Valamennyi bejegyzés

She’s Out of My Life

ShesOutOfMyLifeA She’s Out of My Life a negyedik kislemez Michael Jackson Off The Wall című albumáról. 1980. április 19-én jelent meg és ez az album egyetlen balladája. A dal a 10. helyig jutott az amerikai Billboard slágerlistán és ez egyet jelentett azzal, hogy Michael lett az első szóló művész, akinek egyetlen albumáról négy kislemez is bekerült az első 10-be. (A későbbiekben persze ezt a rekordot tovább döntögette a Thrillerrel és a Baddel.)  Az Egyesült Királyságban még előrébb jutott – a 3. helyig, és ezzel, holtversenyben a Don’t Stop ‘Til You Get Enough-fal, az album legsikeresebb dala volt a szigetországban.

A dal, amelyet Tom Bahler szerzett, az album producerén, Quincy Jones-on keresztül került Michaelhez. Jones eredetileg Frank Sinatrának szánta, de úgy érezte, hogy a sok pörgős tánc dal mellett az Off The Wallról még hiányzik egy olyan szám, amely érettebb érzelmeket fejez ki és ennek az űrnek a betöltésére éppen alkalmasnak találta a She’s Out of My Life-ot.

Az Off The Wall 2001-es különleges kiadásán Jones így nyilatkozott: “A She’s Out of My Life – ezt a dalt körülbelül három évig hurcoltam. Érezni benne a fájdalmat, tudod. És megtartottam magamnak, végül valami azt súgta: ‘ez a megfelelő pillanat, hogy odaadd Michaelnek’. És amikor felvettük Michaellel – tudom, hogy ez egy olyan élmény volt, amire nem is igazán gondolt még, hogy ezt énekelje egy dalban, mert ez egy nagyon érett érzelem. És minden felvétel végén elsírta magát, tudod. Felvettük – nem is tudom – vagy 8-11 alkalommal és a végén mindig elsírta magát. Végül azt mondtam: ‘hé, ennek így kell lennie, akkor hát hagyjuk benne’.” [1]

A hangmérnök Bruce Swedien is emlékszik arra, hogy érzelmileg mennyire megérintette a dal Michaelt: “Minden felvétel végén Michael zokogott, sírt. Tudom, hogy őszinte volt, mert amikor befejeztük az utolsó felvételt túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy bejöjjön a kontroll szobába. Csak kiosont a stúdió hátsó ajtaján, beült az autójába és elhagyta a stúdió épületét.” [2]

Szerzője Tom Bahler cáfolta azt a korabeli pletykát, hogy a dal Karen Carpenterről, a Carpenters együttes énekesnőjéről szól, akivel Bahlernek egy időben romantikus kapcsolata volt. “A tény az, hogy amikorra romantikus kapcsolatba kerültem Karennel, addigra már megírtam ezt a dalt. Inkább Rhonda Riveráról szól… Rhonda és én két évig voltunk együtt és a szakításunk után kezdtem el járni Karennel.” [3]

Michael számára azonban többről szólt a dal, mint egy szerelmi szakításról. A saját értelmezéséről így ír 1988-as önéletrajzában, a Moonwalkban:  “A She’s Out of My Life arról szól, hogy bár a korlátok, melyek másoktól elválasztanak, csábítóan alacsonyak és látszólag könnyű átugrani őket, mégis mindaddig fennmaradnak, míg igazi vágyálmaim el nem tűnnek a szemem elől. […] Én magam túlságosan azonosultam a She’s Out of My Life-fal. Ebben az esetben igaz a történet, hogy az egyik felvétel végén sírtam, mert a szavak értelme mélyen megrázott. Annyi minden halmozódott fel bennem. Huszonegy éves voltam, sok élményben gazdag, de az élet igazi boldog pillanatait tekintve nagyon szegény. Néha úgy képzelem, hogy az élettapasztalatom olyan, mint a cirkuszok torzító tükreiben megjelenő kép. Egyszer kövér, másszor olyan sovány, hogy szinte nem is látszik. Féltem, hogy lelepleződöm a She’s Out of My Life-ban, de ha arra gondoltam, hogy a dal megérintette az emberek szívét, már kevésbé magányosnak éreztem magam.
Azon a felvételen csak Quincy és Bruce Swedien voltak velem. Emlékszem, a kezembe temettem az arcomat, s csak a gépek zümmögését hallottam, amint saját zokogásom visszhangzott a stúdióban. Később elnézést kértem, de azt mondták, semmi szükség rá.” [4]

A dal demója, amelyen Michael mindössze egy akusztikus gitár kíséretében hallható, This Is It című a 2009-es posztumusz válogatás albumon jelent meg.

A She’s Out of My Life-hoz készült zenei videó is, amelyet ugyanaz a Bruce Gowers rendezett, mint aki a Rock with You videóját. Ez Michael legegyszerűbb videója: egy széken ülve énekli a dalt kék pulóverben.

Michael a Jacksons 1981-es Triumph turnéjától kezdve az 1992-93-as Dangerous turnéig énekelte a dalt élőben. Az 1987-89-es Bad turnétól kezdve speciális show elem volt, hogy a dal közben mindig felhoztak egy női rajongót a színpadra, akit Michael átölelt éneklés közben. A HIStory turnén, amikor a She’s Out of My Life kikerült a repertoárból a You Are Not Alone című dalnál folytatódott ez a hagyomány.

Az eredeti kislemez B oldalára az Egyesült Államokban a Get on the Floor, az Egyesült Királyágban a Push Me Away (Jacksons dal az együttes 1978-as Destiny című albumáról) került fel.

Feldolgozta többek között Patti LaBelle, Shirley Bassey, Ginuwine, a  98° fiúegyüttes, az S Club 7, Willie Nelson, Josh Groban.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/12/07/7-shes-out-of-my-life/

A hivatalos videó

A dal demója

Írta és komponálta: Tom Bahler
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: Johnny Mandel (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1979. augusztus
A felvétel helyszíne: Allen Zentz Recording, Westlake Audio, Cherokee Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Off The Wall

Stílus: pop, R&B, soul

Videó

Rendezte: Bruce Gowers

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 10.
Egyesült Királyság: 3.

Forrás:

[1] Off the Wall 2001 Special Edition – Quincy Jones Interview 3

[2] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[3] Randy Schmidt – Little Girl Blue: The Life of Karen Carpenter

[4] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

Another Part of Me – Live in Kansas City 1988

Rock with You – Live in Kansas City 1988

Szakadnak a csatok, szíjak… 🙂

She’s Out Of My Life – Live in Tokyo 1987 (fekete felsőben)

A felvétel különlegessége, hogy Michael itt nem fehér felsőben van, mint általában ennél a dalnál, hanem feketében. Hát igen, az ínyencek ilyesfajta részleteket is számon tartanak. 😉

Another Part of Me – MTV dokumentumfilm 1988

Another Part of Me – 1988-as MTV dokumentumfilm Michael Jackson Bad turnéjáról.

Human Nature – Live in Brisbane 1987

Shake Your Body (Down To The Ground) – Live in Yokohama 1987

A Lángoló Gitárok nemrég írt arról, hogy Justin Timberlake a BBC 1 rádió Live Lounge műsorában előadta a Jacksons Shake Your Body (Down To Ground) című dalát. Timberlake ezt egyébként más fellépésein is gyakran megteszi. A Lángoló Gitárok betette a cikkébe a Jacksons egy eredeti fellépését is a dallal a ’70-es évekből. Érdemes azonban Michael 1987-es, a Bad turné keretében előadott verzióját is megnézni, mert leginkább abban láthatók azok az elemek, amiket Timberlake átemelt a koreográfiájába.

Another Part of Me – Wembley, 1988. július 16.

Ez a dal engem mindig felvidít.

Beat It – Live in Yokohama 1987

Brad Sundberg: Egy barátra emlékezve

Brad Sundberg zenei technikus, aki majdnem 20 évig dolgozott Michael Jackson mellett. Michael halála óta több szemináriumot is tartott arról, hogy milyen volt vele dolgozni a stúdióban. Később ezekről is tervezem, hogy írok, de elsőként egy cikk Bradtől 2010-ből:

Michael és Brand Sundberg

Michael és Brand Sundberg

Ma van halálának első évfordulója. Az elkövetkező néhány napban valószínűleg hallani fogod a zenéjét, látni fogsz híreket a vagyonkezelőjéről vagy a gyerekeiről, talán hallani fogsz vicceket és pletykákat. Óriási adósságát állítólag lecsökkentették 500 millió dollárról 300 millióra és a bevételek továbbra is áradnak be köszönhetően annak az üzleti csapatnak, amely irányítja a vagyonkezelőjét. A Sony Music szerint 30 millió albumát adták el a halála óta. A This Is It című film 260 millió dolláros bevételt hozott az egész világon. A videóit sokat fogják játszani ezen a hétvégén és Captain Eo című könnyed filmje továbbra is tömegeket fog vonzani Disneylandben és az Epcot Centerben a Walt Disney Worldben.

Az emberek elkezdenek emlékezni, hogy a bulvár főcímek, excentrikusságok és vádak mögött volt egy figyelemreméltóan tehetséges fickó, aki milliók életének kísérőzenéjét alkotta meg. Szórakoztatóművész volt – ilyen egyszerűen – a színpadon és azon kívül egyaránt. Ezenkívül jó ügyfél, főnök és barát is volt.

Sokan tudják, hogy számtalan projekten dolgoztam együtt vele valami 18 éven át. Lehetőségem volt találkozni és együtt dolgozni sok „híres” emberrel, de egyikük sem volt érdekesebb és megosztóbb, mint ez az ember. Amikor az emberek megtudják, hogy ilyen sokáig vele dolgoztam érthetően kíváncsiak lesznek. A tipikus indító kérdés: „És tényleg olyan csudabogár volt, mint amilyennek látszott?” De nem hibáztathatom ezeket az embereket. A média nagyszerű munkát végzett abban, hogy olyan emberként ábrázolja, mint aki egy majom hátán száguldozik az Elefántember csontjaival a hátizsákjában, pizsamában, úton egy fiú cserkésztábor felé.

Nemrég egy barátom közölt egy cikket a Huffington Postban. Nagy részletességgel elemezte benne, hogy mennyire tisztességtelen volt a sajtó Michael 2005-ös pere során. Az esemény globális médiacirkusszá vált és kiragadott részletek és a szenzációhajhászás vette át a tények helyét. Amikor 14 esküdt úgy találta, hogy nem bűnös ott a történet véget ért és a sajtó szedte a sátorfáját.

Nem az én feladatom, hogy meggyőzzelek arról, hogy ártatlan volt vagy „normális”. Csak annak emlékeit oszthatom meg, hogy milyen volt vele dolgozni a stúdióban és Neverland Valley Ranch nevű otthonában.

Amikor nem sokkal a halála után megírtam a következő cikket számtalan elismerést kaptam azért, hogy bemutattam az embereknek azt a művészt, akit én ismertem. Továbbra is írni fogok és összeállításokat fogok készíteni ezekről a történetekről, mert ő egy valóban egyedülálló személyiség volt, aki mélyen érintette az életemet és a karrieremet.

Ha képes vagy arra, hogy kikapcsold a médiaőrületet mindössze néhány pillanatra, akkor szeretnék neked mesélni egy barátomról, aki egy éve halt meg. A neve Michael Jackson.

Gone Too Soon

1985-ben megnősültem, megkaptam az első állásomat egy lemezstúdióban (a Westlake Audióban) és találkoztam az egyik legkedvesebb fiatalemberrel, akit valaha ismertem – Michael Jacksonnal. Micsoda év! Megkísérelni is lehetetlenség, hogy összefoglaljak egy csaknem 20 éves munkakapcsolatot és barátságot Michaellel egyetlen cikkben, de hadd próbáljak meg legalább egy kis betekintést nyújtani abba a hihetetlen világba, amelynek a része lehettem.

Michael a Captain Eo-n dolgozott a Disneyland és az Epcot Center részére. Nemrég fejezte be a Victory turnét, a Thriller albumot, dominálta az MTV-t és épp visszatért a stúdióba. Bárcsak emlékeznék az első találkozásunkra, de valószínűleg az csak annyi volt, hogy elmentünk egymás mellett a folyosón. Mindig melegszívű volt, de félénk. Az idők során csevegtünk egymással, de időbe telt, míg bizalom alakult ki kettőnk között.

Abban az időben készített egy gyakran elfeledett albumot, az ET Storybookot. Én ekkor találkoztam Quincy Jonesszal és Bruce Swediennel. 1986 elején a csapat a hollywoodi Westlake Studio D-be költözött, hogy felvegye a Bad albumot és akkor üdvözöltek engem a soraikban. Én más feladatokon dolgoztam nap közben, de éjszaka meghívtak, hogy üljek oda és tanuljak. Végül feldolgoztam magam a technikai igazgató posztjáig a csapatban és a bizalom megszilárdult. Ebben az időben volt az, hogy Michael rám ragasztotta a „Really Really Brad” becenevet – a Bad refrénjének egy kiforgatott változata: „Bad, Bad, Really Really Bad”. Nézd meg az album borítót, tényleg ott van!

A következő tíz évben együtt dolgoztam Michaellel az 1988-as Bad turné előkészületein, aztán a stúdióban a Dangerous albumon Los Angelesben, majd a HIStory albumon New Yorkban. Adj ehhez számtalan zenei videót, a HIStory turnét, a Moonwalker projektet, a Blood On The Dance Floor albumot és különféle egyéb projekteket. Elég jól megismertem.

Tehát ki volt Michael Jackson és miért volt olyan nagy hatással az életemre? Egy pillanatig sem tettetem, hogy közeli barátja, vagy bizalmasa voltam. Neki és vele dolgoztam és ezt megtiszteltetésnek tekintettem.

Tökéletes profi volt. Ha délben kellett felvenni a vokálját, akkor ő ott volt délelőtt 10 órakor az énektanárával Seth-tel és skálázott. Igen, skálázott. Én felállítottam a mikrofont, leellenőriztem a berendezést, kávét készítettem, miközben ő végig skálázott két órán keresztül.

Jellemzően egyedül vezetett a stúdióba. Egy ideig egy nagy Ford Broncója volt, ami tele volt horpadásokkal és karcolásokkal. Nem volt jó sofőr. Többször is betelefonált a stúdióba, hogy késik miután koccanása volt.

Nagyon kíváncsi volt a „normális életre”. Egyszer a karácsonyról kérdezett és nem értette, hogy a gyerekek hogy tudják kivárni a karácsony reggelt, hogy kinyissák az ajándékukat. Mivel Jehova tanújaként nevelkedett, így a karácsonyt nem ünnepelték a Jackson családban.

Mivel annyira közel álltam ehhez a világhoz hadd adjak némi betekintést. Egy „tipikus” MJ album 10-16 hónapig készült a stúdióban. A költségvetése lehetőséget adott akár 100 dal felvételére is bármelyik projektben. Néhányat eldobtunk már nagyon korán, míg másokat tovább políroztunk. Zenészek jöttek, akik hozzáadták a saját textúráikat és ötleteiket, de mindennek a középpontjában Michael állt. A csapat figyelemreméltóan kicsi volt a projekt méretéhez képest. Minden projekt különbözött valamennyire, de jellemzően kevesebb mint nyolcan dolgoztunk napi szinten a legelső naptól addig, amíg a projektet maszterelték. Nem volt slepp. Nem voltak Elefántember csontok. Nem voltak grupik. Nem voltak drogok. Csak zene. És kaja.

A Bad album készítése alatt a péntekek hamar „családi napokká” váltak. Michaelnek volt két szakácsa, akiket becézően Slam Dunk Sistersnek hívtunk – ők készítettek hatalmas vacsorákat a csapatnak, a zenészeknek és bármely családtagnak, aki esetleg ott volt.

Mivel én néha heti 80 órát is dolgoztam, nem volt szokatlan, hogy Deb (Brad felesége – a ford.) eljött és velünk vacsorázott. Michael imádta ezeket a családi összejöveteleket. A későbbi projekteken elhoztam a kislányaimat is, akiket Michael nagyon szeretett és akikkel sokat játszott. Megragadt egy pillanat a fejemben, amikor Deb egy délután elhozta stúdióba a lányomat Amandát, aki kisbaba volt akkor. Leterített egy játszó matracot és hozott pár játékot. Michael odaült és játszott vele egy ideig. Ránézett Debre és azt mondta: „Ez az ő saját kis világa, igaz?”

Brad Sundberg, felesége és kislánya, Bruce Swedien és Michael

Brad Sundberg, felesége és kislánya, Bruce Swedien és Michael

Amikor ebben a környezetben dolgozol akkor a normalitás iránti érzéked eltolódik. Nem volt szokatlan, ha celebek vagy VIP-k jöttek látogatóba. Egy napon a titkosszolgálat több órán keresztül átkutatta az épületet mielőtt Nancy Reagan jött látogatóba. A következő Stephanie hercegnő volt Monacóból. (Neki még van egy beugró szerepe is az In The Closet című dalban.) A csimpánzok megszokott vendégek voltak a stúdióban, akárcsak egy hatalmas kígyó – mindkettőt én tartottam amíg MJ énekelt. Michael szerette a munkát és a mókát vegyíteni, de a munka mindig elsődleges volt.

Láttam Michaelt megírni sok dalt és a folyamat lenyűgöző volt. Megkérdeztem tőle honnan jönnek a dalok és ő azt mondta Isten ajándékai. Hallotta a teljes dalt a fejében mielőtt  felvettük volna szalagra. Néha felénekelte a dobot, a basszust, az ütősöket, a billentyűsöket stb. és később hoztunk zenészeket, hogy felváltsák ezeket a demókat.

A pihenő szobáját Disney poszterek és régi hollywoodi emléktárgyak díszítették. Szerette az ártatlanságot és ő maga finom volt, humoros és türelmes.

Ebből az ambiciózus munkamorálból néha el kellett menekülnie. Voltak napok, amikor megjelentünk a stúdióban és csak akkor tudtuk meg, hogy ő elrepült Európába vagy Japánba néhány napra, csak ezt elfelejtette velünk közölni. Ez néha nem várt szabadságot jelentett a számunkra, ami nagyszerű volt.

Voltak azonban emlékek, amiket néha megosztott velünk azokról a végtelen utazásokról és a munkatempóról, amikben kisfiúként része volt. Emlékszem, hogy elmesélte, hogy felnőtt nők hogy vetették magukat a lábai elé, amikor csak 9-10 éves volt. Egy történetet sosem fogok elfelejteni, amit arról mesélt amikor az apjával és a testvéreivel villámlás és égzengés közepette utaztak repülőn. A repülőt ide-oda dobálta a vihar, villámlott, ő pedig elkezdett sírni a félelemtől. Az apja tudomást sem vett róla, inkább kínosnak érezte a dolgot. Egy légikísérő ült le hozzá, amíg el nem csitult a vihar. Amikor hallottam ezt a történetet, amit könnyekkel a szemében mesélt el, akkor nyertem egy pillantást az életébe.

Kevés ember van, akikkel olyan szorosan és olyan sokáig együtt dolgoztam, mint Michael Jackson. Sok hónapon át több időt töltöttem vele, mint a saját feleségemmel. Valamikor 1991 körül megkért, hogy látogassak el a farmra, amit akkor vett és készítsek egy hangrendszert a ringlispílhez.  A következő pillanatban már Neverland Valley Ranch-en is voltam Santa Ynezben, Kaliforniában. Mindenütt építkezés folyt és a vidámpark is telepítésének a kezdeti stádiumában volt. A következő néhány évben Michael egyik rendszer kiépítését kérte a másik után tőlem: zenei rendszerekét a dodzsemhez, az állatkerthez, két vonathoz, mindenhová a vidámparkban, a csónakázó tóhoz, a vasútállomásokhoz, és végül a házba is, a hálószobájába és a fürdőszobájába. Deb szeret azokról az időkről mesélni, amikor Michael hajnali 2 órakor telefonált (az alvási rendje sosem volt normális), hogy egy új látványosságról beszéljen nekem, ami Neverlandre érkezik és hogy építenék-e zenei rendszert hozzá. Még mindig megvan egy régi üzenetrögzítő felvételem tőle, amelyen megköszöni az egyik rendszert, amit építettem.

Michael nagyon türelmetlen volt amikor új vidámparki játék érkezett. Amikor a második vonatot megrendelték a ranch számára elrepültünk Ohióba beszerelni a világítást és a zenét mielőtt Kaliforniába szállították. Így aztán amint kigördült a teherautóból máris készen állt Michael számára. Ezekért a pillanatokért élt!

Fénykorában Neverland volt a legszebb hely, amit valaha láttam. Imádta a ranch-et. Úgy tudott viselkedni, mint egy gyerek, golfkocsikat vezetett, vizes lufikat dobált és mókázott. Hétről hétre buszok gördültek be belvárosi gyerekekkel, a Make A Wish alapítvány gyerekeivel, barátokkal és családokkal. Voltam ott olyan gyerekekkel, akiknek az volt az utolsó kívánságuk, hogy eltölthessenek egy napot Michaellel.

Amint Neverland nőtt én tovább építettem a zenei rendszereket és lemorzsolódtam a stúdióból. Hamarosan Elizabeth Taylornak dolgoztam, építettem neki egy hatalmas kültéri zenei rendszert, majd régi jó barátomnak, Quincy Jones-nak is.

Ez volt az a Michael, akit én ismertem. Ártatlan, talán néha gyermeki, de nem gyerekes. Egy profi, aki a világ legjobb előadójává dolgozta magát, mégis tudta hogyan mókázzon. Ha kényelmesen érezte magát, akkor nevetett és viccelt mindenkivel, de ha valaki olyan volt ott, aki feszélyezte, akkor egyszerűen eltűnt.

Azt mondtuk két Michael létezett: az egyik, akivel együtt dolgoztunk, a másik aki kiállt a színpadra százezer ember elé és szórakoztatta őket. Mindig voltak énekesek és táncosok, de Michael egyedülálló volt. Talán 12 koncertjén voltam (a lányom Amanda a színpadon is volt vele Párizsban több más gyerekkel a Heal The World alatt) és tényleg nincs senki, aki a nyomába érne a művészetének.

Igen, voltak vádak. Nem, nem hiszem el őket.

Igen, megváltoztatta a bőrszínét és az arcformáját. Nem, engem ez nem igazán érdekel.

Dolgoztam együtt számos normálisan kinéző emberrel, akik tele vannak fájdalommal és dühvel. Inkább választok egy olyan fickót, aki talán nem néz ki normálisan és excentrikus, de kedves, szeretetteljes, nagylelkű, türelmes, humoros és szerény. Oldalakat tudnék teleírni a kedvességéről szóló történetekkel, amelyeknek magam voltam a tanúja.

De az excentrikusság fokozódott.

Legutóbb 2003 körül beszéltem Michaellel. Azt akarta, hogy csináljak meg még egy munkát a ranch-en, de egyértelmű volt, hogy a dolgok megváltoztak. Feszélyezett társalgás volt ez közöttünk és én nem vállaltam el a munkát, amit ajánlott. Aztán elhajtott egy golfkocsin. Ahogy az autómhoz sétáltam tudtam, hogy ekkor látom utoljára. Emlékszem, ahogy végignéztem a völgyön a vidámparkkal, ami ekkor már rég túl volt a legszebb napjain. A fű már nem volt olyan zöld, mint egykor, Michael pedig épp a hídon hajtott keresztül vissza a házához. Nagyon távol volt ez már attól a folyosótól a stúdióban ahol csaknem 20 évvel azelőtt találkoztunk.

De nem cserélném el egyetlen pillanatát sem.

Köszönöm Michael, hogy egy kicsit része lehettem a világodnak. Több mindenre megtanítottál mint annak valaha is tudatában lettél volna. A barátságodat és a bizalmadat mindig  nagyra fogom értékelni. Nyugodj békében, barátom.

Brad.

Forrás: http://mjphotoscollectors.com/index.php?showtopic=231


Angolul tudóknak ajánlom ezt a több mint három órás interjút Braddel: http://www.blogtalkradio.com/a-place-in-your-heart/2013/06/07/brad-sunberg-in-the-studio-with-michael

Michael és Brad társasjátékozás közben

Michael és Brad társasjátékozás közben