Valamennyi bejegyzés

I Can’t Help It

Az I Can’t Help It Michael Jackson Off the Wall című albumának egyik dala, amelyet Stevie Wonder és Susaye Greene írt. Önálló kislemezként nem jelent meg csak a Don’t Stop ‘Til You Get Enough, majd a Bad B-oldalaként. Videó nem készült hozzá.

A közepes tempójú dalt stílusára nézve amolyan pop-jazzként lehetne jellemezni, témája szerint pedig egy szerelmes dal. Michael katalógusának egyik “rejtett”, a nagyközönség számára kevésbé ismert ékköve.

„Egyszerűen imádom a dal basszus szólamait és akkordjait. Azonnal egy bensőséges környezetbe repít – az a sóvárgás és az a vágy [Michael] hangjában… egyszerűen gyönyörű betetőzése a zene hevének.” [1] – idézi Joseph Vogel Man in the Music című könyve Alicia Keys énekesnőt a dalról. (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

Koncerten előadta már Beyoncé is 2009-ben, nem sokkal Michael halála után tiszteletadásképpen. Stevie Wonder, aki a dal egyik szerzője lemezre nem vette fel, de koncerten ő is többször előadta. Maga Michael azonban koncerten sosem énekelte ezt a dalt.

A dalt hangmintázza többek között a De La Soul Breakadawn című 1993-as dala, valamint Mary J. Blige 1999-es Sexy című dala.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/12/11/8-i-cant-help-it/

Írta és komponálta: Stevie Wonder, Susaye Greene
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: Jerry Hey (fúvós hangszerelés), Greg Phillinganes és Stevie Wonder (ritmus hangszerelés), Johnny Mandel (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1978-1979
A felvétel helyszíne: Allen Zentz Recording, Westlake Audio, Cherokee Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Off the Wall

Stílus: R&B, jazz, pop

Források:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Reklámok

Justin Timberlake is helyet kap az új Michael Jackson albumon

A legújabb információk szerint a május 13-án megjelenő posztumusz Michael Jackson album, az Xscape Deluxe verzióján megjelenő bónusz dal a Love Never Felt So Good egy Justin Timberlake-kel “duettben” énekelt változata lesz. Ez ellentmond azoknak a korábbi pletykáknak, miszerint a bónusz dal a Sly and the Family Stone együttes Hot Fun in the Summertime című dalának egy feldolgozása lesz, amelyen MJ-hez posztumusz Mary J. Blige, D’Angelo és Questlove csatlakozik.  Ugyanakkor ez a cikk azt állítja, hogy Timberlake ÉS a Mary J. Blige, D’Angelo és Questlove trio egyaránt rajta lesz az albumon.

Elképzelhető, hogy más lesz a bónusz dal az album fizikai formában (CD) megjelenő változatán és más mondjuk az iTunes verzión. Ilyet szoktak csinálni a lemezcégek…

Az mindenesetre tény, hogy a Love Never Felt So Good-ot ma bemutatják az iHeartRadio Music Awardson, Los Angeles-ben. Ezen a díjátadón számos mai sztár fellép – Justin Timberlake képét is feltüntették a plakáton, bár ő személyesen nem valószínű, hogy ott lesz, hiszen jelenleg éppen Európában turnézik. Lehetséges persze egy videós bejelentkezés vagy pedig egy új klip bemutatása… Mindez persze csak spekuláció egyenlőre.

iheart

Az iHeart Radio (a díjátadó szervezője) ezt írta  a Twitterén:

“Wow! Lenyűgözőek az #iHeartAwards próbák: az új @MichaelJackson dal, az előadás és a különleges vendég!”

Különleges vendég? Timberlake? Esetleg MJ hologram? Ma éjjel kiderül.

FRISSÍTÉS: A Sony a VIBE című magazin kérdésére cáfolta azt a pletykát, hogy Mary J. Blige, D’Angelo és Questlove rajta lesz az Xscape-en. Tehát akkor a kérdés megoldódott: a bónusz dal a Love Never Felt So Good lesz Justin Timberlake-kel.

Első benyomások az Xscape-ről

EPIC RECORDS XSCAPEMichael Jackson május 13-án megjelenő második posztumusz albumát egyelőre csak néhány kiválasztott hallhatta. A Sony a világ nagyobb városaiban lemezbemutató partikat tart a sajtó munkatársai és néhány szerencsés kiválasztott rajongó részére.

Ízlések és pofonok nagyon különbözőek lehetnek, így túl messzemenő következtetéseket talán még nem szabad levonni, de tény, hogy egyelőre mind a média, mind a rajongók visszajelzései többnyire pozitívak. Úgy tűnik ez az album visszaállíthatja sokak bizalmát az MJ Estate-ben és a Sony-ban azok után, hogy a Michael című első posztumusz album sokakban keserű szájízt hagyott hátra. Az már most látszik, hogy mind művészileg, mind marketing szempontból sokkal több erőfeszítést tettek ennek az albumnak az érdekében, mint az előzőében.

A beszámolók alapján annyit lehet mondani, hogy ez egy táncos, vidám album lesz. Több kritikus is az Off The Wallhoz hasonlította hangulatában, ami jó hír, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a slágerlista jelenleg tele van az Off The Wall által inspirált zenével és művészekkel (Daft Punk, Bruno Mars, Justin Timberlake, Pharrell Williams).

Az első kislemez várhatóan a Love Never Felt So Good lesz, ami Paul Anka és Michael írt valamikor a ’80-as évek elején. Ez okozott némi riadalmat a rajongótáborban, mivel sokan úgy érzik, hogy ez az album leggyengébb dala. Legalábbis a demók alapján, amiket ismerünk. (Én nem feltétlenül osztom ezt a nézetet – nekem mindig is tetszett a demó.) Ráadásul sokan úgy tartják, hogy az első kislemeznek valami igazán ütős, pörgős számnak kell lennie ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet szélesebb körben is, nem egy ilyen közepes tempójú dalocskának. Azonban a lemezbemutató partikról érkező hírek mind arról számolnak be, hogy a Love Never Felt So Good “táncparkettre csábító” dal – így tehát valószínűsíthető, hogy a producerek táncolhatóvá tették.  Miután a demó pusztán egy énekhangot (Michaelét) és egy kísérő zongorát (Paul Ankáét) tartalmaz, így bőven volt tér az új hangszerelésre.

A beszámolók nagy része úgy tartja, hogy az album legjobb dala a Do You Know Where Your Children Are (12 O’Clock), amit Michael 1990-91 körül írt. Ezt a nézetet sok rajongó osztja a demók alapján is. Ami kicsit aggodalommal töltött el néhány rajongót az a félelem, hogy a média majd megpróbálja kiforgatni a dal szövegét, illetve hogy ízléstelen viccek tárgya lesz a cím figyelembe véve a Michael elleni korábbi vádakat. Valójában azonban ahhoz kell beteg elme, hogy ezt a szöveget valaki Michael ellen fordítsa. A szöveg egyértelműen a gyerekek elhanyagolása és molesztálása ellen foglal állást. Figyelemre méltó, hogy Michael a dalt azelőtt írta, hogy őt megvádolták volna gyerekmolesztálással, tehát nem igaz az, amit az egyik brit bulvárlap írt, hogy ez valamiféle válasz volt a vádakra. Talán azért maradt dobozban, mert Michael tudta, hogy a vádak után nem szívesen fogadna a nagyközönség egy ilyen dalt tőle, de valójában pont azt mutatja meg a dal, hogy hol is állt Michael Jackson ezen témát illetően. Akik ismerik a vádak részleteit, azok tudják, hogy Michael hamis vádak áldozata volt, amelyeket az anyagi haszonszerzés motivált.

Ellentmondásos hírek érkeztek korábban azzal kapcsolatban, hogy a Chicago című dal és a She Was Lovin’ Me című dal ugyanaz-e vagy két különböző dal. Nos, a rejtély megoldódott. Úgy tűnik, hogy a Chicago valóban egyenlő azzal amit egyesek She Was Lovin’ Me-nek neveztek, azonban van a lemezen egy Lovin’ You című dal is. A dalok címeit nem árulták el a közönségnek, s valószínűleg ez okozta a félreértéseket. A track lista tehát feltehetőleg a következő:

1. Love Never Felt So Good
2. Chicago (She Was Lovin’ Me)
3. Lovin’ You
4. A Place With No Name
5. Do You Know Where Your Children Are
6. Slave To The Rhythm
7. Blue Gangsta
8. Xscape

Azt ehhez hozzá kell tenni, hogy a lemezbemutatókon elmondták a megjelenteknek, hogy ez még az utolsó pillanatban is változhat.

Michael egykori hangmérnöke, Matt Forger ezt mondta Damien Shieldsnek a Lovin’ You-ról: “Úgy emlékszem rá, mint egy R&B stílusú, közepes tempójú szerelmes dalra. Jó dal volt, de nem volt komoly jelölt arra, hogy rákerüljön a Bad albumra. Egyike azon sok dalnak, amit felvettünk aztán elraktunk.”

A Chicagóval kapcsolatban az is kavarodást okoz, hogy sokan azt feltételezik ez a Chicago 1945, amelyet Michael a ’80-as években írt és vett fel és amelyből később kifejlődött az Al Capone, amiből pedig kifejlődött a Smooth Criminal. De úgy tűnik nem arról a dalról van szó, hanem egy 1999-ben felvett dalról. Korábban Timbaland azt mondta, hogy ezt a dalt különösen erősnek érzi és az volt a véleménye, hogy ennek kellene az első kislemeznek lennie.

A Place With No Name az America együttes 1972-es A Horse With No Name című slágerének a feldolgozása – vagy ha úgy tetszik átdolgozása, hiszen új szöveget írtak hozzá. Erről a dalról korábban már írtam itt. Ez a dal különösen rádióbarát lehet.

Szintén írtam már a Slave to the Rhythm-ről, de persze ezekhez a dalokhoz most mind kortárs hangszerelés készül.

A Blue Gangsta nekem az egyik személyes kedvencem a demók alapján, de a beszámolók annyira nem voltak elájulva ettől a daltól. Volt egy rajongói beszámoló, amelyik kiemelte a jobbak között, de a többséget úgy tűnik nem különösebben ragadta meg – legalábbis azzal az új hangzással, amit most kapott.

Az album címadó dala az Xscape zárja a standard albumot – elképzelhető, hogy ez is kislemez lesz. Mind a Slave-ből, mind az Xscape-ből hallhattunk már kisebb részleteket reklámok révén.

A Deluxe verzión a dalok eredeti demóin és két videón kívül lesz egy bónusz dal is. Annyit már lehet tudni róla, hogy Mary J. Blige és D’Angelo is közreműködik benne. A feltételezés az, hogy a Sly and the Family Stone Hot Fun in the Summertime című dalának a feldolgozása lesz, de ezt nem mutatták be a lemezbemutatókon, így ez sokkal bizonytalanabb infó. Michael a ’80-as években megvásárolta a a Sly and the Family Stone dalait (kb. abban az időben, amikor a Beatles katalógust is) és állítólag néhányat fel is vett közülük csak úgy szórakozásból. Valószínűleg ebben a dalban nem énekelte fel a teljes vokált, ezért kellett “duett partnereket” bevonni.

Az eredeti dal: