Valamennyi bejegyzés

Világszerte emlékeztek a héten Michael Jacksonra

A héten, június 25-én volt Michael Jackson halálának 10. évfordulója. A 2019-es év eddig számunkra sajnos a hazugságokkal telített Leaving Neverland árnyékában és a média hozzá kapcsolódó, roppant egyoldalú lejárató kampányának jegyében telt, ezért kérdéses volt, hogy ez hogyan fogja a június 25-ei megemlékezéseket befolyásolni.

Örömmel tapasztalhattuk, hogy ami a hétköznapi embereket illeti, a Michael iránti szeretet semmit sem csökkent. Azt a média is kénytelen-kelletlen elismerte cikkekben, hogy MJ zenéjének népeszerűsége nem csökkent, sőt inkább nőtt az elmúlt hónapokban. A Nielsen Music, amely a zenei eladások és streamelések statisztikai adataival foglalkozik, azt jelentette, hogy 2019 első félévében Michael zenéjét 41%-al többen streamelték, mint 2018 ugyanezen időszakában. Mindezt annak ellenére, hogy a fővonalas média egyes véleményvezérei (pl. Oprah Winfrey) megpróbálkoztak azzal, hogy elindítsanak egy “MuteMJ” (Némítsd el Michael Jacksont!) kampányt, ami azonban a visszájára sült el. Ahelyett, hogy Jackson zenéjének a népszerűsége csökkent volna, Oprah közösségi oldalai lettek tele felháborodott kommentekkel, lépten-nyomon emlékeztetve Oprah-t azon alapvető újságírói kötelességre, amit ő elmulasztott, nevezetesen  hogy egy ügyben (pláne egy ilyen ügyben, amely az egyik fél jó hírnevét sérti) mindkét felet meg kellene hallgatni.

Erről a kötelességről amúgy nemcsak Oprah, hanem a fővonalas média nagy része “elfeledkezett”. De ez az eufémisztikus megfogalmazás. Valójában nem is feledékenységről, hanem inkább cenzúráról van szó. Magam is tudok több olyan esetről, amikor a Leaving Neverlandet kritizáló cikkeket egész egyszerűen nem volt hajlandó leközölni a zömében magát “liberálisnak” tartó, nyugati fővonalas média. Olyan szerző cikkét dobták vissza például a Huffington Poston, aki egyetemi tanár és korábban több cikket is írt már nekik. Szeretett volna rávilágítani olyan jogokra, mint az ártatlanság vélelme, vagy hogy mielőtt igazságként fogadnánk el a televízióban egyoldalúan tálalt vádakat, azelőtt talán nem ártana bizonyítani, de legalábbis meghallgatni a vita másik oldalán felsorakoztatott érveket is, illetve az újságíróknak egy kicsit mélyebb kutatómunkát végezni annál, hogy a filmben elhangzottakat tényként szajkózzák vissza. Egy másik, a Leaving Neverlandet kritizáló cikket a megjelenése után néhány órával töröltek a liberális Daily Kos weboldalról, s a szerzőnek a mai napig adósak a magyarázattal, hogy miért.

Úgy tűnik nem azonnal tényként kezelni egy vádat a #MeToo-diktatúrában annyira radikális nézetnek számít, hogy még csak nem is vitába szállnak vele (ahogy egy valódi liberálishoz illene egyet nem értés esetén), hanem egyszerűen nem engedik leközölni (ahogy azt egy diktatórikus rendszerben csinálják a rendszerbe nem illeszkedő véleményekkel). Pedig egyelőre még ezeken az elveken (mindenki ártatlan, amíg nem bizonyosodik a bűnössége, a bizonyítás terhe a vádlón van, a megvádoltnak joga van szembenézni a vádlójával és megvédeni magát stb.) alapul a nyugati jogrend – bár ha a #MeToo-radikálisokon múlik, akkor lehet, hogy már nem sokáig.

