Valamennyi bejegyzés

2016-ban is jól mentek Michael Jackson zenéi

A Billboard magazin év végi 2016-os összesített slágerlistái szerint 2016-ban továbbra is jól alakultak Michael Jackson  lemezeladásai. Az ún. katalógus albumok (azaz a 18 hónapnál régebbi kiadású albumok) slágerlistáján az 1979-ben megjelent Off The Wall 17. lett, az 1987-es Bad 18., az 1982-es Thriller 29. és a The Essential Michael Jackson című válogatás album 38.

2016-catalog-albums

Michael ezzel az 5. legnépszerűbb katalógus művész volt.

2016-catalog-artists

Az első az idén elhunyt Prince lett, ami nem meglepetés lévén, hogy haláluk évében megugrik a nagy művészek régi albumai iránti kereslet. Ezt jelzi az Eagles 6. (Glenn Frey halála) és David Bowie 7. helye is.

A legnépszerűbb katalógus művészek 2016-ban:

1. Prince
2. Metallica
3. Adele
4. Pentatonix
5. Michael Jackson
6. Eagles
7. David Bowie
8. Twenty One Pilots
9. The Beatles
10. Michael Bublé

Emellett az év 200 legnépszerűbb albuma között végzett a Thriller – egész pontosan az év végi összesített Billboard 200 albumlista 178. helyén. Ha azon tűnődnél, hogy hogy lehet, hogy a katalógus album listán az Off The Wall és a Bad is megelőzi a Thrillert, a Billboard 200-on mégis az utóbbi szerepel jobban, nos valószínűleg azért, mert a Billboard 200-on a streamek is számítanak, míg a katalógus album listán csak a lemezeladások.

2016-billboard-200

Michael összességében az év 40. legjobb lemezeladásait produkáló művésze volt – ami igazán kiváló eredmény a sok aktuális, slágerlistás előadó között, hiszen MJ mindezeket az eredményeket több évtizedes albumokkal érte el.

2016-artists

Emellett Michael kiválóan szerepel a stream-szolgáltatóknál is. A Spotify-on, amely közönsége kifejezetten a fiatalok, az év 64. legtöbbet játszott előadója lett – előtte csak, aktuális, jelenlegi slágerlistás sztárok szerepelnek. Michael 122 millió lejátszást produkált idén csak a Spotify-on. Említésre méltó talán, hogy a klasszikus, régebbi művészek közül szintén kiválóan szerepelt a Queen 118 millió lejátszással, valamint a Beatles 93 millióval. Az első egyébként Drake lett 427 millió lejátszással, Rihanna (369 millió) és Major Lazer (339 millió) előtt.

Michael szóló statisztikái mellett a Jackson 5 is produkált 43 millió lejátszást, valamint a Jacksons plusz 9 milliót.

Michael még jobban szerepel a világ legnagyobb és legjelentősebb stream-szolgáltatóján, a YouTube-on, 2,2 milliárd lejátszást produkálva idén egyelőre a 26. helyen áll, de végleges 2016-os összesítést csak később fogok tudni mondani, mivel a YouTube egy hetes csúsztatással közli a heti statisztikáit.

Interjú Prince Jacksonnal a Los Angeles Times-ban

Ezen a blogon Michael Jackson művészetére koncentrálok, így a családja általában nem téma itt, de nemrég az LA Times hozott egy cikk-interjút Michael fiával, Prince-szel és úgy gondolom érdemes közölni.

Prince Michael Jackson nem tud énekelni vagy táncolni. Hogyan követi mégis apja nyomdokait?

Írta: Gerrick D. Kennedy
Los Angeles Times, 2016. november 3.
Eredeti cikk: http://www.latimes.com/entertainment/la-ca-ms-prince-michael-20160803-snap-20161026-htmlstory.html

Amikor az apád neve Michael Jackson az embereknek vannak elvárásai.

A hírességek gyerekei elkerülhetetlenül kíváncsiságot keltenek, de a Jackson gyerekeket már születésük előtt páratlan közfigyelem kísérte. A spekulációk arról hogyan fogantak. A viták arról, ahogy egy túlzottan izgatott Michael megmutatta legkisebb fiát imádó rajongóinak egy erkélyen kilógatva őt. A közönség megigézettsége a színpompás maszkoktól, amiket az apjuk adott rájuk, hogy elrejtse őket és a média felbolydulás akárhányszor megmutatták az arcukat.

Az aggodalom, ami már-már birtoklási vággyá fajult sokak által, amikor az apjuk meghalt 2009-ben és az akkor 12 éves Prince Michael átölelte gyászoló húgát, az akkor 11 éves Parist a temetésen, amelyet 31,1 millió embernek közvetítettek az USA-ban.

Még ma is vannak emberek, akiknek bizonyos elvárásai vannak a Jacksonokkal és a jövőjükkel szemben.

De Prince Michael Jackson nem úgy tűnik, mint aki ezek miatt aggódik.

Egy túra keretében, ami nem sokaknak adatik meg, végigvezet minket apja encinói házán Hayvenhurstben. Most 19 éves, egy fiatalember, aki készen áll arra, hogy saját útjára lépjen, tisztelegve apja előtt, de nem utánozva őt.

„Mindenki azt hiszi, hogy zenélni és táncolni fogok.” – mondja kényszeredett nevetéssel, mert ő az első, aki elismeri, hogy egyiket sem tud.

Jacksont a szórakoztatóipari produceri munka érdekli, de a színfalak mögött. Idén elkészítette első zenei videóját Omer „O-Bee” Bhatti Automatic című dalához és arra használta ezt, hogy beindítsa a King’s Son Productions céget, aminek a neve kacsintás apja 1980-as években fogant becenevére – a Pop királya. Hamarosan egy újabb videó következett a Sco Triplets számára.

„A zene nagy része az életemnek.” – mondja Jackson – „Formálta aki vagyok a családom miatt, de én mindig producer akartam lenni. Az apám megkérdezte mi akarok lenni és a válaszom mindig az volt, hogy producer és rendező.”

