Valamennyi bejegyzés

The Wiz

The-wiz-1978A Wiz című film  L. Frank Baum Óz, a nagy varázsló című meséjének afro-amerikai interpretációja. Az eredeti műből  William F. Brown írta át – eredetileg színházi musicalnek. A zenét Charlie Smalls írta hozzá. Ez volt az egyik első olyan darab, amiben csak afro-amerikai színészek játszottak.

Színházi premierjére 1974. október 21-én került sor Baltimore-ban, 1975-ben pedig bemutatták a Broadway-n is New Yorkban. A Broadway produkció eleinte nehezen indult, vegyes kritikákat kapott, az érdeklődés lanyha volt és már majdnem úgy volt, hogy befejezik, amikor egy televíziós reklámnak köszönhetően kedvezőre fordult számára a széljárás. Ebben a reklámban a darab szereplői az Ease On Down the Road című dalt énekelték a műből, s ez aztán a zenei sikerlistákon is kisebb slágerré vált, majd maga a Wiz is sikeressé lett a Broadway-n. Végül hét Tony-díjat nyert – köztük a legjobb musicalnek járót. A Broadway produkció 1672 előadást élt meg, de voltak különféle egyéb színházi inkarnációi is, 1977-ben pedig a Motown lemeztársaság megvásárolta a jogot arra, hogy mozifilmet készíthessen belőle.

A filmet Sidney Lumet rendezte, forgatókönyvét Joel Schumacher írta. 1978. október 24-én mutatták be a Motown Productions és az Universal Pictures közös produkciójaként.  Kereskedelmileg bukás volt, hiszen nem hozta be a költségvetését sem, és a kritikusoktól is inkább hideget kapott, mint meleget.  Többek között azt kifogásolták, hogy az akkor már 33 éves Diana Ross játszotta Dorothy szerepét, aki még akkor is túl öreg volt a szerephez, ha figyelembe vesszük, hogy a Wiz Dorothy-ját nem kislánynak írják le, mint az eredeti Ózban, hanem egy 24 éves óvónőként. Egyébként a szerepet eredetileg Stephanie Mills játszotta volna, aki a Broadway darabnak volt a Dorothy-ja, de aztán Diana Ross “kitaposta” magának. Máig sokan úgy vélik, hogy mind életkorát, mind hangi adottságait tekintve Mills jobb választás lett volna.

Holdséta című önéletrajzában Michael Jackson így írt: “Az eredeti Broadway-előadást is láttam, s mondhatom, nem okozott csalódást. Esküszöm, legalább hatszor-hétszer megnéztem. Később még szoros barátságba is kerültem a darab sztárjával, Stephanie Millsszel, aki Dorothyt játszotta. Akkor mondtam neki, és ma is az a meggyőződésem, valóságos tragédia, hogy színpadi játékát nem őrizte meg a film. Minden alkalommal sírtam az előadás alatt. […] Ha megkísértett volna a vágy, hogy [színházi] színpadra lépjek, valószínűleg Stephanie-val szerettem volna dolgozni, bár az előadásai olyan megindítóak voltak, hogy feltehetőleg ott helyben, a  közönség orra előtt elsírtam volna magam.” [1]

Michael ugyanakkor azt is elárulja önéletrajzában, hogy a Motown valószínűleg Diana Ross miatt vette meg egyáltalán a darabot. A főbb szereplők közül érdemes megemlíteni még az Ózt alakító Richard Pryor nevét.

A Home című dal Stephanie Mills előadásában:

A Home című dal Diana Ross előadásában a Wizben:

Stephanie és Michael egyébként egy lakásban laktak a Wiz forgatása alatt New Yorkban:

Michael Jackson és Stephani Mills együtt lakott New Yorkban a Wiz forgatása alatt

Michael Jackson és Stephanie Mills együtt lakott New Yorkban a Wiz forgatása alatt, de a filmvásznon nem szerepeltek együtt, mivel Dorothy szerepét Diana Ross kapta

A főszereplő megválasztása mellett voltak persze egyéb gondok is. Az alap koncepció, hogy mesevilág helyett a rideg valóságba, nevezetesen egy lepukkant urbánus környezetbe (gettóba) helyezik a cselekményt nem lett volna rossz, de a kivitelezés hagyott kívánnivalót maga után.

A negatívumok mellett volt néhány pozitívum is, amit a kritika megjegyzett – ezek közül az egyik az akkor 20 éves Michael Jackson szereplése volt. Michael akkor ugyan már nem volt a Motown lemeztársaságnál, de nála keresve sem találhattak volna jobbat a kedves, szeretetreméltó Madárijesztő megformálására. Ráadásul személy szerint számára fontos mérföldkő volt ez a film, hiszen ennek forgatásán találkozott Quincy Jones jazz zenésszel (bár nem először, hiszen Michael gyermekkorában is volt már egy futó találkozásuk), akit felkért, hogy legyen első felnőttkori szólóalbumának, az Off The Wallnak a producere. A többi pedig történelem, hiszen az Off The Wallt aztán követte a Thriller és a Bad, mint közös munkájuk gyümölcse.

Michael így írta le a megismerkedésüket önéletrajzában: “A rendezői utasítás úgy szólt, hogy a szalmahajamból húzzak ki egy darab papírt, és olvassam fel, ami rajta áll. Egy Szókratész-idézet volt. Olvastam már Szókratészt, de még sohasem mondtam ki a nevét. Mindig azt hittem, Szohratesznek kell ejteni, ezért így olvastam fel. Hirtelen csend lett, majd valaki azt suttogta: “Szókratész”. Odanéztem, s mintha a férfi valahonnan ismerős lett volna. Nem tartozott a szereplők közé, de úgy tűnt, tagja a stábnak. Emlékszem, nagyon magabiztosnak találtam. Az arca barátságos volt. Kissé zavartan elmosolyodtam a hibás kiejtés miatt, és megköszöntem a segítségét. Az arca bosszantóan ismerősnek tűnt, aztán hirtelen rájöttem, hogy már találkoztunk. Megerősítette a gyanúmat, amikor a kezét nyújtotta felém.”A nevem Quincy Jones. Én csinálom a hangszerelést.”” [1] 

A hangszerelés mellett Jones a Wizben zenei producerként szerepelt, illetve néhány új dalban zeneszerzőként is. Egyébként a film zenéjének nagy részét továbbra is Charlie Smalls eredeti szerzeményei alkották – így például a Michael által szólóban előadott You Can’t Win, illetve az  Ease on Down the Road is az eredeti musical dalai.

Michael saját elmondása szerint nagyon élvezte a forgatást: “Mindig úgy képzeltem, hogy a filmvásznon majd valami nagyon elegáns dolgot fogok előadni. New York-i tapasztalataim, amiket a maszkok és kosztümök készítése során a szakemberektől szereztem, ráirányították a figyelmemet a filmezés másféle csodáira. Mindig szerettem a Charlie Chaplin-filmeket, ám nem láthattunk tőle semmi igazán elegánsat a némafilmek napjaiban. Az ő mélyen emberi karaktereiből akartam valamit átmenteni Madárijesztő figurájába. Mindent szerettem azon a kosztümön, a kicsavart lábakat, a paradicsomorrot, a kócparókát. A narancs-fehér mintás pulóvert, amelyet akkor kaptam, még évekkel később is használtam egy felvételemen.
A filmben ragyogó, igen bonyolult táncjelenetek is voltak. Megtanulásuk nem jelentett gondot a számomra. Ám éppen ez a tény váratlan konfliktushelyzetet teremtett köztem és partnereim között. Már egészen kisfiú korom óta bárkit figyeltem tánc közben, máris elsajátítottam a lépéseket. Mindenki másnak úgy mutatták meg, lépésről lépésre, hová tegye a lábát, a csípőjét. Csípőt balra, nyakat jobbra… ilyenformán. Én viszont csak nézem és már tudom is.
Amikor a The Wizt csináltuk, partnereimmel – Bádogemberrel, Oroszlánnal és Diana Ross-szal – együtt kaptuk a koreográfiai utasításokat, s hirtelen megéreztem, hogy haragszanak rám. Nem tudtam rájönni, mi bajuk van, míg Diana félre nem vont és meg nem mondta, hogy kínos helyzetbe hoztam őt. Csak bámultam rá. Kínos helyzetbe hoztam Diana Rosst? Én? Elmondta, hogy tudja, nem szándékosan teszem, de túlságosan gyorsan tanulom meg a táncokat. Ez nagyon zavarta őt és a többieket is, akik nem tudták eltáncolni a mozdulatokat első látásra. Nem úgy, mint én, aki egyetlen bemutatás után már tudtam, mit hogyan kell tennem. Másoknál ez több időt igényelt. Nevettünk csak az egészen, de azután már próbáltam kissé jobban leplezni a tanulékonyságomat.” [1] – írta önéletrajzában.

A kereskedelmi és kritikai bukás ellenére a film mégis szerves részévé, amolyan kultusz filmjévé vált az afro-amerikai kultúrának. Ha másért nem is, hát amiatt mégiscsak fontos darabja annak, mert az egyik legnagyobb fekete sztárnak, Michael Jacksonnak ez indította útjára a felnőttkori karrierjét.

A Wizben Michael Jackson által megformált Madárijesztő figura graffitiként egy amerikai házfalon

A Michael Jackson által megformált Madárijesztő figura graffitiként egy amerikai házfalon

Michael önéletrajzában azt is leírja, hogy sokat is tanult ebből a forgatásból: “A filmforgatás több szempontból is nagy iskola volt. Mint lemezkészítő művész, már addig is öreg profinak éreztem magam, de a film világa tökéletesen új volt számomra. Mindent megfigyeltem, amit csak lehetett, és sokat tanultam. Éltetemnek ebben a szakaszában ösztönösen és tudatosan kerestem valamit. Bizonyos feszültséget éreztem magamban, mit kezdjek az életemmel most, hogy felnőtt lettem. Elemeztem a lehetőségeimet, készültem a szükséges döntések meghozatalára, amelyeknek számtalan kellemetlen visszahatása is lehetett. A The Wiz stábjának tagjaként úgy éreztem magam, mintha egy nagy iskolában lennénk.” [1]

Michael szóló dala a filmből, a You Can’t Win:

Diana Rosszal:

Az Ease on Down the Road – duett Diana Rosszal:

Érdekesség, hogy a film egyik jelenetét ugyanazon a New York-i metróállomáson forgatták, ahol Michael csaknem 10 évvel később leforgatta Bad című dala videóklipjét is.

A film vége felé felcsendülő A Brand New Day című dal, amelynek első sorait szerzője, Luther Vandross énekli, akit a soul zene rajongói jól ismerhetnek:

A megjelenés dátuma: 1978. október 24.
Kiadta: Motown Productions
Terjesztő: Universal Studios
Hossza: 127 perc

Rendezte: Sidney Lumet
Producer: Rob Cohen
Forgatókönyv: Joel Schumacher (L. Frank Baum Óz, a nagy varázsló és William F. Brown The Wiz című művei alapján)
Zene: Charlie Smalls, Quincy Jones, Luther Vandross, Nickolas Ashford & Valerie Simpson, Anthony Jackson

Főbb szereplők:

Dorothy Gale – Diana Ross
Madárijesztő – Michael Jackson
Bádogember – Nipsey Russell
Gyáva oroszlán – Ted Ross
Óz/Herman Smith – Richard Pryor
Glinda, a déli jó boszorkány – Lena Horne
Addaperle/Miss One, az északi jó boszorkány – Thelma Carpenter
Evilene, a nyugati gonosz boszorkány – Mabel King

Forrás:

[1] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

The Jacksons – An American Dream (Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom) (film)

JacksonsAnAmericanDreamA The Jacksons – An American Dream című film egy négyórás televíziós minisorozat, amelyet az Egyesült Államokban az ABC televízió mutatott be két részben 1992. november 15-én és 18-án.  A film a Jackson család történetét dolgozza fel a szülők 1940-es évekbeli megismerkedésétől a Jacksons 1984-es Victory turnéjáig.

Az ötlet Jermaine Jackson (Michael bátyja) akkori élettársától, Margaret Maldonadótól származott. Maldonado Jackson Family Values című könyve szerint ő is végezte a film előkészítésével kapcsolatos munka javát, bár producerként Jermaine neve is megjelenik. Maldonadónak korábbról nem volt filmes tapasztalata, így forgatókönyv íróként Joyce Eliason segítette, vezető producerként pedig részt vett a produkcióban az a Suzanne de Passe is, aki a Motownnál közvetlenül a Jackson 5 mellett dolgozott, mint menedzser és akit a filmben Vanessa Williams énekesnő alakít. Rajta kívül a főbb szerepekben Angela Bassettet (Katherine Jackson), Lawrence Hilton-Jacobst (Joseph Jackson), Jason Weavert (9-14 éves Michael Jackson), Wylie Drapert (felnőtt Michael Jackson) és Billy Dee Williamst (Berry Gordy) láthatjuk. A rendező Karen Arthur.

