Valamennyi bejegyzés

Elhunyt Rod Temperton

66 éves korában elhunyt Rod Temperton, a Heatwave diszkó-funk együttes egykori tagja. A Warner/Chappell lemezkiadó közleménye szerint Temperton a múlt héten hunyt el londoni otthonában “a rákkal folytatott rövid, agresszív küzdelem után”.

Temperton neve Michael Jacksonéval is összefonódott, hiszen Michael két első felnőttkori szóló albumán, az Off The Wall-on és a Thrilleren több dalt is szerzett.

Michael és Rod egymást motiválták a dalszerzés terén. Michael így beszélt erről 2007-ben az Ebony magazinnak: “Egy napon bejött a stúdióba ezzel a gyilkos groove-val ‘dup, dakka dakka dup, dakka dakka dup’, ezzel az egész melódiával és refrénnel, a Rock With You-val. Én meg: ‘Wow!’ Így amikor hallottam ezt azt mondtam: ‘Oké, most igazán dolgoznom kell.’ Úgyhogy mindig amikor Rod előállt valamivel én is előálltam valamivel és így kialakult közöttünk egy kis baráti versengés.”

De Michael is motiválta Rodot. Például Rod elmondta, hogy a Thriller című dal megírására Michael Heartbreak Hotel című dala ihlette, amely a Jacksons Triumph című albumán jelent meg.

Temperton szerzeményei az Off the Wall c. albumon:

Rock with You (#1 sláger volt az USA-ban és több más országban)
Off the Wall
Burn this Disco Out

Temperton szerzeményei a Thriller c. albumon:

Thriller (#4 volt az USA-ban, de más országokban elérte az első helyet is)
Lady in my Life
Baby Be Mine

Emellett Temperton társszerzője volt a Someone in the Dark című dalnak is, amely az E.T. the Extra-Terrestrial Storybook meselemezen jelent meg Michael előadásában.

De nemcsak MJ-nek szerzett dalokat Temperton, hanem számos más előadónak is. Az ő nevéhez fűződik például George Benson nagy slágere a Give Me The Night, Patti Austin Baby, Come To Me-je, de dolgozott együtt Aretha Franklinnel, a Brothers Johnsonnal, Anita Bakerrel, Herbie Hancockkal, The Manhattan Transferrel, a Rufusszal, Donna Summerrel, James Ingrammal és Karen Carpenterrel is. Na és nem feledkezhetünk meg saját együttese a Heatwave-nek írt dalairól sem, melyek közül a legnagyobb slágerek a Boogie Nights, az Always & Forever és a The Groove Line voltak. (Érdekesség, hogy egy a Melody Maker magazinban leadott hirdetésre jelentkezve lett a Heatwave tagja. A csapat billentyűst keresett ilyen módon.)

1990-ben Grammy-díjat kapott közreműködéséért Quincy Jones Birdland című dalában, 1986-ban pedig Oscar jelölést kapott a The Color Purple című film zenéjéért, amelyen szintén Jones-szal dolgozott együtt.

Hozzáállását a dalszerzéshez így jellemezte: “Az első dolog, hogy valami olyat írj, amit te szeretsz és ha már érzed, hogy feláll a szőr a kezeden, akkor kiállhatsz vele a világ elé.”

Dalaiban örökké élni fog. Nyugodjon békében!

mj-rod-temperton

Rod Temperton, Quincy Jones és Michael Jackson

RIP Rod Temperton lejátszási lista

Rod Temperton 2015-ben bekerül a dalszerzők hírességek csarnokába

Rod Temperton

Rod Temperton

A dalszerzők hírességek csarnoka bejelentette, hogy 2015-re kiket jelöl beiktatásra. Köztük van az a Rod Temperton is, aki Michael Jackson részére is több dalt írt, emellett persze másoknak is. Végignézve életművén az a meglepő, hogy eddig még nem volt benne a dalszerzők hírességek csarnokában.

Temperton Angliában született 1947-ben és gyerekkorában dobolással kezdte a zenélést. Később zongorázni is megtanult és különböző együttesekkel klubbokban játszott Németországban. 1974-ben jelentkezett egy hirdetésre, amelyet egy amerikai, bizonyos Johnnie Wilder Jr. adott fel egy együttes megalapítására. Ebből lett aztán a népszerű funk-diszkó együttes, a Heatwave. Eleinte az együttes feldolgozásokat játszott, de aztán Temperton elkezdett előállni olyan dalokkal, mint például a Boogie Nights, amely sikeressé tette a csapatot az USA-ban és az Egyesült Királyságban. Temperton lett a csapat dalszerzője, a legtöbb dalukat ő írta.

Michael Jackson producere Quincy Jones felfigyelt Tempertonra, mint dalszerzőre és megkérte, hogy írjon dalokat Michael első szólóalbumára, az Off The Wallra. Három dala fel is került az albumra: a Rock With You, az Off the Wall és a Burn This Disco Out.

A soron következő Thriller albumon ugyancsak három Temperton dalt találunk, köztük a címadó dalt is. Mellette a Baby Be Mine és a The Lady in My Life Temperton szerzemény.

Ezen kívül az E.T. the Extra-Terrestrial című meselemez dalának, a Someone in the Darknak – amelyet szintén Michael énekel – Temperton a társszerzője, valamint a ki nem adott (azonban a rajongók számára már ismert hiszen kiszivárgott) Hot Street című dalt is ő írta.

Tempertont Oscar-díjra is jelölték, mint a The Color Purple című film egyik betétdalának a szerzőjét. Néhány további dala a teljesség igénye nélkül:

The Secret Garden – Quincy Jones
The Dude – Quincy Jones
Razzmatazz – Quincy Jones
Back on the Block – Quincy Jones
Q’s Jook Joint – Quincy Jones
Turn Out The Lamplight – George Benson
Give Me The Night – George Benson
Stomp – The Brothers Johnson
Love Is In Control – Donna Summer
You Put A Move on My Heart – Tamia
Livin’ in the Streets – Aretha Franklin
One More Rhythm – James Ingram
Baby, Come to Me – Patti Austin & James Ingram
Lovelines – Karen Carpenter
If We Try – Karen Carpenter
Share That Beat of Love – C+C Music Factory
Lite Me Up! – Herbie Hancock
Getting to the Good Part – Herbie Hancock
Motor Mouth – Herbie Hancock

Maga Michael egyébként már 2002-től ott van a dalszerzők hírességek csarnokában. Emellett megtaláljuk a Rock and Roll hírességek csarnokában (kétszer is – egyszer szóló művészként, egyszer pedig a Jackson 5 tagjaként), valamint a táncosok hírességek csarnokában is. Ő az egyetlen művész, aki mindhárom hírességek csarnokában bent van.

1982-es interjú Michael Jacksonnal Andy Warhol Interview magazinjában

A megjelenés helye: Interview Magazine
A megjelenés ideje: 1982. október
Az interjút készítette: Bob Colacello, Andy Warhol
Fotók: Matthew Rolston
Forrás: http://www.interviewmagazine.com/music/michael-jackson/#_

interview magazine 1982

1982. augusztus 20., péntek, délután 3 óra 30 perc. Valahol San Fernando Valley-ben. Bob Colacello megérkezik abba a lakásba, amit Michael Jackson és családja átmenetileg bérel, mivel a közelben álló házukat éppen renoválják. Michael, akire mindenki emlékszik, mint a Jackson 5 kisfiú énekesére, remek szóló karriert épített maga is – legutóbbi albuma, az Off The Wall csak az USA-ban 5 millió példányban kelt el. Noha továbbra is készít lemezeket a testvéreivel is, akiket most The Jacksonsnak hívnak, Michael olyan szupersztárokkal is dolgozott, mint Paul McCartney, Quincy Jones, Diana Ross és Steven Spielberg, akikkel mind jó barátságot is ápol. Miközben Andy Warhol telefonhívására vártak New Yorkból BC és MJ egy másik közeli barátról, Jane Fondáról kezdett el beszélgetni.

Michael Jackson: Azon az éjjelen, amikor Henry Fonda meghalt átmentem hozzájuk és a családdal voltam. Beszélgettek és nézték a különféle híradásokat. Noha éppen meghalt az apja, Jane mégis képes volt arra, hogy érdeklődést mutasson a karrierem iránt, megkérdezte elkészült-e már a filmem és úgy gondolom ez nagyon kedves volt. Úgy gondolom hosszú idő óta várható volt már [Henry Fonda] halála. Már hosszú-hosszú hónapokkal ezelőtt Jane úgy beszélt, mintha bármelyik nap bekövetkezhetne. Bekövetkezett és néha könnyek voltak, néha nevetés és ettek egy kicsit.

Bob Colacello: Szóval mit csinálsz éppen? Filmet készítesz?

MJ: Nos, jelenleg éppen befejezem az albumomat [a Thrillert – a szerk.] és erre koncentrálok. Egy másik albumot is készítek, az E.T. albumot, ezzel egy időben. Az az album egy kicsit új dolog számomra, mivel sosem voltam még mesélő egy sztoriban.

BC: Mi ez az E.T. album?

MJ: Egy mesealbum, egy dupla album és én vagyok az egész történet mesélője és én éneklem a dalt, amivel nekünk kellett előállni és megírni. Nem is tudom mióta beszéltünk már erről Stevennel [Spielberg] – összejöttünk és arról beszéltünk, hogy ez lesz minden idők legjobb mesealbuma.

BC: Az album amin jelenleg dolgozol – mindent te írtál rajta?

MJ: Négy vagy öt dalt írtam én.

BC: Steve [Rubell] azt mondta nekem, hogy csinálsz valamit Paul McCartney-val?

MJ: Igen. Paul épp itt volt és én írtam egy dalt The Girl Is Mine címmel, amit együtt énekelünk az albumomon. Egy lányon vitatkozunk a dalban és csodálatos lett. Az ő albuma számára – az ő Tug ‘O War Part II –ja számára – két dalt írtunk és énekeltünk együtt. De az én albumomon azt a dalt énekeljük, amit én írtam. Van a végén egy szöveges rész, amiben vitatkozunk a lányon. Vicces.

BC: Te nagyon nyitott vagy arra, hogy más sztárokkal dolgozz. Sok ember esetében ez nincs így.

MJ: Valójában nem vagyok az. Egyáltalán nem.

BC: Dolgoztál Diana Rosszal…

MJ: Csak nagyon különleges emberekkel. Úgy értem Diana olyan nekem, mint egy anya, egy szerető, egy barát. Csodálatos. Én írtam, én szerkesztettem és én voltam a producere a következő kislemezének a Muscles-nek.

BC: Te írtad a szöveget is?

MJ: A szöveget, a zenét – nemrég fejeztem be és a tervek szerint a hónap végén jelenik meg.

BC: Hogy találsz időt arra, hogy írj?

MJ: Repülőgépeken. Visszafelé repültem Angliából, ahol Paul McCartney albumán dolgoztunk, izegtem-mozogtam a Concorde-on és ez a dal egyszerűen csak beugrott az agyamba. Azt mondtam: „Hé, ez tökéletes Diana számára!” Nem volt nálam felvevő vagy ilyesmi, így három órán át szenvednem kellett. Amint hazaértem azonnal szalagra tettem azt a babát.

BC: Érdekel a politika?

MJ: Nem szeretek róla beszélni.

BC: Nem szoktatok róla beszélni Jane-nel [Fonda]?

MJ: De szoktunk. Ő csodálatos. Sok mindenre megtanít engem. Amikor Az aranytó forgatásán voltam Jane kabinjában és egyedül voltunk a vízen és csak beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk mindenről. Ez volt számomra a legjobb tanulás – ő is tanult, én is tanultam és közben csak cseverésztünk egymással. Mindenféle dologról beszéltünk, amiről csak akarod: a politikáról, filozófusokról, a rasszizmusról, Vietnamról, a színjátszásról, mindenféléről. Varázslatos volt.

BC: Hol tanultál, hiszen ti mindig úton voltatok?

MJ: Magániskolákban és magántanároktól.

BC: Gary-ből, Indianából származtok? Milyen volt ott felnőni?

MJ: Tulajdonképpen annyira kicsi voltam, hogy nem emlékszem. Amikor öt éves voltam már akkor turnéztam, énekeltem és táncoltam. Mindig úton voltunk, mindig az iskolán kívül. Csak apró dolgokra emlékszem, mint a sarki bolt vagy bizonyos emberek a környéken. A mögöttünk lévő középiskolának mindig volt egy big bandje, amely az utcán masírozott trombitákkal, harsonákkal, dobokkal – ez nekem nagyon tetszett, olyan volt, mint egy parádé. Csak ennyire emlékszem.

BC: Szerettél előadni gyerekként? Mindig szeretted?

MJ: Mindig. Mindig élveztem azt az érzést, hogy színpadon lehetek – a varázslatot, ami ilyenkor jön. Amikor fellépek a színpadra hirtelen jön egy varázslat és a szellem eltalál és csak elveszíted a kontrollt magad felett. Felmentem a színpadra Quincy [Jones] koncertjén a Rose Bowl-ban, pedig nem akartam. Próbáltam elbújni és reméltem, hogy nem fog meglátni az emberek mögött, amikor felhívott. Aztán felmentem oda és egyszerűen megőrültem. Elkezdtem felmászni az állványra, a hangfalakra, a fényszóró berendezésre. A közönség is kezdett belejönni, én elkezdtem táncolni és énekelni, és ilyenkor ez történik.

BC: Hogyan hasonlítanád össze a színészetet a színpadi előadással?

MJ: Mindkettőt szeretem. A színészet a csúcs. Szeretek előadni. Fenomenális menekvés. Ha mindent ki akarsz adni, ami benned van, akkor ilyenkor kell megtenned. A színészetben olyan, mintha másik emberré válnál. Úgy gondolom ez jó dolog, különösen amikor minden másról teljesen elfeledkezel. Ha teljesen elfeledkezel – amit én szeretek – olyankor történik varázslat. Én szeretek varázslatot teremteni – valami olyat összehozni, ami annyira szokatlan, annyira váratlan, hogy leesik az emberek álla. Valamit, ami megelőzi a korát. Öt lépéssel azelőtt jár, amit mások gondolnak. Hogy az emberek lássák és azt mondják: „Hú, erre nem számítottam.” Szeretem meglepni az embereket egy ajándékkal vagy egy színpadi előadással vagy bármivel. Szeretem John Travoltát, aki abból a Kotter show-ból jött. Senki nem tudta, hogy tud táncolni vagy képes mindazokra a dolgokra. És aztán berobbant. Mielőtt észrevette volna már ő volt a következő nagy Brando vagy ilyesmi.

BC: Mostanában nem sok mindent csinál.

MJ: Tudom. Úgy gondolom válogat a forgatókönyvek között meg ilyenek. Mindig nehéz valakinek a múltban elért eredményeivel versenyeznie.

BC: Mondd, szerinted ki hozott áttörést a saját területén?

MJ: Nagyon szeretem Steven Spielberget. Szeretem James Brownt. Fenomenális. Sosem láttam még egyetlen előadót sem, aki olyan elektromosságot tud teremteni a közönségével, mint James Brown. Mindenkit a markában tart és bármit akar csinálni velük, meg is csinálja. Csodálatos. Mindig is úgy gondoltam, hogy őt nagyon alábecsülik. Szeretem Sammy Davis Jr-t. Szeretem Fred Astaire-t. Szeretem George Lucast. Megőrülök Jane Fondáért és Katherine Hepburnért.

BC: Láttam egy képet rólad Katherine Hepburnnel Az aranytó forgatásán.

MJ: Megtisztel, hogy ismerhetem, mert ő nagyon sok embert nem kedvel – azonnal a szemedbe mondja, ha nem kedvel. Amikor először találkoztam vele egy kicsit reszkettem, mert hallasz róla bizonyos dolgokat – Jane felvilágosított róla. Szóval ijedt voltam. De azonnal meghívott ebédelni aznap. Azóta a legjobb barátok vagyunk. Eljött a koncertünkre – az első koncert, amire valaha elment – a Madison Square Gardenben és jól érezte magát. Sokat hívjuk egymást telefonon és ő küld nekem leveleket is. Csodálatos. Elmentem a házába New Yorkba és megmutatta nekem Spencer Tracy kedvenc székét és a privát dolgait a szekrényében, a kis kacatjait. [Spencer Tracy] egyszerűen varázslatos.

BC: Rajongója vagy a régi filmeknek?

MJ: Ó,igen. Nagyszerű művészet volt, nagyszerű színjáték, nagyszerű rendezés, nagyszerű sztorik. Az olyan filmek, mint a Bátor kapitányok, A fiúk városa Flanagan atyától vagy az Az év asszonya hihetetlenek.

BC: Miért nem írsz egy saját történetet?

MJ: Jelenleg ezen dolgozunk. Kicsit bolondozunk ezzel – Quincy, Steven és én. Remélhetőleg fogunk tudni csinálni valamit belőle. Steven musicalt akar csinálni.

BC: Szeretnél a Broadway-n szerepelni?

MJ: Még nem. Úgy gondolom, hogy jó arra, hogy csiszold a képességeidet. A legjobb arra, hogy igazán elérd a tehetséged csúcsát. Elmész olyan messzire és eléred a csúcsot és azt mondod „Talán ez a tőlem telhető legjobb előadás.” Ami szomorú ebben az egészben az, hogy nem készül felvétel arról a pillanatról. Csak nézd meg mennyi nagyszerű színészt vagy szórakoztatóművészt elszalasztott a világ, mert volt egy nagyszerű előadásuk egy este és annyi volt. A filmmel ez megörökíthető, bemutatható az egész világon és örökre ott van. Spencer Tracy mindig fiatal marad a Bátor kapitányokban és én tanulhatok az előadásából és az inspirálhat engem. A színházban annyi minden elvész, annyi minden. Vagy a vaudeville-ben. Tudod mennyi mindent tanulhattam volna ezektől a szórakoztatóművészektől? Hihetetlen lenne.

BC: Manapság már felveszik a legtöbb dolgot, de nem minden este.

MJ: Épp ez az! A színész feszült, mert felveszik és a dolgok nem természetesek. Ezt utálom a Broadway-ben. Olyan érzés lenne, mintha egy csomó mindent beleadnék a semmiért. Én szeretem megörökíteni a dolgokat, megtartani őket és megosztani őket az egész világgal.

BC: Úgy tűnik, hogy ami téged igazán motivál az a vágy, hogy szórakoztasd az embereket, hogy örömöt okozz nekik. Mi a helyzet a hírnévvel és a pénzzel? El tudod képzelni milyen lenne, ha nem lennél híres, vagy éppenséggel zavar téged a hírnév?

MJ: Sosem zavart, kivéve, amikor egy kis békességre vágysz. Mint amikor elmész a moziba és azt mondod: „Ma este senki sem fog zavarni, feltettem a kalapom és a szemüvegem, csak élvezni fogom ezt a filmet és ennyi.” Odamész és mindenki téged néz és téged bámul és a film legizgalmasabb részénél valaki megveregeti a vállad és autogramot kér. Úgy érzed, hogy nem tudsz elmenekülni.

BC: Ezért élsz itt a Völgyben és nem Beverly Hillsben, mint más sztárok?

MJ: Igen, de itt is ugyanolyan rossz a helyzet. Beverly Hills csak amiatt rosszabb, mert az emberek odamennek sztárokra vadászni.

BC: Közel állsz a szüleidhez. Ők is itt élnek Los Angelesben?

MJ: Igen. Az anyám az emeleten lakik. Az apám az irodában.

BC: Milyen egy tipikus napod?

MJ: Álmodozom a nap legnagyobb részében. Korán kelek, aztán felkészülök arra, amit éppen csinálnom kell – dalírás vagy bármi legyen. A jövőt tervezgetem meg ilyenek.

BC: Optimista vagy a jövőt illetően?

MJ: Igen. Mindig szeretek előre eltervezni dolgokat és aztán azt követni.

BC: Liza Minelli az egyik barátod, igaz?

MJ: Hogyan felejthettem el őt? Megőrülök Lizáért. Tedd hozzá őt is a kedvenc embereim listájához. Halálosan szeretem őt. Beszélünk a telefonon és csak pletykálunk, pletykálunk, pletykálunk. Azt szeretem Lizában, hogy amikor összejövünk, akkor mindig a show a téma. Én megmutatom neki a kedvenc lépéseimet, ő pedig nekem az övéit. Ő is lenyűgöző előadó. Igazán karizmatikus. A jövőben szeretnék felvételeket készíteni vele. Úgy gondolom, hogy egy olyan embert, mint ő játszani kellene a rádióban és el kellene fogadni azt az egész dolgot. Ő varázslatos a színpadon.

BC: Nagyon érdekel a divat?

MJ: Nem. Az érdekel, hogy mit viselek a színpadon. Tudod, hogy mit kedvelek. A hétköznapi ruhák nem érdekelnek. Szeretek felvenni egy szerelést vagy kosztümöt és megnézni magam a tükörben. Buggyos nadrágot vagy valami igazán vicces cipőt és egy kalapot és csak érezni a karakterét. Ez számomra mókás dolog.

BC: Szeretsz színészkedni sokat a mindennapi életben?

MJ: Nagyon szeretek. Az menekülés. Móka. Jópofa dolog más valamivé, más emberré válni. Különösen, ha tényleg elhiszed és nemcsak színészkedsz. Mindig utáltam azt a szót, hogy „színészkedés” – azt mondani, hogy „színész” vagyok. Inkább annak kellene lennie, hogy „hívő”.

BC: De nem ijesztő egy kicsit, amikor teljesen elhiszed?

MJ: Nem, épp azt szeretem benne. Nagyon szeretek mindent elfelejteni.

BC: Mit akarsz olyan nagyon elfelejteni? Gondolod, hogy az élet nagyon nehéz?

MJ: Nem, talán csak azért van mert szeretek bebújni más emberek bőrébe és kutatni. Mint Charlie Chaplin. Halálosan szeretem. A kis csavargó, az egész szerelése és minden, és a szíve – minden, amit megformált a vásznon az igazság volt. Az volt az egész élete. Londonban született és az apja alkoholistaként halt meg, amikor ő még csak hat éves volt. Az anyja elmegyógyintézetben volt. Ő maga Anglia utcáit járta, koldult szegényen, éhesen. Mindez visszatükröződik a vásznon és én is ezt szeretem csinálni, kihozni az igazságokat.

BC: Érdekel a pénzcsinálás?

MJ: Érdekel, hogy tisztességesen megfizessenek azért, amit csinálok. Amikor hozzákezdek egy projekthez, akkor a teljes szívemet és lelkemet beleteszem. Mivel nagyon érdekel, mindent beleteszek és azt akarom, hogy ezért meg is fizessenek. Az, aki dolgozik egyen is. Ilyen egyszerű.

BC: Ezek szerint közelről figyelemmel kíséred az üzleti ügyeidet?

MJ: Ó, igen.

BC: Hány éves vagy?

MJ: Huszonhárom.

BC: Nem érzed néha úgy, hogy lemaradtál a gyerekkorodról, mert mindig a felnőtt világban adtál elő?

MJ: Néha.

BC: De szereted a nálad idősebb embereket, a tapasztalt embereket.

MJ: Szeretem a tapasztalt embereket. Szeretem a fenomenálisan tehetséges embereket. Szeretem azokat az embereket, akik keményen dolgoztak, akik nagyon bátrak, akik vezérek a területükön. Amikor ilyen valakivel találkozom és tanulhatok tőle és szót válthatok vele – számomra az varázslatos. Vagy együtt dolgozni velük. Megőrülök Steven Spielbergért. Egy másik inspiráció a számomra – és nem tudom ez honnan jött – a gyerekek. Ha szomorú vagyok, akkor veszek egy könyvet gyerekek képeivel és megnézegetem és az felvidít. Gyerekek körül lenni varázslatos.

BC: Van bennük valami pozitív és bátorító. Sok állatod is van, igaz?

MJ: Volt. Jelenleg csak két kis őzikém van, egy fiú és egy lány. Nagyon aranyosak. Csodálatosak.

BC: Sosem fogom megérteni az emberek hogy tudnak lelőni egy őzet.

MJ: Gyűlölöm azt. Gyűlölöm az állatpreparáló boltokat meg az ilyen szemetet. Van egy lámám. Van egy bárányom – úgy néz ki, mint egy kos a szarvaival. Louie a cirkuszból jött. Ő a láma. A kost Mr. Tibbsnek hívják, az őzgidákat pedig Hercegnek és Hercegnőnek.

BC: Mit fogsz velük csinálni, ha felnőnek?

MJ: Kiengedem őket az udvarra meg ilyesmi. Körülbelül két hektárunk van.

BC: Milyen autód van?

MJ: Egy Rolls. Fekete.

BC: Szereted vezetni?

MJ: Sosem akarok vezetni. A szüleim kényszerítettek rá, hogy vezessek. Quincy [Jones] sem vezet. Sok ember, akit ismerek nem vezet.

BC: Andy [Warhol] sem vezet.

MJ: Okos dolog. De akkor jó, ha akarsz egy kis függetlenséget, hogy el tudj menni. De én nem sok helyre járok, nem sok helyet ismerek. Csak vezetgetek az utcán.

BC: Nem sokat jársz el otthonról?

MJ: Csak a Golden Temple-be járok, egy egészséges ételeket kínáló étterembe. Vegetáriánus vagyok. Vagy elmegyek a játékterembe játszani.

BC: Érdekel a művészet?

MJ: Szeretek rajzolni – ceruzával, tollal – szeretem a művészetet. Amikor turnén vagyok és ellátogatok a múzeumokba Hollandiában, Németországban vagy Angliában – tudod ott vannak azok a hatalmas festmények – az lenyűgöz engem. Nem gondolod, hogy egy festő képes volt ilyet alkotni. Nézek egy szobrot vagy festményt és teljesen el tudok veszni benne. Ott állok, nézem és részévé válok a jelenetnek. Könnyeket csalhat a szemedbe, nagyon megérinthet. Tudod, úgy gondolom, hogy ezt kell elérnie a színésznek vagy előadónak is – megérinteni azt az igazságot egy emberben. Megérinteni azt a valóságot annyira, hogy részévé váljanak annak, amit csinálsz és el tudd őket vinni akárhova ahová csak akarod. Boldog vagy, boldog vagy. Akármi legyen is az emberi érzelem ők ott vannak veled. Szeretem a realizmust. Nem szeretem a műanyagokat. Mélyen legbelül mind ugyanolyanok vagyunk. Mindnyájunknak ugyanolyan érzelmei vannak és ezért van az, hogy egy olyan film, mint az E.T. mindenkit megérint. Ki ne akarna repülni, mint Peter Pan? Ki ne akarna repülni valami varázslatos teremtménnyel a világűrből és a barátja lenni? Steven egyenesen az emberek szívéhez szólt. Tudja, hogy ha kétségeid vannak, akkor fordulj a szívhez.

BC: Vallásos vagy, igaz?

MJ: Igen, hiszek a Bibliában és hiszek Istenben, akinek Jehova a neve és ebben az egész dologban.

BC: Valaki azt mondta, hogy ezért nem borotválkozol.

MJ: Ó, nem! Nem nő rajtam semmi, amit le kellene borotválni. Ennek semmi köze a valláshoz.

BC: Tehát gyakorlatilag keresztény vagy.

MJ: Az igazságban hiszek.

BC: Olvasod a Bibliát?

MJ: Igen, sokat.

BC: Jársz templomba?

MJ: Mi nem templomnak hívjuk, hanem Királyság-teremnek. Jehova tanúi vagyunk.

BC: Említetted, hogy holnap találkozni fogsz Bette Midlerrel. Dolgoztok valamin együtt?

MJ: Nem. Egy énektanárhoz megyek, akit Seth Riggsnek hívnak. Amikor énekelek akkor szeretem, ha a hangom teljesen kinyílik – úgy, ahogy a táncos bemelegít.

BC: Szóval ez olyasmi mint valamiféle légzéstechnika óra?

MJ: Igen. És az én órám után jön Bette Midler. Ő mindig pontos.

[Andy Warhol hív New Yorkból.]

Andy Warhol: Halló.

MJ: Szia.

AW: Istenem, ez izgalmas. Tudod, mindig amikor a te walkmanodat használom a te kazettádat játszom rajta.

MJ: Találkoztál Lizával mostanában?

AW: Igen. Európában volt, de aztán találkoztam vele Halston divatbemutatóján. Megváltoztatta a frizuráját. Most a tiédhez hasonlít a haja. Elöl nagyon göndör és nagyon másképp néz ki, igazán csinos. Nagyszerű ez az új kinézete. A múlt hétvégén Halstonnál járt, most pedig New Yorkban van. És veled mi újság?

MJ: Sokat voltam a stúdióban. Szövegeket írtam, dolgoztam dalokon meg ilyesmi.

AW: Lehet, hogy elmegyek ma este megnézni egy angol rock együttest a Ritzben, akiket Duran Durannak hívnak. Ismered őket?

MJ: Nem.

AW: A múlt héten Blondie-t néztem meg Meadowlandsben.

MJ: Milyen volt Blondie?

AW: Nagyszerű. Csodálatos. Ismered őt?

MJ: Nem, sosem találkoztam még vele.

AW: Nos, majd ha New Yorkba jössz, akkor bemutatom neked. A turnézás a világon a legnehezebb dolog.

MJ: A turnézás valami… a tempó. De a színpadon lenni a legvarázslatosabb dolog benne.

AW: Alig várom, hogy csinálj egy igazán nagy filmet. Felkértek már ilyesmire?

MJ: A szobám tele van forgatókönyvekkel és ajánlatokkal. És sok közülük nagyszerű ötlet. De én olyan vagyok, hogy jár valaki a fejemben, akivel szeretnék dolgozni és biztos akarok lenni abban, hogy a megfelelő dolgot csinálom. Nem akarok hibázni.

AW: Csak csináld meg mindet. Nem hibázhatsz. Igazán jó vagy. Gondoltad valaha, hogy énekes leszel, ha felnősz?

MJ: Nem is emlékszem arra, hogy milyen nem énekelni, így aztán sosem álmodoztam az éneklésről.

AW: Még mindig gyűjtöd a ruhákat? Jó terveződ van?

MJ: Tulajdonképpen nem igazán megyek ebbe bele, hacsak nem vagyok a színpadon. Csak a kosztümöket szeretem gyűjteni, vagy kalóz kabátokat, vagy ilyesmiket. De a hétköznapi divatba nem megyek bele.

AW: Mi van rajtad?

MJ: Most éppen egy kordbársony nadrág, aminek lyukas a térde, egy rózsaszín póló és egy nyakkendő.

AW: Sokat jársz el otthonról, vagy inkább otthon maradsz?

MJ: Otthon maradok.

AW: Miért maradsz otthon? Annyi szórakoztató dolog van, ha elmész otthonról. Ha New Yorkba jössz, akkor elviszlek szórakozni.

MJ: Az egyetlen hely, ahol el akarok menni szórakozni az New York.

AW: Szoktál moziba járni?

MJ: Ó, igen. Nem sokára dolgozni fogunk az E.T. albumon. Volt egy fotózásom E.T.-vel és csodálatos volt… megölel engem, meg minden.

AW: Nekem tetszik a Tron. Olyan mintha videójátékoznál. Láttad?

MJ: Igen. Engem nem mozgatott meg.

AW: Nos, köszönöm szépen. Hamarosan látjuk egymást.

MJ: Remélem. Ha találkozol Lizával üdvözöld a nevemben. Adj neki egy nagy puszit és öleld meg helyettem.

[AW leteszi a kagylót.]

BC: Szereted a Rolling Stones-t? Ismered Micket [Jagger] egyáltalán?

MJ: Találkoztam vele egy mosdóban. Keith-tel volt ott… Keith Moon?

BC: Keith Richards.

MJ: Keith Richards. Bementem és azt mondtam: „Ó, szia” és csak elkezdtünk beszélgetni. Aztán visszamentem a saját felvételemre. Nem igazán jól ismerem őt.

BC: Sokat olvasol?

MJ: Igen. Imádok olvasni. Szeretem a filozófiát és a rövid történeteket. Szeretek képben lenni a legutóbbi bestsellerekkel kapcsolatban is. Az L.A. Times Calendar in the Sunday-je a kedvencem. Tényleg képben tart, hogy hol mi történik. Vannak kedvenc szerzőim – nemcsak a bestsellereket olvasom. Szeretem látni mit csinálnak és képben lenni azzal kapcsolatban, hogy mi érdekli az embereket. Mostanában egy csomó fizikai dolog van.

BC: Szoktál edzeni?

MJ: Minden vasárnap megállás nélkül 30 percet táncolok. Szeretem ezt csinálni.

BC: Miért vasárnap?

MJ: Csak egyszerűen ezt a napot választottam. Böjtölök is minden vasárnap. Semmit sem eszem, csak gyümölcslevet iszom.

BC: Miért csinálod ezt?

MJ: Kitisztítja a szervezetet, a beleket. Szerintem ez nagyszerű. Ahhoz, hogy tényleg működjön megfelelően kell csinálni. Az a szervezet szennyvíz csatornája. Tisztán kell tartani, amint tisztán tartod a testedet kívülről. Mindezek a tisztátalanságok azért jönnek ki a szervezetedből, mert nem vagy tiszta belül. Pattanások vagy betegségek formájában vagy a nagy pórusokon keresztül jön ki. A méreg így próbál kiürülni a szervezetedből. Az embereknek tisztán kellene magukat tartaniuk.

BC: Nem olvasod el az újság első oldalát?

MJ: Nem. Lehet, hogy megnézem, de nem olvasom el.

BC: Túl lehangoló?

MJ: Igen. Mindig ugyanaz a régi nóta. Én szeretem boldoggá tenni az embereket. Ez a nagyszerű a show bizniszben. Eszképizmus. Kifizeted azt az öt dollárt, bemész a moziba és egy másik világban vagy. Elfelejted a világ problémáit. Ez csodálatos. Szórakoztató. Varázslat.

Thriller (album)

ThrillerMegjelenés: 1982. november 30.

A felvétel ideje: 1982. április 14-november 8.

A felvétel helye: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)

Kislemezei: The Girl Is Mine, Billie Jean, Beat It, Wanna Be Startin’ Somethin’, Human Nature, P.Y.T. (Pretty Young Thing), Thriller

Stílus: pop, R&B, funk, soul, rock

Kiadó: Epic

.

A Thriller a Spotify-on (a Spotify-on a Thriller 25 van fent, ebből kivettem a 2008-as remixeket, de benne hagytam a 2001-es Special Editionon megjelent bónusz dalokat):

.

Viszonylag közismert tény, hogy Michael Jackson Thrillerje minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma. Azonban a Thriller több volt mint egy óriási kereskedelmi siker. A Thriller egy olyan jelenség volt, amely sok szempontból forradalmasította a zeneipart és mérföldkő volt a popkultúra történelmében. Amint azt Joseph Vogel írja Man In The  Music című könyvében:

“A Thriller több volt, mint egy album: egy tömegkulturális multimédia esemény volt, amihez fogható sem előtte, sem azóta nem történt. Egy új hangzás, egy új zenei éra, egy újfajta popsztár és pop album érkezését jelezte. ‘A mai világ hanyatló eladási adatai és feldarabolódott közönsége mellett’ – írja a zenekritikus Alan Light –  ‘csaknem lehetetlen elképzelni, hogy ez az egy album hogyan dominálta és egyesítette a kultúrát.’ Csúcspontján – 1982 és 1984 között – a Thriller átlépett minden elképzelhető határt: elért fiatalt és időst, feketét és fehéret, középosztálybelit és szegényt; elérte a rock rajongókat éppúgy, mint az R&B rajongóit; túllépett Amerikán a Szovjetunióba, Európába, Ázsiába, Afrikába és csaknem mindenhová.” [1]

Az 1980-as évek eleje zeneiparának állapota mutat némi hasonlóságot napjainkéval. Akkor is feldarabolódott a piac egy új médiumnak (akkor az FM rádiózásnak) köszönhetően, ezenkívül akkor terjedt el a magnókazetta és a kazettákat másolni képes magnetofon, a lemezeladások pedig mélypontra süllyedtek. Különösen a fekete zene élt ínséges időket: a diszkó hanyatlása magával rántotta az R&B-t és a funkot is, amint ez a cikk azt részletesen bemutatja. A fekete zene marginalizálódása abban mutatkozott meg a leginkább, hogy a fővonalas rádiók kínálatából szinte teljesen eltűnt.

“Ez a ‘kulturális apartheid’ néha burkolt volt, máskor nem annyira. Talán az olyan önkényes dolgokat még ki lehetett magyarázni, mint egy megtagadott magazin címlap vagy Grammy-díj.  De azt már nehezebb volt ésszerűsíteni, amikor a ‘fővonalas’ rádiók kihagyták az ország Nr. 1 dalát a kínálatukból, mert az ‘R&B’ volt (a kifejezést gyakran eufémizmusként használták a fekete zenére). Még erőltetettebb indok volt, hogy egy Music Televisionnak (MTV) nevezett csatorna azért nem volt hajlandó fekete zenészek videóit játszani, mert az nem ‘rock’ zene volt (gyakran eufémizmusként használták a fehér zenére).” [1] – írja Vogel.

Ez volt tehát az az atmoszféra, amelyben Michael Jackson elkezdett dolgozni a Thrilleren. Az 1979-es Off The Wall című album sikerei ellenére nem volt elégedett azzal, ahogy a zeneipar fogadta azt az albumot. Saját bevallása szerint csalódottsággal töltötte el, hogy csak egy Grammy-díjat kapott érte és megfogadta, hogy legközelebb valami olyat alkot, amit mindenki kénytelen észrevenni és elismerni.

Michael és Quincy Jones az 1984-es Grammy díjátadón a megnyert díjakkal

Michael és Quincy Jones az 1984-es Grammy díjátadón a megnyert díjakkal

Csapatában a főszereplők ugyanazok maradtak, mint az Off The Wallnál: Quincy Jones producer, Bruce Swedien hangmérnök, valamint társ dalszerzőként Rod Temperton. A Thriller alig több, mint fél év alatt készült el a nyugat-hollywoodi Westlake Recording Studióban. Michael négy dalt írt rá, s ezek számítanak az album meghatározó, húzó dalainak. Az afrikai ihletésű Wanna Be Startin’ Somethin’  – amelyet eredetileg az Off The Wallra szánt. Az 1981-ben írt Billie Jean, amely Michael pályafutásának leghíresebb dala lett – s amelynek talán az összes dal közül a legnagyobb szerepe volt a Thriller kirobbanó sikerében. A Beat It a lemez felvételei alatt született, amikor Quincy Jones arra kérte Michaelt, hogy írjon egy rockosabb dalt. A híres gitárszólót Eddie Van Halen játszotta fel, aki a korszak legmenőbb rock gitárosa volt. A Girl Is Mine az előző háromnál kétségtelenül gyengébb dal, de arra jó volt, hogy egy Paul McCartney-val énekelt kellemes pop-duettként bevezesse az albumot – ez volt az első kislemez, amit kiadtak róla.

Rod Temperton három dalt jegyez az albumon dalszerzőként: a Baby Be Mine-t, a Lady In My Life-ot és a címadó Thriller című dalt.  Ezenkívül egy-egy dal erejéig Steve Porcaro és John Bettis (Human Nature), valamint Quincy Jones és James Ingram (P.Y.T.) is megjelenik az albumon dalszerzőként.

Az album zeneileg az R&B, a soul, a pop, a funk és a rock területein mozog. A témák között vannak sötétebb tónusúak (például a Billie Jean) és könnyedebbek, de gyakran visszatérő elem, mind zeneileg, mind a szövegben a fekete és a fehér kultúra közötti határok döngetése: a Girl Is Mine-ban egy fekete és egy fehér férfi küzd ugyanannak a lánynak a kegyeiért – ez akkoriban még képes volt kedélyeket felborzolni; a Beat It egyaránt “fekete R&B” és “fehér rock”; a Wanna Be Startin’ Somethin’ segítségével pedig egy afrikai kántálás (“Mama Se Mama Sa Mama Macosa”) került a slágerlisták élvonalába.

A megjelenést egy közjáték hátráltatta: az első mixelés olyan gyatrára sikerült, hogy a fáma szerint Michael sírva is fakadt a végeredmény hallatán. Az egészet újra kellett mixelni, hogy olyan állapotba kerüljön, amely elégedettséggel töltötte el őt és csapatát.

A Thriller végül 1982. november 30-án jelent meg, de első heteiben még nem lehetett sejteni azt az elsöprő sikert, amellyé később fokozatosan épült fel: a 11. helyen indított a Billboard album slágerlistáján, amely abban az időben ugyan nem számított rossznak, de kiemelkedőnek sem. Az első kislemez a Paul McCartney-val énekelt pop duett, a Girl Is Mine, a második helyig tudott felkapaszkodni a kislemez listán. Az, hogy ez a dal volt az album első kislemeze taktikai húzás volt: így akarták elérni, hogy az albumra a fehér rádióállomások is odafigyeljenek és ez be is jött. Amikor a második kislemez a Billie Jean megjelent, az előkészített terepen nyitott fülekre talált mind a fekete, mind a fehér rádióállomásokon. És ez volt az a dal, amely felhúzta az albumot a slágerlista első helyére. De ez még csupán az őrület kezdete volt.

A Billie Jeanhez 1983 januárjában videoklip (vagy ahogy Michael szerette hívni: kisfilm) is társult, amelyet eleinte nem akart játszani az MTV (Music Television) azzal az indokkal, hogy ők egy “rock csatorna”. Virágnyelven ez azt jelentette, hogy csak a fehérek által preferált zenét játszottak, R&B-t nem. Hogy végül is mitől voltak hajlandók megváltoztatni ezt a politikájukat arról többféle történet kering: a CBS elnöke, Walter Yetnikoff elmondása szerint meg kellett fenyegetnie őket azzal, hogy visszavonja tőlük a CBS összes videóját, amennyiben nem hajlandók játszani a Billie Jeant. Az MTV azonban ezt vitatja – az ő verziójuk az, hogy bár eleinte valóban úgy vélték a dal nem illik a csatorna “rock” imázsába, amikor kijött a videója, akkor igenis felismerték annak jelentőségét és emiatt, teljesen önszántukból kezdték azt el játszani.

Akárhogy is volt, a Billie Jean kiemelkedő igényességgel elkészített videoklipnek számított abban az időben. Az MTV korábban leginkább koncertfelvételeket, vagy roppant primitív videókat játszott, de amikor a Billie Jean megjelent, akkor a fiatal médium – a zenei videó – az énekes-táncos Michael Jacksonban végre megtalálta a tökéletes sztárját.

Michael így vallott Moonwalk című önéletrajzában arról, hogy mi sarkallta arra, hogy paradigmaváltást hozzon a zenei videók világába: “Akkoriban néztem, hogy az emberek mit csinálnak a videóval és nem értettem, hogy sok miért tűnik annyira primitívnek és gyengének. Láttam, hogy a srácok hogyan nézik és fogadják el az unalmas videóklipeket csak mert nem volt alternatíva.” [2]

A Billie Jeant nem sokára követte a Beat It, amely ugyancsak első helyezést ért el a slágerlistán, s a két dal egy időben egyszerre volt bent az első ötben. A Beat It-hez szintén egy azóta legendás zenei videó társult, amely a bandaháborúkról szólt. Míg a Billie Jean-ben Michael egyedül táncolt, itt Michael Peters koreográfus vezetésével (a videóban ő a fehér ruhás bandavezér) csoportos koreográfiát készített, s ez szintén trendet indított el a zenei videókban.

Michael a Motown 25-ön

Michael a Motown 25-ön

A Thriller körüli mánia még magasabb fokozatba váltott, amikor 1983 május 16-án az amerikai televízió bemutatta a Motown lemeztársaság 25. évfordulójára szervezett gálaműsort, amelyben Michael Jackson először testvéreivel adott elő egy egyveleget a Jackson 5 régi dalaiból, majd a Billie Jean előadása közben először mutatta be azóta inkonikussá vált táncmozdulatainak egy sorát – köztük a moonwalkot. Nem beszélve a védjegy ruhadarabokról: a fedóráról, a flitteres felsőről, a fél pár flitteres kesztyűről és a flitteres zoknikról (bár ez utóbbi kettőt már a ’70-es évek vége óta viselte koncerteken, de csak ezen előadás után vált széles körben ismertté). Az adást csaknem 50 millióan nézték, ami a legnagyobb közönség volt, amit addig zenei program valaha is vonzott Egyesült Államokban.

De még ezt is lehetett fokozni, amikor 1983 novemberében megjelent a John Landis által rendezett csaknem negyedórás Thriller című videó.  “Az MTV történetében először értünk el kiugró nézettséget. Akkoriban 1,2-es átlagos huszonnégyórás nézettséggel rendelkeztünk, de minden alkalommal, amikor a Thrillert játszottuk a mutató felugrott 8-ra vagy 10-re. Sok mindent megtanultunk a programozásról.” [3] – nyilatkozta 2006-ban az MTV egyik alapítója, Les Garland.

Michael ezt a kisfilmet saját zsebből finanszírozta és hogy az árát behozzák piacra dobtak egy a készítéséről szóló videokazettát Making of Michael Jackson’s Thriller címmel, amely 9 millió példányban kelt el.  A Thriller videó mai napig gyakran végez az élen a minden idők legjobb videóiról szóló szavazásokon.

Az albumról a Wanna Be Startin’ Somethin’, a Human Nature és a P.Y.T. jelent még meg kislemezként, ám ezek videó nélkül. Így is mind bejutott az első tízbe az amerikai slágerlistán. Az album kilenc dalából tehát hét (minden, amit kislemezen kiadtak) Top 10-es sláger volt! Ilyen sem történt még korábban a zenetörténelemben.

“Egy olyan lemezipar számára, amely megrekedt a punk romjai és a a szinti pop sikkes régiói közti határon a Thriller a bizalom visszaállítását jelentette, egy megújulást. Hatása a hallgatókra, különösen a fiatalabbakra, közelebb állt egy kinyilatkoztatáshoz. A Thriller visszahozta a fekete zenét a főáram rádiózásába ahonnan gyakorlatilag száműzték a “korlátozó speciális formátumú programozást” követően, amelyet a ’70-es évek közepén vezettek be. A hallgatók nagyobb hangsúlyt fektethettek a popra és visszafoghatták heavy metal diétájukat a legfürgébb soul egy adagjával.” [4] – írta Jay Cocks a Time magazin 1983. december 26-ai számában.

Az album nemcsak Jackson lemezcégének, a CBS-nek hozott fellendülést, hanem az egész amerikai lemeziparnak – a korábbi évek recessziója felvirágzásba fordult. “A Thriller kisugárzása az egész zeneiparnak a legjobb évét hozta meg 1978 óta, amikor körülbelül 4,1 milliárd dolláros bevételre tett szert.” [5] – írta Cocks egy másik cikkében 1984 márciusában. Magát Jacksont így jellemezte: “Lemezek, a rádiók és a rock videók sztárja. A zeneipar egyszemélyes mentőcsapata. Dalszerző, aki egy évtizedre meghatározta a ritmust. A legjobb lábú táncos az utcán. Énekes, aki átvág minden ízlés, stílus és bőrszín jelentette határon.”

Társadalmi, kultúrtörténeti szempontból az album legfontosabb öröksége a faji korlátok lebontása volt a könnyűzenében és az a tény, hogy utat nyitott más fekete művészek számára is az MTV-be, valamint visszavezette a fekete zenét a főáramba. (Például Prince 1999 című dala sikertelenül próbálta meghódítani a slágerlistát a Thriller előtt. A Thriller sikere után ismét kiadták egy videoklippel, amelyet immár játszott az MTV és ekkor vált sikeressé, amit aztán további sikerek követtek.)

L.A. Reid, a neves producer, az Island Def Jam lemeztársaság elnöke így emlékezett vissza a Thriller korszakra 2009-ben: “Hirtelen – a történelem során először – a zenének nem volt többé színe. [Jackson] túl jó volt ahhoz, hogy elutasítsák. Túl jó volt ahhoz, hogy beskatulyázzák és a zenéjének nem volt színe. Akár rock, akár pop, akár R&B volt – akármi is volt – Michael dacolt a kategorizálással azzal az albummal. Ennek eredményeképpen tényleg lebontotta a faji korlátokat.” [6]

Beatlem

“Beatlemánia volt, csak annál sokkal koncentráltabb…” – Michael Jackson Londonban, 1984

Az album nemcsak az Egyesült Államokat hódította meg, hanem az egész világot. A hagyományos nyugati zenei piacok mellett Jacksonnak hatalmas rajongótábora alakult ki Ázsiában és Afrikában is.

Vogel, Man In The Music: “A Thriller jelenség nemcsak Jackson zenei eladási adatairól szólt: képek, hangok és események egy teljes kulturális hálója volt, amelyek az élet kitörölhetetlen részeivé váltak a ’80-as években: a klasszikus előadás a Motown 25-ön, amely egy generáció képzelőerejét ragadta meg, az úttörő zenei videók, amelyek forradalmasították az akkor kibontakozóban lévő művészeti formát (és hálózatot); az égési baleset a Pepsi reklám forgatása közben, amely olyan széleskörű aggodalmat váltott ki, hogy az Egyesült Államok elnöke lapot küldött neki a jókívánságaival. Az egyedülálló védjegyek sora: a fél pár kesztyű, a fedóra, a piros bőrdzseki, a fekete nadrág a fehér zoknival, a rúgások, forgások és lábujjhegyre állások, a moonwalk, a koreografált táncok, a megformázott arc, a pilóta napszemüveg és a Jheri curl frizura. A ’80-as évek elején bárhová néztünk Jackson jelenléte megtalálható volt a reklámokban, a videókban, a magazinokban, a posztereken, a pólókon, sőt még a játékbabákban is. Jackson lenyűgöző, titokzatos személyisége csak fokozta a vonzerőt. Bárhová is ment a rajongók számára olyan aurát vitt magával, mintha csak épp most lépett volna ki az egyik zenei videójából teljes kosztümben és karakterben. A hatás elképesztő volt azok számára, akik személyesen látták, s ez gyakran a hisztériával határos káoszhoz vezetett. Beatlemánia volt, csak annál sokkal koncentráltabb, mivel Jackson egy ember volt, nem négy és ritkán jelent meg a nyilvánosság elött. Az énekes a közönség és a média számára egyaránt végtelenül érdekfeszítő volt. Félénk volt, egy gyermeki remete, aki encinói otthonát miniatűr Disneylandé változtatta; ő volt a titokzatos fiatalember, aki felvillanyozta a közönséget, de amikor díjakat vett át, akkor alig hallható suttogással beszélt. Egy szexuálisan kettős Jehova tanúja volt, akinek erkölcsi tisztasága állandó feszültségben állt szenvedélyes, lüktető táncával.” [1]

Az albummal együtt az album borítója is ikonikussá vált, amelyet azóta sokan reprodukáltak. A borító fotóját Dick Zimmermann készítette. Jackson egyébként a fotós öltönyében látható a képen, miután az jobban tetszett neki, mint a stílustanácsadója által aznap rendelkezésre bocsátott darabok.

