Valamennyi bejegyzés

Slave to the Rhythm

A Slave to the Rhythm című dal demóját 1989-ben énekelte fel Michael Jackson. Szerzői L.A. Reid, Babyface, Daryl Simmons és Kevin Roberson. Michael felvett néhány dalt abban az időben ezzel a csapattal, de végül más irányba fordult az 1991-ben megjelenő Dangerous albumhoz, így az L.A.Reid-Babyface dalok nem kerültek fel rá.

A dal Michael életében sosem jelent meg. Michael egyik munkatársa, Rodney Jerkins elmondta egy rajongói blognak, hogy Michael megmutatta neki a dalt a 2001-es Invincible album munkálatai alatt, de nem dolgoztak rajta és nem került szóba az, hogy esetleg felkerül az albumra.

Michael halála után, 2010-ben kiszivárgott az Internetre a dal egy Tricky Stewart producer által készített remixe, amelyet állítólag MJ első posztumusz albumára, Michaelre szántak, de végül lemaradt róla. Tricky Stewart egyébként sosem dolgozott együtt Michael Jacksonnal.

2013 nyarán kiszivárgott az Internetre még egy változat. Ezen Justin Bieber énekelt “duettet” MJ-vel. MJ életében sosem dolgozott Bieberrel, sőt még csak nem is találkoztak – aki elkészítette ezt a remixet nyilvánvalóan csak egymásra szerkesztette a vokálokat. Hogy hogyan jött létre ez a verzió az máig homályos, viszont biztos, hogy magának Biebernek van köze hozzá, hiszen fel kellett énekelnie a saját részét ahhoz, hogy létrejöhessen.

Sem a Tricky Stewart verzió, sem pedig a Bieber verzió nem jelent meg hivatalos kiadásban. Ehelyett MJ második posztumusz albumán, a 2014 májusában megjelent Xscape-en Timbaland gondolta újra a dalt a rá jellemző ütemekkel és hangzásvilággal “kortársiasítva”. Az album deluxe változatán megjelent Michael eredeti demója is, ami hangszerelésében nagyon demó (primitív szinti és dobgép), viszont Michael énekének kifejező erejére ott sem lehet panasz.

A dal kiválóan táncolható, bár a címe ellenére nem a bulizásról és a táncról szól.  A ritmus rabszolgája ebben a történetben egy olyan nő, akinek maradéktalanul helyt kell állnia a család és a férj kiszolgálásában és a munkahelyén is és akit a férje ennek ellenére nem becsül meg. A nő egy alkalommal ezt megelégeli és elszalad otthonról, de aztán mégis visszatér, hiszen “a ritmus rabszolgája, a szerelem ritmusáé”.

Slave To The Rhythm

She dances in the sheets at nights
She dances to his needs
She dances ’til he feels just right
Until he falls asleep
She dances at the crack of dawn
and quickly cooks his food
She can’t be late, can’t take too long
The kids must get to school

[Chorus (2x):]
She’s a slave to the rhythm
She’s a slave to the rhythm of
She’s a slave to the rhythm
A a slave to the rhythm of
The rhythm of love, the rhythm of love

She dances for the man at work
Who works her overtime
She can’t be rude as she says
‘Sir, I must be home tonight’

She dances to the kitchen stove
Dinner is served by nine
He says his food’s an hour late
She must be outta her mind

[Chorus]

She works so hard, just to make her way
For a man who just don’t appreciate
And though he takes her love in vain
Still she could not stop, couldn’t break his chains

She danced the night that they fell out
She swore she’d dance no more
But dance she did, he did not quit
As she ran out the door

She danced through the night in fear of her life
She danced to a beat of her own
She let out a cry, and swallowed her pride
She knew she was needed back home, home

[Chorus]

Magyarul:

A ritmus rabszolgája

A nő a lepedők közt táncol éjszakánként
A férfi szükségeinek megfelelően
Addig táncol, amíg a férfinek kell
Amíg a férfi el nem alszik
A nő táncol hajnalban
És gyorsan elkészíti a férfi ételét
Nem késhet el, nem tarthat sokáig
A gyerekeknek iskolába kell menni

A nő a ritmus rabszolgája
A nő a ritmus rabszolgája
A nő a ritmus rabszolgája
A nő a ritmus rabszolgája
A szerelem ritmusáé, a szerelem ritmusáé

A nő táncol a férfinak a munkahelyén
Aki túlórában dolgoztatja
Nem lehet durva, amikor azt mondja
‘Uram, ma este otthon kell lennem’

A nő odatáncol a konyhai tűzhelyhez
A vacsorát kilenckor tálalja
A férfi azt mondja az étele egy órát késett
A nő biztos megőrült

[Kórus]

A nő keményen dolgozik, csak, hogy kedvére tegyen
Egy férfinek, aki nem értékeli
És noha a férfi semmibe veszi a nő szerelmét
A nő mégsem tudott leállni, nem tudta széttörni a láncait

Táncolt azon az éjszakán is, amikor összevesztek
Megesküdött, hogy többet nem táncol
De táncolt, a férfi pedig nem állt le
Amint a nő  kiszaladt az ajtón

Keresztültáncolt az éjszakán az életéért rettegve
A saját ritmusára táncolt
Felkiáltott és lenyelte a büszkeségét
Tudta, hogy szükség van rá otthon, otthon

[Kórus]

A Slave to the Rhythm kislemezként ugyan nem jelent meg, de 2014 májusában nagyobb nyilvánosságot kapott, amikor a Billboard Awardson ezt a dalt “adta elő” az ott fellépő Michael Jackson “hologram” (igen, tudom, hogy ez valójában nem hologram, csak a köznyelv hívja így – ezért van idézőjelben). A “hologram” meglehetősen megosztotta MJ rajongótáborát és mind az ízlésességéről, mind a hitelességéről lehet vitatkozni, de ezt a fellépést bizonyos zenei adók máig játsszák mintegy “videoklipet” a Slave to the Rhythm című dalhoz – például a magyar Hit TV-n is szoktam látni.  A dal továbbá ismerős lehet a Sony Xperia Z2 mobiltelefonok reklámjaiból is.

A Slave to the Rhythm Timbaland féle remixe a 2014-es Billboard Awardson az ún. “hologram” előadásában:

Az eredeti demó:

Írta és komponálta: L.A. Reid, Babyface, Daryl Simmons, Kevin Roberson
Producer (2014-es verzió): Timbaland
A felvétel ideje: 1989 nyara
Album: Xscape

Stílus: pop, dance

Xscape (album)

EPIC RECORDS XSCAPE

.

Megjelenés: 2014. május 9-13.

A felvétel ideje: 1980-2014

Kislemeze: Love Never Felt So Good

Stílus: pop, R&B, dance

Kiadó: Epic

.

 

.

.

Az Xscape (Deluxe) a Spotify-on:

 

Az Xscape Michael Jackson második posztumusz stúdióalbuma a 2010-ben kiadott Michael című album után.

A Michael album művészi kudarca után (többek között annak gyanúja, hogy az album három dala hamisítvány és nem is Michael énekli őket) Michael Jackson hagyatékkezelőjének és a Sony lemeztársaságnak nem volt könnyű feladat, hogy ismét helyreállítsa mind a rajongótábor, mind a szélesebb közönség bizalmát.

Ezenkívül természetesen általánosabb érvényű attitűdök is dolgoznak a posztumusz kiadványok ellen, de Michael hagyatékkezelője és a Sony is igyekezett hangsúlyozni, hogy az Xscape-pel nem Michael pályafutását kívánják folytatni – az úgy teljes, ahogyan ő hagyta. Ezek a posztumusz albumok inkább kreatív játékok Michael hátrahagyott, korábban ki nem adott dalaival.

“A posztumusz albumok természetesen mások, mint azok az albumok, amiket egy művész úgy fejez be és ad ki, hogy ő a parancsnok. Michael Jackson hivatalos kánonja – azok az albumok, fellépések és rövid filmek, amiket ő felügyelt és valósított meg életében – teljes. Az a katalógus a zenetörténelem egyik leglenyűgözőbb és legtartósabb katalógusa, amely továbbra is rajongók és művészek újabb és újabb generációit inspirálja.

‘Kortársiasítani’ Jackson dalait emellett egyfajta párhuzamos pálya abban, hogy az örökségét virágoztassuk. Nem arról szól, hogy helyettesítsük azt, amit Jackson hátrahagyott és nem is arról, hogy befejezzük anélkül, hogy maga a művész itt lenne – ez lehetetlen. Inkább arról van szó, hogy kreatívan kapcsolódunk a munkájához, hogy új és meggyőző módokat találjunk annak az esszenciának, izgalomnak és varázslatnak a megragadására, aki Michael Jackson.” – írják az Xscape albumhoz járó füzetecskében.

Az album standard verziója nyolc korábban ki nem adott dalt tartalmaz mai népszerű producerek által remixelt változatban – vagy ahogy a lemezkiadó szeret fogalmazni “kortársiasítva”. Ezek a producerek Timbaland, a Stargate, Rodney Jerkins és John McClain. A projektvezető az Epic Records jelenlegi vezérigazgatója, L.A. Reid volt.

A Deluxe verzió ezen felül tartalmazza ezen dalok eredeti/demó változatát, ahogyan Michael Jackson hátrahagyta őket, plusz még egy változatban az album első kislemezét a Love Never Felt So Good-ot (duettként Justin Timberlake-kel) és egy DVD-n két videót, amelyen a projektben résztvevő producerek beszélnek az album munkálatairól és Michaelről.

Az albumra kiválogatott dalok nem egy érát képviselnek Michael pályafutásából. A legkorábbi, a Love Never Felt So Good egy olyan dal, amelyet Michael Paul Ankával a ’80-as évek elején írt és vett fel (egyes források szerint 1980-ban, mások szerint 1983-ban). A legkésőbbiek a Chicago és a címadó Xscape című dal, amelyeken 1999-2000 körül dolgozott a 2001-ben megjelenő Invincible albumra, de végül arra nem kerültek rá.

A Love Never Felt So Good az album első dala és egyben bevezető kislemeze is. Noha ez volt az egyetlen olyan demó, amiből nem állt a producerek rendelkezésére multitrack (több sávos felvétel), csupán az a demó, ami az album Deluxe változatán hallható, mégis könnyű belátni, hogy miért erre a dalra esett a választás. Könnyed, gondtalan hangulata jól illeszkedik a mai trendekbe, amelyek sokszor merítenek abból a korszakból, amelyben ez a dal is született.  Az album standard változatán a dal azon verziója található meg, amelyben Michael énekel egyedül és amelynek a producerei John McClain és Giorgio Tuinfort voltak. A Timbaland produkciójában készült Justin Timberlake “duett” változat az album Deluxe verzióján található meg, mint bónusz felvétel. A szintén a Deluxe verzión megtalálható demó pont a maga egyszerűségével – csak egy zongora és énekhang – világít rá Michael énekesi és kifejező előadói képességeire.

A második dal, a Chicago Cory Rooney szerzeménye. 1999-2000 környékén írta meg Michael számára. Ebben az esetben a “kortársiasított” változat és a demó hangulata nagyon eltér egymástól. A demó egy lassú, majdhogynem meditatív hangulatú dal, míg az új változatot Timbaland felpörgette, táncolhatóvá tette a ritmusaival. A dal egy hűtlen feleségről szól, aki “elfelejtette” közölni a szeretőjével (Michael ennek a szeretőnek a szemszögéből énekel), hogy férjnél van és gyerekei vannak.

A Deluxe változat borítója

A Deluxe változat borítója

A harmadik dal a Loving You, amit Michael valamikor a ’80-as évek közepén írt és vett fel a Bad albumhoz, de arra nem került rá. Egy egyszerű, de roppant bájos szerelmes dal, amelyet Michael vokálja emel magasabb szintre. Könnyed hangulata leginkább a Love Never Felt So Good-hoz igazodik az album többi dala közül.  A modern produkciót itt is Timbaland készítette és saját bevallása szerint ez a kedvenc dala az albumról. Talán ez az a dal, ahol a “kortársiasított” változat a legkevésbé hajlik el az eredetitől, de a jellegzetes timbalandi ritmusok azért ide is bekerültek.

Az A Place With No Name című dal az America együttes 1972-es A Horse With No Name című slágerének az átdolgozása. Michael 1998-ban kezdett el dolgozni rajta Dr. Freeze-zel (Elliot Straite), akivel az America engedélyével új szöveget írtak a dalhoz. Míg az eredeti dal egy sivatagi magányos lovaglás hangulatát festi le (egyesek pedig úgy vélték, hogy átvitt értelemben a heroinról szól – a horse az angol szlengben heroint is jelenthet), Michael és Dr. Freeze szövege ezzel szemben egy álomvilágba visz minket, ahol örökös gondtalan boldogság uralkodik. A mesélőt csábítja ez a világ, ám végül mégsem marad, amikor egy a zsebéből előkerülő fénykép emlékezteti arra, hogy otthon egy család várja.

A dal új remixét a Stargate norvég producer duó (Tor Erik Hermansen és Mikkel Storleer Eriksen) készítette. Ez a változat egyrészt szándékosan retró érzést sugároz a korabeli számítógépes játék hangeffektekkel, másrészt hangmintázza Michael két korábbi dalát, a The Way You Make Me Feelt, valamint még dominánsabban a Leave Me Alone-t (mindkettő az 1987-es Bad albumon jelent meg). Ezen kívül a 6/8-os ütem révén bevallottan merít Stevie Wonder Higher Ground és Steve Winwood Higher Love című dalaiból is. Michael változata akusztikus, hagyományos hangzásával és hangszerelésével zeneileg sokkal közelebb áll az America eredeti dalához, mint a Stargate modern remixe.

A Slave to the Rhythm című dal demója 1989-ben készült. A dal egyik társszerzője az az L.A.Reid volt, aki ma az Epic Records elnöke és aki összehozta az Xscape albumot. Mellette Babyface, Daryl Simmons és Kevin Roberson jegyzi a dalt. Michael felvett néhány dalt abban az időben ezzel a csapattal, de végül más irányba fordult és Teddy Riley-t választotta fő munkatársául az 1991-ben megjelenő Dangerous albumhoz, így az L.A.Reid-Babyface dalok nem kerültek fel rá. A modern változatokat Timbaland a rá jellemző ütemekkel és hangzással frissítette fel. Az Xscape-en megtalálható egyik változat sem azonos a 2010-ben kiszivárgott Tricky Stewart féle remix-szel. A demó hangszerelése nagyon demó (primitív szinti és dobgép), viszont Michael énekének kifejező ereje fenomenális. Nem véletlen, hogy az album sok kritikája kifejezetten kiemeli Michael vokális teljesítményét, mint az album egyik legnagyobb értékét.

A dal kiválóan táncolható, klub kedvenccé válhat, bár a címe ellenére nem a bulizásról és a táncról szól.  A ritmus rabszolgája ebben a történetben egy olyan nő, akinek maradéktalanul helyt kell állnia a család és a férj kiszolgálásában és a munkahelyén is és akit a férje ennek ellenére nem becsül meg. A nő egy alkalommal ezt megelégeli és elszalad otthonról, de aztán mégis visszatér, hiszen “a ritmus rabszolgája, a szerelem ritmusáé”.

A Do You Know Where Your Children Are-t Michael írta 1988-91 körül. A dalnak egy változata 2010-ben már kiszivárgott, de az a változat a 2010-es Michael című albumhoz készült (végül nem került rá). Az Xscape-en két másik változat található meg. Timbaland verziója az album többi dala közül a Stargate A Place With No Name-jével állítható párhuzamba hasonlóan retró számítógépes játék hangeffektjei miatt. Az eredeti demó zeneileg mind Timbaland új verzióját, mind a 2010-ben kiszivárgott változatot tartalmazza, abból mindkettő levezethető, annak ellenére, hogy egymástól nagyon eltérnek.

A dal egy 12 éves kislányról szól, aki elszökik otthonról, mert a nevelőapja szexuálisan molesztálja. Eleinte az utcán kóborol, éhezik, majd Hollywoodba megy, hogy szerencsét próbáljon és sztár legyen, de a felnőttek ott is csak kihasználják, prostitúcióból tartja fent magát, amíg a rendőrség le nem tartózhatja.

A dalban sok potenciál volt és az üzenete is fontos, de talán azért maradt dobozban, mert Michaelt 1993-ban gyerekmolesztálással vádolták meg, (miközben a gyerek szülei pénzt követeltek tőle), így a közönség nyilván kétkedve és kritikusan fogadott volna tőle azután egy ilyen dalt. Azért azon érdemes elgondolkodni, hogy  egy olyan valaki, aki ennyire mélyen a szívén viseli az ilyen sorsokat mennyire reálisan molesztálna közben maga is gyerekeket… (Persze nem ez az egyetlen érv Michael ártatlansága mellett, de ennek bővebb kifejtése nem ennek a blognak a témáját képezi. Itt legyen annyi elég, hogy számos bizonyíték van arra, hogy az ellene felhozott összes vádnak anyagi motivációja volt és van a vádlók részéről.)

A Blue Gangstát Michael Dr. Freeze-zel írta 1998-ban az Invincible albumhoz, de azon végül nem jelent meg. Az új verziót megint csak jellegzetes ritmusaival frissítette fel Timbaland, de ebben az esetben tulajdonképpen a Michael által hátrahagyott verzió is már majdnem készen volt – sokak szerint nem is nagyon kellett volna hozzányúlni. Ebben a dalban Michael egy a párja által megbántott és becsapott szerelmes, egy “szomorú gengszter” perspektívájából énekel.

Az album címadó dalán, az Xscape-en Michael 1999-ben dolgozott az Invincible album munkálatai közben Rodney Jerkinsszel, Fred Jerkinsszel és LaShawn Danielsszel. Az albumra végül nem került rá, de Michaelnek voltak még vele tervei, ezért állítólag roppant dühös volt, amikor 2002-ben kiszivárgott az Internetre. A Blue Gangstához hasonlóan ennek a dalnak is csaknem készen volt már az eredetije, de Rodney Jerkins készített belőle egy 2014-es verziót is az Xscape-hez.

Az albumot a kritika világszerte pozitívan fogadta – a legtöbben úgy vélték az Xscape pozitív meglepetés ahhoz képest, amit a posztumusz albumok általában nyújtani tudnak és úgy tűnik a rajongók és a szélesebb közönség körében is sokkal kedvezőbb fogadtatásban részesült, mint a 2010-es Michael album.

Lásd még a VIBE magazin beszélgetését az album készítésében részt vevő producerekkel: https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2014/05/15/a-vibe-magazin-cikke-az-xscape-rol/

Az albumon szereplő dalok listája:

Standard változat:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Love Never Felt So Good Michael Jackson, Paul Anka Michael Jackson, John McClain, Giorgio Tuinfort, Paul Anka
2. Chicago Cory Rooney Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson, Cory Rooney
3. Loving You Michael Jackson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson
4. A Place With No Name Dewey Bunell, Michael Jackson, Dr. Freeze Stargate*, Michael Jackson, Dr. Freeze
5. Slave to the Rhythm L.A. Reid, Babyface, Daryl Simmons, Kevin Roberson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, L.A. Reid, Babyface
6. Do You Know Where Your Children Are Michael Jackson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson
7. Blue Gangsta Michael Jackson, Dr. Freeeze King Solomon Logan, Daniel Jones, Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson, Dr. Freeze
8. Xscape Michael Jackson, Rodney “Darkchild” Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels Rodney “Darkchild” Jerkins, Michael Jackson

* A Stargate produceri csapatot Tor Erik Hermansen és Mikkel Storleer Eriksen alkotja.

Deluxe változat:

A Deluxe verzió a fentieken kívül tartalmazza a dalok eredeti (demó) változatát és a Love Never Felt So Good Timbaland-féle remixét, amelyen Justin Timberlake is vendégszerepel.

Ssz. Dal Dalszerző A felvétel ideje
9. Love Never Felt So Good Michael Jackson, Paul Anka 1980-83 körül
10. Chicago Cory Rooney 1999-2000
11. Loving You Michael Jackson 1985-86 körül
12. A Place With No Name Dewey Bunell, Michael Jackson, Dr. Freeze Vezérvokál: 1998, de 2008-ig dolgoztak a dalon
13. Slave to the Rhythm L.A. Reid, Babyface, Daryl Simmons, Kevin Roberson 1989 nyara
14. Do You Know Where Your Children Are Michael Jackson 1988-91 körül
15. Blue Gangsta Michael Jackson, Dr. Freeeze 1998
16. Xscape Michael Jackson, Rodney “Darkchild” Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels 1999
Producer
17. Love Never Felt So Good (featuring Justin Timberlake) Michael Jackson, Paul Anka Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Justin Timberlake, Michael Jackson, Paul Anka

DVD

Ssz. Dal Időtartam
1. Xscape Documentary 23:21
2. Xscape Documentary Outtakes 2:40

 

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 2.
Egyesült Királyság: 1.
Franciaország: 1.
Spanyolország: 1.
Mexikó: 1.
Németország: 2.
Hollandia: 2.
Ausztrália: 2.
Kanada: 3.

Invincible (album)

InvincibleMegjelenés: 2001. október 30.

A felvétel ideje: 1997. október-2001. augusztus

A felvétel helye: Montreux (Svájc), Norfolk (Virgina, USA), Los Angeles, New York, Hit Factory (Miami, USA)

Kislemezei: You Rock My World, Cry, Speechless (kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban csak Dél-Koreában), Butterflies (kizárólag az USA-ban)

Stílus: pop, R&B, indusztriális funk, soul, hip-hop

Kiadó: Epic

Az Invincible a Spotify-on:

A 2001-ben megjelent Invincible Michael Jackson utolsó stúdióalbuma (nem számítva a posztumusz albumokat). Kiadását eredetileg 1999. november 9-re tűzték ki, de csaknem két évet csúszott. A ’90-es évek második felétől az album kiadásáig Michael rengeteg dalon dolgozott sok producerrel és társszerzővel, s ezek a munkák a legkülönfélébb irányokba vitték el zeneileg. Bár ezek közül az együttműködések közül sok nem került fel végül az albumra, de az az anyag ami felkerült is minden addiginál több együttműködőt vonultatott fel – és vannak akik szerint éppen ez az album gyengéje.

Producerként és társszerzőként ismét megjelent Teddy Riley (Heaven Can Wait, 2000 Watts, Don’t Walk Away, Whatever Happens), R. Kelly (Cry) és Babyface (You Are My Life). Ezen kívül jöttek újak is, mint Dr. Freeze (Break of Dawn), valamint Andre Harris és Marsha Ambrosius (Butterflies). Michael a legtöbb dalban közreműködött társszerzőként, de egyedül csak kettőt szerzett (Speechless, The Lost Children). Az album meghatározó vonulatát azonban a Rodney „Darkchild” Jerkinsszel közösen készített anyag adja (Unbreakable, Heartbreaker, Invincible, You Rock My World, Privacy, Threatened). Hangmérnökként továbbra is közreműködött Bruce Swedien, a vendégzenészek között pedig olyanok szerepeltek, mint Carlos Santana, Slash, Brandy, Fats, Marsha Ambrosius, Andraé Crouch and the Andraé Crouch Singers, vagy éppen – posztumusz, egy az I Can’t Stop The Reign című dalából vett részlet révén – The Notorious B.I.G., aki még életében szerepelt a HIStory albumon is.

Érdekesség, hogy a Neptunes nevű producer-duó (Pharrell Williams, Chad Hugo) is felajánlott néhány dalt az albumhoz, de ezek nem kerültek rá. Ezek a Michael által visszautasított dalok (Rock Your Body, Senorita) alkották az alapját később Justin Timberlake Justified című debütáló szóló albumának. Erősen érződik rajtuk Michael korábbi munkáinak, különösen az Off The Wallnak és a Thrillernek a hatása (a Neptunes beszélt is erről a hatásról), de Michael szemszögéből ez önismétlés lett volna, így ezt az irányt elvetette.

Többszöri elhalasztás után a Sony végül a sarkára állt és parancsba adta Michaelnek, hogy az albumnak 2001 októberében meg kell jelennie. A promóció bevezetése volt az a New York-i Madison Square Gardenben megtartott két koncert 2001. szeptember 7-én és 10-én, amelyen Michael szóló pályafutásának 30. évfordulóját ünnepelték és amelyen rajta és testvérein kívül számos régi és aktuális sztár fellépett. A második koncertet követő reggelen, szeptember 11-én azonban terrortámadás érte a New York-i World Trade Center két ikertornyát és a szórakoztatóipar eseményei természetesen a háttérbe szorultak.

invincible 5 colorsAz Invincible 2001. október 30-án jelent meg – eredetileg öt különböző színű albumborítóval (zöld, kék, sárga, piros, fehér), de a színesek ma már gyűjtői daraboknak számítanak.

Az album az első helyen nyitott a legtöbb jelentős slágerlistán – beleértve az USA-t és az Egyesült Királyságot is, de a néhány hónappal korábban, 2001 augusztusában, kiadott első kislemez, a You Rock My World langyos fogadtatásban részesült – az Egyesült Államokban mindössze a 10. helyig jutott, a Paul Hunter által rendezett videót pedig sokan azzal bírálták, hogy a Smooth Criminal ismétlése.

Hozzá közeli munkatársak szerint maga Michael sem volt elégedett sem a videóval, sem pedig azzal, hogy a lemeztársaság a You Rock My World-öt választotta az album bevezető kislemezéül. Ő maga az Unbreakable-t szerette volna és ez valószínűleg tényleg jobb választás is lett volna, de a Sony ragaszkodott a kevésbé kihívó You Rock My World-höz. 2001 decemberében a második kislemez kiválasztásánál sem Michael akarata érvényesült. A Sony ezúttal is egy általa biztonságosnak vélt dal, az R. Kelly által írt Cry mellett döntött. Michael tiltakozásul nem jelent meg a hozzá készült videoklipben. Ezzel gyakorlatilag véget is ért az album promóciója – alig több, mint egy hónappal a megjelenése után. 2002 februárjában ugyan kiadták még róla kislemezként a Butterflies-t, de videoklip és promóció nélkül és csak az Egyesült Államokban. A dalban rejlő potenciált azonban jelzi, hogy még így is a 14. helyig jutott az amerikai fő slágerlistán és öt hetet töltött az R&B/Hip-Hop slágerlista második helyén. Sőt, még a Heaven Can Wait is felkerült utóbbi slágerlista alsóbb régióiba, annak ellenére, hogy kislemezként ki sem adták.

Ezek a folyamatok a részei voltak annak a viaskodásnak, amely kialakult Michael és a Sony akkori elnöke, Tommy Mottola között. A viszony annyira elmérgesedett, hogy Michael azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja a Sony-t és több alkalommal nyilvánosan bírálta a lemeztársaságot, s különösen személy szerint Mottolát. Az sem segítette az albumot, hogy Michael korábbi albumaival ellentétben ezt turné sem kísérte.

Az üzletpolitikán túlmenően, ami pusztán a művészi oldalt illeti, az Invincible Michael legmegosztóbb albuma a rajongótáboron belül is. Kritikusai szerint nem elég fókuszált, kiegyensúlyozatlan és a túl sok társ producer és társszerző miatt a sok bába közt elveszett a gyerek – és a klasszikus Jackson-hangzás. Talán Michael valóban motiválatlanabb volt, mint korábban, s a többi felnőttkori szóló albumához képest kevésbé volt igazán a sajátja ez az album. Sokan úgy vélték, hogy jobban tette volna, ha csak egy vagy két társ producerrel és társszerzővel dolgozik, vagy pedig ha ő maga több dalt ír egyedül, amint azt a korábbi albumain tette. Mások szerint azonban az Invincible egy méltatlanul alulértékelt album, amely a Sony és Jackson közötti viaskodás áldozatául esett.

Az biztos, hogy több lehetőség volt benne, mint amennyit végül is kihoztak belőle. Vannak gyengébb pillanatai, de vannak olyan dalok is, amelyekért kár, hogy viszonylag ismeretlenek maradtak a szélesebb nagyközönség előtt – olyan dalok, amelyek sokkal erősebbek, mint a kislemezként kiadott és videóval promótált You Rock My World vagy Cry. Azt pedig általában az album bírálói is elismerik, hogy Michael vokáljára az Invincible-en sem lehet panasz, sőt az élettapasztalat minden addiginál kifejezőbbé teszi azt.

Tematikailag az album kevésbé konfrontálódó, mint a HIStory, de azért itt is megjelenik a kihívó dac (Unbreakable), a média kritikája (Privacy), vagy – mintegy a Blood on the Dance Floor folytatásaként – a horror történetbe csomagolt társadalomkritika (Threatened). Ezektől eltekintve azonban Michael nagyrészt hagyományosabb R&B témákhoz nyúl (szerelem, szerelmi csalódás, kapcsolatok, szex). Az Invincible kiadásakor Michael már kétszeres apa volt, így találunk az albumon egy a gyermekeihez szóló balladát is (You Are My Life), ami nem tartozik az album legerősebb dalai közé, de személyes okokból érthető a felkerülése.

Rodney Jerkins, az album egyik fő producere

Rodney Jerkins, az album egyik producere

Zeneileg az Invincible az R&B, az indusztriális funk, a soul, a pop és a hip-hop területein mozog. „Egyfajta visszatérés ahhoz a szolid és ragályos R&B-hez, amely Jackson legjobb felvételeit fémjelezte a fivéreivel és „felnőtt” debütálásakor az Off The Wallon.[1] – írta a kritikus Mark Anthony Neal.

Egy másik kritikus, Robert Christgau  pedig úgy vélte, hogy sok kritikustársa nem áll elég nyitottan Jacksonhoz, pedig még mindig tud újat mutatni: „Azt a tényt, hogy Michael Jackson egy nagyszerű zenész manapság gyakran elfelejtik. Jelen időt használok, mert a) a képességei nem csorbultak és b) csak Frank Kogan (egy másik kritikus – a ford.) hallgatta elég szenvedélymentesen (az albumot) ahhoz, hogy megjegyezze ezekkel a képességekkel új dolgokat csinál – a funkja acélosabb, a balladái légiesebbek – mindkettő nyugtalanító mértékig.” [2]

Bár Jonathan Harris alábbi kritikája pontatlan amikor azt állítja, hogy az Invincible volt Michael első albuma teljesen új anyaggal az 1991-es Dangerous óta, hiszen az 1995-ös HIStory 14 új dalt tartalmazott, de tíz év távlatában, 2011-ben úgy ítéli meg, hogy az Invincible sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mint amit általában kap: “A kihívás, amivel az Invincible-nek szembe kellett néznie (mivel ez volt Jackson első albuma négy év óta, és az 1991-es Dangerous óta az első albuma teljesen új anyaggal) az volt, hogy hihetetlen várakozásoknak, eladási elvárásoknak kellett megfelelnie, magában kellett foglalnia több különböző stílust, amit Jackson érintett addig a karrierje során, ezt jól kellett csinálnia, ízlésesen bemutatnia egy új generációnak, miközben ki kellett elégítenie Jackson korábbi rajongóinak a generációit is. Sok tekintetben néhányak szemében az Invincible-nek Off The Wallnak, Thrillernek, Badnek, Dangerous-nek, HIStory-nak és Blood on the Dance Floornak kellett lennie egyszerre, ráadásul be kellett mutatnia egy teljesen új hangzást, ami egyedi volt, mégis kortárs. Bármennyire kegyetlen és látszólag teljesíthetetlen is ez a feladat, furcsa módon az Invincible-nek sikerül ezt megvalósítania, de elkerülhetetlen (a feladat nagyságát figyelembe véve), hogy közben van rajta néhány ballépés is. Egy kicsit több gyors dal jó lett volna, Jackson védjegy vokális technikáinak a hiánya vagy elnyomása egy kicsit túl nyilvánvaló (nagyon kevés ‘hehe’ és ‘hoohoo’ van itt például Jackson korábbi albumaihoz képest) és a dalok sorrendjének elrendezése nem tesz szívességet a zenének. Összességében azonban az Invincible briliáns munka. Azzal, hogy minden dal pop tökéletességre hangolt, 16 felvételével és több, mint 77 perces hosszával rengeteg zene van rajta, amit szerethet az ember függetlenül attól, hogy a Pop Királyának melyik korszakát vagy stílusát élvezi. Az Invincible ráadásul jól is öregedett. Jackson bölcsen nem alkalmazkodott az akkori korszak popzenei hangzásához, s emiatt az Invincible ma is olyan friss és átfogó, mint azon a napon, amikor kiadták.” [3]

Az albumot egy Grammy-díjra jelölték a You Rock My World révén a legjobb férfi pop vokális előadás kategóriában, de nem kapta meg.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Unbreakable (rap performed by The Notorious B.I.G.) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne, Robert Smith Michael Jackson, Rodney Jerkins
2. Heartbreaker (rap performed by Fats) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Mischke, Norman Gregg Michael Jackson, Rodney Jerkins
3. Invincible (rap performed by Fats) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Norman Gregg Michael Jackson, Rodney Jerkins
4. Break of Dawn Dr. Freeze, Michael Jackson Michael Jackson, Dr. Freeze
5. Heaven Can Wait Michael Jackson, Teddy Riley, Andreao Heard, Nate Smith, Teron Beal, Eritza Laues, Kenny Quiller Michael Jackson, Teddy Riley
6. You Rock My World Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne Michael Jackson, Rodney Jerkins
7. Butterflies Andre Harris, Marsha Ambrosius Michael Jackson, Andre Harris
8. Speechless Michael Jackson Michael Jackson
9. 2000 Watts Michael Jackson, Teddy Riley, Tyrese Gibson, Jaron Henson Michael Jackson, Teddy Riley
10. You Are My Life Michael Jackson, Babyface, Carole Bayer Sager, John McClain Michael Jackson, Babyface
11. Privacy (featuring Slash) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Bernard Bell Michael Jackson, Rodney Jerkins
12. Don’t Walk Away Michael Jackson, Teddy Riley, Richard Carlton Stites, Reed Vertelney Michael Jackson, Teddy Riley
13. Cry R. Kelly Michael Jackson, R. Kelly
14. The Lost Children Michael Jackson Michael Jackson
15. Whatever Happens (featuring Carlos Santana) Michael Jackson, Teddy Riley, Gil Cang, Jasmine Quay, Geoffrey Williams Michael Jackson, Teddy Riley
16. Threatened Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels Michael Jackson, Rodney Jerkins

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Can’t Get Your Weight Off of Me, Escape, We’ve Had Enough (utóbbi megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), (I Can’t Make It) Another Day (megjelent a posztumusz kiadott Michael című albumon), Beautiful Girl (demója megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), The Way You Love Me (megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon, majd egy másik mixben a posztumusz kiadott Michael című albumon), Hollywood Tonight (megjelent a posztumusz kiadott Michael című albumon), Blue Gangsta, A Place With No Name, Fall Again (demója megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), I Have This Dream, What More Can I Give (digitálisan letölthető formátumban megjelent 2003-ban), One More Chance (megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collection korlátozott számú japán kiadásán), Shout, Slave To The Rhythm, Thank Heaven, That, Belong 2, Stop The War, Vibrat(i)onist, Kick It, Get Around, Maybe We Can Do It, Pressure, Seduction, The Pain.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 4.
Kanada: 3.
Spanyolország: 2.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 8 millió

Ebből

  • USA: 2 millió

Források:

[1] Mark Anthony Neal – The Return of the Scarecrow (Seeinblack.com, 2001. december 21.)
[2] Robert Christgau – Review of Invincible (Consumer Guide Reviews, 2001 október)
[3] Jonathan Harris – Michael Jackson’s ‘Invincible’: 10 Years Later (Examiner.com, 2011. október 31.)
http://www.examiner.com/article/michael-jackson-s-invincible-10-years-later

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)
http://www.mjtunes.com/modules/mydownloads/singlefile.php?lid=954

Rob Hoffman (Robmix) emlékei Michael Jacksonról

Az alábbi beszámolót, illetve sztorikat Robert Hoffman (Robmix) osztotta meg a hangmérnökök, zenei technikusok által látogatott Gearslutz internetes fórumon.  Hoffman a HIStory című albumon dolgozott együtt Michael Jacksonnal technikusként.

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger
Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

“Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy MJ-vel dolgozzam a pályafutásom korai szakaszában. Hihetetlen művész volt. Tehetséges a legvadabb álmainkon is túl. Roppant nagylelkű és szorgalmas. A New York-i Hit Factory-ban asszisztensből váltam szabadúszó hangmérnökké [Bruce] Swedien és MJ felügyelete alatt. Úgy volt, hogy Los Angeles-ben kezdenek, amikor a Northridge-i földrengés bekövetkezett, ezért átköltöztek New Yorkba. Az egyik szoba teljesen Bruce-é volt, a másik az író szoba volt. Én eleinte Bruce szerzőtársának René Moore-nak voltam az asszisztense. Készítettem dolgokat Renével és Bruce bejött és elmondta mit csináltam rosszul, ott ült néhány órát és kiigazított minket. Pár hónap után MJ is megérkezett és a teljes turnéfelszerelés is Brad Buxerrel, Andrew Schepsszel és Eddie Delenával. Tovább asszisztáltam nekik, amíg az egész csapat vissza nem költözött LA-be – ahová úgy döntöttek engem is visznek magukkal. Napközben Bruce-nak asszisztáltam, éjjel segítettem minden másban, amiben tudtam – asszisztáltam, hangmérnöki munkát végeztem, programoztam és egy dalban még gitároztam is. Két szobánk volt a Record One-ban és két szobánk Larrabee-ben, ahol találkoztam Johnnal. New Yorkban egy ponton gyakorlatilag az összes szobát elfoglaltuk a Hit Factory-ban. A csapat nagyszerű volt és nagyon sokat tanultam tőlük. Tanultam a hangmérnöki munkáról Bruce Swedientől, Johntól és Eddie-től és olyan producerekkel dolgoztam együtt, mint MJ, [Jimmy] Jam és [Terry] Lewis, Babyface, David Foster, Teddy Riley és Dallas Austin.

Tulajdonképpen először megkértek, hogy távozzak a projektből, mert túl sok ember volt ott és MJ nem ismert engem. Szerencsére 10 nap múlva visszavettek. A zárópartin MJ nagyon szabadkozott emiatt és kifejezte a háláját. Igazán a legőszintébb ember, akivel csak találkozhatsz.

Néhány emlék össze-vissza:

Egy reggel MJ bejött egy új dallal, amit éjszaka írt. Behívtunk egy gitárost és Michael elénekelte neki minden akkord minden hangjegyét. „Itt az első akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy. Itt a második akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy” stb. stb. Aztán tanúi lehettünk a legszívbőljövőbb, legmélyebb vokális előadásnak, élőben ott a kontroll szobában egy SM57 mikrofonon keresztül.

Elénekelt nekünk egy teljes vonós hangszerelést, minden részt. Steve Porcaro egyszer elmesélte nekem, hogy ő már tanúja volt ennek MJ-től a vonós részleggel a szobában. Minden a fejében volt, a harmónia és minden. Nem csupán kis nyolcütemes loop ötletek, hanem felénekelte a teljes hangszerelést egy mini magnetofonra a szünetekkel és a töltelékekkel (fillekkel).

Egyszer Michael mérges volt a projekt egyik producerére, mert mindenkivel borzasztóan bánt. Ahelyett, hogy jelenetet rendezett volna és kirúgta volna a fickót Michael behívta az irodájába és az egyik biztonsági embere egy süteményt nyomott az arcába. További intézkedésre nem volt szükség…

A Smile felvételei alatt a HIStory albumon Bruce úgy gondolta, hogy nagyszerű lenne, ha Michael élőben énekelne a zenekarral. De persze ezt nem mondtuk el a zenekar tagjainak. Leültettük [MJ-t] egy fülkébe oldalt. A zenekar próbált egy kicsit vokál nélkül, aztán az első felvételen Michael énekelt és ők majdnem leájultak a székről.

A beatboxa páratlan volt, az időzítése pedig nevetségesen jó.

A harmónia iránti érzéke hihetetlen volt. Soha egy rossz hang, még a légzése is tökéletesen időzített volt.

Egyszer egy szünetben azt hiszem az OJ [Simpson] féle káoszt néztük a tévében, közben pedig egy tévéműsor róla is beszélt – azt mondták, hogy Európában van valami kisfiúval. Ott ültem a fickó mellett miközben a hírekben ilyen szarokat találtak ki. Rám nézett és csak annyit mondott: „Ezzel kell együtt élnem.”

Közel 3 évig dolgoztam vele, egyetlen egyszer sem kérdőjeleztem meg az erkölcseit és soha nem hittem el az ellene felhozott vádakat. Pedig akkor még nem is voltam rajongó. Láttam érintkezni a fivérei gyerekeivel, más emberek gyerekeivel és egy ponton a saját barátnőm gyerekeivel. Eltöltöttem egy napot velük együtt Neverlanden. Egy teljesen hihetetlen ember, aki mindig azt kereste, hogy hogyan tehetné minden gyerek életét jobbá. Neverlanden minden hétvégét más-más gyerekcsoportnak dedikáltak: AIDS-es gyerekeknek, rákos gyerekeknek stb. és legtöbbször ő ott sem volt.

Egyszerűen a gyerekkorát élte, amiben soha nem volt része. Sok tekintetben soha nem nőtt fel.

Jimmy Jamnek és Terry Lewisnak asszisztáltam, amikor a Scream háttérvokálját vették fel MJ-vel és Janettel. Csodálatos volt amikor ők ketten együtt énekeltek. Szuper profi, egy rossz hang nélkül. Egyik rész a másik után. Amikor szünetet tartottak, akkor színházi dalokat énekeltek, amiket gyerekkorukban énekeltek. Ismét tökéletes harmónia. MJ nem volt hajlandó énekelni a „stop fucking with me” részt, mert NEM káromkodott.

Én kezeltem a szalagot, amikor a Stranger in Moscow háttérvokálját vették fel. Ijesztően jó volt. Michael ki-be sétált a szótagokon, újrarendezte a hangjegyeket és az időzítést miközben énekelte. Akkoriban nem volt Pro Tools csak két inch-es szalag és az én közreműködésem.

Véletlenül letöröltem egy élő billentyűs részt amit feljátszott egy este. Másnap reggel bejött, újra feljátszotta és soha nem mondott egy szót sem róla.

Ott voltam, amikor Lisa Marie [Presley] vele volt. Olyanok voltak, mint két szerelmes gyerek. Mindig fogták egymás kezét. [Lisa Marie] elég sokat lógott a stúdióban egy ideig. Soha nem kérdőjeleztem meg az egymás iránti szerelmüket.

’94 nyarán felvettünk egy karácsonyi dalt, amihez szükség volt egy gyerekkórusra. Michael ragaszkodott hozzá, hogy az egész stúdiót dekorálják ki karácsonyi fényekkel, karácsonyfával, műhóval és szánnal a felvétel idejére. És mindenkinek vett ajándékot.

A HIStory felvételinek utolsó hétvégéjén odajött hozzám és Eddie Delenához és azt mondta: „Sajnálom, de nem hiszem, hogy bármelyikünk sokat fog aludni ezen a hétvégén. Sok dolgunk van és hétfő reggel Bernie-hez kell mennünk.” Ott maradt a stúdióban egész idő alatt, énekelt és kevert. Eltölthettem vele néhány csendes pillanatot az alatt az idő alatt. Egy éjszaka John Lennonról beszélgettünk miközben ő arra készült, hogy a lemez utolsó vokálját is felvegye – a grandiózus ad-libeket az Earth Song végén. Elmeséltem neki annak a történetét, hogy John Lennon betegen énekelte fel a Twist and Shout-ot és noha sok ember azt hitte a hatás kedvéért üvölt, valójában a hangja mondta fel a szolgálatot. Ez nagyon tetszett neki, bement és kiénekelte a lelkét.

Aznap késő éjjel miközben kevertünk mindenki elhagyta a szobát, hogy MJ feltekerhesse a hangerőt. Ez gyakori dolog volt a keverések alatt, én meg ottmaradtam a szobában füldugóval és a kezeimmel a füleimen arra az esetre, ha szüksége lenne valamire. Ezen az éjszakán le volt kapcsolva minden villany és észrevettük, hogy valami kék fény időnként felvillan a szobában a felvétel visszajátszása alatt. Néhány pillanat múlva láttuk, hogy az egyik hangfal lövellt kék lángokat. MJ-nek ez nagyon tetszett és feltekerte az összes gombot…

MJ szerette a forró vizet éneklés közben. Úgy értem az igazán forrót!!!! Ez arra a pontra jutott, hogy műanyag kanalakat olvasztottam szét, hogy teszteljem.

Bruce és én beszélgettünk arról, ahogy minden nap a stúdióba mentünk New York City-ben és hogy milyen útvonalon mentünk. Michael ránk nézett és azt mondta, hogy szerencsések vagyunk, hogy megtehetjük ezt. Ő nem sétálgathatott az utcán anélkül, hogy ne zaklatnák. Mindnyájunk számára szomorú pillanat volt ez.

A stúdió csapata kapott ingyen jegyeket Janet koncertjére, így együtt mentünk el rá egy este közvetlenül a munkából. Körülbelül a show felénél látunk egy fickót hosszú szakállal, köpenyben, mögöttünk a folyosón táncolni. Úgy értem nagyon táncolni… MJ volt az álruhában. Valami olyasmit kosztümöt képzeljetek el mint amit Chevy Chase viselt a Fletch-ben görkorcsolyázás közben.

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Ő volt az egyik első, akinek megvolt a Sony Playstationje a szobájában… késő éjjel belopóztunk és olyan játékokkal játszottunk, amiket még nem dobtak piacra.

Néhány ember a csapatból nem látta a Jurassic Parkot, amikor az megjelent. MJ szervezett nekünk egy privát vetítést a Sony-nál.

Nagy rajongója volt a Nine Inch Nails Downward Spiral című albumának…

Szerencsés voltam, hogy három éven át betekintésem volt a turné előkészületekhez, videókhoz és archiválási célokra készült többsávos mesterszalagokba. Hogy szétszedhettem ezeket a szalagokat az hatalmas lecke volt számomra a produceri munka és a dalszerzés terén. Lehetőség arra, hogy belelássak zsenik fejébe.

Az összes lemez közül, amiken dolgoztam az MJJ volt az egyetlen cég, amely platina lemezeket adott ki.

Az egyik napon mind csak ültünk a stúdióban és az ő zenéjét hallgattunk inspirációképpen. [MJ] szerette a folyamatot, imádott dolgozni.

 __________________
Rob Hoffman

Forrás: http://www.gearslutz.com/board/4325168-post15.html