Valamennyi bejegyzés

A Thriller most már tényleg Halloween “hivatalos dala”

Michael Jacksonnak ugyan nincs karácsonyi lemeze (hacsak vissza nem nyúlunk a Jackson 5 karácsonyi albumáig), ám Halloween napján minden évben tarol a slágerlistákon köszönhetően a Thriller című dalnak, ami mára nyugodtan nevezhető Halloween “hivatalos dalának”. Hiába, ilyenkor még a zombik is táncra perdülnek!

Idén is nagyon megugrott a Thriller népszerűsége az iTunes-on és a különféle streamelő oldalakon Halloweenkor. Az amerikia iTunes-on a 11. helyig is feltornászta magát tegnap a 34 éves dal, Ecuadorban pedig a 3. helyig, Kanadában a 6. helyig, míg az iTunes videó slágerlistáján egészen az 1. helyig jutott a Thriller.

iTunes:
#3 Ecuador
#6 Canada
#11 Ireland
#11 United States
#20 Portugal
#24 United Kingdom
#27 Spain
#28 Norway
#35 United States
#37 Brazil
#52 Portugal
#62 Denmark
#64 Italy
#65 Luxembourg
#66 Niger
#68 Niger
#72 Spain
#82 Ireland
#94 Egypt
#95 Belgium
#100 Australia
#100 France
#101 Netherlands
#112 Canada
#120 Austria
#136 Italy
#141 Germany
#143 United Kingdom
#145 Sweden
#147 Mozambique
#163 Mexico
#172 Estonia
#191 Brazil
#200 United Kingdom

A Spotify-on a Thriller a legnépszerűbb halloweeeni dal.

Még az Egyesült Államok elnöke Barack Obama és felesége Michelle is elővette a dalt egy ünnepségen (1:45-től).

És persze az egész világon elmaradhatatlan kelléke volt a halloweeni ünnepségeknek, felvonulásoknak a Thriller-tánc.

Szingapúr

Kentucky

Kanada

Houston

Denver

Ne feledjük azért azt sem el, hogy MJ-nek van egy másik nagyszerű horror kisfilmje is, a Ghosts – ami mondanivalójában egyébként sokkal összetettebb és többrétűbb, mint a Thriller és koreográfiájában is nehezebb.

De kétségtelen tény, hogy a Thriller az a dal, amire össznépileg a legjobban lehet felszabadultan ropni ezen az ünnepen.

 

Reklámok

Újabb kulisszák mögötti felvételek a Ghosts forgatásáról

Úgy látszik ez egy ilyen hét.

Kiszivárgott az Is This Scary (“Ghosts 1993”) film

Korábban már írtam róla, hogy Michael Jackson 1996-as Ghosts című filmjének létezik egy 1993-as előzménye, aminek Is This Scary a címe. Ezeket az írásokat elolvashatod itt és itt. Most kiszivárgott ez a bizonyos 1993-as Ghosts – pontosabban ami elkészült belőle akkor -, amit itt meg lehet nézni és le lehet tölteni: http://www.mediafire.com/watch/xp4vojh97t3ddpz/Is_It_Scary_edit_-_May_11%2C_2012_9_11_AM.mp4

Korábban még nem látott kulisszák mögötti felvételek a Black or White-ból, a Ghosts-ból és az American Music Awardsról

Korábban még nem látott kulisszák mögötti felvételek kerültek ki az elmúlt napokban a Black or White-ból, a Ghosts-ból, valamint az 1993-as American Music Awardsról.

Információ a Seeing Voices-ról és az Is This Scary-ről (Ghosts 1993)

Annak ellenére, hogy a Seeing Voices egy részlete összemontázsolva jelent meg a héten az Interneten a Ghosts 1993-as változatának egy részletével, a kettőnek pusztán annyi köze van egymáshoz, hogy mindkettőben közreműködött Michael Jackson, de két teljesen más munkáról van szó.

Damien Shields weboldaláról most egy kicsit több részletet megtudhatunk mindkettőről.

Seeing Voices

A Seeing Voices című dalt a komponista, hangszerelő Sidney Fine írta zongorára, egy akusztikus basszusra és egy kis kórusra 1997-ben. Fine ezután megkereste Michael Jacksont és megkérte rá, hogy énekelje el a vezérvokált, amibe Michael beleegyezett. Michael és Sidney Fine nagyon régóta ismerték egymást, ugyanis Sidney Fine volt a férje annak a Rose Fine-nak, aki gyerek- és fiatalkorában a magántanára volt a Jackson gyerekeknek, így Michaelnek is. A dalt Sidney és Rose Fine 1975-ben elhunyt Peter nevű fia, valamint Dr. Oliver Sacks 1989-es, szintén Seeing Voices című könyve inspirálta. Peter Fine egy ritka agybetegségben szenvedett, ami miatt elvesztette a hallását. A dal melynek címe magyar fordításban „Hangokat látni” arról szól, hogy hogyan lehet a zenét átadni a süketeknek.

A gyerek Michael Jackson és magántanára, Rose Fine

A gyerek Michael Jackson és magántanára, Rose Fine

Miután Michael felvette a dal vokálját elmondta Fine-nak, hogy tetszik neki a dal, de arra kérte, hogy adjon hozzá vonósokat is. A dalt 1999. május 28-án Fine bemutatta egy kis magán partin a Sherman Oaks-i Ventura Clubban, de a nagyközönség eddig nem hallhatta.

Rose Fine (született Rose Mishkin) 2000 júniusában halt meg, míg férje, Sidney Fine 2002. május 20-án. Egy lányuk és öt unokájuk élte túl őket.

Ghosts 1993 – azaz Is This Scary

A Michael Jackson rajongók jól ismerik Michael 1996-os, csaknem 40 perces kisfilmjét a Ghosts-ot. A filmnek volt egy félbemaradt 1993-as előzménye is, amiről az eredeti rendező Mick Garris itt mesél.

Damien Shields blogja most további részleteket tudott meg. A forgatókönyv író, Paul Rudnick elmondása szerint az eredeti darab az Addams Family Values című film promóciójához készült volna, de amikor 1993 nyarán Michaelt megvádolták gyerekmolesztálással ez a terv kútba esett.

Hasonlóan emlékszik a színésznő Shana Mangatal is, aki Michaelen kívül az egyetlen szereplő volt, aki megjelent mind az 1993-as, mind az 1996-os változatban. Shieldsnek nyilatkozva Mangatal elmondta, hogy az eredeti film címe Is This Scary volt, ám ellentétben a rajongók körében elterjedt népszerű hittel a kísérő dalnak nem Is This Scary volt a címe (és nem is a később a Blood on the Dance Floor című albumra felkerült Is It Scary című dalról van szó). A dal eredetileg az Addams Family Values című film végén, a stáblista alatt hangzott volna fel.

„Lediktálta nekem annak a dalnak a szövegét, ami az Addams Family Values főcím dala lett volna, de azt a dalt sosem vette fel. Az egy teljesen más dal volt (mint az Is It Scary) – egy még nem hallott dal.” – mondta Mangatal, aki azt is elmondta, hogy az Addams Family filmben játszó gyerekek is benne voltak az Is This Scary című filmben: „Christina Ricci és a másik két gyerek is benne volt. Voltak benne hátborzongató élő állatok is. Volt benne egy tatu, amit a rendező rátett a lábamra mászkálni. A CBS/MTM stúdióban forgattunk Studio City-ben, Kaliforniában.”

„Michael nagyon izgatott volt emiatt a film miatt. Az volt a célja, hogy ijesztőbb legyen, mint a Thriller. Körülbelül két hétig filmeztünk. De néhány nap filmezés után Michael megtudta az ellene felhozott vádakat és ez összetörte. Többet nem jött a forgatásra. Leforgattunk annyit, amennyit nélküle tudtunk és így elkészült egy csomó anyag, de a fő darab, amit nem sikerült leforgatnunk az Michael táncjelenete volt.” – folytatta Mangatal.

Az 1993-as projekt tehát kútba esett, de a koncepciót nem engedte Michael elveszni és 1996-ban új rendezővel, új stábbal, átírt forgatókönyvvel mégiscsak elkészült a film Ghosts címmel.

Mangatal: „Eltökélte, hogy befejezi az Is This Scary-t. Főleg amiatt az ok miatt, amiért félbe kellett szakítanunk. A szenvedélyévé vált ez a projekt és tényleg azt akarta, hogy mindenki lássa és értse meg a jelentését. A Ghosts arról szól, hogy az emberek hogyan tekintettek rá, szóval nagyon önéletrajzi ihletésű. Három éven át Michael csak arról beszélt, hogy befejezi.”

”A Ghosts hasonlít ahhoz amilyen az Is This Scary lett volna, de mégis más. Az Is This Scary-nek ugyanaz volt a témája, de arról szólt, hogy az emberek félnek Michael köré engedni a gyerekeiket, ami ironikus, mert amikor azt írták és forgatták még nem is vádolták meg. A Ghosts-hoz változott a rendező (Mick Garris helyett Stan Winston) és átírta a forgatókönyvet. A szereplőket is újonnan válogatták, hiszen az eredeti gyerekek felnőttek. Színész játszotta a polgármestert az Is This Scary-ben, Michael pedig csak önmagát játszotta.”

Az 1996-os Ghosts-ban Michael nemcsak önmagát (Maestro) játszotta, hanem a felismerhetetlenségig elmaszkírozva ő maga játszotta az ellenlábasát, a polgármestert is, valamint a csontvázat és egyéb szörnyszerű karaktereket (bár ezek tekinthetők a főszereplő Maestro különböző megjelenési formáinak is). Az 1996-os polgármester ráadásul már hajazott a Santa Barbara-i kerületi ügyészre, Tom Sneddonra, akinek az alakja az 1993-as verzióban még nem játszhatott szerepet.

Az 1996-os Ghosts:

Az 1996-os Ghosts Making of videója:

Eddig sosem látott részlet az 1993-as Ghosts-ból és egy eddig nem hallott dal részlete!

Tegnap került ki az Internetre egy rövid részlet Michael Jackson Ghosts című kisfilmjének 1993-as változatából. Alatta pedig az eddig szintén nem hallott Seeing Voices című dal megy, aminek állítólag nincs köze a Ghosts-hoz, mindössze “árukapcsolást” látunk ebben a montázsban.

Hogy mi ez pontosan, miért van a Ghosts-nak 1993-as változata, arról ebben a cikkben olvashatsz részletesen.

További a Ghosts-hoz kapcsolódó cikk: “Én vagyok a fenevad, akit vizualizáltál?” – Michael Jackson kulturális meggyalázása.

Michael Jackson: Az álom táncosa (7. rész)

Folytatás innen.

Tánc a képernyőn

Szeretnék szólni Michael néhány más rövidfilmjéről és a képernyőn bemutatott tánc számáról. Sajnos nem tudom az összes csodálatos munkáját tárgyalni, így csak néhányat fogok kiemelni. A koreografált tánccal rendelkező videói közül a kedvenceim a Bad, a Smooth Criminal és a Ghosts. Ezek a legprofibb és legbriliánsabb munkák a színre vitel, a filmezés és az eredetiség szempontjából – a film és a koreográfia ragyogó kombinációi.

A Smooth Criminal természetesen mestermunka a tánc kamera elé állítása szempontjából. A díszletek egy sorát alkalmazza gondosan koreografált tánclépésekkel és a kamerabeállítások a nézőt az egyik díszlettől a másikig viszik úgy, hogy az jól illeszkedik a sztorihoz és a drámai cselekményhez. A csúcsminőségű produkció a filmkockák egy egységes logikai szekvenciáját teremti meg, ami mind a táncot, mind a drámát közvetíti. A Smooth Criminal csodálatos stilizálása a régi hollywoodi gengszter témának, ahol minden kép teátrális, a szó jó értelmében.

Még jutott arra is egy tökéletes hely, hogy Michael beillessze az eredeti önkifejezés egy pillanatát: egy zene nélküli szünet morgással, kiáltásokkal és fejrázással. Egy csodálatosan drámai elem és egy hely a vadságnak és a sámánizmusnak; valahogy olyan, mint egy afrikai rituálé csirkék megölésével és démoni megszállással. Véleményem szerint ez a videó legjobb pillanata, amikor az röviden kizökken ebből az egész hollywoodi és Broadway gengszter témából – egy tökéletes kontrasztot alkot, ami ugyanakkor nem ütközik a videó általános stílusával.

(5:15-től látható a fent kiemelt jelenet – a ford.)

Továbblépve a hosszú tánc szegmensre a Bad című rövidfilmjében, Michael abszolút remek az agressziójával és azzal, hogy úgy dolgozik együtt a kamerával, mint egy partner. Az egész darab erre a megközelítésre épít.  A tánccsoport szinkronban követi Michaelt. Ez a fő funkciójuk és ez úgy tűnik, mint egy egységes impulzus, egy kihívás:  a kamera előtti mozgás meggyőzi a nézőt arról, hogy ez a kihívás igazi. És aztán a végső a capella részben van egy érdekes részlet: minden figyelmünk annyira Michaelre szegeződik, hogy talán nem látjuk, hogy a többiek nem tudják elérni még feleannyira sem azt az ideget és vadságot, miközben ő remeg az érzelmektől. Ő szállítja mindazt amit tud, a szemei sötétek a dühtől, míg a körülötte álló férfiak viszonylag nyugodtak. Csak nézd meg őket, ha van rá lehetőséged! Vicces kontraszt.

A Bad minden bizonnyal Michael egyik legjobb munkája, egy olyan, amiben felfedezzük, hogy olyan színész, aki képes két nagyon különböző karaktert megformálni. Először egy szerény iskolásfiút, aki eleinte a szívével ellentétes módon cselekszik csak azért, hogy beilleszkedjen egy rossz társaságba. De aztán átalakul egy menő, magabiztos férfivá – azzá a férfivá, aki az a szerény iskolásfiú akar lenni -, hogy megküzdjön a gonosszal.

The Dancer of Dream 11A Ghosts egy újabb érdekes film. A koreográfiája kiegészíti a történetet, mégpedig elevenen, számos innovatív táncmozdulatot bemutatva. Sőt, úgy hiszem a legnagyobb teljesítménye a filmnek a koreográfiája segítségével megalkotott ábrázolás. A Ghosts-t gyakran hasonlítják Michael híres Thriller videójához, mert – első ránézésre – úgy tűnik mintha egyszerűen a sikeres horror film téma ismételt felhasználása lenne. Azonban ellentétben a Thrillerrel ez a film a művész és a közönség közötti kapcsolat mély filozófiai témájával foglalkozik – egy kiemelkedő személyiség és az átlagemberek közötti kapcsolattal. És ami ugyanennyire fontos, a koreográfia számára sokkal szélesebb teret nyit.

Valójában a Thrillernek csak egy rövid tánc darabja van, ami úgy van megalkotva, hogy egyensúlyban legyen a professzionalizmus és az egyszerűség. Egyrészről nagyszerű színházi munka, ahol a táncosok jól érzik magukat, miközben különféle zombikat játszanak. Ez megadja nekik a lehetőséget arra, hogy megmutassák rugalmasságukat és kifejező képességüket. Másrészről a Thriller tánca az a tánc, amelyet a leggyakrabban alkalmaznak MJ flashmobokon és ennek nem csupán a tánc roppant népszerűsége az oka, hanem az is, hogy a koreográfiáját elég könnyű megtanulni – legalábbis körülbelül, ha nem is tökéletesen -, így amatőrök nagy csoportjai képesek együtt többé-kevésbé eltáncolni.

A Ghosts tánc darabjai sokkal nehezebbek és több ügyességet kívánnak meg, mint a Thriller mozdulatai. A karakterek több időt töltenek a képernyőn és több lehetőségük van arra, hogy megmutassák magukat. Ebben a táncban sokkal több koreográfiai innováció és különlegesség van, olyan drámai elemek, amelyek megteremtik a furcsaság illúzióját túlvilági kísértetek egy csoportja körül. Maga Michael jó néhány különféle szerepet játszik és ezen szerepek mindegyike egy kissé megtöri a mozgását, hogy az illeszkedjen az aktuális karakterhez. Például a védjegyszerű mozdulatait tipikus és könnyen felismerhető módon adja elő a csontváz tánca közben (a mozgását rögzítő kamerák segítségével) csak, hogy segítsen a közönségének megérteni, hogy ki táncol annak a csontváznak a képében. De amikor hasonló mozdulatokat alkalmaz miközben a kövér polgármester szerepében táncol, akkor ehhez hozzáad egy nagy adag iróniát és a tánc komikussá válik. Aztán amikor magát játssza, a Maestrót, akkor nem kliséket ad, hanem előad egy sor korábban még sosem látott innovatív elemet, ami ennek a filmnek a koreográfiáját teljesen mássá teszi, mint bármelyik korábbi tánca.

Részlet a Ghosts című filmből (a teljes film csaknem 40 perces):

The Dancer of Dream 12Szeretnék néhány szót szólni a Billie Jean színpadi produkcióról is, mivel talán ez vált védjeggyé Michael összes szóló tánca közül. Ez az ő mesterműve, minimalizmuson alapul, mint egy monológ, amit egy üres színpadon  mondanak el, s amelyet csak a világítással hangsúlyoznak ki. Csak egy igazi mester tudja szórakoztatni az embereket és nem unalmas lenni egy ilyen minimalista bemutatón. Személy szerint számomra mindig izgalmasabb egy improvizációt nézni, amikor az előadó valami spontánt és egyedit mutat be. A Billie Jeanben mindig jut hely az improvizációra. Köszönhetően egyszerű eleganciájának és egyediségének, a Billie Jean előadása Michael Jackson egyik legemlékezetesebb imázsát alkotta sok éven át. Ezt a táncot alkalmazzák a legtöbbet, amikor Michaelt akarják utánozni (meg kell jegyeznem, hogy ezek az utánzatok többnyire szerencsétlenül néznek ki). És a Billie Jean volt az, amely szenzációvá vált a Motown 25-ön és amely Michaelt, a szórakoztatóművészt egy teljesen új magasságba emelte.

Nyilvánvaló számomra, hogy előadása a Motown 25-ön 1983-ban sok tekintetben különbözik a Billie Jean későbbi koncert változataitól. Még nem tökéletes és a moonwalk még nem annyira simán megy, mint a későbbi verziókban. Talán a talaj nem volt elég csúszós. Mégis, a tánc érzelmi töltete annyira felvillanyozó, hogy soha semmi nem volt ehhez hasonló.

A Motown 25 előadás végén, amikor Michael megáll és ránéz a közönségre… nem tudom hogy jellemezzem a kifejezést a szemeiben, de mindent értek. Ez az a fajta pillanat, amikor néhány perc mindent meg tud változtatni. Úgy tűnik, hogy a tested is mássá válik. Megpróbálsz mindent memorizálni, de csak töredékek maradnak meg, emlékfoszlányok, érzések emlékei. Ez egy annyira nagy energialöket, hogy úgy érzed mintha két órán át dolgoztál volna két perc helyett. És természetesen ez a legerőteljesebb kapcsolat a közönséggel – ami téged csak még jobban inspirál. Ha a közönség igényes és valami újdonsággal kell kielégítened, amelyet először mutatsz be, az egy nagyon különleges pillanat. Mindig amikor nézem ezt az előadást arra gondolok, hogy Michael itt egy vizsgán megy át. Még csak egy reflektorfény sem követi. Csak az előadó van a színpadon. Mégis valahogy látványosabbnak tűnik, mint a drága showk a különleges effektekkel.

Folytatás itt.

The Cold Case: Mick Garris rendező Michael Jackson elfeledett Ghosts-járól

Az alábbi interjú 2009. július 14-én jelent meg a Movieline.com-on (lásd: http://movieline.com/2009/07/14/the-cold-case-director-mick-garris-on-michael-jacksons-forgotten-ghosts/ ). Az interjút Michael Adams készítette Mick Garris rendezővel Michael Jackson Ghosts című kisfilmjéről, amely a nagyközönség előtt sokkal kevésbé ismert, mint Michael másik nagy horror videója, a Thriller, pedig sok területen valószínűleg jobb annál: a mondanivaló sokrétűbb, a koreográfia még lenyűgözőbb és a trükkök is fejlettebbek, hiszen 14 évvel később készült a film. Azonban mire a Ghosts kijött 1997-ben, addigra Michael népszerűségét megtépázták a folyamatos médiatámadások, így ez a film szinte észrevétlen maradt, főleg az USA-ban. Ráadásul valamiért a lemeztársaság is elég mostohán bánt vele: eddig még sosem jelent meg DVD-n vagy Blue-ray-n, csak VHS-en és Video CD-n (VCD), ami már 1997-ben is szinte elavultnak számított. Hogy azóta sem adták ki DVD-n és Blue-ray-n az pedig még érthetetlenebb.

A cikk:

Már eleged van a Thriller végtelen ismétléseiből? Eleged van abból, hogy a CNN Michael Jackson ”szellemét” komoly hírként kezeli? Ezen a héten a Cold Case különkiadása Mick Garrisszel beszélget az 1997-es Ghostsról, arról a gyakorlatilag elfeledett 38 perces filmről, amelyet Michael Jacksonnal, a megboldogult Stan Winstonnal és a horror legendával, Stephen Kinggel készített.

A Michael Jackson idő előtti halálát követő őrületet kapcsán úgy tűnt, hogy mindenféle felvételt előástak a szupersztárról, leporolták és újra és újra lejátszották azokat. De még így is valahogy minden sztori vagy tribute az 1983-as Thrillerhez vezetett, ahhoz a 14 perces, forradalmi horror rövidfilmhez, amely máig minden idők legnagyobb példányszámban elkelt zenei videója. Valószínűleg örülnünk kell annak, hogy a televíziós hálózatoknak nem volt működő VCR lejátszója és egy példánya az 1997-es Ghostsból, különben a TV-s „szakértők” elborítanának bennünket végtelen elemzéseikkel arról, hogy mit is jelentett és hogy – Isten ne adja – mit jósolt meg.

A tisztesség kedvéért: ez a 38 perces rövid film nem annyira a Thriller folytatása, mint inkább egy opera jellegű kisfilm, amely kínálja magát az ilyesfajta beszélgetésre. Benne Michael Jackson félreértett szörnyként ábrázolja magát, akit üldöznek mindazok, akik szeretik és akik gyűlölik – és ezt a csoportot is ő vezeti. Az énekes szórakozik az arcával, fehérré válik, meghal, feltámad és csontvázként holdsétázik. Még áthatóbb módon Jackson megkérdi a rajongóit és követőit, hogy megijedtek-e és hogy jól szórakoztak-e. A válasz igen és igen.

A karrierje korai szakaszában Mick Garris, aki a Masters of Horror TV sorozat megalkotója, valamint Stephen King a Ragyogás és A végítélet című könyvéből készült adaptációk rendezője, feleségével Cyntiával zombi sminkeket csinált a Thrillerhez. Egy évtizeddel később Garris része lett annak a csapatnak, amely elkészítette a Ghostsot. A Movieline-nal beszélgetett a projektről, arról, hogy milyen volt ilyen nagy formátumú kreatív partnerekkel dolgozni és hogy Jackson hogyan küzdött a szörnységgel a filmvásznon és azon kívül.

Mick Garris

Mick Garris

Először is: hogyan lettél zombi a Thrillerben?

John Landis már évek óta a barátom volt. Tulajdonképpen akkor találkoztunk, amikor recepciós voltam az eredeti Star Wars forgatásakor az Universal egy lepukkant irodájában. John irodája az enyém mellett volt, amikor előkészült az Animal House-ra. És Rick és a felesége, Elaine nagyon jó barátaink és szomszédaink voltak – nekem és a feleségemnek, Cynthiának. Úgyhogy, amikor meghívtak minket, akkor mi futottunk. Én akkor reménybeli író voltam, aki PR munkát meg ilyesmiket csináltam stúdióknak és akkor kezdtem el munkákat kapni forgatókönyvek írására.

Érezted akkor, hogy pop-kultúra történelem készítésének vagy a tanúja?

Tudtuk, hogy valami különlegeset csinálunk, de fogalmam sem volt mennyire különlegeset. Tudtuk, hogy sokkal nagyobb szabású volt, mint amilyenek akkoriban a zenei videók voltak és hogy nagyon más, mint amilyenek az 1980-as években szokásos előadások. De látni Michaelt életre kelni azon az első estén amikor ott voltam felvillanyozó volt. Abban a pillanatban rajongó lettem.

Barátságot kötöttél akkor Michael Jacksonnal?

Akkor még nem lettünk barátok. Később, amikor A végítéletet forgattam Stephen King és Michael egy forgatókönyvön dolgozott egy másik rémisztő zenei videóhoz – egy hatalmas léptékűhöz még a Thrillerhez képest is. King ajánlott engem hozzá és ekkor találkoztam igazán Michaellel szemtől szembe. Ennek az élménynek a kapcsán lettünk barátok.

Mit gondolsz Michael mit akart elérni a Ghosts-szal?

Michael minden idők legnagyobb, legijesztőbb zenei filmjét akarta megcsinálni. Nos, nem tudom, hogy ez tényleg megvalósult-e: ebben a kontextusban nem igazán lehet megijedni, de hatalmas, a zene és a tánc nagyszerű és igazán látványos. És mindenképpen keresztülvitte az üzeneteit. A számkivetett idegen témája, amelyet ő és King megalkotott fontos volt és mindig is a film fókuszában maradt annak különféle inkarnációin keresztül.

Hogyan váltál a projekt részévé és hogyan működött a kollaboráció közted, Michael, Stan Winston és Stephen King között?

Tulajdonképpen én voltam az eredeti rendező. 1993-ban kezdtük el és Michaellel dolgoztam a produkciós fázis előtt, valamint a produkciós fázis két hetében. Aztán három évre felfüggesztették a projektet majd Stan Winston rendezésében tért vissza, aki a speciális effekteken dolgozott, amikor én rendeztem. Én ajánlottam őt arra, hogy fejezze be a forgatást amikor újra kezdték, mert én akkor éppen a Ragyogáson kezdtem el dolgozni. Szóval igen, sokat voltam a forgatáson. De nem voltam ott amikor a produkciót folytatták 1996-ban. Michael éjfélkor hívogatott, nagyon szenvedélyes volt azzal kapcsolatban, hogy befejezze, hogy különlegessé tegye. Ő és Stan régóta barátok voltak, azóta, hogy a Wizen együtt dolgoztak.

Eleinte ő és Steve együtt írták a forgatókönyvet és én nem igazán tudtam arról, hogy mit csináltak akkor. Miután zöld lámpát kaptunk összeültünk Michael, én és Stan órákra egy-egy alkalommal, tervezgetve a bonyolult effekteket, a zenét és a sztorit. De ez akkorra már teljesen más volt. Senki sem tudja ezt, de eredetileg ez a videó az Addams Family Values című filmet promótálta volna. Tulajdonképpen Christina Ricci és a Pugsley-t játszó fiú is benne volt. Két hétig forgattunk, de sosem jutottunk el a zenés számokig. Nagyon drága volt és ambiciózus. És amikor az első úgynevezett botrány kitört (amikor MJ-t 1993-ban gyerekmolesztálással vádolták – a ford.) az akkor volt, amikor forgattunk. Hirtelen Michael országon kívül volt és a stúdió már nem akarta, hogy részt vegyen annak a filmnek a promóciójában.

Michael a Ghosts 1993-as változatában

Michael a Ghosts 1993-as változatában

Wednesday Addams (Christina Ricci) a Ghosts 1993-as változatában

Wednesday Addams (Christina Ricci) a Ghosts 1993-as változatában

Mit jelent számodra az, hogy mára mind Stan, mind Michael eltávozott az élők sorából?

Nagyon szomorú természetesen és nagyon tragikus. Stan egy nagyon tehetséges, vicces és barátságos ember volt. De én közelebb álltam Michaelhez, több időt töltöttem vele. Nagyon szívszorító számomra látni, hogy mi történt vele. Mindig is nagyon törékeny volt és sok problémája volt az alvással. Nagyban emlékeztetett engem Don McLean dalára Vincent Van Goghról. A világ kegyetlen tud lenni és Michaelben nem volt egyetlen rossz csont sem. Nagyon sebezhető és kedves volt. És a legtöbb ember nem látja, hogy mennyire okos volt és különösen, hogy mennyire vicces tudott lenni. Nagyon szellemes, kirobbanóan tehetséges fickó.

Remélte Michael, hogy a Ghosts olyan nagy lesz, mint a Thriller?

Úgy tűnt Michael mindig remélte, hogy valami olyat csinál, ami nagy lesz. Mindig nagyban gondolkodott, mert az egész életét hatalmas léptékű dolgok vették körül. Nem tudom mik voltak a reményei a Thrillerrel összehasonlítva, de azt tudom, hogy úgy gondolta nagyon különleges lesz.

A Ghostsban és a Thrillerben egy karizmatikus, játékos „szörnyként” jelenik meg. Gondolod, hogy szórakoztatta ez a reputáció még akkor is, amikor a média ellene fordult?

Nagyon játékos volt ezzel az imázzsal, bár amikor a sajtó egyre kegyetlenebb lett az mindenképpen bántotta, visszahúzódóbb és visszavonultabb lett. Ugyan barátok voltunk, de ez nem olyan volt, hogy állandóan találkoztunk. El tudott telni néhány év anélkül, hogy találkoztunk volna vagy beszéltünk volna egymással, de amikor találkoztunk mindig jól éreztük magunkat együtt.

Hol voltál amikor hallottad, hogy meghalt? Mit gondoltál és éreztél?

Az autómat vezettem, amikor hallottam a rádióban, hogy eszméletlenül találták és kórházba vitték. Megdöbbentem természetesen, mint mindenki más. Aztán körülbelül egy órával később amikor hallottam a pletykát, hogy meghalt, nem tudtam elhinni. Beletelt pár napba, hogy leülepedjen. Talán elkerülhetetlen volt, nem tudom. Csak azt tudom, hogy törékeny volt, érzékeny és hihetetlenül kedves és nagylelkű. A hír összetörte a szívem ahogy az egész világét. És igazán együtt éreztem a gyerekeivel, akik fantasztikusak és nem gondolnád, hogy mennyire nincsenek elkényeztetve. Legalábbis így volt, amikor néhány évvel ezelőtt találkoztam velük.

Olyan emberként, aki találkoztál vele mi a véleményed a reakciókról, a spekulációkról a nap 24 órájában és a média közvetítéséről?

Nem tudom, én utálok spekulálni. Tudom, hogy megvoltak a démonjai, a félelmei, a törékenysége. Én igazán nem láttam semmit a drog használatból vagy semmi ilyesmiből. Nem voltunk ennyire közeli kapcsolatban. Csak annyit tudok, hogy olyan ember volt, akit én nagyon kedveltem és megtiszteltetésnek érzem, hogy ismerhettem és vele dolgozhattam és hiányzik. Még ha nem is találkoztunk néhány éve, mindig úgy tűnt, hogy ismét össze fogunk jönni, hogy beszéljünk arról milyen filmeken fogunk együtt dolgozni és hogy nevessünk, viccelődjünk és jól érezzük magunkat. Nagyon elszomorít, hogy ez már soha többé nem fog megtörténni.

Láttad a magányt és a szomorúságot, amely állítólag állandó útitársa volt?

Az egyik első találkozásom vele New Yorkban volt, ahol volt egy penthouse apartmanja a Trump Towersben. Nagyon magányos volt. Odavitt az ablakhoz, lemutatott a Fifth Avenue-ra és azt mondta, hogy mindent megadna azért, ha egyszerűen lesétálhatna oda és bemehetne az üzletekbe, de nem teheti. Elmentem meglátogatni Orlandóba és meglepett, hogy a személyzeten kívül én voltam az egyetlen ember körülötte. Senki más nem volt ott rajtunk kívül jó néhány napig. Nem hiszem, hogy sok közeli barátja volt, olyan emberek, akik nem akartak tőle semmit.

Mi lesz vele kapcsolatban az állandó emléked?

Megnevettetni. Amikor Michael nevetett, ha többet ki tudtál belőle hozni, mint egy kis kuncogás a szája elé tett keze mögül, az igazi látványosság volt. Imádott nevetni, jó volt kedvesen ugratni. Talán az egyik kedvenc emlékem a Ghosts forgatásán történt: befejeztünk egy jelenetet és ha újra fel akartam venni, akkor Bullwinkle (rajzfilm figura – a ford.) hangján azt mondtam: „Most igaziból!” Először csak nevetett, nevetett és nevetett. Aztán állandóan azt kérte még a jó felvételek után is: „Mick, csináld a Bullwinkle-t!” Így szeretek rá emlékezni.

Ki fogják adni a Ghostsot DVD-n a közeljövőben?

Remélem. Nagyon drága volt és sosem jelent meg az Egyesült Államokban. A saját zsebéből fizette ki. Úgyhogy nem tudom kinek a tulajdonában van. De szerintem az embereknek tetszene. Sok változáson keresztülment ahhoz képest amikor én dolgoztam rajta addig amíg befejezték, de nagy teljesítmény. Szeretném ha elérhető lenne. Az egyetlen példányom belőle egy olyan példány, amit egy hongkongi zeneboltban találtam, régi VCD formátumban. Jobbat érdemel.

Michael a Ghosts 1997-es változatában

Michael a Ghosts 1997-es változatában

Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix (album)

BloodOnTheDanceFloor

.

Megjelenés: 1997. május 20.

A felvétel ideje: 1991-1997

Kislemezei: Blood on the Dance Floor, HIStory/Ghosts, Is It Scary (utóbbi kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban nem)

Stílus: pop, R&B, funk, indusztriális, new jack swing, gót, house, techno

Kiadó: Epic

.

(Az albumot hibrid mivolta miatt felsoroltam Michael remix és stúdióalbumai között is, így mindkét helyről ide vezet a link.)

A Blood on the Dance Floor a Spotify-on:

A Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című album egy hibrid album, amelyet nehéz besorolni. Tizenhárom dalából nyolc a HIStory album dalainak különféle dance remixei, de van rajta öt új dal is, amelyek korábban még sehol nem jelentek meg. Általában a remix albumok kategóriájába sorolják, de van aki az öt új dal miatt, amelyek fontos darabjai Michael Jackson pályafutásának, számon tartja a stúdióalbumai sorában is.

Michael EP-ként (Extended Play) szerette volna kiadni az öt új dalt és talán ez is lett volna a legjobb megoldás, ám lemezcége a Sony ragaszkodott a remixekhez és ahhoz, hogy azokkal kiegészítve albumként jelenjen meg a Blood on the Dance Floor. Amint azt egy rajongói magazinnak adott interjúban a ’90-es évek végén elárulta, maga Michael sem volt oda a remixekért: “A legkevesebb amit mondhatok, hogy nem tetszenek… nem tetszik, hogy jönnek és teljesen megváltoztatják a dalaimat. De a Sony azt mondja a srácok imádják a remixeket…” [1]

A Blood on the Dance Floor érdekesebb részét kétségtelenül az album első öt dala – az öt új dal – képezi. Annak ellenére, hogy a címadó dal jól táncolható, valójában ezen az albumon nincs örömzene és nincsenek himnuszok sem. Tematikailag az egész album sötét tónusú és pesszimista, amelyen egy kiábrándult Michael Jackson énekel a társadalmi dekadenciáról. A címadó dal – amely eredetileg az 1991-es Dangerous albumra készült, de arra nem került fel – a partnerek felelőtlen váltogatásáról szól, melynek során a főszereplő összeakad egy veszélyes nővel, aki meggyilkolja őt a táncparketten. A kapcsolatok elsekélyesedéséről, felszínessé válásáról, a megcsalásról szól a Superfly Sister című dal is. A Morphine-ban Michael saját gyógyszerfüggőségéről énekel zenei megoldásokkal és ellenpontozással ábrázolva a fizikai és pszichikai fájdalmat és a drog átmeneti enyhülést hozó hatását, hogy aztán annak elmúltával ismét visszacsöppenjen a rideg valóságba. A Ghosts és az Is It Scary két metaforikus horror, amelyek furcsa módon bizonyos szövegrészeken még osztoznak is. “Ezekben Jackson egy tükröt tart a társadalom elé, amely őt megveti, és arra kéri, hogy lássa meg a saját groteszk tükörképét. „Ijesztő-e ez a számodra?” – kérdezi. A dalok és kísérő vizuális megjelenítésük nem csupán roppant öntudatosak, de arról árulkodnak, hogy szerzője tisztán érti az őt körülvevő és kísértő toxikus erőket.” [2]

Zeneileg az első öt dal a pop, a funk, az indusztriális funk, a new jack swing, az R&B és a gót területein mozog, míg a remixek nagyrészt house és techno verzióban dolgozzák fel a HIStory album nyolc dalát. Azoknak, akik szeretik a remixeket ezek is érdekesek lehetnek annak ellenére, hogy nem MJ vízióját képviselik az adott dalokról, hanem olyan producerekéit, mint Jimmy Jam és Terry Lewis, Tony Moran, Frankie Knuckles vagy Wyclef Jean. Az első öt dal elkészítésében és felvételében Michael segítségére olyan régi munkatársai voltak, mint Teddy Riley, Brad Buxer, Bryan Loren vagy Bill Bottrell. Az Is It Scary társszerzői Jimmy Jam és Terry Lewis voltak.

