Monthly Archives: augusztus 2018

Ma lenne 60 éves Michael Jackson

A legméltóbban a zenéjével ünnepelhetjük ennek a csodálatosan tehetséges és jószívű embernek az életművét. Köszönjük, Michael!  Mindig velünk leszel.

Reklámok

Cascio-dalok ügye: A Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője megúszta

Előzmények itt.

Megszületett a döntés a Sony-val és Michael Jackson hagyatékkezelőjével kapcsolatban: a két cég védekezése bejött, s a fellebviteli bíróság az ő javukra ítélt felülírva ezzel az elsőfokú ítéletet.

Gyorsan le kell szögezni, hogy a döntés nem a Cascio-dalok eredetiségének megállapításáról szól – ebben nem foglalt állást a bíróság. Eddie Cascio és James Porte ellen tovább folytatódik a jogi eljárás, amiben majd megállapításra kerülhet, hogy a dalok valóban hamisak-e.

Ez a döntés most arról szól, hogy a Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője nem vonható felelősségre akkor sem, ha hamis dalokat adtak ki Michael Jackson neve alatt. A bíróság indoklása szerint mivel két cég nem tudhatta, hogy a dalok hamisak-e, s mivel nagy rajongói vita övezte azok kiadását, ezért amikor olyan állításokat tettek, hogy a dalok igenis eredetiek, az nem ún. „kereskedelmi beszéd” (commercial speech) volt, hanem vélemény és mint olyan a szólásszabadságot biztosító alkotmány első kiegészítésének védelme alá esik.

Konkrétumokra lefordítva: tehát az, ha egy albumra ráírják, hogy Michael Jackson album, ha úgy reklámozzák, mint Michael Jackson album, ha közleményekben biztosítják a rajongókat, hogy Michael Jackson énekel az albumon, miközben az nemcsak Michael Jackson dalokat tartalmaz, az vélemény, nem pedig átverés. Hát elég érdekes. És még érdekesebb, hogy ez az ítélet milyen precedenst teremt majd, s mit engednek meg majd a jövőben a kiadók maguknak halott művészeik neve alatt „vélemény” címszóval. Vajon, ha egy Picasso-festmény eredetiségében nem vagyok biztos, akkor árulhatom-e valódi Picassóként, hiszen amikor ezt teszem nem csinálok mást mint véleményt fejezek ki?

Annyi pozitívum, hogy végre elmozdulhatunk innen és innentől koncentrálhatunk arra, hogy bizonyításra kerüljön, hogy a dalok hamisak.

Nem, NEM nyomták le a Thrillert a világ legsikeresebb albumaként

A magyar médiában is megjelent a hír: az Eagles “Their Greatest Hits 1971-1975” című albuma megelőzte Michael Jackson Thriller című albumát, mint a világ legsikeresebb albuma.

Ahogy már megszoktuk az MJ-vel kapcsolatos “hírekkel” kapcsolatban, ismét ki kell igazítanunk a médiát, a hír ugyanis ebben a formában nem igaz.

A RIAA (azaz az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége) adott ki egy közleményt, amely szerint immár az Eagles “Their Greatest Hits 1971-1975” albuma 38x-os platina lett, ezzel megelőzve a korábban 33x-os platinát elérő Thrillert. Ez azonban nem globális eladási adatokat jelent, hanem amerikait! Tehát az Eagles legfeljebb az amerikai piacon előzte meg a Thrillert, nem globálisan. Az Eagles country rockot játszik, amely mindig is sokkal nagyobb népszerűséget ért el az USA-ban, mint a világ többi részén.

A Thriller globális elsőségét nem fenyegeti az Eagles albuma.

Másrészről az amerikai tanúsítvány is megkérdőjelezhető a tényadatok alapján. Az Eagles albumát utoljára 2006-ban tanúsították – akkor 29x-es platinaként. Tehát 12 év alatt 9 millióval nőtt az eladott példányszám a RIAA állítása szerint. Ez azt jelentené, hogy évente átlagosan 750 000 ezer albumot kellett volna eladni ebből. Nos, aki ismeri egy kicsit is a jelenlegi slágerlista adatokat az tudja, hogy ez egyszerűen nem történt meg. Ahhoz, hogy ez így legyen az kellett volna, hogy az Eagles albuma 12 éven át folyamatosan a Billboard katalógus album slágerlistájának első helyén álljon,  s aktuális előadókkal versenyezzen a fő Billboard album listán is az első 10 között. Nemhogy nem történt ilyesmi, de a 12 év alatt mindössze egyszer került be ez az album az év végi összesített katalógus album listán az első 50-be – mégpedig 2016-ban, az együttes egyik tagjának, Glenn Frey-nek a halála évében. Abban az évben az Eagles album a 14. legkelendőbb katalógus album volt az USA-ban.

Ugyanezen időszakban a Thriller ezeket az év végi eredményeket produkálta a Billboard éves katalógus listáin:

2017: #45
2016: #29
2015: #40
2014: #25
2013: #33
2010: #7
2009: #2

(A kihagyott években nem szerepelt a Top 50-ben.)

Még egyszer: eközben az Eagles album csak egyszer, 2016-ban szerepelt a Top 50-ben – a 14. helyen. Az, hogy egy album nem kerül be a Top 50-be az év végi összesítésben azt jelenti, hogy kb. 100 000 példány alatt kelt el. Semmiképp nem jön ki az évi 750 000 példány – megközelítőleg sem.

Felmerül tehát a kérdés, hogy hogy a fenébe tudta akkor megelőzni a Thrillert, amely folyamatosan előtte volt az eladási slágerlistán?  Esetleg a streamelésben? Nos, ez sem talált. Ugyanis, ha megnézzük bármely ismertebb stream oldal statisztikáit az Eagles albuma a fasorban sincs a Thrillerhez képest. Itt vannak pl. a Spotify adatai:

A Billie Jean önmagában lenyomja az egész Eagles albumot…

A legnagyobb stream oldal a YouTube, s ott még hatalmasabb a különbség MJ javára.

Szóval rejtély, hogy a RIAA honnan szedte az adatokat, ami alapján nagy hirtelen 9 milliót adott az Eagles albumához. Egyszer már eljátszották ezt ezzel az albummal még az 1990-es években. 1993-ban az Eagles Greatest Hits albuma még csak 14x-es Platina volt (a Thriller már akkor 22x-es). 1993-ról 1995-re aztán hirtelen a semmiből hozzáadtak 8 milliót az Eagles albumának számához, amivel hogy-hogy nem elkezdett hirtelen versenyben lenni a Thrillerrel a legnagyobb példányszámban eladott albuma címért. De a slágerlistás adatok egyszerűen nem támasztják alá ezt a nagy ugrást, mint ahogy az Eagles albumának későbbi növekedése sem.

A lemezeladásokat mérő Nielsen SoundScan adatai szerint 1991 és 2013 között az Eagles Greatest Hits albumából kb. 5,6 millió példány kelt el (a Thrillerből ugyanezen időszak alatt 6,3 millió, tehát lehetetlen, hogy megelőzte volna az Eagles albuma). A RIAA ezzel szemben 1990 és 2006 között 17 milliót adott az Eagles eladási számához. Több, mint 11 milliós különbség a RIAA és a SoundScan állítása között! Márpedig az eladásokat a SoundScan méri (a Billboard is a SoundScan adatain alapul). A RIAA a kiadók állítása alapján tanúsít – úgy tűnik bármit, amit azok bemondanak neki…

Semmilyen ismert tény nem támasztja alá, még csak megközelítőleg sem az Eagles tanúsítványát. Szóval kicsit rejtélyes a dolog. Nemcsak MJ rajongók jegyezték ezt meg, hanem olyan zenerajongók is, akik rendszeresen figyelemmel kísérik a slágerlisták alakulását.

