Valamennyi bejegyzés

Leave Me Alone

LeaveMeAloneA Leave Me Alone a nyolcadik, utolsó kislemez, amelyet kiadtak Michael Jackson 1987-es albumáról, a Badről. Maga a kislemez 1989 februárjában jelent meg az USA-n és Kanadán kívül (ebben a két országban nem adták ki).

A vynil lemezek kapacitásának korlátozottsága miatt csak a Bad album CD változatán jelent meg, az eredeti LP-n és kazettán nem.

A dalt Michael írta és komponálta. Egy pop-funk dal prominens szintetizátor hangzással. Michael énekli az összes szóló és háttérvokált benne.

“Nagyon keményen dolgoztam a dalon és úgy rétegeztem egymásra a vokális szólamokat, mint a felhők rétegeit.” – írta Michael 1988-as önéletrajzában, a Moonwalkban – “Az üzenet egyszerű itt: hagyjatok békén! A dal egy fiú és egy lány közötti kapcsolatról szól, de amit igazán mondok az azoknak szól, akik zaklatnak: hagyjatok békén!” [1]

Valóban, a dal a szöveg alapján egy szakítós dal, amiben egy fiú kiadja a barátnője útját és azt mondja neki: most már hagyj békén, ne üldözz, ne gyere vissza, ne könyörögj, csak hagyj békén! Azonban a dalhoz készült rövid film egészen más megvilágításba helyezi a történetet.

A Jim Blashfield és Paul Diener által rendezett szürreális videóban a bulvármédia őrült pletykái, hazugságai és féligazságai adják a díszletet, amelyeket az évek során megjelentettek Michael Jacksonról és a média a “hagyjatok békén!” üzenet címzettje. Michael mintegy vidámparkon utazik át ezeken a díszleteken, majd a végén Gulliverként szabadul ki azok fogságából. A média kigúnyolása mellett a videóban jó adag önirónia is tetten érhető – utalások például Michael orr műtéteire, kedvenc háziállataira, Elizabeth Taylorral kötött barátságára és így tovább.

“Miközben gúnyt űz a sztár életéről szóló legvadabb bulvár pletykákból, Blashfield váratlan betekintést nyújt Jackson pszichológiájába. Két Jacksont konstruál itt: az egyik egy pajkos gyerek, a másik egy Gulliver-stílusú óriás, akit hullámvasutak és vízi csúszdák labirintusa ejtett fogságba. Szellemesen és empatikusan ábrázolja, egy olyan felnőttként, akit fogságba ejtettek egy gyermek fantáziái.” [2] – írta Jim Farber kritikus a rövid filmről 1989-ben.

A dalhoz készült rövid film 1990-ben megkapta a legjobb rövid formátumú zenei videóért járó Grammy-díjat.

A média és Michael Jackson viszonya a későbbiekben még jobban elmérgesedett, amely ahhoz vezetett, hogy pályafutása során születtek még a médiát kritizáló dalok (pl. az 1995-ös HIStory albumon megjelent Tabloid Junkie), ám ahogy a Michaelről megjelenő pletykák és a média támadásai egyre durvábbak lettek, úgy ezeknek a későbbi média-daloknak is egyre sötétebb a tónusa. A Leave Me Alone a témát még humorosan, könnyeden fogja fel.

A dal ugyan az USA-ben nem jelent meg kislemezként, ám ahol kiadták, ott általában jól szerepelt – az Egyesült Királyságban például második volt.

Az eredeti kislemez B-oldalán a Human Nature című dal volt található.

A dal hivatalosan megjelent változatai:

Album Version
Extended Dance Mix
Extended Dance Mix Radio Edit
Dub Version
Instrumental
A Capella

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/10/12/11-leave-me-alone/

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson (ritmus és vokális hangszerelés)
A felvétel ideje: 1987
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Bad

Stílus: pop, funk

Videó

Rendezte: Jim Blashfield, Paul Diener

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

Egyesült Királyság: 2.
Spanyolország: 1.
Hollandia: 6.
Olaszország: 8.
Új-Zéland: 9.

Forrás:

[1] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

[2] Jim Farber – Ghosts of Pop (Connoisseur, May 1989)

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Reklámok

The Lady in My Life

A Lady in My Life Michael Jackson Thriller című albumának záró dala. Az album kilenc dala közül egyike annak a kettőnek, amelyik nem jelent meg kislemezen (a másik a Baby Be Mine). A szerelmes pop-soul balladát Rod Temperton írta.

1988-as önéletrajzában, a Moonwalkban Michael így írt a dal felvételeiről: “Ez volt az egyik legnehezebb felvétel. Hozzászoktunk, hogy sok felvételt készítünk azért, hogy a lehető legtökéletesebb legyen egy vokál, de Quincy [Jones – a producer] nem volt elégedett a munkámmal azon a dalon, még szó szerint több tucat felvétel után sem. Végül félrevont az egyik felvétel alatt és azt mondta, hogy azt szeretné, ha könyörögnék. Ezt mondta. Azt akarta, hogy menjek vissza a stúdióba és szó szerint könyörögjek. Így visszamentem, lekapcsoltattam a stúdió fényeit, behúztam a függönyt a stúdió és a kontroll szoba között, hogy ne érezzem magam feszélyezve. Q elindította a szalagot és én könyörögtem. Az eredmény hallható a lemezen.” [1] 

A dalnak létezik egy az albumon megjelent változatnál hosszabb változata. Azért kellett kivágni belőle, mert az albumra már nem fért volna rá teljes hosszában a vynil lemezek kapacitásának behatároltsága miatt.

A dalt hangmintázta LL Cool J és a Boyz II Men 1995-ös közös dala, a Hey Lover, amely harmadik helyig jutott az amerikai slágerlistán. Feldolgozta többek között Lou Rawls, valamint a Silk együttes.

Videó nem készült hozzá, kislemezen önállóan nem jelent meg, csupán a Liberian Girl című dal kislemezének nagy-britanniai kiadásának B-oldalán.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/08/03/9-the-lady-in-my-life/

Az album változat

Az eredeti, teljes hosszúságú változat

Írta és komponálta: Rod Temperton
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: Rod Temperton
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, soul, R&B

Források:

[1] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

I Can’t Help It

Az I Can’t Help It Michael Jackson Off the Wall című albumának egyik dala, amelyet Stevie Wonder és Susaye Greene írt. Önálló kislemezként nem jelent meg csak a Don’t Stop ‘Til You Get Enough, majd a Bad B-oldalaként. Videó nem készült hozzá.

A közepes tempójú dalt stílusára nézve amolyan pop-jazzként lehetne jellemezni, témája szerint pedig egy szerelmes dal. Michael katalógusának egyik “rejtett”, a nagyközönség számára kevésbé ismert ékköve.

„Egyszerűen imádom a dal basszus szólamait és akkordjait. Azonnal egy bensőséges környezetbe repít – az a sóvárgás és az a vágy [Michael] hangjában… egyszerűen gyönyörű betetőzése a zene hevének.” [1] – idézi Joseph Vogel Man in the Music című könyve Alicia Keys énekesnőt a dalról. (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

Koncerten előadta már Beyoncé is 2009-ben, nem sokkal Michael halála után tiszteletadásképpen. Stevie Wonder, aki a dal egyik szerzője lemezre nem vette fel, de koncerten ő is többször előadta. Maga Michael azonban koncerten sosem énekelte ezt a dalt.

A dalt hangmintázza többek között a De La Soul Breakadawn című 1993-as dala, valamint Mary J. Blige 1999-es Sexy című dala.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/12/11/8-i-cant-help-it/

Írta és komponálta: Stevie Wonder, Susaye Greene
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: Jerry Hey (fúvós hangszerelés), Greg Phillinganes és Stevie Wonder (ritmus hangszerelés), Johnny Mandel (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1978-1979
A felvétel helyszíne: Allen Zentz Recording, Westlake Audio, Cherokee Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Off the Wall

Stílus: R&B, jazz, pop

Források:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

In The Closet

InTheClosetAz In The Closet a harmadik kislemez, amelyet kiadtak Michael Jackson 1991-es Dangerous című albumáról. Maga a kislemez 1992. április 9-én jelent meg. Az Egyesült Államok fő kislemez slágerlistáján a hatodik helyig jutott, az R&B slágerlistán első volt. Az Egyesült Királyságban nyolcadik és a legtöbb fontosabb slágerlistán is Top 10-es sláger volt.

A dalt Michael írta Teddy Riley-val. A dal alapjai és az ötlet Michaeltől származott, amint azt Riley 2009-ben elmondta a Musicradar.com-nak: “Az In The Closettel Michael állt elő és pontosan olyan lett, amilyennek ő akarta, hogy legyen. Egy másik szobában énekelte fel a vokálját egy diktafonra. Gyakran felénekelte a vokált egy diktafonra, elhozta a stúdióba és aztán meglátjuk mi lesz belőle. Ez Michael egyik leginkább (szexuálisan) szókimondó anyaga, ami a szöveget illeti [nevet]! De akkoriban ez nem lepett meg. Nem, egyáltalán nem.” [1]

Chris Cadman és Craig Halstead Michael Jackson – For The Record című könyve így idézi Riley-t: “Michael készített nekem egy bemutató felvételt és tulajdonképpen ő állt elő azzal a struktúrával, ahogyan a dalnak fel kell épülnie. Kidolgozta ezeket a vonós részeket a szintetizátoron, aztán előállt ezekkel a hangokkal a szájával, amelyek elég ütőshangszer-szerűek voltak – kicsit mint egy dob gép, mégis más. És az egész működött.” [2]

A dal címe szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy “a szekrényben”, de jelentését tekintve inkább úgy lehetne fordítani, hogy “titokban” és az angolban ezt a kifejezést általában arra használják, ha valaki elrejti a szexualitását – rendszerint a homoszexualitását. A dal azonban ezen a képzettársításon csavar egyet, hiszen a szövegből és a személyes névmásokból, később pedig a videóból egyértelmű, hogy itt egy heteroszexuális kapcsolatról van szó. “Csak Jackson használná ezt a címet egy heteroszexuális szerelmes dalhoz…” – vélekedett a New York Times kritikusa, Jon Pareles.

“Valamit el kell neked mondanom, ha megígéred, hogy meg fogod érteni. Nem tudom megtartóztatni magam a jelenlétedben. Annyira alázatos vagyok. Érints meg! Ne rejtsd el a szerelmünket – nő a férfihez.” – mondja a dal bevezetőjében egy titokzatos női hang, akit az album füzetkéjében csak Mystery Girl-ként, titokzatos lányként jelölnek, de később kiderült, hogy nem másról van szó, mint Stéphanie monacói hercegnőről. Később a dalban pedig ugyanez a női hang mondja: “Az életben meg kell értened egy dolgot: a vágy igazságát, a nőét a férfi iránt. Tehát nyisd ki az ajtót és meglátod, hogy nincsenek titkok. Mozdulj, szabadíts meg!”

ITC _ MJ Naomi 3Michael azonban ragaszkodik hozzá, hogy a kapcsolat maradjon titokban: “Csak ígérd meg nekem, hogy akármit mondunk vagy akármit teszünk egymással, most megesküszünk, hogy titokban fogjuk tartani (“keep it in the closet”).” – mondja a dal egy későbbi szakaszában. Hogy miért kell titokban tartani egy heteroszexuális kapcsolatot az gondolkodóba ejtette mind a rajongókat, mind a kritikusokat és jó néhány elmélet is született, de persze az igazi választ csak Michael tudná megmondani. A dal egyúttal Michael legszexuálisabb dala is: félreérthetetlenül szexuális nyögések színesítik az előadását és a szöveg, valamint a videó sem hagy bennünk sok kétséget arról, hogy miről is van szó.

Ahogy arra többen is rámutatnak – köztük Susan Fast Michael  Jackson’s Dangerous (33 1/3) című könyvében – az In The Closetre jellemző a közel-keleties hangzás: “Az a helyzet, hogy ezek a zenei karakterisztikák hagyományosan “egzotikusnak” hatnak a nyugati fülek számára. Jackson melódiája egy pentaton (ötfokú) skálából áll – ezt gyakran alkalmazzák a blues-ban, de itt “keletinek” hat amiatt, ahogyan az a fél-lépéses riff kontextusában hallatszik. A háttérvokál párhuzamos mozgása, amelyet egy negyed hangköz választ el, nem jellemző a modern nyugati zenére. És a dob zengő hangja a hangsúlyos ütemrészben sokkal inkább a közel-keleti zenével rokon, mint az R&B groove-okkal.” [3]

A dal készítésének korai szakaszában szó volt arról, hogy egy duett lesz Madonnával. Egy 1992-es interjúban Madonna elmondta Jonathan Ross újságírónak, hogy írt a dalhoz szöveg-ötletet, amit be is mutatott Michaelnek, de Michael túl provokatívnak találta, így nem került sor az együttműködésre. A szóbeszéd szerint a videó koncepciójával kapcsolatban is eltértek a két sztár elképzelései. Madonna azt szerette volna, ha felcserélik benne a nemi szerepeket – Madonna lett volna a férfi, Michael a nő -, de Michael ezt is elvetette.

A videóban végül a szupermodell Naomi Campbell volt Michael partnere. Stéphanie hercegnő szövegét ismét felvették a rövid filmhez Naomi Campbell előadásában – tehát a videóban Campbell hangja hallható a női szerepben, míg az albumon és a kislemezen Stéphanie hercegnőé. A filmet a sztárfotós Herb Ritts rendezte. A forgatásra 1992 márciusában került sor a kaliforniai Salton-tó körüli száraz, sivatagos területen. 1992. április 23-án mutatták be a zenei televíziók.

A film ugyanolyan erősen szexuális töltésű, mint maga a dal: Naomi és Michael erotikus táncot lejtenek egymással, teli meglehetősen egyértelmű utalásokkal szexuális aktusokra. Voltak jelenetek, amelyek bele sem kerültek a filmbe, a Dél-Afrikai Köztársaságban azonban így is betiltották túlzott szexualitása miatt.

Jelenetek a forgatásról – nem minden került bele a végső filmbe:

ITC _ outtake 1  ITC _ outtake 4

ITC _ outtake 3

ITC _ outtake 2

A kislemez verzión az eredeti dal mellett annak különféle remixei is megtalálhatók. A dal hivatalosan megjelent változatai és remixei a következők:

Album Version
The Newark Mix
Club Edit
The PromiseClub Mix
The Reprise
Freestyle Mix
The Vow
KI’s 12″
Touch Me Dub
Mix of Life
Underground Dub
The Mission
7″ Edit
The Mission Radio Edit

A KI’s 12″ és a The Newark Mix remix verziókban szerepelnek olyan vokál részek, amelyek nincsenek benne az album verzióban.

Turnén Michael nem játszotta a dalt, eltekintve egy rövid részlettől a HIStory turné egy dal-egyvelegében.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2014/01/20/3-in-the-closet/

Making of In The Closet (ez a videó csak a YouTube-on nézhető meg)

Írta és komponálta: Michael Jackson, Teddy Riley
Producer: Teddy Riley, Michael Jackson
Hangszerelte: Teddy Riley (ritmus és szintetizátor hangszerelés), Michael Jackson (vokális hangszerelés)
A felvétel ideje: 1991
A felvétel helyszíne: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Dangerous

Stílus: pop, new jack swing, R&B

Videó

Rendezte: Herb Ritts

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 6.
Egyesült Királyság: 8.
Spanyolország: 2.
Olaszország: 2.
Ausztrália: 5.
Új-Zéland: 5.
Franciaország: 9.
Hollandia: 9.

Forrás:

[1] Future Music – Michael Jackson: recording Dangerous with Teddy Riley (Musicradar.com, 2009. július 3.)
http://www.musicradar.com/news/guitars/michael-jackson-recording-dangerous-with-teddy-riley-211776

[2] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[3] Susan Fast – Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3) (Bloomsbury, 2014. szeptember 25.)

The Way You Make Me Feel

TheWayYouMakeMeFeelA The Way You Make Me Feel a harmadik kislemez Michael Jackson Bad című albumáról és egyúttal az album harmadik Nr. 1. slágere is az öt közül az amerikai slágerlistán.  A legtöbb fontos slágerlistán benne volt az első tízben. Az Egyesült Királyságban a harmadik helyig jutott. Maga a kislemez 1987. november 9-én jelent meg.

A dalt Michael írta, eredeti címe Hot Fever volt. A fáma szerint édesanyja, Katherine Jackson kérte arra, hogy írjon egy dalt shuffle-ritmussal és ennek lett az eredménye a The Way You Make Me Feel. A shuffle-ritmus egyébként eredendően a blues zenére volt jellemző, de a könnyűzenében is megjelenik időnként. Témáját tekintve egy vidám, könnyed udvarlós, flörtölős dal.

Ha jól figyelünk, vagy levesszük a dalról az instrumentális sávokat, akkor jól hallhatók Michael csettintései, tapsai, dobogásai a dal feléneklése közben – az ilyen “mellékzörejek” egyébként jellegzetességei a felvételeinek, hiszen Michael a stúdióban sem tudta megállni, hogy ne táncoljon, vagy adja a ritmust éneklés közben valamilyen módon -, de mivel a végeredmény jól hangzott, ezért általában meghagyták ezeket a kész felvételeken.

“Valóban, a legtöbb dal varázsa ilyen különlegességekben rejlik, a nyers spontaneitásban és az öröm féktelen kiáltásaiban – „híí-híí” („hee hee”), „áúúú” („whooo”) és „gawn girl!” – amelyek olyan tökéletesen magukba foglalják a szerelem érzésének izgalmát és vibrálását. Ezek a természetes elemek olyan szövedéket és színeket nyújtanak, amelyek kiegészítik a basszus gépies motívumát. […] Ezek a jellemzők még pontosabban átjönnek a dal lelassított változatában, amelyet Jackson gyakran használt az előadásokon – beleértve az elismert 1988-as Grammy díjátadó kiadást – és ami lehetővé tette, hogy a dal blues harmóniái felépítsék a hangulatot és a várakozást (Jackson utalt erre, hogy hagyjuk „pihenni” [„simmer”] [szó szerint párolódni – a ford.]), mielőtt a dal kirobban a jellegzetes basszus vonalakkal.” [1] – írta Joseph Vogel Man in the Music című könyvében. (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

A dal “Go on, girl!” sorát Michael elmondása szerint Stevie Wonder Go Home című dala inspirálta.

A dalhoz készült videót Joe Pytka rendezte. A teljes változat körülbelül kilenc és fél perces, de a hosszú intrót van, hogy lehagyják a zenei TV-csatornák.  A videó elején, a bevezető alatt szóló zene Roy Ayers 1985-ös Hot című dala.

A rövid film egy amerikai gettóban játszódik, ahol férfiak pitiáner dolgokkal kapcsolatban osztják egymást és vitáznak a nőkről, közben pedig inzultálnak is egy-két arra elhaladót. A Michael által játszott karaktert kiközösítik és hazaküldik, aki ezután leül egy idős férfi (Joe Seneca) mellé. Az idősebb férfi azzal a tanáccsal látja el, hogy ne próbáljon meg olyan lenni, mint a többiek, hiszen nem is igazán akar olyan lenni – legyen csak önmaga. Ekkor felbukkan egy igazi bombázó, akit Tatiana Thumbtzen játszik. Michael odalép hozzá, de a nő figyelmen kívül hagyja. Michael ezután egy “hey” kiálltással hívja fel magára a figyelmet, majd “you knock me off my feet now baby… HOO!” (“leütsz a lábaimról baby”) felkiáltással belekezd a dalba és az udvarlásba. A dal során körültáncolja Tatianát, majd egy csoportos koreográfiára is sor kerül, aminek az elkészítésében Vincent Paterson segítette Michaelt. A dal végére a sok csípőriszálás megteszi a hatását és Tatiana megadja magát: ő és Michael egy ölelésben egyesülnek. Sokan kritizálták a videót amiatt, hogy a nagy udvarlásnak végül csak egy ölelés a vége, nem pedig egy csók. A rendező, Joe Pytka Spike Lee Bad 25 című dokumentumfilmjében azt nyilatkozta, hogy az ő utasítása volt, hogy csak ölelés legyen a végén, mert a csókot túl giccsesnek találta. (A rövid filmben szerepel egyébként Michael nővére, LaToya Jackson is, mint Tatiana egyik barátnője.)

A rövid film premierjére 1987. október 31-én került sor. Létezik egy 25 perces változata is, amelyet Michael neverlandi otthonában mutattak be exkluzív, de ezt a nagy nyilvánosság még nem láthatta.

Tatiana Thumbtzen életének egyébként meghatározó élménye volt ez a rövid film, még életrajzát is The Way He Made Me Feel címmel jelentette meg és tulajdonképpen azóta is abból él, hogy ő volt a lány MJ The Way You Make Me Feel című videójában. Sokáig próbálta azt a látszatot fenntartani, hogy közte és Michael között romantikus kapcsolat volt, de ennek úgy tűnik nincs alapja. A Bad turnén is részt vett egy ideig a dalhoz kötődő előadásban, de miután az előzetes tiltás ellenére egy alkalommal váratlanul megcsókolta Michaelt a színpadon kirúgták és a turné hátralévő részében Sheryl Crow háttérénekesnő játszotta a szerepét. Tatiana ruházata a filmben a saját stílusa volt.

Michael a Bad, a Dangerous és a HIStory turnén is játszotta a dalt, bár egyik turnén sem volt minden koncerten a programban.

A dalt többen is előadták koncerten, például Prince 1988-as Lovesexy turnéján vagy Whitney Houston 2010-es I Look to You turnéján. Paul Anka lemezen dolgozta fel, méghozzá swing stílusban.

Az eredeti kislemez B oldalára a dal instrumentális változata, illetve más változataira különféle dance remixei kerültek fel.

A dal hivatalosan megjelent változatai:

Album Version
Album Version inlcuding Vocal Fade
7″ Mix
Instrumental
Dance Extended Mix
Dance Remix Radio Edit
Dub Version
A Cappella

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/08/14/2-the-way-you-make-me-feel/

A videó teljes változata:

Michael Jackson hivatalos VEVO csatornáján a rövidebb változat van fent – általában ezt játsszák a zenei televíziók is:

A dal instrumentális változata, amely az eredeti kislemez B-oldalán kapott helyet:

A dal lassan induló változata:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson (ritmus és vokális hangszerelés), Jerry Hey (fúvós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1987
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Bad

Stílus: pop, R&B

Videó

Rendezte: Joe Pytka
Koreográfia: Vincent Paterson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 3.
Spanyolország: 1.
Új-Zéland: 2.
Olaszország: 4.
Ausztrália: 5.
Hollandia: 6.
Kanada: 7.

Forrás:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

The Christmas Song

A Christmas Song egy klasszikus amerikai karácsonyi dal, amelyet Robert Wells és Mel Tormé írt 1945-ben. Tormé szerint ő és dalszerző társa egy forró nyári napon írta meg a dalt mindössze negyven perc alatt.

Elsőként a Nat King Cole Trio vette fel 1946 elején. Cole ezután még háromszor felvette a dalt különféle módosításokkal. Ezek közül az utolsó, 1961-es az, amely karácsonyi klasszikussá vált az USA-ban.

Ahogy az már a karácsonyi slágerekkel lenni szokott, ezt a dalt is sok más művész felvette a későbbiekben. Megjelent többek között a Jackson 5 1970-es karácsonyi albumán is. Ebben a változatban Jermaine Jackson énekel szólót.

Nat King Cole változata

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Robert Wells, Mel Tormé
Producer: Hal Davis és a Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/christmas-song/

Have Yourself a Merry Little Christmas

A Have Yourself a Merry Little Christmas című dalt Ralph Blane (zene) és Hugh Martin (szöveg) írta 1943-ban, noha később önéletrajzában Martin azt állította, hogy valójában ő maga egyedül írta mind a zenét, mind a szöveget. A dal részét képezte az 1944-ben Judy Garland főszereplésével készült Meet Me in St. Louis című musicalnek. Martin eredeti szövegét Garland túl komornak találta, ezért mielőtt felvették a filmhez a dalt a színésznő megkérte a szerzőt, hogy módosítson a szövegen és tegye egy kicsit vidámabbá.

Később Frank Sinatra is felvett egy változatot, de neki még a Garland-féle változat sem volt elég vidám, így arra kérte Martint, hogy tovább “vidítson” a szövegen.

Sokan felvették azóta, köztük a Jackson 5 1970-ban. Ez Christmas Albumuk első dala. A J5 változatában a szólót Jermaine Jackson énekli.

Judy Garland változata

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Ralph Blane, Hugh Martin
Producer: Hal Davis & The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/have-yourself-a-merry-little-christmas/

Rudolph the Red-Nosed Reindeer

A Rudolph the Red-Nosed Reindeer egy klasszikus amerikai karácsonyi dal, amelyet 1939-ben írt Johnny Marks az azonos című könyv alapján. A könyvet, amely – amint azt a címéből is ki lehet találni – egy piros orrú rénszarvasról szól, Marks sógora, Robert L. May írta.

A dalt először Harry Brannon vette fel 1949 novemberében, majd Gene Autry előadásában Nr. 1. sláger lett az USA-ban 1949 karácsonyán.

Azóta számos művész felvette a dalt, köztük a Jackson 5 is 1970-es Christmas Albumára. A Jackson 5 változatában Jermaine Jackson énekli a szóló részeket.

Gene Autry változata

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Johnny Marks
Producer: Hal Davis
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/rudolph/

Human Nature

HumanNatureA Human Nature az ötödik kislemezként megjelent dal Michael Jackson Thriller című albumáról. A kislemezt 1983. július 3-án adták ki. A zenét a Toto együttes tagja, Steve Porcaro szerezte, a szöveget pedig John Bettis írta hozzá. A dal a hetedik helyig jutott az amerikai slágerlistán. Az Egyesült Királyságban kislemezként nem adták ki, csak évekkel később a Leave Me Alone B-oldalán.

A Thriller album munkálataiban a Toto négy tagja (Steve Lukather, David Paich, Jeff Porcaro, Steve Porcaro) is részt vett hangszeres zenészként, feladatuk az albumon azonban leginkább csak a dalok eljátszása volt. Steve Porcaro szerzeménye, a Human Nature csak véletlenül került Quincy Jones producer kezei közé és így Michael albumára. Steve Porcaro így mesélte el a dal történetét 2014 nyarán egy Michael Jackson rajongói találkozón:

“Steve megosztja velünk a dal megalkotásának sztoriját. A Human Nature-t eredetileg a lányáról írta. A kislánya egyszer sírva jött haza az iskolából, mert egy fiú csúfolta. „Miért teszi ezt velem?” (“Why does he do it to me?”) – nem értette. Porcaro megpróbálta elmagyarázni neki, hogy talán a fiú így akarja kimutatni az érdeklődését, mert a fiúk néha ezt csinálják. Nem sokkal azután egy melódia jött a fejébe. Eredetileg a szöveg így hangzott:

I’ll tell her that it’s human nature
When she asks, “Why, why
Does he do it that way?”

(El fogom mondani neki, hogy ilyen az emberi természet
Ha megkérdezi, hogy „Miért, miért
teszi ezt velem?”)

Ugyanebben a szellemben írta meg a verseket, felvette a demót egy kazettára és odaadta az együttesének, a Totónak. De a csapatnak nem kellett a közepes tempójú ballada. „Több rock dalra van szükségünk, olyan dalokra, amelyeket jól lehet játszani egy stadionban.” – mondták Steve-nek. (Később látták az iróniát abban, hogy a Victory turné alatt Michael promóciós darabként használta a Human Nature-t és minden televíziós csatorna úgy mutatta be a dalt, mint amit stadionokban játszanak Amerika szerte a közönség nagy örömére és hisztériájára.)

Szóval hogyan talált a dal utat magának Michael Jacksonhoz? Steve szerint teljesen véletlenül. Quincy Jones általában szigorúan beosztotta az emberek szerepeit a stúdióban. Ha hangmérnök voltál, akkor nem voltál zenész és ha zenész voltál, akkor nem voltál dalszerző. Steve Porcaro az ő fejében zenész volt, így Quincy sosem kérte meg arra, hogy írjon dalokat Michaelnek. A Toto dalszerzője David Paich volt és ő kapott ajánlatot arra, hogy adjon le anyagot Michael Jackson részére. David írt pár groove-ot, de amikor eljött az idő, hogy elküldje őket Quincy-nek nem volt üres kazetta nála. Ezért elvette azt a kazettát, amin Porcaro demói voltak, beleértve a Human Nature-t is, felvette a groove-okat a másik oldalára, ráírta, hogy „A oldal” és elküldte Quincy-nek. Innen a történet jól ismert: valamilyen oknál fogva Quincy a kazetta másik oldalát játszotta le, hallotta a dalt és szerelembe esett vele. Steve azt mondja szeret olyan dalokat írni, amelyeknek különleges, szokatlan atmoszférájuk van és a Human Nature ezen atmoszférája nyerte meg Quincy-t is.

Azonban Quincy-nek nem tetszett a szöveg. Odaadta a dalt a szövegíró John Bettisnek, aki új verseket írt hozzá és Porcaro elismeri, hogy a végeredmény lenyűgözte őt. Aztán Michael felvette. Porcaro szerint mindössze párszor vették fel. Steve megmutatta Michaelnek hogy hogyan tagolja a szavakat és Michael utánaismételte. Azt mondja Michael mindössze egy párszor énekelte el a teljes dalt elejétől a végéig.

Sok változáson ment keresztül a dal a demótól a végső verzióig? Porcaro azt mondja, hogy nem sokon. Quincy-nek tetszett a dal úgy, ahogy volt és egy ponton Bruce Swedien (hangmérnök – a ford.) még azért is elhívta Steve-et a stúdióba, hogy segítsen a „why, why” megfelelő kiejtésében, mert pont úgy akarták azt reprodukálni, ahogy a demón volt. Porcaro azonban emlékszik, hogy hozzáadtak egy ritmus gitár részt, amit ő eleinte gyűlölt. „Utáltam. Úgy gondoltam nem illik a dalba. Persze 40 millió eladott lemezzel később megszerettem.” – viccelődik. „Most már úgy gondolom az a legbriliánsabb gitár rész, amit valaha írtak.”

Porcaro rámutat egy érdekes részletre a dalban – egy a háttérben hallható, alig észrevehető sorra, amikor azt a szót hallod, hogy „around” (3:05-3:08 az album verzión). Azt mondja a szöveg, amit Michael énekel ez: „she’s keeping him by keeping him around” és ez Porcaro eredeti demójából származik.” [1]

Bettis szövege új perspektívába helyezi a dalt. Ahogy Joseph Vogel írja Man in the Music című könyvében: “Egy dal vágyról, fiatalságról és sóvárgásról, elénk tár egy élénk városképet, amelyben a mesélő alkonyatkor vándorol álom és valóság között.” [2] 

Vogel idézi David Stubbs kritikust, aki úgy írta le a számot, hogy „egy természetellenesen szép dolog, amelyben Jackson vibráló hangjának hatására elektromos borzongás fut végig a dal bőrén, és a ’80-as évek termésének fénye egyfajta eksztatikus, öngerjesztő, tükörterem hatást vált ki”. [2]

Más kritikusok Jackson előadását emelik ki: “Azonban Jackson briliáns vokális értelmezése az, ami teljessé tette a dalt. „Az, ahogyan az énekében lebukfencezteti a hangjegyeket a refrénben, a vokális előadásmód mesterfoka”, jegyzi meg J. Edward Keyes, „és ahogy könyörögve ismétli, hogy ’Why? Why?’ (Miért? Miért?), ez a csendes szívfájdalom hangja”. [2]

(Vogel könyvéből az idézetek fordításáért köszönet az Ember a zenében blognak.)

A Human Nature volt az utolsó dal, amit kiválasztottak a Thriller albumra – a Carousel című dalt szorította le róla.

Videó nem készült a dalhoz. Az eredeti kislemez B-oldalára a Baby Be Mine című dal került szintén a Thrillerről.

Michael élőben a Victory turnén, a Bad turnén, a Dangerous turnén, valamint az 1996-os brunei koncerten játszotta a dalt. A tervek szerint elénekelte volna a halála miatt nem megvalósult This Is It koncertsorozaton is.

A dalt sokan feldolgozták – a teljesség igénye nélkül Miles Davis legendás jazz trombitás, Stevie Wonder, Boyz II Men, Chris Brown. Az SWV hangmintázta 1993-as Right Here/Human Nature című dalában, ami második helyet ért el az amerikai slágerlistán – ez volt az R&B együttes történetének legnagyobb slágere.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/29/7-human-nature/

Írta és komponálta: Steve Porcaro, John Bettis
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: David Paich, Steve Porcaro, Steve Lukather
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, R&B

Források:

[1] Morinen – Meeting Steve Porcaro and hearing “Chicago 1945” (2014. július 4.)
Az eredeti angol nyelvű cikk: http://en.michaeljackson.ru/steve-porcaro-chicago-1945/
Magyar fordítás: https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2014/07/08/steve-porcaro-a-human-nature-rol-a-for-all-time-rol-es-a-chicago-1945-rol-rajongoi-beszamolo/

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Maybe Tomorrow / I Will Find A Way

maybe tomorrowA Maybe Tomorrow című dalt eredetileg Sammy Davis Jr. számára írta a Motown dalszerző csapata, a Corporation. ám Davisnek valamilyen oknál fogva nem volt ideje felvenni, így a Jackson 5-hoz került.

A vezérvokált az akkor 12 éves Michael Jackson énekli.

Kislemezen 1971 áprilisában adták ki az Egyesült Államokban és 1971 októberében az Egyesült Királyságban, az azonos című album második kislemezeként a Never Can Say Goodbye után.

Az amerikai R&B slágerlistán a harmadik helyig jutott, ám a fő slágerlistán csak a 20. helyig – ez volt a csapat első dala (a karácsonyi kislemezeket leszámítva), amely nem került a slágerlista első három helyének valamelyikére.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation
A felvétel ideje: 1971. február
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B, soul

A Maybe Tomorrow kislemez B-oldalára a tempósabb I Will Find A Way című dal került, amelyet szintén a The Corporation szerzett. Ebben a dalban Michael bátyja, Jermaine Jackson énekelte a vezérvokált, mint oly gyakran ebben az időben a B-oldalas dalokban.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation, Gene Page, James Carmichael
A felvétel ideje: 1971. január
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 20
USA – R&B slágerlista: 3.

Eladott példányszám a világon: 1 089 365
Ebből USA: 830 794

Források:

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/maybe-tomorrow/

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/i-will-find-a-way/

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)