A Thriller album összesen 80 hetet töltött a Billboard albumlistájának első tíz helyezettje között – ebből 37 hetet az első helyen. Minden jelentős zenei piaccal rendelkező országban első helyezett lett. 1984 februárjára minden idők legnagyobb példányszámban eladott albumává vált és ezt a pozícióját azóta is tartja. Az Egyesült Államokban 33-szoros platinalemez – ez 33 millió eladott albumnak megfelelő egységet jelent. (Azért kell így fogalmazni, mert haladva a korral 2016-tól a RIAA beleszámolja a streamelést is egy album tanúsításába. Egy album dalainak 1500 lejátszása meghatározott stream szolgáltatókon jelent 1 eladott albumot.) Világviszonylatban legalább 65-67 millióra becsülik az album eladási példányszámát.

Az album 2008-ban bekerült a Grammy Hall of Fame-be. Ugyanabban az évben az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára beválasztotta a Nemzeti Lemezregiszterbe, amely a kulturálisan legjelentősebbnek tartott zenei albumokat tartalmazza. Maga a Thriller videó pedig az első zenei videó volt, amelyet a Kongresszusi Könyvtár beválasztott a Nemzeti Filmregiszterbe.

A Thriller 1984-ben nyolc Grammy-díjat kapott. Ezek a következők:

Az év albuma: Thriller (Quincy Jones – producer, Michael Jackson – producer és művész)
Az év felvétele: Beat It (Quincy Jones – producer, Michael Jackson – producer és művész)
A legjobb férfi R&B vokális előadás: Michael Jackson a Billie Jean című dalban
A legjobb R&B dal: Michael Jackson (mint dalszerző) a Billie Jean című dalért
A legjobb férfi rock vokális előadás: Michael Jackson a Beat It című dalban
A legjobb férfi pop vokális előadás: Michael Jackson a Thriller című dalban
Az év producere nem klasszikus zenei albumon: Quincy Jones és Michael Jackson a Thriller című albumon
A legjobb hangmérnöki munka nem klasszikus lemezen: Bruce Swedien a Thriller című albumon

Jól tükrözi a Thriller-mániát az a tény is, hogy az 1984-es Grammy díjátadó ünnepséget 43,8 millióan nézték az Egyesült Államokban, ami a mai napig fennálló rekord a Grammy díjátadók nézettségét illetően.

Ezenkívül nyolc American Music Awardot és három MTV Video Music Awardot is kapott Michael az albumért.

American Music Awards:

Kedvenc férfi pop/rock művész: Michael Jackson
Kedvenc pop/rock album: Thriller – Michael Jackson
Kedvenc pop/rock kislemez: Billie Jean – Michael Jackson
Kedvenc pop/rock videó: Beat It – Michael Jackson (ebben a kategóriában a Billie Jeant is jelölték)
Kedvenc férfi soul/R&B művész: Michael Jackson
Kedvenc soul/R&B album: Thriller – Michael Jackson
Kedvenc soul/R&B videó: Beat It – Michael Jackson (ebben a kategóriában a Billie Jeant is jelölték)
Ezenkívül Michael Jackson kapta az úgynevezett Award of Meritet is.

MTV Video Music Awards:

A legjobb előadás egy videóban: Michael Jackson – Thriller
A legjobb koreográfia egy videóban: Thriller (Michael Jackson és Michael Peters mint koreográfusok)
Közönségdíj: Michael Jackson – Thriller

A Thriller 2001-es speciális kiadásának bizonyos példányai ezzel az alternatív borítóval jelentek meg

A Thriller 2001-es speciális kiadásának bizonyos példányai ezzel az alternatív borítóval jelentek meg

Az albumot 2001-ben újramaszterelték (Special Edition), akárcsak az Off the Wallt, a Bad-et és a Dangerous-t. Ez a speciális kiadás bónuszként tartalmazza a Someone In The Dark című dalt, amely eredetileg az E.T. the Extra-Terrestrial meselemezen jelent meg, a Billie Jean 1981-es demóját, Vincent Price – az eredeti albumon megjelentnél hosszabb – verselését a Thriller című dalból, a Carousel című dalt, amely lemaradt a Thriller eredeti változatáról, valamint rövid interjúkat Quincy Jones-szal és Rod Tempertonnal. 2008-ban megjelent az album 25. évfordulós ünnepi kiadása is Thriller 25 címmel – ezzel külön bejegyzésben foglalkozunk.

Ajánlott cikk a Billboard magazintól, amely kiválóan bemutatja a Thriller-jelenséget: Michael Jackson Thrillerje 30 éves: Hogyan változtatta meg egy album a világot?

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Wanna Be Startin’ Somethin’ Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
2. Baby Be Mine Rod Temperton Quincy Jones
3. The Girl Is Mine (with Paul McCartney) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
4. Thriller Rod Temperton Quincy Jones
5. Beat It Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
6. Billie Jean Michael Jackson Michael Jackson, Quincy Jones
7. Human Nature Steve Porcaro, John Bettis Quincy Jones
8. P.Y.T. (Pretty Young Thing) James Ingram, Quincy Jones Quincy Jones
9. The Lady In My Life Rod Temperton Quincy Jones

A 2001-es Special Edition-ön a fentieken túl szerepel még:

Ssz. Dal Dalszerző
10. Quincy Jones Interview #1
11. Someone in the Dark Alan Bergman, Marilyn Bergman, Rod Temperton
12. Quincy Jones Interview #2
13. Billie Jean (Home Demo from 1981) Michael Jackson
14. Quincy Jones Interview #3
15. Rod Temperton Interview #1
16. Quincy Jones Interview #4
17. Voice-Over Session from Thriller (Vincent Price’s rap) Rod Temperton
18. Rod Temperton Interview #2
19. Quincy Jones Interview #5
20. Carousel Michael Sembello, Don Freeman
21. Quincy Jones Interview #6

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Hot Street, She’s Trouble, Nightline. A The Lady In My Life eredetileg hosszabb volt, mint ami az albumon megjelent, de hely hiányában lerövidítették.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 1.
Spanyolország: 1.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 67 millió

Ebből

  • USA: 33 millió
  • Egyesült Királyság: 4,2 millió
  • Brazília: 1,3 millió
  • Japán: 1,7 millió
  • Kanada: 2,4 millió
  • Franciaország: 2,4 millió
  • Mexikó: 1,6 millió
  • Németország: 1,5 millió
  • Hollandia: 800 ezer
  • Ausztrália: 1,2 millió
  • Argentína: 500 ezer

Források:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[2] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)
[3] Why It Took MTV So Long to Play Black Music Videos (JET magazin, 2006. október 9.)
[4] Jay Cocks – Sing a Song of Seeing (TIME magazin, 1983. December 26.)
[5] Jay Cocks – Why He’s a Thriller (TIME magazin, 1984. március)
[6] Ann Curry – Interjú L.A. Reiddel (NBC, 2009. június 26.)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)