Az album 1997. május 20-án jelent meg, kevesebb, mint két évvel a HIStory után, mintegy annak a kiegészítéseként, amint arra a teljes címe is utal. Az Egyesült Államokban egyáltalán nem promótálták, így a Billboard fő album slágerlistáján csak a 24. helyig jutott, az R&B slágerlistán pedig a 12. helyig, de több más országban – többek között az Egyesült Királyságban – Nr. 1. volt. Kislemezként, videoklippel támogatva elsőként a címadó dalt adták ki, amely az albumhoz hasonlóan sikeres volt az USA-n kívül (az Egyesült Királyságban Nr. 1.), míg az USA-ban promóció hiányában szinte észrevétlen maradt. A második kislemez a HIStory című dal Tony Moran által készített remixe és a Ghosts volt dupla A-oldalas kislemezként – előbbi dalhoz készült külön videó. Itt kell megemlíteni Michael szintén 1997 májusában megjelent csaknem 40 perces zenés-táncos kisfilmjét, a Ghosts-ot, amelyben a Blood on the Dance Floor albumról a Ghosts és az Is It Scary, a HIStory-ról pedig a 2 Bad hangzik el.

A New York-i zene- és filmkritikus, Armond White úgy vélte: „Az éneke még soha nem volt annyira fájdalommal teli és merész, mint új anyagot jelentő első öt dalban. A Blood on the Dance Floor egy kiengesztelhetetlen intelligencia vitalitásával rendelkezik… egy kihívás az ártalmatlan fekete popzene koncepciójával szemben.”  [3]

Neil Strauss, a New York Times kritikusa pedig azt írta a Blood on the Dance Floor új dalairól: „Igazi fájdalom és pátosz van ezekben az új dalokban… Jackson fájdalma gyakran a világ mulatsága és ez valószínűleg igaz az új dalaira is, amelyek a fájdalomcsillapítókon, a szexuális promiszkuitáson és a nyilvános imázson rágódnak. Sok dalban Jackson olyan, mint az Elefántember, aki azt kiabálja, hogy ő is emberi lény… Alkalmazkodva Jackson sötétebb hangulatához, a zene is dühösebb és haragosabb lett. A fémlemezekként ropogó ütemekkel és a sűrített gáz módjára sziszegő szintetizátorokkal ez indusztriális funk… kreatív értelemben Jackson új területre lépett.” [4]

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Blood on the Dance Floor Michael Jackson, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley
2. Morphine Michael Jackson Michael Jackson
3. Superfly Sister Michael Jackson, Bryan Loren Michael Jackson
4. Ghosts Michael Jackson, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley
5. Is It Scary Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson
6. Scream Louder (Flyte Tyme Remix) (duet with Janet Jackson) James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson
7. Money (Fire Island Radio Edit) Michael Jackson Michael Jackson, Terry Farley, Pete Heller
8. 2 Bad (Refugee Camp Mix) Michael Jackson, Bruce Swedien, René Moore, Dallas Austin Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Bruce Swedien, René Moore, Te-Bass, Pras
9. Stranger in Moscow (Tee’s In-House Club Mix) Michael Jackson Michael Jackson, Todd Terry
10. This Time Around (D.M. Radio Mix) Michael Jackson, Dallas Austin, Bruce Swedien, René Moore Dallas Austin, Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer), René Moore (társ producer), David Morales
11. Earth Song (Hani’s Club Experience) Michael Jackson Michael Jackson, Bill Bottrell (társ producer), David Foster
12. You Are Not Alone (Classic Club Mix) R. Kelly R. Kelly, Michael Jackson, Frankie Knuckles, Satoshi Tomiie
13. HIStory (Tony Moran’s HIStory Lesson) Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Tony Moran, Bob Rosa

Eredetileg tervezték az albumon az On The Line, az In The Back (mindkettő demója végül megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collection-ön) és a Tabloid Junkie egy remixének megjelenését is.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 24.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 2.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 16.
Spanyolország: 1.
Németország: 2.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 6 millió

Ebből

  • USA: 1 millió

Források:

[1] Interjú Michael Jacksonnal – Black and White magazin (a belinkelt cikk 1996 júliusára teszi a beszélgetés időpontját, de ez nem lehet helyes, mivel a beszélgetésben szó van Michael Jackson kisfiáról, aki 1997. február 13-án született, a Blood on the Dance Floor album pedig 1997 májusában jelent meg)
http://maljas.republika.pl/wywiady/bw.html
[2] Joseph Vogel – “Én vagyok a fenevad, akit vizualizáltál?” – Michael Jackson kulturális meggyalázása (Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop, 2012. július 4.)
https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2013/10/28/en-vagyok-a-fenevad-akit-vizualizaltal-michael-jackson-kulturalis-meggyalazasa/
[3] Armond White – Keep Moving: The Michael Jackson Chronicles (2009. augusztus)
[4] Neil Strauss – Review of Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix (New York Times, 1997. május 20.)

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Új kulisszák mögötti felvételek szivárogtak ki Michael Jackson Ghostsjából

Az alábbi, az Internetre a napokban kiszivárgott felvételek Michael Jackson 1997-es rövidfilmjének a Ghosts-nak a készítése közben készültek. A felvételeken Jackson egy érzékelőkkel ellátott speciális ruhát visel, amelyek segítségével a mozdulatait rögzítik egy számítógépes animációhoz, amely majd csontvázként fogja ábrázolni a filmben.

Először két rövidebb részlet szivárgott ki:

Majd hosszabbak is:

A filmben a végeredmény így nézett ki: