Valamennyi bejegyzés

825 millió dollárt “keresett” idén Michael Jackson

A Forbes magazin idén is közzétette az évben a legnagyobb bevételt hozó halott hírességek listáját, amin ismét Michael Jackson az első, amint halála óta csaknem minden évben (egyedül 2012-ben taszította le a második helyre az előző évben elhunyt barátja, Elizabeth Taylor).

Idén persze MJ elsősége várható is volt, mivel MJ hagyatékkezelője 750 millió dollárért eladta a Sony-nak a Sony/ATV katalógus MJ-re eső 50%-át, így az MJ neve mellett feltüntetett 825 millió dollárban ez is benne van. Azonban ha ezt a tételt levonnánk, 75 millió dolláros bevétellel még akkor is első lenne.

Idén több neves híresség elhunyt, akik közül Prince és David Bowie is feliratkozott a Forbes listájára. Előbbi az ötödik, utóbbi a tizenegyedik helyen. Mégsem ők hozták a legnagyobb bevételt az idén elhunyt hírességek közül, hanem Arnold Palmer golfjátékos, aki 40 millió dolláros bevétellel harmadik a listán. A többiek a korábbi évek listáin is rendszeresen jelen voltak.

Ami egyébként az élő celebeket illeti, közülük Taylor Swift hozta a legtöbbet a konyhára 170 millió dolláros bevételével, őt a One Direction fiúegyüttes követi (110 millió dollár), majd James Patterson író (95 millió dollár).

A Forbes idei 13-as kereseti listája

1. Michael Jackson (zenész, szórakoztatóművész) 825 millió dollár
2. Charles Schulz (rajzfilm készítő) 48 millió dollár
3. Arnold Palmer (golfozó) 40 millió dollár
4. Elvis Presley (zenész, szórakoztatóművész) 27 millió dollár
5. Prince (zenész, szórakoztatóművész) 25 millió dollár
6. Bob Marley (zenész, szórakoztatóművész) 21 millió dollár
7. Theodor “Dr. Seuss” Geisel (író, költő, képregény készítő) 20 millió dollár
8. John Lennon (zenész, szórakoztatóművész) 12 millió dollár
9. Albert Einstein (fizikus) 11,5 millió dollár
10. Bettie Page (fotómodell) 11 millió dollár
11. David Bowie (zenész, szórakoztatóművész) 10,5 millió dollár
12. Steve McQueen (színész) 9 millió dollár
13. Elizabeth Taylor (színésznő) 8 millió dollár

Forrás: http://www.forbes.com/sites/zackomalleygreenburg/2016/10/12/the-highest-paid-dead-celebrities-of-2016/#d71fd558d2e1

Reklámok

2015-ben is Michael Jackson az év legjobban jövedelmező halott híressége

Amint halála óta majdnem minden évben, idén is Michael Jackson vezeti az év legnagyobb bevételét hozó halott hírességek listáját a Forbes magazin kimutatása alapján. (Az első helyet MJ csak 2012-ben vesztette el, amikor az abban az évben elhunyt Elizabeth Taylor volt az első.)

Tavaly óta egyébként alig történt változás a listán. Ezek a változások: helyet cserélt Bob Marley és Elizabeth Taylor, valamint Bettie Page és Theodor Geisel. Felkerült a listára a 2013-ban elhunyt színész Paul Walker, viszont lekerült róla Bruce Lee.

Az idei lista:

1. Michael Jackson (zenész, szórakoztatóművész) 115 millió dollár
2. Elvis Presley (zenész, szórakoztatóművész) 55 millió dollár
3. Charles Schulz (rajzfilm készítő) 40 millió dollár
4. Bob Marley (zenész, szórakoztatóművész) 21 millió dollár
5. Elizabeth Taylor (színésznő) 20 millió dollár
6. Marilyn Monroe (színésznő) 17 millió dollár
7. John Lennon (zenész, szórakoztatóművész) 12 millió dollár
8. Albert Einstein (fizikus) 11 millió dollár
9. Paul Walker (színész) 10,5 millió dollár
10. Bettie Page (fotómodell) 10 millió dollár
11. Theodor Geisel (író, költő, képregény készítő) 9.5 millió dollár
12. Steve McQueen (színész) 9 millió dollár
13. James Dean (színész) 8,5 million dollár

Forrás: http://www.forbes.com/sites/zackomalleygreenburg/2015/10/27/the-13-top-earning-dead-celebrities-of-2015/2/

Man in the Mirror

ManInTheMirrorA Man in the Mirror a negyedik kislemezként kiadott dal Michael Jackson 1987-es Bad című albumáról. A dal első helyet ért el az amerikai Billboard slágerlistán és sok más országban is sikeres volt.  Érdekesség azonban, hogy amikor 1988-ban eredetileg megjelent, az Egyesült Királyságban csak a 21. helyig jutott a slágerlistán, azonban Michael Jackson 2009-es halála után ismét felkerült – ezúttal jóval magasabbra, a második helyre. A világ más részein is ez volt Michael egyik legtöbbet játszott dala közvetlenül a halála után.

A dalt Glen Ballard és Michael egyik háttérénekesnője, Siedah Garrett írta. Garrett elmondása szerint egy mindkettejük számára ihletett pillanatban Ballard elkezdett játszani egy melódiát a zongorán ő pedig szinte automatikusan elkezdte írni hozzá a szöveget a jegyzetfüzetébe. Az első versszak és a kórus mindössze 15 perc leforgása alatt készen volt. [1]

Amikor később Quincy Jones producer és Michael meghallgatták a dalt, mindkettejüknek nagyon tetszett, így nem volt kérdés, hogy felveszik a Bad albumra.

Ballard:  “Siedah és én direkt az ő [Michael Jackson] számára írtuk. Quincy megkérdezte, ‘Nincs valamitek a számunkra?’ Így Siedah egy szombat este, az encinoi házamban megírta a ‘Man in the Mirror’-t. Nem volt rá lehetőségünk, hogy felcicomázzuk, így nem éreztem, hogy van esélye, de Quincy lejátszotta Michaelnek, és Ő azt mondta, ‘Készíts egy felvételt!’” [2]

“A dal tényleg egy varázslatos jelenség volt, és minden Michael vokális értelmezése szerint készült. Az utolsó két percben elkezdte ezeket a varázsigéket: a ‘shamon’-okat és az ‘ooh’-kat. Eljutott arra a helyre önmagában. Ezt persze nem tudtuk volna leírni… Voltak azok a furcsa féltónusok a vokális harmóniában, amelyeket leírtunk, és Michael teljesen ráérzett… Érezte a zene lényegét… Ő olyan lélekteli és ritmikailag kifinomult volt… Tudta, hogyan énekeljen tökéletesen.” [2]  – idézi tovább Ballardot Joseph Vogel Man in the Music című könyve. (Az előző két idézet fordításáért köszönet az Ember a zenében blognak.)

A dal arra szólítja fel a jóléti társadalmak elkényelmesedett és cinikus felső és középosztálybeli tagjait, hogy vessenek egy pillantást a szegényekre, elesettekre és nézzenek magukba – arra, hogy ők maguk mit tudnának tenni értük és a világ jobbá tételéért, hiszen a világ a benne élő egyének cselekedeteitől lesz jobb vagy rosszabb. A változás velünk kezdődik, az emberrel a tükörben.

A szöveg:

I’m Gonna Make A Change,
For Once In My Life
It’s Gonna Feel Real Good,
Gonna Make A Difference
Gonna Make It Right . . .

As I, Turn Up The Collar On My
Favourite Winter Coat
This Wind Is Blowin’ My Mind
I See The Kids In The Street,
With Not Enough To Eat
Who Am I, To Be Blind?
Pretending Not To See
Their Needs
A Summer’s Disregard,
A Broken Bottle Top
And A One Man’s Soul
They Follow Each Other On
The Wind Ya’ Know
‘Cause They Got Nowhere
To Go
That’s Why I Want You To
Know

I’m Starting With The Man In
The Mirror
I’m Asking Him To Change
His Ways
And No Message Could Have
Been Any Clearer
If You Wanna Make The World
A Better Place
(If You Wanna Make The
World A Better Place)
Take A Look At Yourself, And
Then Make A Change
(Take A Look At Yourself, And
Then Make A Change)
(Na Na Na, Na Na Na, Na Na,
Na Nah)

I’ve Been A Victim Of A Selfish
Kind Of Love
It’s Time That I Realize
That There Are Some With No
Home, Not A Nickel To Loan
Could It Be Really Me,
Pretending That They’re Not
Alone?

A Widow Deeply Scarred,
Somebody’s Broken Heart
And A Washed-Out Dream
(Washed-Out Dream)
They Follow The Pattern Of
The Wind, Ya’ See
Cause They Got No Place
To Be
That’s Why I’m Starting With
Me
(Starting With Me!)

I’m Starting With The Man In
The Mirror
(Ooh!)
I’m Asking Him To Change
His Ways
(Ooh!)
And No Message Could Have
Been Any Clearer
If You Wanna Make The World
A Better Place
(If You Wanna Make The
World A Better Place)
Take A Look At Yourself And
Then Make A Change
(Take A Look At Yourself And
Then Make A Change)

I’m Starting With The Man In
The Mirror
(Ooh!)
I’m Asking Him To Change His
Ways
(Change His Ways-Ooh!)
And No Message Could’ve
Been Any Clearer
If You Wanna Make The World
A Better Place
(If You Wanna Make The
World A Better Place)
Take A Look At Yourself And
Then Make That . . .
(Take A Look At Yourself And
Then Make That . . .)
Change!

I’m Starting With The Man In
The Mirror,
(Man In The Mirror-Oh
Yeah!)
I’m Asking Him To Change
His Ways
(Better Change!)
No Message Could Have
Been Any Clearer
(If You Wanna Make The
World A Better Place)
(Take A Look At Yourself And
Then Make The Change)
(You Gotta Get It Right, While
You Got The Time)
(‘Cause When You Close Your
Heart)
You Can’t Close Your . . .Your
Mind!
(Then You Close Your . . .
Mind!)
That Man, That Man, That
Man, That Man
With That Man In The Mirror
(Man In The Mirror, Oh Yeah!)
That Man, That Man, That Man
I’m Asking Him To Change
His Ways
(Better Change!)
You Know . . .That Man
No Message Could Have
Been Any Clearer
If You Wanna Make The World
A Better Place
(If You Wanna Make The
World A Better Place)
Take A Look At Yourself And
Then Make A Change
(Take A Look At Yourself And
Then Make A Change)
Hoo! Hoo! Hoo! Hoo! Hoo!
Na Na Na, Na Na Na, Na Na,
Na Nah
(Oh Yeah!)
Gonna Feel Real Good Now!
Yeah Yeah! Yeah Yeah!
Yeah Yeah!
Na Na Na, Na Na Na, Na Na,
Na Nah
(Ooooh . . .)
Oh No, No No . . .
I’m Gonna Make A Change
It’s Gonna Feel Real Good!
Come On!
(Change . . .)
Just Lift Yourself
You Know
You’ve Got To Stop It.
Yourself!
(Yeah!-Make That Change!)
I’ve Got To Make That Change,
Today!
Hoo!
(Man In The Mirror)
You Got To
You Got To Not Let Yourself . . .
Brother . . .
Hoo!
(Yeah!-Make That Change!)
You Know-I’ve Got To Get
That Man, That Man . . .
(Man In The Mirror)
You’ve Got To
You’ve Got To Move! Come
On! Come On!
You Got To . . .
Stand Up! Stand Up!
Stand Up!
(Yeah-Make That Change)
Stand Up And Lift
Yourself, Now!
(Man In The Mirror)
Hoo! Hoo! Hoo!
Aaow!
(Yeah-Make That Change)
Gonna Make That Change . . .
Come On!
(Man In The Mirror)
You Know It!
You Know It!
You Know It!
You Know . . .
(Change . . .)
Make That Change.

Magyarul:

Változtatni fogok
Egyszer az életemben
Igazán jó érzés lesz
Olyan dolgot csinálok, ami számít
Jól fogom csinálni…

Amint felhajtom a gallért
A kedvenc télikabátomon
Ez a szél fúj keresztül az agyamon
Látom a gyerekeket az utcán
És nincs mit enniük
Ki vagyok én, hogy vak legyek?
Úgy téve, mintha nem látnám
A szükségleteiket

Egy nyári figyelmetlenség
Egy törött üvegnyak
És egy egyszemélyes lélek
Egymást követik
A szélben tudod
Mert nem tudnak
Sehová sem menni
Ezért akarom, hogy
Tudd

Én a férfivel kezdem a
Tükörben
Megkérem, hogy változtasson
Az utain
És egyetlen üzenet sem lehetett
Volna ennél világosabb
Ha jobb hellyé akarod tenni
A világot
(Ha jobb hellyé akarod tenni
A világot)
Akkor vess egy pillantást magadra, és
Aztán változtass
(Akkor vess egy pillantást magadra, és
Aztán változtass)
(Na Na Na, Na Na Na, Na Na,
Na Nah)

Áldozata voltam
Egy önző fajta szeretetnek
Itt az ideje, hogy észrevegyem
Hogy vannak, akiknek nincs
Otthona, egy fillérjük sem
Lehetnék-e tényleg én az,
Aki úgy tesz, mintha nem lennének
Egyedül?

Egy mélyen megsebzett özvegy
Valaki összetört szíve
És egy szertefoszlott álom
(Szertefoszlott álom)
A szél mintáját követik
Látod
Mert nincs egy hely
Ahol lehetnének
Ezért kezdem önmagammal
(Kezdem önmagammal!)

Elkezdem a férfivel
A tükürben
(Ooh!)
Megkérem, hogy változtassa meg
Az utait
(Ooh!)
És egyetlen üzenet sem lehetett
Volna ennél világosabb
Ha jobb hellyé akarod tenni
A világot
(Ha jobb hellyé akarod tenni
A világot)
Akkor vess egy pillantást magadra, és
Aztán változtass
(Akkor vess egy pillantást magadra, és
Aztán változtass)

(Kórus ismétlődik többször, improvizációkkal tűzdelve)

Változtass!

A klasszikus gospelek mintájára a szólista és a kórus között egyfajta felelgetés alakul ki, s ahogy emelkedik a dal íve Michael egyre több improvizatív elemet fűz bele, ami az ő előadásmódjának – élőben és a stúdióban egyaránt – egy nagyon tipikus jellemzője volt.  A háttérvokálban az Andraé Crouch gospel kórus, a Winans gospel kvartett (Carvin, Marvin, Michael és Ronald Winans) és a dalszerző, Siedah Garrett hallható.

Az amerikai kritikusok egy része a dal megjelenésekor cinizmussal fogadta azt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy mára a könnyűzene egyik leghíresebb és legtöbbet játszott társadalmi himnuszává váljon.

A dal hivatalos videójában maga Michael nem szerepel (eltekintve egy nagyon rövid bevágástól a vége felé, amikor gyerekek tömegében látható), helyette különféle történelmi jeleneteket láthatunk: a 1963-as washingtoni polgárjogi menetet, ahol Dr. Martin Luther King elmondta híres “Van egy álmom” című beszédét, a John F. Kennedy és Robert Kennedy elleni merényleteket, a vietnami háborút, az 1970-es Kent State-i lövöldözést, az 1981-es iráni túszdrámát, az 1946-os Crossroads hadműveletet (amerikai nukleáris teszt robbantások), a csernoblili atomerőmű katasztrófáját, a lengyel Szolidaritás mozgalmat, az etiópiai éhezést, az amerikai hajléktalanság növekedését, az 1985-ös Live Aid és Farm Aid koncerteket, Jessica McClure megmentését (az akkor 18 hónapos kislányt egy kútból mentették ki 1986-ban), a Camp David-i egyezményt (amely 1979-ben lezárta az Egyiptom és Izrael között 1948 óta fennálló hadiállapotot), a Ku Klux Klant. Jó néhány politikus, polgárjogi aktivista, vagy éppen diktátor is feltűnik a videó képkockáin: Martin Luther King, Lech Wałęsa, Teréz anya, Desmond Tutu, Mahatma Gandhi, Rosa Parks, Nelson Mandela, Pieter Willem Botha, John Lennon, Muammar Gaddafi, Adolf Hitler.

A dal szerepel Michael 1988-as Moonwalker című filmjében is – a film a dalnak egy a Bad turné több koncertjéből összevágott montázsával indít. Ez a változat szintén népszerűvé vált a különféle videó megosztó portálokon.

A dal hivatalos változatai:

Album verzió
Kislemez verzió
Instrumentális verzió

Koncerten Michael az 1987-89-es Bad turné 1988-as állomásaitól kezdve játszotta a dalt Michael – rendszerint a koncertek záró dalaként. Ezen kívül előadta az 1988-as Grammy díjkiosztón is.

Az 1989-es Grammy díjkiosztón jelölték az év felvétele kategóriában, de alulmaradt Bobby McFerrin Don’t Worry, Be Happy című dalával szemben.

Siedah Garrett maga is felvetta a dalt 2003-as SIEDAH! című albumára.

Az eredeti kislemez B oldalára a dal instrumentális változata került fel.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/09/13/7-man-in-the-mirror/

A hivatalos videó

A Moonwalker változat

A dal instrumentális változata

Írta és komponálta: Siedah Garrett, Glen Ballard
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Glen Ballard és Quincy Jones (ritmus hangszerelés), Glen Ballard, Quincy Jones és Jerry Hey (szintetizátor hangszerelés), Andraé Crouch (vokális hangszerelés)
A felvétel ideje: 1987
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Bad

Stílus: pop, R&B, gospel

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 2.
Kanada: 3.
Új-Zéland: 4.
Ausztrália: 8.

Forrás:

[1] Spike Lee – Bad 25 dokumentumfilm (2012)

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Ismét Michael Jackson az év legnagyobb bevételét produkáló híressége

Van élet a halál után. Legalábbis ami a legikonikusabb sztárok és hírességek keresőképességét illeti. A Forbes magazin minden évben elkészíti a legjobban kereső hírességek listáját – s külön a legjobban kereső halott hírességekét is. Ez már csak amiatt is indokolt, mert egyes hírességek még holtukban is nagyobb bevételt generálnak, mint élő társaik. Így van ez idén is, amikor is a legjobban kereső halott hírességek listáját Michael Jackson vezeti 140 millió dolláros bevétellel, míg az élő hírességek hasonló listájának az élén Beyoncé áll 115 millió dolláros bevétellel.

Michael egyébként 2009-ben bekövetkezett halála óta csak egyszer, 2012-ben, vesztette el a vezető helyet a nem élő hírességek ezen listáján, akkor éppen jó barátja Elizabeth Taylor abban az előző évben (2011-ben) bekövetkező halála miatt, aki így ideiglenesen átvette a vezető helyet. Taylor továbbra is jól teljesít, 25 millió dolláros bevétellel idén negyedik lett.

A második helyet Elvis Presley foglalja el 55 millió dollárral, míg a harmadik helyet a rajzfilm készítő Charles Schulz 40 millió dollárral.

