Valamennyi bejegyzés

Cassandra O’Neal: Michael Jackson hatással volt Prince-re

Ahogy korábban már írtam Michael Jacksont és Prince-t gyakran igyekezett egymással szembeállítani a média (és úgy tűnik pár cikk alapján, hogy ezt a haláluk után is folytatják), valójában azonban kölcsönös tisztelet jellemezte a két sztár kapcsolatát. Cassandra O’Neal, Prince billentyűse és egyik háttérénekesnője elmondta egy interjúban a héten, hogy valójában MJ inspirálta Prince-t: “Michael mindenképpen hatással volt Prince-re és inspirálta őt. Tisztelték egymást és ez nagyszerű.”

“Volt egy hely Prince Paisley Park-i rezidenciáján… és van ott egy nagy képernyő és egy szép, öreg kanapé és ott néztük a régi Soul Train klipeket és Prince beszélt azokról, akik hatással voltak rá. Michael és a testvérei mindenképpen részei voltak ennek.” – mesélte tovább O’Neal.

Azt is elmondta, hogy a két művész mindig is tisztelte egymást: “Mi zenészekként sokat tanulhatunk ebből. Mostanában a közösségi médiában versenyeznek (az előadók): ‘én ezt csinálom, te meg nem’. Ők ezt nem csinálták. Azok, akik tényleg megtehették volna nem tették ezt egymással. Elfogadták egymást és ezt velünk is tudatták.”

O’Neal szerint két különböző művészről van szó, akik mindketten egyformán fontos részei az afroamerikai kultúrának: “Nem lehet összehasonlítani őket. Nekem nem. Nekem nem. Egyformán hatalmasak és jelentősek voltak az afroamerikai zene számára. Mindketten.”

Forrás: http://abcnews.go.com/Entertainment/princes-longtime-keyboardist-talks-rumored-rivalry-michael-jackson/story?id=38619160

Egy másik cikk arról tesz említést, hogy a két művész ugyanannak a vallásnak (Jehova tanúi) volt a követője, bár életük különböző szakaszában: Michael 1987-ben elhagyta a felekezetet (bár istenhitét haláláig megőrizte), míg Prince valamikor a ’90-es évek második felében lett Jehova tanúja és haláláig az is maradt.

“Michael Jackson halála (aki egykor szintén odaszánt Jehova tanúja volt) még mindig friss volt mindenki fejében és Prince elismerte, hogy ők ketten beszélgettek a hírnév és a vallási út vegyítésének kihívásairól. Azt mondta, hogy ez mindkettejük számára nehéz volt és ő személy szerint nem tudta volna csinálni fiatalabb korában. Azt kívánta bárcsak többet beszélhetett volna erről Michaellel mielőtt meghalt.” – írja a Washington Post.

Forrás: https://www.washingtonpost.com/news/arts-and-entertainment/wp/2016/04/22/the-day-i-hung-out-at-princes-house-talking-fame-disguises-and-michael-jacksons-death/?postshare=1671461345146764&tid=ss_tw

Reklámok

Kobe Bryant Michael Jacksont idézi egyik legnagyobb mentoraként

LOS ANGELES, CA - DECEMBER 09: Kobe Bryant #24 of the Los Angeles Lakers shoots a free throw during a game against the Sacramento Kings at Staples Center on December 9, 2014 in Los Angeles, California. NOTE TO USER: User expressly acknowledges and agrees that, by downloading and or using this photograph, User is consenting to the terms and conditions of the Getty Images License Agreement. (Photo by Jonathan Moore/Getty Images)A héten visszavonult az NBA jelenlegi legnagyobb kosárlabdázója, Kobe Bryant. Hogy ez miért téma egy Michael Jackson-blogon? Azért, mert amikor Bryant a példaképeiről beszél, akkor gyakran az elsők között említi Michael Jacksont és ez jó példa arra, hogy Michael hatása túlmutat a zenén és a táncon.

Egy korábbi interjúban Bryant így nyilatkozott.

Riporter: Dolgoztál már Gothammal (Chopra), de úgy tudom volt egy közös barátotok.

Bryant: Igen. Gotham nagyon jól ismerte Michaelt. És Michael az én egyik mentorom. Amikor 18 éves voltam akkor bemutatta nekem a múzsáit. Előtte sosem láttam még Fred Astaire filmet.

Riporter: Fred Astaire filmeket néztél vele?

Bryant: Igen, tudni akartam hogy adott el 50 millió albumot, így megmutatta nekem hogy készül fel, hogyan edz, hogyan ír, hogyan tanul.

Riporter: Mi volt a legfontosabb lecke, amit megtanultál Michael Jacksontól?

Bryant: Hogy minden mindenhez kapcsolódik. Akár író vagy, akár színész, énekes, komponista vagy sportoló a közös téma ott van. Körülöttünk mindenből lehet inspirációt meríteni.

Egy az HBO-nak adott interjúban Bryant azt is elmondta, hogy a második szezonja után, amikor oly sok kritikát kapott amiatt túl komoly volt a pályán, felhívta Michael és azt tanácsolta neki: “Ne változz meg a kedvükért! Továbbra is fókuszálj!” Továbbá: “Ha minden idők egyik legnagyobbja akarsz lenni, akkor tanulmányozd minden idők legnagyobbjait. Legyél megszállottja annak amit csinálsz és ahogy csinálod.”

Bryant ezeket a tanácsokat beépítette a hozzáállásába és elmondása szerint nagyban hozzájárultak a sikereihez.

Források: http://www.hollywoodreporter.com/news/kobe-bryant-confirms-hes-quitting-774541

http://www.lakersnation.com/michael-jacksons-advice-to-kobe-bryant-dont-change-for-them/2016/02/23/

A country zene sztárjait is megérintette Michael Jackson

Michael Jacksonnak ugyan nem sok köze volt a country zenéhez, ennek ellenére művészként a country zene sztárjait is megérintette. A CMT country zenei portál néhány hete egy olyan listát és összeállítást közölt, amit annak alapján állítottak össze, hogy a country zene sztárjai kiket neveztek meg kedvenceikként. Ezen a listán Michael Jackson az előkelő 12. helyet foglalja el, megelőzve többek között olyan művészeket, mint a Beatles, a Rolling Stones, Bob Dylan, Bruce Springsteen, a Led Zeppelin vagy a U2.

A country sztárok a következőket nyilatkozták Michaelről.

Chris Young: “Tudod nincs sok ember, aki annyi lemezt eladott vagy általánosságban olyan hatással volt a zenére, mint Michael Jackson. Michael nagyon sok dala le van töltve a telefonomra. Valószínűleg több, mint a legtöbb country zenésztől, néhány kivételével. Úgy értem kétlem, hogy ne akarná bárki az ő zenei karrierjének a nagyságát akármelyik műfajban is legyen.”

Charlie Worsham: “Hogy ne tisztelnéd és szeretnéd Michael Jacksont művészként? Ez a fajta személyiség nem létezett ameddig nem jött Michael. A zene annyiféle korszakának része volt és ő egyike azoknak a srácoknak, akivel kapcsolatban nem számított, hogy ő volt-e éppen abban az időszakban a legnépszerűbb vagy sem, de mégis oda kellett figyelni arra, amit csinált. A hatása a groove-ra, a beatre és a ritmusra és az, ahogyan egyesítette a táncot és a szórakoztatóművészetet – mert nemcsak zenészként és énekesként volt fantasztikus -, szerintem ebből mind tanulhatunk, különösen a mai világban. Nem teheted meg, hogy csak énekelsz. Szórakoztatnod kell az embereket és ő volt a megtestesült szórakoztatóművész.”

LeAnn Rimes: “Úgy gondolom mindig sok ponton azonosulni tudok vele, mert én magam is gyerek voltam, amikor elkezdtem.  Számomra ő minden idők egyik legjobb énekese és szórakoztatóművésze. Neki volt a legőrültebb hangja 5 évesen, amit valaha hallottam és az ahogyan összekapcsolódott a közönséggel, az, hogy akkora multitehetség volt, mindenben nagyon jó. Az zenéje örökké él és élni fog.”

Kenny Rogers: “Találkoztam Michael Jacksonnal és elég jól ismertem.  A srác kicsit zavart volt, de annyira tehetséges. Néztem a This Is It dokumentumfilmet. A fickó… kifullasztott 19 éves kölyköket is, amikor vele táncoltak. A zenét nemcsak csinálta. Ő maga zene volt. Ő volt a zene. Nemcsak nagyszerűen énekelt, de nagyszerűen is táncolt. Értette, hogy mivel rendelkezik és hogyan használja.”

Kimberly Perry a The Band Perry-ből: “Michael Jackson az egyik kedvenc előadóm. És amikor összeállítjuk egy előadásunkat az ACM vagy CMA díjkiosztóra akkor azzal kezdjük, hogy Michael Jackson videókat nézünk. Mindig nagyon inspirál minket a tánca, de a színpadi jelenléte is. Ismered az előadásunkat a Done című dalhoz a 2013-as ACM díjkiosztón? Volt ez a Michael videó, amiben elkezdte a showt és kirobbant a színpadra valahogy és csak ott állt. Nos, mi is ott álltunk vagy öt másodpercig a drámai hatás kedvéért az ACM előadás alatt, de ő körülbelül egy percig állt ott, a közönség meg csak őrjöngött. “

Neil Perry: “Szerintem egyre hangosabb lett a tömeg.”

Kimberly Perry: “Úgy gondolom, hogy ő menő, mert átszelt minden műfaji, nemzeti és nemzetközi és fajok közötti határt. Mindenki szerelmes volt ebbe a fickóba. Fenomenális szórakoztatóművész.”

Forrás: http://www.cmt.com/news/country-music/1731142/cmt-all-time-top-40-michael-jackson.jhtml?rsspartner=unknown

A Counting Crows együttes énekese, Adam Duritz első zenei élményéről

Adam Duritz

 

“Nos, az első lemezem, amit megvettem… nem vagyok biztos benne. Lehet, hogy mindkettőt ugyanazon a napon vettem, de az első két lemezem közül az egyik mindenképpen Michael Jackson Got To Be There-je volt, ami azt hiszem az első szólólemeze volt. Rajta volt a Rockin’ Robin és a Got To Be There és már nem emlékszem még mi. És aztán a Jackson 5 Greatest Hits albuma. Az volt az első két lemez, amire emlékszem, hogy megvettem és az első koncertem, amire elmentem gyerekként az egy Jackson 5 koncert volt. A szüleim vittek el, amikor még nagyon kicsi gyerek voltam. És nem a Jacksonst értem ez alatt, hanem ténylegesen a Jackson 5-ot. Ez egy rodeón volt Texasban és talán 1970-ben. Gyerek voltam. És ez teljesen kiütött engem. Azok a dalok annyira jók voltak, annyira élettel teliek és ő (Michael) annyira gyilkos énekes volt. Velem egykorú volt, egy pár évvel idősebb nálam, de olyan volt, mintha egy velem egykorú gyereket néznék. Ő lehetett olyan tíz-tizenegy éves, én meg valószínűleg hat voltam. Talán ő tizenkettő volt, nem tudom, de gyerek volt és én is gyerek voltam és kibaszottul jók voltak. Azok a dalok és azok a groove-ok. Az I Want You Back basszus gitár groove-ja – a mai napig emlékszem rá. A fejedbe ragad, hihetetlen. Azt hiszem valószínűleg ez volt az első. Nem tudom, hogy emiatt akartam-e zenét írni, de emiatt mondtam azt, hogy ‘whoa, zene, ez fantasztikus’ (nevet). Azután nem tudtam betelni vele. És tudod ott voltak a Beatles lemezei is. A szüleimnek megvolt az összes Beatles album és mindenképpen emlékszem azokra a dalokra. De az első lemezem a Jackson 5 lemez vagy a Michael Jackson lemez volt. Lehet, hogy együtt vettem meg őket. Valószínűleg azért, mert elmentünk arra a koncertre. Nem tudom, hogy hallottam-e a cuccot azelőtt. De mindig úgy emlékeztem a Jackson 5-ra, mint az első cuccra, ami igazán magával ragadott, amitől azt gondoltam, wow, ez hihetetlen. A zene hihetetlen.”

http://www.glidemagazine.com/119366/adam-duritz-counting-crows-exclusive-interview/

Ralph Tresvant – Alright Now

Az alábbi dal Ralph Tresvant R&B énekes saját magáról elnevezett debütáló albumán jelent meg 1990-ben. Tresvant a New Edition együttes egyik tagja. A New Edition a ’70-es évek végén jött létre egy tinédzser fekete fiúkból álló énekegyüttesként, amit nem titkoltan a Jackson 5 mintájára formáltak meg (erre utal a csapat neve is: új kiadás – azaz a Jackson 5 új kiadása). Később aztán a New Edition menedzsere úgy gondolta, hogy fehér fiúkkal nagyobbat kaszálhat, hiszen több a fehér tinilány, mint a fekete – így hozta létre a New Kids On The Blockot, s ezzel megteremtette a fehér fiúegyüttesek máig működő prototípusát.

A New Edition azonban máig létezik, mégpedig változatlan felállásban, annak ellenére, hogy több tagja is sikeres szólópályát is befutott. A legsikeresebbet minden bizonnyal Bobby Brown, aki különösen a ’80-as évek végén-’90-es évek elején nemzetközileg is sikeres volt  (és nem utolsó sorban Whitney Houston férjeként is hallhattunk róla). A többi tag inkább csak az amerikai R&B színtéren ért el sikereket – így Tresvant is. Számunkra amiatt érdekes az alábbi dal, mert Michael Jackson írta John Barnes-szal. Kislemezként nem adták ki és csak az album CD változatán jelent meg.  A dalt tartalmazó album a Billboard fő album slágerlistáján a 17., az R&B slágerlistán az 1. helyig jutott.

Írta és komponálta: John Barnes, Michael Jackson
Producer: John Barnes
Album: Ralph Tresvant, CD verzió (Ralph Tresvant album)

Stílus: R&B, pop

Questlove emlékezik az időkre: 132 Michael Jackson emlék

Questlove (írják ?uestlove-nak is – valódi neve: Ahmir Khalib Thompson) dobos, DJ, producer és zenei újságíró – a Grammy-díjas hip-hop együttes, a The Roots dobosa és egyik frontembere az alábbi cikket nem sokkal Michael Jackson halála után írta 2009-ben.

Questlove

1. Emlékszem amikor először láttam tőled a robot táncot ’73-ban a Soul Trainen. Két éves voltam. De az emlékeimben ÉLÉNKEN él. Annyira élénken, hogy a következő két évben azt a táncot adtam elő MINDEN egyes templomi rendezvényen.

2. Emlékszem amikor a szüleim elengedték a nővéremet, hogy megnézzen titeket a Looking Through The Windows turnén ugyanabban az évben. Vett két fekete-fehér 8×10-es fotót az együttesről a koncerten.

3. Emlékszem, hogy azt hittem egy kis pufók, kövér gyerek vagy amiatt ahogy a fotódat kiszélesítették a ’71-es Third Album borítóján.

4. Emlékszem, hogy feldühítettem a nővéremet, amikor elvettem a bélyeggyűjteményét és a bélyegeit felragasztottam az ABC album hátsó borítóján látható képre.

5. Emlékszem, amikor egy vadidegent megkértem az apám showján, hogy vegyen nekem egy lemezjátszót és lemezeket. A következő dolog, amivel visszajött az a Rufus Dance With Me kislemeze, Neil Sedaka Bad Blood kislemeze és a legelső példányom a J5 Lookin’ Through The Windows-ából. Meglepő módon NEM kerültem olyan bajba, mint akkor amikor egy negyeddollárost próbáltam kérni egy idegentől azért, hogy lejátszhassam a Brick House-t a sarki bolt zenegépén.

6. Emlékszem, amikor a nagynéném, Karen letesztelt a Jacksonokból úgy, hogy vette a Get It Together albumborítót és mutogatott (hogy ki kicsoda rajta): *mutat* “Jackie!” *mutat* “Marrron!”.

7. Emlékszem nem értettem, hogy az első négy albumon úgy néztél ki, mint egy gyerek (mint én), de aztán a G.I.T.-en a kettes fázisba léptél és az a magas Off The Wall előtti felnőtt MJ lettél. (Valójában most felnőtt fejjel azt mondanám, hogy a tinédzser Michael nem igazán jött elő a ’75-ös Moving Violationig, de akkor 3 éves voltam, mit tudtam én?)

8. Emlékszem, hogy nem értettem a Motown kiadványok következetlen nyomdai munkáját és azt, hogy ennek következtében az albumaitokat kétféle kategóriába lehetett sorolni: “a sötét logóval rendelkezők” és a “világos logóval rendelkezők”. A sötét logó tengerészkék/lila/vörös volt. A világos sárga/lila/narancssárga. Mindig azon tűnődtem miért ilyen következetlenek a logók. Az első öt albumotokon a sötét logó volt és borzalmas betűtípus (megint csak azt tudom mondani, hogy gyerek voltam és valamiért annak alapján ítéltem meg az albumokat, hogy hogy néznek ki, amikor forognak a lemezjátszón, NEM pedig a zene alapján, amit tartalmaztak), az utolsó három albumotokon a világosabb logó volt és remek betűtípus és ez a fő oka annak, hogy megszerettem a Get It Together/Dancing Machine/MovingViolation albumokat.

9. Emlékszem az intermezzókra a G.I.T-en (különösen Dennis Coffey eleven gitár zörejére a Mama I Gotta Brand New Thing végén) és arra, hogy mennyire ijesztően hangzottak. Sosem hallgattam a G.I.T-et sötétben.

10. Emlékszem egy oldalprofilodra, amit az anyám Essence magazinjában találtam és amin a bal hüvelykujjad túlért a mikrofon fején (mintha az ujjadat szopnád éneklés közben). Kábé 20 évig én is úgy tartottam a mikrofont, egészen addig, amíg el nem kezdtem verselni a korai Rootsban és úgy kezdtem tartani a mikrofonomat, mint Chubb Rock (egyébként mindkettő helytelen).

11. Emlékszem az első magazin kivágásra, amit a nővérem a falra ragasztott. Túl sok ragasztót használt és egy darabkát kiszakított a szemed alatt. NEM volt túl jó látvány amikor gyerekként egyedül ülsz a sötétben és bámulod, te meg egy rossz ragasztás következtében tönkrement fotóról nézel vissza rám és bámulod minden mozdulatomat. *összerázkódik*

12. Emlékszem amikor a nagynéném, Karen megpróbálta nekem elmagyarázni, hogy mi az a földrengés, mert állítólag a Carol Burnette Showban volt egy kisebb földrengés a forgatás alatt, de ti mégsem léptetek ki a karakterből, hanem végigmentetek a jeleneten és improvizáltatok. És később elmondták nekem, hogy mi történt.

13. Emlékszem amikor azon tűnődtem, hogy “vajon a Motown miért próbálna még egy albumot eladni a Dancing Machine-nel”, amikor az a dal már rajta volt egy J5 albumon.

14. Emlékszem amikor a Free To Be You and Me-t énekelted Roberta Flackkel Marlo Thomas műsorában.

15. Emlékszem, hogy MINDEN egyes alkalommal, amikor elmentem a nagymamámhoz el kellett neki játszanom a “Jermaine sír” paródiát, ami úgy kezdődik, hogy “a karácsony nem lesz ugyanolyan idén”.

16. Emlékszem, hogy megkérdeztem az anyámat: “Miért gázolták el a rendőrt az autójukkal az albumborítón?”

17. Arra is emlékszem amikor a fejemet vakartam, hogy ugyanez a rendőr csak egy büntetőcédulát adott nekik ezért… Képzeld el amint 5 fekete fickó egy Rollsban – a sofőr egy strici kalapban (Marlon) – elgázol egy rendőrt ÉS a motorját és mindkettő az autó ALATT köt ki az 1970-es évek Los Angelesében és ezért csak egy büntetőcédulát kap? EMBER, az a Spielberg CSODÁLATOS!

18. Emlékszem a negyedik fellépésetekre a Soul Trainben és arra, hogy egy kicsit csalódott voltam amiért nem énekeltétek el a Breezy-t.

19. Emlékszem amikor megpróbáltátok megpróbáltátok Vicki “Mama’s Family” Lawrence-t megtanítani a Body Language-re a Carol Burnette Show-ban (és Carol Anybody Named Jackson című dalára).

20. Emlékszem, hogy olyanok voltatok, mint valami fekete szuperhősök, mert MINDEN televíziós fellépésen úgy tűnt képesek vagytok öt láb magasra ugrani lassított felvételen.

21. Emlékszem a visszhang effektekre a G.I.T. és a Moving Violation albumon, ami felkeltette az érdeklődésem a visszhangok használata iránt az albumokon.

22.Emlékszem hogy te és a testvéreid elrappeltétek a jelölteket az 1976-os American Music Awardson. (Erre rosszul emlékszik Questlove, ugyanis ez valójában az 1977-es Grammy-n történt.)

23. Emlékszem amikor az apám elmondta nekem, hogy elhagytátok a Motownt.

24. Arra is emlékszem amikor Kenny Gamble és az apám arról beszélgettek egymással, hogy Ken és Leon (Huff) lesz a producere az új Jacksons albumnak.

25. Emlékszem, hogy vegyesek voltak az érzéseim az Epic ÉS A Philadelphia International logóinak a fúziója miatt – ahogy osztoztak ugyanazon az unalmas téren (az albumokat a logó alapján ítéltem meg és annak alapján hogy hogy néztek ki, amikor forogtak).

epic philly logo

26.  Emlékszem a rádió reklámokra, amiket hallottam az új Jacksons lemezről és arra, hogy valahogy úgy gondoltam, hogy az albumnak szó szerint “Smash Self Titled” (kb. “önmagukról elnevezett sláger” album) lemez lesz a címe.

26. Emlékszem, hogy arról álmodoztam ugyanazzal az albummal kapcsolatban, hogy ha ti, rossz anyaszomorítók, elgázoltatok egy rendőrt a legutóbbi albumotok borítóján… akkor most ezen az újon biztosan ablakokat fogtok betörni. (Nem sejtettem, hogy kábé 15 évvel később tényleg ablakokat fogsz betörni az egyik albumod első kislemezén.)

28. Emlékszem, hogy minden szerdán este nyolc órakor ott ültem a tévé előtt és néztem a Jacksons Varieté Show-t, amit Damon “Lamont You BigDummy” Wilson poszt-Stanfort projektje, a Baby I’m Back követett a poszt-Mrs. Butterworth Kim Fieldsével.

29. Emlékszem, hogy David Letterman epizód szereplő volt ugyanabban a show-ban. (Éppen úgy, ahogy emlékszem, hogy Jay Leno pedig a Billy DavisJr/Marylyn Mccoo Varieté Show-ban volt.)

30. Emlékszem, hogy a kölykök az osztályomban azért ugrattak ahogy csináltam azt a “jobb láb a levegőben, miközben a bal láb előre ugrik” táncot, ami Mike védjegy táncmozdulata volt 1976 és 1982 között.

31. Emlékszem amikor az első zenei videótok, a Goin’ Places megjelent a helyi főműsoridős showban.

32. Emlékszem amikor találkoztam a bátyámmal, Tony-val ’77-ben, aki megvette nekem 8 sávos szalagon a Goin’ Places albumot.

33. Emlékszem amikor benne voltál a Sesame Street karácsonyi különkiadásában és volt egy jeleneted a zsémbes Oscarral a fukarságról.

34. Emlékszem, hogy havazott és az apám elvitt a kedvenc anyás-apás helyemre az 52. utcában, amit King Jamesnek hívtak és megkaptam a Goin’ Places-t 8 sávos szalagon.

35. Emlékszem, hogy MENNYIRE zokogtam amikor megpróbáltam meggyőzni a nagyszüleimet arról, hogy “igenis a szüleim megengedik, hogy felkeljek és megnézzem a Soul Traint hajnali 1 órakor!!” Don (Cornelius) egy teljes showt szentelt nektek és NEM létezett, hogy én elszalasszam.

36. Emlékszem, hogy felkeltem éjjel 11 óra 45 perckor és kinavigáltam magam a nyikorgó ágyamból (14 perc), kinyitottam az ajtót (5 perc), a folyosón a fürdőszobába (8 FÁJDALMAS perc – majdnem elkaptak úgy döntöttem, hogy ha elkapnak azt mondom, hogy csak a fürdőszobába mentem – ha ABBAHAGYJÁK a horkolást), lehúztam a WC-t és sikerült eljutnom az első hét lépcsőhöz anélkül, hogy használtam volna a lábamat (lassan lecsúsztam a korláton; 3 perc); Tom “Mission Impossible” Cruise módjára a maradék 11 lépcsőfokot percenként egyesével vettem és közben eldöntöttem, hogy a színes tévét válasszam-e a nappaliban, amely egy szagot hagyott maga után, ha be volt kapcsolva VAGY pedig a konyhait, aminek 12 hüvelykes fekete-fehér képernyője volt (és ahol egerek rohangáltak). Ez a Soul Train megérte, hogy szembenézzek a félelmeimmel, így a konyhába mentem és megnéztem az egész showt, dacolva az apám szüleivel, akik 10 órakor ágyba parancsoltak. Ha elkaptak volna, akkor a falusi nagybácsikáim eljöttek volna és elverték volna a fenekem AMELLETT, hogy az apám is azt tette volna, miután hazatért a turnéról. Olyan botrány lett volna belőle, mint a pornóból egy keresztény házban, de megérte.

37. Emlékszem, hogy abban a showban láttam tőletek a kedvenc videómat, a tüköreffektekkel túltöltött Blame It On The Boogie-t.  Ez volt az a pillanat, amikor a Soul Train iránti és a Jacksons iránti megszállottságom találkozott egymással.

38. Emlékszem amikor a lányok felszaladtak hozzád a színpadra és a rendőrök játékosan feloszlatták őket a Shake Your Body (Down To The Ground) alatt. És én (már megint) azt gondoltam, hogy a rendőrök le akarnak tartóztatni titeket.

39. Emlékszem, hogy teljesen odavoltam a JACKSONS logóért ezen a turnén (Destiny turné – a ford.) és azért, hogy minden tévé showban ott volt és én minden iskolai füzetemet telerajzoltam vele.

40. Emlékszem ennek a shownak minden részletére, és mivel csak egyszer láttam újra és újra és újra visszajátszottam a fejemben 20 éven át egészen addig, amíg rá nem bukkantam egy felvételére (a világ minden helye közül éppen Tokióban) és megleptem magam azzal, hogy EGYETLEN részletet sem hibáztam el azok után, hogy 20 évvel korábban láttam.

41. Emlékszem arra a napra, amikor az apám megvette nekem a Switch egyik lemezét és a Jacksons Destiny albumát egy 8 sávos szalagon.

42. Emlékszem arra, hogy a Things I Do For You alatt minden zihálás után felfelé rántottat a fejed, mintha részint koreográfia lenne, részint egy idegi ritmikus rángás. Úgy tűnt többször csinálod ezt, mint a korábbi védjegy mozdulatodat, a forgást.

43. Emlékszem, hogy az anyám azt mondta nekem, hogy egy életen át nyakmerevítőt kell majd hordanom, ha állandóan ezt a “rángást” csinálom… 31 évvel később még mindig csinálom ezt a rángást puszta megszokásból.

44. Emlékszem, hogy később felfedeztem, hogy a 8 sávos szalagon a dalok sorrendje össze van keverve.

45. Emlékszem, hogy nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy a Things I Do For You-ban nincs rajta a lemezen a “fade out” (kitűnés) úgy ahogy a 8 sávos szalagon rajta van, így amikor átváltottam kazettára átmásoltam a 8 sávosról a fade out-ot csak hogy okostojás legyek.

46. Emlékszem, hogy az anyám és én bámultuk a Destiny album borítóját és nagyon lenyűgözött minket a páva a hátsó borítón.

47. Emlékszem, hogy a Destiny albumotokon láttam először a vadonatúj Epic logót.

48. Emlékszem amikor a Midnight Special vendégei voltatok és Jermaine újraegyesült veletek a címadó dalban és én észrevettem egy közös motívumot az összes tévés fellépésetekben abban az időben: mindig van egy jelenet azzal a lassított felvételen mutatott ugrálással. Plusz annak a dalnak a csúcspontján te és Tito lassított felvételben birkóztatok. Tito majdnem elesett kétszer egyébként, aztán mind felemelkedtek a levegőbe – lassított felvételen. Ha volt valaha fura előadás.

49. Emlékszem, hogy a következő héten az American Bandstandben szerepeltetek, de egy kicsit csalódott voltam, hogy nem mutattátok be a Can You Feel It videót.

50. Emlékszem a nővérem be nem tartott ígéretére, hogy el fog vinni a Destiny turnéra.

51. Emlékszem, hogy én és az unokatestvérem, Kevin csináltunk egy tánc koreográfiát a Shake Your Body-ra a családi piknikre, ami arra a napra esett, amikor megtudtam, hogy Minnie Ripperton meghalt.

52. Emlékszem a legelső alkalomra, amikor hallottam egy dal REMIXÉT és hogy leesett az állam és a kérdések özönére, amivel bombáztam a bosszús nővéremet a Shake Your Body (Down to the Ground)-ról.

53. Emlékszem, hogy felkeltem reggel 9-kor, hogy megnézzem a Wiz korai előadását a belvárosban, s amikor odaértem már 300 ember állt sorban.

54. Emlékszem, hogy hazafelé majdnem sírtam mert 4 előadásra már az összes jegy elkelt.

55. Emlékszem, hogy a következő napon újra megpróbáltam és kaptunk jegyet a délután 4:30-as előadásra (épphogy).

56. Emlékszem amikor az emberek egy moziban maradtak csak hogy kétszer lássanak egy filmet – mint ahogy mi tettük a Wiz esetében.

57. Emlékszem arra a családi kirándulásra, amikor kiöltözve elmentünk megnézni az Amityville Horror Show-t az autós moziban… és amikor hazamentünk ott volt az… a Don’t Stop ‘Til You Get Enough éppen akkor debütált a WDAS-en. Ember, leesett az állam!

58. Emlékszem, hogy elszaladtam King James-hez és arról az új kislemezről kérdeztem, amiben az van, hogy “keep up with the four star”. (Ők meg csak néztek rám mint valami őrültre.)

59. Emlékszem, hogy ’79 őszén Pittsburgh-ben voltam és az apám és én a Carlton házból egy lemezbolt felé tartottunk és ő azt mondta nekem, hogy választhatok a Heatwave Property-je vagy Michael Jackson Off The Wallja között. Kérlek ne kérdezd meg, hogy miért választottam az előzőt! Megszállottja voltam Rod Temperton munkáinak és hallanom kellett a Therm Warfare-t. (Nem tudtam, hogy mindkét világból a legjobbat kaphattam volna, ha az Off The Wallt válaszom, de hát még csak 8 éves voltam.)

60. Emlékszem, hogy hat órával később arra kértem az anyámat, hogy vegye meg nekem az Off The Wallt egy áruházban. Jackpot!

61. Emlékszem, hogy a lámpa fényéhez tartottam a zoknimat remélve hogy így a sötétben majd világítanak mint azok a zoknik az album hátsó borítóján.

62. Emlékszem az első alkalomra, hogy hajnali 4 óráig fennmaradtam: az Off The Wallt hallgatni.

63. Emlékszem, hogy nem tudtam abbahagyni az “oooooooaaaiigt ooofffmyyyyyyyeeeehhhhhhhhh…….llllleieiiieiiiiiief…..mmmmmmh hmhmmmm” hallgatását. Az a szar halálra fagyasztott, mint amikor először lát az ember pornót. Tényleg sírt a saját albumán?!!?

64. Emlékszem, hogy elolvastam az összes ajánlást az albumborítón és azon tűnődtem vajon része vagyok-e a “gyermek évének” – hogy így úgy érezhettem, mintha ezt az albumot nekem dedikálták volna.

65. Emlékszem hogy láttam mindazoknak a szerepét akik részt vettek annak az albumnak az elkészítésében és tanulmányoztam mindent a fúvós hangszereléstől a vonós hangszerelésen át a ritmus hangszerelésig (ez mindig zavarba ejtett engem).

66. Emlékszem hogy egy ÚJABB turnét bejelentettek és én kaptam még egy be nem tartott ígéretet.

67. Emlékszem, hogy a 20/20 készített egy mély riportot a Jacksonsról. Az első napon az iskolában (a negyedik osztályban) csak erről beszéltünk. Ez volt az első alkalom amikor találkoztam nem MJ rajongók közönyével, akik majdnem kaptak egy verést azért mert kigúnyolták a magas hangodat.

68. Emlékszem, hogy Traci Hall az iskolámból volt a kútfeje minden MJ hírnek. Az apja legendás rádió DJ volt Philly-ben és mindig voltak promóciós albumai. Én azelőtt még sosem láttam ilyet (és azt gondoltam ezek különlegesek). Hazaszaladtam és Crayola vízfestékkel megjelöltem az apja összes olyan albumát, amin az a felirat volt, hogy “nem eladásra: csak promóciós anyag”…  amit az ő pénztárcája bánt.

69. Emlékszem Wolfman Jack műsorában az M együttes Pop Muzik és MJ Don’t Stop videóinak a premierjére a Midnight Specialban. Azon tűnődtem, hogy hogy sikerült azokat a kaleidoszkóp és üveggolyó dizájnokat abba a videóba varázsolnia.

70. Emlékszem, hogy megkérdeztem az anyámat, hogy mi történt az afrofrizurájával és hogy miért néz úgy ki a haja ahogy most kinéz.

71. Emlékszem, hogy a nagyanyám csavaróit tettem a hajamba, hogy az én hajam is úgy göndörödjön. Csak később fedeztem fel a jheri curl kifejezést és mindkét szülőm szigorú NEM-mel válaszolt, amikor könyörögtem érte.

A jheri curl frizura a '80-as évek első felében volt divatos az afro-amerikai férfiak körében.

A jheri curl frizura a ’80-as években volt divatos az afro-amerikai férfiak körében.

72. Emlékszem hogy én és Mwanamke Jordan mindketten bevittük az iskolába az Off The Wall albumunkat és én odalopóztam, amikor hátat fordított és kicseréltem a lemezeinket, mert az enyémen volt egy ugrás a I Can’t Help It közben.

73. Emlékszem arra a napra, amikor a Jacksonok felfordulást okoztak azzal, hogy eljöttek a Broad Streetre meglátogatni Gamble-t és Huffot az irodájukban, ami az iskolám mellett volt. Az egész iskola megőrült és sikerült elkapnunk egy pillantást belőlük, amikor kihajtottak.

74. Emlékszem, hogy Traci Hall elmesélte annak a koncertnek minden részletét, ami nekem elég jó volt, mert addigra nyilvánvalóvá vált számomra, hogy én NEM fogom látni ezeknek a macskáknak a koncertjét.

75. Emlékszem arra az éjszakára, amikor néztem az American Music Awardsot és azt amiről azt gondoltam, hogy egy csomó díjat nyertél. És azt hiszem megjegyezted, hogy “3 makes me happy” (“három boldoggá tesz”).  Arra is emlékszem milyen őszinte arcot vágtál, amikor a Kool and the Gang Ladies’ Night-jára groove-oltál.

@2:51

76. Emlékszem, hogy végig kellett ülnöm egy teljes UNICEF showt, csak, hogy láthassalak előadni a Rock With You-t és hogy olyan szavakról kérdezgettem közben, mint “humanitárius” és “filantrópia”.

77. Emlékszem az első utamra a Virgin-szigetekre és hogy találkoztam az első MJ hasonmásommal. Persze nem teljesen nézett úgy ki, mint ő, de messziről ő is olyan nyurga volt és úgy járt, mint MJ (és ő volt az első DJ, akit láttam cuttingolni és scratchelni, úgyhogy duplán jó pont).

78. Emlékszem az Off The Wall eredeti verziójára, amin NEM volt taps a Rock With You-ban és nem volt gitár a Get on the Floor-ban.

79. Emlékszem, hogy alig voltam ébren, amikor a Midnight Specialban a Rock With You premierje volt. Kevesebb üveggolyó.

80. Emlékszem arra a napra, amikor Traci leszállította annak a hírét nekem, hogy az öcséd, Randy majdnem meghalt egy autóbalesetben Hollywoodban.

81. Emlékszem, hogy megvettem a Blues & Soul magazint és hogy te valami olyasminek adtad meg a receptjét, aminek az volt a neve, hogy “becsomagolt csirke” – azt hittem, hogy te csináltad ezeket a saját kezeddel.

82. Emlékszem a Motown SZÁMOS összedobott albuma közül az elsőre és arra, hogy azt hittem, hogy a One Day In Your Life egy ÚJ album.

83. Emlékszem, hogy nem tudtam mit jelent a Triumph szó, amikor először hallottam annak az albumnak a címét.

84. Emlékszem, hogy amikor kijött a Right On! szuper különkiadása egy örökkévalóságba telt, míg összegyűjtöttem 5 dollárt, hogy meg tudjam venni.

85. Emlékszem, hogy az egész család összegyűlt anya és apa szobájában, hogy megnézzük a Diana Special-t, amikor Michael előadta a Rock With You-t és az Upside Down-t.

86. Emlékszem, hogy kaptam egy LaToya Jackson kazettát egy jó bizonyítványért az 5. osztályban. A Night Time Lover miatt választottam. (Ezt a dalt Michael írta – a ford.)

87. Emlékszem, hogy elolvastam a Jacksonsról szóló vezércikket az Ebony magazinban és úgy döntöttem, hogy az egyetlen módja annak, hogy bejussak ebbe a családba az, ha elárverezem a nővéremet. Nem hiszem, hogy bánta, mert nem volt olyan nő, aki egy ponton ne álmodozott volna arról, hogy hozzámegy Mike-hoz.

88. Harmadikra szerencse. SOSEM fogom elfelejteni az első Jacksons koncertemet.

89. Emlékszem a fejrángatós és ujjal mutogatós táncra és hogy MIND utánoztuk miután elmentünk a koncertre.

90. Sajnos szeretném elfelejteni azt a büntetést, amit a Jacksons Live album incidensért kaptam.

91. Emlékszem, hogy úgy játszottam a Jacksonokat, mintha szuper barátok lennének és valahogy mindig Titóval fejeztem be.

92. Emlékszem, hogy a Soul Trainből ismert Lou Ski mindig az MJ imitálás SZAKÉRTŐJE volt. Mivel akkor még nem volt YouTube, nekünk csak ez volt. (Pedig ő nem is úgy nézett ki, mint te. Egy 195 cm magas fekete-mexikói volt, de ugyanúgy pózolt a zoknijáig.)

93. Emlékszem, hogy Don lejátszotta a Can You Feel It videót a Soul Train Brothers Johnson/LaToya Jackson epizódjában. Össze voltam zavarodva, mert korábban még sosem láttam olyan videót, amiben a dal megalkotói nem énekelték a dalukat. Nem beszélve a sok speciális effektről.

94. …és emlékszem, hogy ugyanezt a videót egy fél órával később lejátszották az American Bandstandben is.

95. Emlékszem amikor Shawn Riley nekem adta a programfüzetét a Triumph turnéról.

96. Emlékszem a Rock and Soul azon számára, amiben Steve Ivory készített egy profilt, ami aztán nyilvánvalóan egy bepillantás volt abba, ami később a Thriller album lett. És arra, hogy akkor fedezted fel a dob gépet.

97. Arra is emlékszem, hogy ugyanabban a számban azt mondtad, hogy egy napon a japánok ki fognak találni egy olyan gépet, aminek a segítségével a nem-énekesek is tudnak majd énekelni, mert egy számítógép fog helyettük énekelni. (Ó, ha tudtad volna!)

98. Emlékszem amikor először olvastam a Rolling Stone kritikáját a Thrilleről, ami elindította a megszállottságomat a lemezkritika rovat és a rajzos illusztrációk iránt, amelyek abban a magazinban vannak. Természetesen ez megkönnyítette a karácsonyi kívánságomat: 1982 decemberében kaptam meg a Thrillert, amikor Puerto Ricóban voltam.

99. Emlékszem az interjúdra az Ebony Jetben 1982-ben, amiben arról beszéltél, hogy komolyzenét hallgatsz, ami engem is kíváncsivá tett aziránt a dolog iránt.

100. Emlékszem, hogy a nagynéném Delores megvette nekem a Rolling Stone “Élet férfiként” címlap sztoriját. Az első RS címlap sztori, amit elolvastam.

101. Emlékszem, hogy felfedeztem egy teljes doboz Right On! és TCB! magazint (a nővéremtől) a pincében és hogy 3 hétbe telt, amíg kialakítottam egy Jackson szentélyt a falaimon.

102. Emlékszem, hogy egyre több és több utcai árust láttam MJ posztereket árulni…

102a. … aztán pólókat…

102b. … aztán jelvényeket…

102c. … aztán egy másik héten zsebkönyveket és tárcákat…

102d. … és zoknikat?

102e. … és MJ cipőfűzőket?

103. Emlékszem, amikor nyolc hónap leforgása alatt az 52. utca nyolc macskájából blokkonként 19 macska lett. És ez azelőtt volt, hogy…

104. …hogy én NEM csináltam meg időben a házi feladatomat a Motown 25 előtt. Azt a showt annyira látni akartam, hogy elhanyagoltam a félévi beadandó tudomány dolgozatomat, hogy megnézzem. Tudtam, hogy bajba kerülök, de kit érdekelt? Elszánt voltam arra, hogy történelmet lássak. Nem mintha előre tudtam volna, hogy történelmet fogsz csinálni, de a Motown 25 reklámja alapján és a forgás alapján, amit ott csináltál TUDTAM, hogy az egy fontos történelmi este lesz.

105. Emlékszem, hogy hol voltam abban a másodpercben, amikor láttam.

106. Emlékszem, hogy másnap betegnek tetettem magam, hogy meg tudjam csinálni a dolgozatot.

107. Emlékszem, hogy a következő napon Briant, Markot, Robertet, Johnt és engem leküldtek az igazgatói irodába, mert mind összekaristoltuk a padlót a mokaszin cipőinkkel miközben próbáltuk a tudod mit utánozni. Négy órát töltöttünk azzal, hogy MINDEN egyes cipőnyomot felsúroltunk a márvány padlóról. Az unokatestvérem elmondta, hogy az ő katolikus iskolája is hasonló büntetéseket rót ki mindenkire, akit moonwalkozáson kaptak az iskolában.

108. Emlékszem arra, hogy ekkorra már NEVETSÉGES mennyiségű árus jelent meg az 52. utcában: mindenféle méretű poszterek, jelvények, kulcstartók, tárcák, dzsekik, láncok – minden amit el tudsz képzelni. Olyan volt, mint annak a soul verziója, amit Krisztus felfedezett a János 2:14-16-ban.

109. Emlékszem, hogy egyetlen este alatt elolvastam Nelson George MJ életrajzát és aztán csináltam róla egy olvasónaplót.

110. Emlékszem arra a napra, amikor az iskolában játék nap volt és úgy mogyorón találtak kidobósozás közben, hogy egyből megismertem milyen fájdalmat állnak ki a nők, amikor megjön a havijuk, de tudtam, hogy  ŐK legalább ki tudják állni.

111. Arra is emlékszem, hogy a dátum 1983. december 2. volt.

112. Emlékszem, hogy az iskola nem bízta a véletlenre és gyorsan kórházba vittek… és az orvos benntartott éjszakára. Közben…

113. …emlékszem, hogy az unokatestvérem (aki a külvárosban élt) kicikizett, mert ő látta a Thriller világpremierjét.

114. Emlékszem, hogy telefonon “néztem” azt a videót és megpróbáltam elképzelni mi zajlik benne.

115. Emlékszem amikor könyörögtem az apámnak, hogy nézhessem az American Music Awards-ot a napi 3-4 dob próbám helyett. Megengedte. Boldog voltam.

116. Emlékszem, hogy egy hónappal később ugyanezt kértem a Grammy-vel kapcsolatban és hogy akkor is teljesült a kívánságom.

117. DE arra is emlékszem, amikor Wynton Marsallis megköszönte az apjának, hogy arra KÉNYSZERÍTETTE, hogy napi 5 órát gyakoroljon a trombitáján, amikor átvette a klasszikus zenei díját. Mire az apám azzal reagált, hogy “azonnal a pincébe most!” (Az anyám szót emelt az érdekemben azzal, hogy a szomszédoknak nem tetszene, ha éjszaka 10:40-kor dobolást kellene hallgatniuk, így AKKOR megmenekültem.)

118. Emlékszem, hogy akkorra már több, mint 200 árus volt az 52. utcában, akik bootleg MJ bőrdzsekiket árultak.

119. Emlékszem, hogy az anyám vett nekem egy ilyen bootleget 1984 húsvétjára.

120. Emlékszem, hogy letörtem az unokatesóm fogát amiért kigúnyolta a szerelésemet aznap.

121. Emlékszem, hogy még egy hét büntetést kaptam ezért.

122. Emlékszem, hogy az egyetlen fénypontja annak az időszaknak az volt, hogy az órás rádióban hallottam a Tell Me I’m Not Dreamin’ premierjét veled és a bátyáddal (Jermaine-nel – a ford.).

123. Emlékszem, hogy a When Doves Cry volt a Michael vs. Prince szindróma kezdete.

124. Emlékszem amikor az apám azt mondta, hogy Kansas City-be megyünk a demokrata párt gyűlésére… nem tudtam, hogy ott kezdődött az a kis turné is, amit Victory turnénak hívtak és, hogy éppen ott volt az IS abban a városban.

125. Emlékszem, hogy 1984 nyara volt a legjobb az emlékeimben. Nem volt reményem arra, hogy láthassak egy 30 dolláros showt (addig az volt a legdrágább jegy) és az apám kigondolt egy trükköt az egész család számára: üzérkedni a jegyüzérekkel.

126. Emlékszem az üzérek kétségbeesettségére, akik több jegyet vásároltak fel, mint amennyivel bármit is kezdeni tudtak volna és lementek 10 dollárig a Victory turné jegyeivel. Így aztán az egész család elment megnézni a koncertet… mindössze 50 dollárért.

127. Emlékszem, hogy ABBAN AZ ÉVBEN én nevettem ki ugyanazt az unokatesót, aki “Thriller mogyorónak” hívott az előző évben, mivel vihar volt a Victory turné Philly-i állomásán, így azt a koncertet elhalasztották… decemberig.

128. Emlékszem, hogy ’84 decemberében megnéztem a pót koncertet. Az volt a harmadik Jacksons show-m.

129. Emlékszem a napra, amikor hallottam, hogy kiléptél a Jehova tanúitól.

130. Emlékszem arra a napra, amikor a We Are The World premierje volt a rádióban.

131. Emlékszem a napra, amikor a Bad megjelent és azon a napon tudtam meg azt is, hogy meghalt Scott LaRock.

132. 1 000 000 000 000 – nem tudok többet írni, srácok… először úgy volt, hogy 10-et írok, aztán 100-at, aztán nem tudtam leállni.

Az emlékeim simán megtölthetnének 1 millió blogot. És most már csak az emlékeim vannak. Egy részem úgy érezte, hogy le kell írnom mindezeket az emlékeket, hogy emlékeztessem magam arra mekkora hatással voltál az életemre. Olyan mindenütt jelenlévővé váltál, mint a víz és a fény vagy a kenyér és könnyű elfelejteni, hogy mekkora hatással voltál. Te voltál az oka annak, hogy egyáltalán voltak fehér, ázsiai és latin barátaim az iskolában (nos, Dr. J is szerepet játszott ebben – aztán hamarosan jött Prince és a hip-hop is) és te voltál az a híd is, aki össze tudta hozni a tanárokat és a diákokat az iskolámban. Szomorú vagyok, hogy nem tudtalak megnézni egy utolsó alkalommal. De boldogabbá tesz, hogy már békességben vagy. Az emlékeim több, mint elegendőek arra, hogy kitartsanak egy életen át.

Köszönöm, Mike

-?uesto

Forrás: http://www.okayplayer.com/news/uestlove-Remembers-The-Times-132-Michael-Jackson-Memories.html

A Yeah Yeah Yeah-s énekesnője Michael Jacksont tartja szexinek

A Yeah Yeah Yeahs nevú indie rock együttes énekesnője Karen O egy a New York Times-nak adott 2003-as interjúban beszélt a Michael Jackson iránti rajongásáról:

19 vagy 20 éves koromig nem kezdtem el énekelni. Az első lemez, amit megvettem az egy Doors lemez volt – az aminek az elején egy karneválhoz hasonló jelenet van. 12 éves voltam és épp akkor jött ki a film. Szerettem Michael Jacksont is. Az Off The Wall még mindig az egyik kedvenc lemezem. Lenyűgöznek az olyan popsztárok, akik olyanok, mintha egy másik bolygóról jöttek volna: David Bowie, Björk, Michael Jackson – ők mind idegenek. Megcsinálták a saját valóságukat.

Női vagy férfi rock sztárok után mintázod magad?

Nos, nagyon kevés női rock sztár volt. Meg tudom őket számolni a jobb kezemen. Amikor fiatal voltam helyénvalóbbnak tartották, ha a lányok Madonnát utánozzák, de én mindig Michael Jackson akartam lenni. Viselni akartam a kesztyűt.

Pár évvel később a Late Night With Jimmy Fallon talkshow-ban Lady Gagáról szólva azt mondta:

Ami a szexi faktort illeti, nem tartom őt túl szexinek. Igaz, hogy nem sok popsztárt tartok szexinek… Az egyetlen popsztár, akit szexinek tartok, az Michael Jackson.”

Karen O Michael Jackson pólóban

Karen O Michael Jackson pólóban

A Yeah Yeah Yeahs Heads Will Roll című klipjében egy farkasembernek öltözött figura Michael jellegzetes táncmozdulataival látható.

Két jégtánc páros is Michael Jackson zenéjére fog korcsolyázni Szocsiban

Az oroszországi Szocsiban jelenleg zajló téli olimpiai játékoknak két Michael Jackson vonatkozása biztosan lesz, ugyanis két jégtánc páros is Michael zenéjére fogja bemutatni programját. Az egyik a fiatal amerikai testvérpár, Maia és Alex Shibutani, a másik a brit kettős, Penny Coomes és Nicholas Buckland. Előbbiek az Egyesült Államok bajnokságán, utóbbiak a budapesti Európa-bajnokságon értek el harmadik helyezést nemrég.  Penny Coomes és Nicholas Buckland így nyilatkozott zeneválasztásáról az Inside Skating honlapnak:

Kérdés: Szeretnék többet tudni a programotokról ebben a szezonban – és különosen a szabadprogramotokról. Kinek az ötlete volt, hogy Michael Jackson válogatásra táncoljatok? Egy dolog biztos: a zeneválasztás tökéletesen illik a stílusotokhoz, mindketten nagyon meggyőzően korcsolyáztok Michael dalaira, s ezért kell megkérdeznem: rajongói vagytok a zenéjének (én az vagyok)?

Penny: Mindketten óriási Michael Jackson rajongók vagyunk! Akkor találtam rá erre az albumra, amikor zenét kerestünk a tavalyi szezonra. Szerelmes lettem a Cirque du Soleil változatokra, mert Michael Jackson zenéjéhez adnak egy csavart, de végül úgy döntöttünk, hogy eltesszük az olimpiai szezonra, mert úgy gondoltuk, hogy különleges és pontosan az, amit idén csinálni akartunk.

Nick: Azt hittem én találtam a zenét? Azt hiszem már régen volt! (nevet) Úgy gondolom Penny tökéletesen mondta… szeretjük a zenéjét és úgy gondolom, hogy fontos, hogy olyat válassz, amire élvezed a korcsolyázást, mert azt a zenét fogod hallgatni egész szezonban! Úgy gondolom akkor tudod, hogy jó zenét választottál, ha a szezon utolsó edzésén is éppen olyan élvezettel hallgatod, mint az elsőn.

Kérdés: Két Michael Jackson program is lesz Szocsiban: a tiétek és Maia és Alex Shibutanié. Mik a ti ászaitok, mi különbözteti meg a ti programotokat az övéktől?

Penny: Őszintén szólva amikor hallod, hogy egy másik csapat is ugyanazt a témát választotta az egy kicsit csalódás. Ugyanakkor Nick és én figyeltük az ő programjukat egész szezonban és nagyon tetszik nekünk! Úgy gondolom nagyszerű, hogy két pár is korcsolyázhat ugyanarra a művészre, mégis két teljesen különböző programmal. Ez jól mutatja mennyire nagyszerű és sokoldalú volt Michael Jackson, nincs két egyforma dala! Mi nagyon élvezzük a szabadprogramunkat és biztos vagyok abban, hogy ők is.

Nick: Én is úgy gondolom, hogy nagyszerű, hogy a programjaink nagyon mások noha mindkettő Michael Jackson. Úgy gondolom mindkettő nyújt valami olyat, amit a közönség élvezni fog Szocsiban és ez nagyszerű nekünk és nagyszerű a műkorcsolyázásnak. Szocsi egy olyan platform a műkorcsolyázás számára, amit az egész világ láthat és azt hiszem mindkét pár megmutathatja, hogy a jégtánc lehet élvezetes és izgalmas. Ami az ászainkat illeti, úgy gondolom, hogy megpróbáltuk a mi méretkülönbségünket kihasználni előnyként, hogy az emeléseinket annyira látványossá tegyük amennyire csak lehet. Úgy gondolom nagyon fontos, hogy kihasználd az erősségeid, különösen egy olimpiai szezonban, szóval mi ezt próbáltuk beépíteni és ebben próbálunk pár extra pontokat elérni.

Forrás: http://www.insideskating.net/2014/02/08/interviews/penny-coomes-and-nicholas-buckland-this-is-absolutely-the-best-moment-in-our-career-so-far

Penny Coomes és Nicholas Buckland a budapesti EB-n

Maia és Alex Shibutani a 2014-es amerikai bajnokságon. Érdekesség, hogy az ő felkészülésüket MJ két egykori koreográfusa, Travis Payne és Stacy Walker is segítette.

Björk és Michael Jackson

Björk Michael Jackson ruhában 2000-ben

Björk Michael Jackson ruhában 2000-ben

Az izlandi énekesnő Björk mindig nyílvan vállalta a Michael Jackson iránt érzett tiszteletét. Olyannyira, hogy 2000-ben a Golden Globe díjátadón egy Michael Jackson képével díszített ruhában jelent meg. Hogy miért? “Mert ő a király!” – így az énekesnő válasza. Máskor is látható volt ugyanennek a ruhának egy más színű változatában.

Az I Go Humble című dalának koncert előadásain hozzá szokott toldani a dalhoz egy részletet MJ Wanna Be Startin’ Somethin’ című számából (“got to be starting something”).

2003-ban Björk adott egy internetes interjút, amiben e-mailben fogadott kérdésekre válaszolt. A kérdezők között voltak hírességek is, így Michael Jackson is.

Michael Jackson, Santa Barbara, California: “Mindig szerettem és csodáltam a kreativitásodat. A természet túlélésért folytatott harca az emberiség mellett inspiráció a számomra: figyelembe véve izlandi hazád természeti szépségeit hogyan inspirál téged a természet?

Björk: “Remélem ez nem hangzik túl sekélyesen, de egyedül lenni a természetben, különösen pár órás séta után helyretesz és rájössz, hogy mennyire kicsi vagy és mennyire hatalmas minden körülötted. Akkor egyszerűen elengeded és megadod magad, a részévé válsz. Annyira büszke vagyok rá, hogy te is kérdeztél tőlem! El kell mondanom, hogy te vagy a legjobb, küzdj tovább és dühös vagyok amiatt, hogy mennyire kegyetlen mindenki hozzád. Olyan mintha az USA-ban jelenleg illegális lenne excentrikusnak lenni. Talán az emberek megértőbbek lennének, ha a bajor II. Lajos kortársa lennél, aki Wagnertől rendelt zenét és hattyúkkal élt. Állandóan a Butterfliest hallgatom a legutóbbi albumodról. Igazi művész vagy! Köszönöm, hogy harcolsz és hiszel a varázslatban még akkor is, ha a világ többi része már rég elfeledkezett róla.”

Ezen kívül a pletykák szerint Alarm Call című dalának megírására Michael Jackson inspirálta. Ezt az támasztja alá, hogy a dal munkacíme Jacko volt. (Michael ugyan nem szerette ezt a “becenevet”, de sokan ezzel nincsenek tisztában – nyilván Björk sem.)

Alarm Call

I have walked this earth
And watched people

It doesn’t scare me at all

I can be sinsere
And say I like them

It doesn’t scare me at all

You can’t say no to hope
Can’t say no to happiness

I want to go on a mountain-top
With a radio and good batteries
And play a joyous tune and
Free the human race
From suffering

It doesn’t scare me at all

I’m no fucking buddhist
But this is enlightenment

The less room you give me
The more space I’ve got

It doesnt scare me at all

You can’t say no to hope
Can’t say no to happiness

It doesn’t scare me at all

I want to be on a mountain-top
With a radio and good batteries
And play a joyous tune and
Free the
A-human race
From suffering

It doesn’t scare me at all

This is an alarm-call
So wake-up, wake-up now
Today has never happened
And it doesnt frighten me

It doesn’t scare me at all

You can’t say no to hope
You can’t say no to happiness

It doesn’t scare me at all

Magyarul:

Riadó

Ezen a Földön jártam
És figyeltem az embereket

Egyáltalán nem rémít meg ez engem

Őszinte lehetek
És mondhatom, hogy kedvelem őket

Egyáltalán nem rémít meg ez engem

Nem mondhatsz nemet a reményre
Nem mondhatsz nemet a boldogságra

Fel akarok menni egy hegytetőre
Egy rádióval és jó elemekkel
És játszani egy vidám dalt és
Megszabadítani az emberiséget
A szenvedéstől

Egyáltalán nem rémít meg ez engem

Nem vagyok egy kibaszott buddhista
De ez megvilágosodás

Minél kisebb teret adsz nekem
Én annál több helyet foglalok

Egyáltalán nem rémít meg ez engem

Nem mondhatsz nemet a reményre
Nem mondhatsz nemet a boldogságra

Egyáltalán nem rémít meg ez engem

Fel akarok menni egy hegytetőre
Egy rádióval és jó elemekkel
És játszani egy vidám dalt és
Megszabadítani az emberiséget
A szenvedéstől

Egyáltalán nem rémít meg ez engem

Ez riadó
Szóval kelj fel, kelj fel most
A ma sosem történt meg
És ez nem ijeszt meg engem

Egyáltalán nem rémít meg ez engem

Nem mondhatsz nemet a reményre
Nem mondhatsz nemet a boldogságra

Egyáltalán nem rémít meg ez engem

Forrás: http://www.bjorkish.net/b-faq/connections/c-mja.htm

Lupita Nyong’o Michael Jacksonhoz hasonlítja karakterét a 12 év rabszolgaságban

Nagy sikereket arat a mozikban és a díjkiosztó gálákon is a 12 év rabszolgaság című amerikai film. Egyik szereplője, Lupita Nyong’o, aki Patsey-t formázza meg a filmben karakterét Michael Jacksonhoz hasonlította: “Van valami nagyon Michael Jacksoni Patsey-ban – az a gyermeki lélek amivel ő mindig rendelkezett.” – mondta a Dazed and Confused februári számában. Hozzátette: “Patseynak elvették a gyerekkorát hirtelen, amikor szexuálisan éretté vált.”

Nyong’o-t egyébként Oscar díjra is jelölték ezért a szerepért a legjobb női mellékszereplő kategóriában, s a film számos más kategóriában (többek között a legjobb film kategóriában) is kapott jelölést.

További mozi karakterek, amelyeket Michaelhez szoktak hasonlítani: Ollókezű Edward, Willy Wonka alakja a Charlie és a csokigyárban (bár ez utóbbival a rendező, Tim Burton nem értett egyet mondván, hogy Michael szerette a gyerekeket, Wonka azonban nem szereti), Jim Carrey karaktere a Truman Show-ban (itt maga a rendező hozta ezt a hasonlatot).

Lupita Nyong'o

Lupita Nyong’o

Forrás: http://uk.eonline.com/news/499539/lupita-nyong-o-michael-jackson-s-childlike-quality-inspired-12-years-a-slave-character?cmpid=rss-000000-rssfeed-365-celebritynews&utm_source=%23VBT+&utm_medium=Twitter&utm_campaign=rss_celebritynews