A film nem elsősorban Michael Jacksonról, hanem a Jackson 5-ról, illetve a családról szól (Katherine és Joseph karaktere tekinthető a fő szerepeknek). A Motown utáni korszakot elnagyolva ábrázolja: a Jacksons CBS-es pályafutásáról szinte egyáltalán nem esik szó (csupán a lemezcég váltás körülményeiről) és Michael felnőtt szóló pályafutásának a nyitányát jelentő Off the Wallt és a hozzá kapcsolódó korszakot sem említi a film. A Thrillert is csak nagyon felszínesen (Motown 25, Michael égési balesete). A film az 1984-es Victory turnéval zárul, amely Michael utolsó közös turnéja volt a testvéreivel.

A Motown utáni korszak elnagyoltsága ellenére korrektnek és nagyjából valósághűnek mondható a film a korai évek és a Jackson 5 korszak ábrázolásában, bár itt is van néhány eltérés a valósághoz képest. Ezek (plusz néhány Michael felnőtt pályafutására vonatkozó hiba a filmből) :

  • A filmben Joseph Jackson és Katherine Scruse (a későbbi Katherine Jackson) találkozását 1945-re tették. A valóságban 1947-ben találkoztak.
  • A film Michael születését 1959-re teszi, a valóságban 1958-ban született. (Ez a tévedés talán jól illeszkedik ahhoz a korai Motown PR-füllentéshez, ami Michael életkorából letagadott egy évet, hogy még fiatalabbnak gondolja a közönség.)
  • A film elején a gyerek Michaelt többször mutatják, amint egy patkánnyal “barátkozik”, amelyet aztán később az apja megöl. Valószínűleg a későbbi Ben című dal ihlette ezeket a jeleneteket, de teljesen fiktívek (bár tartott háziállatként Michael gyerekként patkányokat). A film rövidített változatából ki is vágták ezeket.
  • Egy jelenetben a Jackson 5 a Since I Lost My Baby című dalt énekli és a film Michaelnek adja a vezérvokált. A valóságban a csapat ezt a dalt Jermaine Jackson vezérvokáljával vette fel eredetileg az 1969-es Diana Ross Presents The Jackson 5 című albumára, de azon nem jelent meg. Végül a 2012-ben kiadott Come and Get It: The Rare Pearls válogatás albumon jelent meg, amely a csapat korábban ki nem adott felvételeit tartalmazza.
  • Egy jelenetben a Jackson 5 a stúdióban a Kansas City című dalt veszi fel. A valóságban sosem vették fel ezt a dalt.
  • Abban a jelenetben, amely a Jackson 5 felvételijét mutatja a Motownnál a filmben Berry Gordy is jelen van. A valóságban nem volt ott, hanem később, felvételről mutatták meg neki.
  • A filmben Michaelt 1983-ban ábrázolják a stúdióban a Human Nature című dal felvétele közben. A valóságban a Human Nature az 1982-es Thriller című albumon jelent meg.
  • A Motown 25 előadáson a Billie Jean közben a filmben Michael jobb kezén viseli a flitteres kesztyűt, a valóságban a bal kezén volt.

Michael, illetve a Jackson 5 eredeti előadásában az alábbi dalok csendülnek fel a filmben: I Want You Back, ABC, I’ll Be There, I Wanna Be Where You Are, Rockin’ Robin, Dancing Machine, Beat It, Human Nature, Billie Jean. A többi dalban Anthony Harrell, Jason Weaver és Kipp Lennon énekli Michael részeit.

A film az Egyesült Államokban nagy sikert aratott. Az első rész a bemutatása hetének harmadik legnézettebb tévéműsora volt, a második rész pedig a következő hét legnézettebb műsora. Emmy-díjat nyert a Kiemelkedő egyéni koreográfia kategóriában és további három kategóriában jelölték. A szereplők közül a 6-8 éves Michaelt játszó Alex Burrall, a 9-14 éves Michaelt játszó Jason Weaver és a 12-16 éves Jackie-t játszó Bumper Robinson is nyert díjakat a filmben nyújtott alakításáért. Weaverre ebben a filmben figyelt fel Elton John, hogy aztán az Oroszlánkirály 1994-es soundtrack albumán Weaver énekelje a kölyök Simba részeit. Érdekesség, hogy a 10-17 éves Jermaine-t a saját fia, ifjabb Jermaine Jackson játszotta.

A Michaelt felnőttként megformázó Wylie Draper egy évvel a film bemutatása után, 24 éves korában elhunyt leukémiában.

A filmet DVD-n 2001-ben adták ki eredeti angol nyelven, de magyarul tudomásom szerint nem. 1992-ben soundtrack album is készült a produkcióhoz, amely a Jackson 5-tól, Jermaine Jacksontól, Jason Weavertől, a Boyz II Mentől (akik szintén megjelennek a filmben egy epizódszerep erejéig), Syreeta Wrighttól és a 3T-től tartalmaz dalokat. Erről az albumról majd egy külön bejegyzésben írok.

A filmet magyarul is bemutatták Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom címmel. Az alábbi linkeken megtekinthető hat részletben magyarul és háromban angolul:

Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom (magyarul)

1. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom

2. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_2_resz

3. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_3_resz

4. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_4_resz

5. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_5_resz

6. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_6_resz

The Jacksons – An American Dream (angolul)

Lupita Nyong’o Michael Jacksonhoz hasonlítja karakterét a 12 év rabszolgaságban

Nagy sikereket arat a mozikban és a díjkiosztó gálákon is a 12 év rabszolgaság című amerikai film. Egyik szereplője, Lupita Nyong’o, aki Patsey-t formázza meg a filmben karakterét Michael Jacksonhoz hasonlította: “Van valami nagyon Michael Jacksoni Patsey-ban – az a gyermeki lélek amivel ő mindig rendelkezett.” – mondta a Dazed and Confused februári számában. Hozzátette: “Patseynak elvették a gyerekkorát hirtelen, amikor szexuálisan éretté vált.”

Nyong’o-t egyébként Oscar díjra is jelölték ezért a szerepért a legjobb női mellékszereplő kategóriában, s a film számos más kategóriában (többek között a legjobb film kategóriában) is kapott jelölést.

További mozi karakterek, amelyeket Michaelhez szoktak hasonlítani: Ollókezű Edward, Willy Wonka alakja a Charlie és a csokigyárban (bár ez utóbbival a rendező, Tim Burton nem értett egyet mondván, hogy Michael szerette a gyerekeket, Wonka azonban nem szereti), Jim Carrey karaktere a Truman Show-ban (itt maga a rendező hozta ezt a hasonlatot).

Lupita Nyong'o

Lupita Nyong’o

Forrás: http://uk.eonline.com/news/499539/lupita-nyong-o-michael-jackson-s-childlike-quality-inspired-12-years-a-slave-character?cmpid=rss-000000-rssfeed-365-celebritynews&utm_source=%23VBT+&utm_medium=Twitter&utm_campaign=rss_celebritynews

Anjelica Houston Michael Jacksonról és a Captain EO-ról

1986-ban Captain EO címmel készült egy 3D-s zenés sci-fi/mese rövidfilm a Disney vidámparkok részére Michael Jackson főszereplésével. A rendező Francis Ford Coppola, a vezető producer George Lucas volt. Michael természetesen a jófiút játszotta a filmben, míg ellenfelét, a gonosz boszorkányt Anjelica Houston színésznő személyesítette meg.  Houston nemrég a Yahoo Movies-nak nyilatkozott és visszatekintett pályafutása néhány emlékezetes pillanatára. A Captain EO-ról ezt mondta:

„Talán néhány hónappal korábban azt álmodtam, hogy egy sivatagban vagyok Michael Jacksonnal, őrült szerelemben és egy elefánthorda bukkant fel mögöttünk és körénk fonták az ormányukat és lebegtünk a levegőben – ez a gyönyörű álom. Úgyhogy amikor eljött a Captain EO, hirtelen rájöttem, hogy az álom profetikus volt.”

Michaelről: “Meglepő volt, mert úgy tűnt a düh kifejezése nagyon nehéz volt számára. Magas hangja volt és nagyon bizonytalan volt, nagyon ideges amiatt, hogy milyennek fog tűnni. És emlékszem, hogy nem volt hajlandó dühöt mutatni, vagy bármire, ami erőszakos.

