Valamennyi bejegyzés

Alternarive HIStory Playlist – Alternatív történelem lejátszási lista

Hogy éppen melyik a kedvenc Michael Jackson albumom az változó, de most jó pár hónapja a HIStory az.  Számomra a HIStory és a Blood on the Dance Floor öt eredeti (nem remix) dala tematikusan összetartozik, így készítettem egy olyan playlist-et a Spotify-on a dalaikból, amelyek tematikailag összetartoznak és elbeszélik MJ történetét (his story) abban az időszakban (1993-1995). Csaltam is azért egy kicsit, mert kölcsönvettem egy dalt, a Threatenedet az Invincible-ről is, ugyanis téma tekintetében ez is ide tartozik számomra. A lejátszási lista címe Alternative HIStory – azaz Alternatív történelem. Ha elolvassátok ezt a cikket, akkor az talán jobban rávilágít mire is gondolok.

Ha végigmegyünk egyenként a kiválasztott dalokon, akkor

1. Scream (duett Janet Jacksonnal)

Egyszer valaki rámutatott egy fórumon a HIStory albumról, hogy egy üvöltéssel kezdődik (Scream) és egy mosollyal zárul (Smile). A kettő között pedig egy utazáson veszünk részt, amelynek során Michael végigvezet minket a legsötétebb óráján – az ő saját szempontjából. Dühét az is jól kifejezi, hogy életében ebben a dalban használta először az f-betűs szót. Én is megtartottam playlistemen ezt a keretet: a Screammel indítunk és a Smile-lal zárunk majd.

Elegem van az igazságtalanságból
Elegem van a cselszövésekből
A hazugságok gusztustalanok
Mit jelent mindez?
Te lerúgsz engem
Nekem fel kell kelnem
Bármennyire elcseszettül is hangzik
Az egész rendszer szar

2. They Don’t Care About Us

Ez a dal ugyan nem annyira MJ személyes életére vonatkozik, mint a ciklus többi dalának a többsége, de számomra szerves és kihagyhatatlan része a korszaknak. A TDCAU a legelesettebbek, legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak és a faji és egyéb kisebbségek kiáltása. Olyannyira, hogy különféle tüntetéseken (pl. a feketék jogaiért kiálló Black Lives Matter tüntetéseken az USA-ban) manapság igazi reneszánszát éli.

Mondd, mi lett a jogaimmal?
Láthatatlan vagyok mert figyelmen kívül hagysz?
A kiáltványod szabadságot ígért nekem
Elegem van abból, hogy a szégyen áldozata legyek
Rossz névvel illetsz engem
Nem hiszem el, hogy ebből az országból jöttem
Tudod, igazán utálom ezt mondani
A kormány nem akarja látni
De ha Roosevelt élne
Akkor ő nem hagyná, hogy ez így legyen

3. Stranger in Moscow

Amikor Michaelt 1993-ban megvádolták gyerekmolesztálással turnén volt – kb. három héttel a vádak nyilvánosságra kerülése után, 1993. szeptember 15-én éppen Moszkvában lépett fel. Ott írta meg ezt a dalt (magyarul a címe: Idegen Moszkvában), amely híven lefesti az akkori érzéseit, lelkiállapotát.

Vándoroltam az esőben
Az élet maszkja, az őrület érzése
Gyorsan és hirtelen kegyvesztetté válni
A napsütés ideje a messzeségbe tűnik

[…]

Itt elhagyatva a hírnevemben
Az agy Armageddonja
A KGB szimatolt utánam
Vedd a nevem és csak hagyj engem
Azután egy koldus fiú kiáltotta a nevem
A boldog napok fájdalomba fulladnak
Újra és újra és újra csak jött
És megint, és megint, és megint…
Vedd a nevem és csak hagyj engem

[…]

Milyen érzés (milyen érzés)
Milyen érzés
Milyen érzés
Amikor egyedül vagy
És belül fázol

4. Morphine

Eddig nem volt különbség a HIStory albumhoz képest. Az előző három dallal indít az is. A negyedik dalnál iktattam be az első változtatást. A This Time Around helyett vettem a Morphine-t a Blood on the Dance Floor-ról, mert úgy éreztem a Morphine inkább ide kívánkozik a történet elmesélése szempontjából. Ráadásul tudtommal MJ akkoriban írta ezt a dalt is, mint a Stranger in Moscow-t. A SIM MJ belső magányát, félelmeit, elkeseredettségét egy melankolikus, szomorú ballada formájában fejezi ki. De volt ennek a lelkiállapotnak egy sokkal keményebb oldala is. MJ rászokott a fájdalomcsillapítókra – részben egy korábbi műtét miatt, ám erre aztán a vádak miatti lelki összeomlás is rásegített. Függő lett és a rehabra is be kellett vonulnia 1993 őszén, ami miatt a turné is félbeszakadt. Ez az önéletrajzi háttere a Morphine című dalnak, amelyben saját függőségéről énekel egy kemény, lüktető indusztriális zenei alappal, amelyet csak egy rövid időre szakít meg a drogok hatására bekövetkező lebegés állapota – amint az kifejeződik zeneileg is a dalban – majd ismét visszatér a drog- és gyógyszerfüggőség rideg valósága.

Megpróbálta
Meggyőzni őt
Hogy túl van azon amije volt
Ma már kétszer annyira akarja
Ne sírj
Nem fogok neheztelni rád
Tegnap a bizalmába férkőztél
Ma már kétszer annyit vesz be

Demerol
Demerol
Ó, Istenem, Demerolt szed
Hee-hee-hee
Demerol
Demerol
Ó, egek, a Demerol az istene

6. Money

A Money-val visszatérünk a HIStory album dalaihoz, ám itt már variálom a sorrendet. Ebben a dalban MJ vádlóinak válaszol, akiket a pénz motivált. Mint ahogy a bulvármédiát is, amikor a példányszám növelése érdekében szenzációhajhászásba kezdett az ügy során és számos alkalommal nagyobb összegeket is kifizetett embereknek (pl.  MJ volt alkalmazottainak) csak hogy olyan állításokat tegyenek lapjuk hasábjain MJ-ről, amikkel aztán nyilván annyi lapot lehetett eladni, hogy bőven megtérüljön a befektetés.

Ha megmutatod nekem a készpénzt
Akkor elveszem
Ha azt mondod sírjak
Tettetem
Ha a kezedet nyújtod
Megrázom
Bármit megteszel a pénzért…

[…]

A vágy, a falánkság és a kapzsiság
ugyanazon betegsége fertőzött meg téged is?
Akkor figyeld azokat
Akiknek az arcán a legszélesebb a mosoly
A tétlen fecsegőket… mert ők fognak hátba szúrni

Ha tudod, hogy hazugság
Megesküszöl rá
Ha bűntudatod van
Majd elviseled
Ha kockáztatni kell
Akkor megkockáztatod
Bármit megteszel a pénzért…

Bármit
Bármit
Bármit a pénzért
Hazudnék érted
Meghalnék érted

5. 2 Bad

MJ keményen, dacosan ellenáll vádlóinak – elképzelhető, hogy kifejezetten Evan Chandlerről, a vádló fiú apjáról szól ez a dal, aki az egész vádat kitervelte és aztán rávette fiát, hogy támogassa ebben, azért, hogy pénzt követelhessen MJ-től.

A Pokol Hollywoodba ment
Azt mondja neked jól megy a sorod
Kimászik a koszos lyukából
Olyan mesékkel, amiket valaki mesélt

Mit akarsz tőlem?
Mit akarsz tőlem?
Elegem van az üldözésedből, igen, igen
Csak rám célzol
Undorodom tőled
A véremet szomjazod
De nagy kár, nagy kár

Nézd kit vágtak szájba
Halott és áporodott ez a hely
Visszatértem oda, ahol lenni akarok
Állok, noha te rugdosol

7. Earth Song

Itt egy kicsit szünetet tartunk a fenti témák sorában – azért is, hogy a keményebb, indusztriális ütemek után pihenjen egy kicsit a fülünk. Noha ez a dal sem könnyed, hiszen a környezetszennyezésről, az ember a Földön kifejtett káros tevékenységéről szól.

Hé, mi a helyzet a tegnappal
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a tengerrel
(Mi a helyzet velünk)
Az ég ránk szakad
(Mi a helyzet velünk)
Már levegőt sem tudok venni
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a közönnyel
(Mi a helyzet velünk)
Szükségem van rád
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a természet értékével
(OOh, ooh)
Az a bolygónk méhe
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az állatokkal
(Mi a helyzet velünk)
Királyságokat tettünk porrá
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az elefántokkal
(Mi a helyzet velünk)
Vajon elveszítettük a bizalmukat
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a síró bálnákkal
(Mi a helyzet velünk)
Elpusztítjuk a tengereket
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az erdei ösvényekkel
(Ooh, ooh)
Hiába könyörögtünk, felégették őket
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a Szent Földdel
(Mi a helyzet velünk)
Hitviták tépték szét
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a hétköznapi emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Nem tudjuk felszabadítani?
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a haldokló gyermekekkel
(Mi a helyzet velünk)
Nem halljuk a sírásukat?
(Mi a helyzet velünk)
Hol rontottuk el
(Ooh, ooh)
Valaki mondja el, hogy miért
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a kisbabákkal
(Mi a helyzet velük)
Mi a helyzet a napokkal
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az örömükkel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a síró emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet Ábrahámmal
(Mi a helyzet velünk)
És mi a helyzet a halállal
(Ooh, ooh)
Egyáltalán érdekel ez minket?

8. You Are Not Alone

A HIStory album egyetlen szerelmes és könnyű fajsúlyú dala. Egy sima szerelmes dal, ám beleillik az önéletrajzi sztoriba, hiszen MJ ebben az időszakban vette feleségül Lisa Marie Presley-t, aki a dal videójában is szerepel. Kicsit pihenünk itt a sötét hangulatú dalok után.

Valamelyik éjszaka
Azt hittem hallak sírni
Arra kértél, hogy jöjjek
És tartsalak a karjaimban
Hallom az imáidat
A terheidet viselni fogom
De előbb szükségem van a kezedre
Aztán kezdődhet az örökkévalóság

9. Tabloid Junkie

Ezzel a dallal egy újabb téma kezdődik: Michael és a média kapcsolata, ami szorosan kapcsolódik ebbe a témakörbe, hiszen bizonyított tény, hogy aktív szereplői voltak az MJ elleni vádaknak etikátlan viselkedésükkel. Többek között bizonyított tény, hogy bulvárlapok és bulvár TV műsorok pénzt fizettek embereknek azért, hogy hazudjanak és szaftos sztorikat adjanak el nekik a sztárról. A Tabloid Junkie (kb. Bulvár drogos) címe önmagáért beszél. Éles kritikája a dal a mai média működésének, etikátlan gyakorlatainak, mindenek felett álló szenzációhajhászásának, ami – ha lehet – azóta valószínűleg csak még rosszabb lett azzal, hogy az Internet felgyorsult és versenytársakban gazdag világa még inkább megkívánja a minél szenzációsabb sztorikat és a kattintásvadász cikkeket. Ugyanakkor rámutat a bulváripart etető olvasók felelősségére is az iparág virágzásában.

Ez rágalom
Azt mondod ez nem kard
De a tolladdal embereket kínzol
Még az Urat is megfeszítenéd
És neked nem kell elolvasnod
Nem kell megzabálnod
Ha megveszed, azzal eteted
Miért hülyítjük önmagunkat?

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Noha mindenki szeretne mindent elolvasni róla
Vagy nézni a TV-ben
De nem tény
Azt mondják róla, hogy homoszexuális

[…]

Ez rágalom
Az általad használt szavakkal
Paraziták vagytok fekete-fehérben
Bármit megtesztek a hírekért
És neked nem kell megvenned
És akkor nem fogják dicsőíteni
Ha elolvasod azzal szentesíted
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

[…]

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
De mindenki mindent el akar hinni belőle
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
A nő szőke és biszexuális

[…]

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Annyira átkozottul tisztelhetetlen vagy

10. Is It Scary

A Blood on the Dance Floor dalával egy kicsit továbblépünk. Már nemcsak a médiáról van szó, hanem az emberek általános viselkedéséről mindenkivel szemben, aki egy kicsit kilóg a sorból, aki egy kicsit más. A társadalom gyakran kiveti, gúnyolja, bántja, megalázza, meglincseli (ma már inkább verbálisan, régebben fizikailag is) az ilyen embereket és az emberek mindenféle hamis történeteket, pletykákat gyártanak az ilyen emberekről – amely történetek azonban valójában a saját fantáziáik termékei és nem az adott különcről alkotott valós kép. Vajon megijeszt-e minket ha feltartják előttünk a tükröt, amiben megláthatjuk saját előítéleteinket és azt, hogy valójában mi, ezeknek a sötét gondolatoknak a kiagyalói, vagyunk a gonoszok, nem pedig rosszindulatú pletykáink, vádaskodásaink, verbális lincseléseink célpontja(i)?

Szórakoztatlak?
Vagy csak összezavarlak?
Én vagyok a fenevad
Akit vizualizáltál?
És ha excentrikus furcsaságokat
Akarsz látni
Akkor groteszké válok
A szemeid előtt

Hadd öltsön mind testet

[…]

Pontosan az leszek
Akit látni akarsz
Szóval azért jöttél
Hogy lásd a saját fantáziáidat
Lejátszódni a szemeid előtt?

[…]

De ha azért jöttél, hogy
Az igazságot és a tisztaságot lásd
Itt belül
Egy magányos szív lakik

Kezdődjék hát az előadás

[…]

A szív álarcosbálja
A kísértő lelkek magassága
Csak épp nem az, amit bennem keresel
Fel tudja-e fedni a szív a bizonyítékot?
Ahogy a tükör felfedi az igazságot
Lásd, hogy te vagy a gonosz

[…]

Ijesztő vagyok számodra, baby?
Ijesztő vagyok számodra?
Elegem van a gyalázkodásokból
Tudod, te is megijesztesz engem
Én úgy látom, hogy te vagy a gonosz
Ez vajon megijeszt-e téged, baby?

11. Threatened

A 2001-es Invincible album dala még tovább taglalja a fenti témát. Itt már belemegyünk annak elemzésébe is, hogy miért is viselkedünk így a különcökkel, miért is szeretjük egyből a legrosszabbat feltételezni arról, akit nem értünk, nem ismerünk. “A félelem bármely receptjének fő összetevője az ismeretlen” – mondja a bevezető. Az ismeretlenség réseit pedig szeretjük a saját legrosszabb fantáziáinkkal, legsötétebb gondolatainkkal és feltételezéseinkkel kitölteni. És aztán ott a féltékenység is amit nemcsak a sikeresebbekkel szemben érzünk, de azokkal szemben is, akik mernek eltérni az átlagtól, kilógni a sorból: “akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél… soha nem leszel fele annyi sem, mint én”. Egyszóval fenyegetve érezzük magunkat azoktól, akik eltérnek az átlagostól, a különcöktől. Ez a félelem az irántuk érzett gyűlölet alapja.

Félsz tőlem, mert tudod, hogy egy fenevad vagyok
Nézlek, amikor alszol és amikor az ágyadban fekszel
Én alatta vagyok
Csapdába estél a folyosókon és az arcom ott van a falakon
Én vagyok a padló, amikor elesel és amikor üvöltesz az miattam van
Én vagyok az élő halott, a sötét gondolatok a fejedben
Tudom mit mondtál
Ezért érzed fenyegetve magad tőlem

Figyelned kellene engem, fenyegetve kellene érezned magad
Amikor alszol, amikor mászol, fenyegetve kellene lenned
Akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél, fenyegetve
Soha nem leszel fele annyi sem, mint én, fenyegetve kellene érezned magad általam

[…]

Azt hiszed magad vagy, de az én érintésemet érezted
Nem egy kísértet vagyok a Pokolból, de megbabonázlak
Egy szempillantás alatt eltűnök, majd visszatérek, hogy kísértselek
Mondom neked, hogy amikor egy sírkő alatt fekszel
Én nézlek téged
Ezért kell, hogy fenyegetve érezd magad általam

Figyelned kellene engem, fenyegetve kellene érezned magad
Amikor alszol, amikor mászol, fenyegetve kellene lenned
Akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél, fenyegetve
Soha nem leszel fele annyi sem, mint én, fenyegetve kellene érezned magad általam

12. Childhood

“De ha azért jöttél, hogy az igazságot és a tisztaságot lásd – itt belül egy magányos szív lakik” – írta MJ az Is It Scary-ben. A Childhood erre az igaz, tiszta, magányos szívre világít jobban rá. A nyilvánosság téves szörny-képeiről szóló dalokkal ellentétben (Is It Scary, Threatened) ebben a dalban nincs metafora, csupán egy nyílegyenes, egyértelmű vallomás a fájdalom és a különcség eredetéről. 

Láttad a gyerekkoromat?
Keresem a csodát az ifjúságomban
Mint a fantasztikus történetek, amiket megosztunk
Az álmok, amiket álmodni mernék – nézd, ahogy repülök…

Mielőtt elítélsz, próbálj meg szeretni
A fájdalmas ifjúságomat

Láttad-e a gyerekkoromat…

13. History

Az évtizedeken (sőt még ma is) tartó példátlan rágalom- és lejárató hadjárat ellenére Michael Jackson csillaga ma is fényesen ragyog. A pop- és rockzene történelmének kitörölhetetlen, fontos szereplője, lemezei továbbra is fogynak, a streamelő oldalakon előkelő helyeken szerepel még az aktuális slágerlistás előadókhoz képest is. Öröksége diadalmas maradt a folytonos támadások ellenére is.

A dal persze nemcsak az ő történetéről szól, hanem mindannyiunk közös történelméről, amelyet mindannyian alakítunk a saját kis egyéni történelmeink hozzáadása által.

Minden nap építsd a történelmedet
Minden úton, amit megteszel az örökségedet hagyod meg

14. Little Susie

A dalt MJ sokkal korábban, 1979-ben írta, de csak az 1995-ös HIStory albumra került rá. Közvetlenül tehát nem kapcsolódik az 1993-95-ös időszakhoz és azt környező eseményekhez, amiről az album nagy része szól, mégis tematikailag azért van némi érintkezés. Egy kislányról, a kis Susie-ról szól, akit holtan, vérbe fagyva találnak meg. Az elhagyatottság, az érdektelenség és a szeretet hiánya ölte meg.  A dal kifejezi azt a mély empátiát, amivel MJ – az ellene felhozott pletykákkal szemben – valójában érzett a gyerekek kizsákmányolásával, elhanyagolásával, kihasználásával kapcsolatban. Más dalok is tanúskodnak erről. Például a Do You Know Where Your Children Are, amelyben kifejezetten felemeli a hangját a gyermekek szexuális molesztálása ellen és amit jóval a vádak előtt írt. Később keletkezett ugyan, de szintén hasonló téma a Hollywood Tonight, amelynek főszereplője egy 15 éves lány. A dalban MJ az ellen emeli fel a szavát, ahogy a karrierre vágyó tinédzsereket kihasználja Hollywood – esetenként szexuálisan is.

A kis Susie ugyanakkor lehet részben MJ saját metaforája is. Igaz, ő nem volt elhagyott gyerek – legalábbis fizikailag, de a gyerekkorában érzett érzelmi elhagyatottságra, kihasználtságra gyakran hivatkozott. Akárhogyan is, valószínű, hogy ez az élmény tette lehetővé, hogy ennyire érzékeny és empatikus legyen az elhanyagolt gyerekek sorsa iránt.

Minden Isten kedvéért történt
A dalát énekelte
Hogy valaki érezze a kétségbeesését
Arra volt kárhoztatva hogy tudja a remény halott és el van átkozva
Hogy kiáltson
És senki ne legyen ott

Tudta, hogy senkit nem érdekel

Apa elhagyta, szegény anya meghalt
Egyedül hagyva Susie-t
Nagyapa lelke is elszállt
Senkit nem érdekelt
Hogy szeresse őt
Meddig lehet ezt elviselni
Az imái nem találtak meghallgatásra

Az elhanyagolás ölhet
Mint egy kés a lelkedben
Ó, igen
A kis Susie küzdött azért, hogy éljen
Gyöngéden feküdt ott
Vékonyan
Óvatosan emeld fel
Annyira fiatal és törékeny

15. Smile

Charlie Chaplin (aki nagy példaképe volt MJ-nek) 1936-ban írta meg ennek a dalnak a zenéjét, majd 1954-ben írt hozzá szöveget John Turner és Geoffrey Parsons. Tehát egy klasszikus dal feldolgozásával záródik mind a lejátszási listánk, akárcsak a HIStory album. Ehhez nem akartam hozzányúlni, mert valóban nagyon kifejező ez az “egy üvöltéssel indul és egy mosollyal zárul” keret. Nem teljesen őszinte ez a mosoly, persze, inkább a szomorú bohóc mosolya, hiszen belül a szív még mindig megszakad. Mégis egy kísérlet a megbékélésre, a továbblépésre, a belső béke megtalálására.

Mosolyogj akkor is, ha fáj a szíved
Mosolyogj akkor is, ha megszakad
Akkor is ha felhők úsznak az égen
Majd túljutsz rajta…

Ha mosolyogsz
A félelmeiden és szomorúságodon át
Mosolyogj és talán majd holnap
Úgy fogod találni, hogy még mindig érdemes élni
Ha mosolyogsz…

Ilyenkor kell tovább próbálnod
Mosolyogj, mi értelme a sírásnak
Úgy fogod találni, hogy még mindig érdemes élni
Ha mosolyogsz

Új félakt fotó jelent meg Michael Jacksonról

A héten nyílt meg a neves fotóművész Greg Gorman kiállítása a berlini Fotográfiai Múzeumban Color Works – Pages from the Glossies címmel. A kiállított fotók között felbukkan egy korábban még soha nem látott félakt Michael Jacksonról, amelyet a művész még 1987-ben készített a sztárról. Íme:

Greg Gorman 8
Greg Gorman 9

Greg Gorman 4

A fotós, Greg Gorman a képpel a berlini múzeumban

A fotós, Greg Gorman a képpel a berlini múzeumban

A képpel kapcsolatban néhány rajongó eleinte szkeptikus volt, tudván, hogy sokszor bukkannak fel Michaelről photoshoppok az Interneten, ám Gorman szakmai háttere és hitele nehezen elképzelhetővé teszi, hogy hamisítvánnyal lenne dolgunk.

A Die Welt című német lapnak ezt nyilatkozta Gorman a fotóról:

Barátságokat is kötött ezekkel az emberekkel?

Gorman: Jó barátságban vagyok Pierce Brosnannal és John Hurttel. Nem vagyok az aki dicsekvésből hoz fel neveket, de jóban voltam Michael Jacksonnal is. Néha felhívott és beszélgettünk.

Van egy fotó a kiállításon Michael Jacksonról, amit még soha azelőtt nem láthattunk.

Gorman: Igen. Mindig, amikor Michaelt fotóztam előtte két órát beszélgettünk. A koncepcióról és hogy mit akarunk csinálni. Azon a napon, amikor ez a kép készült megemlítette, hogy mennyire csodálja az akt fotóimat. Ezért úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy olyan képet, ami egy kicsit szabadabb. Gondolom ezért nem volt oly sokáig látható. Ez a kép Michaelről most először kerül kiállításra.

Ez az ön kedvence a kiállításról?

Örülök, hogy itt van, igen. De szeretem a David Bowie-ról és Andy Warholról készült képeimet is – nehéz eldönteni, hogy melyiket szeretem jobban, mivel mindkettő szép emlékeket idéz fel bennem.

Forrás: http://www.welt.de/icon/article149561411/Ich-fotografiere-nur-was-Widerrede-geben-kann.html?subid=skim25504X847487Xbb59c5db48ba568419603abe9f6aca17&affmt=2&affmn=1

Azt is tudjuk, hogy Gorman valóban sokat dolgozott együtt Michaellel abban az időben. Többek között ezek a fotók is az ő nevéhez fűződnek:

Gorman spider Gorman Bad alternative cover Gorman DD

A Bad című rövid film stáblistáján pedig hivatalos fotósként van feltüntetve a neve.

Gorman szinte mindenkit fotózott már a hírességek világában, aki számít, így nehéz elképzelni, hogy miért lenne szüksége hamisításra, vagy hogy miért tenné egy hamisítvánnyal kockára a szakmai renoméját. (Egyébiránt készített ennél sokkal merészebb félaktokat-aktokat is hírességekről. Itt egy pédául Keanu Reeves-ről és egy Rupert Everett brit színészről.)

Más rajongók azt jegyezték meg, hogy furcsa az arc a fotón, ám vegyük figyelembe, hogy a kiállított képről készített fotó szögből készült, ami miatt bizonyos torzulások lehetnek. A kiállításról híradók is beszámoltak Németországban. Itt például 3:20-nál látható egy beszámoló, amiben egy jobb szögből láthatjuk a képet.

mediathek.rbb-online.de/tv/rbb-AKTUELL/rbb-AKTUELL-vom-03-12-2015-um-13-Uhr/rbb-Fernsehen/Video?documentId=32017422&topRessort=tv&bcastId=3907840

És ha még ez sem elég, akkor tegyük hozzá, hogy Michael egykori sminkese Karen Faye is megerősítette a fotó valódiságát a Twitteren:

“Igen, a Greg Gorman fotó valódi. Én csináltam a sminket és a hajat minden fotóhoz, amit Michael és Greg csináltak. Élvezzétek!!!”

https://twitter.com/wingheart/status/673173736783110144

Egy rajongó a Facebookon arról is beszámolt, hogy megkérdezte Michael hagyatékkezelőjét és ők is megerősítették a kép valódiságát. Noha ezt a rajongói állítást nem tudom leellenőrizni, mindenesetre egybevág azzal, amit mindenki más is mond.

Sok rajongónak tetszik az alkotás és értik benne a művészi szándékot, ám vannak olyanok is, akik nehezebben emésztik meg és egyeztetik össze a bennük Michaelről kialakult képpel. Ami már csak azért is furcsa, hiszen láttuk már Michaelt ennél még lengébben is: You Are Not Alone – dereng valami?

yana

Michael akkori feleségével, Lisa Marie Presley-vel a You Are Not Alone című dal videójában

Michaelnek egészen biztosan nem voltak fenntartásai az emberi test művészi meztelen ábrázolásával szemben, hiszen nagy rajongója volt a fotóművészetnek egészen fiatal korától és gyűjteményében neki is voltak olyan művészi fotóalbumok, amik mind női, mind férfi aktokat tartalmaztak. Sok fotóssal pedig személyes barátságot ápolt.

Michael egy művészember volt, nem középkori prűd nagymama. Talán elfeledkeztünk már az In The Closetről, a HIStory turnés aranynadrágról, a Párductáncról a Black or White végén, a Come Togetherről és egyebekről? Ha nem, akkor pedig miért is olyan meglepő vagy egyeseknek sokkoló ez a fotó? Többet ez sem mutat meg, mint amit a You Are Not Alone videójában látunk.

Gorman még egy 2000-ben készült interjúban beszélt arról, hogy mit szeretne kifejezni az aktjaival. Szerintem ez elég találó erre a fotóra is, amit Michaelről készített. Az interjúban arról is beszélt, hogy sajnálatos módon milyen megbélyegzés kíséri általában a férfi aktokat:

“Úgy gondolom a célom az ártatlanság és a sérülékenység ábrázolása volt. Számomra ezek azok a dolgok, amelyek nagyban hozzáadnak egy férfi vagy női akt szexualitásához és érzékiségéhez.”

Gorman azt mondja, hogy szándékosan tartotta távol magát “a túlságosan izmos, túlságosan férfias fickóktól”.

“Sok olyan gyerek jött hozzám, akik szépek voltak, akiknek nagyszerű testük volt, de túl nagy önbizalommal jöttek be. Nem akartam olyan embereket fotózni, akik exhibicionisták.”

Gorman olyan férfiakat keresett, akiknek erős szemük és karcsú testük van, olyan tulajdonságaik, amikről azt mondja, hogy megközelíthetőbbé teszik a modelleket. Sok akt kép teljesen helyettesíthető, mert túl nagy hangsúly van a fizikumon. “Én próbálok inkább az egyénre koncentrálni és arra, hogy bevonjalak a képbe. És aztán a test remélhetőleg már csak egy szép dekoráció ahhoz, amit már felfedeztél.”

Néhányan talán túl ősinek és túl csinosnak találják a fotókat, de Gorman üdvözli a kritikát: “Néhány ember imádni fogja, néhány ember utálni fogja és néhányan azt fogják gondolni, hogy nem releváns. De a kereszttűz mindig jó.”

Gormant dühíti az, ahogyan sokszor tekintenek a férfi aktfotózásra. Az aktokat általánosan elfogadták az antikvitásban és az elmúlt században is sok fotós foglalkozott vele Man Raytől és Edward Westontól kezdve Robert Mapplethorpe-ig és Herb Rittsig.

“Most sokkal divatosabb azt mondani: ‘Ezt nem hiszem el, ez annyira buzis.'” – mondja Gorman. “Elképesztő mennyiségű megbélyegzés van. Az emberek a női aktokra nem úgy néznek, hogy ‘Ó, ezek annyira heteroszexuálisak.'”

Forrás: http://www.sfgate.com/entertainment/article/Impressive-Bodies-Of-Work-Celebrity-2734669.php

 

Rob Hoffman (Robmix) emlékei Michael Jacksonról

Az alábbi beszámolót, illetve sztorikat Robert Hoffman (Robmix) osztotta meg a hangmérnökök, zenei technikusok által látogatott Gearslutz internetes fórumon.  Hoffman a HIStory című albumon dolgozott együtt Michael Jacksonnal technikusként.

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger
Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

“Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy MJ-vel dolgozzam a pályafutásom korai szakaszában. Hihetetlen művész volt. Tehetséges a legvadabb álmainkon is túl. Roppant nagylelkű és szorgalmas. A New York-i Hit Factory-ban asszisztensből váltam szabadúszó hangmérnökké [Bruce] Swedien és MJ felügyelete alatt. Úgy volt, hogy Los Angeles-ben kezdenek, amikor a Northridge-i földrengés bekövetkezett, ezért átköltöztek New Yorkba. Az egyik szoba teljesen Bruce-é volt, a másik az író szoba volt. Én eleinte Bruce szerzőtársának René Moore-nak voltam az asszisztense. Készítettem dolgokat Renével és Bruce bejött és elmondta mit csináltam rosszul, ott ült néhány órát és kiigazított minket. Pár hónap után MJ is megérkezett és a teljes turnéfelszerelés is Brad Buxerrel, Andrew Schepsszel és Eddie Delenával. Tovább asszisztáltam nekik, amíg az egész csapat vissza nem költözött LA-be – ahová úgy döntöttek engem is visznek magukkal. Napközben Bruce-nak asszisztáltam, éjjel segítettem minden másban, amiben tudtam – asszisztáltam, hangmérnöki munkát végeztem, programoztam és egy dalban még gitároztam is. Két szobánk volt a Record One-ban és két szobánk Larrabee-ben, ahol találkoztam Johnnal. New Yorkban egy ponton gyakorlatilag az összes szobát elfoglaltuk a Hit Factory-ban. A csapat nagyszerű volt és nagyon sokat tanultam tőlük. Tanultam a hangmérnöki munkáról Bruce Swedientől, Johntól és Eddie-től és olyan producerekkel dolgoztam együtt, mint MJ, [Jimmy] Jam és [Terry] Lewis, Babyface, David Foster, Teddy Riley és Dallas Austin.

Tulajdonképpen először megkértek, hogy távozzak a projektből, mert túl sok ember volt ott és MJ nem ismert engem. Szerencsére 10 nap múlva visszavettek. A zárópartin MJ nagyon szabadkozott emiatt és kifejezte a háláját. Igazán a legőszintébb ember, akivel csak találkozhatsz.

Néhány emlék össze-vissza:

Egy reggel MJ bejött egy új dallal, amit éjszaka írt. Behívtunk egy gitárost és Michael elénekelte neki minden akkord minden hangjegyét. „Itt az első akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy. Itt a második akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy” stb. stb. Aztán tanúi lehettünk a legszívbőljövőbb, legmélyebb vokális előadásnak, élőben ott a kontroll szobában egy SM57 mikrofonon keresztül.

Elénekelt nekünk egy teljes vonós hangszerelést, minden részt. Steve Porcaro egyszer elmesélte nekem, hogy ő már tanúja volt ennek MJ-től a vonós részleggel a szobában. Minden a fejében volt, a harmónia és minden. Nem csupán kis nyolcütemes loop ötletek, hanem felénekelte a teljes hangszerelést egy mini magnetofonra a szünetekkel és a töltelékekkel (fillekkel).

Egyszer Michael mérges volt a projekt egyik producerére, mert mindenkivel borzasztóan bánt. Ahelyett, hogy jelenetet rendezett volna és kirúgta volna a fickót Michael behívta az irodájába és az egyik biztonsági embere egy süteményt nyomott az arcába. További intézkedésre nem volt szükség…

A Smile felvételei alatt a HIStory albumon Bruce úgy gondolta, hogy nagyszerű lenne, ha Michael élőben énekelne a zenekarral. De persze ezt nem mondtuk el a zenekar tagjainak. Leültettük [MJ-t] egy fülkébe oldalt. A zenekar próbált egy kicsit vokál nélkül, aztán az első felvételen Michael énekelt és ők majdnem leájultak a székről.

A beatboxa páratlan volt, az időzítése pedig nevetségesen jó.

A harmónia iránti érzéke hihetetlen volt. Soha egy rossz hang, még a légzése is tökéletesen időzített volt.

Egyszer egy szünetben azt hiszem az OJ [Simpson] féle káoszt néztük a tévében, közben pedig egy tévéműsor róla is beszélt – azt mondták, hogy Európában van valami kisfiúval. Ott ültem a fickó mellett miközben a hírekben ilyen szarokat találtak ki. Rám nézett és csak annyit mondott: „Ezzel kell együtt élnem.”

Közel 3 évig dolgoztam vele, egyetlen egyszer sem kérdőjeleztem meg az erkölcseit és soha nem hittem el az ellene felhozott vádakat. Pedig akkor még nem is voltam rajongó. Láttam érintkezni a fivérei gyerekeivel, más emberek gyerekeivel és egy ponton a saját barátnőm gyerekeivel. Eltöltöttem egy napot velük együtt Neverlanden. Egy teljesen hihetetlen ember, aki mindig azt kereste, hogy hogyan tehetné minden gyerek életét jobbá. Neverlanden minden hétvégét más-más gyerekcsoportnak dedikáltak: AIDS-es gyerekeknek, rákos gyerekeknek stb. és legtöbbször ő ott sem volt.

Egyszerűen a gyerekkorát élte, amiben soha nem volt része. Sok tekintetben soha nem nőtt fel.

Jimmy Jamnek és Terry Lewisnak asszisztáltam, amikor a Scream háttérvokálját vették fel MJ-vel és Janettel. Csodálatos volt amikor ők ketten együtt énekeltek. Szuper profi, egy rossz hang nélkül. Egyik rész a másik után. Amikor szünetet tartottak, akkor színházi dalokat énekeltek, amiket gyerekkorukban énekeltek. Ismét tökéletes harmónia. MJ nem volt hajlandó énekelni a „stop fucking with me” részt, mert NEM káromkodott.

Én kezeltem a szalagot, amikor a Stranger in Moscow háttérvokálját vették fel. Ijesztően jó volt. Michael ki-be sétált a szótagokon, újrarendezte a hangjegyeket és az időzítést miközben énekelte. Akkoriban nem volt Pro Tools csak két inch-es szalag és az én közreműködésem.

Véletlenül letöröltem egy élő billentyűs részt amit feljátszott egy este. Másnap reggel bejött, újra feljátszotta és soha nem mondott egy szót sem róla.

Ott voltam, amikor Lisa Marie [Presley] vele volt. Olyanok voltak, mint két szerelmes gyerek. Mindig fogták egymás kezét. [Lisa Marie] elég sokat lógott a stúdióban egy ideig. Soha nem kérdőjeleztem meg az egymás iránti szerelmüket.

’94 nyarán felvettünk egy karácsonyi dalt, amihez szükség volt egy gyerekkórusra. Michael ragaszkodott hozzá, hogy az egész stúdiót dekorálják ki karácsonyi fényekkel, karácsonyfával, műhóval és szánnal a felvétel idejére. És mindenkinek vett ajándékot.

A HIStory felvételinek utolsó hétvégéjén odajött hozzám és Eddie Delenához és azt mondta: „Sajnálom, de nem hiszem, hogy bármelyikünk sokat fog aludni ezen a hétvégén. Sok dolgunk van és hétfő reggel Bernie-hez kell mennünk.” Ott maradt a stúdióban egész idő alatt, énekelt és kevert. Eltölthettem vele néhány csendes pillanatot az alatt az idő alatt. Egy éjszaka John Lennonról beszélgettünk miközben ő arra készült, hogy a lemez utolsó vokálját is felvegye – a grandiózus ad-libeket az Earth Song végén. Elmeséltem neki annak a történetét, hogy John Lennon betegen énekelte fel a Twist and Shout-ot és noha sok ember azt hitte a hatás kedvéért üvölt, valójában a hangja mondta fel a szolgálatot. Ez nagyon tetszett neki, bement és kiénekelte a lelkét.

Aznap késő éjjel miközben kevertünk mindenki elhagyta a szobát, hogy MJ feltekerhesse a hangerőt. Ez gyakori dolog volt a keverések alatt, én meg ottmaradtam a szobában füldugóval és a kezeimmel a füleimen arra az esetre, ha szüksége lenne valamire. Ezen az éjszakán le volt kapcsolva minden villany és észrevettük, hogy valami kék fény időnként felvillan a szobában a felvétel visszajátszása alatt. Néhány pillanat múlva láttuk, hogy az egyik hangfal lövellt kék lángokat. MJ-nek ez nagyon tetszett és feltekerte az összes gombot…

MJ szerette a forró vizet éneklés közben. Úgy értem az igazán forrót!!!! Ez arra a pontra jutott, hogy műanyag kanalakat olvasztottam szét, hogy teszteljem.

Bruce és én beszélgettünk arról, ahogy minden nap a stúdióba mentünk New York City-ben és hogy milyen útvonalon mentünk. Michael ránk nézett és azt mondta, hogy szerencsések vagyunk, hogy megtehetjük ezt. Ő nem sétálgathatott az utcán anélkül, hogy ne zaklatnák. Mindnyájunk számára szomorú pillanat volt ez.

A stúdió csapata kapott ingyen jegyeket Janet koncertjére, így együtt mentünk el rá egy este közvetlenül a munkából. Körülbelül a show felénél látunk egy fickót hosszú szakállal, köpenyben, mögöttünk a folyosón táncolni. Úgy értem nagyon táncolni… MJ volt az álruhában. Valami olyasmit kosztümöt képzeljetek el mint amit Chevy Chase viselt a Fletch-ben görkorcsolyázás közben.

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Ő volt az egyik első, akinek megvolt a Sony Playstationje a szobájában… késő éjjel belopóztunk és olyan játékokkal játszottunk, amiket még nem dobtak piacra.

Néhány ember a csapatból nem látta a Jurassic Parkot, amikor az megjelent. MJ szervezett nekünk egy privát vetítést a Sony-nál.

Nagy rajongója volt a Nine Inch Nails Downward Spiral című albumának…

Szerencsés voltam, hogy három éven át betekintésem volt a turné előkészületekhez, videókhoz és archiválási célokra készült többsávos mesterszalagokba. Hogy szétszedhettem ezeket a szalagokat az hatalmas lecke volt számomra a produceri munka és a dalszerzés terén. Lehetőség arra, hogy belelássak zsenik fejébe.

Az összes lemez közül, amiken dolgoztam az MJJ volt az egyetlen cég, amely platina lemezeket adott ki.

Az egyik napon mind csak ültünk a stúdióban és az ő zenéjét hallgattunk inspirációképpen. [MJ] szerette a folyamatot, imádott dolgozni.

 __________________
Rob Hoffman

Forrás: http://www.gearslutz.com/board/4325168-post15.html

Amikor a Rolling Stone-nak nem kellett az Off The Wall

A fenti levelet 1979. november 27-én írta a Rolling Stone zenei magazin szerkesztője és kiadója Michael Jackson menedzsmentjének, amely azt szerette volna elérni, hogy a lap címlapsztoriban foglalkozzon az év egyik legsikeresebb albumával, az Off The Wallal. A Rolling Stone válaszának fordítása:

Kedves Norman!

Michael Jackson valójában már volt a ROLLING STONE címlapján, azzal ellentétben, amit ön a nekem írt levelében állít. [Persze, gyerekkorában – a ford.]
Nagyon szeretnénk egy vezércikket írni Michael Jacksonról, de nem érezzük címlapsztorinak.

Igaz, hogy Michael Jackson népszerűsége a Thrillerrel emelkedett soha nem látott magasságokba, de ne gondoljuk, hogy az Off The Wall idején jelentéktelen lett volna. A Billboard magazin 1980. december 24-ei keltezésű cikke, amely az év legsikeresebb előadóival foglalkozik, megmutatja, hogy 1980-ban ő volt az év egyik legsikeresebb művésze:

a

A Billboard magazin szerint a lemezeladások alapján 1980-ban Michael Jackson volt az év egyik legnépszerűbb művésze

Ez ugyan 1980, de az Off The Wall 1979 augusztusában jelent meg, így sikerei mindkét évet érintették, ma pedig már klasszikusnak számít, amely több generáción át inspirált zenészeket. Azt, hogy ezzel szemben kik voltak a Rolling Stone címlapján 1979-ben, itt végig lehet pörgetni: http://www.rollingstone.com/music/pictures/1979-rolling-stone-covers-20040511

Persze nem ez a történelem első és egyetlen nagy kritikusi tévedése és figyelembe véve Rolling Stone általános beállítottságát (általában a fehérek által preferált zenei irányzatok és előadók túlsúlya – igen erőteljes elfogultsággal a ’60-as évek iránt) talán nem is meglepő tőlük, hogy nem vágták Michael Jacksont és az Off The Wallt, de az azért így is feltűnő, hogy ennyire figyelmen kívül hagyták az év egyik legsikeresebb albumát és művészét. Az a Rolling Stone, amelyik egyébként hanyatt-homlok címlapra tette amikor például 1984-ben John Lennon fia, Julian Lennon, vagy 2003-ban Elvis Presley lánya, Lisa Marie Presley megjelentette debütáló albumát. Csak félve hozom fel a rasszizmus szót, de azért ilyenkor nehéz másra gondolni, különösen ha figyelembe vesszük az akkori könnyűzenei klímát, amit ez a 2012-es Billboard cikk kiválóan bemutat.

Az ilyen és ehhez hasonló igazságtalan mellőzések miatt fogadta meg Michael az Off The Wall után, hogy legközelebb valami olyat csinál, amit senki nem tud figyelmen kívül hagyni. És megszületett a Thriller