Valamennyi bejegyzés

Man in the Mirror

ManInTheMirrorA Man in the Mirror a negyedik kislemezként kiadott dal Michael Jackson 1987-es Bad című albumáról. A dal első helyet ért el az amerikai Billboard slágerlistán és sok más országban is sikeres volt.  Érdekesség azonban, hogy amikor 1988-ban eredetileg megjelent, az Egyesült Királyságban csak a 21. helyig jutott a slágerlistán, azonban Michael Jackson 2009-es halála után ismét felkerült – ezúttal jóval magasabbra, a második helyre. A világ más részein is ez volt Michael egyik legtöbbet játszott dala közvetlenül a halála után.

A dalt Glen Ballard és Michael egyik háttérénekesnője, Siedah Garrett írta. Garrett elmondása szerint egy mindkettejük számára ihletett pillanatban Ballard elkezdett játszani egy melódiát a zongorán ő pedig szinte automatikusan elkezdte írni hozzá a szöveget a jegyzetfüzetébe. Az első versszak és a kórus mindössze 15 perc leforgása alatt készen volt. [1]

Amikor később Quincy Jones producer és Michael meghallgatták a dalt, mindkettejüknek nagyon tetszett, így nem volt kérdés, hogy felveszik a Bad albumra.

Ballard:  “Siedah és én direkt az ő [Michael Jackson] számára írtuk. Quincy megkérdezte, ‘Nincs valamitek a számunkra?’ Így Siedah egy szombat este, az encinoi házamban megírta a ‘Man in the Mirror’-t. Nem volt rá lehetőségünk, hogy felcicomázzuk, így nem éreztem, hogy van esélye, de Quincy lejátszotta Michaelnek, és Ő azt mondta, ‘Készíts egy felvételt!’” [2]

“A dal tényleg egy varázslatos jelenség volt, és minden Michael vokális értelmezése szerint készült. Az utolsó két percben elkezdte ezeket a varázsigéket: a ‘shamon’-okat és az ‘ooh’-kat. Eljutott arra a helyre önmagában. Ezt persze nem tudtuk volna leírni… Voltak azok a furcsa féltónusok a vokális harmóniában, amelyeket leírtunk, és Michael teljesen ráérzett… Érezte a zene lényegét… Ő olyan lélekteli és ritmikailag kifinomult volt… Tudta, hogyan énekeljen tökéletesen.” [2]  – idézi tovább Ballardot Joseph Vogel Man in the Music című könyve. (Az előző két idézet fordításáért köszönet az Ember a zenében blognak.)

A dal arra szólítja fel a jóléti társadalmak elkényelmesedett és cinikus felső és középosztálybeli tagjait, hogy vessenek egy pillantást a szegényekre, elesettekre és nézzenek magukba – arra, hogy ők maguk mit tudnának tenni értük és a világ jobbá tételéért, hiszen a világ a benne élő egyének cselekedeteitől lesz jobb vagy rosszabb. A változás velünk kezdődik, az emberrel a tükörben.

A szöveg:

I’m Gonna Make A Change,
For Once In My Life
It’s Gonna Feel Real Good,
Gonna Make A Difference
Gonna Make It Right . . .

As I, Turn Up The Collar On My
Favourite Winter Coat
This Wind Is Blowin’ My Mind
I See The Kids In The Street,
With Not Enough To Eat
Who Am I, To Be Blind?
Pretending Not To See
Their Needs
A Summer’s Disregard,
A Broken Bottle Top
And A One Man’s Soul
They Follow Each Other On
The Wind Ya’ Know
‘Cause They Got Nowhere
To Go
That’s Why I Want You To
Know

I’m Starting With The Man In
The Mirror
I’m Asking Him To Change
His Ways
And No Message Could Have
Been Any Clearer
If You Wanna Make The World
A Better Place
(If You Wanna Make The
World A Better Place)
Take A Look At Yourself, And
Then Make A Change
(Take A Look At Yourself, And
Then Make A Change)
(Na Na Na, Na Na Na, Na Na,
Na Nah)

I’ve Been A Victim Of A Selfish
Kind Of Love
It’s Time That I Realize
That There Are Some With No
Home, Not A Nickel To Loan
Could It Be Really Me,
Pretending That They’re Not
Alone?

A Widow Deeply Scarred,
Somebody’s Broken Heart
And A Washed-Out Dream
(Washed-Out Dream)
They Follow The Pattern Of
The Wind, Ya’ See
Cause They Got No Place
To Be
That’s Why I’m Starting With
Me
(Starting With Me!)

I’m Starting With The Man In
The Mirror
(Ooh!)
I’m Asking Him To Change
His Ways
(Ooh!)
And No Message Could Have
Been Any Clearer
If You Wanna Make The World
A Better Place
(If You Wanna Make The
World A Better Place)
Take A Look At Yourself And
Then Make A Change
(Take A Look At Yourself And
Then Make A Change)

I’m Starting With The Man In
The Mirror
(Ooh!)
I’m Asking Him To Change His
Ways
(Change His Ways-Ooh!)
And No Message Could’ve
Been Any Clearer
If You Wanna Make The World
A Better Place
(If You Wanna Make The
World A Better Place)
Take A Look At Yourself And
Then Make That . . .
(Take A Look At Yourself And
Then Make That . . .)
Change!

