Valamennyi bejegyzés

In The Closet

InTheClosetAz In The Closet a harmadik kislemez, amelyet kiadtak Michael Jackson 1991-es Dangerous című albumáról. Maga a kislemez 1992. április 9-én jelent meg. Az Egyesült Államok fő kislemez slágerlistáján a hatodik helyig jutott, az R&B slágerlistán első volt. Az Egyesült Királyságban nyolcadik és a legtöbb fontosabb slágerlistán is Top 10-es sláger volt.

A dalt Michael írta Teddy Riley-val. A dal alapjai és az ötlet Michaeltől származott, amint azt Riley 2009-ben elmondta a Musicradar.com-nak: “Az In The Closettel Michael állt elő és pontosan olyan lett, amilyennek ő akarta, hogy legyen. Egy másik szobában énekelte fel a vokálját egy diktafonra. Gyakran felénekelte a vokált egy diktafonra, elhozta a stúdióba és aztán meglátjuk mi lesz belőle. Ez Michael egyik leginkább (szexuálisan) szókimondó anyaga, ami a szöveget illeti [nevet]! De akkoriban ez nem lepett meg. Nem, egyáltalán nem.” [1]

Chris Cadman és Craig Halstead Michael Jackson – For The Record című könyve így idézi Riley-t: “Michael készített nekem egy bemutató felvételt és tulajdonképpen ő állt elő azzal a struktúrával, ahogyan a dalnak fel kell épülnie. Kidolgozta ezeket a vonós részeket a szintetizátoron, aztán előállt ezekkel a hangokkal a szájával, amelyek elég ütőshangszer-szerűek voltak – kicsit mint egy dob gép, mégis más. És az egész működött.” [2]

A dal címe szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy “a szekrényben”, de jelentését tekintve inkább úgy lehetne fordítani, hogy “titokban” és az angolban ezt a kifejezést általában arra használják, ha valaki elrejti a szexualitását – rendszerint a homoszexualitását. A dal azonban ezen a képzettársításon csavar egyet, hiszen a szövegből és a személyes névmásokból, később pedig a videóból egyértelmű, hogy itt egy heteroszexuális kapcsolatról van szó. “Csak Jackson használná ezt a címet egy heteroszexuális szerelmes dalhoz…” – vélekedett a New York Times kritikusa, Jon Pareles.

“Valamit el kell neked mondanom, ha megígéred, hogy meg fogod érteni. Nem tudom megtartóztatni magam a jelenlétedben. Annyira alázatos vagyok. Érints meg! Ne rejtsd el a szerelmünket – nő a férfihez.” – mondja a dal bevezetőjében egy titokzatos női hang, akit az album füzetkéjében csak Mystery Girl-ként, titokzatos lányként jelölnek, de később kiderült, hogy nem másról van szó, mint Stéphanie monacói hercegnőről. Később a dalban pedig ugyanez a női hang mondja: “Az életben meg kell értened egy dolgot: a vágy igazságát, a nőét a férfi iránt. Tehát nyisd ki az ajtót és meglátod, hogy nincsenek titkok. Mozdulj, szabadíts meg!”

ITC _ MJ Naomi 3Michael azonban ragaszkodik hozzá, hogy a kapcsolat maradjon titokban: “Csak ígérd meg nekem, hogy akármit mondunk vagy akármit teszünk egymással, most megesküszünk, hogy titokban fogjuk tartani (“keep it in the closet”).” – mondja a dal egy későbbi szakaszában. Hogy miért kell titokban tartani egy heteroszexuális kapcsolatot az gondolkodóba ejtette mind a rajongókat, mind a kritikusokat és jó néhány elmélet is született, de persze az igazi választ csak Michael tudná megmondani. A dal egyúttal Michael legszexuálisabb dala is: félreérthetetlenül szexuális nyögések színesítik az előadását és a szöveg, valamint a videó sem hagy bennünk sok kétséget arról, hogy miről is van szó.

Ahogy arra többen is rámutatnak – köztük Susan Fast Michael  Jackson’s Dangerous (33 1/3) című könyvében – az In The Closetre jellemző a közel-keleties hangzás: “Az a helyzet, hogy ezek a zenei karakterisztikák hagyományosan “egzotikusnak” hatnak a nyugati fülek számára. Jackson melódiája egy pentaton (ötfokú) skálából áll – ezt gyakran alkalmazzák a blues-ban, de itt “keletinek” hat amiatt, ahogyan az a fél-lépéses riff kontextusában hallatszik. A háttérvokál párhuzamos mozgása, amelyet egy negyed hangköz választ el, nem jellemző a modern nyugati zenére. És a dob zengő hangja a hangsúlyos ütemrészben sokkal inkább a közel-keleti zenével rokon, mint az R&B groove-okkal.” [3]

A dal készítésének korai szakaszában szó volt arról, hogy egy duett lesz Madonnával. Egy 1992-es interjúban Madonna elmondta Jonathan Ross újságírónak, hogy írt a dalhoz szöveg-ötletet, amit be is mutatott Michaelnek, de Michael túl provokatívnak találta, így nem került sor az együttműködésre. A szóbeszéd szerint a videó koncepciójával kapcsolatban is eltértek a két sztár elképzelései. Madonna azt szerette volna, ha felcserélik benne a nemi szerepeket – Madonna lett volna a férfi, Michael a nő -, de Michael ezt is elvetette.

A videóban végül a szupermodell Naomi Campbell volt Michael partnere. Stéphanie hercegnő szövegét ismét felvették a rövid filmhez Naomi Campbell előadásában – tehát a videóban Campbell hangja hallható a női szerepben, míg az albumon és a kislemezen Stéphanie hercegnőé. A filmet a sztárfotós Herb Ritts rendezte. A forgatásra 1992 márciusában került sor a kaliforniai Salton-tó körüli száraz, sivatagos területen. 1992. április 23-án mutatták be a zenei televíziók.

A film ugyanolyan erősen szexuális töltésű, mint maga a dal: Naomi és Michael erotikus táncot lejtenek egymással, teli meglehetősen egyértelmű utalásokkal szexuális aktusokra. Voltak jelenetek, amelyek bele sem kerültek a filmbe, a Dél-Afrikai Köztársaságban azonban így is betiltották túlzott szexualitása miatt.

Jelenetek a forgatásról – nem minden került bele a végső filmbe:

ITC _ outtake 1  ITC _ outtake 4

ITC _ outtake 3

ITC _ outtake 2

A kislemez verzión az eredeti dal mellett annak különféle remixei is megtalálhatók. A dal hivatalosan megjelent változatai és remixei a következők:

Album Version
The Newark Mix
Club Edit
The PromiseClub Mix
The Reprise
Freestyle Mix
The Vow
KI’s 12″
Touch Me Dub
Mix of Life
Underground Dub
The Mission
7″ Edit
The Mission Radio Edit

A KI’s 12″ és a The Newark Mix remix verziókban szerepelnek olyan vokál részek, amelyek nincsenek benne az album verzióban.

Turnén Michael nem játszotta a dalt, eltekintve egy rövid részlettől a HIStory turné egy dal-egyvelegében.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2014/01/20/3-in-the-closet/

Making of In The Closet (ez a videó csak a YouTube-on nézhető meg)

Írta és komponálta: Michael Jackson, Teddy Riley
Producer: Teddy Riley, Michael Jackson
Hangszerelte: Teddy Riley (ritmus és szintetizátor hangszerelés), Michael Jackson (vokális hangszerelés)
A felvétel ideje: 1991
A felvétel helyszíne: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Dangerous

Stílus: pop, new jack swing, R&B

Videó

Rendezte: Herb Ritts

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 6.
Egyesült Királyság: 8.
Spanyolország: 2.
Olaszország: 2.
Ausztrália: 5.
Új-Zéland: 5.
Franciaország: 9.
Hollandia: 9.

Forrás:

[1] Future Music – Michael Jackson: recording Dangerous with Teddy Riley (Musicradar.com, 2009. július 3.)
http://www.musicradar.com/news/guitars/michael-jackson-recording-dangerous-with-teddy-riley-211776

[2] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[3] Susan Fast – Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3) (Bloomsbury, 2014. szeptember 25.)

Új félakt fotó jelent meg Michael Jacksonról

A héten nyílt meg a neves fotóművész Greg Gorman kiállítása a berlini Fotográfiai Múzeumban Color Works – Pages from the Glossies címmel. A kiállított fotók között felbukkan egy korábban még soha nem látott félakt Michael Jacksonról, amelyet a művész még 1987-ben készített a sztárról. Íme:

Greg Gorman 8
Greg Gorman 9

Greg Gorman 4

A fotós, Greg Gorman a képpel a berlini múzeumban

A fotós, Greg Gorman a képpel a berlini múzeumban

A képpel kapcsolatban néhány rajongó eleinte szkeptikus volt, tudván, hogy sokszor bukkannak fel Michaelről photoshoppok az Interneten, ám Gorman szakmai háttere és hitele nehezen elképzelhetővé teszi, hogy hamisítvánnyal lenne dolgunk.

A Die Welt című német lapnak ezt nyilatkozta Gorman a fotóról:

Barátságokat is kötött ezekkel az emberekkel?

Gorman: Jó barátságban vagyok Pierce Brosnannal és John Hurttel. Nem vagyok az aki dicsekvésből hoz fel neveket, de jóban voltam Michael Jacksonnal is. Néha felhívott és beszélgettünk.

Van egy fotó a kiállításon Michael Jacksonról, amit még soha azelőtt nem láthattunk.

Gorman: Igen. Mindig, amikor Michaelt fotóztam előtte két órát beszélgettünk. A koncepcióról és hogy mit akarunk csinálni. Azon a napon, amikor ez a kép készült megemlítette, hogy mennyire csodálja az akt fotóimat. Ezért úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy olyan képet, ami egy kicsit szabadabb. Gondolom ezért nem volt oly sokáig látható. Ez a kép Michaelről most először kerül kiállításra.

Ez az ön kedvence a kiállításról?

Örülök, hogy itt van, igen. De szeretem a David Bowie-ról és Andy Warholról készült képeimet is – nehéz eldönteni, hogy melyiket szeretem jobban, mivel mindkettő szép emlékeket idéz fel bennem.

Forrás: http://www.welt.de/icon/article149561411/Ich-fotografiere-nur-was-Widerrede-geben-kann.html?subid=skim25504X847487Xbb59c5db48ba568419603abe9f6aca17&affmt=2&affmn=1

Azt is tudjuk, hogy Gorman valóban sokat dolgozott együtt Michaellel abban az időben. Többek között ezek a fotók is az ő nevéhez fűződnek:

Gorman spider Gorman Bad alternative cover Gorman DD

A Bad című rövid film stáblistáján pedig hivatalos fotósként van feltüntetve a neve.

Gorman szinte mindenkit fotózott már a hírességek világában, aki számít, így nehéz elképzelni, hogy miért lenne szüksége hamisításra, vagy hogy miért tenné egy hamisítvánnyal kockára a szakmai renoméját. (Egyébiránt készített ennél sokkal merészebb félaktokat-aktokat is hírességekről. Itt egy pédául Keanu Reeves-ről és egy Rupert Everett brit színészről.)

Más rajongók azt jegyezték meg, hogy furcsa az arc a fotón, ám vegyük figyelembe, hogy a kiállított képről készített fotó szögből készült, ami miatt bizonyos torzulások lehetnek. A kiállításról híradók is beszámoltak Németországban. Itt például 3:20-nál látható egy beszámoló, amiben egy jobb szögből láthatjuk a képet.

mediathek.rbb-online.de/tv/rbb-AKTUELL/rbb-AKTUELL-vom-03-12-2015-um-13-Uhr/rbb-Fernsehen/Video?documentId=32017422&topRessort=tv&bcastId=3907840

És ha még ez sem elég, akkor tegyük hozzá, hogy Michael egykori sminkese Karen Faye is megerősítette a fotó valódiságát a Twitteren:

“Igen, a Greg Gorman fotó valódi. Én csináltam a sminket és a hajat minden fotóhoz, amit Michael és Greg csináltak. Élvezzétek!!!”

https://twitter.com/wingheart/status/673173736783110144

Egy rajongó a Facebookon arról is beszámolt, hogy megkérdezte Michael hagyatékkezelőjét és ők is megerősítették a kép valódiságát. Noha ezt a rajongói állítást nem tudom leellenőrizni, mindenesetre egybevág azzal, amit mindenki más is mond.

Sok rajongónak tetszik az alkotás és értik benne a művészi szándékot, ám vannak olyanok is, akik nehezebben emésztik meg és egyeztetik össze a bennük Michaelről kialakult képpel. Ami már csak azért is furcsa, hiszen láttuk már Michaelt ennél még lengébben is: You Are Not Alone – dereng valami?

yana

Michael akkori feleségével, Lisa Marie Presley-vel a You Are Not Alone című dal videójában

Michaelnek egészen biztosan nem voltak fenntartásai az emberi test művészi meztelen ábrázolásával szemben, hiszen nagy rajongója volt a fotóművészetnek egészen fiatal korától és gyűjteményében neki is voltak olyan művészi fotóalbumok, amik mind női, mind férfi aktokat tartalmaztak. Sok fotóssal pedig személyes barátságot ápolt.

Michael egy művészember volt, nem középkori prűd nagymama. Talán elfeledkeztünk már az In The Closetről, a HIStory turnés aranynadrágról, a Párductáncról a Black or White végén, a Come Togetherről és egyebekről? Ha nem, akkor pedig miért is olyan meglepő vagy egyeseknek sokkoló ez a fotó? Többet ez sem mutat meg, mint amit a You Are Not Alone videójában látunk.

Gorman még egy 2000-ben készült interjúban beszélt arról, hogy mit szeretne kifejezni az aktjaival. Szerintem ez elég találó erre a fotóra is, amit Michaelről készített. Az interjúban arról is beszélt, hogy sajnálatos módon milyen megbélyegzés kíséri általában a férfi aktokat:

“Úgy gondolom a célom az ártatlanság és a sérülékenység ábrázolása volt. Számomra ezek azok a dolgok, amelyek nagyban hozzáadnak egy férfi vagy női akt szexualitásához és érzékiségéhez.”

Gorman azt mondja, hogy szándékosan tartotta távol magát “a túlságosan izmos, túlságosan férfias fickóktól”.

“Sok olyan gyerek jött hozzám, akik szépek voltak, akiknek nagyszerű testük volt, de túl nagy önbizalommal jöttek be. Nem akartam olyan embereket fotózni, akik exhibicionisták.”

Gorman olyan férfiakat keresett, akiknek erős szemük és karcsú testük van, olyan tulajdonságaik, amikről azt mondja, hogy megközelíthetőbbé teszik a modelleket. Sok akt kép teljesen helyettesíthető, mert túl nagy hangsúly van a fizikumon. “Én próbálok inkább az egyénre koncentrálni és arra, hogy bevonjalak a képbe. És aztán a test remélhetőleg már csak egy szép dekoráció ahhoz, amit már felfedeztél.”

Néhányan talán túl ősinek és túl csinosnak találják a fotókat, de Gorman üdvözli a kritikát: “Néhány ember imádni fogja, néhány ember utálni fogja és néhányan azt fogják gondolni, hogy nem releváns. De a kereszttűz mindig jó.”

Gormant dühíti az, ahogyan sokszor tekintenek a férfi aktfotózásra. Az aktokat általánosan elfogadták az antikvitásban és az elmúlt században is sok fotós foglalkozott vele Man Raytől és Edward Westontól kezdve Robert Mapplethorpe-ig és Herb Rittsig.

“Most sokkal divatosabb azt mondani: ‘Ezt nem hiszem el, ez annyira buzis.'” – mondja Gorman. “Elképesztő mennyiségű megbélyegzés van. Az emberek a női aktokra nem úgy néznek, hogy ‘Ó, ezek annyira heteroszexuálisak.'”

Forrás: http://www.sfgate.com/entertainment/article/Impressive-Bodies-Of-Work-Celebrity-2734669.php

 

Michael Jackson: Az álom táncosa (6. rész)

Folytatás innen.

Spanyol motívumok

Mivel én a flamenco táncot és kultúrát tanulmányoztam és abban dolgoztam sok éven át, megkérdezték tőlem, hogy vajon Michael művészetét inspirálta-e ez a kultúra bármilyen módon. Nem látok semmilyen közvetlen hatást. De látok kapcsolódási pontokat.

Amint már sokszor elmondtam korábban, a néptánc és a népzene hagyományai szerte a világon hasonló módon alakultak ki, hasonló okokból és ez magában foglalja a flamencót és az afroamerikai kultúrát is (beleértve a jazzt). Mindkettő az ősi etnikumokig nyúlik vissza és mindkettőnek afrikai gyökerei vannak, bár különféle mértékig. És mindkét tradíciónak ugyanazok az alapjai, mint például az improvizáció, a mozgás, a ritmus, az erőteljes érzelmek kifejezése és egy eksztatikus tudatállapot, amely gyakran a múlt misztikus hiteihez vezet vissza.

A flamenco és az afroamerikai kultúra azért is áll annyira közel egymáshoz, mert mindkét kultúrát évszázadokon át olyan népek őrizték meg, amelyek nemcsak az örömteli időkről énekeltek, hanem az élet terheiről, a magányról és a halálról is. Mindkét kultúrának van kapcsolódása a kereszténységhez is, amiből érdekes al-műfajok jöttek létre az egyházi fesztiválokon és énekekben. A két kultúra gyakran keresztezte egymást a történelem során, ami érdekes hibrideknek és új műfajoknak adott életet. Ezek a kultúrák ma is barátiak. A spanyol művészet merít az afrikai motívumokból különféle formákban és olyan kevert stílusokat ad nekünk, mint például a flamenco jazz.

Hogy visszatérjünk a flamenco hatásához Michaelre, tudom, hogy kommunikált egy kicsit Joaquin Cortésszel, a modern flamenco egyik leghíresebb táncosával. Mind a művészetükben, mind a színpadi imázsukban láthatunk hasonlóságokat közöttük. Noha az vitatható, hogy van-e közvetlen hatás, egyértelműen van bennük valami közös: például egy fekete kalap, fehér póló, hosszú haj és az ügyes képesség arra, hogy együtt dolgozzanak a közönséggel.

The Dancer of Dream 9Michael utalásai a flamencóra tisztán láthatók az In The Closet című rövidfilmjében. Először is, néhány pillanatra megjelennek spanyol női táncosok hosszú, fehér szoknyában. Még ha nem is igazán spanyolok, de flamencót táncolnak. Ez világos. Másodszor, ezeknek a táncosoknak és Michaelnek is flamenco-stílusú hajviselete van, szorosan hátrafogva. Sokan megjegyezték, hogy szokatlan volt így látni Michaelt, ennyire egyenletesen hátrafogott hajjal. De ez egy stilisztikai jellemző: a videó általános koncepciója, beleértve a kosztümöket és a díszleteket, egyfajta spanyol és latin-amerikai hatást tükröz, bár talán a spanyol a domináns. Még Michael magassarkú csizmája is arra emlékeztet, amit a spanyol táncosok hordanak. Ezzel ellentétben Naomi Campbell imázsa egyértelműen latin-amerikai. Rövid szoknyát visel a brazil lambada stílusában. A videó története egy fehérre meszelt házak alkotta háttér előtt játszódik, ami klasszikus Dél-Spanyolország és hasonló ahhoz is, amit Latin-Amerikában látunk. Talán ez azért volt, hogy aláhúzza a videó erotikáját, hiszen sok ember a spanyol és latin-amerikai kultúrával a szenvedélyt és a szexualitást azonosítja.

Folytatás itt.

A Place With No Name

A Place With No NameAz A Place With No Name az America együttes 1972-es A Horse With No Name című slágerének az átdolgozása. Először 2009 júliusában szivárgott ki belőle egy rövid részlet és a média akkor írt is róla. Az America együttes két tagja, Dewey Bunell és Gerry Beckley akkor ezt a közleményt adta ki: “Megtiszteltetésnek tartjuk, hogy Michael Jackson felvette a dalt és lenyűgöz minket a felvétel minősége. Azt is reméljük, hogy hamarosan kiadják és a zenebarátok az egész világon hallani fogják a teljes dalt és ismét megtapasztalhatják, hogy mennyire páratlanul briliáns Michael Jackson. Michael Jackson igazán méltó módon dolgozta fel és igazán reméljük, hogy a rajongói – és a mi rajongóink – hallani fogják a dalt a teljességében. Igazán mély értelmű.” [1]

2013 decemberében aztán a teljes Michael Jackson-féle változat kiszivárgott az Internetre. Akkor írtam a dalról itt.

A dalon Michael Jackson 1998-ban kezdett el dolgozni Dr. Freeze-zel (Elliot Straite), akivel a Blue Gangstán és a Break of Dawnon is dolgozott. Utóbbi az Invincible albumon jelent meg, míg a Blue Gangsta az A Place With No Name-hez hasonlóan szintén a 2014-ben kiadott posztumusz albumon, az Xscape-en.

Michael verziójában a szöveget teljesen átírták, a története teljesen más, mint az America együttesé, amely egy sivatagi magányos lovaglás hangulatát festi le (egyesek pedig úgy vélték, hogy átvitt értelemben a heroinról szól – a horse az angol szlengben heroint is jelenthet). Michael verziójának a szövege ezzel szemben egy álomvilágba visz minket. Dr. Freeze egy interjúban így jellemezte az új szöveget: “Valójában ez a dal nagyon moziszerű ebben a formájában. Tökéletes dal lett volna egy olyan filmhez, mint az Avatar, mivel egy olyan csodálatos, furcsa világról szól, ahol az emberek mások, de boldogok. A dal egyfajta menekvés a mindennapi életből, szó szerint elvisz egy másik világba.” (A szöveget és magyar fordítását lásd a dalról szóló korábbi bejegyzésemben!)

Azok után, hogy a dal végül nem került fel az Invincible-re MJ újra és újra visszatért hozzá. Noha maga a vezérvokál végig megmaradt az eredeti 1998-as, Michael egyéb dolgokat adott hozzá 2004-ben, legutoljára pedig 2008 közepén Las Vegas-ban. MJ egyik munkatársa, Michael Prince Damien Shields blogjának elmondta, hogy a 2013-ban kiszivárgott verzió az utolsó, 2008-as.

Az Xscape albumon megjelenő új remixet a Stargate norvég producer duó (Tor Erik Hermansen és Mikkel Storleer Eriksen) készítette. A New York-i székhelyű kettős korábban olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Beyoncé, Rihanna, Ne-Yo és számos Nr. 1. sláger fűződik a nevükhöz. Több díjat bezsebeltek dalszerzőként és 2008-ban a Rolling Stone magazin őket nevezte meg az év slágergyárosaiként.  A Stargate két tagja az ABBA és a Boney M együttes zenéjén nőtt fel és zenei példaképei között tartja számon Michael Jacksont, Prince-t, Ushert, a Destiny’s Childot, R. Kelly-t és a Depeche Mode-ot.

Michael életében sosem dolgozott velük, de találkoztak és a Stargate elmondása szerint tervezték a közös munkát.

Michael Jackson és a Stargate

Michael Jackson és a Stargate

Az A Place With No Name Stargate-féle változata hangmintázza Michael két korábbi slágerét, a The Way You Make Me Feelt, valamint még dominánsabban a Leave Me Alone-t (mindkettő az 1987-es Bad albumon jelent meg).

Az Xscape Deluxe változatán megtalálható a dal Michael által hátrahagyott változata is, amely akusztikus, hagyományos hangzásával és hangszerelésével zeneileg sokkal közelebb áll az America eredeti dalához, mint a Stargate modern remixe. A Stargate nem ezt próbálta reprodukálni, hanem egy sajátos modern, táncolható verziót készített. Mindkét változatnak megvan a külön hangulata és varázsa, s ez csak gazdagítja az albumot. (Úgy gondolom, hogy a teljes zenei élményhez és utazáshoz érdemesebb az album Deluxe verzióját megvenni, mint a Standard változatot, mert utóbbi csak a modern remixeket tartalmazza az eredeti verziókat nem.)

A dal kislemezként 2014.  augusztus 11-én jelent meg, míg a hozzá tartozó videó 13-án debütált a Twitteren (ez volt az első zenei videó, amit a Twitteren mutattak be). Rendezője Samuel Bayer, aki korábban nem dolgozott Michaellel, de olyan művészeknek készített többek között videókat, mint a Nirvana (Smells Like Teen Spirit), a Metallica (Until It Sleeps), a Cranberries (Zombie), a Rolling Stones (Anybody Seen My Baby?) vagy Justin Timberlake (What Goes Around…Comes Around). A videóban Michael In The Closet című videójából, illetve annak a munkálatai során készült kivágott felvételekből is láthatók részletek. A dal új, Stargate féle változata szól benne.

Ami bosszantó, hogy a kislemez verzióban megváltoztatták a dal eredeti üzenetét és lényegét azzal, hogy ezt az utolsó versszakot kihagyták:

So then I went in my pocket took my wallet on out
With my pictures of my family and girl
This is the place that you choose to be with me
When you thought you could be in another world

Benyúltam a zsebembe és kivettem a tárcámat
A családom és a kislányom/barátnőm/feleségem (lehet bármelyik – a ford.) fényképével
Ez az a hely, ahol úgy döntöttél, hogy velem leszel
Amikor azt hitted egy másik világban is lehetnél

Sokszor előfordul persze, hogy egy dalt szerkesztenek a kislemez/videó verzióhoz, de olyankor általában nem a lényegét szokták kivenni, amelyik megadja a dal jelentését, mint ahogy itt tették. Ráadásul nem ez az első alkalom, amikor a Sony és/vagy MJ hagyatékkezelője kicsit felvizezi Michael eredeti koncepcióját és üzenetét – lásd Hollywood Tonight.

A hivatalos videó

A Stargate verzió az utolsó versszak kiszerkesztése nélkül

A dal Michael eredeti verziójában

Írta és komponálta: Dewey Bunell, Michael Jackson, Dr. Freeze
Producer (2014-es verzió): Stargate
A felvétel ideje: 1998 (vezérvokál; bizonyos elemek hozzáadva: 2004, 2008)
Album: Xscape

Stílus: pop, folk pop (eredeti), dance (2014-es verzió)

Videó

Rendezte: Samuel Bayer

Forrás:

[1] Daniel Kreps –
America Respond To Michael Jackson’s “A Place With No Name” (2009. július 20.)
http://www.rollingstone.com/music/news/america-respond-to-michael-jacksons-a-place-with-no-name-20090720

Brad Sundberg: Egy barátra emlékezve

Brad Sundberg zenei technikus, aki majdnem 20 évig dolgozott Michael Jackson mellett. Michael halála óta több szemináriumot is tartott arról, hogy milyen volt vele dolgozni a stúdióban. Később ezekről is tervezem, hogy írok, de elsőként egy cikk Bradtől 2010-ből:

Michael és Brand Sundberg

Michael és Brand Sundberg

Ma van halálának első évfordulója. Az elkövetkező néhány napban valószínűleg hallani fogod a zenéjét, látni fogsz híreket a vagyonkezelőjéről vagy a gyerekeiről, talán hallani fogsz vicceket és pletykákat. Óriási adósságát állítólag lecsökkentették 500 millió dollárról 300 millióra és a bevételek továbbra is áradnak be köszönhetően annak az üzleti csapatnak, amely irányítja a vagyonkezelőjét. A Sony Music szerint 30 millió albumát adták el a halála óta. A This Is It című film 260 millió dolláros bevételt hozott az egész világon. A videóit sokat fogják játszani ezen a hétvégén és Captain Eo című könnyed filmje továbbra is tömegeket fog vonzani Disneylandben és az Epcot Centerben a Walt Disney Worldben.

Az emberek elkezdenek emlékezni, hogy a bulvár főcímek, excentrikusságok és vádak mögött volt egy figyelemreméltóan tehetséges fickó, aki milliók életének kísérőzenéjét alkotta meg. Szórakoztatóművész volt – ilyen egyszerűen – a színpadon és azon kívül egyaránt. Ezenkívül jó ügyfél, főnök és barát is volt.

Sokan tudják, hogy számtalan projekten dolgoztam együtt vele valami 18 éven át. Lehetőségem volt találkozni és együtt dolgozni sok „híres” emberrel, de egyikük sem volt érdekesebb és megosztóbb, mint ez az ember. Amikor az emberek megtudják, hogy ilyen sokáig vele dolgoztam érthetően kíváncsiak lesznek. A tipikus indító kérdés: „És tényleg olyan csudabogár volt, mint amilyennek látszott?” De nem hibáztathatom ezeket az embereket. A média nagyszerű munkát végzett abban, hogy olyan emberként ábrázolja, mint aki egy majom hátán száguldozik az Elefántember csontjaival a hátizsákjában, pizsamában, úton egy fiú cserkésztábor felé.

Nemrég egy barátom közölt egy cikket a Huffington Postban. Nagy részletességgel elemezte benne, hogy mennyire tisztességtelen volt a sajtó Michael 2005-ös pere során. Az esemény globális médiacirkusszá vált és kiragadott részletek és a szenzációhajhászás vette át a tények helyét. Amikor 14 esküdt úgy találta, hogy nem bűnös ott a történet véget ért és a sajtó szedte a sátorfáját.

Nem az én feladatom, hogy meggyőzzelek arról, hogy ártatlan volt vagy „normális”. Csak annak emlékeit oszthatom meg, hogy milyen volt vele dolgozni a stúdióban és Neverland Valley Ranch nevű otthonában.

Amikor nem sokkal a halála után megírtam a következő cikket számtalan elismerést kaptam azért, hogy bemutattam az embereknek azt a művészt, akit én ismertem. Továbbra is írni fogok és összeállításokat fogok készíteni ezekről a történetekről, mert ő egy valóban egyedülálló személyiség volt, aki mélyen érintette az életemet és a karrieremet.

Ha képes vagy arra, hogy kikapcsold a médiaőrületet mindössze néhány pillanatra, akkor szeretnék neked mesélni egy barátomról, aki egy éve halt meg. A neve Michael Jackson.

Gone Too Soon

1985-ben megnősültem, megkaptam az első állásomat egy lemezstúdióban (a Westlake Audióban) és találkoztam az egyik legkedvesebb fiatalemberrel, akit valaha ismertem – Michael Jacksonnal. Micsoda év! Megkísérelni is lehetetlenség, hogy összefoglaljak egy csaknem 20 éves munkakapcsolatot és barátságot Michaellel egyetlen cikkben, de hadd próbáljak meg legalább egy kis betekintést nyújtani abba a hihetetlen világba, amelynek a része lehettem.

Michael a Captain Eo-n dolgozott a Disneyland és az Epcot Center részére. Nemrég fejezte be a Victory turnét, a Thriller albumot, dominálta az MTV-t és épp visszatért a stúdióba. Bárcsak emlékeznék az első találkozásunkra, de valószínűleg az csak annyi volt, hogy elmentünk egymás mellett a folyosón. Mindig melegszívű volt, de félénk. Az idők során csevegtünk egymással, de időbe telt, míg bizalom alakult ki kettőnk között.

Abban az időben készített egy gyakran elfeledett albumot, az ET Storybookot. Én ekkor találkoztam Quincy Jonesszal és Bruce Swediennel. 1986 elején a csapat a hollywoodi Westlake Studio D-be költözött, hogy felvegye a Bad albumot és akkor üdvözöltek engem a soraikban. Én más feladatokon dolgoztam nap közben, de éjszaka meghívtak, hogy üljek oda és tanuljak. Végül feldolgoztam magam a technikai igazgató posztjáig a csapatban és a bizalom megszilárdult. Ebben az időben volt az, hogy Michael rám ragasztotta a „Really Really Brad” becenevet – a Bad refrénjének egy kiforgatott változata: „Bad, Bad, Really Really Bad”. Nézd meg az album borítót, tényleg ott van!

A következő tíz évben együtt dolgoztam Michaellel az 1988-as Bad turné előkészületein, aztán a stúdióban a Dangerous albumon Los Angelesben, majd a HIStory albumon New Yorkban. Adj ehhez számtalan zenei videót, a HIStory turnét, a Moonwalker projektet, a Blood On The Dance Floor albumot és különféle egyéb projekteket. Elég jól megismertem.

Tehát ki volt Michael Jackson és miért volt olyan nagy hatással az életemre? Egy pillanatig sem tettetem, hogy közeli barátja, vagy bizalmasa voltam. Neki és vele dolgoztam és ezt megtiszteltetésnek tekintettem.

Tökéletes profi volt. Ha délben kellett felvenni a vokálját, akkor ő ott volt délelőtt 10 órakor az énektanárával Seth-tel és skálázott. Igen, skálázott. Én felállítottam a mikrofont, leellenőriztem a berendezést, kávét készítettem, miközben ő végig skálázott két órán keresztül.

Jellemzően egyedül vezetett a stúdióba. Egy ideig egy nagy Ford Broncója volt, ami tele volt horpadásokkal és karcolásokkal. Nem volt jó sofőr. Többször is betelefonált a stúdióba, hogy késik miután koccanása volt.

Nagyon kíváncsi volt a „normális életre”. Egyszer a karácsonyról kérdezett és nem értette, hogy a gyerekek hogy tudják kivárni a karácsony reggelt, hogy kinyissák az ajándékukat. Mivel Jehova tanújaként nevelkedett, így a karácsonyt nem ünnepelték a Jackson családban.

Mivel annyira közel álltam ehhez a világhoz hadd adjak némi betekintést. Egy „tipikus” MJ album 10-16 hónapig készült a stúdióban. A költségvetése lehetőséget adott akár 100 dal felvételére is bármelyik projektben. Néhányat eldobtunk már nagyon korán, míg másokat tovább políroztunk. Zenészek jöttek, akik hozzáadták a saját textúráikat és ötleteiket, de mindennek a középpontjában Michael állt. A csapat figyelemreméltóan kicsi volt a projekt méretéhez képest. Minden projekt különbözött valamennyire, de jellemzően kevesebb mint nyolcan dolgoztunk napi szinten a legelső naptól addig, amíg a projektet maszterelték. Nem volt slepp. Nem voltak Elefántember csontok. Nem voltak grupik. Nem voltak drogok. Csak zene. És kaja.

A Bad album készítése alatt a péntekek hamar „családi napokká” váltak. Michaelnek volt két szakácsa, akiket becézően Slam Dunk Sistersnek hívtunk – ők készítettek hatalmas vacsorákat a csapatnak, a zenészeknek és bármely családtagnak, aki esetleg ott volt.

Mivel én néha heti 80 órát is dolgoztam, nem volt szokatlan, hogy Deb (Brad felesége – a ford.) eljött és velünk vacsorázott. Michael imádta ezeket a családi összejöveteleket. A későbbi projekteken elhoztam a kislányaimat is, akiket Michael nagyon szeretett és akikkel sokat játszott. Megragadt egy pillanat a fejemben, amikor Deb egy délután elhozta stúdióba a lányomat Amandát, aki kisbaba volt akkor. Leterített egy játszó matracot és hozott pár játékot. Michael odaült és játszott vele egy ideig. Ránézett Debre és azt mondta: „Ez az ő saját kis világa, igaz?”

Brad Sundberg, felesége és kislánya, Bruce Swedien és Michael

Brad Sundberg, felesége és kislánya, Bruce Swedien és Michael

Amikor ebben a környezetben dolgozol akkor a normalitás iránti érzéked eltolódik. Nem volt szokatlan, ha celebek vagy VIP-k jöttek látogatóba. Egy napon a titkosszolgálat több órán keresztül átkutatta az épületet mielőtt Nancy Reagan jött látogatóba. A következő Stephanie hercegnő volt Monacóból. (Neki még van egy beugró szerepe is az In The Closet című dalban.) A csimpánzok megszokott vendégek voltak a stúdióban, akárcsak egy hatalmas kígyó – mindkettőt én tartottam amíg MJ énekelt. Michael szerette a munkát és a mókát vegyíteni, de a munka mindig elsődleges volt.

Láttam Michaelt megírni sok dalt és a folyamat lenyűgöző volt. Megkérdeztem tőle honnan jönnek a dalok és ő azt mondta Isten ajándékai. Hallotta a teljes dalt a fejében mielőtt  felvettük volna szalagra. Néha felénekelte a dobot, a basszust, az ütősöket, a billentyűsöket stb. és később hoztunk zenészeket, hogy felváltsák ezeket a demókat.

A pihenő szobáját Disney poszterek és régi hollywoodi emléktárgyak díszítették. Szerette az ártatlanságot és ő maga finom volt, humoros és türelmes.

Ebből az ambiciózus munkamorálból néha el kellett menekülnie. Voltak napok, amikor megjelentünk a stúdióban és csak akkor tudtuk meg, hogy ő elrepült Európába vagy Japánba néhány napra, csak ezt elfelejtette velünk közölni. Ez néha nem várt szabadságot jelentett a számunkra, ami nagyszerű volt.

Voltak azonban emlékek, amiket néha megosztott velünk azokról a végtelen utazásokról és a munkatempóról, amikben kisfiúként része volt. Emlékszem, hogy elmesélte, hogy felnőtt nők hogy vetették magukat a lábai elé, amikor csak 9-10 éves volt. Egy történetet sosem fogok elfelejteni, amit arról mesélt amikor az apjával és a testvéreivel villámlás és égzengés közepette utaztak repülőn. A repülőt ide-oda dobálta a vihar, villámlott, ő pedig elkezdett sírni a félelemtől. Az apja tudomást sem vett róla, inkább kínosnak érezte a dolgot. Egy légikísérő ült le hozzá, amíg el nem csitult a vihar. Amikor hallottam ezt a történetet, amit könnyekkel a szemében mesélt el, akkor nyertem egy pillantást az életébe.

Kevés ember van, akikkel olyan szorosan és olyan sokáig együtt dolgoztam, mint Michael Jackson. Sok hónapon át több időt töltöttem vele, mint a saját feleségemmel. Valamikor 1991 körül megkért, hogy látogassak el a farmra, amit akkor vett és készítsek egy hangrendszert a ringlispílhez.  A következő pillanatban már Neverland Valley Ranch-en is voltam Santa Ynezben, Kaliforniában. Mindenütt építkezés folyt és a vidámpark is telepítésének a kezdeti stádiumában volt. A következő néhány évben Michael egyik rendszer kiépítését kérte a másik után tőlem: zenei rendszerekét a dodzsemhez, az állatkerthez, két vonathoz, mindenhová a vidámparkban, a csónakázó tóhoz, a vasútállomásokhoz, és végül a házba is, a hálószobájába és a fürdőszobájába. Deb szeret azokról az időkről mesélni, amikor Michael hajnali 2 órakor telefonált (az alvási rendje sosem volt normális), hogy egy új látványosságról beszéljen nekem, ami Neverlandre érkezik és hogy építenék-e zenei rendszert hozzá. Még mindig megvan egy régi üzenetrögzítő felvételem tőle, amelyen megköszöni az egyik rendszert, amit építettem.

Michael nagyon türelmetlen volt amikor új vidámparki játék érkezett. Amikor a második vonatot megrendelték a ranch számára elrepültünk Ohióba beszerelni a világítást és a zenét mielőtt Kaliforniába szállították. Így aztán amint kigördült a teherautóból máris készen állt Michael számára. Ezekért a pillanatokért élt!

Fénykorában Neverland volt a legszebb hely, amit valaha láttam. Imádta a ranch-et. Úgy tudott viselkedni, mint egy gyerek, golfkocsikat vezetett, vizes lufikat dobált és mókázott. Hétről hétre buszok gördültek be belvárosi gyerekekkel, a Make A Wish alapítvány gyerekeivel, barátokkal és családokkal. Voltam ott olyan gyerekekkel, akiknek az volt az utolsó kívánságuk, hogy eltölthessenek egy napot Michaellel.

Amint Neverland nőtt én tovább építettem a zenei rendszereket és lemorzsolódtam a stúdióból. Hamarosan Elizabeth Taylornak dolgoztam, építettem neki egy hatalmas kültéri zenei rendszert, majd régi jó barátomnak, Quincy Jones-nak is.

Ez volt az a Michael, akit én ismertem. Ártatlan, talán néha gyermeki, de nem gyerekes. Egy profi, aki a világ legjobb előadójává dolgozta magát, mégis tudta hogyan mókázzon. Ha kényelmesen érezte magát, akkor nevetett és viccelt mindenkivel, de ha valaki olyan volt ott, aki feszélyezte, akkor egyszerűen eltűnt.

Azt mondtuk két Michael létezett: az egyik, akivel együtt dolgoztunk, a másik aki kiállt a színpadra százezer ember elé és szórakoztatta őket. Mindig voltak énekesek és táncosok, de Michael egyedülálló volt. Talán 12 koncertjén voltam (a lányom Amanda a színpadon is volt vele Párizsban több más gyerekkel a Heal The World alatt) és tényleg nincs senki, aki a nyomába érne a művészetének.

Igen, voltak vádak. Nem, nem hiszem el őket.

Igen, megváltoztatta a bőrszínét és az arcformáját. Nem, engem ez nem igazán érdekel.

Dolgoztam együtt számos normálisan kinéző emberrel, akik tele vannak fájdalommal és dühvel. Inkább választok egy olyan fickót, aki talán nem néz ki normálisan és excentrikus, de kedves, szeretetteljes, nagylelkű, türelmes, humoros és szerény. Oldalakat tudnék teleírni a kedvességéről szóló történetekkel, amelyeknek magam voltam a tanúja.

De az excentrikusság fokozódott.

Legutóbb 2003 körül beszéltem Michaellel. Azt akarta, hogy csináljak meg még egy munkát a ranch-en, de egyértelmű volt, hogy a dolgok megváltoztak. Feszélyezett társalgás volt ez közöttünk és én nem vállaltam el a munkát, amit ajánlott. Aztán elhajtott egy golfkocsin. Ahogy az autómhoz sétáltam tudtam, hogy ekkor látom utoljára. Emlékszem, ahogy végignéztem a völgyön a vidámparkkal, ami ekkor már rég túl volt a legszebb napjain. A fű már nem volt olyan zöld, mint egykor, Michael pedig épp a hídon hajtott keresztül vissza a házához. Nagyon távol volt ez már attól a folyosótól a stúdióban ahol csaknem 20 évvel azelőtt találkoztunk.

De nem cserélném el egyetlen pillanatát sem.

Köszönöm Michael, hogy egy kicsit része lehettem a világodnak. Több mindenre megtanítottál mint annak valaha is tudatában lettél volna. A barátságodat és a bizalmadat mindig  nagyra fogom értékelni. Nyugodj békében, barátom.

Brad.

Forrás: http://mjphotoscollectors.com/index.php?showtopic=231


Angolul tudóknak ajánlom ezt a több mint három órás interjút Braddel: http://www.blogtalkradio.com/a-place-in-your-heart/2013/06/07/brad-sunberg-in-the-studio-with-michael

Michael és Brad társasjátékozás közben

Michael és Brad társasjátékozás közben