A Sony elismeri, hogy LEHET, hogy nem Michael Jackson énekel a Cascio-dalokban

2014-ben írtam ezen a blogon az ún. Cascio-dalok ügyéről. Részletesebben az előzményekről itt, röviden összefoglalva pedig: A 2010-ben megjelent Michael című posztumusz Michael Jackson albumon található három olyan dal (Breaking News, Monster, Keep Your Head Up), amelyről Michael Jackson családjának és rajongótáborának egy nagy része úgy véli, hogy azokat nem Michael énekli, hanem hamisítványok. Ennek a gyanúnak rögtön a dalok megjelenése után hangot adott a rajongótábor, azon belül nagy botrány az ügy, s nagyban hozzájárul az MJ rajongók bizalmatlanságához MJ hagyatékkezelőjével szemben. Eddig azonban a fővonalas média nem nagyon kapta fel az ügyet, pedig ha belegondolunk mekkora botrány volt annak idején abból, hogy nem a Milli Vanilli énekelt az albumán, akkor ennek még sokkal nagyobb botránynak kellene lennie figyelembe véve, hogy Michael Jacksonról van szó és hogy mások adnak utólag hamisítványokat az életművéhez.

Eddie Cascio

2014-ben egy rajongó, Vera Serova beperelte a dalokat feltehetően hamisító Eddie Casciót és James Porte-t, a dalokat kiadó Sony Music-ot, valamint a Michael Jackson hagyatékkezelőjét. Az ügy most jutott el egy olyan szakaszba, amire már a fővonalas média is felfigyelt – igaz, egy kicsit félreértelmezve a bíróságon elhangzottakat. Több helyen megjelent ugyanis az elmúlt napokban, hogy a Sony elismerte, hogy a nevezett három dalban valóban nem Michael Jackson énekel. Nos, ez így ebben a formában nem igaz. A Sony ki is adott rögvest egy hivatalos közleményt, amiben cáfolja, hogy elismerte volna, hogy nem Michael Jackson énekel a dalokban. Azért ez sem teljesen igaz így ennyiben hagyva.

Mi tehát az igazság?

Ehhez ismerni kell a bírósági eljárás kontextusát. Ez pedig a következő. Már 2016-ban a Sony úgy döntött, hogy nem azzal fog védekezni, hogy a dalok valódiak, hanem azzal, hogy ha hamisítványok is, őket akkor sem terheli felelősség a csalásért – az kizárólag Cascio és Porte sara, s őket Cascio és Porte ugyanúgy megtévesztette, mint ahogy meg akarták téveszteni a rajongókat (bár elég sikertelenül, hiszen a rajongók nagy része rögtön hallotta, hogy ez nem MJ). Ezen érv mentén kérik, hogy őket ejtsék az ügyből, mint alperest. Továbbá van egy igen furcsa érvük azzal kapcsolatban is, hogy az, hogy ha hamisan állították az albumborítón, reklámokban, hirdetésekben, hogy az album egy Michael Jackson album, azért akkor sem vonhatók felelősségre az amerikai alkotmány első kiegészítése alapján, amely a szólásszabadságról – benne a művészi kifejezés szabadságáról – szól. Nem teljesen értem, hogy egy reklámnak, vagy egy olyan állításnak, hogy egy adott művész hallható egy dalban miközben nem így van, mi köze a művészi kifejezés szabadságához, de hát éppen ezen folyik most a bíróságon is a vita.

A bírót sem nagyon győzték meg eddig ezek az érvek. “A problematikus dolog az, hogy az Önök által elismert tények alapján Önök becsapták az embereket.” – mondta, Ann I. Jones bíró a Los Angeles-i legfelsőbb bíróságtól.

Mindenesetre az valószínűsíthető, hogy a Sony valóban nem tudta, hogy nem Michael Jackson hallható a dalokban. Cascio és Porte beállított a dalokkal, egy meggyőző történettel arról hogyan készültek (MJ valóban eltöltött néhány hetet a Cascio családdal 2007-ben), s a döntést arról, hogy ezek a dalok rákerülnek az albumra valószínűleg üzletemberek hozták meg, akik nem feltétlenül vájt fülűek, s nem feltétlenül ismerik annyira MJ zenéjét, stílusát, hogy meg tudjanak különböztetni egy eredetit egy hamisítványtól. Úgyhogy ez a része akár még elfogadható is lenne.