Íme a teljes lista:

1. Michael Jackson (zenész, szórakoztatóművész) 140 millió dollár
2. Elvis Presley (zenész, szórakoztatóművész) 55 millió dollár
3. Charles Schulz (rajzfilm készítő) 40 millió dollár
4. Elizabeth Taylor (színésznő) 25 millió dollár
5. Bob Marley (zenész, szórakoztatóművész) 20 millió dollár
6. Marilyn Monroe (színésznő) 17 millió dollár
7. John Lennon (zenész, szórakoztatóművész) 12 millió dollár
8. Albert Einstein (fizikus) 11 millió dollár
9. Theodor Geisel (író, költő, képregény készítő) 9 millió dollár
=9. Bruce Lee (harcművész, színész) 9 millió dollár
=9. Steve McQueen (színész) 9 millió dollár
=9. Bettie Page (fotómodell) 9 millió dollár
13. James Dean (színész) 7 millió dollár

Forrás: http://www.forbes.com/sites/dorothypomerantz/2014/10/15/michael-jackson-tops-forbes-list-of-top-earning-dead-celebrities/

Give In to Me

GiveInToMeA Give In to Me a hetedik kislemez, amelyet kiadtak Michael Jackson Dangerous című albumáról –  Észak-Amerika és Ázsia kivételével, mert ott nem jelent meg kislemezként.

Michael Jackson ugyan nem volt kifejezetten rock zenész, de a Thriller óta minden albumon megjelentetett egy rock dalt is, demonstrálva sokoldalúságát, valamint azt, hogy a zene nem ismer határokat és rasszokat. Az Egyesült Államokban ugyanis a rock zenét játszó fekete művészeket sokszor “sell-outnak” bélyegezte a fekete közönség, azaz olyan valakinek, aki elfordul a gyökereitől és úgymond “fehér zenét” játszik annak érdekében, hogy elfogadja a fehér közönség. Egy feketének R&B-t, soult, funkot vagy hip-hopot illik játszania – legalábbis ezen felfogás szerint. Michael azonban nem hitt az ilyen korlátokban és skatulyákban és talán szándékosan is dacolt velük ezekkel a rock dalokkal.  A Thrilleren a Beat It, a Baden a Dirty Diana, a Dangerous-ön pedig a Give In to Me volt ez a rock dal.

Az is hagyományává vált ezekben a rock dalokban, hogy mindig meghívott rájuk egy akkor éppen népszerű rock gitárost. A Beat It-ben Eddie Van Halent, a Dirty Dianában Steve Stevenst (Billy Idol gitárosa), a Give In to Me-ben pedig a Guns N’ Roses oszlopos tagját, Slasht hallhatjuk gitáron.

Bill Bottrell

Bill Bottrell

Michael egy hangmérnökének, Brad Sundbergnek az elmondása szerint a Give In to Me egy két órás jammelés eredménye, Michael és az egyik munkatársa, Bill Bottrell részvételével. Valamikor 1990-ben Michael és Bill egy napon a stúdióban ültek, amikor Michael elkezdett részleteket énekelni a Beatles Can You Dig It című dalából. A Can You Dig It-ben a Beatles tulajdonképpen csak spontán egymás mögé dobált szavakat és kifejezéseket, amik éppen az eszükbe jutottak. Michael így magyarázott erről Bottrellnek:

“Ez egy ilyen kis rövid dolog, valami átmeneti dolog. [Lennon] csak kiabál dolgokat egymás után. Azt mondom remek lenne, ha valamikor csak a nyakadba akasztanád az elektromos gitárod vagy valami és csak elkezdenél játszani, nekem meg adnál egy mikrofont és… csak úgy amit a pillanat ad, tudod… ami igazán… igazán jó móka lenne. Sok varázslat így jön létre, a pillanat hevében. Tényleg.”

A hangvelvétel amin Michael ezt mondja:

(A teljes párbeszéd:

MJ: [énekel] “Like a rolling stone! Like the FBI!” Hallottad ezt? [énekel] “Like the CIA…”
Bill Bottrell: Ismerősnek tűnik.
MJ: John Lennon. [énekel] “Like the BBC!”
BB: Ó, melyik dal ez?
MJ: [énekel] “BB King!” Őő, Can You Dig It-nek hívták. [énekel] “…And Doris Day! Dig it! Dig it!” Ez egy ilyen kis rövid dolog, valami átmeneti dolog. [Lennon] csak kiabál dolgokat egymás után. Azt mondom remek lenne, ha valamikor csak a nyakadba akasztanád az elektromos gitárod vagy valami és csak elkezdenél játszani, nekem meg adnál egy mikrofont és… csak úgy amit a pillanat ad, tudod… ami igazán… igazán jó móka lenne. Sok varázslat így jön létre, a pillanat hevében. Tényleg.

Innentől a stúdiótechnikára terelődik a szó:

MJ: Gondolod, hogy mindig lesznek ilyen nagy szalagok? Gondolod, hogy valaha is megszűnnek?
BB: Még pár évet adok nekik.
MJ: Igen, úgy tűnik, hogy ugyanilyen nagyok és ugyanilyen nehezek, amióta csak stúdiókban dolgozom. Minden más változott. És ezek a zsinórok. Sokkol, hogy ez eddig még nem változott meg.)

Bottrell később így nyilatkozott Joseph Vogel Man in The Music című könyvében:

“[A ‘Give In To Me’] olyan volt, mint egy kinyilatkoztatás”, emlékszik vissza Bottrell. “Michael átsétált a szobán, és véletlenül épp egy gitár volt a kezemben, eljátszottam a fő riffet hozzá, és azt mondta, ‘Billy, ez egy nagyszerű dal’. Aztán eldúdolta nekem a dallamot”. [1] (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak)

Slash és Michael

Slash és Michael

Mindez később kiegészült Slash virtuóz gitár szólamaival: “Küldött nekem egy szalagot arról a dalról, amelyen nem volt más gitár, csak néhány lassú pengetés”, emlékszik vissza Slash. “Felhívtam és elénekeltem a telefonba, hogy mit akarok csinálni… és indulóban voltam Afrikába. Az időbeosztásunk nem volt szinkronban. Szóval el kellett repülnöm, de Michaelnek sikerült kidolgoznia, így meg tudtuk csinálni, mikor visszajöttem Afrikából. Kiszálltam a repülőből és a stúdióba hajtottam. Tulajdonképpen bementem és elkezdtem játszani – így történt. Ily módon ez nagyon spontán volt. Michael csak azt akarta, hogy [játsszak] bármit, ami az én stílusom. Csak annyit kért, hogy ezt tegyem. Semmi nyomás. Igazán összhangban volt velem. Én a gitár játéknak nem az ilyen heavy-metal iskolájából jövök. Minden dolog, amit tettem vagy előástam, ugyanarról a helyről származik, ahonnan Michael Jackson jön. Lehet, hogy más-más irányba haladunk, vagy a kerítés különböző oldalán állunk, de amikor útjaink találkoznak, ez mind ugyanabból a témából fakad.” [1] – idézi Slasht Vogel. (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

Michael Jackson a stúdióban általában nem tűrte el a dohányzást és az ivást, de Slash vendégszereplésekor kivételt tett. Bottrell így mesélt Chris Cadman és Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record című könyvében: “De amikor Slash jött, MJ tudta, hogy nála ez része a dolognak. Így azt mondta: ‘Hagyjátok, hogy hozza az alkoholját, a cigarettáját, amire szükség van’. Így kialakítottunk egy másik szobát a Hit Factory-ban és Slash emberei átküldték a listát… a nap itala a Jack Daniels volt és a kávé, ha jól emlékszem.” [2]

A dalhoz készült videó rock koncert jellegű, amelyben Slash mellett a Guns N’ Roses két másik tagja, a ritmus gitáros Gilby Clarke és a csapat turné billentyűse, Teddy Andreadis, valamint a Living Color rock együttes egykori basszusgitárosa, Muzz Skillings kíséri. (A Living Color együttes egy feketékből álló rock együttes – egyike a keveseknek.)

A videót két óra alatt forgatták le Németországban, Münchenben 1992 augusztusában. A rendező Andy Moharan. A speciális effekteket, mint amilyenek a villámok, utólag adták hozzá. Az ősbemutatójára 1993. február 10-én került sor annak az interjúnak a keretében, amit Michael Oprah Winfrey-nek adott.

A CD kislemezre a Give In to Me-n kívül felkerült Michael két másik rock dala, a Beat It és a Dirty Diana is. A CD kislemez egyéb változatain a dal egy vokális, valamint egy instrumentális változata található meg.

A dal sok országban Top 10-es sláger volt, köztük az Egyesült Királyságban a második helyig jutott, míg Új-Zélandon négy hétig vezette a slágerlistát.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2014/03/12/10-give-in-to-me/

A dal demója – még mielőtt Slash hozzátette volna a saját szólóját. Ez a demo a rajongók körében Love Is A Donut (“a szerelem egy fánk”) néven is ismert, mivel Michael a humoránál volt és ezt énekli benne 2:59-nél:

Írta és komponálta: Michael Jackson, Bill Bottrell
Producer: Michael Jackson, Bill Bottrell
Különleges gitár előadás: Slash
A felvétel ideje: 1991
A felvétel helyszíne: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Dangerous

Stílus: pop, rock

Videó

Rendezte: Andy Moharan

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

Egyesült Királyság: 2.
Új-Zéland: 1.
Hollandia: 3.
Ausztrália: 4.
Spanyolország: 6.
Franciaország: 7.
Németország: 10.

Forrás:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

[2] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

A Sony/ATV katalógus története

Néhány nappal ezelőtt lefordítottam egy részletet Zack O’Malley Greenburg Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyvéből arról, hogy Michael Jackson hogyan vásárolta meg a híres “Beatles katalógust” a ’80-as években. Greenburg a SoulTrain.com-nak adott interjújában (lásd az első linket), megjegyzi, hogy ma a Sony/ATV katalógus több, mint 2 milliárd dollárt ér (de vannak becslések, amelyek sokkal magasabbra teszik az értékét). Azt azonban le kell szögezni, hogy ez nemcsak a Beatles daloknak köszönhető – sőt, mára már nem elsősorban azoknak, bár nyilvánvalóan továbbra is a koronaékkövét jelentik a katalógusnak. Ebben a bejegyzésben egy kis áttekintést adok arról, hogy mi is az a Sony/ATV katalógus, hogyan jött létre és hogyan érte el mai értékét.

A Sony/ATV Music Publishing a világ legnagyobb zenei kiadója. Több, mint kétmillió dal kiadó jogát birtokolja és menedzseli, éves jövedelmét körülbelül 1,26 milliárd dollárra teszik. 50-50%-os tulajdonosa a Sony Corporation és Michael Jackson, illetve utóbbi halála óta a hagyatékkezelője.

Gyakran “Beatles katalógusként” emlegetik, ami a ’80-as évekre utal vissza, amikor is Michael Jackson 47,5 millió dollárért megvásárolta a Beatles dalok kiadói jogait tartalmazó ATV katalógust. Ez volt mindennek az alapja, azonban ma már sokkal, sokkal többről van szó, mint a Beatles dalairól. Arról, hogy Michael miért és hogyan vásárolta meg az ATV katalógust ebben a bejegyzésben olvashatsz részletesen. Jelen bejegyzésben azt foglalom össze, hogy azóta mi történt az ATV katalógussal és hogyan lett a 47,5 millió dolláros befektetésből több milliárd dollárt érő katalógus és a világ legnagyobb zenei kiadója.

Előtte azonban nézzük meg azt is, hogy mi történt az ATV katalógussal mielőtt Michael megvásárolta!

Az ATV Music Publishinget 1955-ben hozta létre egy leányvállalataként a brit Associated Television (ATV). 1959-ben megvásárolták a Pye Records 50 százalékát. A Pye Records Nagy-Britannia három legnagyobb lemeztársaságának egyike volt abban az időben. A szándék akkor az volt a vásárlással, hogy az ATV és az ITC televízió a programjaiban használni tudjanak bizonyos zenéket.

Az ATV Music Publishing 1968-ban vásárolta meg a Northern Songs katalógust, amelyet 1963-ban alapított Dick James, Brian Epstein, John Lennon és Paul McCartney. Epstein 1967-es halála után Lennon és McCartney megpróbálták megszerezni a dalaik kiadói jogát, de Dick James eladta a katalógust az ATV-nek. Ez a katalógus tartalmazta az összes dal kiadói jogát, amit Lennon és McCartney 1971-ig írt.

A ’70-es évek során az ATV további dalokat vásárolt az addigiakhoz.

1982-ben az ausztrál üzletember, Robert Holmes à Court viszonylag olcsón megvásárolta az Associated Communications Corporationt (az ATV Music Publishing anyavállalatát), majd bizonyos leányvállalatait áruba bocsátotta. Így került a piacra 1984-ben az ATV Music Publishing. Hogy Michael Jackson hogyan vásárolta meg, azt ez a bejegyzés fejt ki részletesen, így ezt a részt itt most átugrom.

1991-ben a Sony felvásárolta a CBS lemeztársaságot, amelynek Michael Jackson is az egyik művésze volt.

1995-ben a Sony 90 millió dollárt ajánlott Michaelnek az ATV katalógus feléért. Michael elfogadta az ajánlatot és ez azt jelentette, hogy a korábban 47,5 millió dollárért vásárolt befektetése felét (23,75 millió dollár) adta el 90 millió dollárért. Már önmagában ezt a profitot nézve is jó üzlet lenne ez, de azért ez ennél még sokkal nagyobb húzás volt. Ugyanis nem puszta eladásról volt szó, hanem a Sony és az ATV zenei katalógusának az egyesítéséről, amelyből így létrejött a Sony/ATV Music Publishing, melynek így Michael Jackson az 50 százalékos tulajdonosa lett. Ez a katalógus pedig azóta csak tovább gyarapodott, értéke pedig a sokszorosára nőtt.

2001 novemberében a Sony/ATV megvásárolta a 600 country dalt tartalmazó Baby Mae Music katalógust Tony Martin country énekestől.

2002 júliusában a Sony/ATV 157 millió dollárért megvásárolta az Acuff-Rose country zenei kiadót, amely 55 ezer dalt tartalmazott – köztük olyan művészek dalait, mint az Everly Brothers vagy Roy Orbison.

2007-ben a Sony/ATV 370 millió dollárért megvásárolta a Famous Music kiadót a Viacom média vállalattól több mint 125 ezer dal kiadói jogával együtt – köztük olyan művészek dalaival, mint Eminem, Björk, Shakira, Beck, Akon.

Ezzel a vásárlással a Sony/ATV a Viacom Paramount Pictures leányvállalata által forgalmazott filmek zenéinek kiadói jogát is megszerezte. Ennek részét képezik a DreamWorks filmek is, mivel a céget 2006-ban megvásárolta a Viacom.

Szintén 2007-ben a Sony/ATV megvette a Leiber and Stoller katalógust is, amely többek között tartalmazta Elvis Presley Hound Dog és Jailhouse Rock című slágerét. (Elvis dalok már korábbi vásárlásokból is voltak Michael birtokában.)

2012-ben egy a Sony/ATV által vezetett konzorcium 2,2 milliárd dollárért megvásárolta az EMI Music Publishinget, amely addig a világ legnagyobb katalógusa volt 1,3 millió dal kiadói jogával. A konzorciumnak a Sony/ATV-n kívül a Blackstone befektetői csoport és  az Abu Dhabi központtal működő Mubadala befektetői csoport is a tagja. A vásárláshoz a piac monopolizálódásával kapcsolatos aggodalmak miatt külön megállapodást kellett kötni az Európai Unióval. Ennek keretében a Sony/ATV vállalta, hogy eladja a Famous Music UK és a Virgin Music katalógusát, azért, hogy megvásárolhassa az EMI-t. Ezt a két katalógust a BMG vásárolta meg a Sony/ATV-től 150 millió dollárért.

Ezzel a Sony/ATV lett a világ legnagyobb zenekiadója több, mint 2 millió dal kiadói jogával és kb. 1,26 milliárd dolláros éves bevétellel.

Michael saját dalait NEM tartalmazza a Sony/ATV katalógus, hanem azok a Michael által 1980-ban alapított Mijac Music katalógusban vannak. A Mijac Music katalógusában Michael a saját dalain kívül a Sly and the Family Stone dalai, a Gamble and Huff dalszerző-producer páros dalai, Curtis Mayfield dalok, valamint olyan dalok találhatók, amelyek Ray Charles, Aretha Franklin és Elvis Presley előadásában váltak ismertté.

A Mijac Music adminisztratív kezelését 2012-ig a Warner/Chappell Music Publishing  látta el, azonban a korábbi szerződés lejártával átvette azt a Sony/ATV.  A félreértések elkerülése végett: ez nem jelenti azt, hogy a Mijac Music is a Sony/ATV katalógus részévé vált. Ebben az esetben pusztán adminisztratív kezelői jogról beszélünk, a Mijac Music-nak továbbra is 100 százalékos tulajdonosa Michael Jackson, illetve most már az örökösei.

***

Paul McCartney elmondása szerint akkor távolodtak el egymástól Michael Jacksonnal, amikor szerette volna elérni, hogy Michael megemelje a részesedését a Beatles dalok bevételeiből (a jelen konstrukció úgy néz ki, hogy 50%-ot kap a kiadó, a másik 50%-on pedig osztoznak a dalszerzők, tehát egy Lennon-McCartney szerzemény esetén ez 25% részesedést jelent McCartney-nak), Michael azonban nem volt erre hajlandó mondván “ez üzlet”. Azonban Michael nem minden esetben tartotta magát ennyire szigorúan üzleti megfontolásokhoz. Látható, hogy a színes bőrű művészek sorsát mindig jobban a szívén viselte, ami valószínűleg abból adódik, hogy különösen a könnyűzene korai időszakában a fehérek által irányított vállalatok – kiadók, lemezcégek – gyakran kijátszották és kisemmizték a fekete művészeket, akik sokszor nincstelenül haltak meg. Ezért például amikor megvette az ATV katalógust, akkor Little Richardnak egyből felajánlotta, hogy átadja neki a katalógusban található dalait. Végül is jogi és egyéb akadályok miatt az átadásra nem került sor, de Richard azt nyilatkozta később, hogy nagyon sokat jelentett a számára maga a gesztus és a szándék is.

Figyelembe véve a lemezipar történelmét és a feketék korábbi helyét ebben a történelemben, mindenképpen volt annak valamiféle szimbolikus jelentősége, hogy egy fekete művész úgymond “megvette” a Beatlest és Elvist – a legnagyobb fehér legendákat. Először fordult a kocka egy olyan lemeziparban, amely korábban jellemzően kizsákmányolta a feketéket és sokkal rosszabb feltételeket biztosított a számukra, mint a fehér művészeknek, akik pedig sokszor éppen a fekete művészek utánzásából építettek karriert. Úgy vélem Michael nemcsak tisztában volt ezzel a szimbolikus jelentőséggel, hanem kifejezetten ez lehetett az egyik fő motivációja.

És ezzel a szimbolikus jelentőséggel sokan mások is tisztában voltak, főleg az USA-ban. Talán nem véletlen, hogy a nagyrészt fehér mogulok által irányított bulvármédia negatív kampánya Michael Jackson ellen  valamikor ennek a vásárlásnak az idején kezdődött el…

***

A Sony/ATV katalógusban lévő művészek listája: http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Sony/ATV_Music_Publishing_artists (A Wikipedián található információk sokszor nem helyesek, így itt sem – pl. Michael Jacksont is felsorolják a listában, de amint mondtam a Mijac Music nem része a Sony/ATV katalógusnak. Azonban egy körülbelüli áttekintésnek jó a lista.)

A Sony/ATV kiadó hivatalos honlapja: https://www.sonyatv.com/

Hogyan vette meg Michael Jackson a Beatles katalógust?

Az alábbi kivonat részlet Zack O’Malley Greenburg Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyvéből:

Az 1980-as évek közepén néhány havonta egyszer összegyűlt Amerika legokosabb üzletemberei közül néhány, hogy pénzügyi stratégiát tervezzen egy milliárd dolláros szórakoztatóipari konglomerátumnak. Ennek az informális befektetési tanácsnak a tagja volt David Geffen, aki addigra már elindított több lemeztársaságot és később ő lett Hollywood egyik leggazdagabb embere miután megalapította a DreamWorks Stúdiót; John Johnson, aki az Ebony magazin alapítója és ő volt az első fekete ember, aki felkerült a Forbes magazin 400 leggazdagabb amerikait tartalmazó listájára; John Branca, aki azóta tucatnyi a Rock and Roll Hall of Fame-be tartozó művész pénzügyeit kezelte, beleértve a Beach Boyst, a Rolling Stonest és Michael Jacksont, a Pop Királyát, aki a testület elnöke volt – és kifürkészhetetlen az elmaradhatatlan napszemüvegében.

A kérdéses szórakoztatóipari vállalat részvényeivel sohasem kereskedtek a New York-i tőzsdén. Noha igazából kevesen tekintenék ezt tényleges vállalatnak, multinacionális termékeit milliárdok fogyasztották az elmúlt évtizedekben. Ha a szervezetet hivatalosan bejegyezték volna akkor hívhatták volna Michael Jackson Rt-nek.

1985-ben ez a konglomerátum a legjelentősebb vásárlását vitte véghez: az ATV-ét, amely magában foglalta a Beatles értékes kiadói katalógusát. Ennek része volt az együttes legtöbb nagy slágerének a szerzői joga, beleértve a Yesterdayt, a Come Togethert, a Hey Jude-ot és több száz más dalt. A katalógust később egyesítették a Sony-éval és így jött létre a Sony/ATV, amely jelenleg több, mint kétmillió dalt felügyel olyan művészektől, mint Eminem vagy Taylor Swift, s ezzel ez a világ legnagyobb zenei kiadó vállalata.

Hónapokkal az üzlet nyélbe ütése előtt azonban egy befektetői bizottsági ülésen a vásárlás valószínűtlennek tűnt. A Michael Jackson Rt. komoly tárgyalásokat folytatott az ausztrál milliárdossal, Robert Holmes à Courttal, aki 40 millió dollár felett határozta meg az árat – s ez nézeteltérésekhez vezetett Jackson belső köreiben arról, hogy hogyan tovább.

Mivel nem akart senkit felzaklatni Jackson nem szólt egy szót sem – amint azt gyakran tette a megbeszéléseken –, de ő már döntött. Írt valamit egy pénzügyi kivonat hátoldalára és odacsúsztatta Brancának az asztal alatt.

Ez állt rajta: „John, kérlek, ne alkudozzunk. Nem akarom elveszíteni az üzletet… EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM.”

Néhány hónappal később Jackson megvette az ATV-t 47,5 millió dollárért. Ma a Sony/ATV körülbelül 2 milliárd dollárt ér – Jackson hagyatékkezelőjén keresztül Jackson örökösei még mindig fele arányban tulajdonosai ennek a közös vállalatnak. Nem ez lenne a helyzet, ha Jackson és csapata nem manőverezett volna okosan és állhatatosan. Ez a hihetetlen történet több, mint negyed évszázaddal ezelőtt kezdődött az Egyesült Királyságban egy híres lovag és egy hamarosan királlyá váló illető közötti találkozással.

Egy este 1981-ben Paul McCartney otthonában London mellett az egykori Beatle átnyújtott Michael Jacksonnak egy mappát. Benne mindazoknak a daloknak a listája állt, amelyeknek a kiadói jogát McCartney birtokolta. Miután a saját dalszerzői katalógusának a nagy részét hagyta kicsúszni a kezei közül fiatal korában, elkezdett szerzői jogokat vásárolni éveken át.

”Ezt csinálom én. Megvettem Buddy Holly katalógusát, a Broadway katalógust.” – mondta McCartney a fiatal énekesnek. „Itt van kinyomtatva mindazoknak a daloknak a névsora, amelyeket birtokolok.” Jacksont ez lenyűgözte. Ő is el akarta kezdeni ugyanezt csinálni és a vállalkozói ösztöne rögtön működésbe lépett. „Paul és én mindketten a saját kárunkon tanultuk meg az üzletet és a kiadói jogok és jogdíjak fontosságát és a dalszerzés méltóságát.” – írta Jackson az önéletrajzában.

Amikor visszatért Kaliforniába egy irigylésre méltó problémával találta magát szembe. 1980-ban 9 millió dollárt keresett és egy halom pénzen ült, ami befektetésre vált. Az infláció az 1980-as évek elején féktelen volt, ami azt jelentette, hogy a felhalmozott készpénz gyorsan veszített az értékéből. Röviden: találnia kellett valami arra érdemes helyet arra, hogy leparkolja a Michael Jackson Rt. tartalékait.

A könyvelői hoztak neki pár ingatlan befektetési lehetőséget, de egyik sem izgatta fel annyira, hogy bármit is vegyen. Dalokat akart venni. Az ügyvédje, John Branca (aki jelenleg Jackson hagyatékkezelőjét vezeti) elkezdett beszélni emberekkel a kiadói üzletben, hogy megtudja mit árulnak. Az egyik első beszélgetését a dalszerző Ernie Marescával folytatta, akinek két nagy rock dala volt eladó: a Runaround Sue és a The Wanderer. Amikor Branca ezt elmondta Jacksonnak az énekes nem ismerte ezeket a dalokat. Az ügyvéd adott a kliensének egy szalagot és azt mondta neki, hogy hallgassa meg őket. Néhány nappal később Jackson visszahívta: „Meg kell szerezned ezeket a dalokat!” – mondta. „Egész hétvégén táncoltam rájuk.”

Így Branca és Jackson elkezdett bevásárolni. Vettek egy kisebb katalógust, ami tartalmazta a 1-2-3-t, egy 1960-as évekbeli soft rock szerelmes dalt Len Barry-től, az Expressway to Your Heart című Gamble and Huff kompozíciót, amelyet 1967-ben jelentetett meg a Soul Survivors és a Cowboys to Girls-t, egy 1968-as Intruders slágert, amelyet ugyanaz a duó komponált. Ha Jackson nem ismert egy dalt, akkor Branca küldött neki egy felvételt; ha az énekes beleszeretett, akkor áldását adta a vásárlásra.

Karen Langford, Jackson régi munkatársa emlékszik, hogy egyszer ebben az időszakban ott ült Jacksonnal és arról beszélgettek, hogy mely minden idők legnagyobb dalait lenne jó birtokolni (gyakran említette a Beatles, Elvis és Ray Charles dalait, többek között). Néha tesztelte Langfordot azzal, hogy elénekelt egy részletet egy dalból és megkérdezte mi a címe és ki az előadó. Már akkor olyan céljai voltak a tulajdonlásban, amit az ő korában csak kevesen tudtak elképzelni.

„Ő akart a világ első számú kiadója lenni.” – mondja Langford – „És… ez sokféle formában előjött, de a célja mindig az volt, hogy első számú legyen, megszerezni azt a Nr. 1. helyet. A legnagyobbnak, a legjobbnak lenni.”

Amit az énekes nagyon akart az Berry Gordy Jobete katalógusa volt, amely a Motown legnagyobb slágereinek legtöbbjét tartalmazza, beleértve a Jackson 5 dalait is. Gordy azt mondja, hogy Jackson „versenyképes” árat kínált neki egy ponton, de a Motown főnöke nem állt készen arra, hogy eladja – és nem is tette, amíg az EMI nem fizetett neki 132 millió dollárt a katalógusa feléért 1997-ben.

De amikor megfigyelte Gordy hogyan menedzseli a kiadói érdekeit az valamit lángra lobbantott Jacksonban. „Megcsípte a bogár.” – mondja Gordy – „És ez arra késztette, hogy valami még nagyobbat akarjon csinálni.”

***

„Michael,” – kezdte Branca szemérmesen egy találkozón 1984 szeptemberében – „azt hiszem hallottam, hogy eladó egy katalógus”.

„Melyik az?”

„Az ATV.”

„Igen, és az mi?”

„Nem is tudom, van egy pár szerzői jog benne. Mindjárt eszembe jut…” – mondta Branca, miközben a hatás kedvéért szünetet tartott. Aztán elkezdett sorolni egy pár címet: Yesterday, Come Together, Penny Lane és Hey Jude.

„A Beatles?!” – kiáltott fel Jackson.

Az egyetlen probléma: a katalógus a milliárdos Robert Holmes à Courté volt, az üzleti élet egy ausztrál kalózáé, aki ismert volt acélos türelméről, az iránti hajlamáról, hogy az utolsó pillanatban kihátráljon üzletekből és olyan szintű makacsságáról, amely felveszi a versenyt bármely rocksztáréval. Volt jó pár más kérője is az ATV ügyében, beleértve a milliárdos ingatlanfejlesztőt, Samuel LeFrakot, a Virgin Records alapítóját Richard Bransont, valamint Marty Bandiert és egy másik kiadót igazgató Charles Koppelmant (Bandier-t a Sony/ATV 2007-ben szerződtette és jelenleg is a vállalat vezérigazgatója).

Holmes à Court számára kevés dolog okozott nagyobb örömöt, mint egy kimerítő üzleti tárgyalás. Különösen nagy örömét lelte abban, ha túlbuzgó amerikaiakkal játszadozhatott. („Azt akarják, hogy az ő szabályaik szerint játsszam.” – mondta egyszer Egyesült Államokbeli társairól. „A vietkongok nem játszottak a szabályok szerint és nézd meg mi történt.”) Mindez nem számított Jacksonnak. Az instrukciói Brancának: „Meg kell szerezned nekem azt a katalógust.”

Az ügyvéd emlékszik az ezt követő hektikus napokra. Az első feladat: beszélni Paul McCartney-val és Yoko Onóval, akik mindketten Jackson barátai voltak. John Lennon özvegyeként Ono felügyelte Lennon hagyatékát és azt pletykálták, hogy mutat némi érdeklődést aziránt, hogy McCartney-val közösen tegyen egy ajánlatot az ATV-re. Jackson remélte, hogy nem kerül sor ütközetre.

„Felhívtam Yokót.” – emlékszik vissza Branca. „És azt mondtam: ’Michael megkért, hogy hívjalak fel és megtudjam, hogy licitálsz-e az ATV Music-ra, amely birtokolja az összes Beatles dalt.”

„Nem, nem licitálunk.”

„Nem?”

„Nem, nem. Ha megvennénk, akkor Paullal kellene viaskodnunk.” – válaszolta Ono. „Kész cirkusz lenne. Miért?”

”Mert Michaelt érdekli a dolog.”

„Ó, az csodálatos lenne. Inkább legyen Michael kezében, mint valami nagyvállalatéban.”

(Amikor Onót harminc évvel később megkérdezték erről a párbeszédről – egy rövid interjú keretében egy tüntetésen a New York-i ABC Carpet & Home előtt – azt mondta, hogy nem folytatott „komplex beszélgetést” senkivel Jackson csapatából, de bővebben nem fejtette ki.)

Branca azt mondja, hogy a következő lépés az volt, hogy beszéljen John Eastmannal, Paul McCartney ügyvédjével és sógorával (ő képviselte az énekest és a saját apját, Lee Eastmant is, aki még a Beatles feloszlása előtt kezdett együtt dolgozni McCartney-val). Branca elmondása szerint Eastman azt mondta, hogy McCartney-t nem érdekli a dolog, mert a katalógus „túl drága”. Ez volt az egyik oka annak, hogy sem Branca, sem Bandier nem hitte, hogy McCartney kipengetne érte ennyi pénzt.

Noha az ATV értékének kétharmadát a Beatles dalai tették ki, de a maradék egyharmadot McCartney nem akarta: több ezer más kompozíció szerzői joga, egy hangeffektus könyvtár, sőt még némi ingatlan is. „Paul hozzáállása sokkal, sokkal inkább pénzügyi jellegű volt.” – mondja Bandier. Joe Jackson (Michael apja – a ford.) hozzáteszi: „Michael csak egy dolog miatt vette meg azt a katalógust: mert eladó volt! [McCartney és Ono] is megvehették volna. De nem tették.”

Van egy művészi magyarázata is McCartney vonakodásának: „Sosem gondoltam, hogy Paul McCartney meg fogja venni, mert nagyon nehéz dolog valami alkotójának megvenni a saját alkotását.” – mondja Bandier. „Olyan lenne, mintha egy olyan képet, amin Picasso egy napig dolgozott, húsz évvel később megvenne 5 millió dollárért. Ez nem olyan dolog lenne, amit Paul megtenne.”

Branca egy 30 millió dolláros ajánlattal nyitott. De Holmes à Court többet akart, különösen mivel Bandiert, Koppelmant és pár más vevőt is még mindig érdekelte az ATV. Novemberre Jackson felhatalmazta Brancát arra, hogy emelje meg az ajánlatát 40 millió dollárra. John Johnson kivételével Jackson tanácsadói – még a zeneipari igazgatók, David Geffen és Walter Yetnikoff is – úgy gondolták, hogy az énekesnek elment az esze.

Utóbbi megmondta Jacksonnak, hogy hibát követ el és inkább maradjon annál, hogy csak művész. „Az volt a tanácsom.” – mondja a CBS egykori elnöke – „De ő nem értett velem egyet. Szerencsére.” Jacksonnak nem volt üzleti iskolai végzettsége és a cash flow multiplikátorok nem sokat jelentettek a számára. De óriási érzéke volt az érték iránt – és Branca személyében volt egy főhadnagya, aki képes volt segíteni neki abban, hogy kihozza ebből a legtöbbet.

„John volt a pénzügyi házmester és Michael ösztöneinek a végrehajtója.” – mondja a milliárdos Tom Barrack, aki élete során később dolgozott Jacksonnal. „Szóval Michael azt mondta: ’Wow, szerintem hihetetlen értéke lesz a Beatles daloknak idővel. Egészen őszintén szólva Michael nem tudta, hogy 12 millió dollárt, 18 millió dollárt vagy 25 millió dollárt érnek-e. Csak azt tudta és azt érezte meg helyesen, hogy idővel a szellemi termék sok pénzt fog érni.”

Jackson állandó refrénje az volt, hogy „Nem árazhatsz be egy Picassót… nem árazhatod be ezeket a dalokat, mert felbecsülhetetlenek. Ezek a valaha írt legjobb dalok.” Egy pénzügyi bizottsági ülésen Jackson megírta Brancának a fentiekben említett cetlit, amelyet az ügyvéd ma is az otthonában őriz: „EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM.”

John kérlek ne alkudozzun, nem akarom elveszíteni ezt az üzletet. Fogadjuk meg Johnson tanácsát. (Bal oldalt alul: "Azt mondta, hogy sok nagy üzletet veszített el így.") EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM. Michael Jackson"

Az említett cetli. Pontosan ez áll rajta: ATV. John kérlek ne alkudozzunk, nem akarom elveszíteni ezt az üzletet. Fogadjuk meg Johnson tanácsát.” (Bal oldalt alul: “Azt mondta, hogy sok nagy üzletet veszített el így.”) EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM. Michael Jackson”

Egy 45 millió dolláros ajánlat már elég jó volt ahhoz, hogy Jackson és Branca kapjon egy találkozót Londonban azon a télen, de Holmes à Court nem volt hajlandó maga elmenni. Mivel az üzletet még messze nem kötötték meg, ezért Branca is ugyanígy tett és maga helyett a kollégáját, Gary Stiffelmant küldte el. A két fél megállapodott egy őket nem kötő szándéknyilatkozatban és Jackson csapata elvégezte a 4000 dalos katalógus négy hónapig tartó felmérését.

Az ATV szerzői jogdíjainak átadásakor egy húsz fős csapat valami 900 órát töltött el azzal, hogy tüzetesen átvizsgálja a közel egymillió oldalt kitevő szerződéseket. Branca találkozott Holmes à Courttal New Yorkban áprilisban és kezet fogtak az üzletre. Néhány héten belül azonban a mogul kihátrált. Így aztán Jackson áldásával Branca küldött még egy levelet: fogadja el az utolsó, 47,5 millió dolláros ajánlatot vagy nem lesz üzlet.

Körülbelül abban az időben Branca megtudta, hogy Holmes à Court feltételesen odaígérte a katalógust Koppelmannak és Bandier-nek 50 millió dollárért. De ismerte a riválisait – és azokat a helyeket, ahonnan a pénzüket kapták. Történetesen a vállalatuk kapott egy jelentős kiadói előleget az MCA Recordstól, amelyet akkor Irving Azoff vezetett, aki ugyanakkor Jackson és testvérei konzulense is volt az akkori turnéjuk ügyében.

”Elmentem Irvinghez és azt mondtam: ’Hogy finanszírozhatod Charles-t és Marty-t? Michael ellen licitálnak és te Michael konzulánsa vagy.’” – emlékszik vissza Branca. „Visszavonta az ajánlatát és így az ő megállapodásuk kútba esett.”

Nem sokkal később Branca kapott egy hívást Holmes à Court egy kollégájától. El tudna-e menni Londonba véglegesíteni az üzletet? Megállapodtak a 47,5 millió dollárban. Jackson meghatalmazta Brancát, az ügyvéd New Yorkba repült, majd átszállt egy Nagy-Britanniába tartó Concorde-ra. Amikor azonban a repülőn volt észrevett két ismerős arcot, akik szintén Londonba tartottak: Bandiert és Koppelmant.

„Mit csinálsz odaát?” – kérdezte Bandier.

„Ó,” – mondta Branca – „csak üzletelek.”

Bandier is készen állt arra, hogy saját üzletet kössön. Még azután is, hogy Branca meggyőzte Azoffot, hogy visszavonja a támogatását, ő és Koppelman úgy gondolták, hogy össze tudnak kaparni annyi tőkét, hogy tegyenek egy 50 millió dolláros ajánlatot az ATV-re – és ehhez csak egy kis időt kell kérniük. Bandier így emlékszik vissza: „Tulajdonképpen azért mentünk Londonba, hogy véglegesítsünk egy formálisabb szerződést.”

Ő és Koppelman rájöttek, hogy Holmes à Courtot nem érdekelte a zenekiadás és egyszerűen csak meg akart szabadulni az ATV-től amilyen gyorsan csak lehetett. Nem a türelmére alapoztak vagy arra, hogy esetleg örömét lelheti egy kis üzleti sportban. De arra sem számítottak, amit Holmes à Court mondott nekik, amikor megérkeztek: hogy éppen átadni készül az ATV-t egy másik félnek, 2,5 millió dollárral kevesebbért, mint amit ők kínálnak.

Szemtől szembe Holmes à Courttal és közel ahhoz, hogy elveszítsék az üzletet, Bandier azonnal megemelte az ajánlatát további 500 ezer dollárral. De az ausztrált ez sem hatotta meg.

„Van egy aspektusa az üzletnek, amire ti srácok nem vagytok képesek.” – felelte – „Még pedig arra, hogy koncertet adjatok Perthben a kedvenc alapítványom javára.”

„Csinálhatunk egy jótékonysági koncertet.” – mondta Bandier, arra gondolva, hogy könnyen bevetheti a kapcsolatait és talán a pénzét, hogy bármilyen nagy művészt megszerezzen.

„Nem, nem, nem értitek.” – folytatta Holmes à Court – „Én ezt Michael Jacksonnak adom el.”

***

Odaillő módon Jackson a legnagyobb üzletét azzal pecsételte meg, hogy édesítőnek bedobott egy személyes megjelenést. Pedig nem volt könnyű szívesség: 15 órát kellett repülnie Los Angelesből Sydney-be, repülőt váltani és onnan további öt órát repülni Perthbe. De még egy csapat dingó sem akadályozhatta meg abban, hogy megszerezze a katalógusát.

Bandier később megtudta, hogy Jackson ajánlott egy másik kedvezményt is. Holmes à Court lányát Penny-nek hívták és hajlandó volt arra, hogy kivegye a Penny Lane című dalt az üzletből, hogy a milliárdos a lányának adhassa azt ajándékul. (Jackson cége továbbra is menedzselte a dalt a számára.) Ez nem kis engedmény.

„A Beatles bármelyik dala, amely a birtokodban van pénzt termel.” – mondja Bandier – „Csak valami kétszázötven van belőlük és mindenkinek megvan a maga kedvence ebből a kétszázötvenből. Hidd el, a Penny Lane népszerű dal.” De a döntő a perthi megjelenés volt. „Tudtuk, hogy mi nem tudunk holdsétálni, így nem volt több kérdés.” – emlékszik vissza Bandier – „Nem jött össze.”

Michael 1985-ös perthi látogatása, amelyre a Holmes à Courttal kötött szerződés kötelezte. Koncert helyett végül is azzal is megelégedett a milliárdos, hogy Michael megjelenjen a Channel 7 Telethon című jótékonysági műsorában. A csatornának Holmes à Court volt a tulajdonosa.

Jackson eltökélt fókusza arra, hogy a lemezipar legélesebb elméinek heves tiltakozása ellenére megvegye a katalógust talán némelyek számára meggondolatlanságnak tűnik. De utólag egyértelmű, hogy igaza volt abban, hogy az ösztöneire hallgatott – ezt még azok is elismerik, akik eleinte kételkedtek benne. És az is egyértelmű, hogy a szerzői jogokkal kapcsolatos értékítélete kifogástalan volt.

„Úgy gondolom, hogy ha akkor a tanácsadója lettél volna, akkor te is azt mondtad volna neki, hogy ’Ne tedd!’” – mondja Yetnikoff. „Kiderült, hogy nagyon jövedelmező beruházás volt… Szóval azt kell mondanom, hogy az üzleti érzéke jobb, mint az enyém.”

Az biztos, hogy Jackson sosem felejtette el, hogy igaza volt. 2007-ben egy Bandierrel folytatott konferenciabeszélgetés során az igazgató felidézte az ATV 1985-ös eladásának a történetét. Jackson örömmel idézte fel az élményt.

„Látod,” – mondta – „mondtam neked, hogy ismerem a zenekiadói üzletet.”

John Branca és Michael Jackson az előbbi esküvőjén a '80-as évek végén

John Branca és Michael Jackson az előbbi esküvőjén a ’80-as évek végén

Rob Hoffman (Robmix) emlékei Michael Jacksonról

Az alábbi beszámolót, illetve sztorikat Robert Hoffman (Robmix) osztotta meg a hangmérnökök, zenei technikusok által látogatott Gearslutz internetes fórumon.  Hoffman a HIStory című albumon dolgozott együtt Michael Jacksonnal technikusként.

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger
Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

“Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy MJ-vel dolgozzam a pályafutásom korai szakaszában. Hihetetlen művész volt. Tehetséges a legvadabb álmainkon is túl. Roppant nagylelkű és szorgalmas. A New York-i Hit Factory-ban asszisztensből váltam szabadúszó hangmérnökké [Bruce] Swedien és MJ felügyelete alatt. Úgy volt, hogy Los Angeles-ben kezdenek, amikor a Northridge-i földrengés bekövetkezett, ezért átköltöztek New Yorkba. Az egyik szoba teljesen Bruce-é volt, a másik az író szoba volt. Én eleinte Bruce szerzőtársának René Moore-nak voltam az asszisztense. Készítettem dolgokat Renével és Bruce bejött és elmondta mit csináltam rosszul, ott ült néhány órát és kiigazított minket. Pár hónap után MJ is megérkezett és a teljes turnéfelszerelés is Brad Buxerrel, Andrew Schepsszel és Eddie Delenával. Tovább asszisztáltam nekik, amíg az egész csapat vissza nem költözött LA-be – ahová úgy döntöttek engem is visznek magukkal. Napközben Bruce-nak asszisztáltam, éjjel segítettem minden másban, amiben tudtam – asszisztáltam, hangmérnöki munkát végeztem, programoztam és egy dalban még gitároztam is. Két szobánk volt a Record One-ban és két szobánk Larrabee-ben, ahol találkoztam Johnnal. New Yorkban egy ponton gyakorlatilag az összes szobát elfoglaltuk a Hit Factory-ban. A csapat nagyszerű volt és nagyon sokat tanultam tőlük. Tanultam a hangmérnöki munkáról Bruce Swedientől, Johntól és Eddie-től és olyan producerekkel dolgoztam együtt, mint MJ, [Jimmy] Jam és [Terry] Lewis, Babyface, David Foster, Teddy Riley és Dallas Austin.

Tulajdonképpen először megkértek, hogy távozzak a projektből, mert túl sok ember volt ott és MJ nem ismert engem. Szerencsére 10 nap múlva visszavettek. A zárópartin MJ nagyon szabadkozott emiatt és kifejezte a háláját. Igazán a legőszintébb ember, akivel csak találkozhatsz.

Néhány emlék össze-vissza:

Egy reggel MJ bejött egy új dallal, amit éjszaka írt. Behívtunk egy gitárost és Michael elénekelte neki minden akkord minden hangjegyét. „Itt az első akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy. Itt a második akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy” stb. stb. Aztán tanúi lehettünk a legszívbőljövőbb, legmélyebb vokális előadásnak, élőben ott a kontroll szobában egy SM57 mikrofonon keresztül.

Elénekelt nekünk egy teljes vonós hangszerelést, minden részt. Steve Porcaro egyszer elmesélte nekem, hogy ő már tanúja volt ennek MJ-től a vonós részleggel a szobában. Minden a fejében volt, a harmónia és minden. Nem csupán kis nyolcütemes loop ötletek, hanem felénekelte a teljes hangszerelést egy mini magnetofonra a szünetekkel és a töltelékekkel (fillekkel).

Egyszer Michael mérges volt a projekt egyik producerére, mert mindenkivel borzasztóan bánt. Ahelyett, hogy jelenetet rendezett volna és kirúgta volna a fickót Michael behívta az irodájába és az egyik biztonsági embere egy süteményt nyomott az arcába. További intézkedésre nem volt szükség…

A Smile felvételei alatt a HIStory albumon Bruce úgy gondolta, hogy nagyszerű lenne, ha Michael élőben énekelne a zenekarral. De persze ezt nem mondtuk el a zenekar tagjainak. Leültettük [MJ-t] egy fülkébe oldalt. A zenekar próbált egy kicsit vokál nélkül, aztán az első felvételen Michael énekelt és ők majdnem leájultak a székről.

A beatboxa páratlan volt, az időzítése pedig nevetségesen jó.

A harmónia iránti érzéke hihetetlen volt. Soha egy rossz hang, még a légzése is tökéletesen időzített volt.

Egyszer egy szünetben azt hiszem az OJ [Simpson] féle káoszt néztük a tévében, közben pedig egy tévéműsor róla is beszélt – azt mondták, hogy Európában van valami kisfiúval. Ott ültem a fickó mellett miközben a hírekben ilyen szarokat találtak ki. Rám nézett és csak annyit mondott: „Ezzel kell együtt élnem.”

Közel 3 évig dolgoztam vele, egyetlen egyszer sem kérdőjeleztem meg az erkölcseit és soha nem hittem el az ellene felhozott vádakat. Pedig akkor még nem is voltam rajongó. Láttam érintkezni a fivérei gyerekeivel, más emberek gyerekeivel és egy ponton a saját barátnőm gyerekeivel. Eltöltöttem egy napot velük együtt Neverlanden. Egy teljesen hihetetlen ember, aki mindig azt kereste, hogy hogyan tehetné minden gyerek életét jobbá. Neverlanden minden hétvégét más-más gyerekcsoportnak dedikáltak: AIDS-es gyerekeknek, rákos gyerekeknek stb. és legtöbbször ő ott sem volt.

Egyszerűen a gyerekkorát élte, amiben soha nem volt része. Sok tekintetben soha nem nőtt fel.

Jimmy Jamnek és Terry Lewisnak asszisztáltam, amikor a Scream háttérvokálját vették fel MJ-vel és Janettel. Csodálatos volt amikor ők ketten együtt énekeltek. Szuper profi, egy rossz hang nélkül. Egyik rész a másik után. Amikor szünetet tartottak, akkor színházi dalokat énekeltek, amiket gyerekkorukban énekeltek. Ismét tökéletes harmónia. MJ nem volt hajlandó énekelni a „stop fucking with me” részt, mert NEM káromkodott.

Én kezeltem a szalagot, amikor a Stranger in Moscow háttérvokálját vették fel. Ijesztően jó volt. Michael ki-be sétált a szótagokon, újrarendezte a hangjegyeket és az időzítést miközben énekelte. Akkoriban nem volt Pro Tools csak két inch-es szalag és az én közreműködésem.

Véletlenül letöröltem egy élő billentyűs részt amit feljátszott egy este. Másnap reggel bejött, újra feljátszotta és soha nem mondott egy szót sem róla.

Ott voltam, amikor Lisa Marie [Presley] vele volt. Olyanok voltak, mint két szerelmes gyerek. Mindig fogták egymás kezét. [Lisa Marie] elég sokat lógott a stúdióban egy ideig. Soha nem kérdőjeleztem meg az egymás iránti szerelmüket.

’94 nyarán felvettünk egy karácsonyi dalt, amihez szükség volt egy gyerekkórusra. Michael ragaszkodott hozzá, hogy az egész stúdiót dekorálják ki karácsonyi fényekkel, karácsonyfával, műhóval és szánnal a felvétel idejére. És mindenkinek vett ajándékot.

A HIStory felvételinek utolsó hétvégéjén odajött hozzám és Eddie Delenához és azt mondta: „Sajnálom, de nem hiszem, hogy bármelyikünk sokat fog aludni ezen a hétvégén. Sok dolgunk van és hétfő reggel Bernie-hez kell mennünk.” Ott maradt a stúdióban egész idő alatt, énekelt és kevert. Eltölthettem vele néhány csendes pillanatot az alatt az idő alatt. Egy éjszaka John Lennonról beszélgettünk miközben ő arra készült, hogy a lemez utolsó vokálját is felvegye – a grandiózus ad-libeket az Earth Song végén. Elmeséltem neki annak a történetét, hogy John Lennon betegen énekelte fel a Twist and Shout-ot és noha sok ember azt hitte a hatás kedvéért üvölt, valójában a hangja mondta fel a szolgálatot. Ez nagyon tetszett neki, bement és kiénekelte a lelkét.

Aznap késő éjjel miközben kevertünk mindenki elhagyta a szobát, hogy MJ feltekerhesse a hangerőt. Ez gyakori dolog volt a keverések alatt, én meg ottmaradtam a szobában füldugóval és a kezeimmel a füleimen arra az esetre, ha szüksége lenne valamire. Ezen az éjszakán le volt kapcsolva minden villany és észrevettük, hogy valami kék fény időnként felvillan a szobában a felvétel visszajátszása alatt. Néhány pillanat múlva láttuk, hogy az egyik hangfal lövellt kék lángokat. MJ-nek ez nagyon tetszett és feltekerte az összes gombot…

MJ szerette a forró vizet éneklés közben. Úgy értem az igazán forrót!!!! Ez arra a pontra jutott, hogy műanyag kanalakat olvasztottam szét, hogy teszteljem.

Bruce és én beszélgettünk arról, ahogy minden nap a stúdióba mentünk New York City-ben és hogy milyen útvonalon mentünk. Michael ránk nézett és azt mondta, hogy szerencsések vagyunk, hogy megtehetjük ezt. Ő nem sétálgathatott az utcán anélkül, hogy ne zaklatnák. Mindnyájunk számára szomorú pillanat volt ez.

A stúdió csapata kapott ingyen jegyeket Janet koncertjére, így együtt mentünk el rá egy este közvetlenül a munkából. Körülbelül a show felénél látunk egy fickót hosszú szakállal, köpenyben, mögöttünk a folyosón táncolni. Úgy értem nagyon táncolni… MJ volt az álruhában. Valami olyasmit kosztümöt képzeljetek el mint amit Chevy Chase viselt a Fletch-ben görkorcsolyázás közben.

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Ő volt az egyik első, akinek megvolt a Sony Playstationje a szobájában… késő éjjel belopóztunk és olyan játékokkal játszottunk, amiket még nem dobtak piacra.

Néhány ember a csapatból nem látta a Jurassic Parkot, amikor az megjelent. MJ szervezett nekünk egy privát vetítést a Sony-nál.

Nagy rajongója volt a Nine Inch Nails Downward Spiral című albumának…

Szerencsés voltam, hogy három éven át betekintésem volt a turné előkészületekhez, videókhoz és archiválási célokra készült többsávos mesterszalagokba. Hogy szétszedhettem ezeket a szalagokat az hatalmas lecke volt számomra a produceri munka és a dalszerzés terén. Lehetőség arra, hogy belelássak zsenik fejébe.

Az összes lemez közül, amiken dolgoztam az MJJ volt az egyetlen cég, amely platina lemezeket adott ki.

Az egyik napon mind csak ültünk a stúdióban és az ő zenéjét hallgattunk inspirációképpen. [MJ] szerette a folyamatot, imádott dolgozni.

 __________________
Rob Hoffman

Forrás: http://www.gearslutz.com/board/4325168-post15.html

Amikor a Rolling Stone-nak nem kellett az Off The Wall

A fenti levelet 1979. november 27-én írta a Rolling Stone zenei magazin szerkesztője és kiadója Michael Jackson menedzsmentjének, amely azt szerette volna elérni, hogy a lap címlapsztoriban foglalkozzon az év egyik legsikeresebb albumával, az Off The Wallal. A Rolling Stone válaszának fordítása:

Kedves Norman!

Michael Jackson valójában már volt a ROLLING STONE címlapján, azzal ellentétben, amit ön a nekem írt levelében állít. [Persze, gyerekkorában – a ford.]
Nagyon szeretnénk egy vezércikket írni Michael Jacksonról, de nem érezzük címlapsztorinak.

Igaz, hogy Michael Jackson népszerűsége a Thrillerrel emelkedett soha nem látott magasságokba, de ne gondoljuk, hogy az Off The Wall idején jelentéktelen lett volna. A Billboard magazin 1980. december 24-ei keltezésű cikke, amely az év legsikeresebb előadóival foglalkozik, megmutatja, hogy 1980-ban ő volt az év egyik legsikeresebb művésze:

a

A Billboard magazin szerint a lemezeladások alapján 1980-ban Michael Jackson volt az év egyik legnépszerűbb művésze

Ez ugyan 1980, de az Off The Wall 1979 augusztusában jelent meg, így sikerei mindkét évet érintették, ma pedig már klasszikusnak számít, amely több generáción át inspirált zenészeket. Azt, hogy ezzel szemben kik voltak a Rolling Stone címlapján 1979-ben, itt végig lehet pörgetni: http://www.rollingstone.com/music/pictures/1979-rolling-stone-covers-20040511

Persze nem ez a történelem első és egyetlen nagy kritikusi tévedése és figyelembe véve Rolling Stone általános beállítottságát (általában a fehérek által preferált zenei irányzatok és előadók túlsúlya – igen erőteljes elfogultsággal a ’60-as évek iránt) talán nem is meglepő tőlük, hogy nem vágták Michael Jacksont és az Off The Wallt, de az azért így is feltűnő, hogy ennyire figyelmen kívül hagyták az év egyik legsikeresebb albumát és művészét. Az a Rolling Stone, amelyik egyébként hanyatt-homlok címlapra tette amikor például 1984-ben John Lennon fia, Julian Lennon, vagy 2003-ban Elvis Presley lánya, Lisa Marie Presley megjelentette debütáló albumát. Csak félve hozom fel a rasszizmus szót, de azért ilyenkor nehéz másra gondolni, különösen ha figyelembe vesszük az akkori könnyűzenei klímát, amit ez a 2012-es Billboard cikk kiválóan bemutat.

Az ilyen és ehhez hasonló igazságtalan mellőzések miatt fogadta meg Michael az Off The Wall után, hogy legközelebb valami olyat csinál, amit senki nem tud figyelmen kívül hagyni. És megszületett a Thriller

Brad Sundberg interjú Michael Jacksonról a svéd rádióban

Brad Sundberg hangmérnök – aki Michael Jacksonnal való kapcsolatáról ebben a cikkben bővebben is beszélt – jelenleg a világot járja, hogy szemináriumok keretében beszéljen arról milyen volt MJ-vel dolgozni. Ennek során demókat és egyéb felvételeket is bemutat közönségének. Nemrég Svédországban járt, ahol az egyik rádiónak interjút is adott. Ezt a beszélgetést itt hallhatjátok:

Ugyan a riporter a hallgatósághoz természetesen svédül beszél, de az interjú angolul készült, így azt többen érthetik nálunk is. Sundberg a fent említett cikkben találhatókhoz hasonló történeteket oszt meg Michael csimpánzáról, kígyójáról, arról, hogy nem káromkodott stb. A legérdekesebb azonban az a stúdióban készült felvétel, amit 5:38 körül bejátszik. Ezen Michael egy zenésztársával Bill Bottrellel beszélget az 1991-ben megjelent Dangerous című album felvételei alatt. A párbeszéd magyarul:

MJ: [énekel] “Like a rolling stone! Like the FBI!” Hallottad ezt? [énekel] “Like the CIA…”

Bill Bottrell: Ismerősnek tűnik.

MJ: John Lennon. [énekel] “Like the BBC!”

BB: Ó, melyik dal ez?

MJ: [énekel] “BB King!” Őő, Can You Dig It-nek hívták. [énekel] “…And Doris Day! Dig it! Dig it!” Ez egy ilyen kis rövid dolog, valami átmeneti dolog. [Lennon] csak kiabál dolgokat egymás után. Azt mondom remek lenne, ha valamikor csak a nyakadba akasztanád az elektromos gitárod vagy valami és csak elkezdenél játszani, nekem meg adnál egy mikrofont és… csak úgy amit a pillanat ad, tudod… ami igazán… igazán jó móka lenne. Sok varázslat így jön létre, a pillanat hevében. Tényleg.

Innentől a stúdiótechnikára terelődik a szó:

MJ: Gondolod, hogy mindig lesznek ilyen nagy szalagok? Gondolod, hogy valaha is megszűnnek?

BB: Még pár évet adok nekik.

MJ: Igen, úgy tűnik, hogy ugyanilyen nagyok és ugyanilyen nehezek, amióta csak ebben az üzletben dolgozom. Minden más változott. És ezek a zsinórok. Sokkol, hogy ez eddig még nem változott meg.

Nos, MJ és Bottrell valóban követték, amiről itt beszélnek és ezt egy két órás jammelés követte, aminek eredménye a Give In To Me című dal lett, amely fel is került a Dangerous albumra. Sundberg a szemináriumain le is játssza a dal ezen korai, 15 perces verzióját. Sajnos azt nem áll rendelkezésünkre, de itt a végleges verzió:

Ha pedig valakit az is érdekel melyik Lennon (igazából Beatles) dalra utalt MJ: