Valamennyi bejegyzés

Rajongói beszámoló a Bradx2 rendezvényről

Brad Sundberg, Michael Jackson egykori hangmérnöke járja a világot és szemináriumok keretében beszél arról, hogy Michael Jackson hogyan dolgozott a stúdióban. Ennek során demókat és egyéb felvételeket is bemutat közönségének, kérdésekre válaszol.  (Lásd: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Michael halálának ötödik évfordulóján Sundberg visszatért Los Angelesbe előadássorozatával és több napon át abban a stúdióban tartotta szemináriumát, amelyben Michael számos albuma készült. A Los Angeles-i előadássorozatnak vendégelőadói is voltak Michael további egykori munkatársai személyében. Az alábbi beszámolóban Brad Buxer, Michael Prince és Brian Vibberts előadásáról olvashattok egy rajongótól, aki ott volt. Cikkét eredetiben itt olvashatjátok: http://www.michaeljackson.ru/eng/brad-x2-evening-brad-buxer/.

A fenti cikk magyar fordítását pedig alább közlöm:

Egy kis stúdióban vagyunk, amely egy hangszer kölcsönző mellett áll a Sunset Bouleardon, Los Angelesben. A szoba tele van emberekkel, akik sorokba állított székeken ülnek egy alacsony színpad előtt. A színpadon Michael Jackson hangmérnök asszisztense és ennek a rendezvénynek a szervezője, Brad Sundberg, valamint barátja, a hangmérnök Brian Vibberts két magas bárszéken ül. Brad Buxer, aki sokáig Michael zenei igazgatója volt egy szintetizátor mögött ül. MJ későbbi éveinek hangmérnöke, Michael Prince a MacBook-ja képernyőjét nézi. Michael turnézó basszusgitárosa, Sam Simms még nem érkezett meg, ő majd kicsit később csatlakozik. Ezzel elkezdődik az utazás a múltba, tele sztorikkal és zenével.

A rendezvény minden vendége sokat tud mesélni azokról az évekről amelyek során Michaellel dolgozott, de ennek az estének a „sztárja” egyértelműen a férfi a szintetizátor mögött. Hiszen ezt a rendezvényt Bradx2-nek hívják és arról szól, hogy találkozunk ezzel a fickóval, aki visszahúzódva él és a nagyközönség számára alig ismert a rajongói közösségen kívül. Brad Buxerről, aki 17 évig volt Michael kreatív partnere, hangszerelője és zenei rendezője. A legtöbb MJ rajongó a 90-es évekből emlékezhet Buxerre, mint arra a fickóra, akinek Robert Plant stílusú szőke sörénye volt. (Buxer elárulja, hogy MJ volt az, aki ragaszkodott hozzá, hogy fesse szőkére a haját – miután feladta az eredeti tervet, hogy vörösre fesse!) Nos, azok a napok rég elmúltak. Ma Buxer rövid, természetes színű hajat visel, fekete nadrágot, laza inget – mint egy hétköznapi fickó, akiről sosem gyanítanád, hogy rockzenész. Nem beszél túl gyakran a munkájáról Michael Jacksonnal. Valójában Michael halála óta Buxer csak egy interjút adott – a francia rajongói magazinnak, a Black & White-nak 2009-ben. Most professzionális pilótaként dolgozik és a zeneszerzés mára inkább már csak hobbi a számára. Beleegyezett, hogy pusztán egy este erejéig találkozzon MJ rajongókkal, így számunkra ez a rendezvény egy meglehetősen exkluzív esemény.

Balról jobbra: Brad Sundberg, Brad Buxer, Michael Prince, Brian Vibberts (Fotó: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Balról jobbra: Brad Sundberg, Brad Buxer, Michael Prince, Brian Vibberts (Fotó: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Buxer félénknek és halk szavúnak tűnik elsőre, de hamar rájövünk, hogy társaságkedvelő és nyílt fickó. Nem viccelődik a rajongókkal, mint Brad Sundberg, vagy ha mégis viccel, akkor a viccei inkább ironikusak. Azzal kezdi, hogy arról mesél, hogy ő és Michael hogyan kezdtek együtt dolgozni. MJ a ’80-as évek végén vette őt észre Stevie Wonder együttesének egyik tagjaként és meghívta, hogy dolgozzon a Dangerous projekten. Azután Brad csatlakozott a Dangerous turnéhoz. Végül majdnem két évtizedig dolgoztak együtt – a színpadon, stúdiókban, Neverlanden, szállodákban, amelyekben Michael lakott élete különböző pontjain.

Brad Buxer és Michael a '80-as évek végén

Brad Buxer és Michael a ’80-as évek végén

Buxer emlékszik a luxuslakosztályaikra a New York-i Four Seasons Hotelben, ahol lefoglalták a teljes 34. emeletet. Emlékszik a Neverlanden töltött időre, látta Michael állatait az állatkertjében – a majmokat, az elefántokat, a lámákat és az őzt -, emlékszik arra, hogy túl sok cukrot evett a ranchen lévő moziban és hogy a motorjával Michael úszómedencéjének a szélén száguldozott (ami Michaelt kiborította). Ami Neverland ranchet illeti, Buxer megemlíti, hogy nem volt igazi lemezstúdió ott, így hordozható felszerelést kellett használniuk. Általában a ranchen dolgoztak ki dal ötleteket, majd elmentek egy professzionális stúdióba, hogy rendesen felvegyék.

Miután röviden érintettük a Blood On the Dance Floor-t, egy Teddy Riley dalt, amelyet egy DAT kazettáról kellett kinyerniük Montreux-ban, Svájcban, Buxer továbbmegy az ő személyes kollaborációira Michaellel. Eltérően azoktól a daloktól, amelyeket más producerek hoztak Michaelnek, a Braddel készült dalok Michael dalai és a legtöbb művészi hozzájárulását tartalmazzák.

Az első dal, amelyről Brad beszél az az In the Back, amelyet az Ultimate Collection-ön adtak ki 2004-ben. A dalt nem fejezték be a szövegét tekintve – többnyire Michael csak átdúdolja a verseket. Mindazonáltal Buxer ezt a dalt Michael zsenijének egy példájaként említi. Demonstrálja a dal struktúráját, elkezd ütemeket számolni: „Egy, kettő, három, négy”. Az első ütemmutató az első basszus ütemre esik és amint elszámol a hídig észrevesszük, hogy a híd is az első ütemmutatón kezdődik, ahogy kell. A szöveg azonban el van tolódva a zenéhez képest és nem illeszkedik ehhez a mintához. Buxer ezt úgy jellemzi, hogy „teljesen megfordított” struktúra és fordított zenei felütésről és leütésről beszél, de én nem vagyok zenész, csak úgy tudok rá utalni, mint „eltolódásra”. Buxer hangsúlyozza, hogy ezt a dalt teljesen Michael írta. Hogy alátámassza a szavait meghallgattat velünk egy audiót Michaeltől, amelyen azt magyarázza neki a telefonon, hogy a zenének pontosan hogyan kell hangoznia. Szokásos módján Michael minden részt a hangjával és a szájdobolásával mutat be: a dobokat, a basszust – és nagyon konkrét mindebben. Körülbelül 5 percet tölt el csak azzal, hogy elmagyarázza a dal bevezetőjét és aztán megkérdi: „Oké?”, mintha csak biztos akarna lenni abban, hogy a hangszerelő megértette mit vár tőle. Michael az egész dalt ezzel a „megfordított” struktúrával írta, mondja Buxer és ez megmutatja mekkora zseni volt. Senki nem tudta ezt megcsinálni, csak ő.

Az In the Back – egy befejezetlen dal

Aztán Buxer a Stranger in Moscow-ról beszél. Ebben a dalban van az ő legnagyobb hozzájárulása azok közül a dalok közül, amelyeken Michaellel dolgozott és Brad nem titkolja a tényt, hogy ez sokat jelent a számára. Felolvassa a dalról szóló teljes részt Joe Vogel könyvéből – a dal készítésének sztorija mára jól dokumentált. Noha Buxert nem tüntették fel az albumborítón, valójában a dal társszerzője és az ő nevéhez fűződnek az akkordok. Buxer elmondja, hogy ő és Michael kétféle módon tudott együtt dolgozni. Gyakran Michaelnek ott volt a melódia a fejében és Buxernek az volt a dolga, hogy ezt a melódiát lejátssza a zongorán, ahogy Michael „hallotta” azt és aztán megtalálja a megfelelő hangszerelést, amely illeszkedik a melódiához. Így készült a Heal the World, az In the Back, a Childhood, a Beautiful Girl és más dalok. A Stranger in Moscow-nál más volt a helyzet. Michael megkérte Bradet arra, hogy játsszon akkordokat amíg nem hallott köztük valami olyat, ami tetszett neki. És Buxer így állt elő a mára híres akkord progresszióval. Buxer azt mondja, hogy a teljes dalt 1,5-2 óra alatt írták meg és amikor kész lett, akkor alig akarta elhinni mi történt. „Valami olyasmit akartam mondani, hogy: ’Wow, most írtunk egy dalt együtt?’” – emlékszik vissza Buxer. „De aztán nem mondtam semmit.” Nem haragszik amiatt, mert a neve nem került rá az albumra. „Hibák előfordulnak.” – mondja – „Michael mindig nagyon nagylelkű volt hozzám.” Világos, hogy maga az élmény sokkal fontosabb a számára, mint a neve az albumborítón.

Stranger in Moscow

A másik dolog, amit Buxer megemlít a Stranger in Moscow-val kapcsolatban az a dob hang, amit MJ szájdobolásából (beatbox) készítettek úgy, hogy összevágták és összetömörítették a természetes hangját. Buxer elmondja, hogy Michellel gyakran használt szájdobolás-alapú dob hangokat, mert annyira fantasztikusan hangoztak.

A következő dal, amit tárgyalunk a Childhood. Tulajdonképpen pont a Childhood 20. évfordulóján – amint Brian Vibberts visszaemlékszik a dalt 1994. június 27-én vették fel. A Childhood egy másik olyan dal, amit teljesen Michael talált ki és írt meg – amint Buxer elmondja, eltartott neki egy ideig megtalálni hozzá a megfelelő hangszerelést. „Annyira édes dal.” – mondja – „Én nem írnék semmi ennyire édeset.” De Michael ismét nagyon konkrét volt abban, hogy mit akar hallani és tovább dolgozott Buxerrel, amíg ki nem préselte belőle a pont megfelelő akkordokat.

Egy rövid szünet után a beszélgetés a turnézásra és az élő showkra terelődik. Buxer elmagyarázza nekünk a zenei rendező munkáját: azt hogy gyakran előre fel kellett készülnie a showkra, miközben az együttes lent a szállodai bárban időzött és hogy hogyan adott instrukciókat a zenészeknek. Elmagyarázta, hogy a dalokat általában felgyorsították az élő showkban és a hangmagasságot lejjebb vitték, hogy a hangszereket visszahozzák a természetes hangzásukra. Nagyon kedves szavakat ejtett Michael gitárosáról, David Williamsről, aki elmondása szerint abszolút briliáns volt és vicces is. Buxer érinti a költségek témáját is és hogy az élő showk miért veszteségesek gyakran: öt repülőt kellett bérelniük a turnéhoz és őrült hotelszámlákat kellett kifizetni.

Buxer emlékszik néhány vicces pillanatra az élő koncertekről: hogy kellett Slasht kitolniuk a színpadra a Black or White alatt mert fogalma sem volt arról, hogy a dal mely pontján kell eljátszania a gitár szólóját. Vagy hogy Michael hogyan énekelte Brad nevét (“Brad, what you gonna do?”) a brunei koncerten, amikor Buxer az I Just Can’t Stop Loving You kivezetését hosszabban játszotta a szükségesnél.

Az alábbi videóban 5:00-nál látható a fent említett jelenet (a YoutTube nem engedi beágyazni): http://www.youtube.com/watch?v=FRypdXdZMWo

Elmesélt egy sztorit Bill Clintonról is (Buxer szerint a legkedvesebb fickó és Michael jó barátja), aki szaxofonon akart játszani a Black or White alatt a 2002-es Apolló színházbeli élő fellépés során. Buxernek még kellett is írnia számára egy szaxofon részt, ami nem igazán illett a dalhoz és végül nem használták fel.

Ahogy azt Brad Sundberg is gyakran megjegyzi, Buxer is említette, hogy Michael kibírhatatlanul hangosan hallgatott zenét. A színpadon az oldalsó hangfalak hangereje akkora volt, hogy fájdalmas volt közöttük lenni. De Buxer is azt mondja, hogy ennek ellenére sosem vett észre semmilyen halláskárosodást Michaelnél. Michael szerette a zenét fülsüketítően hallgatni, de amikor Buxer lejátszott neki egy finom vonós hangszerelést a telefonban MJ azt is ugyanolyan jól hallotta.

A kérdés-feleletek alatt valaki megkérdezte Buxert a Morphine című dalról – egy újabb mestermunka, amit Michael zseniálisan írt meg. Buxer azt mondta, hogy MJ azt akarta, hogy a dalban gépek és szívdobogás hangjai legyenek – valami olyasmi, ami „egy test az asztalon” érzését kelti.

Volt jó pár kérdés a szövegekről, de Buxer azt válaszolta, hogy nem is emlékszik arra, hogy a szövegeket mikor írta MJ. Gyakran a folyamat végén vagy az utolsó pillanatban, míg a munka nagy részét a zene tette ki.

Talán ez az egyik oka annak, hogy Buxer – Michael sok más munkatársához hasonlóan – miért nem szereti túlságosan Michael dalainak a remixeit és új hangszereléseit. „Michael egy zenei építész volt.” – mondta – „Ha úgy akarod látni az épületet, ahogy megálmodták, akkor meg kell tartanod az építészt.” Felhozta a Billie Jeant, egy olyan dalt, amelynek két basszus vonala van – ezt Michael szándékosan konstruálta meg így. Ha valaki más készítette volna ezt a zenét, vélekedett Brad, akkor nem így tett volna. Michael évekig dolgozott a dalain és igazán mindent beleadott abba, hogy olyan jóvá tegye a zenét amennyire csak lehetséges emberileg. Néha Buxer szerint Michael még más művészeket is kritizált amiért nem dolgozták ki a dalaikat a teljes potenciáljukig.

Michael és Brad Buxer

Michael és Brad Buxer

Buxer a beszélgetés alatt végig hangsúlyozta (és ezt Michael más kollégái is gyakran említik), hogy mind Michael, mind Stevie Wonder azt az alapelvet követte a zenében, hogy „a kevesebb több”. A dalt nem szabad túlzsúfolni hangokkal, nem szabad, hogy bármi több legyen benne, mint ami illik bele és ami jobbá teszi a dalt. Hogy demonstrálja ezt Buxer lejátszotta a Hollywood Tonight egy demóját számunkra – azt aminek gyilkos basszusa van és Michael szöveges instrukciói hallhatóak a híd helyén. „Hallgassátok meg ez mennyire tiszta!” És tényleg az volt. A közönség tapsolt.

A kedvenc emléke Michaelről? „Egymást kergetni a szálloda halljain keresztül. Gyorsan tudott futni… Csak lógni, zenét írni, dolgozni a dalain, beszélgetni, nevetni és csak jól érezni magunkat.”

Az ilyen szavak világítanak rá a leginkább arra, hogy az olyan emberek számára, mint Brad Buxer és más vendégek ezen a szemináriumon, Michael nem egy szupersztár volt, hanem munkatárs és egy drága barát. És ezen az estén azért jöttek össze, hogy megosszák a barátságuk emlékeit. Köszönjük Mr. Buxer, Mr. Prince, Mr. Vibberts és Mr. Simms, hogy hallhattuk ezeket az emlékeket. És természetesen hatalmas köszönet Mr. Brad Sundbergnek azért, hogy megszervezte ezt az egyedülálló rendezvényt.

Lásd még: Steve Porcaro a Human Nature-ről, a For All Time-ról és a Chicago 1945-ről (rajongói beszámoló)

Középen Brad Buxer

Középen Brad Buxer

Michael Jackson és a Los Angeles-i áramszünetek

Korábban is írtam már Brad Sundberg hangmérnökről (lásd itt és itt), aki Michael mellett dolgozott a Bad, a Dangerous és a HIStory albumokon. Brad jelenleg a világot járja, hogy szemináriumok keretében beszéljen arról milyen volt MJ-vel dolgozni. Ezekről az előadásokról szuperlatívuszokban beszélnek a rajongók, akik már eljutottak rájuk. Brad nemcsak mesél, hanem bemutat exkluzív demókat, híres dalok olyan verzióit (alternatív változatok, acapellák stb.), amiket egyébként még korábban sosem hallhattak a rajongók.

Michael halálának 5. évfordulóján Brad szemináriuma “hazatér”, azaz Los Angeles-ben lesz egy több napos rendezvény, mégpedig a Westlake stúdióban, ahol Michael számos legendás dala készült. Ebből az alkalomból írta ezt a bejegyzést a Facebook oldalára:

Someone In The Dark

1991 nagy részében a Dangerous albumon dolgoztunk a Record One stúdióban a kaliforniai Sherman Oaksban – egy pár más stúdió mellett a városban. A szemináriumaimon nagy részletekbe bocsátkozom az ott eltöltött időmről és a három produkciós csapatról, amely részt vett a Dangerous album munkálataiban, amint azt már talán tudjátok is. Máig ez az egyik kedvenc projektem és nagyon jó érzés visszatekinteni és látni Michael hogyan „nőtt fel” és próbált ki új dolgokat ezen a lemezen.

Csodálatos produkciós csapataink voltak, élvonalbeli zenészek, nagyszerű étel, gyilkos dalok; még a speciális vendégek sorától is leesett az állunk (Nancy Reagan, Stephanie monacói hercegnő, a lányom Amanda és így tovább). A zene is egy új korszakba lépett Michael számára, de ezeket a sztorikat elteszem a jövő hónapra, egyelőre beszéljünk a stúdió áramszüneteiről.

A Los Angeles-i lakosok számára nem volt szokatlan, amire valami olyasmiként utaltunk, hogy „elsötétedés”, ami azt jelentette, hogy az áram egy kicsit kimaradozott vagy néha teljesen elment. Nem teszek úgy mintha tudnám, hogy ez miért történt, de valami köze volt ahhoz, hogy túl sok légkondicionáló, szárító, Marshall erősítő, fritőz, autómosó stb. ment egyszerre az egész városban. A városvezetés kérlelte az embereket, hogy egy kicsit fogják vissza az áramfogyasztásukat, de ez LA volt – mindig jól KELLETT kinézned és kényelmesen érezned magad. Így aztán… az áram néha elment.

Ezen az adott napon olyan dalokon dolgoztunk, mint a Keep The Faith és a For All Time, amikor a fények elkezdtek vibrálni, majd elhalványulni. Elsötétedés.