Azonban ami ezután történt az már nehezebben elfogadható, s az igenis felveti a Sony és MJ hagyatékkezelőjének felelősségét is. Ugyanis még az album megjelenése előtt, több producer és hangmérnök, akik korábban dolgoztak MJ-vel, valamint MJ családtagjai is kifejezték kétségeiket a dalok valódiságát illetően. Többen kerek-perec kijelentették, hogy nem MJ hallható a dalokban. Ezekkel az aggályokkal azonban a Sony és a hagyatékkezelő mit sem törődött, s végül mindezek ellenére kiadták a dalokat, mint „Michael Jackson dalok”. Mindez érthetetlen, hiszen erre egyáltalán nem volt szükség. Számos olyan dalt kiadhattak volna ezen három dal helyett, amelyeknek az eredetiségéhez nem fér kétség, s adhattak volna ezzel időt maguknak arra, hogy jobban megvizsgálják a Cascio-dalokat.

Taryll Jackson

A megjelenés után követő rajongói felzúdulás hatására Howard Weitzman, a Jackson hagyatékkezelőjét képviselő ügyvéd kiadott egy közleményt, amelyben biztosította a rajongókat, hogy a dalokban igenis MJ hallható. Alátámasztásul azt közölte, hogy a megjelenés előtt rendeztek egy meghallgatást MJ hat korábbi producerével és hangmérnökével, s mind a hatan egyértelműen azt mondták, hogy MJ hallható a felvételeken. Serova beadványa szerint azonban ez szemenszedett hazugság. Valóban volt egy ilyen meghallgatás, ám az nem ezzel az eredménnyel zárult, hanem épp ellenkezőleg, MJ több korábbi munkatársa is kifejezte kétségét a dalok eredetiségét illetően. Cory Rooney producer valójában még a közösségi médiában is leírta, hogy nem igaz, amit Weitzman állít a közleményében arról a meghallgatásról, s ugyanezt mondta Taryll Jackson is, Michael unokaöccse.

Serova beadványa továbbá tartalmaz egy 41 oldalas szakértői véleményt, aminek az a konklúziója, hogy nem Jackson hallható a felvételeken. A szakértő szerint a dalokon hallható személynek nem csupán az éneklése más, de még a dialektusa sem egyezik Jacksonével. Azonban nagyon is egyezik Jason Malachiéval, akiről régóta gyanítják a rajongók, hogy ő lehet az énekes a felvételeken. Ő egy régi MJ rajongó, aki hosszú évtizedek óta utánozza Jackson énekstílusát, s a kevésbé vájt fülűek akár be is dőlhetnek neki, pláne, ha a produceri munkával még egy kicsit meg is dolgozzák a felvételeket, mint ebben az esetben.

Egy másik rajongó, Damien Shields évek óta folytat oknyomozó munkát az ügyben (s feltehetően ezzel segítséget nyújt Serovának is a perben). Számos interjút folytatott le Jackson volt munkatársaival. Most azt mondja, hogy eredetileg könyvet szeretett volna írni az összegyűjtött anyagból, ám ma már inkább egy podcast sorozatban gondolkodik, amit hamarosan el is kezd készíteni. Az alábbi interjúban beszél erről, s az ügy mostani fejleményeiről:

Shields a fenti interjúban azt állítja, hogy privát beszélgetésekben Malachi félig-meddig már elismerte, hogy ő az énekes a hamis dalokban. Most arra várnak, hogy Malachi hajlandó lesz-e ezt nyilvánosan is elismerni vagy sem. Ha nem, akkor valószínűleg előbb-utóbb ő is az alperesek közé kerül az ügyben.

Mindenesetre bármilyen bizonyítéka is van Serovának arra, hogy nem Jackson hallható a felvételeken azt egyelőre nem tárhatja a Bíróság elé, mert a Sony egy olyan jogi taktikával védekezik, amely ezt nem teszi lehetővé. Ez pedig az, hogy a jogi érvelés kedvéért elismerik azt, hogy lehet, hogy nem Michael Jackson hallható a felvételeken. Ez tehát, amit a Sony elismert, nem pedig azt mondta, hogy tudják, hogy nem Jackson van a felvételeken. Van azért különbség. Ezért írtam, hogy igazából sem az nem igaz, hogy a Sony elismerte, hogy nem MJ van a felvételeken, sem az nem igaz, hogy nem ismert el semmit. Egész pontosan azt ismerte el, hogy lehetséges, hogy nem Michael Jackson hallható a felvételeken.

Tehát azt a taktikát választották, hogy ezt a részét nem vitatják a történetnek, inkább arra fókuszálnak, hogy azt bizonyítsák, hogy ha nem is MJ van a felvételeken, őket akkor sem terheli felelősség. Az ezzel az érvvel kapcsolatos huza-vona már évek óta folyik, s amíg ez nem rendeződik addig nem is lehet tovább lépni az ún. discovery szakaszba, amiben már lehetősége lenne Serovának bizonyítékokat a Bíróság elé tárnia arról, hogy a dalok hamisítványok.

Az ügy egyébként nemcsak Michael Jackson ügye, hanem a kimenetele nagy kihatással lehet arra, hogy a jövőben mit engedhetnek meg maguknak egyes hagyatékkezelők, illetve lemeztársaságok halott művészekkel kapcsolatban. Serova egy barátnője, Reidun Saxerud, aki elkísérte Serovát a bírósági meghallgatásokra is, egy 2018. augusztus 23-ai blog bejegyzésben így ír az ügy általános jelentőségéről:

Ha a fellebviteli bíróság a Sony javára dönt, akkor az egy olyan veszélyes precedenst teremt, amelyet sokan mások is boldogan követnek majd, amint kedvelt művészeink eltávoznak és mások kezelik az üzleti ügyeiket. Ez az ügy egy hatalmas kiskaput tárt fel, amely kérdéseket vet fel a jövőre nézve: ha egy elhunyt alkotó műveinek eladója és forgalmazója nem felelős az alkotás eredetiségéért, akkor ki felelős érte? Ha nem szabályozzuk, hogy milyen kellő gondossággal kell eljárni azért, hogy biztosítsuk egy alkotás valódiságát, akkor potenciálisan bárki előállhat egy művész halála után és azt állíthatja, hogy egy általa birtokolt anyag az elhunyt művész alkotása, becsomagolhatja és eladhatja azt – függetlenül attól, hogy valójában ki alkotta.

Sok területnek megvan a saját független hitelesítési eljárása. De ha ezt a kiskaput nem zárják be, akkor még több hitelességgel kapcsolatos kérdés fog szívfájdalmat okozni rajongóknak és vásárlóknak egyaránt olyan alkotásokkal kapcsolatban, amelyeket nem vizsgáltak meg és nem bizonyították azok valódiságát – a bíróságoknak pedig hatalmas terhelést. Amint kiderült, a zeneiparnak nincs semmilyen hivatalos vagy szabályozott hitelesítési eljárása az olyan anyagokkal kapcsolatban, amelyeket egy-egy művész hátrahagyott.

(…)

Senki nem gondolja, hogy a három hamis dal a Michael című albumon önmagában nem műalkotás, s ezért természetesen védi őket az első kiegészítés. De Michael Jackson által előadott Michael Jackson dalokként hirdették őket, kétségessé vált a hitelességük és azok, akik ebből a leginkább profitálnak azzal érvelnek, hogy ezért ők nem felelősek – ez pedig nagy probléma, nagyobb, mint a Michael Jackson márkanév és rajongótábor együttvéve.

Ezért megyünk bíróságra és ezért küzdünk. Nem ámítom magam, s nem arról van szó, hogy egyszerűen próbálunk Michael emlékébe kapaszkodni. Noha még mindig nem tettem túl magam a halálán, ez nem erről szól. Nem „árulásról” van szó, hanem arról a tényről, hogy a Sony nem volt szavahihető kezdettől fogva és azt akarjuk, hogy az igazság legyen megírva Michael történetének könyveiben és nem akarjuk, hogy a művészek hagyatékai ilyen módon sérüljenek a jövőben.

Azért ragaszkodunk a Michael által felállított színvonalhoz, mert a történelem azt mutatta, hogy mások kevesen tesznek így.”

https://reidunsaxerud.com/2018/08/23/its-not-betrayal-if-we-never-trusted-you-what-sony-gets-wrong/