Valamennyi bejegyzés

Nem, Michael Jackson nem “lopta” a Billie Jeant!

A most 84 éves Quincy Jones bizarr interjút adott a Vulture-nek. Ebben mindenkiről leszedi a keresztvizet, aki szóba kerül. Az interjúban többek között leszólja a Beatlest és Jimi Hendrixet, valamint kéretlenül kiteregeti Marlon Brando, Richard Pryor és Marvin Gaye állítólagos homoszexuális kapcsolatait. De az eggyel korábbi interjúja sem volt sokkal jobb a GQ magazinban, ahol arról regélt, hogy Ray Charles hogyan injekciózta magát kábítószerrel a heréjében – legalábbis Quincy állítása szerint, de nem kímélte Prince-t (a zenészt) sem. Marilyn Monroe-t is leszólta és olyan meglehetősen kétségbe vonható állításokat tett miszerint Monroe viszonyt akart vele, de ő visszautasította, mert “körte alakú” mellei voltak. Mellette viszont áradozik Porfirio Rubirosa sportoló és diplomata pénisz méretéről.

A mostani interjúban is állít valami hasonlót, mint amit Monroe-ról csak most Donald Trump lányáról, Ivankáról. Szerinte a hölgy huszonévesen éppen vele akart randizni, aki a hetvenes éveiben járt már akkor is. Önmagával egyébként is roppant elégedett. A “Mi az Ön legnagyobb zenei újítása?” kérdésre nemes egyszerűséggel csak így válaszolt: “Minden, amit csináltam.” Na, szóval azért nem mindenki szar neki sem. Önmagát imádja.

Ebből is látni kellene a médiának, hogy Quincy már nem teljesen beszámítható, de hát ez sosem akadályozta meg őket, hogy a szennyet azonnal elterjesszék, mint a futótüzet.

Quincy Michael Jacksonra is valamiért nagyon orrol, mert amióta meghalt nem volt róla egy kedves szava sem, pedig Michael sosem szidta őt, mindig a legnagyobb elismeréssel beszélt róla. A mostani interjú Michaelre vonatkozó részében egy gátlástalan tolvajnak nevezi, mert szerinte “lopta” a Billie Jean egy riffjét Donna Summer State of Independence című dalából. Michael háttérvokálozik a dalban és Quincy szerint akkor “lopta” az ötletet.

Na most aki ismeri egy kicsit is a zenetörténetet, no meg a két dalt, az tudja, hogy mekkora ostobaság emiatt letolvajozni MJ-t, akár valóban inspirálta ez a riff, akár nem. A két dalban nem sok hasonlóság van.

State of Independence

Billie Jean

Sőt, így Donna Summer verziójával semmi hasonlóság nincs. Ahol jobban felfedezhető talán a Billie Jean-éhez hasonló riff az Vangelis és Jon Anderson eredeti verziójának az eleje:

De azért ezért ne gátlástalan tolvajozzuk már le Michaelt, amikor az ilyenfajta és ilyen mértékű kölcsönzésekkel telistele van a zenetörténelem, akár a könnyűzenét nézzük, akár a klasszikus zenét. Ettől nem lesz egy zenész tolvaj, s nem lesz a Billie Jean plágium, amikor a két dal nem is hasonlít egymásra!

Mellesleg Jon Andersonnak annak idején nyíltan el is mondták, hogy MJ az ő dalából kölcsönözte ezt a részt, s teljesen rendben volt a dolog a számára, hiszen ez nyilván nem olyan mértékű kölcsönzés, inspiráció, amit plágiumnak lehet nevezni.

“Itt van ez a klasszikus sztorim arról hogyan inspiráltuk Michael Jackson Thrillerét. Quincy Jones mondta nekem, hogy ő és Michael hallgatták a The Friends of Mr. Cairo című albumunkat. Vették a riffet és funky-vá tették a Billie Jeanhez. Quincy azt mondta, hogy felvette a State of Independence című dalunkat Donna Summerrel és én mondtam neki, hogy az egyik háttérvokalistája hihetetlenül jól. Azt mondta: ‘Az a srác Michael – mindkettőnknek tetszett az albumod. Szóval szerintem ez király, ilyen egymás megtermékenyítése a zenében.” – mondta régebben Jon Anderson.

Ugye mennyire másképp hangzik, mint Quincy mostani gátlástalan tolvajozása?

Egyébként maga MJ meg olyat is mondott, hogy a Hall&Oates “I Can’t Go for That (No Can Do)” című dalából kölcsönözte ezt a bizonyos riffet, amire Oates is csak annyit mondott neki: “Nyugi, mindannyian ezt csináljuk.”

A másik állítása Quincy-nek az volt, hogy MJ billentyűse, Greg Phillinganes írta a Don’t Stop ‘Til You Get Enough című szám egy rövid részletét (az instrumentális bridge részt) és ezért MJ-nek 10% részesedést kellett volna neki adnia a dalból. Tisztázzuk, hogy MJ mindig megfizette a zenészeit, így Phillinganes-t is. Az információ pedig, hogy Phillinganes írta azt a részletet eddig sem volt titok.

Persze ettől társzerzői jogokat adhatott volna neki MJ azért  a rövid részletért, nem adott, de ez megint nem igazán ritka dolog a popzenében, pláne akkoriban nem volt ritka. Nem Roger Waters írta egyedül a Pink Floyd Money című dalát, mégis csak ő van egyedüli szerzőként feltüntetve, nem Prince írta egyedül a Kiss című dalát, mégis csak ő van szerzőként feltüntetve. Lehetne hosszasan sorolni.

Előfordul. Sőt előfordult az ellenkezője is, amikor meg MJ járult hozzá egy dalhoz társszerzőként és ő nem került feltüntetésre.

A tolvajozásról még egyébként annyit, hogy maga Quincy is megkapta ebben az 1975-ös műsorban 23:34-nél, hogy egy tolvaj.

Szóval aki üvegházban ül az ne nagyon dobáljon köveket!

Ezt követően beszél Quincy MJ plasztikai műtéteiről is, ami számomra érdektelen téma, bár szerintem ez sem túl elegáns dolog Quincy részéről. Egyáltalán, az nem elegáns dolog, hogy valaki 84 évesen zenei legendaként pletykálkodik és pletykákat, féligazságokat gyárt, mintha valami rossz bulvár újságíró lenne, ahelyett, hogy megőrizné méltóságát így idős korában is.

Nem tudom, tényleg nem tudom mi történt vele így vénségére. Talán mindenkinek jobb lenne, ha már nem adna interjúkat.

Ui.: Ja, és persze a magyar média is már hozzátette a maga hülyeségét, félrefordítását, félreértelmezését is még pluszba, ahogy szokta.

Index: “Állandó plasztikázási mániáját pedig arra vezeti vissza, hogy gyerekkorában az apja csúnyának nevezte és molesztálta.”

index.hu/kultur/zene/2018/02/08/quincy_jones_interju/

MJ sosem állított olyat, hogy az apja molesztálta. Azt mondta, hogy verte, illetve gúnyolta. Molesztálásról (ami ugyebár szexuális lenne) sosem volt szó.

24.hu: “(az eredeti, 1982-es számot Donna Summer énekelte fel, és az egyik fontos riffje kísértetiesen hasonlít a Billie Jean híres szólójára, Jones pert is nyert az ügyben – a szerk.)”

24.hu/kultura/2018/02/08/quincy-jones-megmondta-hogy-michael-jackson-lopott-a-beatles-meg-egy-szar/

Istenem, amikor keverik a szezont a fazonnal! Jones sosem nyert ebben ügyben pert. Miért is nyert volna ő pert? Milyen alapon? Sem a State of Independence-nek, sem a Billie Jeannek nem ő a szerzője. Nyert egy pert tavaly Jackson hagyatékkezelőjével szemben, aminek azonban semmi köze nem volt sem Donna Summerhez, sem a State of Independence-hez, sem pedig ahhoz, hogy MJ bárkitől is dalt “lopott” volna. A per tárgya az volt, hogy MJ hagyatékkezelője MJ halálát követően nem teljesítette bizonyos szerződéses kötelezettségeit Quincy-vel szemben.

100 millió lejátszáson felül a Billie Jean a Spotify-on

Ezen a héten elérte a 100 milliós határt lejátszások tekintetében a Billie Jean a Spotify-on. Hogy ez mit jelent azt jól szemlélteti, ha mellé tesszük, hogy a legnagyobb mai slágerek is kb. 200-300 milliós lejátszást szoktak elérni – tehát egy 33 éves daltól 100 millió igazán kiválónak számít.

Ebből az alkalomból csináltam egy kis összesítést MJ a Spotify-on jelen lévő felnőttkori dalaiból. Zárójelben jelzem, ahol a különféle verziók (pl. kislemez és album verzió) összevonásra kerültek. Remixeket és élő koncertfelvételeket nem számoltam bele az Xscape album 2014-es verzióitól eltekintve. Gyerekkori szóló, Jackson 5 és Jacksons felvételeket szintén nem számoltam a listába (ezekről talán majd egy másik alkalommal).

Mint látható, Michael katalógusa nagyon jól szerepel a különféle streamelő szolgáltatásokon. A Spotify-on összesen 14 dala rendelkezik 20 milliónál több lejátszással és 24 dala 10 milliónál többel. Ilyen jó számokat régi, nem aktuálisan felkapott slágerlistás művészek nem nagyon szoktak produkálni, ha egyáltalán (én legalábbis még nem láttam senkit Michaelen kívül a régiek közül ilyen jó számokkal).

  1. Billie Jean 100 353 540
  2. Love Never Felt So Good (solo + JT duet) 78 822 950
  3. Beat It 63 650 939
  4. Man In The Mirror (Album Version + 2003 Edit) 62 383 996
  5. Thriller (Album Version+Single Version+2003 Edit) 50 955 017
  6. Smooth Criminal 46 414 234
  7. Black or White (Album + Single Version) 39 948 319
  8. Hold My Hand 37 185 934
  9. The Way You Make Me Feel (Album Version + Single Version) 35 210 610
  10. They Don’t Care About Us 29 738 091
  11. P.Y.T. 29 245 166
  12. Dirty Diana 25 397 664
  13. Bad 25 066 605
  14. Don’t Stop ‘Til You Get Enough (Album version + Number Ones version) 22 853 054
  15. Wanna Be Startin’ Somethin (Album Version+Single Version) 19 185 660
  16. Human Nature (Album Version + Essential) 18 626 027
  17. Rock with You (Album+Single version) 16 424 999
  18. Earth Song (Album Version + Radio Edit) 15 290 022
  19. You Are Not Alone (Album Version + Single Version + Radio Edit) 14 204 311
  20. You Rock My World (Album Version + Essential + Radio Edit) 14 171 660
  21. Heal The World 13 561 384
  22. I Just Can’t Stop Loving You 13 201 863
  23. Remember The Time 11 265 961
  24. Will You Be There (Album Version + Single Version) 10 222 218
  25. A Place with No Name 9 702 319
  26. The Girl Is Mine 8 891 668
  27. Slave to the Rhythm 8 463 248
  28. This Is It 7 102 041
  29. Leave Me Alone 7 008 886
  30. Liberian Girl 6 998 453
  31. Off The Wall (Album version + Essential version) 6 290 904
  32. Chicago 5 817 699
  33. Jam 5 622 565
  34. Who Is It (Album Version + 7″ Edit) 5 580 930
  35. Loving You 5 316 949
  36. Another Part of Me 5 221 803
  37. She’s Out of My Life 5 074 966
  38. Give In To Me 4 730 313
  39. Love Never Felt So Good original 4 238 300
  40. In The Closet (Album Version + Single Version) 4 087 225
  41. Hollywood Tonight 3 870 194
  42. Xscape 3 787 048
  43. Scream 3 610 210
  44. Workin’ Day and Night 3 605 663
  45. Do You Know Where Your Children Are 3 576 721
  46. Blue Gangsta 3 485 277
  47. Blood on the Dance Floor 3 469 741
  48. Stranger in Moscow 3 364 830
  49. Speed Demon 3 314 804
  50. Baby Be Mine 3 171 725
  51. Butterflies 2 729 871
  52. The Lady In My Life 2 661 201
  53. Dangerous 2 646 088
  54. A Place with No Name original 2 585 479
  55. Just Good Friends 2 501 319
  56. Come Together 2 474 955
  57. Slave to the Rhythm original 2 359 872
  58. Chicago original 2 278 938
  59. Loving You original 2 210 903
  60. Ghosts 1 976 239
  61. (I Like) The Way You Love Me 1 955 187
  62. Do You Know Where Your Children Are original 1 846 519
  63. Xscape original 1 830 543
  64. Blue Gangsta original 1 758 070
  65. Behind the Mask 1 691 249
  66. Speechless 1 671 484
  67. This Is It – Orchestra Version 1 666 971
  68. I Can’t Help It 1 656 646
  69. Break of Dawn 1 607 622
  70. Get on the Floor 1 487 529
  71. Unbreakable 1 475 244
  72. Much Too Soon 1 356 613
  73. She’s Out of My Life demo 1 356 388
  74. Beat It demo 1 328 033
  75. Why You Wanna Trip On Me 1 308 993
  76. (I Can’t Make It) Another Day 1 263 561
  77. Smile 1 245 196
  78. Don’t Be Messin’ ‘Round 1 232 685
  79. Girlfriend 1 219 558
  80. Wanna Be Somethin’ Somethin’ demo 1 162 962
  81. Best of Joy 1 153 609
  82. Whatever Happens 1 144 686
  83. Todo Mi Amor Eres Tu 1 089 027
  84. Al Capone 1 073 065
  85. Childhood 1 061 533
  86. Gone Too Soon 1 058 469
  87. Heaven Can Wait 1 033 653
  88. Abortion Papers 1 000 068
  89. She Drives Me Wild 943 107
  90. Burn This Disco Out 941 951
  91. Someone In The Dark 931 289
  92. It’s The Falling in Love 929 446
  93. Keep The Faith 917 095
  94. Planet Earth (poem) 875 106
  95. Price of Fame 869 346
  96. Can’t Let Her Get Away 835 217
  97. History 806 721
  98. One More Chance 779 681
  99. Tabloid Junkie 775 777
  100. 2 Bad 767 745
  101. This Time Around 750 724
  102. D.S. 737 825
  103. Money 727 744
  104. Invincible 718 008
  105. Je Ne Veux Pas La Fin De Nous 696 231
  106. Heartbreaker 690 731
  107. Cry 644 591
  108. Little Susie 633 667
  109. Morphine 597 815
  110. You Are My Life 593 812
  111. Billie Jean Home Demo 1981 575 274
  112. 2000 Watts 567 620
  113. The Lost Children 550 939
  114. Is It Scary 534 277
  115. Don’t Walk Away 476 984
  116. Privacy 466 693
  117. Threatened 453 525
  118. Carousel 434 107
  119. Superfly Sister 344 149

Ha a dalok lejátszásának számát albumokra osztjuk fel, akkor ez a sorrend jön ki:

1. Thriller 296 740 943
2. Bad 232 720 237
3. Dangerous 102 727 884
4. HIStory 76 189 351
5. Off The Wall 60 484 716
6. Invincible 28 997 123

A Blood on the Dance Floor esetében csak az öt eredeti dalt számoltam, a remixeket nem:
6 922 221.

Miután az aktuális albumok mindig előnyben vannak a régebbiekkel szemben, ezért külön vettem a posztumusz albumokat:

Xscape 138 080 835 Michael album (a három Cascio-dal nélkül) 48 476 347

YouTube

MJ hasonlóan jól szerepel a YouTube-on is. A YouTube tavaly szeptember 1 óta méri az egyes művészek összesített nézettségét. Michael esetében a szám máig 1 929 624 471.

Hogy ez mennyire jó, azt megint csak azzal lehet szemléltetni, ha összevetjük másokkal. A mai aktuálisan slágerlistás művészek közül az egyik legnépszerűbbnek számító Rihanna 2 678 301 189-es nézettséget produkált ugyanezen időszak alatt úgy hogy közben új kislemezt is kiadott Kanye Westtel és Paul McCartney-val közösen. Justin Bieber pár éve még a YouTube nézettségek királyának számított, de mostanra úgy tűnik esett a népszerűsége. Az ő neve mellett 1 423 839 122 áll. De a másik napjainkban népszerű Justin – Justin Timberlake – számlálója például 638 487 634-et mutat.

A mai művészek természetesen állandó slágerlistás jelenlétük és aktivitásuk miatt előnyben vannak a YouTube-on, de ha Michael nézettségét a saját kortársaival vagy más idősebb legendákkal hasonlítjuk össze, akkor még inkább látszik hová lehet elhelyezni a nézettségi mutatóját:

Queen 1 073 567 544
Guns N’ Roses 939 936 162
Beatles 872 907 125
Elvis Presley 793 287 190
Pink Floyd 793 153 495
Nirvana 717 823 953
Bob Marley 620 673 673
Madonna 540 464 962 (miközben Madonnának új albuma is megjelent ezen időszak alatt)

A YouTube egyébként országokra lebontva is kimutatja a nézettséget (legalábbis azon 100 országban ahonnan egy adott művész a legtöbb nézőjét kapja). Michael globális hatására jellemző, hogy a nyugati országok mellett jellemzően sokkal nagyobb arányban nézik a videóit arab, ázsiai és afrikai országokban, mint az imént felsorolt más művészekét, akiknek a népszerűsége általában sokkal inkább Nyugat-központú.

Elhunyt Louis Johnson

Május 21-én elhunyt a legendás basszusgitáros, Louis Johnson. Halálhírét unokaöccse, Troy erősítette meg az Instagramon, a halál okát azonban nem hozták nyilvánosságra. Johnson 60 éves volt.

Louis Johnson és testvére George Quincy Jones mellett dolgozott zenészként mielőtt a testvérpár 1976-ban The Brothers Johnson néven kiadta debütáló albumát, a Look Out for #1-t, amelynek Quincy Jones volt a producere. Ebben a felállásban több albumot is készítettek. A Billboard R&B slágerlistáján három daluk lett #1, az I’ll Be Good to You, a Shuggie Otis-feldolgozás, a Strawberry Letter 23, valamint a Stomp.  1980-as Light Up the Night című albumuk tartalmazza a This Had to Be című dalt, amelyet Michael Jacksonnal közösen írtak és Michael a háttérvokálban is közreműködik.

Louis több Michael Jackson dalban is szerepelt basszusgitárosként – így a Billie Jean legendás basszus vonalát, valamint a Don’t Stop ‘Til You Get Enough, a Wanna Be Startin’ Somethin’, a P.Y.T.  és a We Are The World basszusát is ő játszotta fel.

Louis Johnson egy régebbi interjúban ezt mondta a Rolling Stone-nak a Billie Jean-ről: “Amikor elmentem a Billie Jean felvételére vittem magammal vagy 10 basszusgitárt és mindet felsorakoztattam. Azt mondtam: ‘Michael, válassz egyet!’ Kiválasztotta a zebra mintázatút. 12 különféle fajta fából készült, különböző rétegekkel. Sötétbarna volt és barna és világos színű – úgy nézett ki, mint egy tigris vagy zebra. Michael azért választotta, mert jó hangzása volt. Feltuningoltam. Feljavítottam, extra mágneseket tettem a hangszedők alá. Mindent megcsináltam ami ahhoz kellett, hogy a legjobb hangzást kapjam. Így lett a basszus olyan hangzású [a Billie Jeanben].”

A Get on The Floor című dalban pedig nemcsak basszusgitározik, hanem Michaellel közösen dalszerzőként is jegyzi a dalt.

“Louis ‘Thunder Thumbs’ Johnson az egyik legnagyobb basszusgitáros volt, aki valaha a kezébe fogta a hangszert.” – nyilatkozta Quincy Jones a Rolling Stone-nak – “A Brothers Johnson tagjaiként több évtizeden át osztoztunk varázslatos időkön miközben együtt dolgoztunk a stúdióban és turnéztunk a világban. Kezdve az én albumaimtól, a Body Heattől és a Mellow Madnesstől, az ő platina albumaikig, a Look Out for #1-ig, a Right On Time-ig, a Blamig és a Light Up the Night-ig, valamint Michael szóló debütáló albumáig, az Off the Wall-ig, Louist a csapatom alaptagjának tekintettem. Drága, szeretett barátom és testvérem volt és minden nap hiányozni fog a jelenléte és az életöröme.”

Louis Johnson más sztárokkal is dolgozott: Paul McCartney-val, Aretha Franklinnel, Stevie Wonderrel, Herb Alperttel, Barbra Streisanddal és George Bensonnal, de az ő basszusát hallhatjuk Michael McDonald Leiber & Stoller feldolgozásában, az I Keep Forgettin’-ben is, amelyet az 1990-es években híresen hangmintázott Warren G és Nate Dogg Regulate című slágere.

“Minden zenészhez és művészhez bejárásom volt Barbra Streisandtól Paul McCartney-n át Michael Jacksonig. Az ajtó nyitva állt. Az Úr megáldott engem ezzel – imádkoztam Istenhez és megválaszolta az imámat. Azt mondta: ‘OK, tiéd az egész világ.’ Mindig amikor beülök az autóba és megyek valahová hallom magam basszusgitározni [a rádióban]…  Mindenütt ott voltam. Mindenkire ráengedtem a funkot.” – mondta Johnson egy régebbi interjúban.

A közösségi média is reagált Johnson halálhírére.  Lenny Kravitz ezt tweetelte: “Köszönöm, hogy megáldottál engem és a világot az eredeti #funkoddal. RIP”. Bootsy Collins pedig ezt: “Egy újabb tégla a zenei alapunkból elhagyta az épületet. Mr. Louis Johnson”. De tweetelt Questlove is a Roots-ból és mások is.

Nyugodj békében, Louis Johnson.

Basszusgitár lecke Louis Johnsontól:

Louis Johnson Tribute Spotify Playlist

Michael Jackson hallgatottsága a Spotify-on

Az alábbiakban egy listát láthatsz Michael Jackson 40 legnépszerűbb daláról a Spotify-on. (Meg kell jegyezni, hogy az új dalok mindig előnyt élveznek a lejátszások szempontjából, s ezért van ennyire elől például a Love Never Felt So Good, vagy a Hold My Hand.)

A második lista a Michael életében megjelent felnőttkori stúdióalbumainak a listája annak alapján, hogy az egyes albumok dalait összesen hányszor játszották le.

Ezekből a statisztikákból is látszik, hogy Michael zenéje ma is töretlen népszerűségnek örvend. A Billie Jean az egyik legtöbbször lejátszott dal a nem mai aktuális slágerek között, s ezen kívül is Michael nagyon sok dala igen magasnak számító hallgatottsággal rendelkezik.

Dalok (Top 40)

1. Billie Jean    76 540 831 lejátszás
2. Love Never Felt So Good (Justin Timberlake duett + szóló)  56 719 768
3. Man In The Mirror (Album Version + 2003 Edit)    52 440 870
4. Beat It     48 828 468
5. Thriller (Album verzió+ Kislemez verzió +2003 Edit)  40 742 020
6. Smooth Criminal 39 332 963
7. Hold My Hand  35 172 497
8. Black or White (Album verzió+ Kislemez verzió) 32 116 558
9. The Way You Make Me Feel (Album verzió+ Kislemez verzió) 27 711 620
10. They Don’t Care About Us  25 382 339
11. Dirty Diana  21 741 285
12. P.Y.T.    20 940 612
13. Bad  20 689 927
14. Don’t Stop ‘Til You Get Enough (Album verzió + 2003 Edit)  17 158 579
15. Human Nature (Album verzió + Essential verzió)  15 535 587
16. Wanna Be Startin’ Somethin (Album verzió+ Kislemez verzió)  14 374 620
17. Earth Song (Album verzió+ Radio Edit)  13 086 471
18. Rock with You (Album verzió+ Kislemez verzió)  12 490 703
19. You Are Not Alone (Album verzió+ Kislemez verzió+ Radio Edit)  12 399 681
20. Heal The World  11 460 210
21. You Rock My World (Album verzió+ Essential verzió + Radio Edit)  11 240 284
22. I Just Can’t Stop Loving You   10 728 014
23. Will You Be There (Album verzió+ Kislemez verzió)  8 796 648
24. Remember The Time   8 412 512
25. A Place With No Name  7 820 601
26. Slave to the Rhythm   6 837 872
27. The Girl Is Mine   6 462 160
28. This Is It   6 433 174
29. Leave Me Alone  5 683 117
30. Liberian Girl   5 265 380
31. Off The Wall (Album verzió+ Essential verzió)  5 045 398
32. Chicago  4 826 541
33. Jam   4 529 555
34. Who Is It (Album verzió+ 7″ Edit)  4 495 151
35. Do You Know Where Your Children Are  4 397 617
36. Loving You  4 347 157
37. Another Part of Me  4 214 445
38. Blue Gangsta  4 178 144
39. She’s Out of My Life  4 121 632
40. Give In To Me   3 481 223

Albumok

1. Thriller 227 613 057
2. Bad 192 126 547
3. Dangerous 81 622 715
4. HIStory 63 438 120
5. Off The Wall 45 323 615
6. Invincible 21 518 195
7. Blood on the Dance Floor (csak az 5 új dalt számolva) 5 320 269

Michael Jackson: Az álom táncosa (7. rész)

Folytatás innen.

Tánc a képernyőn

Szeretnék szólni Michael néhány más rövidfilmjéről és a képernyőn bemutatott tánc számáról. Sajnos nem tudom az összes csodálatos munkáját tárgyalni, így csak néhányat fogok kiemelni. A koreografált tánccal rendelkező videói közül a kedvenceim a Bad, a Smooth Criminal és a Ghosts. Ezek a legprofibb és legbriliánsabb munkák a színre vitel, a filmezés és az eredetiség szempontjából – a film és a koreográfia ragyogó kombinációi.

A Smooth Criminal természetesen mestermunka a tánc kamera elé állítása szempontjából. A díszletek egy sorát alkalmazza gondosan koreografált tánclépésekkel és a kamerabeállítások a nézőt az egyik díszlettől a másikig viszik úgy, hogy az jól illeszkedik a sztorihoz és a drámai cselekményhez. A csúcsminőségű produkció a filmkockák egy egységes logikai szekvenciáját teremti meg, ami mind a táncot, mind a drámát közvetíti. A Smooth Criminal csodálatos stilizálása a régi hollywoodi gengszter témának, ahol minden kép teátrális, a szó jó értelmében.

Még jutott arra is egy tökéletes hely, hogy Michael beillessze az eredeti önkifejezés egy pillanatát: egy zene nélküli szünet morgással, kiáltásokkal és fejrázással. Egy csodálatosan drámai elem és egy hely a vadságnak és a sámánizmusnak; valahogy olyan, mint egy afrikai rituálé csirkék megölésével és démoni megszállással. Véleményem szerint ez a videó legjobb pillanata, amikor az röviden kizökken ebből az egész hollywoodi és Broadway gengszter témából – egy tökéletes kontrasztot alkot, ami ugyanakkor nem ütközik a videó általános stílusával.

(5:15-től látható a fent kiemelt jelenet – a ford.)

Továbblépve a hosszú tánc szegmensre a Bad című rövidfilmjében, Michael abszolút remek az agressziójával és azzal, hogy úgy dolgozik együtt a kamerával, mint egy partner. Az egész darab erre a megközelítésre épít.  A tánccsoport szinkronban követi Michaelt. Ez a fő funkciójuk és ez úgy tűnik, mint egy egységes impulzus, egy kihívás:  a kamera előtti mozgás meggyőzi a nézőt arról, hogy ez a kihívás igazi. És aztán a végső a capella részben van egy érdekes részlet: minden figyelmünk annyira Michaelre szegeződik, hogy talán nem látjuk, hogy a többiek nem tudják elérni még feleannyira sem azt az ideget és vadságot, miközben ő remeg az érzelmektől. Ő szállítja mindazt amit tud, a szemei sötétek a dühtől, míg a körülötte álló férfiak viszonylag nyugodtak. Csak nézd meg őket, ha van rá lehetőséged! Vicces kontraszt.

A Bad minden bizonnyal Michael egyik legjobb munkája, egy olyan, amiben felfedezzük, hogy olyan színész, aki képes két nagyon különböző karaktert megformálni. Először egy szerény iskolásfiút, aki eleinte a szívével ellentétes módon cselekszik csak azért, hogy beilleszkedjen egy rossz társaságba. De aztán átalakul egy menő, magabiztos férfivá – azzá a férfivá, aki az a szerény iskolásfiú akar lenni -, hogy megküzdjön a gonosszal.

The Dancer of Dream 11A Ghosts egy újabb érdekes film. A koreográfiája kiegészíti a történetet, mégpedig elevenen, számos innovatív táncmozdulatot bemutatva. Sőt, úgy hiszem a legnagyobb teljesítménye a filmnek a koreográfiája segítségével megalkotott ábrázolás. A Ghosts-t gyakran hasonlítják Michael híres Thriller videójához, mert – első ránézésre – úgy tűnik mintha egyszerűen a sikeres horror film téma ismételt felhasználása lenne. Azonban ellentétben a Thrillerrel ez a film a művész és a közönség közötti kapcsolat mély filozófiai témájával foglalkozik – egy kiemelkedő személyiség és az átlagemberek közötti kapcsolattal. És ami ugyanennyire fontos, a koreográfia számára sokkal szélesebb teret nyit.

Valójában a Thrillernek csak egy rövid tánc darabja van, ami úgy van megalkotva, hogy egyensúlyban legyen a professzionalizmus és az egyszerűség. Egyrészről nagyszerű színházi munka, ahol a táncosok jól érzik magukat, miközben különféle zombikat játszanak. Ez megadja nekik a lehetőséget arra, hogy megmutassák rugalmasságukat és kifejező képességüket. Másrészről a Thriller tánca az a tánc, amelyet a leggyakrabban alkalmaznak MJ flashmobokon és ennek nem csupán a tánc roppant népszerűsége az oka, hanem az is, hogy a koreográfiáját elég könnyű megtanulni – legalábbis körülbelül, ha nem is tökéletesen -, így amatőrök nagy csoportjai képesek együtt többé-kevésbé eltáncolni.

A Ghosts tánc darabjai sokkal nehezebbek és több ügyességet kívánnak meg, mint a Thriller mozdulatai. A karakterek több időt töltenek a képernyőn és több lehetőségük van arra, hogy megmutassák magukat. Ebben a táncban sokkal több koreográfiai innováció és különlegesség van, olyan drámai elemek, amelyek megteremtik a furcsaság illúzióját túlvilági kísértetek egy csoportja körül. Maga Michael jó néhány különféle szerepet játszik és ezen szerepek mindegyike egy kissé megtöri a mozgását, hogy az illeszkedjen az aktuális karakterhez. Például a védjegyszerű mozdulatait tipikus és könnyen felismerhető módon adja elő a csontváz tánca közben (a mozgását rögzítő kamerák segítségével) csak, hogy segítsen a közönségének megérteni, hogy ki táncol annak a csontváznak a képében. De amikor hasonló mozdulatokat alkalmaz miközben a kövér polgármester szerepében táncol, akkor ehhez hozzáad egy nagy adag iróniát és a tánc komikussá válik. Aztán amikor magát játssza, a Maestrót, akkor nem kliséket ad, hanem előad egy sor korábban még sosem látott innovatív elemet, ami ennek a filmnek a koreográfiáját teljesen mássá teszi, mint bármelyik korábbi tánca.

Részlet a Ghosts című filmből (a teljes film csaknem 40 perces):

The Dancer of Dream 12Szeretnék néhány szót szólni a Billie Jean színpadi produkcióról is, mivel talán ez vált védjeggyé Michael összes szóló tánca közül. Ez az ő mesterműve, minimalizmuson alapul, mint egy monológ, amit egy üres színpadon  mondanak el, s amelyet csak a világítással hangsúlyoznak ki. Csak egy igazi mester tudja szórakoztatni az embereket és nem unalmas lenni egy ilyen minimalista bemutatón. Személy szerint számomra mindig izgalmasabb egy improvizációt nézni, amikor az előadó valami spontánt és egyedit mutat be. A Billie Jeanben mindig jut hely az improvizációra. Köszönhetően egyszerű eleganciájának és egyediségének, a Billie Jean előadása Michael Jackson egyik legemlékezetesebb imázsát alkotta sok éven át. Ezt a táncot alkalmazzák a legtöbbet, amikor Michaelt akarják utánozni (meg kell jegyeznem, hogy ezek az utánzatok többnyire szerencsétlenül néznek ki). És a Billie Jean volt az, amely szenzációvá vált a Motown 25-ön és amely Michaelt, a szórakoztatóművészt egy teljesen új magasságba emelte.

Nyilvánvaló számomra, hogy előadása a Motown 25-ön 1983-ban sok tekintetben különbözik a Billie Jean későbbi koncert változataitól. Még nem tökéletes és a moonwalk még nem annyira simán megy, mint a későbbi verziókban. Talán a talaj nem volt elég csúszós. Mégis, a tánc érzelmi töltete annyira felvillanyozó, hogy soha semmi nem volt ehhez hasonló.

A Motown 25 előadás végén, amikor Michael megáll és ránéz a közönségre… nem tudom hogy jellemezzem a kifejezést a szemeiben, de mindent értek. Ez az a fajta pillanat, amikor néhány perc mindent meg tud változtatni. Úgy tűnik, hogy a tested is mássá válik. Megpróbálsz mindent memorizálni, de csak töredékek maradnak meg, emlékfoszlányok, érzések emlékei. Ez egy annyira nagy energialöket, hogy úgy érzed mintha két órán át dolgoztál volna két perc helyett. És természetesen ez a legerőteljesebb kapcsolat a közönséggel – ami téged csak még jobban inspirál. Ha a közönség igényes és valami újdonsággal kell kielégítened, amelyet először mutatsz be, az egy nagyon különleges pillanat. Mindig amikor nézem ezt az előadást arra gondolok, hogy Michael itt egy vizsgán megy át. Még csak egy reflektorfény sem követi. Csak az előadó van a színpadon. Mégis valahogy látványosabbnak tűnik, mint a drága showk a különleges effektekkel.

Folytatás itt.

Steve Barron rendező a Billie Jeanről

Írta: Rupert Hawksley
2014. december 11.
Forrás: http://www.telegraph.co.uk/culture/music/michael-jackson/11271754/The-camera-literally-steamed-up-how-I-made-the-video-for-Michael-Jacksons-Billie-Jean.html

Steve Barron felelős néhányért minden idők legikonikusabb zenei videói közül. A művészek sora, akikkel együtt dolgozott a 80-as években lenyűgöző: A-ha, David Bowie, Fleetwood Mac, The Human League, Madonna. Ennek a listának a tetején azonban Michael Jackson ül. Barron itt elmeséli annak a történetét, hogy hogyan készült Jackson 1982-es slágerének, a Billie Jeannek a videója.

AZ AJÁNLAT

Ekkorra [1982] már készítettem 15-20 zenei videót, beleértve az akkori brit Nr. 1-t, a Human League Don’t You Want Me-jét. Michael Jackson neve akkoriban még nem volt ott minden szájon. Ne feledjük, hogy néhány hónappal azelőtt vagyunk, hogy a Thriller megjelent. Természetesen varázslatos volt, hogy Michael Jackson felhívott, de bizonyos szempontból jobban izgatott a Human League. A feleségem terhes volt az első gyerekünkkel akkoriban és az első reakcióm az volt: “Ó,  nem hiszem, hogy meg tudom csinálni.” Nem éreztem úgy, hogy “ezt meg kell csinálnunk”. A feleségem győzött meg róla.

A MEGBESZÉLÉS

Michael Jackson menedzsere azt mondta, hogy Michael azt akarja, hogy a videó varázslatos legyen. Azt mondta, hogy Michael látta a Don’t You Want Me-t és tetszett neki a mozi-szerűsége és az az egész hangulat. Michael azt akarta, hogy ez egy film legyen, nem pedig egy zenei videó, aminek sztorija van.

A Human League Don’t You Want Me c. videója

A KÖLTSÉGVETÉS

50 ezer dollár. Kétszerese volt annak amivel korábban valaha dolgoztam. De hogy perspektívába helyezzem, amikor leforgatták a Beat It-et öt héttel később a költségvetés már 300 ezer dollár volt. És amikor a Thrillert forgatták, annak 2 millió dollár. Szóval mindössze három hónap alatt a Billie Jean kis költségvetésűvé vált.

AZ INSPIRÁCIÓ

A Billie Jean öltetét egy olyan ötletre alapoztam, amivel egy korábbi videóhoz álltam elő – ahhoz a Midas király érintése dologhoz Joan Armatradingtól. Szóval az volt a terv, hogy Michael bárhová megy minden felragyog és arannyá válik a fényben. Leírtam a koncepciót egy faxban és elfaxoltuk Michaelnek ezt a másfél oldalt és ők azt mondták: “Michaelnek nagyon tetszik, azt akarja, hogy olyan legyen, mint egy Peter Pan dolog”. Szóval az volt, hogy “igen, benne vagy, gyere és csináld meg, tetszik a koncepció”.

A FILM

16 mm-es filmet használtunk. Az ok amiért nem 35 mm-est – épp akkor forgattam le a
Don’t You Want Me-t 35 mm-es filmre – hogy nem volt rá elég a költségvetés.

TALÁLKOZNI MICHAELLEL

Kedves volt, nagyon csendes, nagyon halk és nagyon kíváncsi a videó terveivel kapcsolatban és aztán később rólam is többet akart tudni.

A FORGATÁS ELŐTT

Egy nagyon jó barátommal csináltattam meg a képes forgatókönyvet és leültem Michaellel és megmutattam neki a kockákat és volt két üres rész a kórus alatt, mert a menedzser azt mondta, hogy ott Michael lehet, hogy táncolni fog. Elmondta, hogy Michael gyakorolt a tükör előtt. Átbeszéltem Michaellel azt az ötletet, hogy egy magánnyomozó fogja követni, ami nagy vonalakban azon alapult, amit ő mondott nekem a dal alap koncepciójáról – valamiről, amit olvasott egy újságban egy magándetektívről.
Steve Barron a Billie Jean magándetektívjével

Steve Barron a Billie Jean magándetektívjével

 

MICHAEL ZSENIÁLIS PILLANATA

Szóval végigszaladtunk vele rajta, jelenetről jelenetre. És amikor ahhoz a jelenethez értünk, ahol a kamera üzlet van és a kamerák mind felvillannak, megint az az energia, megint Midas király érintése, Michael elmondta, hogy van egy ötlete: “Mi lenne, ha az utcában egy másik üzlet szabóság lenne, aminek van pár próbababa a kirakatában. Amikor elmegyek mellette, a kamera üzlet előtt vagy után, mi lenne, ha a próbababák életre kelnének, mögém ugranának és elkezdenének velem táncolni?” Nekem ez abszolút tetszett, úgy gondoltam csodás koncepció és mindent megemel. Pontosan illeszkedett a koncepcióhoz, a sztorihoz, zseniális ötlet volt.

Azután a megbeszélés után odamentem a producerhez és azt mondtam: “Michaelnek van egy jó ötlete. Meg kell változtatnunk azt a boltot, a harmadikat vagy ilyesmi, bele kell tennünk pár próbababát, szereznünk pár táncost és próbálni. Kell egy koreográfus, egy jelmeztervező és szükségem van még néhány órára ahhoz, hogy ezt le tudjam forgatni egy bizonyos módon, mert erre az első tánc után fog sor kerülni.”
A producerem kiszámolta, hogy ez plusz 5000 dollárba kerülne és a CBS [Michael Jackson lemeztársasága] nemet mondott. Azt mondták: “Nem, nem fizetünk neked egy penny-vel sem többet. Mondtuk már, hogy 50 ezer dollárod van és ennyi.”
Steve Barron és Michael Jackson a Billie Jean forgatásán

Steve Barron és Michael Jackson a Billie Jean forgatásán

SZERENCSÉS KIMENETEL

Feltételeztem, hogy valaki majd elmondja Michaelnek, hogy nem engedhetjük meg magunknak az ötletét. Azt hiszem az egyik felem remélte, hogy azt mondja “majd én kifizetem”, de nem tette. Kaptam egy telefonhívást péntek éjjel – aludtam épp, így ez egy ilyen “hol vagyok?” pillanat volt – és Michael volt az a telefonban, ami furcsa volt, mert nem gondoltam róla, hogy ő maga intézi a telefonjait.  És azt mondta: “Hé Steve, gondolkodtam és arra jutottam, hogy ne csináljuk meg a táncot holnap a videóban”. Gondoltam: “Nem fogom elrontani. Úgyis lefújta így nincs értelme elmondani neki a költségvetési dolgot, hiszen úgysem akarja megcsinálni”.
Megértem miért nem akarta megcsinálni kreatív szempontból, mert akkor már szerintem a Beat Itről gondolkodott és a Thrillerről. Csalódás volt nem megcsinálni azt a jó ötletet, ez egy amolyan hiányzó jelenet, amit szívesen leforgattam volna. Úgy gondolom jobbá tette volna a videót.

A FORGATÁS NAPJA

Jól éreztem magam a forgatáson. Csak egy szokványos forgatás volt amíg el nem kezdett táncolni.
Steve Barron, Michael és a magándetektív a Billie Jean forgatásán

Steve Barron, Michael és a magándetektív a Billie Jean forgatásán

A TÁNC

A megelőző nap elmondták nekem, hogy a kockakövek nem mind villannak fel, hogy Michael nem mehet rajtuk oda ahová akar. 11 olyan kő volt, amelyik felvillant és mind egyfajta ugróiskola mintát vettek fel, amit véletlenszerűen döntöttek el az éjszaka során. Azt kellett mondanom: “Michael, sajnálom, de csak ez a kő villan fel, aztán ez a kettő, aztán ez a kettő és aztán az.”

Mivel nem láttam korábban egyetlen próbát sem csak találgattam, hogy mit fog csinálni. Úgy gondolom gyakorolt néhány mozdulatot, de hogy hogyan fogja összefűzni őket az rejtély volt. Nagyon figyelmesen megnézte a köveket és azt, hogy miről beszéltem neki és aztán én azt mondtam: “Michael, csináljunk pár próbát?”, de ő azt mondta: “nem forgathatnánk?”

Amikor közeledett a kórus rész elkezdte egy kicsit jobban mozgatni a lábát és amikor elkezdődött a kórus rákezdett egy táncra, ami semmihez sem volt hasonlítható, amit azelőtt láttam. Kivételes volt és ösztönös. Összerántotta mindazt és azzá változtatta, amit láttunk. Felforrósodtam attól az energiától, amit leadott. A kamera is szó szerint elkezdett gőzölögni, a nézőkéje bepárásodott a hőtől amit leadtam attól, amit láttam. Majdnem eltűnt a ködben a lencsén át nézve, ami csak egy még szürreálisabb pillanattá tette ezt.

Billie Jean shot

A SZERKESZTÉS

A Longacre melletti Covent Gardenben találkoztam Michaellel egy a produkciós utómunkálatoknak létrehozott létesítményben. Emlékszem, hogy majdnem egész éjjel fent voltunk, mert nagyon sürgetett az idő szokás szerint. Ő éppen Londonban volt, így tökéletes volt az időzítés. Emlékszem, hogy a kanapén feküdt hátul és egy alkalommal ránézett a képernyőkre és azt mondta: “tetszik az a nézet” – és valójában egy osztott képernyőt nézett. Azt hitte, hogy a három részre osztott képernyő azért volt, hogy válasszon egyet… nem mondtam semmit.

FELKAPOTT VIDEÓ

Csak arra emlékszem, hogy körülbelül két héttel később azt hallottam, hogy az MTV nem akarja játszani a Billie Jeant. Azt mondták, hogy nem az ő célközönségüknek szól. És aztán sok sztorit hallottam arról, hogy a CBS abszolút felháborodottan hívta fel az MTV-t: “Hogy lehet, hogy ez az óriási pop sláger, ez az óriási videó és egy nagyszerű művész nem a ti célközönségetek? Ki a ti célközönségetek?”

Azt mondták ők az USA középső részét képviselik. Nem hiszem, hogy a fehér vagy fekete jelzőt valaha használták. Az MTV a korai szakaszában volt. Nem tudták, hogy kik is ők, nem tudták, hogy kivé válnak és azt egész biztosan nem tudták, hogy Michael Jackson lesz az MTV. Az ellen harcoltak, aki aztán azzá a birodalommá építette őket, amivé váltak.

A fenti részletek Steve Barron most megjelenő Egg n Chips & Billie Jean: a Trip Through the Eighties című könyvéből származnak.

Steve Barron Egg n Chips & Billie Jean c. könyvének borítója

Steve Barron Egg n Chips & Billie Jean c. könyvének borítója

Korábban nem látott, a napokban nyilvánosságra került jelenetek a Billie Jean forgatásából:

A Billie Jean videója:

Billie Jean

BillieJeanMichael Jacksonnak számos nagy slágere volt, de ha választani kellene egyetlen dalt az életművéből, amely a leginkább jellemzi, a leginkább a védjegye lett, a leginkább MJ-t jelenti az emberek számára, akkor minden bizonnyal a világ egy elég jelentős hányada a Billie Jeant választaná. A zene mellett a dalhoz kapcsolódó teljes ikonográfia – a videó, a fedóra, a flitteres felső, a fél pár flitteres kesztyű, a fehér flitteres zokni, a moonwalk – mind a popkultúra szerves részeivé váltak, olyan szimbólumokká, amelyeket a világon szinte bárki azonnal felismer és Michael Jacksonnal azonosít. Nyugodtan kijelenthető, hogy ez a dal tette Michael Jacksont globális ikonná. A Thriller album eladásai is akkor pörögtek fel, az album akkor vált Nr. 1. albummá, amikor a Billie Jean megjelent kislemezen.

A Billie Jean 1983. január 2-án jelent meg az 1982-es Thriller album második kislemezeként a The Girl Is Mine után. Az amerikai slágerlistán eltöltött hetedik hetében érte el a Nr. 1. pozíciót és ott is maradt további hét hétig. Nr. 1. volt több más országban, köztük Nagy-Britanniában is.

A dalt Michael írta és komponálta és a produkciós munkát is nagyrészt ő végezte el rajta. 1981-ben, autózás közben szállta meg az ihlet. Moonwalk című 1988-as önéletrajzában így ír:

“A zenész csalhatatlanul felismeri, hogy melyik szám lesz hatalmas siker. Pontosan meg kell tudni ítélni. Mindenről tudni kell, mit ér. Első hallásra már biztos benne az ember. S ez jó érzéssel tölt el. Ezt éreztem a Billie Jeannel kapcsolatban. Már akkor tudtam, hogy nagy sikere lesz, amikor még csak írtam. Egészen feloldódtam ebben a dalban. Egy nap a felvétel szünetében Nelson Hayesszel – akivel akkoriban dolgoztam – végighajtottunk a Ventura Freewayn. A Billie Jean járt a fejemben, csak erre tudtam gondolni. Éppen lefordultunk az útról, amikor egy motorbiciklis fiú állított meg bennünket, mondván: “Kigyulladt a kocsitok.” Akkor már észrevettük a füstöt. Félreálltunk, s addigra a Rolls-Royce egész hátsó része lángokban állt. Az a gyerek valószínűleg az életünket mentette meg. Ha a kocsi felrobban, mi meghaltunk volna. De a fejemben kavargó dallam annyira elvonta a figyelmemet, hogy sokáig szinte fel sem fogtam, milyen szörnyűség történhetett volna. Még amikor segítségünkre siettek, s mi megpróbáltunk más megoldást találni, hogy eljussunk, ahová igyekeztünk, még akkor is magamban csöndesen komponáltam. Hát ennyire elmerültem a Billie Jean zenéjében.” [1]

A továbbiakról így ír Joseph Vogel Man in the Music című könyvében: “Jackson gyorsan rögzítette a dalt egy szalagon, vokálisan diktálva minden hangszert, akkordot és részletet (ami bevett szokásává vált), mielőtt felvett egy tartalmasabban kidolgozott demót a házi stúdiójában, Hayvenhurst-ben. A „Billie Jean” létrehozása tökéletes példája annak, hogy hogyan alkotott Jackson, nemcsak mint énekes, hanem mint író, rendező és producer. A dal korai demói által láthatóvá válik egy huszonnégy éves elképesztő zenei ösztöne, kreativitása és szakmai hozzáértése. Az egyiken hallható, amint Jackson dalszöveget készít, ahogy végigmegy rajta és halandzsával kísérletezik, de minden részlet a helyére került, mielőtt még elvitte volna Quincy Jones-hoz és Bruce Swedien-hez.” [2]

A dal témája szerint egy olyan nőről szól, aki azt hazudja, hogy Michael a gyermeke apja.

“Sokan kérdezgettek erről a dalról, pedig a válasz igen egyszerű. Egy lányról szól, aki azt állítja, hogy én vagyok a gyermekének az apja, de én kitartok az ártatlanságom mellett, hiszen “the kid is not my son” – “a gyermek nem az én fiam. Igazi “Billie Jean” egyébként nem létezett. (Kivéve azokat, akik a dal után jelentek meg.)” [1] – írta Michael a Moonwalkban.

Egy interjúban 1996-ban azt mondta, hogy dalt azok a gruppik ihlették, akikkel a testvérei kapcsolatot létesítettek, amikor tinédzser korukban turnéztak a Jackson 5-al: “Billie Jean anonim. Sok lányt képvisel. A ’60-as években gruppiknak hívták őket. A színpad mögötti hátsó kijáratnál lógtak és ha egy banda a városba érkezett, akkor kapcsolatot kezdtek velük. És azt hiszem én ezt a bátyáim tapasztalatai alapján írtam visszatekintve a kicsi koromra. Sok Billie Jean volt. Minden lány azt állította, hogy a fiának köze van valamelyik bátyámhoz.” [3]

Bár Michael tagadta, hogy az ő életében addig lett volna ilyen Billie Jean, de az tény, hogy maga a dal rengeteget produkált. A mai napig kap a Hagyatékkezelője olyan bírósági kereseteket, amelyekben pénz reményében nők állítják, hogy Michael a gyermekük apja. Köztük volt olyan is, aki még a nevét is megváltoztatta Billie Jeanre…

A felvételek során Michaelnek volt néhány nézeteltérése az album producerével, Quincy Jonesszal. Jones túl hosszúnak találta és le akarta rövidíteni a dal 29 másodperces bevezető részét, Michael azonban nem engedett. “Azt mondtam: ‘Michael, meg kell vágnunk azt az intrót.’ Azt mondta: ‘Dehát az adja meg az ízét! […] Attól perdülök táncra.’ Ha Michael Jackson azt mondja neked, hogy ‘attól perdülök táncra’, nos akkor mi többiek jobb, ha befogjuk a szánkat.” [4] – nyilatkozat erről később Jones.

Jones a dal címét is meg akarta változtatni Not My Lover-re, mert attól tartott, hogy az emberek könnyen félreértik és azt gondolják a híres teniszezőnőről, Billie Jean Kingről szól, de Michael erre sem volt hajlandó.

A dal stílusában a pop, R&B, funk kategóriába sorolható. Pár másodperc után azonnal felismerhető a dobról, a híres basszus vonaláról (amelyet Louis Johnson játszik el a felvételen) és a vonósairól. Egyébként Michael teljes vezérvokálját egyetlen felvétellel vették fel.

A Blender zenei magazin, amely 2005-ben a legjobb dalnak választotta a Billie Jeant “Az 500 legjobb dal a születésed óta” című listáján, így írt róla:

“Az egyik szonikusan legexcentrikusabb, pszichológiailag  legfelkavaróbb, legbizarrabb dolog, amit valaha is játszott Top 40 rádió.” [4] Hozzátették, hogy a dal “ijesztően erőteljes, egy pulzáló ‘portyázó macska’ basszussal, ostorropogás szerű ritmussal és baljós, több sávos vokállal, amely a billentyűsök és vonósok közötti tágas téren pattog.” [4] Összességében a magazin úgy jellemezte a dalt, hogy az egy “öt perc hosszúságú idegösszeroppanás, ritmusra komponálva”. [4]

A billentyűs Greg Phillinganes pedig ezt mondta a Blendernek a dalról: “A Billie Jean forró minden szinten. A forrón mozgó ritmusa felizgatta Michaelt. Forró szonikus értelemben, mert annyira minimális mennyiségű hangszer van benne, hogy igazán hallasz mindent. Forró melodikusan, szövegében és vokálisan. Fizikailag, érzelmileg és szellemileg is hat rád.” [4]

A hangmérnök, Bruce Swedien 91-szer mixelte a Billie Jeant. Ez szokatlan volt tőle, mert általában csak egyszer mixelte a dalokat. Mindazonáltal a sok munka végül fölöslegesnek bizonyult, mert Jackson és Jones választása a kettes számú mixre esett.