Azt hiszem az egész forgatása körülbelül három hetet vett igénybe. Ez a rövidfilm arról szólt, hogy Michael Jackson eljön az én csúnya bolygómra. Én természetesen egy nagy boszorkányt játszottam… Ez a boszorkány periódusom közepén volt, amikor úgy tűnt a bolygó összes boszorkányát én játszom. De ő eljön a bolygómra – és én kegyetlen és gonosz vagyok – és énekel nekem és átváltoztatja a világomat. Történetesen Michaelnek volt egy kis kísérete mindenféle űrbeli teremtményekből és történetesen az egyik egy zöld elefánt volt, ami csak megerősítette az álmom profetikus mivoltát.

Rengeteg smink volt rajtam, rengeteg műanyag, minden reggel körülbelül tíz órába tellt feltenni az összes műanyagot… Amikor a kamera Michael felé fordult megkért arra, hogy legyek továbbra is sminkben, noha kamerán kívül voltam. Eleinte ez egy kicsit bosszantott, mert olyan sokáig volt rajtam és tudtam, hogy úgysem fognak már engem kamerázni. De megtettem és emlékszem, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdett énekelni magával ragadott – sosem láttam még ekkora átalakulást. A hangja ereje, az a hihetetlen elektromosság, ami körülvette amikor elkezdett énekelni lenyűgöző volt. És minden gátlásossága eltűnt és egy dinamikus, kivételes erővé változott. Michael zseni volt abban, amit csinált és gyakorlatilag bármire képes volt a színpadon. Szerintem kivételes volt.”

Forrás: http://movies.yahoo.com/blogs/movie-news/role-recall-anjelica-huston-grifters-captain-eo-more-233752695.html

Anjelica Houston és Michael Jackson a Captain EO forgatásán

Anjelica Houston és Michael Jackson a Captain EO forgatásán

Michael Jackson és a Simpson család

Michael Jackson nagy rajongója volt a Simpson család című rajzfilm sorozatnak, így 1990-ben felajánlotta az alkotóknak, hogy ír egy dalt a  The Simpsons Sing the Blues című nagylemezre, amelyen a sorozat karakterei énekelnek. Ez a dal volt a Do The Bartman, azonban jogi okokból (Jackson lemezcége más volt, mint a Simpson lemezt kiadó cég) az ő neve nem szerepelt hivatalosan a kiadványon, csak szerzőtársáé, Bryan Lorené. A Simpson család megalkotója, Matt Groening csak 1998-ban fedte fel, hogy Jackson állt a dal mögött.

A dal nagy sikert aratott és 1991-ben első helyet ért el öt országban is a slágerlistán: Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Írországban, Új-Zélandon és Norvégiában. Csak Nagy-Britanniában több, mint 400 ezer példány fogyott belőle. Az Egyesült Államokban nem jelent meg kislemezként, de így is a 11. helyig jutott a rádiók játszása alapján összeállított slágerlistán.

Ezután tovább folytatódott Jackson és Simpsonék titkos együttműködése. 1991-ben a sztár a hangját kölcsönözte egy karakternek a harmadik évad első epizódjában,  a Stark Raving Dad-ben (Ki őrült, ki nem). A karakter Leon Kompowsky, egy nagydarab fehér férfi, aki azért került elmegyógyintézetbe, mert Michael Jacksonnak képzelte magát. És ennek megfelelően “természetesen” Michael Jackson hangján beszélt. Kivéve azokat a részeket, amikben énekelnek, mert azokban – szintén jogi okokból – nem Jackson hangja hallható, hanem Kipp Lennoné. Noha a beszédhang alapján sokan gyanították a sztár közreműködését, hivatalosan ezt sem erősítették meg évekig. A stáblistán Jay John Smith álnéven szerepelt Jackson.

Az epizód angolul – Jackson beszédhangjával:

http://www.wtsof.com/watch/S3E1-stark-raving-dad

Magyarul szinkronizálva itt tekinthető meg:

http://indavideo.hu/video/A_Simpson_csalad_3evad_1resz?utm_source=flash&utm_medium=watchoninda&utm_campaign=videoplayer

Az epizódban felcsendülő énekhangok tehát nem Jacksonéi, de az általa írt Happy Birthday Lisa című dalnak létezik egy általa énekelt verziója is:

A dal hivatalosan a Simpson család második nagylemezén, a Songs in the Key of Springfield-en jelent meg (nem Jackson előadásában). Jackson itt W.A. Mozart álnéven szerepelt, mint szerző.