Amit fent írtam túlzásnak hat? Márpedig ugyanerről a jelenségről számolt be Dr. Srini Pillay is, a Harvard Orvosi Egyetem professzora, akinek szintén volt véleménye Leaving Neverland ügyben, s történetesen az ő cikkét sem engedték leközölni egy általa itt meg nem nevezett tekintélyes lapban, mert nem illeszkedett a #MeToo fősodorba, nevezetesen, hogy minden vádlónak azonnal hinni kell és a vádjait tényként kezelni. Ha nem így teszel, akkor “áldozathibáztató” vagy. Ezzel az indokkal dobták vissza az ő cikkét is – az senkit ne zavarjon, hogy az egyáltalán nem került bizonyításra, hogy a két vádló valóban áldozat és nem mondjuk hamis vádló, akiket a megggazdagodás reménye hajt (súlyos millió dollárokra perelik ugyanis Jackson cégeit ezen vádakkal, amiről a filmben méltatlanul kevés szó esett, bár nem véletlenül). Pillay-nak azt mondták a lapnál, hogy manapság egy ilyen cikk “karrier-öngyilkosságnak” számít. Nesze neked nyugati szólásszabadság, véleményszabadság, sajtószabadság!

Személyes tapasztalat is van. Egy ismerős rajongót az Los Angeles Times kért fel egy interjúra a Leaving Neverland kapcsán. Állítólag, hogy bemutassák mit gondolnak a rajongók az egészről. Többen “összeültünk” a virtuális térben, hogy megvitassuk, hogy elfogadja-e a felkérést vagy sem. Azért a hezitálás, mert volt egy sejtésünk, hogy az érdeklődés nem teljesen őszinte – hogy nem a valódi párbeszéd és megismerés a cél, hanem egy olyan cikket szeretnének kerekíteni, amiben hülyének, őrültnek, elvakult fanatikusoknak állíthatják be az MJ-rajongókat. A gyanúnk ellenére úgy gondoltuk adunk a dolognak egy esélyt. Hátha mégis tisztességes cikket akarnak írni! Az interjúra felkért rajongóval előre átbeszéltük, hogy milyen érvekről, a bírósági anyagokból tényszerűen alátámasztható dolgokról beszéljen. A kb. félórás telefoninterjúban mindezeket el is mondta a riporter hölgynek (legyen itt megnevezve: Amy Kaufman), aki úgy tűnt figyel és jegyzetel. Mindebből aztán semmit nem jelentetett meg, úgyhogy az igazolódott be, amit előre sejtettünk. Az egész interjúból egyetlen semmitmondó, a szövegkörnyezetéből kiragadott és még át is alakított mondatot írt bele a cikkbe, majd inkább elment a Twitterre és onnan összeszedett néhány vérmesebb rajongói hozzászólást, hogy azzal pakolja tele a cikkét. Igen, a cél az volt, hogy hülye fanatikusoknak állítsa be az MJ-rajongókat, s ebbe a képbe a higgadt, tényekkel, bírósági dokumentumokkal alátámasztott interjú valahogy nem fért bele. Hozzáteszem, hogy ugyanez a riporter előtte egy halom a Leaving Neverlandet támogató cikket közölt, s interjút is készített a rendező Dan Reed-del, akinek persze minden szavát tisztességesen leközölte, s közben csontig be is nyalt neki. Ennyit az elfogulatlan, kiegyensúlyozott tájékoztatásról. S ez még csak nem is egy bulvárlap, hanem a “nagy” Los Angeles Times.

Egy másik rajongót, Danny Olivert a brit ITV This Morning című show-jában interjúvoltak meg. Előtte őt is próbálták behúzni a csőbe. Ragaszkodtak hozzá, hogy talpig Michael Jacksonnak öltözve adjon interjút – nyilván azért, hogy bohócot csináljanak belőle. Danny azonban túljárt az eszükön. Beleegyezett a dologba (mert tudta, hogy másképp nem interjúvolnák meg), majd aztán végül mégis “civilben” jelent meg – akkor már semmit nem tudtak tenni a műsor készítői, kénytelenek voltak így adásba engedni, s ebből végül ez az interjú született:

Kicsit talán elkalandoztam június 25-étől, de kontextusba szerettem volna helyezni azt. Ilyen média-ellenszélben érkeztünk ugyanis Michael halálának 10. évfordulójához. Nem tudthattuk előre, hogy a fenti körülmények milyen hatással lesznek a megemlékezésekre.

Nos, a hatás, amit én érzékeltem, hogy a korábbiaknál kevesebb celeb emlékezett meg MJ halálának évfordulójáról, így azok előtt szeretném megemelni a kalapomat, akik most is megtették, fittyet hányva a #MeToo-radikálisokra és a politikai korrektségre. Mint például Naomi Campbell vagy Darren Hayes (a Savage Garden énekese), Spike Lee, Wesley Snipes  vagy Kim Kardashian.

 

Ami sokkal fontosabb a celebeknél az, hogy a rajongók abszolút nem zavartatták magukat és világszerte rengetegen megjelentek különféle megemlékezéseken. Az alábbiakban ezekről közlök fotó-összeállítást.

Forest Lawn (a temető, ahol Michael nyugszik).

 

A magyar rajongók által küldött alkotás

 

Piros-fehér rózsák minden mennyiségben a One Rose for MJJ csapattól. Ebben a kampányban rózsákat lehet küldeni MJ sírjához minden évben. Korábban pirosakat, idén fehéreket is az ártatlanság szimbólumaként. Idén több, mint 18 000 szál rózsát rendeltek a rajongók a One Rose for MJJ kezdeményezésen keresztül – többet, mint eddig bármelyik évben (tavaly 8000 körül volt a  rendelt rózsák száma). A virágokat csak egy napig engedik a temetőben lenni a rend érdekében. Így a One Rose for MJJ csapat egy nap után különféle kórházaknak, nyugdíjas otthonoknak szállítja szét a rózsákat.

Los Angeles-ben szimpátiatüntetés MJ mellett:

A szimpátiatüntetésen Michael unokahúga, Brandi is részt vett (jobbra)

Michael csillaga a hollywoodi Hírességek sétányán

Budapest, Magyarország (Michael fájánál)

Moszkva, Oroszország

Tel Aviv, Izrael

London, Nagy-Britannia

Csengdu, Kína

Guangdzsu, Kína

Videók:

Magyar kommentárral:

Los Angeles-i szimpátiatüntetés

Madrid, Spanyolország

Moszkva, Oroszország

London, Nagy-Britannia

Hollywood, Hírességek sétánya

Kínai rap

Csengcsu, Kína

Morsang-sur-Orge, Franciaország (június 22.)

 

Michael Jackson: “Csak mert olvastad egy magazinban, vagy láttad a TV képernyőn, ne gondold, hogy tény”

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben azokat a dalokat mutatom be, melyeket Michael Jackson az 1993-as vádak után és azokra válaszul írt. Az Is It Scary és a Money után ismét egy olyan dal jön, amely (sajnos) ma is aktuális: a Tabloid Junkie.

Az elmúlt hetekben láthattuk ismét a szemünk előtt megelevenedni, hogy miről is énekelt Michael már 25 évvel ezelőtt. Máig sem változott sokat a világ ebben. Akár az afro-amerikai polgárjogi harcost, Malcolm X-et is idézhetném itt:

“A média a legnagyobb hatalmú elem a Földön. Hatalmukban áll bűnössé tenni az ártatlant és ártatlanná a bűnöst – ez hatalom. Mert kontroll alatt tartják a tömegek gondolkodását.”

Hát ezt láttuk bizony az elmúlt hetekben is – Magyarországon és nemzetközi szinten egyaránt. Láttuk, amint a média minden bizonyíték nélkül készpénznek veszi és készpénznek állítja be a Leaving Neverlandben elhangzottakat. Láttuk cikkek tömkelegeit megjelenni olyanok tollából, akiknek halvány lila fogalmuk sincs erről az ügyről a filmben elhangzó egyoldalú vádaskodáson kívül. Olyanok tollából, akik sosem olvasták a bírósági dokumentumokat, akik nincsenek tisztában a korábbi vádak hátterével sem, s Michael Jacksonról, mint emberről is maximum felszínes, sokszor éppen a bulvármédiából, vagy a Wikipediáról származó “tudással” rendelkeznek. Ilyenek osztják rendszeresen az észt a médiában MJ-ről, s ilyenek befolyásolják az emberek gondolkodását róla. S közben ráadásul szemmel láthatóan azt hiszik marha nagy okosságokat írnak!

Ha nem vigyázunk könnyen egy olyan világban találjuk magunkat, mint a Mátrix c. filmben, csak itt nem számítógépek vetítik ki elénk a hamis világot, hanem a média.

De ez az egész nemcsak MJ-ről szól, s nemcsak erről az ügyről. Ez lehet egy esettanulmány a média korrupt, hazug, elfogult működéséről, de a dolog rendszerszintű problémákra világít rá.  Szerintem mindenki tapasztalta már olyan dolgok esetében, amiről az átlagnál nagyobb tudással rendelkezik (pl. mert az a szakterülete), hogy mennyi marhaságot össze tud hordani a média. Ha valamiről nem rendelkezünk kellő tudással, akkor ezt sokszor nehéz észrevenni, de amint valamiről egy picit többet tudunk, rögtön meglátjuk abban a témában a sok hülyeséget, amit újságírók le bírnak írni. Ez legyen intő jel mindannyiunk számára arra vonatkozóan, hogy akkor valószínűleg ez sok más dologban is így van, amihez kevésbé értünk!

Az az igazság, hogy az újságírók a legritkább esetben ássák bele magukat egy témába igazán mélyen. Szorít a határidő, valamit írni kell, holnap meg már egy másik támában kell valami mást írni. Így aztán mélyreható kutatás helyett írnak valami felszínes hülyeséget, max. elolvasnak még két cikket hozzá (ami rendszerint ugyanolyan felszínes hülyeség, mint amilyen a saját cikkük lesz). Aztán ezzel lehet erősíteni egymás hangját – és a dezinformációs spirált.

Van olyan ugyan, hogy oknyomozó újságírás, de egyre inkább kikopik a gyors klikkvadászat és a TLDR (“too long, didn’t read”) korában. Szóval a Tabloid Junkie megjelenése óta, ha lehet, csak rosszabb lett  a helyzet ezen a fronton.

Aztán a szándékos tematizálásról, ferdítésről, álhírekről még nem is beszéltünk. Egy pár éve sok szó esik az álhírek jelenségéről: a közösségi médiában terjedő “fake news-ról” gyakran közöl intő cikkeket a hagyományos, fővonalas média. Számomra ez egy picit megmosolyogtató, hiszen ők is ugyanolyan sárosak ebben a kérdésben. Michael Jackson és a rajongói tudnának erről mesélni elég sokat! S ez a dolog egyáltalán nem új jelenség.

Ha azt hiszed kitalálom csak, akkor nézd meg mondjuk ezt az 1994-es dokumentumfilmet arról, hogy hogyan működik a bulvármédia, mekkora pénzek forognak benne, milyen korrupt is ez a világ, s mekkora biznisz is MJ-t mocskolni! A film ugyanis éppen az MJ elleni 1993-as vádakkal kapcsolatos médiacirkuszt használja a média-korrupció illusztrálására.

Vagy olvasd el ezt a cikket arról, hogy milyen egyoldalúan is tudósított a média nagy része MJ 2005-ös peréről! Nem csoda, hogy sok ember meglepődött az ítéleten, amikor a média egyáltalán nem azt közvetítette le nekik, ami valójában lezajlott a tárgyalóteremben!

Nincs ez másként most sem, a Leaving Neverland esetében. Kaptunk egy egyoldalú filmet (ami gyakorlatilag azzal egyenértékű, mintha egy bírósági tárgyaláson pusztán a Vád meghallgatása után, a Védelem meghallgatása nélkül akarnánk dönteni), s a média, ahelyett, hogy korrigálná ezt az egyoldalúságot azzal, hogy mondjuk mindkét oldalnak megadja az egyenlő arányú lehetőséget a megszólalásra (a másik oldalt MJ halála miatt itt MJ hagyatékkezelője és családja képviseli), inkább csak ráerősít az egyoldalúságra egy hasonlóan egyoldalú promóciós kampánnyal, s azzal, hogy megbocsáthatatlan módon, eleve készpénznek veszi és úgy is kezeli a filmben elhangzó vádakat.  A dolog igazságtalanságát csak tetézi, hogy a vádlott halott, s nem tudja sem megvédeni magát, sem szembenézni a vádlóival, sem pedig beperelni őket rágalmazásért. Ezért fokozottan fontos lenne a kiegyensúlyozott, elfogulatlan tájékoztatás a média részéről.

A médiának ugyanis nem feladata egyik vagy másik oldalra állni, s nem feladata megmondani az olvasónak, hogy mit gondoljon! Az a feladata, hogy egyenlő arányban beszámoljon mindkét oldal álláspontjáról és aztán hagyja, hogy a néző eldöntse magának, hogy ő mit gondol az egészről. Itt azonban nagyrészt egyáltalán nem ezt láttuk. MJ családja például beszámolt róla, hogy a fővonalas médiában alig kaptak megszólalási lehetőséget. MJ hagyatékkezelője ugyanígy járt.

Az elmúlt hetekben ugyan felkapott pár médium néhány témát, amely rávilágít arra, hogy bizonyíthatóan hamis állítások hangzanak el a filmben, de ez édeskevés ahhoz képest, hogy maga a film mekkora média támogatást és hátszelet kapott.

Most, hogy ezt kiírtam magamból átadom a szót Michaelnek. Amint látható a fentiekből is, amit a dalban leírt 25 éve egyáltalán nem túlzás! Tűpontos kórkép!

Tabloid Junkie (Bulvár Junkie)

Spekulálj, hogy megtörd azt, akit gyűlölsz
Köröztesd a hazugságot, amit lefoglaltál
Gyilkolj és csonkolj
Mint a hisztériában lévő üldöző média
Kit akartok legközelebb feltámasztani?
JFK lebuktatta a CIA-t
Az igazat megvallva a füves domb
Mint a zsaroló sztori a teljes dicsőségedben

Ez rágalom
Azt mondod ez nem kard
De a tolladdal embereket kínzol
Az Urat is megfeszítenéd
És nem kell elolvasnod
És nem kell bevenned
Ha megveszed, azzal eteted
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold, hogy tény
Bár mindenki el akar róla olvasni mindent
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
Azt mondják róla, hogy homoszexuális

A gettóban
Vádold meg hamisan, ha tudod
Lődd le, hogy meghaljon
S aztán vádold őt, ha tudod
Ha meghal, akkor szimpatizálj vele
Micsoda hamis tanúk!
Átkozott önigazultság

Feketében
szúrjál hátba engem
Az arcomba
Meg hazudj és szégyenítsd meg a fajt
Heroin és Marylin
Ahogy a címlapsztorik mondják
Teljes dicsőségedben

Ez rágalom
A szavak, amiket használsz
Paraziták vagytok fekete-fehérben
Bármit megtesztek a hírekért
És nem kell megvenned
És nem fogják dicsőíteni
Ha elolvasod azzal szentesíted
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold, hogy tény
Mindenki el akar róla olvasni mindent
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold, hogy tény
De látod mindenki el akar hinni belőle mindent

Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold, hogy tény
Mindenki el akar róla olvasni mindent
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold, hogy tény
A nő szőke és biszexuális

Botrány!
A szavak, amiket használsz
Paraziták vagytok fekete-fehérben
Bármit megtesztek a hírekért
És nem kell megvenned
És nem fogják dicsőíteni
Ha elolvasod azzal szentesíted
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

Botrány!
Azt mondod ez nem bűn
De a tolladdal embereket kínzol
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
Bár mindenki el akar róla olvasni mindent
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
De látod mindenki el akar róla olvasni mindent

Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
(A Sunday Times nem a barátom)
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
Csak mert olvastad egy magazinban
Vagy láttad a TV képernyőn
Még ne gondold hogy tény
Olyan átkozottul tisztelhetetlen vagy!

(Bocs a helyenként suta fordításért. Angolul jobban hangzik. 🙂 )

Michael Jackson: “Vajon a vágy, a torkosság és kapzsiság ugyanazon betegsége fertőzött meg téged is?”

A dal, amivel folytatjuk a tegnap megkezdett sorozatot – azon dalok sorozatát, amelyeket Michael az 1993-as vádak után és azokra válaszul írt -, a Money, amely az 1995-ös HIStory című albumon jelent meg. 2013 óta, amióta tudok Wade Robson vádjairól, nekem rendszeresen ez a versszak jut eszembe róla:

Vajon a vágy, a torkosság és kapzsiság
Ugyanazon betegsége fertőzött meg téged is?
Akkor nézd azokat akiknek az arcán a legszélesebb a mosoly
A céltalan fecsegőket… mert ők azok, akik hátba fognak szúrni!

A Leaving Neverlandben ugyan gondosan igyekeztek elkerülni, hogy túlságosan nagy figyelem terelődjön erre a tényre, de mind Robson, mind James Safechuck súlyos milliókra pereli Michael  hagyatékkezelőjét és cégeit a vádjaival.

Mint ahogy egyébként Michael minden korábbi vádlójának is anyagi céljai voltak. Valahogy egy sem akadt köztük, aki simán csak besétált volna a rendőrségre és feljelentést tett volna minden anyagi érdek nélkül.

A dal teljes szövegének fordítása:

Money (Pénz)

Pénz.
Pénz…
Hazudj érte!
Kémkedj érte!
Halj meg érte!

Tehát te ezt bizalomnak hívod
De én azt mondom ez csak
Az ördög játékában
A kapzsiság és a vágy

Őket ez nem érdekli
A pénzért elintéznek
Őket ez nem érdekli
A pénzért kihasználnak

Szóval elmész a templomba
Elolvasod a Szentírást
Az élet rendszerében
Mindez olyan abszurd

Őket ez nem érdekli
Ölnének is a pénzért
Tedd meg, ha mered
Az izgalom a pénzért

Tisztelegsz a zászlónak
Az országod megbízik benned
Most már kitüntetést viselsz
És úgy hívnak, hogy “Igaz Kevesek”
És megvívod a háborúkat
Amiket egy katonának meg kell vívnia
Én sosem foglak becsapni vagy átverni barátom, de…

Ha megmutatják a pénzt nekem
Akkor el fogom fogadni
Ha azt mondod sírjak
Akkor tettetni fogom
Ha a kezedet nyújtod
Én megrázom
Bármit megteszel a pénzért…

Bármit
Bármit
Bármit a pénzért
Hazudnék érted
Meg is halnék érted
Még a lelkemet is eladnám az ördögnek

Bizosító?
Kihez vagy lojális?
Ez az alibid?
Nem hiszem
Téged ez nem érdekel
Őt is elintéznéd a pénzért
Mondd hogy ez így fair
Bepereled a pénzért
Akarod azt a tál aranyat
Kell Midász király érintése
Fogadok, hogy a lelkedet is eladod
Mert ilyen a te Istened
Nem érdekel téged
Ölsz is a pénzért
Tedd meg ha mered
Az izgalom a pénzért

Vajon a vágy, a torkosság és kapzsiság
Ugyanazon betegsége fertőzött meg téged is?
Akkor nézd azokat akiknek az arcán a legszélesebb a mosoly
A céltalan fecsegőket… mert ők azok, akik hátba fognak szúrni!

Ha tudod, hogy hazugság
Meg fogsz rá esküdni
Ha bűntudatod van
Majd csak elviseled valahogy
Ha kockázatos
Megkockáztatod
Bármit megteszel a pénzért…

Azt mondod, hogy nem tennéd meg
A világ minden pénzéért sem
Nem hiszem!
Ha megmutatod nekem az embert
Én eladom
Ha megkérsz, hogy hazudjak
Akkor én hazudok neki
Ha Istennel van dolgod
Őt is pokolba küldöd
Bármit megteszel a pénzért

Bármit
Bármit
Bármit a pénzért
(Háttérben: Ha akarod, akkor keresd meg méltósággal!)

Hazudnék érted

Meg is halnék érted
Még a lelkemet is eladnám az ördögnek
(Háttérben: Vanderbilt, Morgan, Trump, Rockefeller, Carnegie, Getty…. Getty! Getty!)

(Háttérben: A világ a pénztől forog
A világ a pénztől forog)

Michael Jackson: “Azért jöttél hozzám, hogy a saját fantáziáidat lásd lejátszódni a szemeid előtt?”

Miután Michael Jackson halott, így már nem tud válaszolni az őt ért vádakra. Ez persze kényelmes helyzetbe hozza vádlóit, hiszen rágalmazásért nem perelheti be őket. A Leaving Neverlanddel részleteiben egy másik blogon, a Jackson Aktákon foglalkozom, ez a hely nem arra van kitalálva. Ugyanakkor, mint minden művész esetében, természetesen Michael zenéjében is tükröződik az élettörténete.  Ennek egyik legékesebb példája az 1995-ös HIStory album, amely két évvel a Chandler-vádak után készült és nyilvánvalóan sok dal ami szerepel rajta reagálás ezekre a vádakra. Ez Michael legkevésbé rádióbarát albuma. Kemény indusztriális beatek, düh, harag, fájdalom és szomorúság.

Nyilván egy album, egy műalkotás önmagában nem szolgál bizonyítékul valaki ártatlanságára (s nem is ez a fő érvünk Michael ártatlansága mellett), mégis én személy szerint azt gondolom, hogy amit a HIStory-n hallunk az egy hamisan megvádolt ember autentikus érzéseit tükrözi. Ha elkövette volna azt, amivel vádolják, akkor megkönnyebbülést érzett volna, miután túl volt az ügyön, nem ezt a haragot és fájdalmat. Akkor könnyed táncdalokat adott volna nekünk a következő albumán.

A fájdalom nem múlt a HIStory után sem, még a soron következő Blood on the Dance Floor-on, sőt a 2001-es Invincible-en is találunk dalokat, amelyek erre utalnak.

Ebben a sorozatban csokorba gyűjtök néhány dalt ezekről az albumokról, amelyekről azt gondolom a jelen események tükrében is aktuálisak. Miután Michael nincs itt, hogy beszéljen, beszéljen helyette a zenéje, a dalszövegei! Beszéljen a vádlókhoz, beszéljen a médiához, beszéljen a nagyérdeműhöz, mindazokhoz, akik szeretik és mindazokhoz, akik gyűlölik őt!

***

Az első részben az Is It Scary című dallal foglalkozom, amely az 1997-es Blood on the Dance Floor című albumon jelent meg. Személy szerint az egyik kedvencem, ami a témáját illeti, ugyanis azt mutatja, hogy Michael mennyire kristálytisztán tudatában is volt azoknak a tömegpszichológiai jelenségeknek, amelyek körülvették: annak, ahogy az emberek látták őt. Annak, hogy miután a személye olyan egyedi és kifürkészhetetlen volt, vonzotta a projekciókat. Az ismeretlent vagy számukra érthetetlent az emberek gyakran a saját fantáziájukkal töltötték ki.

Az Is It Scary a felszínen egy kísértettörténet. Szellemekről, vámpírokról énekel Michael benne, ám azután átvált valami sokkal érdekesebbe. A szellemtörténet csupán keret, metafora, ám hamar rájövünk, hogy a dal valójában róla szól, s mese helyett nagyon is a valóságról!

Ezek a releváns részek:

Pontosan az leszek
Amit látni akarsz
Te gúnyolsz engem
Te figyelmeztetsz
Hogy idegen legyek az életedben

[…]

Szórakoztatlak?
Vagy csak összezavarlak?
Én vagyok a fenevad
Akit vizualizáltál?
És ha excentrikus furcsaságokat
Akarsz látni
Akkor groteszkké válok
A szemeid előtt

Hadd öltsön hát mind testet!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

Tudod, te vagy az idegen
Ijesztő-e ez számodra, baby?

[… ]

Pontosan az leszek,
Amiért jöttél, hogy lásd
Szóval azért jöttél hozzám
Hogy a saját fantáziáidat
Lásd lejátszódni a szemeid előtt?

[…]

De ha azért jöttél
Hogy az igazságot és a tisztaságot lásd
Akkor itt bent egy magányos szív lakik

Kezdődjék hát az előadás!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

[…]

A szív álarcosbálja
A kísértő lelkek magassága
Csak épp nem az, amit bennem keresel
Fel tudja-e fedni a szív a bizonyítékot?
Ahogy a tükör felfedi az igazságot
Lásd meg, hogy te vagy a gonosz!

Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő vagyok a számodra?
Ijesztő-e ez számodra baby?
Ijesztő-e ez számodra?

[…]

Ijesztő vagyok számodra, baby?
Ijesztő vagyok számodra?
Elegem van a gyalázkodásokból
Tudod, te is megijesztesz engem
Én úgy látom, hogy te vagy a gonosz
Ez vajon megijeszt-e téged, baby?

Nem hiszem, hogy a fentiek sok magyarázatra szorulnak. Michael egyfajta tükör, amiben mindenki önmagát látja valójában, vagy a saját félelmeit, szorongásait, sötét gondolatait vetíti ki rá. A valóság ezzel szemben egy magányos szív, amely számára éppen a külvilágnak ez a gonoszsága az ijesztő.