Valamennyi bejegyzés

I’ll Be There / One More Chance

I'llBeThereAmikor a Jackson 5 leszerződött a Motown lemezcéghez a társaság elnöke, Berry Gordy “megígérte”, hogy a csapat első három dala Nr 1. sláger lesz. Ez az ígértet, vagy jóslat valóra is vált azzal, hogy az I Want You Back, az ABC és a The Love You Save is első helyet ért el az amerikai slágerlistán. A negyedik kislemez, az I’ll Be There jelentette a ráadást, hiszen ez a dal is Nr. 1. lett – ráadásul még az előző háromnál is sikeresebb.

Az első három dal tempós volt és stílusában is eléggé hasonlított egymásra, itt volt tehát az idő egy ezektől eltérő balladára. A dal a csapat harmadik albumának – amely egyszerűen csak a Third Album címet kapta – a bevezető kislemeze volt. 1970. augusztus 28-án jelent meg (11 nappal megelőzve az albumot és egy nappal megelőzve Michael 12. születésnapját). Azzal, hogy első helyet ért el, a Jackson 5 lett az első fekete férfi/fiú együttes, amely sorozatban négy Nr. 1. slágert tudhatott magáénak. (A női együttesek közül a Supremes 1964-65-ben sorozatban öt első helyet hozott a Motownnak, majd 1966-67-ben sorozatban ismét négyet.) Az I’ll Be There a Jackson 5 legsikeresebb kislemeze. Az USA-ban körülbelül 3,2 millió példányban kelt el, világszerte 6 millió példányban. 1970 legnagyobb példányszámban elkelt kislemeze volt az USA-ban, megelőzve a Simon & Garfunkel Bridge Over Troubled Water-jét.

Míg a Jackson 5 első három slágerét a Corporation nevű dalszerző-producer csapat írta (Berry Gordy, Alphonzo Mizell, Freddie Perren, Deke Richards), addig Gordy ennek a dalnak a megírásakor három másik dalszerzővel, Bob Westtel, Willie Hutch-csal és Hal Davis-szel működött együtt. A producer Davis volt. Az első verzió 1970 júniusára készült el, de ez nem tetszett Gordy-nak, így Hutch-nak egy éjszaka alatt kellett azt átdolgoznia.

A vezérvokált Michael és Jermaine énekli. A  dal vége felé Michael elkiáltja magát “just look over your shoulders, honey” (“csak nézz hátra a vállaid felett, édes”), ami nyelvtanilag helytelen, hiszen egyszerre csak egy vállunk felett tudunk hátranézni, így Michaelnek elvileg egyes számban kellett volna mondania a shoulder-t. A hibát észrevették a felvételek alatt, de Gordy-nak tetszett, így szándékosan hagyta benne a kész dalban.  Ez a sor egyébként visszautalás a Four Tops 1966-os Reach Out I’ll Be There című slágerére, amelyben az énekes, Levi Stubbs szintén elkiáltja magát egy ponton, hogy “just look over your shoulder” – ám ő helyesen, egyes számban.

Michael 1988-as önéletrajzában, a Moonwalkban úgy utalt erre a dalra, mint amely megerősítette a Jackson 5 karrierjét és bebizonyította, hogy képesek másra is, mint rágógumi popra. Michael sokszor nevezte a kedvenc Jackson 5 dalának az I’ll Be There-t és felnőtt turnéin is mindig előadta a Jackson 5 Medley részeként.

“Ritkán rendelkezik valaki aki ennyire fiatal ekkora tekintéllyel és eleganciával ahhoz, hogy egy ilyen fájdalmasan gyengéd balladát olyan bölcsességgel és megértéssel tudjon előadni, amely messze meghaladja az életkorát.” [1] – írja a dalról és Michael előadásáról az Allmusic kritikusa, Jason Ankeny.

A dal feldolgozásai közül a legsikeresebb és legismertebb Mariah Carey 1992-es verziója, amely az eredetihez hasonlóan Nr. 1. lett az amerikai slágerlistán. A dalt Carey az MTV Unplugged keretében adta elő, Jermaine részét Trey Lorenz énekelte benne. Carey és Lorenz a Michael halála után tartott megemlékezésén is előadta a dalt 2009. július 7-én. Feldolgozta továbbá (a teljesség igénye nélkül): a Temptations, Gloria Gaynor, a Westlife.

A dal stúdió változata

A Diana Ross TV Specialban 1971-ben (a Feelin’ Alright című dallal kiegészítve):

Írta és komponálta: Berry Gordy, Bob West, Willie Hutch, Hal Davis
Producer: Hal Davis
Hangszerelte: Bob West
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Third Album

Stílus: pop, R&B, soul

Az I’ll Be There kislemez B-oldala a One More Chance című dal, amely még a Third Albumot megelőző ABC albumon jelent meg. Nem azonos Michael felnőttkori, azonos című dalával! Ez egy közepes tempójú dal végig Michael szólójával. Ezt a dalt 1997-ben feldolgozta a The One együttes és 31. helyet ért el vele a brit slágerlistán.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation
A felvétel ideje: 1970. február
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: ABC

Stílus: pop, R&B, soul

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
USA – R&B slágerlista: 1.
Egyesült Királyság: 4.

Eladott példányszám a világon: 6 millió
Ebből USA: 3,2 millió

Források:

[1] Song Review by Jason Ankeny – I’ll Be There
http://www.allmusic.com/song/ill-be-there-mt0012600586

Craig Halstead: Michael, Janet & The Jackson Family – All The Top 40 Hits (2013)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

http://www.jackson5abc.com/albums/third-album/i-ll-be-there/

http://www.jackson5abc.com/albums/abc/one-more-chance/

Fecsegés a Jackson 5-al

Alább egy  rendhagyó “interjút” hallhattok, illetve olvashattok a Jackson 5-al, amiben nem egy riporter kérdéseire válaszolnak, hanem egymáséira valamikor 1970-71 körül. Tulajdonképpen öt tinédzser fiú fecsegése, de persze ezek a gyerekek akkor már világhíresek voltak. A videó két részes. A videóban használt színkódok:

Piros: Jermaine
Zöld: Marlon
Sárga: Michael
Kék: Jackie
Narancsárga: Tito

1. rész

Jermaine: Jermaine Jackson vagyok. Csak itt ülök és fecsegek a testvéreimmel. Úgy ismerheted őket, mint a Jackson 5.

Marlon: Így van.

Michael: Igen, és őő, Jackie mit szeretsz a showbizniszben?

Jackie: Nos, a showbiznisz az én dolgom, tudod. Mindig is a showbizniszben akartam lenni. Azt hiszem te is Mike.

Michael: Igen.

Tito: Ámen.

Jackie: Nagyon szeretem.

Tito: Így van testvér, ezt meg tudom érteni. Ámen.

Michael: És, őő, Tito, a sp… nos, mik a kedvenc sportjaid, mit szeretsz?

Tito: Nos, szeretem a baseballt, szeretem a labdarúgást, szeretem az íjászatot. Megőrülök a női futballért.

Michael: (nevet) Te mit szeretsz Jermaine?

Jermaine: Sok mindent szeretek igazából. Szeretem a költészetet is. Az az én csomagom – egy pár dal.

Michael: Te mit szeretsz Marlon?

Marlon: Nos, szeretem a golfot és a labdarúgást, a baseballt, a kosárlabdát és az amerikai futballt. Körülbelül ennyi.

Jackie: Miután mi már mindent elmondtunk, te mit szeretsz Mike?

Michael: Nos, szeretem a labdarúgást.

Jackie: A labdarúgást?

Michael: A baseballt, nos és a röplabdát.

Tito: A röplabdát.

Jackie: És mi van az úszással ember? Azt hittem jó úszó vagy.

Michael: Igen, az a kedvenc dolgom, imádok úszni. És te? Te szeretsz úszni?

Jackie: Igen, szeretek úszni.

Michael: És te ’Maine?

Jermaine: Nálam is rendben van.

Tito: Nos, ember, ahogy a mini motorodon száguldasz, nem hiszem, hogy elég sokáig fogsz élni ahhoz, hogy felvegyél egy újabb lemezt.

Michael: (nevet)

Tito: És Marlon, ha továbbra is úgy motorozol ahogy, akkor egy napon át fogsz repülni egy hegyen.

Michael: (nevet)

Jackie: Tito, mi van az autókkal, amiket összeszerelsz? Meddig tartott összeszerelned a GT Mustangot?

Tito: Körülbelül…

Marlon: (suttogva) … három napig.

Tito: Három napig, közel három napig. Igen, nagyon nehéz volt.

Jackie: Van neki körülbelül öt vagy hat, igaz? Mennyit szereltél össze?

Jermaine: Van neki egy rakással.

Marlon: Nem, körülbelül öt autót és hat motorbiciklit szerelt össze.

Jackie: És egy űrhajót.

Marlon: Igen, igen, egy űrhajót.

Jackie: És az rossz volt, ember.

Marlon: Igen, és egy TWA Jetet.

Michael: Hé Tito, szereted a fotózást, meg az ilyesmit? Láttam pár képedet, amit csináltál. Szereted?

Tito: Igen, az az én csomagom. Egy nap lekaptalak, amikor aludtál. És egy nap be volt csavarva a hajad és lekaptam rólad pár kockát.

Michael: Tényleg?

Tito: Amikor aludtál.

Michael: Mutasd csak meg azt a képet, amikor hazamegyünk!

Tito: Ott vannak.

Marlon: Mutasd csak meg mindnyájunknak!

Jermaine: Mit szeretsz a legjobban abban, amikor turnén vagyunk, Marlon?

Marlon: Szeretek enni. Az az egyik kedvencem. És szeretek aludni.

Jermaine: Csak enni és aludni?

Marlon: Igen.

Michael: És játszani.

Jermaine: Te lustaság. És veled mi a helyzet Mike?

Michael: Nos, én szeretek szállodákban lenni és, őő…

Jermaine: Ó, tényleg?

Michael: És amikor lejövünk a színpadról szeretek rendelni egy csomó üdítőt és és egy csomót mókázni, aztán tévét nézni, aztán lefeküdni.

Jermaine: Többnyire mit rendelsz?

Michael: Őő, hamburgert, szalonnát, szendvicseket, grillezett kaját. Csak soul kaját.

Tito: Nos, Michael. Most olyan dolgokról csevegünk, amikkel jól szoktunk szórakozni. De csináltál valamit, amin mi jól szórakoztunk, de te nem annyira. Mi volt azzal, amikor Miss (???) beállított a sarokba az iskolában egy órán keresztül? Hogy érezted magad amiatt?

Michael: Ehhh, nem tudom.

Jermaine: Igen, amiért énekeltél az óra alatt.

Michael: Nézd, nos, nem tehetek arról, hogy énekelnem kell, hogy behangolva maradjak.

Marlon: Hogy behangolva maradj.

Michael: Oké, Marlon, és mi van veled, Marlon, mi van veled?

Tito: Igen, Marlon.

Marlon: Hogy érted azt, hogy mi van velem?

Michael: Te álomszuszék!

Marlon: Igen, álomszuszék vagyok, ember.

Tito: Igen, és te Marlon…

Michael: Emlékszel amikor összerágott papírgalacsinokat dobáltál?

Marlon: Az semmi nem volt, csak egy dolog. Semmi nem volt, csak egy dolog.

Tito: Srácok, tudjátok, amikor próbálunk, akkor vannak bizonyos dolgok amiket csinálni akarunk, hogy javítsunk a shownkon. Mint például amikor próbálunk. Mi a fő ötletetek, szerintetek mit kellene csinálnunk, hogy jobb showt csináljunk?

Jermaine: Ez egy jó show, de szerintem szükségünk van egy kicsit több energiára, egy kicsit több funkra. Igen, játszani egy dalt és aztán befejezni. Tudod, szükségünk van pár hosszú dalra.

Tito: Nos, összekapjuk a groove-unkat, igaz, Jackie?

Jackie: Igaz, Tito.

Marlon: Mondd, Jackie, kik a kedvenc együtteseid?

Jackie: Azt mondanám a Supremes és a Temps (Temptations – a ford.).

Jermaine: Folytasd, Marlon!

Jackie: Marlon, kik a kedvenc együtteseid, ember?

Marlon: Szeretem a Temps-t, a Supremes-t és a Chi-Lites-t. Valami ilyesmi, igen.

Michael: Igen, ők igazán kemények.

Tito: Igen, Michael és veled mi a helyzet?

Michael: Nos, én is szeretem a Temps-t, és szeretem a Supremes-t és szeretem a Four Tops-t, szeretem Miss Ross-t, Diana Ross-t.

Jackie: Sok kedvenced van.

Michael: Igen, van egy csomó.

Tito: Oké, most pedig szunyókáljunk egyet, te csak dumálj tovább Mike, srácok, mi aludjunk!

Michael: Marlon… és őő Martha (Reeves) és a Vandellas, körülbelül ennyi.

Jackie: Igen, ő erős. Nekem is tetszik.

Jermaine: És mi van Gladys Knighttal?

Michael: Ó, igen, úúúú úúú. Igen, szeretem Gladyst.

Tito: Igen, ő nagyon egyben van.

Jermaine: És az Originals. Szeretem a Spinnerst is.

Michael: Nemrég volt egy fellépésünk Miamiban, igaz? És láttuk a Tempst. Én és… Marlon és én. És nagyon jó show volt.

Jackie: Milyen volt a show?

Michael: Nagyszerű!

Marlon: Nagyszerű volt. A legjobb show, amit valaha láttam.

Jackie: Igen, én nem tudtam elmenni, mert éppen kosárlabdáztam. Te is ott voltál, Jermaine.

Jermaine: Igen.

Jackie: Jermaine és én.

Tito: Én meg a Playboy Klubban voltam. Nézegettem a nyuszikat.

Michael: És a színésznő, Tito… Ki a kedvenc színésznőd?

Tito: Azt mondom, őő, hmm. Nincs túl sok kedvenc színésznőm.

Michael: Nos, akkor színészed?

Tito: Nos, azt mondom John Wayne.

Michael: Ki a kedvenc színészed, Marlon?

Marlon: Azt mondom James Coburn.

Michael: Igen, őt én is szeretem.

Jackie: Az én emberem James Cagney.

Michael: Én szeretem James Bondot.

Tito: Mi a helyzet Sidney testvérrel? (Sidney Poitier – a ford.)

Jermaine: Én szeretem James Cagney-t és Sidney Poitiert.

Michael: Igen, igen, Sidney.

Marlon: Így van, testvér. Jermaine, mit szeretsz a lányokban?

Jermaine: Azokat a lányokat szeretem, akik csendesek, kedves csinos barna szemekkel.

Tito: Így van, testvér.

Jermaine: Umdada… a nem túl hangosakat. Az amolyan félénkeket, de… nem félénkeket, de, tudod, nem…

Michael: Igen, szereted a félénkeket.

Jermaine: Tudod, az aranyosakat és…

Jackie: Igen, ilyen Hazel.

Jermaine: Akik okosak és eszesek.

Tito: 100 százalékosan egyetértek, testvér.

Jackie: 100 százalékosan.

Tito: És mi a helyzet veled, Michael?

Michael: Nos, szeretem ha hosszú a lábuk. Szeretem ha szép, nagy szemeik vannak. És, őő, lássuk csak mit szeretek még a lányokban.

Marlon: (nevet)

Tito: És mi a helyzet a személyiségükkel, Mike?

Michael: Igen, szeretem, ha van személyiségük… igen, azt is szeretem bennük. És te mit szeretsz, Jackie?

Jackie: Nos, én főleg a vékony lányokat szeretem.

Jermaine: Alacsony? Az alacsony lányokat? (nevet) A 125 centiseket!

Jackie: Főleg a vékony lányokat szeretem, tudod, és egyetértek veled Jermaine a személyiségről és a kinézetről.

Tito: Igen, igen. Én az olyan lányokat szeretem, akik nem túl hangosak, nem túl csendesek. Jó alakúak, lássuk csak…

Jackie: És add nekem az összes szerelmüket!

Tito: Így van!

2. rész

Jermaine: Marlon, az összes albumunk közül mi a kedvenc dalod az albumon?

Marlon: Az I’ll Be There-t választom.

Jermaine: Az I’ll Be There?

Marlon: Igen, az az egyik kedvencem és nagyszerű dal.

Jermaine: Igen, egy kis változatosság. És neked Tito?

Tito: Nos, én szeretem az I Want You Back-et. Megőrülök érte.

Jermaine: Az volt az első dalunk.

Tito: Igen, az volt a legelső. Ami a csúcsra vitt minket.

Jermaine: Mike?

Michael: Nos, én szeretem a Can I See You In The Morningot és az I’ll Be There-t. Azért szeretem az I’ll Be There-t mert az egy lassú dal és az volt az első lassú dalunk. Szeretem a lassú dalokat.

Jackie: Ne feledkezz el a Love You Save-ről, ember! Az ott volt.

Tito: Ó igen, az ott volt. Az nagyon király volt.

Michael: Ugrált, mint a forró bab egy vasárnap reggel. (Afro-amerikai szleng kifejezés – a ford.)

Tito: Így van.

Jackie: Így van.

Jermaine: Nos, amiket én szeretek az tudod az ABC

Jackie: Igen, az ABC.

Jermaine: … meg másokat.

Tito: Minden nap, amikor Jack elvisz minket iskolába és kiszállunk az autóból mi az első dolog, amit keresel? Az a csaj! Mesélj csak az embereknek arról a hölgyről az iskolában! És nehogy azt mondd, hogy „milyen lány” – tudod nagyon jól miről beszélek.

Michael: (nevet)

Jermaine: Nos, erről itt nem beszélhetek.

Tito: De, mondd csak el nekik. Hazel (Gordy – Jermaine menyasszonya – a ford.) nem fogja megtudni.

Michael: Mondd csak el nekik, ember!

Jermaine: Nem! Nos, általában nincs is ott, tesó.

Tito: Mondd el nekik, hogy mit szeretsz benne! Láttunk párszor. Leselkedtünk utánad, igaz Mike?

Michael: Igaz, igaaaaz, igaz.

Jermaine: Azt hittem a dolgaimról gondoskodnak.

Tito: Nem vagy annyira menő, testvér. Nem tudsz menőbb lenni a menőnél.

Marlon: Jackie, mit szeretsz és mit utálsz?

Jackie: Mit szeretek és utálok? Nos, amint már mondtam, szeretem a nőket, szeretem a kosárlabdámat és utálom a hideg időjárást.

Jermaine: Így van.

Jackie: Szeretem Gary-t Indianában, de akkor is utálom a hideg időjárást.

Tito: Így van testvér.

Marlon: Hé, nem fagyott Gary-ben, amikor visszamentünk?

Jackie: Igen, mínusz hat fok volt, ember.

Michael: És az hideeeeeg.

Tito: De tudod igazán jól szórakoztunk. Hazamentünk és minden nagyszerű volt. Elneveztek egy utcát rólunk. Az igazán remek volt.

Michael: Hogy tetszett a…?

Jackie: Megkaptuk a város kulcsait. És mindenféle díjakat a barátainktól.

Michael: Hogy tetszett a helikopteres utazás?

Marlon: A helikopteres utazás a…

Jackie: Ó, egy kicsit féltem.

Jermaine: Igen, én is féltem.

Michael: Kik a kedvenc barátaid az iskolában, Tito?

Tito: Nincs túl sok kedvenc barátom. Többnyire a testvéreimmel vagyok. Az üzlettel foglalkozunk.

Jermaine: Így van.

Marlon: Tito, mit szeretsz a repülésben?

Tito: Mit szeretek a repülésben?

Marlon: Igen.

Tito: Semmit sem szeretek a repülésben!

Marlon: Én sem.

Tito: Ha adsz szárnyakat, akkor inkább magam repülök.

Marlon: Michael, szeretsz esőben repülni?

Michael: Nem, nem, nem, nem.

Jermaine: Miért?

Michael: ’Maine!

Jackie: Mesélj csak arról, amikor Michael sírt a repülőn. Hová is mentünk? New Yorkba?

Marlon: Igen, igen! Nem hibáztatlak, ember, rázkódott a gép egész úton.

Tito: Turbulenciák napokig.

Michael: Jermaine is sírni akart, de ő próbálta azzal elterelni, hogy „Mike, Mike, Mike, tudod, hogy sírni akartál”.

Jackie: És mi van azzal, amikor Jermaine ült a…

Michael és Marlon: Óóóóóóóó!

Michael: A turbulenciákra gondolsz, amikor Jermaine…?

Valaki: Shhhhhhh!

Michael: A [sípoló hangot hallat]-n.

Jackie: Kifogytunk emberek.

Jermaine: Nem, nem, nem, nem.

Tito: Igen, akkor repültünk először és az kb. 3 éve volt.

Jermaine: Az fantázia ország.

Jackie: Akkor volt, amikor az első shownkra mentünk az Apollo színházba.

Jermane: Így van.

Tito: Ha már New Yorkról és az Apollo színházról beszélünk, Michael neked mi tetszett a legjobban azokban a showkban?

Michael: Nos, szeretem a közönséget New Yorkban. Nagyon boldogok és együtt élnek veled. És nagyon szeretem az embereket. És New Yorkot is szeretem.

Marlon: Hadd mondjak valamit, amit nem szerettem…

Jermaine: New Yorkban?

Marlon: Amikor egy nap öt koncertet kellett adnunk.

Tito: Igen, az nem volt semmi.

Michael: Nem volt szórakoztató számomra.

Tito: Minden vasárnap vagy szombaton öt koncert egy nap.

Jackie: Nos, mindenkinek ezt kell csinálnia, hogy befusson. Öt koncertet kell adni.

Tito: Jackie, figyeltelek, tudod. Mindig, amikor lenyomtunk egy koncertet – naponta öt koncertet -, volt egy csaj, aki eljött megnézni minden koncertet. Láttam, ahogy legeltetted a szemed rajta. Ez az, amit szeretsz New Yorkban?

Jackie: Nagyon egyben volt a csaj, Tito. Annyira hiányzott utána.

Tito: Emlékszem, amikor Gary-ben voltam. Tetszett egy lány Gary-ben a Roosevelt gimiben, amikor az első tehetségkutató shownkat csináltuk. És elrontottam a gitárjátékomat mert annyira bámultam ezt a csajt, másrészről pedig ideges is voltam. És Michael… ő annyira ideges volt, hogy elejtette a mikrofont.

Michael: Emlékszem arra.

Tito: De azért megnyertük.

Jermaine: Igen, emlékszem rá.

Jackie: Tito, Tito, emlékszel, amikor elkezdtük, tudod, és Michael bongón játszott?

Tito: Igen, emlékszem a régi szép időkre.

Michael: És szájharmonikáztam.

Jackie: És neked volt egy gitárod, Jermaine pedig nem tudta mi az a basszus gitár és ő is gitározott.

Michael: És én egy kicsit hegedültem is a színpadon.

Jermaine: De most a mennyországban vagyok.

Tito: Hé Jackie, emlékszel, amikor csináltuk azt a lemezt, a Jerk and the broadwalk-ot? [Énekel] „Doin’ the jerk…” Régi szép napok, olyan jó visszaemlékezni.

Marlon: Jackie, mondd szeretsz vezetni?

Jackie: Nos, szerintem ma már mindenki szeret vezetni.

Jermaine: „Vezető gép” egy kicsit, ember.

Tito: Akarom a Porschémet, ember, és te megkapod – mit is akartál?

Jackie: 240Z Datsun.

Tito: Nos, te megkapod a 240Z-det, én pedig a Porschémet és lenyomlak bármikor, Jackie.

Marlon: Elmondom srácok én mit akarok, amikor kb. 17-18 éves leszek: egy Saabot.

Jackie: Talán egy főúton, de nem egy egyenes úton. Nem hiszem.

Tito: Úgy gondolom le tudlak nyomni egy egyenes úton miután egy kicsit feltuningoltam.

Jackie: Talán a kanyarokban, de nem egyenesben.

Tito: Bárhol lenyomlak miután feltuningoltam.

Michael: Ha idősebb leszel, Tito, akkor is az együttessel maradsz, vagy mit fogsz csinálni?

Tito: Addig az együttesemmel maradok, ameddig meg lesz, jobb, ha elhiszed.

Michael: Színész leszel és közben még mindig az együttessel leszel?

Tito: Nos, az a tervem, hogy műszaki iskolába megyek. Szeretném stúdiókba beruházni a pénzemet.

Michael: Én azt terveztem, hogy színész leszek és énekelek. Valami olyasmit, mint Sammy Davis stílusa.

Jackie: Igen, az jó Mike. Az jó gondolat.

Michael: És mi a helyzet veled ’Maine?

Jermaine: Gondoskodom róla.

Tito: Ó, nem akarod elmondani a titkaidat?

Michael: Oké, mi a helyzet veled Jermaine? [nevet]

Jermaine: Gondoskodom róla.

Jackie: Igen, mi a helyzet veled Jermaine?

Jermaine: Dalok meg ilyenek.

Michael: Ó, szerző leszel?

Jackie: Michael, az a dal, amit csináltatok – te és Jermaine együtt…

Tito: Várj egy percet, fogadok egy millióban, hogy van egy dal, amit mind írtok. Fogadok, hogy kétszer annyi lemezt fogok eladni, mint ti.

Jackie: Nem hiszem.

Jermaine: Nem, nem, nem, nem.

Michael: Az én dalaimnál nem.

Jackie: Mert amikor összeteszed Jermaine-t és Jackie-t…

Tito: És mi a helyzet Titóval és Michaellel és Marlonnal? Így együtt írunk, igaz Michael?

Jackie: Hé Tito, valamelyik nap, tudod, benéztem Mike fiókjába, tudod és belenéztem a mappájába és a dalok, amiket ír, ember. Annyira vicces volt, hogy csak nevettem a szövegeken.

Michael: Mi volt a szöveg, mondd el mi volt a szöveg?

Jermaine: Miről szólt? Mogyorókrémről és kekszekről?

Jackie: De száz százalékot adok neki, tudod, mert igazán próbálkozik. Jó, hogy próbálkozik.

Michael: Mi volt a szöveg?

Jackie: Nem akarok mindenkit megnevettetni.

Tito: Miről beszélsz, a Jack és Jillről? [nevet] Ó, istenem.

Jermaine: Szükségem van egy kis vízre.

I’ll Be There – Mariah Carey

Az eredeti a Jackson 5 előadásában 1970-ben volt 1. a Billboard kislemez slágerlistáján.

Mariah Carey előadásában 1992-ben újra Nr. 1. lett. Mariah 2009-ben a Michael halála után tartott megemlékezésen is előadta a dalt.