Az apjáról minden fiú könnyed szeretetével beszél, akárcsak arról, amikor ikonikus képeken megyünk végig és hírességek fotóin, amelyek Hayvenhurst falait díszítik – mintha ezek simán csak családi fotók lennének.

Persze azok is, s ez csak egy újra jelzi, hogy Jackson kivételes élete sok éven át a norma volt a számára – s ezt az ellentmondásosságot gyorsan elismeri.

„Számomra ezek családi képek. Mint például ’ó, az ott egy kép az apámról és a keresztanyámról’.” – mondja, rámutatva egy fotóra az apjáról és Elizabeth Taylorról.

És ez a legnagyobb elvárás-romboló mind közül. A legszembetűnőbb dolog a Prince Michael Jacksonnal töltött időben, hogy mennyire egy tipikus 19 évesnek tűnik.

Megragadóan karizmatikus és szellemes, helyes kerek arccal és sötét szemekkel. Akkor a legélénkebb, amikor főiskolai tanulmányairól beszél vagy hétvégi terveiről az öccsével és az unokatestvéreikkel (mozi és videójátékok vannak a listán).

Annak ellenére, hogy a szórakoztatóiparban szeretne dolgozni, jobban szeret háttérben maradni. Távol tartja magát a pletyka blogoktól és a közösségi médiától is három lépés távolságot tart, noha „mostanában több mindent kiteszek a céggel kapcsolatban”.

Az egyetlen külső emlékeztető arra, hogy az élete nem tipikus egy korábbi találkozó során történt, amikor nem akart kiülni a kedvenc sushi étterme teraszára, hogy elkerülje a paparazzikat, akik a Sunset Stripen lévő frekventált helyeket pásztázzák.

Időnként nehéz összeegyeztetni ezt a laza fiatalembert azokkal a csillogó excentrikusságokkal, amelyek oly sok éven át jellemezték a családját.

Mégis ezen a fullasztó nyári délutánon a völgyben Jackson sok szempontból csak egy fiatalember, aki egy vállalkozást indít és követi apja nyomdokait.

Abban az encinói házban áll, amely már csaknem egy negyed évszázada a családé. A két hektáros birtok, amely arról az utcáról kapta a nevét, amelyen áll inspirációt jelent Jackson számára. Noha a főépületet renoválják, a húga, a most 18 éves Paris a vendégházban él és Jackson gyakran meglátogatja.

Megboldogult apja nyoma mindenütt ott van.

Michael a ’80-as évek közepén élt itt, amíg nem költözött nyugatra, Santa Barbara megyébe a Neverland ranchre 1988-ban. Hayvenhurst menedék volt a hírnév elől, amely átfonta életét. Ennek a hírnévnek a nagysága nyilvánvalóvá válik abban a pillanatban, amikor Jackson belép a múzeumszerű szobába, amit Michael rendezett be a második emeleti szárnyban, amelyet hozzáadtak a földszinthez.

Prince Jackson az encinói emlékszobában

Prince Jackson az encinói emlékszobában

Egy ereklyegyűjtemény mindarról, amit a Jacksonok elértek a ’80-as évek elejére – a szobát hírnévvel tapétázták ki, több száz fotóval, amelyet precízen függesztettek ki falaira és plafonjára.

Van olyan, amelyen Michael E.T-vel a füldönkívülivel pózol, olyan, ami a Captain EO című filmből van, vagy amin Brooke Shieldsszel van, megöleli Diana Rosst, egy díjat ad át neki Jane Fonda, 11 évesen a Rolling Stone címlapján (valójában 13 éves volt) és rengeteg fotó fellépésekről. Minden képen ragyogó mosoly az arcán.

Ez egy mindent elsöprő kiállítása a szupersztárságnak, de a fiatal Jacksont ez hidegen hagyja. „Azt hiszem az emberek jobban értékelik, mint én. Számomra ezek családi képek.”

A múlt mindenütt jelen van Jackson életében. Az apja így akarta. Egy márványplakett jelzi a hayvenhursti fotó szoba bejáratát – azé a helyét, amely a tegnap ódáját zengi: „Remélhetőleg ez az utazás a múltba, ilyen képes formában, arra fog inspirálni, hogy egy fényesebb sikeres holnapot hozzunk létre.” – áll rajta.

A múlt komplikált hely lehet, különösen a Jackson gyerekeknek és még inkább a legidősebbnek.

Jacksonra nem jellemző az a hivalkodás, amivel gyakran találkozol azoknál a celeb gyerekeknél, akik privilegizált helyzetben, hírnévben és gazdagságban nőnek fel, és naivnak sem tűnik – különösen ha arról van szó, hogy hogyan navigáljon egy olyan iparágban amiről az apja éveken át figyelmeztette.

„Ne bízz meg senkiben!” – figyelmeztette egyszer Michael. „Talán ez rosszul hangzik, de… sok embert csak az önös érdekei vezérlik.” – mondja Jackson – „Azt mondta nekem, hogy ne bízzak meg senkiben sem csak mert jó ötletnek tűnik – informálódj. Sok ember szeretne kapcsolatba kerülni velem és a testvéreimmel csak amiatt, akik vagyunk.”

Hayvenhurst „szent hely” a Jacksonoknak, mondja, és nemcsak a gazdag családi történelem miatt. Ő és a testvérei itt éltek és itt nevelte őket a nagyanyjuk miután az apjuk meghalt.

„Jót tett. 16 ember élt itt.” – mondta Jackson gyorsan sorolva az unokatestvéreket és rokonokat, akik a birtokon éltek Michael halála után. „Segített elvonni a figyelmedet a fájdalomról. Felkeltünk az éjszaka közepén, quesadillát csináltunk és beszélgettünk.”

Az eredetileg a család feje, Joe által 1971-ben, a Jackson 5 sikereinek csúcsán megvett Hayvenhurst Michael legkorábbi kísérlete volt arra, hogy megalkossa a saját Neverlandjét. A ’80-as évek elején, amikor a szóló karrierje sztratoszférikus magasságokba ért, megvette az apjától és két évet töltött a renoválásával. A hosszú behajtó végén egy fa tábla üdvözli a látogatókat: „Azok, akik kinyújtóznak elérik a csillagokat.”

Hozzáadtak a birtokhoz egy 32 ülőhelyes mozit, egy japán koi ponty tavat és egy kétemeletes szárnyat elkülönülten a 975 négyzetméteres Tudor stílusban épült fő háztól, ami úgy néz ki, mint egy Disney-kastély meseszerű tornyocskáival és óratornyával.

Bubbles a csimpánz és más egzotikus állatok is otthonnak hívhatták ezt a helyet és Michael úttörő albumainak – az Off the Wallnak és a Thrillernek – a dalait is itt vették fel, egy házi stúdióban, amely a birtok sarkában rejtőzik.

Amint Jackson sétál rámutat helyekre, ahol ő és az unokatestvérei a saját akciófilmjeiket forgatták pusztán szórakozásból. A házban egy nagy faberakásos könyvtárat is megmutat, ami szintén ilyen forgatások helyszíne volt. „Ez a szoba általában azt jelentette, hogy bajban vagy.” – mondja, visszaemlékezve a szigorú leckékre, amiket nagyanyjától, Katherine-től kapott.

Michael a hagyatékát, amely halála óta állítólag 2 milliárd dollár értékűvé vált, az anyjára és a gyerekeire hagyta azzal, hogy 20%-át jótékonysági célra kell fordítani.

És az is ez a hely volt, ahol – amint a világ a legnagyobb pop sztárt gyászolta – a 12 éves Jacksonnak fel kellett dolgoznia apja elvesztését és megbirkóznia apja hírnevének árnyoldalaival.

„Miután meghalt mindennel elkezdtek bombázni minket.” – mondja Jackson egyenesen – „Mindennel.” Beleértve a botrányokat, amelyekkel az apja szembenézett, beleértve gyerekmolesztálási vádakat, egy felmentést a gyerekmolesztálási vádak alól és rengeteg szenzációhajhász sztorit a változó külsejéről és excentrikus viselkedéséről egészen a ’80-as évekig visszamenőleg.

Miután apjuk életében megszállottan távol tartotta őket a média cirkusztól, ami az ő életét átfonta, most a gyerekeinek szembe kellett néznie mindenféle váddal és bulvár sztorival, amely beárnyékolta az apjuk hírnevét.

„Azt mondtam nekik: ’Tudom, hogy fogtok hallani dolgokat, de vegyétek észre, hogy ezek olyan emberek, akik megpróbálják kikezdeni az apátok örökségét.’” – mondja az unokatestvér, Taj Jackson. (Taj öccsét, TJ-t nevezték ki a gyerekek társ-gyámjává 2012-ben.)

Az, hogy Prince-t, Parist és a legfiatalabb Prince Michael II-t (Blanket) hogyan fogja érinteni az, amit olvashatnak vagy hallhatnak az apjukról aggasztotta a családot.

„Mivel Prince együtt élt az apjával és közel állt hozzá tudtam, hogy tudja az igazságot belülről és nem hiszi el a hazugságokat.” – mondja Taj a számtalan vádról.

Amikor megkérdezem, hogy ő és a testvérei hogyan navigáltak el a vádak és szenzációhajhász sztorik között Jackson nyíltan válaszol: „Sokkolt. Mindez egyszerre zúdult ránk. De megtanultuk kezelni úgy, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk őket.”

Jackson szerint a vádak egyszerűen zsarolási kísérletek.

Tudja, hogy az élete – ahogy ő mondja – „szokatlan” volt, de úgy tűnik békében van a legtöbb dologgal, azt is beleértve, hogy a biológiai anyja, Debbie Rowe lemondott a szülői jogairól 2001-ben. Ők ketten nem tartják egymással a kapcsolatot.

„Nagyon szerencsés vagyok, hogy van két anyafigura is az életemben: a nagymamám és az unokatestvérem Frances. Ami a biológiai anyámat illeti, ő midig is inkább csak egy barát volt és ez így működik a számunkra.” – mondja – „Mondhatod, hogy az egész életem szokatlan volt. De én szeretem és én csak ezt ismerem.”

Megérti azokat a döntéseket, amiket az apja meghozott szülőként. „Az apám úgy beszélt velem, mint egy felnőttel. Elmondta, hogy a maszkok azért vannak, mert azt akarja, hogy legyen saját életünk nélküle.” – mondja Jackson, megjegyezve, hogy ő és a testvérei gyakran el tudtak menni otthonról az apjuk nélkül anélkül, hogy zavarták volna őket, mert senki nem ismerte fel őket.

„Nem hiszem, hogy amikor fiatalabb voltam bármikor is megfordult a fejemben, hogy vajon más gyerekek is így élnek-e. De amikor már tudtam ki vagyok, észrevettem, hogy nem ez a normális.”

„Emlékszem egyszer Disneylandben voltunk és odamentem az ablakhoz, ahol ott voltak a rajongók, integettek nekem és fényképeztek. Azt gondoltam ez a normális, így csak visszaintegettem.” – folytatja – „Csak miután láttam az apámról egy videót, amin fellépett és az emberek elájultak, csak akkor vettem észre, hogy mit jelentett a munkája sok embernek.”

Manapság Jackson a jujitsu segítségével birkózik meg az apja elvesztésével (még az általa látogatott jujitsu akadémia színes logóját is a vádlijára tetováltatta). Egy gyászt feldolgozó kurzus a főiskola első szemeszterében is sokat segített. „Nem hiszem, hogy ezen valaha is túl tudja magát tenni az ember. Ez mindig egy olyan része lesz az életednek, ami hiányzik.” – mondja Jackson.

„Én úgy birkózom meg vele, hogy mindenhová beépítem őt az életembe – attól kezdve, hogy kis részeit beleépítettem a cégem logójába egészen addig, hogy az ő metaforáit használom és megpróbálok követni mindent, amire tanított minket.” – folytatja. „Az öcsém és a húgom, mi mind másképp dolgoztuk fel. Én jobban vagyok, minél idősebb vagyok.”

Emlékszik, hogy amikor cseperedett az apja büszkén mutatta meg neki a Thrillert és a Moonwalkert – Michael két úttörő hosszú formátumú zenei videóját – és ők ketten lusta délutánokat tölöttek azzal, hogy filmeket néztek és aztán darabokra szedték őket. A James Bond sorozat és a horror a közös kedvencek között volt. Olyan eposzokat, mint a King Kong és a Gyűrűk ura trilógia néztek kikapcsolt hanggal és Michael elmagyarázta a különféle beállításokat.

Amikor az apját nézte akció közben, olyan videók felvételekor, amiket Michael londoni „This Is It” koncertsorozatához szántak (a szupersztár ezekre a showkra próbált, amikor 50 évesen meghalt) az bebetonozta Jackson karrier célját.

„Akkor tudtam, hogy ezt akarom csinálni.” – emlékszik vissza egy látogatás során, amit Marina del Rey-ben található lakásába teszünk. „Imádtam az izgalmát. Annyi emberrel beszélhettem a felvételek során – a világítókkal, a segéd operatőrökkel. Sokat tanultam.”

Amikor a Buckley magángimnáziumba járt Sherman Oaksban belekóstolt a színházba, vett színjátszó leckéket, tanult színpadi dizájnt, színpadépítést és dolgozott színpadi segédként is. Így amikor beiratkozott a Loyola Marymount Egyetemre a filmes szak nyilvánvaló választás volt – amíg le nem beszélte magát róla.

Úgy döntött, hogy inkább az üzleti karra megy.

Egy rövid ideig kacérkodott azzal, hogy a kamera előtt legyen. 2013-ban Jackson az Entertainment Tonightnak dolgozott, mint celeb tudósító és egy cameo erejéig megjelent a CW tinidrámájában, a 90210-ban is.

„Nem igazán akart színész lenni.” – mondja Duane Ervin, Jackson egyik legjobb barátja és korábbi osztálytársa. „Mindig a színfalak mögött akart lenni.”

A Loyola Marymount Egyetemen eltöltött első szemesztere során tavaly régi barátja, Omer „O-Bee” Bhatti lejátszotta egy új dalát Jacksonnak, egy klub indulót, az Automaticot. Jackson ebben lehetőséget látott, hogy elindítsa a cégét, ami akkor még nem volt más, mint egy név a fejében.

Bhatti, egy norvég rapper-énekes, Michael egyik protezsáltja volt, miután a sztár felfedezte őt a ’90-es évek közepén. Michael a fiaként kezelte, Bhattit és a szüleit még Neverlandre is költöztette (az internetes összeesküvés gyártók nagy örömére). Valójában Bhatti az egyetlen ember, akit Michael megtanított a moonwalkra és a család része volt Prince Jackson egész élete során – úgyhogy testvérnek tekintik egymást.

Az, hogy egy Bhatti projekttel indítsa be a cégét fontos volt Jackson számára.

Azon káprázatos, moziszerű vizuális megoldásoktól inspirálva, amelyek Michaelt egyedülálló erővé tették a ’80-as évek elején, kiagyaltak ötleteket egy energetikus zenei videóhoz és Jackson felajánlotta, hogy a producere lesz. Februárra Jackson bejegyeztette a céget Kft-ként és elkezdődött a filmezés.

„Ott voltam az első lépéseinél, az első szavainál. Pelenkáztam. És most ő a videóm producere?” – viccelődik a 31 éves Bhatti egy koktél felett, amikor ellátogatott LA-be. „Olyan nekem, mint a testvérem, de sosem gondoltam rá, hogy együtt fogunk működni professzionálisan.”

A produkciót elsődlegesen Hayvenhurstben forgatták, de nem így tervezték. Jackson első leckéjét a produkciós munka nehézségeiről akkor kapta, amikor rájött, hogy az eredeti helyszínek (egy repülőtér és egy elhagyott áruház) jelentősen megnövelné a produkció költségvetését.

Noha az apja nagyon messzire elment, hogy megóvja őt a hírnévtől Jackson családja támogatja a szórakoztatóipari törekvéseit.

„Prince nagyon okos. Céltábla lesz mert az emberek helytelenül azt gondolják, hogy ő egy privilegizált kölyök, de ez a lehető legtávolabb áll az igazságtól.” – mondja Taj Jackson. „Amikor hírességek között nősz fel egész életedben, akkor két úton mehetsz tovább gyerekként: vagy úgy érzed előjogod van mindenre, vagy két lábbal állsz a földön és rájössz, hogy ugyanolyan vagy, mint bárki más. Ez az adott jellemtől függ és Prince esetében az apja belenevelte az utóbbit.”

Hayvenhurstben Jackson egy régi zongora mellett ül az apja régi hálószobájában, amint fa redőny veti rá az árnyékát. Ez a kép Jacksonról, amint részlegesen elbújik az árnyékban, illő metaforának tűnik.

A King’s Son Productions víziója az, hogy végül filmeket készítsen –  apja is erre szeretett volna koncentrálni a This Is It után. Munkakapcsolatban áll az apja hagyatékkezelőjével és reméli, hogy egy napon együttműködnek majd egy poszthumusz projekten a cégén keresztül, bár konkrét tervek egyelőre nincsenek.

Jackson nemrég készítette el második zenei videóját a brazil nővérekből álló Sco Triplets nevű együttesnek (melynek egyik tagja, Thayana, Taj felesége) és most az új Shriners Gyermekkórház jövő évi megnyitójára készít egy projektet.

Michael 58. születésnapján kezdte főiskolai tanulmányai második évét. (Egy újabb jele az apja iránymutatásának – viccelődik.)

Jackson azt tervezi, hogy tanulmányait és kezdő vállalkozását alapítványi munkával egészíti ki a Heal the World Foundationnál, amelyet ő és egy főiskolai osztálytársa alapított és amelyet apja jótékonysági munkája inspirált.

„Őszintén szólva csak úszom az árral. Még fiatal vagyok, az ötleteim változhatnak.” – mondja Jackson. „Sosem válhatok külön az apámtól – ő nagy példát állított és nekem nincs igazán problémám ezzel. Büszke vagyok rá, hogy a nevét viselhetem és a fia lehetek.”

Jackson az emlékszoba egy sarkában telepedik le, ahol tucatnyi fotó veszi körül a nagynénjeiről, nagybátyjairól és az elhunyt apjáról. Elismeri, hogy ideges a fotózástól – ez nem olyan dolog, amiben komfortosan érzi magát, vallja be. Paris dugja be a fejét a szobába, hogy ránézzen a testvérére, lehuppan egy kanapéra, hogy lássa miről beszélünk, majd ők ketten elkezdenek viccelődni Prince kamera előtti idegességéről. „Nézz könyörgően!” – utasít Paris.

Jackson megpróbálja és mindketten elkezdenek nevetni.

RIP Prince 1958-2016

Mély döbbenettel értesültem tegnap Prince haláláról, aki amolyan második kedvencem Michael Jackson után. A két sztár ugyan sosem dolgozott együtt, de az 1980-as években amolyan riválisoknak tartották őket, ami szerintem leginkább a média találmánya volt, bár néha azért rájátszottak mindketten egy kicsit. Ez azonban sosem fordult elvetemült szócsatákba és igazi ellenségeskedésbe, valójában kölcsönös tisztelet jellemezte a két sztár kapcsolatát. Amikor Michael 2009-ban meghalt Prince azt mondta: “Mindig szomorú elveszíteni valakit, akit szerettél.” Korábban egy interjúban zseninek nevezte Michaelt. Maga Prince is zseni volt.

A párhuzam vonásoknak talán az adott alapot, hogy mindketten 1958 nyarán látták meg a napvilágot (érdekes, hogy az 1980-as évek harmadik nagy megasztárja, Madonna is – ők hárman egymáshoz képest három hónapon belül születtek), mindketten feketék voltak, akik az 1970-es évek végén 1980-as évek elején váltak igazi nagy nemzetközi megasztárokká és részben hasonló művészekre hivatkoztak mint példaképekre (pl. James Brown, Sly and The Family Stone). Persze voltak különbségek is. Michael már gyerekkorában sztár volt a Jackson 5-al, Prince csak felnőtt előadóként vált azzá. Michael a tánc és a rövid filmek mestere volt, Prince számos hangszeré. Michael amolyan autodidakta volt, Prince-nek az édesapja is profi zenész volt. A zenéjük, művészetük, imázsuk is más volt. Ennek ellenére a nevük talán örökre össze fog fonódni bizonyos értelemben. Jól mutatja ezt például az is, hogy tegnap amikor elkezdett terjedni Prince halálhíre a Twitteren nemcsak Prince neve, hanem MJ-é is “trendelt”.

Még 2013 augusztusában közöltem egy cikket ezen a blogon Michael és Prince közös történetéről, amit most érdemes feleleveníteni: https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2013/08/02/michael-jackson-vs-prince-szobeli-tortenelem/

Nekünk, akik emlékszünk az 1980-as évekre Michael és Whitney Houston halála után most egy újabb darab távozott a gyerekkorunkból, ifjúságunkból. Nyugodj békében, Prince Rogers Nelson!

prince-purple-rain-ws-710

Hogyan állította az Off the Wall pályára Michael Jacksont?

EBONY.com, 2016. január 27.
Írta: Michael A. Gonzales

OffTheWallMint egyike azoknak, akik úgy gondolják, hogy Michael Jackson mesterműve, az Off the Wall felülmúl mindent, amit később készített, nagyon örültem, amikor arról olvastam, hogy Spike Lee közeljövőben megjelenő dokumentumfilmje ezt az albumot fogja ünnepelni. A kicsit esetlen címmel ellátott (Michael Jackson útja a Motowntól az Off the Wallig) filmet nemrég mutatták be a Sundance filmfesztiválon és február 5-én lesz látható a Showtime televízióban. Emellett a Sony Records február 26-án ismét kiadja a mérföldkőnek számító albumot és a csomag tartalmazni fogja ezt a dokumentumfilmet is.

Lee filmje olyan emberekkel mutat be interjúkat, akik ismerték Jacksont és akik hatással voltak rá, beleértve Quincy Jones-t is, aki a producere lett az Off the Wallnak miután barátságot kötött Jacksonnal a Wiz című film forgatásán, Berry Gordy-t és Stevie Wondert. A filmes olyan emberekkel is beszél, akiket inspiráltak Jackson ugatásai, kiáltásai és tiszta éneke, beleértve a Weekndet, Kobe Bryantot és Misty Copelandot. Jackson 1979 klasszikusa megtestesíti azt amit az alkotók értenek azalatt, amikor azt mondják, hogy azt akarják a művük örök legyen.

Az Off the Wall, amely idén augusztusban lesz 37 éves, a soul, a disco, a pop és a funk gyönyörű fúziója volt, amely képes volt átszelni különféle határvonalakat, beleértve a bőrszínt, az osztályt és az időt (holnap is éppen olyan nagyszerűen hangzik majd, mint több mint három évtizeddel ezelőtt), miközben mindenki szeretni tudja a lepusztult kerületektől a luxus lakónegyedekig. Zeneileg kapcsolódott Afrika anyához (a Workin’ Day and Night nyitó passzusa színtiszta törzsi funk) éppen úgy ahogy Feelgood anyához, aki készen állt a pörgésre minden alkalommal, amikor a Don’t Stop ‘Til You Get Enough felhangzott a klubban.

Amikor ma meghallgatjuk az Off the Wallt az album egyfajta időgép is a fülünknek, amely visszavisz minket abba az időbe, amikor a popnak még nem volt királya, amikor sokan azt gondolták nemsokára vége lesz ennek az egykori gyereksztárnak, akit figyelemreméltóan koraérett tehetsége szupersztárrá tett még mielőtt a pubertás korba lépett volna. Abba a korba, amikor én és minden barátom azzal töltöttük a szombat reggeleket, hogy a Jackson 5ive rajzfilmet néztük és azért könyörögtünk a szüleinknek, hogy vegyenek Super Sugar Crisps-t, hogy leszedhessük a J5 lemezt a gabonapehely dobozáról.

Miközben tisztában voltunk azzal, hogy a Jackson 5 családi együttes volt, számunkra az egész Michaelről szólt. Annyi tehetség szorult barna, édes cukiságába, hogy a kislányok áradoztak a fiúk pedig azt akarták, hogy a testvérük legyen.

1976 bicentenárimi nyarán az unokatestvérem Denise hirtelen bejelentette nekem: „Michael Jackson lejárt lemez” – és nem ő volt az egyetlen, aki így hitte. Befolyásolható 13 éves gyerekként idősebb tinédzser unokatestvéremet használtam barométerként arra, hogy elirányítson milyen menő zenét kellene hallgatnom, így az a bejelentése, hogy Michael Jackson „lejárt” olyan hatalmas ütésként ért, mint egy nagy pofon valami játszótéri kötekedő öklétől.

Szülei pittsburghi otthonának tarka pincéjében ültünk, ugyanazon fával borított falak között, ahol néhány évvel korábban a Jackson 5 debütáló Motown kislemezét, az I Want You Back-et hallgattuk újra és újra és újra. Abban a pincében énekeltük egykor az ABC-t, tátogtunk a Lookin’ Through The Windows-ra a szüleinknek és táncoltuk a robotot, amikor a Dancing Machine (ma is az egyik kedvenc dalom) dübörgött.

Talán Denise 16 évesen úgy érezte, hogy az úgynevezett „rágógumi soul”, amiről a Jacksonok ismertek voltak a Motownnál elért sikereik alatt túl éretlen a számára, így dobta őket látszólag felnőttebb zenei fellángolásokért. Félretolva ezeket az emlékeket kitette új kislemezeit az asztalra: a Brothers Johnson közepes tempójú balladáját a Good to You-t (szerette a basszusgitáros Louis-t), az O’ Jays felnőtt soulját, a Livin’ for the Weekendet, és a White Cherry fehér-fiú funkját, a Play That Funky Music-ot.

Én általában követtem Denise vezetését bármilyen zenei utazást is választott a számunkra, de itt nem tehettem meg, hogy hátat fordítok Michael Jacksonnak. Ő nemcsak egy volt a sok popsztár közül, MJ testvér olyan volt, mint egy családtag. Ugyanazon a nyáron Denise és én TV-t néztünk, amikor a talk show műsorvezető, Mike Douglas bemutatott egy új, testvérekből álló együttest, a Sylverst. Égig érő afrofrizurájukkal és összehangolt lépéseikkel előadták Hot Line című slágerüket. Amikor rájuk néztél nehéz volt nem arra gondolni, hogy ellopták a Jacksonok dolgait.

Ugyanakkor a Jackson fivérek (Jermaine kivételével) elhagyták a Motownt annak reményében, hogy így több alkotói szabadságot kaphatnak. A nevükből kénytelenek voltak elhagyni az 5-öt egykori lemezcégük nyomása miatt, majd 1976-ban kiadták a The Jacksons című lemezüket a CBS Records/Philadelphia Internationalnál.

Noha rajongója voltam a Gamble és Huff produceri munkáját dicsérő első disco dalocskának, az Enjoy Yourselfnek és a parázsló balladának, a Show You the Way to Go-nak, már nehéz volt ismét felizzítani ugyanazt a mániát, amit néhány évvel azelőtt éltem át, amikor bátor édesanyám megküzdött a New York-i hóviharral is azért, hogy elvigyen egy Jackson 5 koncertre a Radio City Music Hallba. Hamarosan én is elengedtem a Jacksonst, amikor az ízlésem a Led Zeppelin és Jimi Hendrix agresszívebb irányába változott meg.

A fiatal Michael Jackson Stevie Wonderrel a stúdióban

A fiatal Michael Jackson Stevie Wonderrel a stúdióban

Évekkel ezelőtt valaki készített egy képet egy fiatal Michael Jacksonról a stúdióban, amint tanulmányozza, hogy mit csinál barátja és mentora, Stevie Wonder a keverőpult mögött. Amint megtudtuk, Michael egy szivacs volt, aki – mint az összes nagy művész – magába tudta szívni a mesterek (James Brown, Sly Stone, Marvin Gaye) tudását és a sajátjává tudta azt tenni. Ugyanúgy ahogy a fiatal MJ Wondert figyelte, biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen intenzitással tanulmányozott más zenei zseniket is, akik keresztezték az útját.

Ugyan Michael fivérei lehet, hogy tisztelték őt, mint a falzett-énekes frontemberüket, de amikor végre maguk készíthették a zenéjüket az 1978-as Destiny albumon, több ötletét is megvétózták. Miután kiadták az albumot és a Mike által írt Shake Your Body (Down to the Ground) (amelynek a társproducere öccse, Randy Jackson volt) lett az együttes legnagyobb Motown utáni slágere, úgy döntött, hogy stúdióba vonul, hogy felvegye első szólóalbumát a Forever, Michael óta.

Az Off the Wall felvételei ’78 telén kezdődtek és Jackson a stúdióban volt a következő hét hónapban. Az életrajzíró J. Randy Taraborelli szerint, amikor a család többi része próbált közbeavatkozni Michael kijelentette: „A saját utamat járom. Meg kell érteniük. Ez egyszer.”

Mint tudjuk Jackson persze nem teljesen egyedül csinálta mindezt. Valójában sok segítsége volt. Az, hogy felfogadta Quincy Jones-t (a lemezcég legnagyobb döbbenetére) nem csak arról a kiváló hangzásról szólt, amit a mester elért a stúdióban, hanem arról is, hogy ezáltal elérhetővé vált számára tehetségek garmadája, akikkel Jones kapcsolatban állt. „Soha senki nem mondott nemet Quincy-nek.” – mondta nekem a producer és Q egykori hangmérnöke, Phil Ramone egy interjúban 2007-ben – „Ha felhívott, akkor ott voltál”.

Azokban a napokban, amikor a lemezborító tanulmányozása részét képezte a zenehallgatás élményének az Off the Wall stábja a stúdió isteneinek ki kicsodája volt: a gitáros Phil Upchurch és Larry Carlton, a billentyűs Steve Porcaro és Greg Phillinganes, a szintetizátor specialista George Duke és David Foster, a dalszerző Rod Temperton, az ütőhangszeres Paulinho da Costa, a háttérénekesnő Patti Austin, és az unokatestvérem kedvence Louis Johnson (aki társszerzője volt a Get on the Floornak) basszusgitáron.

Amint MJ sokszor elmondta pályafutása során a választásai nem a bőrszínről vagy fajról szóltak, hanem a tehetségről, így azok a Los Angeles-i stúdió felvételek gyakran úgy néztek ki, mint egy Benetton reklám. De kezdetben a producer szerint Michael félénksége tényező volt. Jones később úgy jellemezte a 20 éves Michaelt, mint „nagyon, nagyon magába forduló, félénk, nem magabiztos. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy nevet tud magának csinálni egyedül. És én sem voltam az.”

1979 nyara nagy évet hozott nekem is és Michael Jacksonnak is. Ő 21 éves lett augusztusban én 16 júniusban. Néhány hónappal korábban Harlemből Baltimore-ba költöztünk. Egy este Monroe Street-i nappalinkban ültem és a Midnight Specialt nézem, amikor hirtelen elkezdődött Jackson első kislemezének, a Don’t Stop ‘Til You Get Enough-nak a videóklipje. Randy, aki ütőshangszeren játszott a felvételen, volt az egyetlen Jackson fivér az albumon.

Hogy megfelelő pop kulturális kontextusba helyezzük a Don’t Stop ‘Til You Get You Enough videóját, ez két évvel az MTV indulása előtt történt és én még soha azelőtt nem láttam videóklipet. De most ott volt a szemeim előtt MJ szmokingban és egyszerre nézett ki kényelmetlenül és a legmenőbb gyerekként az osztályban.

Amint furcsa képeket vetítettek mögé és elkezdődött a pulzáló ritmus (“Fever/ Temperature’s risin’ now”) a dal színtiszta extázisa „megolvaszt, mint egy forró gyertyaviaszt” (“melt like hot candle wax”). Amikor Jackson a refrént énekelte (“Keep on with the force, don’t stop”) néhányan úgy gondolták, hogy a Star Warsra tesz utalást, de szerintem egész egyszerűen önmagáról beszélt. Amint azt hamarosan bebizonyította, ha poplemezek készítéséről volt szó az elkövetkező 1980-as években, akkor ő volt az Erő. A Don’t Stop ‘Til You Get Enough videóklipje giccses volt és forradalmi és a tökéletes reklám a megjelenő albuma számára.

Néhány hónappal később ennek a dalnak az ellenállhatatlan groove-ja csábította a virágmintákkal díszített seggemet a táncparkettre Baltimore menő klubjában az Odell’s-ben, ahol én a ritmus rabszolgájává váltam. Visszatekintve ironikus, hogy ugyanabban az évszakban, amikor fehér rocker fiúk kinyilvánították, hogy „a diszkó szar” és 12 hüvelykes kislemezeket robbantottak fel Chicagóban, Michael Jackson kiadta pályafutása legjobb tánc dalait.

Azon a nyáron egy helyi ifjúsági programnak dolgoztam, akik fiatalokat támogattak a közösségben. A North Avenue-i irodáknak jelentettem kilenc órakor és körülbelül 30 fekete tinédzserrel tisztítottuk az utcákat és sikátorokat. Minden nap seprűkkel és műanyag zsákokkal felszerelkezve indultunk el. Miközben dolgozunk egy rádió mindig szólt és Jackson soullal teli falzettje lett az egész évszak zenéje. Egy forró júliusi reggelen amint sepertük a cigaretta csikkeket és törött üvegeket a DJ a Workin’ Day and Nightot kezdte játszani, ami a mi hivatalos dalunk lett.

Lehetetlen volt váltogatni a soul csatornák között, mint a WEBB vagy a V103 és nem hallani a felpörgető Don’t Stop ‘Til You Get Enough-ot, a Rock with You közepes tempójú boogie-ját vagy a hűtlenség himnuszát, a Girlfriendet, amelyet Paul McCartney írt (aki először 1978-as London Town című albumára vette fel a dalt a Wingsszel). Jackson hangja édesebb volt, mint a cukor a kávémban, de a dal valójában a megcsalásról és becsapásról szól. Az Off the Wallon a Girlfriendet (amelyben a legendás Wah Wah Watson játszik gitáron) a szívszorító szakítós dal a She’s Out of My Life követi, a bolygó egyik legszomorúbb dala.

Miután kisírta magát, Mike visszatér a hangjával lebegni a Moog szintetizátorok lágy hangja fölé (köszönhetően Greg Phillinganesnek) amint a Stevie Wonder által írt hangulatosan briliáns csendes vihar groove, az I Can’t Help It felhangzik. A dalt eredetileg saját mesterműve, az 1976-os Songs in the Key of Life számára írta Wonder. Az It’s the Falling in Love visszavisz minket a mosolygós boldogságba mielőtt MJ ismét visszatér a klubba a fúvósokkal teli Burn This Disco Out-ban. Az 1979 augusztus 10-én kiadott Off the Wallt (néhányak szerint MJ legfeketébb albuma) a kritikusok elismerték és több millió példányban kelt el.

Miután megvettem az albumot a Modern Music lemezboltban Mondawmin Mallban azon a héten barátokkal visszatértünk a bölcsőmbe, készen a boogie-ra, hogy megragadjuk a lelkünket és soha ne engedjük el. Harminc nyárral később, 2009. június 25-én, amikor bejelentették, hogy Michael Jackson halott, a barátommal Patriciával ültem azon a szomorú délutánon, amint letöltötte a kedvenc dalainkat és lejátszotta őket a laptopján. Amikor a címadó dal, az Off the Wall felhangzott egy pillanatra a polcra tettük a bánatunkat és csak jól éreztük magunkat.

A kulturális kritikus Michael A. Gonzales címlapon szereplő cikkeket írt a Vibe, az Uptown, az Essence, az XXL, a Wax Poetics és mások számára. Cikkíró a soulhead.comnál is. Olvasd az írásait a Blackadelic Popnál és kövesd Twitteren a @gonzomike címen.

Forrás: http://www.ebony.com/entertainment-culture/off-the-wall-put-michael-jackson-into-the-stratosphere#axzz3yT1sIxlj

The Christmas Song

A Christmas Song egy klasszikus amerikai karácsonyi dal, amelyet Robert Wells és Mel Tormé írt 1945-ben. Tormé szerint ő és dalszerző társa egy forró nyári napon írta meg a dalt mindössze negyven perc alatt.

Elsőként a Nat King Cole Trio vette fel 1946 elején. Cole ezután még háromszor felvette a dalt különféle módosításokkal. Ezek közül az utolsó, 1961-es az, amely karácsonyi klasszikussá vált az USA-ban.

Ahogy az már a karácsonyi slágerekkel lenni szokott, ezt a dalt is sok más művész felvette a későbbiekben. Megjelent többek között a Jackson 5 1970-es karácsonyi albumán is. Ebben a változatban Jermaine Jackson énekel szólót.

Nat King Cole változata

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Robert Wells, Mel Tormé
Producer: Hal Davis és a Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/christmas-song/

Have Yourself a Merry Little Christmas

A Have Yourself a Merry Little Christmas című dalt Ralph Blane (zene) és Hugh Martin (szöveg) írta 1943-ban, noha később önéletrajzában Martin azt állította, hogy valójában ő maga egyedül írta mind a zenét, mind a szöveget. A dal részét képezte az 1944-ben Judy Garland főszereplésével készült Meet Me in St. Louis című musicalnek. Martin eredeti szövegét Garland túl komornak találta, ezért mielőtt felvették a filmhez a dalt a színésznő megkérte a szerzőt, hogy módosítson a szövegen és tegye egy kicsit vidámabbá.

Később Frank Sinatra is felvett egy változatot, de neki még a Garland-féle változat sem volt elég vidám, így arra kérte Martint, hogy tovább “vidítson” a szövegen.

Sokan felvették azóta, köztük a Jackson 5 1970-ban. Ez Christmas Albumuk első dala. A J5 változatában a szólót Jermaine Jackson énekli.

Judy Garland változata

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Ralph Blane, Hugh Martin
Producer: Hal Davis & The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/have-yourself-a-merry-little-christmas/

Rudolph the Red-Nosed Reindeer

A Rudolph the Red-Nosed Reindeer egy klasszikus amerikai karácsonyi dal, amelyet 1939-ben írt Johnny Marks az azonos című könyv alapján. A könyvet, amely – amint azt a címéből is ki lehet találni – egy piros orrú rénszarvasról szól, Marks sógora, Robert L. May írta.

A dalt először Harry Brannon vette fel 1949 novemberében, majd Gene Autry előadásában Nr. 1. sláger lett az USA-ban 1949 karácsonyán.

Azóta számos művész felvette a dalt, köztük a Jackson 5 is 1970-es Christmas Albumára. A Jackson 5 változatában Jermaine Jackson énekli a szóló részeket.

Gene Autry változata

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Johnny Marks
Producer: Hal Davis
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/rudolph/

Maybe Tomorrow / I Will Find A Way

maybe tomorrowA Maybe Tomorrow című dalt eredetileg Sammy Davis Jr. számára írta a Motown dalszerző csapata, a Corporation. ám Davisnek valamilyen oknál fogva nem volt ideje felvenni, így a Jackson 5-hoz került.

A vezérvokált az akkor 12 éves Michael Jackson énekli.

Kislemezen 1971 áprilisában adták ki az Egyesült Államokban és 1971 októberében az Egyesült Királyságban, az azonos című album második kislemezeként a Never Can Say Goodbye után.

Az amerikai R&B slágerlistán a harmadik helyig jutott, ám a fő slágerlistán csak a 20. helyig – ez volt a csapat első dala (a karácsonyi kislemezeket leszámítva), amely nem került a slágerlista első három helyének valamelyikére.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation
A felvétel ideje: 1971. február
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B, soul

A Maybe Tomorrow kislemez B-oldalára a tempósabb I Will Find A Way című dal került, amelyet szintén a The Corporation szerzett. Ebben a dalban Michael bátyja, Jermaine Jackson énekelte a vezérvokált, mint oly gyakran ebben az időben a B-oldalas dalokban.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation, Gene Page, James Carmichael
A felvétel ideje: 1971. január
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 20
USA – R&B slágerlista: 3.

Eladott példányszám a világon: 1 089 365
Ebből USA: 830 794

Források:

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/maybe-tomorrow/

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/i-will-find-a-way/

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Jackson 5 koncertrészlet 1971-ből

Jackson 5: Who’s Lovin’ You koncertfelvétel

A Who’s Lovin’ You egy élő koncertfelvétele.