Valamennyi bejegyzés

RIP Prince 1958-2016

Mély döbbenettel értesültem tegnap Prince haláláról, aki amolyan második kedvencem Michael Jackson után. A két sztár ugyan sosem dolgozott együtt, de az 1980-as években amolyan riválisoknak tartották őket, ami szerintem leginkább a média találmánya volt, bár néha azért rájátszottak mindketten egy kicsit. Ez azonban sosem fordult elvetemült szócsatákba és igazi ellenségeskedésbe, valójában kölcsönös tisztelet jellemezte a két sztár kapcsolatát. Amikor Michael 2009-ban meghalt Prince azt mondta: “Mindig szomorú elveszíteni valakit, akit szerettél.” Korábban egy interjúban zseninek nevezte Michaelt. Maga Prince is zseni volt.

A párhuzam vonásoknak talán az adott alapot, hogy mindketten 1958 nyarán látták meg a napvilágot (érdekes, hogy az 1980-as évek harmadik nagy megasztárja, Madonna is – ők hárman egymáshoz képest három hónapon belül születtek), mindketten feketék voltak, akik az 1970-es évek végén 1980-as évek elején váltak igazi nagy nemzetközi megasztárokká és részben hasonló művészekre hivatkoztak mint példaképekre (pl. James Brown, Sly and The Family Stone). Persze voltak különbségek is. Michael már gyerekkorában sztár volt a Jackson 5-al, Prince csak felnőtt előadóként vált azzá. Michael a tánc és a rövid filmek mestere volt, Prince számos hangszeré. Michael amolyan autodidakta volt, Prince-nek az édesapja is profi zenész volt. A zenéjük, művészetük, imázsuk is más volt. Ennek ellenére a nevük talán örökre össze fog fonódni bizonyos értelemben. Jól mutatja ezt például az is, hogy tegnap amikor elkezdett terjedni Prince halálhíre a Twitteren nemcsak Prince neve, hanem MJ-é is “trendelt”.

Még 2013 augusztusában közöltem egy cikket ezen a blogon Michael és Prince közös történetéről, amit most érdemes feleleveníteni: https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2013/08/02/michael-jackson-vs-prince-szobeli-tortenelem/

Nekünk, akik emlékszünk az 1980-as évekre Michael és Whitney Houston halála után most egy újabb darab távozott a gyerekkorunkból, ifjúságunkból. Nyugodj békében, Prince Rogers Nelson!

prince-purple-rain-ws-710

Reklámok

In The Closet

InTheClosetAz In The Closet a harmadik kislemez, amelyet kiadtak Michael Jackson 1991-es Dangerous című albumáról. Maga a kislemez 1992. április 9-én jelent meg. Az Egyesült Államok fő kislemez slágerlistáján a hatodik helyig jutott, az R&B slágerlistán első volt. Az Egyesült Királyságban nyolcadik és a legtöbb fontosabb slágerlistán is Top 10-es sláger volt.

A dalt Michael írta Teddy Riley-val. A dal alapjai és az ötlet Michaeltől származott, amint azt Riley 2009-ben elmondta a Musicradar.com-nak: “Az In The Closettel Michael állt elő és pontosan olyan lett, amilyennek ő akarta, hogy legyen. Egy másik szobában énekelte fel a vokálját egy diktafonra. Gyakran felénekelte a vokált egy diktafonra, elhozta a stúdióba és aztán meglátjuk mi lesz belőle. Ez Michael egyik leginkább (szexuálisan) szókimondó anyaga, ami a szöveget illeti [nevet]! De akkoriban ez nem lepett meg. Nem, egyáltalán nem.” [1]

Chris Cadman és Craig Halstead Michael Jackson – For The Record című könyve így idézi Riley-t: “Michael készített nekem egy bemutató felvételt és tulajdonképpen ő állt elő azzal a struktúrával, ahogyan a dalnak fel kell épülnie. Kidolgozta ezeket a vonós részeket a szintetizátoron, aztán előállt ezekkel a hangokkal a szájával, amelyek elég ütőshangszer-szerűek voltak – kicsit mint egy dob gép, mégis más. És az egész működött.” [2]

A dal címe szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy “a szekrényben”, de jelentését tekintve inkább úgy lehetne fordítani, hogy “titokban” és az angolban ezt a kifejezést általában arra használják, ha valaki elrejti a szexualitását – rendszerint a homoszexualitását. A dal azonban ezen a képzettársításon csavar egyet, hiszen a szövegből és a személyes névmásokból, később pedig a videóból egyértelmű, hogy itt egy heteroszexuális kapcsolatról van szó. “Csak Jackson használná ezt a címet egy heteroszexuális szerelmes dalhoz…” – vélekedett a New York Times kritikusa, Jon Pareles.

“Valamit el kell neked mondanom, ha megígéred, hogy meg fogod érteni. Nem tudom megtartóztatni magam a jelenlétedben. Annyira alázatos vagyok. Érints meg! Ne rejtsd el a szerelmünket – nő a férfihez.” – mondja a dal bevezetőjében egy titokzatos női hang, akit az album füzetkéjében csak Mystery Girl-ként, titokzatos lányként jelölnek, de később kiderült, hogy nem másról van szó, mint Stéphanie monacói hercegnőről. Később a dalban pedig ugyanez a női hang mondja: “Az életben meg kell értened egy dolgot: a vágy igazságát, a nőét a férfi iránt. Tehát nyisd ki az ajtót és meglátod, hogy nincsenek titkok. Mozdulj, szabadíts meg!”

ITC _ MJ Naomi 3Michael azonban ragaszkodik hozzá, hogy a kapcsolat maradjon titokban: “Csak ígérd meg nekem, hogy akármit mondunk vagy akármit teszünk egymással, most megesküszünk, hogy titokban fogjuk tartani (“keep it in the closet”).” – mondja a dal egy későbbi szakaszában. Hogy miért kell titokban tartani egy heteroszexuális kapcsolatot az gondolkodóba ejtette mind a rajongókat, mind a kritikusokat és jó néhány elmélet is született, de persze az igazi választ csak Michael tudná megmondani. A dal egyúttal Michael legszexuálisabb dala is: félreérthetetlenül szexuális nyögések színesítik az előadását és a szöveg, valamint a videó sem hagy bennünk sok kétséget arról, hogy miről is van szó.

Ahogy arra többen is rámutatnak – köztük Susan Fast Michael  Jackson’s Dangerous (33 1/3) című könyvében – az In The Closetre jellemző a közel-keleties hangzás: “Az a helyzet, hogy ezek a zenei karakterisztikák hagyományosan “egzotikusnak” hatnak a nyugati fülek számára. Jackson melódiája egy pentaton (ötfokú) skálából áll – ezt gyakran alkalmazzák a blues-ban, de itt “keletinek” hat amiatt, ahogyan az a fél-lépéses riff kontextusában hallatszik. A háttérvokál párhuzamos mozgása, amelyet egy negyed hangköz választ el, nem jellemző a modern nyugati zenére. És a dob zengő hangja a hangsúlyos ütemrészben sokkal inkább a közel-keleti zenével rokon, mint az R&B groove-okkal.” [3]

A dal készítésének korai szakaszában szó volt arról, hogy egy duett lesz Madonnával. Egy 1992-es interjúban Madonna elmondta Jonathan Ross újságírónak, hogy írt a dalhoz szöveg-ötletet, amit be is mutatott Michaelnek, de Michael túl provokatívnak találta, így nem került sor az együttműködésre. A szóbeszéd szerint a videó koncepciójával kapcsolatban is eltértek a két sztár elképzelései. Madonna azt szerette volna, ha felcserélik benne a nemi szerepeket – Madonna lett volna a férfi, Michael a nő -, de Michael ezt is elvetette.

A videóban végül a szupermodell Naomi Campbell volt Michael partnere. Stéphanie hercegnő szövegét ismét felvették a rövid filmhez Naomi Campbell előadásában – tehát a videóban Campbell hangja hallható a női szerepben, míg az albumon és a kislemezen Stéphanie hercegnőé. A filmet a sztárfotós Herb Ritts rendezte. A forgatásra 1992 márciusában került sor a kaliforniai Salton-tó körüli száraz, sivatagos területen. 1992. április 23-án mutatták be a zenei televíziók.

A film ugyanolyan erősen szexuális töltésű, mint maga a dal: Naomi és Michael erotikus táncot lejtenek egymással, teli meglehetősen egyértelmű utalásokkal szexuális aktusokra. Voltak jelenetek, amelyek bele sem kerültek a filmbe, a Dél-Afrikai Köztársaságban azonban így is betiltották túlzott szexualitása miatt.

Jelenetek a forgatásról – nem minden került bele a végső filmbe:

ITC _ outtake 1  ITC _ outtake 4

ITC _ outtake 3

ITC _ outtake 2

A kislemez verzión az eredeti dal mellett annak különféle remixei is megtalálhatók. A dal hivatalosan megjelent változatai és remixei a következők:

Album Version
The Newark Mix
Club Edit
The PromiseClub Mix
The Reprise
Freestyle Mix
The Vow
KI’s 12″
Touch Me Dub
Mix of Life
Underground Dub
The Mission
7″ Edit
The Mission Radio Edit

A KI’s 12″ és a The Newark Mix remix verziókban szerepelnek olyan vokál részek, amelyek nincsenek benne az album verzióban.

Turnén Michael nem játszotta a dalt, eltekintve egy rövid részlettől a HIStory turné egy dal-egyvelegében.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2014/01/20/3-in-the-closet/

Making of In The Closet (ez a videó csak a YouTube-on nézhető meg)

Írta és komponálta: Michael Jackson, Teddy Riley
Producer: Teddy Riley, Michael Jackson
Hangszerelte: Teddy Riley (ritmus és szintetizátor hangszerelés), Michael Jackson (vokális hangszerelés)
A felvétel ideje: 1991
A felvétel helyszíne: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Dangerous

Stílus: pop, new jack swing, R&B

Videó

Rendezte: Herb Ritts

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 6.
Egyesült Királyság: 8.
Spanyolország: 2.
Olaszország: 2.
Ausztrália: 5.
Új-Zéland: 5.
Franciaország: 9.
Hollandia: 9.

Forrás:

[1] Future Music – Michael Jackson: recording Dangerous with Teddy Riley (Musicradar.com, 2009. július 3.)
http://www.musicradar.com/news/guitars/michael-jackson-recording-dangerous-with-teddy-riley-211776

[2] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[3] Susan Fast – Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3) (Bloomsbury, 2014. szeptember 25.)

Wanna Be Startin’ Somethin’

AWannaBeStartinSomethin Wanna Be Startin’ Somethin’ Michael Jackson 1982-es Thriller című albumának első dala és az arról kiadott negyedik kislemez. Kislemezként 1983. május 8-án jelent meg.

A dalt Michael írta és komponálta – eredetileg az Off the Wall albumra 1978-ban, 20 éves korában. Arra az albumra azonban nem került rá, mert Michael akkoriban elégedetlen volt vele: “Ez egy olyan dal, amelyet akkor írtam, amikor az Off The Wallt csináltuk, de soha nem adtam oda Quincy-nek [Jones – az album producere – a ford.] ahhoz az albumhoz.” [1] Végül a következő albumra, a  Thrillerre  felkerült.

A dalt összetett ritmusok, jellegzetes fúvósok és egy excentrikus, jellegzetesen jacksoni pop-funk hangzás jellemzi.

“Nem kell sokat várni, hogy a hallgató szinte mindent megkapjon, ami a Thrillert olyan magával ragadóvá és lenyűgözővé teszi. Egy összetett, fergeteges, szégyentelenül excentrikus kidolgozás, a „Wanna Be Startin’ Somethin’” megfelelő kezdés a világ legkeresettebb albumához. Mint Jackson maga, a dal egyszerű jellemzést kínál: egy időtlen tánczene, egy lelki vallomás és egy rendíthetetlen társadalom kritika váltakozása, „a kifinomult fekete-büszkeség himnusza”, és egy extatikus szellemi áttörés.” [2] – írja Joseph Vogel Man in the Music című könyvében. (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

Ugyanez a könyv idézi a Newsweek kritikáját: „Ez egy szeleburdi és elbűvölő hangzás”, írja a Newsweek 1983-ban. ‘Kezek tapsolnak, kürtök harsognak. Kitör az ütősök karneválja. Elektromos gitárok fecsegnek, mint az afrikai felelgető dobok alakulata. A hang elakad, aztán egy kórus kántál. Így megy a „Wanna Be Startin’ Somethin’” első néhány másodperce, a zenei őrület hat perce.’ Mégis a dal elrendezése minden, csak nem véletlenszerű hangzás. Ez egy szakértelemmel rétegzett ritmikus szimfónia, amely lényegében összeköti az afrikai és a nyugati zenei stílust egymással.” [2] (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

Egy másik kritikus, Mark Anthony Neal szerint: „Ezek azok a… pillanatok, amelyeket Jackson zenéjének legfelületesebb hallgatói továbbra is el fognak mulasztani”, folytatja Neal. Azok számára, akik Jackson ráhárult arcvonásaiból valaha is a faji öngyűlölet valamiféle bizonyítékát olvasták ki, a „Wanna Be Startin’ Somethin’” Jackson kimondatlan visszavágása, ahogy megidézte az Orishas-t (afrikai istenségek – a ford.) az amerikai popzenében addig soha nem tapasztalt módon”. [2] (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

A dal szövegéről így ír Joseph Vogel: “A hangok változatos skálájához illeszkedik a sajátos dalszöveg, melyet Jackson úgy csavar és torzít, mint egy vokális akrobata. A szuggesztív töredékekben a modern élet őrületéről és hisztériájáról énekel: a figyelmen kívül hagyott betegségekről, az idegösszeroppanásról, a nem tervezett terhességekről, amelyek alultáplált csecsemőket eredményeznek, a borotvaéles nyelvekről, és arról hogy felfalnak, mint egy gyorskaját, vagy egy zöldséget. Mondanom sem kell, a szám távol áll egy tipikus popdal agyonhasznált kliséitől.” [2]  (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

A dalt állítólag részben Michael nővérének, LaToya Jacksonnak és sógornőinek a rossz kapcsolata ihlette. A sógornők rendszeresen azzal vádolták LaToyát, hogy pletykákat terjeszt róluk és egy alkalommal neki is támadtak emiatt. Az incidens után Michael vigaszképp írta meg a dalt LaToyának. Legalábbis maga LaToya ezt állítja.

Az első szakasz pletykálkodói után aztán rátér társadalmi kérdésekre is, majd pedig az utolsó versszakban motiválóan szól a közönségéhez – és talán saját magához is.

A dal végén hallható kántálás, “Mama-say mama-sah ma-ma-coo-sah”, a kameruni szaxofonos, Manu Dibango 1972-es Soul Makossa című dalát hangmintázza. A Makossa egyébként egy kameruni zenei stílus és tánc.

A Soul Makossa című dal:

A dal rendhagyó módon rögtön a kórussal kezdődik. A teljes szöveg angolul:

[Chorus]
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)[1st Verse]
I Took My Baby To The Doctor
With A Fever, But Nothing He Found
By The Time This Hit The Street
They Said She Had A Breakdown
Someone’s Always Tryin’ To Start My Baby Cryin’
Talkin’, Squealin’, Lyin’
Sayin’ You Just Wanna Be Startin’ Somethin’[Chorus]
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)[2nd Verse]
You Love To Pretend That You’re Good
When You’re Always Up To No Good
You Really Can’t Make Him Hate Her
So Your Tongue Became A Razor
Someone’s Always Tryin’ To Keep My Baby Cryin’
Treacherous, Cunnin’, Declinin’
You Got My Baby Cryin’

[Chorus]
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
You’re A Vegetable, You’re A Vegetable
Still They Hate You, You’re A Vegetable
You’re Just A Buffet, You’re A Vegetable
They Eat Off Of You, You’re A Vegetable

[3rd Verse]
Billie Jean Is Always Talkin’
When Nobody Else Is Talkin’
Tellin’ Lies And Rubbin’ Shoulders
So They Called Her Mouth A Motor
Someone’s Always Tryin’ To Start My Baby Cryin’
Talkin’, Squealin’, Spyin’
Sayin’ You Just Wanna Be Startin’ Somethin’

[Chorus]
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
You’re A Vegetable, You’re A Vegetable
Still They Hate You, You’re A Vegetable
You’re Just A Buffet, You’re A Vegetable
They Eat Off Of You, You’re A Vegetable

[Ad-Lib]
If You Cant Feed Your Baby (Yeah, Yeah)
Then Don’t Have A Baby (Yeah, Yeah)
And Don’t Think Maybe (Yeah, Yeah)
If You Can’t Feed Your Baby (Yeah, Yeah)
You’ll Be Always Tryin’
To Stop That Child From Cryin’
Hustlin’, Stealin’, Lyin’
Now Baby’s Slowly Dyin’

[Chorus]
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)

[Ad-Lib]
Lift Your Head Up High
And Scream Out To The World
I Know I Am Someone
And Let The Truth Unfurl
No One Can Hurt You Now
Because You Know What’s True
Yes, I Believe In Me
So You Believe In You
Help Me Sing It, Ma Ma Se,
Ma Ma Sa, Ma Ma Coo Sa
Ma Ma Se, Ma Ma Sa,
Ma Ma Coo Sa
[Repeat/Fade-Out]

Magyarul:

Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)

Elvittem a bébimet az orvoshoz
Lázzal, de nem találtak semmit
Mire a hír az utcára került
Addigra már azt mondták idegösszeroppanása volt
Valaki mindig megpróbálja megríkatni a bébimet
Beszélnek, rikoltoznak, hazudoznak
Azt mondják csak el akarnak kezdeni valamit

Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)

Szereted tettetni, hogy jó vagy
Amikor mindig valami rosszban sántikálsz
Tényleg nem tudod elérni, hogy ő megutálja őt
Így a nyelved borotvává vált
Valaki mindig megpróbálja megríkatni a bébimet
Álnokok, ravaszok, visszaesnek
Megríkattad a bébimet

Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Zöldség vagy, zöldség vagy
Még mindig utálnak téged, zöldség vagy
Csak egy tálalóasztal vagy, zöldség vagy
Rólad esznek, zöldség vagy

Billie Jean mindig dumál
Amikor senki más nem beszél
Hazudozik és ismerkedik
A száját motornak nevezték el
Valaki mindig megpróbálja megríkatni a bébimet
Dumálnak, rikoltoznak, kémkednek
Azt mondják csak el akarnak kezdeni valamit

Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Zöldség vagy, zöldség vagy
Még mindig utálnak téged, zöldség vagy
Csak egy tálalóasztal vagy, zöldség vagy
Rólad esznek, zöldség vagy

Ha nem tudod etetni a kisbabádat (igen, igen)
Akkor ne legyen kisbabád (igen, igen)
És ne gondold, hogy talán (igen, igen)
Ha nem tudod etetni a kisbabádat (igen, igen)
Mindig csak próbálni fogod megszüntetni annak a gyereknek a sírását
Szélhámoskodsz, lopsz, hazudsz
És most az a kisbaba lassan haldoklik

Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)

Emeld a fejed magasra
És kiabáld ki a világnak
Tudom, hogy valaki vagyok
És hagyd hogy az igazság kibontakozzon
Már senki sem tud bántani téged
Mert tudod, hogy mi az igazság
Igen, én hiszek magamban
Úgyhogy te is higgy magadban
Segíts az énekben, Ma Ma Se,
Ma Ma Sa, Ma Ma Coo Sa
Ma Ma Se, Ma Ma Sa,
Ma Ma Coo Sa

A dalhoz videó nem készült, de az amerikai Billboard slágerlistán így is az 5. helyig jutott, az Egyesült Királyság slágerlistáján pedig a 8. helyig.  Számos további országban Top 10-es sláger volt, egyes helyeken (pl. Kanada, Hollandia) Nr. 1.

A dalt 1984-ben jelölték Grammy-díjra a legjobb R&B dal kategóriában, de veszített a Thriller album egy másik dalával, a szintén Michael Jackson által szerzett Billie Jeannel szemben.

A dal hivatalos verziói és hivatalos remixei:

Album verzió
Kislemez verzió
Instrumentális kislemez verzió
12″ Extended Mix
Brothers In Rhythm Mix
Tommy D’s Main Mix
1982 Dance Mix

Az eredeti kislemez B oldalán a Rock with You című dal egy élőben előadott változata kapott helyet.

Michael a dalt az 1984-es Victory turnétól kezdve az összes turnéján előadta. A Victory turnén és az 1987-es Bad turnén ez a dal volt a koncertek nyitó dala. A Dangerous turnén második dalként adta elő a Jam után és a HIStory turnén is második dal volt a HIStory Medley-t követően.

Számos művész feldolgozta vagy hangmintázta a Wanna Be Starin’ Somethin’-et. A teljesség igénye nélkül: a Jamiroquai a 2001-es Love Foolosophy című dala Greedo Mixében, Rihanna 2007-es Don’t Stop The Music című dalában. Whitney Houston elődta 1986-es Greatest Love turnéján, Madonna a Sticky & Sweet turnéja második felében 2009-ben Michael Jackson halála után mintegy tribute-ként.

A dal demóját kiadták a 2009-es This Is It című válogatás albumon Michael halála után.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/22/1-wanna-be-startin-somethin/

A dal demója – helyenként még inkább halandzsával, mint szöveggel:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson (vokális hangszerelés), Michael Jackson és Quincy Jones (ritmus hangszerelés), Jerry Hey és Michael Jackson (fúvós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: R&B, pop, funk

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 5.
Egyesült Királyság: 8.
Kanada: 1.
Hollandia: 1.

Forrás:

[1] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Michael Jackson: Az álom táncosa (5. rész)

Folytatás innen.

A dühös táncos

The Dancer of Dream 6Most beszéljünk Michael mozdulatainak állítólagosan szexuális mivoltáról – korábban ígértem, hogy érinteni fogom ezt a témát. Tudják, a  szexualitásban, az agresszióban és a szenvedélyben sok közös van. Ezt sok olyan néptáncról is el lehet mondani, amely érzelmeket és szenvedélyt tartalmaz. Az emberi tánc bármilyen manifesztációját, amikor a táncos szabadnak és érzelmekkel telinek érzi magát, fel lehet fogni a szexualitás egy manifesztációjának, mert a határvonal az érzelmek és az elemi ösztönök között meglehetősen vékony. Azonban ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs határvonal.

Fred Astaire egyszer azt mondta Michaelnek: “Dühös táncos vagy” és ez a kijelentés helytálló. Ez nem gonosz dühöt jelent, hanem szenvedélyt – az előadás szenvedélyét – valami vadat és ördögien vonzót.  A táncos hangulata erősen befolyásolja, hogy mit csinál a test. Tudnod kell hogyan öntsd az érzelmeidet és az energiádat mozgásba. Csak akkor lesz a tánc tánc. Anélkül csak torna. És ha az érzelmek csak arcmimikán keresztül jelennek meg, de nem igazán érzik át őket, akkor groteszknek fognak tűnni.

Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a művészetben a spiritualitás az elsődleges és a technika másodlagos. A sport más – a sportban a technika az elsődleges, de a tánc nem sport. Michael Jacksonban minden megvolt művészi tehetség szempontjából. Sok mozdulata nem azért tűnt annyira briliánsnak, elegánsnak és tehetségesnek mert technikailag képzett volt (noha minden bizonnyal képes volt rá), hanem mert átélt minden pillanatot. A teljes lénye részt vett – beleértve a tudatalattiját is – a mozgás és a zene egységének ebben a tökéletes megteremtésében. Sajnos ezt nem lehet megtanulni. Ez természetes tehetség.

Egyébként nem Michael volt a világ legképzettebb technikájával rendelkező táncosa. Soha nem mutatott be a levegőben spárgákat, soha nem tett meg ötven lépést másodpercenként és sosem csinált meg 32 fouetté-t (egy lábon való forgás) egy huzamban, noha néha csinált csodálatos dolgokat az emberi testtel. Kétségtelen, hogy sok kortárs táncos van, különösen fiatalok, akik olyan dolgokat tudnak, amiket Michael sosem tudna. De még így is, őt hívjuk nagynak, míg azok a táncosok csupán egyszerű statiszták a számunkra. Miért van ez így?

Még egyszer mondom: ennek oka a művészi tehetség, az energia, a sámáni varázslat és a karizma. A színpadi nagyság nem azzal kezdődik, amikor a táncos meg tud csinálni egy halálugrást három méterrel a színpad felett repülve. Az cirkuszi akrobatika. A technika a táncművészetben csak eszköz. A tehetség ebben a művészeti formában nem a technikából származik, hanem annak képességéből, hogy beszélni és festeni tudsz a testeddel, nüanszokat kifejezni és megtalálod a testi mozgásod egyéni stílusát. Egy művész teljes nagyságot a táncban akkor ér el, ha egy apró gesztust egy kis látványossággá, egy megszentelt cselekedetté tud változtatni. Michael Jackson tudta, hogy ezt hogy kell. Ezért volt zseni.

Emlékszem mennyire bosszantott, amikor hallottam embereket arról beszélni, hogy a hírneve eltúlzott. Például azzal jöttek, hogy a moonwalkot nem is maga Michael találta ki, hanem Marcel Marceau. Nos, ha belemegyünk a történelembe, akkor látni fogjuk, hogy ez a mozdulat már jóval Marceau előtt is létezett. Lévén magam is táncos vagyok, azt is elmondhatom, hogy a moonwalk csupán egy fétis egy egyéni tánc stílusban – a Michael Jackson-táncban.

Van egy érdekes trükk a koreográfiában, amit sokan alkalmaznak, s ez abból áll, hogy találnak egy eredeti emlékezetes mozdulatot és bemutatják egy előadás csúcspontján. Ennek a mozdulatnak egyedinek kell lennie vagy viccesnek, de nem kell, hogy technikailag bonyolult legyen. Találni egy ilyen mozdulatot önmagában is érdem – mert nem könnyű.

A moonwalkkal ez a helyzet: ez egy meglehetősen egyszerű mozgássor, amelyet bárki meg tud tanulni, aki többé-kevésbé képes uralni a testét. Nem a fejlettebb változatokra gondolok, mint az oldalirányú, vagy a cirkuláris moonwalk – azok nehezebbek. De a klasszikus moonwalkot (azaz a hátrafelé sétálás) bármelyik amatőr előadhatja. Igen, szokatlan, és meg kell értened a mozdulat elvét, hogy meg tudd ismételni. De mindössze ennyi.

Michael tánca annyi sokkal komolyabb mozgást és technikát felvonultat, hogy azokhoz képest a moonwalk csak egy csekélység. Nézd meg hogyan uralja a testét, a koordinációját, a ritmusérzékét! És a forgásait! Egyszerűen hihetetlenek! Erre csak egy nagyon tehetséges profi képes.

Mégis a moonwalk az a mozdulat, amit az emberek “szenzációsnak” neveznek. Ez egy tisztán társadalmi hatás – amit a művészi szellemesség és egy tehetséges koreográfiai választás indított el. Az, hogy egy ilyen furcsa elemet adott elő a történelmi Motown évfordulós műsorban, hogy emlékezetessé tette és annyi energiát öntött bele – ez kifizetődött.

Amikor az újságírók Michael táncáról beszélnek, akkor általában a moonwalkot idézik, mint különleges teljesítményét a tánc technikában. Lehet, hogy a moonwalk történelmi esemény volt, azonban nem ez a fő hozzájárulása a táncművészethez. A hozzájárulása ezen messze túlmutat. Nem csupán a tánc sajátságos elemei, hanem mindenekelőtt a prominens stílusa, gazdag és kifejező testbeszéde és a tánc iránti egyéni megközelítésmódja.

Megszámlálhatatlan tánclépés és technika van a világon és az újak végtelen sokasága fog megjelenni. A határ a csillagos ég. Mégis a történelem azokra a táncosokra emlékszik, akik valami olyan különlegeset tudtak alkotni a színpadon, amitől az emberek elvesztették az eszüket, szerettek, sírtak, örültek, együtt éreztek a táncossal.  Ez a szórakoztatóművész munkájának legfontosabb eleme. Ha szikrát tudsz csiholni és tüzet gyújtani a saját szívedben és a nézők szívében, akkor mester vagy. A lépések és technikák egyszerűen eszközként szolgálnak ezen hatás elérésében. A fontos azoknak a harmonikus kombinálása egyetlen organizmusban, ugyanúgy, ahogy a zene is hét hangjegyből áll különféle oktávokon. Néhány zene meghat és csodálatba ejt, míg más zene egyszerűen nem. Ugyanez igaz a táncra is.

The Dancer of Dream 7Térjünk vissza ismét Michael táncának a gyökereihez. Amikor az emberek a táncáról beszélnek gyakran megemlékeznek a legendás Fred Astaire-ről és az ő tánc darabjairól. Itt sok mindent láthatunk, amit Michael “megörökölt” – azt a gengszter stílust a cipőkkel és a kalappal, a kosztümöket, a szín- és világítás-effekteket és a step-tánc elemek közvetlen alkalmazását.  De az a csodálatos, hogy csupán külső stilisztikai eszközöket kölcsönzött (mint például motívumokat a pop klasszikusoktól) és mindezt az ő spontán afrikai szenvedélyével ötvözte – és nem úgy, ahogyan a fekete táncosok adták elő a step táncot, hanem Afrika és a Karibi-medence néptáncainak improvizált és szenvedélyes természetében.  Itt változik át a mulatság, színpadi csillogás és elegancia hirtelen spontán sámán tánccá a dobok hangjára. Vegyük észre, hogy Michael mennyire könnyednek és szervesen odatartozónak tűnik a brazil dobosok tömegében a They Don’t Care About Us rövid filmjében.  Közös a természetük.

Valójában Michael csak messziről tűnik egy színpadi piperkőcnek az újszerű bőrcipőjében. Az csak egy színházi show, hogy létrehozzon egy bizonyos hatást. Nem gengszter kamásli van rajta, hanem fekete mokaszin cipő és fehér zokni; a fekete felső alatt egy pólót rejt, amit aztán bármelyik pillanatban kettészakít fentről lefelé; és az elegáns fedora kusza hajat fed, aminek semmi köze sincs a múlt olajozott hajú, jólfésült táncosaihoz. A kinézetre csak ahhoz van szüksége, hogy megjelenjen a reflektorfényben. A reflektorfény egy színházi eszköz, amely olyan régi, mint a világ. Mind használjuk és nem Michael volt az első, aki megalkotta. A klasszikusoktól kölcsönözte.  Az erősen kontrasztos megvilágítás fénye és árnyéka, ezt hangsúlyozni egy fehér kesztyűvel vagy fehér ragtapasszal az ujjain – és már meg is van az első érdekes misztikum. Egy feketébe öltözött lovag, amint kisétál a sötétből – ez az archetípus csábító a hölgyek számára a romantikus komédiák óta. A nő nem látja az arcát, de álmodik róla, mint romantikus, titkos szeretőjéről, aki meglátogatja az éjszaka közepén és bemászik az ablakán. Ezért van a kalap előrenyomva, hogy eltakarja a szemeit.

Tánc közben a test legsokatmondóbb részei a kezek és a lábak. Különösen a kezek. A kéz a harmadik eszközünk a gondolataink és érzéseink kifejezésében a szavaink és az arcmimikánk után. Gesztikulálnak, beszélnek, még énekelni is tudnak. Gyakran mondom a diákjaimnak, hogy ahhoz, hogy igazán kifejező legyél tánc közben a kezeknek folytatniuk kell a belőled kijövő impulzust, a tekintetedet és az érzéseidet. A tenyér és az ujjak a kiáradó energia forrásai. Láthatónak kell lenniük. A kezek a legfinomabb eszközök a mozgásban.

Michael a vizuális hatást fehér ragasztószalaggal és egy kesztyűvel erősítette. Olyanok voltak, mint az energia tűzgolyói, amint keresztülvillannak a sötétségben a titokzatos figura körül. Ugyanez igaz a fehér zoknijára is: a lábát hangsúlyozták. És aztán ez az elegáns, varázslatos lovag feketében hirtelen egy vad afrikai extázisban nyílt ki, amely el volt rejtve a színházi kellékek alatt. A step-tánc mozdulatok a test érzéki hullámzásaiba fordultak, a híres, merész ágyékfogásba és őrült ing tépésbe.

Ez jobban működik, mint egy sztriptíz. Ez a tudattalan asszociációk és érzelmek szintjén működő csábítás – a szépség szintjén, nem a puszta fiziológiáén. Michael így ragadta meg még a legigényesebb nők figyelmét is és az olyan fiatal hölgyekét, akik nem dőlnek be a durva maszkulinitás demonstrációinak.

Vajon Michael észrevette, hogy mit csinál? Úgy gondolom, hogy ösztönösen igen, és azt is észrevette, hogy ezzel sok figyelmet magára von – de sosem gondolkodott erről túl sokat. És ez tette lehetővé számára, hogy természetesen táncoljon, tisztán és ártatlanul, mint egy vadember. A tánca csábítóvá és vágyat keltővé vált, míg a lelke tiszta energiával telt meg. Ez egy magasabb szintű érzékiség, ahol a test a szellem alávetettje.

The Dancer of Dream 8Néhányan talán felvetik, hogy Michaelnek voltak rövid filmjei és tánc darabjai közvetlen utalásokkal a szexualitásra – táncolt nőkkel és a kapcsolatok minden aspektusát érintette a táncában. Bármely művész művészete az élet különféle oldalait tükrözi, beleértve a szerelmet és a szexualitást is, de meg kell értenünk, hogy nem minden tánc van ennek a témának szentelve, függetlenül attól, hogy milyen mozdulatokat foglal magában.

Mindig szórakoztató látni amikor az emberek szexuális kontextust feltételeznek olyan táncokban, ahol nincs. Emlékeznünk kell, hogy a tánc egy olyan művészet, amelyet aktívan a testtel adnak elő. A test spontán és néha még tudattalanul is manifesztálhat valami olyat, amit a külső megfigyelő szexuálisnak láthat. Fekhetsz egy strandon és pihenhetsz, de lehet, hogy valaki néz és szexuális érzései vannak. Ez a néző problémája és nem a te belső üzeneted.

Ugyanilyen módon, az előadó kifejezhet egy másféle üzenetet a tánccal, mint amit a néző vél – vagy az is lehet, hogy egyáltalán nem fejez ki semmit. Lehet, hogy nem a szex jár az előadó gondolataiban. Michael esetében a szex többnyire másodlagos volt. Túl vallásos, félénk és spirituális  volt ahhoz, hogy ezeket a dolgokat hangsúlyozza. Neki is, mint bárkinek, természetesen volt tudatalatti szexualitása, de ez sosem változott egy vég nélküli közvetlen manifesztációvá és vulgáris csábítássá. Az ilyesfajta magamutogatás – akár helyénvaló, akár nem – megfigyelhető majdnem minden modern pop előadónál Madonnától a tiniket kiszolgáló fiúegyüttesekig. Rázzák a feneküket és ezzel azt a határozott üzenetet küldik, hogy ez valakit a közönségben szexuálisan fel kell, hogy izgasson. Ez még azokban a tánc számokban is kijön, amelyeknek egyáltalán nincs szükségük rá. A pop előadók nagy része megszállottja a szexuális vonzerejének: annyira kívánatosak akarnak lenni, hogy néha nem is hoznak semmi mást a színpadra, csak a szexet, a legdurvább formájában és ez megfosztja őket az igazi sármjuktól.

Michael sosem tett ilyet. Az ő tánca sosem tartalmazta ezt a nyers, provokatív kérkedést. Neki természetes érzékisége volt és nem bujasága. Amikor táncolt, akkor kikapcsolt minden logikai, verbális információt. Egyszerűen táncolt, mint az ősei Afrikában, akik majdnem meztelenül járkáltak és sosem tekintettek úgy a meztelenségükre, mint valami illetlenségre. Szexik voltak, égtek a szenvedélytől, de sosem ismerték a vulgaritást. Még ha Michael tudatosan használt is show technikákat a táncában, mégis egy gyermek vagy egy vad sámán őszinteségévé változtatta. Egyszerűen táncolt és élvezte magát a táncot, nem pedig azt a gondolatot, hogy a tánca valakit felizgat szexuálisan. Ez a különbség közte és sok más pop előadó között.

Az ősi népi gyökerekből származó táncokban általában van sok érzéki vagy szexuális természetű mozdulat. Például, ha megnézel egy közönséges spanyol cigány táncot a családi összejöveteleiken, akkor láthatsz pajkos és merész mozdulatokat a játékos táncukban. Ugyanakkor ezeknek az embereknek megvan a szigorú patriarchális rendjük a mindennapi életükben és a lányokat szüzességben nevelik fel, amit nagyon értékelnek az ő társadalmukban.

Ha megnézed a latin-amerikai vagy afroamerikai néptáncokat, ott is láthatsz sok érzéki mozdulatot, beleértve az ágyék megfogását. És nézzük meg, hogy a brazilok hogyan rázzák a különféle testrészeiket… Mindez szexuális. Mindez emlékeztető, hogy minden néptánc egykori pogány kultuszokból és ünnepekből ered. A szexualitásra utaló mozdulatok szándéka a termékenység, a szüret és az egészséges utód dicsőítése volt. A jelentésük nem az volt, hogy szexuálisan felizgassák a nézőt, hanem az élet dicsőítése és ünneplése, vagy egy vallásos rituálé elvégzése. Az eksztatikus táncban kibocsátott energia arra szolgált, hogy jólétet hozzon a törzsüknek és hogy kifejezze az egységüket a felsőbb erőkkel és a természettel. A mozdulataik szexualitása eszköz volt, nem végső cél. Ezért van az, hogy mindezekben a kultúrákban az ilyen mozdulatok érzékinek és természetesnek tűnnek és egyáltalán nem obszcénnek. Az ilyen mozdulatok ismerősök a helyi emberek számára – látták őket vagy táncolták őket gyerekkoruktól fogva és nem tulajdonítanak nekik különleges fontosságot. A táncosok nem lépnek át egy bizonyos határt. Egyszerűen azt teszik, ami természetes a számukra.

Ha már az afrikai néptáncról beszélünk, nézzük meg ezeket a kislányokat Szenegálból, amint a falujuk utcáján táncolnak. Ez egy hétköznapi gyerekkori szabadidő töltés úgy, ahogy az amerikai lányok ugróköteleznek az indianai autóbeállókban. Nincs hátsó jelentése. Mindazonáltal a szenegáli lányok rendszeresen tesznek gyors ritmikus lökéseket a csípőjükkel, néha pedig megragadják  a szoknyájukat a lábaik között. Az európai hagyományos kultúrákban ezt lehet, hogy illetlennek látnák, de az afrikai kultúra nem lát obszcén jelentést ezekben a mozdulatokban, így természetesen a vulgaritás árnyéka nélkül adják őket elő.

Láthatunk hasonló mozdulatokat profik által előadott táncokban is – például, a Chuck Davis Afroamerikai Tánc Csoportnál, amely hagyományos afrikai és afroamerikai táncokat ad elő. Természetesen, észrevehetjük a pózokat a testtel, a kéz és láb mozdulatok irányát és azt, hogy milyen szabadon adják őket elő. Ezek közül sok mozdulatot könnyen vulgárisnak lehetne bélyegezni, ha valaki obszcenitást akarna nekik kölcsönözni.

Röviden, egy mozdulatot nem az a testrész tesz vulgárissá, amely előadja, hanem az, ahogyan előadják és felfogják.

Régen, gyerekkoromban arra a következtetésre jutottam, hogy minden modern populáris zene és tánc Afrikából származik. Ez elég nyilvánvaló. Azonban a Dance Black America című film, amelyet később láttam mély benyomást tett rám. Rájöttem, hogy a mindennapi életünk fele kötődik Afrikához. Ez a film csodálatos anyag. Levezeti a fekete tánc történetét a népi gyökerektől a modern táncig. Látunk step-táncot, különféle színpadi darabokat a 20. század elejéről és a Lindy Hopot (egy amerikai jazz/swing tánc, amely különösen az 1930-40-es években volt népszerű – a ford.). Mindezek a táncok Afrika örökségei. A teljes nyugati popkultúra Afrikától kölcsönzi a ritmusait.

A legbámulatosabb az, hogy az afrikaiak teljesen megváltoztatták az európaiak felfogását arról, hogy hogyan kell táncolni. Hol vannak most az európai keringők és gavotte-ok? Bezárva a magaskultúra egy kis szeletébe – a báli táncok és más rég elfeledett táncok közé, hogy tanulmányozhassák őket azok, akik akarják. De a testrészek szabad mozgásának afrikai elve uralja a diszkókat és az éjszakai klubokat. Még a legtehetségtelenebb emberek is, akik csak csoszognak a zenére miközben a kezükkel a levegőben integetnek, a mozgás afrikai esztétikájának a visszhangját produkálják.

Folytatás itt.

Billie Jean

BillieJeanMichael Jacksonnak számos nagy slágere volt, de ha választani kellene egyetlen dalt az életművéből, amely a leginkább jellemzi, a leginkább a védjegye lett, a leginkább MJ-t jelenti az emberek számára, akkor minden bizonnyal a világ egy elég jelentős hányada a Billie Jeant választaná. A zene mellett a dalhoz kapcsolódó teljes ikonográfia – a videó, a fedóra, a flitteres felső, a fél pár flitteres kesztyű, a fehér flitteres zokni, a moonwalk – mind a popkultúra szerves részeivé váltak, olyan szimbólumokká, amelyeket a világon szinte bárki azonnal felismer és Michael Jacksonnal azonosít. Nyugodtan kijelenthető, hogy ez a dal tette Michael Jacksont globális ikonná. A Thriller album eladásai is akkor pörögtek fel, az album akkor vált Nr. 1. albummá, amikor a Billie Jean megjelent kislemezen.

A Billie Jean 1983. január 2-án jelent meg az 1982-es Thriller album második kislemezeként a The Girl Is Mine után. Az amerikai slágerlistán eltöltött hetedik hetében érte el a Nr. 1. pozíciót és ott is maradt további hét hétig. Nr. 1. volt több más országban, köztük Nagy-Britanniában is.

A dalt Michael írta és komponálta és a produkciós munkát is nagyrészt ő végezte el rajta. 1981-ben, autózás közben szállta meg az ihlet. Moonwalk című 1988-as önéletrajzában így ír:

“A zenész csalhatatlanul felismeri, hogy melyik szám lesz hatalmas siker. Pontosan meg kell tudni ítélni. Mindenről tudni kell, mit ér. Első hallásra már biztos benne az ember. S ez jó érzéssel tölt el. Ezt éreztem a Billie Jeannel kapcsolatban. Már akkor tudtam, hogy nagy sikere lesz, amikor még csak írtam. Egészen feloldódtam ebben a dalban. Egy nap a felvétel szünetében Nelson Hayesszel – akivel akkoriban dolgoztam – végighajtottunk a Ventura Freewayn. A Billie Jean járt a fejemben, csak erre tudtam gondolni. Éppen lefordultunk az útról, amikor egy motorbiciklis fiú állított meg bennünket, mondván: “Kigyulladt a kocsitok.” Akkor már észrevettük a füstöt. Félreálltunk, s addigra a Rolls-Royce egész hátsó része lángokban állt. Az a gyerek valószínűleg az életünket mentette meg. Ha a kocsi felrobban, mi meghaltunk volna. De a fejemben kavargó dallam annyira elvonta a figyelmemet, hogy sokáig szinte fel sem fogtam, milyen szörnyűség történhetett volna. Még amikor segítségünkre siettek, s mi megpróbáltunk más megoldást találni, hogy eljussunk, ahová igyekeztünk, még akkor is magamban csöndesen komponáltam. Hát ennyire elmerültem a Billie Jean zenéjében.” [1]

A továbbiakról így ír Joseph Vogel Man in the Music című könyvében: “Jackson gyorsan rögzítette a dalt egy szalagon, vokálisan diktálva minden hangszert, akkordot és részletet (ami bevett szokásává vált), mielőtt felvett egy tartalmasabban kidolgozott demót a házi stúdiójában, Hayvenhurst-ben. A „Billie Jean” létrehozása tökéletes példája annak, hogy hogyan alkotott Jackson, nemcsak mint énekes, hanem mint író, rendező és producer. A dal korai demói által láthatóvá válik egy huszonnégy éves elképesztő zenei ösztöne, kreativitása és szakmai hozzáértése. Az egyiken hallható, amint Jackson dalszöveget készít, ahogy végigmegy rajta és halandzsával kísérletezik, de minden részlet a helyére került, mielőtt még elvitte volna Quincy Jones-hoz és Bruce Swedien-hez.” [2]

A dal témája szerint egy olyan nőről szól, aki azt hazudja, hogy Michael a gyermeke apja.

“Sokan kérdezgettek erről a dalról, pedig a válasz igen egyszerű. Egy lányról szól, aki azt állítja, hogy én vagyok a gyermekének az apja, de én kitartok az ártatlanságom mellett, hiszen “the kid is not my son” – “a gyermek nem az én fiam. Igazi “Billie Jean” egyébként nem létezett. (Kivéve azokat, akik a dal után jelentek meg.)” [1] – írta Michael a Moonwalkban.

Egy interjúban 1996-ban azt mondta, hogy dalt azok a gruppik ihlették, akikkel a testvérei kapcsolatot létesítettek, amikor tinédzser korukban turnéztak a Jackson 5-al: “Billie Jean anonim. Sok lányt képvisel. A ’60-as években gruppiknak hívták őket. A színpad mögötti hátsó kijáratnál lógtak és ha egy banda a városba érkezett, akkor kapcsolatot kezdtek velük. És azt hiszem én ezt a bátyáim tapasztalatai alapján írtam visszatekintve a kicsi koromra. Sok Billie Jean volt. Minden lány azt állította, hogy a fiának köze van valamelyik bátyámhoz.” [3]

Bár Michael tagadta, hogy az ő életében addig lett volna ilyen Billie Jean, de az tény, hogy maga a dal rengeteget produkált. A mai napig kap a Hagyatékkezelője olyan bírósági kereseteket, amelyekben pénz reményében nők állítják, hogy Michael a gyermekük apja. Köztük volt olyan is, aki még a nevét is megváltoztatta Billie Jeanre…

A felvételek során Michaelnek volt néhány nézeteltérése az album producerével, Quincy Jonesszal. Jones túl hosszúnak találta és le akarta rövidíteni a dal 29 másodperces bevezető részét, Michael azonban nem engedett. “Azt mondtam: ‘Michael, meg kell vágnunk azt az intrót.’ Azt mondta: ‘Dehát az adja meg az ízét! […] Attól perdülök táncra.’ Ha Michael Jackson azt mondja neked, hogy ‘attól perdülök táncra’, nos akkor mi többiek jobb, ha befogjuk a szánkat.” [4] – nyilatkozat erről később Jones.

Jones a dal címét is meg akarta változtatni Not My Lover-re, mert attól tartott, hogy az emberek könnyen félreértik és azt gondolják a híres teniszezőnőről, Billie Jean Kingről szól, de Michael erre sem volt hajlandó.

A dal stílusában a pop, R&B, funk kategóriába sorolható. Pár másodperc után azonnal felismerhető a dobról, a híres basszus vonaláról (amelyet Louis Johnson játszik el a felvételen) és a vonósairól. Egyébként Michael teljes vezérvokálját egyetlen felvétellel vették fel.

A Blender zenei magazin, amely 2005-ben a legjobb dalnak választotta a Billie Jeant “Az 500 legjobb dal a születésed óta” című listáján, így írt róla:

“Az egyik szonikusan legexcentrikusabb, pszichológiailag  legfelkavaróbb, legbizarrabb dolog, amit valaha is játszott Top 40 rádió.” [4] Hozzátették, hogy a dal “ijesztően erőteljes, egy pulzáló ‘portyázó macska’ basszussal, ostorropogás szerű ritmussal és baljós, több sávos vokállal, amely a billentyűsök és vonósok közötti tágas téren pattog.” [4] Összességében a magazin úgy jellemezte a dalt, hogy az egy “öt perc hosszúságú idegösszeroppanás, ritmusra komponálva”. [4]

A billentyűs Greg Phillinganes pedig ezt mondta a Blendernek a dalról: “A Billie Jean forró minden szinten. A forrón mozgó ritmusa felizgatta Michaelt. Forró szonikus értelemben, mert annyira minimális mennyiségű hangszer van benne, hogy igazán hallasz mindent. Forró melodikusan, szövegében és vokálisan. Fizikailag, érzelmileg és szellemileg is hat rád.” [4]

A hangmérnök, Bruce Swedien 91-szer mixelte a Billie Jeant. Ez szokatlan volt tőle, mert általában csak egyszer mixelte a dalokat. Mindazonáltal a sok munka végül fölöslegesnek bizonyult, mert Jackson és Jones választása a kettes számú mixre esett.

Chris Cadman és Craig Halstead Michael Jackson – For The Record című könyvében Swedien így nyilatkozott: “‘Quincy azt mondta: oké, ennek a dalnak kell rendelkeznie a leghihetetlenebb dob hangzással amit bárki valaha is felvett, de olyan elemmel is rendelkeznie kell, ami más – ez pedig a szonikus személyiség’ – mondta Swedien, de elismerte, hogy sok álmatlan éjszakája volt azzal kapcsolatban, hogy Quincy pontosan mit is értett ezalatt. ‘Végül is azt csináltam, hogy építettem a dobnak egy emelvényt és terveztem pár apróbb különleges dolgot, mint egy fedelet a basszus dobnak és egy lapos fadarabot, amelyet a pergő és a lábcin közé helyeztünk el… a lényeg az, hogy nincs sok olyan zene, amiben hallod a dob első három-négy ütemét és azonnal tudod, hogy mi az. De úgy gondolom, hogy ez a helyzet a Billie Jeannel – és én ezt a dal szonikus személyiségének tulajdonítom.'” [5]

A dal gitár szólóját David Williams játszotta el a felvételen és az a dolog érdekessége, hogy a demón sikerült a legjobban elkapnia, ezért abból emelték át a végső verzióba. “A Billie Jean demóját Michael otthoni stúdiójában vettük fel… rögtön azután, hogy Michael megírta a dalt, azt hiszem. Amikor a Billie Jean végső verzióját készítettük David sokszor próbálta újra lejátszani azt a szólót, de valahogy sosem volt jó.” [5] – mondta Swedien.

A Billie Jean videóját 1983. március 2-án mutatták be be az MTV-n (Music Television), rendezője Steve Barron. A videó koncepcióját Michael Barronra bízta, kivéve a táncos jeleneteket, amelyeket ő maga talált ki.  Valójában Barron eredetileg nem akart táncot a videóban, de Michael ragaszkodott hozzá – és milyen jól tette, hiszen a tánc mind ennek a videónak, mind Michael egész pályafutásának meghatározó elemévé vált.

A videó több szempontból is történelmet írt. Egyrészt ez volt az a videó, amely jobb belátásra bírta az MTV-t azzal kapcsolatban, hogy felvegye a fekete zenét is a rendszeres kínálatába. A csatorna addig azzal az indokkal utasította el azt, hogy ők egy “rock csatorna”. Virágnyelven ez azt jelentette, hogy csak a fehérek által preferált zenét játszottak, R&B-t nem. Hogy végül is mitől voltak hajlandók megváltoztatni ezt a politikájukat arról többféle történet kering: a CBS akkori elnöke, Walter Yetnikoff elmondása szerint meg kellett fenyegetnie őket azzal, hogy visszavonja tőlük a CBS összes videóját, amennyiben nem hajlandók játszani a Billie Jeant. Az MTV azonban ezt vitatja – az ő verziójuk az, hogy bár eleinte valóban úgy vélték a dal nem illik a csatorna “rock” imázsába, amikor kijött a videója, akkor igenis felismerték annak jelentőségét és emiatt, teljesen önszántukból kezdték azt el játszani.

Akárhogy is volt, a Billie Jean kiemelkedő igényességgel elkészített videóklipnek számított abban az időben. Az MTV korábban leginkább koncertfelvételeket, vagy roppant primitív videókat játszott, de amikor a Billie Jean megjelent, akkor a fiatal médium – a zenei videó – az énekes-táncos Michael Jacksonban végre megtalálta a tökéletes sztárját.

Michael így vallott Moonwalk című önéletrajzában arról, hogy mi sarkallta arra, hogy paradigmaváltást hozzon a zenei videók világába: “Akkoriban néztem, hogy az emberek mit csinálnak a videóval és nem értettem, hogy sok miért tűnik annyira primitívnek és gyengének. Láttam, hogy a srácok hogyan nézik és fogadják el az unalmas videóklipeket csak mert nem volt alternatíva.” [1]

A tánc ezt követően szerves részévé vált a zenei videóknak és egyre-másra jelentek meg más énekes-táncos előadók is az MTV képernyőjén, ráadásul Michael példátlan sikere a többi fekete zenésznek is megnyitotta az ajtót. A szemléletváltás az MTV-nek is nagyon megérte, hiszen amikor elkezdték játszani Michael Jackson videóit jelentősen megemelkedett a nézettségük és hirtelen a könnyűzenei piac középpontjában találták magukat trendcsinálóként.

A dal népszerűségét tovább növelte, amikor 1983 május 16-án az amerikai televízió bemutatta a Motown lemeztársaság 25. évfordulójára szervezett gálaműsort, amelyben Michael Jackson először testvéreivel adott elő egy egyveleget a Jackson 5 régi dalaiból, majd a Billie Jean előadása közben először mutatta be azóta inkonikussá vált táncmozdulatainak egy sorát – köztük a moonwalkot. Nem beszélve a védjegy ruhadarabokról: a fedóráról, a flitteres felsőről, a fél pár flitteres kesztyűről és a flitteres zoknikról (bár ez utóbbi kettőt már a ’70-es évek vége óta viselte koncerteken, de csak ezen előadás után vált széles körben ismertté). Az adást csaknem 50 millióan nézték, ami a legnagyobb közönség volt, amit addig zenei program valaha is vonzott Egyesült Államokban. Ezután már nem volt megállás: iskolaudvarokon, tehetségkutató versenyeken, bulikon stb. egyre-másra jelentek meg a mini-Michael Jacksonok, akik próbálták utánozni a koreográfiát. Hogy a Billie Jean és a hozzá tartozó koreográfia a mai napig nem veszített a varázsából azt jól mutatja, hogy nemrég igazi internetes slágerré vált, amikor egy amerikai középiskolás egy iskolai tehetségkutatón előadta Michael klasszikus rutinját. Ennek nyomán a dal is felkerült ismét az amerikai slágerlistára a 14. helyen – 31 évvel a megjelenése után.

A moonwalk a Motown 25-ön

A moonwalk a Motown 25-ön

Természetesen a dal elmaradhatatlan volt Michael összes későbbi turnéján, ő maga pedig úgy nyilatkozott, hogy az egyik kedvenc előadása, bár annak is hangot adott, hogy néha azért szeretne változtatni a koreográfián, noha tisztában van vele, hogy bizonyos dolgok kötelezőek, mert a közönség elvárja őket.

Egy kritikust idézve Joseph Vogel így ír a Man in the Musicban: „Huszonöt évvel később”, írja Richard Cromelin, „a Thriller középső szobája mit sem veszített lázas rejtélyességéből. Ez az, ahol az album materiális síkja megnyitja az utat egy kísérteties belső térbe… Jackson itt egy új hangra talál, egy áldozat hangjára, aki reszket ennek a figyelemre méltó szonikus hangzásnak a homályában, a saját naivsága és hamis vádlói béklyójában, akik még csak most kezdenek gyülekezni az ajtaja előtt”. [2]

A dal számos díjat nyert – köztük két Grammy-díjat 1984-ben a Legjobb férfi R&B vokális előadás, valamint a Legjobb R&B dal kategóriájában. Ugyanabban az évben ez lett a Kedvenc pop/rock kislemez az American Music Awardson.  A dal videója 1992-ben bekerült a Zenei videók produceri hírességek csarnokába. A Billie Jeant számos magazin és internetes honlap szavazásán választották minden idők legjobb dalai közé.

A dalt nagyon sokan feldolgozták vagy előadták azóta. Az egyik német nyelvterületen és Közép-Európában 1996-ban népszerűvé vált verzió volt például a német punk rock együttes, a The Bates rockos feldolgozása egy a Psycho című filmet idéző videóval. Angolszász területen azonban ez a változat nem aratott különösebb sikert – az Egyesült Királyságban például csak a 67. helyig jutott a slágerlistán, az amerikai slágerlistára fel sem került. Sokkal népszerűbb volt az angol Stone Roses rock együttes énekesének, Ian Brownnak a feldolgozása, amely 2000-ben az ötödik helyig jutott a brit slágerlistán. Brown akkor ezt nyilatkozta: “Szeretem Jacksont… Szeretnék csinálni egy Jackson EP-t a Thrillerrel, a Beat Ittel, a Billie Jeannel és a Rockin’ Robinnal vagy az ABC-vel. Remélem összejön.” [5]

Az amerikai Soundgarden együttes énekese, Chris Cornell is felvette a dalt 2007-es Carry On című szólóalbumára.

Bruno Mars játszotta a dalt 2010-11-es Doo-Wops & Hooligans turnéján, akárcsak a Westlife együttes 2006-os Face to Face turnéján.

A feldolgozások mellett még úgynevezett “válasz dal” is született mégpedig az amerikai énekesnő, Lydia Murdock Superstar című dala formájában, amely egyrészt a Billie Jean zenei alapját használja, másrészt pedig Billie Jean szemszögéből meséli el a történetet – s ebből a szempontból a férfi a hazug, aki cserbenhagyja volt szeretőjét és letagadja a gyermekét.

Többen vettek belőle hangmintát is. A teljesség igénye nélkül:

1984-ben Madonna The Virgin című turnéján Like a Virgin című dalához hangmintázta a Billie Jeant és a két dal egy keverékét adta elő.

1991-ben LL Cool J Who’s Afraid of the Big Bad Wolf című dalában hangmintázta a dalt.

1996-ban a Blackstreet együttes a No Diggity egy remix verziójához használta hangmintaként a Billie Jeant.

2001-ben az S Club 7 együttes a Don’t Stop Movin’ cmű dalában hangmintázta a Billie Jeant.

Marvin Gaye Got to Give It Up című dalának Aaliyah általi 1996-as feldolgozása hangmintázza a Billie Jeant is.

A dal továbbá felcsendül a 2000-ben megjelent Charlie’s Angels (Charlie angyalai) című filmben, valamint a Grand Auto Theft: Vice City videó játékban.

Az eredeti kislemez B oldalán a It’s the Falling in Love, valamint  Can’t Get Outta the Rain című dal található meg. Előbbi még az Off the Wall című albumon jelent meg, utóbbit pedig Michael Quincy Jones-szal írta még a Wiz című film munkálatai alatt (tulajdonképpen a You Can’t Win című dal kiegészítése).

Még többet olvashatsz a Billie Jeanről a Michael Jackson – Ember a zenében blogon, ahonnan a Joseph Vogel Man in the Music című könyvéből származó idézetek magyar fordítását köszönettel átvettem: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/24/6-billie-jean/

A videó forgatásáról ebben a cikkben olvashatsz a rendezőjétől, Steve Barrontól.

A videó:

A Billie Jean 1981-es demója, amely a Thriller album 2001-es újramaszterelt Special Edition változatán jelent meg bónuszként. Itt a szöveg még nagyon kezdetleges állapotban van, Michael sokszor csak rögtönöz és halandzsázik.

Egy kicsit későbbi demó, már valamivel jobban kidolgozott, de még mindig nem a végleges szöveggel:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Michael Jackson, Quincy Jones
Hangszerelte: Michael Jackson (vokális, ritmus és szintetizátor hangszerelés), Jerry Hey (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, R&B, funk

Videó

Rendezte: Steve Barron
Koreográfia: Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Kanada: 1.
Olaszország: 1.
Spanyolország: 1.
Németország: 2.
Franciaország: 2.
Hollandia: 2.
Új-Zéland: 2.

Forrás:

[1] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

[3] Jocelyn Vena – Michael Jackson Answers Fan Questions In 1996 Thailand Interview (MTV.com, 2009. július 6.)
http://www.mtv.com/news/1615349/michael-jackson-answers-fan-questions-in-1996-thailand-interview/

[4] The 500 Greatest Songs Since You Were Born: Number 1 (Blender, 2005. október)

[5] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Új rekordhoz segítette Michael Jacksont a Love Never Felt So Good a Billboardon

A Billboard magazin közzétette eheti slágerlistáját, melynek alapján Michael Jackson Xscape című albuma a második helyre került, mindössze 7 ezer példánnyal elmaradva a Black Keys Turn Blue című albumától. A globális piacon ugyanakkor az első helyen áll az Xscape a MediaTraffic jelentése szerint.

Clipboard04

A Billboard kislemez slágerlistáján Michael történelmet írt azzal, hogy a Love Never Felt So Good ezen a héten előreugrott a 22. helyről a 9. helyre. Ezzel ugyanis Michael az első és egyetlen művész, akinek öt évtizeden át minden évtizedben volt Top 10-es slágere a Billboard slágerlistáján. A sort 1971-ben nyitotta a Got to Be There, amely a 4. helyig jutott. A ’70-es évek után Michaelnek voltak Top 10-es slágerei a ’80-as, ’90-es, ’00-ás és most már a ’10-es években is. (Ha a Jackson 5-ot is számolnánk, akkor ráadásul ez hat évtized lenne, mivel a J5 első slágerét, az 1. helyig jutó I Want You Back-et 1969-ben adták ki.)

Michael ezzel az új rekorddal olyan művészeket előzött meg, akik négy évtizeden át tudtak felmutatni Top 10-es slágereket. Ezek a művészek Barbra Streisand, Cher (mindkettő ’60-’90-es évek), Aerosmith (’70-’00-es évek), Madonna és Whitney Houston (’80-’10-es évek).

Michael egy másik rekordot is felállított ezzel: első és eddigi utolsó Top 10-es slágere között 42 év, hat hónap és egy hét telt el. A Got to Be There 1971. november 20-án került be a Top 10-be. Ebben a rangsorban Santana áll a második helyen (33 év és nyolc hónap), Cher pedig a harmadikon (33 év, egy hónap és három hét).

A Love Never Felt So Good egyébként MJ 29. Top 10 slágere – a Top 10 slágerek száma tekintetben a harmadik helyen áll Madonna és a Beatles mögött, de ha a Jackson 5 Top 10 slágereit is számolnánk (további 10 Top 10 sláger), akkor első lenne.

A Love Never Felt So Good egyben Michael első Top 10-es slágere az USA-ban a halála óta. Az R&B/Hip-Hop dalok slágerlistáján a dal az 5. helyen áll.

Az új album megjelenése felpörgette Michael katalógus albumainak az eladását is. A héten a Number Ones a 28., az Essential Michael Jackson a 67., a több, mint 31 éve megjelent Thriller pedig a 70. helyen áll a Billboard album slágerlistáján. A Number Ones első a katalógus albumok slágerlistáján, az Essential második, a Thriller pedig negyedik.

Az Xscape a világ második legnagyobb lemezpiacán, Nagy-Britanniában is jól szerepel. Ott a slágerlista első helyén nyitott – s ezzel Michael 10. listavezető albuma lett a szigetországban. A nagyobb vásárlóerővel rendelkező piacok közül első helyet ért el Franciaországban, Spanyolországban és Mexikóban is. Magyarországon a 7. helyen nyitott az album, a Love Never Felt So Good pedig ezen a héten a 6. helyen áll.

A MediaTraffic jelentése szerint a globális piacon a Love Never Felt So Good a 6. helyen áll és a hét legnagyobbat előreugró dala volt.

Forrás: http://www.billboard.com/articles/news/6092276/michael-jackson-coldplay-hot-100-top-10-john-legend-no-1

http://www.mediatraffic.de/albums.htm

A Yeah Yeah Yeah-s énekesnője Michael Jacksont tartja szexinek

A Yeah Yeah Yeahs nevú indie rock együttes énekesnője Karen O egy a New York Times-nak adott 2003-as interjúban beszélt a Michael Jackson iránti rajongásáról:

19 vagy 20 éves koromig nem kezdtem el énekelni. Az első lemez, amit megvettem az egy Doors lemez volt – az aminek az elején egy karneválhoz hasonló jelenet van. 12 éves voltam és épp akkor jött ki a film. Szerettem Michael Jacksont is. Az Off The Wall még mindig az egyik kedvenc lemezem. Lenyűgöznek az olyan popsztárok, akik olyanok, mintha egy másik bolygóról jöttek volna: David Bowie, Björk, Michael Jackson – ők mind idegenek. Megcsinálták a saját valóságukat.

Női vagy férfi rock sztárok után mintázod magad?

Nos, nagyon kevés női rock sztár volt. Meg tudom őket számolni a jobb kezemen. Amikor fiatal voltam helyénvalóbbnak tartották, ha a lányok Madonnát utánozzák, de én mindig Michael Jackson akartam lenni. Viselni akartam a kesztyűt.

Pár évvel később a Late Night With Jimmy Fallon talkshow-ban Lady Gagáról szólva azt mondta:

Ami a szexi faktort illeti, nem tartom őt túl szexinek. Igaz, hogy nem sok popsztárt tartok szexinek… Az egyetlen popsztár, akit szexinek tartok, az Michael Jackson.”

Karen O Michael Jackson pólóban

Karen O Michael Jackson pólóban

A Yeah Yeah Yeahs Heads Will Roll című klipjében egy farkasembernek öltözött figura Michael jellegzetes táncmozdulataival látható.

Michael Jackson az Oscar-díj átadáson

Most vasárnap, március 2-án kerül sor az idei Oscar-díj átadásra. Michael Jackson három alkalommal jelent meg ezen a díjátadón. Az első alkalommal, 1973-ban jelölt is volt a Ben című dal révén, amely az azonos című film főcím zenéje volt. Bár a dal végül nem nyerte el az Oscart ez egyike volt azon eseteknek, amikor a filmzene híresebbé és maradandóbbá vált, mint maga a film. Íme a film azon jelenete, amelyben felcsendül Michael dala:

Az 1973-as Oscar gálán az akkor 14 éves Michael fel is lépett a dallal:

A második alkalom 1981-ben volt, amikor Diana Ross kísérőjeként jelent meg. Abban az évben Diana adta át a legjobb női mellékszereplő díját.

A harmadik alkalom 1991, amikor is Madonnával jelent meg. Mindketten fehérben gyöngyökkel kirakva, pedig nem beszélték meg a dolgot. Michael öltöztetője és ruhakészítője, Michael Bush (akinek a könyvét itt ajánlottam) ezt mondta erről:

Michael felhívott telefonon és azt mondta: “Elmegyek az Oscarra.”
Ez szokatlan volt Michaeltől, mert nem szerepelt filmben, csak egy díjátadó volt és Michael nagyon félénk volt, nem szerette az ilyen nyilvános megjelenéseket.
Azt mondta: “És Madonnával megyek.”
Én meg: “Ó, oké.” Ő pedig: “Tudd meg mi lesz rajta!”
Én meg: “Michael, egyetlen nő sem fogja nekem vagy bárkinek elárulni, hogy mit fog viselni a vörös szőnyegen. Az meglepetés.”
“De meg kell tudnod! Tudnunk kell!”
Úgyhogy szereztünk egy kis infót arról, hogy Bob Mackie fogja készíteni Madonna ruháját és hogy fehéret és gyöngyöket fog viselni.”
Úgyhogy Michael azt mondta: “Ó, felül kell múlnunk.”

Tény, hogy az eredmény az lett, hogy királyi párként festettek, s a gála kétségtelenül legfeltűnőbb és legemlékezetesebb párja voltak, ahogy az illett a pop királyához és királynőjéhez. A szervezők meg is kérték őket arra, hogy ne a főbejáraton menjenek be, hanem a hátsón, mivel attól tartottak, hogy elvonnák az újságírók és a fotósok figyelmét a díjazottakról. A fáma szerint még az after party-n is ők voltak a középpontban: a színész Jimmy Stewart például egy székre is felállt, hogy egy pillantást vethessen rájuk. Ugyanakkor az after party azt is megmutatta, hogy Michael és Madonna közös fellépése csak a nagyközönségnek szólt. Amikor a kamerák már nem voltak jelen, akkor Madonna Warren Beatty Michael pedig Diana Ross asztalához ült le. A lentebb látható fotó, amin Diana Michael ölében ül, ezen az after party-n készült.

Madonna MJ 1991

Madonna MJ 1991 2Madonna MJ 1991 3

.

.

..

.

..

.

.

..

mjgif198

.

.

Whoopi Goldberg, Diana Ross és Michael az 1991-es Oscar after party-ján

Whoopi Goldberg, Diana Ross és Michael az 1991-es Oscar after party-ján

Továbbra is Michael Jackson a legjövedelmezőbb híresség

A Forbes üzleti magazin kimutatása szerint ismét Michael Jackson volt az év legjobban jövedelmező nem élő híressége. Vagyonkezelőjének idei bevétele 160 millió dollár volt, s ez csaknem háromszorosa annak, ami a második helyen álló Elvis Presley vagyonkezelőjéhez befolyt (55 millió dollár).

MJ bevételének nagy részét a Forbes szerint a két roppant sikeres Cirque du Soleil show hozta – a turnézó Immortal, amely hazánkban is járt – és a Las Vegas-i állandó show, a ONE, amely jelenleg Vegas egyik legnépszerűbb műsora és amelyről a kritikusok is elragadtatással beszélnek. Ugyanakkor Elvis bevételeiben nagy érvágás volt, hogy az ő zenéjére készített vegasi Cirque du Soleil show-t a Viva Elvis-t levették a műsorról az érdeklődés hiánya miatt. A harmadik helyen a rajzfilm készítő Charles Schulz végzett (37 millió dollár), a negyediken Elizabeth Taylor (25 millió dollár), aki tavaly – halála évében – az első helyre ugrott, de mostanra visszaesett. Az első ötöt a reggae legenda Bob Marley zárja 18 millió dollárral.

MJ öröksége nem csupán más halott hírességekénél volt jövedelmezőbb, hanem az összes élő hírességénél is. A Forbes korábban közzétett élő hírességekre vonatkozó listáját ugyanis idén Madonna vezeti 125 millió dollárral. Steven Spielberg 100 millió dollárt, Lady Gaga 80 milliót keresett idén.

Forrás: http://www.forbes.com/sites/dorothypomerantz/2013/10/23/michael-jackson-leads-our-list-of-the-top-earning-dead-celebrities/