Chris Cadman és Craig Halstead Michael Jackson – For The Record című könyvében Swedien így nyilatkozott: “‘Quincy azt mondta: oké, ennek a dalnak kell rendelkeznie a leghihetetlenebb dob hangzással amit bárki valaha is felvett, de olyan elemmel is rendelkeznie kell, ami más – ez pedig a szonikus személyiség’ – mondta Swedien, de elismerte, hogy sok álmatlan éjszakája volt azzal kapcsolatban, hogy Quincy pontosan mit is értett ezalatt. ‘Végül is azt csináltam, hogy építettem a dobnak egy emelvényt és terveztem pár apróbb különleges dolgot, mint egy fedelet a basszus dobnak és egy lapos fadarabot, amelyet a pergő és a lábcin közé helyeztünk el… a lényeg az, hogy nincs sok olyan zene, amiben hallod a dob első három-négy ütemét és azonnal tudod, hogy mi az. De úgy gondolom, hogy ez a helyzet a Billie Jeannel – és én ezt a dal szonikus személyiségének tulajdonítom.'” [5]

A dal gitár szólóját David Williams játszotta el a felvételen és az a dolog érdekessége, hogy a demón sikerült a legjobban elkapnia, ezért abból emelték át a végső verzióba. “A Billie Jean demóját Michael otthoni stúdiójában vettük fel… rögtön azután, hogy Michael megírta a dalt, azt hiszem. Amikor a Billie Jean végső verzióját készítettük David sokszor próbálta újra lejátszani azt a szólót, de valahogy sosem volt jó.” [5] – mondta Swedien.

A Billie Jean videóját 1983. március 2-án mutatták be be az MTV-n (Music Television), rendezője Steve Barron. A videó koncepcióját Michael Barronra bízta, kivéve a táncos jeleneteket, amelyeket ő maga talált ki.  Valójában Barron eredetileg nem akart táncot a videóban, de Michael ragaszkodott hozzá – és milyen jól tette, hiszen a tánc mind ennek a videónak, mind Michael egész pályafutásának meghatározó elemévé vált.

A videó több szempontból is történelmet írt. Egyrészt ez volt az a videó, amely jobb belátásra bírta az MTV-t azzal kapcsolatban, hogy felvegye a fekete zenét is a rendszeres kínálatába. A csatorna addig azzal az indokkal utasította el azt, hogy ők egy “rock csatorna”. Virágnyelven ez azt jelentette, hogy csak a fehérek által preferált zenét játszottak, R&B-t nem. Hogy végül is mitől voltak hajlandók megváltoztatni ezt a politikájukat arról többféle történet kering: a CBS akkori elnöke, Walter Yetnikoff elmondása szerint meg kellett fenyegetnie őket azzal, hogy visszavonja tőlük a CBS összes videóját, amennyiben nem hajlandók játszani a Billie Jeant. Az MTV azonban ezt vitatja – az ő verziójuk az, hogy bár eleinte valóban úgy vélték a dal nem illik a csatorna “rock” imázsába, amikor kijött a videója, akkor igenis felismerték annak jelentőségét és emiatt, teljesen önszántukból kezdték azt el játszani.

Akárhogy is volt, a Billie Jean kiemelkedő igényességgel elkészített videóklipnek számított abban az időben. Az MTV korábban leginkább koncertfelvételeket, vagy roppant primitív videókat játszott, de amikor a Billie Jean megjelent, akkor a fiatal médium – a zenei videó – az énekes-táncos Michael Jacksonban végre megtalálta a tökéletes sztárját.

Michael így vallott Moonwalk című önéletrajzában arról, hogy mi sarkallta arra, hogy paradigmaváltást hozzon a zenei videók világába: “Akkoriban néztem, hogy az emberek mit csinálnak a videóval és nem értettem, hogy sok miért tűnik annyira primitívnek és gyengének. Láttam, hogy a srácok hogyan nézik és fogadják el az unalmas videóklipeket csak mert nem volt alternatíva.” [1]

A tánc ezt követően szerves részévé vált a zenei videóknak és egyre-másra jelentek meg más énekes-táncos előadók is az MTV képernyőjén, ráadásul Michael példátlan sikere a többi fekete zenésznek is megnyitotta az ajtót. A szemléletváltás az MTV-nek is nagyon megérte, hiszen amikor elkezdték játszani Michael Jackson videóit jelentősen megemelkedett a nézettségük és hirtelen a könnyűzenei piac középpontjában találták magukat trendcsinálóként.

A dal népszerűségét tovább növelte, amikor 1983 május 16-án az amerikai televízió bemutatta a Motown lemeztársaság 25. évfordulójára szervezett gálaműsort, amelyben Michael Jackson először testvéreivel adott elő egy egyveleget a Jackson 5 régi dalaiból, majd a Billie Jean előadása közben először mutatta be azóta inkonikussá vált táncmozdulatainak egy sorát – köztük a moonwalkot. Nem beszélve a védjegy ruhadarabokról: a fedóráról, a flitteres felsőről, a fél pár flitteres kesztyűről és a flitteres zoknikról (bár ez utóbbi kettőt már a ’70-es évek vége óta viselte koncerteken, de csak ezen előadás után vált széles körben ismertté). Az adást csaknem 50 millióan nézték, ami a legnagyobb közönség volt, amit addig zenei program valaha is vonzott Egyesült Államokban. Ezután már nem volt megállás: iskolaudvarokon, tehetségkutató versenyeken, bulikon stb. egyre-másra jelentek meg a mini-Michael Jacksonok, akik próbálták utánozni a koreográfiát. Hogy a Billie Jean és a hozzá tartozó koreográfia a mai napig nem veszített a varázsából azt jól mutatja, hogy nemrég igazi internetes slágerré vált, amikor egy amerikai középiskolás egy iskolai tehetségkutatón előadta Michael klasszikus rutinját. Ennek nyomán a dal is felkerült ismét az amerikai slágerlistára a 14. helyen – 31 évvel a megjelenése után.

A moonwalk a Motown 25-ön

A moonwalk a Motown 25-ön

Természetesen a dal elmaradhatatlan volt Michael összes későbbi turnéján, ő maga pedig úgy nyilatkozott, hogy az egyik kedvenc előadása, bár annak is hangot adott, hogy néha azért szeretne változtatni a koreográfián, noha tisztában van vele, hogy bizonyos dolgok kötelezőek, mert a közönség elvárja őket.

Egy kritikust idézve Joseph Vogel így ír a Man in the Musicban: „Huszonöt évvel később”, írja Richard Cromelin, „a Thriller középső szobája mit sem veszített lázas rejtélyességéből. Ez az, ahol az album materiális síkja megnyitja az utat egy kísérteties belső térbe… Jackson itt egy új hangra talál, egy áldozat hangjára, aki reszket ennek a figyelemre méltó szonikus hangzásnak a homályában, a saját naivsága és hamis vádlói béklyójában, akik még csak most kezdenek gyülekezni az ajtaja előtt”. [2]

A dal számos díjat nyert – köztük két Grammy-díjat 1984-ben a Legjobb férfi R&B vokális előadás, valamint a Legjobb R&B dal kategóriájában. Ugyanabban az évben ez lett a Kedvenc pop/rock kislemez az American Music Awardson.  A dal videója 1992-ben bekerült a Zenei videók produceri hírességek csarnokába. A Billie Jeant számos magazin és internetes honlap szavazásán választották minden idők legjobb dalai közé.

A dalt nagyon sokan feldolgozták vagy előadták azóta. Az egyik német nyelvterületen és Közép-Európában 1996-ban népszerűvé vált verzió volt például a német punk rock együttes, a The Bates rockos feldolgozása egy a Psycho című filmet idéző videóval. Angolszász területen azonban ez a változat nem aratott különösebb sikert – az Egyesült Királyságban például csak a 67. helyig jutott a slágerlistán, az amerikai slágerlistára fel sem került. Sokkal népszerűbb volt az angol Stone Roses rock együttes énekesének, Ian Brownnak a feldolgozása, amely 2000-ben az ötödik helyig jutott a brit slágerlistán. Brown akkor ezt nyilatkozta: “Szeretem Jacksont… Szeretnék csinálni egy Jackson EP-t a Thrillerrel, a Beat Ittel, a Billie Jeannel és a Rockin’ Robinnal vagy az ABC-vel. Remélem összejön.” [5]

Az amerikai Soundgarden együttes énekese, Chris Cornell is felvette a dalt 2007-es Carry On című szólóalbumára.

Bruno Mars játszotta a dalt 2010-11-es Doo-Wops & Hooligans turnéján, akárcsak a Westlife együttes 2006-os Face to Face turnéján.

A feldolgozások mellett még úgynevezett “válasz dal” is született mégpedig az amerikai énekesnő, Lydia Murdock Superstar című dala formájában, amely egyrészt a Billie Jean zenei alapját használja, másrészt pedig Billie Jean szemszögéből meséli el a történetet – s ebből a szempontból a férfi a hazug, aki cserbenhagyja volt szeretőjét és letagadja a gyermekét.

Többen vettek belőle hangmintát is. A teljesség igénye nélkül:

1984-ben Madonna The Virgin című turnéján Like a Virgin című dalához hangmintázta a Billie Jeant és a két dal egy keverékét adta elő.

1991-ben LL Cool J Who’s Afraid of the Big Bad Wolf című dalában hangmintázta a dalt.

1996-ban a Blackstreet együttes a No Diggity egy remix verziójához használta hangmintaként a Billie Jeant.

2001-ben az S Club 7 együttes a Don’t Stop Movin’ cmű dalában hangmintázta a Billie Jeant.

Marvin Gaye Got to Give It Up című dalának Aaliyah általi 1996-as feldolgozása hangmintázza a Billie Jeant is.

A dal továbbá felcsendül a 2000-ben megjelent Charlie’s Angels (Charlie angyalai) című filmben, valamint a Grand Auto Theft: Vice City videó játékban.

Az eredeti kislemez B oldalán a It’s the Falling in Love, valamint  Can’t Get Outta the Rain című dal található meg. Előbbi még az Off the Wall című albumon jelent meg, utóbbit pedig Michael Quincy Jones-szal írta még a Wiz című film munkálatai alatt (tulajdonképpen a You Can’t Win című dal kiegészítése).

Még többet olvashatsz a Billie Jeanről a Michael Jackson – Ember a zenében blogon, ahonnan a Joseph Vogel Man in the Music című könyvéből származó idézetek magyar fordítását köszönettel átvettem: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/24/6-billie-jean/

A videó forgatásáról ebben a cikkben olvashatsz a rendezőjétől, Steve Barrontól.

A videó:

A Billie Jean 1981-es demója, amely a Thriller album 2001-es újramaszterelt Special Edition változatán jelent meg bónuszként. Itt a szöveg még nagyon kezdetleges állapotban van, Michael sokszor csak rögtönöz és halandzsázik.

Egy kicsit későbbi demó, már valamivel jobban kidolgozott, de még mindig nem a végleges szöveggel:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Michael Jackson, Quincy Jones
Hangszerelte: Michael Jackson (vokális, ritmus és szintetizátor hangszerelés), Jerry Hey (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, R&B, funk

Videó

Rendezte: Steve Barron
Koreográfia: Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Kanada: 1.
Olaszország: 1.
Spanyolország: 1.
Németország: 2.
Franciaország: 2.
Hollandia: 2.
Új-Zéland: 2.

Forrás:

[1] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

[3] Jocelyn Vena – Michael Jackson Answers Fan Questions In 1996 Thailand Interview (MTV.com, 2009. július 6.)
http://www.mtv.com/news/1615349/michael-jackson-answers-fan-questions-in-1996-thailand-interview/

[4] The 500 Greatest Songs Since You Were Born: Number 1 (Blender, 2005. október)

[5] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Válasz a Billie Jeanre: Lydia Murdock – Superstar

Az úgynevezett “válasz dalok” – amint az a nevükben is benne van – olyan dalok, amelyeket valamely korábbi dal ihletett válaszadásra. Manapság elsősorban a hip-hop zenében jellemzőek, főleg a rapperek közötti ellenségeskedés kapcsán, de korábban más műfajokban is jó néhány ilyen válasz dal született.

Michael Jackson dalai esetében én eddig két válasz dalnak tekinthető dalról tudok. Az egyik Monica és Brandy 1998-as The Boy Is Mine című dala, amely Michael és Paul McCartney 1982-es The Girl Is Mine című dalára válasz. A másik az a dal, amelyről ebben a bejegyzésben lesz szó: Lydia Murdock 1983-as Superstar című dala, amely a Billie Jeanre válasz.

A Superstarban – amely felhasználja a Billie Jean zenei alapját is – Billie Jean szemszögéből hallhatjuk a történetet, s ahogy az már lenni szokott a másik fél szemszögéből már egy kicsit másképp fest a dolog. Ebben a dalban a férfi a hűtlen és hazug szerető, aki letagadja volt szeretőjét és gyermekét. Innentől kezdve a szöveg önmagáért beszél.

Lydia Murdock – Superstar

We made love in a mad embrace
Now you say you don’t know my face
Superstar
You know just who you are

You tell the world, you don’t even know me
A contradiction of the love you showed
Superstar
You know just who you are

(CHORUS):
I’m Billie Jean and I’m mad as hell
I’m a woman with a story to tell
Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

You can’t love a woman and push her aside
‘Cause she’s got feelings, just like you do
A woman’s got her pride
I don’t want nothing from you
It’s not what I’m about
But you’ve been lying, there’s no denying
It’s time that the truth came out
I said it’s time that the truth came out
Hey-hey, hey-hey

(CHORUS)

Late one night, you rang my phone
You called to make sure that I was all alone
And then you parked your Rolls Royce out of sight
And then you rang my door late that night
You said you were feeling down
And could you stay around
One thing led to another
And you became my lover, you said
Let’s be careful and let’s keep it undercover
You said,
Let’s keep it secret, let’s not spread it around
Let’s keep it secret, I don’t want my business all around town
You send me flowers and diamonds
And said that you were in love
You said you never met a girl
That you thought so much of

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

And then all of a sudden
You just stopped coming by
You never called on the phone
And I didn’t know why
No breaking up with the person
That’s not so bad
‘Cause I was happy for the love
And the good times we had
Well, it was plain to see
That our love was lost
But you did not have to jump me off
Too many fellas nowadays
Push their girl aside
First they get what they want
And then they run off and hide
But baby, time went by
I was not upset
And then much to my surprise
One day to my regret
Well the doctor said that
There will soon be two
And there’s a little one coming
To your man and you

I was in shock
I thought I’d faint
And I was petrified
First I laughed ’cause I was happy
Then I started to cry
I tried to reach you on the phone
But no can do
I tried to get you at home
But baby that was useless too
And when the baby was born
I sent you a telegram
But it came back saying
You don’t know who I am

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

When my baby was born
With eyes just like yours
He’s my joy, he’s my heart, he’s the one I adore
Would it have hurt so much for you to get in touch?
You could have took the time
It only cost a dime
All you had to say is that you hope we were fine
I didn’t want your money
‘Cause I had my own
I got a brand new Mercedes
And a penthouse home

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

I saw you in a club one night
And I did not intend to start a fight
But when you said who am I
You don’t know my face
I went off, I made a scene
I really wrecked the place
And it’s true you might be a big superstar
And the whole wide world knows who you are
But the next time we meet
You better say my name
‘Cause I really didn’t like
The way you played your game
Now if you don’t want no trouble
If you don’t want a scene
Tip your hat with respect
‘Cause I am Billie Jean

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

(CHORUS)

I’m Billie Jean, I’m mad as hell
I’m Billie Jean, I’m mad as hell

 Magyarul

Őrült ölelkezésben szeretkeztünk
Most meg azt mondod nem is ismered az arcom
Szupersztár
Tudod ki vagy

Azt mondod a világnak, hogy nem is ismersz
Ellentmondásban a szerelemmel, amit mutattál
Szupersztár
Tudod ki vagy

(Kórus)

Billie Jean vagyok és fene dühös
Egy nõ vagyok, akinek van egy története
Szupersztár
Tudod ki vagy
Tudod ki vagy, tudod ki vagy, tudod ki vagy

Nem szerethetsz egy nõt, hogy aztán félredobd
Mert neki is vannak érzései, akárcsak neked
Egy nõnek is megvan a büszkesége
Én nem akarok semmit tõled
Én nem ilyen vagyok
De hazudtál, ezt nem lehet tagadni
Itt az idõ, hogy kiderüljön az igazság
Azt mondtam, itt az idõ, hogy kiderüljön az igazság
hej-hej, hej-hej

(Refrén)

Rap:

Egyik késõ éjjel megcsörgetted a telefonom
Felhívtál, hogy biztos légy benne egyedül vagyok
És aztán úgy parkoltad le a Rolls Royce-odat, hogy ne lássák
És aztán becsengettél hozzám azon a késõ éjszakán
Azt mondtad szomorú vagy
És nem maradhatnál-e
Egyik dolog a másikhoz vezetett
A szeretõm lettél és azt mondtad:
“Legyünk óvatosak, tartsuk titokban”
Azt mondtad: “Tartsuk titokban, ne terjesszük”
“Tartsuk titokban, nem akarom, hogy az ügyeim mindenhová ki legyenek teregetve”
Küldtél nekem virágokat és gyémántokat
És azt mondtad szerelmes vagy
Azt mondtad sosem találkoztál még nõvel
Akit ilyen nagyra tartanál

Szupersztár
Tudod ki vagy (párszor ism.)

És aztán hirtelen
Nem jöttél többé
És sosem hívtál
És nem tudtam miért
Nem is szakítottál velem
De ez még nem olyan rossz
Mert örültem a szerelmünknek
És a kellemes idõknek, amit együtt töltöttünk
Világos volt, hogy a szerelmünk elveszett
De nem kellett elvágnod a kapcsolatot velem
Túl sok fickó
Dobja el a nõjét mostanában
Elõször megkapják, amit akarnak
Aztán elfutnak és elbújnak
De bébi, az idõ elmúlt
Én nem voltam mérges
És aztán meglepetésemre
Egy napon pedig sajnálatomra
Az orvos azt mondta
Hogy hamarosan ketten leszünk
És érkezik egy kicsi
A pasidhoz és hozzád

Sokkolt a dolog
Azt hittem elájulok
És megrémültem
Elõször nevettem, mert boldog voltam
Aztán elkezdtem sírni
Próbáltalak elérni telefonon
De nem tudtalak
Próbáltalak otthon elkapni
De bébi az is hasztalan volt
És mikor a baba megszületett
Küldtem neked egy táviratot
De visszajött azzal
Hogy nem tudod ki vagyok

(Refrén)

Amikor megszületett a kisbabám
Pont olyan szemekkel, mint ami neked van
Õ az örömöm, õ a szívem, õt imádom
Nagyon fájt volna neked
Felvenni velünk a kapcsolatot?
Szakíthattál volna idõt
Csak egy fillérbe került volna
Csak annyit kellett volna mondanod
Reméled jól vagyunk
Nem akartam a pénzed
Mert nekem is megvan a sajátom
Vadiúj Mercedesem van
És penthouse lakásom

(Refrén)

Láttalak egy klubban egy éjjel
És nem akartam veszekedést kezdeményezni
De amikor megkérdezted ki vagyok
Azt mondtad nem ismered az arcom
Kikeltem magamból és jelenetet rendeztem
Összetörtem a helyet
És igaz, hogy te egy nagy szupersztár vagy
És az egész világ tudja ki vagy
De ha legközelebb találkozunk
Jobb ha kimondod a nevem
Mert tényleg nem tetszett
Ahogy a játékodat játszottad
Ha nem akarsz bajt
Ha nem akarsz jelenetet
Akkor tisztelettel emeld meg a kalapod
Mert én vagyok Billie Jean

(Refrén)

Lydia Murdock

Lydia Murdock

Steve Porcaro a Human Nature-ről, a For All Time-ról és a Chicago 1945-ről (rajongói beszámoló)

Néhány nappal ezelőtt lefordítottam egy rajongó beszámolóját arról a Brad Sundberg által szervezett előadássorozatról, amelyre június végén került sor Los Angelesben, Michael Jackson halálának ötödik évfordulója alkalmából. Ez a rajongó azóta újabb bejegyzést írt az előadássorozat egy másik napjáról, amelynek vendége Steve Porcaro volt. Porcaro a Toto együttes tagja (ismertebb slágereik: Africa, Rosanna, Hold the Line). A Toto tagjai gyakran szerepeltek Michael Jackson lemezein mint stúdiózenészek, maga Porcaro pedig három dalt is írt Michaelnek (Human Nature, For All Time, Chicago 1945). Ezekről a dalokról is beszélt az elődásában. A rajongói beszámolót erről angolul itt olvashatjátok, a magyar fordítást pedig alább:

Június 23-26-án Los Angelesben Brad Sundberg “Stúdióban Michael Jacksonnal” című szemináriumának egy exkluzív sorozatát szervezte meg „A hazatérés” címmel. Már sokat írtam Brad mesés szemináriumairól és ha még nem látogattál el rájuk nem is ajánlhatnám jobban, hogy tedd meg. De azok, amelyeket Brad idén LA-ben szervezett különlegesek voltak. Nemcsak hogy a híres Westlake Studio D-ben kaptak helyet, ahol Michael a Bad című albumát felvette (ezért hívják „A hazazérésnek”), hanem Brad ezúttal néhány különleges vendéget is meghívott.

A szeminárium utolsó napján vettünk részt június 26-án. Brad szokásos programja után a VIP látogatók olyan vacsorát kaptak, amelyet a „Slam Dunk nővérek” készítettek – két kedves hölgy, akik MJ-nek és a csapatának főztek a stúdiómunkálataik alatt. A vacsora salátából, lasagne-ból és banán pudingból állt (benne igazi banánnal, ahogy Michael szerette!) és nagyon finom volt.

A vacsora után egy újabb különleges vendég csatlakozott hozzánk – a dalszerző és zenész Steve Porcaro. Porcaro és rock együttese, a Toto Michael Jackson stúdiózenészei voltak Michael szólókarrierje során az Off the Walltól a HIStory albumig. De ennél is fontosabb, hogy Steve Porcaro a szerzője három olyan dalnak, amelyet Michael Jackson felvett. Kettő ezek közül, a Human Nature és a For All Time, jól ismert és kedvelt a Jackson rajongók körében. A harmadik (aminek a nevét már bizonyára kitaláltátok) valamennyire titokzatos maradt.

Steve Porcaro

Steve Porcaro

Szóval képzeld el magad egy gyengén megvilágított lemezstúdióban egy színpad előtt, amelyet Michaelnek építettek, hogy gyakorolhassa a tánclépéseit. Mögöttünk van a kontroll szoba a csúcstechnológiás audió felszerelésével. Felettünk Michael Jackson szobája (amit úgy is neveztek, hogy „majom szoba”), ahol Michael pihent a felvételek között és ahová Bubblest bezárta a felvételek idejére. Ma Brad Sundberg és Steve Porcaro van a színpadon.

Vendége bemutatásakor Brad Sundberg elmondta, hogy Michaelnél nem mindig a legtehetségesebb fickó kapta meg az állást. A személyes kvalitások éppen olyan fontosak voltak. A stúdiómunka megköveteli a csapattagoktól, hogy szorosan együtt dolgozzanak és jól kijöjjenek egymással, így Michael olyan embereket keresett, akik őszinték voltak, profik és akikkel jó volt együtt dolgozni. És Sundberg szerint Steve ennek minden pontban megfelelt (nem beszélve arról, hogy természetesen csodálatosan tehetséges is). Hamar meglátjuk, hogy ez igaz. Steve Porcaro vidám ember: sármos, jó humorú és kellemes hallgatni.

Steve és az együttese, a Toto Quincy Jones-on keresztül kezdett el Michaellel dolgozni. Michaelnek nem volt saját együttese, így gyakran alkalmazta a Toto zenészeit, mint stúdiózenészeket. Porcaro emlékszik, hogy jelen volt a The Girl Is Mine lemezfelvételén MJ-vel, Paul McCartney-val és emlékszik Paul hatalmas sleppjére: a felesége, a menedzserei, az asszisztensei, akik mindenhová követték. Emlékszik, hogy már épp menni készültek, amikor Paulnak sikerült elmenekülnie mindezektől az emberektől pár percre és visszalopakodnia a stúdióba, ahol szeretett lógni a zenészekkel.

Michael Jackson, Paul McCartney, Quincy Jones és a "slepp" a Girl Is Mine felvételei alatt

Michael Jackson, Paul McCartney és a “slepp” a Girl Is Mine felvételei alatt

Komponistaként Porcaro sok kérdést kap az inspirációiról és a dalszerzés folyamatáról. Megkérdezik tőle, hogy úgy ír-e dalokat, ahogy Michael tette (ő mindig azt mondta, hogy a dalok egyszerűen az ölébe hullanak). Steve azt mondja, hogy néha így történik és néhány dalt egyszerre kap meg. Gyakrabban azonban egy apró részlettel kezdődik – egy hookkal (hook: szó szerint kampó, horog – a dalnak egy olyan része, amely fülbemászó, a leginkább megragadja a hallgatóit – a ford.), egy melódiával – és aztán onnan fejlődik tovább. Azt mondja, hogy a múltban a dalszerzés sokkal inspirálóbb, finomabb folyamat volt a számára és „a csillagok állásának” megfelelőnek kellett lennie ahhoz, hogy egy dal megszülessen. Manapság TV show-k zenéin dolgozik és elismeri, hogy ez nagyon megfegyelmezte. Azt mondja rájött, hogy lehetséges egy dalt határidőre megírni.

Természetesen mindenki kíváncsi azokra a dalokra, amelyeket Porcaro Michaelnek írt és hogy hogyan születtek, így tovább megyünk a Human Nature tárgyalására. Steve megosztja velünk a dal megalkotásának sztoriját. A Human Nature-t eredetileg a lányáról írta. A kislánya egyszer sírva jött haza az iskolából, mert egy fiú csúfolta. „Miért teszi ezt velem?” (“Why does he do it to me?”) – nem értette. Porcaro megpróbálta elmagyarázni neki, hogy talán a fiú így akarja kimutatni az érdeklődését, mert a fiúk néha ezt csinálják. Nem sokkal azután egy melódia jött a fejébe. Eredetileg a szöveg így hangzott:

I’ll tell her that it’s human nature
When she asks, “Why, why
Does he do it that way?”

(El fogom mondani neki, hogy ilyen az emberi természet
Ha megkérdezi, hogy „Miért, miért
teszi ezt velem?”)

Ugyanebben a szellemben írta meg a verseket, felvette a demót egy kazettára és odaadta az együttesének, a Totónak. De a csapatnak nem kellett a közepes tempójú ballada. „Több rock dalra van szükségünk, olyan dalokra, amelyeket jól lehet játszani egy stadionban.” – mondták Steve-nek. (Később látták az iróniát abban, hogy a Victory turné alatt Michael promóciós darabként használta a Human Nature-t és minden televíziós csatorna úgy mutatta be a dalt, mint amit stadionokban játszanak Amerika szerte a közönség nagy örömére és hisztériájára.)

Szóval hogyan talált a dal utat magának Michael Jacksonhoz? Steve szerint teljesen véletlenül. Quincy Jones általában szigorúan beosztotta az emberek szerepeit a stúdióban. Ha hangmérnök voltál, akkor nem voltál zenész és ha zenész voltál, akkor nem voltál dalszerző. Steve Porcaro az ő fejében zenész volt, így Quincy sosem kérte meg arra, hogy írjon dalokat Michaelnek. A Toto dalszerzője David Paich volt és ő kapott ajánlatot arra, hogy adjon le anyagot Michael Jackson részére. David írt pár groove-ot, de amikor eljött az idő, hogy elküldje őket Quincy-nek nem volt üres kazetta nála. Ezért elvette azt a kazettát, amin Porcaro demói voltak, beleértve a Human Nature-t is, felvette a groove-okat a másik oldalára, ráírta, hogy „A oldal” és elküldte Quincy-nek. Innen a történet jól ismert: valamilyen oknál fogva Quincy a kazetta másik oldalát játszotta le, hallotta a dalt és szerelembe esett vele. Steve azt mondja szeret olyan dalokat írni, amelyeknek különleges, szokatlan atmoszférájuk van és a Human Nature ezen atmoszférája nyerte meg Quincy-t is.

Azonban Quincy-nek nem tetszett a szöveg. Odaadta a dalt a szövegíró John Bettisnek, aki új verseket írt hozzá és Porcaro elismeri, hogy a végeredmény lenyűgözte őt. Aztán Michael felvette. Porcaro szerint mindössze párszor vették fel. Steve megmutatta Michaelnek hogy hogyan tagolja a szavakat és Michael utánaismételte. Azt mondja Michael mindössze egy párszor énekelte el a teljes dalt elejétől a végéig.

Sok változáson ment keresztül a dal a demótól a végső verzióig? Porcaro azt mondja, hogy nem sokon. Quincy-nek tetszett a dal úgy, ahogy volt és egy ponton Bruce Swedien (hangmérnök – a ford.) még azért is elhívta Steve-et a stúdióba, hogy segítsen a „why, why” megfelelő kiejtésében, mert pont úgy akarták azt reprodukálni, ahogy a demón volt. Porcaro azonban emlékszik, hogy hozzáadtak egy ritmus gitár részt, amit ő eleinte gyűlölt. „Utáltam. Úgy gondoltam nem illik a dalba. Persze 40 millió eladott lemezzel később megszerettem.” – viccelődik. „Most már úgy gondolom az a legbriliánsabb gitár rész, amit valaha írtak.”

Porcaro rámutat egy érdekes részletre a dalban – egy a háttérben hallható, alig észrevehető sorra, amikor azt a szót hallod, hogy „around” (3:05-3:08 az album verzión). Azt mondja a szöveg, amit Michael énekel ez: „she’s keeping him by keeping him around” és ez Porcaro eredeti demójából származik.

Human Nature

Azután rátérünk a For All Time-ra – egy másik gyönyörű, atmoszférikus dal, amelyet Porcaro írt. Steve azonnal szerteoszlatja azt a mítoszt, hogy létezik egy verzió a Thriller felvételeinek időszakából. A dalt valójában a Dangerous korszak alatt írta és Michael akkor is vette fel először és az egyetlen alkalommal. Steve elmondja, hogy az akkordok akkor jutottak eszébe, amikor hallotta a Monkees Daydream Believer című dalának pár hangjegyét dübörögni egy arra elhaladó autó ablakából. Néha egy nagyszerű dal egy ilyen véletlenszerű pillanatból születik. A For All Time címét egy másik nagyszerű kompozíció inspirálta (aminek a címe most sajnos nem jut eszembe). Egy érdekesség: a dal kórusában a „for all time” szavakat Michael nem egy egyszerű sorként énekli, hanem három összevágott szó kombinációjaként – Steve akarta, hogy így hangozzon.

Szóval akkor hogy került a dal a Thriller 25-re? Porcaro nem tudja a választ. „Felhívtak és azt mondták: ’Szeretnénk rátenni a dalodat a Thriller évfordulós kiadására.’” – emlékszik vissza. „Azt mondtam: ’Persze, a Human Nature-nek rajta kell lennie, hiszen része az albumnak.’ Azt mondták: ’Nem, nem, a másik dalodat, a For All Time-ot.’” Ma sem tudja, hogy kinek a döntése volt, Michaelé vagy a lemeztársaságé.

For All Time

Aztán a szeminárium vége felé Steve megosztott velünk egy emléket, amit a nagyon kedves emlékeim között fogok számon tartani. A találkozónk elején megkérdeztük, hogy hány dalt írt Michaelnek és ezek közül Michael hányat vett fel. Steve azt válaszolta, hogy több dalt átadott és Michael ezek közül „valószínűleg hármat” vett fel. Készültem megkérdezni a szeminárium végén a kérdések alatt, hogy mi a harmadik dal, de kiderült, hogy nem szükséges. Steve magától is elmesélte a sztorit.

Miután kijött a Thriller album, a Victory turné alatt (vagy talán még előtte) Porcaro átadott pár dalt Michaelnek. Nem sokkal később MJ felhívta Steve-et és azt mondta neki, hogy szeretne valamit csinálni az egyikkel. MJ elment a könyvtárba és elolvasott pár dolgot az 1930-40-es évek Chicagójáról és így jött a dal ötlete. Ő és Porcaro találkoztak és felvettek kilenc vokális részt ahhoz a daloz, amely végül a Chicago 1945 lett.

Természetesen lehetetlen szöveggel leírni egy zenét, de itt van öt dolog, amit tudnod kell a Chicago 1945-ről:

  • A dal zeneileg, vokálisan tökéletesen kiadható állapotban van úgy ahogy van.
  • Semmi köze sincs az Al Caponéhoz vagy a Smooth Criminalhoz (egy újabb mítosz) – egy teljesen más és különálló dal. (A ford. megjegyzése: javítottam is ezt az információt a Smooth Criminalról szóló bejegyzésben.)
  • A szöveg (három?) lányról szól, akik elmennek szórakozni és eltűnnek.
  • Fülbemászó dal. Nincs a Billie Jean vagy a Beat It szintjén, de egy erős groove. A hook (“Never to be found again… never to be found again”) három napig a fejembe ragadt miután hallottuk.
  • Amikor játszották a dalt megpróbáltam találni egy másik MJ dalt, amihez hasonlíthatom. A legközelebbi talán a Behind the Mask – a dal tempójában és még a kompozíciójában is kicsit hasonlónak tűnt a számomra. Bár azt hiszem a Chicago 1945-t alacsonyabb hangfekvésben énekli – Michael hangja nem olyan rezonáns, mint a BTM-ben.

A szomorú az, hogy mára már mindenki hallhatta volna, ha a lemeztársaság hajlandó lett volna megfelelő módon kezelni. Porcarót megkeresték a dallal kapcsolatban az Xscape albumra, de nem adott engedélyt a felhasználására. „Úgy tűnik manapság a dalokat azonnal remixelik.” – mondta nekünk. Nyilvánvaló volt, hogy ez a megközelítés nem tetszik neki. És miközben a rajongó bennem szeretné, ha megvehetné ezeket a dalokat a kollekciójába, csak tisztelni tudtam Porcarót az álláspontjáért. Úgy gondolom, hogy zenészként és dalszerzőként megérti, hogy egy dal sértetlensége mennyit jelent egy művész számára. És Michael kollégájaként kétségtelenül tudja, hogy Michael mennyire törődött a kompozícióival. „A kevesebb több” – ez egy olyan elv volt, amit ő is úgy idéz, mint ami nagyon fontos volt MJ és Quincy számára. A Chicago 1945 nagyszerű dal, aminek nincs szüksége semmiféle „kortársiasításra” és megérdemli, hogy a saját jogán hallják és szeressék.

Porcaro sem tudja kiadni a dalt a Michael Jackson Hagyatékkezelő engedélye nélkül így a dal egyelőre patthelyzetben van. Csak remélni tudjuk, hogy eljön az idő, amikor Michael kreatív partnerei, a hagyatékkezelőjének a végrehajtói és a lemeztársasága képesek lesznek egyetérteni abban, hogy a ki nem adott anyagot hogyan kell kezelni. Egyelőre mi, rajongók, elvesszük amit tudunk és hálásak vagyunk minden lehetőségért, hogy hallhatjuk az eredeti zenét, amit Michael hátrahagyott. Köszönjük, Mr. Porcaro, megtiszteltetés volt találkozni önnel és hallani azokat a sztorikat és azt a zenét, amit megosztott velünk azon az estén.

Brand Sundberg a lányával, Steve Porcaro és Brian Vibberts

Brand Sundberg a lányával, Steve Porcaro és Brian Vibberts

Rajongói beszámoló a Bradx2 rendezvényről

Brad Sundberg, Michael Jackson egykori hangmérnöke járja a világot és szemináriumok keretében beszél arról, hogy Michael Jackson hogyan dolgozott a stúdióban. Ennek során demókat és egyéb felvételeket is bemutat közönségének, kérdésekre válaszol.  (Lásd: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Michael halálának ötödik évfordulóján Sundberg visszatért Los Angelesbe előadássorozatával és több napon át abban a stúdióban tartotta szemináriumát, amelyben Michael számos albuma készült. A Los Angeles-i előadássorozatnak vendégelőadói is voltak Michael további egykori munkatársai személyében. Az alábbi beszámolóban Brad Buxer, Michael Prince és Brian Vibberts előadásáról olvashattok egy rajongótól, aki ott volt. Cikkét eredetiben itt olvashatjátok: http://www.michaeljackson.ru/eng/brad-x2-evening-brad-buxer/.

A fenti cikk magyar fordítását pedig alább közlöm:

Egy kis stúdióban vagyunk, amely egy hangszer kölcsönző mellett áll a Sunset Bouleardon, Los Angelesben. A szoba tele van emberekkel, akik sorokba állított székeken ülnek egy alacsony színpad előtt. A színpadon Michael Jackson hangmérnök asszisztense és ennek a rendezvénynek a szervezője, Brad Sundberg, valamint barátja, a hangmérnök Brian Vibberts két magas bárszéken ül. Brad Buxer, aki sokáig Michael zenei igazgatója volt egy szintetizátor mögött ül. MJ későbbi éveinek hangmérnöke, Michael Prince a MacBook-ja képernyőjét nézi. Michael turnézó basszusgitárosa, Sam Simms még nem érkezett meg, ő majd kicsit később csatlakozik. Ezzel elkezdődik az utazás a múltba, tele sztorikkal és zenével.

A rendezvény minden vendége sokat tud mesélni azokról az évekről amelyek során Michaellel dolgozott, de ennek az estének a „sztárja” egyértelműen a férfi a szintetizátor mögött. Hiszen ezt a rendezvényt Bradx2-nek hívják és arról szól, hogy találkozunk ezzel a fickóval, aki visszahúzódva él és a nagyközönség számára alig ismert a rajongói közösségen kívül. Brad Buxerről, aki 17 évig volt Michael kreatív partnere, hangszerelője és zenei rendezője. A legtöbb MJ rajongó a 90-es évekből emlékezhet Buxerre, mint arra a fickóra, akinek Robert Plant stílusú szőke sörénye volt. (Buxer elárulja, hogy MJ volt az, aki ragaszkodott hozzá, hogy fesse szőkére a haját – miután feladta az eredeti tervet, hogy vörösre fesse!) Nos, azok a napok rég elmúltak. Ma Buxer rövid, természetes színű hajat visel, fekete nadrágot, laza inget – mint egy hétköznapi fickó, akiről sosem gyanítanád, hogy rockzenész. Nem beszél túl gyakran a munkájáról Michael Jacksonnal. Valójában Michael halála óta Buxer csak egy interjút adott – a francia rajongói magazinnak, a Black & White-nak 2009-ben. Most professzionális pilótaként dolgozik és a zeneszerzés mára inkább már csak hobbi a számára. Beleegyezett, hogy pusztán egy este erejéig találkozzon MJ rajongókkal, így számunkra ez a rendezvény egy meglehetősen exkluzív esemény.

Balról jobbra: Brad Sundberg, Brad Buxer, Michael Prince, Brian Vibberts (Fotó: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Balról jobbra: Brad Sundberg, Brad Buxer, Michael Prince, Brian Vibberts (Fotó: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Buxer félénknek és halk szavúnak tűnik elsőre, de hamar rájövünk, hogy társaságkedvelő és nyílt fickó. Nem viccelődik a rajongókkal, mint Brad Sundberg, vagy ha mégis viccel, akkor a viccei inkább ironikusak. Azzal kezdi, hogy arról mesél, hogy ő és Michael hogyan kezdtek együtt dolgozni. MJ a ’80-as évek végén vette őt észre Stevie Wonder együttesének egyik tagjaként és meghívta, hogy dolgozzon a Dangerous projekten. Azután Brad csatlakozott a Dangerous turnéhoz. Végül majdnem két évtizedig dolgoztak együtt – a színpadon, stúdiókban, Neverlanden, szállodákban, amelyekben Michael lakott élete különböző pontjain.

Brad Buxer és Michael a '80-as évek végén

Brad Buxer és Michael a ’80-as évek végén

Buxer emlékszik a luxuslakosztályaikra a New York-i Four Seasons Hotelben, ahol lefoglalták a teljes 34. emeletet. Emlékszik a Neverlanden töltött időre, látta Michael állatait az állatkertjében – a majmokat, az elefántokat, a lámákat és az őzt -, emlékszik arra, hogy túl sok cukrot evett a ranchen lévő moziban és hogy a motorjával Michael úszómedencéjének a szélén száguldozott (ami Michaelt kiborította). Ami Neverland ranchet illeti, Buxer megemlíti, hogy nem volt igazi lemezstúdió ott, így hordozható felszerelést kellett használniuk. Általában a ranchen dolgoztak ki dal ötleteket, majd elmentek egy professzionális stúdióba, hogy rendesen felvegyék.

Miután röviden érintettük a Blood On the Dance Floor-t, egy Teddy Riley dalt, amelyet egy DAT kazettáról kellett kinyerniük Montreux-ban, Svájcban, Buxer továbbmegy az ő személyes kollaborációira Michaellel. Eltérően azoktól a daloktól, amelyeket más producerek hoztak Michaelnek, a Braddel készült dalok Michael dalai és a legtöbb művészi hozzájárulását tartalmazzák.

Az első dal, amelyről Brad beszél az az In the Back, amelyet az Ultimate Collection-ön adtak ki 2004-ben. A dalt nem fejezték be a szövegét tekintve – többnyire Michael csak átdúdolja a verseket. Mindazonáltal Buxer ezt a dalt Michael zsenijének egy példájaként említi. Demonstrálja a dal struktúráját, elkezd ütemeket számolni: „Egy, kettő, három, négy”. Az első ütemmutató az első basszus ütemre esik és amint elszámol a hídig észrevesszük, hogy a híd is az első ütemmutatón kezdődik, ahogy kell. A szöveg azonban el van tolódva a zenéhez képest és nem illeszkedik ehhez a mintához. Buxer ezt úgy jellemzi, hogy „teljesen megfordított” struktúra és fordított zenei felütésről és leütésről beszél, de én nem vagyok zenész, csak úgy tudok rá utalni, mint „eltolódásra”. Buxer hangsúlyozza, hogy ezt a dalt teljesen Michael írta. Hogy alátámassza a szavait meghallgattat velünk egy audiót Michaeltől, amelyen azt magyarázza neki a telefonon, hogy a zenének pontosan hogyan kell hangoznia. Szokásos módján Michael minden részt a hangjával és a szájdobolásával mutat be: a dobokat, a basszust – és nagyon konkrét mindebben. Körülbelül 5 percet tölt el csak azzal, hogy elmagyarázza a dal bevezetőjét és aztán megkérdi: „Oké?”, mintha csak biztos akarna lenni abban, hogy a hangszerelő megértette mit vár tőle. Michael az egész dalt ezzel a „megfordított” struktúrával írta, mondja Buxer és ez megmutatja mekkora zseni volt. Senki nem tudta ezt megcsinálni, csak ő.

Az In the Back – egy befejezetlen dal

Aztán Buxer a Stranger in Moscow-ról beszél. Ebben a dalban van az ő legnagyobb hozzájárulása azok közül a dalok közül, amelyeken Michaellel dolgozott és Brad nem titkolja a tényt, hogy ez sokat jelent a számára. Felolvassa a dalról szóló teljes részt Joe Vogel könyvéből – a dal készítésének sztorija mára jól dokumentált. Noha Buxert nem tüntették fel az albumborítón, valójában a dal társszerzője és az ő nevéhez fűződnek az akkordok. Buxer elmondja, hogy ő és Michael kétféle módon tudott együtt dolgozni. Gyakran Michaelnek ott volt a melódia a fejében és Buxernek az volt a dolga, hogy ezt a melódiát lejátssza a zongorán, ahogy Michael „hallotta” azt és aztán megtalálja a megfelelő hangszerelést, amely illeszkedik a melódiához. Így készült a Heal the World, az In the Back, a Childhood, a Beautiful Girl és más dalok. A Stranger in Moscow-nál más volt a helyzet. Michael megkérte Bradet arra, hogy játsszon akkordokat amíg nem hallott köztük valami olyat, ami tetszett neki. És Buxer így állt elő a mára híres akkord progresszióval. Buxer azt mondja, hogy a teljes dalt 1,5-2 óra alatt írták meg és amikor kész lett, akkor alig akarta elhinni mi történt. „Valami olyasmit akartam mondani, hogy: ’Wow, most írtunk egy dalt együtt?’” – emlékszik vissza Buxer. „De aztán nem mondtam semmit.” Nem haragszik amiatt, mert a neve nem került rá az albumra. „Hibák előfordulnak.” – mondja – „Michael mindig nagyon nagylelkű volt hozzám.” Világos, hogy maga az élmény sokkal fontosabb a számára, mint a neve az albumborítón.

Stranger in Moscow

A másik dolog, amit Buxer megemlít a Stranger in Moscow-val kapcsolatban az a dob hang, amit MJ szájdobolásából (beatbox) készítettek úgy, hogy összevágták és összetömörítették a természetes hangját. Buxer elmondja, hogy Michellel gyakran használt szájdobolás-alapú dob hangokat, mert annyira fantasztikusan hangoztak.

A következő dal, amit tárgyalunk a Childhood. Tulajdonképpen pont a Childhood 20. évfordulóján – amint Brian Vibberts visszaemlékszik a dalt 1994. június 27-én vették fel. A Childhood egy másik olyan dal, amit teljesen Michael talált ki és írt meg – amint Buxer elmondja, eltartott neki egy ideig megtalálni hozzá a megfelelő hangszerelést. „Annyira édes dal.” – mondja – „Én nem írnék semmi ennyire édeset.” De Michael ismét nagyon konkrét volt abban, hogy mit akar hallani és tovább dolgozott Buxerrel, amíg ki nem préselte belőle a pont megfelelő akkordokat.

Egy rövid szünet után a beszélgetés a turnézásra és az élő showkra terelődik. Buxer elmagyarázza nekünk a zenei rendező munkáját: azt hogy gyakran előre fel kellett készülnie a showkra, miközben az együttes lent a szállodai bárban időzött és hogy hogyan adott instrukciókat a zenészeknek. Elmagyarázta, hogy a dalokat általában felgyorsították az élő showkban és a hangmagasságot lejjebb vitték, hogy a hangszereket visszahozzák a természetes hangzásukra. Nagyon kedves szavakat ejtett Michael gitárosáról, David Williamsről, aki elmondása szerint abszolút briliáns volt és vicces is. Buxer érinti a költségek témáját is és hogy az élő showk miért veszteségesek gyakran: öt repülőt kellett bérelniük a turnéhoz és őrült hotelszámlákat kellett kifizetni.

Buxer emlékszik néhány vicces pillanatra az élő koncertekről: hogy kellett Slasht kitolniuk a színpadra a Black or White alatt mert fogalma sem volt arról, hogy a dal mely pontján kell eljátszania a gitár szólóját. Vagy hogy Michael hogyan énekelte Brad nevét (“Brad, what you gonna do?”) a brunei koncerten, amikor Buxer az I Just Can’t Stop Loving You kivezetését hosszabban játszotta a szükségesnél.

Az alábbi videóban 5:00-nál látható a fent említett jelenet (a YoutTube nem engedi beágyazni): http://www.youtube.com/watch?v=FRypdXdZMWo

Elmesélt egy sztorit Bill Clintonról is (Buxer szerint a legkedvesebb fickó és Michael jó barátja), aki szaxofonon akart játszani a Black or White alatt a 2002-es Apolló színházbeli élő fellépés során. Buxernek még kellett is írnia számára egy szaxofon részt, ami nem igazán illett a dalhoz és végül nem használták fel.

Ahogy azt Brad Sundberg is gyakran megjegyzi, Buxer is említette, hogy Michael kibírhatatlanul hangosan hallgatott zenét. A színpadon az oldalsó hangfalak hangereje akkora volt, hogy fájdalmas volt közöttük lenni. De Buxer is azt mondja, hogy ennek ellenére sosem vett észre semmilyen halláskárosodást Michaelnél. Michael szerette a zenét fülsüketítően hallgatni, de amikor Buxer lejátszott neki egy finom vonós hangszerelést a telefonban MJ azt is ugyanolyan jól hallotta.

A kérdés-feleletek alatt valaki megkérdezte Buxert a Morphine című dalról – egy újabb mestermunka, amit Michael zseniálisan írt meg. Buxer azt mondta, hogy MJ azt akarta, hogy a dalban gépek és szívdobogás hangjai legyenek – valami olyasmi, ami „egy test az asztalon” érzését kelti.

Volt jó pár kérdés a szövegekről, de Buxer azt válaszolta, hogy nem is emlékszik arra, hogy a szövegeket mikor írta MJ. Gyakran a folyamat végén vagy az utolsó pillanatban, míg a munka nagy részét a zene tette ki.

Talán ez az egyik oka annak, hogy Buxer – Michael sok más munkatársához hasonlóan – miért nem szereti túlságosan Michael dalainak a remixeit és új hangszereléseit. „Michael egy zenei építész volt.” – mondta – „Ha úgy akarod látni az épületet, ahogy megálmodták, akkor meg kell tartanod az építészt.” Felhozta a Billie Jeant, egy olyan dalt, amelynek két basszus vonala van – ezt Michael szándékosan konstruálta meg így. Ha valaki más készítette volna ezt a zenét, vélekedett Brad, akkor nem így tett volna. Michael évekig dolgozott a dalain és igazán mindent beleadott abba, hogy olyan jóvá tegye a zenét amennyire csak lehetséges emberileg. Néha Buxer szerint Michael még más művészeket is kritizált amiért nem dolgozták ki a dalaikat a teljes potenciáljukig.

Michael és Brad Buxer

Michael és Brad Buxer

Buxer a beszélgetés alatt végig hangsúlyozta (és ezt Michael más kollégái is gyakran említik), hogy mind Michael, mind Stevie Wonder azt az alapelvet követte a zenében, hogy „a kevesebb több”. A dalt nem szabad túlzsúfolni hangokkal, nem szabad, hogy bármi több legyen benne, mint ami illik bele és ami jobbá teszi a dalt. Hogy demonstrálja ezt Buxer lejátszotta a Hollywood Tonight egy demóját számunkra – azt aminek gyilkos basszusa van és Michael szöveges instrukciói hallhatóak a híd helyén. „Hallgassátok meg ez mennyire tiszta!” És tényleg az volt. A közönség tapsolt.

A kedvenc emléke Michaelről? „Egymást kergetni a szálloda halljain keresztül. Gyorsan tudott futni… Csak lógni, zenét írni, dolgozni a dalain, beszélgetni, nevetni és csak jól érezni magunkat.”

Az ilyen szavak világítanak rá a leginkább arra, hogy az olyan emberek számára, mint Brad Buxer és más vendégek ezen a szemináriumon, Michael nem egy szupersztár volt, hanem munkatárs és egy drága barát. És ezen az estén azért jöttek össze, hogy megosszák a barátságuk emlékeit. Köszönjük Mr. Buxer, Mr. Prince, Mr. Vibberts és Mr. Simms, hogy hallhattuk ezeket az emlékeket. És természetesen hatalmas köszönet Mr. Brad Sundbergnek azért, hogy megszervezte ezt az egyedülálló rendezvényt.

Lásd még: Steve Porcaro a Human Nature-ről, a For All Time-ról és a Chicago 1945-ről (rajongói beszámoló)

Középen Brad Buxer

Középen Brad Buxer