Valamennyi bejegyzés

Rajongói beszámoló a Bradx2 rendezvényről

Brad Sundberg, Michael Jackson egykori hangmérnöke járja a világot és szemináriumok keretében beszél arról, hogy Michael Jackson hogyan dolgozott a stúdióban. Ennek során demókat és egyéb felvételeket is bemutat közönségének, kérdésekre válaszol.  (Lásd: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Michael halálának ötödik évfordulóján Sundberg visszatért Los Angelesbe előadássorozatával és több napon át abban a stúdióban tartotta szemináriumát, amelyben Michael számos albuma készült. A Los Angeles-i előadássorozatnak vendégelőadói is voltak Michael további egykori munkatársai személyében. Az alábbi beszámolóban Brad Buxer, Michael Prince és Brian Vibberts előadásáról olvashattok egy rajongótól, aki ott volt. Cikkét eredetiben itt olvashatjátok: http://www.michaeljackson.ru/eng/brad-x2-evening-brad-buxer/.

A fenti cikk magyar fordítását pedig alább közlöm:

Egy kis stúdióban vagyunk, amely egy hangszer kölcsönző mellett áll a Sunset Bouleardon, Los Angelesben. A szoba tele van emberekkel, akik sorokba állított székeken ülnek egy alacsony színpad előtt. A színpadon Michael Jackson hangmérnök asszisztense és ennek a rendezvénynek a szervezője, Brad Sundberg, valamint barátja, a hangmérnök Brian Vibberts két magas bárszéken ül. Brad Buxer, aki sokáig Michael zenei igazgatója volt egy szintetizátor mögött ül. MJ későbbi éveinek hangmérnöke, Michael Prince a MacBook-ja képernyőjét nézi. Michael turnézó basszusgitárosa, Sam Simms még nem érkezett meg, ő majd kicsit később csatlakozik. Ezzel elkezdődik az utazás a múltba, tele sztorikkal és zenével.

A rendezvény minden vendége sokat tud mesélni azokról az évekről amelyek során Michaellel dolgozott, de ennek az estének a „sztárja” egyértelműen a férfi a szintetizátor mögött. Hiszen ezt a rendezvényt Bradx2-nek hívják és arról szól, hogy találkozunk ezzel a fickóval, aki visszahúzódva él és a nagyközönség számára alig ismert a rajongói közösségen kívül. Brad Buxerről, aki 17 évig volt Michael kreatív partnere, hangszerelője és zenei rendezője. A legtöbb MJ rajongó a 90-es évekből emlékezhet Buxerre, mint arra a fickóra, akinek Robert Plant stílusú szőke sörénye volt. (Buxer elárulja, hogy MJ volt az, aki ragaszkodott hozzá, hogy fesse szőkére a haját – miután feladta az eredeti tervet, hogy vörösre fesse!) Nos, azok a napok rég elmúltak. Ma Buxer rövid, természetes színű hajat visel, fekete nadrágot, laza inget – mint egy hétköznapi fickó, akiről sosem gyanítanád, hogy rockzenész. Nem beszél túl gyakran a munkájáról Michael Jacksonnal. Valójában Michael halála óta Buxer csak egy interjút adott – a francia rajongói magazinnak, a Black & White-nak 2009-ben. Most professzionális pilótaként dolgozik és a zeneszerzés mára inkább már csak hobbi a számára. Beleegyezett, hogy pusztán egy este erejéig találkozzon MJ rajongókkal, így számunkra ez a rendezvény egy meglehetősen exkluzív esemény.

Balról jobbra: Brad Sundberg, Brad Buxer, Michael Prince, Brian Vibberts (Fotó: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Balról jobbra: Brad Sundberg, Brad Buxer, Michael Prince, Brian Vibberts (Fotó: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Buxer félénknek és halk szavúnak tűnik elsőre, de hamar rájövünk, hogy társaságkedvelő és nyílt fickó. Nem viccelődik a rajongókkal, mint Brad Sundberg, vagy ha mégis viccel, akkor a viccei inkább ironikusak. Azzal kezdi, hogy arról mesél, hogy ő és Michael hogyan kezdtek együtt dolgozni. MJ a ’80-as évek végén vette őt észre Stevie Wonder együttesének egyik tagjaként és meghívta, hogy dolgozzon a Dangerous projekten. Azután Brad csatlakozott a Dangerous turnéhoz. Végül majdnem két évtizedig dolgoztak együtt – a színpadon, stúdiókban, Neverlanden, szállodákban, amelyekben Michael lakott élete különböző pontjain.

Brad Buxer és Michael a '80-as évek végén

Brad Buxer és Michael a ’80-as évek végén

Buxer emlékszik a luxuslakosztályaikra a New York-i Four Seasons Hotelben, ahol lefoglalták a teljes 34. emeletet. Emlékszik a Neverlanden töltött időre, látta Michael állatait az állatkertjében – a majmokat, az elefántokat, a lámákat és az őzt -, emlékszik arra, hogy túl sok cukrot evett a ranchen lévő moziban és hogy a motorjával Michael úszómedencéjének a szélén száguldozott (ami Michaelt kiborította). Ami Neverland ranchet illeti, Buxer megemlíti, hogy nem volt igazi lemezstúdió ott, így hordozható felszerelést kellett használniuk. Általában a ranchen dolgoztak ki dal ötleteket, majd elmentek egy professzionális stúdióba, hogy rendesen felvegyék.

Miután röviden érintettük a Blood On the Dance Floor-t, egy Teddy Riley dalt, amelyet egy DAT kazettáról kellett kinyerniük Montreux-ban, Svájcban, Buxer továbbmegy az ő személyes kollaborációira Michaellel. Eltérően azoktól a daloktól, amelyeket más producerek hoztak Michaelnek, a Braddel készült dalok Michael dalai és a legtöbb művészi hozzájárulását tartalmazzák.

Az első dal, amelyről Brad beszél az az In the Back, amelyet az Ultimate Collection-ön adtak ki 2004-ben. A dalt nem fejezték be a szövegét tekintve – többnyire Michael csak átdúdolja a verseket. Mindazonáltal Buxer ezt a dalt Michael zsenijének egy példájaként említi. Demonstrálja a dal struktúráját, elkezd ütemeket számolni: „Egy, kettő, három, négy”. Az első ütemmutató az első basszus ütemre esik és amint elszámol a hídig észrevesszük, hogy a híd is az első ütemmutatón kezdődik, ahogy kell. A szöveg azonban el van tolódva a zenéhez képest és nem illeszkedik ehhez a mintához. Buxer ezt úgy jellemzi, hogy „teljesen megfordított” struktúra és fordított zenei felütésről és leütésről beszél, de én nem vagyok zenész, csak úgy tudok rá utalni, mint „eltolódásra”. Buxer hangsúlyozza, hogy ezt a dalt teljesen Michael írta. Hogy alátámassza a szavait meghallgattat velünk egy audiót Michaeltől, amelyen azt magyarázza neki a telefonon, hogy a zenének pontosan hogyan kell hangoznia. Szokásos módján Michael minden részt a hangjával és a szájdobolásával mutat be: a dobokat, a basszust – és nagyon konkrét mindebben. Körülbelül 5 percet tölt el csak azzal, hogy elmagyarázza a dal bevezetőjét és aztán megkérdi: „Oké?”, mintha csak biztos akarna lenni abban, hogy a hangszerelő megértette mit vár tőle. Michael az egész dalt ezzel a „megfordított” struktúrával írta, mondja Buxer és ez megmutatja mekkora zseni volt. Senki nem tudta ezt megcsinálni, csak ő.

Az In the Back – egy befejezetlen dal

Aztán Buxer a Stranger in Moscow-ról beszél. Ebben a dalban van az ő legnagyobb hozzájárulása azok közül a dalok közül, amelyeken Michaellel dolgozott és Brad nem titkolja a tényt, hogy ez sokat jelent a számára. Felolvassa a dalról szóló teljes részt Joe Vogel könyvéből – a dal készítésének sztorija mára jól dokumentált. Noha Buxert nem tüntették fel az albumborítón, valójában a dal társszerzője és az ő nevéhez fűződnek az akkordok. Buxer elmondja, hogy ő és Michael kétféle módon tudott együtt dolgozni. Gyakran Michaelnek ott volt a melódia a fejében és Buxernek az volt a dolga, hogy ezt a melódiát lejátssza a zongorán, ahogy Michael „hallotta” azt és aztán megtalálja a megfelelő hangszerelést, amely illeszkedik a melódiához. Így készült a Heal the World, az In the Back, a Childhood, a Beautiful Girl és más dalok. A Stranger in Moscow-nál más volt a helyzet. Michael megkérte Bradet arra, hogy játsszon akkordokat amíg nem hallott köztük valami olyat, ami tetszett neki. És Buxer így állt elő a mára híres akkord progresszióval. Buxer azt mondja, hogy a teljes dalt 1,5-2 óra alatt írták meg és amikor kész lett, akkor alig akarta elhinni mi történt. „Valami olyasmit akartam mondani, hogy: ’Wow, most írtunk egy dalt együtt?’” – emlékszik vissza Buxer. „De aztán nem mondtam semmit.” Nem haragszik amiatt, mert a neve nem került rá az albumra. „Hibák előfordulnak.” – mondja – „Michael mindig nagyon nagylelkű volt hozzám.” Világos, hogy maga az élmény sokkal fontosabb a számára, mint a neve az albumborítón.

Stranger in Moscow

A másik dolog, amit Buxer megemlít a Stranger in Moscow-val kapcsolatban az a dob hang, amit MJ szájdobolásából (beatbox) készítettek úgy, hogy összevágták és összetömörítették a természetes hangját. Buxer elmondja, hogy Michellel gyakran használt szájdobolás-alapú dob hangokat, mert annyira fantasztikusan hangoztak.

A következő dal, amit tárgyalunk a Childhood. Tulajdonképpen pont a Childhood 20. évfordulóján – amint Brian Vibberts visszaemlékszik a dalt 1994. június 27-én vették fel. A Childhood egy másik olyan dal, amit teljesen Michael talált ki és írt meg – amint Buxer elmondja, eltartott neki egy ideig megtalálni hozzá a megfelelő hangszerelést. „Annyira édes dal.” – mondja – „Én nem írnék semmi ennyire édeset.” De Michael ismét nagyon konkrét volt abban, hogy mit akar hallani és tovább dolgozott Buxerrel, amíg ki nem préselte belőle a pont megfelelő akkordokat.

Egy rövid szünet után a beszélgetés a turnézásra és az élő showkra terelődik. Buxer elmagyarázza nekünk a zenei rendező munkáját: azt hogy gyakran előre fel kellett készülnie a showkra, miközben az együttes lent a szállodai bárban időzött és hogy hogyan adott instrukciókat a zenészeknek. Elmagyarázta, hogy a dalokat általában felgyorsították az élő showkban és a hangmagasságot lejjebb vitték, hogy a hangszereket visszahozzák a természetes hangzásukra. Nagyon kedves szavakat ejtett Michael gitárosáról, David Williamsről, aki elmondása szerint abszolút briliáns volt és vicces is. Buxer érinti a költségek témáját is és hogy az élő showk miért veszteségesek gyakran: öt repülőt kellett bérelniük a turnéhoz és őrült hotelszámlákat kellett kifizetni.

Buxer emlékszik néhány vicces pillanatra az élő koncertekről: hogy kellett Slasht kitolniuk a színpadra a Black or White alatt mert fogalma sem volt arról, hogy a dal mely pontján kell eljátszania a gitár szólóját. Vagy hogy Michael hogyan énekelte Brad nevét (“Brad, what you gonna do?”) a brunei koncerten, amikor Buxer az I Just Can’t Stop Loving You kivezetését hosszabban játszotta a szükségesnél.

Az alábbi videóban 5:00-nál látható a fent említett jelenet (a YoutTube nem engedi beágyazni): http://www.youtube.com/watch?v=FRypdXdZMWo

Elmesélt egy sztorit Bill Clintonról is (Buxer szerint a legkedvesebb fickó és Michael jó barátja), aki szaxofonon akart játszani a Black or White alatt a 2002-es Apolló színházbeli élő fellépés során. Buxernek még kellett is írnia számára egy szaxofon részt, ami nem igazán illett a dalhoz és végül nem használták fel.

Ahogy azt Brad Sundberg is gyakran megjegyzi, Buxer is említette, hogy Michael kibírhatatlanul hangosan hallgatott zenét. A színpadon az oldalsó hangfalak hangereje akkora volt, hogy fájdalmas volt közöttük lenni. De Buxer is azt mondja, hogy ennek ellenére sosem vett észre semmilyen halláskárosodást Michaelnél. Michael szerette a zenét fülsüketítően hallgatni, de amikor Buxer lejátszott neki egy finom vonós hangszerelést a telefonban MJ azt is ugyanolyan jól hallotta.

A kérdés-feleletek alatt valaki megkérdezte Buxert a Morphine című dalról – egy újabb mestermunka, amit Michael zseniálisan írt meg. Buxer azt mondta, hogy MJ azt akarta, hogy a dalban gépek és szívdobogás hangjai legyenek – valami olyasmi, ami „egy test az asztalon” érzését kelti.

Volt jó pár kérdés a szövegekről, de Buxer azt válaszolta, hogy nem is emlékszik arra, hogy a szövegeket mikor írta MJ. Gyakran a folyamat végén vagy az utolsó pillanatban, míg a munka nagy részét a zene tette ki.

Talán ez az egyik oka annak, hogy Buxer – Michael sok más munkatársához hasonlóan – miért nem szereti túlságosan Michael dalainak a remixeit és új hangszereléseit. „Michael egy zenei építész volt.” – mondta – „Ha úgy akarod látni az épületet, ahogy megálmodták, akkor meg kell tartanod az építészt.” Felhozta a Billie Jeant, egy olyan dalt, amelynek két basszus vonala van – ezt Michael szándékosan konstruálta meg így. Ha valaki más készítette volna ezt a zenét, vélekedett Brad, akkor nem így tett volna. Michael évekig dolgozott a dalain és igazán mindent beleadott abba, hogy olyan jóvá tegye a zenét amennyire csak lehetséges emberileg. Néha Buxer szerint Michael még más művészeket is kritizált amiért nem dolgozták ki a dalaikat a teljes potenciáljukig.

Michael és Brad Buxer

Michael és Brad Buxer

Buxer a beszélgetés alatt végig hangsúlyozta (és ezt Michael más kollégái is gyakran említik), hogy mind Michael, mind Stevie Wonder azt az alapelvet követte a zenében, hogy „a kevesebb több”. A dalt nem szabad túlzsúfolni hangokkal, nem szabad, hogy bármi több legyen benne, mint ami illik bele és ami jobbá teszi a dalt. Hogy demonstrálja ezt Buxer lejátszotta a Hollywood Tonight egy demóját számunkra – azt aminek gyilkos basszusa van és Michael szöveges instrukciói hallhatóak a híd helyén. „Hallgassátok meg ez mennyire tiszta!” És tényleg az volt. A közönség tapsolt.

A kedvenc emléke Michaelről? „Egymást kergetni a szálloda halljain keresztül. Gyorsan tudott futni… Csak lógni, zenét írni, dolgozni a dalain, beszélgetni, nevetni és csak jól érezni magunkat.”

Az ilyen szavak világítanak rá a leginkább arra, hogy az olyan emberek számára, mint Brad Buxer és más vendégek ezen a szemináriumon, Michael nem egy szupersztár volt, hanem munkatárs és egy drága barát. És ezen az estén azért jöttek össze, hogy megosszák a barátságuk emlékeit. Köszönjük Mr. Buxer, Mr. Prince, Mr. Vibberts és Mr. Simms, hogy hallhattuk ezeket az emlékeket. És természetesen hatalmas köszönet Mr. Brad Sundbergnek azért, hogy megszervezte ezt az egyedülálló rendezvényt.

Lásd még: Steve Porcaro a Human Nature-ről, a For All Time-ról és a Chicago 1945-ről (rajongói beszámoló)

Középen Brad Buxer

Középen Brad Buxer

Több demó is kiszivárgott az elmúlt napokban

Akik járnak Michael Jackson fórumokra azok találkozhattak az elmúlt napokban három most kiszivárgott Michael Jackson demóval.

Az első a Days In Gloucestershire című dal volt.

Damien Shields blogja szerint ezen a dalon 2004-ben kezdett el dolgozni Michael két munkatársával, Brad Buxerrel és Michael Prince-szel. Michael éppen a tárgyalására várt miután egy 13 éves fiú gyermekmolesztálással vádolta meg. A tárgyaláson bebizonyosodott a sztár ártatlansága, de a per nagyon megviselte. Neverlandi birtokán nem volt hajlandó visszaköltözni a főépületbe miután a hatóságok 70 sheriffel felforgatták házkutatás címén (nem találtak semmi terhelőt) és az egyik korábban vendégházként funkcionáló bungalóban lakott gyermekeivel 2004-05-ben. Buxer és Michael Prince is ott tartózkodott egy-egy bungalóban és ekkor kezdtek el dolgozni ezen a dalon egy olyan “stúdióban”, amit Prince állított fel az egyik kis ház fürdőszobájában.

Michael és Brad arról beszélgettek éppen, hogy mik azok a dolgok, amik felvidítják őket, ha szomorúak és ekkor mesélte el neki Michael, hogy gyerekkorában egy turné keretében még a Jackson 5-al járt egy szép helyen Angliában, aminek Gloucestershire a neve és ez az egyik legkedvesebb gyerekkori emléke.

A dalnak csak egy versszaka és refrénje van, amit MJ ismételget a dalban:

Ölelj, amint régen tetted
Amint régen tettük mielőtt találkoztunk az ősszel
Nem kaphatom vissza
Az ifjúságom elment
Tényleg mindenünk megvolt

Ölelj, amint régen tetted
Nyarak Gloucestershire-ben
A levegő megváltozott
A város már nem fénylik
benned/rólad (?)

Refrén:

Bárcsak
meglátnánk Gloucestershire-t
Bárcsak
meglátnánk Gloucestershire-t
Újra

Nyilvánvalóan egy nagyon kezdetleges demó, ami nem alkalmas kereskedelmi forgalomba bocsátásra, legalábbis a szélesebb nagyközönség számára nem. Michael rajongói keménymagját persze az ilyen demók is nagyon érdeklik.

Korábban Teddy Riley is beszélt arról, hogy Michael hogyan készít “vázlatot” egy-egy dal ötletéről: “Bemegy (a stúdióba) és megcsinálja az első versszakot és a refrént és nem csinál rögtön második versszakot. Csak felvázolja az ötletet.”

Michael maga pedig így beszélt az alkotási folyamatáról: “Amikor írok azt csinálom, hogy először csinálok egy piszkozatot, egy durva verziót, csak hogy halljam a refrént, csak, hogy lássam mennyire tetszik a refrén. Ha működik számomra, amikor piszkozat, akkor tudom, hogy fog működni… Ugyanezt a folyamatot végigcsinálom minden dallal. A melódia a fontos. A melódia a legfontosabb. A melódia az ami meg tud engem ragadni és akkor továbbmegyek a következő lépésre.”

Ez a dal egy ilyen nagyon kezdetleges vázlat formájában maradt. Érdekesség egyébként, hogy Michael teljesen helytelenül ejti benne Gloucestershire nevét – úgy látszik néha még angol anyanyelvűeknek is nehéz bizonyos szavak kiejtése 🙂 .

Forrás: http://www.damienshields.com/jackson-5-visit-to-gloucestershire-inspires-unreleased-michael-jackson-recording-three-decades-later/

A másik kiszivárgott dal a People of the World.

Ez nem teljesen ismeretlen a Michael Jackson rajongók számára, hiszen sok-sok évvel korábban már hallhatták a japán J-Friends elnevezésű gyerekkórus előadásában. Michael 1998-ban írta a számukra jótékony céllal egy földrengést követően. Japán szöveget Yasushi Okimoto írt hozzá. A most kiszivárgott változat Michael demója, amin ő maga énekli a dalt, természetesen angol szöveggel. Ez is egy elég kezdetleges demó, sok helyen inkább csak dúdol benne MJ. Tematikailag és zeneileg is a Heal the Worldre emlékeztet. A J-Friends verziója japánban annak idején kislemezként is megjelent.

A harmadik kiszivárgott dal a Hollywood Tonight demója.

A Hollywood Tonight című dal az első posztumusz Michael Jackson albumon, a Michaelen jelent meg 2010-ben. Annak a verziónak Teddy Riley volt a producere – sokan úgy érezték elnagyolta a munkát, valamint hogy megváltoztatta Michael eredeti vízióját a dallal kapcsolatban. Például a Michael albumon kihagyták a szövegből a “because she’s only fifteen” (“mert még csak 15 éves”) sort abban a részben, ami arról szól, hogy a főszereplő lány a karrier érdekében mi mindenre hajlandó (például arra, hogy “forró trükköket adjon férfiaknak”). Nyilvánvaló, hogy a lány korára való utalást azért hagyták ki a posztumusz változatból, mert nem akarták, hogy a média valami mást interpretáljon bele a dalba, mint amiről szól. (Ha a They Don’t Care About Us-t antiszemitának tudták nyilvánítani, akkor sosem lehet alábecsülni a rosszindulatot.)

Az album verzióba belekerült egy rap betét is, amely arról szól, hogy a lánynak végül is sikerül megvalósítania hollywoodi álmát és sztár lesz, de ezt olyan áron, hogy most attól boldogtalan, hogy életét a paparazzik kereszttüzében éli. Ez a szöveg elviszi a dalt egy más irányba, mint amiről Michael eredeti verziója szól, amiben ez nincs benne. Olyan szempontól persze érthető a rap betét a dal közepén, hogy az a rész nem volt kész a demón – Michael itt csak elkiáltja magát, hogy “bridge!”, szöveges instrukciókat ad és “áriázik” egy kicsit. Persze attól, hogy kénytelenek voltak oda valamit beszúrni még nem feltétlenül kellett volna a dal témáját más irányba vinni, mint amiről eredetileg szólt. Pláne, hogy Michael még hátra is hagyott egy szöveget a bridge-hez:

She doesn’t even have a ticket
She doesn’t even have a way back home
She’s lost and she’s alone
There’s no place for her to go
She is young and she is cold
Just like her father told her so”

Még jegye sincs
Még haza sem tud menni
Elveszett és egyedül van
Nem tud sehová sem menni
Fiatal és fázik
Ahogy az apja megmondta neki

A videó alapján is úgy tűnik, hogy azok, akik poszthumusz meghatározták a dal sorsát szerettek volna egy valamivel vidámabb történetet kihozni abból a dalból, amely azonban eredetileg pont nem egy vidám hollywoodi sikersztori és nem is egy High School Musical – éppen ellenkezőleg. Az eredeti dal hollywoodi álom csábításának buktatóiról szól és nincs feloldozás happy enddel a végén – és nem azért mert sztárként paparazzik követik a lányt. Michael verziójában a lányból eleve sohasem lesz sztár.

Mivel a demó befejezetlen valamit kellett vele kezdeni, ha ki akarták adni – új hangszerelést csinálni stb., de sok rajongó valószínűleg jobban örült volna, ha művészileg jobban tiszteletben tartották volna Michaelt és hűségesebbek lettek volna az eredeti elképzeléseihez.

A Hollywood Tonight demóján sok éven át dolgozgatott Michael – nagyrészt 1999-ben, de néhány hónappal a halála előtt, 2008 októberében készült a legutolsó változat.

Állítólag a napokban várható további néhány demó kiszivárogtatása.

Kiszivárgott az I Am A Loser / I Was The Loser demója

michael-jackson-brad-buxer-michael-prince

Brad Buxer, Michael Jackson és Michael Prince

A hétvégén kiszivárgott az Internetre az I Am A Loser című Michael Jackson demó. Damien Shields blogján néhány érdekes információt oszt meg a dal hátteréről. Elmondása szerint a dal 2003 januárjában született, amikor Michael és régi zenésztársa, Brad Buxer egy Las Vegas-i szállodában tartózkodott egymás melletti szobákban. Buxer épp túl volt egy szakításon a magánéletében, s a szobájában mászkált fel-fel alá azt mondogatva, hogy “I am a loser!” – azaz “vesztes vagyok”. Michael meghallotta ezt a szomszéd szobából és átment hozzá megkérdezni mi a problémája. Brad elmondta neki, mire Michael azt javasolta írjanak erről egy dalt, így a kora reggeli órákban együtt megírták ezt a dalt.

“Brad játszott a szintetizátoron, Michael pedig felénekelt egy vázlatos vokált. Nagyon gyorsan történt.” – mesélte Michael Prince, az a producer, aki a későbbiekben maga is dolgozott a dalon. “Michael több vokált is felénekelt, hogy csináljon egy jó demót. Tovább dolgoztunk a dalon Neverlanden és máskor más helyeken is. Michael szereti csiszolgatni a dolgokat. Mindig kért egy új hangot itt, egy cintányért ott.”

Michael Prince ugyanakkor azt is elmondta, hogy a jelenleg kiszivárgott verzió nem a legutóbbi verzió: “A kiszivárgott verzió vokálisan kész van, de lehet hallani, hogy demó, mivel a második vagy harmadik kórus után Michael azt mondja ‘ahh’, mivel el akart kezdeni énekelni egy részt, de aztán megállt. Ezt senki sem szerkesztette ki. Michael nem akarta, hogy az benne maradjon a felvételben. Éppen úgy mint ahogy a Gloucestershire-ben Michael elkezd egy kis trombita részt a hangjával csak azért, hogy ne felejtse el – mert az is egy vázlatos vokál.” [A Days in Gloucestershire egy másik kiadatlan dal – a ford.]

Rajongói körökben máskor I Was The Loser-ként (azaz “vesztes voltam“) bukkant fel a dal címe, s emiatt sokat spekuláltak azon, hogy ugyanarról a dalról van-e szó, vagy két különbözőről. Nos, Michael Prince szerint ugyanarról a dalról van szó egy apró módosítással.

“Az a verzió, amely kiszivárgott gyakorlatilag az a befejezett demó, ami azelőtt készült mielőtt a dal I Was The Loser-ré vált. Amit hallasz az Michael éneke és Brad játéka. Ez tényleg egy demó. Az ének érintetlen, nem szerkesztették.”

“Michael elégedett volt az eredeti I Am A Loser demóval, de mielőtt bárki másnak lejátszottuk volna hosszan elbeszélgettünk és Michael azt mondta ‘Nem akarok vesztes lenni. Nem bánom azt, ha vesztes voltam, de nem akarom azt mondani, hogy még mindig vesztes vagyok.’ Úgyhogy ezt megváltoztattuk.”

Michael nem vette fel újra a dalt, csak azt az egyetlen sort – “I was the loser” az “I am a loser” helyett -, mégpedig 2008-ban egy Bel Air-i szállodában, ahol ő és Michael Prince a Best of  Joy-on és a Hollywood Tonighton is dolgozott.

"Michael listája"

“Michael listája”

Michael halála után kikerült egy kézzel írt lista, amit az otthonában találtak. A lista feltehetően olyan dalok/demók címeit tartalmazza, amelyeken Michael dolgozni akart, s amelyeket be akart fejezni a közeljövőben. Köztük van az I Was The Loser is “The Loser”-ként említve.

Michael Prince szerint Jackson gyakran visszatért régebbi kiadatlan dalokhoz: “Néha írt egy új dalt, néha pedig elővett valamit a múltból, amiről úgy vélte, hogy csiszolatlan gyémánt. Emlékszem, hogy dolgoztunk a Scared Of The Moon-on [egy 80-as évekbeli demó – a ford.] az Invincible albumhoz. És emlékszem, hogy Steve Porcaro azon viccelődött: ‘Ó, már megint az a dal?’ Vicces mert én sosem hallottam még azelőtt. De Michael így dolgozott – mindig visszatért néhány kedvencéhez. Azt mondta: ‘Miért nem tettük ezt rá a legutóbbi albumunkra? Hallgassuk meg újra! Tudunk rajta javítani?’ Aztán néha rákerül az albumra, néha nem.”

Természetesen az I Am A Loser hallgatásánál figyelembe kell venni, hogy nem egy befejezett produkció, hanem egy demó.

Forrás: http://www.damienshields.com/exclusive-the-origins-of-michael-jacksons-i-am-a-loser-revealed/