I’m Starting With The Man In
The Mirror,
(Man In The Mirror-Oh
Yeah!)
I’m Asking Him To Change
His Ways
(Better Change!)
No Message Could Have
Been Any Clearer
(If You Wanna Make The
World A Better Place)
(Take A Look At Yourself And
Then Make The Change)
(You Gotta Get It Right, While
You Got The Time)
(‘Cause When You Close Your
Heart)
You Can’t Close Your . . .Your
Mind!
(Then You Close Your . . .
Mind!)
That Man, That Man, That
Man, That Man
With That Man In The Mirror
(Man In The Mirror, Oh Yeah!)
That Man, That Man, That Man
I’m Asking Him To Change
His Ways
(Better Change!)
You Know . . .That Man
No Message Could Have
Been Any Clearer
If You Wanna Make The World
A Better Place
(If You Wanna Make The
World A Better Place)
Take A Look At Yourself And
Then Make A Change
(Take A Look At Yourself And
Then Make A Change)
Hoo! Hoo! Hoo! Hoo! Hoo!
Na Na Na, Na Na Na, Na Na,
Na Nah
(Oh Yeah!)
Gonna Feel Real Good Now!
Yeah Yeah! Yeah Yeah!
Yeah Yeah!
Na Na Na, Na Na Na, Na Na,
Na Nah
(Ooooh . . .)
Oh No, No No . . .
I’m Gonna Make A Change
It’s Gonna Feel Real Good!
Come On!
(Change . . .)
Just Lift Yourself
You Know
You’ve Got To Stop It.
Yourself!
(Yeah!-Make That Change!)
I’ve Got To Make That Change,
Today!
Hoo!
(Man In The Mirror)
You Got To
You Got To Not Let Yourself . . .
Brother . . .
Hoo!
(Yeah!-Make That Change!)
You Know-I’ve Got To Get
That Man, That Man . . .
(Man In The Mirror)
You’ve Got To
You’ve Got To Move! Come
On! Come On!
You Got To . . .
Stand Up! Stand Up!
Stand Up!
(Yeah-Make That Change)
Stand Up And Lift
Yourself, Now!
(Man In The Mirror)
Hoo! Hoo! Hoo!
Aaow!
(Yeah-Make That Change)
Gonna Make That Change . . .
Come On!
(Man In The Mirror)
You Know It!
You Know It!
You Know It!
You Know . . .
(Change . . .)
Make That Change.

Magyarul:

Változtatni fogok
Egyszer az életemben
Igazán jó érzés lesz
Olyan dolgot csinálok, ami számít
Jól fogom csinálni…

Amint felhajtom a gallért
A kedvenc télikabátomon
Ez a szél fúj keresztül az agyamon
Látom a gyerekeket az utcán
És nincs mit enniük
Ki vagyok én, hogy vak legyek?
Úgy téve, mintha nem látnám
A szükségleteiket

Egy nyári figyelmetlenség
Egy törött üvegnyak
És egy egyszemélyes lélek
Egymást követik
A szélben tudod
Mert nem tudnak
Sehová sem menni
Ezért akarom, hogy
Tudd

Én a férfivel kezdem a
Tükörben
Megkérem, hogy változtasson
Az utain
És egyetlen üzenet sem lehetett
Volna ennél világosabb
Ha jobb hellyé akarod tenni
A világot
(Ha jobb hellyé akarod tenni
A világot)
Akkor vess egy pillantást magadra, és
Aztán változtass
(Akkor vess egy pillantást magadra, és
Aztán változtass)
(Na Na Na, Na Na Na, Na Na,
Na Nah)

Áldozata voltam
Egy önző fajta szeretetnek
Itt az ideje, hogy észrevegyem
Hogy vannak, akiknek nincs
Otthona, egy fillérjük sem
Lehetnék-e tényleg én az,
Aki úgy tesz, mintha nem lennének
Egyedül?

Egy mélyen megsebzett özvegy
Valaki összetört szíve
És egy szertefoszlott álom
(Szertefoszlott álom)
A szél mintáját követik
Látod
Mert nincs egy hely
Ahol lehetnének
Ezért kezdem önmagammal
(Kezdem önmagammal!)

Elkezdem a férfivel
A tükürben
(Ooh!)
Megkérem, hogy változtassa meg
Az utait
(Ooh!)
És egyetlen üzenet sem lehetett
Volna ennél világosabb
Ha jobb hellyé akarod tenni
A világot
(Ha jobb hellyé akarod tenni
A világot)
Akkor vess egy pillantást magadra, és
Aztán változtass
(Akkor vess egy pillantást magadra, és
Aztán változtass)

(Kórus ismétlődik többször, improvizációkkal tűzdelve)

Változtass!

A klasszikus gospelek mintájára a szólista és a kórus között egyfajta felelgetés alakul ki, s ahogy emelkedik a dal íve Michael egyre több improvizatív elemet fűz bele, ami az ő előadásmódjának – élőben és a stúdióban egyaránt – egy nagyon tipikus jellemzője volt.  A háttérvokálban az Andraé Crouch gospel kórus, a Winans gospel kvartett (Carvin, Marvin, Michael és Ronald Winans) és a dalszerző, Siedah Garrett hallható.

Az amerikai kritikusok egy része a dal megjelenésekor cinizmussal fogadta azt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy mára a könnyűzene egyik leghíresebb és legtöbbet játszott társadalmi himnuszává váljon.

A dal hivatalos videójában maga Michael nem szerepel (eltekintve egy nagyon rövid bevágástól a vége felé, amikor gyerekek tömegében látható), helyette különféle történelmi jeleneteket láthatunk: a 1963-as washingtoni polgárjogi menetet, ahol Dr. Martin Luther King elmondta híres “Van egy álmom” című beszédét, a John F. Kennedy és Robert Kennedy elleni merényleteket, a vietnami háborút, az 1970-es Kent State-i lövöldözést, az 1981-es iráni túszdrámát, az 1946-os Crossroads hadműveletet (amerikai nukleáris teszt robbantások), a csernoblili atomerőmű katasztrófáját, a lengyel Szolidaritás mozgalmat, az etiópiai éhezést, az amerikai hajléktalanság növekedését, az 1985-ös Live Aid és Farm Aid koncerteket, Jessica McClure megmentését (az akkor 18 hónapos kislányt egy kútból mentették ki 1986-ban), a Camp David-i egyezményt (amely 1979-ben lezárta az Egyiptom és Izrael között 1948 óta fennálló hadiállapotot), a Ku Klux Klant. Jó néhány politikus, polgárjogi aktivista, vagy éppen diktátor is feltűnik a videó képkockáin: Martin Luther King, Lech Wałęsa, Teréz anya, Desmond Tutu, Mahatma Gandhi, Rosa Parks, Nelson Mandela, Pieter Willem Botha, John Lennon, Muammar Gaddafi, Adolf Hitler.

A dal szerepel Michael 1988-as Moonwalker című filmjében is – a film a dalnak egy a Bad turné több koncertjéből összevágott montázsával indít. Ez a változat szintén népszerűvé vált a különféle videó megosztó portálokon.

A dal hivatalos változatai:

Album verzió
Kislemez verzió
Instrumentális verzió

Koncerten Michael az 1987-89-es Bad turné 1988-as állomásaitól kezdve játszotta a dalt Michael – rendszerint a koncertek záró dalaként. Ezen kívül előadta az 1988-as Grammy díjkiosztón is.

Az 1989-es Grammy díjkiosztón jelölték az év felvétele kategóriában, de alulmaradt Bobby McFerrin Don’t Worry, Be Happy című dalával szemben.

Siedah Garrett maga is felvetta a dalt 2003-as SIEDAH! című albumára.

Az eredeti kislemez B oldalára a dal instrumentális változata került fel.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/09/13/7-man-in-the-mirror/

A hivatalos videó

A Moonwalker változat

A dal instrumentális változata

Írta és komponálta: Siedah Garrett, Glen Ballard
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Glen Ballard és Quincy Jones (ritmus hangszerelés), Glen Ballard, Quincy Jones és Jerry Hey (szintetizátor hangszerelés), Andraé Crouch (vokális hangszerelés)
A felvétel ideje: 1987
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Bad

Stílus: pop, R&B, gospel

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 2.
Kanada: 3.
Új-Zéland: 4.
Ausztrália: 8.

Forrás:

[1] Spike Lee – Bad 25 dokumentumfilm (2012)

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Bad (album)

BadMegjelenés: 1987. augusztus 31.

A felvétel ideje: 1987. január 5.-július 9.

A felvétel helye: Westlake Recording Studios, Studio “D” (West Hollywood, Kalifornia)

Kislemezei: I Just Can’t Stop Loving You, Bad, The Way You Make Me Feel, Man in the Mirror, Dirty Diana, Another Part of Me, Smooth Criminal, Leave Me Alone, Liberian Girl

Stílus: pop, R&B, funk, soul, rock

Kiadó: Epic

.

A Bad a Spotify-on (hozzátettem az eredeti albumon nem, de a 2001-es Special Editionon megjelent bónusz dalokat is – az utolsó három dal):

A Thriller fenomenális sikere után Michael Jackson nem volt könnyű helyzetben, hiszen valószínűtlen volt, hogy a soron következő albuma meg tudja ismételni azt – azóta sem tudta senki. Ennek ellenére Michael nem fogta vissza az ambícióit, amikor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a következő albumából 100 millió példány fogyjon. (Michael “megszállottsága” az eladási példányszámokkal kapcsolatban talán érthetőbbé válik, ha emlékeztetünk arra, hogy olyan környezetben nőtt fel – Motown, vagy éppen a saját apja -, ahol a kereskedelmi siker és a slágerlistás helyezés volt a fokmérője annak, hogy mennyire vagy jó.  Michaelnek már kicsi gyerekkorától kezdve összefonódott a szórakoztatóipar és a zene a versennyel is, hiszen eleinte tehetségkutatókon léptek fel, ahol mindig nyerniük kellett és mindig el kellett nyerniük a közönség kegyeit ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni.)

Ezzel az ambícióval vetette bele magát a munkába, amikor 1985-ben elkezdett dolgozni a Bad-en és bár kereskedelmi értelemben nagyra törő céljai voltak vele, zeneileg nem akarta megismételni a Thrillert. Eleinte az otthoni stúdiójában dolgozott olyan zenészekkel és hangmérnökökkel, mint Matt Forger, John Barnes vagy Bill Bottrell. Ezzel az úgynevezett B-csapattal számos demót elkészítettek különféle stílusokban és témákkal. Az A-csapat Quincy Jones vezetésével dolgozott a Westlake stúdióban. Ez a különválás egyúttal azt is jelezte, hogy Michael egyre függetlenebb kívánt lenni Jonestól.

Bottrell: „Michael fejlődött és szabadon, a Westlake-i stúdió korlátai nélkül akart kísérletezni. Ezért vitt el engem és John Barnes-t, hogy az otthoni stúdiójában dolgozzunk másfél évig időszakosan. Programoztunk, játszadoztunk és dalokat készítettünk annak az albumnak a nagy részére, majd elküldtük az eredményeket két inches szalagon a Westlake-nek és ők aztán belátásuk szerint újravették őket és hozzáadtak olyan dolgokat, mint a vonósok és a fúvósok. Így kezdte MJ kifejezni a kreatív függetlenségét, mint egy tinédzser, aki elhagyja a fészket.” [1]

Az igazán komoly munka 1986-ban kezdődött a Westlake D stúdiójában. A csapat magja ugyanaz volt, mint az Off The Wallon és a Thrilleren:  Quincy Jones, mint producer, Bruce Swedien, mint hangmérnök – a Badről azonban már hiányzott Rod Temperton. Michael Swedient a további albumaira is magával vitte, azonban Jonesszal ez volt az utolsó együttműködése.

„Quincy és én néhány dologban nem értettünk egyet. Sok feszültség volt köztünk, mivel úgy éreztük önmagunkkal versenyzünk. Nagyon nehéz alkotni valamit, amikor úgy érzed önmagaddal vagy versenyben.” [2] – írta Michael Moonwalk című önéletrajzában. A fáma szerint egyszer Jones egy időre kiszállt a munkából, amikor észrevette, hogy Jackson titokban visszalopózott a stúdióba és megváltoztatta a munkáját.

A Rolling Stone magazin 1987. szeptember 24-ei száma szerint Michael 62 dalt írt az albumra és ebből 33-at ki is akart adni tripla lemez formájában. Quincy Jones azonban lebeszélte erről az ötletről, így maradt a szimpla lemez és 11 dal, amelyből kilencet Michael önállóan írt. Olyan dalok maradtak talonban, mint a Streetwalker, a Cheater, a Fly Away, az I’m So Blue, a Don’t Be Messin’ ‘Round, az Abortion Papers, a Free, a Price of Fame – amelyek később megjelentek különféle kiadványokon (The Ultimate Collection, Bad 25), de valószínűleg maradt még jó pár olyan dal ebből az időszakból, amelyet egyelőre nem hallhattunk.

Az albumon duett partnerként működött közre Stevie Wonder (Just Good Friends) és Siedah Garrett (I Just Can’t Stop Loving You), valamint háttérvokálként az Andraé Crouch kórus a Man In The Mirrorban. Garrett kreatívan is hozzájárult az albumhoz, mint a Man In The Mirror társszerzője.

Az albumon több, mint egy évig dolgoztak, s ha Michaelen múlik, akkor eldolgoztak volna rajta talán a végtelenségig, de a lemezkiadó végül szigorú határidőt szabott: 1987 nyarán meg kellett jelennie.

Az album borítója rögtön megdöbbentette az amerikai közvéleményt és médiát, különösképpen Jackson az addiginál sokkal világosabbnak tűnő bőrszíne miatt. Miután akkor még nem tárta a nyilvánosság elé bőrbetegségét, a vitiligót, így megkezdődött a találgatás erről is, éppen úgy, mint a sztár egyéb vélt, vagy valós excentrikus szokásairól.

Az eredetileg a Bad borítójára szánt kép

Az eredetileg a Bad borítójára szánt kép

Eredetileg egyébként a balra látható képet szánta Michael albumborítónak, de ettől az Epic még jobban megijedt. A lemeztársaság attól tartott, hogy ez csak tovább erősítené Michael különc, egyesek által femininnek tartott imázsát. Végül a választás egy a Bad rövid film forgatásán készült fotóra esett, amelyen az énekes bőrszerelésben látható.

„Sokkal inkább, mint David Bowie vagy Prince, Jackson lett az androgünitás leghíresebb szimbóluma. Egyre nehezebben definiálhatóvá vált és egyre nehezebbé vált bármelyik csoportnak is magáénak neveznie. A sminkje, fekete bőrszerelése, csatjai és csizmái a glam punk szubkultúra esztétikájára emlékeztettek, a kritikusok számára azonban ez kényelmetlen kapcsolat volt egy olyan népszerű előadóval, mint Jackson. Ugyanilyen oknál fogva a hip-hop sem fogadta el nyíltan (bár később ez megtörtént). Jackson egyszerűen egyfajta előadásnak tekintette az új imázsát. A világ volt a színpada és készen állt arra, hogy kipróbáljon egy új karaktert. A punk kinézet, a tánc bandatagokkal, a nyelv kiforgatása (a „rossz” jó, bátor, kemény lett) mind kinyilvánító üzenetet hordozott. Megosztóbbá tette, mint a Thriller, de ez volt a célja. Változó identitása Reagan dualisztikus vagy-vagy világképének teljesen az ellentétét képviselte. Michael Jackson képviselte az új Amerika (és világ) minden komplexitását és kettősségét.” [1] – írta Joseph Vogel Man in the Music című könyvében. Ez a kettősség kifejeződött például abban, hogy az androgün külső mellett Jackson tánca és videói sokkal több szexualitást sugároztak, mint addig, ami – az egész új imázzsal együtt – talán egyfajta lázadást is megtestesített szigorú vallásos neveltetésével szemben (Michael 1987-ben kilépett a Jehova tanúi felekezetből).

Az album 1987. augusztus 31-én jelent meg és egyből meghódította a slágerlistákat szerte a világon. Az első kislemeze az I Just Can’t Stop Loving You volt, amely egy szerelmes duett Siedah Garrettel. Azzal, hogy ezt a dalt adta ki elsőként Michael a Thrillernél bevált taktikát alkalmazta, nevezetesen azt, hogy az album talán egy kevésbé érdekes dalával indította útjára azt, amihez ráadásul videoklip sem készült. A várakozás azonban addigra már akkora volt, hogy a dal így is az első helyre került a Billboardon és számos más slágerlistán, akárcsak nem sokkal később az album. (Az I Just Can’t Stop Loving You szavalt intrója egyébként csak az album 1987-ben “nyomott” változatain található meg, az 1988-tól kiadott változatokról törölték azt.)

Míg a közönség nagy lelkesedéssel fogadta a Badet, addig a média egy része fanyalgott. Nem tudtak elvonatkoztatni Jackson új imázsától és külsejétől – vagy éppen elfogadni azt -, így az album kritikái sokszor nem is a zenével foglalkoztak: „Sok kritikus pszeudo-pszichoanalízisbe bocsátkozott Jackson excentrikusságáról prédikálva, mintha a művészeknek vagy a rock sztároknak a normalitás mintaképeinek kellene lenniük.” [1] – írja Vogel a Man in the Musicban.

A média Jacksonhoz való hozzáállásának változását jól jelzi, hogy amit a Thriller idején még bájos excentrikusságnak tartottak azt most hirtelen elkezdték sokkal erősebb jelzőkkel illetni, mint például „bizarr”, s ebben az időszakban jelent meg a médiában a degradáló “Wacko Jacko” gúnynév is, amelyet maga Michael gyűlölt (kb. úgy lehetne nagyon szabadon lefordítani, hogy “Bolond Jankó”).

Igazságtalan lenne persze nem elismerni, hogy sok esetben maga Jackson is szándékosan táplálta a titokzatos, excentrikus imázst P.T. Barnumot példaképül állítva maga elé: „Jackson szórakoztatóművész volt kisfiú kora óta. Csak ezt ismerte. Mostanra az az impulzus, hogy „előadjon” majdnem állandóvá vált. Az identitása csaknem elválaszthatatlanul a részévé vált a közszereplőnek, a karakternek. Ő volt a furcsa, varázslatos, titokzatos, excentrikus popsztár: ‘Michael Jackson, a Föld legnagyobb showja.'” [1]

Mások a kereskedelmi sikerei miatt fordultak ellene: „Sok támadás fehér rock kritikusoktól jött, akik úgy tűnt, hogy hirtelen megvetették Jackson páratlan sikerét. Jackson nem illett a rock kritikusok által bálványozott modellbe. Egy olyan valaki, mint Bruce Springsteen gitározik, olyan dalokat ír, amelyek irodalmi kritika alanyai és úgy táncol, mint egy fehér fickó. Ugyanakkor Michael Jackson egy olyan fekete kulturális örökséget képvisel, amiről a fehér kritikusok vagy nem tudnak, vagy amit inkább nosztalgikusan értékelnének valaki olyantól, aki már halott.” [3] – írta Quincy Troupe a Spin magazinban.

Michael Jacksontól sokan nem tudták komolyan venni az új, „rosszfiú” imázst – úgy vélték, hogy annyira burokban nevelkedett, hogy nem értheti meg a világ hétköznapi problémáit, amiről például az újonnan a főáramba került hip-hop szólt. De ennek az albumnak nem is ez volt a funkciója. A Bad egy eklektikus, moziszerű fantázia, amely nem arra tesz kísérletet, hogy a világ problémáit énekelje meg, hanem inkább elrepít minket egy másik világba.

„A Baden Jackson zenéje nagyrészt hangulatokról, belsőséges érzésekről és fantasztikus jelenetekről szól. A Speed Demon funky, motorpörgető autós hajszája gördülékenyen megy át a Liberian Girl buja, evilági intonációiba. A Dirty Diana feszült, érzéki narratívája utat enged egy titokzatos bűnügyi tetthelynek a Smooth Criminalban. Minden dal egy álomkapszulaként működik, amely meginvitálja a hallgatót egy élénk, új hangzásba, sztoriba és űrbe. Arra van, hogy lebilincseljen, elvigyen, lenyűgözzön és arra is, hogy felfedezzen és felfedjen. Ebből a szempontból sokkal inkább egy filmzenéhez hasonlítható (blues, jazz és R&B elemekkel).” [1] – írja Vogel.

Jackson csaknem állandó hangmérnöke Bruce Swedien In the Studio with Michael Jackson című könyvében azt írta: „Érdekes erről az albumról beszélnem és rájönnöm, hogy több kedvenc dalom van ezen az albumon, mint bármelyik másikon.” [4]

Nehéz lenne megmondani, hogy a Bad-et negatívan befolyásolta-e a Jackson új imázsát követő felhördülés. Noha sikere az eladott példányszám tekintetében nem érte el a Thrillerét, de így is egy roppant sikeres album volt és volt amiben túlszárnyalta a Thrillert: az album öt kislemeze is Nr 1. lett a Billboardon (I Just Can’t Stop Loving You, Bad, The Way You Make Me Feel, Man in the Mirror, Dirty Diana). Ez máig fennálló rekord, amelyet más előadónak csak 2010-ben sikerült beállítania, megdönteni pedig azóta sem tudta senki. Valóban úgy tűnt az album egy slágergyűjtemény, ráadásul a dalokat olyan rövid filmek kísérték, amelyek nemcsak akkor emelkedtek ki a mezőnyből, hanem a mai napig ikonikusnak számítanak. A leginkább talán a Smooth Criminal, amely – bármilyen meglepő – nem volt azon öt dal között, amely első helyet ért el az album dalai közül.

A Bad Jackson globális népszerűségének a kiszélesedését is hozta, s néhány országban még népszerűbbé vált, mint a Thriller idején. Ebben talán szerepe volt az olyan eseményeknek is, mint például az MTV Europe elindulása 1987-ben, vagy éppen az albumhoz kapcsolódó világkörüli Bad turné, amely Michael első szóló turnéja volt. Ugyanehhez a korszakhoz kapcsolódik Michael fantázia mozifilmje a Moonwalker.

A Grammy díjkiosztón 1989-ben a Bad albumot jelölték az év albuma kategóriában és a legjobb férfi R&B vokális előadás kategóriában, a Bad dalt az legjobb férfi R&B vokális előadás kategóriában, a Man in the Mirrort az év felvétele kategóriában, 1990-ben pedig a Leave Me Alone-t a legjobb rövid zenei videó kategóriában – utóbbi nyert is.  1990-ben jelölték a Moonwalkert is a legjobb hosszú hosszú zenei videó kategóriában, de nem nyerte el a díjat.

Az American Music Awardson 1989-ben a Bad dal lett a kedvenc soul/R&B kislemez, valamint Michael kapott egy érdemeit elismerő különdíjat is. A World Music Awards-on a Dirty Diana videója közönségdíjas lett.

Az albumot 2001-ben újramaszterelték (Special Edition), akárcsak az Off the Wallt, a Thrillert és a Dangerous-t. Ez a speciális kiadás bónuszként tartalmazza a Streetwalkert, a Todo Mi Amor Eres Tu-t (az I Just Can’t Stop Loving You spanyol változata), a Fly Away-t, valamint rövid interjúkat Quincy Jones-szal és egy rövid szöveges bevezetést a Fly Away-hez.

2012-ben megjelent az album 25. évfordulós ünnepi kiadása is Bad 25 címmel – ezzel külön bejegyzésben fogok foglalkozni.

 

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Bad Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
2. The Way You Make Me Feel Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
3. Speed Demon Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
4. Liberian Girl Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
5. Just Good Friends (featuring Stevie Wonder) Terry Britten, Graham Lyle Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
6. Another Part of Me Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
7. Man in the Mirror Siedah Garrett, Glen Ballard Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
8. I Just Can’t Stop Loving You (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
9. Dirty Diana Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
10. Smooth Criminal Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
11. Leave Me Alone Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)

A 2001-es Special Edition-ön a fentieken túl szerepel még:

Ssz. Dal Dalszerző
12. Quincy Jones Interview #1
13. Streetwalker Michael Jackson
14. Quincy Jones Interview #2
15. Todo Mi Amor Eres Tu (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson, spanyol szöveg: Rubén Blades
16. Quincy Jones Interview #3
17. Spoken Intro to Fly Away
18. Fly Away Michael Jackson

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok a teljesség igénye nélkül: Cheater, Scared of the Moon, Someone Put Your Hand Out (2004-ben mindhárom dal demója megjelent az Ultimate Collection-ön). Öt dal –  a Don’t Be Messin’ ‘Round, az I’m So Blue, a Song Groove (A.K.A. Abortion Papers), a Free, a Price of Fame és az Al Capone (utóbbiból “fejlődött ki” a Smooth Criminal) – megjelent a Bad 25-ön 2012-ben. Szintén megjelent a Bad 25-ön a Je Ne Veux Pas La Fin De Nous (az I Just Can’t Stop Loving You francia változata).

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 2.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 1.
Spanyolország: 1.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 33 millió

Ebből

  • USA: 10 millió
  • Egyesült Királyság: 4 millió
  • Németország: 2 millió
  • Brazília: 700 ezer
  • Japán: 1 millió
  • Franciaország: 1,3 millió
  • Olaszország: 1 millió
  • Mexikó: 450 ezer
  • Hollandia: 500 ezer
  • Spanyolország: 500 ezer

Források:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[2] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)
[3] Quincy Troupe – The Pressure to Beat It (Spin, 1987 június)
[4] Bruce Swedien – In the Studio with Michael Jackson (Hal Leonard, 2009)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Dangerous (album)

Dangerous

Megjelenés: 1991. november 26.

A felvétel ideje: 1990. június 25-1991. október 31.

A felvétel helye: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)

Kislemezei: Black or White, Remember the Time, In the Closet, Jam, Who Is It, Heal the World, Give In to Me, Will You Be There, Gone Too Soon

Stílus: pop, R&B, new jack swing, gospel, rock

Kiadó: Epic

A Dangerous a Spotify-on:

Az 1987-es Bad című album Michael Jackson harmadik olyan albuma volt, amelynek Quincy Jones volt a producere. Michael mindig is nagyon tisztelte Quincy-t, de ekkorra úgy érezte új útra kell lépnie és ehhez vérfrissítésre van szüksége, így csaknem tízévi együttműködés után a sikerduó szakított egymással.

Az ’80-as-’90-es évek fordulóján új szelek fújtak a könnyűzenében. Néhány addig undergroundnak számító műfaj a főáram felé tört – így például a hip-hop, amely aztán a következő 20 évben uralkodóvá vált. A tánczenében (elsősorban Európában) a techno és annak különböző irányzatai váltak népszerűvé, míg a rock zenében a ’90-es évek eleje a grunge felemelkedését hozta. A hip-hop mellett ennek az időszaknak létezett egy másik fekete zenei irányzata is, amely elsősorban az Egyesült Államokban örvendett népszerűségnek: a New Jack Swing.

A Merriam-Webster online szótára szerint a New Jack Swing “általában fekete előadók által képviselt popzene amely a hagyományos jazz, az elektronikus zene, a smooth jazz, a funk, a rap és a rhythm and blues elemeit kombinálja.” [1] A hip-hop egy optimistább, felszabadultabb, melodikusabb és táncolhatóbb alternatívájaként is lehet értelmezni a ’80-as évek végének, ’90-es évek elejének fekete zenéjében. A New Jack Swing egyik atyjának Teddy Riley-t tartják, egy fiatal harlemi zenészt, aki az 1980-as évek végén producerként és saját együttesével, a Guy-jal (később pedig másik zenekarával a Blackstreettel) is ért el sikereket.  A műfaj további meghatározó producerei Babyface és L.A. Reid.

TeddyRiley

Teddy Riley

Jacksonnak tetszett ez az új műfaj, így Teddy Riley-t kérte fel arra, hogy legyen új albuma társproducere. (Korábban dolgozott dalokon Babyface-szel és L.A. Reiddel is, de ezek közül végül is egyik sem került fel az albumra.) Riley mindössze 23-24 éves volt ebben az időben, így elmondása szerint eleinte bátortalanul állt a feladathoz, hogy egy ilyen nagy sztárt kommandírozzon. Mígnem Jackson egy napon azt mondta neki: “Nézd, igazán a produceremmé kell válnod… Szükségem van arra, hogy beszélj hozzám, hogy kritizálj, hogy kommentálj. Arra van szükségem, hogy mindent beleadj.” [2]

Noha gyakran említik, mint “minden idők legnagyobb példányszámban eladott New Jack Swing albumát” a Dangerous  nem tekinthető szigorú értelemben vett New Jack Swing albumnak. Már csak azért sem, mert ugyan az album 14 dalából hét (Jam, Why You Wanna Trip On Me, In The Closet, She Drives Me Wild, Remember The Time, Can’t Let Her Get Away, Dangerous) magán viseli a műfaj stílusjegyeit, a többi hét (Heal The World, Black or White, Who Is It, Give In To Me, Will You Be There, Keep The Faith, Gone Too Soon) azonban egyáltalán nem.  A Dangerous egy számos műfajt – köztük erőteljes vonulatként a New Jack Swinget is – felölelő pop album, amelyen azonban összességében Jackson saját stílusa érvényesül a legdominánsabban, s ennek köszönhetően nem hasonlítható egyetlen tipikus New Jack Swing albumhoz sem.

Joseph Vogel Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop című könyvében ezt írja: “Ugyan a Dangerous-t gyakran jellemzik New Jack Swingként – nem kétséges, hogy Riley jelenléte miatt – egyértelmű, hogy Jackson átformálta a stílust. Az ütemek gyakran dinamikusabbak és metszőbbek, a ritmusok szinkópáltabbak, a hangzás zsigeribb és indusztriálisabb. Zörejeket alkalmaz mindenütt ütőshangszerek módjára: dudákat, tolózárakat, lengő kapukat, összetörő üveget, összeroppantott fémet. Jackson rendszeresen bevisz beatboxot, scattelést és csettintgetést is. Vegyél egy olyan dalt, mint az In The Closet és hasonlítsd össze más ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji New Jack Swinggel. A különbségek szembetűnőek. Hallgasd meg, amint az elegáns zongora intro utat nyit az erotikus, pörgő ütemnek. Figyeld meg a dal hogyan épít fel feszültséget és feloldást, feszültséget és feloldást, mielőtt a tetőponton robban 4:30-nál. Hallgasd az agilis vokális előadást a suttogott vallomástól elkezdve a feszes falzett harmóniákig, a szenvedélyes sóhajokig, zihálásokig és felkiáltásokig. Ez Jackson egyik leginkább szexuálisan töltött dala, mégis sikerül fenntartania egy bizonyos finomságot és felkeltenie a kíváncsiságot – még a dal címe is szemérmesen játszik a szexualitással kapcsolatos várakozásainkkal. Eltérően más R&B és pop dalszerzőktől Jackson “szerelmes dalai” majdnem mindig magukban foglalnak egy bizonyos kettősséget, drámai feszültséget és titokzatosságot. Lásd a Dangerous című dalt is, amely tartalmazza a következő szöveget: “Deep in the darkness of passion’s insanity / I felt taken by lust’s strange inhumanity.” (“Mélyen a szenvedély őrültségének sötétjében /  Úgy éreztem a vágy furcsa embertelensége kerít hatalmába.”) [3]

2011-es Man In The Music című könyvében Vogel Jackson első felnőttkori szólóalbumával, az Off the Wallal állítja párhuzamba a Dangerous-t:  “Amint az Off the Wall tökéletesítette, erősítette és választékosan kidolgozta a diszkót, a Dangerous ugyanezt tette a New Jack Swinggel. Összehasonlítva más népszerű New Jack Swing lemezekkel hatalmas szakadék tátong [a Dangerous javára] gazdagságban, mélységben, minőségben.” [4]

Teddy Riley mellett az album egy másik meghatározó társproducere Bill Bottrell volt, aki 1985 óta dolgozott Jackson mellett hangmérnökként, azonban a Dangerous-ön a dalszerzésben és a produceri munkákban is részt vett.

Bill Bottrell

Bill Bottrell

Saját szerepéről és Jackson munkamódszereiről Bottrell azt mondta: “Michael mindig készen állt arra, hogy meghallgasson és megbízzon bennem, ugyanakkor mindig vezérelt is engem. Tudta miért vagyok ott és azt is, hogy mire van szüksége tőlem minden dalban, amit felvett. Az a hatás voltam amivel amúgy nem rendelkezett. Én voltam a rock és a country fickó, aki senki más nem volt. Michaelnek precíz zenei ösztönei vannak. Egy teljes lemez a fejében van és próbálja arra rávenni az embereket, hogy szállítsák azt le neki. Néha ezek az emberek meglepik és gyarapítják azt amit ő a fejében hall, de valójában az a dolga, hogy kihozza a zenészekből, producerekből és hangmérnökökből azt amit hall, amikor reggel felkel.” [4]

Aztán ott volt a veterán Bruce Swedien, aki hangmérnökként az 1979-es Off The Wall óta dolgozott Jacksonnal, a Dangerous-ön pedig ő is előlépett társproducerré, sőt egy dalban (Jam) társszerzővé is. Swedien nemcsak szakmai tudását adta a projektbe, hanem lelki támaszt is jelentett  Jackson számára, amikor szüksége volt rá:

“A Keep the Faith felvétele közben, a lemez felvételének stresszes utolsó heteiben Swedien emlékszik, hogy Jackson egy alkalommal hirtelen elhagyta a stúdiót a felvétel kellős közepén. Egy irodában találta a sarokban ‘kisírt szemekkel’. A tökéletességre törekvése és szorongása a dal miatt (és az egész album miatt) végül utolérte. Swedien megnyugtatta Jacksont és visszamentek dolgozni a dalon. Már nagyon késő éjszaka volt, de Swedien azt mondta Jacksonnak: ‘Nem megyünk addig haza, ameddig ezt teljesen végig nem énekeled.’ Hajnalig nem hagyták el a stúdiót, de végül Jackson az eredménnyel elégedetten tért haza.” [4]

Az album első felének New Jack Swing hangzása után a másik fele zeneileg változatosabb képet mutat.  Vogel Featuring Michael Jackson című könyvében így jellemzi:

“Azonban a Dangerous album második része az, amely igazán elénk tárja a művészi sokszínűséget. A kinyilatkoztató Black or White-ot követően Jackson felfedi egész katalógusa egyik leglenyűgözőbb dalát, a kísértő mesterművet, a Who Is It-et. Azok számára, akik még mindig elhiszik a mítoszt, hogy Jackson munkája hanyatlott a ’80-as évek után ennek az egy dalnak önmagában is szerte kellene foszlatnia ezt a vélekedést. Nemcsak hogy ügyesen fortélyos dal (és vetekszik a Billie Jeannel), hanem Jacksont érzelmileg legnyersebb állapotában mutatja be: “I can’t take it ‘cause I’m lonely!” (“Nem bírom, mert magányos vagyok!”). A Give in to Me folytatja a sötét tónust, amint kirobbantja felgyülemlett szorongását Slash gitárjátéka felett.”

Bruce Swedien

Bruce Swedien

“Mi jön ezután? Egy prelűd Beethoven IX. szimfóniájából, amelyet természetes módon követ két olyan dal – a Will You Be There és a Keep the Faith – amely a fekete gospelben gyökerezik. Jackson az albumot az élet tünékenységének gyöngéd kifejezésével zárja (Gone Too Soon), amelyet az AIDS áldozatául esett Ryan White inspirált, mielőtt végül a kör bezárul a címadó dal indusztriális New Jack Swingjével. Néhányan gúnyosan tekintettek az albumnak ezen eklektikus, maximalista megközelítésére. A Dangeroust azért kritizálták, hogy túl hosszú, túlzó, nem fókuszált. Mi a fenét keres egy olyan dal, mint a Heal the World egy albumon a Jammel vagy a Dangerous-szel, kérdezték a szkeptikusok. Egyértelmű, hogy mindez ellentétes volt egy olyan album, mint a Nevermind (Nirvana) egyenletes hangzásvilágával. Jackson természetesen könnyedén választhatta volna szintén ezt az utat azzal, hogy hozzáad még párat ahhoz a hét ritmus vezérelt dalhoz, amelyeket Teddy Riley-val alkotott. Azonban ez egy esztétikai döntés volt. Jackson értékelte a változatosságot és a kontrasztot, mind szónikus, mind tematikus értelemben. Szerette meglepni a közönséget egy szokatlan dal sorrenddel, vagy egy nem várt hangulatváltással. Ha a tradicionális R&B nem tudott kifejezni egy bizonyos érzelmet, akkor talált egy olyan stílust, amelyik ki tudta (így például a Will You Be There epikus, bibliai gyökerekkel rendelkező pátosza a klasszikus zenéhez és a gospelhez fordul). Hite szerint az albumok utazások voltak és – amint azt később elmondta a This Is It koncertsorozatával kapcsolatban – olyan helyekre akarta elvinni az embereket, ahol még sosem jártak.” [3]

Míg a szélesebb nagyközönség általában a Thrillert tartja Jackson munkássága csúcspontjának, addig rajongói körökben gyakran a Dangerous nyeri az erre vonatkozó szavazásokat. A Guardian kritikusa, Ben Beaumont-Thomas is úgy véli nagyobb figyelmet érdemel ez az album, mint amit általában kap:  “A Thriller eladási adatairól való összes áradozás és Jackson plasztikai műtéteket megelőző  üdvözülése mellett a Dangerous kockázatossága még inkább alábecsülté  válik, mint most. Ami tragédia lenne – mivel számomra ez Jackson legjobb pillanata.” [5]

Egyetért ezzel Susan Fast akadémikus is: “Ami érdekessé teszi számomra a Dangerous-t az, hogy Jackson ezen az albumon végre felnőtté válik. Súlyosabb témákkal foglalkozik, beleértve a szerelmet és a nemi vágyat is. Egy sötétebb, kevésbé gyerekesen optimista víziót ad nekünk itt a világról és gyakran úgy tűnik, mintha érzelmileg a törési ponton lenne. Mindezt kevesebb színpadiassággal teszi – ami nem azt jelenti, hogy kevesebb zenei kicsapongással -, mint a korábbi lemezein.”

“Ami számomra Michael Jackson zenéjében mámorító, nos, az maga a zene. Különösen az intenzitása. Noha ez az intenzitás mindig ott van Jackson zenéjében, azt mondanám, hogy a csúcspontját a Dangerous albumon éri el. Ez a lemez érzelmileg annyira véres!”

“Szóval érdekes számomra, hogy ez a felnőtt imázs, amelyet Jacksontól a Dangerous-ön kapunk, ekkora érzelmi intenzitáshoz kötődik – a hangjában (amely gyakran a törési ponton van), a groove-ok feszességében, vagy a zene barokkos csapongásaiban. Ez az intenzitás sokszor a világból való kiábrándultsághoz kötődik – az elhagyatottság vagy megcsalatás érzéséhez. Vagy a dühhöz.[6]

Az album borító a szürrealista művész, Mark Ryden munkája, aki elmondása szerint az album dalaiból és Jackson életéből merített hozzá ihletet. Michael személyesen is közreműködött a kialakításában, instrukciókkal látta el a művészt. Elkészítése hat hónapot vett igénybe. A kép gazdag kultúr- és művészettörténeti utalásokban és  egyéb szimbólumokban – s az internetes összeesküvés elméletek, Illuminátus mesék rajongóinak is gyakran szolgáltat beszédtémát. Íme a borító nagy felbontásban: https://michaeljacksonzene.files.wordpress.com/2013/08/dangerous-high.jpg

Az album a legnagyobb zenei piaccal rendelkező országokban szinte mindenütt első helyezést ért el a slágerlistán – beleértve az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot is. Világszerte körülbelül 30 millió példányban kelt el. Kislemezei közül a Black or White volt a legsikeresebb, amely Nr. 1. lett a Billboard slágerlistán és még sok más országban.  Bekerült a Top 10-be a Billboardon továbbá a Remember The Time, az In The Closet és a Will You Be There is.

Az 1993-as Grammy díjátadón az album Black or White című dalát a legjobb férfi pop vokális előadás kategóriában, a Jamet pedig a legjobb férfi R&B vokális előadás és a legjobb R&B dal kategóriában jelölték, de egyik díjat sem kapta meg. Az album megkapta viszont a legjobb hangmérnöki munkával rendelkező nem klasszikus zenei albumnak járó díjat (Bruce Swedien és Teddy Riley).

Az American Music Awards-on a Dangerous nyerte a kedvenc Pop/Rock Albumnak járó díjat, a Remember The Time a kedvenc Soul/R&B dalnak járót, Michael Jackson pedig megkapta az év legkedveltebb nemzetközi művészének járó díjat.

1994-ben a Will You Be There című szám, a Free Willy című film zenéjeként MTV Movie Awardot nyert a legjobb dal egy filmben kategóriában.

Az albumot 2001-ben újramaszterelték (Special Edition), akárcsak az Off the Wallt, a Thrillert és a Bad-et, azonban a másik három albummal ellentétben a Dangerous 2001-es speciális kiadása nem tartalmaz korábban ki nem adott dalokat vagy demókat, mivel az eredeti album hossza miatt erre már nem maradt hely a CD-n.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Jam (featuring Heavy D) Michael Jackson, René Moore, Bruce Swedien, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley, Bruce Swedien
2. Why You Wanna Trip On Me Teddy Riley, Bernard Belle Teddy Riley, Michael Jackson
3. In The Closet (featuring Princess Stéphanie of Monaco) Michael Jackson, Teddy Riley Teddy Riley, Michael Jackson
4. She Drives Me Wild (featuring Wreckx-n-Effect) Michael Jackson, Teddy Riley, rap szöveg: Aqil Davidson Teddy Riley, Michael Jackson
5. Remember The Time Teddy Riley, Michael Jackson, Bernard Belle Teddy Riley, Michael Jackson
6. Can’t Let Her Get Away Michael Jackson, Teddy Riley Teddy Riley, Michael Jackson
7. Heal The World Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
8. Black Or White (featuring L.T.B.) Michael Jackson, rap szöveg: Bill Bottrell Michael Jackson, Bill Bottrell
9. Who Is It Michael Jackson Michael Jackson, Bill Bottrell
10. Give In To Me (featuring Slash) Michael Jackson, Bill Bottrell Michael Jackson, Bill Bottrell
11. Will You Be There Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
12. Keep The Faith Glen Ballard, Siedah Garrett, Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
13. Gone Too Soon Larry Grossman, Buz Kohan Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
14. Dangerous Michael Jackson, Bill Bottrell, Teddy Riley Teddy Riley, Michael Jackson

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Monkey Business, For All Time, If You Don’t Love Me, Serious Effect, Joy, What About Us (utóbbi végül a HIStory albumon jelent meg Earth Song címmel).

Az album legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 3.
Spanyolország: 1.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 30 millió

Ebből

  • USA: 7 millió
  • Egyesült Királyság: 2 millió
  • Brazília: 1 millió
  • Japán: 800 ezer
  • Franciaország: 2 millió
  • Németország: 2 millió
  • Olaszország: 650 ezer
  • Mexikó: 600 ezer
  • Hollandia: 300 ezer
  • Spanyolország: 600 ezer
  • Ausztrália: 700 ezer
  • Indonézia: 500 ezer
  • Svédország: 300 ezer
  • Thaiföld: 300 ezer

Források:

[1] http://www.merriam-webster.com/dictionary/jack+swing
[2] When Heaven Can Wait: Teddy Riley Remembers Michael Jackson (Hip Hop Wired, 2009. július)
[3] Joseph Vogel – Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop (Baldwin Books, Kindle Edition, 2012)
[4] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[5] Ben Beaumont-Thomas – Dangerous Was Michael Jackson’s True Career High (The Guardian, 2009. július 6.)
[6] The 33 1/3 Author Q&A: Susan Fast http://333sound.com/2013/04/24/the-33-13-author-qa-susan-fast/ – magyar fordításban: Könyv jelenik meg Michael Jackson Dangerous című albumáról https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2013/07/26/konyv-jelenik-meg-michael-jackson-dangerous-cimu-albumarol/
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)