Valamennyi bejegyzés

Michael Jackson: “Ilyen hangzavarban nem szeretnél üvölteni?”

Továbbra is azok a dalok vannak terítéken, amelyeket Michael Jackson az 1993-as vádak után és azokra válaszul írt. A sorozat korábbi cikkei:

Is It Scary

Money

Tabloid Junkie

Edvard Munch “A sikoly” című festménye

Ezúttal az a dal következik, amely a HIStory album első kislemezeként jelent meg, s amelynek címe Scream. Ez egy duett Michael húgával, Janet Jacksonnal. Egyúttal ez az album nyitó dala is. Egyszer valaki rámutatott egy fórumon, hogy az album egy üvöltéssel kezdődik (Scream) és egy mosollyal zárul (Smile). A kettő között pedig egy utazáson veszünk részt, amelynek során Michael végigvezet minket a legsötétebb óráján – az ő saját szempontjából. Dühét az is jól kifejezi, hogy életében ebben a dalban használta először az f-betűs szót. A dal, hasonlóan a HIStory-Blood on the Dance Floor korszak több dalához, kemény, indusztriális, nem kifejezetten rádióbarát slágerzene – nem is annak szánták.

Akárcsak a Tabloid Junkie, a médiából ömlő hazugságokról és igazságtalnságról szól, de nem csupán Michael személyes kálváriája kontextusában, hanem tágabb társadalmi kontextusban láttatja ezeket a témákat.

“Egy férfit brutálisan halálra vertek a rendőrök miután tévesen egy rablás gyanúsítottjaként azonosították. A férfi egy 18 éves fekete férfi volt.” – halljuk a dal alatt egy hírolvasótól, 18 évvel a Black Lives Matter mozgalom előtt.

Michael és Janet a Screamben (a bal alsó sarokban a póz, amely utal Munch festményére)

A dalhoz készült, Mark Romanek által rendezett videó igazi mestermunka, amely még ma is futurisztikus. Tele van szimbolizmussal és finom kulturális utalásokkal – pl. híres műalkotásokat láthatunk benne. A dal címe utalás Edvard Munch híres festményére, A sikolyra (angolul The Scream), s látjuk is a festményt megelevenedni a videóban.

Később a Sikoly (Scream) című horror film készítői elmondták, hogy ők viszont a Jackson videóból vették az ötletet a film címéhez.

 

 

Scream (Üvöltés)

Michael:

“Elegem van az igazságtalanságból
Elegem van a cselszövésekből
A hazugságok undorítóak
Tehát ez mit jelent?
A fenébe is!

Lerúgtok
Nekem fel kell kelnem
Bármennyire is elcseszettnek hangzik
Az egész rendszer úgy szar ahogy van
A fenébe is!”

Janet:

“Az árnyékban leselkedsz
Gyere a fényre
Azt mondod nincs igazam
Akkor jobb, ha bebizonyítod, hogy neked van
Lelkeket árulsz
De engem a sajátom érdekel
Erősebbé kell válnom
És nem fogom feladni a harcot.”

Michael:

Ilyen hangzavarban nem szeretnél üvölteni?

[…]

Michael:

“Elegem van abból, hogy
A saját módodon adod elő a sztorit
Ez zavart okoz
És te azt hiszed ez így rendben van
A fenébe is!”

Janet:

“Állandóan változtatod a szabályokat
Miközben a játékot játszom
Nem hiszem, hogy sokáig bírom még
Azt hiszem megőrülök.”

[…]

Janet:

“Ó Istenem, nem hiszem el mit láttam, amikor bekapcsoltam ma este a TV-t
Undorító volt mind az igazságtalanság, mind az igazságtalanság”

Michael:

“Mind az igazságtalanság.”

 

Michael Jackson: “Azért jöttél hozzám, hogy a saját fantáziáidat lásd lejátszódni a szemeid előtt?”

Miután Michael Jackson halott, így már nem tud válaszolni az őt ért vádakra. Ez persze kényelmes helyzetbe hozza vádlóit, hiszen rágalmazásért nem perelheti be őket. A Leaving Neverlanddel részleteiben egy másik blogon, a Jackson Aktákon foglalkozom, ez a hely nem arra van kitalálva. Ugyanakkor, mint minden művész esetében, természetesen Michael zenéjében is tükröződik az élettörténete.  Ennek egyik legékesebb példája az 1995-ös HIStory album, amely két évvel a Chandler-vádak után készült és nyilvánvalóan sok dal ami szerepel rajta reagálás ezekre a vádakra. Ez Michael legkevésbé rádióbarát albuma. Kemény indusztriális beatek, düh, harag, fájdalom és szomorúság.

Nyilván egy album, egy műalkotás önmagában nem szolgál bizonyítékul valaki ártatlanságára (s nem is ez a fő érvünk Michael ártatlansága mellett), mégis én személy szerint azt gondolom, hogy amit a HIStory-n hallunk az egy hamisan megvádolt ember autentikus érzéseit tükrözi. Ha elkövette volna azt, amivel vádolják, akkor megkönnyebbülést érzett volna, miután túl volt az ügyön, nem ezt a haragot és fájdalmat. Akkor könnyed táncdalokat adott volna nekünk a következő albumán.

A fájdalom nem múlt a HIStory után sem, még a soron következő Blood on the Dance Floor-on, sőt a 2001-es Invincible-en is találunk dalokat, amelyek erre utalnak.

Ebben a sorozatban csokorba gyűjtök néhány dalt ezekről az albumokról, amelyekről azt gondolom a jelen események tükrében is aktuálisak. Miután Michael nincs itt, hogy beszéljen, beszéljen helyette a zenéje, a dalszövegei! Beszéljen a vádlókhoz, beszéljen a médiához, beszéljen a nagyérdeműhöz, mindazokhoz, akik szeretik és mindazokhoz, akik gyűlölik őt!

***

Az első részben az Is It Scary című dallal foglalkozom, amely az 1997-es Blood on the Dance Floor című albumon jelent meg. Személy szerint az egyik kedvencem, ami a témáját illeti, ugyanis azt mutatja, hogy Michael mennyire kristálytisztán tudatában is volt azoknak a tömegpszichológiai jelenségeknek, amelyek körülvették: annak, ahogy az emberek látták őt. Annak, hogy miután a személye olyan egyedi és kifürkészhetetlen volt, vonzotta a projekciókat. Az ismeretlent vagy számukra érthetetlent az emberek gyakran a saját fantáziájukkal töltötték ki.

Az Is It Scary a felszínen egy kísértettörténet. Szellemekről, vámpírokról énekel Michael benne, ám azután átvált valami sokkal érdekesebbe. A szellemtörténet csupán keret, metafora, ám hamar rájövünk, hogy a dal valójában róla szól, s mese helyett nagyon is a valóságról!

Ezek a releváns részek:

Pontosan az leszek
Amit látni akarsz
Te gúnyolsz engem
Te figyelmeztetsz
Hogy idegen legyek az életedben

[…]

Szórakoztatlak?
Vagy csak összezavarlak?
Én vagyok a fenevad
Akit vizualizáltál?
És ha excentrikus furcsaságokat
Akarsz látni
Akkor groteszkké válok
A szemeid előtt

Hadd öltsön hát mind testet!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

Tudod, te vagy az idegen
Ijesztő-e ez számodra, baby?

[… ]

Pontosan az leszek,
Amiért jöttél, hogy lásd
Szóval azért jöttél hozzám
Hogy a saját fantáziáidat
Lásd lejátszódni a szemeid előtt?

[…]

De ha azért jöttél
Hogy az igazságot és a tisztaságot lásd
Akkor itt bent egy magányos szív lakik

Kezdődjék hát az előadás!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

[…]

A szív álarcosbálja
A kísértő lelkek magassága
Csak épp nem az, amit bennem keresel
Fel tudja-e fedni a szív a bizonyítékot?
Ahogy a tükör felfedi az igazságot
Lásd meg, hogy te vagy a gonosz!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

[…]

Ijesztő vagyok számodra, baby?
Ijesztő vagyok számodra?
Elegem van a gyalázkodásokból
Tudod, te is megijesztesz engem
Én úgy látom, hogy te vagy a gonosz
Ez vajon megijeszt-e téged, baby?

Nem hiszem, hogy a fentiek sok magyarázatra szorulnak. Michael egyfajta tükör, amiben mindenki önmagát látja valójában, vagy a saját félelmeit, szorongásait, sötét gondolatait vetíti ki rá. A valóság ezzel szemben egy magányos szív, amely számára éppen a külvilágnak ez a gonoszsága az ijesztő.

Alternarive HIStory Playlist – Alternatív történelem lejátszási lista

Hogy éppen melyik a kedvenc Michael Jackson albumom az változó, de most jó pár hónapja a HIStory az.  Számomra a HIStory és a Blood on the Dance Floor öt eredeti (nem remix) dala tematikusan összetartozik, így készítettem egy olyan playlist-et a Spotify-on a dalaikból, amelyek tematikailag összetartoznak és elbeszélik MJ történetét (his story) abban az időszakban (1993-1995). Csaltam is azért egy kicsit, mert kölcsönvettem egy dalt, a Threatenedet az Invincible-ről is, ugyanis téma tekintetében ez is ide tartozik számomra. A lejátszási lista címe Alternative HIStory – azaz Alternatív történelem. Ha elolvassátok ezt a cikket, akkor az talán jobban rávilágít mire is gondolok.

Ha végigmegyünk egyenként a kiválasztott dalokon, akkor

1. Scream (duett Janet Jacksonnal)

Egyszer valaki rámutatott egy fórumon a HIStory albumról, hogy egy üvöltéssel kezdődik (Scream) és egy mosollyal zárul (Smile). A kettő között pedig egy utazáson veszünk részt, amelynek során Michael végigvezet minket a legsötétebb óráján – az ő saját szempontjából. Dühét az is jól kifejezi, hogy életében ebben a dalban használta először az f-betűs szót. Én is megtartottam playlistemen ezt a keretet: a Screammel indítunk és a Smile-lal zárunk majd.

Elegem van az igazságtalanságból
Elegem van a cselszövésekből
A hazugságok gusztustalanok
Mit jelent mindez?
Te lerúgsz engem
Nekem fel kell kelnem
Bármennyire elcseszettül is hangzik
Az egész rendszer szar

2. They Don’t Care About Us

Ez a dal ugyan nem annyira MJ személyes életére vonatkozik, mint a ciklus többi dalának a többsége, de számomra szerves és kihagyhatatlan része a korszaknak. A TDCAU a legelesettebbek, legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak és a faji és egyéb kisebbségek kiáltása. Olyannyira, hogy különféle tüntetéseken (pl. a feketék jogaiért kiálló Black Lives Matter tüntetéseken az USA-ban) manapság igazi reneszánszát éli.

Mondd, mi lett a jogaimmal?
Láthatatlan vagyok mert figyelmen kívül hagysz?
A kiáltványod szabadságot ígért nekem
Elegem van abból, hogy a szégyen áldozata legyek
Rossz névvel illetsz engem
Nem hiszem el, hogy ebből az országból jöttem
Tudod, igazán utálom ezt mondani
A kormány nem akarja látni
De ha Roosevelt élne
Akkor ő nem hagyná, hogy ez így legyen

3. Stranger in Moscow

Amikor Michaelt 1993-ban megvádolták gyerekmolesztálással turnén volt – kb. három héttel a vádak nyilvánosságra kerülése után, 1993. szeptember 15-én éppen Moszkvában lépett fel. Ott írta meg ezt a dalt (magyarul a címe: Idegen Moszkvában), amely híven lefesti az akkori érzéseit, lelkiállapotát.

Vándoroltam az esőben
Az élet maszkja, az őrület érzése
Gyorsan és hirtelen kegyvesztetté válni
A napsütés ideje a messzeségbe tűnik

[…]

Itt elhagyatva a hírnevemben
Az agy Armageddonja
A KGB szimatolt utánam
Vedd a nevem és csak hagyj engem
Azután egy koldus fiú kiáltotta a nevem
A boldog napok fájdalomba fulladnak
Újra és újra és újra csak jött
És megint, és megint, és megint…
Vedd a nevem és csak hagyj engem

[…]

Milyen érzés (milyen érzés)
Milyen érzés
Milyen érzés
Amikor egyedül vagy
És belül fázol

4. Morphine

Eddig nem volt különbség a HIStory albumhoz képest. Az előző három dallal indít az is. A negyedik dalnál iktattam be az első változtatást. A This Time Around helyett vettem a Morphine-t a Blood on the Dance Floor-ról, mert úgy éreztem a Morphine inkább ide kívánkozik a történet elmesélése szempontjából. Ráadásul tudtommal MJ akkoriban írta ezt a dalt is, mint a Stranger in Moscow-t. A SIM MJ belső magányát, félelmeit, elkeseredettségét egy melankolikus, szomorú ballada formájában fejezi ki. De volt ennek a lelkiállapotnak egy sokkal keményebb oldala is. MJ rászokott a fájdalomcsillapítókra – részben egy korábbi műtét miatt, ám erre aztán a vádak miatti lelki összeomlás is rásegített. Függő lett és a rehabra is be kellett vonulnia 1993 őszén, ami miatt a turné is félbeszakadt. Ez az önéletrajzi háttere a Morphine című dalnak, amelyben saját függőségéről énekel egy kemény, lüktető indusztriális zenei alappal, amelyet csak egy rövid időre szakít meg a drogok hatására bekövetkező lebegés állapota – amint az kifejeződik zeneileg is a dalban – majd ismét visszatér a drog- és gyógyszerfüggőség rideg valósága.

Megpróbálta
Meggyőzni őt
Hogy túl van azon amije volt
Ma már kétszer annyira akarja
Ne sírj
Nem fogok neheztelni rád
Tegnap a bizalmába férkőztél
Ma már kétszer annyit vesz be

Demerol
Demerol
Ó, Istenem, Demerolt szed
Hee-hee-hee
Demerol
Demerol
Ó, egek, a Demerol az istene

6. Money

A Money-val visszatérünk a HIStory album dalaihoz, ám itt már variálom a sorrendet. Ebben a dalban MJ vádlóinak válaszol, akiket a pénz motivált. Mint ahogy a bulvármédiát is, amikor a példányszám növelése érdekében szenzációhajhászásba kezdett az ügy során és számos alkalommal nagyobb összegeket is kifizetett embereknek (pl.  MJ volt alkalmazottainak) csak hogy olyan állításokat tegyenek lapjuk hasábjain MJ-ről, amikkel aztán nyilván annyi lapot lehetett eladni, hogy bőven megtérüljön a befektetés.

Ha megmutatod nekem a készpénzt
Akkor elveszem
Ha azt mondod sírjak
Tettetem
Ha a kezedet nyújtod
Megrázom
Bármit megteszel a pénzért…

[…]

A vágy, a falánkság és a kapzsiság
ugyanazon betegsége fertőzött meg téged is?
Akkor figyeld azokat
Akiknek az arcán a legszélesebb a mosoly
A tétlen fecsegőket… mert ők fognak hátba szúrni

Ha tudod, hogy hazugság
Megesküszöl rá
Ha bűntudatod van
Majd elviseled
Ha kockáztatni kell
Akkor megkockáztatod
Bármit megteszel a pénzért…

Bármit
Bármit
Bármit a pénzért
Hazudnék érted
Meghalnék érted

5. 2 Bad

MJ keményen, dacosan ellenáll vádlóinak – elképzelhető, hogy kifejezetten Evan Chandlerről, a vádló fiú apjáról szól ez a dal, aki az egész vádat kitervelte és aztán rávette fiát, hogy támogassa ebben, azért, hogy pénzt követelhessen MJ-től.

A Pokol Hollywoodba ment
Azt mondja neked jól megy a sorod
Kimászik a koszos lyukából
Olyan mesékkel, amiket valaki mesélt

Mit akarsz tőlem?
Mit akarsz tőlem?
Elegem van az üldözésedből, igen, igen
Csak rám célzol
Undorodom tőled
A véremet szomjazod
De nagy kár, nagy kár

Nézd kit vágtak szájba
Halott és áporodott ez a hely
Visszatértem oda, ahol lenni akarok
Állok, noha te rugdosol

7. Earth Song

Itt egy kicsit szünetet tartunk a fenti témák sorában – azért is, hogy a keményebb, indusztriális ütemek után pihenjen egy kicsit a fülünk. Noha ez a dal sem könnyed, hiszen a környezetszennyezésről, az ember a Földön kifejtett káros tevékenységéről szól.

Hé, mi a helyzet a tegnappal
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a tengerrel
(Mi a helyzet velünk)
Az ég ránk szakad
(Mi a helyzet velünk)
Már levegőt sem tudok venni
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a közönnyel
(Mi a helyzet velünk)
Szükségem van rád
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a természet értékével
(OOh, ooh)
Az a bolygónk méhe
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az állatokkal
(Mi a helyzet velünk)
Királyságokat tettünk porrá
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az elefántokkal
(Mi a helyzet velünk)
Vajon elveszítettük a bizalmukat
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a síró bálnákkal
(Mi a helyzet velünk)
Elpusztítjuk a tengereket
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az erdei ösvényekkel
(Ooh, ooh)
Hiába könyörögtünk, felégették őket
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a Szent Földdel
(Mi a helyzet velünk)
Hitviták tépték szét
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a hétköznapi emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Nem tudjuk felszabadítani?
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a haldokló gyermekekkel
(Mi a helyzet velünk)
Nem halljuk a sírásukat?
(Mi a helyzet velünk)
Hol rontottuk el
(Ooh, ooh)
Valaki mondja el, hogy miért
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a kisbabákkal
(Mi a helyzet velük)
Mi a helyzet a napokkal
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az örömükkel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a síró emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet Ábrahámmal
(Mi a helyzet velünk)
És mi a helyzet a halállal
(Ooh, ooh)
Egyáltalán érdekel ez minket?

8. You Are Not Alone

A HIStory album egyetlen szerelmes és könnyű fajsúlyú dala. Egy sima szerelmes dal, ám beleillik az önéletrajzi sztoriba, hiszen MJ ebben az időszakban vette feleségül Lisa Marie Presley-t, aki a dal videójában is szerepel. Kicsit pihenünk itt a sötét hangulatú dalok után.

Valamelyik éjszaka
Azt hittem hallak sírni
Arra kértél, hogy jöjjek
És tartsalak a karjaimban
Hallom az imáidat
A terheidet viselni fogom
De előbb szükségem van a kezedre
Aztán kezdődhet az örökkévalóság

9. Tabloid Junkie

Ezzel a dallal egy újabb téma kezdődik: Michael és a média kapcsolata, ami szorosan kapcsolódik ebbe a témakörbe, hiszen bizonyított tény, hogy aktív szereplői voltak az MJ elleni vádaknak etikátlan viselkedésükkel. Többek között bizonyított tény, hogy bulvárlapok és bulvár TV műsorok pénzt fizettek embereknek azért, hogy hazudjanak és szaftos sztorikat adjanak el nekik a sztárról. A Tabloid Junkie (kb. Bulvár drogos) címe önmagáért beszél. Éles kritikája a dal a mai média működésének, etikátlan gyakorlatainak, mindenek felett álló szenzációhajhászásának, ami – ha lehet – azóta valószínűleg csak még rosszabb lett azzal, hogy az Internet felgyorsult és versenytársakban gazdag világa még inkább megkívánja a minél szenzációsabb sztorikat és a kattintásvadász cikkeket. Ugyanakkor rámutat a bulváripart etető olvasók felelősségére is az iparág virágzásában.

Ez rágalom
Azt mondod ez nem kard
De a tolladdal embereket kínzol
Még az Urat is megfeszítenéd
És neked nem kell elolvasnod
Nem kell megzabálnod
Ha megveszed, azzal eteted
Miért hülyítjük önmagunkat?

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Noha mindenki szeretne mindent elolvasni róla
Vagy nézni a TV-ben
De nem tény
Azt mondják róla, hogy homoszexuális

[…]

Ez rágalom
Az általad használt szavakkal
Paraziták vagytok fekete-fehérben
Bármit megtesztek a hírekért
És neked nem kell megvenned
És akkor nem fogják dicsőíteni
Ha elolvasod azzal szentesíted
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

[…]

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
De mindenki mindent el akar hinni belőle
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
A nő szőke és biszexuális

[…]

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Annyira átkozottul tisztelhetetlen vagy

10. Is It Scary

A Blood on the Dance Floor dalával egy kicsit továbblépünk. Már nemcsak a médiáról van szó, hanem az emberek általános viselkedéséről mindenkivel szemben, aki egy kicsit kilóg a sorból, aki egy kicsit más. A társadalom gyakran kiveti, gúnyolja, bántja, megalázza, meglincseli (ma már inkább verbálisan, régebben fizikailag is) az ilyen embereket és az emberek mindenféle hamis történeteket, pletykákat gyártanak az ilyen emberekről – amely történetek azonban valójában a saját fantáziáik termékei és nem az adott különcről alkotott valós kép. Vajon megijeszt-e minket ha feltartják előttünk a tükröt, amiben megláthatjuk saját előítéleteinket és azt, hogy valójában mi, ezeknek a sötét gondolatoknak a kiagyalói, vagyunk a gonoszok, nem pedig rosszindulatú pletykáink, vádaskodásaink, verbális lincseléseink célpontja(i)?

Szórakoztatlak?
Vagy csak összezavarlak?
Én vagyok a fenevad
Akit vizualizáltál?
És ha excentrikus furcsaságokat
Akarsz látni
Akkor groteszké válok
A szemeid előtt

Hadd öltsön mind testet

[…]

Pontosan az leszek
Akit látni akarsz
Szóval azért jöttél
Hogy lásd a saját fantáziáidat
Lejátszódni a szemeid előtt?

[…]

De ha azért jöttél, hogy
Az igazságot és a tisztaságot lásd
Itt belül
Egy magányos szív lakik

Kezdődjék hát az előadás

[…]

A szív álarcosbálja
A kísértő lelkek magassága
Csak épp nem az, amit bennem keresel
Fel tudja-e fedni a szív a bizonyítékot?
Ahogy a tükör felfedi az igazságot
Lásd, hogy te vagy a gonosz

[…]

Ijesztő vagyok számodra, baby?
Ijesztő vagyok számodra?
Elegem van a gyalázkodásokból
Tudod, te is megijesztesz engem
Én úgy látom, hogy te vagy a gonosz
Ez vajon megijeszt-e téged, baby?

11. Threatened

A 2001-es Invincible album dala még tovább taglalja a fenti témát. Itt már belemegyünk annak elemzésébe is, hogy miért is viselkedünk így a különcökkel, miért is szeretjük egyből a legrosszabbat feltételezni arról, akit nem értünk, nem ismerünk. “A félelem bármely receptjének fő összetevője az ismeretlen” – mondja a bevezető. Az ismeretlenség réseit pedig szeretjük a saját legrosszabb fantáziáinkkal, legsötétebb gondolatainkkal és feltételezéseinkkel kitölteni. És aztán ott a féltékenység is amit nemcsak a sikeresebbekkel szemben érzünk, de azokkal szemben is, akik mernek eltérni az átlagtól, kilógni a sorból: “akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél… soha nem leszel fele annyi sem, mint én”. Egyszóval fenyegetve érezzük magunkat azoktól, akik eltérnek az átlagostól, a különcöktől. Ez a félelem az irántuk érzett gyűlölet alapja.

Félsz tőlem, mert tudod, hogy egy fenevad vagyok
Nézlek, amikor alszol és amikor az ágyadban fekszel
Én alatta vagyok
Csapdába estél a folyosókon és az arcom ott van a falakon
Én vagyok a padló, amikor elesel és amikor üvöltesz az miattam van
Én vagyok az élő halott, a sötét gondolatok a fejedben
Tudom mit mondtál
Ezért érzed fenyegetve magad tőlem

Figyelned kellene engem, fenyegetve kellene érezned magad
Amikor alszol, amikor mászol, fenyegetve kellene lenned
Akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél, fenyegetve
Soha nem leszel fele annyi sem, mint én, fenyegetve kellene érezned magad általam

[…]

Azt hiszed magad vagy, de az én érintésemet érezted
Nem egy kísértet vagyok a Pokolból, de megbabonázlak
Egy szempillantás alatt eltűnök, majd visszatérek, hogy kísértselek
Mondom neked, hogy amikor egy sírkő alatt fekszel
Én nézlek téged
Ezért kell, hogy fenyegetve érezd magad általam

Figyelned kellene engem, fenyegetve kellene érezned magad
Amikor alszol, amikor mászol, fenyegetve kellene lenned
Akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél, fenyegetve
Soha nem leszel fele annyi sem, mint én, fenyegetve kellene érezned magad általam

12. Childhood

“De ha azért jöttél, hogy az igazságot és a tisztaságot lásd – itt belül egy magányos szív lakik” – írta MJ az Is It Scary-ben. A Childhood erre az igaz, tiszta, magányos szívre világít jobban rá. A nyilvánosság téves szörny-képeiről szóló dalokkal ellentétben (Is It Scary, Threatened) ebben a dalban nincs metafora, csupán egy nyílegyenes, egyértelmű vallomás a fájdalom és a különcség eredetéről. 

Láttad a gyerekkoromat?
Keresem a csodát az ifjúságomban
Mint a fantasztikus történetek, amiket megosztunk
Az álmok, amiket álmodni mernék – nézd, ahogy repülök…

Mielőtt elítélsz, próbálj meg szeretni
A fájdalmas ifjúságomat

Láttad-e a gyerekkoromat…

13. History

Az évtizedeken (sőt még ma is) tartó példátlan rágalom- és lejárató hadjárat ellenére Michael Jackson csillaga ma is fényesen ragyog. A pop- és rockzene történelmének kitörölhetetlen, fontos szereplője, lemezei továbbra is fogynak, a streamelő oldalakon előkelő helyeken szerepel még az aktuális slágerlistás előadókhoz képest is. Öröksége diadalmas maradt a folytonos támadások ellenére is.

A dal persze nemcsak az ő történetéről szól, hanem mindannyiunk közös történelméről, amelyet mindannyian alakítunk a saját kis egyéni történelmeink hozzáadása által.

Minden nap építsd a történelmedet
Minden úton, amit megteszel az örökségedet hagyod meg

14. Little Susie

A dalt MJ sokkal korábban, 1979-ben írta, de csak az 1995-ös HIStory albumra került rá. Közvetlenül tehát nem kapcsolódik az 1993-95-ös időszakhoz és azt környező eseményekhez, amiről az album nagy része szól, mégis tematikailag azért van némi érintkezés. Egy kislányról, a kis Susie-ról szól, akit holtan, vérbe fagyva találnak meg. Az elhagyatottság, az érdektelenség és a szeretet hiánya ölte meg.  A dal kifejezi azt a mély empátiát, amivel MJ – az ellene felhozott pletykákkal szemben – valójában érzett a gyerekek kizsákmányolásával, elhanyagolásával, kihasználásával kapcsolatban. Más dalok is tanúskodnak erről. Például a Do You Know Where Your Children Are, amelyben kifejezetten felemeli a hangját a gyermekek szexuális molesztálása ellen és amit jóval a vádak előtt írt. Később keletkezett ugyan, de szintén hasonló téma a Hollywood Tonight, amelynek főszereplője egy 15 éves lány. A dalban MJ az ellen emeli fel a szavát, ahogy a karrierre vágyó tinédzsereket kihasználja Hollywood – esetenként szexuálisan is.

A kis Susie ugyanakkor lehet részben MJ saját metaforája is. Igaz, ő nem volt elhagyott gyerek – legalábbis fizikailag, de a gyerekkorában érzett érzelmi elhagyatottságra, kihasználtságra gyakran hivatkozott. Akárhogyan is, valószínű, hogy ez az élmény tette lehetővé, hogy ennyire érzékeny és empatikus legyen az elhanyagolt gyerekek sorsa iránt.

Minden Isten kedvéért történt
A dalát énekelte
Hogy valaki érezze a kétségbeesését
Arra volt kárhoztatva hogy tudja a remény halott és el van átkozva
Hogy kiáltson
És senki ne legyen ott

Tudta, hogy senkit nem érdekel

Apa elhagyta, szegény anya meghalt
Egyedül hagyva Susie-t
Nagyapa lelke is elszállt
Senkit nem érdekelt
Hogy szeresse őt
Meddig lehet ezt elviselni
Az imái nem találtak meghallgatásra

Az elhanyagolás ölhet
Mint egy kés a lelkedben
Ó, igen
A kis Susie küzdött azért, hogy éljen
Gyöngéden feküdt ott
Vékonyan
Óvatosan emeld fel
Annyira fiatal és törékeny

15. Smile

Charlie Chaplin (aki nagy példaképe volt MJ-nek) 1936-ban írta meg ennek a dalnak a zenéjét, majd 1954-ben írt hozzá szöveget John Turner és Geoffrey Parsons. Tehát egy klasszikus dal feldolgozásával záródik mind a lejátszási listánk, akárcsak a HIStory album. Ehhez nem akartam hozzányúlni, mert valóban nagyon kifejező ez az “egy üvöltéssel indul és egy mosollyal zárul” keret. Nem teljesen őszinte ez a mosoly, persze, inkább a szomorú bohóc mosolya, hiszen belül a szív még mindig megszakad. Mégis egy kísérlet a megbékélésre, a továbblépésre, a belső béke megtalálására.

Mosolyogj akkor is, ha fáj a szíved
Mosolyogj akkor is, ha megszakad
Akkor is ha felhők úsznak az égen
Majd túljutsz rajta…

Ha mosolyogsz
A félelmeiden és szomorúságodon át
Mosolyogj és talán majd holnap
Úgy fogod találni, hogy még mindig érdemes élni
Ha mosolyogsz…

Ilyenkor kell tovább próbálnod
Mosolyogj, mi értelme a sírásnak
Úgy fogod találni, hogy még mindig érdemes élni
Ha mosolyogsz

Információ a Seeing Voices-ról és az Is This Scary-ről (Ghosts 1993)

Annak ellenére, hogy a Seeing Voices egy részlete összemontázsolva jelent meg a héten az Interneten a Ghosts 1993-as változatának egy részletével, a kettőnek pusztán annyi köze van egymáshoz, hogy mindkettőben közreműködött Michael Jackson, de két teljesen más munkáról van szó.

Damien Shields weboldaláról most egy kicsit több részletet megtudhatunk mindkettőről.

Seeing Voices

A Seeing Voices című dalt a komponista, hangszerelő Sidney Fine írta zongorára, egy akusztikus basszusra és egy kis kórusra 1997-ben. Fine ezután megkereste Michael Jacksont és megkérte rá, hogy énekelje el a vezérvokált, amibe Michael beleegyezett. Michael és Sidney Fine nagyon régóta ismerték egymást, ugyanis Sidney Fine volt a férje annak a Rose Fine-nak, aki gyerek- és fiatalkorában a magántanára volt a Jackson gyerekeknek, így Michaelnek is. A dalt Sidney és Rose Fine 1975-ben elhunyt Peter nevű fia, valamint Dr. Oliver Sacks 1989-es, szintén Seeing Voices című könyve inspirálta. Peter Fine egy ritka agybetegségben szenvedett, ami miatt elvesztette a hallását. A dal melynek címe magyar fordításban „Hangokat látni” arról szól, hogy hogyan lehet a zenét átadni a süketeknek.

A gyerek Michael Jackson és magántanára, Rose Fine

A gyerek Michael Jackson és magántanára, Rose Fine

Miután Michael felvette a dal vokálját elmondta Fine-nak, hogy tetszik neki a dal, de arra kérte, hogy adjon hozzá vonósokat is. A dalt 1999. május 28-án Fine bemutatta egy kis magán partin a Sherman Oaks-i Ventura Clubban, de a nagyközönség eddig nem hallhatta.

Rose Fine (született Rose Mishkin) 2000 júniusában halt meg, míg férje, Sidney Fine 2002. május 20-án. Egy lányuk és öt unokájuk élte túl őket.

Ghosts 1993 – azaz Is This Scary

A Michael Jackson rajongók jól ismerik Michael 1996-os, csaknem 40 perces kisfilmjét a Ghosts-ot. A filmnek volt egy félbemaradt 1993-as előzménye is, amiről az eredeti rendező Mick Garris itt mesél.

Damien Shields blogja most további részleteket tudott meg. A forgatókönyv író, Paul Rudnick elmondása szerint az eredeti darab az Addams Family Values című film promóciójához készült volna, de amikor 1993 nyarán Michaelt megvádolták gyerekmolesztálással ez a terv kútba esett.

Hasonlóan emlékszik a színésznő Shana Mangatal is, aki Michaelen kívül az egyetlen szereplő volt, aki megjelent mind az 1993-as, mind az 1996-os változatban. Shieldsnek nyilatkozva Mangatal elmondta, hogy az eredeti film címe Is This Scary volt, ám ellentétben a rajongók körében elterjedt népszerű hittel a kísérő dalnak nem Is This Scary volt a címe (és nem is a később a Blood on the Dance Floor című albumra felkerült Is It Scary című dalról van szó). A dal eredetileg az Addams Family Values című film végén, a stáblista alatt hangzott volna fel.

„Lediktálta nekem annak a dalnak a szövegét, ami az Addams Family Values főcím dala lett volna, de azt a dalt sosem vette fel. Az egy teljesen más dal volt (mint az Is It Scary) – egy még nem hallott dal.” – mondta Mangatal, aki azt is elmondta, hogy az Addams Family filmben játszó gyerekek is benne voltak az Is This Scary című filmben: „Christina Ricci és a másik két gyerek is benne volt. Voltak benne hátborzongató élő állatok is. Volt benne egy tatu, amit a rendező rátett a lábamra mászkálni. A CBS/MTM stúdióban forgattunk Studio City-ben, Kaliforniában.”

„Michael nagyon izgatott volt emiatt a film miatt. Az volt a célja, hogy ijesztőbb legyen, mint a Thriller. Körülbelül két hétig filmeztünk. De néhány nap filmezés után Michael megtudta az ellene felhozott vádakat és ez összetörte. Többet nem jött a forgatásra. Leforgattunk annyit, amennyit nélküle tudtunk és így elkészült egy csomó anyag, de a fő darab, amit nem sikerült leforgatnunk az Michael táncjelenete volt.” – folytatta Mangatal.

Az 1993-as projekt tehát kútba esett, de a koncepciót nem engedte Michael elveszni és 1996-ban új rendezővel, új stábbal, átírt forgatókönyvvel mégiscsak elkészült a film Ghosts címmel.

Mangatal: „Eltökélte, hogy befejezi az Is This Scary-t. Főleg amiatt az ok miatt, amiért félbe kellett szakítanunk. A szenvedélyévé vált ez a projekt és tényleg azt akarta, hogy mindenki lássa és értse meg a jelentését. A Ghosts arról szól, hogy az emberek hogyan tekintettek rá, szóval nagyon önéletrajzi ihletésű. Három éven át Michael csak arról beszélt, hogy befejezi.”

”A Ghosts hasonlít ahhoz amilyen az Is This Scary lett volna, de mégis más. Az Is This Scary-nek ugyanaz volt a témája, de arról szólt, hogy az emberek félnek Michael köré engedni a gyerekeiket, ami ironikus, mert amikor azt írták és forgatták még nem is vádolták meg. A Ghosts-hoz változott a rendező (Mick Garris helyett Stan Winston) és átírta a forgatókönyvet. A szereplőket is újonnan válogatták, hiszen az eredeti gyerekek felnőttek. Színész játszotta a polgármestert az Is This Scary-ben, Michael pedig csak önmagát játszotta.”

Az 1996-os Ghosts-ban Michael nemcsak önmagát (Maestro) játszotta, hanem a felismerhetetlenségig elmaszkírozva ő maga játszotta az ellenlábasát, a polgármestert is, valamint a csontvázat és egyéb szörnyszerű karaktereket (bár ezek tekinthetők a főszereplő Maestro különböző megjelenési formáinak is). Az 1996-os polgármester ráadásul már hajazott a Santa Barbara-i kerületi ügyészre, Tom Sneddonra, akinek az alakja az 1993-as verzióban még nem játszhatott szerepet.

Az 1996-os Ghosts:

Az 1996-os Ghosts Making of videója:

Michael Jackson hallgatottsága a Spotify-on

Az alábbiakban egy listát láthatsz Michael Jackson 40 legnépszerűbb daláról a Spotify-on. (Meg kell jegyezni, hogy az új dalok mindig előnyt élveznek a lejátszások szempontjából, s ezért van ennyire elől például a Love Never Felt So Good, vagy a Hold My Hand.)

A második lista a Michael életében megjelent felnőttkori stúdióalbumainak a listája annak alapján, hogy az egyes albumok dalait összesen hányszor játszották le.

Ezekből a statisztikákból is látszik, hogy Michael zenéje ma is töretlen népszerűségnek örvend. A Billie Jean az egyik legtöbbször lejátszott dal a nem mai aktuális slágerek között, s ezen kívül is Michael nagyon sok dala igen magasnak számító hallgatottsággal rendelkezik.

Dalok (Top 40)

1. Billie Jean    76 540 831 lejátszás
2. Love Never Felt So Good (Justin Timberlake duett + szóló)  56 719 768
3. Man In The Mirror (Album Version + 2003 Edit)    52 440 870
4. Beat It     48 828 468
5. Thriller (Album verzió+ Kislemez verzió +2003 Edit)  40 742 020
6. Smooth Criminal 39 332 963
7. Hold My Hand  35 172 497
8. Black or White (Album verzió+ Kislemez verzió) 32 116 558
9. The Way You Make Me Feel (Album verzió+ Kislemez verzió) 27 711 620
10. They Don’t Care About Us  25 382 339
11. Dirty Diana  21 741 285
12. P.Y.T.    20 940 612
13. Bad  20 689 927
14. Don’t Stop ‘Til You Get Enough (Album verzió + 2003 Edit)  17 158 579
15. Human Nature (Album verzió + Essential verzió)  15 535 587
16. Wanna Be Startin’ Somethin (Album verzió+ Kislemez verzió)  14 374 620
17. Earth Song (Album verzió+ Radio Edit)  13 086 471
18. Rock with You (Album verzió+ Kislemez verzió)  12 490 703
19. You Are Not Alone (Album verzió+ Kislemez verzió+ Radio Edit)  12 399 681
20. Heal The World  11 460 210
21. You Rock My World (Album verzió+ Essential verzió + Radio Edit)  11 240 284
22. I Just Can’t Stop Loving You   10 728 014
23. Will You Be There (Album verzió+ Kislemez verzió)  8 796 648
24. Remember The Time   8 412 512
25. A Place With No Name  7 820 601
26. Slave to the Rhythm   6 837 872
27. The Girl Is Mine   6 462 160
28. This Is It   6 433 174
29. Leave Me Alone  5 683 117
30. Liberian Girl   5 265 380
31. Off The Wall (Album verzió+ Essential verzió)  5 045 398
32. Chicago  4 826 541
33. Jam   4 529 555
34. Who Is It (Album verzió+ 7″ Edit)  4 495 151
35. Do You Know Where Your Children Are  4 397 617
36. Loving You  4 347 157
37. Another Part of Me  4 214 445
38. Blue Gangsta  4 178 144
39. She’s Out of My Life  4 121 632
40. Give In To Me   3 481 223

Albumok

1. Thriller 227 613 057
2. Bad 192 126 547
3. Dangerous 81 622 715
4. HIStory 63 438 120
5. Off The Wall 45 323 615
6. Invincible 21 518 195
7. Blood on the Dance Floor (csak az 5 új dalt számolva) 5 320 269

Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix (album)

BloodOnTheDanceFloor

.

Megjelenés: 1997. május 20.

A felvétel ideje: 1991-1997

Kislemezei: Blood on the Dance Floor, HIStory/Ghosts, Is It Scary (utóbbi kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban nem)

Stílus: pop, R&B, funk, indusztriális, new jack swing, gót, house, techno

Kiadó: Epic

.

(Az albumot hibrid mivolta miatt felsoroltam Michael remix és stúdióalbumai között is, így mindkét helyről ide vezet a link.)

A Blood on the Dance Floor a Spotify-on:

A Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című album egy hibrid album, amelyet nehéz besorolni. Tizenhárom dalából nyolc a HIStory album dalainak különféle dance remixei, de van rajta öt új dal is, amelyek korábban még sehol nem jelentek meg. Általában a remix albumok kategóriájába sorolják, de van aki az öt új dal miatt, amelyek fontos darabjai Michael Jackson pályafutásának, számon tartja a stúdióalbumai sorában is.

Michael EP-ként (Extended Play) szerette volna kiadni az öt új dalt és talán ez is lett volna a legjobb megoldás, ám lemezcége a Sony ragaszkodott a remixekhez és ahhoz, hogy azokkal kiegészítve albumként jelenjen meg a Blood on the Dance Floor. Amint azt egy rajongói magazinnak adott interjúban a ’90-es évek végén elárulta, maga Michael sem volt oda a remixekért: “A legkevesebb amit mondhatok, hogy nem tetszenek… nem tetszik, hogy jönnek és teljesen megváltoztatják a dalaimat. De a Sony azt mondja a srácok imádják a remixeket…” [1]

A Blood on the Dance Floor érdekesebb részét kétségtelenül az album első öt dala – az öt új dal – képezi. Annak ellenére, hogy a címadó dal jól táncolható, valójában ezen az albumon nincs örömzene és nincsenek himnuszok sem. Tematikailag az egész album sötét tónusú és pesszimista, amelyen egy kiábrándult Michael Jackson énekel a társadalmi dekadenciáról. A címadó dal – amely eredetileg az 1991-es Dangerous albumra készült, de arra nem került fel – a partnerek felelőtlen váltogatásáról szól, melynek során a főszereplő összeakad egy veszélyes nővel, aki meggyilkolja őt a táncparketten. A kapcsolatok elsekélyesedéséről, felszínessé válásáról, a megcsalásról szól a Superfly Sister című dal is. A Morphine-ban Michael saját gyógyszerfüggőségéről énekel zenei megoldásokkal és ellenpontozással ábrázolva a fizikai és pszichikai fájdalmat és a drog átmeneti enyhülést hozó hatását, hogy aztán annak elmúltával ismét visszacsöppenjen a rideg valóságba. A Ghosts és az Is It Scary két metaforikus horror, amelyek furcsa módon bizonyos szövegrészeken még osztoznak is. “Ezekben Jackson egy tükröt tart a társadalom elé, amely őt megveti, és arra kéri, hogy lássa meg a saját groteszk tükörképét. „Ijesztő-e ez a számodra?” – kérdezi. A dalok és kísérő vizuális megjelenítésük nem csupán roppant öntudatosak, de arról árulkodnak, hogy szerzője tisztán érti az őt körülvevő és kísértő toxikus erőket.” [2]

Zeneileg az első öt dal a pop, a funk, az indusztriális funk, a new jack swing, az R&B és a gót területein mozog, míg a remixek nagyrészt house és techno verzióban dolgozzák fel a HIStory album nyolc dalát. Azoknak, akik szeretik a remixeket ezek is érdekesek lehetnek annak ellenére, hogy nem MJ vízióját képviselik az adott dalokról, hanem olyan producerekéit, mint Jimmy Jam és Terry Lewis, Tony Moran, Frankie Knuckles vagy Wyclef Jean. Az első öt dal elkészítésében és felvételében Michael segítségére olyan régi munkatársai voltak, mint Teddy Riley, Brad Buxer, Bryan Loren vagy Bill Bottrell. Az Is It Scary társszerzői Jimmy Jam és Terry Lewis voltak.

Az album 1997. május 20-án jelent meg, kevesebb, mint két évvel a HIStory után, mintegy annak a kiegészítéseként, amint arra a teljes címe is utal. Az Egyesült Államokban egyáltalán nem promótálták, így a Billboard fő album slágerlistáján csak a 24. helyig jutott, az R&B slágerlistán pedig a 12. helyig, de több más országban – többek között az Egyesült Királyságban – Nr. 1. volt. Kislemezként, videoklippel támogatva elsőként a címadó dalt adták ki, amely az albumhoz hasonlóan sikeres volt az USA-n kívül (az Egyesült Királyságban Nr. 1.), míg az USA-ban promóció hiányában szinte észrevétlen maradt. A második kislemez a HIStory című dal Tony Moran által készített remixe és a Ghosts volt dupla A-oldalas kislemezként – előbbi dalhoz készült külön videó. Itt kell megemlíteni Michael szintén 1997 májusában megjelent csaknem 40 perces zenés-táncos kisfilmjét, a Ghosts-ot, amelyben a Blood on the Dance Floor albumról a Ghosts és az Is It Scary, a HIStory-ról pedig a 2 Bad hangzik el.

A New York-i zene- és filmkritikus, Armond White úgy vélte: „Az éneke még soha nem volt annyira fájdalommal teli és merész, mint új anyagot jelentő első öt dalban. A Blood on the Dance Floor egy kiengesztelhetetlen intelligencia vitalitásával rendelkezik… egy kihívás az ártalmatlan fekete popzene koncepciójával szemben.”  [3]

Neil Strauss, a New York Times kritikusa pedig azt írta a Blood on the Dance Floor új dalairól: „Igazi fájdalom és pátosz van ezekben az új dalokban… Jackson fájdalma gyakran a világ mulatsága és ez valószínűleg igaz az új dalaira is, amelyek a fájdalomcsillapítókon, a szexuális promiszkuitáson és a nyilvános imázson rágódnak. Sok dalban Jackson olyan, mint az Elefántember, aki azt kiabálja, hogy ő is emberi lény… Alkalmazkodva Jackson sötétebb hangulatához, a zene is dühösebb és haragosabb lett. A fémlemezekként ropogó ütemekkel és a sűrített gáz módjára sziszegő szintetizátorokkal ez indusztriális funk… kreatív értelemben Jackson új területre lépett.” [4]

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Blood on the Dance Floor Michael Jackson, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley
2. Morphine Michael Jackson Michael Jackson
3. Superfly Sister Michael Jackson, Bryan Loren Michael Jackson
4. Ghosts Michael Jackson, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley
5. Is It Scary Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson
6. Scream Louder (Flyte Tyme Remix) (duet with Janet Jackson) James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson
7. Money (Fire Island Radio Edit) Michael Jackson Michael Jackson, Terry Farley, Pete Heller
8. 2 Bad (Refugee Camp Mix) Michael Jackson, Bruce Swedien, René Moore, Dallas Austin Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Bruce Swedien, René Moore, Te-Bass, Pras
9. Stranger in Moscow (Tee’s In-House Club Mix) Michael Jackson Michael Jackson, Todd Terry
10. This Time Around (D.M. Radio Mix) Michael Jackson, Dallas Austin, Bruce Swedien, René Moore Dallas Austin, Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer), René Moore (társ producer), David Morales
11. Earth Song (Hani’s Club Experience) Michael Jackson Michael Jackson, Bill Bottrell (társ producer), David Foster
12. You Are Not Alone (Classic Club Mix) R. Kelly R. Kelly, Michael Jackson, Frankie Knuckles, Satoshi Tomiie
13. HIStory (Tony Moran’s HIStory Lesson) Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Tony Moran, Bob Rosa

Eredetileg tervezték az albumon az On The Line, az In The Back (mindkettő demója végül megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collection-ön) és a Tabloid Junkie egy remixének megjelenését is.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 24.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 2.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 16.
Spanyolország: 1.
Németország: 2.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 6 millió

Ebből

  • USA: 1 millió

Források:

[1] Interjú Michael Jacksonnal – Black and White magazin (a belinkelt cikk 1996 júliusára teszi a beszélgetés időpontját, de ez nem lehet helyes, mivel a beszélgetésben szó van Michael Jackson kisfiáról, aki 1997. február 13-án született, a Blood on the Dance Floor album pedig 1997 májusában jelent meg)
http://maljas.republika.pl/wywiady/bw.html
[2] Joseph Vogel – “Én vagyok a fenevad, akit vizualizáltál?” – Michael Jackson kulturális meggyalázása (Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop, 2012. július 4.)
https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2013/10/28/en-vagyok-a-fenevad-akit-vizualizaltal-michael-jackson-kulturalis-meggyalazasa/
[3] Armond White – Keep Moving: The Michael Jackson Chronicles (2009. augusztus)
[4] Neil Strauss – Review of Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix (New York Times, 1997. május 20.)

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Brad Sundberg: Egy barátra emlékezve

Brad Sundberg zenei technikus, aki majdnem 20 évig dolgozott Michael Jackson mellett. Michael halála óta több szemináriumot is tartott arról, hogy milyen volt vele dolgozni a stúdióban. Később ezekről is tervezem, hogy írok, de elsőként egy cikk Bradtől 2010-ből:

Michael és Brand Sundberg

Michael és Brand Sundberg

Ma van halálának első évfordulója. Az elkövetkező néhány napban valószínűleg hallani fogod a zenéjét, látni fogsz híreket a vagyonkezelőjéről vagy a gyerekeiről, talán hallani fogsz vicceket és pletykákat. Óriási adósságát állítólag lecsökkentették 500 millió dollárról 300 millióra és a bevételek továbbra is áradnak be köszönhetően annak az üzleti csapatnak, amely irányítja a vagyonkezelőjét. A Sony Music szerint 30 millió albumát adták el a halála óta. A This Is It című film 260 millió dolláros bevételt hozott az egész világon. A videóit sokat fogják játszani ezen a hétvégén és Captain Eo című könnyed filmje továbbra is tömegeket fog vonzani Disneylandben és az Epcot Centerben a Walt Disney Worldben.

Az emberek elkezdenek emlékezni, hogy a bulvár főcímek, excentrikusságok és vádak mögött volt egy figyelemreméltóan tehetséges fickó, aki milliók életének kísérőzenéjét alkotta meg. Szórakoztatóművész volt – ilyen egyszerűen – a színpadon és azon kívül egyaránt. Ezenkívül jó ügyfél, főnök és barát is volt.

Sokan tudják, hogy számtalan projekten dolgoztam együtt vele valami 18 éven át. Lehetőségem volt találkozni és együtt dolgozni sok „híres” emberrel, de egyikük sem volt érdekesebb és megosztóbb, mint ez az ember. Amikor az emberek megtudják, hogy ilyen sokáig vele dolgoztam érthetően kíváncsiak lesznek. A tipikus indító kérdés: „És tényleg olyan csudabogár volt, mint amilyennek látszott?” De nem hibáztathatom ezeket az embereket. A média nagyszerű munkát végzett abban, hogy olyan emberként ábrázolja, mint aki egy majom hátán száguldozik az Elefántember csontjaival a hátizsákjában, pizsamában, úton egy fiú cserkésztábor felé.

Nemrég egy barátom közölt egy cikket a Huffington Postban. Nagy részletességgel elemezte benne, hogy mennyire tisztességtelen volt a sajtó Michael 2005-ös pere során. Az esemény globális médiacirkusszá vált és kiragadott részletek és a szenzációhajhászás vette át a tények helyét. Amikor 14 esküdt úgy találta, hogy nem bűnös ott a történet véget ért és a sajtó szedte a sátorfáját.

Nem az én feladatom, hogy meggyőzzelek arról, hogy ártatlan volt vagy „normális”. Csak annak emlékeit oszthatom meg, hogy milyen volt vele dolgozni a stúdióban és Neverland Valley Ranch nevű otthonában.

Amikor nem sokkal a halála után megírtam a következő cikket számtalan elismerést kaptam azért, hogy bemutattam az embereknek azt a művészt, akit én ismertem. Továbbra is írni fogok és összeállításokat fogok készíteni ezekről a történetekről, mert ő egy valóban egyedülálló személyiség volt, aki mélyen érintette az életemet és a karrieremet.

Ha képes vagy arra, hogy kikapcsold a médiaőrületet mindössze néhány pillanatra, akkor szeretnék neked mesélni egy barátomról, aki egy éve halt meg. A neve Michael Jackson.

Gone Too Soon

1985-ben megnősültem, megkaptam az első állásomat egy lemezstúdióban (a Westlake Audióban) és találkoztam az egyik legkedvesebb fiatalemberrel, akit valaha ismertem – Michael Jacksonnal. Micsoda év! Megkísérelni is lehetetlenség, hogy összefoglaljak egy csaknem 20 éves munkakapcsolatot és barátságot Michaellel egyetlen cikkben, de hadd próbáljak meg legalább egy kis betekintést nyújtani abba a hihetetlen világba, amelynek a része lehettem.

Michael a Captain Eo-n dolgozott a Disneyland és az Epcot Center részére. Nemrég fejezte be a Victory turnét, a Thriller albumot, dominálta az MTV-t és épp visszatért a stúdióba. Bárcsak emlékeznék az első találkozásunkra, de valószínűleg az csak annyi volt, hogy elmentünk egymás mellett a folyosón. Mindig melegszívű volt, de félénk. Az idők során csevegtünk egymással, de időbe telt, míg bizalom alakult ki kettőnk között.

Abban az időben készített egy gyakran elfeledett albumot, az ET Storybookot. Én ekkor találkoztam Quincy Jonesszal és Bruce Swediennel. 1986 elején a csapat a hollywoodi Westlake Studio D-be költözött, hogy felvegye a Bad albumot és akkor üdvözöltek engem a soraikban. Én más feladatokon dolgoztam nap közben, de éjszaka meghívtak, hogy üljek oda és tanuljak. Végül feldolgoztam magam a technikai igazgató posztjáig a csapatban és a bizalom megszilárdult. Ebben az időben volt az, hogy Michael rám ragasztotta a „Really Really Brad” becenevet – a Bad refrénjének egy kiforgatott változata: „Bad, Bad, Really Really Bad”. Nézd meg az album borítót, tényleg ott van!

A következő tíz évben együtt dolgoztam Michaellel az 1988-as Bad turné előkészületein, aztán a stúdióban a Dangerous albumon Los Angelesben, majd a HIStory albumon New Yorkban. Adj ehhez számtalan zenei videót, a HIStory turnét, a Moonwalker projektet, a Blood On The Dance Floor albumot és különféle egyéb projekteket. Elég jól megismertem.

Tehát ki volt Michael Jackson és miért volt olyan nagy hatással az életemre? Egy pillanatig sem tettetem, hogy közeli barátja, vagy bizalmasa voltam. Neki és vele dolgoztam és ezt megtiszteltetésnek tekintettem.

Tökéletes profi volt. Ha délben kellett felvenni a vokálját, akkor ő ott volt délelőtt 10 órakor az énektanárával Seth-tel és skálázott. Igen, skálázott. Én felállítottam a mikrofont, leellenőriztem a berendezést, kávét készítettem, miközben ő végig skálázott két órán keresztül.

Jellemzően egyedül vezetett a stúdióba. Egy ideig egy nagy Ford Broncója volt, ami tele volt horpadásokkal és karcolásokkal. Nem volt jó sofőr. Többször is betelefonált a stúdióba, hogy késik miután koccanása volt.

Nagyon kíváncsi volt a „normális életre”. Egyszer a karácsonyról kérdezett és nem értette, hogy a gyerekek hogy tudják kivárni a karácsony reggelt, hogy kinyissák az ajándékukat. Mivel Jehova tanújaként nevelkedett, így a karácsonyt nem ünnepelték a Jackson családban.

Mivel annyira közel álltam ehhez a világhoz hadd adjak némi betekintést. Egy „tipikus” MJ album 10-16 hónapig készült a stúdióban. A költségvetése lehetőséget adott akár 100 dal felvételére is bármelyik projektben. Néhányat eldobtunk már nagyon korán, míg másokat tovább políroztunk. Zenészek jöttek, akik hozzáadták a saját textúráikat és ötleteiket, de mindennek a középpontjában Michael állt. A csapat figyelemreméltóan kicsi volt a projekt méretéhez képest. Minden projekt különbözött valamennyire, de jellemzően kevesebb mint nyolcan dolgoztunk napi szinten a legelső naptól addig, amíg a projektet maszterelték. Nem volt slepp. Nem voltak Elefántember csontok. Nem voltak grupik. Nem voltak drogok. Csak zene. És kaja.

A Bad album készítése alatt a péntekek hamar „családi napokká” váltak. Michaelnek volt két szakácsa, akiket becézően Slam Dunk Sistersnek hívtunk – ők készítettek hatalmas vacsorákat a csapatnak, a zenészeknek és bármely családtagnak, aki esetleg ott volt.

Mivel én néha heti 80 órát is dolgoztam, nem volt szokatlan, hogy Deb (Brad felesége – a ford.) eljött és velünk vacsorázott. Michael imádta ezeket a családi összejöveteleket. A későbbi projekteken elhoztam a kislányaimat is, akiket Michael nagyon szeretett és akikkel sokat játszott. Megragadt egy pillanat a fejemben, amikor Deb egy délután elhozta stúdióba a lányomat Amandát, aki kisbaba volt akkor. Leterített egy játszó matracot és hozott pár játékot. Michael odaült és játszott vele egy ideig. Ránézett Debre és azt mondta: „Ez az ő saját kis világa, igaz?”

Brad Sundberg, felesége és kislánya, Bruce Swedien és Michael

Brad Sundberg, felesége és kislánya, Bruce Swedien és Michael

Amikor ebben a környezetben dolgozol akkor a normalitás iránti érzéked eltolódik. Nem volt szokatlan, ha celebek vagy VIP-k jöttek látogatóba. Egy napon a titkosszolgálat több órán keresztül átkutatta az épületet mielőtt Nancy Reagan jött látogatóba. A következő Stephanie hercegnő volt Monacóból. (Neki még van egy beugró szerepe is az In The Closet című dalban.) A csimpánzok megszokott vendégek voltak a stúdióban, akárcsak egy hatalmas kígyó – mindkettőt én tartottam amíg MJ énekelt. Michael szerette a munkát és a mókát vegyíteni, de a munka mindig elsődleges volt.

Láttam Michaelt megírni sok dalt és a folyamat lenyűgöző volt. Megkérdeztem tőle honnan jönnek a dalok és ő azt mondta Isten ajándékai. Hallotta a teljes dalt a fejében mielőtt  felvettük volna szalagra. Néha felénekelte a dobot, a basszust, az ütősöket, a billentyűsöket stb. és később hoztunk zenészeket, hogy felváltsák ezeket a demókat.

A pihenő szobáját Disney poszterek és régi hollywoodi emléktárgyak díszítették. Szerette az ártatlanságot és ő maga finom volt, humoros és türelmes.

Ebből az ambiciózus munkamorálból néha el kellett menekülnie. Voltak napok, amikor megjelentünk a stúdióban és csak akkor tudtuk meg, hogy ő elrepült Európába vagy Japánba néhány napra, csak ezt elfelejtette velünk közölni. Ez néha nem várt szabadságot jelentett a számunkra, ami nagyszerű volt.

Voltak azonban emlékek, amiket néha megosztott velünk azokról a végtelen utazásokról és a munkatempóról, amikben kisfiúként része volt. Emlékszem, hogy elmesélte, hogy felnőtt nők hogy vetették magukat a lábai elé, amikor csak 9-10 éves volt. Egy történetet sosem fogok elfelejteni, amit arról mesélt amikor az apjával és a testvéreivel villámlás és égzengés közepette utaztak repülőn. A repülőt ide-oda dobálta a vihar, villámlott, ő pedig elkezdett sírni a félelemtől. Az apja tudomást sem vett róla, inkább kínosnak érezte a dolgot. Egy légikísérő ült le hozzá, amíg el nem csitult a vihar. Amikor hallottam ezt a történetet, amit könnyekkel a szemében mesélt el, akkor nyertem egy pillantást az életébe.

Kevés ember van, akikkel olyan szorosan és olyan sokáig együtt dolgoztam, mint Michael Jackson. Sok hónapon át több időt töltöttem vele, mint a saját feleségemmel. Valamikor 1991 körül megkért, hogy látogassak el a farmra, amit akkor vett és készítsek egy hangrendszert a ringlispílhez.  A következő pillanatban már Neverland Valley Ranch-en is voltam Santa Ynezben, Kaliforniában. Mindenütt építkezés folyt és a vidámpark is telepítésének a kezdeti stádiumában volt. A következő néhány évben Michael egyik rendszer kiépítését kérte a másik után tőlem: zenei rendszerekét a dodzsemhez, az állatkerthez, két vonathoz, mindenhová a vidámparkban, a csónakázó tóhoz, a vasútállomásokhoz, és végül a házba is, a hálószobájába és a fürdőszobájába. Deb szeret azokról az időkről mesélni, amikor Michael hajnali 2 órakor telefonált (az alvási rendje sosem volt normális), hogy egy új látványosságról beszéljen nekem, ami Neverlandre érkezik és hogy építenék-e zenei rendszert hozzá. Még mindig megvan egy régi üzenetrögzítő felvételem tőle, amelyen megköszöni az egyik rendszert, amit építettem.

Michael nagyon türelmetlen volt amikor új vidámparki játék érkezett. Amikor a második vonatot megrendelték a ranch számára elrepültünk Ohióba beszerelni a világítást és a zenét mielőtt Kaliforniába szállították. Így aztán amint kigördült a teherautóból máris készen állt Michael számára. Ezekért a pillanatokért élt!

Fénykorában Neverland volt a legszebb hely, amit valaha láttam. Imádta a ranch-et. Úgy tudott viselkedni, mint egy gyerek, golfkocsikat vezetett, vizes lufikat dobált és mókázott. Hétről hétre buszok gördültek be belvárosi gyerekekkel, a Make A Wish alapítvány gyerekeivel, barátokkal és családokkal. Voltam ott olyan gyerekekkel, akiknek az volt az utolsó kívánságuk, hogy eltölthessenek egy napot Michaellel.

Amint Neverland nőtt én tovább építettem a zenei rendszereket és lemorzsolódtam a stúdióból. Hamarosan Elizabeth Taylornak dolgoztam, építettem neki egy hatalmas kültéri zenei rendszert, majd régi jó barátomnak, Quincy Jones-nak is.

Ez volt az a Michael, akit én ismertem. Ártatlan, talán néha gyermeki, de nem gyerekes. Egy profi, aki a világ legjobb előadójává dolgozta magát, mégis tudta hogyan mókázzon. Ha kényelmesen érezte magát, akkor nevetett és viccelt mindenkivel, de ha valaki olyan volt ott, aki feszélyezte, akkor egyszerűen eltűnt.

Azt mondtuk két Michael létezett: az egyik, akivel együtt dolgoztunk, a másik aki kiállt a színpadra százezer ember elé és szórakoztatta őket. Mindig voltak énekesek és táncosok, de Michael egyedülálló volt. Talán 12 koncertjén voltam (a lányom Amanda a színpadon is volt vele Párizsban több más gyerekkel a Heal The World alatt) és tényleg nincs senki, aki a nyomába érne a művészetének.

Igen, voltak vádak. Nem, nem hiszem el őket.

Igen, megváltoztatta a bőrszínét és az arcformáját. Nem, engem ez nem igazán érdekel.

Dolgoztam együtt számos normálisan kinéző emberrel, akik tele vannak fájdalommal és dühvel. Inkább választok egy olyan fickót, aki talán nem néz ki normálisan és excentrikus, de kedves, szeretetteljes, nagylelkű, türelmes, humoros és szerény. Oldalakat tudnék teleírni a kedvességéről szóló történetekkel, amelyeknek magam voltam a tanúja.

De az excentrikusság fokozódott.

Legutóbb 2003 körül beszéltem Michaellel. Azt akarta, hogy csináljak meg még egy munkát a ranch-en, de egyértelmű volt, hogy a dolgok megváltoztak. Feszélyezett társalgás volt ez közöttünk és én nem vállaltam el a munkát, amit ajánlott. Aztán elhajtott egy golfkocsin. Ahogy az autómhoz sétáltam tudtam, hogy ekkor látom utoljára. Emlékszem, ahogy végignéztem a völgyön a vidámparkkal, ami ekkor már rég túl volt a legszebb napjain. A fű már nem volt olyan zöld, mint egykor, Michael pedig épp a hídon hajtott keresztül vissza a házához. Nagyon távol volt ez már attól a folyosótól a stúdióban ahol csaknem 20 évvel azelőtt találkoztunk.

De nem cserélném el egyetlen pillanatát sem.

Köszönöm Michael, hogy egy kicsit része lehettem a világodnak. Több mindenre megtanítottál mint annak valaha is tudatában lettél volna. A barátságodat és a bizalmadat mindig  nagyra fogom értékelni. Nyugodj békében, barátom.

Brad.

Forrás: http://mjphotoscollectors.com/index.php?showtopic=231


Angolul tudóknak ajánlom ezt a több mint három órás interjút Braddel: http://www.blogtalkradio.com/a-place-in-your-heart/2013/06/07/brad-sunberg-in-the-studio-with-michael

Michael és Brad társasjátékozás közben

Michael és Brad társasjátékozás közben