Valamennyi bejegyzés

825 millió dollárt “keresett” idén Michael Jackson

A Forbes magazin idén is közzétette az évben a legnagyobb bevételt hozó halott hírességek listáját, amin ismét Michael Jackson az első, amint halála óta csaknem minden évben (egyedül 2012-ben taszította le a második helyre az előző évben elhunyt barátja, Elizabeth Taylor).

Idén persze MJ elsősége várható is volt, mivel MJ hagyatékkezelője 750 millió dollárért eladta a Sony-nak a Sony/ATV katalógus MJ-re eső 50%-át, így az MJ neve mellett feltüntetett 825 millió dollárban ez is benne van. Azonban ha ezt a tételt levonnánk, 75 millió dolláros bevétellel még akkor is első lenne.

Idén több neves híresség elhunyt, akik közül Prince és David Bowie is feliratkozott a Forbes listájára. Előbbi az ötödik, utóbbi a tizenegyedik helyen. Mégsem ők hozták a legnagyobb bevételt az idén elhunyt hírességek közül, hanem Arnold Palmer golfjátékos, aki 40 millió dolláros bevétellel harmadik a listán. A többiek a korábbi évek listáin is rendszeresen jelen voltak.

Ami egyébként az élő celebeket illeti, közülük Taylor Swift hozta a legtöbbet a konyhára 170 millió dolláros bevételével, őt a One Direction fiúegyüttes követi (110 millió dollár), majd James Patterson író (95 millió dollár).

A Forbes idei 13-as kereseti listája

1. Michael Jackson (zenész, szórakoztatóművész) 825 millió dollár
2. Charles Schulz (rajzfilm készítő) 48 millió dollár
3. Arnold Palmer (golfozó) 40 millió dollár
4. Elvis Presley (zenész, szórakoztatóművész) 27 millió dollár
5. Prince (zenész, szórakoztatóművész) 25 millió dollár
6. Bob Marley (zenész, szórakoztatóművész) 21 millió dollár
7. Theodor “Dr. Seuss” Geisel (író, költő, képregény készítő) 20 millió dollár
8. John Lennon (zenész, szórakoztatóművész) 12 millió dollár
9. Albert Einstein (fizikus) 11,5 millió dollár
10. Bettie Page (fotómodell) 11 millió dollár
11. David Bowie (zenész, szórakoztatóművész) 10,5 millió dollár
12. Steve McQueen (színész) 9 millió dollár
13. Elizabeth Taylor (színésznő) 8 millió dollár

Forrás: http://www.forbes.com/sites/zackomalleygreenburg/2016/10/12/the-highest-paid-dead-celebrities-of-2016/#d71fd558d2e1

2015-ben is Michael Jackson az év legjobban jövedelmező halott híressége

Amint halála óta majdnem minden évben, idén is Michael Jackson vezeti az év legnagyobb bevételét hozó halott hírességek listáját a Forbes magazin kimutatása alapján. (Az első helyet MJ csak 2012-ben vesztette el, amikor az abban az évben elhunyt Elizabeth Taylor volt az első.)

Tavaly óta egyébként alig történt változás a listán. Ezek a változások: helyet cserélt Bob Marley és Elizabeth Taylor, valamint Bettie Page és Theodor Geisel. Felkerült a listára a 2013-ban elhunyt színész Paul Walker, viszont lekerült róla Bruce Lee.

Az idei lista:

1. Michael Jackson (zenész, szórakoztatóművész) 115 millió dollár
2. Elvis Presley (zenész, szórakoztatóművész) 55 millió dollár
3. Charles Schulz (rajzfilm készítő) 40 millió dollár
4. Bob Marley (zenész, szórakoztatóművész) 21 millió dollár
5. Elizabeth Taylor (színésznő) 20 millió dollár
6. Marilyn Monroe (színésznő) 17 millió dollár
7. John Lennon (zenész, szórakoztatóművész) 12 millió dollár
8. Albert Einstein (fizikus) 11 millió dollár
9. Paul Walker (színész) 10,5 millió dollár
10. Bettie Page (fotómodell) 10 millió dollár
11. Theodor Geisel (író, költő, képregény készítő) 9.5 millió dollár
12. Steve McQueen (színész) 9 millió dollár
13. James Dean (színész) 8,5 million dollár

Forrás: http://www.forbes.com/sites/zackomalleygreenburg/2015/10/27/the-13-top-earning-dead-celebrities-of-2015/2/

Brit Tanács: Michael Jackson az elmúlt 80 év legnagyobb pillanatai között

A British Council (Brit Tanács) egy nemzetközi oktatási és kulturális projektekkel foglalkozó intézmény, amely idén 80 éves. Ebből az alkalomból összeállítottak egy listát az elmúlt 80 év 80 legnagyobb pillanatáról. A listát első körben 25 eminens tudós, technológiai szakember, akadémikus, művész, író, televíziós személyiség és vezető politikus véleménye alapján állították össze, majd pedig 10 ezer embert kérdeztek meg róla és ennek alapján alakult ki a végső sorrend.

A lista nekünk itt azért érdekes, mert a 49. helyére felkerült Michael Jackson is:

 

#49
Az amerikai énekes Michael Jackson (1958-2009) életének és zenéjének hatása.

A dolog még inkább megtisztelő, ha figyelembe vesszük, hogy a listán nincs rajta más pop vagy rock sztár – még Elvis Presley vagy a Beatles sem. Brit listáról lévén szó különösen utóbbi hiánya feltűnő. (Bár, a British Council nemzetközi oktatási és kulturális ügyekkel foglalkozik – lehet, hogy pont ezért nem kerülhetett fel a brit Beatles. Ezt nem tudom.) Az egyetlen másik pop-rock zenéhez kapcsolódó esemény a listán az 50. helyen megtalálható 1985-ös és 2005-ös Live Aid jótékonysági koncertek.

A lista első helyére a Világháló feltalálása, a második helyre a penicillin tömegtermelési módszerének 1943-as felfedezése, a harmadikra pedig az otthoni számítógépek széles körű elterjedése került.

Forrás: http://www.britishcouncil.org/80moments/

Ismét Michael Jackson az év legnagyobb bevételét produkáló híressége

Van élet a halál után. Legalábbis ami a legikonikusabb sztárok és hírességek keresőképességét illeti. A Forbes magazin minden évben elkészíti a legjobban kereső hírességek listáját – s külön a legjobban kereső halott hírességekét is. Ez már csak amiatt is indokolt, mert egyes hírességek még holtukban is nagyobb bevételt generálnak, mint élő társaik. Így van ez idén is, amikor is a legjobban kereső halott hírességek listáját Michael Jackson vezeti 140 millió dolláros bevétellel, míg az élő hírességek hasonló listájának az élén Beyoncé áll 115 millió dolláros bevétellel.

Michael egyébként 2009-ben bekövetkezett halála óta csak egyszer, 2012-ben, vesztette el a vezető helyet a nem élő hírességek ezen listáján, akkor éppen jó barátja Elizabeth Taylor abban az előző évben (2011-ben) bekövetkező halála miatt, aki így ideiglenesen átvette a vezető helyet. Taylor továbbra is jól teljesít, 25 millió dolláros bevétellel idén negyedik lett.

A második helyet Elvis Presley foglalja el 55 millió dollárral, míg a harmadik helyet a rajzfilm készítő Charles Schulz 40 millió dollárral.

Íme a teljes lista:

1. Michael Jackson (zenész, szórakoztatóművész) 140 millió dollár
2. Elvis Presley (zenész, szórakoztatóművész) 55 millió dollár
3. Charles Schulz (rajzfilm készítő) 40 millió dollár
4. Elizabeth Taylor (színésznő) 25 millió dollár
5. Bob Marley (zenész, szórakoztatóművész) 20 millió dollár
6. Marilyn Monroe (színésznő) 17 millió dollár
7. John Lennon (zenész, szórakoztatóművész) 12 millió dollár
8. Albert Einstein (fizikus) 11 millió dollár
9. Theodor Geisel (író, költő, képregény készítő) 9 millió dollár
=9. Bruce Lee (harcművész, színész) 9 millió dollár
=9. Steve McQueen (színész) 9 millió dollár
=9. Bettie Page (fotómodell) 9 millió dollár
13. James Dean (színész) 7 millió dollár

Forrás: http://www.forbes.com/sites/dorothypomerantz/2014/10/15/michael-jackson-tops-forbes-list-of-top-earning-dead-celebrities/

Hogyan vette meg Michael Jackson a Beatles katalógust?

Az alábbi kivonat részlet Zack O’Malley Greenburg Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyvéből:

Az 1980-as évek közepén néhány havonta egyszer összegyűlt Amerika legokosabb üzletemberei közül néhány, hogy pénzügyi stratégiát tervezzen egy milliárd dolláros szórakoztatóipari konglomerátumnak. Ennek az informális befektetési tanácsnak a tagja volt David Geffen, aki addigra már elindított több lemeztársaságot és később ő lett Hollywood egyik leggazdagabb embere miután megalapította a DreamWorks Stúdiót; John Johnson, aki az Ebony magazin alapítója és ő volt az első fekete ember, aki felkerült a Forbes magazin 400 leggazdagabb amerikait tartalmazó listájára; John Branca, aki azóta tucatnyi a Rock and Roll Hall of Fame-be tartozó művész pénzügyeit kezelte, beleértve a Beach Boyst, a Rolling Stonest és Michael Jacksont, a Pop Királyát, aki a testület elnöke volt – és kifürkészhetetlen az elmaradhatatlan napszemüvegében.

A kérdéses szórakoztatóipari vállalat részvényeivel sohasem kereskedtek a New York-i tőzsdén. Noha igazából kevesen tekintenék ezt tényleges vállalatnak, multinacionális termékeit milliárdok fogyasztották az elmúlt évtizedekben. Ha a szervezetet hivatalosan bejegyezték volna akkor hívhatták volna Michael Jackson Rt-nek.

1985-ben ez a konglomerátum a legjelentősebb vásárlását vitte véghez: az ATV-ét, amely magában foglalta a Beatles értékes kiadói katalógusát. Ennek része volt az együttes legtöbb nagy slágerének a szerzői joga, beleértve a Yesterdayt, a Come Togethert, a Hey Jude-ot és több száz más dalt. A katalógust később egyesítették a Sony-éval és így jött létre a Sony/ATV, amely jelenleg több, mint kétmillió dalt felügyel olyan művészektől, mint Eminem vagy Taylor Swift, s ezzel ez a világ legnagyobb zenei kiadó vállalata.

Hónapokkal az üzlet nyélbe ütése előtt azonban egy befektetői bizottsági ülésen a vásárlás valószínűtlennek tűnt. A Michael Jackson Rt. komoly tárgyalásokat folytatott az ausztrál milliárdossal, Robert Holmes à Courttal, aki 40 millió dollár felett határozta meg az árat – s ez nézeteltérésekhez vezetett Jackson belső köreiben arról, hogy hogyan tovább.

Mivel nem akart senkit felzaklatni Jackson nem szólt egy szót sem – amint azt gyakran tette a megbeszéléseken –, de ő már döntött. Írt valamit egy pénzügyi kivonat hátoldalára és odacsúsztatta Brancának az asztal alatt.

Ez állt rajta: „John, kérlek, ne alkudozzunk. Nem akarom elveszíteni az üzletet… EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM.”

Néhány hónappal később Jackson megvette az ATV-t 47,5 millió dollárért. Ma a Sony/ATV körülbelül 2 milliárd dollárt ér – Jackson hagyatékkezelőjén keresztül Jackson örökösei még mindig fele arányban tulajdonosai ennek a közös vállalatnak. Nem ez lenne a helyzet, ha Jackson és csapata nem manőverezett volna okosan és állhatatosan. Ez a hihetetlen történet több, mint negyed évszázaddal ezelőtt kezdődött az Egyesült Királyságban egy híres lovag és egy hamarosan királlyá váló illető közötti találkozással.

Egy este 1981-ben Paul McCartney otthonában London mellett az egykori Beatle átnyújtott Michael Jacksonnak egy mappát. Benne mindazoknak a daloknak a listája állt, amelyeknek a kiadói jogát McCartney birtokolta. Miután a saját dalszerzői katalógusának a nagy részét hagyta kicsúszni a kezei közül fiatal korában, elkezdett szerzői jogokat vásárolni éveken át.

”Ezt csinálom én. Megvettem Buddy Holly katalógusát, a Broadway katalógust.” – mondta McCartney a fiatal énekesnek. „Itt van kinyomtatva mindazoknak a daloknak a névsora, amelyeket birtokolok.” Jacksont ez lenyűgözte. Ő is el akarta kezdeni ugyanezt csinálni és a vállalkozói ösztöne rögtön működésbe lépett. „Paul és én mindketten a saját kárunkon tanultuk meg az üzletet és a kiadói jogok és jogdíjak fontosságát és a dalszerzés méltóságát.” – írta Jackson az önéletrajzában.

Amikor visszatért Kaliforniába egy irigylésre méltó problémával találta magát szembe. 1980-ban 9 millió dollárt keresett és egy halom pénzen ült, ami befektetésre vált. Az infláció az 1980-as évek elején féktelen volt, ami azt jelentette, hogy a felhalmozott készpénz gyorsan veszített az értékéből. Röviden: találnia kellett valami arra érdemes helyet arra, hogy leparkolja a Michael Jackson Rt. tartalékait.

A könyvelői hoztak neki pár ingatlan befektetési lehetőséget, de egyik sem izgatta fel annyira, hogy bármit is vegyen. Dalokat akart venni. Az ügyvédje, John Branca (aki jelenleg Jackson hagyatékkezelőjét vezeti) elkezdett beszélni emberekkel a kiadói üzletben, hogy megtudja mit árulnak. Az egyik első beszélgetését a dalszerző Ernie Marescával folytatta, akinek két nagy rock dala volt eladó: a Runaround Sue és a The Wanderer. Amikor Branca ezt elmondta Jacksonnak az énekes nem ismerte ezeket a dalokat. Az ügyvéd adott a kliensének egy szalagot és azt mondta neki, hogy hallgassa meg őket. Néhány nappal később Jackson visszahívta: „Meg kell szerezned ezeket a dalokat!” – mondta. „Egész hétvégén táncoltam rájuk.”

Így Branca és Jackson elkezdett bevásárolni. Vettek egy kisebb katalógust, ami tartalmazta a 1-2-3-t, egy 1960-as évekbeli soft rock szerelmes dalt Len Barry-től, az Expressway to Your Heart című Gamble and Huff kompozíciót, amelyet 1967-ben jelentetett meg a Soul Survivors és a Cowboys to Girls-t, egy 1968-as Intruders slágert, amelyet ugyanaz a duó komponált. Ha Jackson nem ismert egy dalt, akkor Branca küldött neki egy felvételt; ha az énekes beleszeretett, akkor áldását adta a vásárlásra.

Karen Langford, Jackson régi munkatársa emlékszik, hogy egyszer ebben az időszakban ott ült Jacksonnal és arról beszélgettek, hogy mely minden idők legnagyobb dalait lenne jó birtokolni (gyakran említette a Beatles, Elvis és Ray Charles dalait, többek között). Néha tesztelte Langfordot azzal, hogy elénekelt egy részletet egy dalból és megkérdezte mi a címe és ki az előadó. Már akkor olyan céljai voltak a tulajdonlásban, amit az ő korában csak kevesen tudtak elképzelni.

„Ő akart a világ első számú kiadója lenni.” – mondja Langford – „És… ez sokféle formában előjött, de a célja mindig az volt, hogy első számú legyen, megszerezni azt a Nr. 1. helyet. A legnagyobbnak, a legjobbnak lenni.”

Amit az énekes nagyon akart az Berry Gordy Jobete katalógusa volt, amely a Motown legnagyobb slágereinek legtöbbjét tartalmazza, beleértve a Jackson 5 dalait is. Gordy azt mondja, hogy Jackson „versenyképes” árat kínált neki egy ponton, de a Motown főnöke nem állt készen arra, hogy eladja – és nem is tette, amíg az EMI nem fizetett neki 132 millió dollárt a katalógusa feléért 1997-ben.

De amikor megfigyelte Gordy hogyan menedzseli a kiadói érdekeit az valamit lángra lobbantott Jacksonban. „Megcsípte a bogár.” – mondja Gordy – „És ez arra késztette, hogy valami még nagyobbat akarjon csinálni.”

***

„Michael,” – kezdte Branca szemérmesen egy találkozón 1984 szeptemberében – „azt hiszem hallottam, hogy eladó egy katalógus”.

„Melyik az?”

„Az ATV.”

„Igen, és az mi?”

„Nem is tudom, van egy pár szerzői jog benne. Mindjárt eszembe jut…” – mondta Branca, miközben a hatás kedvéért szünetet tartott. Aztán elkezdett sorolni egy pár címet: Yesterday, Come Together, Penny Lane és Hey Jude.

„A Beatles?!” – kiáltott fel Jackson.

Az egyetlen probléma: a katalógus a milliárdos Robert Holmes à Courté volt, az üzleti élet egy ausztrál kalózáé, aki ismert volt acélos türelméről, az iránti hajlamáról, hogy az utolsó pillanatban kihátráljon üzletekből és olyan szintű makacsságáról, amely felveszi a versenyt bármely rocksztáréval. Volt jó pár más kérője is az ATV ügyében, beleértve a milliárdos ingatlanfejlesztőt, Samuel LeFrakot, a Virgin Records alapítóját Richard Bransont, valamint Marty Bandiert és egy másik kiadót igazgató Charles Koppelmant (Bandier-t a Sony/ATV 2007-ben szerződtette és jelenleg is a vállalat vezérigazgatója).

Holmes à Court számára kevés dolog okozott nagyobb örömöt, mint egy kimerítő üzleti tárgyalás. Különösen nagy örömét lelte abban, ha túlbuzgó amerikaiakkal játszadozhatott. („Azt akarják, hogy az ő szabályaik szerint játsszam.” – mondta egyszer Egyesült Államokbeli társairól. „A vietkongok nem játszottak a szabályok szerint és nézd meg mi történt.”) Mindez nem számított Jacksonnak. Az instrukciói Brancának: „Meg kell szerezned nekem azt a katalógust.”

Az ügyvéd emlékszik az ezt követő hektikus napokra. Az első feladat: beszélni Paul McCartney-val és Yoko Onóval, akik mindketten Jackson barátai voltak. John Lennon özvegyeként Ono felügyelte Lennon hagyatékát és azt pletykálták, hogy mutat némi érdeklődést aziránt, hogy McCartney-val közösen tegyen egy ajánlatot az ATV-re. Jackson remélte, hogy nem kerül sor ütközetre.

„Felhívtam Yokót.” – emlékszik vissza Branca. „És azt mondtam: ’Michael megkért, hogy hívjalak fel és megtudjam, hogy licitálsz-e az ATV Music-ra, amely birtokolja az összes Beatles dalt.”

„Nem, nem licitálunk.”

„Nem?”

„Nem, nem. Ha megvennénk, akkor Paullal kellene viaskodnunk.” – válaszolta Ono. „Kész cirkusz lenne. Miért?”

”Mert Michaelt érdekli a dolog.”

„Ó, az csodálatos lenne. Inkább legyen Michael kezében, mint valami nagyvállalatéban.”

(Amikor Onót harminc évvel később megkérdezték erről a párbeszédről – egy rövid interjú keretében egy tüntetésen a New York-i ABC Carpet & Home előtt – azt mondta, hogy nem folytatott „komplex beszélgetést” senkivel Jackson csapatából, de bővebben nem fejtette ki.)

Branca azt mondja, hogy a következő lépés az volt, hogy beszéljen John Eastmannal, Paul McCartney ügyvédjével és sógorával (ő képviselte az énekest és a saját apját, Lee Eastmant is, aki még a Beatles feloszlása előtt kezdett együtt dolgozni McCartney-val). Branca elmondása szerint Eastman azt mondta, hogy McCartney-t nem érdekli a dolog, mert a katalógus „túl drága”. Ez volt az egyik oka annak, hogy sem Branca, sem Bandier nem hitte, hogy McCartney kipengetne érte ennyi pénzt.

Noha az ATV értékének kétharmadát a Beatles dalai tették ki, de a maradék egyharmadot McCartney nem akarta: több ezer más kompozíció szerzői joga, egy hangeffektus könyvtár, sőt még némi ingatlan is. „Paul hozzáállása sokkal, sokkal inkább pénzügyi jellegű volt.” – mondja Bandier. Joe Jackson (Michael apja – a ford.) hozzáteszi: „Michael csak egy dolog miatt vette meg azt a katalógust: mert eladó volt! [McCartney és Ono] is megvehették volna. De nem tették.”

Van egy művészi magyarázata is McCartney vonakodásának: „Sosem gondoltam, hogy Paul McCartney meg fogja venni, mert nagyon nehéz dolog valami alkotójának megvenni a saját alkotását.” – mondja Bandier. „Olyan lenne, mintha egy olyan képet, amin Picasso egy napig dolgozott, húsz évvel később megvenne 5 millió dollárért. Ez nem olyan dolog lenne, amit Paul megtenne.”

Branca egy 30 millió dolláros ajánlattal nyitott. De Holmes à Court többet akart, különösen mivel Bandiert, Koppelmant és pár más vevőt is még mindig érdekelte az ATV. Novemberre Jackson felhatalmazta Brancát arra, hogy emelje meg az ajánlatát 40 millió dollárra. John Johnson kivételével Jackson tanácsadói – még a zeneipari igazgatók, David Geffen és Walter Yetnikoff is – úgy gondolták, hogy az énekesnek elment az esze.

Utóbbi megmondta Jacksonnak, hogy hibát követ el és inkább maradjon annál, hogy csak művész. „Az volt a tanácsom.” – mondja a CBS egykori elnöke – „De ő nem értett velem egyet. Szerencsére.” Jacksonnak nem volt üzleti iskolai végzettsége és a cash flow multiplikátorok nem sokat jelentettek a számára. De óriási érzéke volt az érték iránt – és Branca személyében volt egy főhadnagya, aki képes volt segíteni neki abban, hogy kihozza ebből a legtöbbet.

„John volt a pénzügyi házmester és Michael ösztöneinek a végrehajtója.” – mondja a milliárdos Tom Barrack, aki élete során később dolgozott Jacksonnal. „Szóval Michael azt mondta: ’Wow, szerintem hihetetlen értéke lesz a Beatles daloknak idővel. Egészen őszintén szólva Michael nem tudta, hogy 12 millió dollárt, 18 millió dollárt vagy 25 millió dollárt érnek-e. Csak azt tudta és azt érezte meg helyesen, hogy idővel a szellemi termék sok pénzt fog érni.”

Jackson állandó refrénje az volt, hogy „Nem árazhatsz be egy Picassót… nem árazhatod be ezeket a dalokat, mert felbecsülhetetlenek. Ezek a valaha írt legjobb dalok.” Egy pénzügyi bizottsági ülésen Jackson megírta Brancának a fentiekben említett cetlit, amelyet az ügyvéd ma is az otthonában őriz: „EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM.”

John kérlek ne alkudozzun, nem akarom elveszíteni ezt az üzletet. Fogadjuk meg Johnson tanácsát. (Bal oldalt alul: "Azt mondta, hogy sok nagy üzletet veszített el így.") EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM. Michael Jackson"

Az említett cetli. Pontosan ez áll rajta: ATV. John kérlek ne alkudozzunk, nem akarom elveszíteni ezt az üzletet. Fogadjuk meg Johnson tanácsát.” (Bal oldalt alul: “Azt mondta, hogy sok nagy üzletet veszített el így.”) EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM. Michael Jackson”

Egy 45 millió dolláros ajánlat már elég jó volt ahhoz, hogy Jackson és Branca kapjon egy találkozót Londonban azon a télen, de Holmes à Court nem volt hajlandó maga elmenni. Mivel az üzletet még messze nem kötötték meg, ezért Branca is ugyanígy tett és maga helyett a kollégáját, Gary Stiffelmant küldte el. A két fél megállapodott egy őket nem kötő szándéknyilatkozatban és Jackson csapata elvégezte a 4000 dalos katalógus négy hónapig tartó felmérését.

Az ATV szerzői jogdíjainak átadásakor egy húsz fős csapat valami 900 órát töltött el azzal, hogy tüzetesen átvizsgálja a közel egymillió oldalt kitevő szerződéseket. Branca találkozott Holmes à Courttal New Yorkban áprilisban és kezet fogtak az üzletre. Néhány héten belül azonban a mogul kihátrált. Így aztán Jackson áldásával Branca küldött még egy levelet: fogadja el az utolsó, 47,5 millió dolláros ajánlatot vagy nem lesz üzlet.

Körülbelül abban az időben Branca megtudta, hogy Holmes à Court feltételesen odaígérte a katalógust Koppelmannak és Bandier-nek 50 millió dollárért. De ismerte a riválisait – és azokat a helyeket, ahonnan a pénzüket kapták. Történetesen a vállalatuk kapott egy jelentős kiadói előleget az MCA Recordstól, amelyet akkor Irving Azoff vezetett, aki ugyanakkor Jackson és testvérei konzulense is volt az akkori turnéjuk ügyében.

”Elmentem Irvinghez és azt mondtam: ’Hogy finanszírozhatod Charles-t és Marty-t? Michael ellen licitálnak és te Michael konzulánsa vagy.’” – emlékszik vissza Branca. „Visszavonta az ajánlatát és így az ő megállapodásuk kútba esett.”

Nem sokkal később Branca kapott egy hívást Holmes à Court egy kollégájától. El tudna-e menni Londonba véglegesíteni az üzletet? Megállapodtak a 47,5 millió dollárban. Jackson meghatalmazta Brancát, az ügyvéd New Yorkba repült, majd átszállt egy Nagy-Britanniába tartó Concorde-ra. Amikor azonban a repülőn volt észrevett két ismerős arcot, akik szintén Londonba tartottak: Bandiert és Koppelmant.

„Mit csinálsz odaát?” – kérdezte Bandier.

„Ó,” – mondta Branca – „csak üzletelek.”

Bandier is készen állt arra, hogy saját üzletet kössön. Még azután is, hogy Branca meggyőzte Azoffot, hogy visszavonja a támogatását, ő és Koppelman úgy gondolták, hogy össze tudnak kaparni annyi tőkét, hogy tegyenek egy 50 millió dolláros ajánlatot az ATV-re – és ehhez csak egy kis időt kell kérniük. Bandier így emlékszik vissza: „Tulajdonképpen azért mentünk Londonba, hogy véglegesítsünk egy formálisabb szerződést.”

Ő és Koppelman rájöttek, hogy Holmes à Courtot nem érdekelte a zenekiadás és egyszerűen csak meg akart szabadulni az ATV-től amilyen gyorsan csak lehetett. Nem a türelmére alapoztak vagy arra, hogy esetleg örömét lelheti egy kis üzleti sportban. De arra sem számítottak, amit Holmes à Court mondott nekik, amikor megérkeztek: hogy éppen átadni készül az ATV-t egy másik félnek, 2,5 millió dollárral kevesebbért, mint amit ők kínálnak.

Szemtől szembe Holmes à Courttal és közel ahhoz, hogy elveszítsék az üzletet, Bandier azonnal megemelte az ajánlatát további 500 ezer dollárral. De az ausztrált ez sem hatotta meg.

„Van egy aspektusa az üzletnek, amire ti srácok nem vagytok képesek.” – felelte – „Még pedig arra, hogy koncertet adjatok Perthben a kedvenc alapítványom javára.”

„Csinálhatunk egy jótékonysági koncertet.” – mondta Bandier, arra gondolva, hogy könnyen bevetheti a kapcsolatait és talán a pénzét, hogy bármilyen nagy művészt megszerezzen.

„Nem, nem, nem értitek.” – folytatta Holmes à Court – „Én ezt Michael Jacksonnak adom el.”

***

Odaillő módon Jackson a legnagyobb üzletét azzal pecsételte meg, hogy édesítőnek bedobott egy személyes megjelenést. Pedig nem volt könnyű szívesség: 15 órát kellett repülnie Los Angelesből Sydney-be, repülőt váltani és onnan további öt órát repülni Perthbe. De még egy csapat dingó sem akadályozhatta meg abban, hogy megszerezze a katalógusát.

Bandier később megtudta, hogy Jackson ajánlott egy másik kedvezményt is. Holmes à Court lányát Penny-nek hívták és hajlandó volt arra, hogy kivegye a Penny Lane című dalt az üzletből, hogy a milliárdos a lányának adhassa azt ajándékul. (Jackson cége továbbra is menedzselte a dalt a számára.) Ez nem kis engedmény.

„A Beatles bármelyik dala, amely a birtokodban van pénzt termel.” – mondja Bandier – „Csak valami kétszázötven van belőlük és mindenkinek megvan a maga kedvence ebből a kétszázötvenből. Hidd el, a Penny Lane népszerű dal.” De a döntő a perthi megjelenés volt. „Tudtuk, hogy mi nem tudunk holdsétálni, így nem volt több kérdés.” – emlékszik vissza Bandier – „Nem jött össze.”

Michael 1985-ös perthi látogatása, amelyre a Holmes à Courttal kötött szerződés kötelezte. Koncert helyett végül is azzal is megelégedett a milliárdos, hogy Michael megjelenjen a Channel 7 Telethon című jótékonysági műsorában. A csatornának Holmes à Court volt a tulajdonosa.

Jackson eltökélt fókusza arra, hogy a lemezipar legélesebb elméinek heves tiltakozása ellenére megvegye a katalógust talán némelyek számára meggondolatlanságnak tűnik. De utólag egyértelmű, hogy igaza volt abban, hogy az ösztöneire hallgatott – ezt még azok is elismerik, akik eleinte kételkedtek benne. És az is egyértelmű, hogy a szerzői jogokkal kapcsolatos értékítélete kifogástalan volt.

„Úgy gondolom, hogy ha akkor a tanácsadója lettél volna, akkor te is azt mondtad volna neki, hogy ’Ne tedd!’” – mondja Yetnikoff. „Kiderült, hogy nagyon jövedelmező beruházás volt… Szóval azt kell mondanom, hogy az üzleti érzéke jobb, mint az enyém.”

Az biztos, hogy Jackson sosem felejtette el, hogy igaza volt. 2007-ben egy Bandierrel folytatott konferenciabeszélgetés során az igazgató felidézte az ATV 1985-ös eladásának a történetét. Jackson örömmel idézte fel az élményt.

„Látod,” – mondta – „mondtam neked, hogy ismerem a zenekiadói üzletet.”

John Branca és Michael Jackson az előbbi esküvőjén a '80-as évek végén

John Branca és Michael Jackson az előbbi esküvőjén a ’80-as évek végén

Interjú a Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyv szerzőjével

Tegnap (június 3-án) jelent meg angol nyelven a Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyv (Michael Jackson Rt.: Egy milliárd dolláros birodalom felemelkedése, bukása és újjászületése). (Az Amazonon elektronikus – Kindle – és keményfedeles fizikai formátumban is elérhető.) A könyv szerzője a Forbes üzleti magazin egyik újságírója Zack O’Malley Greenburg azt vállalta, hogy a könyvben üzleti és pénzügyi szempontból tekinti át Michael Jackson pályafutását.

Ebből az alkalomból készített vele interjút a SoulTrain.com.

Michael-Jackson-INC-Book-Cover

SoulTrain.com: Amikor elkezdted a kutatást és elkezdted írni ezt a könyvet, mi az amit nagyjából elképzeltél?

Zack O’Malley Greenburg: A Michael Jackson, Inc. könyvhöz onnan jött az ötlet, hogy a Forbes magazinban foglalkoztam Michael Jackson üzleti ügyeivel. Miután meghalt rájöttem, hogy minden, ami a Pop Királyához kapcsolódik hihetetlen mennyiségű pénzt generál és minél tovább követtem a sztorit annál inkább rájöttem, hogy ez olyan üzletek eredménye, amiket még életében kötött – azoknak a döntéseknek, amiket hozott, annak a birodalomnak, amit felépített. Ez egy olyan pályára állított engem, aminek során már nemcsak a halála utáni pénzügyi életét néztem, hanem az egész karrierjét üzleti szempontból és azokat a döntéseket, amiket meghozott és hogy azok hogyan forradalmasították a szórakoztatóipart.

SoulTrain.com: Beszéltél számos professzionális kapcsolatával. Hogyan tudtad leszűkíteni azoknak a körét, akik szerepelnek a könyvedben? Volt olyan, akivel szerettél volna beszélni, de nem tudtál?

Greenburg: Mindenképpen nehéz folyamat volt leszűkíteni mindent kezelhető keretek közé. Annyi ember van, akik kapcsolódnak az életéhez, de úgy gondolom, hogy az egyik fontos dolog az volt, hogy összesűrítsem és egyszerűsítsem ezeknek az üzleti kapcsolatoknak ezt a hatalmas hálóját, amely a teljes élete során kialakult. Próbáltam a legrelevánsabb karakterekre kihegyezni és mindent úgy sodorni, hogy közben ne áldozzak fel semmilyen sajátosságot vagy részletet. Voltak olyan emberek, akikkel szerettem volna beszélni – az egyik ilyen például Diana Ross. De Diana Ross és Quincy Jones annyi mindent tettek már Michaelért és annyit beszéltek már róla, hogy azt hiszem már egy kicsit elegük van belőle! De sikerült beszélnem rengeteg más emberrel, mint például Berry Gordy-val, Walter Yetnikoff-fal, Pharrell Williams-szel, Sheryl Crow-val és Jon Bon Jovival. Van jó pár kis ízes anekdotám, amit még sehol nem írtak meg és nagyon izgalmasnak találom, hogy végre megjelenhetnek.

SoulTrain.com: Amikor az üzlet alapjairól beszélünk, Michael közvetlenül és közvetetten is sokat tanult a zeneipar olyan titánjaitól, mint Berry Gordy természetesen és John H. Johnson. Mit gondolsz kitől tanult a legtöbbet?

Greenburg: Úgy gondolom, hogy Berry Gordy valóban az egyik első inspirációja volt, ha az üzletről beszélünk. Berry elmondta nekem, hogy amikor a Motownnál volt, akkor mindent egyszerre csinált: a stúdióban dolgozott, telefonhívásokat bonyolított állandóan és üzleteket kötött. És Michael – mindenki ezt mondta nekem – szivacsként szívta magába a tudást. Mindent magába szívott, ott ült és figyelt. Berry Gordy elmondta nekem, hogy ez gyakran megtörtént és a fiatal Michael ott ült és figyelt és mindent magába szívott. Úgy gondolom, hogy egy csomó mindent így tanult meg, ozmózissal.

SoulTrain.com: Látható, hogy Smokey Robinson nem éppen tartotta Joe Jacksont üzletembernek, legalábbis a szó technikai értelmében. De bizonyára a Jackson 5 napjaitól egy bizonyos pontig Michael Jackson azért az apjától is ellesett egy-két üzleti ismeretet, nem?

Greenburg: Az apja mindenképpen jelen volt. És úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos rész. A tökéletességre ösztökélte a gyerekeit és ez mindenképpen Michaellel maradt – akár jó, akár rossz értelemben. Szóval igen, úgy gondolom tanult leckéket az apjától is.

SoulTrain.com: A Jackson 5 és a Jacksons sokszor fellépett a Soul Train műsoraiban és Michaelt is többször meginterjúvolta Don Cornelius a showban. Figyelembe véve ezt, gondolod, hogy megfigyelte Corneliust is, aki szintén ismert volt a kiváló üzleti érzékéről?

Greenburg: Ez jó kérdés. Őszintén szólva ezt a vetületet nem vizsgáltam, de nem lepne meg.

Michael és Don Cornelius 1979-ben

Michael és Don Cornelius 1979-ben

SoulTrain.com: Az a tény, hogy Michael Jackson megvette a Beatles katalógust a mai napig az egyik legnagyobb és legtöbbet tárgyalt sztori a szórakoztatóipari üzletben. A könyvben megjegyzed, hogy milyen viharossá vált a levegő ezen vásárlás körül és sokan – köztük maga Jackson is – megjegyzik, hogy nem mindenki örült annak, hogy ő lett a tulajdonos. Tudnál erről beszélni?

Greenburg: Az, hogy Michael Jackson 47,5 millió dollárért megvette a Beatles katalógust minden bizonnyal az egyik legnagyobb üzleti fogás a zeneipar történetében. Ma a részesedése, ami a Sony/ATV katalógus felét jelenti, valószínűleg olyan 2 milliárd dollár körül van. Ez hihetetlen haszon egy beruházástól. A helyzet az, hogy abban az időben az emberek úgy gondolták, hogy megőrült és ezt le is írom a könyvemben: sok közeli tanácsadója – nagyon sikeres üzletemberek a zeneiparban – úgy gondolta, hogy elképesztő összeget fizetett ki érte és ez sosem lesz jó üzlet a számára. De ő úgy nézett rá, hogy olyan ez, mint egy képzőművészeti alkotás – mint egy Picasso festmény – és az ő agyában nem igazán lehetett árat szabni egy ilyen dolognak. Felbecsülhetetlen volt. Azt mondta, hogy ezek minden idők legnagyszerűbb dalai és ő meg fogja szerezni őket. Írt egy feljegyzést az ügyvédjének, John Brancának, aki tárgyalt azzal az ausztrál milliárdossal akié akkor a Beatles katalógus volt. Ez állt rajta: „John, kérlek ne alkudozz – az az ÉN KATALÓGUSOM!” Úgy gondolom az tényleg egy fordulópont volt, nemcsak az ő üzleti karrierje szempontjából, hanem az egész szórakoztatóipar számára is. Ma már látsz olyan szórakoztatóművészeket, akik gyakorlatilag előadókból tulajdonosokká és munkáltatókká válnak.

SoulTrain.com: A Beatles katalógus megvásárlása hatalmas lépés volt – mit gondolsz, ez hogyan befolyásolta a többi üzleti vállalkozását?

Greenburg: Ezt követően rengeteg dolgot csinált a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején – bevezette a saját ruha márkáját, cipő márkáját, lemeztársaságát. Ezek a dolgok nem feltétlenül voltak mindig nagyon sikeresek a számára, de így is több tíz millió dollárt hoztak és mindez igazán utat mutatott az olyanoknak, mint Diddy, Jay-Z és az ilyen előadóknak, akik hasonló dolgokat csináltak később – s ez majdhogynem a siker előfeltétele lett a zenei világban. Ennek egy nagy része Michael Jacksonhoz vezethető vissza, ahhoz az ötlethez, hogy pénzzé tegyük a hírnevet és teljesen forradalmasítsuk és mindenféle olyan módszert találjunk ki, ami által a művészek profitálhatnak a hírnevükből.

SoulTrain.com: A könyv megjegyzi, hogy Michael Jackson showman és üzletember oldala hogyan találkozott amikor a tökéletességre törekvő mentalitásáról beszélünk. Üzleti szempontból mit gondolsz ez a mentalitás segítség volt vagy inkább hátráltató erő?

Greenburg: Úgy gondolom egy kicsit mindkettő. Ha az hajt, hogy minden idők legjobbja legyél, különösen ha ez egy olyan szint, amit te magad állítottál fel (mint a Thriller esetében), akkor néha nagyon nehéz lehet felülmúlni azt. Definíció szerint majdnem lehetetlen felülmúlni a legnagyobbat bármiben. Úgy értem oka van annak, hogy az a legnagyobb. A Thriller minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma és mindenképpen hihetetlen munka zeneileg. Megszállottja volt annak, hogy felülmúlja mindkét szempontból és úgy gondolom, hogy ez káros volt a számára, amikor az eladási példányszámok vagy a kritikák nem voltak teljesen azon a szinten a többi albumánál. Úgy gondolom, hogy nagyon vágyott arra, hogy felülmúlja a Thrillert minden lehetséges aspektusból és azt hiszem emiatt néha késlekedett albumokkal, hogy tökéletesítse őket, aminek aztán kihatása volt némelyik külső vállalkozására is, amelyeknek az indulása ezeknek az albumoknak a megjelenésétől függött. Úgy gondolom ez mindenképpen egy visszatérő momentum volt a karrierje során.

SoulTrain.com: A rajongói keménymagtól kezdve az alkalmi rajongókig úgy tűnik nem mindenki tudott az üzleti érzékéről. Mit gondolsz miért nem ismerték el annyira ezen a téren úgy, mint showmanként?

Greenburg: Úgy gondolom, hogy a negatív publicitás az élete vége felé, kezdve a szexuális molesztálás vádjaival a ’90-es évek elején és aztán az élete végéig, nagyon beárnyékolták a jó dolgokat. Különösen pénzügyi szempontból a média annyira a pénzügyi problémáira fókuszált, hogy mindez maga alá temette az igazságot, ami az, hogy elég okos üzletember volt. Csak azért tudott ekkora adósságot felhalmozni, mert akkora vagyona volt és papíron azért ért annyit, mert okos üzletember volt. Ezzel az is együtt járt, hogy fel kellett vennie azokat a kölcsönöket – ő tényleg olyan volt önmagában, mint egy vállalat. Rengeteg vállalkozás van, amelyik körülbelül fele annyit ér, mint a vagyona és úgy gondolom, hogy a fővonalas média nincs ehhez hozzászokva és nem igazán tudták ezt megragadni abban, ahogy őt és a karrierjét felfogták.

SoulTrain.com: Részletezed, hogy Michael Jackson mennyire része volt a hip-hop közösségnek: hogy gyakran folytatott megbeszéléseket olyanokkal, mint 50 Cent és Nas – és azt is, hogy az R&B és hip-hop producer, Rodney Jerkins hogyan tanulta meg tőle, hogy hogy kell katalógusokat venni. Tudnál erről a kapcsolatról beszélni a hip-hoppal?

Greenburg: Úgy gondolom ez egy másik dolog, amit ez a könyv bemutat: Michael Jackson hatása a hip-hopra. Sokan ezek közül a srácok közül, akikkel beszéltem – beleértve Pharrell Williamst, Swizz Beatzet, 50 Centet, Nast és Diddy-t – elmondják, hogy úgy nőttek fel, hogy bálványozták Michael Jacksont és azt is el fogják mondani, hogy Michael képben volt mindenféle zenével kapcsolatban, különösen a hip-hoppal kapcsolatban, egészen az élete végéig. Diddy elmondta nekem, hogy Michael Jackson úgy ismerte a hip-hopot, mintha Dél-Bronxban született volna a ’80-as években. Élte és lélegezte a hip-hopot, a zenétől kezdve a táncig. The Notorious B.I.G. vendégszerepelt is HIStory: Past, Present and Future, Book I című albumán ’95-ben, még mielőtt Biggie igazán naggyá vált volna. Tudta mi zajlik, odafigyelt és hiszem, hogy ha ma is élne és új zenét készítene, akkor továbbra is együtt dolgozott volna néhány nagy hip-hop művésszel. Halálakor együtt dolgozott Swizz Beatz-el és megbeszéléseket folytatott Pharrellel és Nas-szal. Úgy gondolom, hogy a hip-hop nagy része volt Michael Jacksonnak.

SoulTrain.com: Miközben kutatásokat végeztél és írtad ezt a könyvet volt valami ami meglepett?

Greenburg: Azt hiszem amit korábban nem vettem észre az az, hogy Michael Jackson mennyire fókuszált arra, hogy filmkarriert csináljon magának Hollywoodban. Persze már elkezdtük ezt látni a Wiznél , aztán a Captain EO-nál és így tovább. Amikor a vádak teljesen felforgatták az életét a ’90-es évek elején, akkor éppen pár nagy mozi projektekben volt benne. Volt egy pár dolog folyamatban, ami nagy lett volna és ezekről van pár részlet a könyvben. Hiszem, hogy ha nincsenek a vádak, akkor sikeres lett volna, de azután olyan valakivé vált, akivel a stúdiók már nem nagyon akartak közösködni. Tényleg úgy gondolom, hogy lehetett volna egyfajta Elvis aspektusa a karrierjének a mozivásznon.

SoulTrain.com: Mit szeretnél, hogy az olvasók magukkal vigyenek ebből a könyvből?

Greenburg: Azt szeretném, ha az emberek megértenék, hogy Michael Jackson nemcsak minden idők legnagyobb szórakoztatóművésze volt, hanem ugyanolyan forradalmi volt a szórakoztatóipari üzlet területén is, mint az előadásaiban.

Forrás: http://soultrain.com/2014/05/29/qa-zack-omalley-greenburg-michael-jackson-inc/

A Forbes magazin egy grafikája Michael Jackson bevételeiről.  A magazin szerint Michael bevétele teljes pályafutása során (beleértve a halála utáni bevételeket is) eléri a 2,8 milliárd dollárt! (Nagyításért kattints a képre!)

Mjmag

Lásd még: Hogyan vette meg Michael Jackson a Beatles katalógust?

Amikor a Rolling Stone-nak nem kellett az Off The Wall

A fenti levelet 1979. november 27-én írta a Rolling Stone zenei magazin szerkesztője és kiadója Michael Jackson menedzsmentjének, amely azt szerette volna elérni, hogy a lap címlapsztoriban foglalkozzon az év egyik legsikeresebb albumával, az Off The Wallal. A Rolling Stone válaszának fordítása:

Kedves Norman!

Michael Jackson valójában már volt a ROLLING STONE címlapján, azzal ellentétben, amit ön a nekem írt levelében állít. [Persze, gyerekkorában – a ford.]
Nagyon szeretnénk egy vezércikket írni Michael Jacksonról, de nem érezzük címlapsztorinak.

Igaz, hogy Michael Jackson népszerűsége a Thrillerrel emelkedett soha nem látott magasságokba, de ne gondoljuk, hogy az Off The Wall idején jelentéktelen lett volna. A Billboard magazin 1980. december 24-ei keltezésű cikke, amely az év legsikeresebb előadóival foglalkozik, megmutatja, hogy 1980-ban ő volt az év egyik legsikeresebb művésze:

a

A Billboard magazin szerint a lemezeladások alapján 1980-ban Michael Jackson volt az év egyik legnépszerűbb művésze

Ez ugyan 1980, de az Off The Wall 1979 augusztusában jelent meg, így sikerei mindkét évet érintették, ma pedig már klasszikusnak számít, amely több generáción át inspirált zenészeket. Azt, hogy ezzel szemben kik voltak a Rolling Stone címlapján 1979-ben, itt végig lehet pörgetni: http://www.rollingstone.com/music/pictures/1979-rolling-stone-covers-20040511

Persze nem ez a történelem első és egyetlen nagy kritikusi tévedése és figyelembe véve Rolling Stone általános beállítottságát (általában a fehérek által preferált zenei irányzatok és előadók túlsúlya – igen erőteljes elfogultsággal a ’60-as évek iránt) talán nem is meglepő tőlük, hogy nem vágták Michael Jacksont és az Off The Wallt, de az azért így is feltűnő, hogy ennyire figyelmen kívül hagyták az év egyik legsikeresebb albumát és művészét. Az a Rolling Stone, amelyik egyébként hanyatt-homlok címlapra tette amikor például 1984-ben John Lennon fia, Julian Lennon, vagy 2003-ban Elvis Presley lánya, Lisa Marie Presley megjelentette debütáló albumát. Csak félve hozom fel a rasszizmus szót, de azért ilyenkor nehéz másra gondolni, különösen ha figyelembe vesszük az akkori könnyűzenei klímát, amit ez a 2012-es Billboard cikk kiválóan bemutat.

Az ilyen és ehhez hasonló igazságtalan mellőzések miatt fogadta meg Michael az Off The Wall után, hogy legközelebb valami olyat csinál, amit senki nem tud figyelmen kívül hagyni. És megszületett a Thriller

Továbbra is Michael Jackson a legjövedelmezőbb híresség

A Forbes üzleti magazin kimutatása szerint ismét Michael Jackson volt az év legjobban jövedelmező nem élő híressége. Vagyonkezelőjének idei bevétele 160 millió dollár volt, s ez csaknem háromszorosa annak, ami a második helyen álló Elvis Presley vagyonkezelőjéhez befolyt (55 millió dollár).

MJ bevételének nagy részét a Forbes szerint a két roppant sikeres Cirque du Soleil show hozta – a turnézó Immortal, amely hazánkban is járt – és a Las Vegas-i állandó show, a ONE, amely jelenleg Vegas egyik legnépszerűbb műsora és amelyről a kritikusok is elragadtatással beszélnek. Ugyanakkor Elvis bevételeiben nagy érvágás volt, hogy az ő zenéjére készített vegasi Cirque du Soleil show-t a Viva Elvis-t levették a műsorról az érdeklődés hiánya miatt. A harmadik helyen a rajzfilm készítő Charles Schulz végzett (37 millió dollár), a negyediken Elizabeth Taylor (25 millió dollár), aki tavaly – halála évében – az első helyre ugrott, de mostanra visszaesett. Az első ötöt a reggae legenda Bob Marley zárja 18 millió dollárral.

MJ öröksége nem csupán más halott hírességekénél volt jövedelmezőbb, hanem az összes élő hírességénél is. A Forbes korábban közzétett élő hírességekre vonatkozó listáját ugyanis idén Madonna vezeti 125 millió dollárral. Steven Spielberg 100 millió dollárt, Lady Gaga 80 milliót keresett idén.

Forrás: http://www.forbes.com/sites/dorothypomerantz/2013/10/23/michael-jackson-leads-our-list-of-the-top-earning-dead-celebrities/

I Want You Back / Who’s Lovin’ You

IWantYouBack1969. október 7-én jelent meg a Jackson 5 első kislemeze, az I Want You Back, amellyel a csapat szabályosan berobbant a köztudatba és egy csapásra népszerű lett.  A dal első lett a Billboard Hot 100 kislemezlistáján, s vezette az R&B slágerlistát is, míg az Egyesült Királyságban a második helyig jutott.

A dalt eredetileg Gladys Knight and the Pips-nek szánták, majd Diana Rossnak I Wanna Be Free címmel. Aztán a Motown lemeztársaság elnöke Berry Gordy úgy döntött, hogy alkalmasabb lesz a nemrég leszerződtetett Jackson 5 számára. Megírásában maga Gordy is részt vett Freddie Perrennel, Alphonzo Mizellel és Deke Richards-szal. Ez a csapat még számos slágert írt a Jackson 5-nak és The Corporation (A vállalat) néven került fel a Jackson 5 lemezekre dalszerzőként és producerként.

Noha valójában Gladys Knight és Bobby Taylor a Vancouvers együttesből fedezte fel a Jackson 5-ot, a Motown úgy döntött, hogy PR okokból Diana Ross felfedezettjeként fogja őket promótálni, így az első Jackson 5 albumnak a Diana Ross Presents the Jackson 5 (Diana Ross bemutatja a Jackson 5-ot) címet adták és a fiúknak is mindig azt kellett nyilatkozniuk, hogy Ross fedezte fel őket. Az I Want You Back / Who’s Lovin’ You az egyetlen kislemez volt erről az albumról.

A tempós dal vezérvokálját az akkor 11 éves Michael énekelte, majd egy rövid rész erejéig Jermaine vette azt át. Valójában az öt fiú közül csak Michael, Jermaine és Jackie szerepel a felvételen, Marlon és Tito nem, mivel ekkor ők még nem érkeztek meg Kaliforniába az Indiana állambeli Gary-ből.

Az I Want You Back 1999-ben bekerült a Grammy Hall of Fame-be. Michael felnőttkori turnéin is énekelte a Jackson 5 Medley részeként.

Számos művész feldolgozta – a teljesség igénye nélkül: Diana Ross, David Ruffin, Martha Reeves, Cleopatra, Lauryn Hill, Red Hot Chilli Peppers, Janelle Monáe.

Hangmintaként – ismét a teljesség igénye nélkül – az alábbi dalokban jelenik meg: Kris KrossJump (1992), Nadanuf featuring Kurtis BlowThe Breaks (1997), Tamia – Imagination (1998), Blackstreet & Maya – Take Me There / Want U Back Mix (1998), Jay-Z – Izzo (H.O.V.A.) (2001).

Az eredeti dal:

Az alábbi videoklip nem eredetileg készült a dalhoz, hanem utólag vágták össze a Jackson 5-ról az 1970-es években készült rajzfilm jeleneteiből, hogy a zenei televíziók tudják játszani a dal 1988-as, Phil Harding által készített remixével, amely a 8. helyig jutott az Egyesült Királyság slágerlistáján abban az évben. 1998-ban P. Diddy is elkészítette egy remixét a Motown 40 – The Music Is Forever című album számára, azonban ez nem jelent meg kislemezként, mivel éppen ebben az időben a Cleopatra együttes sikereket ért el az Egyesült Királyságban a dal feldolgozásával.

Az 1988-as Phil Harding remix a videóval:

Egy 1971-es fellépés a Going Back to Indiana című TV showban:

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation
A felvétel ideje: 1969
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Diana Ross Presents the Jackson 5

Stílus: R&B, soul, funk, pop

Lásd még: Nem halványul el 1969: I Want You Back – Jackson Five

Az első Jackson 5 kislemez B oldala a Who’s Lovin’ You legalább annyira ütős volt, mint az A oldal, noha ezt a dalt nem a Jackson 5 vette fel először, hanem 1961-ben a Miracles együttes. Szerzője is a Miracles egyik tagja, Smokey Robinson volt. A ’60-as években aztán számos Motown együttes feldolgozta a dalt – köztük a Supremes, a Temptations vagy Brenda Holloway. A Motownon kívül is akadtak próbálkozások: a Brenda & the Tabulations nevű együttes 1966-ban vette fel. A Jackson 5 1969-es felvételét követően is sokan elénekelték. A teljesség igénye nélkül:  Terence Trent-D’arby, az En Vogue, Lauryn Hill, Michael Buble. A leghíresebbé azonban a Jackson 5 verziója vált – elsősorban a 11 éves Michael lenyűgöző előadása miatt.  A szerző, Smokey Robinson nem akart hinni a fülének, amikor először hallotta ezt a változatot: “Nem hittem el, hogy valakiben ilyen fiatalon ennyi érzelem, ennyi soul és tudás legyen, ahhoz, hogy egy ilyen dalt el tudjon énekelni.” – emlékezett vissza 2009-ben.

Michael ugyanígy lenyűgözte vele azt az Ed Sullivant, akinek a televíziós show-jában korábban Elvis Presley és a Beatles is fellépett és aki 1969-ben a Jackson 5-ot is vendégül látta. Az alábbi felvételen a dal élő előadása mellett Sullivannek a videó végén elhangzó szavaira is felhívom a figyelmet: “A kissrác elöl hihetetlen.” (A YouTube-ról sajnos levették, ezért csak így tudom belinkelni, de érdemes rákattintani.)

http://old.stream.cz/uservideo/196718-jackson-five-who-39-s-lovin-you-ed-sullivan-show

A dal stúdiófelvétele:

Írta és komponálta: William “Smokey” Robinson
Producer: Bobby Taylor
Hangszerelte: David Van De Pitte
A felvétel ideje: 1969. július 19, 20 és 24.
A felvétel helyszíne: Motown’s Hitsville Studio, Detroit, Michigan
Album: Diana Ross Presents the Jackson 5

Stílus: R&B, soul, blues

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
USA – R&B slágerlista: 1.
Egyesült Királyság: 2.

Eladott példányszám a világon: 4 078 609
Ebből USA: 2 060 711

Források:

http://www.jackson5abc.com/albums/diana-ross-presents-the-jackson-5/i-want-you-back/

http://www.jackson5abc.com/albums/diana-ross-presents-the-jackson-5/who-s-lovin-you/

http://www.dailymotion.com/video/x9sub2_young-mj-wowed-smokey-robinson_lifestyle

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Craig Halstead: Michael, Janet & The Jackson Family – All The Top 40 Hits (2013)

A könnyűzene legkedveltebb szállodája: a Heartbreak Hotel

Sok olyan dalcím van a pop-rock történelemben, amely nemcsak egy dalt takar, hanem többet. Nem a feldolgozásokról beszélek, hanem olyan dalokról, amelyek teljesen különbözőek, másról szólnak, mások zenileg, csupán a címük azonos. Ilyen dalcím a Heartbreak Hotel is. Az “Összetört Szívek Szállodájában” elsőként Elvis Presley lakott 1956-ban. Ez volt az első Nr. 1 slágere, s a klasszikus rock and roll műfajt képviseli.

Másodszorra Michael Jackson és testvérei, a Jacksons szálltak meg ebben a különös hotelben 1980-ban a funk és az R&B jegyében, majd C.C. Catch, a euro disco egyik képviselője 1986-ban, végül pedig Whitney Houston 1998-ban dance, R&B műfajban. Íme a négy dal.

Elvis Presley – 1956

Stílus: rock and roll
Dalszerzők: Mae Boren Axton, Thomas Durden

The Jacksons – 1980

Stílus:  R&B, funk
Dalszerző: Michael Jackson

C.C. Catch – 1986

Stílus: euro disco
Dalszerző: Dieter Bohlen

Whitney Houston (featuring Faith Evans and Kelly Price) – 1998

Stílus: R&B, dance
Dalszerzők: Carsten Schack, Kenneth Karlin, Tamara Savage