Valamennyi bejegyzés

Interjú Prince Jacksonnal a Los Angeles Times-ban

Ezen a blogon Michael Jackson művészetére koncentrálok, így a családja általában nem téma itt, de nemrég az LA Times hozott egy cikk-interjút Michael fiával, Prince-szel és úgy gondolom érdemes közölni.

Prince Michael Jackson nem tud énekelni vagy táncolni. Hogyan követi mégis apja nyomdokait?

Írta: Gerrick D. Kennedy
Los Angeles Times, 2016. november 3.
Eredeti cikk: http://www.latimes.com/entertainment/la-ca-ms-prince-michael-20160803-snap-20161026-htmlstory.html

Amikor az apád neve Michael Jackson az embereknek vannak elvárásai.

A hírességek gyerekei elkerülhetetlenül kíváncsiságot keltenek, de a Jackson gyerekeket már születésük előtt páratlan közfigyelem kísérte. A spekulációk arról hogyan fogantak. A viták arról, ahogy egy túlzottan izgatott Michael megmutatta legkisebb fiát imádó rajongóinak egy erkélyen kilógatva őt. A közönség megigézettsége a színpompás maszkoktól, amiket az apjuk adott rájuk, hogy elrejtse őket és a média felbolydulás akárhányszor megmutatták az arcukat.

Az aggodalom, ami már-már birtoklási vággyá fajult sokak által, amikor az apjuk meghalt 2009-ben és az akkor 12 éves Prince Michael átölelte gyászoló húgát, az akkor 11 éves Parist a temetésen, amelyet 31,1 millió embernek közvetítettek az USA-ban.

Még ma is vannak emberek, akiknek bizonyos elvárásai vannak a Jacksonokkal és a jövőjükkel szemben.

De Prince Michael Jackson nem úgy tűnik, mint aki ezek miatt aggódik.

Egy túra keretében, ami nem sokaknak adatik meg, végigvezet minket apja encinói házán Hayvenhurstben. Most 19 éves, egy fiatalember, aki készen áll arra, hogy saját útjára lépjen, tisztelegve apja előtt, de nem utánozva őt.

„Mindenki azt hiszi, hogy zenélni és táncolni fogok.” – mondja kényszeredett nevetéssel, mert ő az első, aki elismeri, hogy egyiket sem tud.

Jacksont a szórakoztatóipari produceri munka érdekli, de a színfalak mögött. Idén elkészítette első zenei videóját Omer „O-Bee” Bhatti Automatic című dalához és arra használta ezt, hogy beindítsa a King’s Son Productions céget, aminek a neve kacsintás apja 1980-as években fogant becenevére – a Pop királya. Hamarosan egy újabb videó következett a Sco Triplets számára.

„A zene nagy része az életemnek.” – mondja Jackson – „Formálta aki vagyok a családom miatt, de én mindig producer akartam lenni. Az apám megkérdezte mi akarok lenni és a válaszom mindig az volt, hogy producer és rendező.”

Az apjáról minden fiú könnyed szeretetével beszél, akárcsak arról, amikor ikonikus képeken megyünk végig és hírességek fotóin, amelyek Hayvenhurst falait díszítik – mintha ezek simán csak családi fotók lennének.

Persze azok is, s ez csak egy újra jelzi, hogy Jackson kivételes élete sok éven át a norma volt a számára – s ezt az ellentmondásosságot gyorsan elismeri.

„Számomra ezek családi képek. Mint például ’ó, az ott egy kép az apámról és a keresztanyámról’.” – mondja, rámutatva egy fotóra az apjáról és Elizabeth Taylorról.

És ez a legnagyobb elvárás-romboló mind közül. A legszembetűnőbb dolog a Prince Michael Jacksonnal töltött időben, hogy mennyire egy tipikus 19 évesnek tűnik.

Megragadóan karizmatikus és szellemes, helyes kerek arccal és sötét szemekkel. Akkor a legélénkebb, amikor főiskolai tanulmányairól beszél vagy hétvégi terveiről az öccsével és az unokatestvéreikkel (mozi és videójátékok vannak a listán).

Annak ellenére, hogy a szórakoztatóiparban szeretne dolgozni, jobban szeret háttérben maradni. Távol tartja magát a pletyka blogoktól és a közösségi médiától is három lépés távolságot tart, noha „mostanában több mindent kiteszek a céggel kapcsolatban”.

Az egyetlen külső emlékeztető arra, hogy az élete nem tipikus egy korábbi találkozó során történt, amikor nem akart kiülni a kedvenc sushi étterme teraszára, hogy elkerülje a paparazzikat, akik a Sunset Stripen lévő frekventált helyeket pásztázzák.

Időnként nehéz összeegyeztetni ezt a laza fiatalembert azokkal a csillogó excentrikusságokkal, amelyek oly sok éven át jellemezték a családját.

Mégis ezen a fullasztó nyári délutánon a völgyben Jackson sok szempontból csak egy fiatalember, aki egy vállalkozást indít és követi apja nyomdokait.

Abban az encinói házban áll, amely már csaknem egy negyed évszázada a családé. A két hektáros birtok, amely arról az utcáról kapta a nevét, amelyen áll inspirációt jelent Jackson számára. Noha a főépületet renoválják, a húga, a most 18 éves Paris a vendégházban él és Jackson gyakran meglátogatja.

Megboldogult apja nyoma mindenütt ott van.

Michael a ’80-as évek közepén élt itt, amíg nem költözött nyugatra, Santa Barbara megyébe a Neverland ranchre 1988-ban. Hayvenhurst menedék volt a hírnév elől, amely átfonta életét. Ennek a hírnévnek a nagysága nyilvánvalóvá válik abban a pillanatban, amikor Jackson belép a múzeumszerű szobába, amit Michael rendezett be a második emeleti szárnyban, amelyet hozzáadtak a földszinthez.

Prince Jackson az encinói emlékszobában

Prince Jackson az encinói emlékszobában

Egy ereklyegyűjtemény mindarról, amit a Jacksonok elértek a ’80-as évek elejére – a szobát hírnévvel tapétázták ki, több száz fotóval, amelyet precízen függesztettek ki falaira és plafonjára.

Van olyan, amelyen Michael E.T-vel a füldönkívülivel pózol, olyan, ami a Captain EO című filmből van, vagy amin Brooke Shieldsszel van, megöleli Diana Rosst, egy díjat ad át neki Jane Fonda, 11 évesen a Rolling Stone címlapján (valójában 13 éves volt) és rengeteg fotó fellépésekről. Minden képen ragyogó mosoly az arcán.

Ez egy mindent elsöprő kiállítása a szupersztárságnak, de a fiatal Jacksont ez hidegen hagyja. „Azt hiszem az emberek jobban értékelik, mint én. Számomra ezek családi képek.”

A múlt mindenütt jelen van Jackson életében. Az apja így akarta. Egy márványplakett jelzi a hayvenhursti fotó szoba bejáratát – azé a helyét, amely a tegnap ódáját zengi: „Remélhetőleg ez az utazás a múltba, ilyen képes formában, arra fog inspirálni, hogy egy fényesebb sikeres holnapot hozzunk létre.” – áll rajta.

A múlt komplikált hely lehet, különösen a Jackson gyerekeknek és még inkább a legidősebbnek.

Jacksonra nem jellemző az a hivalkodás, amivel gyakran találkozol azoknál a celeb gyerekeknél, akik privilegizált helyzetben, hírnévben és gazdagságban nőnek fel, és naivnak sem tűnik – különösen ha arról van szó, hogy hogyan navigáljon egy olyan iparágban amiről az apja éveken át figyelmeztette.

„Ne bízz meg senkiben!” – figyelmeztette egyszer Michael. „Talán ez rosszul hangzik, de… sok embert csak az önös érdekei vezérlik.” – mondja Jackson – „Azt mondta nekem, hogy ne bízzak meg senkiben sem csak mert jó ötletnek tűnik – informálódj. Sok ember szeretne kapcsolatba kerülni velem és a testvéreimmel csak amiatt, akik vagyunk.”

Hayvenhurst „szent hely” a Jacksonoknak, mondja, és nemcsak a gazdag családi történelem miatt. Ő és a testvérei itt éltek és itt nevelte őket a nagyanyjuk miután az apjuk meghalt.

„Jót tett. 16 ember élt itt.” – mondta Jackson gyorsan sorolva az unokatestvéreket és rokonokat, akik a birtokon éltek Michael halála után. „Segített elvonni a figyelmedet a fájdalomról. Felkeltünk az éjszaka közepén, quesadillát csináltunk és beszélgettünk.”

Az eredetileg a család feje, Joe által 1971-ben, a Jackson 5 sikereinek csúcsán megvett Hayvenhurst Michael legkorábbi kísérlete volt arra, hogy megalkossa a saját Neverlandjét. A ’80-as évek elején, amikor a szóló karrierje sztratoszférikus magasságokba ért, megvette az apjától és két évet töltött a renoválásával. A hosszú behajtó végén egy fa tábla üdvözli a látogatókat: „Azok, akik kinyújtóznak elérik a csillagokat.”

Hozzáadtak a birtokhoz egy 32 ülőhelyes mozit, egy japán koi ponty tavat és egy kétemeletes szárnyat elkülönülten a 975 négyzetméteres Tudor stílusban épült fő háztól, ami úgy néz ki, mint egy Disney-kastély meseszerű tornyocskáival és óratornyával.

Bubbles a csimpánz és más egzotikus állatok is otthonnak hívhatták ezt a helyet és Michael úttörő albumainak – az Off the Wallnak és a Thrillernek – a dalait is itt vették fel, egy házi stúdióban, amely a birtok sarkában rejtőzik.

Amint Jackson sétál rámutat helyekre, ahol ő és az unokatestvérei a saját akciófilmjeiket forgatták pusztán szórakozásból. A házban egy nagy faberakásos könyvtárat is megmutat, ami szintén ilyen forgatások helyszíne volt. „Ez a szoba általában azt jelentette, hogy bajban vagy.” – mondja, visszaemlékezve a szigorú leckékre, amiket nagyanyjától, Katherine-től kapott.

Michael a hagyatékát, amely halála óta állítólag 2 milliárd dollár értékűvé vált, az anyjára és a gyerekeire hagyta azzal, hogy 20%-át jótékonysági célra kell fordítani.

És az is ez a hely volt, ahol – amint a világ a legnagyobb pop sztárt gyászolta – a 12 éves Jacksonnak fel kellett dolgoznia apja elvesztését és megbirkóznia apja hírnevének árnyoldalaival.

„Miután meghalt mindennel elkezdtek bombázni minket.” – mondja Jackson egyenesen – „Mindennel.” Beleértve a botrányokat, amelyekkel az apja szembenézett, beleértve gyerekmolesztálási vádakat, egy felmentést a gyerekmolesztálási vádak alól és rengeteg szenzációhajhász sztorit a változó külsejéről és excentrikus viselkedéséről egészen a ’80-as évekig visszamenőleg.

Miután apjuk életében megszállottan távol tartotta őket a média cirkusztól, ami az ő életét átfonta, most a gyerekeinek szembe kellett néznie mindenféle váddal és bulvár sztorival, amely beárnyékolta az apjuk hírnevét.

„Azt mondtam nekik: ’Tudom, hogy fogtok hallani dolgokat, de vegyétek észre, hogy ezek olyan emberek, akik megpróbálják kikezdeni az apátok örökségét.’” – mondja az unokatestvér, Taj Jackson. (Taj öccsét, TJ-t nevezték ki a gyerekek társ-gyámjává 2012-ben.)

Az, hogy Prince-t, Parist és a legfiatalabb Prince Michael II-t (Blanket) hogyan fogja érinteni az, amit olvashatnak vagy hallhatnak az apjukról aggasztotta a családot.

„Mivel Prince együtt élt az apjával és közel állt hozzá tudtam, hogy tudja az igazságot belülről és nem hiszi el a hazugságokat.” – mondja Taj a számtalan vádról.

Amikor megkérdezem, hogy ő és a testvérei hogyan navigáltak el a vádak és szenzációhajhász sztorik között Jackson nyíltan válaszol: „Sokkolt. Mindez egyszerre zúdult ránk. De megtanultuk kezelni úgy, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk őket.”

Jackson szerint a vádak egyszerűen zsarolási kísérletek.

Tudja, hogy az élete – ahogy ő mondja – „szokatlan” volt, de úgy tűnik békében van a legtöbb dologgal, azt is beleértve, hogy a biológiai anyja, Debbie Rowe lemondott a szülői jogairól 2001-ben. Ők ketten nem tartják egymással a kapcsolatot.

„Nagyon szerencsés vagyok, hogy van két anyafigura is az életemben: a nagymamám és az unokatestvérem Frances. Ami a biológiai anyámat illeti, ő midig is inkább csak egy barát volt és ez így működik a számunkra.” – mondja – „Mondhatod, hogy az egész életem szokatlan volt. De én szeretem és én csak ezt ismerem.”

Megérti azokat a döntéseket, amiket az apja meghozott szülőként. „Az apám úgy beszélt velem, mint egy felnőttel. Elmondta, hogy a maszkok azért vannak, mert azt akarja, hogy legyen saját életünk nélküle.” – mondja Jackson, megjegyezve, hogy ő és a testvérei gyakran el tudtak menni otthonról az apjuk nélkül anélkül, hogy zavarták volna őket, mert senki nem ismerte fel őket.

„Nem hiszem, hogy amikor fiatalabb voltam bármikor is megfordult a fejemben, hogy vajon más gyerekek is így élnek-e. De amikor már tudtam ki vagyok, észrevettem, hogy nem ez a normális.”

„Emlékszem egyszer Disneylandben voltunk és odamentem az ablakhoz, ahol ott voltak a rajongók, integettek nekem és fényképeztek. Azt gondoltam ez a normális, így csak visszaintegettem.” – folytatja – „Csak miután láttam az apámról egy videót, amin fellépett és az emberek elájultak, csak akkor vettem észre, hogy mit jelentett a munkája sok embernek.”

Manapság Jackson a jujitsu segítségével birkózik meg az apja elvesztésével (még az általa látogatott jujitsu akadémia színes logóját is a vádlijára tetováltatta). Egy gyászt feldolgozó kurzus a főiskola első szemeszterében is sokat segített. „Nem hiszem, hogy ezen valaha is túl tudja magát tenni az ember. Ez mindig egy olyan része lesz az életednek, ami hiányzik.” – mondja Jackson.

„Én úgy birkózom meg vele, hogy mindenhová beépítem őt az életembe – attól kezdve, hogy kis részeit beleépítettem a cégem logójába egészen addig, hogy az ő metaforáit használom és megpróbálok követni mindent, amire tanított minket.” – folytatja. „Az öcsém és a húgom, mi mind másképp dolgoztuk fel. Én jobban vagyok, minél idősebb vagyok.”

Emlékszik, hogy amikor cseperedett az apja büszkén mutatta meg neki a Thrillert és a Moonwalkert – Michael két úttörő hosszú formátumú zenei videóját – és ők ketten lusta délutánokat tölöttek azzal, hogy filmeket néztek és aztán darabokra szedték őket. A James Bond sorozat és a horror a közös kedvencek között volt. Olyan eposzokat, mint a King Kong és a Gyűrűk ura trilógia néztek kikapcsolt hanggal és Michael elmagyarázta a különféle beállításokat.

Amikor az apját nézte akció közben, olyan videók felvételekor, amiket Michael londoni „This Is It” koncertsorozatához szántak (a szupersztár ezekre a showkra próbált, amikor 50 évesen meghalt) az bebetonozta Jackson karrier célját.

„Akkor tudtam, hogy ezt akarom csinálni.” – emlékszik vissza egy látogatás során, amit Marina del Rey-ben található lakásába teszünk. „Imádtam az izgalmát. Annyi emberrel beszélhettem a felvételek során – a világítókkal, a segéd operatőrökkel. Sokat tanultam.”

Amikor a Buckley magángimnáziumba járt Sherman Oaksban belekóstolt a színházba, vett színjátszó leckéket, tanult színpadi dizájnt, színpadépítést és dolgozott színpadi segédként is. Így amikor beiratkozott a Loyola Marymount Egyetemre a filmes szak nyilvánvaló választás volt – amíg le nem beszélte magát róla.

Úgy döntött, hogy inkább az üzleti karra megy.

Egy rövid ideig kacérkodott azzal, hogy a kamera előtt legyen. 2013-ban Jackson az Entertainment Tonightnak dolgozott, mint celeb tudósító és egy cameo erejéig megjelent a CW tinidrámájában, a 90210-ban is.

„Nem igazán akart színész lenni.” – mondja Duane Ervin, Jackson egyik legjobb barátja és korábbi osztálytársa. „Mindig a színfalak mögött akart lenni.”

A Loyola Marymount Egyetemen eltöltött első szemesztere során tavaly régi barátja, Omer „O-Bee” Bhatti lejátszotta egy új dalát Jacksonnak, egy klub indulót, az Automaticot. Jackson ebben lehetőséget látott, hogy elindítsa a cégét, ami akkor még nem volt más, mint egy név a fejében.

Bhatti, egy norvég rapper-énekes, Michael egyik protezsáltja volt, miután a sztár felfedezte őt a ’90-es évek közepén. Michael a fiaként kezelte, Bhattit és a szüleit még Neverlandre is költöztette (az internetes összeesküvés gyártók nagy örömére). Valójában Bhatti az egyetlen ember, akit Michael megtanított a moonwalkra és a család része volt Prince Jackson egész élete során – úgyhogy testvérnek tekintik egymást.

Az, hogy egy Bhatti projekttel indítsa be a cégét fontos volt Jackson számára.

Azon káprázatos, moziszerű vizuális megoldásoktól inspirálva, amelyek Michaelt egyedülálló erővé tették a ’80-as évek elején, kiagyaltak ötleteket egy energetikus zenei videóhoz és Jackson felajánlotta, hogy a producere lesz. Februárra Jackson bejegyeztette a céget Kft-ként és elkezdődött a filmezés.

„Ott voltam az első lépéseinél, az első szavainál. Pelenkáztam. És most ő a videóm producere?” – viccelődik a 31 éves Bhatti egy koktél felett, amikor ellátogatott LA-be. „Olyan nekem, mint a testvérem, de sosem gondoltam rá, hogy együtt fogunk működni professzionálisan.”

A produkciót elsődlegesen Hayvenhurstben forgatták, de nem így tervezték. Jackson első leckéjét a produkciós munka nehézségeiről akkor kapta, amikor rájött, hogy az eredeti helyszínek (egy repülőtér és egy elhagyott áruház) jelentősen megnövelné a produkció költségvetését.

Noha az apja nagyon messzire elment, hogy megóvja őt a hírnévtől Jackson családja támogatja a szórakoztatóipari törekvéseit.

„Prince nagyon okos. Céltábla lesz mert az emberek helytelenül azt gondolják, hogy ő egy privilegizált kölyök, de ez a lehető legtávolabb áll az igazságtól.” – mondja Taj Jackson. „Amikor hírességek között nősz fel egész életedben, akkor két úton mehetsz tovább gyerekként: vagy úgy érzed előjogod van mindenre, vagy két lábbal állsz a földön és rájössz, hogy ugyanolyan vagy, mint bárki más. Ez az adott jellemtől függ és Prince esetében az apja belenevelte az utóbbit.”

Hayvenhurstben Jackson egy régi zongora mellett ül az apja régi hálószobájában, amint fa redőny veti rá az árnyékát. Ez a kép Jacksonról, amint részlegesen elbújik az árnyékban, illő metaforának tűnik.

A King’s Son Productions víziója az, hogy végül filmeket készítsen –  apja is erre szeretett volna koncentrálni a This Is It után. Munkakapcsolatban áll az apja hagyatékkezelőjével és reméli, hogy egy napon együttműködnek majd egy poszthumusz projekten a cégén keresztül, bár konkrét tervek egyelőre nincsenek.

Jackson nemrég készítette el második zenei videóját a brazil nővérekből álló Sco Triplets nevű együttesnek (melynek egyik tagja, Thayana, Taj felesége) és most az új Shriners Gyermekkórház jövő évi megnyitójára készít egy projektet.

Michael 58. születésnapján kezdte főiskolai tanulmányai második évét. (Egy újabb jele az apja iránymutatásának – viccelődik.)

Jackson azt tervezi, hogy tanulmányait és kezdő vállalkozását alapítványi munkával egészíti ki a Heal the World Foundationnál, amelyet ő és egy főiskolai osztálytársa alapított és amelyet apja jótékonysági munkája inspirált.

„Őszintén szólva csak úszom az árral. Még fiatal vagyok, az ötleteim változhatnak.” – mondja Jackson. „Sosem válhatok külön az apámtól – ő nagy példát állított és nekem nincs igazán problémám ezzel. Büszke vagyok rá, hogy a nevét viselhetem és a fia lehetek.”

Jackson az emlékszoba egy sarkában telepedik le, ahol tucatnyi fotó veszi körül a nagynénjeiről, nagybátyjairól és az elhunyt apjáról. Elismeri, hogy ideges a fotózástól – ez nem olyan dolog, amiben komfortosan érzi magát, vallja be. Paris dugja be a fejét a szobába, hogy ránézzen a testvérére, lehuppan egy kanapéra, hogy lássa miről beszélünk, majd ők ketten elkezdenek viccelődni Prince kamera előtti idegességéről. „Nézz könyörgően!” – utasít Paris.

Jackson megpróbálja és mindketten elkezdenek nevetni.

Interjú Spike Lee-vel az Off the Wall dokumentumfilmről

A Billboard magazin interjút készített Spike Lee-vel arról a hamarosan megjelenő dokumentumfilmjéről, amely Michael Jackson Off the Wall című albumáról szól. A teljes interjú tartalmaz nem Michael Jacksonnal kapcsolatos, például politikai kérdéseket is, amelyeket itt kihagytam.

Spike Lee új Michael Jackson dokumentumfilmjéről

Készítette: Rob Tannenbaum
Billboard.com, 2016. január 14.

Billboard: Új dokumentumfilmed, a Michael Jackson’s Journey From Motown to Off the Wall (Michael Jackson útja a Motowntól az Off the Wallig) nagyon élvezetes. Igaz, hogy ez egy egyszerű periódus volt az életében, még a bulvár főcímek és molesztálási vádak előtt?

Spike Lee: Akkor, 1979-ben Michaelre nem nehezedett nagy nyomás, amikor az Off the Wallt készítette. Nem voltak elvárások. Minden a Thriller után fordult meg – a dolgok bonyolulttá válnak amikor te adtad el a legtöbb lemezt. Az emberek a Thrillerrel foglalkoznak, de nekem az Off the Wall a kedvenc lemezem abból a háromból, amit Quincy Jones-szal készített. Sokan ugyanezt mondják a dokumentumfilmben is.

Michael édesanyja, Katherine azt mondja, hogy Michaelt nagyon bántotta, amikor csak egy Grammy-díjat nyert az Off the Wallért 1980-ban. Ez mennyire motiválta őt?

Michael Jordan jó barátom. Bárki bármilyen negatív dolgot mond neki, ő ezt üzemanyagként használja. Amikor Michael nem nyerte meg a Grammyket, amiket szerinte meg kellett volna nyernie, akkor azt mondta: „Jól van, anyaszomorítók. Itt van valami a seggeteknek.” És az volt a Thriller.

Michael sosem tűnt annak a „jól van, anyaszomorítók” típusú fickónak.

Pedig az volt. Ne legyen kétségünk. Michael versenyző típus volt. Bármilyen lemezt csinált, azt akarta, hogy No. 1. legyen. Megsértődött és bosszút állt.

Kedvelted Michaelt?

Igen. Michael eljött a házamba Brooklynba. Feltettem a CD-t – az 1995-ös HIStory-t – és azt mondta: „Válassz egy dalt, aminek a videóját szeretnéd megrendezni.” Kiválasztottam a Stranger in Moscow-t. Azt mondta: „Nem, nem azt akarod! A They Don’t Care About Us-t akarod.” (Nevet.) Michael dörzsölt volt.

Amikor Michael elkészítette az Off the Wallt, sok ember úgy gondolta, hogy a karrierjének már vége, nem?

Voltak kétségek. De Michael sosem kételkedett önmagában. Tudta, hogy szabadságot kapott arra, hogy a saját dolgát csinálja. És ehhez neki és a fivéreinek először ki kellett jönniük a Motownnal kötött szerződésből. És aztán neki el kellett távolodnia a fivéreitől. A család egy kereszt.

A dokumentumfilmben nem beszélsz Michael azon állításáról, hogy az apja, Joe fizikailag bántalmazta. Miért nem?

A helyzet az, hogy – és nagyra értékelem a kérdésed – annyi ember koncentrál mindig a többi dologra. Mi a zenére akartunk koncentrálni. Talán az emberek azt mondják, hogy ez kibúvó, de nem érdekel. Személy szerint én nem fogom azt mondani, hogy Joe Jackson rossz ember volt. Jártál már Jacksonék házában Gary-ben, Indianában? Kilenc gyerek aludt egymás hegyén-hátán. Joe látta a tehetséget a gyerekeiben és elérte, hogy működjön. Manapság ha megütsz egy gyereket börtönbe kerülsz. Akkoriban ha rosszul viselkedtél – és én csak a fekete emberekről beszélek – akkor kaptál. Nem gondolom, hogy a gyerekeket verni kellene, de néha egy füles? (Megvonja a vállát.) Talán régimódi vagyok. És az a ház Gary-ben? Annak nemzeti műemléknek kellene lennie. Rendben, Obama elnök. Van még egy éved. (Nevet.)

Úgy tűnik, hogy Joe egyszerre volt a legjobb menedzser és a legrosszabb.

Joe nálam rendben van. Persze nem az én apám volt! (Nevet.)

Michael azon fivérei, Jackie és Marlon, akiknek jó a kapcsolata John Brancával és John McClainnel, Jackson hagyatékkezelőivel, benne vannak a filmben, de Janet, Jermaine és Randy, akik elutasítják őket, nincsenek. Miért?

Nem akartak benne lenni. Nem titok, hogy feszültség van a család egy része és a hagyatékkezelő között. Akárhányszor pénzről van szó megmerevednek a frontvonalak.

Egy dolog van, ami nem jó a dokumentumfilmben: a címe. Miért épp egy ilyen körülményes cím?

Nem én voltam.

A címet a hagyatékkezelő diktálta neked?

Nem én voltam. (Nevet.) Ember, indulnom kellene az választásokon. Ez igazi politikus válasz volt, nem? Add nekem Iowát!

Ez a második Jackson dokumentumfilmed – az első a Bad 25 volt. Akarsz másikat csinálni?

Nagyon szeretnék csinálni egyet a Thrillerről. Tudattam ezt a hagyatékkezelővel, de még nem kaptam meg a munkát.

Gondolod, hogy a Thriller sikere rossz volt Michael zenéjének? Azután megszállottja volt annak, hogy felülmúlja azt.

A Thriller egy szörnnyé vált a hátán. Minden lemezzel utána próbált többet eladni. Szerintem ennek ára van.

Forrás: http://www.billboard.com/articles/news/magazine-feature/6842877/spike-lee-michael-jackson-documentary-donald-trump

Megjelent egy teaser is a dokumentumfilből:

Michael Jackson származása

Az alábbi kivonatot Michael Jackson édesapjának, Joseph Jacksonnak The Jacksons című könyvéből fordítottam:

A Jackson család (a képről hiányzik Michael legidősebb nővére, Rebbie)

A Jackson család (a képről hiányzik Michael legidősebb nővére, Rebbie)

“A Jackson nevet az apai dédnagyapámtól, July Gale-től kaptuk. Senki sem hívta July-nak, mindenki csak Jacknek hívta. A dédnagyapám Jack egy csaktók indián törzsben született a 19. század elején. Indián sámán volt és nagyra becsülték a gyógyító képességéért. Jack fiatalkorában felderítő volt az amerikai hadseregben. Aztán a dédnagyapám szerelmes lett egy szép lányba, akinek Gina volt a neve. 1838-ban megszületett az első fiuk, akit Israelnek neveztek el. Sajnos a múltban úgy volt, hogy ha egy gyerek egyik szülője rabszolga volt, akkor a gyereket is rabszolgának tekintették. Az indián Jack szabad ember volt, de a dédnagyanyám sajnos rabszolga, ezért Israel sem remélhetett mást, legalábbis egyelőre.

Amikor Israel felnőtt az emberek a Nero becenevet adták neki. Nero, Jack fia és ez végül aztán Nero Jack-sonná vált. Akárcsak a dédnagyapám, Nero magas volt és világos bőrű kiálló pofacsonttal és apró, ragyogó szemekkel. És nagyon büszke volt magára. Nero még kisfiú volt, amikor Jack elkezdte neki átadni a sámán tudását. De a gyógyító tudománya ellenére és annak ellenére, hogy szüksége volt a törzsére, a szülei bánatára Nerót eladták egy ültetvényre Louisianába. Más rabszolgákhoz hasonlóan Nerónak is ott és akkor kellett ennie, amikor a gazdái mondták – letérdelni egy alacsony vályú elé, amiből egy kanállal mert. Hamarosan Nerónak elege lett ebből és megszökött. Az ültetvény tulajdonosa azonnal utána küldött embereket, akik egész éjjel keresték és aztán a könnyű léptű rabszolgát a folyón kapták el több mérföldnyire az ültetvénytől. Annyira megverték Nerót, hogy több liter vért vesztett.

Amikor néhány hónappal később Nero felépült a tulajdonosa el akarta adni, de azokat a rabszolgákat, akik korábban megszöktek lehetetlen volt ugyanolyan áron eladni, így Nero gazdája inkább úgy döntött, hogy annyit fogja dolgoztatni, amennyit lehet. A nagyapámat megkínozták a durva déli gyapotmezőkön, úgy megbilincselték, hogy négykézláb kellett másznia. Amikor azonban végre lekerültek a bilincsek Nero ismét megszökött. Ezúttal az ültetvény tulajdonosa maga vezette a kereső csapatot és díjat ígért annak, aki elkapja Nerót. Attól félt, hogy más rabszolgák is követni fogják a példáját, ha nem kapja el. És amikor végre levadászta Nerót, vett egy felforrósított fogót és azzal szorította az orrát, amíg Nero össze nem esett. Otthagyta a nagyapámat feküdni a földön, mert azt hitte meghalt. De annyira erős volt, hogy ezt a szörnyű büntetést is túlélte! De az égés sebei megmaradtak az élete végéig.

Amíg Nero a louisianai ültetvényen élt hat gyermeke született a barátnőjétől. Később elvett feleségül egy csaktók indiánt – nos, csupán háromnegyed részben volt indián –, a nagymamámat, Emmaline-t. Valószínű, hogy Nero élete a nagymamámmal valamiféle menekvés volt a szörnyű munkakörülményekből és a csodálói csak irigykedhettek a házassága és az otthoni élete harmonikusságára. Nem volt sok pénzre szükségük ahhoz, hogy boldogok legyenek, mert szerették egymást. Emmaline Louisianából származott, az anyja enyhén sárgás színű bőrét örökölte.

Amikor Lincoln elnök 1865. május 31-én felszabadította a rabszolgákat Nero helyzete javult. Legalább megfelelően kereshetett – azzal, hogy indián gyógyszereket árult. Idővel híressé vált, mert több száz embert meggyógyított. Varázsló képességei messze földön híresek voltak és az emberek messziről jöttek hozzá segítségért.

Nero nagyapám egyszerű életet élt és annyi pénzt megtakarított, hogy ő és a nagymamám tudtak venni egy farmot Sunnyvale-ban, Mississippiben. Készpénzzel fizette ki a 120 hektár termékeny föld árát. Ott Nerónak és Emmaline-nak 15 gyermeke született (így Nerónak összesen 21 gyereke volt). A nagyapámat, nagymamámat és az egész hatalmas klánt ez a föld tartotta el, ahol gabonát, paradicsomot és más zöldségeket termesztettek, csirkét, disznót és teheneket tartottak. Nero emellett rendszeresen járt az erdőbe füveket gyűjteni. Gyökerekből és más növényekből főzetet készített, üvegekbe töltötte és odaadta a pácienseknek. Különféle erdei gyökerekből kenőcsöket is készített. Ezzel kezelte az indiánokat és egykori rabszolgákat és ők azzal fizettek neki, amivel tudtak.

Nero énekelni is szeretett és gyakran mutatta be a csaktókok régi harci táncait. Egyszer egy szombat este a seriff és az emberei megpróbálták kötelekkel lezárni az utcát, amin táncolt és megpróbálták letartóztatni a közrend megzavarásáért, de Nero megérezte a veszélyt. Felugrott a lóra, elegánsan átugratott egy akadályon és elmenekült. Ezután a seriff békén hagyta.

Michael Jackson apai nagyapja, Samuel Jackson

Michael Jackson apai nagyapja, Samuel Jackson

Amikor Nero és Emmaline gyerekei felnőttek és saját családokat alapítottak, akkor meghívta az öccse, William gyerekeit a farmjára, akik között ott volt az egyik unokatestvérem, Rufus is. Rufus mondta nekem, hogy jobban oda kellett volna figyelnie a füvekre, amikkel nagyapa kezelte a betegségeket. De hát még gyerek volt és sokszor a gyerekek nem gondolnak értékként az őseik tudására.

Amikor Rufus 4 éves volt Nero felesége meghalt. Közben Nero is megöregedett és meggyengült és mivel már nem tudta annyira ellátni a farmot, mint korábban kellett vennie néhány dolgot egy Eroy nevű fehér embertől. Elköltött némi pénzt, de Eroy nagyon gondosan kezelte a számlákat. Rufus még gyerek volt és ő csak azt látta, hogy Nero egyre gyengébb lett. És átadott Eroynak megőrzésre néhány fontos papírt. Végül Eroy-nak sikerült – ahogy Rufus és én később megtudtuk – megszereznie a farm birtoklását jelentő papírokat, látszólag adósság fejében, amivel Nero tartozott neki.

Így vesztette el a családunk ezt a termékeny földet, ahol több száz barack és körtefa állt, amiket a rokonaim gondoztak. Amikor Rufus és én később megtudtuk, hogy a föld alatt hatalmas olajmezők vannak, egyszerűen elakadt a szavunk. A fúrás joga 1,2 millió dollárba került, míg az olajkészlet értéke legalább 100 millió dollár.

Élete utolsó éveit Nero egyedül élte a farmon, mivel William és Rufus elmentek otthonról. 1924-ben halt meg, jó pár évvel a születésem előtt. Az apám Samuel akkoriban Arkansasban élt, ahol munkát talált. Túl későn értesült az apja haláláról így nem tudott elmenni a temetésre. A nagybátyám Sam Oklahomából tért haza, hogy részt vegyen rajta és a nagyapám egy másik fia, a nagybátyám, Esco is ott volt. Az apám Nero legkisebb fia volt. Volt egy iker nővére, Janey D. Hall.

Az anyai dédnagymamám Mattie Daniel volt. Mattie 1864-ben született. Az anyja, aki mozgássérült volt, az ültetvényes lánya volt, míg az apja egy rabszolga volt az ültetvényes farmján. Az anyja tiltakozása ellenére Mattie-t eladták egy másik családnak, mert az ültetvényesnek nem tetszett, hogy az apja fekete volt. Fiatalkoromban Mattie története elgondolkodtatott. Ha gyerekeim lennének, gondoltam, nem hagynám, hogy bárki elvegye őket tőlem.

Akárhogy is Mattie sosem tudott olyan társadalmi életet élni, mint az anyja. A dédnagyapámhoz, Neróhoz hasonlóan, anyai ágon is gyapotszedő rabszolgák voltak. Mattie kétszer házasodott és 17 gyermeke született. Az egyik lánya volt az én nagyanyám, egy másik lánya pedig az unokatestvérem, Verna nagyanyja.

Nero köztiszteletben álló személy volt a gyógyító képességei miatt és amiatt is mert földje volt, ami ekkoriban szokatlan volt egy egykori rabszolgától. Az üzleti képességeit illetően az apám hasonlított rá és ő is köztiszteletben állt, főleg a tanultsága miatt. Samuel kilenc évig tanult az Alcorn Főiskolán Missisippiben és 24 évesen már megvolt az alap és a mesterdiplomája is, ami a századfordulón ritkaságszámba ment egy kisebbségi fiatalembertől.

Joe´s mother

Michael Jackson apja, Joseph Jackson és apai nagyanyja, Chrystal King

A záróvizsgák után megtudta, hogy Ashley megyében, Arkansasban van egy megüresedés egy tanári állásra. 200 kilométert gyalogolt Mississippiből, hogy részt vegyen az állásinterjún és meg is kapta az állást. Korábban vidéken az általános és középiskolában csak egy tanár tanított. Jackson professzornak, ahogy nevezték, volt két különösen okos lány tanítványa, akikre kezdettől nagyon odafigyelt: a King nővérek. Az egyikük Chrystal volt – éles elméjű, ragyogó mosollyal és hangos nevetéssel. Amikor 16 éves lett Samuel elvette feleségül. Az anyám volt.

A kisvárosban, ahol éltem mindenki szerette a családom. A szabadidőnket otthon vagy a templomban töltöttük és mivel az apám művelt volt a szomszédok csodálták. És mindig voltak barátaink.”

jetzi-mjvideo.com/books-jetzi-02/04joej/04joej01.html

Hogyan vette meg Michael Jackson a Beatles katalógust?

Az alábbi kivonat részlet Zack O’Malley Greenburg Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyvéből:

Az 1980-as évek közepén néhány havonta egyszer összegyűlt Amerika legokosabb üzletemberei közül néhány, hogy pénzügyi stratégiát tervezzen egy milliárd dolláros szórakoztatóipari konglomerátumnak. Ennek az informális befektetési tanácsnak a tagja volt David Geffen, aki addigra már elindított több lemeztársaságot és később ő lett Hollywood egyik leggazdagabb embere miután megalapította a DreamWorks Stúdiót; John Johnson, aki az Ebony magazin alapítója és ő volt az első fekete ember, aki felkerült a Forbes magazin 400 leggazdagabb amerikait tartalmazó listájára; John Branca, aki azóta tucatnyi a Rock and Roll Hall of Fame-be tartozó művész pénzügyeit kezelte, beleértve a Beach Boyst, a Rolling Stonest és Michael Jacksont, a Pop Királyát, aki a testület elnöke volt – és kifürkészhetetlen az elmaradhatatlan napszemüvegében.

A kérdéses szórakoztatóipari vállalat részvényeivel sohasem kereskedtek a New York-i tőzsdén. Noha igazából kevesen tekintenék ezt tényleges vállalatnak, multinacionális termékeit milliárdok fogyasztották az elmúlt évtizedekben. Ha a szervezetet hivatalosan bejegyezték volna akkor hívhatták volna Michael Jackson Rt-nek.

1985-ben ez a konglomerátum a legjelentősebb vásárlását vitte véghez: az ATV-ét, amely magában foglalta a Beatles értékes kiadói katalógusát. Ennek része volt az együttes legtöbb nagy slágerének a szerzői joga, beleértve a Yesterdayt, a Come Togethert, a Hey Jude-ot és több száz más dalt. A katalógust később egyesítették a Sony-éval és így jött létre a Sony/ATV, amely jelenleg több, mint kétmillió dalt felügyel olyan művészektől, mint Eminem vagy Taylor Swift, s ezzel ez a világ legnagyobb zenei kiadó vállalata.

Hónapokkal az üzlet nyélbe ütése előtt azonban egy befektetői bizottsági ülésen a vásárlás valószínűtlennek tűnt. A Michael Jackson Rt. komoly tárgyalásokat folytatott az ausztrál milliárdossal, Robert Holmes à Courttal, aki 40 millió dollár felett határozta meg az árat – s ez nézeteltérésekhez vezetett Jackson belső köreiben arról, hogy hogyan tovább.

Mivel nem akart senkit felzaklatni Jackson nem szólt egy szót sem – amint azt gyakran tette a megbeszéléseken –, de ő már döntött. Írt valamit egy pénzügyi kivonat hátoldalára és odacsúsztatta Brancának az asztal alatt.

Ez állt rajta: „John, kérlek, ne alkudozzunk. Nem akarom elveszíteni az üzletet… EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM.”

Néhány hónappal később Jackson megvette az ATV-t 47,5 millió dollárért. Ma a Sony/ATV körülbelül 2 milliárd dollárt ér – Jackson hagyatékkezelőjén keresztül Jackson örökösei még mindig fele arányban tulajdonosai ennek a közös vállalatnak. Nem ez lenne a helyzet, ha Jackson és csapata nem manőverezett volna okosan és állhatatosan. Ez a hihetetlen történet több, mint negyed évszázaddal ezelőtt kezdődött az Egyesült Királyságban egy híres lovag és egy hamarosan királlyá váló illető közötti találkozással.

Egy este 1981-ben Paul McCartney otthonában London mellett az egykori Beatle átnyújtott Michael Jacksonnak egy mappát. Benne mindazoknak a daloknak a listája állt, amelyeknek a kiadói jogát McCartney birtokolta. Miután a saját dalszerzői katalógusának a nagy részét hagyta kicsúszni a kezei közül fiatal korában, elkezdett szerzői jogokat vásárolni éveken át.

”Ezt csinálom én. Megvettem Buddy Holly katalógusát, a Broadway katalógust.” – mondta McCartney a fiatal énekesnek. „Itt van kinyomtatva mindazoknak a daloknak a névsora, amelyeket birtokolok.” Jacksont ez lenyűgözte. Ő is el akarta kezdeni ugyanezt csinálni és a vállalkozói ösztöne rögtön működésbe lépett. „Paul és én mindketten a saját kárunkon tanultuk meg az üzletet és a kiadói jogok és jogdíjak fontosságát és a dalszerzés méltóságát.” – írta Jackson az önéletrajzában.

Amikor visszatért Kaliforniába egy irigylésre méltó problémával találta magát szembe. 1980-ban 9 millió dollárt keresett és egy halom pénzen ült, ami befektetésre vált. Az infláció az 1980-as évek elején féktelen volt, ami azt jelentette, hogy a felhalmozott készpénz gyorsan veszített az értékéből. Röviden: találnia kellett valami arra érdemes helyet arra, hogy leparkolja a Michael Jackson Rt. tartalékait.

A könyvelői hoztak neki pár ingatlan befektetési lehetőséget, de egyik sem izgatta fel annyira, hogy bármit is vegyen. Dalokat akart venni. Az ügyvédje, John Branca (aki jelenleg Jackson hagyatékkezelőjét vezeti) elkezdett beszélni emberekkel a kiadói üzletben, hogy megtudja mit árulnak. Az egyik első beszélgetését a dalszerző Ernie Marescával folytatta, akinek két nagy rock dala volt eladó: a Runaround Sue és a The Wanderer. Amikor Branca ezt elmondta Jacksonnak az énekes nem ismerte ezeket a dalokat. Az ügyvéd adott a kliensének egy szalagot és azt mondta neki, hogy hallgassa meg őket. Néhány nappal később Jackson visszahívta: „Meg kell szerezned ezeket a dalokat!” – mondta. „Egész hétvégén táncoltam rájuk.”

Így Branca és Jackson elkezdett bevásárolni. Vettek egy kisebb katalógust, ami tartalmazta a 1-2-3-t, egy 1960-as évekbeli soft rock szerelmes dalt Len Barry-től, az Expressway to Your Heart című Gamble and Huff kompozíciót, amelyet 1967-ben jelentetett meg a Soul Survivors és a Cowboys to Girls-t, egy 1968-as Intruders slágert, amelyet ugyanaz a duó komponált. Ha Jackson nem ismert egy dalt, akkor Branca küldött neki egy felvételt; ha az énekes beleszeretett, akkor áldását adta a vásárlásra.

Karen Langford, Jackson régi munkatársa emlékszik, hogy egyszer ebben az időszakban ott ült Jacksonnal és arról beszélgettek, hogy mely minden idők legnagyobb dalait lenne jó birtokolni (gyakran említette a Beatles, Elvis és Ray Charles dalait, többek között). Néha tesztelte Langfordot azzal, hogy elénekelt egy részletet egy dalból és megkérdezte mi a címe és ki az előadó. Már akkor olyan céljai voltak a tulajdonlásban, amit az ő korában csak kevesen tudtak elképzelni.

„Ő akart a világ első számú kiadója lenni.” – mondja Langford – „És… ez sokféle formában előjött, de a célja mindig az volt, hogy első számú legyen, megszerezni azt a Nr. 1. helyet. A legnagyobbnak, a legjobbnak lenni.”

Amit az énekes nagyon akart az Berry Gordy Jobete katalógusa volt, amely a Motown legnagyobb slágereinek legtöbbjét tartalmazza, beleértve a Jackson 5 dalait is. Gordy azt mondja, hogy Jackson „versenyképes” árat kínált neki egy ponton, de a Motown főnöke nem állt készen arra, hogy eladja – és nem is tette, amíg az EMI nem fizetett neki 132 millió dollárt a katalógusa feléért 1997-ben.

De amikor megfigyelte Gordy hogyan menedzseli a kiadói érdekeit az valamit lángra lobbantott Jacksonban. „Megcsípte a bogár.” – mondja Gordy – „És ez arra késztette, hogy valami még nagyobbat akarjon csinálni.”

***

„Michael,” – kezdte Branca szemérmesen egy találkozón 1984 szeptemberében – „azt hiszem hallottam, hogy eladó egy katalógus”.

„Melyik az?”

„Az ATV.”

„Igen, és az mi?”

„Nem is tudom, van egy pár szerzői jog benne. Mindjárt eszembe jut…” – mondta Branca, miközben a hatás kedvéért szünetet tartott. Aztán elkezdett sorolni egy pár címet: Yesterday, Come Together, Penny Lane és Hey Jude.

„A Beatles?!” – kiáltott fel Jackson.

Az egyetlen probléma: a katalógus a milliárdos Robert Holmes à Courté volt, az üzleti élet egy ausztrál kalózáé, aki ismert volt acélos türelméről, az iránti hajlamáról, hogy az utolsó pillanatban kihátráljon üzletekből és olyan szintű makacsságáról, amely felveszi a versenyt bármely rocksztáréval. Volt jó pár más kérője is az ATV ügyében, beleértve a milliárdos ingatlanfejlesztőt, Samuel LeFrakot, a Virgin Records alapítóját Richard Bransont, valamint Marty Bandiert és egy másik kiadót igazgató Charles Koppelmant (Bandier-t a Sony/ATV 2007-ben szerződtette és jelenleg is a vállalat vezérigazgatója).

Holmes à Court számára kevés dolog okozott nagyobb örömöt, mint egy kimerítő üzleti tárgyalás. Különösen nagy örömét lelte abban, ha túlbuzgó amerikaiakkal játszadozhatott. („Azt akarják, hogy az ő szabályaik szerint játsszam.” – mondta egyszer Egyesült Államokbeli társairól. „A vietkongok nem játszottak a szabályok szerint és nézd meg mi történt.”) Mindez nem számított Jacksonnak. Az instrukciói Brancának: „Meg kell szerezned nekem azt a katalógust.”

Az ügyvéd emlékszik az ezt követő hektikus napokra. Az első feladat: beszélni Paul McCartney-val és Yoko Onóval, akik mindketten Jackson barátai voltak. John Lennon özvegyeként Ono felügyelte Lennon hagyatékát és azt pletykálták, hogy mutat némi érdeklődést aziránt, hogy McCartney-val közösen tegyen egy ajánlatot az ATV-re. Jackson remélte, hogy nem kerül sor ütközetre.

„Felhívtam Yokót.” – emlékszik vissza Branca. „És azt mondtam: ’Michael megkért, hogy hívjalak fel és megtudjam, hogy licitálsz-e az ATV Music-ra, amely birtokolja az összes Beatles dalt.”

„Nem, nem licitálunk.”

„Nem?”

„Nem, nem. Ha megvennénk, akkor Paullal kellene viaskodnunk.” – válaszolta Ono. „Kész cirkusz lenne. Miért?”

”Mert Michaelt érdekli a dolog.”

„Ó, az csodálatos lenne. Inkább legyen Michael kezében, mint valami nagyvállalatéban.”

(Amikor Onót harminc évvel később megkérdezték erről a párbeszédről – egy rövid interjú keretében egy tüntetésen a New York-i ABC Carpet & Home előtt – azt mondta, hogy nem folytatott „komplex beszélgetést” senkivel Jackson csapatából, de bővebben nem fejtette ki.)

Branca azt mondja, hogy a következő lépés az volt, hogy beszéljen John Eastmannal, Paul McCartney ügyvédjével és sógorával (ő képviselte az énekest és a saját apját, Lee Eastmant is, aki még a Beatles feloszlása előtt kezdett együtt dolgozni McCartney-val). Branca elmondása szerint Eastman azt mondta, hogy McCartney-t nem érdekli a dolog, mert a katalógus „túl drága”. Ez volt az egyik oka annak, hogy sem Branca, sem Bandier nem hitte, hogy McCartney kipengetne érte ennyi pénzt.

Noha az ATV értékének kétharmadát a Beatles dalai tették ki, de a maradék egyharmadot McCartney nem akarta: több ezer más kompozíció szerzői joga, egy hangeffektus könyvtár, sőt még némi ingatlan is. „Paul hozzáállása sokkal, sokkal inkább pénzügyi jellegű volt.” – mondja Bandier. Joe Jackson (Michael apja – a ford.) hozzáteszi: „Michael csak egy dolog miatt vette meg azt a katalógust: mert eladó volt! [McCartney és Ono] is megvehették volna. De nem tették.”

Van egy művészi magyarázata is McCartney vonakodásának: „Sosem gondoltam, hogy Paul McCartney meg fogja venni, mert nagyon nehéz dolog valami alkotójának megvenni a saját alkotását.” – mondja Bandier. „Olyan lenne, mintha egy olyan képet, amin Picasso egy napig dolgozott, húsz évvel később megvenne 5 millió dollárért. Ez nem olyan dolog lenne, amit Paul megtenne.”

Branca egy 30 millió dolláros ajánlattal nyitott. De Holmes à Court többet akart, különösen mivel Bandiert, Koppelmant és pár más vevőt is még mindig érdekelte az ATV. Novemberre Jackson felhatalmazta Brancát arra, hogy emelje meg az ajánlatát 40 millió dollárra. John Johnson kivételével Jackson tanácsadói – még a zeneipari igazgatók, David Geffen és Walter Yetnikoff is – úgy gondolták, hogy az énekesnek elment az esze.

Utóbbi megmondta Jacksonnak, hogy hibát követ el és inkább maradjon annál, hogy csak művész. „Az volt a tanácsom.” – mondja a CBS egykori elnöke – „De ő nem értett velem egyet. Szerencsére.” Jacksonnak nem volt üzleti iskolai végzettsége és a cash flow multiplikátorok nem sokat jelentettek a számára. De óriási érzéke volt az érték iránt – és Branca személyében volt egy főhadnagya, aki képes volt segíteni neki abban, hogy kihozza ebből a legtöbbet.

„John volt a pénzügyi házmester és Michael ösztöneinek a végrehajtója.” – mondja a milliárdos Tom Barrack, aki élete során később dolgozott Jacksonnal. „Szóval Michael azt mondta: ’Wow, szerintem hihetetlen értéke lesz a Beatles daloknak idővel. Egészen őszintén szólva Michael nem tudta, hogy 12 millió dollárt, 18 millió dollárt vagy 25 millió dollárt érnek-e. Csak azt tudta és azt érezte meg helyesen, hogy idővel a szellemi termék sok pénzt fog érni.”

Jackson állandó refrénje az volt, hogy „Nem árazhatsz be egy Picassót… nem árazhatod be ezeket a dalokat, mert felbecsülhetetlenek. Ezek a valaha írt legjobb dalok.” Egy pénzügyi bizottsági ülésen Jackson megírta Brancának a fentiekben említett cetlit, amelyet az ügyvéd ma is az otthonában őriz: „EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM.”

John kérlek ne alkudozzun, nem akarom elveszíteni ezt az üzletet. Fogadjuk meg Johnson tanácsát. (Bal oldalt alul: "Azt mondta, hogy sok nagy üzletet veszített el így.") EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM. Michael Jackson"

Az említett cetli. Pontosan ez áll rajta: ATV. John kérlek ne alkudozzunk, nem akarom elveszíteni ezt az üzletet. Fogadjuk meg Johnson tanácsát.” (Bal oldalt alul: “Azt mondta, hogy sok nagy üzletet veszített el így.”) EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM. Michael Jackson”

Egy 45 millió dolláros ajánlat már elég jó volt ahhoz, hogy Jackson és Branca kapjon egy találkozót Londonban azon a télen, de Holmes à Court nem volt hajlandó maga elmenni. Mivel az üzletet még messze nem kötötték meg, ezért Branca is ugyanígy tett és maga helyett a kollégáját, Gary Stiffelmant küldte el. A két fél megállapodott egy őket nem kötő szándéknyilatkozatban és Jackson csapata elvégezte a 4000 dalos katalógus négy hónapig tartó felmérését.

Az ATV szerzői jogdíjainak átadásakor egy húsz fős csapat valami 900 órát töltött el azzal, hogy tüzetesen átvizsgálja a közel egymillió oldalt kitevő szerződéseket. Branca találkozott Holmes à Courttal New Yorkban áprilisban és kezet fogtak az üzletre. Néhány héten belül azonban a mogul kihátrált. Így aztán Jackson áldásával Branca küldött még egy levelet: fogadja el az utolsó, 47,5 millió dolláros ajánlatot vagy nem lesz üzlet.

Körülbelül abban az időben Branca megtudta, hogy Holmes à Court feltételesen odaígérte a katalógust Koppelmannak és Bandier-nek 50 millió dollárért. De ismerte a riválisait – és azokat a helyeket, ahonnan a pénzüket kapták. Történetesen a vállalatuk kapott egy jelentős kiadói előleget az MCA Recordstól, amelyet akkor Irving Azoff vezetett, aki ugyanakkor Jackson és testvérei konzulense is volt az akkori turnéjuk ügyében.

”Elmentem Irvinghez és azt mondtam: ’Hogy finanszírozhatod Charles-t és Marty-t? Michael ellen licitálnak és te Michael konzulánsa vagy.’” – emlékszik vissza Branca. „Visszavonta az ajánlatát és így az ő megállapodásuk kútba esett.”

Nem sokkal később Branca kapott egy hívást Holmes à Court egy kollégájától. El tudna-e menni Londonba véglegesíteni az üzletet? Megállapodtak a 47,5 millió dollárban. Jackson meghatalmazta Brancát, az ügyvéd New Yorkba repült, majd átszállt egy Nagy-Britanniába tartó Concorde-ra. Amikor azonban a repülőn volt észrevett két ismerős arcot, akik szintén Londonba tartottak: Bandiert és Koppelmant.

„Mit csinálsz odaát?” – kérdezte Bandier.

„Ó,” – mondta Branca – „csak üzletelek.”

Bandier is készen állt arra, hogy saját üzletet kössön. Még azután is, hogy Branca meggyőzte Azoffot, hogy visszavonja a támogatását, ő és Koppelman úgy gondolták, hogy össze tudnak kaparni annyi tőkét, hogy tegyenek egy 50 millió dolláros ajánlatot az ATV-re – és ehhez csak egy kis időt kell kérniük. Bandier így emlékszik vissza: „Tulajdonképpen azért mentünk Londonba, hogy véglegesítsünk egy formálisabb szerződést.”

Ő és Koppelman rájöttek, hogy Holmes à Courtot nem érdekelte a zenekiadás és egyszerűen csak meg akart szabadulni az ATV-től amilyen gyorsan csak lehetett. Nem a türelmére alapoztak vagy arra, hogy esetleg örömét lelheti egy kis üzleti sportban. De arra sem számítottak, amit Holmes à Court mondott nekik, amikor megérkeztek: hogy éppen átadni készül az ATV-t egy másik félnek, 2,5 millió dollárral kevesebbért, mint amit ők kínálnak.

Szemtől szembe Holmes à Courttal és közel ahhoz, hogy elveszítsék az üzletet, Bandier azonnal megemelte az ajánlatát további 500 ezer dollárral. De az ausztrált ez sem hatotta meg.

„Van egy aspektusa az üzletnek, amire ti srácok nem vagytok képesek.” – felelte – „Még pedig arra, hogy koncertet adjatok Perthben a kedvenc alapítványom javára.”

„Csinálhatunk egy jótékonysági koncertet.” – mondta Bandier, arra gondolva, hogy könnyen bevetheti a kapcsolatait és talán a pénzét, hogy bármilyen nagy művészt megszerezzen.

„Nem, nem, nem értitek.” – folytatta Holmes à Court – „Én ezt Michael Jacksonnak adom el.”

***

Odaillő módon Jackson a legnagyobb üzletét azzal pecsételte meg, hogy édesítőnek bedobott egy személyes megjelenést. Pedig nem volt könnyű szívesség: 15 órát kellett repülnie Los Angelesből Sydney-be, repülőt váltani és onnan további öt órát repülni Perthbe. De még egy csapat dingó sem akadályozhatta meg abban, hogy megszerezze a katalógusát.

Bandier később megtudta, hogy Jackson ajánlott egy másik kedvezményt is. Holmes à Court lányát Penny-nek hívták és hajlandó volt arra, hogy kivegye a Penny Lane című dalt az üzletből, hogy a milliárdos a lányának adhassa azt ajándékul. (Jackson cége továbbra is menedzselte a dalt a számára.) Ez nem kis engedmény.

„A Beatles bármelyik dala, amely a birtokodban van pénzt termel.” – mondja Bandier – „Csak valami kétszázötven van belőlük és mindenkinek megvan a maga kedvence ebből a kétszázötvenből. Hidd el, a Penny Lane népszerű dal.” De a döntő a perthi megjelenés volt. „Tudtuk, hogy mi nem tudunk holdsétálni, így nem volt több kérdés.” – emlékszik vissza Bandier – „Nem jött össze.”

Michael 1985-ös perthi látogatása, amelyre a Holmes à Courttal kötött szerződés kötelezte. Koncert helyett végül is azzal is megelégedett a milliárdos, hogy Michael megjelenjen a Channel 7 Telethon című jótékonysági műsorában. A csatornának Holmes à Court volt a tulajdonosa.

Jackson eltökélt fókusza arra, hogy a lemezipar legélesebb elméinek heves tiltakozása ellenére megvegye a katalógust talán némelyek számára meggondolatlanságnak tűnik. De utólag egyértelmű, hogy igaza volt abban, hogy az ösztöneire hallgatott – ezt még azok is elismerik, akik eleinte kételkedtek benne. És az is egyértelmű, hogy a szerzői jogokkal kapcsolatos értékítélete kifogástalan volt.

„Úgy gondolom, hogy ha akkor a tanácsadója lettél volna, akkor te is azt mondtad volna neki, hogy ’Ne tedd!’” – mondja Yetnikoff. „Kiderült, hogy nagyon jövedelmező beruházás volt… Szóval azt kell mondanom, hogy az üzleti érzéke jobb, mint az enyém.”

Az biztos, hogy Jackson sosem felejtette el, hogy igaza volt. 2007-ben egy Bandierrel folytatott konferenciabeszélgetés során az igazgató felidézte az ATV 1985-ös eladásának a történetét. Jackson örömmel idézte fel az élményt.

„Látod,” – mondta – „mondtam neked, hogy ismerem a zenekiadói üzletet.”

John Branca és Michael Jackson az előbbi esküvőjén a '80-as évek végén

John Branca és Michael Jackson az előbbi esküvőjén a ’80-as évek végén

Interjú a Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyv szerzőjével

Tegnap (június 3-án) jelent meg angol nyelven a Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyv (Michael Jackson Rt.: Egy milliárd dolláros birodalom felemelkedése, bukása és újjászületése). (Az Amazonon elektronikus – Kindle – és keményfedeles fizikai formátumban is elérhető.) A könyv szerzője a Forbes üzleti magazin egyik újságírója Zack O’Malley Greenburg azt vállalta, hogy a könyvben üzleti és pénzügyi szempontból tekinti át Michael Jackson pályafutását.

Ebből az alkalomból készített vele interjút a SoulTrain.com.

Michael-Jackson-INC-Book-Cover

SoulTrain.com: Amikor elkezdted a kutatást és elkezdted írni ezt a könyvet, mi az amit nagyjából elképzeltél?

Zack O’Malley Greenburg: A Michael Jackson, Inc. könyvhöz onnan jött az ötlet, hogy a Forbes magazinban foglalkoztam Michael Jackson üzleti ügyeivel. Miután meghalt rájöttem, hogy minden, ami a Pop Királyához kapcsolódik hihetetlen mennyiségű pénzt generál és minél tovább követtem a sztorit annál inkább rájöttem, hogy ez olyan üzletek eredménye, amiket még életében kötött – azoknak a döntéseknek, amiket hozott, annak a birodalomnak, amit felépített. Ez egy olyan pályára állított engem, aminek során már nemcsak a halála utáni pénzügyi életét néztem, hanem az egész karrierjét üzleti szempontból és azokat a döntéseket, amiket meghozott és hogy azok hogyan forradalmasították a szórakoztatóipart.

SoulTrain.com: Beszéltél számos professzionális kapcsolatával. Hogyan tudtad leszűkíteni azoknak a körét, akik szerepelnek a könyvedben? Volt olyan, akivel szerettél volna beszélni, de nem tudtál?

Greenburg: Mindenképpen nehéz folyamat volt leszűkíteni mindent kezelhető keretek közé. Annyi ember van, akik kapcsolódnak az életéhez, de úgy gondolom, hogy az egyik fontos dolog az volt, hogy összesűrítsem és egyszerűsítsem ezeknek az üzleti kapcsolatoknak ezt a hatalmas hálóját, amely a teljes élete során kialakult. Próbáltam a legrelevánsabb karakterekre kihegyezni és mindent úgy sodorni, hogy közben ne áldozzak fel semmilyen sajátosságot vagy részletet. Voltak olyan emberek, akikkel szerettem volna beszélni – az egyik ilyen például Diana Ross. De Diana Ross és Quincy Jones annyi mindent tettek már Michaelért és annyit beszéltek már róla, hogy azt hiszem már egy kicsit elegük van belőle! De sikerült beszélnem rengeteg más emberrel, mint például Berry Gordy-val, Walter Yetnikoff-fal, Pharrell Williams-szel, Sheryl Crow-val és Jon Bon Jovival. Van jó pár kis ízes anekdotám, amit még sehol nem írtak meg és nagyon izgalmasnak találom, hogy végre megjelenhetnek.

SoulTrain.com: Amikor az üzlet alapjairól beszélünk, Michael közvetlenül és közvetetten is sokat tanult a zeneipar olyan titánjaitól, mint Berry Gordy természetesen és John H. Johnson. Mit gondolsz kitől tanult a legtöbbet?

Greenburg: Úgy gondolom, hogy Berry Gordy valóban az egyik első inspirációja volt, ha az üzletről beszélünk. Berry elmondta nekem, hogy amikor a Motownnál volt, akkor mindent egyszerre csinált: a stúdióban dolgozott, telefonhívásokat bonyolított állandóan és üzleteket kötött. És Michael – mindenki ezt mondta nekem – szivacsként szívta magába a tudást. Mindent magába szívott, ott ült és figyelt. Berry Gordy elmondta nekem, hogy ez gyakran megtörtént és a fiatal Michael ott ült és figyelt és mindent magába szívott. Úgy gondolom, hogy egy csomó mindent így tanult meg, ozmózissal.

SoulTrain.com: Látható, hogy Smokey Robinson nem éppen tartotta Joe Jacksont üzletembernek, legalábbis a szó technikai értelmében. De bizonyára a Jackson 5 napjaitól egy bizonyos pontig Michael Jackson azért az apjától is ellesett egy-két üzleti ismeretet, nem?

Greenburg: Az apja mindenképpen jelen volt. És úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos rész. A tökéletességre ösztökélte a gyerekeit és ez mindenképpen Michaellel maradt – akár jó, akár rossz értelemben. Szóval igen, úgy gondolom tanult leckéket az apjától is.

SoulTrain.com: A Jackson 5 és a Jacksons sokszor fellépett a Soul Train műsoraiban és Michaelt is többször meginterjúvolta Don Cornelius a showban. Figyelembe véve ezt, gondolod, hogy megfigyelte Corneliust is, aki szintén ismert volt a kiváló üzleti érzékéről?

Greenburg: Ez jó kérdés. Őszintén szólva ezt a vetületet nem vizsgáltam, de nem lepne meg.

Michael és Don Cornelius 1979-ben

Michael és Don Cornelius 1979-ben

SoulTrain.com: Az a tény, hogy Michael Jackson megvette a Beatles katalógust a mai napig az egyik legnagyobb és legtöbbet tárgyalt sztori a szórakoztatóipari üzletben. A könyvben megjegyzed, hogy milyen viharossá vált a levegő ezen vásárlás körül és sokan – köztük maga Jackson is – megjegyzik, hogy nem mindenki örült annak, hogy ő lett a tulajdonos. Tudnál erről beszélni?

Greenburg: Az, hogy Michael Jackson 47,5 millió dollárért megvette a Beatles katalógust minden bizonnyal az egyik legnagyobb üzleti fogás a zeneipar történetében. Ma a részesedése, ami a Sony/ATV katalógus felét jelenti, valószínűleg olyan 2 milliárd dollár körül van. Ez hihetetlen haszon egy beruházástól. A helyzet az, hogy abban az időben az emberek úgy gondolták, hogy megőrült és ezt le is írom a könyvemben: sok közeli tanácsadója – nagyon sikeres üzletemberek a zeneiparban – úgy gondolta, hogy elképesztő összeget fizetett ki érte és ez sosem lesz jó üzlet a számára. De ő úgy nézett rá, hogy olyan ez, mint egy képzőművészeti alkotás – mint egy Picasso festmény – és az ő agyában nem igazán lehetett árat szabni egy ilyen dolognak. Felbecsülhetetlen volt. Azt mondta, hogy ezek minden idők legnagyszerűbb dalai és ő meg fogja szerezni őket. Írt egy feljegyzést az ügyvédjének, John Brancának, aki tárgyalt azzal az ausztrál milliárdossal akié akkor a Beatles katalógus volt. Ez állt rajta: „John, kérlek ne alkudozz – az az ÉN KATALÓGUSOM!” Úgy gondolom az tényleg egy fordulópont volt, nemcsak az ő üzleti karrierje szempontjából, hanem az egész szórakoztatóipar számára is. Ma már látsz olyan szórakoztatóművészeket, akik gyakorlatilag előadókból tulajdonosokká és munkáltatókká válnak.

SoulTrain.com: A Beatles katalógus megvásárlása hatalmas lépés volt – mit gondolsz, ez hogyan befolyásolta a többi üzleti vállalkozását?

Greenburg: Ezt követően rengeteg dolgot csinált a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején – bevezette a saját ruha márkáját, cipő márkáját, lemeztársaságát. Ezek a dolgok nem feltétlenül voltak mindig nagyon sikeresek a számára, de így is több tíz millió dollárt hoztak és mindez igazán utat mutatott az olyanoknak, mint Diddy, Jay-Z és az ilyen előadóknak, akik hasonló dolgokat csináltak később – s ez majdhogynem a siker előfeltétele lett a zenei világban. Ennek egy nagy része Michael Jacksonhoz vezethető vissza, ahhoz az ötlethez, hogy pénzzé tegyük a hírnevet és teljesen forradalmasítsuk és mindenféle olyan módszert találjunk ki, ami által a művészek profitálhatnak a hírnevükből.

SoulTrain.com: A könyv megjegyzi, hogy Michael Jackson showman és üzletember oldala hogyan találkozott amikor a tökéletességre törekvő mentalitásáról beszélünk. Üzleti szempontból mit gondolsz ez a mentalitás segítség volt vagy inkább hátráltató erő?

Greenburg: Úgy gondolom egy kicsit mindkettő. Ha az hajt, hogy minden idők legjobbja legyél, különösen ha ez egy olyan szint, amit te magad állítottál fel (mint a Thriller esetében), akkor néha nagyon nehéz lehet felülmúlni azt. Definíció szerint majdnem lehetetlen felülmúlni a legnagyobbat bármiben. Úgy értem oka van annak, hogy az a legnagyobb. A Thriller minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma és mindenképpen hihetetlen munka zeneileg. Megszállottja volt annak, hogy felülmúlja mindkét szempontból és úgy gondolom, hogy ez káros volt a számára, amikor az eladási példányszámok vagy a kritikák nem voltak teljesen azon a szinten a többi albumánál. Úgy gondolom, hogy nagyon vágyott arra, hogy felülmúlja a Thrillert minden lehetséges aspektusból és azt hiszem emiatt néha késlekedett albumokkal, hogy tökéletesítse őket, aminek aztán kihatása volt némelyik külső vállalkozására is, amelyeknek az indulása ezeknek az albumoknak a megjelenésétől függött. Úgy gondolom ez mindenképpen egy visszatérő momentum volt a karrierje során.

SoulTrain.com: A rajongói keménymagtól kezdve az alkalmi rajongókig úgy tűnik nem mindenki tudott az üzleti érzékéről. Mit gondolsz miért nem ismerték el annyira ezen a téren úgy, mint showmanként?

Greenburg: Úgy gondolom, hogy a negatív publicitás az élete vége felé, kezdve a szexuális molesztálás vádjaival a ’90-es évek elején és aztán az élete végéig, nagyon beárnyékolták a jó dolgokat. Különösen pénzügyi szempontból a média annyira a pénzügyi problémáira fókuszált, hogy mindez maga alá temette az igazságot, ami az, hogy elég okos üzletember volt. Csak azért tudott ekkora adósságot felhalmozni, mert akkora vagyona volt és papíron azért ért annyit, mert okos üzletember volt. Ezzel az is együtt járt, hogy fel kellett vennie azokat a kölcsönöket – ő tényleg olyan volt önmagában, mint egy vállalat. Rengeteg vállalkozás van, amelyik körülbelül fele annyit ér, mint a vagyona és úgy gondolom, hogy a fővonalas média nincs ehhez hozzászokva és nem igazán tudták ezt megragadni abban, ahogy őt és a karrierjét felfogták.

SoulTrain.com: Részletezed, hogy Michael Jackson mennyire része volt a hip-hop közösségnek: hogy gyakran folytatott megbeszéléseket olyanokkal, mint 50 Cent és Nas – és azt is, hogy az R&B és hip-hop producer, Rodney Jerkins hogyan tanulta meg tőle, hogy hogy kell katalógusokat venni. Tudnál erről a kapcsolatról beszélni a hip-hoppal?

Greenburg: Úgy gondolom ez egy másik dolog, amit ez a könyv bemutat: Michael Jackson hatása a hip-hopra. Sokan ezek közül a srácok közül, akikkel beszéltem – beleértve Pharrell Williamst, Swizz Beatzet, 50 Centet, Nast és Diddy-t – elmondják, hogy úgy nőttek fel, hogy bálványozták Michael Jacksont és azt is el fogják mondani, hogy Michael képben volt mindenféle zenével kapcsolatban, különösen a hip-hoppal kapcsolatban, egészen az élete végéig. Diddy elmondta nekem, hogy Michael Jackson úgy ismerte a hip-hopot, mintha Dél-Bronxban született volna a ’80-as években. Élte és lélegezte a hip-hopot, a zenétől kezdve a táncig. The Notorious B.I.G. vendégszerepelt is HIStory: Past, Present and Future, Book I című albumán ’95-ben, még mielőtt Biggie igazán naggyá vált volna. Tudta mi zajlik, odafigyelt és hiszem, hogy ha ma is élne és új zenét készítene, akkor továbbra is együtt dolgozott volna néhány nagy hip-hop művésszel. Halálakor együtt dolgozott Swizz Beatz-el és megbeszéléseket folytatott Pharrellel és Nas-szal. Úgy gondolom, hogy a hip-hop nagy része volt Michael Jacksonnak.

SoulTrain.com: Miközben kutatásokat végeztél és írtad ezt a könyvet volt valami ami meglepett?

Greenburg: Azt hiszem amit korábban nem vettem észre az az, hogy Michael Jackson mennyire fókuszált arra, hogy filmkarriert csináljon magának Hollywoodban. Persze már elkezdtük ezt látni a Wiznél , aztán a Captain EO-nál és így tovább. Amikor a vádak teljesen felforgatták az életét a ’90-es évek elején, akkor éppen pár nagy mozi projektekben volt benne. Volt egy pár dolog folyamatban, ami nagy lett volna és ezekről van pár részlet a könyvben. Hiszem, hogy ha nincsenek a vádak, akkor sikeres lett volna, de azután olyan valakivé vált, akivel a stúdiók már nem nagyon akartak közösködni. Tényleg úgy gondolom, hogy lehetett volna egyfajta Elvis aspektusa a karrierjének a mozivásznon.

SoulTrain.com: Mit szeretnél, hogy az olvasók magukkal vigyenek ebből a könyvből?

Greenburg: Azt szeretném, ha az emberek megértenék, hogy Michael Jackson nemcsak minden idők legnagyobb szórakoztatóművésze volt, hanem ugyanolyan forradalmi volt a szórakoztatóipari üzlet területén is, mint az előadásaiban.

Forrás: http://soultrain.com/2014/05/29/qa-zack-omalley-greenburg-michael-jackson-inc/

A Forbes magazin egy grafikája Michael Jackson bevételeiről.  A magazin szerint Michael bevétele teljes pályafutása során (beleértve a halála utáni bevételeket is) eléri a 2,8 milliárd dollárt! (Nagyításért kattints a képre!)

Mjmag

Lásd még: Hogyan vette meg Michael Jackson a Beatles katalógust?

The Jacksons – An American Dream (Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom) (film)

JacksonsAnAmericanDreamA The Jacksons – An American Dream című film egy négyórás televíziós minisorozat, amelyet az Egyesült Államokban az ABC televízió mutatott be két részben 1992. november 15-én és 18-án.  A film a Jackson család történetét dolgozza fel a szülők 1940-es évekbeli megismerkedésétől a Jacksons 1984-es Victory turnéjáig.

Az ötlet Jermaine Jackson (Michael bátyja) akkori élettársától, Margaret Maldonadótól származott. Maldonado Jackson Family Values című könyve szerint ő is végezte a film előkészítésével kapcsolatos munka javát, bár producerként Jermaine neve is megjelenik. Maldonadónak korábbról nem volt filmes tapasztalata, így forgatókönyv íróként Joyce Eliason segítette, vezető producerként pedig részt vett a produkcióban az a Suzanne de Passe is, aki a Motownnál közvetlenül a Jackson 5 mellett dolgozott, mint menedzser és akit a filmben Vanessa Williams énekesnő alakít. Rajta kívül a főbb szerepekben Angela Bassettet (Katherine Jackson), Lawrence Hilton-Jacobst (Joseph Jackson), Jason Weavert (9-14 éves Michael Jackson), Wylie Drapert (felnőtt Michael Jackson) és Billy Dee Williamst (Berry Gordy) láthatjuk. A rendező Karen Arthur.

A film nem elsősorban Michael Jacksonról, hanem a Jackson 5-ról, illetve a családról szól (Katherine és Joseph karaktere tekinthető a fő szerepeknek). A Motown utáni korszakot elnagyolva ábrázolja: a Jacksons CBS-es pályafutásáról szinte egyáltalán nem esik szó (csupán a lemezcég váltás körülményeiről) és Michael felnőtt szóló pályafutásának a nyitányát jelentő Off the Wallt és a hozzá kapcsolódó korszakot sem említi a film. A Thrillert is csak nagyon felszínesen (Motown 25, Michael égési balesete). A film az 1984-es Victory turnéval zárul, amely Michael utolsó közös turnéja volt a testvéreivel.

A Motown utáni korszak elnagyoltsága ellenére korrektnek és nagyjából valósághűnek mondható a film a korai évek és a Jackson 5 korszak ábrázolásában, bár itt is van néhány eltérés a valósághoz képest. Ezek (plusz néhány Michael felnőtt pályafutására vonatkozó hiba a filmből) :

  • A filmben Joseph Jackson és Katherine Scruse (a későbbi Katherine Jackson) találkozását 1945-re tették. A valóságban 1947-ben találkoztak.
  • A film Michael születését 1959-re teszi, a valóságban 1958-ban született. (Ez a tévedés talán jól illeszkedik ahhoz a korai Motown PR-füllentéshez, ami Michael életkorából letagadott egy évet, hogy még fiatalabbnak gondolja a közönség.)
  • A film elején a gyerek Michaelt többször mutatják, amint egy patkánnyal “barátkozik”, amelyet aztán később az apja megöl. Valószínűleg a későbbi Ben című dal ihlette ezeket a jeleneteket, de teljesen fiktívek (bár tartott háziállatként Michael gyerekként patkányokat). A film rövidített változatából ki is vágták ezeket.
  • Egy jelenetben a Jackson 5 a Since I Lost My Baby című dalt énekli és a film Michaelnek adja a vezérvokált. A valóságban a csapat ezt a dalt Jermaine Jackson vezérvokáljával vette fel eredetileg az 1969-es Diana Ross Presents The Jackson 5 című albumára, de azon nem jelent meg. Végül a 2012-ben kiadott Come and Get It: The Rare Pearls válogatás albumon jelent meg, amely a csapat korábban ki nem adott felvételeit tartalmazza.
  • Egy jelenetben a Jackson 5 a stúdióban a Kansas City című dalt veszi fel. A valóságban sosem vették fel ezt a dalt.
  • Abban a jelenetben, amely a Jackson 5 felvételijét mutatja a Motownnál a filmben Berry Gordy is jelen van. A valóságban nem volt ott, hanem később, felvételről mutatták meg neki.
  • A filmben Michaelt 1983-ban ábrázolják a stúdióban a Human Nature című dal felvétele közben. A valóságban a Human Nature az 1982-es Thriller című albumon jelent meg.
  • A Motown 25 előadáson a Billie Jean közben a filmben Michael jobb kezén viseli a flitteres kesztyűt, a valóságban a bal kezén volt.

Michael, illetve a Jackson 5 eredeti előadásában az alábbi dalok csendülnek fel a filmben: I Want You Back, ABC, I’ll Be There, I Wanna Be Where You Are, Rockin’ Robin, Dancing Machine, Beat It, Human Nature, Billie Jean. A többi dalban Anthony Harrell, Jason Weaver és Kipp Lennon énekli Michael részeit.

A film az Egyesült Államokban nagy sikert aratott. Az első rész a bemutatása hetének harmadik legnézettebb tévéműsora volt, a második rész pedig a következő hét legnézettebb műsora. Emmy-díjat nyert a Kiemelkedő egyéni koreográfia kategóriában és további három kategóriában jelölték. A szereplők közül a 6-8 éves Michaelt játszó Alex Burrall, a 9-14 éves Michaelt játszó Jason Weaver és a 12-16 éves Jackie-t játszó Bumper Robinson is nyert díjakat a filmben nyújtott alakításáért. Weaverre ebben a filmben figyelt fel Elton John, hogy aztán az Oroszlánkirály 1994-es soundtrack albumán Weaver énekelje a kölyök Simba részeit. Érdekesség, hogy a 10-17 éves Jermaine-t a saját fia, ifjabb Jermaine Jackson játszotta.

A Michaelt felnőttként megformázó Wylie Draper egy évvel a film bemutatása után, 24 éves korában elhunyt leukémiában.

A filmet DVD-n 2001-ben adták ki eredeti angol nyelven, de magyarul tudomásom szerint nem. 1992-ben soundtrack album is készült a produkcióhoz, amely a Jackson 5-tól, Jermaine Jacksontól, Jason Weavertől, a Boyz II Mentől (akik szintén megjelennek a filmben egy epizódszerep erejéig), Syreeta Wrighttól és a 3T-től tartalmaz dalokat. Erről az albumról majd egy külön bejegyzésben írok.

A filmet magyarul is bemutatták Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom címmel. Az alábbi linkeken megtekinthető hat részletben magyarul és háromban angolul:

Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom (magyarul)

1. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom

2. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_2_resz

3. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_3_resz

4. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_4_resz

5. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_5_resz

6. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_6_resz

The Jacksons – An American Dream (angolul)

Famous Families: The Jackson Family – 1999

Egy 1999-es dokumentumfilm a Jackson családról: