Author Archives: jacksonaktak

Ma lenne 60 éves Michael Jackson

A legméltóbban a zenéjével ünnepelhetjük ennek a csodálatosan tehetséges és jószívű embernek az életművét. Köszönjük, Michael!  Mindig velünk leszel.

Reklámok

Cascio-dalok ügye: A Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője megúszta

Előzmények itt.

Megszületett a döntés a Sony-val és Michael Jackson hagyatékkezelőjével kapcsolatban: a két cég védekezése bejött, s a fellebviteli bíróság az ő javukra ítélt felülírva ezzel az elsőfokú ítéletet.

Gyorsan le kell szögezni, hogy a döntés nem a Cascio-dalok eredetiségének megállapításáról szól – ebben nem foglalt állást a bíróság. Eddie Cascio és James Porte ellen tovább folytatódik a jogi eljárás, amiben majd megállapításra kerülhet, hogy a dalok valóban hamisak-e.

Ez a döntés most arról szól, hogy a Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője nem vonható felelősségre akkor sem, ha hamis dalokat adtak ki Michael Jackson neve alatt. A bíróság indoklása szerint mivel két cég nem tudhatta, hogy a dalok hamisak-e, s mivel nagy rajongói vita övezte azok kiadását, ezért amikor olyan állításokat tettek, hogy a dalok igenis eredetiek, az nem ún. „kereskedelmi beszéd” (commercial speech) volt, hanem vélemény és mint olyan a szólásszabadságot biztosító alkotmány első kiegészítésének védelme alá esik.

Konkrétumokra lefordítva: tehát az, ha egy albumra ráírják, hogy Michael Jackson album, ha úgy reklámozzák, mint Michael Jackson album, ha közleményekben biztosítják a rajongókat, hogy Michael Jackson énekel az albumon, miközben az nemcsak Michael Jackson dalokat tartalmaz, az vélemény, nem pedig átverés. Hát elég érdekes. És még érdekesebb, hogy ez az ítélet milyen precedenst teremt majd, s mit engednek meg majd a jövőben a kiadók maguknak halott művészeik neve alatt „vélemény” címszóval. Vajon, ha egy Picasso-festmény eredetiségében nem vagyok biztos, akkor árulhatom-e valódi Picassóként, hiszen amikor ezt teszem nem csinálok mást mint véleményt fejezek ki?

Annyi pozitívum, hogy végre elmozdulhatunk innen és innentől koncentrálhatunk arra, hogy bizonyításra kerüljön, hogy a dalok hamisak.

Nem, NEM nyomták le a Thrillert a világ legsikeresebb albumaként

A magyar médiában is megjelent a hír: az Eagles “Their Greatest Hits 1971-1975” című albuma megelőzte Michael Jackson Thriller című albumát, mint a világ legsikeresebb albuma.

Ahogy már megszoktuk az MJ-vel kapcsolatos “hírekkel” kapcsolatban, ismét ki kell igazítanunk a médiát, a hír ugyanis ebben a formában nem igaz.

A RIAA (azaz az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége) adott ki egy közleményt, amely szerint immár az Eagles “Their Greatest Hits 1971-1975” albuma 38x-os platina lett, ezzel megelőzve a korábban 33x-os platinát elérő Thrillert. Ez azonban nem globális eladási adatokat jelent, hanem amerikait! Tehát az Eagles legfeljebb az amerikai piacon előzte meg a Thrillert, nem globálisan. Az Eagles country rockot játszik, amely mindig is sokkal nagyobb népszerűséget ért el az USA-ban, mint a világ többi részén.

A Thriller globális elsőségét nem fenyegeti az Eagles albuma.

Másrészről az amerikai tanúsítvány is megkérdőjelezhető a tényadatok alapján. Az Eagles albumát utoljára 2006-ban tanúsították – akkor 29x-es platinaként. Tehát 12 év alatt 9 millióval nőtt az eladott példányszám a RIAA állítása szerint. Ez azt jelentené, hogy évente átlagosan 750 000 ezer albumot kellett volna eladni ebből. Nos, aki ismeri egy kicsit is a jelenlegi slágerlista adatokat az tudja, hogy ez egyszerűen nem történt meg. Ahhoz, hogy ez így legyen az kellett volna, hogy az Eagles albuma 12 éven át folyamatosan a Billboard katalógus album slágerlistájának első helyén álljon,  s aktuális előadókkal versenyezzen a fő Billboard album listán is az első 10 között. Nemhogy nem történt ilyesmi, de a 12 év alatt mindössze egyszer került be ez az album az év végi összesített katalógus album listán az első 50-be – mégpedig 2016-ban, az együttes egyik tagjának, Glenn Frey-nek a halála évében. Abban az évben az Eagles album a 14. legkelendőbb katalógus album volt az USA-ban.

Ugyanezen időszakban a Thriller ezeket az év végi eredményeket produkálta a Billboard éves katalógus listáin:

2017: #45
2016: #29
2015: #40
2014: #25
2013: #33
2010: #7
2009: #2

(A kihagyott években nem szerepelt a Top 50-ben.)

Még egyszer: eközben az Eagles album csak egyszer, 2016-ban szerepelt a Top 50-ben – a 14. helyen. Az, hogy egy album nem kerül be a Top 50-be az év végi összesítésben azt jelenti, hogy kb. 100 000 példány alatt kelt el. Semmiképp nem jön ki az évi 750 000 példány – megközelítőleg sem.

Felmerül tehát a kérdés, hogy hogy a fenébe tudta akkor megelőzni a Thrillert, amely folyamatosan előtte volt az eladási slágerlistán?  Esetleg a streamelésben? Nos, ez sem talált. Ugyanis, ha megnézzük bármely ismertebb stream oldal statisztikáit az Eagles albuma a fasorban sincs a Thrillerhez képest. Itt vannak pl. a Spotify adatai:

A Billie Jean önmagában lenyomja az egész Eagles albumot…

A legnagyobb stream oldal a YouTube, s ott még hatalmasabb a különbség MJ javára.

Szóval rejtély, hogy a RIAA honnan szedte az adatokat, ami alapján nagy hirtelen 9 milliót adott az Eagles albumához. Egyszer már eljátszották ezt ezzel az albummal még az 1990-es években. 1993-ban az Eagles Greatest Hits albuma még csak 14x-es Platina volt (a Thriller már akkor 22x-es). 1993-ról 1995-re aztán hirtelen a semmiből hozzáadtak 8 milliót az Eagles albumának számához, amivel hogy-hogy nem elkezdett hirtelen versenyben lenni a Thrillerrel a legnagyobb példányszámban eladott albuma címért. De a slágerlistás adatok egyszerűen nem támasztják alá ezt a nagy ugrást, mint ahogy az Eagles albumának későbbi növekedése sem.

A lemezeladásokat mérő Nielsen SoundScan adatai szerint 1991 és 2013 között az Eagles Greatest Hits albumából kb. 5,6 millió példány kelt el (a Thrillerből ugyanezen időszak alatt 6,3 millió, tehát lehetetlen, hogy megelőzte volna az Eagles albuma). A RIAA ezzel szemben 1990 és 2006 között 17 milliót adott az Eagles eladási számához. Több, mint 11 milliós különbség a RIAA és a SoundScan állítása között! Márpedig az eladásokat a SoundScan méri (a Billboard is a SoundScan adatain alapul). A RIAA a kiadók állítása alapján tanúsít – úgy tűnik bármit, amit azok bemondanak neki…

Semmilyen ismert tény nem támasztja alá, még csak megközelítőleg sem az Eagles tanúsítványát. Szóval kicsit rejtélyes a dolog. Nemcsak MJ rajongók jegyezték ezt meg, hanem olyan zenerajongók is, akik rendszeresen figyelemmel kísérik a slágerlisták alakulását.

A Sony elismeri, hogy LEHET, hogy nem Michael Jackson énekel a Cascio-dalokban

2014-ben írtam ezen a blogon az ún. Cascio-dalok ügyéről. Részletesebben az előzményekről itt, röviden összefoglalva pedig: A 2010-ben megjelent Michael című posztumusz Michael Jackson albumon található három olyan dal (Breaking News, Monster, Keep Your Head Up), amelyről Michael Jackson családjának és rajongótáborának egy nagy része úgy véli, hogy azokat nem Michael énekli, hanem hamisítványok. Ennek a gyanúnak rögtön a dalok megjelenése után hangot adott a rajongótábor, azon belül nagy botrány az ügy, s nagyban hozzájárul az MJ rajongók bizalmatlanságához MJ hagyatékkezelőjével szemben. Eddig azonban a fővonalas média nem nagyon kapta fel az ügyet, pedig ha belegondolunk mekkora botrány volt annak idején abból, hogy nem a Milli Vanilli énekelt az albumán, akkor ennek még sokkal nagyobb botránynak kellene lennie figyelembe véve, hogy Michael Jacksonról van szó és hogy mások adnak utólag hamisítványokat az életművéhez.

Eddie Cascio

2014-ben egy rajongó, Vera Serova beperelte a dalokat feltehetően hamisító Eddie Casciót és James Porte-t, a dalokat kiadó Sony Music-ot, valamint a Michael Jackson hagyatékkezelőjét. Az ügy most jutott el egy olyan szakaszba, amire már a fővonalas média is felfigyelt – igaz, egy kicsit félreértelmezve a bíróságon elhangzottakat. Több helyen megjelent ugyanis az elmúlt napokban, hogy a Sony elismerte, hogy a nevezett három dalban valóban nem Michael Jackson énekel. Nos, ez így ebben a formában nem igaz. A Sony ki is adott rögvest egy hivatalos közleményt, amiben cáfolja, hogy elismerte volna, hogy nem Michael Jackson énekel a dalokban. Azért ez sem teljesen igaz így ennyiben hagyva.

Mi tehát az igazság?

Ehhez ismerni kell a bírósági eljárás kontextusát. Ez pedig a következő. Már 2016-ban a Sony úgy döntött, hogy nem azzal fog védekezni, hogy a dalok valódiak, hanem azzal, hogy ha hamisítványok is, őket akkor sem terheli felelősség a csalásért – az kizárólag Cascio és Porte sara, s őket Cascio és Porte ugyanúgy megtévesztette, mint ahogy meg akarták téveszteni a rajongókat (bár elég sikertelenül, hiszen a rajongók nagy része rögtön hallotta, hogy ez nem MJ). Ezen érv mentén kérik, hogy őket ejtsék az ügyből, mint alperest. Továbbá van egy igen furcsa érvük azzal kapcsolatban is, hogy az, hogy ha hamisan állították az albumborítón, reklámokban, hirdetésekben, hogy az album egy Michael Jackson album, azért akkor sem vonhatók felelősségre az amerikai alkotmány első kiegészítése alapján, amely a szólásszabadságról – benne a művészi kifejezés szabadságáról – szól. Nem teljesen értem, hogy egy reklámnak, vagy egy olyan állításnak, hogy egy adott művész hallható egy dalban miközben nem így van, mi köze a művészi kifejezés szabadságához, de hát éppen ezen folyik most a bíróságon is a vita.

A bírót sem nagyon győzték meg eddig ezek az érvek. “A problematikus dolog az, hogy az Önök által elismert tények alapján Önök becsapták az embereket.” – mondta, Ann I. Jones bíró a Los Angeles-i legfelsőbb bíróságtól.

Mindenesetre az valószínűsíthető, hogy a Sony valóban nem tudta, hogy nem Michael Jackson hallható a dalokban. Cascio és Porte beállított a dalokkal, egy meggyőző történettel arról hogyan készültek (MJ valóban eltöltött néhány hetet a Cascio családdal 2007-ben), s a döntést arról, hogy ezek a dalok rákerülnek az albumra valószínűleg üzletemberek hozták meg, akik nem feltétlenül vájt fülűek, s nem feltétlenül ismerik annyira MJ zenéjét, stílusát, hogy meg tudjanak különböztetni egy eredetit egy hamisítványtól. Úgyhogy ez a része akár még elfogadható is lenne.

Azonban ami ezután történt az már nehezebben elfogadható, s az igenis felveti a Sony és MJ hagyatékkezelőjének felelősségét is. Ugyanis még az album megjelenése előtt, több producer és hangmérnök, akik korábban dolgoztak MJ-vel, valamint MJ családtagjai is kifejezték kétségeiket a dalok valódiságát illetően. Többen kerek-perec kijelentették, hogy nem MJ hallható a dalokban. Ezekkel az aggályokkal azonban a Sony és a hagyatékkezelő mit sem törődött, s végül mindezek ellenére kiadták a dalokat, mint „Michael Jackson dalok”. Mindez érthetetlen, hiszen erre egyáltalán nem volt szükség. Számos olyan dalt kiadhattak volna ezen három dal helyett, amelyeknek az eredetiségéhez nem fér kétség, s adhattak volna ezzel időt maguknak arra, hogy jobban megvizsgálják a Cascio-dalokat.

Taryll Jackson

A megjelenés után követő rajongói felzúdulás hatására Howard Weitzman, a Jackson hagyatékkezelőjét képviselő ügyvéd kiadott egy közleményt, amelyben biztosította a rajongókat, hogy a dalokban igenis MJ hallható. Alátámasztásul azt közölte, hogy a megjelenés előtt rendeztek egy meghallgatást MJ hat korábbi producerével és hangmérnökével, s mind a hatan egyértelműen azt mondták, hogy MJ hallható a felvételeken. Serova beadványa szerint azonban ez szemenszedett hazugság. Valóban volt egy ilyen meghallgatás, ám az nem ezzel az eredménnyel zárult, hanem épp ellenkezőleg, MJ több korábbi munkatársa is kifejezte kétségét a dalok eredetiségét illetően. Cory Rooney producer valójában még a közösségi médiában is leírta, hogy nem igaz, amit Weitzman állít a közleményében arról a meghallgatásról, s ugyanezt mondta Taryll Jackson is, Michael unokaöccse.

Serova beadványa továbbá tartalmaz egy 41 oldalas szakértői véleményt, aminek az a konklúziója, hogy nem Jackson hallható a felvételeken. A szakértő szerint a dalokon hallható személynek nem csupán az éneklése más, de még a dialektusa sem egyezik Jacksonével. Azonban nagyon is egyezik Jason Malachiéval, akiről régóta gyanítják a rajongók, hogy ő lehet az énekes a felvételeken. Ő egy régi MJ rajongó, aki hosszú évtizedek óta utánozza Jackson énekstílusát, s a kevésbé vájt fülűek akár be is dőlhetnek neki, pláne, ha a produceri munkával még egy kicsit meg is dolgozzák a felvételeket, mint ebben az esetben.

Egy másik rajongó, Damien Shields évek óta folytat oknyomozó munkát az ügyben (s feltehetően ezzel segítséget nyújt Serovának is a perben). Számos interjút folytatott le Jackson volt munkatársaival. Most azt mondja, hogy eredetileg könyvet szeretett volna írni az összegyűjtött anyagból, ám ma már inkább egy podcast sorozatban gondolkodik, amit hamarosan el is kezd készíteni. Az alábbi interjúban beszél erről, s az ügy mostani fejleményeiről:

Shields a fenti interjúban azt állítja, hogy privát beszélgetésekben Malachi félig-meddig már elismerte, hogy ő az énekes a hamis dalokban. Most arra várnak, hogy Malachi hajlandó lesz-e ezt nyilvánosan is elismerni vagy sem. Ha nem, akkor valószínűleg előbb-utóbb ő is az alperesek közé kerül az ügyben.

Mindenesetre bármilyen bizonyítéka is van Serovának arra, hogy nem Jackson hallható a felvételeken azt egyelőre nem tárhatja a Bíróság elé, mert a Sony egy olyan jogi taktikával védekezik, amely ezt nem teszi lehetővé. Ez pedig az, hogy a jogi érvelés kedvéért elismerik azt, hogy lehet, hogy nem Michael Jackson hallható a felvételeken. Ez tehát, amit a Sony elismert, nem pedig azt mondta, hogy tudják, hogy nem Jackson van a felvételeken. Van azért különbség. Ezért írtam, hogy igazából sem az nem igaz, hogy a Sony elismerte, hogy nem MJ van a felvételeken, sem az nem igaz, hogy nem ismert el semmit. Egész pontosan azt ismerte el, hogy lehetséges, hogy nem Michael Jackson hallható a felvételeken.

Tehát azt a taktikát választották, hogy ezt a részét nem vitatják a történetnek, inkább arra fókuszálnak, hogy azt bizonyítsák, hogy ha nem is MJ van a felvételeken, őket akkor sem terheli felelősség. Az ezzel az érvvel kapcsolatos huza-vona már évek óta folyik, s amíg ez nem rendeződik addig nem is lehet tovább lépni az ún. discovery szakaszba, amiben már lehetősége lenne Serovának bizonyítékokat a Bíróság elé tárnia arról, hogy a dalok hamisítványok.

Az ügy egyébként nemcsak Michael Jackson ügye, hanem a kimenetele nagy kihatással lehet arra, hogy a jövőben mit engedhetnek meg maguknak egyes hagyatékkezelők, illetve lemeztársaságok halott művészekkel kapcsolatban. Serova egy barátnője, Reidun Saxerud, aki elkísérte Serovát a bírósági meghallgatásokra is, egy 2018. augusztus 23-ai blog bejegyzésben így ír az ügy általános jelentőségéről:

Ha a fellebviteli bíróság a Sony javára dönt, akkor az egy olyan veszélyes precedenst teremt, amelyet sokan mások is boldogan követnek majd, amint kedvelt művészeink eltávoznak és mások kezelik az üzleti ügyeiket. Ez az ügy egy hatalmas kiskaput tárt fel, amely kérdéseket vet fel a jövőre nézve: ha egy elhunyt alkotó műveinek eladója és forgalmazója nem felelős az alkotás eredetiségéért, akkor ki felelős érte? Ha nem szabályozzuk, hogy milyen kellő gondossággal kell eljárni azért, hogy biztosítsuk egy alkotás valódiságát, akkor potenciálisan bárki előállhat egy művész halála után és azt állíthatja, hogy egy általa birtokolt anyag az elhunyt művész alkotása, becsomagolhatja és eladhatja azt – függetlenül attól, hogy valójában ki alkotta.

Sok területnek megvan a saját független hitelesítési eljárása. De ha ezt a kiskaput nem zárják be, akkor még több hitelességgel kapcsolatos kérdés fog szívfájdalmat okozni rajongóknak és vásárlóknak egyaránt olyan alkotásokkal kapcsolatban, amelyeket nem vizsgáltak meg és nem bizonyították azok valódiságát – a bíróságoknak pedig hatalmas terhelést. Amint kiderült, a zeneiparnak nincs semmilyen hivatalos vagy szabályozott hitelesítési eljárása az olyan anyagokkal kapcsolatban, amelyeket egy-egy művész hátrahagyott.

(…)

Senki nem gondolja, hogy a három hamis dal a Michael című albumon önmagában nem műalkotás, s ezért természetesen védi őket az első kiegészítés. De Michael Jackson által előadott Michael Jackson dalokként hirdették őket, kétségessé vált a hitelességük és azok, akik ebből a leginkább profitálnak azzal érvelnek, hogy ezért ők nem felelősek – ez pedig nagy probléma, nagyobb, mint a Michael Jackson márkanév és rajongótábor együttvéve.

Ezért megyünk bíróságra és ezért küzdünk. Nem ámítom magam, s nem arról van szó, hogy egyszerűen próbálunk Michael emlékébe kapaszkodni. Noha még mindig nem tettem túl magam a halálán, ez nem erről szól. Nem „árulásról” van szó, hanem arról a tényről, hogy a Sony nem volt szavahihető kezdettől fogva és azt akarjuk, hogy az igazság legyen megírva Michael történetének könyveiben és nem akarjuk, hogy a művészek hagyatékai ilyen módon sérüljenek a jövőben.

Azért ragaszkodunk a Michael által felállított színvonalhoz, mert a történelem azt mutatta, hogy mások kevesen tesznek így.”

https://reidunsaxerud.com/2018/08/23/its-not-betrayal-if-we-never-trusted-you-what-sony-gets-wrong/

Michael Jackson hagyatékkezelője beperelte a Disney-t

Tegnap Michael Jackson hagyatékkezelője beperelte a Disney-t szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogok megsértése miatt.

Az előzmény az, hogy a Disney tulajdonában lévő ABC televízió társaság a múlt héten bemutatott egy kétórás dokumentumfilmet Michaelről. Ami a film minőségét illeti, a szokásos elnagyolt és szenzációhajhász “alkotás”, amelyben olyan bulvár újságírók is megjelennek, mint például az MJ gyalázásából egy egész karriert felépítő Diane Dimond, vagy a szintén a bulvár kategóriába sorolható Jackson-életrajz , a “Magic and the Madness” szerzője J. Randy Taraborelli. A filmről a Rolling Stone magazin is az írta, hogy “kevés új ismeretet kínál, időnként tele van karosszék pszichoanalízissel és alátámasztás nélküli feltételezésekkel”.

Persze a véleményéhez mindenkinek joga van, nem is emiatt pereli a hagyatékkezelő az ABC-t, illetve a Disney-t, hanem mert a filmben illetéktelenül használták fel Michael szellemi tulajdonát: a zenéjét, videóit, koncertfelvételeit. A hagyatékkezelő szerint a Disney nem kért engedélyt tőlük a több tucatnyi szellemi tulajdoni védelem alá eső anyag használatához.

A hagyatékkezelő mindössze a program adásba kerülése előtt két nappal értesült a filmről egy trailerből. Ezután felvették a kapcsolatot a Disney-vel és figyelmeztették őket rá, hogy a trailerben szellemi tulajdonjogi védelem alá eső anyagok is találhatók. A Disney ügyvédje azzal válaszolt, hogy “jóhiszeműségből” eltávolítják a kifogásolt anyagot. Amikor a hagyatékkezelő megkérdezte, hogy használ-e a film más szellemi tulajdonjogi védelem alá eső anyagot is, azt a választ kapták, hogy csupán kisebb zenei részleteket. Amikor arra kérték a Disney-t, hogy pontosan nevezzék meg a felhasznált anyagot, ők erre nem voltak hajlandók válaszolni.

A Disney azzal érvelt, hogy az anyag használata az ún. “fair use” (tisztességes felhasználás) doktrína alá esik, ami azt jelenti, hogy szellemi tulajdoni védelem alá eső művekből lehet használni részleteket olyan esetekben, ha annak valamilyen hírértéke van, vagy kutatás, illetve oktatás céljából használják fel azokat. A Disney azzal érvelt a hagyatékkezelő felé, hogy a dokumentumfilm “hírprogram” volt.

A hagyatékkezelő ezt vitatja. Szerintük a dokumentumfilmen elhangzott információk semmiféle hírértékkel nem bírnak 2018-ban. A hagyatékkezelő további leveleket is írt a Disney-nek még a film adásba kerülése előtt, de ezekre nem válaszoltak.

A hagyatékkezelő felhozza, hogy ez a magatartás különösen képmutató a Disney-től, amikor az híres arról, hogy a saját szellemi tulajdonát tűzzel-vassal védi. Példaként említenek három esetet is.

Az egyikben a Disney 1 millió dollárra perelt egy párt, akik gyermekrendezvényeken, partikon léptek fel olyan jelmezekben, amelyek a Disney szerint erősen emlékeztettek a Micimackóról készült Disney-rajzfilm Tigris és Füles figuráira.

Egy másik esetben a Disney óvodákat fenyegetett meg perrel,  ha nem távolítják el a falaikról az oda festett Mickey-egér és Donald-kacsa figurákat – vagy bármilyen antropomorf egér, vagy kacsa ábrázolást.

Egy harmadik esetben a Disney felszólítást küldött a Facebooknak, a Twitternek és más közösségi médiának, hogy töröljenek minden olyan kommentet, amikben a felhasználók legálisan megvásárolt Star Wars babáikról közöltek fényképeket. Szerintük még ez is sérti a Disney szellemi tulajdoni jogait.

Ennek tükrében eléggé kettős mérce a hagyatékkezelő szerint, hogy mások szellemi tulajdonával kapcsolatban meglehetősen tágan értelmezik a “fair use” fogalmát.

A teljes beadvány itt olvasható: https://www.scribd.com/document/380590529/Jackson-v-ABC#from_embed

Right On! – A magazin, amelyik a Jackson 5-nak köszönhette a születését

Sokan emlékszünk tinédzserkorunk meghatározó magazinjaira: a BRAVO-ra, a Popcornra, az Ifjúsági Magazinra. Az Internet előtti időkben többnyire ezekből tudtunk informálódni kedvenc popsztárjainkról, a megjelenő albumokról és kislemezekről, illetve a slágerlistákról.

Az Egyesült Államokban is voltak természetesen hasonló tinimagazinok. Az első talán az először 1944-ben megjelenő Seventeen magazin volt, amely inkább a divatra, romantikára fókuszált, majd 1965-ben jött a Tiger Beat, ami már jobban hasonlított pl. a nálunk ismert BRAVO-hoz abban a tekintetben, hogy elsősorban a tinédzserek által kedvelt popsztárokra, színészekre koncentrált, amolyan rajongói magazinként.

A nagyon fehér Tiger Beat – itt éppen a Monkees-zal a címlapján

Egy gond volt ezekkel. Abban az időben még volt annyira szegregált az amerikai társadalom, hogy ezek a magazinok fekete előadóknak nem nagyon adtak helyet. Fehér közönségnek szóltak, fehér sztárokról.

Így hiába hódította meg a Jackson 5 az 1970-es évek elején a slágerlistákat és hiába lettek volna tökéletesen illeszthetők egy tinimagazin profiljába, valahogy mégsem nagyon tudták megvetni a lábukat az ilyen, elsősorban fehér tinilányoknak szóló magazinokban.

Hogy érzékeltessem mennyire kényes téma is volt ez abban az időben hadd idézzek egy történetet Joseph Vogel Man In The Music című könyvéből, amelyet egy nő mondott el röviddel Michael Jackson halála után: “11 éves voltam és egy rendőr lánya, amikor a Jackson 5 megjelent a TV-ben. Néztem egy percig és azt mondtam: ‘[Michael] de édes!’ A dühöt amit az a pillanat kiváltott a házunkban soha nem fogom elfelejteni. Korábban még sosem láttam fekete embert: az apám rasszizmusa és dühe fékezhetetlen volt. Megvédtem Michael Jacksont azon az estén és az apám átvitt egy másik szobába és addig vert, amíg meg nem ígértem, hogy soha többé nem beszélek róla.”

Ebből is látszik, hogy még akkor is sokan voltak, akik enyhén szólva nem tartották kívánatosnak, hogy a fehér tinilányok romantikus álmodozásainak esetlegesen fekete fiúk is a tárgyává váljanak.

Figyelembe véve azonban a Jackson 5 sikereit, igény az lett volna arra a rajongók részéről, hogy olvashassanak a fiúkról. Ez az igény végül egy új magazint hívott életre, az először 1971-ben megjelenő Right On! magazint – az első afro-amerikai tinimagazint.

Az első szám címlapjára ki más kerülhetett volna, mint a Jackson 5 és gyakorlatilag a magazin létének első három évét Jackson 5 rajongói magazinként töltötte: szinte minden szám címlapján ők szerepeltek, s a lap tele volt róluk szóló cikkekkel, interjúkkal, képekkel. Ami jelzi a J5 körüli őrületet abban az időben.

Egy kis ízelítő:

A ’70-es évek közepére a J5 népszerűsége kissé megkopott, így a Right On!-nak is megszűnt a J5 rajongói magazin jellege és egyre több teret adtak más fekete előadóknak is. De azért Jacksonékat továbbra sem hanyagolták el.

1974-ben címlapsztoriként számoltak be Jermaine Jackson és Hazel Gordy (a Motown lemezcég tulajdonosának, Berry Gordy-nak a lánya) esküvőjéről.

1976-1977

Michael, Janet és Randy Jackson egy 1977-es Right On! címlapon

Michael felőttkori szólókarrierjét az 1979-ben, 21 éves korában megjelent Off The Wall albumtól számítják. Ezzel, majd még inkább az 1982-ben megjelent Thriller albummal emelkedett a karrierje igazán a sztratoszférába. A fehér Amerika is ismét felfedezte magának Michael Jacksont, de a Right On! végig ott volt.

A Right On! magazin  tehát gyakorlatilag végigkísérte Michael pályafutását.

2011-ben szűnt meg. Ahogy a nyomtatott média nagy része, végül ők sem bírták már a versenyt az Internettel.

Quincy Jones elnézést kért

Kapcsolódva az előző bejegyzéshez. Quincy Jones tegnap ezt a Twitter üzenetet tette közzé.

Magyarul:

“Néhány hétvégével ezelőtt a hat lányom (akikre nagyon büszke vagyok) félrevont egy “családi beavatkozásra” néhány buta dolog miatt, amiket két interjúban mondtam a közelmúltban és… MEGTANULTAM A LECKÉT! Hadd mondjam el, hogy nagyon hálás vagyok a lányaimnak, mert nem félnek kiállni az apjuk ellen. Nem vagyok tökéletes és nem félek attól, hogy kimondjam. És elnézést kérek és nem félek kimondani.

Amikor elég szerencsés vagy ahhoz, hogy egy ilyen hosszú és őrült életet élj (és csak nemrég hagytad abba az ivást – három évvel ezelőtt!) akkor néhány esemény bizonyos részletei (amelyek NEM festenek teljes képet a szándékaimról vagy az élményeimről) egyszerre rohannak meg, de még 85 évesen sem lehet kifogást találni erre a “szóhányásra” és gyalázkodásra. Az egyik legnehezebb dolog ebben a helyzetben az, hogy ez a gyalázkodás ellentétben áll azokkal az igazi üzenetekkel, amiket próbáltam átadni a rasszizmusról, egyenlőtlenségről, homofóbiáról, szegénységről… akármiről. És természetesen én ezt nem szeretném. Privát már megkerestem a barátaimat, de amikor a nyilvánosság előtt éled az életed, akkor felelősséged van arra, hogy példát mutass és mivel én a nyilvánosság előtt élem az életemet szerettem volna nyilvánosan is elnézést kérni.

Elnézést kérek mindenkitől, akiket a szavaim megbántottak és különösen elnézést kérek azon barátaimtól, akik még velünk vannak és azoktól is, akik már nincsenek. Ezek a barátok olyanok nekem, mint a vér szerinti családom. Kedves családomnak és barátaimnak… köszönöm a kegyességeteket. Köszönöm, hogy rám szóltatok, amikor egyértelműen hibáztam… sokat hibáztam. Még ha néha nehéz is szembenézni a kritikával vagy bírálattal (különösen nyilvánosan) akarom, hogy tudjátok, hogy meghallottam. MINDNYÁJATOKAT meghallottam… és köszönöm. Tehát arra bátorítalak benneteket, hogy növekedjetek velem és gyerünk előre. Szeretettel, egy 85 éves görbelábú ember, aki még mindig tanul a hibáiból.”

Nem, Michael Jackson nem “lopta” a Billie Jeant!

A most 84 éves Quincy Jones bizarr interjút adott a Vulture-nek. Ebben mindenkiről leszedi a keresztvizet, aki szóba kerül. Az interjúban többek között leszólja a Beatlest és Jimi Hendrixet, valamint kéretlenül kiteregeti Marlon Brando, Richard Pryor és Marvin Gaye állítólagos homoszexuális kapcsolatait. De az eggyel korábbi interjúja sem volt sokkal jobb a GQ magazinban, ahol arról regélt, hogy Ray Charles hogyan injekciózta magát kábítószerrel a heréjében – legalábbis Quincy állítása szerint, de nem kímélte Prince-t (a zenészt) sem. Marilyn Monroe-t is leszólta és olyan meglehetősen kétségbe vonható állításokat tett miszerint Monroe viszonyt akart vele, de ő visszautasította, mert “körte alakú” mellei voltak. Mellette viszont áradozik Porfirio Rubirosa sportoló és diplomata pénisz méretéről.

A mostani interjúban is állít valami hasonlót, mint amit Monroe-ról csak most Donald Trump lányáról, Ivankáról. Szerinte a hölgy huszonévesen éppen vele akart randizni, aki a hetvenes éveiben járt már akkor is. Önmagával egyébként is roppant elégedett. A “Mi az Ön legnagyobb zenei újítása?” kérdésre nemes egyszerűséggel csak így válaszolt: “Minden, amit csináltam.” Na, szóval azért nem mindenki szar neki sem. Önmagát imádja.

Ebből is látni kellene a médiának, hogy Quincy már nem teljesen beszámítható, de hát ez sosem akadályozta meg őket, hogy a szennyet azonnal elterjesszék, mint a futótüzet.

Quincy Michael Jacksonra is valamiért nagyon orrol, mert amióta meghalt nem volt róla egy kedves szava sem, pedig Michael sosem szidta őt, mindig a legnagyobb elismeréssel beszélt róla. A mostani interjú Michaelre vonatkozó részében egy gátlástalan tolvajnak nevezi, mert szerinte “lopta” a Billie Jean egy riffjét Donna Summer State of Independence című dalából. Michael háttérvokálozik a dalban és Quincy szerint akkor “lopta” az ötletet.

Na most aki ismeri egy kicsit is a zenetörténetet, no meg a két dalt, az tudja, hogy mekkora ostobaság emiatt letolvajozni MJ-t, akár valóban inspirálta ez a riff, akár nem. A két dalban nem sok hasonlóság van.

State of Independence

Billie Jean

Sőt, így Donna Summer verziójával semmi hasonlóság nincs. Ahol jobban felfedezhető talán a Billie Jean-éhez hasonló riff az Vangelis és Jon Anderson eredeti verziójának az eleje:

De azért ezért ne gátlástalan tolvajozzuk már le Michaelt, amikor az ilyenfajta és ilyen mértékű kölcsönzésekkel telistele van a zenetörténelem, akár a könnyűzenét nézzük, akár a klasszikus zenét. Ettől nem lesz egy zenész tolvaj, s nem lesz a Billie Jean plágium, amikor a két dal nem is hasonlít egymásra!

Mellesleg Jon Andersonnak annak idején nyíltan el is mondták, hogy MJ az ő dalából kölcsönözte ezt a részt, s teljesen rendben volt a dolog a számára, hiszen ez nyilván nem olyan mértékű kölcsönzés, inspiráció, amit plágiumnak lehet nevezni.

“Itt van ez a klasszikus sztorim arról hogyan inspiráltuk Michael Jackson Thrillerét. Quincy Jones mondta nekem, hogy ő és Michael hallgatták a The Friends of Mr. Cairo című albumunkat. Vették a riffet és funky-vá tették a Billie Jeanhez. Quincy azt mondta, hogy felvette a State of Independence című dalunkat Donna Summerrel és én mondtam neki, hogy az egyik háttérvokalistája hihetetlenül jól. Azt mondta: ‘Az a srác Michael – mindkettőnknek tetszett az albumod. Szóval szerintem ez király, ilyen egymás megtermékenyítése a zenében.” – mondta régebben Jon Anderson.

Ugye mennyire másképp hangzik, mint Quincy mostani gátlástalan tolvajozása?

Egyébként maga MJ meg olyat is mondott, hogy a Hall&Oates “I Can’t Go for That (No Can Do)” című dalából kölcsönözte ezt a bizonyos riffet, amire Oates is csak annyit mondott neki: “Nyugi, mindannyian ezt csináljuk.”

A másik állítása Quincy-nek az volt, hogy MJ billentyűse, Greg Phillinganes írta a Don’t Stop ‘Til You Get Enough című szám egy rövid részletét (az instrumentális bridge részt) és ezért MJ-nek 10% részesedést kellett volna neki adnia a dalból. Tisztázzuk, hogy MJ mindig megfizette a zenészeit, így Phillinganes-t is. Az információ pedig, hogy Phillinganes írta azt a részletet eddig sem volt titok.

Persze ettől társzerzői jogokat adhatott volna neki MJ azért  a rövid részletért, nem adott, de ez megint nem igazán ritka dolog a popzenében, pláne akkoriban nem volt ritka. Nem Roger Waters írta egyedül a Pink Floyd Money című dalát, mégis csak ő van egyedüli szerzőként feltüntetve, nem Prince írta egyedül a Kiss című dalát, mégis csak ő van szerzőként feltüntetve. Lehetne hosszasan sorolni.

Előfordul. Sőt előfordult az ellenkezője is, amikor meg MJ járult hozzá egy dalhoz társszerzőként és ő nem került feltüntetésre.

A tolvajozásról még egyébként annyit, hogy maga Quincy is megkapta ebben az 1975-ös műsorban 23:34-nél, hogy egy tolvaj.

Szóval aki üvegházban ül az ne nagyon dobáljon köveket!

Ezt követően beszél Quincy MJ plasztikai műtéteiről is, ami számomra érdektelen téma, bár szerintem ez sem túl elegáns dolog Quincy részéről. Egyáltalán, az nem elegáns dolog, hogy valaki 84 évesen zenei legendaként pletykálkodik és pletykákat, féligazságokat gyárt, mintha valami rossz bulvár újságíró lenne, ahelyett, hogy megőrizné méltóságát így idős korában is.

Nem tudom, tényleg nem tudom mi történt vele így vénségére. Talán mindenkinek jobb lenne, ha már nem adna interjúkat.

Ui.: Ja, és persze a magyar média is már hozzátette a maga hülyeségét, félrefordítását, félreértelmezését is még pluszba, ahogy szokta.

Index: “Állandó plasztikázási mániáját pedig arra vezeti vissza, hogy gyerekkorában az apja csúnyának nevezte és molesztálta.”

index.hu/kultur/zene/2018/02/08/quincy_jones_interju/

MJ sosem állított olyat, hogy az apja molesztálta. Azt mondta, hogy verte, illetve gúnyolta. Molesztálásról (ami ugyebár szexuális lenne) sosem volt szó.

24.hu: “(az eredeti, 1982-es számot Donna Summer énekelte fel, és az egyik fontos riffje kísértetiesen hasonlít a Billie Jean híres szólójára, Jones pert is nyert az ügyben – a szerk.)”

24.hu/kultura/2018/02/08/quincy-jones-megmondta-hogy-michael-jackson-lopott-a-beatles-meg-egy-szar/

Istenem, amikor keverik a szezont a fazonnal! Jones sosem nyert ebben ügyben pert. Miért is nyert volna ő pert? Milyen alapon? Sem a State of Independence-nek, sem a Billie Jeannek nem ő a szerzője. Nyert egy pert tavaly Jackson hagyatékkezelőjével szemben, aminek azonban semmi köze nem volt sem Donna Summerhez, sem a State of Independence-hez, sem pedig ahhoz, hogy MJ bárkitől is dalt “lopott” volna. A per tárgya az volt, hogy MJ hagyatékkezelője MJ halálát követően nem teljesítette bizonyos szerződéses kötelezettségeit Quincy-vel szemben.

Megjelent a Scream válogatás album

Ma megjelent a Scream című válogatás album, ami Michael horror témájú dalait tartalmazza – bár ez azért elég tágan értelmezett, hiszen pl. a Dirty Diana, a Scream vagy a Dangerous nem igazán horror téma, miközben pl. az Is It Scary hiányzik. Ezzel együtt így Halloween táján érdemes hallgatni. Persze a hard core MJ rajongóknak ezek a dalok nem újdonságok (kivéve az utolsó tracket, ami a dalok egy megamixe), de a tágabb közönségnek talán igen, hiszen vannak közöttük olyanok, amik nem voltak slágerek (pedig megérdemelték volna, mint pl. a Heartbreak Hotel, Unbreakable, Threatened). Azoknak mindenképpen érdemes megvenni, akik kedvelik MJ-t, de csak a nagyobb slágereit ismerik, mivel ez az album nem a szokásos válogatás albumokon található dalait sorakoztatja fel. Meg persze a gyűjtőknek is.

Az album megvásárolható CD-ként, vinyl lemezként (utóbbi állítólag sötétben világít), de meghallgatható a Spotify-on is.

Az album talán a Halloweenkor kijövő Michael Jackson’s Halloween című animációs film kísérő zenéit tartalmazza, de ezt majd meglátjuk, ha megjelenik a film.

Új Michael Jackson album szeptember 29-én

Több nagyvárosban is megjelentek ezek a plakátok.

A Velencei Filmfesztiválon pedig, ahol az elmúlt napokban mutatták be MJ Thriller című kisfilmjének egy felújított, 3D változatát ilyen pólókat osztogattak.

Tegnap este pedig ez a trailer jelent meg a hivatalos Michael Jackson Facebook-on.

Egyelőre csak találgatni lehet, hogy pontosan mi lesz ez a projekt. A plakát új albumot ígér, azt viszont érdemes leszögezni, hogy ez az új album valószínűleg nem új, korábban még ki nem adott dalokat fog jelenteni, hiszen a MJ hagyatékkezelőjét vezető, John Branca a Velencei Filmfesztiválon is elmondta, hogy korábban ki nem adott dalokat nem szándékoznak kiadni a közeljövőben: “Nem fogunk egy darabig korábban még ki nem adott dalokat kiadni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lesznek érdekes lemezkiadások a nagyon közeli jövőben.” – mondta.

Ebből és a fenti promóciós anyagból én arra következtetek, hogy vagy egy remix albumról vagy egy válogatás albumról van szó, amelyen MJ “horror” témájú dalai lesznek összegyűjtve – nyilván nem véletlenül a Halloween-időszakra időzítve. Ez jól összekapcsolható lenne a Thriller 3D megjelenésével is, illetve egy animációs kisfilmmel, amit Halloween-kor fognak bemutatni “Michael Jackson Halloweenje” címmel.

Elképzelhetőnek tartom, hogy ennek a filmnek lesz a “soundtrackje” (filmzenéje) az új album.

Bár valószínűleg nem kapcsolódik szorosan a hagyatékkezelő fenti projektjeihez, de szerencsés egybeesés lehet a számukra, hogy a népszerű Stranger Things című Netflix-sorozat is a Thrillert választotta az ősszel induló 2. szezonját beharangozó egyik trailere témájául és ez nagyon nagy sikert aratott.