Valamennyi bejegyzés

Alternarive HIStory Playlist – Alternatív történelem lejátszási lista

Hogy éppen melyik a kedvenc Michael Jackson albumom az változó, de most jó pár hónapja a HIStory az.  Számomra a HIStory és a Blood on the Dance Floor öt eredeti (nem remix) dala tematikusan összetartozik, így készítettem egy olyan playlist-et a Spotify-on a dalaikból, amelyek tematikailag összetartoznak és elbeszélik MJ történetét (his story) abban az időszakban (1993-1995). Csaltam is azért egy kicsit, mert kölcsönvettem egy dalt, a Threatenedet az Invincible-ről is, ugyanis téma tekintetében ez is ide tartozik számomra. A lejátszási lista címe Alternative HIStory – azaz Alternatív történelem. Ha elolvassátok ezt a cikket, akkor az talán jobban rávilágít mire is gondolok.

Ha végigmegyünk egyenként a kiválasztott dalokon, akkor

1. Scream (duett Janet Jacksonnal)

Egyszer valaki rámutatott egy fórumon a HIStory albumról, hogy egy üvöltéssel kezdődik (Scream) és egy mosollyal zárul (Smile). A kettő között pedig egy utazáson veszünk részt, amelynek során Michael végigvezet minket a legsötétebb óráján – az ő saját szempontjából. Dühét az is jól kifejezi, hogy életében ebben a dalban használta először az f-betűs szót. Én is megtartottam playlistemen ezt a keretet: a Screammel indítunk és a Smile-lal zárunk majd.

Elegem van az igazságtalanságból
Elegem van a cselszövésekből
A hazugságok gusztustalanok
Mit jelent mindez?
Te lerúgsz engem
Nekem fel kell kelnem
Bármennyire elcseszettül is hangzik
Az egész rendszer szar

2. They Don’t Care About Us

Ez a dal ugyan nem annyira MJ személyes életére vonatkozik, mint a ciklus többi dalának a többsége, de számomra szerves és kihagyhatatlan része a korszaknak. A TDCAU a legelesettebbek, legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak és a faji és egyéb kisebbségek kiáltása. Olyannyira, hogy különféle tüntetéseken (pl. a feketék jogaiért kiálló Black Lives Matter tüntetéseken az USA-ban) manapság igazi reneszánszát éli.

Mondd, mi lett a jogaimmal?
Láthatatlan vagyok mert figyelmen kívül hagysz?
A kiáltványod szabadságot ígért nekem
Elegem van abból, hogy a szégyen áldozata legyek
Rossz névvel illetsz engem
Nem hiszem el, hogy ebből az országból jöttem
Tudod, igazán utálom ezt mondani
A kormány nem akarja látni
De ha Roosevelt élne
Akkor ő nem hagyná, hogy ez így legyen

3. Stranger in Moscow

Amikor Michaelt 1993-ban megvádolták gyerekmolesztálással turnén volt – kb. három héttel a vádak nyilvánosságra kerülése után, 1993. szeptember 15-én éppen Moszkvában lépett fel. Ott írta meg ezt a dalt (magyarul a címe: Idegen Moszkvában), amely híven lefesti az akkori érzéseit, lelkiállapotát.

Vándoroltam az esőben
Az élet maszkja, az őrület érzése
Gyorsan és hirtelen kegyvesztetté válni
A napsütés ideje a messzeségbe tűnik

[…]

Itt elhagyatva a hírnevemben
Az agy Armageddonja
A KGB szimatolt utánam
Vedd a nevem és csak hagyj engem
Azután egy koldus fiú kiáltotta a nevem
A boldog napok fájdalomba fulladnak
Újra és újra és újra csak jött
És megint, és megint, és megint…
Vedd a nevem és csak hagyj engem

[…]

Milyen érzés (milyen érzés)
Milyen érzés
Milyen érzés
Amikor egyedül vagy
És belül fázol

4. Morphine

Eddig nem volt különbség a HIStory albumhoz képest. Az előző három dallal indít az is. A negyedik dalnál iktattam be az első változtatást. A This Time Around helyett vettem a Morphine-t a Blood on the Dance Floor-ról, mert úgy éreztem a Morphine inkább ide kívánkozik a történet elmesélése szempontjából. Ráadásul tudtommal MJ akkoriban írta ezt a dalt is, mint a Stranger in Moscow-t. A SIM MJ belső magányát, félelmeit, elkeseredettségét egy melankolikus, szomorú ballada formájában fejezi ki. De volt ennek a lelkiállapotnak egy sokkal keményebb oldala is. MJ rászokott a fájdalomcsillapítókra – részben egy korábbi műtét miatt, ám erre aztán a vádak miatti lelki összeomlás is rásegített. Függő lett és a rehabra is be kellett vonulnia 1993 őszén, ami miatt a turné is félbeszakadt. Ez az önéletrajzi háttere a Morphine című dalnak, amelyben saját függőségéről énekel egy kemény, lüktető indusztriális zenei alappal, amelyet csak egy rövid időre szakít meg a drogok hatására bekövetkező lebegés állapota – amint az kifejeződik zeneileg is a dalban – majd ismét visszatér a drog- és gyógyszerfüggőség rideg valósága.

Megpróbálta
Meggyőzni őt
Hogy túl van azon amije volt
Ma már kétszer annyira akarja
Ne sírj
Nem fogok neheztelni rád
Tegnap a bizalmába férkőztél
Ma már kétszer annyit vesz be

Demerol
Demerol
Ó, Istenem, Demerolt szed
Hee-hee-hee
Demerol
Demerol
Ó, egek, a Demerol az istene

6. Money

A Money-val visszatérünk a HIStory album dalaihoz, ám itt már variálom a sorrendet. Ebben a dalban MJ vádlóinak válaszol, akiket a pénz motivált. Mint ahogy a bulvármédiát is, amikor a példányszám növelése érdekében szenzációhajhászásba kezdett az ügy során és számos alkalommal nagyobb összegeket is kifizetett embereknek (pl.  MJ volt alkalmazottainak) csak hogy olyan állításokat tegyenek lapjuk hasábjain MJ-ről, amikkel aztán nyilván annyi lapot lehetett eladni, hogy bőven megtérüljön a befektetés.

Ha megmutatod nekem a készpénzt
Akkor elveszem
Ha azt mondod sírjak
Tettetem
Ha a kezedet nyújtod
Megrázom
Bármit megteszel a pénzért…

[…]

A vágy, a falánkság és a kapzsiság
ugyanazon betegsége fertőzött meg téged is?
Akkor figyeld azokat
Akiknek az arcán a legszélesebb a mosoly
A tétlen fecsegőket… mert ők fognak hátba szúrni

Ha tudod, hogy hazugság
Megesküszöl rá
Ha bűntudatod van
Majd elviseled
Ha kockáztatni kell
Akkor megkockáztatod
Bármit megteszel a pénzért…

Bármit
Bármit
Bármit a pénzért
Hazudnék érted
Meghalnék érted

5. 2 Bad

MJ keményen, dacosan ellenáll vádlóinak – elképzelhető, hogy kifejezetten Evan Chandlerről, a vádló fiú apjáról szól ez a dal, aki az egész vádat kitervelte és aztán rávette fiát, hogy támogassa ebben, azért, hogy pénzt követelhessen MJ-től.

A Pokol Hollywoodba ment
Azt mondja neked jól megy a sorod
Kimászik a koszos lyukából
Olyan mesékkel, amiket valaki mesélt

Mit akarsz tőlem?
Mit akarsz tőlem?
Elegem van az üldözésedből, igen, igen
Csak rám célzol
Undorodom tőled
A véremet szomjazod
De nagy kár, nagy kár

Nézd kit vágtak szájba
Halott és áporodott ez a hely
Visszatértem oda, ahol lenni akarok
Állok, noha te rugdosol

7. Earth Song

Itt egy kicsit szünetet tartunk a fenti témák sorában – azért is, hogy a keményebb, indusztriális ütemek után pihenjen egy kicsit a fülünk. Noha ez a dal sem könnyed, hiszen a környezetszennyezésről, az ember a Földön kifejtett káros tevékenységéről szól.

Hé, mi a helyzet a tegnappal
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a tengerrel
(Mi a helyzet velünk)
Az ég ránk szakad
(Mi a helyzet velünk)
Már levegőt sem tudok venni
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a közönnyel
(Mi a helyzet velünk)
Szükségem van rád
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a természet értékével
(OOh, ooh)
Az a bolygónk méhe
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az állatokkal
(Mi a helyzet velünk)
Királyságokat tettünk porrá
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az elefántokkal
(Mi a helyzet velünk)
Vajon elveszítettük a bizalmukat
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a síró bálnákkal
(Mi a helyzet velünk)
Elpusztítjuk a tengereket
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az erdei ösvényekkel
(Ooh, ooh)
Hiába könyörögtünk, felégették őket
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a Szent Földdel
(Mi a helyzet velünk)
Hitviták tépték szét
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a hétköznapi emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Nem tudjuk felszabadítani?
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a haldokló gyermekekkel
(Mi a helyzet velünk)
Nem halljuk a sírásukat?
(Mi a helyzet velünk)
Hol rontottuk el
(Ooh, ooh)
Valaki mondja el, hogy miért
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a kisbabákkal
(Mi a helyzet velük)
Mi a helyzet a napokkal
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az örömükkel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a síró emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet Ábrahámmal
(Mi a helyzet velünk)
És mi a helyzet a halállal
(Ooh, ooh)
Egyáltalán érdekel ez minket?

8. You Are Not Alone

A HIStory album egyetlen szerelmes és könnyű fajsúlyú dala. Egy sima szerelmes dal, ám beleillik az önéletrajzi sztoriba, hiszen MJ ebben az időszakban vette feleségül Lisa Marie Presley-t, aki a dal videójában is szerepel. Kicsit pihenünk itt a sötét hangulatú dalok után.

Valamelyik éjszaka
Azt hittem hallak sírni
Arra kértél, hogy jöjjek
És tartsalak a karjaimban
Hallom az imáidat
A terheidet viselni fogom
De előbb szükségem van a kezedre
Aztán kezdődhet az örökkévalóság

9. Tabloid Junkie

Ezzel a dallal egy újabb téma kezdődik: Michael és a média kapcsolata, ami szorosan kapcsolódik ebbe a témakörbe, hiszen bizonyított tény, hogy aktív szereplői voltak az MJ elleni vádaknak etikátlan viselkedésükkel. Többek között bizonyított tény, hogy bulvárlapok és bulvár TV műsorok pénzt fizettek embereknek azért, hogy hazudjanak és szaftos sztorikat adjanak el nekik a sztárról. A Tabloid Junkie (kb. Bulvár drogos) címe önmagáért beszél. Éles kritikája a dal a mai média működésének, etikátlan gyakorlatainak, mindenek felett álló szenzációhajhászásának, ami – ha lehet – azóta valószínűleg csak még rosszabb lett azzal, hogy az Internet felgyorsult és versenytársakban gazdag világa még inkább megkívánja a minél szenzációsabb sztorikat és a kattintásvadász cikkeket. Ugyanakkor rámutat a bulváripart etető olvasók felelősségére is az iparág virágzásában.

Ez rágalom
Azt mondod ez nem kard
De a tolladdal embereket kínzol
Még az Urat is megfeszítenéd
És neked nem kell elolvasnod
Nem kell megzabálnod
Ha megveszed, azzal eteted
Miért hülyítjük önmagunkat?

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Noha mindenki szeretne mindent elolvasni róla
Vagy nézni a TV-ben
De nem tény
Azt mondják róla, hogy homoszexuális

[…]

Ez rágalom
Az általad használt szavakkal
Paraziták vagytok fekete-fehérben
Bármit megtesztek a hírekért
És neked nem kell megvenned
És akkor nem fogják dicsőíteni
Ha elolvasod azzal szentesíted
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

[…]

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
De mindenki mindent el akar hinni belőle
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
A nő szőke és biszexuális

[…]

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Annyira átkozottul tisztelhetetlen vagy

10. Is It Scary

A Blood on the Dance Floor dalával egy kicsit továbblépünk. Már nemcsak a médiáról van szó, hanem az emberek általános viselkedéséről mindenkivel szemben, aki egy kicsit kilóg a sorból, aki egy kicsit más. A társadalom gyakran kiveti, gúnyolja, bántja, megalázza, meglincseli (ma már inkább verbálisan, régebben fizikailag is) az ilyen embereket és az emberek mindenféle hamis történeteket, pletykákat gyártanak az ilyen emberekről – amely történetek azonban valójában a saját fantáziáik termékei és nem az adott különcről alkotott valós kép. Vajon megijeszt-e minket ha feltartják előttünk a tükröt, amiben megláthatjuk saját előítéleteinket és azt, hogy valójában mi, ezeknek a sötét gondolatoknak a kiagyalói, vagyunk a gonoszok, nem pedig rosszindulatú pletykáink, vádaskodásaink, verbális lincseléseink célpontja(i)?

Szórakoztatlak?
Vagy csak összezavarlak?
Én vagyok a fenevad
Akit vizualizáltál?
És ha excentrikus furcsaságokat
Akarsz látni
Akkor groteszké válok
A szemeid előtt

Hadd öltsön mind testet

[…]

Pontosan az leszek
Akit látni akarsz
Szóval azért jöttél
Hogy lásd a saját fantáziáidat
Lejátszódni a szemeid előtt?

[…]

De ha azért jöttél, hogy
Az igazságot és a tisztaságot lásd
Itt belül
Egy magányos szív lakik

Kezdődjék hát az előadás

[…]

A szív álarcosbálja
A kísértő lelkek magassága
Csak épp nem az, amit bennem keresel
Fel tudja-e fedni a szív a bizonyítékot?
Ahogy a tükör felfedi az igazságot
Lásd, hogy te vagy a gonosz

[…]

Ijesztő vagyok számodra, baby?
Ijesztő vagyok számodra?
Elegem van a gyalázkodásokból
Tudod, te is megijesztesz engem
Én úgy látom, hogy te vagy a gonosz
Ez vajon megijeszt-e téged, baby?

11. Threatened

A 2001-es Invincible album dala még tovább taglalja a fenti témát. Itt már belemegyünk annak elemzésébe is, hogy miért is viselkedünk így a különcökkel, miért is szeretjük egyből a legrosszabbat feltételezni arról, akit nem értünk, nem ismerünk. “A félelem bármely receptjének fő összetevője az ismeretlen” – mondja a bevezető. Az ismeretlenség réseit pedig szeretjük a saját legrosszabb fantáziáinkkal, legsötétebb gondolatainkkal és feltételezéseinkkel kitölteni. És aztán ott a féltékenység is amit nemcsak a sikeresebbekkel szemben érzünk, de azokkal szemben is, akik mernek eltérni az átlagtól, kilógni a sorból: “akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél… soha nem leszel fele annyi sem, mint én”. Egyszóval fenyegetve érezzük magunkat azoktól, akik eltérnek az átlagostól, a különcöktől. Ez a félelem az irántuk érzett gyűlölet alapja.

Félsz tőlem, mert tudod, hogy egy fenevad vagyok
Nézlek, amikor alszol és amikor az ágyadban fekszel
Én alatta vagyok
Csapdába estél a folyosókon és az arcom ott van a falakon
Én vagyok a padló, amikor elesel és amikor üvöltesz az miattam van
Én vagyok az élő halott, a sötét gondolatok a fejedben
Tudom mit mondtál
Ezért érzed fenyegetve magad tőlem

Figyelned kellene engem, fenyegetve kellene érezned magad
Amikor alszol, amikor mászol, fenyegetve kellene lenned
Akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél, fenyegetve
Soha nem leszel fele annyi sem, mint én, fenyegetve kellene érezned magad általam

[…]

Azt hiszed magad vagy, de az én érintésemet érezted
Nem egy kísértet vagyok a Pokolból, de megbabonázlak
Egy szempillantás alatt eltűnök, majd visszatérek, hogy kísértselek
Mondom neked, hogy amikor egy sírkő alatt fekszel
Én nézlek téged
Ezért kell, hogy fenyegetve érezd magad általam

Figyelned kellene engem, fenyegetve kellene érezned magad
Amikor alszol, amikor mászol, fenyegetve kellene lenned
Akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél, fenyegetve
Soha nem leszel fele annyi sem, mint én, fenyegetve kellene érezned magad általam

12. Childhood

“De ha azért jöttél, hogy az igazságot és a tisztaságot lásd – itt belül egy magányos szív lakik” – írta MJ az Is It Scary-ben. A Childhood erre az igaz, tiszta, magányos szívre világít jobban rá. A nyilvánosság téves szörny-képeiről szóló dalokkal ellentétben (Is It Scary, Threatened) ebben a dalban nincs metafora, csupán egy nyílegyenes, egyértelmű vallomás a fájdalom és a különcség eredetéről. 

Láttad a gyerekkoromat?
Keresem a csodát az ifjúságomban
Mint a fantasztikus történetek, amiket megosztunk
Az álmok, amiket álmodni mernék – nézd, ahogy repülök…

Mielőtt elítélsz, próbálj meg szeretni
A fájdalmas ifjúságomat

Láttad-e a gyerekkoromat…

13. History

Az évtizedeken (sőt még ma is) tartó példátlan rágalom- és lejárató hadjárat ellenére Michael Jackson csillaga ma is fényesen ragyog. A pop- és rockzene történelmének kitörölhetetlen, fontos szereplője, lemezei továbbra is fogynak, a streamelő oldalakon előkelő helyeken szerepel még az aktuális slágerlistás előadókhoz képest is. Öröksége diadalmas maradt a folytonos támadások ellenére is.

A dal persze nemcsak az ő történetéről szól, hanem mindannyiunk közös történelméről, amelyet mindannyian alakítunk a saját kis egyéni történelmeink hozzáadása által.

Minden nap építsd a történelmedet
Minden úton, amit megteszel az örökségedet hagyod meg

14. Little Susie

A dalt MJ sokkal korábban, 1979-ben írta, de csak az 1995-ös HIStory albumra került rá. Közvetlenül tehát nem kapcsolódik az 1993-95-ös időszakhoz és azt környező eseményekhez, amiről az album nagy része szól, mégis tematikailag azért van némi érintkezés. Egy kislányról, a kis Susie-ról szól, akit holtan, vérbe fagyva találnak meg. Az elhagyatottság, az érdektelenség és a szeretet hiánya ölte meg.  A dal kifejezi azt a mély empátiát, amivel MJ – az ellene felhozott pletykákkal szemben – valójában érzett a gyerekek kizsákmányolásával, elhanyagolásával, kihasználásával kapcsolatban. Más dalok is tanúskodnak erről. Például a Do You Know Where Your Children Are, amelyben kifejezetten felemeli a hangját a gyermekek szexuális molesztálása ellen és amit jóval a vádak előtt írt. Később keletkezett ugyan, de szintén hasonló téma a Hollywood Tonight, amelynek főszereplője egy 15 éves lány. A dalban MJ az ellen emeli fel a szavát, ahogy a karrierre vágyó tinédzsereket kihasználja Hollywood – esetenként szexuálisan is.

A kis Susie ugyanakkor lehet részben MJ saját metaforája is. Igaz, ő nem volt elhagyott gyerek – legalábbis fizikailag, de a gyerekkorában érzett érzelmi elhagyatottságra, kihasználtságra gyakran hivatkozott. Akárhogyan is, valószínű, hogy ez az élmény tette lehetővé, hogy ennyire érzékeny és empatikus legyen az elhanyagolt gyerekek sorsa iránt.

Minden Isten kedvéért történt
A dalát énekelte
Hogy valaki érezze a kétségbeesését
Arra volt kárhoztatva hogy tudja a remény halott és el van átkozva
Hogy kiáltson
És senki ne legyen ott

Tudta, hogy senkit nem érdekel

Apa elhagyta, szegény anya meghalt
Egyedül hagyva Susie-t
Nagyapa lelke is elszállt
Senkit nem érdekelt
Hogy szeresse őt
Meddig lehet ezt elviselni
Az imái nem találtak meghallgatásra

Az elhanyagolás ölhet
Mint egy kés a lelkedben
Ó, igen
A kis Susie küzdött azért, hogy éljen
Gyöngéden feküdt ott
Vékonyan
Óvatosan emeld fel
Annyira fiatal és törékeny

15. Smile

Charlie Chaplin (aki nagy példaképe volt MJ-nek) 1936-ban írta meg ennek a dalnak a zenéjét, majd 1954-ben írt hozzá szöveget John Turner és Geoffrey Parsons. Tehát egy klasszikus dal feldolgozásával záródik mind a lejátszási listánk, akárcsak a HIStory album. Ehhez nem akartam hozzányúlni, mert valóban nagyon kifejező ez az “egy üvöltéssel indul és egy mosollyal zárul” keret. Nem teljesen őszinte ez a mosoly, persze, inkább a szomorú bohóc mosolya, hiszen belül a szív még mindig megszakad. Mégis egy kísérlet a megbékélésre, a továbblépésre, a belső béke megtalálására.

Mosolyogj akkor is, ha fáj a szíved
Mosolyogj akkor is, ha megszakad
Akkor is ha felhők úsznak az égen
Majd túljutsz rajta…

Ha mosolyogsz
A félelmeiden és szomorúságodon át
Mosolyogj és talán majd holnap
Úgy fogod találni, hogy még mindig érdemes élni
Ha mosolyogsz…

Ilyenkor kell tovább próbálnod
Mosolyogj, mi értelme a sírásnak
Úgy fogod találni, hogy még mindig érdemes élni
Ha mosolyogsz

Off The Wall (dal)

OffTheWall (single)Az Off The Wall a harmadik kislemezként kiadott dal Michael Jackson azonos című 1979-es albumáról.  Kislemezként 1980. február 2-án adták ki. Szerzője, Rod Temperton kifejezetten Michaelnek, Michaelre írta. “Próbáltam megtudni dolgokat Michael személyiségéről. Tudtam, hogy kedveli Charlie Chaplint és úgy gondoltam, hogy az Off The Wall jól állna Michaelnek.” [1] – idézi Tempertont Chris Cadman és Craig Halstead Michael Jackson – For The Record című könyve.

A dal üzenete roppant egyszerű: a zene és a tánc kikapcsolódást biztosít a hétköznapi taposómalomból és hogy igazán élvezni tudjuk az életet nem árt, ha egy kicsit átadjuk magunkat az őrületnek. A refrén ezt így foglalja össze:

So Tonight Gotta Leave That Nine To Five Upon The Shelf
And Just Enjoy Yourself
C’mon And Groove (Yeah) Let The Madness In The Music Get To You
Life Ain’t So Bad At All If You Live It Off The Wall
Life Ain’t So Bad At All (Live Life Off The Wall)
Live Your Life Off The Wall (Live It Off The Wall)

(Ma este hagyd a polcon azt a kilenctől-ötiget (a munkát – a ford.)
És csak érezd jól magad
Gyere és groove-olj (igen) hagyd hogy az őrület a zenében magával ragadjon
Az élet nem olyan rossz, ha őrülten éled
Az élet nem olyan rossz (éld őrülten)
Éld az életedet őrülten (éld őrülten))

A dal az amerikai Billboard slágerlistán a 10. helyig jutott, az Egyesült Királyságban a 7. helyig. Videó nem készült hozzá.

Az eredeti kislemez B oldalára az USA-ban a Get on the Floor, máshol a Workin’ Day and Night került.

Michael előadta a dalt a Jacksons Destiny és Triumph turnéján, a Bad turnén, valamint egy medley részeként a HIStory turnén.

A dal hivatalosan megjelent verziói, remixei:

Album Version
7″ RemixRemix
Junior Vasquez Mix

A Junior Vasquez Mix plusz vokális részeket is tartalmaz, amelyek az album verzióban nincsenek benne.

A dalt hangmintázza Mariah Carey I’m That Chick című dala 2008-as E=MC2 című albumán.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/11/27/5-off-the-wall/

Írta és komponálta: Rod Temperton
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: Rod Temperton (ritmus és vokális hangszerelés), Jerry Hey (fúvós hangszerelés)
A felvétel ideje:  1978-1979
A felvétel helyszíne:  Allen Zentz Recording, Westlake Audio, Cherokee Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Off The Wall

Stílus: R&B, pop, diszkó, dance, funk

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 10.
Egyesült Királyság: 7.

Forrás:

[1] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

HIStory: Past, Present and Future, Book I (album)

HIStoryMegjelenés: 1995. június 16.

A felvétel ideje: 1994. január – 1995. április

A felvétel helye: Hit Factory (New York), Record One, Larrabee, Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)

Kislemezei: Scream, You Are Not Alone, Earth Song, They Don’t Care About Us, Stranger in Moscow, (valamint a This Time Around kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban nem)

Stílus: pop, R&B, funk, soul, hip-hop, rock

Kiadó: Epic

A HIStory a Spotify-on (mivel az 1. CD egy greatest hits válogatás, ezért csak az új albumot jelentő 2. CD anyagát tettem ide be):

Az 1995-ben megjelent HIStory: Past, Present and Future, Book I (röviden: HIStory) minden bizonnyal Michael Jackson “legnehezebb” albuma (eltekintve a HIStory kiegészítésének is tekinthető Blood on the Dance Floortól). Készítésekor Michael élete egyik legsötétebb periódusán volt túl, miután 1993-ban gyermekmolesztálással vádolták meg, s az ezzel kapcsolatos élmények – bizonyítékok nélküli nyilvános meghurcolása, a sajtó szenzációhajhász rágalomhadjárata, az ellene folytatott boszorkányüldözés – nagyban meghatározták az album hangulatát és témáit. Ő maga is önéletrajzi ihletésűnek mondta az albumot: „Nem tervezem, hogy a közeljövőben újabb könyvet írok. Ha tudni akarod hogy érzek, akkor hallgasd meg a HIStory-t. Az egy zenés könyv.” [1] – mondta egy a rajongóival folytatott 1995-ös internetes chat során.

A kritikusok egy részének nem tetszett ez a dühös Michael Jackson. A ’régi’ Michael Jacksont akarták: az élénk, fesztelen melódiákat és a táncra csábító szövegeket. A HIStory nyíltan ellenszegül ezeknek a várakozásoknak. Hangzásvilágában előre mozdult miközben továbbra is keresztezte és vegyítette a különféle stílusokat (beleértve a hip-hopot, az indusztriális funkot és a nagyzenekari popot). Tematikailag inkább konfrontálódó volt, mintsem hogy kikerülje Jackson összetett érzelmi állapotát. Azonban kifelé is tekintett azzal, hogy gyötrelmeit és felháborodását nagyobb szociális ügyekhez kötötte, mint amilyen a média szenzációhajhászása, a materializmus, a diszkrimináció és az elidegenedés. Miközben ez a megközelítés ad néhány nyers pillanatot (és olyan dalokat, amelyek nem rendelkeznek a korábbi albumok kereskedelmi vonzerejével) úgy tűnik, hogy ez fel is szabadítja Jacksont – és ennek eredménye az, hogy ezen az albumon található néhány politikailag leghatásosabb, érzelmileg legőszintébb és művészileg legerőteljesebb dala.” [2] – írja Joseph Vogel Man in the Music című könyvében.

A HIStory eredetileg egy Michael korábbi slágereiből álló válogatás album lett volna, azonban annyi új dalt készített abban az időben, hogy végül dupla album lett, amelynek első korongja az eredetileg tervezett slágerválogatás, míg a másodikon 15 új dal található (egészen pontosan 14, mert a Come Together című Beatles dal feldolgozása korábban már hallható volt Jackson 1988-as Moonwalker című filmjében).

„Igazság szerint nem nagyon akartam, hogy az album a régi dalokról szóljon. Ez egy greatest hits album, de számomra a greatest hits albumok unalmasak. És tovább akartam alkotni. Az új dalok nagyon mások – nagyon önéletrajzi ihletésűek. Úgy értem szívből jönnek – rólam szólnak.” [3] – mondta Jackson.

Az album legkorábban elkészült dalai a Stranger in Moscow, a Childhood és a Money voltak, amelyeket Michael még a Dangerous turnén írt meg 1993 második felében hotelszobákban a turné zenei igazgatója, Brad Buxer közreműködésével. A Stranger in Moscow – amelyet ténylegesen Moszkvában írt – Michael magányát és elszigeteltségét fejezi ki egy idegen országban, miközben a saját hazájában is kitaszított. A Money a gátlástalan kapzsiságról szól, amely többek között az ellene felhozott vádakat is motiválta. A Childhoodban saját elveszett gyermekkoráról énekel. Ez az anyag képezte az album alapját, amikor visszatértek az Egyesült Államokba.

1994 januárjában földrengés rázta meg Los Angelest és emiatt Michael úgy döntött, hogy a lemez felvételeinek idejére átköltözik csapatával a keleti partra, a New York-i Hit Factory-ba. Pályafutása során először dolgozott együtt Jimmy Jammel (James Harris III) és Terry Lewis-szal – azzal a legendás producer párossal, amelynek nevéhez húga, Janet Jackson legnagyobb sikerei fűződnek.  Jam és Lewis szerzőként, illetve társszerzőként három dalhoz járult hozzá az albumon: a Screamhez, amely az album elsőként kiadott kislemeze volt és amelyen Michael Janettel énekel duettet, a Tabloid Junkie-hoz, valamint a címadó History című dalhoz. Ezenkívül producerként a 2 Bad című dalban is segédkeztek. Megjelenik az albumon továbbá Dallas Austin (társszerző a 2 Bad-ben és a This Time Around-ban – utóbbiban társ producer is), valamint R. Kelly (a You Are Not Alone szerzőjeként) is. Michael korábbi munkatársai közül visszatért David Foster, akivel utoljára az Off The Wallon dolgozott együtt. A HIStory-n a Childhood és a Smile produceri munkáiban vett részt, valamint segített befejezni az Earth Songot, amelyet Michael eredetileg a Dangerous című albumra írt. Továbbra is Michael mellett volt az Off The Wall óta hűséges hangmérnöke, Bruce Swedien. Az albumon közreműködött továbbá Slash, a Boyz II Men, a rapper Notorious B.I.G és – szintén rapperként – a kosárlabdázó Shaquille O’Neal.

A második CD tizenöt dalából Michael hetet jegyez egyedüli szerzőként és további ötöt írt másokkal együtt.  Amint az Entertainment Weekly kritikusa, Loundon Wainwright írta: „A They Don’t Care About Us metsző, szaggatott ütemei és zsúfolt harmóniái, vagy a kecses Stranger in Moscow többrétegű, aprólékosan hangszerelt textúrái senki mástól nem származhatnának, csak Jacksontól.” [4] A maradék három dal két feldolgozás (a korábban már említett Come Together a Beatlestől és a Smile Charlie Chaplintől), valamint az R. Kelly által írt You Are Not Alone.

Az eredeti tervek szerint 1994 végén adták volna ki az albumot, de Michael szokásához híven csúszott. A csapat 1994 végén visszatért Los Angelesbe és a Record One, a Larrabee valamint a Westlake stúdióban fejezte be a HIStory-t.

Az album címe, amely angolul egy szójáték (a history egybe írva azt jelenti történelem, a his story külön írva pedig azt, hogy az ő története) Dan Beck ötlete volt, aki a marketingért felelős szakember volt akkoriban a lemezcégnél.

A borító és a kísérő reklámkampány (például a Budapesten forgatott reklámfilm) önmagában is kritikát váltott ki “megalomániája” miatt. Joseph Vogel Man In The Music című könyvében így ír: „A HIStory album borítója, amely Jacksont szoborként ábrázolja – valamint az ehhez társuló promóciós megmozdulások valóban sugároznak némi arcátlanságot. Azonban Jackson számára, azután, hogy halottnak nyilvánították a molesztálási botrány után, ez egyfajta Muhammad Ali stílusú dacos kinyilatkoztatás volt („én vagyok a legnagyobb”). A borítón látható kép mint egy militáns boxolót ábrázolja őt: bátran, ökölbe szorított kezekkel, magabiztosan. Különösképpen egy táncos számára a test halhatatlanná tétele, a képmása szó szerinti átalakulása műalkotássá értelmet nyer.

Természetesen PR fogás is volt ez – klasszikus P.T. Barnum féle showbiznisz. ’Azt akartam, hogy mindenki odafigyeljen.’ – mondta Diane Sawyernek. Jackson szerette meglepni az embereket, valami olyannal előállni, amit még sosem láttak azelőtt. Ez a Michael Jackson paradoxon egy klasszikus demonstrációja volt. Emberként a barátai szerint félénk és szerény volt és nem vette magát túl komolyan; de tudta hogyan játsszon, hogyan csináljon show-t, hogyan tűnjön el évekre, hogy aztán az életnél is nagyobb alakban térjen vissza. A HIStory promóciójával éppen ezt tette. Mindössze egy évvel korábban kritikusai jelentéktelennek nyilvánították. Most ismét a címlapokon volt: emberek beszéltek, emberek dühöngtek, emberek izgatottak voltak. De a világon mindenki tudta, hogy érkezik az új albuma.” [2]

Michael és Janet a Screamben

Michael és Janet Jackson a Screamben

Az első kislemez, a Janettel énekelt duet, a Scream 1995. május 31-én jelent meg és az amerikai Billboard slágerlista ötödik helyén nyitott.  Ma, az Internet és az iTunes korában, már nem számít ritkaságnak, hogy egy dal akár az első helyen debütáljon, de akkoriban ezzel Jackson a Beatles Let It Be-jének több évtizedes rekordját döntötte meg, mint a slágerlistára a legmagasabb pozícióban belépő dal. Maga az album pedig ennél is jobb helyen – az elsőn – debütált.

Mindazonáltal érezhető volt, hogy az Egyesült Államokban Jackson korábbi népszerűsége megroppant, amely nyilvánvalóan nagyrészt az 1993-as vádra volt visszavezethető. Noha semmi bizonyíték nem volt a bűnösségére, az amerikai média mégis bűnösnek könyvelte el és kérlelhetetlen volt vele szemben. Az album kritikái sokszor nem is a zenére fókuszáltak, hanem ad hominem támadásokra.

Jim Farber, a New York Daily News című bulvárlap újságírója például így írt: „Jelentkezzenek. Önök közül hányan kényszerültek arra, hogy lemondják az utolsó turnéjukat és vesztettek el egy multimillió dolláros Pepsi támogatást mivel minden létező médium azt a vádat visszhangozta, hogy ön molesztált egy fiatal fiút? Ha ez jellemzi az ön életének utóbbi két évét, akkor az új Michael Jackson album önnek készült. Mindenki más egy kicsit kirekesztettnek érezheti magát. A tizenöt új Michael Jackson dal közül tizenegy a HIStory-n az énekes zenéjét arra használja, hogy visszafizessen a vádlóinak.” [5]

Hogy miért várták el azt a kritikusok, hogy saját életének eseményei, élményei ne legyenek hatással Jackson zenéjére, témáira és egy olyan traumatikus időszak után is, amin éppen túl volt Rock With You könnyedségű dalokat alkosson, vagy, hogy miért vitatták el Jackson jogát arra, hogy dühös legyen, arra igazán egyik sem adott magyarázatot.

A New York-i zene- és filmkritikus, Armond White úgy vélte, hogy sok kritikustársa roppant szűklátókörűen közelítette meg az albumot, amelynek személyes témái valójában fontos társadalmi üzeneteket is hordoznak: „A HIStory azért különleges, mert egy olyan nagyágyú, mint Jackson ilyen bámulatosan meri artikulálni a szociális zavarokat. A They Don’t Care About Us-tól a Screamig Jackson a mainstream tudatba emeli az amerikai élet zavarait, nemzetünk elveszett emberiességének komoly kérdéseit… Ízetlen dolog a kritikusoktól amiatt panaszkodni, hogy a HIStory dühe személyesen motivált – természetesen az. De fontos, hogy Jackson kiszélesíti azt és az irdatlan dühön túl a nemzeti és univerzális károk állapotaira vonatkoztatja.”  [6]

A kapzsiság, a hatósági korrupció, a média manipulációja és elbulvárosodása nem csupán Jackson személyes ügye. A magány, a kirekesztettség, a sehova sem tartozás érzését sem ő egyedül éli meg, így aztán igazságtalan az a vád, hogy az album témái mindenki más számára értelmezhetetlenek. Talán a média egy része csupán nem akarta érteni és értelmezni ezeket a témákat – lévén ők maguk is erőteljesen érintettek voltak, mint a Jackson elleni rágalomhadjárat közvetítői és sok esetben tevékeny szítói.

Akárhogyan is, az tény, hogy ekkora Jackson és az amerikai média viszonya végleg elmérgesedett és innentől fogva gyakorlatilag élete végéig sok jóra nem számíthatott tőlük. A HIStory idején például megvádolták azzal, hogy az album egyik dala, a They Don’t Care About Us “antiszemita”.  Ennek oka az volt, hogy a dalszöveg tartalmaz egy olyan részt, amiben azt énekli “jew me, sue me” (“zsidózz le, perelj be”), illetve “kick me, kike me” (“rúgj belém, bibsizz le”). A szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy Jackson azonosul a diszkrimináció és az elnyomás áldozataival, nem pedig szidalmazza őket, ennek ellenére a média mesterségesen szított “botránya” gondoskodott arról, hogy a dalt ne nagyon játsszák az amerikai rádiók, s ennek megfelelően az amerikai slágerlistán se legyen esélye jó helyezésre (a Billboard nemcsak az eladásokat veszi figyelembe slágerlistája összeállításánál, hanem azt is mennyit játszanak a rádiók egy dalt), noha a világ számos más országában sláger volt. A dal ellen a kiadásakor folytatott kampány ellenére a They Don’t Care About Us ironikus módon ma Jackson egyik legnépszerűbb videója a YouTube-on – csak a Thriller rendelkezik nagyobb nézettséggel. Az album egy másik nagy slágerét, a környezetvédelmi himnuszt, az Earth Songot pedig ki sem adták az USA-ban, noha számos más országban első helyet ért el a slágerlistán – az Egyesült Királyságban például karácsonyi Nr. 1 volt, amit ott mindig kiemelt fontosságú. Az album kislemezei közül az Egyesült Államokban csak az ártalmatlan szerelmes dal, a You Are Not Alone ért el első helyet, pedig az album több dala ennél sokkal mélyebb, személyesebb és zeneileg is érdekesebb.

Az 1993-as vád és az amerikai média ellenséges viszonyulása Jacksonhoz az album ottani kereskedelmi szereplésére is rányomta a bélyegét. A  végül 3,5 millió eladott példánnyal (dupla lemez lévén ez kétszer számolva hétszeres platina státuszt jelent az USA-ban) ugyan sokan kiegyeznének, de Jackson korábbi eladásaihoz képest ez szerénynek volt mondható. Más országokban azonban jóval sikeresebben szerepelt.

Az is tény, hogy az album nehezebb témáira rá kell hangolódni. Amint Vogel írta a Man in the Music-ban: “A HIStory bizonyára kevésbé megközelíthető, mint Jackson sok más albuma; ugyanakkor sokkal kielégíthetőbb is lehet. Az album csúcspontjai valószínűleg olyan magasak, mint bármelyik albuma csúcspontjai a Thriller óta. A briliáns nyitó trió (Scream, They Don’t Care About Us, Stranger in Moscow) mellett az Earth Song, a Little Susie és a Smile Jackson legjobb zenei teljesítményei közé tartozik. Ezek egyike sem hagyományos pop dal, mégis mindegyik kínál valami egyedit, erőteljest és időtlent.

A HIStory kétségtelenül Jackson leginkább politikai albuma is. A diszkriminációtól (They Don’t Care About Us) elkezdve a média manipuláción át (Tabloid Junkie, Scream) a féktelen materializmusig, az intézményesült korrupcióig (Money, D.S.) és a környezetvédelmi aggodalmakig (Earth Song) mindenféle témát érint. Miközben az Off The Wall jótékony menekvést és felszabadulást kínált a zenén és a táncon keresztül, addig a HIStory egy érettebb album, arra kényszerítve a hallgatót, hogy szembenézzen a nyugtalanító valósággal abban a világban, amiben élünk.” [2]

A HIStory egy Grammy díjat kapott, mégpedig a Scream révén, amely a legjobb rövid formátumú zenei videó kategóriában nyert. Továbbá a You Are Not Alone-t jelölték az év dala kategóriában, valamint maga az album is jelölést kapott az év albuma kategóriában, de ezeket nem nyerte el.

Az American Music Awardson 1996-ban Michaelt választották az év kedvenc férfi pop/rock művészévé. Az MTV Video Music Awardson a Scream tarolt: nyert a legjobb tánc videó, a legjobb koreográfia és a legjobb művészi rendezés kategóriában is.

Az albumot 2013-ban újramaszterelték és újfajta csomagolásban újra kiadták Németországban.

Az albumon szereplő dalok listája:

HIStory begins (1. lemez):

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Billie Jean Michael Jackson Michael Jackson, Quincy Jones
2. The Way You Make Me Feel Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
3. Black or White (featuring L.T.B.) Michael Jackson, rap szöveg: Bill Bottrell Michael Jackson, Bill Bottrell
4. Rock With You Rod Temperton Quincy Jones
5. She’s Out Of My Life Tom Bahler Quincy Jones
6. Bad Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
7. I Just Can’t Stop Loving You (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
8. Man In The Mirror Siedah Garrett, Glen Ballard Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
9. Thriller Rod Temperton Quincy Jones
10. Beat It Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
11. The Girl Is Mine (with Paul McCartney) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
12. Remember The Time Teddy Riley, Michael Jackson, Bernard Belle Teddy Riley, Michael Jackson
13. Don’t Stop ‘Til You Get Enough Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
14. Wanna Be Startin’ Somethin’ Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
15. Heal The World Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)

HIStory continues (2. lemez):

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Scream (duet with Janet Jackson) James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson
2. They Don’t Care About Us Michael Jackson Michael Jackson
3. Stranger in Moscow Michael Jackson Michael Jackson
4. This Time Around (featuring The Notorious B.I.G.) Michael Jackson, Dallas Austin, Bruce Swedien, René Moore Dallas Austin, Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer), René Moore (társ producer)
5. Earth Song Michael Jackson Michael Jackson, Bill Bottrell (társ producer), David Foster
6. D.S. Michael Jackson Michael Jackson
7. Money Michael Jackson Michael Jackson
8. Come Together John Lennon, Paul McCartney Michael Jackson, Bill Bottrell
9. You Are Not Alone R. Kelly R. Kelly, Michael Jackson
10. Childhood (theme from “Free Willy 2”) Michael Jackson Michael Jackson, David Foster
11. Tabloid Junkie Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis
12. 2 Bad Michael Jackson, Bruce Swedien, René Moore, Dallas Austin Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Bruce Swedien, René Moore
13. HIStory Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis
14. Little Susie Michael Jackson Michael Jackson
15. Smile John Turner, Geoffrey Parsons, Charles Chaplin David Foster, Michael Jackson

A kiadott kislemezeken túl tervezték a Smile kislemezen történő kiadását is, de ezt az utolsó pillanatban lefújták.  Ritka gyűjtői példányok léteznek.

Eredetileg a HIStory-ra szánt, de végül a Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című albumon megjelent dalok: Is It Scary, Ghosts, Morphine.

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Why (a Michael Jackson unokaöccseiből álló 3T együttes Brotherhood című albumán jelent meg a 3T együttes és Jackson közös előadásában), On The Line (demója végül a 2004-es The Ultimate Collection című válogatás albumon jelent meg), Much Too Soon (eredetileg az 1980-as évek elején írt, majd a HIStory idején ismét felvett dal, végül a posztumusz Michael című albumon jelent meg), Innocent Man, Face.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 1.
Spanyolország: 2.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 18 millió

Források:

[1] Simulchat with Michael Jackson (1995. augusztus 17.)
http://www.positivelymichael.com/forums/showthread.php?7502-1995-Simulchat-with-Fans&s=9b1fad04703731971212c27eb523c9a4
[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[3] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)
[4] Loundon Wainwright III – Review of HIStory: Past, Present and Future, Book I (Entertainment Weekly, 1995. június 23)
[5] Jim Farber – Michael’s ’HIS’-sy Fit (New York Daily News, 1995. június 19.)
[6] Armond White – Keep Moving: The Michael Jackson Chronicles (2009. augusztus)

http://www.mjtunes.com/modules/mydownloads/singlefile.php?lid=953

1982-es interjú Michael Jacksonnal Andy Warhol Interview magazinjában

A megjelenés helye: Interview Magazine
A megjelenés ideje: 1982. október
Az interjút készítette: Bob Colacello, Andy Warhol
Fotók: Matthew Rolston
Forrás: http://www.interviewmagazine.com/music/michael-jackson/#_

interview magazine 1982

1982. augusztus 20., péntek, délután 3 óra 30 perc. Valahol San Fernando Valley-ben. Bob Colacello megérkezik abba a lakásba, amit Michael Jackson és családja átmenetileg bérel, mivel a közelben álló házukat éppen renoválják. Michael, akire mindenki emlékszik, mint a Jackson 5 kisfiú énekesére, remek szóló karriert épített maga is – legutóbbi albuma, az Off The Wall csak az USA-ban 5 millió példányban kelt el. Noha továbbra is készít lemezeket a testvéreivel is, akiket most The Jacksonsnak hívnak, Michael olyan szupersztárokkal is dolgozott, mint Paul McCartney, Quincy Jones, Diana Ross és Steven Spielberg, akikkel mind jó barátságot is ápol. Miközben Andy Warhol telefonhívására vártak New Yorkból BC és MJ egy másik közeli barátról, Jane Fondáról kezdett el beszélgetni.

Michael Jackson: Azon az éjjelen, amikor Henry Fonda meghalt átmentem hozzájuk és a családdal voltam. Beszélgettek és nézték a különféle híradásokat. Noha éppen meghalt az apja, Jane mégis képes volt arra, hogy érdeklődést mutasson a karrierem iránt, megkérdezte elkészült-e már a filmem és úgy gondolom ez nagyon kedves volt. Úgy gondolom hosszú idő óta várható volt már [Henry Fonda] halála. Már hosszú-hosszú hónapokkal ezelőtt Jane úgy beszélt, mintha bármelyik nap bekövetkezhetne. Bekövetkezett és néha könnyek voltak, néha nevetés és ettek egy kicsit.

Bob Colacello: Szóval mit csinálsz éppen? Filmet készítesz?

MJ: Nos, jelenleg éppen befejezem az albumomat [a Thrillert – a szerk.] és erre koncentrálok. Egy másik albumot is készítek, az E.T. albumot, ezzel egy időben. Az az album egy kicsit új dolog számomra, mivel sosem voltam még mesélő egy sztoriban.

BC: Mi ez az E.T. album?

MJ: Egy mesealbum, egy dupla album és én vagyok az egész történet mesélője és én éneklem a dalt, amivel nekünk kellett előállni és megírni. Nem is tudom mióta beszéltünk már erről Stevennel [Spielberg] – összejöttünk és arról beszéltünk, hogy ez lesz minden idők legjobb mesealbuma.

BC: Az album amin jelenleg dolgozol – mindent te írtál rajta?

MJ: Négy vagy öt dalt írtam én.

BC: Steve [Rubell] azt mondta nekem, hogy csinálsz valamit Paul McCartney-val?

MJ: Igen. Paul épp itt volt és én írtam egy dalt The Girl Is Mine címmel, amit együtt énekelünk az albumomon. Egy lányon vitatkozunk a dalban és csodálatos lett. Az ő albuma számára – az ő Tug ‘O War Part II –ja számára – két dalt írtunk és énekeltünk együtt. De az én albumomon azt a dalt énekeljük, amit én írtam. Van a végén egy szöveges rész, amiben vitatkozunk a lányon. Vicces.

BC: Te nagyon nyitott vagy arra, hogy más sztárokkal dolgozz. Sok ember esetében ez nincs így.

MJ: Valójában nem vagyok az. Egyáltalán nem.

BC: Dolgoztál Diana Rosszal…

MJ: Csak nagyon különleges emberekkel. Úgy értem Diana olyan nekem, mint egy anya, egy szerető, egy barát. Csodálatos. Én írtam, én szerkesztettem és én voltam a producere a következő kislemezének a Muscles-nek.

BC: Te írtad a szöveget is?

MJ: A szöveget, a zenét – nemrég fejeztem be és a tervek szerint a hónap végén jelenik meg.

BC: Hogy találsz időt arra, hogy írj?

MJ: Repülőgépeken. Visszafelé repültem Angliából, ahol Paul McCartney albumán dolgoztunk, izegtem-mozogtam a Concorde-on és ez a dal egyszerűen csak beugrott az agyamba. Azt mondtam: „Hé, ez tökéletes Diana számára!” Nem volt nálam felvevő vagy ilyesmi, így három órán át szenvednem kellett. Amint hazaértem azonnal szalagra tettem azt a babát.

BC: Érdekel a politika?

MJ: Nem szeretek róla beszélni.

BC: Nem szoktatok róla beszélni Jane-nel [Fonda]?

MJ: De szoktunk. Ő csodálatos. Sok mindenre megtanít engem. Amikor Az aranytó forgatásán voltam Jane kabinjában és egyedül voltunk a vízen és csak beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk mindenről. Ez volt számomra a legjobb tanulás – ő is tanult, én is tanultam és közben csak cseverésztünk egymással. Mindenféle dologról beszéltünk, amiről csak akarod: a politikáról, filozófusokról, a rasszizmusról, Vietnamról, a színjátszásról, mindenféléről. Varázslatos volt.

BC: Hol tanultál, hiszen ti mindig úton voltatok?

MJ: Magániskolákban és magántanároktól.

BC: Gary-ből, Indianából származtok? Milyen volt ott felnőni?

MJ: Tulajdonképpen annyira kicsi voltam, hogy nem emlékszem. Amikor öt éves voltam már akkor turnéztam, énekeltem és táncoltam. Mindig úton voltunk, mindig az iskolán kívül. Csak apró dolgokra emlékszem, mint a sarki bolt vagy bizonyos emberek a környéken. A mögöttünk lévő középiskolának mindig volt egy big bandje, amely az utcán masírozott trombitákkal, harsonákkal, dobokkal – ez nekem nagyon tetszett, olyan volt, mint egy parádé. Csak ennyire emlékszem.

BC: Szerettél előadni gyerekként? Mindig szeretted?

MJ: Mindig. Mindig élveztem azt az érzést, hogy színpadon lehetek – a varázslatot, ami ilyenkor jön. Amikor fellépek a színpadra hirtelen jön egy varázslat és a szellem eltalál és csak elveszíted a kontrollt magad felett. Felmentem a színpadra Quincy [Jones] koncertjén a Rose Bowl-ban, pedig nem akartam. Próbáltam elbújni és reméltem, hogy nem fog meglátni az emberek mögött, amikor felhívott. Aztán felmentem oda és egyszerűen megőrültem. Elkezdtem felmászni az állványra, a hangfalakra, a fényszóró berendezésre. A közönség is kezdett belejönni, én elkezdtem táncolni és énekelni, és ilyenkor ez történik.

BC: Hogyan hasonlítanád össze a színészetet a színpadi előadással?

MJ: Mindkettőt szeretem. A színészet a csúcs. Szeretek előadni. Fenomenális menekvés. Ha mindent ki akarsz adni, ami benned van, akkor ilyenkor kell megtenned. A színészetben olyan, mintha másik emberré válnál. Úgy gondolom ez jó dolog, különösen amikor minden másról teljesen elfeledkezel. Ha teljesen elfeledkezel – amit én szeretek – olyankor történik varázslat. Én szeretek varázslatot teremteni – valami olyat összehozni, ami annyira szokatlan, annyira váratlan, hogy leesik az emberek álla. Valamit, ami megelőzi a korát. Öt lépéssel azelőtt jár, amit mások gondolnak. Hogy az emberek lássák és azt mondják: „Hú, erre nem számítottam.” Szeretem meglepni az embereket egy ajándékkal vagy egy színpadi előadással vagy bármivel. Szeretem John Travoltát, aki abból a Kotter show-ból jött. Senki nem tudta, hogy tud táncolni vagy képes mindazokra a dolgokra. És aztán berobbant. Mielőtt észrevette volna már ő volt a következő nagy Brando vagy ilyesmi.

BC: Mostanában nem sok mindent csinál.

MJ: Tudom. Úgy gondolom válogat a forgatókönyvek között meg ilyenek. Mindig nehéz valakinek a múltban elért eredményeivel versenyeznie.

BC: Mondd, szerinted ki hozott áttörést a saját területén?

MJ: Nagyon szeretem Steven Spielberget. Szeretem James Brownt. Fenomenális. Sosem láttam még egyetlen előadót sem, aki olyan elektromosságot tud teremteni a közönségével, mint James Brown. Mindenkit a markában tart és bármit akar csinálni velük, meg is csinálja. Csodálatos. Mindig is úgy gondoltam, hogy őt nagyon alábecsülik. Szeretem Sammy Davis Jr-t. Szeretem Fred Astaire-t. Szeretem George Lucast. Megőrülök Jane Fondáért és Katherine Hepburnért.

BC: Láttam egy képet rólad Katherine Hepburnnel Az aranytó forgatásán.

MJ: Megtisztel, hogy ismerhetem, mert ő nagyon sok embert nem kedvel – azonnal a szemedbe mondja, ha nem kedvel. Amikor először találkoztam vele egy kicsit reszkettem, mert hallasz róla bizonyos dolgokat – Jane felvilágosított róla. Szóval ijedt voltam. De azonnal meghívott ebédelni aznap. Azóta a legjobb barátok vagyunk. Eljött a koncertünkre – az első koncert, amire valaha elment – a Madison Square Gardenben és jól érezte magát. Sokat hívjuk egymást telefonon és ő küld nekem leveleket is. Csodálatos. Elmentem a házába New Yorkba és megmutatta nekem Spencer Tracy kedvenc székét és a privát dolgait a szekrényében, a kis kacatjait. [Spencer Tracy] egyszerűen varázslatos.

BC: Rajongója vagy a régi filmeknek?

MJ: Ó,igen. Nagyszerű művészet volt, nagyszerű színjáték, nagyszerű rendezés, nagyszerű sztorik. Az olyan filmek, mint a Bátor kapitányok, A fiúk városa Flanagan atyától vagy az Az év asszonya hihetetlenek.

BC: Miért nem írsz egy saját történetet?

MJ: Jelenleg ezen dolgozunk. Kicsit bolondozunk ezzel – Quincy, Steven és én. Remélhetőleg fogunk tudni csinálni valamit belőle. Steven musicalt akar csinálni.

BC: Szeretnél a Broadway-n szerepelni?

MJ: Még nem. Úgy gondolom, hogy jó arra, hogy csiszold a képességeidet. A legjobb arra, hogy igazán elérd a tehetséged csúcsát. Elmész olyan messzire és eléred a csúcsot és azt mondod „Talán ez a tőlem telhető legjobb előadás.” Ami szomorú ebben az egészben az, hogy nem készül felvétel arról a pillanatról. Csak nézd meg mennyi nagyszerű színészt vagy szórakoztatóművészt elszalasztott a világ, mert volt egy nagyszerű előadásuk egy este és annyi volt. A filmmel ez megörökíthető, bemutatható az egész világon és örökre ott van. Spencer Tracy mindig fiatal marad a Bátor kapitányokban és én tanulhatok az előadásából és az inspirálhat engem. A színházban annyi minden elvész, annyi minden. Vagy a vaudeville-ben. Tudod mennyi mindent tanulhattam volna ezektől a szórakoztatóművészektől? Hihetetlen lenne.

BC: Manapság már felveszik a legtöbb dolgot, de nem minden este.

MJ: Épp ez az! A színész feszült, mert felveszik és a dolgok nem természetesek. Ezt utálom a Broadway-ben. Olyan érzés lenne, mintha egy csomó mindent beleadnék a semmiért. Én szeretem megörökíteni a dolgokat, megtartani őket és megosztani őket az egész világgal.

BC: Úgy tűnik, hogy ami téged igazán motivál az a vágy, hogy szórakoztasd az embereket, hogy örömöt okozz nekik. Mi a helyzet a hírnévvel és a pénzzel? El tudod képzelni milyen lenne, ha nem lennél híres, vagy éppenséggel zavar téged a hírnév?

MJ: Sosem zavart, kivéve, amikor egy kis békességre vágysz. Mint amikor elmész a moziba és azt mondod: „Ma este senki sem fog zavarni, feltettem a kalapom és a szemüvegem, csak élvezni fogom ezt a filmet és ennyi.” Odamész és mindenki téged néz és téged bámul és a film legizgalmasabb részénél valaki megveregeti a vállad és autogramot kér. Úgy érzed, hogy nem tudsz elmenekülni.

BC: Ezért élsz itt a Völgyben és nem Beverly Hillsben, mint más sztárok?

MJ: Igen, de itt is ugyanolyan rossz a helyzet. Beverly Hills csak amiatt rosszabb, mert az emberek odamennek sztárokra vadászni.

BC: Közel állsz a szüleidhez. Ők is itt élnek Los Angelesben?

MJ: Igen. Az anyám az emeleten lakik. Az apám az irodában.

BC: Milyen egy tipikus napod?

MJ: Álmodozom a nap legnagyobb részében. Korán kelek, aztán felkészülök arra, amit éppen csinálnom kell – dalírás vagy bármi legyen. A jövőt tervezgetem meg ilyenek.

BC: Optimista vagy a jövőt illetően?

MJ: Igen. Mindig szeretek előre eltervezni dolgokat és aztán azt követni.

BC: Liza Minelli az egyik barátod, igaz?

MJ: Hogyan felejthettem el őt? Megőrülök Lizáért. Tedd hozzá őt is a kedvenc embereim listájához. Halálosan szeretem őt. Beszélünk a telefonon és csak pletykálunk, pletykálunk, pletykálunk. Azt szeretem Lizában, hogy amikor összejövünk, akkor mindig a show a téma. Én megmutatom neki a kedvenc lépéseimet, ő pedig nekem az övéit. Ő is lenyűgöző előadó. Igazán karizmatikus. A jövőben szeretnék felvételeket készíteni vele. Úgy gondolom, hogy egy olyan embert, mint ő játszani kellene a rádióban és el kellene fogadni azt az egész dolgot. Ő varázslatos a színpadon.

BC: Nagyon érdekel a divat?

MJ: Nem. Az érdekel, hogy mit viselek a színpadon. Tudod, hogy mit kedvelek. A hétköznapi ruhák nem érdekelnek. Szeretek felvenni egy szerelést vagy kosztümöt és megnézni magam a tükörben. Buggyos nadrágot vagy valami igazán vicces cipőt és egy kalapot és csak érezni a karakterét. Ez számomra mókás dolog.

BC: Szeretsz színészkedni sokat a mindennapi életben?

MJ: Nagyon szeretek. Az menekülés. Móka. Jópofa dolog más valamivé, más emberré válni. Különösen, ha tényleg elhiszed és nemcsak színészkedsz. Mindig utáltam azt a szót, hogy „színészkedés” – azt mondani, hogy „színész” vagyok. Inkább annak kellene lennie, hogy „hívő”.

BC: De nem ijesztő egy kicsit, amikor teljesen elhiszed?

MJ: Nem, épp azt szeretem benne. Nagyon szeretek mindent elfelejteni.

BC: Mit akarsz olyan nagyon elfelejteni? Gondolod, hogy az élet nagyon nehéz?

MJ: Nem, talán csak azért van mert szeretek bebújni más emberek bőrébe és kutatni. Mint Charlie Chaplin. Halálosan szeretem. A kis csavargó, az egész szerelése és minden, és a szíve – minden, amit megformált a vásznon az igazság volt. Az volt az egész élete. Londonban született és az apja alkoholistaként halt meg, amikor ő még csak hat éves volt. Az anyja elmegyógyintézetben volt. Ő maga Anglia utcáit járta, koldult szegényen, éhesen. Mindez visszatükröződik a vásznon és én is ezt szeretem csinálni, kihozni az igazságokat.

BC: Érdekel a pénzcsinálás?

MJ: Érdekel, hogy tisztességesen megfizessenek azért, amit csinálok. Amikor hozzákezdek egy projekthez, akkor a teljes szívemet és lelkemet beleteszem. Mivel nagyon érdekel, mindent beleteszek és azt akarom, hogy ezért meg is fizessenek. Az, aki dolgozik egyen is. Ilyen egyszerű.

BC: Ezek szerint közelről figyelemmel kíséred az üzleti ügyeidet?

MJ: Ó, igen.

BC: Hány éves vagy?

MJ: Huszonhárom.

BC: Nem érzed néha úgy, hogy lemaradtál a gyerekkorodról, mert mindig a felnőtt világban adtál elő?

MJ: Néha.

BC: De szereted a nálad idősebb embereket, a tapasztalt embereket.

MJ: Szeretem a tapasztalt embereket. Szeretem a fenomenálisan tehetséges embereket. Szeretem azokat az embereket, akik keményen dolgoztak, akik nagyon bátrak, akik vezérek a területükön. Amikor ilyen valakivel találkozom és tanulhatok tőle és szót válthatok vele – számomra az varázslatos. Vagy együtt dolgozni velük. Megőrülök Steven Spielbergért. Egy másik inspiráció a számomra – és nem tudom ez honnan jött – a gyerekek. Ha szomorú vagyok, akkor veszek egy könyvet gyerekek képeivel és megnézegetem és az felvidít. Gyerekek körül lenni varázslatos.

BC: Van bennük valami pozitív és bátorító. Sok állatod is van, igaz?

MJ: Volt. Jelenleg csak két kis őzikém van, egy fiú és egy lány. Nagyon aranyosak. Csodálatosak.

BC: Sosem fogom megérteni az emberek hogy tudnak lelőni egy őzet.

MJ: Gyűlölöm azt. Gyűlölöm az állatpreparáló boltokat meg az ilyen szemetet. Van egy lámám. Van egy bárányom – úgy néz ki, mint egy kos a szarvaival. Louie a cirkuszból jött. Ő a láma. A kost Mr. Tibbsnek hívják, az őzgidákat pedig Hercegnek és Hercegnőnek.

BC: Mit fogsz velük csinálni, ha felnőnek?

MJ: Kiengedem őket az udvarra meg ilyesmi. Körülbelül két hektárunk van.

BC: Milyen autód van?

MJ: Egy Rolls. Fekete.

BC: Szereted vezetni?

MJ: Sosem akarok vezetni. A szüleim kényszerítettek rá, hogy vezessek. Quincy [Jones] sem vezet. Sok ember, akit ismerek nem vezet.

BC: Andy [Warhol] sem vezet.

MJ: Okos dolog. De akkor jó, ha akarsz egy kis függetlenséget, hogy el tudj menni. De én nem sok helyre járok, nem sok helyet ismerek. Csak vezetgetek az utcán.

BC: Nem sokat jársz el otthonról?

MJ: Csak a Golden Temple-be járok, egy egészséges ételeket kínáló étterembe. Vegetáriánus vagyok. Vagy elmegyek a játékterembe játszani.

BC: Érdekel a művészet?

MJ: Szeretek rajzolni – ceruzával, tollal – szeretem a művészetet. Amikor turnén vagyok és ellátogatok a múzeumokba Hollandiában, Németországban vagy Angliában – tudod ott vannak azok a hatalmas festmények – az lenyűgöz engem. Nem gondolod, hogy egy festő képes volt ilyet alkotni. Nézek egy szobrot vagy festményt és teljesen el tudok veszni benne. Ott állok, nézem és részévé válok a jelenetnek. Könnyeket csalhat a szemedbe, nagyon megérinthet. Tudod, úgy gondolom, hogy ezt kell elérnie a színésznek vagy előadónak is – megérinteni azt az igazságot egy emberben. Megérinteni azt a valóságot annyira, hogy részévé váljanak annak, amit csinálsz és el tudd őket vinni akárhova ahová csak akarod. Boldog vagy, boldog vagy. Akármi legyen is az emberi érzelem ők ott vannak veled. Szeretem a realizmust. Nem szeretem a műanyagokat. Mélyen legbelül mind ugyanolyanok vagyunk. Mindnyájunknak ugyanolyan érzelmei vannak és ezért van az, hogy egy olyan film, mint az E.T. mindenkit megérint. Ki ne akarna repülni, mint Peter Pan? Ki ne akarna repülni valami varázslatos teremtménnyel a világűrből és a barátja lenni? Steven egyenesen az emberek szívéhez szólt. Tudja, hogy ha kétségeid vannak, akkor fordulj a szívhez.

BC: Vallásos vagy, igaz?

MJ: Igen, hiszek a Bibliában és hiszek Istenben, akinek Jehova a neve és ebben az egész dologban.

BC: Valaki azt mondta, hogy ezért nem borotválkozol.

MJ: Ó, nem! Nem nő rajtam semmi, amit le kellene borotválni. Ennek semmi köze a valláshoz.

BC: Tehát gyakorlatilag keresztény vagy.

MJ: Az igazságban hiszek.

BC: Olvasod a Bibliát?

MJ: Igen, sokat.

BC: Jársz templomba?

MJ: Mi nem templomnak hívjuk, hanem Királyság-teremnek. Jehova tanúi vagyunk.

BC: Említetted, hogy holnap találkozni fogsz Bette Midlerrel. Dolgoztok valamin együtt?

MJ: Nem. Egy énektanárhoz megyek, akit Seth Riggsnek hívnak. Amikor énekelek akkor szeretem, ha a hangom teljesen kinyílik – úgy, ahogy a táncos bemelegít.

BC: Szóval ez olyasmi mint valamiféle légzéstechnika óra?

MJ: Igen. És az én órám után jön Bette Midler. Ő mindig pontos.

[Andy Warhol hív New Yorkból.]

Andy Warhol: Halló.

MJ: Szia.

AW: Istenem, ez izgalmas. Tudod, mindig amikor a te walkmanodat használom a te kazettádat játszom rajta.

MJ: Találkoztál Lizával mostanában?

AW: Igen. Európában volt, de aztán találkoztam vele Halston divatbemutatóján. Megváltoztatta a frizuráját. Most a tiédhez hasonlít a haja. Elöl nagyon göndör és nagyon másképp néz ki, igazán csinos. Nagyszerű ez az új kinézete. A múlt hétvégén Halstonnál járt, most pedig New Yorkban van. És veled mi újság?

MJ: Sokat voltam a stúdióban. Szövegeket írtam, dolgoztam dalokon meg ilyesmi.

AW: Lehet, hogy elmegyek ma este megnézni egy angol rock együttest a Ritzben, akiket Duran Durannak hívnak. Ismered őket?

MJ: Nem.

AW: A múlt héten Blondie-t néztem meg Meadowlandsben.

MJ: Milyen volt Blondie?

AW: Nagyszerű. Csodálatos. Ismered őt?

MJ: Nem, sosem találkoztam még vele.

AW: Nos, majd ha New Yorkba jössz, akkor bemutatom neked. A turnézás a világon a legnehezebb dolog.

MJ: A turnézás valami… a tempó. De a színpadon lenni a legvarázslatosabb dolog benne.

AW: Alig várom, hogy csinálj egy igazán nagy filmet. Felkértek már ilyesmire?

MJ: A szobám tele van forgatókönyvekkel és ajánlatokkal. És sok közülük nagyszerű ötlet. De én olyan vagyok, hogy jár valaki a fejemben, akivel szeretnék dolgozni és biztos akarok lenni abban, hogy a megfelelő dolgot csinálom. Nem akarok hibázni.

AW: Csak csináld meg mindet. Nem hibázhatsz. Igazán jó vagy. Gondoltad valaha, hogy énekes leszel, ha felnősz?

MJ: Nem is emlékszem arra, hogy milyen nem énekelni, így aztán sosem álmodoztam az éneklésről.

AW: Még mindig gyűjtöd a ruhákat? Jó terveződ van?

MJ: Tulajdonképpen nem igazán megyek ebbe bele, hacsak nem vagyok a színpadon. Csak a kosztümöket szeretem gyűjteni, vagy kalóz kabátokat, vagy ilyesmiket. De a hétköznapi divatba nem megyek bele.

AW: Mi van rajtad?

MJ: Most éppen egy kordbársony nadrág, aminek lyukas a térde, egy rózsaszín póló és egy nyakkendő.

AW: Sokat jársz el otthonról, vagy inkább otthon maradsz?

MJ: Otthon maradok.

AW: Miért maradsz otthon? Annyi szórakoztató dolog van, ha elmész otthonról. Ha New Yorkba jössz, akkor elviszlek szórakozni.

MJ: Az egyetlen hely, ahol el akarok menni szórakozni az New York.

AW: Szoktál moziba járni?

MJ: Ó, igen. Nem sokára dolgozni fogunk az E.T. albumon. Volt egy fotózásom E.T.-vel és csodálatos volt… megölel engem, meg minden.

AW: Nekem tetszik a Tron. Olyan mintha videójátékoznál. Láttad?

MJ: Igen. Engem nem mozgatott meg.

AW: Nos, köszönöm szépen. Hamarosan látjuk egymást.

MJ: Remélem. Ha találkozol Lizával üdvözöld a nevemben. Adj neki egy nagy puszit és öleld meg helyettem.

[AW leteszi a kagylót.]

BC: Szereted a Rolling Stones-t? Ismered Micket [Jagger] egyáltalán?

MJ: Találkoztam vele egy mosdóban. Keith-tel volt ott… Keith Moon?

BC: Keith Richards.

MJ: Keith Richards. Bementem és azt mondtam: „Ó, szia” és csak elkezdtünk beszélgetni. Aztán visszamentem a saját felvételemre. Nem igazán jól ismerem őt.

BC: Sokat olvasol?

MJ: Igen. Imádok olvasni. Szeretem a filozófiát és a rövid történeteket. Szeretek képben lenni a legutóbbi bestsellerekkel kapcsolatban is. Az L.A. Times Calendar in the Sunday-je a kedvencem. Tényleg képben tart, hogy hol mi történik. Vannak kedvenc szerzőim – nemcsak a bestsellereket olvasom. Szeretem látni mit csinálnak és képben lenni azzal kapcsolatban, hogy mi érdekli az embereket. Mostanában egy csomó fizikai dolog van.

BC: Szoktál edzeni?

MJ: Minden vasárnap megállás nélkül 30 percet táncolok. Szeretem ezt csinálni.

BC: Miért vasárnap?

MJ: Csak egyszerűen ezt a napot választottam. Böjtölök is minden vasárnap. Semmit sem eszem, csak gyümölcslevet iszom.

BC: Miért csinálod ezt?

MJ: Kitisztítja a szervezetet, a beleket. Szerintem ez nagyszerű. Ahhoz, hogy tényleg működjön megfelelően kell csinálni. Az a szervezet szennyvíz csatornája. Tisztán kell tartani, amint tisztán tartod a testedet kívülről. Mindezek a tisztátalanságok azért jönnek ki a szervezetedből, mert nem vagy tiszta belül. Pattanások vagy betegségek formájában vagy a nagy pórusokon keresztül jön ki. A méreg így próbál kiürülni a szervezetedből. Az embereknek tisztán kellene magukat tartaniuk.

BC: Nem olvasod el az újság első oldalát?

MJ: Nem. Lehet, hogy megnézem, de nem olvasom el.

BC: Túl lehangoló?

MJ: Igen. Mindig ugyanaz a régi nóta. Én szeretem boldoggá tenni az embereket. Ez a nagyszerű a show bizniszben. Eszképizmus. Kifizeted azt az öt dollárt, bemész a moziba és egy másik világban vagy. Elfelejted a világ problémáit. Ez csodálatos. Szórakoztató. Varázslat.