Valamennyi bejegyzés

She’s Out of My Life

ShesOutOfMyLifeA She’s Out of My Life a negyedik kislemez Michael Jackson Off The Wall című albumáról. 1980. április 19-én jelent meg és ez az album egyetlen balladája. A dal a 10. helyig jutott az amerikai Billboard slágerlistán és ez egyet jelentett azzal, hogy Michael lett az első szóló művész, akinek egyetlen albumáról négy kislemez is bekerült az első 10-be. (A későbbiekben persze ezt a rekordot tovább döntögette a Thrillerrel és a Baddel.)  Az Egyesült Királyságban még előrébb jutott – a 3. helyig, és ezzel, holtversenyben a Don’t Stop ‘Til You Get Enough-fal, az album legsikeresebb dala volt a szigetországban.

A dal, amelyet Tom Bahler szerzett, az album producerén, Quincy Jones-on keresztül került Michaelhez. Jones eredetileg Frank Sinatrának szánta, de úgy érezte, hogy a sok pörgős tánc dal mellett az Off The Wallról még hiányzik egy olyan szám, amely érettebb érzelmeket fejez ki és ennek az űrnek a betöltésére éppen alkalmasnak találta a She’s Out of My Life-ot.

Az Off The Wall 2001-es különleges kiadásán Jones így nyilatkozott: “A She’s Out of My Life – ezt a dalt körülbelül három évig hurcoltam. Érezni benne a fájdalmat, tudod. És megtartottam magamnak, végül valami azt súgta: ‘ez a megfelelő pillanat, hogy odaadd Michaelnek’. És amikor felvettük Michaellel – tudom, hogy ez egy olyan élmény volt, amire nem is igazán gondolt még, hogy ezt énekelje egy dalban, mert ez egy nagyon érett érzelem. És minden felvétel végén elsírta magát, tudod. Felvettük – nem is tudom – vagy 8-11 alkalommal és a végén mindig elsírta magát. Végül azt mondtam: ‘hé, ennek így kell lennie, akkor hát hagyjuk benne’.” [1]

A hangmérnök Bruce Swedien is emlékszik arra, hogy érzelmileg mennyire megérintette a dal Michaelt: “Minden felvétel végén Michael zokogott, sírt. Tudom, hogy őszinte volt, mert amikor befejeztük az utolsó felvételt túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy bejöjjön a kontroll szobába. Csak kiosont a stúdió hátsó ajtaján, beült az autójába és elhagyta a stúdió épületét.” [2]

Szerzője Tom Bahler cáfolta azt a korabeli pletykát, hogy a dal Karen Carpenterről, a Carpenters együttes énekesnőjéről szól, akivel Bahlernek egy időben romantikus kapcsolata volt. “A tény az, hogy amikorra romantikus kapcsolatba kerültem Karennel, addigra már megírtam ezt a dalt. Inkább Rhonda Riveráról szól… Rhonda és én két évig voltunk együtt és a szakításunk után kezdtem el járni Karennel.” [3]

Michael számára azonban többről szólt a dal, mint egy szerelmi szakításról. A saját értelmezéséről így ír 1988-as önéletrajzában, a Moonwalkban:  “A She’s Out of My Life arról szól, hogy bár a korlátok, melyek másoktól elválasztanak, csábítóan alacsonyak és látszólag könnyű átugrani őket, mégis mindaddig fennmaradnak, míg igazi vágyálmaim el nem tűnnek a szemem elől. […] Én magam túlságosan azonosultam a She’s Out of My Life-fal. Ebben az esetben igaz a történet, hogy az egyik felvétel végén sírtam, mert a szavak értelme mélyen megrázott. Annyi minden halmozódott fel bennem. Huszonegy éves voltam, sok élményben gazdag, de az élet igazi boldog pillanatait tekintve nagyon szegény. Néha úgy képzelem, hogy az élettapasztalatom olyan, mint a cirkuszok torzító tükreiben megjelenő kép. Egyszer kövér, másszor olyan sovány, hogy szinte nem is látszik. Féltem, hogy lelepleződöm a She’s Out of My Life-ban, de ha arra gondoltam, hogy a dal megérintette az emberek szívét, már kevésbé magányosnak éreztem magam.
Azon a felvételen csak Quincy és Bruce Swedien voltak velem. Emlékszem, a kezembe temettem az arcomat, s csak a gépek zümmögését hallottam, amint saját zokogásom visszhangzott a stúdióban. Később elnézést kértem, de azt mondták, semmi szükség rá.” [4]

A dal demója, amelyen Michael mindössze egy akusztikus gitár kíséretében hallható, This Is It című a 2009-es posztumusz válogatás albumon jelent meg.

A She’s Out of My Life-hoz készült zenei videó is, amelyet ugyanaz a Bruce Gowers rendezett, mint aki a Rock with You videóját. Ez Michael legegyszerűbb videója: egy széken ülve énekli a dalt kék pulóverben.

Michael a Jacksons 1981-es Triumph turnéjától kezdve az 1992-93-as Dangerous turnéig énekelte a dalt élőben. Az 1987-89-es Bad turnétól kezdve speciális show elem volt, hogy a dal közben mindig felhoztak egy női rajongót a színpadra, akit Michael átölelt éneklés közben. A HIStory turnén, amikor a She’s Out of My Life kikerült a repertoárból a You Are Not Alone című dalnál folytatódott ez a hagyomány.

Az eredeti kislemez B oldalára az Egyesült Államokban a Get on the Floor, az Egyesült Királyágban a Push Me Away (Jacksons dal az együttes 1978-as Destiny című albumáról) került fel.

Feldolgozta többek között Patti LaBelle, Shirley Bassey, Ginuwine, a  98° fiúegyüttes, az S Club 7, Willie Nelson, Josh Groban.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/12/07/7-shes-out-of-my-life/

A hivatalos videó

A dal demója

Írta és komponálta: Tom Bahler
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: Johnny Mandel (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1979. augusztus
A felvétel helyszíne: Allen Zentz Recording, Westlake Audio, Cherokee Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Off The Wall

Stílus: pop, R&B, soul

Videó

Rendezte: Bruce Gowers

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 10.
Egyesült Királyság: 3.

Forrás:

[1] Off the Wall 2001 Special Edition – Quincy Jones Interview 3

[2] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[3] Randy Schmidt – Little Girl Blue: The Life of Karen Carpenter

[4] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

Reklámok

Jam

JamA Jam Michael Jackson 1991-es Dangerous című albumának nyitó dala és a negyedik kislemez, amely megjelent az albumról. A kislemezt 1992. július 13-án adták ki. Stílusára nézve a funk, a new jack swing, a hip-hop, az R&B és a pop jegyeit vonultatja fel.

A dal zenei alapját Michael hangmérnöke Bruce Swedien hozta, aki egyébként ritkán vett részt a dalszerzésben MJ lemezein – a Jam egyike ezeknek a ritka kivételeknek.

Joseph Vogel így ír Man in the Music című könyvében:

“A “Jam” egy korai változatát Bruce Swedien mutatta meg Jacksonnak, aki René Moore-ral dolgozott a felvételen az albuma számára. “Már kísérleteztünk a régi, de rendkívül nagy energiájú dob és ritmus sávok ismétlődő szakaszával (loop)“, emlékszik vissza Swedien. “Az volt az ötletünk, hogy vesszük ezeknek a régies dob előadásoknak a fantasztikus hangulatát, majd új, nagyon modern hangokkal rétegezzük azokat a párhuzamos felvételeken, hogy korszerűvé tegyük a groove szonikus értékét”. Swedien és Moore dolgozott rajta egy ideje, mielőtt Michael meghallgatta. “Abszolút imádta a koncepciót!”, emlékszik vissza Swedien. Úgy döntöttek, hogy Michaelnek adják a felvételt, aki a későbbiekben Teddy Riley-val dolgozta ki és írta meg hozzá a dalszöveget.” [1] (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

A rap betétet Heavy D adja elő. A dalhoz készült, David Kellogg által rendezett videóban látjuk is a rappert, akárcsak a kosárlabda legendát, Michael Jordant (a másik híres MJ-t) és a két gyerekből álló akkoriban népszerű hip hop együttest, a Kris Krosst. A rövid film, amelyet Chicagóban forgattak, egy lepusztult urbánus környezetben lévő kosárlabda csarnokban játszódik. A teljes verzió végén Jackson táncolni tanítja Jordant – ezt a részt azonban a zenei televíziók általában le szokták vágni. Az NBA több hivatalos szezon összefoglaló klipjéhez is felhasználta a dalt 1992-ben.

A dal elsőre egy vidám, funky, dance tracknek tűnik a “jammelésről” – magyarul az improvizatív örömzenélésről, de használják a kifejezést más improvizatív örömtevékenységre is, így például a videóban megjelenő örömkosárlabdázásra is vonatkoztatható. Azonban ha a szöveget is figyelmesen hallgatjuk, valamint elgondolkodunk Jackson előadásmódjának jelentésén, akkor rájövünk, hogy ennél többről van szó. A Rolling Stone kritikusa, Alan Light ezt írta:  “Noha a dal elsőre úgy hangzik mint egy egyszerű funky dance szám, Jackson hangja minden egyes kifejezésbe olyan kétségbeeséssel harap bele, ami arra késztet minket, hogy nézzünk mélyebbre. Ő énekel miközben “hamis próféták sírnak a végzetről” és arra buzdít minket, hogy “élj úgy minden napot, mintha az utolsó lenne”. A kórus kinyilvánítja, hogy a világ nyomorúságai “nem elegek” ahhoz, hogy megakadályozzanak minket a jammelésben. Jackson számára, aki azt állítja, hogy a színpadon kel igazán életre, a jammelés képessége az egyetlen eszköz, hogy “békét találjak magamban” és ez a remény őszintébbnek hangzik, mint a gyermeki kívánságok a balladákban.” [2]

Talán az sem véletlen, hogy két olyan tevékenységet köt a kifejezéshez a dal és a videó – a zenélést és a sportot -, amely általában menekülést, kikapcsolódást biztosít a gettókban élő szegény embereknek a kegyetlen hétköznapokból.

Susan Fast, a Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3) című könyv szerzője szerint a dalban megfogalmazott érzések és megfigyelések gyakorlatilag a neoliberalizmus és a posztmodernizmus kritikáját jelentik (hogy miként azt bővebben kifejti a könyvében), de ennek az üzenetnek legalább olyan lényeges hordozója és közvetítője Jackson előadásmódja, mint a szöveg: “Ami a Jamet különösen meggyőző dokumentummá teszi a neoliberális tárgyról vagy a posztmodernitás állapotáról főleg a hangzásban és Jackson előadásában lelhető fel; a megkínzott hangja és az, ahogy a zene formális elemei felsorakoznak ugyanolyan fontosak – ha nem még inkább -, mint a szöveg. Vagy talán inkább azt mondhatjuk, hogy briliánsan működnek együtt.” [3]

Az előadásmód, amint arra több kritikus rámutatott, egyértelműen merít Michael legnagyobb példaképének, James Brownnak az előadásmódjából, valamint egyéb afro-amerikai hagyományokból.

“A félsoros tagoltság és ritmikus struktúra, a belső rímelés és az ismétlések iránti hajlam az afro-amerikai prédikátoroknak köszönhető, valamint az olyan R&B művészeknek, mint James Brown. Rövid, éles, lényegre törő […]. Ritkán kapunk hosszú, kidolgozott narratívákat, hanem inkább gyors ütéseket, amik gyomron találnak (természetesen vannak kivételek, különösen néhány balladában). Inkább érzéseket keltenek mintsem leírnak és kifejtenek, noha néha ezt is meg tudják tenni hihetetlen specifikussággal. Ez a technika erőteljes az előadásmód kontextusában, anélkül viszont banális. A Dangerous két meggyőző példával indít.” [3] – írja Susan Fast, az utolsó mondatával a Jamre és az album második dalára a Why You Wanna Trip On Me-re utalva. Később pedig mindezt még jobban kifejti:

“Jackson azon döntése is érdekes, hogy végtelenül ismételget egyetlen hangmagasságot a kórusban. Ez teljesen a ritmusról szól, arról, hogy ütős hangszerként használja a hangját, a groove-hoz hozzájárulva ahelyett, hogy egy hagyományosabb melódiát alkotna. Noha Jackson már gyerekként is nagyszerű énekes volt, szerintem még nagyszerűbbé vált, ahogy idősödött, aki mindig új módokat fejlesztett ki a hangja használatára és minden dallal megváltoztatta annak karakterét. A Jamben James Brownról vesz példát. Valójában ez a dal egy teljes tisztelgés Brown előtt Jackson megnyesett és eltorzított énekstílusával a kórusban, a retro fúvósokkal, az “Egyetlen” mindent átható jelentőségével, Brown ragaszkodásával ahhoz, hogy nem számít mennyire komplikáltak a dolgok ritmikailag előtte, a végén mindenki összejön a hangsúlyos ütemben. Brownra sokszor utaltak a hip-hopban, de Jackson mindig tisztelgett előtte. Itt ezt még nyilvánvalóbbá teszi, mint korábban.

Jackson hangjának a karaktere drasztikusan megváltozik a versszakoktól a kórusig. A sérültség és szorongás – és a tiszta hangszín és erős vibrato – utat enged egy fojtott, dadogó és eltorzított hangzásnak, olyannak, amit Jacksontól korábban még sosem hallottunk, különösen a dal végére. Ez határozottan nem egy “férfi-gyerek” (man child) hangja, ahogy az emberek szerették (leereszkedően) nevezni Jacksont, sem pedig egy olyan valaki hangja, aki “fehér akar lenni”. Ez egy olyan felnőtt férfi hangja, aki megértette fekete zenei gyökereit és mélyen kapcsolódott hozzájuk. Miután olyan R&B nagyságok között nevelkedett, mint Brown és Jackie Wilson, mindig hajlamot mutatott arra, hogy “nyerssé” váljon, amint azt Nelson George kifejezte, de ez a hajlam sokkal hangsúlyosabbá vált a későbbi munkáiban, elkezdve ennél a dalnál. Mind kevesebb és kevesebb van abból a régi, konvencionálisan szép tenorból és több a keménységből és a durvaságból. Több a feketeségből. Több a machismóból. Több egy világlátással rendelkező férfiből. Több zaj. Nagyobb veszély.” [3]

A Jam szövege angolul:
Nation To Nation
All The World
Must Come Together
Face The Problems
That We See
Then Maybe Somehow We Can Work It Out
I Asked My Neighbor
For A Favor
She Said Later
What Has Come Of
All The People
Have We Lost Love
Of What It’s AboutI Have To Find My Peace Cuz
No One Seems To Let Me Be
False Prophets Cry Of Doom
What Are The Possibilities
I Told My Brother
There’ll Be Problems,
Times And Tears For Fears,
We Must Live Each Day
Like It’s The LastGo With It
Go With It
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me ToThe World Keeps Changing
Rearranging Minds
And Thoughts
Predictions Fly Of Doom
The Baby Boom
Has Come Of Age
We’ll Work It OutI Told My Brothers
Don’t You Ask Me
For No Favors
I’m Conditioned By
The System
Don’t You Talk To Me
Don’t Scream And ShoutShe Pray To God, To Buddha
Then She Sings A
Talmud Song
Confusions Contradict
The Self
Do We Know Right
From Wrong
I Just Want You To
Recognize Me
In The Temple
You Can’t Hurt Me
I Found Peace
Within MyselfGo With It
Go With It
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To[Rap Performed By Heavy D]
Jam Jam
Here Comes The Man
Hot Damn
The Big Boy Stands
Movin’ Up A Hand
Makin’ Funky Tracks
With My Man
Michael Jackson
Smooth Criminal
That’s The Man
Mike’s So Relaxed
Mingle Mingle Jingle
In The Jungle
Bum Rushed The Door
3 And 4’s In A Bundle
Execute The Plan
First I Cooled Like A Fan
Got With Janet
Then With Guy
Now With Michael
Cause It Ain’t Hard To…[Michael]
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
Get On It
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t Stop
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To

It Ain’t Too Hard For Me
To Jam [9x]
Get On It
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
Too Much
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To

Get On It
Get On It
Give It Baby
Give It To Me
Come On
You Really Give It Too Me
Got To Give It
You Just Want To Give It

Magyarul:

Nemzettől nemzetig
Az egész világnak
Össze kell jönnie
És szembenéznie a problémákkal
Amiket látunk
Akkor talán valahogy meg tudjuk oldani
Megkértem a szomszédomat
Egy szívességre
Ő azt mondta majd később
Mi lett
Az emberekből
Elvesztettük a szeretetet
Amiről szól

Meg kell találnom a békémet, mert
Senki nem hagy békén
Hamis próféták sírnak a végzetről
Mik a lehetőségek
Mondtam a fivéremnek
Hogy lesznek problémák
Idők és a félelem könnyei
Minden napot úgy kell élnünk
Mintha az utolsó lenne

Kórus:

Menj vele
Menj vele
Jam
Nem túl sok dolog
Nem túl sok
Nem kerül túl sokba nekem
Jammelni
Nem túl sok dolog
Nem túl sok
Nem kerül túl sokba nekem
Jammelni

A világ állandóan változtatja
Újrarendezi az elméket
És a gondolatokat
Jóslások repkednek a végről
A baby boom generácó
Felnőtt
Majd megoldjuk

Mondtam a fivéreimnek
Ne kérjetek tőlem
Szívességet
Engem a rendszer
Kondicionált
Ne szólj hozzám
Ne üvölts és kiabálj

A lány Istenhez imádkozik, Buddhához
Aztán elénekel
Egy Talmud dalt
A zavarodottság ellentmond
Önmagunknak
Meg tudjuk-e különböztetni a helyest
A helytelentől
Azt akarom, hogy
Vegyél észre engem
A templomban
Nem bánthatsz
Békét találtam
Önmagamban

Kórus 1x

Heavy D rapje:

Jam Jam
Itt jön az ember
A fenébe is
A nagy fiú áll
Felteszi a kezét
Funky dalokat csinál
Az emberemmel
Michael Jacksonnal
Smooth Criminal
Ő az ember
Mike annyira nyugodt
Keverd, keverd, csilingelj
A dzsungelben
Becsaptam az ajtót
3-asok és 4-esek egy csomóban
Hajtsd végre a tervet
Először csak rajongó voltam
Aztán Janettel dolgoztam
Aztán a Guy-jal [Teddy Riley együttese – a ford.]
Most pedig Michaellel
Mert nem túl nehéz…

[Michael]

Jammelni

Kórus sokszor

Szerezd meg
Szerezd meg
Add baby
Add nekem
Gyerünk
Igazán nekem adod
Adnod kell
Csak adnod kell

A különféle maxi CD-ken megjelent hivatalos remixek a következők:

Album Version
Roger’s Club Mix
Acapella Mix
Roger’s Club Radio Mix
Atlanta Techno Dub
Roger’s Jeep Dub
Atlanta Techno Mix
Roger’s Jeep Mix
Roger’s Club Dub
Roger’s Jeep Radio Mix
MJ Raw Mix
Silky Dub!
Silky 7″
Silky 12″
Percapella
Teddy’s Jam
Radio Edit
Teddy’s 12″ Mix
Radio Edit w/out Rap
Video Mix
7″ Edit
7″ Edit w/out Rap
E-Smoove’s Jazzy Jam
Roger’s Slam Jam Mix
Maurice’s Jammin’ Dub Mix
Roger’s Underground Mix
More Than Enuff Dub
More Than Enuff Mix

Az erededi CD kislemez Egyesült Királyságban megjelent változatán megtalálható volt a Wanna Be Startin’ Somethin Brothers in Rhythm House Mixe, az amerikai változaton pedig a Rock with You Masters at Work Remixe is.

A dal az Egyesült Államok slágerlistáján a 26. helyig, az Egyesült Királyságban a 13. helyig jutott, sok más országban pedig Top 10 sláger volt.

Michael 1992-93-as Dangerous turnéján, valamint az 1996-os brunei koncerten a Jam volt a nyitó szám, de később már nem játszotta koncerten.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2014/01/04/1-jam/

Írta és komponálta: Michael Jackson, René Moore, Bruce Swedien, Teddy Riley
Rap: Heavy D
Producer: Michael Jackson, Teddy Riley, Bruce Swedien
Hangszerelte: Michael Jackson, Bruce Swedien, Teddy Riley, René Moore
A felvétel ideje: 1991
A felvétel helyszíne: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Dangerous

Stílus: new jack swing, funk, hip-hop, R&B, pop

Videó

Rendezte: David Kellogg
Koreográfia: Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 26.
Egyesült Királyság: 13.
Spanyolország: 1.
Új-Zéland: 2.
Olaszország: 3.
Franciaország: 8.
Hollandia: 9.

Forrás:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

[2] Alan Light – Dangerous review (Rolling Stone, 1992. január 1.)
http://www.rollingstone.com/music/albumreviews/dangerous-19920101

[3] Susan Fast – Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3) (Bloomsbury, 2014. szeptember 25.)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Bad (dal)

Bad (single)A Bad című dal Michael Jackson 1987-es Bad című albumának címadó dala, amely annak második kislemezeként jelent meg 1987. szeptember 7-én.

A dalt Michael 1986-ban írta. Eredetileg duettnek szánta Prince-szel, de végül is Prince nem fogadta el az ajánlatot.

„Prince erős, hihetetlen tehetség. Őt és Michaelt őszinte kapcsolat kötötte össze. Még lógtak is együtt párszor. Közismert, hogy a Bad című dal eredetileg egy duett lett volna Michaellel és Prince-szel. De amint tudják sosem jött össze. Amikor Prince elhagyta a stúdiót, miután dolgoztunk a Bad-en, úgy döntött, hogy kiszáll. Elhagyta a kontroll szobát, majd visszafordult és azt mondta: „Ne aggódjatok, ez a lemez nélkülem is nagy siker lesz.” [1] – emlékezett vissza Michael hangmérnöke, Bruce Swedien.

Alan Leeds, Prince egykori turnémenedzsere: „Az a helyzet, hogy amikor Michael eljött Prince-hez és meg akarta vele csinálni a Bad-et az nagyon felbosszantotta Prince-t. Azt mondta: „Oh, le akar alázni lemezen. Azt hiszi bolond vagyok?” Nem tudott elvonatkoztatni egy kicsit magától és észrevenni, hogy ebből valószínűleg mindketten profitáltak volna. Azonban ez mindig is Michael videója lett volna, amiben Prince csak egy vendég. Ez megmutatta mivé nem válhat ez a kapcsolat. Olyanok voltak, mint Ali és Fraizer. És a média nem tudott betelni azzal, hogy egymással szembeállítsa ezt a két srácot.” [1] 

Maga Prince egy 1997-es interjúban ezt mondta: “A dal első sora ‘Your butt is mine’ (‘Enyém a segged’ – a ford.). Azt mondtam: ezt ki fogja énekelni kinek? Mert az tuti, hogy te nem fogod nekem. És az is tuti, hogy én nem fogom neked. Szóval máris van egy problémánk.”

A dal címe magyarul szó szerint azt jelenti, hogy “rossz”, de az amerikai szlengben használják olyan olyan jelentéssel is, hogy “menő”, “vagány”, “cool” – ebben a dalban is így kell érteni.

Moonwalk című önéletrajzában Michael így írt a dalról: “A Bad című dal az utcáról szól. Egy rossz környezetben nevelkedő fiú története, aki elkerül egy magániskolába. Amikor az iskolai szünetben hazajön, a környékbeli kölykök állandóan piszkálják. A fiú ezt énekli: “I’m bad, you’re bad, who’s bad, who’s the best?” Azt mondja, hogy amikor erős vagy és jó, akkor vagy “bad”.” [2]

Egy interjúban, amit az Ebony/Jet-nek adott 1987-ben Michael elmondta, hogy a dal egy igaz történeten alapul, amelyről egy újságban olvasott. Ez a történet egy fiúról szólt, aki a gettóból indult és próbált valamit kezdeni az életével. Elment iskolába vidékre, de amikor a szünetben hazajött a barátai féltékenyek lettek rá és megölték.

Edmund Perry

Edmund Perry

Az igaz történetben szereplő fiú neve Edmund Perry volt, bár Michael nem pontosan adta vissza a történetét a fent hivatkozott interjúban, ugyanis a valóságban az akkor 17 éves Perry-t nem a barátai ölték meg, hanem egy civil ruhás rendőr, amikor ő és a testvére megpróbálták kirabolni Harlemben 1985. június 12-én. Később a bíróság önvédelemnek minősítette a rendőr tettét. Az eset azért vetett nagy hullámokat az amerikai médiában, mert kiderült, hogy Perry az ország egyik legjobb nevű iskolájának, a Phillips Exeter Academy-nek éles eszű tanulója volt, aki ráadásul ösztöndíjat kapott a Stanford Egyetemre. Annak elemzésével, hogy mi vett rá egy ilyen jó képességű, szép kilátásokkal rendelkező fiút egy ilyen piti bűncselekmény elkövetésére könyvek, cikkek és még egy játékfilm is foglalkozott (Murder Without Motive: The Edmund Perry Story (1992)). Ezek szerint a gettóból származó, fekete Perry nem tudott beilleszkedni és nem találta a helyét a főleg fehér diákok által látogatott elit iskolában, de már otthon, Harlemben sem. Utolsó évére tanulmányai leromlottak, sőt kábítószerhez nyúlt, illetve kereskedett is azzal.

Ez tehát az eredeti történet, de a Bad ettől valamennyire elkanyarodik: a videó nem halállal, hanem megbékéléssel (bár nem teljes elfogadással) fejeződik be – és természetesen a zene és a tánc segít elhozni ezt a megbékélést.

Ehhez a dalhoz készült elsőként videó az album kislemezei közül. A rendezője Martin Scorsese,  a forgatókönyv írója Richard Price és játszik benne Wesley Snipes is, aki ekkor még pályafutása elején járt és ezzel a videóval tett szert szélesebb körű ismertségre. (Scorsese is megjelenik a videóban egy pillanatra – mégpedig úgy, hogy a falon lévő körözési plakáton az ő fotója látható.) A koreográfiát Michael Jackson Gregg Burge-dzsel és Jeffrey Daniellel készítette. Utóbbi elmondta, hogy a koreográfiát és a helyszínválasztást is inspirálta a West Side Story.

Michael Jeffrey Daniellel, Casper Canidate-tel és más táncosokkal egy New York-i szállodában dolgozik a koreográfián 1986 novemberében:

A zenetévék általában csak a kisfilm 4 perc 20 másodperc körüli zenés-táncos szegmensét szokták játszani, de az valójában egy hosszabb – kb. 17-18 perces – történet része.  Ebben Michael egy Daryl nevű fiút játszik, aki egy magániskolában eltöltött sikeres szemeszter után érkezik haza a gettóba. Daryl-t otthon üres ház fogadja és egy üzenet akkor is dolgozó édesanyjától (akinek Roberta Flack kölcsönözte a hangját). Daryl ezután régi barátaival lóg, köztük a hangadó Mini Max-szel (Wesley Snipes). A társalgás eleinte baráti, de aztán egyre feszültebbé válik, amikor a barátok látják, hogy Daryl mennyire megváltozott és különösen, hogy már nem szívesen vesz részt olyan pitiáner bűncselekményekben, amiket régebben elkövettek együtt. Hogy bebizonyítsa a haveroknak, hogy még mindig “bad” Daryl elmegy a bandával egy metróállomásra, hogy kiraboljanak valakit, de az utolsó pillanatban meggondolja magát és futni hagyja a kiszemelt áldozatot. Mini Max erre nekitámad Darylnek és azzal vádolja, hogy már nem “bad” és már nincs velük. Az addig fekete-fehér film itt vált át színessé és itt kezdődik el maga a dal egy dinamikus tánc koreográfia kíséretében. A dal végén látható acapella éneklést improvizálta Michael és csak annyit mondott a táncosoknak előre, hogy kövessék és énekeljék utána, amit énekel.

A forgatás helyszíne a Hoyt–Schermerhorn utcai metró megálló volt New York-ban. Érdekesség, hogy az 1978-as Wiz című film egyik jelenetét is itt forgatták – és ebben a filmben is játszott Michael mint Madárijesztő.

Michael a Badben használta először híres “shamone” kiáltását, ami a “come on”-nak egy kitekert változata. Eredetileg nem Michaeltől származik, hanem az R&B és gospel énekesnő, Mavis Staples “találmánya” (lásd: https://www.youtube.com/watch?v=y2D2TQve0ac).

A videóban többször is az ágyékához nyúl tánc közben – itt először a videói közül -, s ez sokakat meglepett, másokat felháborított. Meglepő azért volt mert addig a pontig Michael Jackson “biztonságos” volt Amerika számára. Jól nevelt, mélyen vallásos, udvarias, tisztelettudó. A Bad album azonban valamiféle emancipációt jelenthetett a számára. Nem sokkal a megjelenése előtt szakított a Jehova tanúival (nem lett hitetlen, de a szigorú vallási kontrollt – ami korábban például abban nyilvánult meg, hogy két ember a Jehova tanúitól mindig elkísérte mindenhová és figyelte, hogy betartja-e a vallási előírásokat – lerázta magáról), s talán az ágyékfogdosás is egyfajta jelképe vagy kifejeződése volt ennek az emancipációnak és lázadásnak.

Másrészről azonban a gesztusnak kulturális jelentése is van, amint arra Barbara Kaufmann tiszteletes rámutatott “Black and White and Proud” című 2010-es cikkében: “Ezek a gesztusok a megvetés olyan összetéveszthetetlen állásfoglalásai, amit csak a feketék vennének észre. A fehérek azt akarták, hogy a feketék legyenek csendesek, ne szaporodjanak, míg ők sok módszert alkalmaztak a népesség kontrolljára és bevetették az erőszakos fajkeverést azzal, hogy teherbe ejtettek fekete nőket, hogy világosítsák a bőrszínt. A fehérek megdöbbentek Michael Jackson „bohóckodásán”. Egyáltalán nem értették az üzenetet, mert nem nekik szánták. Lehet, hogy ez szándékos volt, mert ismerve Michael híres humorérzékét, bizonyára jót nevetett ezen.” [3]

Egyébiránt a videó kritikái elsősorban Michael megváltozott külsejét és a korábbiaknál világosabb bőrét célozták meg, úgy értelmezve azokat, hogy szándékosan távolodik el a gyökereitől (akkor még Michael nem tárta a világ elé bőrbetegségét a vitiligót), pedig maga a kisfilm és a dal témájában, koreográfiájában, tartalmában éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Mások  úgy vélték Michael Jackson egyszerűen nem tud hiteles lenni, mint utcagyerek és kemény fiú – nem úgy mint például a gettókból származó rapperek -, hiszen mit tudhat ő a hétköznapi életről és pláne a gettók világáról? Ebben persze van igazság, de Michael vállalja, hogy egy szerepet játszik a filmben, s nem saját magát próbálja úgy eladni, mintha igaziból sok köze lenne a gettók világához. Ironikus módon egyébként éppen ezek a kritikák teszik hasonlóvá a filmbeli Darylhez, akinek a lojalitását a gyökereihez szintén azért kérdőjelezik meg a társai, mert feljebb jutott az átlagnál és mert kijutott a gettóból. Ilyen szempontból viszont nagyon is Michael története és élménye a Bad.

A Bad első helyet ért el az amerikai Billboard slágerlistán, akárcsak a világ számos más országában. Az Egyesült Királyságban a harmadik helyig jutott.

Az American Music Awardson elnyerte a Kedvenc soul/R&B kislemeznek járó díjat.

Koncerten Michael a Bad turnén és a Dangerous turné első szakaszában adta elő a dalt.

Weird Al Yankovic amerikai parodista Fat címmel parodizálta ki 1988-as Even Worse című albumán (az album címe is Michael Bad albumának címére utalás hiszen azt jelenti, hogy “még rosszabb”). Bizonyára Michaelnek is tetszett mert Yankovic utána szerepelt a Liberian Girl című dala videójában.

Moonwalker című filmjében maga Michael is kiparodizálta a videót Badder címmel. Ebben a verzióban gyerekek adják elő a dalt és a koreográfiát.

A dal hivatalosan megjelent változatai:

Album Version
Dub Version
A Capella
7″ Single Mix
Dance Remix Radio Edit
Extended Dance Mix (incl. False Fade)
Short Film End Credits Version (featured additional vocals)

Valamint 2012-ben a Bad 25 részeként megjelent további két hivatalos remix:

Bad Remix by Afrojack featuring Pitbull – DJ Buddha Edit
Bad Remix by Afrojack – Club Mix

Az eredeti kislemez B oldalára az I Can’t Help It című dal került, amely még az Off The Wall albumon jelent meg.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/08/07/1-bad/

A videó teljes változata (sajnos csak két részben találtam meg a YouTube-on, egyben nem – és ez sem igazán teljes, mert a végéről hiányzik a stáblista amely alatt a dal Short Film End Credits verziója szól):

A rövidített változat, amelyet általában játszanak a zene televíziók:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson, Christopher Currell, Quincy Jones (ritmus hangszerelés), Jerry Hey (fúvós hangszerelés), Michael Jackson (vokális hangszerelés)
A felvétel ideje: 1986-87
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Bad

Stílus: pop, R&B, funk

Videó

Rendezte: Martin Scorsese
Koreográfia: Michael Jackson, Gregg Burge, Jeffrey Daniel

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 3.
Olaszország: 1.
Hollandia: 1.
Spanyolország: 1.
Új-Zéland: 2.
Franciaország: 4.
Németország: 4.
Ausztrália: 4.
Kanada: 5.

Forrás:

[1] Keith Murphy – Michael Jackson Vs. Prince: An Oral History (Vibe.com, 2011. június 25.) http://www.vibe.com/article/michael-jackson-vs-prince-oral-history
Magyar fordítása: https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2013/08/02/michael-jackson-vs-prince-szobeli-tortenelem/

[2] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

[3] Rev. Barbara Kaufmann – Black and White and Proud (2010. december 24.)
http://thejamcafe-mjtpmagazine.presspublisher.org/issue/december-2010/article/black-and-white-and-proud

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Will You Be There

WillYouBeThereA Will You Be There Michael Jackson Dangerous című albumának egyik dala, amely annak nyolcadik kislemezeként jelent meg 1993. június 28-án. Számos országban bekerült a slágerlistán az első tízbe – köztük az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is. A dal a fő betétdala volt a Free Willy (Szabadítsátok ki Willyt!) című filmnek.

A dalt Michael írta és komponálta – saját bevallása szerint a kedvenc fája tetején Neverlanden.

A dal album verziója bevezetőjeként Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának negyedik tételének egy részletét hallhatjuk a Cleveland Orchestra előadásában. A német szöveg Friedrich Schiller Óda az Örömhöz című verséből származik és így hangzik:

Ihr stürzt nieder, Millionen?
Ahnest du den Schöpfer, Welt?
Such’ ihn über’m Sternenzelt!
Über Sternen muss er wohnen.

Magyarul (Rónay György fordításában)

Milliók, mért álltok térden?
Érzed, élet, alkotód?
Rejtik fenn a csillagok!
Sátrukon túl kell hogy éljen!

Ezt egy Andraé és Sandra Crouch által hangszerelt kórus átkötés követi, majd maga a dal. Az Andraé Crouch Singers gospel kórus végig hallható a dalban.

A dal stílusában pop és gospel – utóbbi műfajra jellemzően a szólista és a kórus közötti felelgetéssel.

“Jackson minden vallomásnál egyre feljebb emelkedik a dúdoló kórus lendülete, és az ütősök elsöprő ritmusa által. A csúcsponton egy lélegzetelállító felelgetést rögtönöz a kórussal, amely szinte azonnal magával ragadja Őt (és a közönségét). Ez Jackson előadásának tetőfoka. Zsenialitásának egy része mindig benne van a sötétebb, baljósabb számaiban, de himnuszainak természetfeletti fenségességében is megtalálható. A “Will You Be There” egy személyes dal egy egyetemes lelkiállapotról. Az utolsó szavak, függetlenül attól, hogy Istenhez, egy szeretett személyhez vagy az egész emberiséghez szólnak, egyszerű emberi vágyakat fejeznek ki a szeretet és a megértés iránt.” [1] – írja Joseph Vogel Man in the Music című könyvében. (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

Michael az ún. Giving Tree tetején, ahol saját bevallása szerint több dalát, köztük a Will You Be There-t írta

Michael az ún. Giving Tree tetején, ahol saját bevallása szerint több dalát, köztük a Will You Be There-t írta

A szöveg, beleértve a végén található verset is, roppant személyes és szívből jövő – sőt, talán profetikusnak is mondhatni, figyelembe véve, hogy Michael legnagyobb megpróbáltatásai az életében nem sokkal ezt a dalt követően következtek be.

Az angol szöveg:

Hold me
Like the River Jordan
And I will then say to thee
You are my friend

Carry me
Like you are my brother
Love me like a mother
Will you be there?

When weary
Tell me will you hold me
When wrong, will you scold me
When lost will you find me?

But they told me
A man should be faithful
And walk when not able
And fight till the end
But I’m only human

Everyone’s taking control of me
Seems that the world’s got a role for me
I’m so confused will you show to me
You’ll be there for me
And care enough to bear me

(Hold me)
(Lay your head lowly)
(Softly then boldly)
(Carry me there)

(Hold me)
(Love me and feed me)
(Kiss me and free me)
(I will feel blessed)

(Carry)
(Carry me boldly)
(Lift me up slowly)
(Carry me there)

(Save me)
(Heal me and bathe me)
(Softly you say to me)
(I will be there)

(Lift me)
(Lift me up slowly)
(Carry me boldly)
(Show me you care)

(Hold me)
(Lay your head lowly)
(Softly then boldly)
(Carry me there)

(Need me)
(Love me and feed me)
(Kiss me and free me)
(I will feel blessed)

[Spoken]

In Our Darkest Hour
In My Deepest Despair
Will You Still Care?
Will You Be There?
In My Trials
And My Tribulations
Through Our Doubts
And Frustrations
In My Violence
In My Turbulence
Through My Fear
And My Confessions
In My Anguish And My Pain
Through My Joy And My Sorrow
In The Promise Of Another Tomorrow
I’ll Never Let You Part
For You’re Always In My Heart.

Magyarul:

Ölelj
Mint a Jordán folyó
És akkor azt fogom mondani néked,
Hogy a barátom vagy

Hordozz
Mintha a testvérem lennél
Szeress, mint egy anya
Ott leszel?

Ha kimerült leszek
Mondd, fogsz-e ölelni?
Ha nincs igazam meg fogsz-e feddni?
Ha elveszek meg fogsz-e találni?

De azt mondták nekem,
Hogy egy férfinek hűnek kell lennie
És akkor is menni, ha már nem tud
És a végsőkig küzdeni
De én csak ember vagyok

Mindenki irányítani akar engem
Úgy tűnik, hogy a világnak van egy szerepe a számomra
Annyira össze vagyok zavarodva, meg fogod mutatni nekem?
Ott leszel értem
És eléggé törődsz-e ahhoz, hogy elviselj?

(Ölelj)
(Hajtsd le a fejed)
(Lágyan aztán bátran)
(Vigyél el oda)

(Ölelj)
(Szeress és etess meg)
(Csókolj meg és szabadíts meg)
(Áldottnak fogom érezni magam)

(Vigyél)
(Vigyél engem bátran)
(Emelj fel lassan)
(Vigyél el oda)

(Ments meg)
(Gógyíts meg és fürdess meg)
(Lágyan azt mondod nekem)
(Ott leszek)

(Emelj fel)
(Emelj fel lassan)
(Vigyél engem bátran)
(Mutasd meg, hogy törődsz)

(Ölelj)
(Hajtsd le a fejed)
(Lágyan aztán bátran)
(Vigyél el oda)

(Legyen szükséged rám)
(Szeress és etess meg)
(Csókolj meg és szabadíts meg)
(Áldottnak fogom érezni magam)

[Vers]

A legsötétebb óránkban
A legmélyebb kétségbeesésemben
Még mindig foglak érdekelni?
Ott leszel?
A megpróbáltatásaimban
És a szenvedéseimben
A kétségeinken
És frusztráltságunkon át
Az erőszakosságomban
A féktelenségemben
A félelmeimen
És a megvallásaimon át
A kínjaimban és a fájdalmamban
Az örömömön és a szomorúságomon át
Egy másik holnap ígéretével
Sosem foglak elengedni
Mert mindig a szívemben vagy. 

A dalhoz készült videót Vincent Paterson rendezte, aki korábban táncosként és koreográfusként működött együtt Michaellel. A videóban Michael különféle fellépéseiből (MTV 10. évfordulós műsor, Dangerous turné) láthatók jelenetek. Több egymástól némileg eltérő változat készült: amikor a dal sláger volt a zenei televíziók azt a verziót játszották a legtöbbet, amelyiknek a végén az angyal látható. Ez került fel az 1993-as Dangerous – The Short Films című videó kiadványra is. Egy másik változat bizonyos jeleneteiben eltér – többek között a végén nem látható az angyal. Ez került fel a 2010-es Michael Jackson’s Vision című kiadványra. A Free Willy promóciójának részeként készült egy olyan változat is, amelyben a film jelenetei láthatóak.

A dal hivatalos változatai:

Album Version
Instrumental
Radio Edit

A Michael halála után tartott megemlékezésen 2009. július 7-én Jennifer Hudson előadásában hangzott el a dal.

Az eredeti kislemezre bónuszként még a Man in the Mirror (Bad album) és a Girlfriend (Off The Wall album) került fel.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2014/03/16/11-will-you-be-there/

Az album verzió a klasszikus zenei bevezetővel:

A videó a Dangerous – The Short Films c. kiadványon megjelent verziója, amelyet eredetileg a legtöbb zenei csatorna játszott:

A Michael Jackson’s Vision verzió:

A Free Willy verzió:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson és Greg Phillinganes (ritmus hangszerelés), Johnny Mandel (zenekari hangszerelés), Michael Jackson (vokális hangszerelés), Andraé és Sandra Crouch (kórus hangszerelés)
A felvétel ideje: 1990-1991
A felvétel helyszíne: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Dangerous

Stílus: pop, gospel

Videó

Rendezte: Vincent Paterson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 7.
Egyesült Királyság: 9.
Új-Zéland: 2.
Hollandia: 3.
Kanada: 6.

Forrás:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Thriller (dal)

Thriller (single)A Thriller című dal Michael Jackson azonos című albumának a hetedik, utolsó kislemeze. A kislemez 1983. november 12-én jelent meg a legtöbb országban, míg az Egyesült Államokban 1984. január 23-án.

A dal szerzője Rod Temperton, eredeti címe Starlight volt. Temperton elmondása szerint a megírásra egy Michael által írt korábbi dal, a Heartbreak Hotel inspirálta, amely a Jacksons 1980-as Triumph című albumán jelent meg.

A Starlight című eredeti demó – amely alább meghallgatható – még teljesen más témájú volt, mint a későbbi horror történet. Temperton így mesélt arról, hogy hogyan lett a Starlightból Thriller:

“Eredetileg amikor elkészítettem a Thriller demóját Starlightnak neveztem el. Quincy [Jones – az album producere – a ford.] azt mondta nekem: ‘Sikerült kitalálnod egy címet a legutóbbi albumhoz. [Az Off The Wall album címadó dalát is Temperton írta. – a ford.] Most lássuk mit tudsz tenni ezért az albumért.’ Azt mondtam: ‘Ó, nagyszerű.’ Visszamentem a szállodába, leírtam két vagy háromszáz címet és előálltam azzal a címmel, hogy Midnight Man. Másnap reggel felkeltem és ezt a szót mondogattam… Valami a fejemben azt súgta, hogy ez a cím. El tudtam képzelni a Billboard slágerlista tetején. Láttam magam előtt az ajándéktárgyakon és azt ahogy kiugrott az újságok oldalairól: Thriller.” [1]

Vincent Price

Vincent Price

Temperton azt nyilatkozta, hogy mindig is az elképzelései között volt, hogy a dal végén lenne egy szöveges, rap rész, de eleinte nem igazán tudta, hogy mit kezdjen ezzel az ötlettel, míg végül úgy döntött, hogy egy olyan valakinek kellene elmondania, aki híres a horror műfajban. Quincy Jones akkori felesége, Peggy Lipton javasolta Vincent Price-t, akit ismert korábbról. Price két lehetőség közül választhatott: vagy kap 20 ezer dollárt a részvételéért, vagy pedig részesedést az album eladásaiból. A színész az első opciót választotta, ami utólag nagyon rossz döntésnek bizonyult, hiszen a részesedés milliókat hozott volna a számára miután a Thriller minden idők legnagyobb példányszámban eladott albumává vált.

Temperton elmondta, hogy a rap felvételének reggelén még nem volt kész annak teljes szövege, csak az első versszak, a másodikat úton a stúdióba a taxiban írta meg. Van egy harmadik, kevésbé ismert versszak is, ami azonban az eredeti albumra nem került fel, viszont megtalálható a Thriller 2001-es különleges újramaszterelt kiadásán.

A hangmérnök Bruce Swedien így nyilatkozott erről: “Számomra az a csodálatos dolog Vincent Price rapjében a Thrillerben, hogy Rod Temperton írt egy brilliáns Edgar Allan Poe stílusú dumát a taxiban úton a felvételre! Amikor kritikusra fordulnak a dolgok akkor látod meg mi az igazi zsenialitás. Természetesen ha már zsenialitásról beszélünk, akkor Vincent előadása is figyelemre méltó volt… az időzítés, a hajlítás – és mindössze két felvételre volt szüksége hozzá! Michael vokálja is több, mint csodálatos – micsoda élmény!”

Swedien elmondása szerint egyébként a háttérvokál egy részét a Westlake Stúdió zuhanyzójában vette fel Michael.

Műfajilag a Thriller egy pop-funk dal.  Önmagában dalként nem tartozik a legerősebbek közé a róla elnevezett albumon, de a hozzá készült videó és koreográfia legendássá tette. A csaknem 14 perces rövid film rendezője John Landis, akit Michael az American Werewolf In London (Amerikai farkasember Londonban) című filmet látva kért fel a feladatra. (Érdemes megfigyelni, hogy a rövid filmben 4:08 körül elhangzik a “See You Next Wednesday” című frázis, ami Landisnek egyfajta védjegye – majdnem minden filmjében megjelenik ez a frázis vagy szóban, vagy írásban.) A koreográfiát, akárcsak a Beat It-ben, Michael Petersszel készítette el Michael Jackson. A női főszerepet Ola Ray játssza. Bemutatójára az USA-ban 1983. december 2-án került sor.

A videó jóval hosszabb, mint maga a dal, így több helyen szöveges jeleneteket látunk benne. A film klasszikus horror témákat jelenít meg – farkasember és zombik – és szándékosan fel is vonultat klasszikus horror film kliséket.

“Az ötletem az volt, hogy legyen egy párbeszéd ennek a rövid filmnek az elején – szeretem, ha van eleje, közepe és vége, ami egy sztori szerint halad. Én nagyon benne vagyok a darab teljes elkészítési, megalkotási folyamatában. Tudod, a lelkemnek benne kell lennie. Általában, tudod, a [rövid film] a zenét interpretálja. […]

Kényes dolog volt dolgozni rajta mert emlékszem, hogy az eredeti hozzáállásom az volt: ‘Hogyan táncoltatsz meg zombikat és szörnyeket anélkül, hogy nevetséges lenne?’ Szóval azt mondtam: ‘A megfelelő mozdulatokat kell kitalálnunk, hogy ne nevessék ki.’ De egy új szintre kell emelnie. Szóval bementem egy szobába [a koreográfus] Michael Petersszel és én és ő együtt elképzeltük, hogy ezek a zombik hogyan mozognak miközben mindenféle arcokat vágtunk a tükörben. Néha szörny sminkben mentem próbára és azt nagyon szerettem. Szóval ő és én együttműködtünk, együtt koreografáltuk a darabot és úgy gondoltam, hogy ilyesféle dologgal kellene kezdődnie és aztán átmennie ebbe a jazzes lépésbe, tudod. Ilyen hátborzongató dolgokba.” [2] – mondta MJ a koreográfiáról egy 1999-es MTV interjúban.

Egy másik interjúban azt is elmondta, hogy ez volt egyik legemlékezetesebb videó forgatása: “Imádtam szörnnyé válni, mert ez lehetőséget adott számomra, hogy valaki mássá váljak. Jó móka volt e mögé a maszk mögé rejtőzni és csak kiengedni ezt a részedet, a testedet és az érzéseidet… számomra ez izgalmas volt. És a tánc és az átalakulás és mindazok a mókás dolgok, amiket csináltunk – nagyon emlékezetes!” [3]

A zombi tánc a Thrillerben

A zombi tánc a Thrillerben

A filmet New Yorkban és Los Angelesben forgatták körülbelül 500 ezer dolláros költségvetésből, amelyet Michael saját zsebből állt, mert a lemeztársaság a Billie Jean és a Beat It videója után ezt már nem volt hajlandó finanszírozni. Akkoriban ez horribilis összegnek számított egy zenei videóra, azonban a befektetés több, mint megtérült, hiszen a Thriller óriási sikert aratott és ha valakinek a Billie Jean és Beat It után még mindig nem esett le, hogy Michael Jackson új korszakot nyitott a zenei videók készítésében, akkor a Thriller után ez már mindenki számára világos volt.

“Az MTV történetében először értünk el kiugró nézettséget. Akkoriban 1,2-es átlagos huszonnégyórás nézettséggel rendelkeztünk, de minden alkalommal, amikor a Thrillert játszottuk a mutató felugrott 8-ra vagy 10-re. Sok mindent megtanultunk a programozásról.” [4] – nyilatkozta 2006-ban az MTV (Music Television) egyik alapítója, Les Garland.

A Thriller album videói után egyre több igényes videó jelent meg más művészektől is. A tánc és a koreográfia is szerves részévé vált a zenei videóknak és egyre több énekes-táncos jelent meg az MTV képernyőjén, nem beszélve a fekete művészekről, akiknek szintén MJ és a Thriller album videói nyitottak utat a korábban a fehérek által preferált zenére orientálódott MTV-n. (Erről részletesebben ebben a cikkben olvashatsz.)

A Thriller videó készítéséről megjelent egy 45 perces werkfilm is Making Michael Jackson’s Thriller címmel, amely VHS-en kilenc millió példányban kelt el. Egy időben az MTV a Thriller rövid film mellett ezt a werkfilmet is rendszeresen sugározta és ezért a jogért 250 ezer dollárt fizetett Jacksonnak. Emellett a Showtime 300 ezret fizetett a werkfilm kábel televíziós  játszásának jogáért, a Vestron Video pedig további 500 ezer dollárt a videókazetta forgalmazásáért – mindez az eladásokból származó bevételeken felül.

Figyelembe véve, hogy mostanság miket láthatunk a televízióban (vagy akár, hogy a gyerekek milyen rajzfilmeken nőnek fel) mai szemmel szinte nevetséges, hogy a megjelenésekor voltak, akik azzal vádolták a Thriller videót, hogy “túl erőszakos”. Dr. Thomas Radecki pszichiáter, a Televíziós Erőszak Elleni Nemzeti Koalíció (NCTV) elnöke így bírálta akkoriban a Los Angeles Times-ban: “Nem túl nehéz elképzelni, hogy miután megnézik a Thrillert a fiatal nézők ezt mondják: ‘Hé, ha Michael Jackson terrorizálhatja a barátnőjét, akkor én miért ne tehetném?'” [5] Azért az elég valószínűtlen, hogy bármelyik fiatalnak sikerült volna zombivá vagy farkasemberré változnia a Thriller hatására, de hát ki tudja…

Michaelnek, aki a Jehova tanúi szigorú vallási előírásai szerint nevelkedett, másfajta kritikával is szembe kellett néznie a saját felekezete részéről. A Jehova tanúi felfogása szerint ugyanis a videó okkult, márpedig az okkultizmus szigorúan tilos a tanításaik alapján. Michael emiatt röviddel az elkészülte után, de még a megjelenése előtt meg akarta semmisíteni a filmet, de az ügyvédje, John Branca elrejtette azt előle. Végül pedig meggyőzte arról, hogy ha a film elejére kitesznek egy nyilatkozatot miszerint Michael nem támogatja az okkultizmust, akkor azzal minden rendben lesz. Így került a film elejére ez a felirat: “Erős személyes meggyőződésem miatt hangsúlyozni kívánom, hogy ez a film semmi módon nem támogatja az okkultban való hitet. – Michael Jackson”. Brancának ezzel sikerült megmentenie a Thrillert az utókor számára.

A kislemez az USA-ban a 4. helyig jutott és ezzel a Thriller albumról kiadott mind a hét kislemezről elmondhatóvá vált, hogy Top 10 sláger. Korábban még nem volt arra példa, hogy ennyi kislemez bejusson a Top 10-be egy albumról. Az Egyesült Királyságban a 10. hely volt a csúcspozíciója, Franciaországban és Spanyolországban az 1. helyig jutott.

A Michael halála utáni héten 2009-ben ez volt MJ legnagyobb példányszámban eladott kislemeze a digitális formában letöltött dalok közül. Több más országban ismét Top 10-es sláger lett.

Halloween körül minden évben rendszeresen megugrik a dal népszerűsége és újra és újra felkerül a slágerlistára.

Az 1984-es Grammy díjátadón a dalért Michael elnyerte a Legjobb férfi pop vokális előadásért járó díjat. Ugyanebben az évben a Thriller dal/videó három MTV Video Music Awardot nyert: a Legjobb előadásnak egy videóban járó díjat, a Legjobb koreográfiának járó díjat és a Közönségdíjat. Egy évvel később a Making Michael Jackson’s Thriller werkfilm is Grammyt kapott a Legjobb videó album kategóriában, valamint két American Music Awardot a Legjobb home videó és a Legjobb hosszú formátumú videó kategóriában.

2009-ben a Thriller volt az első zenei videó, amelyet az amerikai kongresszusi könyvtár beválasztott a Nemzeti Film Regiszterbe. 1991-ben pedig bekerült a Zenei Videók Producereinek Hírességek Csarnokába.

2001-ben a VH1 minden idők 100 legjobb videójának listáján első helyet ért el. Akárcsak az MTV hasonló listáján 1999-ben.

Természetesen a Thriller elmaradhatatlan része volt Michael mindhárom szóló turnéjának (Bad, Dangerous és HIStory turné), ugyanakkor érdekes módon nem adta elő a Jacksons 1984-es Victory turnéján, mivel ott nem volt elégedett a dal élő hangzásával.

A dal hivatalos változatai:

Album Version
Remixed Short Version
Edit
Instrumental
Voice Over Session (Vincent Price rapje)
Video Soundtrack Version

A Thriller dalt többen feldolgozták – a teljesség igénye nélkül: Ian Brown (a Stone Roses énekese) 2000-ben, a Ten Masked Men death metal együttes ugyanabban az évben, Imogen Heap 2009-ben. Többek között hangmintázza a Prodigy The Way It Is című dala, az N.W.A. 100 Miles And Runnin’ című dala, Biz Markie Muddfoot című dala, a Public Enemy 911 Is A Joke című dala. Britney Spears utal a Thriller videójára 2011-es I Wanna Go című klipjében.

Az eredeti kislemez B oldalán a Can’t Get Outta the Rain című dal jelent meg, amit Michael még a Wiz című film forgatásán írt, mintegy a You Can’t Win című dal folytatásaként, kiegészítésekén. Az Egyesült Királyságban kiadott verzió B oldalára a Things I Do for You című Jacksons dal egy koncertfelvétele került.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/23/4-thriller/

Az album verzió

A demó – a Starlight

Vincent Price teljes rapje – mindhárom versszakkal

Írta és komponálta: Rod Temperton
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: Rod Temperton (vokális, ritmus és szintetizátor hangszerelés), Jerry Hey (fúvós hangszerelés)
A rapet előadja: Vincent Price
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, funk, R&B

Videó

Rendezte: John Landis
Koreográfia: Michael Peters, Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 4.
Egyesült Királyság: 10.
Franciaország: 1.
Spanyolország: 1.
Olaszország: 2.
Ausztrália: 3.
Kanada: 3.
Hollandia: 3.
Új-Zéland: 6.
Németország: 9.

Forrás:

[1] Peter Lyle – Michael Jackson’s monster smash (2007. november 25.)

[2] Lydia Hutchinson – Michael Jackson’s “Thriller” Video Turns 28 (Performingsongwriter.com, 2011. december 2.)
http://performingsongwriter.com/michael-jackson-thriller/

[3] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[4] Why It Took MTV So Long to Play Black Music Videos (JET magazin, 2006. október 9.)

[5] 25 ‘Thriller’ facts (Los Angeles Times, 2008. február 12.)
http://www.latimes.com/entertainment/music/la-et-web-thrillertrivia12feb12-story.html

Billie Jean

BillieJeanMichael Jacksonnak számos nagy slágere volt, de ha választani kellene egyetlen dalt az életművéből, amely a leginkább jellemzi, a leginkább a védjegye lett, a leginkább MJ-t jelenti az emberek számára, akkor minden bizonnyal a világ egy elég jelentős hányada a Billie Jeant választaná. A zene mellett a dalhoz kapcsolódó teljes ikonográfia – a videó, a fedóra, a flitteres felső, a fél pár flitteres kesztyű, a fehér flitteres zokni, a moonwalk – mind a popkultúra szerves részeivé váltak, olyan szimbólumokká, amelyeket a világon szinte bárki azonnal felismer és Michael Jacksonnal azonosít. Nyugodtan kijelenthető, hogy ez a dal tette Michael Jacksont globális ikonná. A Thriller album eladásai is akkor pörögtek fel, az album akkor vált Nr. 1. albummá, amikor a Billie Jean megjelent kislemezen.

A Billie Jean 1983. január 2-án jelent meg az 1982-es Thriller album második kislemezeként a The Girl Is Mine után. Az amerikai slágerlistán eltöltött hetedik hetében érte el a Nr. 1. pozíciót és ott is maradt további hét hétig. Nr. 1. volt több más országban, köztük Nagy-Britanniában is.

A dalt Michael írta és komponálta és a produkciós munkát is nagyrészt ő végezte el rajta. 1981-ben, autózás közben szállta meg az ihlet. Moonwalk című 1988-as önéletrajzában így ír:

“A zenész csalhatatlanul felismeri, hogy melyik szám lesz hatalmas siker. Pontosan meg kell tudni ítélni. Mindenről tudni kell, mit ér. Első hallásra már biztos benne az ember. S ez jó érzéssel tölt el. Ezt éreztem a Billie Jeannel kapcsolatban. Már akkor tudtam, hogy nagy sikere lesz, amikor még csak írtam. Egészen feloldódtam ebben a dalban. Egy nap a felvétel szünetében Nelson Hayesszel – akivel akkoriban dolgoztam – végighajtottunk a Ventura Freewayn. A Billie Jean járt a fejemben, csak erre tudtam gondolni. Éppen lefordultunk az útról, amikor egy motorbiciklis fiú állított meg bennünket, mondván: “Kigyulladt a kocsitok.” Akkor már észrevettük a füstöt. Félreálltunk, s addigra a Rolls-Royce egész hátsó része lángokban állt. Az a gyerek valószínűleg az életünket mentette meg. Ha a kocsi felrobban, mi meghaltunk volna. De a fejemben kavargó dallam annyira elvonta a figyelmemet, hogy sokáig szinte fel sem fogtam, milyen szörnyűség történhetett volna. Még amikor segítségünkre siettek, s mi megpróbáltunk más megoldást találni, hogy eljussunk, ahová igyekeztünk, még akkor is magamban csöndesen komponáltam. Hát ennyire elmerültem a Billie Jean zenéjében.” [1]

A továbbiakról így ír Joseph Vogel Man in the Music című könyvében: “Jackson gyorsan rögzítette a dalt egy szalagon, vokálisan diktálva minden hangszert, akkordot és részletet (ami bevett szokásává vált), mielőtt felvett egy tartalmasabban kidolgozott demót a házi stúdiójában, Hayvenhurst-ben. A „Billie Jean” létrehozása tökéletes példája annak, hogy hogyan alkotott Jackson, nemcsak mint énekes, hanem mint író, rendező és producer. A dal korai demói által láthatóvá válik egy huszonnégy éves elképesztő zenei ösztöne, kreativitása és szakmai hozzáértése. Az egyiken hallható, amint Jackson dalszöveget készít, ahogy végigmegy rajta és halandzsával kísérletezik, de minden részlet a helyére került, mielőtt még elvitte volna Quincy Jones-hoz és Bruce Swedien-hez.” [2]

A dal témája szerint egy olyan nőről szól, aki azt hazudja, hogy Michael a gyermeke apja.

“Sokan kérdezgettek erről a dalról, pedig a válasz igen egyszerű. Egy lányról szól, aki azt állítja, hogy én vagyok a gyermekének az apja, de én kitartok az ártatlanságom mellett, hiszen “the kid is not my son” – “a gyermek nem az én fiam. Igazi “Billie Jean” egyébként nem létezett. (Kivéve azokat, akik a dal után jelentek meg.)” [1] – írta Michael a Moonwalkban.

Egy interjúban 1996-ban azt mondta, hogy dalt azok a gruppik ihlették, akikkel a testvérei kapcsolatot létesítettek, amikor tinédzser korukban turnéztak a Jackson 5-al: “Billie Jean anonim. Sok lányt képvisel. A ’60-as években gruppiknak hívták őket. A színpad mögötti hátsó kijáratnál lógtak és ha egy banda a városba érkezett, akkor kapcsolatot kezdtek velük. És azt hiszem én ezt a bátyáim tapasztalatai alapján írtam visszatekintve a kicsi koromra. Sok Billie Jean volt. Minden lány azt állította, hogy a fiának köze van valamelyik bátyámhoz.” [3]

Bár Michael tagadta, hogy az ő életében addig lett volna ilyen Billie Jean, de az tény, hogy maga a dal rengeteget produkált. A mai napig kap a Hagyatékkezelője olyan bírósági kereseteket, amelyekben pénz reményében nők állítják, hogy Michael a gyermekük apja. Köztük volt olyan is, aki még a nevét is megváltoztatta Billie Jeanre…

A felvételek során Michaelnek volt néhány nézeteltérése az album producerével, Quincy Jonesszal. Jones túl hosszúnak találta és le akarta rövidíteni a dal 29 másodperces bevezető részét, Michael azonban nem engedett. “Azt mondtam: ‘Michael, meg kell vágnunk azt az intrót.’ Azt mondta: ‘Dehát az adja meg az ízét! […] Attól perdülök táncra.’ Ha Michael Jackson azt mondja neked, hogy ‘attól perdülök táncra’, nos akkor mi többiek jobb, ha befogjuk a szánkat.” [4] – nyilatkozat erről később Jones.

Jones a dal címét is meg akarta változtatni Not My Lover-re, mert attól tartott, hogy az emberek könnyen félreértik és azt gondolják a híres teniszezőnőről, Billie Jean Kingről szól, de Michael erre sem volt hajlandó.

A dal stílusában a pop, R&B, funk kategóriába sorolható. Pár másodperc után azonnal felismerhető a dobról, a híres basszus vonaláról (amelyet Louis Johnson játszik el a felvételen) és a vonósairól. Egyébként Michael teljes vezérvokálját egyetlen felvétellel vették fel.

A Blender zenei magazin, amely 2005-ben a legjobb dalnak választotta a Billie Jeant “Az 500 legjobb dal a születésed óta” című listáján, így írt róla:

“Az egyik szonikusan legexcentrikusabb, pszichológiailag  legfelkavaróbb, legbizarrabb dolog, amit valaha is játszott Top 40 rádió.” [4] Hozzátették, hogy a dal “ijesztően erőteljes, egy pulzáló ‘portyázó macska’ basszussal, ostorropogás szerű ritmussal és baljós, több sávos vokállal, amely a billentyűsök és vonósok közötti tágas téren pattog.” [4] Összességében a magazin úgy jellemezte a dalt, hogy az egy “öt perc hosszúságú idegösszeroppanás, ritmusra komponálva”. [4]

A billentyűs Greg Phillinganes pedig ezt mondta a Blendernek a dalról: “A Billie Jean forró minden szinten. A forrón mozgó ritmusa felizgatta Michaelt. Forró szonikus értelemben, mert annyira minimális mennyiségű hangszer van benne, hogy igazán hallasz mindent. Forró melodikusan, szövegében és vokálisan. Fizikailag, érzelmileg és szellemileg is hat rád.” [4]

A hangmérnök, Bruce Swedien 91-szer mixelte a Billie Jeant. Ez szokatlan volt tőle, mert általában csak egyszer mixelte a dalokat. Mindazonáltal a sok munka végül fölöslegesnek bizonyult, mert Jackson és Jones választása a kettes számú mixre esett.

Chris Cadman és Craig Halstead Michael Jackson – For The Record című könyvében Swedien így nyilatkozott: “‘Quincy azt mondta: oké, ennek a dalnak kell rendelkeznie a leghihetetlenebb dob hangzással amit bárki valaha is felvett, de olyan elemmel is rendelkeznie kell, ami más – ez pedig a szonikus személyiség’ – mondta Swedien, de elismerte, hogy sok álmatlan éjszakája volt azzal kapcsolatban, hogy Quincy pontosan mit is értett ezalatt. ‘Végül is azt csináltam, hogy építettem a dobnak egy emelvényt és terveztem pár apróbb különleges dolgot, mint egy fedelet a basszus dobnak és egy lapos fadarabot, amelyet a pergő és a lábcin közé helyeztünk el… a lényeg az, hogy nincs sok olyan zene, amiben hallod a dob első három-négy ütemét és azonnal tudod, hogy mi az. De úgy gondolom, hogy ez a helyzet a Billie Jeannel – és én ezt a dal szonikus személyiségének tulajdonítom.'” [5]

A dal gitár szólóját David Williams játszotta el a felvételen és az a dolog érdekessége, hogy a demón sikerült a legjobban elkapnia, ezért abból emelték át a végső verzióba. “A Billie Jean demóját Michael otthoni stúdiójában vettük fel… rögtön azután, hogy Michael megírta a dalt, azt hiszem. Amikor a Billie Jean végső verzióját készítettük David sokszor próbálta újra lejátszani azt a szólót, de valahogy sosem volt jó.” [5] – mondta Swedien.

A Billie Jean videóját 1983. március 2-án mutatták be be az MTV-n (Music Television), rendezője Steve Barron. A videó koncepcióját Michael Barronra bízta, kivéve a táncos jeleneteket, amelyeket ő maga talált ki.  Valójában Barron eredetileg nem akart táncot a videóban, de Michael ragaszkodott hozzá – és milyen jól tette, hiszen a tánc mind ennek a videónak, mind Michael egész pályafutásának meghatározó elemévé vált.

A videó több szempontból is történelmet írt. Egyrészt ez volt az a videó, amely jobb belátásra bírta az MTV-t azzal kapcsolatban, hogy felvegye a fekete zenét is a rendszeres kínálatába. A csatorna addig azzal az indokkal utasította el azt, hogy ők egy “rock csatorna”. Virágnyelven ez azt jelentette, hogy csak a fehérek által preferált zenét játszottak, R&B-t nem. Hogy végül is mitől voltak hajlandók megváltoztatni ezt a politikájukat arról többféle történet kering: a CBS akkori elnöke, Walter Yetnikoff elmondása szerint meg kellett fenyegetnie őket azzal, hogy visszavonja tőlük a CBS összes videóját, amennyiben nem hajlandók játszani a Billie Jeant. Az MTV azonban ezt vitatja – az ő verziójuk az, hogy bár eleinte valóban úgy vélték a dal nem illik a csatorna “rock” imázsába, amikor kijött a videója, akkor igenis felismerték annak jelentőségét és emiatt, teljesen önszántukból kezdték azt el játszani.

Akárhogy is volt, a Billie Jean kiemelkedő igényességgel elkészített videóklipnek számított abban az időben. Az MTV korábban leginkább koncertfelvételeket, vagy roppant primitív videókat játszott, de amikor a Billie Jean megjelent, akkor a fiatal médium – a zenei videó – az énekes-táncos Michael Jacksonban végre megtalálta a tökéletes sztárját.

Michael így vallott Moonwalk című önéletrajzában arról, hogy mi sarkallta arra, hogy paradigmaváltást hozzon a zenei videók világába: “Akkoriban néztem, hogy az emberek mit csinálnak a videóval és nem értettem, hogy sok miért tűnik annyira primitívnek és gyengének. Láttam, hogy a srácok hogyan nézik és fogadják el az unalmas videóklipeket csak mert nem volt alternatíva.” [1]

A tánc ezt követően szerves részévé vált a zenei videóknak és egyre-másra jelentek meg más énekes-táncos előadók is az MTV képernyőjén, ráadásul Michael példátlan sikere a többi fekete zenésznek is megnyitotta az ajtót. A szemléletváltás az MTV-nek is nagyon megérte, hiszen amikor elkezdték játszani Michael Jackson videóit jelentősen megemelkedett a nézettségük és hirtelen a könnyűzenei piac középpontjában találták magukat trendcsinálóként.

A dal népszerűségét tovább növelte, amikor 1983 május 16-án az amerikai televízió bemutatta a Motown lemeztársaság 25. évfordulójára szervezett gálaműsort, amelyben Michael Jackson először testvéreivel adott elő egy egyveleget a Jackson 5 régi dalaiból, majd a Billie Jean előadása közben először mutatta be azóta inkonikussá vált táncmozdulatainak egy sorát – köztük a moonwalkot. Nem beszélve a védjegy ruhadarabokról: a fedóráról, a flitteres felsőről, a fél pár flitteres kesztyűről és a flitteres zoknikról (bár ez utóbbi kettőt már a ’70-es évek vége óta viselte koncerteken, de csak ezen előadás után vált széles körben ismertté). Az adást csaknem 50 millióan nézték, ami a legnagyobb közönség volt, amit addig zenei program valaha is vonzott Egyesült Államokban. Ezután már nem volt megállás: iskolaudvarokon, tehetségkutató versenyeken, bulikon stb. egyre-másra jelentek meg a mini-Michael Jacksonok, akik próbálták utánozni a koreográfiát. Hogy a Billie Jean és a hozzá tartozó koreográfia a mai napig nem veszített a varázsából azt jól mutatja, hogy nemrég igazi internetes slágerré vált, amikor egy amerikai középiskolás egy iskolai tehetségkutatón előadta Michael klasszikus rutinját. Ennek nyomán a dal is felkerült ismét az amerikai slágerlistára a 14. helyen – 31 évvel a megjelenése után.

A moonwalk a Motown 25-ön

A moonwalk a Motown 25-ön

Természetesen a dal elmaradhatatlan volt Michael összes későbbi turnéján, ő maga pedig úgy nyilatkozott, hogy az egyik kedvenc előadása, bár annak is hangot adott, hogy néha azért szeretne változtatni a koreográfián, noha tisztában van vele, hogy bizonyos dolgok kötelezőek, mert a közönség elvárja őket.

Egy kritikust idézve Joseph Vogel így ír a Man in the Musicban: „Huszonöt évvel később”, írja Richard Cromelin, „a Thriller középső szobája mit sem veszített lázas rejtélyességéből. Ez az, ahol az album materiális síkja megnyitja az utat egy kísérteties belső térbe… Jackson itt egy új hangra talál, egy áldozat hangjára, aki reszket ennek a figyelemre méltó szonikus hangzásnak a homályában, a saját naivsága és hamis vádlói béklyójában, akik még csak most kezdenek gyülekezni az ajtaja előtt”. [2]

A dal számos díjat nyert – köztük két Grammy-díjat 1984-ben a Legjobb férfi R&B vokális előadás, valamint a Legjobb R&B dal kategóriájában. Ugyanabban az évben ez lett a Kedvenc pop/rock kislemez az American Music Awardson.  A dal videója 1992-ben bekerült a Zenei videók produceri hírességek csarnokába. A Billie Jeant számos magazin és internetes honlap szavazásán választották minden idők legjobb dalai közé.

A dalt nagyon sokan feldolgozták vagy előadták azóta. Az egyik német nyelvterületen és Közép-Európában 1996-ban népszerűvé vált verzió volt például a német punk rock együttes, a The Bates rockos feldolgozása egy a Psycho című filmet idéző videóval. Angolszász területen azonban ez a változat nem aratott különösebb sikert – az Egyesült Királyságban például csak a 67. helyig jutott a slágerlistán, az amerikai slágerlistára fel sem került. Sokkal népszerűbb volt az angol Stone Roses rock együttes énekesének, Ian Brownnak a feldolgozása, amely 2000-ben az ötödik helyig jutott a brit slágerlistán. Brown akkor ezt nyilatkozta: “Szeretem Jacksont… Szeretnék csinálni egy Jackson EP-t a Thrillerrel, a Beat Ittel, a Billie Jeannel és a Rockin’ Robinnal vagy az ABC-vel. Remélem összejön.” [5]

Az amerikai Soundgarden együttes énekese, Chris Cornell is felvette a dalt 2007-es Carry On című szólóalbumára.

Bruno Mars játszotta a dalt 2010-11-es Doo-Wops & Hooligans turnéján, akárcsak a Westlife együttes 2006-os Face to Face turnéján.

A feldolgozások mellett még úgynevezett “válasz dal” is született mégpedig az amerikai énekesnő, Lydia Murdock Superstar című dala formájában, amely egyrészt a Billie Jean zenei alapját használja, másrészt pedig Billie Jean szemszögéből meséli el a történetet – s ebből a szempontból a férfi a hazug, aki cserbenhagyja volt szeretőjét és letagadja a gyermekét.

Többen vettek belőle hangmintát is. A teljesség igénye nélkül:

1984-ben Madonna The Virgin című turnéján Like a Virgin című dalához hangmintázta a Billie Jeant és a két dal egy keverékét adta elő.

1991-ben LL Cool J Who’s Afraid of the Big Bad Wolf című dalában hangmintázta a dalt.

1996-ban a Blackstreet együttes a No Diggity egy remix verziójához használta hangmintaként a Billie Jeant.

2001-ben az S Club 7 együttes a Don’t Stop Movin’ cmű dalában hangmintázta a Billie Jeant.

Marvin Gaye Got to Give It Up című dalának Aaliyah általi 1996-as feldolgozása hangmintázza a Billie Jeant is.

A dal továbbá felcsendül a 2000-ben megjelent Charlie’s Angels (Charlie angyalai) című filmben, valamint a Grand Auto Theft: Vice City videó játékban.

Az eredeti kislemez B oldalán a It’s the Falling in Love, valamint  Can’t Get Outta the Rain című dal található meg. Előbbi még az Off the Wall című albumon jelent meg, utóbbit pedig Michael Quincy Jones-szal írta még a Wiz című film munkálatai alatt (tulajdonképpen a You Can’t Win című dal kiegészítése).

Még többet olvashatsz a Billie Jeanről a Michael Jackson – Ember a zenében blogon, ahonnan a Joseph Vogel Man in the Music című könyvéből származó idézetek magyar fordítását köszönettel átvettem: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/24/6-billie-jean/

A videó forgatásáról ebben a cikkben olvashatsz a rendezőjétől, Steve Barrontól.

A videó:

A Billie Jean 1981-es demója, amely a Thriller album 2001-es újramaszterelt Special Edition változatán jelent meg bónuszként. Itt a szöveg még nagyon kezdetleges állapotban van, Michael sokszor csak rögtönöz és halandzsázik.

Egy kicsit későbbi demó, már valamivel jobban kidolgozott, de még mindig nem a végleges szöveggel:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Michael Jackson, Quincy Jones
Hangszerelte: Michael Jackson (vokális, ritmus és szintetizátor hangszerelés), Jerry Hey (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, R&B, funk

Videó

Rendezte: Steve Barron
Koreográfia: Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Kanada: 1.
Olaszország: 1.
Spanyolország: 1.
Németország: 2.
Franciaország: 2.
Hollandia: 2.
Új-Zéland: 2.

Forrás:

[1] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

[3] Jocelyn Vena – Michael Jackson Answers Fan Questions In 1996 Thailand Interview (MTV.com, 2009. július 6.)
http://www.mtv.com/news/1615349/michael-jackson-answers-fan-questions-in-1996-thailand-interview/

[4] The 500 Greatest Songs Since You Were Born: Number 1 (Blender, 2005. október)

[5] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Steve Porcaro a Human Nature-ről, a For All Time-ról és a Chicago 1945-ről (rajongói beszámoló)

Néhány nappal ezelőtt lefordítottam egy rajongó beszámolóját arról a Brad Sundberg által szervezett előadássorozatról, amelyre június végén került sor Los Angelesben, Michael Jackson halálának ötödik évfordulója alkalmából. Ez a rajongó azóta újabb bejegyzést írt az előadássorozat egy másik napjáról, amelynek vendége Steve Porcaro volt. Porcaro a Toto együttes tagja (ismertebb slágereik: Africa, Rosanna, Hold the Line). A Toto tagjai gyakran szerepeltek Michael Jackson lemezein mint stúdiózenészek, maga Porcaro pedig három dalt is írt Michaelnek (Human Nature, For All Time, Chicago 1945). Ezekről a dalokról is beszélt az elődásában. A rajongói beszámolót erről angolul itt olvashatjátok, a magyar fordítást pedig alább:

Június 23-26-án Los Angelesben Brad Sundberg “Stúdióban Michael Jacksonnal” című szemináriumának egy exkluzív sorozatát szervezte meg „A hazatérés” címmel. Már sokat írtam Brad mesés szemináriumairól és ha még nem látogattál el rájuk nem is ajánlhatnám jobban, hogy tedd meg. De azok, amelyeket Brad idén LA-ben szervezett különlegesek voltak. Nemcsak hogy a híres Westlake Studio D-ben kaptak helyet, ahol Michael a Bad című albumát felvette (ezért hívják „A hazazérésnek”), hanem Brad ezúttal néhány különleges vendéget is meghívott.

A szeminárium utolsó napján vettünk részt június 26-án. Brad szokásos programja után a VIP látogatók olyan vacsorát kaptak, amelyet a „Slam Dunk nővérek” készítettek – két kedves hölgy, akik MJ-nek és a csapatának főztek a stúdiómunkálataik alatt. A vacsora salátából, lasagne-ból és banán pudingból állt (benne igazi banánnal, ahogy Michael szerette!) és nagyon finom volt.

A vacsora után egy újabb különleges vendég csatlakozott hozzánk – a dalszerző és zenész Steve Porcaro. Porcaro és rock együttese, a Toto Michael Jackson stúdiózenészei voltak Michael szólókarrierje során az Off the Walltól a HIStory albumig. De ennél is fontosabb, hogy Steve Porcaro a szerzője három olyan dalnak, amelyet Michael Jackson felvett. Kettő ezek közül, a Human Nature és a For All Time, jól ismert és kedvelt a Jackson rajongók körében. A harmadik (aminek a nevét már bizonyára kitaláltátok) valamennyire titokzatos maradt.

Steve Porcaro

Steve Porcaro

Szóval képzeld el magad egy gyengén megvilágított lemezstúdióban egy színpad előtt, amelyet Michaelnek építettek, hogy gyakorolhassa a tánclépéseit. Mögöttünk van a kontroll szoba a csúcstechnológiás audió felszerelésével. Felettünk Michael Jackson szobája (amit úgy is neveztek, hogy „majom szoba”), ahol Michael pihent a felvételek között és ahová Bubblest bezárta a felvételek idejére. Ma Brad Sundberg és Steve Porcaro van a színpadon.

Vendége bemutatásakor Brad Sundberg elmondta, hogy Michaelnél nem mindig a legtehetségesebb fickó kapta meg az állást. A személyes kvalitások éppen olyan fontosak voltak. A stúdiómunka megköveteli a csapattagoktól, hogy szorosan együtt dolgozzanak és jól kijöjjenek egymással, így Michael olyan embereket keresett, akik őszinték voltak, profik és akikkel jó volt együtt dolgozni. És Sundberg szerint Steve ennek minden pontban megfelelt (nem beszélve arról, hogy természetesen csodálatosan tehetséges is). Hamar meglátjuk, hogy ez igaz. Steve Porcaro vidám ember: sármos, jó humorú és kellemes hallgatni.

Steve és az együttese, a Toto Quincy Jones-on keresztül kezdett el Michaellel dolgozni. Michaelnek nem volt saját együttese, így gyakran alkalmazta a Toto zenészeit, mint stúdiózenészeket. Porcaro emlékszik, hogy jelen volt a The Girl Is Mine lemezfelvételén MJ-vel, Paul McCartney-val és emlékszik Paul hatalmas sleppjére: a felesége, a menedzserei, az asszisztensei, akik mindenhová követték. Emlékszik, hogy már épp menni készültek, amikor Paulnak sikerült elmenekülnie mindezektől az emberektől pár percre és visszalopakodnia a stúdióba, ahol szeretett lógni a zenészekkel.

Michael Jackson, Paul McCartney, Quincy Jones és a "slepp" a Girl Is Mine felvételei alatt

Michael Jackson, Paul McCartney és a “slepp” a Girl Is Mine felvételei alatt

Komponistaként Porcaro sok kérdést kap az inspirációiról és a dalszerzés folyamatáról. Megkérdezik tőle, hogy úgy ír-e dalokat, ahogy Michael tette (ő mindig azt mondta, hogy a dalok egyszerűen az ölébe hullanak). Steve azt mondja, hogy néha így történik és néhány dalt egyszerre kap meg. Gyakrabban azonban egy apró részlettel kezdődik – egy hookkal (hook: szó szerint kampó, horog – a dalnak egy olyan része, amely fülbemászó, a leginkább megragadja a hallgatóit – a ford.), egy melódiával – és aztán onnan fejlődik tovább. Azt mondja, hogy a múltban a dalszerzés sokkal inspirálóbb, finomabb folyamat volt a számára és „a csillagok állásának” megfelelőnek kellett lennie ahhoz, hogy egy dal megszülessen. Manapság TV show-k zenéin dolgozik és elismeri, hogy ez nagyon megfegyelmezte. Azt mondja rájött, hogy lehetséges egy dalt határidőre megírni.

Természetesen mindenki kíváncsi azokra a dalokra, amelyeket Porcaro Michaelnek írt és hogy hogyan születtek, így tovább megyünk a Human Nature tárgyalására. Steve megosztja velünk a dal megalkotásának sztoriját. A Human Nature-t eredetileg a lányáról írta. A kislánya egyszer sírva jött haza az iskolából, mert egy fiú csúfolta. „Miért teszi ezt velem?” (“Why does he do it to me?”) – nem értette. Porcaro megpróbálta elmagyarázni neki, hogy talán a fiú így akarja kimutatni az érdeklődését, mert a fiúk néha ezt csinálják. Nem sokkal azután egy melódia jött a fejébe. Eredetileg a szöveg így hangzott:

I’ll tell her that it’s human nature
When she asks, “Why, why
Does he do it that way?”

(El fogom mondani neki, hogy ilyen az emberi természet
Ha megkérdezi, hogy „Miért, miért
teszi ezt velem?”)

Ugyanebben a szellemben írta meg a verseket, felvette a demót egy kazettára és odaadta az együttesének, a Totónak. De a csapatnak nem kellett a közepes tempójú ballada. „Több rock dalra van szükségünk, olyan dalokra, amelyeket jól lehet játszani egy stadionban.” – mondták Steve-nek. (Később látták az iróniát abban, hogy a Victory turné alatt Michael promóciós darabként használta a Human Nature-t és minden televíziós csatorna úgy mutatta be a dalt, mint amit stadionokban játszanak Amerika szerte a közönség nagy örömére és hisztériájára.)

Szóval hogyan talált a dal utat magának Michael Jacksonhoz? Steve szerint teljesen véletlenül. Quincy Jones általában szigorúan beosztotta az emberek szerepeit a stúdióban. Ha hangmérnök voltál, akkor nem voltál zenész és ha zenész voltál, akkor nem voltál dalszerző. Steve Porcaro az ő fejében zenész volt, így Quincy sosem kérte meg arra, hogy írjon dalokat Michaelnek. A Toto dalszerzője David Paich volt és ő kapott ajánlatot arra, hogy adjon le anyagot Michael Jackson részére. David írt pár groove-ot, de amikor eljött az idő, hogy elküldje őket Quincy-nek nem volt üres kazetta nála. Ezért elvette azt a kazettát, amin Porcaro demói voltak, beleértve a Human Nature-t is, felvette a groove-okat a másik oldalára, ráírta, hogy „A oldal” és elküldte Quincy-nek. Innen a történet jól ismert: valamilyen oknál fogva Quincy a kazetta másik oldalát játszotta le, hallotta a dalt és szerelembe esett vele. Steve azt mondja szeret olyan dalokat írni, amelyeknek különleges, szokatlan atmoszférájuk van és a Human Nature ezen atmoszférája nyerte meg Quincy-t is.

Azonban Quincy-nek nem tetszett a szöveg. Odaadta a dalt a szövegíró John Bettisnek, aki új verseket írt hozzá és Porcaro elismeri, hogy a végeredmény lenyűgözte őt. Aztán Michael felvette. Porcaro szerint mindössze párszor vették fel. Steve megmutatta Michaelnek hogy hogyan tagolja a szavakat és Michael utánaismételte. Azt mondja Michael mindössze egy párszor énekelte el a teljes dalt elejétől a végéig.

Sok változáson ment keresztül a dal a demótól a végső verzióig? Porcaro azt mondja, hogy nem sokon. Quincy-nek tetszett a dal úgy, ahogy volt és egy ponton Bruce Swedien (hangmérnök – a ford.) még azért is elhívta Steve-et a stúdióba, hogy segítsen a „why, why” megfelelő kiejtésében, mert pont úgy akarták azt reprodukálni, ahogy a demón volt. Porcaro azonban emlékszik, hogy hozzáadtak egy ritmus gitár részt, amit ő eleinte gyűlölt. „Utáltam. Úgy gondoltam nem illik a dalba. Persze 40 millió eladott lemezzel később megszerettem.” – viccelődik. „Most már úgy gondolom az a legbriliánsabb gitár rész, amit valaha írtak.”

Porcaro rámutat egy érdekes részletre a dalban – egy a háttérben hallható, alig észrevehető sorra, amikor azt a szót hallod, hogy „around” (3:05-3:08 az album verzión). Azt mondja a szöveg, amit Michael énekel ez: „she’s keeping him by keeping him around” és ez Porcaro eredeti demójából származik.

Human Nature

Azután rátérünk a For All Time-ra – egy másik gyönyörű, atmoszférikus dal, amelyet Porcaro írt. Steve azonnal szerteoszlatja azt a mítoszt, hogy létezik egy verzió a Thriller felvételeinek időszakából. A dalt valójában a Dangerous korszak alatt írta és Michael akkor is vette fel először és az egyetlen alkalommal. Steve elmondja, hogy az akkordok akkor jutottak eszébe, amikor hallotta a Monkees Daydream Believer című dalának pár hangjegyét dübörögni egy arra elhaladó autó ablakából. Néha egy nagyszerű dal egy ilyen véletlenszerű pillanatból születik. A For All Time címét egy másik nagyszerű kompozíció inspirálta (aminek a címe most sajnos nem jut eszembe). Egy érdekesség: a dal kórusában a „for all time” szavakat Michael nem egy egyszerű sorként énekli, hanem három összevágott szó kombinációjaként – Steve akarta, hogy így hangozzon.

Szóval akkor hogy került a dal a Thriller 25-re? Porcaro nem tudja a választ. „Felhívtak és azt mondták: ’Szeretnénk rátenni a dalodat a Thriller évfordulós kiadására.’” – emlékszik vissza. „Azt mondtam: ’Persze, a Human Nature-nek rajta kell lennie, hiszen része az albumnak.’ Azt mondták: ’Nem, nem, a másik dalodat, a For All Time-ot.’” Ma sem tudja, hogy kinek a döntése volt, Michaelé vagy a lemeztársaságé.

For All Time

Aztán a szeminárium vége felé Steve megosztott velünk egy emléket, amit a nagyon kedves emlékeim között fogok számon tartani. A találkozónk elején megkérdeztük, hogy hány dalt írt Michaelnek és ezek közül Michael hányat vett fel. Steve azt válaszolta, hogy több dalt átadott és Michael ezek közül „valószínűleg hármat” vett fel. Készültem megkérdezni a szeminárium végén a kérdések alatt, hogy mi a harmadik dal, de kiderült, hogy nem szükséges. Steve magától is elmesélte a sztorit.

Miután kijött a Thriller album, a Victory turné alatt (vagy talán még előtte) Porcaro átadott pár dalt Michaelnek. Nem sokkal később MJ felhívta Steve-et és azt mondta neki, hogy szeretne valamit csinálni az egyikkel. MJ elment a könyvtárba és elolvasott pár dolgot az 1930-40-es évek Chicagójáról és így jött a dal ötlete. Ő és Porcaro találkoztak és felvettek kilenc vokális részt ahhoz a daloz, amely végül a Chicago 1945 lett.

Természetesen lehetetlen szöveggel leírni egy zenét, de itt van öt dolog, amit tudnod kell a Chicago 1945-ről:

  • A dal zeneileg, vokálisan tökéletesen kiadható állapotban van úgy ahogy van.
  • Semmi köze sincs az Al Caponéhoz vagy a Smooth Criminalhoz (egy újabb mítosz) – egy teljesen más és különálló dal. (A ford. megjegyzése: javítottam is ezt az információt a Smooth Criminalról szóló bejegyzésben.)
  • A szöveg (három?) lányról szól, akik elmennek szórakozni és eltűnnek.
  • Fülbemászó dal. Nincs a Billie Jean vagy a Beat It szintjén, de egy erős groove. A hook (“Never to be found again… never to be found again”) három napig a fejembe ragadt miután hallottuk.
  • Amikor játszották a dalt megpróbáltam találni egy másik MJ dalt, amihez hasonlíthatom. A legközelebbi talán a Behind the Mask – a dal tempójában és még a kompozíciójában is kicsit hasonlónak tűnt a számomra. Bár azt hiszem a Chicago 1945-t alacsonyabb hangfekvésben énekli – Michael hangja nem olyan rezonáns, mint a BTM-ben.

A szomorú az, hogy mára már mindenki hallhatta volna, ha a lemeztársaság hajlandó lett volna megfelelő módon kezelni. Porcarót megkeresték a dallal kapcsolatban az Xscape albumra, de nem adott engedélyt a felhasználására. „Úgy tűnik manapság a dalokat azonnal remixelik.” – mondta nekünk. Nyilvánvaló volt, hogy ez a megközelítés nem tetszik neki. És miközben a rajongó bennem szeretné, ha megvehetné ezeket a dalokat a kollekciójába, csak tisztelni tudtam Porcarót az álláspontjáért. Úgy gondolom, hogy zenészként és dalszerzőként megérti, hogy egy dal sértetlensége mennyit jelent egy művész számára. És Michael kollégájaként kétségtelenül tudja, hogy Michael mennyire törődött a kompozícióival. „A kevesebb több” – ez egy olyan elv volt, amit ő is úgy idéz, mint ami nagyon fontos volt MJ és Quincy számára. A Chicago 1945 nagyszerű dal, aminek nincs szüksége semmiféle „kortársiasításra” és megérdemli, hogy a saját jogán hallják és szeressék.

Porcaro sem tudja kiadni a dalt a Michael Jackson Hagyatékkezelő engedélye nélkül így a dal egyelőre patthelyzetben van. Csak remélni tudjuk, hogy eljön az idő, amikor Michael kreatív partnerei, a hagyatékkezelőjének a végrehajtói és a lemeztársasága képesek lesznek egyetérteni abban, hogy a ki nem adott anyagot hogyan kell kezelni. Egyelőre mi, rajongók, elvesszük amit tudunk és hálásak vagyunk minden lehetőségért, hogy hallhatjuk az eredeti zenét, amit Michael hátrahagyott. Köszönjük, Mr. Porcaro, megtiszteltetés volt találkozni önnel és hallani azokat a sztorikat és azt a zenét, amit megosztott velünk azon az estén.

Brand Sundberg a lányával, Steve Porcaro és Brian Vibberts

Brand Sundberg a lányával, Steve Porcaro és Brian Vibberts

Smooth Criminal

SmoothCriminalA Smooth Criminal a hetedik kislemez Michael Jackson Bad című albumáról. 1988. október 24-én jelent meg és a hetedik helyig jutott a Billboard slágerlistáján, így tehát nem volt azon öt dal között, amely Nr 1. sláger volt a Badről, noha azóta az album egyik legnépszerűbb és leginkább ikonikus dalává vált.

A dalt Michael írta és komponálta és volt egy elődje is: az Al Capone című dal, amelynek demója a Bad album 25. évfordulójára 2012-ben kiadott Bad 25 című kiadványon jelent meg.

Matt Forger, Michael egyik hangmérnöke így emlékezett vissza: “Az Al Caponét egy történelmi figuráról írta. Megveti az alapjait annak a dalnak, amely később a Smooth Criminal lett. Michael sok hasonló témát és hasonló ötletet felhasznált a Smooth Criminal megalkotásakor. A Smooth Criminalban írt egy sztorit és egyedivé tette. Az nem egy történelmi figuráról szólt, mint az Al Capone. Elkészítette a saját sztoriját és ez valami új és friss volt a víziójában.” [1]

A  Smooth Criminal témája végül is egy titokzatos gyilkosság lett, amelynek áldozata egy Annie nevű lány. Spike Lee Bad 25 című dokumentumfilmje szerint a nevet egyébként CPR Annie inspirálta. CPR Annie annak a bábúnak a neve, amelyet az újraélesztés gyakorlásához használnak.

Sokáig tartotta magát a rajongótáborban az a pletyka, hogy az Al Caponének is volt egy elődje, mégpedig a nagyközönség által eddig nem hallott Chicago 1945, ám ezt a feltételezést 2014 júniusában egy rajongóknak tartott előadáson maga Steve Porcaro cáfolta, aki a Chicago 1945 szerzője vagy társszerzője. Elmondása szerint a Chicago 1945-nek semmi köze sincs sem az Al Caponéhoz, sem pedig a Smooth Criminalhoz – az egy teljesen más, különálló dal.

A Smooth Criminalt kísérő kisfilm sokak véleménye szerint Michael egyik legjobb, ha nem a legjobb videója – márpedig ezt a címet nem könnyű kiérdemelni egy számos mesteri alkotást felvonultató videográfiában. Jay Ziegler szerint nemcsak “a hihetetlen tánca, filmes technikája, hangulata, világítása, jelmeztervezése miatt”, hanem “a zene és a filmgyártás színvonalának emelése miatt is különleges a zenei videók között” [2] (a fordításért köszönet az Ember a zenében blognak).

Egy másik kritikus, Christopher Sunami azt írja: “Ami a ‘Smooth Criminal’-t igazán kiemelkedővé teszi az a koreográfia egésze. A fejlődés egyértelmű a hasonló témájú ‘Beat It’-hez képest. A ‘Beat It’-ben kitörölhetetlen a kép, ahogy a bandatagok lassan csatlakoznak Michaelhez, miközben az egyéni káosz átalakul egy erőteljes műsorszámmá. Azonban a ‘Smooth Criminal’-ban az egész tiltott szórakozóhely eleven mozgásban van az elejétől a végéig, a koreográfia mindent magába foglal a tangó-szerű táncparkettől, a szerencsejátékosok kockázásáig. Michael mindezeken keresztül suhan, néha egyszerre, néha ellentétesen és néha bonyolult kapcsolatban mozogva a többi táncossal, amit nem könnyű összefoglalni (de a koreográfia olyan táncosokra emlékeztet, akik a művészet magas fokát képviselik, mint Alvin Ailey). A jellegzetes mozdulatok közül, amelyek megjelennek a videóban – a moonwalk, a bedőlés, a forgás – egyik sem tart tovább néhány másodpercnél. Michael előadása pillanatról pillanatra meglehetősen higanyszerű, változékony, olyan mozdulattáron keresztül, amelyet más előadók talán éveken keresztül fejlesztenek, és tökéletesítenek. Ez egyedülálló tulajdonságot kölcsönöz a mozgásának. Ő nem úgy táncol a zenére, mintha egy hétköznapi ember lenne. A tánca sokkal inkább lebeg a zene tetején, a technikai virtuozitás szédületes folyamata” [3] (fordítás: Ember a zenében blog).

A kisfilm alapötlete Michaelé. Amint a 2003-as Private Home Movies-ban elmondta, először westernt akart készíteni, majd később gondolta meg magát, hogy inkább egy gengszterfilm lesz belőle. A filmen az látható, ahogy Neverlanden próbálja vizionálni az elképzeléseit, a mozdulatokat, miközben egy operatőr felveszi ezeket. Azt is elmondta, hogy a Smooth Criminalhoz kapja a legtöbb kommentárt és hogy neki magának is ez a videó az egyik kedvence, és azt is megtudjuk, hogy a dal majdnem lemaradt a Bad albumról.

A végső koreográfiát Michael Vincent Pattersonnal és Jeffrey Daniellel készítette el, a kisfilmet Colin Chilvers rendezte. A videó jelmezeinek és témájának ihletője egyértelműen a Fred Astaire főszereplésével készült 1952-es The Band Wagon című film Girl Hunt című jelenete, amelyben Astaire világos öltönyt kék inget és fehér nyakkendőt visel – akárcsak Jackson a Smooth Criminalban. “Nagy rajongója volt Fred Astaire-nek és tisztelegni akart előtte a filmben.” [4] – mondta Colin Chlivers Spike Lee Bad 25 című dokumentumfilmjében.  (Arról, hogy hogyan ihlette meg Fred Astaire Michael Jacksont bővebben írtam ebben a bejegyzésben, amelyben megnézheted a Girl Huntot is.)

Vincent Patterson privát felvétele arról, amikor a koreográfiát készítették:

A videó közepe táján van egy jelenet, amikor leáll a zene és a táncosok lassított felvételként mozognak. Ez a rész nem egy előre megkoreografált jelenet. Amint Colin Chlivers elmondta a Bad 25 dokumentumfilmben Michael egyszerűen csak azt akarta, hogy a táncosok érezzék a pillanatot: “Abban a szünetben a közepén Michael csak hagyni akarta, hogy a táncosok érezzék a jelenetet. Úgy értem akkor már elég régóta forgattunk és ő azt mondta ‘nem akarom, hogy bármi megzavarjon minket’. Én öt kamerával forgattam akkor, plusz Jerry-nek is volt öt kamerája. Szóval tíz kamera vette. És nem tudtuk, hogy meddig fog tartani.” [4]

Itt látható – 0:47-től -, ahogy Michael magyarázza, hogy mit szeretne ettől a bizonyos improvizált jelenettől. 1:33-nál ezt mondja: “Azt akarom, hogy a zene reprezentálja azt, amit érzünk. Diktálnia kell az érzéseinket, a hangulatainkat. Kifejezzük azt ahogy mindenki érez.  Ez lázadás… tudod hogy értem? Kiengedjük azt, amit mindig el akartunk mondani a világnak. Szenvedély és düh és tűz.” (0:47-ig a Bad című videó koreografálásából látható néhány jelenet.)

A Smooth Criminal szorosan kapcsolódik Michael 1988-as filmjéhez a Moonwalkerhez, hiszen annak egy központi jelenete. A filmről majd egy külön bejegyzésben szólók bővebben.

A videónak több verziója létezik.

Eredeti Moonwalker verzió: Az a változat, amely a Moonwalker című filmben látható. A legteljesebb formában ez a verzió foglalja magában a középső részt, amikor a táncosok zene nélkül improvizálnak, ugyanakkor a végén nem tartalmazza azt az utolsó hat másodpercet, amikor a nő, aki bezárja az ajtót Michael mögött legyezi magát. Az eredeti dalhoz képest ez a változat pluszban tartalmazza a második versszakban ezeket a sorokat: “Everytime I try to find him he’s leaving no clues left behind him. And they have no way of knowing of the suspect, or what to expect”.

Szerkesztett Moonwalker verzió: Ez a változat található meg a HIStory on Film, Volume II, valamint a Michael Jackson’s Vision című videógyűjteményeken. Gyakorlatilag az eredeti Moonwalker verzió kissé szerkesztett változata. Kevesebb benne a párbeszéd, a középső, zene nélküli részt egy kicsit lerövidítették és itt a végén a  nő, aki bezárja az ajtót Michael mögött legyezi magát.

Kislemez verzió: Egy 4 perc 3 másodpercre lerövidített változat. A zenetévék, amelyek inkább a 4-5 perces videókat szeretik a 9-10 percesek helyett, a leginkább ezt a változatot szokták játszani.

Album verzió: A videó alatt a dal album verziója hallható, magát a filmet pedig helyenként felgyorsították, helyenként lelassították, illetve egyfajta homályosító effektet adtak hozzá és néhol más kameraállásokat. Ez a videó látható a Moonwalker film végén a stáblista közben, illetve a Number Ones című videógyűjteményen, valamint a Visionary: The Video Singles című kiadványon, illetve a Target üzletlánc által forgalmazott Bad 25 kiadványok egy külön a Bad album videóit tartalmazó DVD-jén.

További érdekességek: A dal elején hallható szívdobbanások Michael valódi szívdobbanásai, amelyeket Dr. Eric Chevlan segítségével vettek fel. A dalban a rendőrfőnököt Bruce Swedien hangmérnök személyesíti meg, amikor ezt a szöveget halljuk mintegy valamiféle hangosbemondóból: “Everybody please leave the area right now!” (“Kérem mindenki hagyja el a területet most!”)

A dal különféle maxi CD-ken megjelent hivatalos remixei:

Extended Dance Mix
Extended Dance Mix Radio Edit
Dance Mix Dub Version
‘Annie’ Mix
A Capella
Instrumental

A Smooth Criminalt többen feldolgozták, a legsikeresebben az Alien Ant Farm 2001-ben, amikor is több országban is az első 10-be kerültek a dallal. Ez a feldolgozás hallható az Amerikai pite 2 című filmben. Máig ez a csapat legsikeresebb dala. Michael azt nyilatkozta, hogy tetszik neki ez a feldolgozás.

További feldolgozások a teljesség igénye nélkül: 2008-ban David Garrett, német hegedűművész a dal klasszikus feldolgozását megjelentette Encore című albumán. 2011 januárban a 2Cellos nevű csellista duó (Luka Šulić és Stjepan Hauser) a YouTube-on aratott nagy sikert a dal csellón eljátszott változatával, majd ezt később debütáló albumán is megjelentette.  Ashanti 2002-es Rescue című dala ugyanúgy indul, mint a Smooth Criminal.

A Smooth Criminal videója lett az év videója az 1988-as Brit Awardon.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/10/06/10-smooth-criminal/

Az eredeti Moonwalker verzió:

A szerkesztett Moonwalker verzió:

A kislemez verzió:

A Smooth Criminal elődje, az Al Capone. Ez a demó a 2012-ben kiadott Bad 25-ön jelent meg:

A kislemez B oldalán a dal instrumentális változata kapott helyet:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson (vokális hangszerelés), Michael Jackson és John Barnes (ritmus hangszerelés), Jerry Hey (fúvós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1987
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Bad

Stílus: pop, dance, funk

Videó

Rendezte: Colin Chilvers
Koreográfia: Michael Jackson, Vincent Patterson, Jeffrey Daniel

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 7.
Egyesült Királyság: 8.
Hollandia: 1.
Spanyolország: 1.
Franciaország: 4.
Németország: 9.

Forrás:

[1] “Chicago 1945 was done prior to Al Capone”, Matt Forger: the secrets of BAD 25 (EN) (2012. október 9.)
http://mjdatabank.com/mjjnews/wordpress/2012/10/09/chicago-1945-was-done-prior-to-al-capone-matt-forger-the-secrets-of-bad-25-en/

[2] Jay Ziegler – Ridiculously Awesome Music Videos: ‘Smooth Criminal’ (Consequence of Sound, 2008. június 15.)

[3] Christopher Sunami – Rewievs: Smooth Criminal (Kitoba.com)

[4] Spike Lee – Bad 25 (dokumentumfilm)

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Bad (album)

BadMegjelenés: 1987. augusztus 31.

A felvétel ideje: 1987. január 5.-július 9.

A felvétel helye: Westlake Recording Studios, Studio “D” (West Hollywood, Kalifornia)

Kislemezei: I Just Can’t Stop Loving You, Bad, The Way You Make Me Feel, Man in the Mirror, Dirty Diana, Another Part of Me, Smooth Criminal, Leave Me Alone, Liberian Girl

Stílus: pop, R&B, funk, soul, rock

Kiadó: Epic

.

A Bad a Spotify-on (hozzátettem az eredeti albumon nem, de a 2001-es Special Editionon megjelent bónusz dalokat is – az utolsó három dal):

A Thriller fenomenális sikere után Michael Jackson nem volt könnyű helyzetben, hiszen valószínűtlen volt, hogy a soron következő albuma meg tudja ismételni azt – azóta sem tudta senki. Ennek ellenére Michael nem fogta vissza az ambícióit, amikor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a következő albumából 100 millió példány fogyjon. (Michael “megszállottsága” az eladási példányszámokkal kapcsolatban talán érthetőbbé válik, ha emlékeztetünk arra, hogy olyan környezetben nőtt fel – Motown, vagy éppen a saját apja -, ahol a kereskedelmi siker és a slágerlistás helyezés volt a fokmérője annak, hogy mennyire vagy jó.  Michaelnek már kicsi gyerekkorától kezdve összefonódott a szórakoztatóipar és a zene a versennyel is, hiszen eleinte tehetségkutatókon léptek fel, ahol mindig nyerniük kellett és mindig el kellett nyerniük a közönség kegyeit ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni.)

Ezzel az ambícióval vetette bele magát a munkába, amikor 1985-ben elkezdett dolgozni a Bad-en és bár kereskedelmi értelemben nagyra törő céljai voltak vele, zeneileg nem akarta megismételni a Thrillert. Eleinte az otthoni stúdiójában dolgozott olyan zenészekkel és hangmérnökökkel, mint Matt Forger, John Barnes vagy Bill Bottrell. Ezzel az úgynevezett B-csapattal számos demót elkészítettek különféle stílusokban és témákkal. Az A-csapat Quincy Jones vezetésével dolgozott a Westlake stúdióban. Ez a különválás egyúttal azt is jelezte, hogy Michael egyre függetlenebb kívánt lenni Jonestól.

Bottrell: „Michael fejlődött és szabadon, a Westlake-i stúdió korlátai nélkül akart kísérletezni. Ezért vitt el engem és John Barnes-t, hogy az otthoni stúdiójában dolgozzunk másfél évig időszakosan. Programoztunk, játszadoztunk és dalokat készítettünk annak az albumnak a nagy részére, majd elküldtük az eredményeket két inches szalagon a Westlake-nek és ők aztán belátásuk szerint újravették őket és hozzáadtak olyan dolgokat, mint a vonósok és a fúvósok. Így kezdte MJ kifejezni a kreatív függetlenségét, mint egy tinédzser, aki elhagyja a fészket.” [1]

Az igazán komoly munka 1986-ban kezdődött a Westlake D stúdiójában. A csapat magja ugyanaz volt, mint az Off The Wallon és a Thrilleren:  Quincy Jones, mint producer, Bruce Swedien, mint hangmérnök – a Badről azonban már hiányzott Rod Temperton. Michael Swedient a további albumaira is magával vitte, azonban Jonesszal ez volt az utolsó együttműködése.

„Quincy és én néhány dologban nem értettünk egyet. Sok feszültség volt köztünk, mivel úgy éreztük önmagunkkal versenyzünk. Nagyon nehéz alkotni valamit, amikor úgy érzed önmagaddal vagy versenyben.” [2] – írta Michael Moonwalk című önéletrajzában. A fáma szerint egyszer Jones egy időre kiszállt a munkából, amikor észrevette, hogy Jackson titokban visszalopózott a stúdióba és megváltoztatta a munkáját.

A Rolling Stone magazin 1987. szeptember 24-ei száma szerint Michael 62 dalt írt az albumra és ebből 33-at ki is akart adni tripla lemez formájában. Quincy Jones azonban lebeszélte erről az ötletről, így maradt a szimpla lemez és 11 dal, amelyből kilencet Michael önállóan írt. Olyan dalok maradtak talonban, mint a Streetwalker, a Cheater, a Fly Away, az I’m So Blue, a Don’t Be Messin’ ‘Round, az Abortion Papers, a Free, a Price of Fame – amelyek később megjelentek különféle kiadványokon (The Ultimate Collection, Bad 25), de valószínűleg maradt még jó pár olyan dal ebből az időszakból, amelyet egyelőre nem hallhattunk.

Az albumon duett partnerként működött közre Stevie Wonder (Just Good Friends) és Siedah Garrett (I Just Can’t Stop Loving You), valamint háttérvokálként az Andraé Crouch kórus a Man In The Mirrorban. Garrett kreatívan is hozzájárult az albumhoz, mint a Man In The Mirror társszerzője.

Az albumon több, mint egy évig dolgoztak, s ha Michaelen múlik, akkor eldolgoztak volna rajta talán a végtelenségig, de a lemezkiadó végül szigorú határidőt szabott: 1987 nyarán meg kellett jelennie.

Az album borítója rögtön megdöbbentette az amerikai közvéleményt és médiát, különösképpen Jackson az addiginál sokkal világosabbnak tűnő bőrszíne miatt. Miután akkor még nem tárta a nyilvánosság elé bőrbetegségét, a vitiligót, így megkezdődött a találgatás erről is, éppen úgy, mint a sztár egyéb vélt, vagy valós excentrikus szokásairól.

Az eredetileg a Bad borítójára szánt kép

Az eredetileg a Bad borítójára szánt kép

Eredetileg egyébként a balra látható képet szánta Michael albumborítónak, de ettől az Epic még jobban megijedt. A lemeztársaság attól tartott, hogy ez csak tovább erősítené Michael különc, egyesek által femininnek tartott imázsát. Végül a választás egy a Bad rövid film forgatásán készült fotóra esett, amelyen az énekes bőrszerelésben látható.

„Sokkal inkább, mint David Bowie vagy Prince, Jackson lett az androgünitás leghíresebb szimbóluma. Egyre nehezebben definiálhatóvá vált és egyre nehezebbé vált bármelyik csoportnak is magáénak neveznie. A sminkje, fekete bőrszerelése, csatjai és csizmái a glam punk szubkultúra esztétikájára emlékeztettek, a kritikusok számára azonban ez kényelmetlen kapcsolat volt egy olyan népszerű előadóval, mint Jackson. Ugyanilyen oknál fogva a hip-hop sem fogadta el nyíltan (bár később ez megtörtént). Jackson egyszerűen egyfajta előadásnak tekintette az új imázsát. A világ volt a színpada és készen állt arra, hogy kipróbáljon egy új karaktert. A punk kinézet, a tánc bandatagokkal, a nyelv kiforgatása (a „rossz” jó, bátor, kemény lett) mind kinyilvánító üzenetet hordozott. Megosztóbbá tette, mint a Thriller, de ez volt a célja. Változó identitása Reagan dualisztikus vagy-vagy világképének teljesen az ellentétét képviselte. Michael Jackson képviselte az új Amerika (és világ) minden komplexitását és kettősségét.” [1] – írta Joseph Vogel Man in the Music című könyvében. Ez a kettősség kifejeződött például abban, hogy az androgün külső mellett Jackson tánca és videói sokkal több szexualitást sugároztak, mint addig, ami – az egész új imázzsal együtt – talán egyfajta lázadást is megtestesített szigorú vallásos neveltetésével szemben (Michael 1987-ben kilépett a Jehova tanúi felekezetből).

Az album 1987. augusztus 31-én jelent meg és egyből meghódította a slágerlistákat szerte a világon. Az első kislemeze az I Just Can’t Stop Loving You volt, amely egy szerelmes duett Siedah Garrettel. Azzal, hogy ezt a dalt adta ki elsőként Michael a Thrillernél bevált taktikát alkalmazta, nevezetesen azt, hogy az album talán egy kevésbé érdekes dalával indította útjára azt, amihez ráadásul videoklip sem készült. A várakozás azonban addigra már akkora volt, hogy a dal így is az első helyre került a Billboardon és számos más slágerlistán, akárcsak nem sokkal később az album. (Az I Just Can’t Stop Loving You szavalt intrója egyébként csak az album 1987-ben “nyomott” változatain található meg, az 1988-tól kiadott változatokról törölték azt.)

Míg a közönség nagy lelkesedéssel fogadta a Badet, addig a média egy része fanyalgott. Nem tudtak elvonatkoztatni Jackson új imázsától és külsejétől – vagy éppen elfogadni azt -, így az album kritikái sokszor nem is a zenével foglalkoztak: „Sok kritikus pszeudo-pszichoanalízisbe bocsátkozott Jackson excentrikusságáról prédikálva, mintha a művészeknek vagy a rock sztároknak a normalitás mintaképeinek kellene lenniük.” [1] – írja Vogel a Man in the Musicban.

A média Jacksonhoz való hozzáállásának változását jól jelzi, hogy amit a Thriller idején még bájos excentrikusságnak tartottak azt most hirtelen elkezdték sokkal erősebb jelzőkkel illetni, mint például „bizarr”, s ebben az időszakban jelent meg a médiában a degradáló “Wacko Jacko” gúnynév is, amelyet maga Michael gyűlölt (kb. úgy lehetne nagyon szabadon lefordítani, hogy “Bolond Jankó”).

Igazságtalan lenne persze nem elismerni, hogy sok esetben maga Jackson is szándékosan táplálta a titokzatos, excentrikus imázst P.T. Barnumot példaképül állítva maga elé: „Jackson szórakoztatóművész volt kisfiú kora óta. Csak ezt ismerte. Mostanra az az impulzus, hogy „előadjon” majdnem állandóvá vált. Az identitása csaknem elválaszthatatlanul a részévé vált a közszereplőnek, a karakternek. Ő volt a furcsa, varázslatos, titokzatos, excentrikus popsztár: ‘Michael Jackson, a Föld legnagyobb showja.'” [1]

Mások a kereskedelmi sikerei miatt fordultak ellene: „Sok támadás fehér rock kritikusoktól jött, akik úgy tűnt, hogy hirtelen megvetették Jackson páratlan sikerét. Jackson nem illett a rock kritikusok által bálványozott modellbe. Egy olyan valaki, mint Bruce Springsteen gitározik, olyan dalokat ír, amelyek irodalmi kritika alanyai és úgy táncol, mint egy fehér fickó. Ugyanakkor Michael Jackson egy olyan fekete kulturális örökséget képvisel, amiről a fehér kritikusok vagy nem tudnak, vagy amit inkább nosztalgikusan értékelnének valaki olyantól, aki már halott.” [3] – írta Quincy Troupe a Spin magazinban.

Michael Jacksontól sokan nem tudták komolyan venni az új, „rosszfiú” imázst – úgy vélték, hogy annyira burokban nevelkedett, hogy nem értheti meg a világ hétköznapi problémáit, amiről például az újonnan a főáramba került hip-hop szólt. De ennek az albumnak nem is ez volt a funkciója. A Bad egy eklektikus, moziszerű fantázia, amely nem arra tesz kísérletet, hogy a világ problémáit énekelje meg, hanem inkább elrepít minket egy másik világba.

„A Baden Jackson zenéje nagyrészt hangulatokról, belsőséges érzésekről és fantasztikus jelenetekről szól. A Speed Demon funky, motorpörgető autós hajszája gördülékenyen megy át a Liberian Girl buja, evilági intonációiba. A Dirty Diana feszült, érzéki narratívája utat enged egy titokzatos bűnügyi tetthelynek a Smooth Criminalban. Minden dal egy álomkapszulaként működik, amely meginvitálja a hallgatót egy élénk, új hangzásba, sztoriba és űrbe. Arra van, hogy lebilincseljen, elvigyen, lenyűgözzön és arra is, hogy felfedezzen és felfedjen. Ebből a szempontból sokkal inkább egy filmzenéhez hasonlítható (blues, jazz és R&B elemekkel).” [1] – írja Vogel.

Jackson csaknem állandó hangmérnöke Bruce Swedien In the Studio with Michael Jackson című könyvében azt írta: „Érdekes erről az albumról beszélnem és rájönnöm, hogy több kedvenc dalom van ezen az albumon, mint bármelyik másikon.” [4]

Nehéz lenne megmondani, hogy a Bad-et negatívan befolyásolta-e a Jackson új imázsát követő felhördülés. Noha sikere az eladott példányszám tekintetében nem érte el a Thrillerét, de így is egy roppant sikeres album volt és volt amiben túlszárnyalta a Thrillert: az album öt kislemeze is Nr 1. lett a Billboardon (I Just Can’t Stop Loving You, Bad, The Way You Make Me Feel, Man in the Mirror, Dirty Diana). Ez máig fennálló rekord, amelyet más előadónak csak 2010-ben sikerült beállítania, megdönteni pedig azóta sem tudta senki. Valóban úgy tűnt az album egy slágergyűjtemény, ráadásul a dalokat olyan rövid filmek kísérték, amelyek nemcsak akkor emelkedtek ki a mezőnyből, hanem a mai napig ikonikusnak számítanak. A leginkább talán a Smooth Criminal, amely – bármilyen meglepő – nem volt azon öt dal között, amely első helyet ért el az album dalai közül.

A Bad Jackson globális népszerűségének a kiszélesedését is hozta, s néhány országban még népszerűbbé vált, mint a Thriller idején. Ebben talán szerepe volt az olyan eseményeknek is, mint például az MTV Europe elindulása 1987-ben, vagy éppen az albumhoz kapcsolódó világkörüli Bad turné, amely Michael első szóló turnéja volt. Ugyanehhez a korszakhoz kapcsolódik Michael fantázia mozifilmje a Moonwalker.

A Grammy díjkiosztón 1989-ben a Bad albumot jelölték az év albuma kategóriában és a legjobb férfi R&B vokális előadás kategóriában, a Bad dalt az legjobb férfi R&B vokális előadás kategóriában, a Man in the Mirrort az év felvétele kategóriában, 1990-ben pedig a Leave Me Alone-t a legjobb rövid zenei videó kategóriában – utóbbi nyert is.  1990-ben jelölték a Moonwalkert is a legjobb hosszú hosszú zenei videó kategóriában, de nem nyerte el a díjat.

Az American Music Awardson 1989-ben a Bad dal lett a kedvenc soul/R&B kislemez, valamint Michael kapott egy érdemeit elismerő különdíjat is. A World Music Awards-on a Dirty Diana videója közönségdíjas lett.

Az albumot 2001-ben újramaszterelték (Special Edition), akárcsak az Off the Wallt, a Thrillert és a Dangerous-t. Ez a speciális kiadás bónuszként tartalmazza a Streetwalkert, a Todo Mi Amor Eres Tu-t (az I Just Can’t Stop Loving You spanyol változata), a Fly Away-t, valamint rövid interjúkat Quincy Jones-szal és egy rövid szöveges bevezetést a Fly Away-hez.

2012-ben megjelent az album 25. évfordulós ünnepi kiadása is Bad 25 címmel – ezzel külön bejegyzésben fogok foglalkozni.

 

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Bad Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
2. The Way You Make Me Feel Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
3. Speed Demon Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
4. Liberian Girl Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
5. Just Good Friends (featuring Stevie Wonder) Terry Britten, Graham Lyle Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
6. Another Part of Me Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
7. Man in the Mirror Siedah Garrett, Glen Ballard Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
8. I Just Can’t Stop Loving You (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
9. Dirty Diana Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
10. Smooth Criminal Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
11. Leave Me Alone Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)

A 2001-es Special Edition-ön a fentieken túl szerepel még:

Ssz. Dal Dalszerző
12. Quincy Jones Interview #1
13. Streetwalker Michael Jackson
14. Quincy Jones Interview #2
15. Todo Mi Amor Eres Tu (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson, spanyol szöveg: Rubén Blades
16. Quincy Jones Interview #3
17. Spoken Intro to Fly Away
18. Fly Away Michael Jackson

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok a teljesség igénye nélkül: Cheater, Scared of the Moon, Someone Put Your Hand Out (2004-ben mindhárom dal demója megjelent az Ultimate Collection-ön). Öt dal –  a Don’t Be Messin’ ‘Round, az I’m So Blue, a Song Groove (A.K.A. Abortion Papers), a Free, a Price of Fame és az Al Capone (utóbbiból “fejlődött ki” a Smooth Criminal) – megjelent a Bad 25-ön 2012-ben. Szintén megjelent a Bad 25-ön a Je Ne Veux Pas La Fin De Nous (az I Just Can’t Stop Loving You francia változata).

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 2.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 1.
Spanyolország: 1.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 33 millió

Ebből

  • USA: 10 millió
  • Egyesült Királyság: 4 millió
  • Németország: 2 millió
  • Brazília: 700 ezer
  • Japán: 1 millió
  • Franciaország: 1,3 millió
  • Olaszország: 1 millió
  • Mexikó: 450 ezer
  • Hollandia: 500 ezer
  • Spanyolország: 500 ezer

Források:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[2] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)
[3] Quincy Troupe – The Pressure to Beat It (Spin, 1987 június)
[4] Bruce Swedien – In the Studio with Michael Jackson (Hal Leonard, 2009)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Invincible (album)

InvincibleMegjelenés: 2001. október 30.

A felvétel ideje: 1997. október-2001. augusztus

A felvétel helye: Montreux (Svájc), Norfolk (Virgina, USA), Los Angeles, New York, Hit Factory (Miami, USA)

Kislemezei: You Rock My World, Cry, Speechless (kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban csak Dél-Koreában), Butterflies (kizárólag az USA-ban)

Stílus: pop, R&B, indusztriális funk, soul, hip-hop

Kiadó: Epic

Az Invincible a Spotify-on:

A 2001-ben megjelent Invincible Michael Jackson utolsó stúdióalbuma (nem számítva a posztumusz albumokat). Kiadását eredetileg 1999. november 9-re tűzték ki, de csaknem két évet csúszott. A ’90-es évek második felétől az album kiadásáig Michael rengeteg dalon dolgozott sok producerrel és társszerzővel, s ezek a munkák a legkülönfélébb irányokba vitték el zeneileg. Bár ezek közül az együttműködések közül sok nem került fel végül az albumra, de az az anyag ami felkerült is minden addiginál több együttműködőt vonultatott fel – és vannak akik szerint éppen ez az album gyengéje.

Producerként és társszerzőként ismét megjelent Teddy Riley (Heaven Can Wait, 2000 Watts, Don’t Walk Away, Whatever Happens), R. Kelly (Cry) és Babyface (You Are My Life). Ezen kívül jöttek újak is, mint Dr. Freeze (Break of Dawn), valamint Andre Harris és Marsha Ambrosius (Butterflies). Michael a legtöbb dalban közreműködött társszerzőként, de egyedül csak kettőt szerzett (Speechless, The Lost Children). Az album meghatározó vonulatát azonban a Rodney „Darkchild” Jerkinsszel közösen készített anyag adja (Unbreakable, Heartbreaker, Invincible, You Rock My World, Privacy, Threatened). Hangmérnökként továbbra is közreműködött Bruce Swedien, a vendégzenészek között pedig olyanok szerepeltek, mint Carlos Santana, Slash, Brandy, Fats, Marsha Ambrosius, Andraé Crouch and the Andraé Crouch Singers, vagy éppen – posztumusz, egy az I Can’t Stop The Reign című dalából vett részlet révén – The Notorious B.I.G., aki még életében szerepelt a HIStory albumon is.

Érdekesség, hogy a Neptunes nevű producer-duó (Pharrell Williams, Chad Hugo) is felajánlott néhány dalt az albumhoz, de ezek nem kerültek rá. Ezek a Michael által visszautasított dalok (Rock Your Body, Senorita) alkották az alapját később Justin Timberlake Justified című debütáló szóló albumának. Erősen érződik rajtuk Michael korábbi munkáinak, különösen az Off The Wallnak és a Thrillernek a hatása (a Neptunes beszélt is erről a hatásról), de Michael szemszögéből ez önismétlés lett volna, így ezt az irányt elvetette.

Többszöri elhalasztás után a Sony végül a sarkára állt és parancsba adta Michaelnek, hogy az albumnak 2001 októberében meg kell jelennie. A promóció bevezetése volt az a New York-i Madison Square Gardenben megtartott két koncert 2001. szeptember 7-én és 10-én, amelyen Michael szóló pályafutásának 30. évfordulóját ünnepelték és amelyen rajta és testvérein kívül számos régi és aktuális sztár fellépett. A második koncertet követő reggelen, szeptember 11-én azonban terrortámadás érte a New York-i World Trade Center két ikertornyát és a szórakoztatóipar eseményei természetesen a háttérbe szorultak.

invincible 5 colorsAz Invincible 2001. október 30-án jelent meg – eredetileg öt különböző színű albumborítóval (zöld, kék, sárga, piros, fehér), de a színesek ma már gyűjtői daraboknak számítanak.

Az album az első helyen nyitott a legtöbb jelentős slágerlistán – beleértve az USA-t és az Egyesült Királyságot is, de a néhány hónappal korábban, 2001 augusztusában, kiadott első kislemez, a You Rock My World langyos fogadtatásban részesült – az Egyesült Államokban mindössze a 10. helyig jutott, a Paul Hunter által rendezett videót pedig sokan azzal bírálták, hogy a Smooth Criminal ismétlése.

Hozzá közeli munkatársak szerint maga Michael sem volt elégedett sem a videóval, sem pedig azzal, hogy a lemeztársaság a You Rock My World-öt választotta az album bevezető kislemezéül. Ő maga az Unbreakable-t szerette volna és ez valószínűleg tényleg jobb választás is lett volna, de a Sony ragaszkodott a kevésbé kihívó You Rock My World-höz. 2001 decemberében a második kislemez kiválasztásánál sem Michael akarata érvényesült. A Sony ezúttal is egy általa biztonságosnak vélt dal, az R. Kelly által írt Cry mellett döntött. Michael tiltakozásul nem jelent meg a hozzá készült videoklipben. Ezzel gyakorlatilag véget is ért az album promóciója – alig több, mint egy hónappal a megjelenése után. 2002 februárjában ugyan kiadták még róla kislemezként a Butterflies-t, de videoklip és promóció nélkül és csak az Egyesült Államokban. A dalban rejlő potenciált azonban jelzi, hogy még így is a 14. helyig jutott az amerikai fő slágerlistán és öt hetet töltött az R&B/Hip-Hop slágerlista második helyén. Sőt, még a Heaven Can Wait is felkerült utóbbi slágerlista alsóbb régióiba, annak ellenére, hogy kislemezként ki sem adták.

Ezek a folyamatok a részei voltak annak a viaskodásnak, amely kialakult Michael és a Sony akkori elnöke, Tommy Mottola között. A viszony annyira elmérgesedett, hogy Michael azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja a Sony-t és több alkalommal nyilvánosan bírálta a lemeztársaságot, s különösen személy szerint Mottolát. Az sem segítette az albumot, hogy Michael korábbi albumaival ellentétben ezt turné sem kísérte.

Az üzletpolitikán túlmenően, ami pusztán a művészi oldalt illeti, az Invincible Michael legmegosztóbb albuma a rajongótáboron belül is. Kritikusai szerint nem elég fókuszált, kiegyensúlyozatlan és a túl sok társ producer és társszerző miatt a sok bába közt elveszett a gyerek – és a klasszikus Jackson-hangzás. Talán Michael valóban motiválatlanabb volt, mint korábban, s a többi felnőttkori szóló albumához képest kevésbé volt igazán a sajátja ez az album. Sokan úgy vélték, hogy jobban tette volna, ha csak egy vagy két társ producerrel és társszerzővel dolgozik, vagy pedig ha ő maga több dalt ír egyedül, amint azt a korábbi albumain tette. Mások szerint azonban az Invincible egy méltatlanul alulértékelt album, amely a Sony és Jackson közötti viaskodás áldozatául esett.

Az biztos, hogy több lehetőség volt benne, mint amennyit végül is kihoztak belőle. Vannak gyengébb pillanatai, de vannak olyan dalok is, amelyekért kár, hogy viszonylag ismeretlenek maradtak a szélesebb nagyközönség előtt – olyan dalok, amelyek sokkal erősebbek, mint a kislemezként kiadott és videóval promótált You Rock My World vagy Cry. Azt pedig általában az album bírálói is elismerik, hogy Michael vokáljára az Invincible-en sem lehet panasz, sőt az élettapasztalat minden addiginál kifejezőbbé teszi azt.

Tematikailag az album kevésbé konfrontálódó, mint a HIStory, de azért itt is megjelenik a kihívó dac (Unbreakable), a média kritikája (Privacy), vagy – mintegy a Blood on the Dance Floor folytatásaként – a horror történetbe csomagolt társadalomkritika (Threatened). Ezektől eltekintve azonban Michael nagyrészt hagyományosabb R&B témákhoz nyúl (szerelem, szerelmi csalódás, kapcsolatok, szex). Az Invincible kiadásakor Michael már kétszeres apa volt, így találunk az albumon egy a gyermekeihez szóló balladát is (You Are My Life), ami nem tartozik az album legerősebb dalai közé, de személyes okokból érthető a felkerülése.

Rodney Jerkins, az album egyik fő producere

Rodney Jerkins, az album egyik producere

Zeneileg az Invincible az R&B, az indusztriális funk, a soul, a pop és a hip-hop területein mozog. „Egyfajta visszatérés ahhoz a szolid és ragályos R&B-hez, amely Jackson legjobb felvételeit fémjelezte a fivéreivel és „felnőtt” debütálásakor az Off The Wallon.[1] – írta a kritikus Mark Anthony Neal.

Egy másik kritikus, Robert Christgau  pedig úgy vélte, hogy sok kritikustársa nem áll elég nyitottan Jacksonhoz, pedig még mindig tud újat mutatni: „Azt a tényt, hogy Michael Jackson egy nagyszerű zenész manapság gyakran elfelejtik. Jelen időt használok, mert a) a képességei nem csorbultak és b) csak Frank Kogan (egy másik kritikus – a ford.) hallgatta elég szenvedélymentesen (az albumot) ahhoz, hogy megjegyezze ezekkel a képességekkel új dolgokat csinál – a funkja acélosabb, a balladái légiesebbek – mindkettő nyugtalanító mértékig.” [2]

Bár Jonathan Harris alábbi kritikája pontatlan amikor azt állítja, hogy az Invincible volt Michael első albuma teljesen új anyaggal az 1991-es Dangerous óta, hiszen az 1995-ös HIStory 14 új dalt tartalmazott, de tíz év távlatában, 2011-ben úgy ítéli meg, hogy az Invincible sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mint amit általában kap: “A kihívás, amivel az Invincible-nek szembe kellett néznie (mivel ez volt Jackson első albuma négy év óta, és az 1991-es Dangerous óta az első albuma teljesen új anyaggal) az volt, hogy hihetetlen várakozásoknak, eladási elvárásoknak kellett megfelelnie, magában kellett foglalnia több különböző stílust, amit Jackson érintett addig a karrierje során, ezt jól kellett csinálnia, ízlésesen bemutatnia egy új generációnak, miközben ki kellett elégítenie Jackson korábbi rajongóinak a generációit is. Sok tekintetben néhányak szemében az Invincible-nek Off The Wallnak, Thrillernek, Badnek, Dangerous-nek, HIStory-nak és Blood on the Dance Floornak kellett lennie egyszerre, ráadásul be kellett mutatnia egy teljesen új hangzást, ami egyedi volt, mégis kortárs. Bármennyire kegyetlen és látszólag teljesíthetetlen is ez a feladat, furcsa módon az Invincible-nek sikerül ezt megvalósítania, de elkerülhetetlen (a feladat nagyságát figyelembe véve), hogy közben van rajta néhány ballépés is. Egy kicsit több gyors dal jó lett volna, Jackson védjegy vokális technikáinak a hiánya vagy elnyomása egy kicsit túl nyilvánvaló (nagyon kevés ‘hehe’ és ‘hoohoo’ van itt például Jackson korábbi albumaihoz képest) és a dalok sorrendjének elrendezése nem tesz szívességet a zenének. Összességében azonban az Invincible briliáns munka. Azzal, hogy minden dal pop tökéletességre hangolt, 16 felvételével és több, mint 77 perces hosszával rengeteg zene van rajta, amit szerethet az ember függetlenül attól, hogy a Pop Királyának melyik korszakát vagy stílusát élvezi. Az Invincible ráadásul jól is öregedett. Jackson bölcsen nem alkalmazkodott az akkori korszak popzenei hangzásához, s emiatt az Invincible ma is olyan friss és átfogó, mint azon a napon, amikor kiadták.” [3]

Az albumot egy Grammy-díjra jelölték a You Rock My World révén a legjobb férfi pop vokális előadás kategóriában, de nem kapta meg.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Unbreakable (rap performed by The Notorious B.I.G.) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne, Robert Smith Michael Jackson, Rodney Jerkins
2. Heartbreaker (rap performed by Fats) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Mischke, Norman Gregg Michael Jackson, Rodney Jerkins
3. Invincible (rap performed by Fats) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Norman Gregg Michael Jackson, Rodney Jerkins
4. Break of Dawn Dr. Freeze, Michael Jackson Michael Jackson, Dr. Freeze
5. Heaven Can Wait Michael Jackson, Teddy Riley, Andreao Heard, Nate Smith, Teron Beal, Eritza Laues, Kenny Quiller Michael Jackson, Teddy Riley
6. You Rock My World Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne Michael Jackson, Rodney Jerkins
7. Butterflies Andre Harris, Marsha Ambrosius Michael Jackson, Andre Harris
8. Speechless Michael Jackson Michael Jackson
9. 2000 Watts Michael Jackson, Teddy Riley, Tyrese Gibson, Jaron Henson Michael Jackson, Teddy Riley
10. You Are My Life Michael Jackson, Babyface, Carole Bayer Sager, John McClain Michael Jackson, Babyface
11. Privacy (featuring Slash) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Bernard Bell Michael Jackson, Rodney Jerkins
12. Don’t Walk Away Michael Jackson, Teddy Riley, Richard Carlton Stites, Reed Vertelney Michael Jackson, Teddy Riley
13. Cry R. Kelly Michael Jackson, R. Kelly
14. The Lost Children Michael Jackson Michael Jackson
15. Whatever Happens (featuring Carlos Santana) Michael Jackson, Teddy Riley, Gil Cang, Jasmine Quay, Geoffrey Williams Michael Jackson, Teddy Riley
16. Threatened Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels Michael Jackson, Rodney Jerkins

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Can’t Get Your Weight Off of Me, Escape, We’ve Had Enough (utóbbi megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), (I Can’t Make It) Another Day (megjelent a posztumusz kiadott Michael című albumon), Beautiful Girl (demója megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), The Way You Love Me (megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon, majd egy másik mixben a posztumusz kiadott Michael című albumon), Hollywood Tonight (megjelent a posztumusz kiadott Michael című albumon), Blue Gangsta, A Place With No Name, Fall Again (demója megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), I Have This Dream, What More Can I Give (digitálisan letölthető formátumban megjelent 2003-ban), One More Chance (megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collection korlátozott számú japán kiadásán), Shout, Slave To The Rhythm, Thank Heaven, That, Belong 2, Stop The War, Vibrat(i)onist, Kick It, Get Around, Maybe We Can Do It, Pressure, Seduction, The Pain.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 4.
Kanada: 3.
Spanyolország: 2.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 8 millió

Ebből

  • USA: 2 millió

Források:

[1] Mark Anthony Neal – The Return of the Scarecrow (Seeinblack.com, 2001. december 21.)
[2] Robert Christgau – Review of Invincible (Consumer Guide Reviews, 2001 október)
[3] Jonathan Harris – Michael Jackson’s ‘Invincible’: 10 Years Later (Examiner.com, 2011. október 31.)
http://www.examiner.com/article/michael-jackson-s-invincible-10-years-later

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)
http://www.mjtunes.com/modules/mydownloads/singlefile.php?lid=954