Valamennyi bejegyzés

A Sony elismeri, hogy LEHET, hogy nem Michael Jackson énekel a Cascio-dalokban

2014-ben írtam ezen a blogon az ún. Cascio-dalok ügyéről. Részletesebben az előzményekről itt, röviden összefoglalva pedig: A 2010-ben megjelent Michael című posztumusz Michael Jackson albumon található három olyan dal (Breaking News, Monster, Keep Your Head Up), amelyről Michael Jackson családjának és rajongótáborának egy nagy része úgy véli, hogy azokat nem Michael énekli, hanem hamisítványok. Ennek a gyanúnak rögtön a dalok megjelenése után hangot adott a rajongótábor, azon belül nagy botrány az ügy, s nagyban hozzájárul az MJ rajongók bizalmatlanságához MJ hagyatékkezelőjével szemben. Eddig azonban a fővonalas média nem nagyon kapta fel az ügyet, pedig ha belegondolunk mekkora botrány volt annak idején abból, hogy nem a Milli Vanilli énekelt az albumán, akkor ennek még sokkal nagyobb botránynak kellene lennie figyelembe véve, hogy Michael Jacksonról van szó és hogy mások adnak utólag hamisítványokat az életművéhez.

Eddie Cascio

2014-ben egy rajongó, Vera Serova beperelte a dalokat feltehetően hamisító Eddie Casciót és James Porte-t, a dalokat kiadó Sony Music-ot, valamint a Michael Jackson hagyatékkezelőjét. Az ügy most jutott el egy olyan szakaszba, amire már a fővonalas média is felfigyelt – igaz, egy kicsit félreértelmezve a bíróságon elhangzottakat. Több helyen megjelent ugyanis az elmúlt napokban, hogy a Sony elismerte, hogy a nevezett három dalban valóban nem Michael Jackson énekel. Nos, ez így ebben a formában nem igaz. A Sony ki is adott rögvest egy hivatalos közleményt, amiben cáfolja, hogy elismerte volna, hogy nem Michael Jackson énekel a dalokban. Azért ez sem teljesen igaz így ennyiben hagyva.

Mi tehát az igazság?

Ehhez ismerni kell a bírósági eljárás kontextusát. Ez pedig a következő. Már 2016-ban a Sony úgy döntött, hogy nem azzal fog védekezni, hogy a dalok valódiak, hanem azzal, hogy ha hamisítványok is, őket akkor sem terheli felelősség a csalásért – az kizárólag Cascio és Porte sara, s őket Cascio és Porte ugyanúgy megtévesztette, mint ahogy meg akarták téveszteni a rajongókat (bár elég sikertelenül, hiszen a rajongók nagy része rögtön hallotta, hogy ez nem MJ). Ezen érv mentén kérik, hogy őket ejtsék az ügyből, mint alperest. Továbbá van egy igen furcsa érvük azzal kapcsolatban is, hogy az, hogy ha hamisan állították az albumborítón, reklámokban, hirdetésekben, hogy az album egy Michael Jackson album, azért akkor sem vonhatók felelősségre az amerikai alkotmány első kiegészítése alapján, amely a szólásszabadságról – benne a művészi kifejezés szabadságáról – szól. Nem teljesen értem, hogy egy reklámnak, vagy egy olyan állításnak, hogy egy adott művész hallható egy dalban miközben nem így van, mi köze a művészi kifejezés szabadságához, de hát éppen ezen folyik most a bíróságon is a vita.

A bírót sem nagyon győzték meg eddig ezek az érvek. “A problematikus dolog az, hogy az Önök által elismert tények alapján Önök becsapták az embereket.” – mondta, Ann I. Jones bíró a Los Angeles-i legfelsőbb bíróságtól.

Mindenesetre az valószínűsíthető, hogy a Sony valóban nem tudta, hogy nem Michael Jackson hallható a dalokban. Cascio és Porte beállított a dalokkal, egy meggyőző történettel arról hogyan készültek (MJ valóban eltöltött néhány hetet a Cascio családdal 2007-ben), s a döntést arról, hogy ezek a dalok rákerülnek az albumra valószínűleg üzletemberek hozták meg, akik nem feltétlenül vájt fülűek, s nem feltétlenül ismerik annyira MJ zenéjét, stílusát, hogy meg tudjanak különböztetni egy eredetit egy hamisítványtól. Úgyhogy ez a része akár még elfogadható is lenne.

Azonban ami ezután történt az már nehezebben elfogadható, s az igenis felveti a Sony és MJ hagyatékkezelőjének felelősségét is. Ugyanis még az album megjelenése előtt, több producer és hangmérnök, akik korábban dolgoztak MJ-vel, valamint MJ családtagjai is kifejezték kétségeiket a dalok valódiságát illetően. Többen kerek-perec kijelentették, hogy nem MJ hallható a dalokban. Ezekkel az aggályokkal azonban a Sony és a hagyatékkezelő mit sem törődött, s végül mindezek ellenére kiadták a dalokat, mint „Michael Jackson dalok”. Mindez érthetetlen, hiszen erre egyáltalán nem volt szükség. Számos olyan dalt kiadhattak volna ezen három dal helyett, amelyeknek az eredetiségéhez nem fér kétség, s adhattak volna ezzel időt maguknak arra, hogy jobban megvizsgálják a Cascio-dalokat.

Taryll Jackson

A megjelenés után követő rajongói felzúdulás hatására Howard Weitzman, a Jackson hagyatékkezelőjét képviselő ügyvéd kiadott egy közleményt, amelyben biztosította a rajongókat, hogy a dalokban igenis MJ hallható. Alátámasztásul azt közölte, hogy a megjelenés előtt rendeztek egy meghallgatást MJ hat korábbi producerével és hangmérnökével, s mind a hatan egyértelműen azt mondták, hogy MJ hallható a felvételeken. Serova beadványa szerint azonban ez szemenszedett hazugság. Valóban volt egy ilyen meghallgatás, ám az nem ezzel az eredménnyel zárult, hanem épp ellenkezőleg, MJ több korábbi munkatársa is kifejezte kétségét a dalok eredetiségét illetően. Cory Rooney producer valójában még a közösségi médiában is leírta, hogy nem igaz, amit Weitzman állít a közleményében arról a meghallgatásról, s ugyanezt mondta Taryll Jackson is, Michael unokaöccse.

Serova beadványa továbbá tartalmaz egy 41 oldalas szakértői véleményt, aminek az a konklúziója, hogy nem Jackson hallható a felvételeken. A szakértő szerint a dalokon hallható személynek nem csupán az éneklése más, de még a dialektusa sem egyezik Jacksonével. Azonban nagyon is egyezik Jason Malachiéval, akiről régóta gyanítják a rajongók, hogy ő lehet az énekes a felvételeken. Ő egy régi MJ rajongó, aki hosszú évtizedek óta utánozza Jackson énekstílusát, s a kevésbé vájt fülűek akár be is dőlhetnek neki, pláne, ha a produceri munkával még egy kicsit meg is dolgozzák a felvételeket, mint ebben az esetben.

Egy másik rajongó, Damien Shields évek óta folytat oknyomozó munkát az ügyben (s feltehetően ezzel segítséget nyújt Serovának is a perben). Számos interjút folytatott le Jackson volt munkatársaival. Most azt mondja, hogy eredetileg könyvet szeretett volna írni az összegyűjtött anyagból, ám ma már inkább egy podcast sorozatban gondolkodik, amit hamarosan el is kezd készíteni. Az alábbi interjúban beszél erről, s az ügy mostani fejleményeiről:

Shields a fenti interjúban azt állítja, hogy privát beszélgetésekben Malachi félig-meddig már elismerte, hogy ő az énekes a hamis dalokban. Most arra várnak, hogy Malachi hajlandó lesz-e ezt nyilvánosan is elismerni vagy sem. Ha nem, akkor valószínűleg előbb-utóbb ő is az alperesek közé kerül az ügyben.

Mindenesetre bármilyen bizonyítéka is van Serovának arra, hogy nem Jackson hallható a felvételeken azt egyelőre nem tárhatja a Bíróság elé, mert a Sony egy olyan jogi taktikával védekezik, amely ezt nem teszi lehetővé. Ez pedig az, hogy a jogi érvelés kedvéért elismerik azt, hogy lehet, hogy nem Michael Jackson hallható a felvételeken. Ez tehát, amit a Sony elismert, nem pedig azt mondta, hogy tudják, hogy nem Jackson van a felvételeken. Van azért különbség. Ezért írtam, hogy igazából sem az nem igaz, hogy a Sony elismerte, hogy nem MJ van a felvételeken, sem az nem igaz, hogy nem ismert el semmit. Egész pontosan azt ismerte el, hogy lehetséges, hogy nem Michael Jackson hallható a felvételeken.

Tehát azt a taktikát választották, hogy ezt a részét nem vitatják a történetnek, inkább arra fókuszálnak, hogy azt bizonyítsák, hogy ha nem is MJ van a felvételeken, őket akkor sem terheli felelősség. Az ezzel az érvvel kapcsolatos huza-vona már évek óta folyik, s amíg ez nem rendeződik addig nem is lehet tovább lépni az ún. discovery szakaszba, amiben már lehetősége lenne Serovának bizonyítékokat a Bíróság elé tárnia arról, hogy a dalok hamisítványok.

Az ügy egyébként nemcsak Michael Jackson ügye, hanem a kimenetele nagy kihatással lehet arra, hogy a jövőben mit engedhetnek meg maguknak egyes hagyatékkezelők, illetve lemeztársaságok halott művészekkel kapcsolatban. Serova egy barátnője, Reidun Saxerud, aki elkísérte Serovát a bírósági meghallgatásokra is, egy 2018. augusztus 23-ai blog bejegyzésben így ír az ügy általános jelentőségéről:

Ha a fellebviteli bíróság a Sony javára dönt, akkor az egy olyan veszélyes precedenst teremt, amelyet sokan mások is boldogan követnek majd, amint kedvelt művészeink eltávoznak és mások kezelik az üzleti ügyeiket. Ez az ügy egy hatalmas kiskaput tárt fel, amely kérdéseket vet fel a jövőre nézve: ha egy elhunyt alkotó műveinek eladója és forgalmazója nem felelős az alkotás eredetiségéért, akkor ki felelős érte? Ha nem szabályozzuk, hogy milyen kellő gondossággal kell eljárni azért, hogy biztosítsuk egy alkotás valódiságát, akkor potenciálisan bárki előállhat egy művész halála után és azt állíthatja, hogy egy általa birtokolt anyag az elhunyt művész alkotása, becsomagolhatja és eladhatja azt – függetlenül attól, hogy valójában ki alkotta.

Sok területnek megvan a saját független hitelesítési eljárása. De ha ezt a kiskaput nem zárják be, akkor még több hitelességgel kapcsolatos kérdés fog szívfájdalmat okozni rajongóknak és vásárlóknak egyaránt olyan alkotásokkal kapcsolatban, amelyeket nem vizsgáltak meg és nem bizonyították azok valódiságát – a bíróságoknak pedig hatalmas terhelést. Amint kiderült, a zeneiparnak nincs semmilyen hivatalos vagy szabályozott hitelesítési eljárása az olyan anyagokkal kapcsolatban, amelyeket egy-egy művész hátrahagyott.

(…)

Senki nem gondolja, hogy a három hamis dal a Michael című albumon önmagában nem műalkotás, s ezért természetesen védi őket az első kiegészítés. De Michael Jackson által előadott Michael Jackson dalokként hirdették őket, kétségessé vált a hitelességük és azok, akik ebből a leginkább profitálnak azzal érvelnek, hogy ezért ők nem felelősek – ez pedig nagy probléma, nagyobb, mint a Michael Jackson márkanév és rajongótábor együttvéve.

Ezért megyünk bíróságra és ezért küzdünk. Nem ámítom magam, s nem arról van szó, hogy egyszerűen próbálunk Michael emlékébe kapaszkodni. Noha még mindig nem tettem túl magam a halálán, ez nem erről szól. Nem „árulásról” van szó, hanem arról a tényről, hogy a Sony nem volt szavahihető kezdettől fogva és azt akarjuk, hogy az igazság legyen megírva Michael történetének könyveiben és nem akarjuk, hogy a művészek hagyatékai ilyen módon sérüljenek a jövőben.

Azért ragaszkodunk a Michael által felállított színvonalhoz, mert a történelem azt mutatta, hogy mások kevesen tesznek így.”

https://reidunsaxerud.com/2018/08/23/its-not-betrayal-if-we-never-trusted-you-what-sony-gets-wrong/

Reklámok

Xscape (album)

EPIC RECORDS XSCAPE

.

Megjelenés: 2014. május 9-13.

A felvétel ideje: 1980-2014

Kislemeze: Love Never Felt So Good

Stílus: pop, R&B, dance

Kiadó: Epic

.

 

.

.

Az Xscape (Deluxe) a Spotify-on:

 

Az Xscape Michael Jackson második posztumusz stúdióalbuma a 2010-ben kiadott Michael című album után.

A Michael album művészi kudarca után (többek között annak gyanúja, hogy az album három dala hamisítvány és nem is Michael énekli őket) Michael Jackson hagyatékkezelőjének és a Sony lemeztársaságnak nem volt könnyű feladat, hogy ismét helyreállítsa mind a rajongótábor, mind a szélesebb közönség bizalmát.

Ezenkívül természetesen általánosabb érvényű attitűdök is dolgoznak a posztumusz kiadványok ellen, de Michael hagyatékkezelője és a Sony is igyekezett hangsúlyozni, hogy az Xscape-pel nem Michael pályafutását kívánják folytatni – az úgy teljes, ahogyan ő hagyta. Ezek a posztumusz albumok inkább kreatív játékok Michael hátrahagyott, korábban ki nem adott dalaival.

“A posztumusz albumok természetesen mások, mint azok az albumok, amiket egy művész úgy fejez be és ad ki, hogy ő a parancsnok. Michael Jackson hivatalos kánonja – azok az albumok, fellépések és rövid filmek, amiket ő felügyelt és valósított meg életében – teljes. Az a katalógus a zenetörténelem egyik leglenyűgözőbb és legtartósabb katalógusa, amely továbbra is rajongók és művészek újabb és újabb generációit inspirálja.

‘Kortársiasítani’ Jackson dalait emellett egyfajta párhuzamos pálya abban, hogy az örökségét virágoztassuk. Nem arról szól, hogy helyettesítsük azt, amit Jackson hátrahagyott és nem is arról, hogy befejezzük anélkül, hogy maga a művész itt lenne – ez lehetetlen. Inkább arról van szó, hogy kreatívan kapcsolódunk a munkájához, hogy új és meggyőző módokat találjunk annak az esszenciának, izgalomnak és varázslatnak a megragadására, aki Michael Jackson.” – írják az Xscape albumhoz járó füzetecskében.

Az album standard verziója nyolc korábban ki nem adott dalt tartalmaz mai népszerű producerek által remixelt változatban – vagy ahogy a lemezkiadó szeret fogalmazni “kortársiasítva”. Ezek a producerek Timbaland, a Stargate, Rodney Jerkins és John McClain. A projektvezető az Epic Records jelenlegi vezérigazgatója, L.A. Reid volt.

A Deluxe verzió ezen felül tartalmazza ezen dalok eredeti/demó változatát, ahogyan Michael Jackson hátrahagyta őket, plusz még egy változatban az album első kislemezét a Love Never Felt So Good-ot (duettként Justin Timberlake-kel) és egy DVD-n két videót, amelyen a projektben résztvevő producerek beszélnek az album munkálatairól és Michaelről.

Az albumra kiválogatott dalok nem egy érát képviselnek Michael pályafutásából. A legkorábbi, a Love Never Felt So Good egy olyan dal, amelyet Michael Paul Ankával a ’80-as évek elején írt és vett fel (egyes források szerint 1980-ban, mások szerint 1983-ban). A legkésőbbiek a Chicago és a címadó Xscape című dal, amelyeken 1999-2000 körül dolgozott a 2001-ben megjelenő Invincible albumra, de végül arra nem kerültek rá.

A Love Never Felt So Good az album első dala és egyben bevezető kislemeze is. Noha ez volt az egyetlen olyan demó, amiből nem állt a producerek rendelkezésére multitrack (több sávos felvétel), csupán az a demó, ami az album Deluxe változatán hallható, mégis könnyű belátni, hogy miért erre a dalra esett a választás. Könnyed, gondtalan hangulata jól illeszkedik a mai trendekbe, amelyek sokszor merítenek abból a korszakból, amelyben ez a dal is született.  Az album standard változatán a dal azon verziója található meg, amelyben Michael énekel egyedül és amelynek a producerei John McClain és Giorgio Tuinfort voltak. A Timbaland produkciójában készült Justin Timberlake “duett” változat az album Deluxe verzióján található meg, mint bónusz felvétel. A szintén a Deluxe verzión megtalálható demó pont a maga egyszerűségével – csak egy zongora és énekhang – világít rá Michael énekesi és kifejező előadói képességeire.

A második dal, a Chicago Cory Rooney szerzeménye. 1999-2000 környékén írta meg Michael számára. Ebben az esetben a “kortársiasított” változat és a demó hangulata nagyon eltér egymástól. A demó egy lassú, majdhogynem meditatív hangulatú dal, míg az új változatot Timbaland felpörgette, táncolhatóvá tette a ritmusaival. A dal egy hűtlen feleségről szól, aki “elfelejtette” közölni a szeretőjével (Michael ennek a szeretőnek a szemszögéből énekel), hogy férjnél van és gyerekei vannak.

A Deluxe változat borítója

A Deluxe változat borítója

A harmadik dal a Loving You, amit Michael valamikor a ’80-as évek közepén írt és vett fel a Bad albumhoz, de arra nem került rá. Egy egyszerű, de roppant bájos szerelmes dal, amelyet Michael vokálja emel magasabb szintre. Könnyed hangulata leginkább a Love Never Felt So Good-hoz igazodik az album többi dala közül.  A modern produkciót itt is Timbaland készítette és saját bevallása szerint ez a kedvenc dala az albumról. Talán ez az a dal, ahol a “kortársiasított” változat a legkevésbé hajlik el az eredetitől, de a jellegzetes timbalandi ritmusok azért ide is bekerültek.

Az A Place With No Name című dal az America együttes 1972-es A Horse With No Name című slágerének az átdolgozása. Michael 1998-ban kezdett el dolgozni rajta Dr. Freeze-zel (Elliot Straite), akivel az America engedélyével új szöveget írtak a dalhoz. Míg az eredeti dal egy sivatagi magányos lovaglás hangulatát festi le (egyesek pedig úgy vélték, hogy átvitt értelemben a heroinról szól – a horse az angol szlengben heroint is jelenthet), Michael és Dr. Freeze szövege ezzel szemben egy álomvilágba visz minket, ahol örökös gondtalan boldogság uralkodik. A mesélőt csábítja ez a világ, ám végül mégsem marad, amikor egy a zsebéből előkerülő fénykép emlékezteti arra, hogy otthon egy család várja.

A dal új remixét a Stargate norvég producer duó (Tor Erik Hermansen és Mikkel Storleer Eriksen) készítette. Ez a változat egyrészt szándékosan retró érzést sugároz a korabeli számítógépes játék hangeffektekkel, másrészt hangmintázza Michael két korábbi dalát, a The Way You Make Me Feelt, valamint még dominánsabban a Leave Me Alone-t (mindkettő az 1987-es Bad albumon jelent meg). Ezen kívül a 6/8-os ütem révén bevallottan merít Stevie Wonder Higher Ground és Steve Winwood Higher Love című dalaiból is. Michael változata akusztikus, hagyományos hangzásával és hangszerelésével zeneileg sokkal közelebb áll az America eredeti dalához, mint a Stargate modern remixe.

A Slave to the Rhythm című dal demója 1989-ben készült. A dal egyik társszerzője az az L.A.Reid volt, aki ma az Epic Records elnöke és aki összehozta az Xscape albumot. Mellette Babyface, Daryl Simmons és Kevin Roberson jegyzi a dalt. Michael felvett néhány dalt abban az időben ezzel a csapattal, de végül más irányba fordult és Teddy Riley-t választotta fő munkatársául az 1991-ben megjelenő Dangerous albumhoz, így az L.A.Reid-Babyface dalok nem kerültek fel rá. A modern változatokat Timbaland a rá jellemző ütemekkel és hangzással frissítette fel. Az Xscape-en megtalálható egyik változat sem azonos a 2010-ben kiszivárgott Tricky Stewart féle remix-szel. A demó hangszerelése nagyon demó (primitív szinti és dobgép), viszont Michael énekének kifejező ereje fenomenális. Nem véletlen, hogy az album sok kritikája kifejezetten kiemeli Michael vokális teljesítményét, mint az album egyik legnagyobb értékét.

A dal kiválóan táncolható, klub kedvenccé válhat, bár a címe ellenére nem a bulizásról és a táncról szól.  A ritmus rabszolgája ebben a történetben egy olyan nő, akinek maradéktalanul helyt kell állnia a család és a férj kiszolgálásában és a munkahelyén is és akit a férje ennek ellenére nem becsül meg. A nő egy alkalommal ezt megelégeli és elszalad otthonról, de aztán mégis visszatér, hiszen “a ritmus rabszolgája, a szerelem ritmusáé”.

A Do You Know Where Your Children Are-t Michael írta 1988-91 körül. A dalnak egy változata 2010-ben már kiszivárgott, de az a változat a 2010-es Michael című albumhoz készült (végül nem került rá). Az Xscape-en két másik változat található meg. Timbaland verziója az album többi dala közül a Stargate A Place With No Name-jével állítható párhuzamba hasonlóan retró számítógépes játék hangeffektjei miatt. Az eredeti demó zeneileg mind Timbaland új verzióját, mind a 2010-ben kiszivárgott változatot tartalmazza, abból mindkettő levezethető, annak ellenére, hogy egymástól nagyon eltérnek.

A dal egy 12 éves kislányról szól, aki elszökik otthonról, mert a nevelőapja szexuálisan molesztálja. Eleinte az utcán kóborol, éhezik, majd Hollywoodba megy, hogy szerencsét próbáljon és sztár legyen, de a felnőttek ott is csak kihasználják, prostitúcióból tartja fent magát, amíg a rendőrség le nem tartózhatja.

A dalban sok potenciál volt és az üzenete is fontos, de talán azért maradt dobozban, mert Michaelt 1993-ban gyerekmolesztálással vádolták meg, (miközben a gyerek szülei pénzt követeltek tőle), így a közönség nyilván kétkedve és kritikusan fogadott volna tőle azután egy ilyen dalt. Azért azon érdemes elgondolkodni, hogy  egy olyan valaki, aki ennyire mélyen a szívén viseli az ilyen sorsokat mennyire reálisan molesztálna közben maga is gyerekeket… (Persze nem ez az egyetlen érv Michael ártatlansága mellett, de ennek bővebb kifejtése nem ennek a blognak a témáját képezi. Itt legyen annyi elég, hogy számos bizonyíték van arra, hogy az ellene felhozott összes vádnak anyagi motivációja volt és van a vádlók részéről.)

A Blue Gangstát Michael Dr. Freeze-zel írta 1998-ban az Invincible albumhoz, de azon végül nem jelent meg. Az új verziót megint csak jellegzetes ritmusaival frissítette fel Timbaland, de ebben az esetben tulajdonképpen a Michael által hátrahagyott verzió is már majdnem készen volt – sokak szerint nem is nagyon kellett volna hozzányúlni. Ebben a dalban Michael egy a párja által megbántott és becsapott szerelmes, egy “szomorú gengszter” perspektívájából énekel.

Az album címadó dalán, az Xscape-en Michael 1999-ben dolgozott az Invincible album munkálatai közben Rodney Jerkinsszel, Fred Jerkinsszel és LaShawn Danielsszel. Az albumra végül nem került rá, de Michaelnek voltak még vele tervei, ezért állítólag roppant dühös volt, amikor 2002-ben kiszivárgott az Internetre. A Blue Gangstához hasonlóan ennek a dalnak is csaknem készen volt már az eredetije, de Rodney Jerkins készített belőle egy 2014-es verziót is az Xscape-hez.

Az albumot a kritika világszerte pozitívan fogadta – a legtöbben úgy vélték az Xscape pozitív meglepetés ahhoz képest, amit a posztumusz albumok általában nyújtani tudnak és úgy tűnik a rajongók és a szélesebb közönség körében is sokkal kedvezőbb fogadtatásban részesült, mint a 2010-es Michael album.

Lásd még a VIBE magazin beszélgetését az album készítésében részt vevő producerekkel: https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2014/05/15/a-vibe-magazin-cikke-az-xscape-rol/

Az albumon szereplő dalok listája:

Standard változat:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Love Never Felt So Good Michael Jackson, Paul Anka Michael Jackson, John McClain, Giorgio Tuinfort, Paul Anka
2. Chicago Cory Rooney Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson, Cory Rooney
3. Loving You Michael Jackson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson
4. A Place With No Name Dewey Bunell, Michael Jackson, Dr. Freeze Stargate*, Michael Jackson, Dr. Freeze
5. Slave to the Rhythm L.A. Reid, Babyface, Daryl Simmons, Kevin Roberson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, L.A. Reid, Babyface
6. Do You Know Where Your Children Are Michael Jackson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson
7. Blue Gangsta Michael Jackson, Dr. Freeeze King Solomon Logan, Daniel Jones, Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson, Dr. Freeze
8. Xscape Michael Jackson, Rodney “Darkchild” Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels Rodney “Darkchild” Jerkins, Michael Jackson

* A Stargate produceri csapatot Tor Erik Hermansen és Mikkel Storleer Eriksen alkotja.

Deluxe változat:

A Deluxe verzió a fentieken kívül tartalmazza a dalok eredeti (demó) változatát és a Love Never Felt So Good Timbaland-féle remixét, amelyen Justin Timberlake is vendégszerepel.

Ssz. Dal Dalszerző A felvétel ideje
9. Love Never Felt So Good Michael Jackson, Paul Anka 1980-83 körül
10. Chicago Cory Rooney 1999-2000
11. Loving You Michael Jackson 1985-86 körül
12. A Place With No Name Dewey Bunell, Michael Jackson, Dr. Freeze Vezérvokál: 1998, de 2008-ig dolgoztak a dalon
13. Slave to the Rhythm L.A. Reid, Babyface, Daryl Simmons, Kevin Roberson 1989 nyara
14. Do You Know Where Your Children Are Michael Jackson 1988-91 körül
15. Blue Gangsta Michael Jackson, Dr. Freeeze 1998
16. Xscape Michael Jackson, Rodney “Darkchild” Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels 1999
Producer
17. Love Never Felt So Good (featuring Justin Timberlake) Michael Jackson, Paul Anka Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Justin Timberlake, Michael Jackson, Paul Anka

DVD

Ssz. Dal Időtartam
1. Xscape Documentary 23:21
2. Xscape Documentary Outtakes 2:40

 

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 2.
Egyesült Királyság: 1.
Franciaország: 1.
Spanyolország: 1.
Mexikó: 1.
Németország: 2.
Hollandia: 2.
Ausztrália: 2.
Kanada: 3.

A VIBE magazin cikke az Xscape-ről

Tegnapelőtt világszerte megjelent Michael Jackson második posztumusz albuma, az Xscape. Ebből az alkalomból az amerikai VIBE magazin is cikket közölt, amely tulajdonképpen egy beszélgetés az album készítésében részvevő főszereplőkkel. Íme a cikk fordítása:

VIBE

Írta: Keith Murphy
Megjelenés dátuma: 2014. május 12.

Csináljunk egy Michael Jackson albumot! (2013 ősze)

John Branca (Michael Jackson hagyatékkezelőjének az egyik vezetője): L.A. Reid nem hagyott minket vagy a rajongókat cserben. A szenvedélye kezdettől fogva nyilvánvaló volt.

L.A. Reid (A LaFace lemeztársaság társ-alapítója; jelenleg az Epic Records vezérigazgatója): Tavaly szeptemberben kezdődött. Senki nem kért meg arra, hogy felügyeljem ezt a projektet. Fordítva történt. Én kértem, hogy csinálhassam, mivel mi az Epic Recordsot annak a háznak hívjuk, amit a Thriller épített. A Love Never Felt So Good volt az a dal, amelyik igazán elindította a lemezfelvételi folyamatot. Amikor hallottam, hogy csak Paul Anka zongorajátéka és Michael éneke hallható benne mosolyogtam. Olyan volt, mintha a Nap kisütött volna. Az a nap szép nap lett, mivel ez a zene a hangfalaimon át a lelkembe hatolt. Onnantól kezdve azt mondtam: „Oké, ha a világ ezt még nem hallotta, akkor csinálnunk kell egy albumot.”

Timbaland (Grammy-díjas producer, aki a legtöbb produkciót felügyelte az Xscape-en): Eleinte fenntartásokkal tekintettem arra, hogy belemenjek-e ebbe a projektbe. Michael Jackson miatt csináltam ezt az albumot. Ez teljessé teszi az örökségemet. De a problémám az volt, hogy nem akartam olyan valakivel dolgozni, aki már nincs köztünk. Michaelen nőttem fel. Az egész dolog visszavitt Aaliyah-hoz és Static Major-höz. Szóval meg kellett birkóznom néhány dologgal ebben a Michael projektben.

L.A. Reid: Senki máshoz nem akartam menni, hogy vezesse ezt a projektet… csak Timbalandhoz. Timbaland az első számú kedvenc producerem az üzletben. Olyan ő a produceri munka terén, mint Muhammad Ali… legalább háromszor volt bajnok. A fiam, Aaron hozta össze a találkozót és elmentem Timbaland stúdiójába és ő a saját albumán dolgozott. Volt egy csomó ember a szobában, úgyhogy megkértem, hogy lépjünk ki a szobából egy másodpercre és volt egy privát beszédem az emberrel. Azt mondtam neki: „Akarok valami nagyon, nagyon különlegeset csinálni. Hogy hangozna ez: Michael Jackson – producer Timbaland?” Ő meg azt mondta: „Tetszik a hangzása.”

Timbaland: Az Xscape kihozott egy csomó érzelmet. Egy hetembe telt míg túl tudtam magam tenni rajta. Minden alkalommal amikor játszottam egy dalt azt mondtam: „Tegyél fel valami mást… Most erre nem vagyok képes.” De amint elkezdtem átadni magam neki és megkönnyebbültem ezzel kapcsolatban és imádkoztam ezzel kapcsolatban a zene elkezdett jönni. És őszinte leszek, amikor azokat a nyers dalokat hallgattam Michaeltől, megríkattak. Ő már nincs itt, hogy láthassa ezt. Szóval hallani őt énekelni… ember. Mindig azt mondom az embereknek, hogy nem érdekel ki vagy és mi akarsz lenni. Sosem leszel Michael Jackson. Usher Usher. És Justin [Timberlake] Justin. Ez a két srác csodás. De senki nem hasonlítható Michael Jacksonhoz. Senki.

L.A. Reid: Miután Timbaland elvégzett mindent amit el tudott elmentem a többiekhez és egy kicsit kimerültem [nevet]. Elmentem a Stargate-hez és Rondney-hoz [Jerkins], mert őket is szeretem. Olyan emberekhez kell elmenned, akikben megbízol és én megbízom a Stargate-ben. Rodney pedig az a producer volt, aki már dolgozott Michaellel.

Rodney Jerkins (Grammy-díjas producer, aki Michael Jackson utolsó stúdióalbumának, a 2001-es Invincible-nek a nagy részén dolgozott): Én és Michael először 1999-ben dolgoztunk az Xscape-en (a dalon – a ford.). L.A. elmondhatja, hogy az egész folyamat alatt egy seggfej voltam [nevet]. Engem érdekel. Michael a barátom volt. Jó kapcsolatom volt vele. Ismerte a családomat, én ismertem az ő családját. Szóval azt mondtam L.A.-nek: „Nem csinálok egy dalt sem, amíg nem hallom az album többi részét.” Még amikor azt is mondta, hogy „Nos, először ezt kell megcsinálnunk” én azt mondtam: „Nem érdekel. Hallanom kell a teljes albumot mielőtt befejezek egy dalt.” Biztos akartam lenni abban, hogy minden megfelel annak, amit Michael akart volna. Ez fontos volt a számomra.

Timbaland: L.A. és én azért hívtuk meg a Stargate-et, mert mindig éreztük az ő produkcióikat. És mert ők egy másik országból jöttek – Michael mindig sokat volt Európában. Számomra a Stargate a legmenőbb producer csapat a világon. Úgy éreztem egy dalnak szüksége van az érintésükre. Nagyszerű munkát végeztek és nagyon eltalálták.

Tor Erik (a Stargate slágergyáros duó egyik fele – olyan nagyágyúknak készítettek már egy sor slágert, mint Ne-Yo, Rihanna, Beyoncé és Katy Perry): L.A. eljött a stúdióba és azt mondta: beszélni akarok veled Michaelről. Őszintén szólva az első gondolatom az volt, hogy „Ó ne, ne még egy [posztumusz] albumot!” Néha az anyag nem elég erős és emiatt aggódtam eredetileg. Találkoztunk Michaellel és dolgozni akartunk Michaellel és nagy rajongói vagyunk. De nem akartunk semmi olyat tenni, ami rongálná a zenei örökségét azzal, hogy olyan dalokat adunk ki, amik csak maradékok. Szóval L.A. azt mondta: „Oké, megértem, de hadd játsszak neked egy kis zenét.” Lejátszott pár dolgot, de a dal, ami nekünk igazán tetszett az a Blue Gangsta volt. Egy hat perces dal volt és Michael kiénekelte a szívét benne és a produkciós munka igazán szép és modern volt benne. Az a dal láttatta meg velem, hogy ez nagy dolog lehet. De néhány dal már elkészült, így megkérdeztük L.A.-t: „Mid van a számunkra?”

Michael Jackson és a Stargate

Michael Jackson és a Stargate

L.A. Reid: Annyi slágerem volt már a Stargate-tel Rihannától elkezdve Jennifer Lopezig. Ők azok a fajta fickók akikhez elmész ha nagyon világosan tudod mit akarsz. A Stargate-et pinch hittereknek (csere ütőjátékos a baseballban – a ford.) hívom. Azokhoz a fickókhoz fordulsz ha azt akarod, hogy nagyot üssenek akármelyik menetben, akármelyik játékban. Ha a Stargate-et hívod, akkor lesz egy nagy slágered.

Tor Erik: Gyakorlatilag visszautasítottuk L.A-t az első találkozónk után, mert néhány korábbi dalt, amin azt akarták, hogy dolgozzunk, nem találtuk érdekesnek. Így L.A. felhívott minket néhány nap múlva és azt mondta: „Whoa, whoa, whoa… van több.” Elküldte nekünk őket és mi csak az acapellát hallottuk. És lepadlóztam. Nagyszerű vokális Michael Jackson pillanat volt. Tetőtől talpig fantasztikus harmóniák. Az a dal nyert meg minket… az A Place With No Name.

L.A. Reid: Az A Place With No Name eredeti címe A Horse With No Name volt, ami az America együttes dala volt. Michael átírta a dalt és átírta a szöveget az America engedélyével és A Place With No Name-nek nevezte el. Amikor elvittem a Stargate-hez a megközelítésmódjuk nagyon kreatív volt. Meghallgatták a dal ütemjelzését, ami 6/8-os volt. Szóval a Stargate-es srácok megkérdezték: „Milyen más dalokban volt 6/8-os ütem?” Olyan dalokban, mint Stevie Wonder Higher Ground-ja, amely az egyik inspiráció volt. És Steve Winwood Higher Love-ja is inspiráció volt, amikor megközelítették. Ez egy igazán különleges felvétel.

Tor Erik: Ez az ütem Michael vokálja miatt jött. Nem is akartam hallani az eredeti demót. Csak Michael vokálját akartam hallani. És amikor hallgattam Michaelt, ott van az énekfülkében, csettintget az ujjaival, tapsol a kezeivel és dobog a lábával. Mindezeket az energikus dolgokat csinálja, ami adott nekünk egy érzést arra vonatkozóan, hogy ennek a dalnak milyen irányba kell mennie. Ekkor kezdtünk el kísérletezni a basszus vonallal. Még nem volt dobunk sem, csak a basszus vonal és egy akkord progressziónk amelyik igazán működött valami sokkal táncolhatóbbként. Aztán elkezdtünk dolgozni a dobokon. De mindez igazából magától Michael Jacksontól jött.

Justin és a Pop Királya (2013 tele)

Timbaland: Justin [Timberlake] bizonyított a Love Never Felt So Goodban. Fontos volt számára, hogy úgy igazodjon a dalba, mintha duett lenne. Azt mondta nekem: „Nem akarom, hogy olyan legyen, mint egy vendégszerep.” Úgyhogy ez időt vett igénybe. Justin azt mondta: „Ez a fickó annyira jó. Nehéz Michaellel tartani a lépést.”

L.A. Reid: A vicces az ebben a dalban, hogy noha Michael vokáljának vannak rétegei benne, de csak egy demófelvételt találtunk Michaellel és Paul Ankával. Úgyhogy nem tudtuk szétválasztani a kettőt, azaz nem tudtuk Michaelt felhangosítani a zongorát meg lehalkítani. Ezzel a felvétellel kellett dolgoznunk. A tempó pedig hullámzott, ami azt jelenti, hogy nem tudtál egyszerűen ráállítani egy dobgépet és hagyni játszani. Hogy ezt egy igazi felvétellé alakítsuk ahhoz tényleg zenésznek kellett lenni.

Timbaland: Amikor hallottam Justin vokálját azt mondtam: „Wow.” Ő lesz a legmenőbb fehér srác, aki valaha megcsinálhatja ezt. Miután hallottam Justint a Love Never Felt So Goodon teljesen másképp néztem rá. Király csávó.

L.A. Reid: Őszintén megmondom, hogy Justin volt az, aki részt akart venni. Justin és Timbaland nyilván nagyon közel állnak egymáshoz [Timbaland Justin Timberlake albumainak állandó producere – a ford.], de akárhányszor összefutottam Justinnal ő mindig azt kérdezte: „Oké, mikor fogjuk már megcsinálni?” Ez inkább olyan valami volt, amit Justin akart. Justin és Timbaland együtt dolgoztak rajta, de Justin saját ötlete volt. Tetszik, hogy ő döntött úgy, hogy az Xscape projekt nagykövete lesz. Valóban felnőtt szupersztárként és tehetségként is.

Timbaland: Az Xscape-en található sok dal olyan volt, amit Michael felújított volna. Úgyhogy nekünk kellett felújítani őket. Megvolt nekünk az összes hangzás és vokál, de az albumon található dalok azok, amelyekről L.A. úgy gondolta, hogy a legizgalmasabbak. A Chicago az én zeném volt Michael alatt. Hallottam, hogy emberek azt mondják: „Ó, Timbalandnak nem szabadna hozzányúlnia ezekhez a Michael dalokhoz.” A rajongói keménymagnak nem tetszett, hogy benne vagyok ebben a projektben, de amikor hallották a zenét azt mondták: „Várj egy percet! Hogy tudod elérni, hogy úgy hangozzon, mintha 2014-ben csinálta volna ezt?” Ez az én ajándékom Istentől. És ahhoz, hogy megmutasd a világnak ki is vagy olyan projektek kellenek, mint az Xscape.

L.A. Reid: John Branca, aki Michael hagyatékkezelőjének a menedzsere elmondta nekem, hogy van egy Chicago nevű dal, ami a rajongók körében nagyon népszerű és hogy fordítsak különös figyelmet erre. Meghallgattam és nagyon tetszett. Rátettem a listára és ennyi volt. Amikor Timbaland megkapta valami olyanná változtatta, ami igazán megragadta a fülemet. De mindegy ki egy dal producere, először lennie kell egy dalnak. Szóval az igazi érdem Cory Rooney-é, aki megírta ezt a dalt.

Cory Rooney (dalszerző, a Sony korábbi egyik igazgatója): Egy szerdai napon futottam össze Michaellel L.A-ben. Ez 2000-ben volt. Beszélgettünk és hagyta, hogy meghallgassak bizonyos dolgokat, amiken az Invincible albumhoz dolgozott. És Tommy Mottola [a Sony Music korábbi elnöke – a ford.] is velünk volt és azt mondta: „Király lenne, ha hazamennél és írnál valamit Mike-nak.” Én meg: „A fenébe is, ember. Hát persze, hogy írok!” Abban az időben a Sony-nál én dolgoztam minden nagyobb projekten Mariah Carey-től kezdve J.Lo-n át Marc Anthony-ig, de sosem dolgoztam Michael Jacksonnal. Szóval hazamentem és írtam egy dalt péntek délutánig aztán meghallgattattam Tommy-val a demómat. Azonnal elküldte Michaelnek. És hétfőn magától Michaeltől kaptam egy hívást! Azt mondta: „Cory, tudod mit? Ismerem a dalt, együtt éltem vele a hétvégén és itt vagyok New York-ban, szeretném felvenni.” Felejtsd el! Úgy néztem arra a telefonra, hogy „Ó, istenem!” Őrület volt.

Michael és Cory Rooney

Michael és Cory Rooney

Timbaland: Amikor olyan dalokon dolgoztam, mint a Chicago azt kívántam bárcsak Michael még itt lenne. Annyira jól énekel, nagyon rákattansz Michaelre. Hallani és látni akarod hogyan csinálta ezeket a dalokat.

Cory Rooney: Írtam egy sztorit egy fickóról, aki úton Chicagóba találkozik egy nővel. Michael megkérdezte: „Miért nevezted el Chicagónak?” Azt mondtam: „Nem tudom… csak jobban hangzik.” [Nevet] Michaelnek tetszett, hogy mélyebben kellett énekelnie. Azt mondta, hogy a legtöbb ember magas hangra ír neki dalt. Eljött a stúdióba és elvégeztem a produkciós munkát Michael vokálján. Az őrület az, hogy ez Michael Jackson volt, de úgy viszonyult hozzám, mint egy átlagos művész. Azt kérdezte: „Cory, mit szeretnél mikor jöjjek a stúdióba?” Én meg: „Ember, te vagy Michael Jackson… te mondod meg, hogy mikor jöjjünk.” [Nevet]

Timbaland: A Loving You olyan érzést sugároz mint ami egy korszak része. Amint a Love Never Felt So Good-nak Off The Wall érzése van, úgy a Loving You is olyan érzést sugároz, mint ami simán jöhetett szintén abból az érából. Ez Michael a legfinomabb hangjával. Michaelnek sok hangja van. Az egyik ezek közül az, amit én mérges hangnak hívok és aztán van a boldog hangja… a Chicagóban mindkettő megvan. Én mindkettőért rajongok. De a Loving You című dal az én személyes kedvencem az albumon.

Cory Rooney: Amikor hallottam a Chicagót Timbaland verziójában az olyan volt, mint ajándékot kapni a szüleidtől karácsonyra. Fogalmam sem volt hogy fog hangozni. Elvitte egy másik irányba, amire én sosem gondoltam volna.

Darkchild befejezi a munkát (2014 tele-tavasza)

Rodney Jerkins: Néhány évvel ezelőtt volt egy Michael Jackson projekt (a 2010-es Michael című album). És ez azelőtt volt, hogy L.A. Reid benne lett volna. Megkérdezték, hogy lennék-e öt dal producere, de visszautasítottam. Nem éreztem azokat a dalokat és Michael csak nemrég hunyt el és nem voltam abban a hangulatban. Tavaly, amikor L.A. elmondta nekem, hogy csinál egy projektet éreztem a szenvedélyét arra, hogy nagyszerű albumot csináljon. Nem úgy éreztem, mintha csak arról lenne szó, hogy „Ó, igen, dobjunk ki valamit, mert a rajongók úgyis megveszik.” L.A. tudta, hogy egy napon Michaellel fog dolgozni. Úgy érezte tartozik Michaelnek azzal, hogy a legjobb projektet dobja össze. Ha L.A. nem lenne benne, akkor nem hiszem, hogy én benne lennék.

Rodney Jerkins és Michael Jackson

Rodney Jerkins és Michael Jackson

L.A. Reid: A legfontosabb dolog az volt, hogy csak olyan embereket akartam, akik vagy dolgoztak Michaellel vagy erős vágyat fejeztek ki rá. Nem alapozhattam szóbeszédre.

Rodney Jerkins: Michaellel az a helyzet, hogy ő évekig dolgozik egy dalon. Tavaly átkutattam az aktákat a zenékért és azzal a mentalitással sétáltam a stúdióban, hogy „Mit akarna Michael, hogy csináljak ezzel most? És én mit mondanék Michaelnek, hogy mit kellene tennünk ezzel a dallal?” Úgyhogy mindent félretettem és használtam a képzeletem, hogy Michael hogyan reagálna erre és hogy mondaná, hogy „Ó, ez funky; tedd hozzá azt a részt itt!” Úgy éreztem a végén, amikor elkészült, hogy Michael elégedett lenne vele. Amikor először csináltuk az Xscape-et Mike úgy érezte, hogy ez az egyik legjobb dala. Így megkérdeztem tőle: „Michael, hogy lehet, hogy az Xscape nem került fel az Invincible-re?” És Michael azt mondta: „Nem… nem akarom ebben a projektben. A következő projektben akarom.” Michael tényleg nagyon akarta, hogy ez a dal megjelenjen. Késztetést érzett arra, hogy lehetővé tegye a rajongóknak, hogy hallják. Egy dalnak, amit Michael annyira szeretett csak ott kellene hevernie egy dobozban valahol?

Timbaland: Rodney-nak [Jerkins] volt egy dala, amiről úgy éreztem részének kell lennie ennek az albumnak. Rodney együtt dolgozott Michaellel, úgyhogy neki kellett befejeznie az Xscape-et. Neki megvolt az a személyes kapcsolata Michaellel, amire szükségünk volt.

Rodney Jerkins: Szerintem Timbaland hihetetlen munkát végzett. Egy nap beszélgettünk és Tim lejátszotta nekem a Do You Know Where Your Children Are-t. És jött a groove és én azt mondtam Timnek: „Yo, Mike megőrült volna ezért!” Ismerem Michaelt. Valószínűleg felugrott volna az asztalra és elkezdett volna táncolni. Imádta volna a basszust és a groove-ot. Úgy gondolom, hogy Tim és J Roc (Timbaland munkatársa) fantasztikus munkát végeztek, ember. Az is nagyon tetszett, amit Tim csinált a Slave To The Rhythmmel. És nagyon tetszik, amit csinált a Chicagóval. Az az egyik kedvencem az albumon. És a Stargate is nagyszerű munkát végzett az A Place With No Name-mel.

Timbaland: Nem az én érdemem az egész projekt. Amikor ezt az albumot hallhatom azt gondolom: „Még mindig nem tudom elhinni, hogy megcsináltuk.” A felfogásom az volt, hogy asszisztáljam Michaelt. Nem hagytam, hogy az ütemeim rátelepedjenek. Nem akartam, hogy Timbaland rátelepedjen. Hagytam, hogy Michael Michael legyen és azt a menőséget adtam neki ami hagyta, hogy ő ő legyen.

Tor Erik: Hallottam az albumot és őszintén azt mondhatom, hogy evidens, hogy ezt a szeretet munkálta. L.A. Reid-nek nem kellett ezt csinálnia. Egy csomó más munkája is van. Timbalandnak nem igazán volt szüksége arra, hogy ezt csinálja. Rodney-nak sem. És nekünk sem. De mind azért mentünk bele, mert mind éreztünk egyfajta felelősséget aziránt, hogy megóvjuk Michael örökségét. Minket mindnyájunkat nagyon inspirált Michael az évek során. Nem egy szimpátia- vagy gyászhullámra ültünk fel. Elég idő telt el ahhoz, hogy ez egy igazi zenei projekt legyen. Hallom az emberek tiszteletét Michael munkája iránt. De azt is hallom, hogy nagyon inspirált producerek a munkájuk legjavát nyújtják.

Cory Rooney: Ha valaki megkérdezi ki volt a legjobb művész, akivel valaha együtt dolgoztam a mai napig mindig azt mondom, hogy Michael Jackson. Ez a fickó egy úriember volt és nagyon tisztelt engem, az időmet és a tehetségemet. Mondtam a feleségemnek, hogy remélem, hogy az Xscape-et jelölni fogják Grammy-díjra, mert az a Grammy lenne a teljes zenei pályafutásom leféltettebb kincse. Az mindent jelentene számomra.

L.A. Reid: Ha az emberek bárhogy máshogy gondolnak erre a projektre azon kívül, hogy ez a legcsodálatosabb művész, akinek volt néhány befejezetlen anyaga, akkor rossz úton járnak. Hadd mondjak el valamit… ez nem a pénzről szól. Először is ez túlságosan drága dolog. És annyi mozgó rész van benne és annyira nagy beruházás. Őszintén szólva az Xscape-et soha nem azért csináltuk, hogy nagy pénzügyi siker legyen. Michael méltóságának a megvédése érdekében csináltuk. Azért, hogy az emberek megértsék mekkora nagyság volt ő a zenében. Azt akartam, hogy az emberek észrevegyék, hogy Michael Jackson volt a valaha élt legnagyobb szórakoztatóművész, rendben? Amikor Michael meghalt annyi fecsegés volt a negatív média figyelem miatt, amit kapott. Ezt a projektet nem azért csináltuk, hogy kitöröljük azokat a dolgokat. Azért csináltuk, hogy az emberek emlékezzenek, hogy Michael Jackson a legnagyobb.

Michael és L.A. Reid

Michael és L.A. Reid

Forrás: http://www.vibe.com/photo-gallery/oral-history-michael-jacksons-xscape-album