Valamennyi bejegyzés

Michael Jackson: “Azért jöttél hozzám, hogy a saját fantáziáidat lásd lejátszódni a szemeid előtt?”

Miután Michael Jackson halott, így már nem tud válaszolni az őt ért vádakra. Ez persze kényelmes helyzetbe hozza vádlóit, hiszen rágalmazásért nem perelheti be őket. A Leaving Neverlanddel részleteiben egy másik blogon, a Jackson Aktákon foglalkozom, ez a hely nem arra van kitalálva. Ugyanakkor, mint minden művész esetében, természetesen Michael zenéjében is tükröződik az élettörténete.  Ennek egyik legékesebb példája az 1995-ös HIStory album, amely két évvel a Chandler-vádak után készült és nyilvánvalóan sok dal ami szerepel rajta reagálás ezekre a vádakra. Ez Michael legkevésbé rádióbarát albuma. Kemény indusztriális beatek, düh, harag, fájdalom és szomorúság.

Nyilván egy album, egy műalkotás önmagában nem szolgál bizonyítékul valaki ártatlanságára (s nem is ez a fő érvünk Michael ártatlansága mellett), mégis én személy szerint azt gondolom, hogy amit a HIStory-n hallunk az egy hamisan megvádolt ember autentikus érzéseit tükrözi. Ha elkövette volna azt, amivel vádolják, akkor megkönnyebbülést érzett volna, miután túl volt az ügyön, nem ezt a haragot és fájdalmat. Akkor könnyed táncdalokat adott volna nekünk a következő albumán.

A fájdalom nem múlt a HIStory után sem, még a soron következő Blood on the Dance Floor-on, sőt a 2001-es Invincible-en is találunk dalokat, amelyek erre utalnak.

Ebben a sorozatban csokorba gyűjtök néhány dalt ezekről az albumokról, amelyekről azt gondolom a jelen események tükrében is aktuálisak. Miután Michael nincs itt, hogy beszéljen, beszéljen helyette a zenéje, a dalszövegei! Beszéljen a vádlókhoz, beszéljen a médiához, beszéljen a nagyérdeműhöz, mindazokhoz, akik szeretik és mindazokhoz, akik gyűlölik őt!

***

Az első részben az Is It Scary című dallal foglalkozom, amely az 1997-es Blood on the Dance Floor című albumon jelent meg. Személy szerint az egyik kedvencem, ami a témáját illeti, ugyanis azt mutatja, hogy Michael mennyire kristálytisztán tudatában is volt azoknak a tömegpszichológiai jelenségeknek, amelyek körülvették: annak, ahogy az emberek látták őt. Annak, hogy miután a személye olyan egyedi és kifürkészhetetlen volt, vonzotta a projekciókat. Az ismeretlent vagy számukra érthetetlent az emberek gyakran a saját fantáziájukkal töltötték ki.

Az Is It Scary a felszínen egy kísértettörténet. Szellemekről, vámpírokról énekel Michael benne, ám azután átvált valami sokkal érdekesebbe. A szellemtörténet csupán keret, metafora, ám hamar rájövünk, hogy a dal valójában róla szól, s mese helyett nagyon is a valóságról!

Ezek a releváns részek:

Pontosan az leszek
Amit látni akarsz
Te gúnyolsz engem
Te figyelmeztetsz
Hogy idegen legyek az életedben

[…]

Szórakoztatlak?
Vagy csak összezavarlak?
Én vagyok a fenevad
Akit vizualizáltál?
És ha excentrikus furcsaságokat
Akarsz látni
Akkor groteszkké válok
A szemeid előtt

Hadd öltsön hát mind testet!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

Tudod, te vagy az idegen
Ijesztő-e ez számodra, baby?

[… ]

Pontosan az leszek,
Amiért jöttél, hogy lásd
Szóval azért jöttél hozzám
Hogy a saját fantáziáidat
Lásd lejátszódni a szemeid előtt?

[…]

De ha azért jöttél
Hogy az igazságot és a tisztaságot lásd
Akkor itt bent egy magányos szív lakik

Kezdődjék hát az előadás!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

[…]

A szív álarcosbálja
A kísértő lelkek magassága
Csak épp nem az, amit bennem keresel
Fel tudja-e fedni a szív a bizonyítékot?
Ahogy a tükör felfedi az igazságot
Lásd meg, hogy te vagy a gonosz!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

[…]

Ijesztő vagyok számodra, baby?
Ijesztő vagyok számodra?
Elegem van a gyalázkodásokból
Tudod, te is megijesztesz engem
Én úgy látom, hogy te vagy a gonosz
Ez vajon megijeszt-e téged, baby?

Nem hiszem, hogy a fentiek sok magyarázatra szorulnak. Michael egyfajta tükör, amiben mindenki önmagát látja valójában, vagy a saját félelmeit, szorongásait, sötét gondolatait vetíti ki rá. A valóság ezzel szemben egy magányos szív, amely számára éppen a külvilágnak ez a gonoszsága az ijesztő.

Alternarive HIStory Playlist – Alternatív történelem lejátszási lista

Hogy éppen melyik a kedvenc Michael Jackson albumom az változó, de most jó pár hónapja a HIStory az.  Számomra a HIStory és a Blood on the Dance Floor öt eredeti (nem remix) dala tematikusan összetartozik, így készítettem egy olyan playlist-et a Spotify-on a dalaikból, amelyek tematikailag összetartoznak és elbeszélik MJ történetét (his story) abban az időszakban (1993-1995). Csaltam is azért egy kicsit, mert kölcsönvettem egy dalt, a Threatenedet az Invincible-ről is, ugyanis téma tekintetében ez is ide tartozik számomra. A lejátszási lista címe Alternative HIStory – azaz Alternatív történelem. Ha elolvassátok ezt a cikket, akkor az talán jobban rávilágít mire is gondolok.

Ha végigmegyünk egyenként a kiválasztott dalokon, akkor

1. Scream (duett Janet Jacksonnal)

Egyszer valaki rámutatott egy fórumon a HIStory albumról, hogy egy üvöltéssel kezdődik (Scream) és egy mosollyal zárul (Smile). A kettő között pedig egy utazáson veszünk részt, amelynek során Michael végigvezet minket a legsötétebb óráján – az ő saját szempontjából. Dühét az is jól kifejezi, hogy életében ebben a dalban használta először az f-betűs szót. Én is megtartottam playlistemen ezt a keretet: a Screammel indítunk és a Smile-lal zárunk majd.

Elegem van az igazságtalanságból
Elegem van a cselszövésekből
A hazugságok gusztustalanok
Mit jelent mindez?
Te lerúgsz engem
Nekem fel kell kelnem
Bármennyire elcseszettül is hangzik
Az egész rendszer szar

2. They Don’t Care About Us

Ez a dal ugyan nem annyira MJ személyes életére vonatkozik, mint a ciklus többi dalának a többsége, de számomra szerves és kihagyhatatlan része a korszaknak. A TDCAU a legelesettebbek, legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak és a faji és egyéb kisebbségek kiáltása. Olyannyira, hogy különféle tüntetéseken (pl. a feketék jogaiért kiálló Black Lives Matter tüntetéseken az USA-ban) manapság igazi reneszánszát éli.

Mondd, mi lett a jogaimmal?
Láthatatlan vagyok mert figyelmen kívül hagysz?
A kiáltványod szabadságot ígért nekem
Elegem van abból, hogy a szégyen áldozata legyek
Rossz névvel illetsz engem
Nem hiszem el, hogy ebből az országból jöttem
Tudod, igazán utálom ezt mondani
A kormány nem akarja látni
De ha Roosevelt élne
Akkor ő nem hagyná, hogy ez így legyen

3. Stranger in Moscow

Amikor Michaelt 1993-ban megvádolták gyerekmolesztálással turnén volt – kb. három héttel a vádak nyilvánosságra kerülése után, 1993. szeptember 15-én éppen Moszkvában lépett fel. Ott írta meg ezt a dalt (magyarul a címe: Idegen Moszkvában), amely híven lefesti az akkori érzéseit, lelkiállapotát.

Vándoroltam az esőben
Az élet maszkja, az őrület érzése
Gyorsan és hirtelen kegyvesztetté válni
A napsütés ideje a messzeségbe tűnik

[…]

Itt elhagyatva a hírnevemben
Az agy Armageddonja
A KGB szimatolt utánam
Vedd a nevem és csak hagyj engem
Azután egy koldus fiú kiáltotta a nevem
A boldog napok fájdalomba fulladnak
Újra és újra és újra csak jött
És megint, és megint, és megint…
Vedd a nevem és csak hagyj engem

[…]

Milyen érzés (milyen érzés)
Milyen érzés
Milyen érzés
Amikor egyedül vagy
És belül fázol

4. Morphine

Eddig nem volt különbség a HIStory albumhoz képest. Az előző három dallal indít az is. A negyedik dalnál iktattam be az első változtatást. A This Time Around helyett vettem a Morphine-t a Blood on the Dance Floor-ról, mert úgy éreztem a Morphine inkább ide kívánkozik a történet elmesélése szempontjából. Ráadásul tudtommal MJ akkoriban írta ezt a dalt is, mint a Stranger in Moscow-t. A SIM MJ belső magányát, félelmeit, elkeseredettségét egy melankolikus, szomorú ballada formájában fejezi ki. De volt ennek a lelkiállapotnak egy sokkal keményebb oldala is. MJ rászokott a fájdalomcsillapítókra – részben egy korábbi műtét miatt, ám erre aztán a vádak miatti lelki összeomlás is rásegített. Függő lett és a rehabra is be kellett vonulnia 1993 őszén, ami miatt a turné is félbeszakadt. Ez az önéletrajzi háttere a Morphine című dalnak, amelyben saját függőségéről énekel egy kemény, lüktető indusztriális zenei alappal, amelyet csak egy rövid időre szakít meg a drogok hatására bekövetkező lebegés állapota – amint az kifejeződik zeneileg is a dalban – majd ismét visszatér a drog- és gyógyszerfüggőség rideg valósága.

Megpróbálta
Meggyőzni őt
Hogy túl van azon amije volt
Ma már kétszer annyira akarja
Ne sírj
Nem fogok neheztelni rád
Tegnap a bizalmába férkőztél
Ma már kétszer annyit vesz be

Demerol
Demerol
Ó, Istenem, Demerolt szed
Hee-hee-hee
Demerol
Demerol
Ó, egek, a Demerol az istene

6. Money

A Money-val visszatérünk a HIStory album dalaihoz, ám itt már variálom a sorrendet. Ebben a dalban MJ vádlóinak válaszol, akiket a pénz motivált. Mint ahogy a bulvármédiát is, amikor a példányszám növelése érdekében szenzációhajhászásba kezdett az ügy során és számos alkalommal nagyobb összegeket is kifizetett embereknek (pl.  MJ volt alkalmazottainak) csak hogy olyan állításokat tegyenek lapjuk hasábjain MJ-ről, amikkel aztán nyilván annyi lapot lehetett eladni, hogy bőven megtérüljön a befektetés.

Ha megmutatod nekem a készpénzt
Akkor elveszem
Ha azt mondod sírjak
Tettetem
Ha a kezedet nyújtod
Megrázom
Bármit megteszel a pénzért…

[…]

A vágy, a falánkság és a kapzsiság
ugyanazon betegsége fertőzött meg téged is?
Akkor figyeld azokat
Akiknek az arcán a legszélesebb a mosoly
A tétlen fecsegőket… mert ők fognak hátba szúrni

Ha tudod, hogy hazugság
Megesküszöl rá
Ha bűntudatod van
Majd elviseled
Ha kockáztatni kell
Akkor megkockáztatod
Bármit megteszel a pénzért…

Bármit
Bármit
Bármit a pénzért
Hazudnék érted
Meghalnék érted

5. 2 Bad

MJ keményen, dacosan ellenáll vádlóinak – elképzelhető, hogy kifejezetten Evan Chandlerről, a vádló fiú apjáról szól ez a dal, aki az egész vádat kitervelte és aztán rávette fiát, hogy támogassa ebben, azért, hogy pénzt követelhessen MJ-től.

A Pokol Hollywoodba ment
Azt mondja neked jól megy a sorod
Kimászik a koszos lyukából
Olyan mesékkel, amiket valaki mesélt

Mit akarsz tőlem?
Mit akarsz tőlem?
Elegem van az üldözésedből, igen, igen
Csak rám célzol
Undorodom tőled
A véremet szomjazod
De nagy kár, nagy kár

Nézd kit vágtak szájba
Halott és áporodott ez a hely
Visszatértem oda, ahol lenni akarok
Állok, noha te rugdosol

7. Earth Song

Itt egy kicsit szünetet tartunk a fenti témák sorában – azért is, hogy a keményebb, indusztriális ütemek után pihenjen egy kicsit a fülünk. Noha ez a dal sem könnyed, hiszen a környezetszennyezésről, az ember a Földön kifejtett káros tevékenységéről szól.

Hé, mi a helyzet a tegnappal
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a tengerrel
(Mi a helyzet velünk)
Az ég ránk szakad
(Mi a helyzet velünk)
Már levegőt sem tudok venni
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a közönnyel
(Mi a helyzet velünk)
Szükségem van rád
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a természet értékével
(OOh, ooh)
Az a bolygónk méhe
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az állatokkal
(Mi a helyzet velünk)
Királyságokat tettünk porrá
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az elefántokkal
(Mi a helyzet velünk)
Vajon elveszítettük a bizalmukat
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a síró bálnákkal
(Mi a helyzet velünk)
Elpusztítjuk a tengereket
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az erdei ösvényekkel
(Ooh, ooh)
Hiába könyörögtünk, felégették őket
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a Szent Földdel
(Mi a helyzet velünk)
Hitviták tépték szét
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a hétköznapi emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Nem tudjuk felszabadítani?
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a haldokló gyermekekkel
(Mi a helyzet velünk)
Nem halljuk a sírásukat?
(Mi a helyzet velünk)
Hol rontottuk el
(Ooh, ooh)
Valaki mondja el, hogy miért
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a kisbabákkal
(Mi a helyzet velük)
Mi a helyzet a napokkal
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az örömükkel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a síró emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet Ábrahámmal
(Mi a helyzet velünk)
És mi a helyzet a halállal
(Ooh, ooh)
Egyáltalán érdekel ez minket?

8. You Are Not Alone

A HIStory album egyetlen szerelmes és könnyű fajsúlyú dala. Egy sima szerelmes dal, ám beleillik az önéletrajzi sztoriba, hiszen MJ ebben az időszakban vette feleségül Lisa Marie Presley-t, aki a dal videójában is szerepel. Kicsit pihenünk itt a sötét hangulatú dalok után.

Valamelyik éjszaka
Azt hittem hallak sírni
Arra kértél, hogy jöjjek
És tartsalak a karjaimban
Hallom az imáidat
A terheidet viselni fogom
De előbb szükségem van a kezedre
Aztán kezdődhet az örökkévalóság

9. Tabloid Junkie

Ezzel a dallal egy újabb téma kezdődik: Michael és a média kapcsolata, ami szorosan kapcsolódik ebbe a témakörbe, hiszen bizonyított tény, hogy aktív szereplői voltak az MJ elleni vádaknak etikátlan viselkedésükkel. Többek között bizonyított tény, hogy bulvárlapok és bulvár TV műsorok pénzt fizettek embereknek azért, hogy hazudjanak és szaftos sztorikat adjanak el nekik a sztárról. A Tabloid Junkie (kb. Bulvár drogos) címe önmagáért beszél. Éles kritikája a dal a mai média működésének, etikátlan gyakorlatainak, mindenek felett álló szenzációhajhászásának, ami – ha lehet – azóta valószínűleg csak még rosszabb lett azzal, hogy az Internet felgyorsult és versenytársakban gazdag világa még inkább megkívánja a minél szenzációsabb sztorikat és a kattintásvadász cikkeket. Ugyanakkor rámutat a bulváripart etető olvasók felelősségére is az iparág virágzásában.

Ez rágalom
Azt mondod ez nem kard
De a tolladdal embereket kínzol
Még az Urat is megfeszítenéd
És neked nem kell elolvasnod
Nem kell megzabálnod
Ha megveszed, azzal eteted
Miért hülyítjük önmagunkat?

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Noha mindenki szeretne mindent elolvasni róla
Vagy nézni a TV-ben
De nem tény
Azt mondják róla, hogy homoszexuális

[…]

Ez rágalom
Az általad használt szavakkal
Paraziták vagytok fekete-fehérben
Bármit megtesztek a hírekért
És neked nem kell megvenned
És akkor nem fogják dicsőíteni
Ha elolvasod azzal szentesíted
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

[…]

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
De mindenki mindent el akar hinni belőle
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
A nő szőke és biszexuális

[…]

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Annyira átkozottul tisztelhetetlen vagy

10. Is It Scary

A Blood on the Dance Floor dalával egy kicsit továbblépünk. Már nemcsak a médiáról van szó, hanem az emberek általános viselkedéséről mindenkivel szemben, aki egy kicsit kilóg a sorból, aki egy kicsit más. A társadalom gyakran kiveti, gúnyolja, bántja, megalázza, meglincseli (ma már inkább verbálisan, régebben fizikailag is) az ilyen embereket és az emberek mindenféle hamis történeteket, pletykákat gyártanak az ilyen emberekről – amely történetek azonban valójában a saját fantáziáik termékei és nem az adott különcről alkotott valós kép. Vajon megijeszt-e minket ha feltartják előttünk a tükröt, amiben megláthatjuk saját előítéleteinket és azt, hogy valójában mi, ezeknek a sötét gondolatoknak a kiagyalói, vagyunk a gonoszok, nem pedig rosszindulatú pletykáink, vádaskodásaink, verbális lincseléseink célpontja(i)?

Szórakoztatlak?
Vagy csak összezavarlak?
Én vagyok a fenevad
Akit vizualizáltál?
És ha excentrikus furcsaságokat
Akarsz látni
Akkor groteszké válok
A szemeid előtt

Hadd öltsön mind testet

[…]

Pontosan az leszek
Akit látni akarsz
Szóval azért jöttél
Hogy lásd a saját fantáziáidat
Lejátszódni a szemeid előtt?

[…]

De ha azért jöttél, hogy
Az igazságot és a tisztaságot lásd
Itt belül
Egy magányos szív lakik

Kezdődjék hát az előadás

[…]

A szív álarcosbálja
A kísértő lelkek magassága
Csak épp nem az, amit bennem keresel
Fel tudja-e fedni a szív a bizonyítékot?
Ahogy a tükör felfedi az igazságot
Lásd, hogy te vagy a gonosz

[…]

Ijesztő vagyok számodra, baby?
Ijesztő vagyok számodra?
Elegem van a gyalázkodásokból
Tudod, te is megijesztesz engem
Én úgy látom, hogy te vagy a gonosz
Ez vajon megijeszt-e téged, baby?

11. Threatened

A 2001-es Invincible album dala még tovább taglalja a fenti témát. Itt már belemegyünk annak elemzésébe is, hogy miért is viselkedünk így a különcökkel, miért is szeretjük egyből a legrosszabbat feltételezni arról, akit nem értünk, nem ismerünk. “A félelem bármely receptjének fő összetevője az ismeretlen” – mondja a bevezető. Az ismeretlenség réseit pedig szeretjük a saját legrosszabb fantáziáinkkal, legsötétebb gondolatainkkal és feltételezéseinkkel kitölteni. És aztán ott a féltékenység is amit nemcsak a sikeresebbekkel szemben érzünk, de azokkal szemben is, akik mernek eltérni az átlagtól, kilógni a sorból: “akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél… soha nem leszel fele annyi sem, mint én”. Egyszóval fenyegetve érezzük magunkat azoktól, akik eltérnek az átlagostól, a különcöktől. Ez a félelem az irántuk érzett gyűlölet alapja.

Félsz tőlem, mert tudod, hogy egy fenevad vagyok
Nézlek, amikor alszol és amikor az ágyadban fekszel
Én alatta vagyok
Csapdába estél a folyosókon és az arcom ott van a falakon
Én vagyok a padló, amikor elesel és amikor üvöltesz az miattam van
Én vagyok az élő halott, a sötét gondolatok a fejedben
Tudom mit mondtál
Ezért érzed fenyegetve magad tőlem

Figyelned kellene engem, fenyegetve kellene érezned magad
Amikor alszol, amikor mászol, fenyegetve kellene lenned
Akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél, fenyegetve
Soha nem leszel fele annyi sem, mint én, fenyegetve kellene érezned magad általam

[…]

Azt hiszed magad vagy, de az én érintésemet érezted
Nem egy kísértet vagyok a Pokolból, de megbabonázlak
Egy szempillantás alatt eltűnök, majd visszatérek, hogy kísértselek
Mondom neked, hogy amikor egy sírkő alatt fekszel
Én nézlek téged
Ezért kell, hogy fenyegetve érezd magad általam

Figyelned kellene engem, fenyegetve kellene érezned magad
Amikor alszol, amikor mászol, fenyegetve kellene lenned
Akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél, fenyegetve
Soha nem leszel fele annyi sem, mint én, fenyegetve kellene érezned magad általam

12. Childhood

“De ha azért jöttél, hogy az igazságot és a tisztaságot lásd – itt belül egy magányos szív lakik” – írta MJ az Is It Scary-ben. A Childhood erre az igaz, tiszta, magányos szívre világít jobban rá. A nyilvánosság téves szörny-képeiről szóló dalokkal ellentétben (Is It Scary, Threatened) ebben a dalban nincs metafora, csupán egy nyílegyenes, egyértelmű vallomás a fájdalom és a különcség eredetéről. 

Láttad a gyerekkoromat?
Keresem a csodát az ifjúságomban
Mint a fantasztikus történetek, amiket megosztunk
Az álmok, amiket álmodni mernék – nézd, ahogy repülök…

Mielőtt elítélsz, próbálj meg szeretni
A fájdalmas ifjúságomat

Láttad-e a gyerekkoromat…

13. History

Az évtizedeken (sőt még ma is) tartó példátlan rágalom- és lejárató hadjárat ellenére Michael Jackson csillaga ma is fényesen ragyog. A pop- és rockzene történelmének kitörölhetetlen, fontos szereplője, lemezei továbbra is fogynak, a streamelő oldalakon előkelő helyeken szerepel még az aktuális slágerlistás előadókhoz képest is. Öröksége diadalmas maradt a folytonos támadások ellenére is.

A dal persze nemcsak az ő történetéről szól, hanem mindannyiunk közös történelméről, amelyet mindannyian alakítunk a saját kis egyéni történelmeink hozzáadása által.

Minden nap építsd a történelmedet
Minden úton, amit megteszel az örökségedet hagyod meg

14. Little Susie

A dalt MJ sokkal korábban, 1979-ben írta, de csak az 1995-ös HIStory albumra került rá. Közvetlenül tehát nem kapcsolódik az 1993-95-ös időszakhoz és azt környező eseményekhez, amiről az album nagy része szól, mégis tematikailag azért van némi érintkezés. Egy kislányról, a kis Susie-ról szól, akit holtan, vérbe fagyva találnak meg. Az elhagyatottság, az érdektelenség és a szeretet hiánya ölte meg.  A dal kifejezi azt a mély empátiát, amivel MJ – az ellene felhozott pletykákkal szemben – valójában érzett a gyerekek kizsákmányolásával, elhanyagolásával, kihasználásával kapcsolatban. Más dalok is tanúskodnak erről. Például a Do You Know Where Your Children Are, amelyben kifejezetten felemeli a hangját a gyermekek szexuális molesztálása ellen és amit jóval a vádak előtt írt. Később keletkezett ugyan, de szintén hasonló téma a Hollywood Tonight, amelynek főszereplője egy 15 éves lány. A dalban MJ az ellen emeli fel a szavát, ahogy a karrierre vágyó tinédzsereket kihasználja Hollywood – esetenként szexuálisan is.

A kis Susie ugyanakkor lehet részben MJ saját metaforája is. Igaz, ő nem volt elhagyott gyerek – legalábbis fizikailag, de a gyerekkorában érzett érzelmi elhagyatottságra, kihasználtságra gyakran hivatkozott. Akárhogyan is, valószínű, hogy ez az élmény tette lehetővé, hogy ennyire érzékeny és empatikus legyen az elhanyagolt gyerekek sorsa iránt.

Minden Isten kedvéért történt
A dalát énekelte
Hogy valaki érezze a kétségbeesését
Arra volt kárhoztatva hogy tudja a remény halott és el van átkozva
Hogy kiáltson
És senki ne legyen ott

Tudta, hogy senkit nem érdekel

Apa elhagyta, szegény anya meghalt
Egyedül hagyva Susie-t
Nagyapa lelke is elszállt
Senkit nem érdekelt
Hogy szeresse őt
Meddig lehet ezt elviselni
Az imái nem találtak meghallgatásra

Az elhanyagolás ölhet
Mint egy kés a lelkedben
Ó, igen
A kis Susie küzdött azért, hogy éljen
Gyöngéden feküdt ott
Vékonyan
Óvatosan emeld fel
Annyira fiatal és törékeny

15. Smile

Charlie Chaplin (aki nagy példaképe volt MJ-nek) 1936-ban írta meg ennek a dalnak a zenéjét, majd 1954-ben írt hozzá szöveget John Turner és Geoffrey Parsons. Tehát egy klasszikus dal feldolgozásával záródik mind a lejátszási listánk, akárcsak a HIStory album. Ehhez nem akartam hozzányúlni, mert valóban nagyon kifejező ez az “egy üvöltéssel indul és egy mosollyal zárul” keret. Nem teljesen őszinte ez a mosoly, persze, inkább a szomorú bohóc mosolya, hiszen belül a szív még mindig megszakad. Mégis egy kísérlet a megbékélésre, a továbblépésre, a belső béke megtalálására.

Mosolyogj akkor is, ha fáj a szíved
Mosolyogj akkor is, ha megszakad
Akkor is ha felhők úsznak az égen
Majd túljutsz rajta…

Ha mosolyogsz
A félelmeiden és szomorúságodon át
Mosolyogj és talán majd holnap
Úgy fogod találni, hogy még mindig érdemes élni
Ha mosolyogsz…

Ilyenkor kell tovább próbálnod
Mosolyogj, mi értelme a sírásnak
Úgy fogod találni, hogy még mindig érdemes élni
Ha mosolyogsz

Kiszivárgott az Is This Scary (“Ghosts 1993”) film

Korábban már írtam róla, hogy Michael Jackson 1996-as Ghosts című filmjének létezik egy 1993-as előzménye, aminek Is This Scary a címe. Ezeket az írásokat elolvashatod itt és itt. Most kiszivárgott ez a bizonyos 1993-as Ghosts – pontosabban ami elkészült belőle akkor -, amit itt meg lehet nézni és le lehet tölteni: http://www.mediafire.com/watch/xp4vojh97t3ddpz/Is_It_Scary_edit_-_May_11%2C_2012_9_11_AM.mp4

Információ a Seeing Voices-ról és az Is This Scary-ről (Ghosts 1993)

Annak ellenére, hogy a Seeing Voices egy részlete összemontázsolva jelent meg a héten az Interneten a Ghosts 1993-as változatának egy részletével, a kettőnek pusztán annyi köze van egymáshoz, hogy mindkettőben közreműködött Michael Jackson, de két teljesen más munkáról van szó.

Damien Shields weboldaláról most egy kicsit több részletet megtudhatunk mindkettőről.

Seeing Voices

A Seeing Voices című dalt a komponista, hangszerelő Sidney Fine írta zongorára, egy akusztikus basszusra és egy kis kórusra 1997-ben. Fine ezután megkereste Michael Jacksont és megkérte rá, hogy énekelje el a vezérvokált, amibe Michael beleegyezett. Michael és Sidney Fine nagyon régóta ismerték egymást, ugyanis Sidney Fine volt a férje annak a Rose Fine-nak, aki gyerek- és fiatalkorában a magántanára volt a Jackson gyerekeknek, így Michaelnek is. A dalt Sidney és Rose Fine 1975-ben elhunyt Peter nevű fia, valamint Dr. Oliver Sacks 1989-es, szintén Seeing Voices című könyve inspirálta. Peter Fine egy ritka agybetegségben szenvedett, ami miatt elvesztette a hallását. A dal melynek címe magyar fordításban „Hangokat látni” arról szól, hogy hogyan lehet a zenét átadni a süketeknek.

A gyerek Michael Jackson és magántanára, Rose Fine

A gyerek Michael Jackson és magántanára, Rose Fine

Miután Michael felvette a dal vokálját elmondta Fine-nak, hogy tetszik neki a dal, de arra kérte, hogy adjon hozzá vonósokat is. A dalt 1999. május 28-án Fine bemutatta egy kis magán partin a Sherman Oaks-i Ventura Clubban, de a nagyközönség eddig nem hallhatta.

Rose Fine (született Rose Mishkin) 2000 júniusában halt meg, míg férje, Sidney Fine 2002. május 20-án. Egy lányuk és öt unokájuk élte túl őket.

Ghosts 1993 – azaz Is This Scary

A Michael Jackson rajongók jól ismerik Michael 1996-os, csaknem 40 perces kisfilmjét a Ghosts-ot. A filmnek volt egy félbemaradt 1993-as előzménye is, amiről az eredeti rendező Mick Garris itt mesél.

Damien Shields blogja most további részleteket tudott meg. A forgatókönyv író, Paul Rudnick elmondása szerint az eredeti darab az Addams Family Values című film promóciójához készült volna, de amikor 1993 nyarán Michaelt megvádolták gyerekmolesztálással ez a terv kútba esett.

Hasonlóan emlékszik a színésznő Shana Mangatal is, aki Michaelen kívül az egyetlen szereplő volt, aki megjelent mind az 1993-as, mind az 1996-os változatban. Shieldsnek nyilatkozva Mangatal elmondta, hogy az eredeti film címe Is This Scary volt, ám ellentétben a rajongók körében elterjedt népszerű hittel a kísérő dalnak nem Is This Scary volt a címe (és nem is a később a Blood on the Dance Floor című albumra felkerült Is It Scary című dalról van szó). A dal eredetileg az Addams Family Values című film végén, a stáblista alatt hangzott volna fel.

„Lediktálta nekem annak a dalnak a szövegét, ami az Addams Family Values főcím dala lett volna, de azt a dalt sosem vette fel. Az egy teljesen más dal volt (mint az Is It Scary) – egy még nem hallott dal.” – mondta Mangatal, aki azt is elmondta, hogy az Addams Family filmben játszó gyerekek is benne voltak az Is This Scary című filmben: „Christina Ricci és a másik két gyerek is benne volt. Voltak benne hátborzongató élő állatok is. Volt benne egy tatu, amit a rendező rátett a lábamra mászkálni. A CBS/MTM stúdióban forgattunk Studio City-ben, Kaliforniában.”

„Michael nagyon izgatott volt emiatt a film miatt. Az volt a célja, hogy ijesztőbb legyen, mint a Thriller. Körülbelül két hétig filmeztünk. De néhány nap filmezés után Michael megtudta az ellene felhozott vádakat és ez összetörte. Többet nem jött a forgatásra. Leforgattunk annyit, amennyit nélküle tudtunk és így elkészült egy csomó anyag, de a fő darab, amit nem sikerült leforgatnunk az Michael táncjelenete volt.” – folytatta Mangatal.

Az 1993-as projekt tehát kútba esett, de a koncepciót nem engedte Michael elveszni és 1996-ban új rendezővel, új stábbal, átírt forgatókönyvvel mégiscsak elkészült a film Ghosts címmel.

Mangatal: „Eltökélte, hogy befejezi az Is This Scary-t. Főleg amiatt az ok miatt, amiért félbe kellett szakítanunk. A szenvedélyévé vált ez a projekt és tényleg azt akarta, hogy mindenki lássa és értse meg a jelentését. A Ghosts arról szól, hogy az emberek hogyan tekintettek rá, szóval nagyon önéletrajzi ihletésű. Három éven át Michael csak arról beszélt, hogy befejezi.”

”A Ghosts hasonlít ahhoz amilyen az Is This Scary lett volna, de mégis más. Az Is This Scary-nek ugyanaz volt a témája, de arról szólt, hogy az emberek félnek Michael köré engedni a gyerekeiket, ami ironikus, mert amikor azt írták és forgatták még nem is vádolták meg. A Ghosts-hoz változott a rendező (Mick Garris helyett Stan Winston) és átírta a forgatókönyvet. A szereplőket is újonnan válogatták, hiszen az eredeti gyerekek felnőttek. Színész játszotta a polgármestert az Is This Scary-ben, Michael pedig csak önmagát játszotta.”

Az 1996-os Ghosts-ban Michael nemcsak önmagát (Maestro) játszotta, hanem a felismerhetetlenségig elmaszkírozva ő maga játszotta az ellenlábasát, a polgármestert is, valamint a csontvázat és egyéb szörnyszerű karaktereket (bár ezek tekinthetők a főszereplő Maestro különböző megjelenési formáinak is). Az 1996-os polgármester ráadásul már hajazott a Santa Barbara-i kerületi ügyészre, Tom Sneddonra, akinek az alakja az 1993-as verzióban még nem játszhatott szerepet.

Az 1996-os Ghosts:

Az 1996-os Ghosts Making of videója:

Michael Jackson tíz legjobb protest dala

Michael Jacksonról talán többségnek nem először a protest dalok (tiltakozó dalok) jutnak eszébe, pedig különösen a ’90-es évek elejétől elkezdve számos ebbe a kategóriába sorolható dala született, bár ezek sosem az aktuálpolitikát érintették, mint néhány más művész esetében.  Ezekből a dalaiból állított össze egy tízes listát a honlapján Joe Vogel újságíró, kritikus. Mint mindig az ilyen listák esetében ez persze az összeállítója személyes véleményét tükrözi, de vitaindítónak mindenképpen jó.  Íme:

Akár a környezeti pusztítás, akár a rasszizmus, a média ferdítései, a materializmus, a háború vagy az igazságtalanság ellen tiltakozott, Michael Jackson állandóan felhasználta a zenét arra, hogy kihívást intézzen a status quo ellen és megváltoztassa a világot. Miközben a kritikusok csak lassan ismerték el szakadár szerepét, mégis olyan zenészekkel együtt, mint Bob Dylan, John Lennon és a Radiohead ő is az elmúlt század egyik leginkább előrelátó és legerőteljesebb protest művésze. Alább a véleményem szerint tíz legjobb dacos dalának listáját láthatod:

1. Earth Song

Valószínűleg a leginkább eposzi protest dal a pop zene történetében. Itt van miért.

Kulcs szöveg: “Now I don’t know where we are/ Although I know we’ve drifted far.”

„Már nem tudom hol állunk / De azt tudom, hogy messzire sodródtunk.”

2. They Don’t Care About Us

Éles, militáns, közvetlen – egy toborzó a hang nélkülieknek és az elnyomottaknak.

Kulcs szöveg: “I can’t believe this is the land from which I came.”

„Nem tudom elhinni, hogy ebből az országból jöttem.”

3. Is It Scary

A gót tradíció ravasz alkalmazása, hogy megfordítsa a helyzetet egy ítélkező társadalommal szemben.

Kulcs szöveg: “Am I amusing you/Or just confusing you/Am I the beast you visualized?”

„Szórakoztatlak? Vagy csak összezavarlak? Én vagyok a fenevad, akit vizualizáltál?”

4. Scream

A felgyülemlett szorongás haragos kiengedése.

Kulcs szöveg: “Tired of injustice/Tired of the schemes.”

„Elegem van az igazságtalanságból, elegem van a cselszövésekből.”

5. We’ve Had Enough

Könnyedén az évtized egyik legjobb háború ellenes dala.

Kulcs szöveg: “It seems as if we have no voice/ It’s time for us to make a choice.”

„Úgy tűnik, mintha nem lenne hangunk. Itt az idő, hogy döntsünk.”

6. Money

A materializmus és kapzsiság vádolása a Pink Floyddal rivalizáló módon.

Kulcs szöveg: “Are you infected with the same disease/ Of lust, gluttony and greed.”

„Téged is a kéjvágynak, a falánkságnak és a kapzsiságnak ugyanezen betegsége fertőzött meg?”

7. Tabloid Junkie

Valószínűleg MJ legjobb polémiája a média ellen.

Kulcs szöveg: “You’re parasites in black and white/ Do anything for news.”

“Paraziták vagytok feketében és fehérben, bármit megtesztek a hírekért.”

8. Black or White

Inspiráló felhívás a faji harmóniára a felháborodás egy rejtett áramlatával.

Kulcs szöveg: “Don’t tell me you agree with me/ When I saw you kickin’ dirt in my eye.”

“Ne mondd, hogy egyetértesz velem, amikor mocskot rúgsz a szemembe.”

9. Jam

Michael drámai elmozdulását jelezte a szociálisan tudatosabb zene irányába a ’90-es évek elején, amint a környező őrületet zenével veri vissza.

Kulcs szöveg: “The world keeps changing/Rearranging minds.”

“A világ állandóan változtatja, átrendezi az elméket.”

10. Threatened

MJ ismét egy szörny szerepébe bújik, hogy rávilágítson a társadalom félelmeire és megszállottságaira.

Kulcs szöveg: “You should feel threatened by me.”

“Fenyegetve kellene érezned magad miattam.”

További említésre méltó dalok:  Shout, Why You Wanna Trip On Me, Be Not Always, D.S., There Must Be More to Life Than This

Forrás: http://www.joevogel.net/michael-jacksons-top-ten-protest-songs

“Én vagyok a fenevad, akit vizualizáltál?” – Michael Jackson kulturális meggyalázása

Szerző: Joseph Vogel
Megjelenés helye: Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop
Megjelenés dátuma: 2012. július 4.
Elérhetőség: http://www.amazon.com/Featuring-Michael-Jackson-Collected-Writings/dp/0981650686

A cikk eredetileg a Voices: Education Project (Hangok: Oktatási projekt) keretében, valamint a Huffington Post  jelent meg 2011. november 1-jén.

Újra és újra hallottuk ezt a kijelentést az elmúlt hetekben: nem Michael Jackson áll jelenleg bíróság előtt, hanem Conrad Murray. De természetesen tudjuk mi a valóság. Ez a „Michael Jackson halála per”. Amint mindig, most is ő a fő esemény, a szívfacsaró látványosság. Michael Jackson van mikroszkóp alatt, amint még egyszer újra körbeszimatolunk az otthonában, az orvosi papírjain, a testén. És miközben a nagyközönség sokkal nagyobb szimpátiával viseltetik Jackson iránt most, hogy elment, továbbra is végeláthatatlan vizsgálódások és ítélkezések alanya marad.

Számít-e ez most, hogy maga az ember már nem érzi a gyalázkodást? Az átlagembert vajon egyáltalán kell-e, hogy érdekelje, hogy egy olyan hírességet, mint Jackson vajon érzéketlenül vagy tiszteletlenül kezelnek-e?

Az olyan projektek, mint a Voices: Education Project, amelynek Szavak és erőszak című sorozata a társadalmi diskurzus nyugtalanító aspektusaira mutat rá, azt állítják: igen. A szavak számítanak. A szavak, amint annak tanúi lehetünk a médiában jelenleg sokat szereplő iskolai csúfolódások és öngyilkosságok kapcsán, akár szörnyű tragédiához is vezethetnek.

Lehet őket inspirációra és gyógyításra is használni.

Michael Jackson tudta ezt. 1988-ban barátságot kötött az AIDS-ben szenvedő Ryan White-tal, egy fiatal fiúval, aki az indianai Kokomóban arra kényszerült, hogy otthagyja az iskolát a könyörtelen verbális támadások és az erőszakkal való fenyegetőzések miatt. White azt mondta, hogy Jackson segített neki, hogy normálisnak érezze magát. „Michaelt nem érdekelte milyen fajhoz tartozol, milyen a színed, mi a fogyatékosságod, mi a betegséged.” – emlékezett vissza Ryan White édesanyja, Jeanne. „Ő egyszerűen csak szeretett minden gyereket.” 

Michael Jackson és Ryan White

White egyike annak a több ezer „kívülállónak”, akik felé Jackson kinyújtotta a kezét, akikkel barátságot kötött és akikkel kedvesen bánt. Azonosult velük. Megértette a fájdalmukat és a magányukat. Empatikus volt irántuk abban, hogy egy olyan világban kellett küzdeniük, amely elutasító volt velük szemben, legyen az betegség, külső megjelenés, faj, szexuális orientáció vagy valamilyen más ok miatt.

Jacksonban már fiatal fiúként megvolt ez az érzékenység. Hallgasd meg a Ben című dalt. Őszinte fájdalom és együttérzés hallható Jackson előadásmódjában. („Nem úgy látnak téged, ahogy én / bárcsak megpróbálnák”.) A dalra Jackson egyik első művészi állásfoglalásaként tekinthetünk, amit az elhanyagoltak és félreértettek nevében tett. Sok ilyen következett ezután.

Ben:

Jackson kívülálló szerepe talán a gyermekkorban kezdődött (miután sosem érezte „normálisnak” magát és sosem volt olyan időszak, amikor úgy tekintettek rá). Azonban a különbözősége miatti ellenérzés intenzitása és az ellenségesség idővel csak nőtt. Egy 1996-os esszében, melynek címe „A celeb freak* : Michael Jackson groteszk dicsősége”  David Yuan úgy érvelt, hogy Michael Jackson korunk jól meghatározott „freakje”. A világon egyetlen közszereplő sem ment keresztül hasonló szintű gúnyoláson, fürkészésen és átvilágításon.

Jacksont már 1985-ben „Wacko Jackónak” bélyegezték a bulvárlapok – ez egy olyan kifejezés, amelyet ő maga gyűlölt (még idén is néhány mainstream hírközlő továbbra is Jackóként utal rá). A sajtóban rendszeresen bizarrként, különcként és excentrikusként jellemezték. Valójában nem sok minden volt az 1980-as évek közepétől, amit mondott vagy tett, amit nem ezekkel a szavakkal jellemzett a média.

Jacksont szakadatlanul gúnyolták a bőrbetegsége, a vitiligo miatt, amiről a legtöbb ember nem hitte el, hogy valódi, amíg a halottkémi jelentése meg nem erősítette. Gúnyolták az állatok iránti szeretetét, a gyerekek iránti szeretetét, a bolygó iránti szeretetét. Gúnyolták a házasságai miatt, a három gyermeke miatt, Neverland miatt. Kigúnyolták a szexualitását, a hangját, a gyermeki viselkedését. Még a zenei kritikák sem tudtak ellenállni annak, hogy a rendelkezésre álló hely nagy részét áltudományos pszichoanalízissel és ad hominem támadásokkal töltsék ki. Lehet-e bárminemű kétség afelől, hogy a média és kultúránk ezen bánásmódja nagyrészt gyalázkodó volt?

Ezeknek a dehumanizáló támadásoknak az áldozata minden bizonnyal így érezte. Hallgasd meg a dalai szövegeit! A Tabloid Junkieban a médiát „parazitákként” jellemzi, akik kiszívják belőle az életet, miközben a nagyközönséget állandó dózisokban adagolt szenzációhajhászással kábítják el és terelik el a figyelmét. A Stranger in Moscowban egy száműzött művész, akit a szülőhazája megrágott és kiköpött. „Az esőben kóboroltam” – énekli a vándor magányos szerepéből – „az élet maszkja / az őrület érzése”. A Screamben annyira elege van a támadásokból, hogy könyörög: „Ó testvér, kérlek kegyelmezz, mert már nem bírom”. A dal ugyanakkor az erő és elszántság hordozója is („Te lerúgsz / nekem fel kell kelnem”). Michael és a húga, Janet indulatos ellencsapást mér a rendszerre, amelyet ők jogosan korruptnak és igazságtalannak látnak. „Lelkeket árulsz” – énekli Janet az egyik versben – „de engem a sajátom érdekel”. Dacos dal arról, hogy álljunk ellen a kegyetlenségnek még akkor is, ha a fájdalom és a felháborodás olyan nagy, hogy már csak egy mélyről feltörő üvöltéssel lehet kifejezni.

Számos dalban Jackson a zenéjét mintegy toborzó hívásként használja mások felé, akikkel igazságtalanul bántak. A They Don’t Care About Usban a jogfosztottak és megalázottak mellett tanúskodik. „Mondd, mi lett a jogaimmal?” – énekli – „Láthatatlan vagyok csak mert te figyelmen kívül hagysz?” A Little Susie az elhanyagoltak és elhagyottak szenvedésére irányítja a figyelmet egy kislány történetét elmesélve, akinek a tehetségét senki nem veszi észre, amíg holtan nem találják a lépcső alján az otthonában („Óvatosan emeld fel” – énekli Jackson – „ó, a vér a hajában”).

Az Earth Song epikus panasz a bolygó és a legsebezhetőbb lakói nevében (akiket a kórus szenvedélyes kiáltásai képviselnek: „Velünk mi lesz?”). Az ilyen dalok által (akárcsak élete és személyisége által) Jackson egyfajta globális megtestesítője lett a „Másnak”.