Hadd magyarázzak el valamit: az a helyzet, hogy a legtöbb lemezstúdión nincs ablak. Az ablakokon át hangok szűrődhetnek be az utcáról és megzavarhatják a felvételt és arra is ösztönözhetik a rajongókat, hogy hallgatózzanak és megpróbálják kilesni mit csinálunk. Úgyhogy… nincsenek ablakok. Ezt azt jelenti, hogy amikor elmegy az áram, akkor odabent koromsötét van.

Szóval elmegy az áram, mi pedig zseblámpák után tapogatózunk. Van egy kis kiabálás és nevetés, de mindenki nyugodt. Mindig voltak kéznél zseblámpák, mert a stúdiók eleve sötétek, úgyhogy adtunk egy-egy zseblámpát Michaelnek és a biztonsági csapatának. (Az ott Marcus és Michael egyik sofőrje, amint éppen benéznek a hűtőszekrénybe, ha nem tudnád.)

marcus gary

Michael talált magának egy helyet a nappali szoba egyik falánál és szórakoztatónak találta az egészet. Emlékszem, hogy eleinte nagyokat nevetett rajta, azután csak letelepedtünk, élveztük egymás társaságát és vakító zseblámpa csatákat rendeztünk a sötétben. Egy kellemes, váratlan szünet volt. Úgy esett, hogy épp nálam volt a fényképezőgépem aznap és készítettem pár képet (vakuval – emiatt nem nyilvánvaló rajtuk az áramszünet).

Mondják, hogy egy kép ezer szót tud mesélni, de nekem az idő egy pillanatát kapják el… és tényleg elmondanak néhány sztorit. Nézzétek meg azt a hatalmas kabátot Michaelen! Mindig fázott. Mindig. Világosan emlékszem, hogy amikor az áram elment a stúdióban, akkor a stúdió nagyon gyorsan fülledtté és meleggé vált, de szerintem Michael számára ez öröm volt, mert így fel tudott melegedni. Talán nulla olyan nap van LA-ben, amikor egy ilyen kabátra van szükséged, de Michael mindig be volt bugyolálva.

michael in the dark

Aztán ott van a könyv. Már biztos hallottad korábban, hogy szerette a könyveket a művészetről, történelemről, természetről stb. Igen, minden igaz ebből. Mindig volt egy halom könyv az irodájában… mindig figyelt, kérdezett és tanult.

Amit nehezebb látni azt nehezebb elmagyarázni. Dolgoztam olyan művészekkel, akik… nehéz természetűek tudnak lenni. Láttam már ökölharcokat a stúdióban, láttam producereket kiviharzani, olyan hisztiket, amitől egy felnőtt férfi is összerezzenne. De Michaelnél soha. Ő a profik profija volt és igazi klasszis. Jelent-e valamit az önmagában, hogy egy zseblámpával olvas egy könyvet? Természetesen nem, de azt jelképezi, hogy hogyan tudta kezelni a váratlant. Nem pánikolt és nem támasztott teljesíthetetlen követeléseket… nevetett, aztán kényelembe helyezte magát (és minket).

Három hét múlva szeretnélek bemutatni titeket valaki olyannak, aki nagy hatást gyakorolt rám a tehetségével, odaszántságával, bizalmával és barátságával: Michael Jacksonnak. Elhozom néhány barátomat, köztük Michael személyes szakácsait a Slam Dunk nővéreket, hogy főzzenek nektek és lefoglaltam a világhíres Westlake stúdiót, hogy házigazdája legyek a „Hazatérésnek”. Van egy nagyon különleges vendégem (higgyétek el ennek az embernek van néhány sztorija számotokra!), aki mind a négy napon csatlakozni fog hozzánk (június 23-26). Még mindig van pár jegy, úgyhogy ne várj az utolsó pillanatig – ott akarsz lenni ezen az egyszeri eseményen.

Megszerveztem, hogy június 27-én az egyetlen és egyedülálló Brad Buxer csatlakozzon hozzám egy ritka estére, amelyen zenével, nevetéssel, sztorikkal és ünnepléssel emlékezünk Michael zenéjére. Brad Buxer számtalan órát eltöltött Michaellel a stúdióban, turnén és Neverlandon – dalokat írtak együtt, hangszereltek, produceri munkákat végeztek. Ő tényleg az egyik legkedvesebb és legkreatívabb ember, akivel valaha találkoztam és akit örömömre szolgál a barátomnak nevezni. A Bradx2 egy olyan este lesz, amit nem akarsz elszalasztani…

A június keserédes időszak lehet sok MJ rajongó számára, de én úgy döntöttem, hogy úgy ünnepelem a zenéjét, a humorát, a páratlan tehetségét és a barátságát, hogy barátokkal lógok, sztorikat és mixeket cserélünk, találkozunk és megismerkedünk a rajongóival.

A színpadtól a stúdión át a ranch-ig és az áramszünetekig – nem volt még egy olyan ember, mint Michael és szeretném őt bemutatni nektek. Remélem csatlakozol hozzánk a jövő hónapban.

Több demó is kiszivárgott az elmúlt napokban

Akik járnak Michael Jackson fórumokra azok találkozhattak az elmúlt napokban három most kiszivárgott Michael Jackson demóval.

Az első a Days In Gloucestershire című dal volt.

Damien Shields blogja szerint ezen a dalon 2004-ben kezdett el dolgozni Michael két munkatársával, Brad Buxerrel és Michael Prince-szel. Michael éppen a tárgyalására várt miután egy 13 éves fiú gyermekmolesztálással vádolta meg. A tárgyaláson bebizonyosodott a sztár ártatlansága, de a per nagyon megviselte. Neverlandi birtokán nem volt hajlandó visszaköltözni a főépületbe miután a hatóságok 70 sheriffel felforgatták házkutatás címén (nem találtak semmi terhelőt) és az egyik korábban vendégházként funkcionáló bungalóban lakott gyermekeivel 2004-05-ben. Buxer és Michael Prince is ott tartózkodott egy-egy bungalóban és ekkor kezdtek el dolgozni ezen a dalon egy olyan “stúdióban”, amit Prince állított fel az egyik kis ház fürdőszobájában.

Michael és Brad arról beszélgettek éppen, hogy mik azok a dolgok, amik felvidítják őket, ha szomorúak és ekkor mesélte el neki Michael, hogy gyerekkorában egy turné keretében még a Jackson 5-al járt egy szép helyen Angliában, aminek Gloucestershire a neve és ez az egyik legkedvesebb gyerekkori emléke.

A dalnak csak egy versszaka és refrénje van, amit MJ ismételget a dalban:

Ölelj, amint régen tetted
Amint régen tettük mielőtt találkoztunk az ősszel
Nem kaphatom vissza
Az ifjúságom elment
Tényleg mindenünk megvolt

Ölelj, amint régen tetted
Nyarak Gloucestershire-ben
A levegő megváltozott
A város már nem fénylik
benned/rólad (?)

Refrén:

Bárcsak
meglátnánk Gloucestershire-t
Bárcsak
meglátnánk Gloucestershire-t
Újra

Nyilvánvalóan egy nagyon kezdetleges demó, ami nem alkalmas kereskedelmi forgalomba bocsátásra, legalábbis a szélesebb nagyközönség számára nem. Michael rajongói keménymagját persze az ilyen demók is nagyon érdeklik.

Korábban Teddy Riley is beszélt arról, hogy Michael hogyan készít “vázlatot” egy-egy dal ötletéről: “Bemegy (a stúdióba) és megcsinálja az első versszakot és a refrént és nem csinál rögtön második versszakot. Csak felvázolja az ötletet.”

Michael maga pedig így beszélt az alkotási folyamatáról: “Amikor írok azt csinálom, hogy először csinálok egy piszkozatot, egy durva verziót, csak hogy halljam a refrént, csak, hogy lássam mennyire tetszik a refrén. Ha működik számomra, amikor piszkozat, akkor tudom, hogy fog működni… Ugyanezt a folyamatot végigcsinálom minden dallal. A melódia a fontos. A melódia a legfontosabb. A melódia az ami meg tud engem ragadni és akkor továbbmegyek a következő lépésre.”

Ez a dal egy ilyen nagyon kezdetleges vázlat formájában maradt. Érdekesség egyébként, hogy Michael teljesen helytelenül ejti benne Gloucestershire nevét – úgy látszik néha még angol anyanyelvűeknek is nehéz bizonyos szavak kiejtése 🙂 .

Forrás: http://www.damienshields.com/jackson-5-visit-to-gloucestershire-inspires-unreleased-michael-jackson-recording-three-decades-later/

A másik kiszivárgott dal a People of the World.

Ez nem teljesen ismeretlen a Michael Jackson rajongók számára, hiszen sok-sok évvel korábban már hallhatták a japán J-Friends elnevezésű gyerekkórus előadásában. Michael 1998-ban írta a számukra jótékony céllal egy földrengést követően. Japán szöveget Yasushi Okimoto írt hozzá. A most kiszivárgott változat Michael demója, amin ő maga énekli a dalt, természetesen angol szöveggel. Ez is egy elég kezdetleges demó, sok helyen inkább csak dúdol benne MJ. Tematikailag és zeneileg is a Heal the Worldre emlékeztet. A J-Friends verziója japánban annak idején kislemezként is megjelent.

A harmadik kiszivárgott dal a Hollywood Tonight demója.

A Hollywood Tonight című dal az első posztumusz Michael Jackson albumon, a Michaelen jelent meg 2010-ben. Annak a verziónak Teddy Riley volt a producere – sokan úgy érezték elnagyolta a munkát, valamint hogy megváltoztatta Michael eredeti vízióját a dallal kapcsolatban. Például a Michael albumon kihagyták a szövegből a “because she’s only fifteen” (“mert még csak 15 éves”) sort abban a részben, ami arról szól, hogy a főszereplő lány a karrier érdekében mi mindenre hajlandó (például arra, hogy “forró trükköket adjon férfiaknak”). Nyilvánvaló, hogy a lány korára való utalást azért hagyták ki a posztumusz változatból, mert nem akarták, hogy a média valami mást interpretáljon bele a dalba, mint amiről szól. (Ha a They Don’t Care About Us-t antiszemitának tudták nyilvánítani, akkor sosem lehet alábecsülni a rosszindulatot.)

Az album verzióba belekerült egy rap betét is, amely arról szól, hogy a lánynak végül is sikerül megvalósítania hollywoodi álmát és sztár lesz, de ezt olyan áron, hogy most attól boldogtalan, hogy életét a paparazzik kereszttüzében éli. Ez a szöveg elviszi a dalt egy más irányba, mint amiről Michael eredeti verziója szól, amiben ez nincs benne. Olyan szempontól persze érthető a rap betét a dal közepén, hogy az a rész nem volt kész a demón – Michael itt csak elkiáltja magát, hogy “bridge!”, szöveges instrukciókat ad és “áriázik” egy kicsit. Persze attól, hogy kénytelenek voltak oda valamit beszúrni még nem feltétlenül kellett volna a dal témáját más irányba vinni, mint amiről eredetileg szólt. Pláne, hogy Michael még hátra is hagyott egy szöveget a bridge-hez:

She doesn’t even have a ticket
She doesn’t even have a way back home
She’s lost and she’s alone
There’s no place for her to go
She is young and she is cold
Just like her father told her so”

Még jegye sincs
Még haza sem tud menni
Elveszett és egyedül van
Nem tud sehová sem menni
Fiatal és fázik
Ahogy az apja megmondta neki

A videó alapján is úgy tűnik, hogy azok, akik poszthumusz meghatározták a dal sorsát szerettek volna egy valamivel vidámabb történetet kihozni abból a dalból, amely azonban eredetileg pont nem egy vidám hollywoodi sikersztori és nem is egy High School Musical – éppen ellenkezőleg. Az eredeti dal hollywoodi álom csábításának buktatóiról szól és nincs feloldozás happy enddel a végén – és nem azért mert sztárként paparazzik követik a lányt. Michael verziójában a lányból eleve sohasem lesz sztár.

Mivel a demó befejezetlen valamit kellett vele kezdeni, ha ki akarták adni – új hangszerelést csinálni stb., de sok rajongó valószínűleg jobban örült volna, ha művészileg jobban tiszteletben tartották volna Michaelt és hűségesebbek lettek volna az eredeti elképzeléseihez.

A Hollywood Tonight demóján sok éven át dolgozgatott Michael – nagyrészt 1999-ben, de néhány hónappal a halála előtt, 2008 októberében készült a legutolsó változat.

Állítólag a napokban várható további néhány demó kiszivárogtatása.

Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix (album)

BloodOnTheDanceFloor

.

Megjelenés: 1997. május 20.

A felvétel ideje: 1991-1997

Kislemezei: Blood on the Dance Floor, HIStory/Ghosts, Is It Scary (utóbbi kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban nem)

Stílus: pop, R&B, funk, indusztriális, new jack swing, gót, house, techno

Kiadó: Epic

.

(Az albumot hibrid mivolta miatt felsoroltam Michael remix és stúdióalbumai között is, így mindkét helyről ide vezet a link.)

A Blood on the Dance Floor a Spotify-on:

A Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című album egy hibrid album, amelyet nehéz besorolni. Tizenhárom dalából nyolc a HIStory album dalainak különféle dance remixei, de van rajta öt új dal is, amelyek korábban még sehol nem jelentek meg. Általában a remix albumok kategóriájába sorolják, de van aki az öt új dal miatt, amelyek fontos darabjai Michael Jackson pályafutásának, számon tartja a stúdióalbumai sorában is.

Michael EP-ként (Extended Play) szerette volna kiadni az öt új dalt és talán ez is lett volna a legjobb megoldás, ám lemezcége a Sony ragaszkodott a remixekhez és ahhoz, hogy azokkal kiegészítve albumként jelenjen meg a Blood on the Dance Floor. Amint azt egy rajongói magazinnak adott interjúban a ’90-es évek végén elárulta, maga Michael sem volt oda a remixekért: “A legkevesebb amit mondhatok, hogy nem tetszenek… nem tetszik, hogy jönnek és teljesen megváltoztatják a dalaimat. De a Sony azt mondja a srácok imádják a remixeket…” [1]

A Blood on the Dance Floor érdekesebb részét kétségtelenül az album első öt dala – az öt új dal – képezi. Annak ellenére, hogy a címadó dal jól táncolható, valójában ezen az albumon nincs örömzene és nincsenek himnuszok sem. Tematikailag az egész album sötét tónusú és pesszimista, amelyen egy kiábrándult Michael Jackson énekel a társadalmi dekadenciáról. A címadó dal – amely eredetileg az 1991-es Dangerous albumra készült, de arra nem került fel – a partnerek felelőtlen váltogatásáról szól, melynek során a főszereplő összeakad egy veszélyes nővel, aki meggyilkolja őt a táncparketten. A kapcsolatok elsekélyesedéséről, felszínessé válásáról, a megcsalásról szól a Superfly Sister című dal is. A Morphine-ban Michael saját gyógyszerfüggőségéről énekel zenei megoldásokkal és ellenpontozással ábrázolva a fizikai és pszichikai fájdalmat és a drog átmeneti enyhülést hozó hatását, hogy aztán annak elmúltával ismét visszacsöppenjen a rideg valóságba. A Ghosts és az Is It Scary két metaforikus horror, amelyek furcsa módon bizonyos szövegrészeken még osztoznak is. “Ezekben Jackson egy tükröt tart a társadalom elé, amely őt megveti, és arra kéri, hogy lássa meg a saját groteszk tükörképét. „Ijesztő-e ez a számodra?” – kérdezi. A dalok és kísérő vizuális megjelenítésük nem csupán roppant öntudatosak, de arról árulkodnak, hogy szerzője tisztán érti az őt körülvevő és kísértő toxikus erőket.” [2]

Zeneileg az első öt dal a pop, a funk, az indusztriális funk, a new jack swing, az R&B és a gót területein mozog, míg a remixek nagyrészt house és techno verzióban dolgozzák fel a HIStory album nyolc dalát. Azoknak, akik szeretik a remixeket ezek is érdekesek lehetnek annak ellenére, hogy nem MJ vízióját képviselik az adott dalokról, hanem olyan producerekéit, mint Jimmy Jam és Terry Lewis, Tony Moran, Frankie Knuckles vagy Wyclef Jean. Az első öt dal elkészítésében és felvételében Michael segítségére olyan régi munkatársai voltak, mint Teddy Riley, Brad Buxer, Bryan Loren vagy Bill Bottrell. Az Is It Scary társszerzői Jimmy Jam és Terry Lewis voltak.

Az album 1997. május 20-án jelent meg, kevesebb, mint két évvel a HIStory után, mintegy annak a kiegészítéseként, amint arra a teljes címe is utal. Az Egyesült Államokban egyáltalán nem promótálták, így a Billboard fő album slágerlistáján csak a 24. helyig jutott, az R&B slágerlistán pedig a 12. helyig, de több más országban – többek között az Egyesült Királyságban – Nr. 1. volt. Kislemezként, videoklippel támogatva elsőként a címadó dalt adták ki, amely az albumhoz hasonlóan sikeres volt az USA-n kívül (az Egyesült Királyságban Nr. 1.), míg az USA-ban promóció hiányában szinte észrevétlen maradt. A második kislemez a HIStory című dal Tony Moran által készített remixe és a Ghosts volt dupla A-oldalas kislemezként – előbbi dalhoz készült külön videó. Itt kell megemlíteni Michael szintén 1997 májusában megjelent csaknem 40 perces zenés-táncos kisfilmjét, a Ghosts-ot, amelyben a Blood on the Dance Floor albumról a Ghosts és az Is It Scary, a HIStory-ról pedig a 2 Bad hangzik el.

A New York-i zene- és filmkritikus, Armond White úgy vélte: „Az éneke még soha nem volt annyira fájdalommal teli és merész, mint új anyagot jelentő első öt dalban. A Blood on the Dance Floor egy kiengesztelhetetlen intelligencia vitalitásával rendelkezik… egy kihívás az ártalmatlan fekete popzene koncepciójával szemben.”  [3]

Neil Strauss, a New York Times kritikusa pedig azt írta a Blood on the Dance Floor új dalairól: „Igazi fájdalom és pátosz van ezekben az új dalokban… Jackson fájdalma gyakran a világ mulatsága és ez valószínűleg igaz az új dalaira is, amelyek a fájdalomcsillapítókon, a szexuális promiszkuitáson és a nyilvános imázson rágódnak. Sok dalban Jackson olyan, mint az Elefántember, aki azt kiabálja, hogy ő is emberi lény… Alkalmazkodva Jackson sötétebb hangulatához, a zene is dühösebb és haragosabb lett. A fémlemezekként ropogó ütemekkel és a sűrített gáz módjára sziszegő szintetizátorokkal ez indusztriális funk… kreatív értelemben Jackson új területre lépett.” [4]

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Blood on the Dance Floor Michael Jackson, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley
2. Morphine Michael Jackson Michael Jackson
3. Superfly Sister Michael Jackson, Bryan Loren Michael Jackson
4. Ghosts Michael Jackson, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley
5. Is It Scary Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson
6. Scream Louder (Flyte Tyme Remix) (duet with Janet Jackson) James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson
7. Money (Fire Island Radio Edit) Michael Jackson Michael Jackson, Terry Farley, Pete Heller
8. 2 Bad (Refugee Camp Mix) Michael Jackson, Bruce Swedien, René Moore, Dallas Austin Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Bruce Swedien, René Moore, Te-Bass, Pras
9. Stranger in Moscow (Tee’s In-House Club Mix) Michael Jackson Michael Jackson, Todd Terry
10. This Time Around (D.M. Radio Mix) Michael Jackson, Dallas Austin, Bruce Swedien, René Moore Dallas Austin, Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer), René Moore (társ producer), David Morales
11. Earth Song (Hani’s Club Experience) Michael Jackson Michael Jackson, Bill Bottrell (társ producer), David Foster
12. You Are Not Alone (Classic Club Mix) R. Kelly R. Kelly, Michael Jackson, Frankie Knuckles, Satoshi Tomiie
13. HIStory (Tony Moran’s HIStory Lesson) Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Tony Moran, Bob Rosa

Eredetileg tervezték az albumon az On The Line, az In The Back (mindkettő demója végül megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collection-ön) és a Tabloid Junkie egy remixének megjelenését is.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 24.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 2.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 16.
Spanyolország: 1.
Németország: 2.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 6 millió

Ebből

  • USA: 1 millió

Források:

[1] Interjú Michael Jacksonnal – Black and White magazin (a belinkelt cikk 1996 júliusára teszi a beszélgetés időpontját, de ez nem lehet helyes, mivel a beszélgetésben szó van Michael Jackson kisfiáról, aki 1997. február 13-án született, a Blood on the Dance Floor album pedig 1997 májusában jelent meg)
http://maljas.republika.pl/wywiady/bw.html
[2] Joseph Vogel – “Én vagyok a fenevad, akit vizualizáltál?” – Michael Jackson kulturális meggyalázása (Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop, 2012. július 4.)
https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2013/10/28/en-vagyok-a-fenevad-akit-vizualizaltal-michael-jackson-kulturalis-meggyalazasa/
[3] Armond White – Keep Moving: The Michael Jackson Chronicles (2009. augusztus)
[4] Neil Strauss – Review of Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix (New York Times, 1997. május 20.)

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

HIStory: Past, Present and Future, Book I (album)

HIStoryMegjelenés: 1995. június 16.

A felvétel ideje: 1994. január – 1995. április

A felvétel helye: Hit Factory (New York), Record One, Larrabee, Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)

Kislemezei: Scream, You Are Not Alone, Earth Song, They Don’t Care About Us, Stranger in Moscow, (valamint a This Time Around kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban nem)

Stílus: pop, R&B, funk, soul, hip-hop, rock

Kiadó: Epic

A HIStory a Spotify-on (mivel az 1. CD egy greatest hits válogatás, ezért csak az új albumot jelentő 2. CD anyagát tettem ide be):

Az 1995-ben megjelent HIStory: Past, Present and Future, Book I (röviden: HIStory) minden bizonnyal Michael Jackson “legnehezebb” albuma (eltekintve a HIStory kiegészítésének is tekinthető Blood on the Dance Floortól). Készítésekor Michael élete egyik legsötétebb periódusán volt túl, miután 1993-ban gyermekmolesztálással vádolták meg, s az ezzel kapcsolatos élmények – bizonyítékok nélküli nyilvános meghurcolása, a sajtó szenzációhajhász rágalomhadjárata, az ellene folytatott boszorkányüldözés – nagyban meghatározták az album hangulatát és témáit. Ő maga is önéletrajzi ihletésűnek mondta az albumot: „Nem tervezem, hogy a közeljövőben újabb könyvet írok. Ha tudni akarod hogy érzek, akkor hallgasd meg a HIStory-t. Az egy zenés könyv.” [1] – mondta egy a rajongóival folytatott 1995-ös internetes chat során.

A kritikusok egy részének nem tetszett ez a dühös Michael Jackson. A ’régi’ Michael Jacksont akarták: az élénk, fesztelen melódiákat és a táncra csábító szövegeket. A HIStory nyíltan ellenszegül ezeknek a várakozásoknak. Hangzásvilágában előre mozdult miközben továbbra is keresztezte és vegyítette a különféle stílusokat (beleértve a hip-hopot, az indusztriális funkot és a nagyzenekari popot). Tematikailag inkább konfrontálódó volt, mintsem hogy kikerülje Jackson összetett érzelmi állapotát. Azonban kifelé is tekintett azzal, hogy gyötrelmeit és felháborodását nagyobb szociális ügyekhez kötötte, mint amilyen a média szenzációhajhászása, a materializmus, a diszkrimináció és az elidegenedés. Miközben ez a megközelítés ad néhány nyers pillanatot (és olyan dalokat, amelyek nem rendelkeznek a korábbi albumok kereskedelmi vonzerejével) úgy tűnik, hogy ez fel is szabadítja Jacksont – és ennek eredménye az, hogy ezen az albumon található néhány politikailag leghatásosabb, érzelmileg legőszintébb és művészileg legerőteljesebb dala.” [2] – írja Joseph Vogel Man in the Music című könyvében.

A HIStory eredetileg egy Michael korábbi slágereiből álló válogatás album lett volna, azonban annyi új dalt készített abban az időben, hogy végül dupla album lett, amelynek első korongja az eredetileg tervezett slágerválogatás, míg a másodikon 15 új dal található (egészen pontosan 14, mert a Come Together című Beatles dal feldolgozása korábban már hallható volt Jackson 1988-as Moonwalker című filmjében).

„Igazság szerint nem nagyon akartam, hogy az album a régi dalokról szóljon. Ez egy greatest hits album, de számomra a greatest hits albumok unalmasak. És tovább akartam alkotni. Az új dalok nagyon mások – nagyon önéletrajzi ihletésűek. Úgy értem szívből jönnek – rólam szólnak.” [3] – mondta Jackson.

Az album legkorábban elkészült dalai a Stranger in Moscow, a Childhood és a Money voltak, amelyeket Michael még a Dangerous turnén írt meg 1993 második felében hotelszobákban a turné zenei igazgatója, Brad Buxer közreműködésével. A Stranger in Moscow – amelyet ténylegesen Moszkvában írt – Michael magányát és elszigeteltségét fejezi ki egy idegen országban, miközben a saját hazájában is kitaszított. A Money a gátlástalan kapzsiságról szól, amely többek között az ellene felhozott vádakat is motiválta. A Childhoodban saját elveszett gyermekkoráról énekel. Ez az anyag képezte az album alapját, amikor visszatértek az Egyesült Államokba.

1994 januárjában földrengés rázta meg Los Angelest és emiatt Michael úgy döntött, hogy a lemez felvételeinek idejére átköltözik csapatával a keleti partra, a New York-i Hit Factory-ba. Pályafutása során először dolgozott együtt Jimmy Jammel (James Harris III) és Terry Lewis-szal – azzal a legendás producer párossal, amelynek nevéhez húga, Janet Jackson legnagyobb sikerei fűződnek.  Jam és Lewis szerzőként, illetve társszerzőként három dalhoz járult hozzá az albumon: a Screamhez, amely az album elsőként kiadott kislemeze volt és amelyen Michael Janettel énekel duettet, a Tabloid Junkie-hoz, valamint a címadó History című dalhoz. Ezenkívül producerként a 2 Bad című dalban is segédkeztek. Megjelenik az albumon továbbá Dallas Austin (társszerző a 2 Bad-ben és a This Time Around-ban – utóbbiban társ producer is), valamint R. Kelly (a You Are Not Alone szerzőjeként) is. Michael korábbi munkatársai közül visszatért David Foster, akivel utoljára az Off The Wallon dolgozott együtt. A HIStory-n a Childhood és a Smile produceri munkáiban vett részt, valamint segített befejezni az Earth Songot, amelyet Michael eredetileg a Dangerous című albumra írt. Továbbra is Michael mellett volt az Off The Wall óta hűséges hangmérnöke, Bruce Swedien. Az albumon közreműködött továbbá Slash, a Boyz II Men, a rapper Notorious B.I.G és – szintén rapperként – a kosárlabdázó Shaquille O’Neal.

A második CD tizenöt dalából Michael hetet jegyez egyedüli szerzőként és további ötöt írt másokkal együtt.  Amint az Entertainment Weekly kritikusa, Loundon Wainwright írta: „A They Don’t Care About Us metsző, szaggatott ütemei és zsúfolt harmóniái, vagy a kecses Stranger in Moscow többrétegű, aprólékosan hangszerelt textúrái senki mástól nem származhatnának, csak Jacksontól.” [4] A maradék három dal két feldolgozás (a korábban már említett Come Together a Beatlestől és a Smile Charlie Chaplintől), valamint az R. Kelly által írt You Are Not Alone.

Az eredeti tervek szerint 1994 végén adták volna ki az albumot, de Michael szokásához híven csúszott. A csapat 1994 végén visszatért Los Angelesbe és a Record One, a Larrabee valamint a Westlake stúdióban fejezte be a HIStory-t.

Az album címe, amely angolul egy szójáték (a history egybe írva azt jelenti történelem, a his story külön írva pedig azt, hogy az ő története) Dan Beck ötlete volt, aki a marketingért felelős szakember volt akkoriban a lemezcégnél.

A borító és a kísérő reklámkampány (például a Budapesten forgatott reklámfilm) önmagában is kritikát váltott ki “megalomániája” miatt. Joseph Vogel Man In The Music című könyvében így ír: „A HIStory album borítója, amely Jacksont szoborként ábrázolja – valamint az ehhez társuló promóciós megmozdulások valóban sugároznak némi arcátlanságot. Azonban Jackson számára, azután, hogy halottnak nyilvánították a molesztálási botrány után, ez egyfajta Muhammad Ali stílusú dacos kinyilatkoztatás volt („én vagyok a legnagyobb”). A borítón látható kép mint egy militáns boxolót ábrázolja őt: bátran, ökölbe szorított kezekkel, magabiztosan. Különösképpen egy táncos számára a test halhatatlanná tétele, a képmása szó szerinti átalakulása műalkotássá értelmet nyer.

Természetesen PR fogás is volt ez – klasszikus P.T. Barnum féle showbiznisz. ’Azt akartam, hogy mindenki odafigyeljen.’ – mondta Diane Sawyernek. Jackson szerette meglepni az embereket, valami olyannal előállni, amit még sosem láttak azelőtt. Ez a Michael Jackson paradoxon egy klasszikus demonstrációja volt. Emberként a barátai szerint félénk és szerény volt és nem vette magát túl komolyan; de tudta hogyan játsszon, hogyan csináljon show-t, hogyan tűnjön el évekre, hogy aztán az életnél is nagyobb alakban térjen vissza. A HIStory promóciójával éppen ezt tette. Mindössze egy évvel korábban kritikusai jelentéktelennek nyilvánították. Most ismét a címlapokon volt: emberek beszéltek, emberek dühöngtek, emberek izgatottak voltak. De a világon mindenki tudta, hogy érkezik az új albuma.” [2]

Michael és Janet a Screamben

Michael és Janet Jackson a Screamben

Az első kislemez, a Janettel énekelt duet, a Scream 1995. május 31-én jelent meg és az amerikai Billboard slágerlista ötödik helyén nyitott.  Ma, az Internet és az iTunes korában, már nem számít ritkaságnak, hogy egy dal akár az első helyen debütáljon, de akkoriban ezzel Jackson a Beatles Let It Be-jének több évtizedes rekordját döntötte meg, mint a slágerlistára a legmagasabb pozícióban belépő dal. Maga az album pedig ennél is jobb helyen – az elsőn – debütált.

Mindazonáltal érezhető volt, hogy az Egyesült Államokban Jackson korábbi népszerűsége megroppant, amely nyilvánvalóan nagyrészt az 1993-as vádra volt visszavezethető. Noha semmi bizonyíték nem volt a bűnösségére, az amerikai média mégis bűnösnek könyvelte el és kérlelhetetlen volt vele szemben. Az album kritikái sokszor nem is a zenére fókuszáltak, hanem ad hominem támadásokra.

Jim Farber, a New York Daily News című bulvárlap újságírója például így írt: „Jelentkezzenek. Önök közül hányan kényszerültek arra, hogy lemondják az utolsó turnéjukat és vesztettek el egy multimillió dolláros Pepsi támogatást mivel minden létező médium azt a vádat visszhangozta, hogy ön molesztált egy fiatal fiút? Ha ez jellemzi az ön életének utóbbi két évét, akkor az új Michael Jackson album önnek készült. Mindenki más egy kicsit kirekesztettnek érezheti magát. A tizenöt új Michael Jackson dal közül tizenegy a HIStory-n az énekes zenéjét arra használja, hogy visszafizessen a vádlóinak.” [5]

Hogy miért várták el azt a kritikusok, hogy saját életének eseményei, élményei ne legyenek hatással Jackson zenéjére, témáira és egy olyan traumatikus időszak után is, amin éppen túl volt Rock With You könnyedségű dalokat alkosson, vagy, hogy miért vitatták el Jackson jogát arra, hogy dühös legyen, arra igazán egyik sem adott magyarázatot.

A New York-i zene- és filmkritikus, Armond White úgy vélte, hogy sok kritikustársa roppant szűklátókörűen közelítette meg az albumot, amelynek személyes témái valójában fontos társadalmi üzeneteket is hordoznak: „A HIStory azért különleges, mert egy olyan nagyágyú, mint Jackson ilyen bámulatosan meri artikulálni a szociális zavarokat. A They Don’t Care About Us-tól a Screamig Jackson a mainstream tudatba emeli az amerikai élet zavarait, nemzetünk elveszett emberiességének komoly kérdéseit… Ízetlen dolog a kritikusoktól amiatt panaszkodni, hogy a HIStory dühe személyesen motivált – természetesen az. De fontos, hogy Jackson kiszélesíti azt és az irdatlan dühön túl a nemzeti és univerzális károk állapotaira vonatkoztatja.”  [6]

A kapzsiság, a hatósági korrupció, a média manipulációja és elbulvárosodása nem csupán Jackson személyes ügye. A magány, a kirekesztettség, a sehova sem tartozás érzését sem ő egyedül éli meg, így aztán igazságtalan az a vád, hogy az album témái mindenki más számára értelmezhetetlenek. Talán a média egy része csupán nem akarta érteni és értelmezni ezeket a témákat – lévén ők maguk is erőteljesen érintettek voltak, mint a Jackson elleni rágalomhadjárat közvetítői és sok esetben tevékeny szítói.

Akárhogyan is, az tény, hogy ekkora Jackson és az amerikai média viszonya végleg elmérgesedett és innentől fogva gyakorlatilag élete végéig sok jóra nem számíthatott tőlük. A HIStory idején például megvádolták azzal, hogy az album egyik dala, a They Don’t Care About Us “antiszemita”.  Ennek oka az volt, hogy a dalszöveg tartalmaz egy olyan részt, amiben azt énekli “jew me, sue me” (“zsidózz le, perelj be”), illetve “kick me, kike me” (“rúgj belém, bibsizz le”). A szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy Jackson azonosul a diszkrimináció és az elnyomás áldozataival, nem pedig szidalmazza őket, ennek ellenére a média mesterségesen szított “botránya” gondoskodott arról, hogy a dalt ne nagyon játsszák az amerikai rádiók, s ennek megfelelően az amerikai slágerlistán se legyen esélye jó helyezésre (a Billboard nemcsak az eladásokat veszi figyelembe slágerlistája összeállításánál, hanem azt is mennyit játszanak a rádiók egy dalt), noha a világ számos más országában sláger volt. A dal ellen a kiadásakor folytatott kampány ellenére a They Don’t Care About Us ironikus módon ma Jackson egyik legnépszerűbb videója a YouTube-on – csak a Thriller rendelkezik nagyobb nézettséggel. Az album egy másik nagy slágerét, a környezetvédelmi himnuszt, az Earth Songot pedig ki sem adták az USA-ban, noha számos más országban első helyet ért el a slágerlistán – az Egyesült Királyságban például karácsonyi Nr. 1 volt, amit ott mindig kiemelt fontosságú. Az album kislemezei közül az Egyesült Államokban csak az ártalmatlan szerelmes dal, a You Are Not Alone ért el első helyet, pedig az album több dala ennél sokkal mélyebb, személyesebb és zeneileg is érdekesebb.

Az 1993-as vád és az amerikai média ellenséges viszonyulása Jacksonhoz az album ottani kereskedelmi szereplésére is rányomta a bélyegét. A  végül 3,5 millió eladott példánnyal (dupla lemez lévén ez kétszer számolva hétszeres platina státuszt jelent az USA-ban) ugyan sokan kiegyeznének, de Jackson korábbi eladásaihoz képest ez szerénynek volt mondható. Más országokban azonban jóval sikeresebben szerepelt.

Az is tény, hogy az album nehezebb témáira rá kell hangolódni. Amint Vogel írta a Man in the Music-ban: “A HIStory bizonyára kevésbé megközelíthető, mint Jackson sok más albuma; ugyanakkor sokkal kielégíthetőbb is lehet. Az album csúcspontjai valószínűleg olyan magasak, mint bármelyik albuma csúcspontjai a Thriller óta. A briliáns nyitó trió (Scream, They Don’t Care About Us, Stranger in Moscow) mellett az Earth Song, a Little Susie és a Smile Jackson legjobb zenei teljesítményei közé tartozik. Ezek egyike sem hagyományos pop dal, mégis mindegyik kínál valami egyedit, erőteljest és időtlent.

A HIStory kétségtelenül Jackson leginkább politikai albuma is. A diszkriminációtól (They Don’t Care About Us) elkezdve a média manipuláción át (Tabloid Junkie, Scream) a féktelen materializmusig, az intézményesült korrupcióig (Money, D.S.) és a környezetvédelmi aggodalmakig (Earth Song) mindenféle témát érint. Miközben az Off The Wall jótékony menekvést és felszabadulást kínált a zenén és a táncon keresztül, addig a HIStory egy érettebb album, arra kényszerítve a hallgatót, hogy szembenézzen a nyugtalanító valósággal abban a világban, amiben élünk.” [2]

A HIStory egy Grammy díjat kapott, mégpedig a Scream révén, amely a legjobb rövid formátumú zenei videó kategóriában nyert. Továbbá a You Are Not Alone-t jelölték az év dala kategóriában, valamint maga az album is jelölést kapott az év albuma kategóriában, de ezeket nem nyerte el.

Az American Music Awardson 1996-ban Michaelt választották az év kedvenc férfi pop/rock művészévé. Az MTV Video Music Awardson a Scream tarolt: nyert a legjobb tánc videó, a legjobb koreográfia és a legjobb művészi rendezés kategóriában is.

Az albumot 2013-ban újramaszterelték és újfajta csomagolásban újra kiadták Németországban.

Az albumon szereplő dalok listája:

HIStory begins (1. lemez):

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Billie Jean Michael Jackson Michael Jackson, Quincy Jones
2. The Way You Make Me Feel Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
3. Black or White (featuring L.T.B.) Michael Jackson, rap szöveg: Bill Bottrell Michael Jackson, Bill Bottrell
4. Rock With You Rod Temperton Quincy Jones
5. She’s Out Of My Life Tom Bahler Quincy Jones
6. Bad Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
7. I Just Can’t Stop Loving You (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
8. Man In The Mirror Siedah Garrett, Glen Ballard Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
9. Thriller Rod Temperton Quincy Jones
10. Beat It Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
11. The Girl Is Mine (with Paul McCartney) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
12. Remember The Time Teddy Riley, Michael Jackson, Bernard Belle Teddy Riley, Michael Jackson
13. Don’t Stop ‘Til You Get Enough Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
14. Wanna Be Startin’ Somethin’ Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
15. Heal The World Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)

HIStory continues (2. lemez):

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Scream (duet with Janet Jackson) James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson
2. They Don’t Care About Us Michael Jackson Michael Jackson
3. Stranger in Moscow Michael Jackson Michael Jackson
4. This Time Around (featuring The Notorious B.I.G.) Michael Jackson, Dallas Austin, Bruce Swedien, René Moore Dallas Austin, Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer), René Moore (társ producer)
5. Earth Song Michael Jackson Michael Jackson, Bill Bottrell (társ producer), David Foster
6. D.S. Michael Jackson Michael Jackson
7. Money Michael Jackson Michael Jackson
8. Come Together John Lennon, Paul McCartney Michael Jackson, Bill Bottrell
9. You Are Not Alone R. Kelly R. Kelly, Michael Jackson
10. Childhood (theme from “Free Willy 2”) Michael Jackson Michael Jackson, David Foster
11. Tabloid Junkie Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis
12. 2 Bad Michael Jackson, Bruce Swedien, René Moore, Dallas Austin Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Bruce Swedien, René Moore
13. HIStory Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis
14. Little Susie Michael Jackson Michael Jackson
15. Smile John Turner, Geoffrey Parsons, Charles Chaplin David Foster, Michael Jackson

A kiadott kislemezeken túl tervezték a Smile kislemezen történő kiadását is, de ezt az utolsó pillanatban lefújták.  Ritka gyűjtői példányok léteznek.

Eredetileg a HIStory-ra szánt, de végül a Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című albumon megjelent dalok: Is It Scary, Ghosts, Morphine.

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Why (a Michael Jackson unokaöccseiből álló 3T együttes Brotherhood című albumán jelent meg a 3T együttes és Jackson közös előadásában), On The Line (demója végül a 2004-es The Ultimate Collection című válogatás albumon jelent meg), Much Too Soon (eredetileg az 1980-as évek elején írt, majd a HIStory idején ismét felvett dal, végül a posztumusz Michael című albumon jelent meg), Innocent Man, Face.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 1.
Spanyolország: 2.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 18 millió

Források:

[1] Simulchat with Michael Jackson (1995. augusztus 17.)
http://www.positivelymichael.com/forums/showthread.php?7502-1995-Simulchat-with-Fans&s=9b1fad04703731971212c27eb523c9a4
[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[3] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)
[4] Loundon Wainwright III – Review of HIStory: Past, Present and Future, Book I (Entertainment Weekly, 1995. június 23)
[5] Jim Farber – Michael’s ’HIS’-sy Fit (New York Daily News, 1995. június 19.)
[6] Armond White – Keep Moving: The Michael Jackson Chronicles (2009. augusztus)

http://www.mjtunes.com/modules/mydownloads/singlefile.php?lid=953

Rob Hoffman (Robmix) emlékei Michael Jacksonról

Az alábbi beszámolót, illetve sztorikat Robert Hoffman (Robmix) osztotta meg a hangmérnökök, zenei technikusok által látogatott Gearslutz internetes fórumon.  Hoffman a HIStory című albumon dolgozott együtt Michael Jacksonnal technikusként.

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger
Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

“Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy MJ-vel dolgozzam a pályafutásom korai szakaszában. Hihetetlen művész volt. Tehetséges a legvadabb álmainkon is túl. Roppant nagylelkű és szorgalmas. A New York-i Hit Factory-ban asszisztensből váltam szabadúszó hangmérnökké [Bruce] Swedien és MJ felügyelete alatt. Úgy volt, hogy Los Angeles-ben kezdenek, amikor a Northridge-i földrengés bekövetkezett, ezért átköltöztek New Yorkba. Az egyik szoba teljesen Bruce-é volt, a másik az író szoba volt. Én eleinte Bruce szerzőtársának René Moore-nak voltam az asszisztense. Készítettem dolgokat Renével és Bruce bejött és elmondta mit csináltam rosszul, ott ült néhány órát és kiigazított minket. Pár hónap után MJ is megérkezett és a teljes turnéfelszerelés is Brad Buxerrel, Andrew Schepsszel és Eddie Delenával. Tovább asszisztáltam nekik, amíg az egész csapat vissza nem költözött LA-be – ahová úgy döntöttek engem is visznek magukkal. Napközben Bruce-nak asszisztáltam, éjjel segítettem minden másban, amiben tudtam – asszisztáltam, hangmérnöki munkát végeztem, programoztam és egy dalban még gitároztam is. Két szobánk volt a Record One-ban és két szobánk Larrabee-ben, ahol találkoztam Johnnal. New Yorkban egy ponton gyakorlatilag az összes szobát elfoglaltuk a Hit Factory-ban. A csapat nagyszerű volt és nagyon sokat tanultam tőlük. Tanultam a hangmérnöki munkáról Bruce Swedientől, Johntól és Eddie-től és olyan producerekkel dolgoztam együtt, mint MJ, [Jimmy] Jam és [Terry] Lewis, Babyface, David Foster, Teddy Riley és Dallas Austin.

Tulajdonképpen először megkértek, hogy távozzak a projektből, mert túl sok ember volt ott és MJ nem ismert engem. Szerencsére 10 nap múlva visszavettek. A zárópartin MJ nagyon szabadkozott emiatt és kifejezte a háláját. Igazán a legőszintébb ember, akivel csak találkozhatsz.

Néhány emlék össze-vissza:

Egy reggel MJ bejött egy új dallal, amit éjszaka írt. Behívtunk egy gitárost és Michael elénekelte neki minden akkord minden hangjegyét. „Itt az első akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy. Itt a második akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy” stb. stb. Aztán tanúi lehettünk a legszívbőljövőbb, legmélyebb vokális előadásnak, élőben ott a kontroll szobában egy SM57 mikrofonon keresztül.

Elénekelt nekünk egy teljes vonós hangszerelést, minden részt. Steve Porcaro egyszer elmesélte nekem, hogy ő már tanúja volt ennek MJ-től a vonós részleggel a szobában. Minden a fejében volt, a harmónia és minden. Nem csupán kis nyolcütemes loop ötletek, hanem felénekelte a teljes hangszerelést egy mini magnetofonra a szünetekkel és a töltelékekkel (fillekkel).

Egyszer Michael mérges volt a projekt egyik producerére, mert mindenkivel borzasztóan bánt. Ahelyett, hogy jelenetet rendezett volna és kirúgta volna a fickót Michael behívta az irodájába és az egyik biztonsági embere egy süteményt nyomott az arcába. További intézkedésre nem volt szükség…

A Smile felvételei alatt a HIStory albumon Bruce úgy gondolta, hogy nagyszerű lenne, ha Michael élőben énekelne a zenekarral. De persze ezt nem mondtuk el a zenekar tagjainak. Leültettük [MJ-t] egy fülkébe oldalt. A zenekar próbált egy kicsit vokál nélkül, aztán az első felvételen Michael énekelt és ők majdnem leájultak a székről.

A beatboxa páratlan volt, az időzítése pedig nevetségesen jó.

A harmónia iránti érzéke hihetetlen volt. Soha egy rossz hang, még a légzése is tökéletesen időzített volt.

Egyszer egy szünetben azt hiszem az OJ [Simpson] féle káoszt néztük a tévében, közben pedig egy tévéműsor róla is beszélt – azt mondták, hogy Európában van valami kisfiúval. Ott ültem a fickó mellett miközben a hírekben ilyen szarokat találtak ki. Rám nézett és csak annyit mondott: „Ezzel kell együtt élnem.”

Közel 3 évig dolgoztam vele, egyetlen egyszer sem kérdőjeleztem meg az erkölcseit és soha nem hittem el az ellene felhozott vádakat. Pedig akkor még nem is voltam rajongó. Láttam érintkezni a fivérei gyerekeivel, más emberek gyerekeivel és egy ponton a saját barátnőm gyerekeivel. Eltöltöttem egy napot velük együtt Neverlanden. Egy teljesen hihetetlen ember, aki mindig azt kereste, hogy hogyan tehetné minden gyerek életét jobbá. Neverlanden minden hétvégét más-más gyerekcsoportnak dedikáltak: AIDS-es gyerekeknek, rákos gyerekeknek stb. és legtöbbször ő ott sem volt.

Egyszerűen a gyerekkorát élte, amiben soha nem volt része. Sok tekintetben soha nem nőtt fel.

Jimmy Jamnek és Terry Lewisnak asszisztáltam, amikor a Scream háttérvokálját vették fel MJ-vel és Janettel. Csodálatos volt amikor ők ketten együtt énekeltek. Szuper profi, egy rossz hang nélkül. Egyik rész a másik után. Amikor szünetet tartottak, akkor színházi dalokat énekeltek, amiket gyerekkorukban énekeltek. Ismét tökéletes harmónia. MJ nem volt hajlandó énekelni a „stop fucking with me” részt, mert NEM káromkodott.

Én kezeltem a szalagot, amikor a Stranger in Moscow háttérvokálját vették fel. Ijesztően jó volt. Michael ki-be sétált a szótagokon, újrarendezte a hangjegyeket és az időzítést miközben énekelte. Akkoriban nem volt Pro Tools csak két inch-es szalag és az én közreműködésem.

Véletlenül letöröltem egy élő billentyűs részt amit feljátszott egy este. Másnap reggel bejött, újra feljátszotta és soha nem mondott egy szót sem róla.

Ott voltam, amikor Lisa Marie [Presley] vele volt. Olyanok voltak, mint két szerelmes gyerek. Mindig fogták egymás kezét. [Lisa Marie] elég sokat lógott a stúdióban egy ideig. Soha nem kérdőjeleztem meg az egymás iránti szerelmüket.

’94 nyarán felvettünk egy karácsonyi dalt, amihez szükség volt egy gyerekkórusra. Michael ragaszkodott hozzá, hogy az egész stúdiót dekorálják ki karácsonyi fényekkel, karácsonyfával, műhóval és szánnal a felvétel idejére. És mindenkinek vett ajándékot.

A HIStory felvételinek utolsó hétvégéjén odajött hozzám és Eddie Delenához és azt mondta: „Sajnálom, de nem hiszem, hogy bármelyikünk sokat fog aludni ezen a hétvégén. Sok dolgunk van és hétfő reggel Bernie-hez kell mennünk.” Ott maradt a stúdióban egész idő alatt, énekelt és kevert. Eltölthettem vele néhány csendes pillanatot az alatt az idő alatt. Egy éjszaka John Lennonról beszélgettünk miközben ő arra készült, hogy a lemez utolsó vokálját is felvegye – a grandiózus ad-libeket az Earth Song végén. Elmeséltem neki annak a történetét, hogy John Lennon betegen énekelte fel a Twist and Shout-ot és noha sok ember azt hitte a hatás kedvéért üvölt, valójában a hangja mondta fel a szolgálatot. Ez nagyon tetszett neki, bement és kiénekelte a lelkét.

Aznap késő éjjel miközben kevertünk mindenki elhagyta a szobát, hogy MJ feltekerhesse a hangerőt. Ez gyakori dolog volt a keverések alatt, én meg ottmaradtam a szobában füldugóval és a kezeimmel a füleimen arra az esetre, ha szüksége lenne valamire. Ezen az éjszakán le volt kapcsolva minden villany és észrevettük, hogy valami kék fény időnként felvillan a szobában a felvétel visszajátszása alatt. Néhány pillanat múlva láttuk, hogy az egyik hangfal lövellt kék lángokat. MJ-nek ez nagyon tetszett és feltekerte az összes gombot…

MJ szerette a forró vizet éneklés közben. Úgy értem az igazán forrót!!!! Ez arra a pontra jutott, hogy műanyag kanalakat olvasztottam szét, hogy teszteljem.

Bruce és én beszélgettünk arról, ahogy minden nap a stúdióba mentünk New York City-ben és hogy milyen útvonalon mentünk. Michael ránk nézett és azt mondta, hogy szerencsések vagyunk, hogy megtehetjük ezt. Ő nem sétálgathatott az utcán anélkül, hogy ne zaklatnák. Mindnyájunk számára szomorú pillanat volt ez.

A stúdió csapata kapott ingyen jegyeket Janet koncertjére, így együtt mentünk el rá egy este közvetlenül a munkából. Körülbelül a show felénél látunk egy fickót hosszú szakállal, köpenyben, mögöttünk a folyosón táncolni. Úgy értem nagyon táncolni… MJ volt az álruhában. Valami olyasmit kosztümöt képzeljetek el mint amit Chevy Chase viselt a Fletch-ben görkorcsolyázás közben.

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Ő volt az egyik első, akinek megvolt a Sony Playstationje a szobájában… késő éjjel belopóztunk és olyan játékokkal játszottunk, amiket még nem dobtak piacra.

Néhány ember a csapatból nem látta a Jurassic Parkot, amikor az megjelent. MJ szervezett nekünk egy privát vetítést a Sony-nál.

Nagy rajongója volt a Nine Inch Nails Downward Spiral című albumának…

Szerencsés voltam, hogy három éven át betekintésem volt a turné előkészületekhez, videókhoz és archiválási célokra készült többsávos mesterszalagokba. Hogy szétszedhettem ezeket a szalagokat az hatalmas lecke volt számomra a produceri munka és a dalszerzés terén. Lehetőség arra, hogy belelássak zsenik fejébe.

Az összes lemez közül, amiken dolgoztam az MJJ volt az egyetlen cég, amely platina lemezeket adott ki.

Az egyik napon mind csak ültünk a stúdióban és az ő zenéjét hallgattunk inspirációképpen. [MJ] szerette a folyamatot, imádott dolgozni.

 __________________
Rob Hoffman

Forrás: http://www.gearslutz.com/board/4325168-post15.html

Kiszivárgott az I Am A Loser / I Was The Loser demója

michael-jackson-brad-buxer-michael-prince

Brad Buxer, Michael Jackson és Michael Prince

A hétvégén kiszivárgott az Internetre az I Am A Loser című Michael Jackson demó. Damien Shields blogján néhány érdekes információt oszt meg a dal hátteréről. Elmondása szerint a dal 2003 januárjában született, amikor Michael és régi zenésztársa, Brad Buxer egy Las Vegas-i szállodában tartózkodott egymás melletti szobákban. Buxer épp túl volt egy szakításon a magánéletében, s a szobájában mászkált fel-fel alá azt mondogatva, hogy “I am a loser!” – azaz “vesztes vagyok”. Michael meghallotta ezt a szomszéd szobából és átment hozzá megkérdezni mi a problémája. Brad elmondta neki, mire Michael azt javasolta írjanak erről egy dalt, így a kora reggeli órákban együtt megírták ezt a dalt.

“Brad játszott a szintetizátoron, Michael pedig felénekelt egy vázlatos vokált. Nagyon gyorsan történt.” – mesélte Michael Prince, az a producer, aki a későbbiekben maga is dolgozott a dalon. “Michael több vokált is felénekelt, hogy csináljon egy jó demót. Tovább dolgoztunk a dalon Neverlanden és máskor más helyeken is. Michael szereti csiszolgatni a dolgokat. Mindig kért egy új hangot itt, egy cintányért ott.”

Michael Prince ugyanakkor azt is elmondta, hogy a jelenleg kiszivárgott verzió nem a legutóbbi verzió: “A kiszivárgott verzió vokálisan kész van, de lehet hallani, hogy demó, mivel a második vagy harmadik kórus után Michael azt mondja ‘ahh’, mivel el akart kezdeni énekelni egy részt, de aztán megállt. Ezt senki sem szerkesztette ki. Michael nem akarta, hogy az benne maradjon a felvételben. Éppen úgy mint ahogy a Gloucestershire-ben Michael elkezd egy kis trombita részt a hangjával csak azért, hogy ne felejtse el – mert az is egy vázlatos vokál.” [A Days in Gloucestershire egy másik kiadatlan dal – a ford.]

Rajongói körökben máskor I Was The Loser-ként (azaz “vesztes voltam“) bukkant fel a dal címe, s emiatt sokat spekuláltak azon, hogy ugyanarról a dalról van-e szó, vagy két különbözőről. Nos, Michael Prince szerint ugyanarról a dalról van szó egy apró módosítással.

“Az a verzió, amely kiszivárgott gyakorlatilag az a befejezett demó, ami azelőtt készült mielőtt a dal I Was The Loser-ré vált. Amit hallasz az Michael éneke és Brad játéka. Ez tényleg egy demó. Az ének érintetlen, nem szerkesztették.”

“Michael elégedett volt az eredeti I Am A Loser demóval, de mielőtt bárki másnak lejátszottuk volna hosszan elbeszélgettünk és Michael azt mondta ‘Nem akarok vesztes lenni. Nem bánom azt, ha vesztes voltam, de nem akarom azt mondani, hogy még mindig vesztes vagyok.’ Úgyhogy ezt megváltoztattuk.”

Michael nem vette fel újra a dalt, csak azt az egyetlen sort – “I was the loser” az “I am a loser” helyett -, mégpedig 2008-ban egy Bel Air-i szállodában, ahol ő és Michael Prince a Best of  Joy-on és a Hollywood Tonighton is dolgozott.

"Michael listája"

“Michael listája”

Michael halála után kikerült egy kézzel írt lista, amit az otthonában találtak. A lista feltehetően olyan dalok/demók címeit tartalmazza, amelyeken Michael dolgozni akart, s amelyeket be akart fejezni a közeljövőben. Köztük van az I Was The Loser is “The Loser”-ként említve.

Michael Prince szerint Jackson gyakran visszatért régebbi kiadatlan dalokhoz: “Néha írt egy új dalt, néha pedig elővett valamit a múltból, amiről úgy vélte, hogy csiszolatlan gyémánt. Emlékszem, hogy dolgoztunk a Scared Of The Moon-on [egy 80-as évekbeli demó – a ford.] az Invincible albumhoz. És emlékszem, hogy Steve Porcaro azon viccelődött: ‘Ó, már megint az a dal?’ Vicces mert én sosem hallottam még azelőtt. De Michael így dolgozott – mindig visszatért néhány kedvencéhez. Azt mondta: ‘Miért nem tettük ezt rá a legutóbbi albumunkra? Hallgassuk meg újra! Tudunk rajta javítani?’ Aztán néha rákerül az albumra, néha nem.”

Természetesen az I Am A Loser hallgatásánál figyelembe kell venni, hogy nem egy befejezett produkció, hanem egy demó.

Forrás: http://www.damienshields.com/exclusive-the-origins-of-michael-jacksons-i-am-a-loser-revealed/