Valamennyi bejegyzés

The Girl Is Mine

TheGirlIsMineA The Girl Is Mine Michael Jackson Thriller című albumának első kislemeze, amely egy duett Paul McCartney-val. 1982. október 18-án jelent meg, valamivel több, mint egy hónappal megelőzve az album megjelenését. A kritika kissé fanyalogva fogadta, mivel a mesteri Off The Wall album után ezt a dalt kissé lagymatagnak tartotta. Mint utóbb kiderült a Girl Is Mine nem volt reprezentatív az album egészére nézve, de annak, hogy ezt a dalt választották az album bevezető kislemezéül mégis megvolt a maga stratégiai értelme: “Az első kislemez, a The Girl Is Mine egy lágy, könnyen emészthető pop dal volt – duett az egykori Beatles taggal, Paul McCartney-val, aki nem sokkal korábban Stevie Wonder duett partnere is volt. McCartney jelenléte – aki a ’80-as évek elején még mindig meglehetősen biztos pont volt a pop rádiókban – gyakorlatilag biztosította, hogy a fehér rádiók elfogadják a dalt. És mivel tisztában voltak azzal, hogy az MTV nem játszotta fekete művészek videóit, a CBS nem is készített videót Jackson első kislemezéhez a Thrillerről.

A Girl Is Mine 1982. november 6-án debütált a Billboard Hot 100 slágerlistáján, azon a napon, amelyen – nem véletlenül – elkezdődött a fekete zene visszatérése a slágerlistára egy három éves folyamatos hanyatlást követően. A könnyed dalt nem fogadták jól a kritikusok. „Michael legrosszabb ötlete a Ben óta,” – így ítélte meg Robert Christgau a Village Voice-tól. Egy olyan albumtól, amelyet nem sokkal később már mesterműnek tekintettek, ez nem éppen kedvező nyitány volt, bár elérte azt a célját, hogy játsszák a fehér rádiók.” – írta a Billboard magazin 2012-es, Michael Jackson Thrillerje 30 éves: Hogyan változtatta meg egy album a világot? című cikkében. A dalnak volt némi társadalmi üzenete is azzal,  hogy egy fekete és egy fehér férfi küzd benne  ugyanannak a lánynak a kegyeiért – ez akkoriban még képes volt kedélyeket felborzolni.

A dalt Michael írta. Egy plágium perben, amit Michael végül megnyert, így magyarázta el a dal megalkotásának a folyamatát:

“‘Azzal kezdődött, hogy Quincy Jones megkért, hogy írjak egy dalt arról, hogy két férfi ugyanazon a lányon vitatkozik. Gondolkodtam rajta és a Girl Is Mine-nal álltam elő. Felkeltem álmomból és ott volt ez a dal.’ – mondta, a dal inspirációját magyarázva – ‘És odamentem a magnóhoz és felénekeltem rá. Pontosan azt énekeltem, ami a fejemben volt, először a melódiával és a billentyűvel kezdve, majd a vonósok és minden. Szóval csak szájjal felénekeltem a szalagra.'” [1]

A szöveges rész a dalban Quincy Jones ötlete volt Michael elmondása szerint. Arra a kérdésre, hogy van-e más dala, amely hasonlít a Girl Is Mine-ra így válaszolt: “Ó, igen, sok más dal… főleg ugyanezeket az akkordokat használom sokban… a That’s What You Get (For Being Polite) egy ilyen. Vagy a Why Can’t I Be és  a Thank You For Life – mindnek ugyanolyanok a fő akkordjai, mint a Girl Is Mine-nak.” [1] (Az első említett dal a Jacksons 1978-as Destiny című albumán jelent meg, a másik kettő egyelőre kiadatlan.)

A dalt Jackson és McCartney 1982. április 14 és 16. között vette fel a Los Angeles-i Westlake Stúdióban. A páros egy évvel korábban McCartney Pipes of Peace című albumára már felvett együtt két duettet (Say Say Say, The Man), de kislemezként a Girl Is Mine jelent meg elsőként.

Michael később egyik kedves emlékeként tekintett vissza az együttműködésre McCartney-val: “Az egyik kedvenc élményem szóló művészként egy dal felvételéről  az összes felvételem közül valószínűleg a Girl is Mine, mert nagyon izgalmas volt Paul McCartney-val dolgozni és szó szerint sokat mókáztunk. Egy csomót bolondoztunk, játszottunk és dolgokat dobáltunk egymásra, viccelődtünk. Az instrumentális sávot és a vokálokat gyakorlatilag élőben vettük fel egy időben és van róla filmfelvételünk, de sosem mutatták be – talán egy nap majd megengedjük, hogy belekukkantsatok.” [1]

Ezt a bizonyos filmfelvételt, később McCartney bemutatta a koncertlátogatóknak 1989-90-es The Paul McCartney World Tour című turnéján.

A Thriller album eredeti belső borítója tartalmazza Michael néhány rajzát is, így ezt a rajzot is, amit erről a dalról készített:

The_Girl_Is_Mine drawing

A dalnak több demója is létezik, amelyen Michael szólóban hallható, más hangszereléssel, mint az album verzió. Az egyik demót néhány országban kiadták 2008-ban a The Girl Is Mine 2008 kislemezen.