A tömegmédia azonban sosem tartotta sokra Jackson „másságát”, amint nem tartották sokra azokat a „másokat” sem, akikről Jackson énekelt a dalaiban. Ehelyett találtak egy olyan narratívát, amely egyszerű volt és profitot hozott: Jackson az excentrikus freak. És aztán kitartottak emellett majdnem három évtizeden át, fokozatosan emelve a tétet.

Talán Jackson leglenyűgözőbb válasza a közvélekedésre róla három késő-gót dal triója volt: Ghosts, Is It Scary és Threatened. Ezekben Jackson egy tükröt tart a társadalom elé, amely őt megveti, és arra kéri, hogy lássa meg a saját groteszk tükörképét. „Ijesztő-e ez a számodra?” – kérdezi. A dalok és kísérő vizuális megjelenítésük nem csupán roppant öntudatosak, de arról árulkodnak, hogy szerzője tisztán érti az őt körülvevő és kísértő toxikus erőket.

A Ghosts című kisfilmben Normális Völgy polgármestere (egy konzervatív tekintélyelvű figura, akinek az alakját részben a Santa Barbara-i kerületi ügyész, Tom Sneddon inspirálta) kigúnyolja Jackson karakterét: „Freak fiú! Freak! Cirkuszi freak”. Érdekes módon maga Jackson az (akit elmaszkíroztak a polgármester szerepére), aki kimondja ezeket a szavakat és érezhető amint internalizálta őket. Valóban olyan szidalmak, amelyek a megjelölésre, a marginalizálásra és a megalázásra szolgálnak (és ezek voltak végeredményben az 1993-as és 2005-ös boszorkányüldözések céljai is). A polgármester számára Jackson jelenléte a közösségben elviselhetetlen. Nem arról van szó, hogy Jackson ártott volna valakinek; egyszerűen csak arról, hogy különbözik és ez a különbözőség fenyegető.

Ezekben a művészi kifejezésekben Jackson világosan látja mit tesznek vele. Külső források definiálják őt. Egy fantom, akit ők alkottak a saját fejükben. Amint énekli az Is It Scary-ben: „Ha excentrikus furcsaságokat akarsz látni, akkor én groteszkké válok a szemeid előtt”. Más szavakkal azért lesz groteszk, mert a közönség ezt „akarja látni”. Ennek látására kondicionálták őket. Később a dalban előre jelzi közönsége reakcióját és azt kérdi: „Szórakoztatlak? Vagy csak összezavarlak? Én vagyok a fenevad, akit vizualizáltál?” Valami kevesebbé vált, mint ember? Miért van ez? A fizikai megjelenése miatt? Az ambivalens identitása miatt? A szokatlan élettörténete miatt? Nem kérdés, hogy Michael Jackson különbözött. A kérdés az, hogy ez a különbözőség miért váltott ki ennyire heves becsmérlést és gyalázkodást?

Is It Scary (angol szöveggel):

Jackson életének és munkájának egyik figyelemre méltó tulajdonsága azonban az, hogy nem hajlandó kompromisszumokra a „másságban”. Sosem válik „normálissá” úgy, ahogy a fogalmat mondjuk Normális Völgy polgármestere érti. Nem idomul hozzá az elvárásokhoz. Inkább hű marad önmagához és fitogtatja egyedülálló, többoldalú identitását, s ez frusztrálja azokat, akik szeretnék őt bedugni sokkal kiszámíthatóbb skatulyákba.

A mássága, amint Susan Fast professzor megjegyzi „kifürkészhetetlen volt és ez óriási szorongást váltott ki. Kérlek, Michael, légy fekete vagy fehér, meleg vagy hetero, apa vagy anya, gyerekek apja, ne gyerek, úgy legalább tudnánk hogyan irányítsuk liberális (in)toleranciánkat! És próbáld ne összezavarni az összes kódot egyszerre!”

Úgy tűnik még két évvel a halála után sem tudja sok ember, hogy mit is gondoljon Michael Jacksonról. Emiatt aztán könnyű címkékké redukálják, mint például „drogfüggő”. Élettelen testét érzéketlenül közszemlére teszik a híroldalakon. Kegyetlen, gyalázkodó viselkedés, amelyet „normálisként” tűntetnek fel. Talán Jackson emiatt választotta a gót műfajt a visszavágásra. Ezzel mintegy a visszájára fordította a szituációt, szimbolikusan úgy ábrázolva a világot, amilyen az ő számára gyakran volt: szörnyszerű és groteszk. A „horror történetei” semmi esetre sem csupán a szórakoztatást szolgálták.

Threatened (angol szöveggel):

„A freak-eket azért hívják freak-eknek” – vélekedett az író James Baldwin„és bánnak velük úgy, ahogyan bánnak – leginkább undorítóan – mert ők olyan emberi lények, akik mélyen bennünk a saját legmélyebb rettegéseinket és vágyainkat visszhangozzák.” Jackson esetében ezek a „rettegések és vágyak” sokrétűek voltak, beleértve a faj, a szexualitás, a pénz és a hatalom témakörét. Mégis amennyire Jackson azzá a szimbolikus mágnessé vált, amire az ezekkel kapcsolatos kulturális szorongásokat kivetítették, végeredményben egy élő személy volt, aki megpróbálta élni az életét. Az Is It Scary vége felé azt mondja: „Nem az vagyok, akit keresel bennem”, mielőtt felfedné az együtt érző hallgatónak: „De ha azért jöttél, hogy az igazságot, a tisztaságot lásd, itt belül egy magányos szív lakik. Kezdődjék hát az előadás!”

Ironikus módon a művészete „előadásában” találjuk meg „az igazságot, a tisztaságot”. Itt űzi ki a démonjait, itt válik a kínszenvedése kreatív energiává. Itt omlanak le a falak és hullik le a maszk. A külvilág számára lehet, hogy egy látványosság, egy karikatúra, egy freak, de végre itt, a zenéjében viseli a lelkét. Ő egy emberi lény. A kérdés az: mi mit látunk?

—–

* A “freak” kifejezést azért nem fordítom le a cikkben, mert nincs olyan magyar szó, amely igazán jól visszaadná azt. A szótár szerint jelenthet torzszülöttet, szörnyeteget, furcsa szerzetet, csodabogarat, de valójában egyik szó sem fedi a kifejezés valódi tartalmát. Kb. olyan személy, akit furcsaságként, kíváncsisággal vegyes borzongással bámulnak meg az emberek. – a ford.

A teljes Ghosts kisfilm: