintha a férfi valahonnan ismerős lett volna. Nem tartozott a szereplők közé, de úgy tűnt, tagja a stábnak. Emlékszem, nagyon magabiztosnak találtam. Az arca barátságos volt. Kissé zavartan elmosolyodtam a hibás kiejtés miatt, és megköszöntem a segítségét. Az arca bosszantóan ismerősnek tűnt, aztán hirtelen rájöttem, hogy már találkoztunk. Megerősítette a gyanúmat, amikor a kezét nyújtotta felém.”A nevem Quincy Jones. Én csinálom a hangszerelést.”” [1] 

A hangszerelés mellett Jones a Wizben zenei producerként szerepelt, illetve néhány új dalban zeneszerzőként is. Egyébként a film zenéjének nagy részét továbbra is Charlie Smalls eredeti szerzeményei alkották – így például a Michael által szólóban előadott You Can’t Win, illetve az  Ease on Down the Road is az eredeti musical dalai.

Michael saját elmondása szerint nagyon élvezte a forgatást: “Mindig úgy képzeltem, hogy a filmvásznon majd valami nagyon elegáns dolgot fogok előadni. New York-i tapasztalataim, amiket a maszkok és kosztümök készítése során a szakemberektől szereztem, ráirányították a figyelmemet a filmezés másféle csodáira. Mindig szerettem a Charlie Chaplin-filmeket, ám nem láthattunk tőle semmi igazán elegánsat a némafilmek napjaiban. Az ő mélyen emberi karaktereiből akartam valamit átmenteni Madárijesztő figurájába. Mindent szerettem azon a kosztümön, a kicsavart lábakat, a paradicsomorrot, a kócparókát. A narancs-fehér mintás pulóvert, amelyet akkor kaptam, még évekkel később is használtam egy felvételemen.
A filmben ragyogó, igen bonyolult táncjelenetek is voltak. Megtanulásuk nem jelentett gondot a számomra. Ám éppen ez a tény váratlan konfliktushelyzetet teremtett köztem és partnereim között. Már egészen kisfiú korom óta bárkit figyeltem tánc közben, máris elsajátítottam a lépéseket. Mindenki másnak úgy mutatták meg, lépésről lépésre, hová tegye a lábát, a csípőjét. Csípőt balra, nyakat jobbra… ilyenformán. Én viszont csak nézem és már tudom is.
Amikor a The Wizt csináltuk, partnereimmel – Bádogemberrel, Oroszlánnal és Diana Ross-szal – együtt kaptuk a koreográfiai utasításokat, s hirtelen megéreztem, hogy haragszanak rám. Nem tudtam rájönni, mi bajuk van, míg Diana félre nem vont és meg nem mondta, hogy kínos helyzetbe hoztam őt. Csak bámultam rá. Kínos helyzetbe hoztam Diana Rosst? Én? Elmondta, hogy tudja, nem szándékosan teszem, de túlságosan gyorsan tanulom meg a táncokat. Ez nagyon zavarta őt és a többieket is, akik nem tudták eltáncolni a mozdulatokat első látásra. Nem úgy, mint én, aki egyetlen bemutatás után már tudtam, mit hogyan kell tennem. Másoknál ez több időt igényelt. Nevettünk csak az egészen, de azután már próbáltam kissé jobban leplezni a tanulékonyságomat.” [1] – írta önéletrajzában.

A kereskedelmi és kritikai bukás ellenére a film mégis szerves részévé, amolyan kultusz filmjévé vált az afro-amerikai kultúrának. Ha másért nem is, hát amiatt mégiscsak fontos darabja annak, mert az egyik legnagyobb fekete sztárnak, Michael Jacksonnak ez indította útjára a felnőttkori karrierjét.

A Wizben Michael Jackson által megformált Madárijesztő figura graffitiként egy amerikai házfalon

A Michael Jackson által megformált Madárijesztő figura graffitiként egy amerikai házfalon

Michael önéletrajzában azt is leírja, hogy sokat is tanult ebből a forgatásból: “A filmforgatás több szempontból is nagy iskola volt. Mint lemezkészítő művész, már addig is öreg profinak éreztem magam, de a film világa tökéletesen új volt számomra. Mindent megfigyeltem, amit csak lehetett, és sokat tanultam. Éltetemnek ebben a szakaszában ösztönösen és tudatosan kerestem valamit. Bizonyos feszültséget éreztem magamban, mit kezdjek az életemmel most, hogy felnőtt lettem. Elemeztem a lehetőségeimet, készültem a szükséges döntések meghozatalára, amelyeknek számtalan kellemetlen visszahatása is lehetett. A The Wiz stábjának tagjaként úgy éreztem magam, mintha egy nagy iskolában lennénk.” [1]

Michael szóló dala a filmből, a You Can’t Win:

Diana Rosszal:

Az Ease on Down the Road – duett Diana Rosszal:

Érdekesség, hogy a film egyik jelenetét ugyanazon a New York-i metróállomáson forgatták, ahol Michael csaknem 10 évvel később leforgatta Bad című dala videóklipjét is.

A film vége felé felcsendülő A Brand New Day című dal, amelynek első sorait szerzője, Luther Vandross énekli, akit a soul zene rajongói jól ismerhetnek:

A megjelenés dátuma: 1978. október 24.
Kiadta: Motown Productions
Terjesztő: Universal Studios
Hossza: 127 perc

Rendezte: Sidney Lumet
Producer: Rob Cohen
Forgatókönyv: Joel Schumacher (L. Frank Baum Óz, a nagy varázsló és William F. Brown The Wiz című művei alapján)
Zene: Charlie Smalls, Quincy Jones, Luther Vandross, Nickolas Ashford & Valerie Simpson, Anthony Jackson

Főbb szereplők:

Dorothy Gale – Diana Ross
Madárijesztő – Michael Jackson
Bádogember – Nipsey Russell
Gyáva oroszlán – Ted Ross
Óz/Herman Smith – Richard Pryor
Glinda, a déli jó boszorkány – Lena Horne
Addaperle/Miss One, az északi jó boszorkány – Thelma Carpenter
Evilene, a nyugati gonosz boszorkány – Mabel King

Forrás:

[1] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

Advertisements

Posted on március 23, 2015, in Michael Jackson and tagged , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , . Bookmark the permalink. 2 hozzászólás.

  1. Köszi. Őszintén, de nekem nem kedvencem ez a film. Egyedül MJ alkot maradandót bennem, nem csak énekesi, de színészi tehetségével is. Stephanie Mills-t pedig nagyon sajnálom. Sokkal inkább neki való lett volna Dorothy szerepe, mint Diana-nak. Akárhogy is sminkelték Diana-t, nem tudtak belőle kislányt csinálni. Így pedig korosodó Dorothy-ként elég groteszk látványt nyújtott. Látszik, azért MJ-ből is előtört az igazságérzet, bármennyire is bírta Diana-t, szívesebben látta volna filmen Stephanie-t igazi kislány Dorothy-ként.

  1. Visszajelzés: Michael Jackson filmszerepei | Michael Jackson Zene Blog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: