Category Archives: Jackson 5

Right On! – A magazin, amelyik a Jackson 5-nak köszönhette a születését

Sokan emlékszünk tinédzserkorunk meghatározó magazinjaira: a BRAVO-ra, a Popcornra, az Ifjúsági Magazinra. Az Internet előtti időkben többnyire ezekből tudtunk informálódni kedvenc popsztárjainkról, a megjelenő albumokról és kislemezekről, illetve a slágerlistákról.

Az Egyesült Államokban is voltak természetesen hasonló tinimagazinok. Az első talán az először 1944-ben megjelenő Seventeen magazin volt, amely inkább a divatra, romantikára fókuszált, majd 1965-ben jött a Tiger Beat, ami már jobban hasonlított pl. a nálunk ismert BRAVO-hoz abban a tekintetben, hogy elsősorban a tinédzserek által kedvelt popsztárokra, színészekre koncentrált, amolyan rajongói magazinként.

A nagyon fehér Tiger Beat – itt éppen a Monkees-zal a címlapján

Egy gond volt ezekkel. Abban az időben még volt annyira szegregált az amerikai társadalom, hogy ezek a magazinok fekete előadóknak nem nagyon adtak helyet. Fehér közönségnek szóltak, fehér sztárokról.

Így hiába hódította meg a Jackson 5 az 1970-es évek elején a slágerlistákat és hiába lettek volna tökéletesen illeszthetők egy tinimagazin profiljába, valahogy mégsem nagyon tudták megvetni a lábukat az ilyen, elsősorban fehér tinilányoknak szóló magazinokban.

Hogy érzékeltessem mennyire kényes téma is volt ez abban az időben hadd idézzek egy történetet Joseph Vogel Man In The Music című könyvéből, amelyet egy nő mondott el röviddel Michael Jackson halála után: “11 éves voltam és egy rendőr lánya, amikor a Jackson 5 megjelent a TV-ben. Néztem egy percig és azt mondtam: ‘[Michael] de édes!’ A dühöt amit az a pillanat kiváltott a házunkban soha nem fogom elfelejteni. Korábban még sosem láttam fekete embert: az apám rasszizmusa és dühe fékezhetetlen volt. Megvédtem Michael Jacksont azon az estén és az apám átvitt egy másik szobába és addig vert, amíg meg nem ígértem, hogy soha többé nem beszélek róla.”

Ebből is látszik, hogy még akkor is sokan voltak, akik enyhén szólva nem tartották kívánatosnak, hogy a fehér tinilányok romantikus álmodozásainak esetlegesen fekete fiúk is a tárgyává váljanak.

Figyelembe véve azonban a Jackson 5 sikereit, igény az lett volna arra a rajongók részéről, hogy olvashassanak a fiúkról. Ez az igény végül egy új magazint hívott életre, az először 1971-ben megjelenő Right On! magazint – az első afro-amerikai tinimagazint.

Az első szám címlapjára ki más kerülhetett volna, mint a Jackson 5 és gyakorlatilag a magazin létének első három évét Jackson 5 rajongói magazinként töltötte: szinte minden szám címlapján ők szerepeltek, s a lap tele volt róluk szóló cikkekkel, interjúkkal, képekkel. Ami jelzi a J5 körüli őrületet abban az időben.

Egy kis ízelítő:

A ’70-es évek közepére a J5 népszerűsége kissé megkopott, így a Right On!-nak is megszűnt a J5 rajongói magazin jellege és egyre több teret adtak más fekete előadóknak is. De azért Jacksonékat továbbra sem hanyagolták el.

1974-ben címlapsztoriként számoltak be Jermaine Jackson és Hazel Gordy (a Motown lemezcég tulajdonosának, Berry Gordy-nak a lánya) esküvőjéről.

1976-1977

Michael, Janet és Randy Jackson egy 1977-es Right On! címlapon

Michael felőttkori szólókarrierjét az 1979-ben, 21 éves korában megjelent Off The Wall albumtól számítják. Ezzel, majd még inkább az 1982-ben megjelent Thriller albummal emelkedett a karrierje igazán a sztratoszférába. A fehér Amerika is ismét felfedezte magának Michael Jacksont, de a Right On! végig ott volt.

A Right On! magazin  tehát gyakorlatilag végigkísérte Michael pályafutását.

2011-ben szűnt meg. Ahogy a nyomtatott média nagy része, végül ők sem bírták már a versenyt az Internettel.

Reklámok

The Christmas Song

A Christmas Song egy klasszikus amerikai karácsonyi dal, amelyet Robert Wells és Mel Tormé írt 1945-ben. Tormé szerint ő és dalszerző társa egy forró nyári napon írta meg a dalt mindössze negyven perc alatt.

Elsőként a Nat King Cole Trio vette fel 1946 elején. Cole ezután még háromszor felvette a dalt különféle módosításokkal. Ezek közül az utolsó, 1961-es az, amely karácsonyi klasszikussá vált az USA-ban.

Ahogy az már a karácsonyi slágerekkel lenni szokott, ezt a dalt is sok más művész felvette a későbbiekben. Megjelent többek között a Jackson 5 1970-es karácsonyi albumán is. Ebben a változatban Jermaine Jackson énekel szólót.

Nat King Cole változata

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Robert Wells, Mel Tormé
Producer: Hal Davis és a Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/christmas-song/

Have Yourself a Merry Little Christmas

A Have Yourself a Merry Little Christmas című dalt Ralph Blane (zene) és Hugh Martin (szöveg) írta 1943-ban, noha később önéletrajzában Martin azt állította, hogy valójában ő maga egyedül írta mind a zenét, mind a szöveget. A dal részét képezte az 1944-ben Judy Garland főszereplésével készült Meet Me in St. Louis című musicalnek. Martin eredeti szövegét Garland túl komornak találta, ezért mielőtt felvették a filmhez a dalt a színésznő megkérte a szerzőt, hogy módosítson a szövegen és tegye egy kicsit vidámabbá.

Később Frank Sinatra is felvett egy változatot, de neki még a Garland-féle változat sem volt elég vidám, így arra kérte Martint, hogy tovább “vidítson” a szövegen.

Sokan felvették azóta, köztük a Jackson 5 1970-ban. Ez Christmas Albumuk első dala. A J5 változatában a szólót Jermaine Jackson énekli.

Judy Garland változata

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Ralph Blane, Hugh Martin
Producer: Hal Davis & The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/have-yourself-a-merry-little-christmas/

Rudolph the Red-Nosed Reindeer

A Rudolph the Red-Nosed Reindeer egy klasszikus amerikai karácsonyi dal, amelyet 1939-ben írt Johnny Marks az azonos című könyv alapján. A könyvet, amely – amint azt a címéből is ki lehet találni – egy piros orrú rénszarvasról szól, Marks sógora, Robert L. May írta.

A dalt először Harry Brannon vette fel 1949 novemberében, majd Gene Autry előadásában Nr. 1. sláger lett az USA-ban 1949 karácsonyán.

Azóta számos művész felvette a dalt, köztük a Jackson 5 is 1970-es Christmas Albumára. A Jackson 5 változatában Jermaine Jackson énekli a szóló részeket.

Gene Autry változata

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Johnny Marks
Producer: Hal Davis
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/rudolph/

Maybe Tomorrow / I Will Find A Way

maybe tomorrowA Maybe Tomorrow című dalt eredetileg Sammy Davis Jr. számára írta a Motown dalszerző csapata, a Corporation. ám Davisnek valamilyen oknál fogva nem volt ideje felvenni, így a Jackson 5-hoz került.

A vezérvokált az akkor 12 éves Michael Jackson énekli.

Kislemezen 1971 áprilisában adták ki az Egyesült Államokban és 1971 októberében az Egyesült Királyságban, az azonos című album második kislemezeként a Never Can Say Goodbye után.

Az amerikai R&B slágerlistán a harmadik helyig jutott, ám a fő slágerlistán csak a 20. helyig – ez volt a csapat első dala (a karácsonyi kislemezeket leszámítva), amely nem került a slágerlista első három helyének valamelyikére.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation
A felvétel ideje: 1971. február
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B, soul

A Maybe Tomorrow kislemez B-oldalára a tempósabb I Will Find A Way című dal került, amelyet szintén a The Corporation szerzett. Ebben a dalban Michael bátyja, Jermaine Jackson énekelte a vezérvokált, mint oly gyakran ebben az időben a B-oldalas dalokban.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation, Gene Page, James Carmichael
A felvétel ideje: 1971. január
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 20
USA – R&B slágerlista: 3.

Eladott példányszám a világon: 1 089 365
Ebből USA: 830 794

Források:

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/maybe-tomorrow/

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/i-will-find-a-way/

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Jackson 5 koncertrészlet 1971-ből

Jackson 5: Who’s Lovin’ You koncertfelvétel

A Who’s Lovin’ You egy élő koncertfelvétele.

Never Can Say Goodbye / She’s Good

never can say goodbyeA Never Can Say Goodbye az első kislemez, amely megjelent a Jackson 5 Maybe Tomorrow című albumáról. 1971. március 16-án adták ki. Az amerikai fő kislemez slágerlistán a második helyig jutott, míg az R&B slágerlistán első lett. A dal a Jackson 5 egyik leghíresebb slágere, amely számos feldolgozást is megért. Szerzője Clifton Davis, producere Hal Davis. A szólót Michael énekli benne.

Michael gyerekkorában az egyik kedvenc Jackson 5 dalának mondta ezt a dalt az I’ll Be There és az ABC mellett. Rajongói körökben terjedő pletykák szerint felnőttkorában ismét felvette, s ez a verzió rajta lett volna a tervezett, de végül ki nem adott Decade 1980-1990 című válogatás albumon, de ezt a pletykát cáfolta Michael egyik közeli munkatársa, Brad Sundberg. Michael nem tervezte J5 dalok felnőttkori kiadását semmilyen formában. Ettől függetlenül állnak rendelkezésünkre felnőttkori verziók – például az 1983-as Motown 25 gálaműsorban is előadta Michael a testvéreivel.

A dal feldolgozásai közül a leghíresebb Gloria Gaynor 1974-es, immár a diszkó láz szellemében készült verziója, amely a kilencedik helyig jutott a amerikai slágerlistán. Ez volt az első Nr. 1. kislemez a Billboard akkor induló Dance/Disco slágerlistáján. Gaynor a debütáló albumát is erről a dalról nevezte el. Egy másik ismertebb feldolgozás a brit Communards együttes verziója 1987-ből.

A dal további feldolgozói a teljesség igénye nélkül: Isaak Hayes, Junior Walker, The Supremes, Smokey Robinson, Yazz, Sheena Easton, Vanessa Williams, Sony & Cher, Westlife, Temptations. Több filmben is felhangzik.

A Flip Wilson showban:

Egy későbbi felvétel: 1974 – Johnny Carson show (a Beatles Let It Be-jével kezdenek):

Írta és komponálta: Clifton Davis
Producer: Hal Davis
Hangszerelte: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards), Gene Page, James Carmichael
A felvétel ideje: 1970. június
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B, soul

A kislemez B-oldalára a She’s Good című dal került, amelyben Jermaine énekel szólót. A kislemez verzióban egyedül Jermaine énekel, míg az album verzióban a testvérei éneklik a háttérvokált. Ez a dal is a Maybe Tomorrow albumon jelent meg.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation, Gene Page, James Carmichael
A felvétel ideje: 1971. január
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B, soul

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 2.
USA – R&B slágerlista: 1.

Eladott példányszám a világon: 2 654 387
Ebből USA: 1 938 675

Források:

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/never-can-say-goodbye/

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/she-s-good/

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Craig Halstead: Michael, Janet & The Jackson Family – All The Top 40 Hits (2013)

Jackson 5 – It’s Your Thing

A Jackson 5 az 1969-es Miss Black America szépségkirálynő választáson. Ez volt az egyik első televíziós fellépésük.

A Counting Crows együttes énekese, Adam Duritz első zenei élményéről

Adam Duritz

 

“Nos, az első lemezem, amit megvettem… nem vagyok biztos benne. Lehet, hogy mindkettőt ugyanazon a napon vettem, de az első két lemezem közül az egyik mindenképpen Michael Jackson Got To Be There-je volt, ami azt hiszem az első szólólemeze volt. Rajta volt a Rockin’ Robin és a Got To Be There és már nem emlékszem még mi. És aztán a Jackson 5 Greatest Hits albuma. Az volt az első két lemez, amire emlékszem, hogy megvettem és az első koncertem, amire elmentem gyerekként az egy Jackson 5 koncert volt. A szüleim vittek el, amikor még nagyon kicsi gyerek voltam. És nem a Jacksonst értem ez alatt, hanem ténylegesen a Jackson 5-ot. Ez egy rodeón volt Texasban és talán 1970-ben. Gyerek voltam. És ez teljesen kiütött engem. Azok a dalok annyira jók voltak, annyira élettel teliek és ő (Michael) annyira gyilkos énekes volt. Velem egykorú volt, egy pár évvel idősebb nálam, de olyan volt, mintha egy velem egykorú gyereket néznék. Ő lehetett olyan tíz-tizenegy éves, én meg valószínűleg hat voltam. Talán ő tizenkettő volt, nem tudom, de gyerek volt és én is gyerek voltam és kibaszottul jók voltak. Azok a dalok és azok a groove-ok. Az I Want You Back basszus gitár groove-ja – a mai napig emlékszem rá. A fejedbe ragad, hihetetlen. Azt hiszem valószínűleg ez volt az első. Nem tudom, hogy emiatt akartam-e zenét írni, de emiatt mondtam azt, hogy ‘whoa, zene, ez fantasztikus’ (nevet). Azután nem tudtam betelni vele. És tudod ott voltak a Beatles lemezei is. A szüleimnek megvolt az összes Beatles album és mindenképpen emlékszem azokra a dalokra. De az első lemezem a Jackson 5 lemez vagy a Michael Jackson lemez volt. Lehet, hogy együtt vettem meg őket. Valószínűleg azért, mert elmentünk arra a koncertre. Nem tudom, hogy hallottam-e a cuccot azelőtt. De mindig úgy emlékeztem a Jackson 5-ra, mint az első cuccra, ami igazán magával ragadott, amitől azt gondoltam, wow, ez hihetetlen. A zene hihetetlen.”

http://www.glidemagazine.com/119366/adam-duritz-counting-crows-exclusive-interview/