Tévéfellépés a Jackson 5-tól 1974-ből

A Jackson 5 egy televíziós fellépése 1974-ből. Michael 16 éves. Először a Get It Together című dal hangzik el, majd egy összeállítás a csapat legnagyobb slágereiből, végül a Mills Brothersszel énekelnek közösen.

Jacksonék és Osmondék – 1. rész

Amikor a Jackson 5 1969-ben-ben rögtön egy Nr. 1. slágerrel (I Want You Back) berobbant a köztudatba, majd ezt sorozatban még három Nr. 1. követte (ABC, The Love You Save, I’ll Be There) a csapat uralta a tinipop piacot.  Az egyeduralom 1971-ig tartott, amikor is megjelent a színen az Osmonds együttes. Kissé félrevezető ugyan azt mondani, hogy „megjelentek”, hiszen az Osmonds már 1962 óta szerepelt az amerikai televíziók képernyőin: Andy Williams varieté showjának voltak állandó fellépői. Eleinte kvartettként Alan, Wayne, Merrill és Jay, majd később, 5-6 éves korában, Donny is csatlakozott hozzájuk, s így öttagúvá bővült az együttes. Azonban az Osmonds ekkoriban nem popzenét játszott, hanem ún. barbershop (borbélyüzlet) zenét, amely inkább az idősebb korosztály ízlésének felelt meg, nem pedig az akkor már a rock and roll, a beat, illetve R&B zene felé fordult ifjúságénak.

Az Osmonds az Andy Williams Show-ban

A Jackson 5 sikere volt az, amely stílusváltásra sarkallta Osmondékat. Akár úgy is mondhatnánk, hogy látva sikereiket elkezdték „koppintani” a J5 stílusát. Ennek egyik legjobb példája első slágerük, az 1971-es One Bad Apple, amelyet eredetileg a J5-nak írtak, ám Berry Gordy lemondott róla, s így került a dal az Osmondshoz. Ironikus módon az Osmonds első helyet ért el vele a slágerlistán, megakadályozva a Jackson 5-ot abban, hogy sorozatban ötödik Nr 1. slágerét is behúzza: a Mama’s Pearl így „csak” a 2. helyig jutott.

The Osmonds – One Bad Apple (vezérvokál: Merrill, társ-vezérvokál: Donny)

A Michaeltől kevesebb, mint egy évvel idősebb Donny Osmond ugyan nem volt sem olyan virtuóz vokalista (bár próbálkozott azzal, hogy utánozza Michael énekstílusát, amint az például a One Bad Apple-ben is hallatszik), sem olyan virtuóz táncos, mint Michael, s talán ennek köszönhetően nem is vált soha annyira az Osmonds vezéregyéniségévé, mint amennyire Michael az volt a Jacksonsban, de a média lecsapott a „rivalizálásra”, s mintegy a Jackson 5 fehér alternatívájaként építette fel az Osmonds imázsát.

“Soul háború készül?” – kérdezi címlapján a Soul című zenei lap. Egy ékes példája annak hogyan próbálta riválisokként ábrázolni a két csapatot a média

Sőt, a fővonalas tinimagazinok az Osmondsra osztották a főszerepet, annak ellenére, hogy a slágerlistákon a Jackson 5 jóval sikeresebb volt. Ne feledjük, hogy az 1970-es évek elejének Egyesült Államokában járunk, ahol a bőrszín még mindig nagyban befolyásolta az értékítéletet. Fekete tinisztárokkal pedig egész egyszerűen még soha nem volt korábban dolga a médiának, s eleinte nem tudták hogyan viszonyuljanak a jelenséghez. (Talán jobban rávilágít arra, hogy mit jelentett akkor egy fekete tinisztár egy rajongói történet, amelyet Joseph Vogel Man In The Music című könyvében jegyez fel egy nőtől: “11 éves voltam és egy rendőr lánya, amikor a Jackson 5 megjelent a TV-ben. Néztem egy percig és azt mondtam: ‘[Michael] de aranyos!’ A dühöt amit az a pillanat kiváltott a házunkban soha nem fogom elfelejteni. Korábban még sosem láttam fekete embert: az apám rasszizmusa és dühe fékezhetetlen volt. Megvédtem Michael Jacksont azon az estén és az apám átvitt egy másik szobába és addig vert, amíg meg nem ígértem, hogy soha többé nem beszélek róla.”) A Jackson 5 azonban népszerűvé vált a fehér fiatalok körében is, s talán először fordult elő a zenetörténelem során, hogy fekete popsztárok fehér lányok romantikus álmodozásainak is a célpontjává váljanak. A csapat ezzel hozzájárult a faji korlátok döngetéséhez, szép lassan pedig a média is kénytelen volt engedni a közönség nyomásának és végre a Jackson 5 is bekerült a népszerű mainstream tinimagazinok témái közé.

Minden erőfeszítés ellenére az Osmonds nem vált olyan sikeressé, mint a Jackson 5, s a One Bad Apple végül is az egyetlen Nr. 1 slágerük maradt. A két csapat közötti párhuzam azonban nemcsak amiatt kínálta magát, mert hasonló célközönséghez szóltak, hanem amiatt is, mert mindkettő családi vállalkozás volt – öt fivér együttese, amelyben a legfiatalabb (Michael itt, Donny ott) volt a legnagyobb sztár. Később mindkét csapathoz csatlakozott még egy fiatalabb öcs (Randy a Jacksonshoz, Jimmy az Osmondshoz), illetve lánytestvérek is a nyilvánosság elé léptek és előadói karrierbe kezdtek (Rebbie, LaToya és Janet Jacksonéknál, Marie Osmondéknál). Egyébként mindkét családban kilenc gyerek volt (Jacksonéknál hat fiú, három lány, Osmondéknál nyolc fiú, egy lány). S ha még ez sem elég, akkor még ott van az a tény is, hogy mindkét családban jelen volt a szigorú vallás: Jacksonék Jehova tanúi voltak, Osmondék mormonok. (Bár a Jackson családnak nem minden tagja csatlakozott a Jehova tanúihoz – Michael igen.)

The Osmonds – Yo Yo (vezérvokál: Merrill, társ-vezérvokál: Donny)

Egy idő után mindkét csapatnak jelentkezett az az igénye, hogy zenéjüket saját maguk írják. Ezen a ponton Osmondék inkább a rock and roll irányába kanyarodtak el az olyan dalokkal, mint például a Crazy Horses, amelyet Alan, Merrill és Wayne Osmond írt.

A rockos Osmonds – Crazy Horses (vezérvokál: Jay, társ-vezérvokál: Merrill)

Jacksonéknak a Motown sosem engedélyezte, hogy saját dalokat vegyenek fel, így nekik lemezcéget kellett váltaniuk ahhoz, hogy kreatív kontrollt gyakorolhassanak az anyagaik felett. Amikor végre a CBS-nél ezt megtehették, akkor azzal képesek voltak feltámasztani a Motownnál egy idő óta már hanyatló pályafutásukat az olyan sikeres albumokkal, mint a Destiny vagy a Triumph, amelyek számos mára már klasszikussá vált dalt tartalmaznak.

Osmondéknak, bár hamarabb kezdtek saját dalokat írni, nem sikerült ilyen jól a váltás. „Jófiús” imázsukat nem tartotta összeegyeztethetőnek a rock and rollal a közönség. 1973-ban The Plan címmel egy vallásos (mormon) koncepcióalbumot jelentettek meg, amellyel a progresszív rock irányába is el próbáltak menni, de ez a próbálkozás megbukott: az album mindössze az 58. helyig jutott a slágerlistán. 1974-ben Love Me For a Reason című albumuk jobban szerepelt, de nem sokkal – 47. hely. A címadó dal azonban ismerős lehet  – néhány évvel ezelőtt a Boyzone együttes dolgozta fel. Ezt követően még tizenegy Osmods album jelent meg, de egyik sem jutott be még csak az első 100-ba sem. Egyébként a csapat a mai napig létezik, eddigi utolsó albumuk az I Can’t Get There Without You 2012-ben jelent meg, de nem került fel a Billboard 200-as album slágerlistájára.

The Osmonds – Love Me For a Reason (vezérvokál: Jimmy)

Míg az Osmonds felnőve szép lassan elvesztette a közönség kegyeit, addig a Jacksonsnak a lemezcég váltást követően a felnőtt piacon is sikerült helytállni, ám azzal, hogy Michael – aki nemcsak frontember volt, de a kreatív hajtóerő is – elkezdett egyre inkább a szóló pályafutására koncentrálni egy idő után az ő sorsuk is megpecsételődött. Utolsó sikeres albumuk az 1984-es Victory volt, majd az 1989-es 2300 Jackson Street-en Michael már csak egyetlen dal egyetlen rövid versszakának erejéig szerepelt mint vendégművész – az album kreatív munkálataiban már egyáltalán nem vett részt. Az album az 59. helyig jutott a Billboardon és ez lett a Jacksons utolsó stúdióalbuma.

A 2. részben bővebben: Michael és Donny