Monthly Archives: december 2018

A Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság elé kerül a Cascio-dalok ügye!

Az ügy előzményeiről (fordított sorrendben):

Cascio-dalok ügye: A Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője megúszta

A Sony elismeri, hogy LEHET, hogy nem Michael Jackson énekel a Cascio-dalokban

Egy Michael Jackson rajongó perel a Cascio-dalok miatt

Jó hír a Cascio dalok ügyében!

A Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy tárgyalni fogja azt az ügyet, amelyben egy Michael Jackson rajongó, Vera Serova perelte be a Sony Music-ot és Michael Jackson hagyatékkezelőjét, amiért a két cég Michael Jackson dalokként reklámozott és értékesített a Michael című poszthumusz albumon három olyan dalt (Breaking News, Keep Your Head Up, Monster), amelyekkel kapcsolatban a rajongóknak meggyőződése, hogy nem Michael Jackson hallható rajtuk.

Ezzel az ügy a sírból tér vissza, hiszen augusztus végén egy fellebviteli bíróság a Sony és a Jackson hagyatékkezelő javára döntött az ügyben – s ezzel felülírta az elsőfokú bíróság ítéletét, amely viszont Serovának adott igazat.

A fellebviteli bíróság indoklása igen furcsán hangzott. Akkor ezt írtam erről:

Ez a döntés most arról szól, hogy a Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője nem vonható felelősségre akkor sem, ha hamis dalokat adtak ki Michael Jackson neve alatt. A bíróság indoklása szerint mivel két cég nem tudhatta, hogy a dalok hamisak-e, s mivel nagy rajongói vita övezte azok kiadását, ezért amikor olyan állításokat tettek, hogy a dalok igenis eredetiek, az nem ún. „kereskedelmi beszéd” (commercial speech) volt, hanem vélemény és mint olyan a szólásszabadságot biztosító alkotmány első kiegészítésének védelme alá esik.

Konkrétumokra lefordítva: tehát az, ha egy albumra ráírják, hogy Michael Jackson album, ha úgy reklámozzák, mint Michael Jackson album, ha közleményekben biztosítják a rajongókat, hogy Michael Jackson énekel az albumon, miközben az nemcsak Michael Jackson dalokat tartalmaz, az vélemény, nem pedig átverés. Hát elég érdekes. És még érdekesebb, hogy ez az ítélet milyen precedenst teremt majd, s mit engednek meg majd a jövőben a kiadók maguknak halott művészeik neve alatt „vélemény” címszóval. Vajon, ha egy Picasso-festmény eredetiségében nem vagyok biztos, akkor árulhatom-e valódi Picassóként, hiszen amikor ezt teszem nem csinálok mást mint véleményt fejezek ki?

Úgy tűnik, hogy ez a fajta indoklás annyira nem nyerte el a legfelsőbb bíróság tetszését sem, hiszen hajlandóak felülvizsgálni az ügyet, így elképzelhető, hogy a végén mégsem menekül meg a Sony és a hagyatékkezelő a felelősségre vonás elől.

Ezzel párhuzamosan továbbra is folyik az eljárás a dalokat feltehetően hamisító két producer, Eddie Cascio és James Porte ellen is, amelyben majd hivatalosan is megállapításra kerülhet, hogy a dalok valóban hamisak-e.

Ezzel kapcsolatban is van egy érdekes új fejlemény. Rajongók régóta úgy gondolják, hogy a dalokat a Michael Jackson-hangutánzó, Jason Malachi énekelte fel. A Serova által felkért szakértő véleménye is ezt erősítette, ám úgy tűnik Serovának (Morinen) sokkal konkrétabb bizonyítékai is vannak, azon túl, amit a fülünkkel is hallunk (hogy ez nem Michael Jackson). Egy tweetben ma ezt írta: “Közvetlenebb bizonyítékaink is vannak [Malachi] részvételéről – egyenesen az ügyvédjével folytatott beszélgetésünkből.”

Hogy ez azt jelenti-e, hogy Malachi ügyvédje elismerte, hogy Malachi hallható a felvételeken, az majd kiderül, mindenesetre, ha sikerül bizonyítani a csalást, akkor az popzene történelmének egyik legnagyobb botránya lehet!

A mainstream média eddig elég tartózkodóan számolt be az ügyről – talán nem akarják összerúgni a port egy olyan nagy céggel, mint a Sony, vagy talán eddig őrült rajongói összeesküvés-elméletnek gondolták a dolgot, ám úgy tűnik, hogy valóban sikerülhet a rajongóknak bizonyítani az igazukat.

Reklámok