Category Archives: Michael Jackson

Michael Jackson: “Ilyen hangzavarban nem szeretnél üvölteni?”

Továbbra is azok a dalok vannak terítéken, amelyeket Michael Jackson az 1993-as vádak után és azokra válaszul írt. A sorozat korábbi cikkei:

Is It Scary

Money

Tabloid Junkie

Edvard Munch “A sikoly” című festménye

Ezúttal az a dal következik, amely a HIStory album első kislemezeként jelent meg, s amelynek címe Scream. Ez egy duett Michael húgával, Janet Jacksonnal. Egyúttal ez az album nyitó dala is. Egyszer valaki rámutatott egy fórumon, hogy az album egy üvöltéssel kezdődik (Scream) és egy mosollyal zárul (Smile). A kettő között pedig egy utazáson veszünk részt, amelynek során Michael végigvezet minket a legsötétebb óráján – az ő saját szempontjából. Dühét az is jól kifejezi, hogy életében ebben a dalban használta először az f-betűs szót. A dal, hasonlóan a HIStory-Blood on the Dance Floor korszak több dalához, kemény, indusztriális, nem kifejezetten rádióbarát slágerzene – nem is annak szánták.

Akárcsak a Tabloid Junkie, a médiából ömlő hazugságokról és igazságtalnságról szól, de nem csupán Michael személyes kálváriája kontextusában, hanem tágabb társadalmi kontextusban láttatja ezeket a témákat.

“Egy férfit brutálisan halálra vertek a rendőrök miután tévesen egy rablás gyanúsítottjaként azonosították. A férfi egy 18 éves fekete férfi volt.” – halljuk a dal alatt egy hírolvasótól, 18 évvel a Black Lives Matter mozgalom előtt.

Michael és Janet a Screamben (a bal alsó sarokban a póz, amely utal Munch festményére)

A dalhoz készült, Mark Romanek által rendezett videó igazi mestermunka, amely még ma is futurisztikus. Tele van szimbolizmussal és finom kulturális utalásokkal – pl. híres műalkotásokat láthatunk benne. A dal címe utalás Edvard Munch híres festményére, A sikolyra (angolul The Scream), s látjuk is a festményt megelevenedni a videóban.

Később a Sikoly (Scream) című horror film készítői elmondták, hogy ők viszont a Jackson videóból vették az ötletet a film címéhez.

 

 

Scream (Üvöltés)

Michael:

“Elegem van az igazságtalanságból
Elegem van a cselszövésekből
A hazugságok undorítóak
Tehát ez mit jelent?
A fenébe is!

Lerúgtok
Nekem fel kell kelnem
Bármennyire is elcseszettnek hangzik
Az egész rendszer úgy szar ahogy van
A fenébe is!”

Janet:

“Az árnyékban leselkedsz
Gyere a fényre
Azt mondod nincs igazam
Akkor jobb, ha bebizonyítod, hogy neked van
Lelkeket árulsz
De engem a sajátom érdekel
Erősebbé kell válnom
És nem fogom feladni a harcot.”

Michael:

Ilyen hangzavarban nem szeretnél üvölteni?

[…]

Michael:

“Elegem van abból, hogy
A saját módodon adod elő a sztorit
Ez zavart okoz
És te azt hiszed ez így rendben van
A fenébe is!”

Janet:

“Állandóan változtatod a szabályokat
Miközben a játékot játszom
Nem hiszem, hogy sokáig bírom még
Azt hiszem megőrülök.”

[…]

Janet:

“Ó Istenem, nem hiszem el mit láttam, amikor bekapcsoltam ma este a TV-t
Undorító volt mind az igazságtalanság, mind az igazságtalanság”

Michael:

“Mind az igazságtalanság.”

 

Reklámok

Michael Jackson: “Csak mert olvastad egy magazinban, vagy láttad a TV képernyőn, ne gondold, hogy tény”

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben azokat a dalokat mutatom be, melyeket Michael Jackson az 1993-as vádak után és azokra válaszul írt. Az Is It Scary és a Money után ismét egy olyan dal jön, amely (sajnos) ma is aktuális: a Tabloid Junkie.

Az elmúlt hetekben láthattuk ismét a szemünk előtt megelevenedni, hogy miről is énekelt Michael már 25 évvel ezelőtt. Máig sem változott sokat a világ ebben. Akár az afro-amerikai polgárjogi harcost, Malcolm X-et is idézhetném itt:

“A média a legnagyobb hatalmú elem a Földön. Hatalmukban áll bűnössé tenni az ártatlant és ártatlanná a bűnöst – ez hatalom. Mert kontroll alatt tartják a tömegek gondolkodását.”

Hát ezt láttuk bizony az elmúlt hetekben is – Magyarországon és nemzetközi szinten egyaránt. Láttuk, amint a média minden bizonyíték nélkül készpénznek veszi és készpénznek állítja be a Leaving Neverlandben elhangzottakat. Láttuk cikkek tömkelegeit megjelenni olyanok tollából, akiknek halvány lila fogalmuk sincs erről az ügyről a filmben elhangzó egyoldalú vádaskodáson kívül. Olyanok tollából, akik sosem olvasták a bírósági dokumentumokat, akik nincsenek tisztában a korábbi vádak hátterével sem, s Michael Jacksonról, mint emberről is maximum felszínes, sokszor éppen a bulvármédiából, vagy a Wikipediáról származó “tudással” rendelkeznek. Ilyenek osztják rendszeresen az észt a médiában MJ-ről, s ilyenek befolyásolják az emberek gondolkodását róla. S közben ráadásul szemmel láthatóan azt hiszik marha nagy okosságokat írnak!

Ha nem vigyázunk könnyen egy olyan világban találjuk magunkat, mint a Mátrix c. filmben, csak itt nem számítógépek vetítik ki elénk a hamis világot, hanem a média.

De ez az egész nemcsak MJ-ről szól, s nemcsak erről az ügyről. Ez lehet egy esettanulmány a média korrupt, hazug, elfogult működéséről, de a dolog rendszerszintű problémákra világít rá.  Szerintem mindenki tapasztalta már olyan dolgok esetében, amiről az átlagnál nagyobb tudással rendelkezik (pl. mert az a szakterülete), hogy mennyi marhaságot össze tud hordani a média. Ha valamiről nem rendelkezünk kellő tudással, akkor ezt sokszor nehéz észrevenni, de amint valamiről egy picit többet tudunk, rögtön meglátjuk abban a témában a sok hülyeséget, amit újságírók le bírnak írni. Ez legyen intő jel mindannyiunk számára arra vonatkozóan, hogy akkor valószínűleg ez sok más dologban is így van, amihez kevésbé értünk!

Az az igazság, hogy az újságírók a legritkább esetben ássák bele magukat egy témába igazán mélyen. Szorít a határidő, valamit írni kell, holnap meg már egy másik támában kell valami mást írni. Így aztán mélyreható kutatás helyett írnak valami felszínes hülyeséget, max. elolvasnak még két cikket hozzá (ami rendszerint ugyanolyan felszínes hülyeség, mint amilyen a saját cikkük lesz). Aztán ezzel lehet erősíteni egymás hangját – és a dezinformációs spirált.

Van olyan ugyan, hogy oknyomozó újságírás, de egyre inkább kikopik a gyors klikkvadászat és a TLDR (“too long, didn’t read”) korában. Szóval a Tabloid Junkie megjelenése óta, ha lehet, csak rosszabb lett  a helyzet ezen a fronton.

Aztán a szándékos tematizálásról, ferdítésről, álhírekről még nem is beszéltünk. Egy pár éve sok szó esik az álhírek jelenségéről: a közösségi médiában terjedő “fake news-ról” gyakran közöl intő cikkeket a hagyományos, fővonalas média. Számomra ez egy picit megmosolyogtató, hiszen ők is ugyanolyan sárosak ebben a kérdésben. Michael Jackson és a rajongói tudnának erről mesélni elég sokat! S ez a dolog egyáltalán nem új jelenség.

Ha azt hiszed kitalálom csak, akkor nézd meg mondjuk ezt az 1994-es dokumentumfilmet arról, hogy hogyan működik a bulvármédia, mekkora pénzek forognak benne, milyen korrupt is ez a világ, s mekkora biznisz is MJ-t mocskolni! A film ugyanis éppen az MJ elleni 1993-as vádakkal kapcsolatos médiacirkuszt használja a média-korrupció illusztrálására.

Vagy olvasd el ezt a cikket arról, hogy milyen egyoldalúan is tudósított a média nagy része MJ 2005-ös peréről! Nem csoda, hogy sok ember meglepődött az ítéleten, amikor a média egyáltalán nem azt közvetítette le nekik, ami valójában lezajlott a tárgyalóteremben!

Nincs ez másként most sem, a Leaving Neverland esetében. Kaptunk egy egyoldalú filmet (ami gyakorlatilag azzal egyenértékű, mintha egy bírósági tárgyaláson pusztán a Vád meghallgatása után, a Védelem meghallgatása nélkül akarnánk dönteni), s a média, ahelyett, hogy korrigálná ezt az egyoldalúságot azzal, hogy mondjuk mindkét oldalnak megadja az egyenlő arányú lehetőséget a megszólalásra (a másik oldalt MJ halála miatt itt MJ hagyatékkezelője és családja képviseli), inkább csak ráerősít az egyoldalúságra egy hasonlóan egyoldalú promóciós kampánnyal, s azzal, hogy megbocsáthatatlan módon, eleve készpénznek veszi és úgy is kezeli a filmben elhangzó vádakat.  A dolog igazságtalanságát csak tetézi, hogy a vádlott halott, s nem tudja sem megvédeni magát, sem szembenézni a vádlóival, sem pedig beperelni őket rágalmazásért. Ezért fokozottan fontos lenne a kiegyensúlyozott, elfogulatlan tájékoztatás a média részéről.

A médiának ugyanis nem feladata egyik vagy másik oldalra állni, s nem feladata megmondani az olvasónak, hogy mit gondoljon! Az a feladata, hogy egyenlő arányban beszámoljon mindkét oldal álláspontjáról és aztán hagyja, hogy a néző eldöntse magának, hogy ő mit gondol az egészről. Itt azonban nagyrészt egyáltalán nem ezt láttuk. MJ családja például beszámolt róla, hogy a fővonalas médiában alig kaptak megszólalási lehetőséget. MJ hagyatékkezelője ugyanígy járt.

Az elmúlt hetekben ugyan felkapott pár médium néhány témát, amely rávilágít arra, hogy bizonyíthatóan hamis állítások hangzanak el a filmben, de ez édeskevés ahhoz képest, hogy maga a film mekkora média támogatást és hátszelet kapott.

Most, hogy ezt kiírtam magamból átadom a szót Michaelnek. Amint látható a fentiekből is, amit a dalban leírt 25 éve egyáltalán nem túlzás! Tűpontos kórkép!

Tabloid Junkie (Bulvár Junkie)

Spekulálj, hogy megtörd azt, akit gyűlölsz
Köröztesd a hazugságot, amit lefoglaltál
Gyilkolj és csonkolj
Mint a hisztériában lévő üldöző média
Kit akartok legközelebb feltámasztani?
JFK lebuktatta a CIA-t
Az igazat megvallva a füves domb
Mint a zsaroló sztori a teljes dicsőségedben

Ez rágalom
Azt mondod ez nem kard
De a tolladdal embereket kínzol
Az Urat is megfeszítenéd
És nem kell elolvasnod
És nem kell bevenned
Ha megveszed, azzal eteted
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold, hogy tény
Bár mindenki el akar róla olvasni mindent
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
Azt mondják róla, hogy homoszexuális

A gettóban
Vádold meg hamisan, ha tudod
Lődd le, hogy meghaljon
S aztán vádold őt, ha tudod
Ha meghal, akkor szimpatizálj vele
Micsoda hamis tanúk!
Átkozott önigazultság

Feketében
szúrjál hátba engem
Az arcomba
Meg hazudj és szégyenítsd meg a fajt
Heroin és Marylin
Ahogy a címlapsztorik mondják
Teljes dicsőségedben

Ez rágalom
A szavak, amiket használsz
Paraziták vagytok fekete-fehérben
Bármit megtesztek a hírekért
És nem kell megvenned
És nem fogják dicsőíteni
Ha elolvasod azzal szentesíted
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold, hogy tény
Mindenki el akar róla olvasni mindent
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold, hogy tény
De látod mindenki el akar hinni belőle mindent

Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold, hogy tény
Mindenki el akar róla olvasni mindent
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold, hogy tény
A nő szőke és biszexuális

Botrány!
A szavak, amiket használsz
Paraziták vagytok fekete-fehérben
Bármit megtesztek a hírekért
És nem kell megvenned
És nem fogják dicsőíteni
Ha elolvasod azzal szentesíted
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

Botrány!
Azt mondod ez nem bűn
De a tolladdal embereket kínzol
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
Bár mindenki el akar róla olvasni mindent
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
De látod mindenki el akar róla olvasni mindent

Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
(A Sunday Times nem a barátom)
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
Olyan átkozottul tisztelhetetlen vagy!

(Bocs a helyenként suta fordításért. Angolul jobban hangzik. 🙂 )

Michael Jackson: “Vajon a vágy, a torkosság és kapzsiság ugyanazon betegsége fertőzött meg téged is?”

A dal, amivel folytatjuk a tegnap megkezdett sorozatot – azon dalok sorozatát, amelyeket Michael az 1993-as vádak után és azokra válaszul írt -, a Money, amely az 1995-ös HIStory című albumon jelent meg. 2013 óta, amióta tudok Wade Robson vádjairól, nekem rendszeresen ez a versszak jut eszembe róla:

Vajon a vágy, a torkosság és kapzsiság
Ugyanazon betegsége fertőzött meg téged is?
Akkor nézd azokat akiknek az arcán a legszélesebb a mosoly
A céltalan fecsegőket… mert ők azok, akik hátba fognak szúrni!

A Leaving Neverlandben ugyan gondosan igyekeztek elkerülni, hogy túlságosan nagy figyelem terelődjön erre a tényre, de mind Robson, mind James Safechuck súlyos milliókra pereli Michael  hagyatékkezelőjét és cégeit a vádjaival.

Mint ahogy egyébként Michael minden korábbi vádlójának is anyagi céljai voltak. Valahogy egy sem akadt köztük, aki simán csak besétált volna a rendőrségre és feljelentést tett volna minden anyagi érdek nélkül.

A dal teljes szövegének fordítása:

Money (Pénz)

Pénz.
Pénz…
Hazudj érte!
Kémkedj érte!
Halj meg érte!

Tehát te ezt bizalomnak hívod
De én azt mondom ez csak
Az ördög játékában
A kapzsiság és a vágy

Őket ez nem érdekli
A pénzért elintéznek
Őket ez nem érdekli
A pénzért kihasználnak

Szóval elmész a templomba
Elolvasod a Szentírást
Az élet rendszerében
Mindez olyan abszurd

Őket ez nem érdekli
Ölnének is a pénzért
Tedd meg, ha mered
Az izgalom a pénzért

Tisztelegsz a zászlónak
Az országod megbízik benned
Most már kitüntetést viselsz
És úgy hívnak, hogy “Igaz Kevesek”
És megvívod a háborúkat
Amiket egy katonának meg kell vívnia
Én sosem foglak becsapni vagy átverni barátom, de…

Ha megmutatják a pénzt nekem
Akkor el fogom fogadni
Ha azt mondod sírjak
Akkor tettetni fogom
Ha a kezedet nyújtod
Én megrázom
Bármit megteszel a pénzért…

Bármit
Bármit
Bármit a pénzért
Hazudnék érted
Meg is halnék érted
Még a lelkemet is eladnám az ördögnek

Bizosító?
Kihez vagy lojális?
Ez az alibid?
Nem hiszem
Téged ez nem érdekel
Őt is elintéznéd a pénzért
Mondd hogy ez így fair
Bepereled a pénzért
Akarod azt a tál aranyat
Kell Midász király érintése
Fogadok, hogy a lelkedet is eladod
Mert ilyen a te Istened
Nem érdekel téged
Ölsz is a pénzért
Tedd meg ha mered
Az izgalom a pénzért

Vajon a vágy, a torkosság és kapzsiság
Ugyanazon betegsége fertőzött meg téged is?
Akkor nézd azokat akiknek az arcán a legszélesebb a mosoly
A céltalan fecsegőket… mert ők azok, akik hátba fognak szúrni!

Ha tudod, hogy hazugság
Meg fogsz rá esküdni
Ha bűntudatod van
Majd csak elviseled valahogy
Ha kockázatos
Megkockáztatod
Bármit megteszel a pénzért…

Azt mondod, hogy nem tennéd meg
A világ minden pénzéért sem
Nem hiszem!
Ha megmutatod nekem az embert
Én eladom
Ha megkérsz, hogy hazudjak
Akkor én hazudok neki
Ha Istennel van dolgod
Őt is pokolba küldöd
Bármit megteszel a pénzért

Bármit
Bármit
Bármit a pénzért
(Háttérben: Ha akarod, akkor keresd meg méltósággal!)

Hazudnék érted

Meg is halnék érted
Még a lelkemet is eladnám az ördögnek
(Háttérben: Vanderbilt, Morgan, Trump, Rockefeller, Carnegie, Getty…. Getty! Getty!)

(Háttérben: A világ a pénztől forog
A világ a pénztől forog)

Michael Jackson: “Azért jöttél hozzám, hogy a saját fantáziáidat lásd lejátszódni a szemeid előtt?”

Miután Michael Jackson halott, így már nem tud válaszolni az őt ért vádakra. Ez persze kényelmes helyzetbe hozza vádlóit, hiszen rágalmazásért nem perelheti be őket. A Leaving Neverlanddel részleteiben egy másik blogon, a Jackson Aktákon foglalkozom, ez a hely nem arra van kitalálva. Ugyanakkor, mint minden művész esetében, természetesen Michael zenéjében is tükröződik az élettörténete.  Ennek egyik legékesebb példája az 1995-ös HIStory album, amely két évvel a Chandler-vádak után készült és nyilvánvalóan sok dal ami szerepel rajta reagálás ezekre a vádakra. Ez Michael legkevésbé rádióbarát albuma. Kemény indusztriális beatek, düh, harag, fájdalom és szomorúság.

Nyilván egy album, egy műalkotás önmagában nem szolgál bizonyítékul valaki ártatlanságára (s nem is ez a fő érvünk Michael ártatlansága mellett), mégis én személy szerint azt gondolom, hogy amit a HIStory-n hallunk az egy hamisan megvádolt ember autentikus érzéseit tükrözi. Ha elkövette volna azt, amivel vádolják, akkor megkönnyebbülést érzett volna, miután túl volt az ügyön, nem ezt a haragot és fájdalmat. Akkor könnyed táncdalokat adott volna nekünk a következő albumán.

A fájdalom nem múlt a HIStory után sem, még a soron következő Blood on the Dance Floor-on, sőt a 2001-es Invincible-en is találunk dalokat, amelyek erre utalnak.

Ebben a sorozatban csokorba gyűjtök néhány dalt ezekről az albumokról, amelyekről azt gondolom a jelen események tükrében is aktuálisak. Miután Michael nincs itt, hogy beszéljen, beszéljen helyette a zenéje, a dalszövegei! Beszéljen a vádlókhoz, beszéljen a médiához, beszéljen a nagyérdeműhöz, mindazokhoz, akik szeretik és mindazokhoz, akik gyűlölik őt!

***

Az első részben az Is It Scary című dallal foglalkozom, amely az 1997-es Blood on the Dance Floor című albumon jelent meg. Személy szerint az egyik kedvencem, ami a témáját illeti, ugyanis azt mutatja, hogy Michael mennyire kristálytisztán tudatában is volt azoknak a tömegpszichológiai jelenségeknek, amelyek körülvették: annak, ahogy az emberek látták őt. Annak, hogy miután a személye olyan egyedi és kifürkészhetetlen volt, vonzotta a projekciókat. Az ismeretlent vagy számukra érthetetlent az emberek gyakran a saját fantáziájukkal töltötték ki.

Az Is It Scary a felszínen egy kísértettörténet. Szellemekről, vámpírokról énekel Michael benne, ám azután átvált valami sokkal érdekesebbe. A szellemtörténet csupán keret, metafora, ám hamar rájövünk, hogy a dal valójában róla szól, s mese helyett nagyon is a valóságról!

Ezek a releváns részek:

Pontosan az leszek
Amit látni akarsz
Te gúnyolsz engem
Te figyelmeztetsz
Hogy idegen legyek az életedben

[…]

Szórakoztatlak?
Vagy csak összezavarlak?
Én vagyok a fenevad
Akit vizualizáltál?
És ha excentrikus furcsaságokat
Akarsz látni
Akkor groteszkké válok
A szemeid előtt

Hadd öltsön hát mind testet!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

Tudod, te vagy az idegen
Ijesztő-e ez számodra, baby?

[… ]

Pontosan az leszek,
Amiért jöttél, hogy lásd
Szóval azért jöttél hozzám
Hogy a saját fantáziáidat
Lásd lejátszódni a szemeid előtt?

[…]

De ha azért jöttél
Hogy az igazságot és a tisztaságot lásd
Akkor itt bent egy magányos szív lakik

Kezdődjék hát az előadás!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

[…]

A szív álarcosbálja
A kísértő lelkek magassága
Csak épp nem az, amit bennem keresel
Fel tudja-e fedni a szív a bizonyítékot?
Ahogy a tükör felfedi az igazságot
Lásd meg, hogy te vagy a gonosz!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

[…]

Ijesztő vagyok számodra, baby?
Ijesztő vagyok számodra?
Elegem van a gyalázkodásokból
Tudod, te is megijesztesz engem
Én úgy látom, hogy te vagy a gonosz
Ez vajon megijeszt-e téged, baby?

Nem hiszem, hogy a fentiek sok magyarázatra szorulnak. Michael egyfajta tükör, amiben mindenki önmagát látja valójában, vagy a saját félelmeit, szorongásait, sötét gondolatait vetíti ki rá. A valóság ezzel szemben egy magányos szív, amely számára éppen a külvilágnak ez a gonoszsága az ijesztő.

A Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság elé kerül a Cascio-dalok ügye!

Az ügy előzményeiről (fordított sorrendben):

Cascio-dalok ügye: A Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője megúszta

A Sony elismeri, hogy LEHET, hogy nem Michael Jackson énekel a Cascio-dalokban

Egy Michael Jackson rajongó perel a Cascio-dalok miatt

Jó hír a Cascio dalok ügyében!

A Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy tárgyalni fogja azt az ügyet, amelyben egy Michael Jackson rajongó, Vera Serova perelte be a Sony Music-ot és Michael Jackson hagyatékkezelőjét, amiért a két cég Michael Jackson dalokként reklámozott és értékesített a Michael című poszthumusz albumon három olyan dalt (Breaking News, Keep Your Head Up, Monster), amelyekkel kapcsolatban a rajongóknak meggyőződése, hogy nem Michael Jackson hallható rajtuk.

Ezzel az ügy a sírból tér vissza, hiszen augusztus végén egy fellebviteli bíróság a Sony és a Jackson hagyatékkezelő javára döntött az ügyben – s ezzel felülírta az elsőfokú bíróság ítéletét, amely viszont Serovának adott igazat.

A fellebviteli bíróság indoklása igen furcsán hangzott. Akkor ezt írtam erről:

Ez a döntés most arról szól, hogy a Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője nem vonható felelősségre akkor sem, ha hamis dalokat adtak ki Michael Jackson neve alatt. A bíróság indoklása szerint mivel két cég nem tudhatta, hogy a dalok hamisak-e, s mivel nagy rajongói vita övezte azok kiadását, ezért amikor olyan állításokat tettek, hogy a dalok igenis eredetiek, az nem ún. „kereskedelmi beszéd” (commercial speech) volt, hanem vélemény és mint olyan a szólásszabadságot biztosító alkotmány első kiegészítésének védelme alá esik.

Konkrétumokra lefordítva: tehát az, ha egy albumra ráírják, hogy Michael Jackson album, ha úgy reklámozzák, mint Michael Jackson album, ha közleményekben biztosítják a rajongókat, hogy Michael Jackson énekel az albumon, miközben az nemcsak Michael Jackson dalokat tartalmaz, az vélemény, nem pedig átverés. Hát elég érdekes. És még érdekesebb, hogy ez az ítélet milyen precedenst teremt majd, s mit engednek meg majd a jövőben a kiadók maguknak halott művészeik neve alatt „vélemény” címszóval. Vajon, ha egy Picasso-festmény eredetiségében nem vagyok biztos, akkor árulhatom-e valódi Picassóként, hiszen amikor ezt teszem nem csinálok mást mint véleményt fejezek ki?

Úgy tűnik, hogy ez a fajta indoklás annyira nem nyerte el a legfelsőbb bíróság tetszését sem, hiszen hajlandóak felülvizsgálni az ügyet, így elképzelhető, hogy a végén mégsem menekül meg a Sony és a hagyatékkezelő a felelősségre vonás elől.

Ezzel párhuzamosan továbbra is folyik az eljárás a dalokat feltehetően hamisító két producer, Eddie Cascio és James Porte ellen is, amelyben majd hivatalosan is megállapításra kerülhet, hogy a dalok valóban hamisak-e.

Ezzel kapcsolatban is van egy érdekes új fejlemény. Rajongók régóta úgy gondolják, hogy a dalokat a Michael Jackson-hangutánzó, Jason Malachi énekelte fel. A Serova által felkért szakértő véleménye is ezt erősítette, ám úgy tűnik Serovának (Morinen) sokkal konkrétabb bizonyítékai is vannak, azon túl, amit a fülünkkel is hallunk (hogy ez nem Michael Jackson). Egy tweetben ma ezt írta: “Közvetlenebb bizonyítékaink is vannak [Malachi] részvételéről – egyenesen az ügyvédjével folytatott beszélgetésünkből.”

Hogy ez azt jelenti-e, hogy Malachi ügyvédje elismerte, hogy Malachi hallható a felvételeken, az majd kiderül, mindenesetre, ha sikerül bizonyítani a csalást, akkor az popzene történelmének egyik legnagyobb botránya lehet!

A mainstream média eddig elég tartózkodóan számolt be az ügyről – talán nem akarják összerúgni a port egy olyan nagy céggel, mint a Sony, vagy talán eddig őrült rajongói összeesküvés-elméletnek gondolták a dolgot, ám úgy tűnik, hogy valóban sikerülhet a rajongóknak bizonyítani az igazukat.

Ma lenne 60 éves Michael Jackson

A legméltóbban a zenéjével ünnepelhetjük ennek a csodálatosan tehetséges és jószívű embernek az életművét. Köszönjük, Michael!  Mindig velünk leszel.

Cascio-dalok ügye: A Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője megúszta

Előzmények itt.

Megszületett a döntés a Sony-val és Michael Jackson hagyatékkezelőjével kapcsolatban: a két cég védekezése bejött, s a fellebviteli bíróság az ő javukra ítélt felülírva ezzel az elsőfokú ítéletet.

Gyorsan le kell szögezni, hogy a döntés nem a Cascio-dalok eredetiségének megállapításáról szól – ebben nem foglalt állást a bíróság. Eddie Cascio és James Porte ellen tovább folytatódik a jogi eljárás, amiben majd megállapításra kerülhet, hogy a dalok valóban hamisak-e.

Ez a döntés most arról szól, hogy a Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője nem vonható felelősségre akkor sem, ha hamis dalokat adtak ki Michael Jackson neve alatt. A bíróság indoklása szerint mivel két cég nem tudhatta, hogy a dalok hamisak-e, s mivel nagy rajongói vita övezte azok kiadását, ezért amikor olyan állításokat tettek, hogy a dalok igenis eredetiek, az nem ún. „kereskedelmi beszéd” (commercial speech) volt, hanem vélemény és mint olyan a szólásszabadságot biztosító alkotmány első kiegészítésének védelme alá esik.

Konkrétumokra lefordítva: tehát az, ha egy albumra ráírják, hogy Michael Jackson album, ha úgy reklámozzák, mint Michael Jackson album, ha közleményekben biztosítják a rajongókat, hogy Michael Jackson énekel az albumon, miközben az nemcsak Michael Jackson dalokat tartalmaz, az vélemény, nem pedig átverés. Hát elég érdekes. És még érdekesebb, hogy ez az ítélet milyen precedenst teremt majd, s mit engednek meg majd a jövőben a kiadók maguknak halott művészeik neve alatt „vélemény” címszóval. Vajon, ha egy Picasso-festmény eredetiségében nem vagyok biztos, akkor árulhatom-e valódi Picassóként, hiszen amikor ezt teszem nem csinálok mást mint véleményt fejezek ki?

Annyi pozitívum, hogy végre elmozdulhatunk innen és innentől koncentrálhatunk arra, hogy bizonyításra kerüljön, hogy a dalok hamisak.

Nem, NEM nyomták le a Thrillert a világ legsikeresebb albumaként

A magyar médiában is megjelent a hír: az Eagles “Their Greatest Hits 1971-1975” című albuma megelőzte Michael Jackson Thriller című albumát, mint a világ legsikeresebb albuma.

Ahogy már megszoktuk az MJ-vel kapcsolatos “hírekkel” kapcsolatban, ismét ki kell igazítanunk a médiát, a hír ugyanis ebben a formában nem igaz.

A RIAA (azaz az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége) adott ki egy közleményt, amely szerint immár az Eagles “Their Greatest Hits 1971-1975” albuma 38x-os platina lett, ezzel megelőzve a korábban 33x-os platinát elérő Thrillert. Ez azonban nem globális eladási adatokat jelent, hanem amerikait! Tehát az Eagles legfeljebb az amerikai piacon előzte meg a Thrillert, nem globálisan. Az Eagles country rockot játszik, amely mindig is sokkal nagyobb népszerűséget ért el az USA-ban, mint a világ többi részén.

A Thriller globális elsőségét nem fenyegeti az Eagles albuma.

Másrészről az amerikai tanúsítvány is megkérdőjelezhető a tényadatok alapján. Az Eagles albumát utoljára 2006-ban tanúsították – akkor 29x-es platinaként. Tehát 12 év alatt 9 millióval nőtt az eladott példányszám a RIAA állítása szerint. Ez azt jelentené, hogy évente átlagosan 750 000 ezer albumot kellett volna eladni ebből. Nos, aki ismeri egy kicsit is a jelenlegi slágerlista adatokat az tudja, hogy ez egyszerűen nem történt meg. Ahhoz, hogy ez így legyen az kellett volna, hogy az Eagles albuma 12 éven át folyamatosan a Billboard katalógus album slágerlistájának első helyén álljon,  s aktuális előadókkal versenyezzen a fő Billboard album listán is az első 10 között. Nemhogy nem történt ilyesmi, de a 12 év alatt mindössze egyszer került be ez az album az év végi összesített katalógus album listán az első 50-be – mégpedig 2016-ban, az együttes egyik tagjának, Glenn Frey-nek a halála évében. Abban az évben az Eagles album a 14. legkelendőbb katalógus album volt az USA-ban.

Ugyanezen időszakban a Thriller ezeket az év végi eredményeket produkálta a Billboard éves katalógus listáin:

2017: #45
2016: #29
2015: #40
2014: #25
2013: #33
2010: #7
2009: #2

(A kihagyott években nem szerepelt a Top 50-ben.)

Még egyszer: eközben az Eagles album csak egyszer, 2016-ban szerepelt a Top 50-ben – a 14. helyen. Az, hogy egy album nem kerül be a Top 50-be az év végi összesítésben azt jelenti, hogy kb. 100 000 példány alatt kelt el. Semmiképp nem jön ki az évi 750 000 példány – megközelítőleg sem.

Felmerül tehát a kérdés, hogy hogy a fenébe tudta akkor megelőzni a Thrillert, amely folyamatosan előtte volt az eladási slágerlistán?  Esetleg a streamelésben? Nos, ez sem talált. Ugyanis, ha megnézzük bármely ismertebb stream oldal statisztikáit az Eagles albuma a fasorban sincs a Thrillerhez képest. Itt vannak pl. a Spotify adatai:

A Billie Jean önmagában lenyomja az egész Eagles albumot…

A legnagyobb stream oldal a YouTube, s ott még hatalmasabb a különbség MJ javára.

Szóval rejtély, hogy a RIAA honnan szedte az adatokat, ami alapján nagy hirtelen 9 milliót adott az Eagles albumához. Egyszer már eljátszották ezt ezzel az albummal még az 1990-es években. 1993-ban az Eagles Greatest Hits albuma még csak 14x-es Platina volt (a Thriller már akkor 22x-es). 1993-ról 1995-re aztán hirtelen a semmiből hozzáadtak 8 milliót az Eagles albumának számához, amivel hogy-hogy nem elkezdett hirtelen versenyben lenni a Thrillerrel a legnagyobb példányszámban eladott albuma címért. De a slágerlistás adatok egyszerűen nem támasztják alá ezt a nagy ugrást, mint ahogy az Eagles albumának későbbi növekedése sem.

A lemezeladásokat mérő Nielsen SoundScan adatai szerint 1991 és 2013 között az Eagles Greatest Hits albumából kb. 5,6 millió példány kelt el (a Thrillerből ugyanezen időszak alatt 6,3 millió, tehát lehetetlen, hogy megelőzte volna az Eagles albuma). A RIAA ezzel szemben 1990 és 2006 között 17 milliót adott az Eagles eladási számához. Több, mint 11 milliós különbség a RIAA és a SoundScan állítása között! Márpedig az eladásokat a SoundScan méri (a Billboard is a SoundScan adatain alapul). A RIAA a kiadók állítása alapján tanúsít – úgy tűnik bármit, amit azok bemondanak neki…

Semmilyen ismert tény nem támasztja alá, még csak megközelítőleg sem az Eagles tanúsítványát. Szóval kicsit rejtélyes a dolog. Nemcsak MJ rajongók jegyezték ezt meg, hanem olyan zenerajongók is, akik rendszeresen figyelemmel kísérik a slágerlisták alakulását.

A Sony elismeri, hogy LEHET, hogy nem Michael Jackson énekel a Cascio-dalokban

2014-ben írtam ezen a blogon az ún. Cascio-dalok ügyéről. Részletesebben az előzményekről itt, röviden összefoglalva pedig: A 2010-ben megjelent Michael című posztumusz Michael Jackson albumon található három olyan dal (Breaking News, Monster, Keep Your Head Up), amelyről Michael Jackson családjának és rajongótáborának egy nagy része úgy véli, hogy azokat nem Michael énekli, hanem hamisítványok. Ennek a gyanúnak rögtön a dalok megjelenése után hangot adott a rajongótábor, azon belül nagy botrány az ügy, s nagyban hozzájárul az MJ rajongók bizalmatlanságához MJ hagyatékkezelőjével szemben. Eddig azonban a fővonalas média nem nagyon kapta fel az ügyet, pedig ha belegondolunk mekkora botrány volt annak idején abból, hogy nem a Milli Vanilli énekelt az albumán, akkor ennek még sokkal nagyobb botránynak kellene lennie figyelembe véve, hogy Michael Jacksonról van szó és hogy mások adnak utólag hamisítványokat az életművéhez.

Eddie Cascio

2014-ben egy rajongó, Vera Serova beperelte a dalokat feltehetően hamisító Eddie Casciót és James Porte-t, a dalokat kiadó Sony Music-ot, valamint a Michael Jackson hagyatékkezelőjét. Az ügy most jutott el egy olyan szakaszba, amire már a fővonalas média is felfigyelt – igaz, egy kicsit félreértelmezve a bíróságon elhangzottakat. Több helyen megjelent ugyanis az elmúlt napokban, hogy a Sony elismerte, hogy a nevezett három dalban valóban nem Michael Jackson énekel. Nos, ez így ebben a formában nem igaz. A Sony ki is adott rögvest egy hivatalos közleményt, amiben cáfolja, hogy elismerte volna, hogy nem Michael Jackson énekel a dalokban. Azért ez sem teljesen igaz így ennyiben hagyva.

Mi tehát az igazság?

Ehhez ismerni kell a bírósági eljárás kontextusát. Ez pedig a következő. Már 2016-ban a Sony úgy döntött, hogy nem azzal fog védekezni, hogy a dalok valódiak, hanem azzal, hogy ha hamisítványok is, őket akkor sem terheli felelősség a csalásért – az kizárólag Cascio és Porte sara, s őket Cascio és Porte ugyanúgy megtévesztette, mint ahogy meg akarták téveszteni a rajongókat (bár elég sikertelenül, hiszen a rajongók nagy része rögtön hallotta, hogy ez nem MJ). Ezen érv mentén kérik, hogy őket ejtsék az ügyből, mint alperest. Továbbá van egy igen furcsa érvük azzal kapcsolatban is, hogy az, hogy ha hamisan állították az albumborítón, reklámokban, hirdetésekben, hogy az album egy Michael Jackson album, azért akkor sem vonhatók felelősségre az amerikai alkotmány első kiegészítése alapján, amely a szólásszabadságról – benne a művészi kifejezés szabadságáról – szól. Nem teljesen értem, hogy egy reklámnak, vagy egy olyan állításnak, hogy egy adott művész hallható egy dalban miközben nem így van, mi köze a művészi kifejezés szabadságához, de hát éppen ezen folyik most a bíróságon is a vita.

A bírót sem nagyon győzték meg eddig ezek az érvek. “A problematikus dolog az, hogy az Önök által elismert tények alapján Önök becsapták az embereket.” – mondta, Ann I. Jones bíró a Los Angeles-i legfelsőbb bíróságtól.

Mindenesetre az valószínűsíthető, hogy a Sony valóban nem tudta, hogy nem Michael Jackson hallható a dalokban. Cascio és Porte beállított a dalokkal, egy meggyőző történettel arról hogyan készültek (MJ valóban eltöltött néhány hetet a Cascio családdal 2007-ben), s a döntést arról, hogy ezek a dalok rákerülnek az albumra valószínűleg üzletemberek hozták meg, akik nem feltétlenül vájt fülűek, s nem feltétlenül ismerik annyira MJ zenéjét, stílusát, hogy meg tudjanak különböztetni egy eredetit egy hamisítványtól. Úgyhogy ez a része akár még elfogadható is lenne.

Azonban ami ezután történt az már nehezebben elfogadható, s az igenis felveti a Sony és MJ hagyatékkezelőjének felelősségét is. Ugyanis még az album megjelenése előtt, több producer és hangmérnök, akik korábban dolgoztak MJ-vel, valamint MJ családtagjai is kifejezték kétségeiket a dalok valódiságát illetően. Többen kerek-perec kijelentették, hogy nem MJ hallható a dalokban. Ezekkel az aggályokkal azonban a Sony és a hagyatékkezelő mit sem törődött, s végül mindezek ellenére kiadták a dalokat, mint „Michael Jackson dalok”. Mindez érthetetlen, hiszen erre egyáltalán nem volt szükség. Számos olyan dalt kiadhattak volna ezen három dal helyett, amelyeknek az eredetiségéhez nem fér kétség, s adhattak volna ezzel időt maguknak arra, hogy jobban megvizsgálják a Cascio-dalokat.

Taryll Jackson

A megjelenés után követő rajongói felzúdulás hatására Howard Weitzman, a Jackson hagyatékkezelőjét képviselő ügyvéd kiadott egy közleményt, amelyben biztosította a rajongókat, hogy a dalokban igenis MJ hallható. Alátámasztásul azt közölte, hogy a megjelenés előtt rendeztek egy meghallgatást MJ hat korábbi producerével és hangmérnökével, s mind a hatan egyértelműen azt mondták, hogy MJ hallható a felvételeken. Serova beadványa szerint azonban ez szemenszedett hazugság. Valóban volt egy ilyen meghallgatás, ám az nem ezzel az eredménnyel zárult, hanem épp ellenkezőleg, MJ több korábbi munkatársa is kifejezte kétségét a dalok eredetiségét illetően. Cory Rooney producer valójában még a közösségi médiában is leírta, hogy nem igaz, amit Weitzman állít a közleményében arról a meghallgatásról, s ugyanezt mondta Taryll Jackson is, Michael unokaöccse.

Serova beadványa továbbá tartalmaz egy 41 oldalas szakértői véleményt, aminek az a konklúziója, hogy nem Jackson hallható a felvételeken. A szakértő szerint a dalokon hallható személynek nem csupán az éneklése más, de még a dialektusa sem egyezik Jacksonével. Azonban nagyon is egyezik Jason Malachiéval, akiről régóta gyanítják a rajongók, hogy ő lehet az énekes a felvételeken. Ő egy régi MJ rajongó, aki hosszú évtizedek óta utánozza Jackson énekstílusát, s a kevésbé vájt fülűek akár be is dőlhetnek neki, pláne, ha a produceri munkával még egy kicsit meg is dolgozzák a felvételeket, mint ebben az esetben.

Egy másik rajongó, Damien Shields évek óta folytat oknyomozó munkát az ügyben (s feltehetően ezzel segítséget nyújt Serovának is a perben). Számos interjút folytatott le Jackson volt munkatársaival. Most azt mondja, hogy eredetileg könyvet szeretett volna írni az összegyűjtött anyagból, ám ma már inkább egy podcast sorozatban gondolkodik, amit hamarosan el is kezd készíteni. Az alábbi interjúban beszél erről, s az ügy mostani fejleményeiről:

Shields a fenti interjúban azt állítja, hogy privát beszélgetésekben Malachi félig-meddig már elismerte, hogy ő az énekes a hamis dalokban. Most arra várnak, hogy Malachi hajlandó lesz-e ezt nyilvánosan is elismerni vagy sem. Ha nem, akkor valószínűleg előbb-utóbb ő is az alperesek közé kerül az ügyben.

Mindenesetre bármilyen bizonyítéka is van Serovának arra, hogy nem Jackson hallható a felvételeken azt egyelőre nem tárhatja a Bíróság elé, mert a Sony egy olyan jogi taktikával védekezik, amely ezt nem teszi lehetővé. Ez pedig az, hogy a jogi érvelés kedvéért elismerik azt, hogy lehet, hogy nem Michael Jackson hallható a felvételeken. Ez tehát, amit a Sony elismert, nem pedig azt mondta, hogy tudják, hogy nem Jackson van a felvételeken. Van azért különbség. Ezért írtam, hogy igazából sem az nem igaz, hogy a Sony elismerte, hogy nem MJ van a felvételeken, sem az nem igaz, hogy nem ismert el semmit. Egész pontosan azt ismerte el, hogy lehetséges, hogy nem Michael Jackson hallható a felvételeken.

Tehát azt a taktikát választották, hogy ezt a részét nem vitatják a történetnek, inkább arra fókuszálnak, hogy azt bizonyítsák, hogy ha nem is MJ van a felvételeken, őket akkor sem terheli felelősség. Az ezzel az érvvel kapcsolatos huza-vona már évek óta folyik, s amíg ez nem rendeződik addig nem is lehet tovább lépni az ún. discovery szakaszba, amiben már lehetősége lenne Serovának bizonyítékokat a Bíróság elé tárnia arról, hogy a dalok hamisítványok.

Az ügy egyébként nemcsak Michael Jackson ügye, hanem a kimenetele nagy kihatással lehet arra, hogy a jövőben mit engedhetnek meg maguknak egyes hagyatékkezelők, illetve lemeztársaságok halott művészekkel kapcsolatban. Serova egy barátnője, Reidun Saxerud, aki elkísérte Serovát a bírósági meghallgatásokra is, egy 2018. augusztus 23-ai blog bejegyzésben így ír az ügy általános jelentőségéről:

Ha a fellebviteli bíróság a Sony javára dönt, akkor az egy olyan veszélyes precedenst teremt, amelyet sokan mások is boldogan követnek majd, amint kedvelt művészeink eltávoznak és mások kezelik az üzleti ügyeiket. Ez az ügy egy hatalmas kiskaput tárt fel, amely kérdéseket vet fel a jövőre nézve: ha egy elhunyt alkotó műveinek eladója és forgalmazója nem felelős az alkotás eredetiségéért, akkor ki felelős érte? Ha nem szabályozzuk, hogy milyen kellő gondossággal kell eljárni azért, hogy biztosítsuk egy alkotás valódiságát, akkor potenciálisan bárki előállhat egy művész halála után és azt állíthatja, hogy egy általa birtokolt anyag az elhunyt művész alkotása, becsomagolhatja és eladhatja azt – függetlenül attól, hogy valójában ki alkotta.

Sok területnek megvan a saját független hitelesítési eljárása. De ha ezt a kiskaput nem zárják be, akkor még több hitelességgel kapcsolatos kérdés fog szívfájdalmat okozni rajongóknak és vásárlóknak egyaránt olyan alkotásokkal kapcsolatban, amelyeket nem vizsgáltak meg és nem bizonyították azok valódiságát – a bíróságoknak pedig hatalmas terhelést. Amint kiderült, a zeneiparnak nincs semmilyen hivatalos vagy szabályozott hitelesítési eljárása az olyan anyagokkal kapcsolatban, amelyeket egy-egy művész hátrahagyott.

(…)

Senki nem gondolja, hogy a három hamis dal a Michael című albumon önmagában nem műalkotás, s ezért természetesen védi őket az első kiegészítés. De Michael Jackson által előadott Michael Jackson dalokként hirdették őket, kétségessé vált a hitelességük és azok, akik ebből a leginkább profitálnak azzal érvelnek, hogy ezért ők nem felelősek – ez pedig nagy probléma, nagyobb, mint a Michael Jackson márkanév és rajongótábor együttvéve.

Ezért megyünk bíróságra és ezért küzdünk. Nem ámítom magam, s nem arról van szó, hogy egyszerűen próbálunk Michael emlékébe kapaszkodni. Noha még mindig nem tettem túl magam a halálán, ez nem erről szól. Nem „árulásról” van szó, hanem arról a tényről, hogy a Sony nem volt szavahihető kezdettől fogva és azt akarjuk, hogy az igazság legyen megírva Michael történetének könyveiben és nem akarjuk, hogy a művészek hagyatékai ilyen módon sérüljenek a jövőben.

Azért ragaszkodunk a Michael által felállított színvonalhoz, mert a történelem azt mutatta, hogy mások kevesen tesznek így.”

https://reidunsaxerud.com/2018/08/23/its-not-betrayal-if-we-never-trusted-you-what-sony-gets-wrong/

Michael Jackson hagyatékkezelője beperelte a Disney-t

Tegnap Michael Jackson hagyatékkezelője beperelte a Disney-t szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogok megsértése miatt.

Az előzmény az, hogy a Disney tulajdonában lévő ABC televízió társaság a múlt héten bemutatott egy kétórás dokumentumfilmet Michaelről. Ami a film minőségét illeti, a szokásos elnagyolt és szenzációhajhász “alkotás”, amelyben olyan bulvár újságírók is megjelennek, mint például az MJ gyalázásából egy egész karriert felépítő Diane Dimond, vagy a szintén a bulvár kategóriába sorolható Jackson-életrajz , a “Magic and the Madness” szerzője J. Randy Taraborelli. A filmről a Rolling Stone magazin is az írta, hogy “kevés új ismeretet kínál, időnként tele van karosszék pszichoanalízissel és alátámasztás nélküli feltételezésekkel”.

Persze a véleményéhez mindenkinek joga van, nem is emiatt pereli a hagyatékkezelő az ABC-t, illetve a Disney-t, hanem mert a filmben illetéktelenül használták fel Michael szellemi tulajdonát: a zenéjét, videóit, koncertfelvételeit. A hagyatékkezelő szerint a Disney nem kért engedélyt tőlük a több tucatnyi szellemi tulajdoni védelem alá eső anyag használatához.

A hagyatékkezelő mindössze a program adásba kerülése előtt két nappal értesült a filmről egy trailerből. Ezután felvették a kapcsolatot a Disney-vel és figyelmeztették őket rá, hogy a trailerben szellemi tulajdonjogi védelem alá eső anyagok is találhatók. A Disney ügyvédje azzal válaszolt, hogy “jóhiszeműségből” eltávolítják a kifogásolt anyagot. Amikor a hagyatékkezelő megkérdezte, hogy használ-e a film más szellemi tulajdonjogi védelem alá eső anyagot is, azt a választ kapták, hogy csupán kisebb zenei részleteket. Amikor arra kérték a Disney-t, hogy pontosan nevezzék meg a felhasznált anyagot, ők erre nem voltak hajlandók válaszolni.

A Disney azzal érvelt, hogy az anyag használata az ún. “fair use” (tisztességes felhasználás) doktrína alá esik, ami azt jelenti, hogy szellemi tulajdoni védelem alá eső művekből lehet használni részleteket olyan esetekben, ha annak valamilyen hírértéke van, vagy kutatás, illetve oktatás céljából használják fel azokat. A Disney azzal érvelt a hagyatékkezelő felé, hogy a dokumentumfilm “hírprogram” volt.

A hagyatékkezelő ezt vitatja. Szerintük a dokumentumfilmen elhangzott információk semmiféle hírértékkel nem bírnak 2018-ban. A hagyatékkezelő további leveleket is írt a Disney-nek még a film adásba kerülése előtt, de ezekre nem válaszoltak.

A hagyatékkezelő felhozza, hogy ez a magatartás különösen képmutató a Disney-től, amikor az híres arról, hogy a saját szellemi tulajdonát tűzzel-vassal védi. Példaként említenek három esetet is.

Az egyikben a Disney 1 millió dollárra perelt egy párt, akik gyermekrendezvényeken, partikon léptek fel olyan jelmezekben, amelyek a Disney szerint erősen emlékeztettek a Micimackóról készült Disney-rajzfilm Tigris és Füles figuráira.

Egy másik esetben a Disney óvodákat fenyegetett meg perrel,  ha nem távolítják el a falaikról az oda festett Mickey-egér és Donald-kacsa figurákat – vagy bármilyen antropomorf egér, vagy kacsa ábrázolást.

Egy harmadik esetben a Disney felszólítást küldött a Facebooknak, a Twitternek és más közösségi médiának, hogy töröljenek minden olyan kommentet, amikben a felhasználók legálisan megvásárolt Star Wars babáikról közöltek fényképeket. Szerintük még ez is sérti a Disney szellemi tulajdoni jogait.

Ennek tükrében eléggé kettős mérce a hagyatékkezelő szerint, hogy mások szellemi tulajdonával kapcsolatban meglehetősen tágan értelmezik a “fair use” fogalmát.

A teljes beadvány itt olvasható: https://www.scribd.com/document/380590529/Jackson-v-ABC#from_embed