A kislemez borítóján látható képet Michaelről és Paulról utóbbi felesége, Linda McCartney készítette.

Kritikusi fanyalgás ide vagy oda, a dal jól szerepelt a slágerlistákon. A Billboard fő kislemez slágerlistáján a második helyig jutott, az R&B slágerlistát vezette.

Steve Wonder hangmintázza 1991-es Fun Day című dalában.

Brandy és Monica 1998-as The Boy Is Mine című slágerét ez a dal inspirálta. Abban a történet megfordul és két lány vitatkozik egy fiún.

A kislemez B oldalára a Can’t Get Outta the Rain című dal került fel, amely tulajdonképpen a The Wiz című film egyik betétdalának, a You Can’t Winnek egy Michael által írt folytatása.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/23/3-the-girl-is-mine/

Michael egyik demója, amelynek még más a hangszerelése:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson és Quincy Jones (vokális hangszerelés), Quincy Jones és David Paich (ritmus hangszerelés), David Foster (szintetizátor hangszerelés), Jerry Hey (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1982. április 14-16.
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, R&B

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 2.
Egyesült Királyság: 8.
Spanyolország: 1.
Új-Zéland: 3.
Ausztrália: 4.
Kanada: 8.

Forrás:

[1] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Reklámok

Thriller (dal)

Thriller (single)A Thriller című dal Michael Jackson azonos című albumának a hetedik, utolsó kislemeze. A kislemez 1983. november 12-én jelent meg a legtöbb országban, míg az Egyesült Államokban 1984. január 23-án.

A dal szerzője Rod Temperton, eredeti címe Starlight volt. Temperton elmondása szerint a megírásra egy Michael által írt korábbi dal, a Heartbreak Hotel inspirálta, amely a Jacksons 1980-as Triumph című albumán jelent meg.

A Starlight című eredeti demó – amely alább meghallgatható – még teljesen más témájú volt, mint a későbbi horror történet. Temperton így mesélt arról, hogy hogyan lett a Starlightból Thriller:

“Eredetileg amikor elkészítettem a Thriller demóját Starlightnak neveztem el. Quincy [Jones – az album producere – a ford.] azt mondta nekem: ‘Sikerült kitalálnod egy címet a legutóbbi albumhoz. [Az Off The Wall album címadó dalát is Temperton írta. – a ford.] Most lássuk mit tudsz tenni ezért az albumért.’ Azt mondtam: ‘Ó, nagyszerű.’ Visszamentem a szállodába, leírtam két vagy háromszáz címet és előálltam azzal a címmel, hogy Midnight Man. Másnap reggel felkeltem és ezt a szót mondogattam… Valami a fejemben azt súgta, hogy ez a cím. El tudtam képzelni a Billboard slágerlista tetején. Láttam magam előtt az ajándéktárgyakon és azt ahogy kiugrott az újságok oldalairól: Thriller.” [1]

Vincent Price

Vincent Price

Temperton azt nyilatkozta, hogy mindig is az elképzelései között volt, hogy a dal végén lenne egy szöveges, rap rész, de eleinte nem igazán tudta, hogy mit kezdjen ezzel az ötlettel, míg végül úgy döntött, hogy egy olyan valakinek kellene elmondania, aki híres a horror műfajban. Quincy Jones akkori felesége, Peggy Lipton javasolta Vincent Price-t, akit ismert korábbról. Price két lehetőség közül választhatott: vagy kap 20 ezer dollárt a részvételéért, vagy pedig részesedést az album eladásaiból. A színész az első opciót választotta, ami utólag nagyon rossz döntésnek bizonyult, hiszen a részesedés milliókat hozott volna a számára miután a Thriller minden idők legnagyobb példányszámban eladott albumává vált.

Temperton elmondta, hogy a rap felvételének reggelén még nem volt kész annak teljes szövege, csak az első versszak, a másodikat úton a stúdióba a taxiban írta meg. Van egy harmadik, kevésbé ismert versszak is, ami azonban az eredeti albumra nem került fel, viszont megtalálható a Thriller 2001-es különleges újramaszterelt kiadásán.

A hangmérnök Bruce Swedien így nyilatkozott erről: “Számomra az a csodálatos dolog Vincent Price rapjében a Thrillerben, hogy Rod Temperton írt egy brilliáns Edgar Allan Poe stílusú dumát a taxiban úton a felvételre! Amikor kritikusra fordulnak a dolgok akkor látod meg mi az igazi zsenialitás. Természetesen ha már zsenialitásról beszélünk, akkor Vincent előadása is figyelemre méltó volt… az időzítés, a hajlítás – és mindössze két felvételre volt szüksége hozzá! Michael vokálja is több, mint csodálatos – micsoda élmény!”

Swedien elmondása szerint egyébként a háttérvokál egy részét a Westlake Stúdió zuhanyzójában vette fel Michael.

Műfajilag a Thriller egy pop-funk dal.  Önmagában dalként nem tartozik a legerősebbek közé a róla elnevezett albumon, de a hozzá készült videó és koreográfia legendássá tette. A csaknem 14 perces rövid film rendezője John Landis, akit Michael az American Werewolf In London (Amerikai farkasember Londonban) című filmet látva kért fel a feladatra. (Érdemes megfigyelni, hogy a rövid filmben 4:08 körül elhangzik a “See You Next Wednesday” című frázis, ami Landisnek egyfajta védjegye – majdnem minden filmjében megjelenik ez a frázis vagy szóban, vagy írásban.) A koreográfiát, akárcsak a Beat It-ben, Michael Petersszel készítette el Michael Jackson. A női főszerepet Ola Ray játssza. Bemutatójára az USA-ban 1983. december 2-án került sor.

A videó jóval hosszabb, mint maga a dal, így több helyen szöveges jeleneteket látunk benne. A film klasszikus horror témákat jelenít meg – farkasember és zombik – és szándékosan fel is vonultat klasszikus horror film kliséket.

“Az ötletem az volt, hogy legyen egy párbeszéd ennek a rövid filmnek az elején – szeretem, ha van eleje, közepe és vége, ami egy sztori szerint halad. Én nagyon benne vagyok a darab teljes elkészítési, megalkotási folyamatában. Tudod, a lelkemnek benne kell lennie. Általában, tudod, a [rövid film] a zenét interpretálja. […]

Kényes dolog volt dolgozni rajta mert emlékszem, hogy az eredeti hozzáállásom az volt: ‘Hogyan táncoltatsz meg zombikat és szörnyeket anélkül, hogy nevetséges lenne?’ Szóval azt mondtam: ‘A megfelelő mozdulatokat kell kitalálnunk, hogy ne nevessék ki.’ De egy új szintre kell emelnie. Szóval bementem egy szobába [a koreográfus] Michael Petersszel és én és ő együtt elképzeltük, hogy ezek a zombik hogyan mozognak miközben mindenféle arcokat vágtunk a tükörben. Néha szörny sminkben mentem próbára és azt nagyon szerettem. Szóval ő és én együttműködtünk, együtt koreografáltuk a darabot és úgy gondoltam, hogy ilyesféle dologgal kellene kezdődnie és aztán átmennie ebbe a jazzes lépésbe, tudod. Ilyen hátborzongató dolgokba.” [2] – mondta MJ a koreográfiáról egy 1999-es MTV interjúban.

Egy másik interjúban azt is elmondta, hogy ez volt egyik legemlékezetesebb videó forgatása: “Imádtam szörnnyé válni, mert ez lehetőséget adott számomra, hogy valaki mássá váljak. Jó móka volt e mögé a maszk mögé rejtőzni és csak kiengedni ezt a részedet, a testedet és az érzéseidet… számomra ez izgalmas volt. És a tánc és az átalakulás és mindazok a mókás dolgok, amiket csináltunk – nagyon emlékezetes!” [3]

A zombi tánc a Thrillerben

A zombi tánc a Thrillerben

A filmet New Yorkban és Los Angelesben forgatták körülbelül 500 ezer dolláros költségvetésből, amelyet Michael saját zsebből állt, mert a lemeztársaság a Billie Jean és a Beat It videója után ezt már nem volt hajlandó finanszírozni. Akkoriban ez horribilis összegnek számított egy zenei videóra, azonban a befektetés több, mint megtérült, hiszen a Thriller óriási sikert aratott és ha valakinek a Billie Jean és Beat It után még mindig nem esett le, hogy Michael Jackson új korszakot nyitott a zenei videók készítésében, akkor a Thriller után ez már mindenki számára világos volt.

“Az MTV történetében először értünk el kiugró nézettséget. Akkoriban 1,2-es átlagos huszonnégyórás nézettséggel rendelkeztünk, de minden alkalommal, amikor a Thrillert játszottuk a mutató felugrott 8-ra vagy 10-re. Sok mindent megtanultunk a programozásról.” [4] – nyilatkozta 2006-ban az MTV (Music Television) egyik alapítója, Les Garland.

A Thriller album videói után egyre több igényes videó jelent meg más művészektől is. A tánc és a koreográfia is szerves részévé vált a zenei videóknak és egyre több énekes-táncos jelent meg az MTV képernyőjén, nem beszélve a fekete művészekről, akiknek szintén MJ és a Thriller album videói nyitottak utat a korábban a fehérek által preferált zenére orientálódott MTV-n. (Erről részletesebben ebben a cikkben olvashatsz.)

A Thriller videó készítéséről megjelent egy 45 perces werkfilm is Making Michael Jackson’s Thriller címmel, amely VHS-en kilenc millió példányban kelt el. Egy időben az MTV a Thriller rövid film mellett ezt a werkfilmet is rendszeresen sugározta és ezért a jogért 250 ezer dollárt fizetett Jacksonnak. Emellett a Showtime 300 ezret fizetett a werkfilm kábel televíziós  játszásának jogáért, a Vestron Video pedig további 500 ezer dollárt a videókazetta forgalmazásáért – mindez az eladásokból származó bevételeken felül.

Figyelembe véve, hogy mostanság miket láthatunk a televízióban (vagy akár, hogy a gyerekek milyen rajzfilmeken nőnek fel) mai szemmel szinte nevetséges, hogy a megjelenésekor voltak, akik azzal vádolták a Thriller videót, hogy “túl erőszakos”. Dr. Thomas Radecki pszichiáter, a Televíziós Erőszak Elleni Nemzeti Koalíció (NCTV) elnöke így bírálta akkoriban a Los Angeles Times-ban: “Nem túl nehéz elképzelni, hogy miután megnézik a Thrillert a fiatal nézők ezt mondják: ‘Hé, ha Michael Jackson terrorizálhatja a barátnőjét, akkor én miért ne tehetném?'” [5] Azért az elég valószínűtlen, hogy bármelyik fiatalnak sikerült volna zombivá vagy farkasemberré változnia a Thriller hatására, de hát ki tudja…

Michaelnek, aki a Jehova tanúi szigorú vallási előírásai szerint nevelkedett, másfajta kritikával is szembe kellett néznie a saját felekezete részéről. A Jehova tanúi felfogása szerint ugyanis a videó okkult, márpedig az okkultizmus szigorúan tilos a tanításaik alapján. Michael emiatt röviddel az elkészülte után, de még a megjelenése előtt meg akarta semmisíteni a filmet, de az ügyvédje, John Branca elrejtette azt előle. Végül pedig meggyőzte arról, hogy ha a film elejére kitesznek egy nyilatkozatot miszerint Michael nem támogatja az okkultizmust, akkor azzal minden rendben lesz. Így került a film elejére ez a felirat: “Erős személyes meggyőződésem miatt hangsúlyozni kívánom, hogy ez a film semmi módon nem támogatja az okkultban való hitet. – Michael Jackson”. Brancának ezzel sikerült megmentenie a Thrillert az utókor számára.

A kislemez az USA-ban a 4. helyig jutott és ezzel a Thriller albumról kiadott mind a hét kislemezről elmondhatóvá vált, hogy Top 10 sláger. Korábban még nem volt arra példa, hogy ennyi kislemez bejusson a Top 10-be egy albumról. Az Egyesült Királyságban a 10. hely volt a csúcspozíciója, Franciaországban és Spanyolországban az 1. helyig jutott.

A Michael halála utáni héten 2009-ben ez volt MJ legnagyobb példányszámban eladott kislemeze a digitális formában letöltött dalok közül. Több más országban ismét Top 10-es sláger lett.

Halloween körül minden évben rendszeresen megugrik a dal népszerűsége és újra és újra felkerül a slágerlistára.

Az 1984-es Grammy díjátadón a dalért Michael elnyerte a Legjobb férfi pop vokális előadásért járó díjat. Ugyanebben az évben a Thriller dal/videó három MTV Video Music Awardot nyert: a Legjobb előadásnak egy videóban járó díjat, a Legjobb koreográfiának járó díjat és a Közönségdíjat. Egy évvel később a Making Michael Jackson’s Thriller werkfilm is Grammyt kapott a Legjobb videó album kategóriában, valamint két American Music Awardot a Legjobb home videó és a Legjobb hosszú formátumú videó kategóriában.

2009-ben a Thriller volt az első zenei videó, amelyet az amerikai kongresszusi könyvtár beválasztott a Nemzeti Film Regiszterbe. 1991-ben pedig bekerült a Zenei Videók Producereinek Hírességek Csarnokába.

2001-ben a VH1 minden idők 100 legjobb videójának listáján első helyet ért el. Akárcsak az MTV hasonló listáján 1999-ben.

Természetesen a Thriller elmaradhatatlan része volt Michael mindhárom szóló turnéjának (Bad, Dangerous és HIStory turné), ugyanakkor érdekes módon nem adta elő a Jacksons 1984-es Victory turnéján, mivel ott nem volt elégedett a dal élő hangzásával.

A dal hivatalos változatai:

Album Version
Remixed Short Version
Edit
Instrumental
Voice Over Session (Vincent Price rapje)
Video Soundtrack Version

A Thriller dalt többen feldolgozták – a teljesség igénye nélkül: Ian Brown (a Stone Roses énekese) 2000-ben, a Ten Masked Men death metal együttes ugyanabban az évben, Imogen Heap 2009-ben. Többek között hangmintázza a Prodigy The Way It Is című dala, az N.W.A. 100 Miles And Runnin’ című dala, Biz Markie Muddfoot című dala, a Public Enemy 911 Is A Joke című dala. Britney Spears utal a Thriller videójára 2011-es I Wanna Go című klipjében.

Az eredeti kislemez B oldalán a Can’t Get Outta the Rain című dal jelent meg, amit Michael még a Wiz című film forgatásán írt, mintegy a You Can’t Win című dal folytatásaként, kiegészítésekén. Az Egyesült Királyságban kiadott verzió B oldalára a Things I Do for You című Jacksons dal egy koncertfelvétele került.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/23/4-thriller/

Az album verzió

A demó – a Starlight

Vincent Price teljes rapje – mindhárom versszakkal

Írta és komponálta: Rod Temperton
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: Rod Temperton (vokális, ritmus és szintetizátor hangszerelés), Jerry Hey (fúvós hangszerelés)
A rapet előadja: Vincent Price
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, funk, R&B

Videó

Rendezte: John Landis
Koreográfia: Michael Peters, Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 4.
Egyesült Királyság: 10.
Franciaország: 1.
Spanyolország: 1.
Olaszország: 2.
Ausztrália: 3.
Kanada: 3.
Hollandia: 3.
Új-Zéland: 6.
Németország: 9.

Forrás:

[1] Peter Lyle – Michael Jackson’s monster smash (2007. november 25.)

[2] Lydia Hutchinson – Michael Jackson’s “Thriller” Video Turns 28 (Performingsongwriter.com, 2011. december 2.)
http://performingsongwriter.com/michael-jackson-thriller/

[3] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[4] Why It Took MTV So Long to Play Black Music Videos (JET magazin, 2006. október 9.)

[5] 25 ‘Thriller’ facts (Los Angeles Times, 2008. február 12.)
http://www.latimes.com/entertainment/music/la-et-web-thrillertrivia12feb12-story.html

Billie Jean

BillieJeanMichael Jacksonnak számos nagy slágere volt, de ha választani kellene egyetlen dalt az életművéből, amely a leginkább jellemzi, a leginkább a védjegye lett, a leginkább MJ-t jelenti az emberek számára, akkor minden bizonnyal a világ egy elég jelentős hányada a Billie Jeant választaná. A zene mellett a dalhoz kapcsolódó teljes ikonográfia – a videó, a fedóra, a flitteres felső, a fél pár flitteres kesztyű, a fehér flitteres zokni, a moonwalk – mind a popkultúra szerves részeivé váltak, olyan szimbólumokká, amelyeket a világon szinte bárki azonnal felismer és Michael Jacksonnal azonosít. Nyugodtan kijelenthető, hogy ez a dal tette Michael Jacksont globális ikonná. A Thriller album eladásai is akkor pörögtek fel, az album akkor vált Nr. 1. albummá, amikor a Billie Jean megjelent kislemezen.

A Billie Jean 1983. január 2-án jelent meg az 1982-es Thriller album második kislemezeként a The Girl Is Mine után. Az amerikai slágerlistán eltöltött hetedik hetében érte el a Nr. 1. pozíciót és ott is maradt további hét hétig. Nr. 1. volt több más országban, köztük Nagy-Britanniában is.

A dalt Michael írta és komponálta és a produkciós munkát is nagyrészt ő végezte el rajta. 1981-ben, autózás közben szállta meg az ihlet. Moonwalk című 1988-as önéletrajzában így ír:

“A zenész csalhatatlanul felismeri, hogy melyik szám lesz hatalmas siker. Pontosan meg kell tudni ítélni. Mindenről tudni kell, mit ér. Első hallásra már biztos benne az ember. S ez jó érzéssel tölt el. Ezt éreztem a Billie Jeannel kapcsolatban. Már akkor tudtam, hogy nagy sikere lesz, amikor még csak írtam. Egészen feloldódtam ebben a dalban. Egy nap a felvétel szünetében Nelson Hayesszel – akivel akkoriban dolgoztam – végighajtottunk a Ventura Freewayn. A Billie Jean járt a fejemben, csak erre tudtam gondolni. Éppen lefordultunk az útról, amikor egy motorbiciklis fiú állított meg bennünket, mondván: “Kigyulladt a kocsitok.” Akkor már észrevettük a füstöt. Félreálltunk, s addigra a Rolls-Royce egész hátsó része lángokban állt. Az a gyerek valószínűleg az életünket mentette meg. Ha a kocsi felrobban, mi meghaltunk volna. De a fejemben kavargó dallam annyira elvonta a figyelmemet, hogy sokáig szinte fel sem fogtam, milyen szörnyűség történhetett volna. Még amikor segítségünkre siettek, s mi megpróbáltunk más megoldást találni, hogy eljussunk, ahová igyekeztünk, még akkor is magamban csöndesen komponáltam. Hát ennyire elmerültem a Billie Jean zenéjében.” [1]

A továbbiakról így ír Joseph Vogel Man in the Music című könyvében: “Jackson gyorsan rögzítette a dalt egy szalagon, vokálisan diktálva minden hangszert, akkordot és részletet (ami bevett szokásává vált), mielőtt felvett egy tartalmasabban kidolgozott demót a házi stúdiójában, Hayvenhurst-ben. A „Billie Jean” létrehozása tökéletes példája annak, hogy hogyan alkotott Jackson, nemcsak mint énekes, hanem mint író, rendező és producer. A dal korai demói által láthatóvá válik egy huszonnégy éves elképesztő zenei ösztöne, kreativitása és szakmai hozzáértése. Az egyiken hallható, amint Jackson dalszöveget készít, ahogy végigmegy rajta és halandzsával kísérletezik, de minden részlet a helyére került, mielőtt még elvitte volna Quincy Jones-hoz és Bruce Swedien-hez.” [2]

A dal témája szerint egy olyan nőről szól, aki azt hazudja, hogy Michael a gyermeke apja.

“Sokan kérdezgettek erről a dalról, pedig a válasz igen egyszerű. Egy lányról szól, aki azt állítja, hogy én vagyok a gyermekének az apja, de én kitartok az ártatlanságom mellett, hiszen “the kid is not my son” – “a gyermek nem az én fiam. Igazi “Billie Jean” egyébként nem létezett. (Kivéve azokat, akik a dal után jelentek meg.)” [1] – írta Michael a Moonwalkban.

Egy interjúban 1996-ban azt mondta, hogy dalt azok a gruppik ihlették, akikkel a testvérei kapcsolatot létesítettek, amikor tinédzser korukban turnéztak a Jackson 5-al: “Billie Jean anonim. Sok lányt képvisel. A ’60-as években gruppiknak hívták őket. A színpad mögötti hátsó kijáratnál lógtak és ha egy banda a városba érkezett, akkor kapcsolatot kezdtek velük. És azt hiszem én ezt a bátyáim tapasztalatai alapján írtam visszatekintve a kicsi koromra. Sok Billie Jean volt. Minden lány azt állította, hogy a fiának köze van valamelyik bátyámhoz.” [3]

Bár Michael tagadta, hogy az ő életében addig lett volna ilyen Billie Jean, de az tény, hogy maga a dal rengeteget produkált. A mai napig kap a Hagyatékkezelője olyan bírósági kereseteket, amelyekben pénz reményében nők állítják, hogy Michael a gyermekük apja. Köztük volt olyan is, aki még a nevét is megváltoztatta Billie Jeanre…

A felvételek során Michaelnek volt néhány nézeteltérése az album producerével, Quincy Jonesszal. Jones túl hosszúnak találta és le akarta rövidíteni a dal 29 másodperces bevezető részét, Michael azonban nem engedett. “Azt mondtam: ‘Michael, meg kell vágnunk azt az intrót.’ Azt mondta: ‘Dehát az adja meg az ízét! […] Attól perdülök táncra.’ Ha Michael Jackson azt mondja neked, hogy ‘attól perdülök táncra’, nos akkor mi többiek jobb, ha befogjuk a szánkat.” [4] – nyilatkozat erről később Jones.

Jones a dal címét is meg akarta változtatni Not My Lover-re, mert attól tartott, hogy az emberek könnyen félreértik és azt gondolják a híres teniszezőnőről, Billie Jean Kingről szól, de Michael erre sem volt hajlandó.

A dal stílusában a pop, R&B, funk kategóriába sorolható. Pár másodperc után azonnal felismerhető a dobról, a híres basszus vonaláról (amelyet Louis Johnson játszik el a felvételen) és a vonósairól. Egyébként Michael teljes vezérvokálját egyetlen felvétellel vették fel.

A Blender zenei magazin, amely 2005-ben a legjobb dalnak választotta a Billie Jeant “Az 500 legjobb dal a születésed óta” című listáján, így írt róla:

“Az egyik szonikusan legexcentrikusabb, pszichológiailag  legfelkavaróbb, legbizarrabb dolog, amit valaha is játszott Top 40 rádió.” [4] Hozzátették, hogy a dal “ijesztően erőteljes, egy pulzáló ‘portyázó macska’ basszussal, ostorropogás szerű ritmussal és baljós, több sávos vokállal, amely a billentyűsök és vonósok közötti tágas téren pattog.” [4] Összességében a magazin úgy jellemezte a dalt, hogy az egy “öt perc hosszúságú idegösszeroppanás, ritmusra komponálva”. [4]

A billentyűs Greg Phillinganes pedig ezt mondta a Blendernek a dalról: “A Billie Jean forró minden szinten. A forrón mozgó ritmusa felizgatta Michaelt. Forró szonikus értelemben, mert annyira minimális mennyiségű hangszer van benne, hogy igazán hallasz mindent. Forró melodikusan, szövegében és vokálisan. Fizikailag, érzelmileg és szellemileg is hat rád.” [4]

A hangmérnök, Bruce Swedien 91-szer mixelte a Billie Jeant. Ez szokatlan volt tőle, mert általában csak egyszer mixelte a dalokat. Mindazonáltal a sok munka végül fölöslegesnek bizonyult, mert Jackson és Jones választása a kettes számú mixre esett.

Chris Cadman és Craig Halstead Michael Jackson – For The Record című könyvében Swedien így nyilatkozott: “‘Quincy azt mondta: oké, ennek a dalnak kell rendelkeznie a leghihetetlenebb dob hangzással amit bárki valaha is felvett, de olyan elemmel is rendelkeznie kell, ami más – ez pedig a szonikus személyiség’ – mondta Swedien, de elismerte, hogy sok álmatlan éjszakája volt azzal kapcsolatban, hogy Quincy pontosan mit is értett ezalatt. ‘Végül is azt csináltam, hogy építettem a dobnak egy emelvényt és terveztem pár apróbb különleges dolgot, mint egy fedelet a basszus dobnak és egy lapos fadarabot, amelyet a pergő és a lábcin közé helyeztünk el… a lényeg az, hogy nincs sok olyan zene, amiben hallod a dob első három-négy ütemét és azonnal tudod, hogy mi az. De úgy gondolom, hogy ez a helyzet a Billie Jeannel – és én ezt a dal szonikus személyiségének tulajdonítom.'” [5]

A dal gitár szólóját David Williams játszotta el a felvételen és az a dolog érdekessége, hogy a demón sikerült a legjobban elkapnia, ezért abból emelték át a végső verzióba. “A Billie Jean demóját Michael otthoni stúdiójában vettük fel… rögtön azután, hogy Michael megírta a dalt, azt hiszem. Amikor a Billie Jean végső verzióját készítettük David sokszor próbálta újra lejátszani azt a szólót, de valahogy sosem volt jó.” [5] – mondta Swedien.

A Billie Jean videóját 1983. március 2-án mutatták be be az MTV-n (Music Television), rendezője Steve Barron. A videó koncepcióját Michael Barronra bízta, kivéve a táncos jeleneteket, amelyeket ő maga talált ki.  Valójában Barron eredetileg nem akart táncot a videóban, de Michael ragaszkodott hozzá – és milyen jól tette, hiszen a tánc mind ennek a videónak, mind Michael egész pályafutásának meghatározó elemévé vált.

A videó több szempontból is történelmet írt. Egyrészt ez volt az a videó, amely jobb belátásra bírta az MTV-t azzal kapcsolatban, hogy felvegye a fekete zenét is a rendszeres kínálatába. A csatorna addig azzal az indokkal utasította el azt, hogy ők egy “rock csatorna”. Virágnyelven ez azt jelentette, hogy csak a fehérek által preferált zenét játszottak, R&B-t nem. Hogy végül is mitől voltak hajlandók megváltoztatni ezt a politikájukat arról többféle történet kering: a CBS akkori elnöke, Walter Yetnikoff elmondása szerint meg kellett fenyegetnie őket azzal, hogy visszavonja tőlük a CBS összes videóját, amennyiben nem hajlandók játszani a Billie Jeant. Az MTV azonban ezt vitatja – az ő verziójuk az, hogy bár eleinte valóban úgy vélték a dal nem illik a csatorna “rock” imázsába, amikor kijött a videója, akkor igenis felismerték annak jelentőségét és emiatt, teljesen önszántukból kezdték azt el játszani.

Akárhogy is volt, a Billie Jean kiemelkedő igényességgel elkészített videóklipnek számított abban az időben. Az MTV korábban leginkább koncertfelvételeket, vagy roppant primitív videókat játszott, de amikor a Billie Jean megjelent, akkor a fiatal médium – a zenei videó – az énekes-táncos Michael Jacksonban végre megtalálta a tökéletes sztárját.

Michael így vallott Moonwalk című önéletrajzában arról, hogy mi sarkallta arra, hogy paradigmaváltást hozzon a zenei videók világába: “Akkoriban néztem, hogy az emberek mit csinálnak a videóval és nem értettem, hogy sok miért tűnik annyira primitívnek és gyengének. Láttam, hogy a srácok hogyan nézik és fogadják el az unalmas videóklipeket csak mert nem volt alternatíva.” [1]

A tánc ezt követően szerves részévé vált a zenei videóknak és egyre-másra jelentek meg más énekes-táncos előadók is az MTV képernyőjén, ráadásul Michael példátlan sikere a többi fekete zenésznek is megnyitotta az ajtót. A szemléletváltás az MTV-nek is nagyon megérte, hiszen amikor elkezdték játszani Michael Jackson videóit jelentősen megemelkedett a nézettségük és hirtelen a könnyűzenei piac középpontjában találták magukat trendcsinálóként.

A dal népszerűségét tovább növelte, amikor 1983 május 16-án az amerikai televízió bemutatta a Motown lemeztársaság 25. évfordulójára szervezett gálaműsort, amelyben Michael Jackson először testvéreivel adott elő egy egyveleget a Jackson 5 régi dalaiból, majd a Billie Jean előadása közben először mutatta be azóta inkonikussá vált táncmozdulatainak egy sorát – köztük a moonwalkot. Nem beszélve a védjegy ruhadarabokról: a fedóráról, a flitteres felsőről, a fél pár flitteres kesztyűről és a flitteres zoknikról (bár ez utóbbi kettőt már a ’70-es évek vége óta viselte koncerteken, de csak ezen előadás után vált széles körben ismertté). Az adást csaknem 50 millióan nézték, ami a legnagyobb közönség volt, amit addig zenei program valaha is vonzott Egyesült Államokban. Ezután már nem volt megállás: iskolaudvarokon, tehetségkutató versenyeken, bulikon stb. egyre-másra jelentek meg a mini-Michael Jacksonok, akik próbálták utánozni a koreográfiát. Hogy a Billie Jean és a hozzá tartozó koreográfia a mai napig nem veszített a varázsából azt jól mutatja, hogy nemrég igazi internetes slágerré vált, amikor egy amerikai középiskolás egy iskolai tehetségkutatón előadta Michael klasszikus rutinját. Ennek nyomán a dal is felkerült ismét az amerikai slágerlistára a 14. helyen – 31 évvel a megjelenése után.

A moonwalk a Motown 25-ön

A moonwalk a Motown 25-ön

Természetesen a dal elmaradhatatlan volt Michael összes későbbi turnéján, ő maga pedig úgy nyilatkozott, hogy az egyik kedvenc előadása, bár annak is hangot adott, hogy néha azért szeretne változtatni a koreográfián, noha tisztában van vele, hogy bizonyos dolgok kötelezőek, mert a közönség elvárja őket.

Egy kritikust idézve Joseph Vogel így ír a Man in the Musicban: „Huszonöt évvel később”, írja Richard Cromelin, „a Thriller középső szobája mit sem veszített lázas rejtélyességéből. Ez az, ahol az album materiális síkja megnyitja az utat egy kísérteties belső térbe… Jackson itt egy új hangra talál, egy áldozat hangjára, aki reszket ennek a figyelemre méltó szonikus hangzásnak a homályában, a saját naivsága és hamis vádlói béklyójában, akik még csak most kezdenek gyülekezni az ajtaja előtt”. [2]

A dal számos díjat nyert – köztük két Grammy-díjat 1984-ben a Legjobb férfi R&B vokális előadás, valamint a Legjobb R&B dal kategóriájában. Ugyanabban az évben ez lett a Kedvenc pop/rock kislemez az American Music Awardson.  A dal videója 1992-ben bekerült a Zenei videók produceri hírességek csarnokába. A Billie Jeant számos magazin és internetes honlap szavazásán választották minden idők legjobb dalai közé.

A dalt nagyon sokan feldolgozták vagy előadták azóta. Az egyik német nyelvterületen és Közép-Európában 1996-ban népszerűvé vált verzió volt például a német punk rock együttes, a The Bates rockos feldolgozása egy a Psycho című filmet idéző videóval. Angolszász területen azonban ez a változat nem aratott különösebb sikert – az Egyesült Királyságban például csak a 67. helyig jutott a slágerlistán, az amerikai slágerlistára fel sem került. Sokkal népszerűbb volt az angol Stone Roses rock együttes énekesének, Ian Brownnak a feldolgozása, amely 2000-ben az ötödik helyig jutott a brit slágerlistán. Brown akkor ezt nyilatkozta: “Szeretem Jacksont… Szeretnék csinálni egy Jackson EP-t a Thrillerrel, a Beat Ittel, a Billie Jeannel és a Rockin’ Robinnal vagy az ABC-vel. Remélem összejön.” [5]

Az amerikai Soundgarden együttes énekese, Chris Cornell is felvette a dalt 2007-es Carry On című szólóalbumára.

Bruno Mars játszotta a dalt 2010-11-es Doo-Wops & Hooligans turnéján, akárcsak a Westlife együttes 2006-os Face to Face turnéján.

A feldolgozások mellett még úgynevezett “válasz dal” is született mégpedig az amerikai énekesnő, Lydia Murdock Superstar című dala formájában, amely egyrészt a Billie Jean zenei alapját használja, másrészt pedig Billie Jean szemszögéből meséli el a történetet – s ebből a szempontból a férfi a hazug, aki cserbenhagyja volt szeretőjét és letagadja a gyermekét.

Többen vettek belőle hangmintát is. A teljesség igénye nélkül:

1984-ben Madonna The Virgin című turnéján Like a Virgin című dalához hangmintázta a Billie Jeant és a két dal egy keverékét adta elő.

1991-ben LL Cool J Who’s Afraid of the Big Bad Wolf című dalában hangmintázta a dalt.

1996-ban a Blackstreet együttes a No Diggity egy remix verziójához használta hangmintaként a Billie Jeant.

2001-ben az S Club 7 együttes a Don’t Stop Movin’ cmű dalában hangmintázta a Billie Jeant.

Marvin Gaye Got to Give It Up című dalának Aaliyah általi 1996-as feldolgozása hangmintázza a Billie Jeant is.

A dal továbbá felcsendül a 2000-ben megjelent Charlie’s Angels (Charlie angyalai) című filmben, valamint a Grand Auto Theft: Vice City videó játékban.

Az eredeti kislemez B oldalán a It’s the Falling in Love, valamint  Can’t Get Outta the Rain című dal található meg. Előbbi még az Off the Wall című albumon jelent meg, utóbbit pedig Michael Quincy Jones-szal írta még a Wiz című film munkálatai alatt (tulajdonképpen a You Can’t Win című dal kiegészítése).

Még többet olvashatsz a Billie Jeanről a Michael Jackson – Ember a zenében blogon, ahonnan a Joseph Vogel Man in the Music című könyvéből származó idézetek magyar fordítását köszönettel átvettem: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/24/6-billie-jean/

A videó forgatásáról ebben a cikkben olvashatsz a rendezőjétől, Steve Barrontól.

A videó:

A Billie Jean 1981-es demója, amely a Thriller album 2001-es újramaszterelt Special Edition változatán jelent meg bónuszként. Itt a szöveg még nagyon kezdetleges állapotban van, Michael sokszor csak rögtönöz és halandzsázik.

Egy kicsit későbbi demó, már valamivel jobban kidolgozott, de még mindig nem a végleges szöveggel:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Michael Jackson, Quincy Jones
Hangszerelte: Michael Jackson (vokális, ritmus és szintetizátor hangszerelés), Jerry Hey (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, R&B, funk

Videó

Rendezte: Steve Barron
Koreográfia: Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Kanada: 1.
Olaszország: 1.
Spanyolország: 1.
Németország: 2.
Franciaország: 2.
Hollandia: 2.
Új-Zéland: 2.

Forrás:

[1] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

[3] Jocelyn Vena – Michael Jackson Answers Fan Questions In 1996 Thailand Interview (MTV.com, 2009. július 6.)
http://www.mtv.com/news/1615349/michael-jackson-answers-fan-questions-in-1996-thailand-interview/

[4] The 500 Greatest Songs Since You Were Born: Number 1 (Blender, 2005. október)

[5] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)