Valamennyi bejegyzés

Loving You

A Loving You egy korábban ki nem adott Michael Jackson dal, amely végül a 2014-es Xscape című posztumusz albumon jelent meg. A dalt Michael valamikor a ’80-as évek közepén írta és vette fel a Bad albumhoz, de arra nem került rá. Egy egyszerű, de bájos szerelmes dal, amelyet Michael vokálja emel magasabb szintre. Könnyed hangulata leginkább a Love Never Felt So Good-hoz igazodik az album többi dala közül.  A modern produkciót, vagy remixet, Timbaland készítette és saját bevallása szerint ez a kedvenc dala az albumról. Talán ez az a dal, ahol a “kortársiasított” változat a legkevésbé hajlik el az eredetitől, de a jellegzetes timbalandi ritmusok azért ide is bekerültek.

Michael egykori hangmérnöke, Matt Forger ezt mondta Damien Shields blogjának a dalról: “Egy napon MJ eljött a hayvenhursti stúdióba és megkért, hogy mixeljem a dalt és odaadta a multi-tracket (többsávos felvétel). Egy másik stúdióban vette fel a dalt. Csak odaadta nekem a szalagot, hogy mixeljem.” [1] Forger szerint a dal felvételénél John Barnes segédkezhetett Michaelnek: “Abban a korszakban sokat dolgozott vele.” [1]

A hangmérnök hozzátette: “Jó dal volt, de nem volt komoly jelölt a Bad albumra. Egyike azon daloknak, amiket felvett és aztán eltett.” [1]

Az album Deluxe verzióján megtalálható eredeti demó felvétel, amely úgy tűnik kissé megsérült az idők során – ez a sérülés a dal legelején, rögtön az indulásnál hallható, de aztán pár másodperc után “helyrerázódik” a szalag.

A dalról korábban felmerült, hogy hivatalos kislemezként nem, de ún. “áthidaló kislemezként” adják ki az Xscape albumról. Ez azt jelenti, hogy  elküldik néhány rádiónak játszásra, de egy hivatalos kislemeznek kijáró promóciót külön nem kap és videó sem készül hozzá. Hivatalos forrásból azonban ezt azóta sem erősítették meg, így nem tudni, hogy valóban igaz-e az, hogy “áthidaló kislemezként” kezelik a dalt vagy sem.

A dal szövege angolul:

Hello, August moon, where are the stars of the night?
You promised me too soon, ’cause it’s been cloudy all night
And the weatherman said if you’re not well, stay in bed
‘Cause I’ve been feeling down and blue and it’s cloudy in my head
Instead of going out to some restaurant, I stay home in bed

But I’ll be loving you, that’s what I want to do
I’ll be loving you, that’s what I want to do

Hello, midnight lover, you’re the one I adore
And I’ll be thinking of you ’til the stars are no more
If it’s cloudy or blue, I’ll stay here with you
We’ll make a wish, and then we’ll kiss, a love forever true
Instead of going out to some restaurant, I’ll stay here with you

But I’ll be loving you, that’s what I want to do
I’ll be loving you, that’s what I want to do

It seems you don’t know we reached the hightened mountain
Every time I seem to disappear
And together, we will fly, we’ll dance up in the heaven
I can really feel it when you’re near

And the weatherman said if you’re not well, stay in bed
‘Cause I’ve been feeling down and blue and it’s cloudy in my head
Instead of going out to some restaurant, I stay home in bed

[x6]
But I’ll be loving you, that’s what I want to do
I’ll be loving you, that’s what I want to do

Loving you, that’s what I want to do

A dal szövege magyarul:

Hello, augusztusi Hold, hol vannak az éjszaka csillagai?
Túl hamar tettél ígéretet nekem, mert egész éjjel felhős volt az ég
És az időjárás-ember azt mondta, hogy ha nem vagy jól, maradj ágyban
Mert letört voltam és szomorú és felhős az idő a fejemben
Ahelyett, hogy elmennék valami étterembe inkább ágyban maradok.

De szeretni foglak, ezt akarom tenni
Szeretni foglak, ezt akarom tenni

Hello, éjféli szerető, téged imádlak
És addig fogok rád gondolni, amíg már nem lesznek többé csillagok
És ha felhős az idő vagy szomorú, itt maradok veled
Kívánunk valamit, aztán csókolózunk, örökké igaz szerelem
Ahelyett, hogy elmennék valami étterembe, inkább itt maradok veled.

De szeretni foglak, ezt akarom tenni
Szeretni foglak, ezt akarom tenni

Úgy tűnik, hogy nem tudod, hogy elértük a magas hegyet
Mindig amikor olyan, mintha eltűnnék
És együtt fogunk repülni, táncolni fenn a mennyben
Tényleg ezt érzem, amikor közel vagy.

És az időjárás-ember azt mondta, hogy ha nem vagy jól, maradj ágyban
Mert letört voltam és szomorú és felhős az idő a fejemben
Ahelyett, hogy elmennék egy étterembe inkább ágyban maradok.

De szeretni foglak, ezt akarom tenni
Szeretni foglak, ezt akarom tenni

(Többször ismétli)

A dal 2014-es verziója Timbaland által “kortársiasítva” – egy rajongó által készített videóval:

Az eredeti abban az állapotban, ahogy MJ hagyta:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer (2014-es verzió): Timbaland
A felvétel ideje: 1985-86 körül
Album: Xscape

Stílus: pop, R&B

Forrás:

[1] Mystery track on Michael Jackson’s ‘XSCAPE’ album is called “Lovin’ You” – Track list complete!(2014. április 12.)
http://www.damienshields.com/the-mystery-track-on-xscape-what-is-it/

Reklámok

Smooth Criminal

SmoothCriminalA Smooth Criminal a hetedik kislemez Michael Jackson Bad című albumáról. 1988. október 24-én jelent meg és a hetedik helyig jutott a Billboard slágerlistáján, így tehát nem volt azon öt dal között, amely Nr 1. sláger volt a Badről, noha azóta az album egyik legnépszerűbb és leginkább ikonikus dalává vált.

A dalt Michael írta és komponálta és volt egy elődje is: az Al Capone című dal, amelynek demója a Bad album 25. évfordulójára 2012-ben kiadott Bad 25 című kiadványon jelent meg.

Matt Forger, Michael egyik hangmérnöke így emlékezett vissza: “Az Al Caponét egy történelmi figuráról írta. Megveti az alapjait annak a dalnak, amely később a Smooth Criminal lett. Michael sok hasonló témát és hasonló ötletet felhasznált a Smooth Criminal megalkotásakor. A Smooth Criminalban írt egy sztorit és egyedivé tette. Az nem egy történelmi figuráról szólt, mint az Al Capone. Elkészítette a saját sztoriját és ez valami új és friss volt a víziójában.” [1]

A  Smooth Criminal témája végül is egy titokzatos gyilkosság lett, amelynek áldozata egy Annie nevű lány. Spike Lee Bad 25 című dokumentumfilmje szerint a nevet egyébként CPR Annie inspirálta. CPR Annie annak a bábúnak a neve, amelyet az újraélesztés gyakorlásához használnak.

Sokáig tartotta magát a rajongótáborban az a pletyka, hogy az Al Caponének is volt egy elődje, mégpedig a nagyközönség által eddig nem hallott Chicago 1945, ám ezt a feltételezést 2014 júniusában egy rajongóknak tartott előadáson maga Steve Porcaro cáfolta, aki a Chicago 1945 szerzője vagy társszerzője. Elmondása szerint a Chicago 1945-nek semmi köze sincs sem az Al Caponéhoz, sem pedig a Smooth Criminalhoz – az egy teljesen más, különálló dal.

A Smooth Criminalt kísérő kisfilm sokak véleménye szerint Michael egyik legjobb, ha nem a legjobb videója – márpedig ezt a címet nem könnyű kiérdemelni egy számos mesteri alkotást felvonultató videográfiában. Jay Ziegler szerint nemcsak “a hihetetlen tánca, filmes technikája, hangulata, világítása, jelmeztervezése miatt”, hanem “a zene és a filmgyártás színvonalának emelése miatt is különleges a zenei videók között” [2] (a fordításért köszönet az Ember a zenében blognak).

Egy másik kritikus, Christopher Sunami azt írja: “Ami a ‘Smooth Criminal’-t igazán kiemelkedővé teszi az a koreográfia egésze. A fejlődés egyértelmű a hasonló témájú ‘Beat It’-hez képest. A ‘Beat It’-ben kitörölhetetlen a kép, ahogy a bandatagok lassan csatlakoznak Michaelhez, miközben az egyéni káosz átalakul egy erőteljes műsorszámmá. Azonban a ‘Smooth Criminal’-ban az egész tiltott szórakozóhely eleven mozgásban van az elejétől a végéig, a koreográfia mindent magába foglal a tangó-szerű táncparkettől, a szerencsejátékosok kockázásáig. Michael mindezeken keresztül suhan, néha egyszerre, néha ellentétesen és néha bonyolult kapcsolatban mozogva a többi táncossal, amit nem könnyű összefoglalni (de a koreográfia olyan táncosokra emlékeztet, akik a művészet magas fokát képviselik, mint Alvin Ailey). A jellegzetes mozdulatok közül, amelyek megjelennek a videóban – a moonwalk, a bedőlés, a forgás – egyik sem tart tovább néhány másodpercnél. Michael előadása pillanatról pillanatra meglehetősen higanyszerű, változékony, olyan mozdulattáron keresztül, amelyet más előadók talán éveken keresztül fejlesztenek, és tökéletesítenek. Ez egyedülálló tulajdonságot kölcsönöz a mozgásának. Ő nem úgy táncol a zenére, mintha egy hétköznapi ember lenne. A tánca sokkal inkább lebeg a zene tetején, a technikai virtuozitás szédületes folyamata” [3] (fordítás: Ember a zenében blog).

A kisfilm alapötlete Michaelé. Amint a 2003-as Private Home Movies-ban elmondta, először westernt akart készíteni, majd később gondolta meg magát, hogy inkább egy gengszterfilm lesz belőle. A filmen az látható, ahogy Neverlanden próbálja vizionálni az elképzeléseit, a mozdulatokat, miközben egy operatőr felveszi ezeket. Azt is elmondta, hogy a Smooth Criminalhoz kapja a legtöbb kommentárt és hogy neki magának is ez a videó az egyik kedvence, és azt is megtudjuk, hogy a dal majdnem lemaradt a Bad albumról.

A végső koreográfiát Michael Vincent Pattersonnal és Jeffrey Daniellel készítette el, a kisfilmet Colin Chilvers rendezte. A videó jelmezeinek és témájának ihletője egyértelműen a Fred Astaire főszereplésével készült 1952-es The Band Wagon című film Girl Hunt című jelenete, amelyben Astaire világos öltönyt kék inget és fehér nyakkendőt visel – akárcsak Jackson a Smooth Criminalban. “Nagy rajongója volt Fred Astaire-nek és tisztelegni akart előtte a filmben.” [4] – mondta Colin Chlivers Spike Lee Bad 25 című dokumentumfilmjében.  (Arról, hogy hogyan ihlette meg Fred Astaire Michael Jacksont bővebben írtam ebben a bejegyzésben, amelyben megnézheted a Girl Huntot is.)

Vincent Patterson privát felvétele arról, amikor a koreográfiát készítették:

A videó közepe táján van egy jelenet, amikor leáll a zene és a táncosok lassított felvételként mozognak. Ez a rész nem egy előre megkoreografált jelenet. Amint Colin Chlivers elmondta a Bad 25 dokumentumfilmben Michael egyszerűen csak azt akarta, hogy a táncosok érezzék a pillanatot: “Abban a szünetben a közepén Michael csak hagyni akarta, hogy a táncosok érezzék a jelenetet. Úgy értem akkor már elég régóta forgattunk és ő azt mondta ‘nem akarom, hogy bármi megzavarjon minket’. Én öt kamerával forgattam akkor, plusz Jerry-nek is volt öt kamerája. Szóval tíz kamera vette. És nem tudtuk, hogy meddig fog tartani.” [4]

Itt látható – 0:47-től -, ahogy Michael magyarázza, hogy mit szeretne ettől a bizonyos improvizált jelenettől. 1:33-nál ezt mondja: “Azt akarom, hogy a zene reprezentálja azt, amit érzünk. Diktálnia kell az érzéseinket, a hangulatainkat. Kifejezzük azt ahogy mindenki érez.  Ez lázadás… tudod hogy értem? Kiengedjük azt, amit mindig el akartunk mondani a világnak. Szenvedély és düh és tűz.” (0:47-ig a Bad című videó koreografálásából látható néhány jelenet.)

A Smooth Criminal szorosan kapcsolódik Michael 1988-as filmjéhez a Moonwalkerhez, hiszen annak egy központi jelenete. A filmről majd egy külön bejegyzésben szólók bővebben.

A videónak több verziója létezik.

Eredeti Moonwalker verzió: Az a változat, amely a Moonwalker című filmben látható. A legteljesebb formában ez a verzió foglalja magában a középső részt, amikor a táncosok zene nélkül improvizálnak, ugyanakkor a végén nem tartalmazza azt az utolsó hat másodpercet, amikor a nő, aki bezárja az ajtót Michael mögött legyezi magát. Az eredeti dalhoz képest ez a változat pluszban tartalmazza a második versszakban ezeket a sorokat: “Everytime I try to find him he’s leaving no clues left behind him. And they have no way of knowing of the suspect, or what to expect”.

Szerkesztett Moonwalker verzió: Ez a változat található meg a HIStory on Film, Volume II, valamint a Michael Jackson’s Vision című videógyűjteményeken. Gyakorlatilag az eredeti Moonwalker verzió kissé szerkesztett változata. Kevesebb benne a párbeszéd, a középső, zene nélküli részt egy kicsit lerövidítették és itt a végén a  nő, aki bezárja az ajtót Michael mögött legyezi magát.

Kislemez verzió: Egy 4 perc 3 másodpercre lerövidített változat. A zenetévék, amelyek inkább a 4-5 perces videókat szeretik a 9-10 percesek helyett, a leginkább ezt a változatot szokták játszani.

Album verzió: A videó alatt a dal album verziója hallható, magát a filmet pedig helyenként felgyorsították, helyenként lelassították, illetve egyfajta homályosító effektet adtak hozzá és néhol más kameraállásokat. Ez a videó látható a Moonwalker film végén a stáblista közben, illetve a Number Ones című videógyűjteményen, valamint a Visionary: The Video Singles című kiadványon, illetve a Target üzletlánc által forgalmazott Bad 25 kiadványok egy külön a Bad album videóit tartalmazó DVD-jén.

További érdekességek: A dal elején hallható szívdobbanások Michael valódi szívdobbanásai, amelyeket Dr. Eric Chevlan segítségével vettek fel. A dalban a rendőrfőnököt Bruce Swedien hangmérnök személyesíti meg, amikor ezt a szöveget halljuk mintegy valamiféle hangosbemondóból: “Everybody please leave the area right now!” (“Kérem mindenki hagyja el a területet most!”)

A dal különféle maxi CD-ken megjelent hivatalos remixei:

Extended Dance Mix
Extended Dance Mix Radio Edit
Dance Mix Dub Version
‘Annie’ Mix
A Capella
Instrumental

A Smooth Criminalt többen feldolgozták, a legsikeresebben az Alien Ant Farm 2001-ben, amikor is több országban is az első 10-be kerültek a dallal. Ez a feldolgozás hallható az Amerikai pite 2 című filmben. Máig ez a csapat legsikeresebb dala. Michael azt nyilatkozta, hogy tetszik neki ez a feldolgozás.

További feldolgozások a teljesség igénye nélkül: 2008-ban David Garrett, német hegedűművész a dal klasszikus feldolgozását megjelentette Encore című albumán. 2011 januárban a 2Cellos nevű csellista duó (Luka Šulić és Stjepan Hauser) a YouTube-on aratott nagy sikert a dal csellón eljátszott változatával, majd ezt később debütáló albumán is megjelentette.  Ashanti 2002-es Rescue című dala ugyanúgy indul, mint a Smooth Criminal.

A Smooth Criminal videója lett az év videója az 1988-as Brit Awardon.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/10/06/10-smooth-criminal/

Az eredeti Moonwalker verzió:

A szerkesztett Moonwalker verzió:

A kislemez verzió:

A Smooth Criminal elődje, az Al Capone. Ez a demó a 2012-ben kiadott Bad 25-ön jelent meg:

A kislemez B oldalán a dal instrumentális változata kapott helyet:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson (vokális hangszerelés), Michael Jackson és John Barnes (ritmus hangszerelés), Jerry Hey (fúvós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1987
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Bad

Stílus: pop, dance, funk

Videó

Rendezte: Colin Chilvers
Koreográfia: Michael Jackson, Vincent Patterson, Jeffrey Daniel

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 7.
Egyesült Királyság: 8.
Hollandia: 1.
Spanyolország: 1.
Franciaország: 4.
Németország: 9.

Forrás:

[1] “Chicago 1945 was done prior to Al Capone”, Matt Forger: the secrets of BAD 25 (EN) (2012. október 9.)
http://mjdatabank.com/mjjnews/wordpress/2012/10/09/chicago-1945-was-done-prior-to-al-capone-matt-forger-the-secrets-of-bad-25-en/

[2] Jay Ziegler – Ridiculously Awesome Music Videos: ‘Smooth Criminal’ (Consequence of Sound, 2008. június 15.)

[3] Christopher Sunami – Rewievs: Smooth Criminal (Kitoba.com)

[4] Spike Lee – Bad 25 (dokumentumfilm)

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Első benyomások az Xscape-ről

EPIC RECORDS XSCAPEMichael Jackson május 13-án megjelenő második posztumusz albumát egyelőre csak néhány kiválasztott hallhatta. A Sony a világ nagyobb városaiban lemezbemutató partikat tart a sajtó munkatársai és néhány szerencsés kiválasztott rajongó részére.

Ízlések és pofonok nagyon különbözőek lehetnek, így túl messzemenő következtetéseket talán még nem szabad levonni, de tény, hogy egyelőre mind a média, mind a rajongók visszajelzései többnyire pozitívak. Úgy tűnik ez az album visszaállíthatja sokak bizalmát az MJ Estate-ben és a Sony-ban azok után, hogy a Michael című első posztumusz album sokakban keserű szájízt hagyott hátra. Az már most látszik, hogy mind művészileg, mind marketing szempontból sokkal több erőfeszítést tettek ennek az albumnak az érdekében, mint az előzőében.

A beszámolók alapján annyit lehet mondani, hogy ez egy táncos, vidám album lesz. Több kritikus is az Off The Wallhoz hasonlította hangulatában, ami jó hír, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a slágerlista jelenleg tele van az Off The Wall által inspirált zenével és művészekkel (Daft Punk, Bruno Mars, Justin Timberlake, Pharrell Williams).

Az első kislemez várhatóan a Love Never Felt So Good lesz, ami Paul Anka és Michael írt valamikor a ’80-as évek elején. Ez okozott némi riadalmat a rajongótáborban, mivel sokan úgy érzik, hogy ez az album leggyengébb dala. Legalábbis a demók alapján, amiket ismerünk. (Én nem feltétlenül osztom ezt a nézetet – nekem mindig is tetszett a demó.) Ráadásul sokan úgy tartják, hogy az első kislemeznek valami igazán ütős, pörgős számnak kell lennie ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet szélesebb körben is, nem egy ilyen közepes tempójú dalocskának. Azonban a lemezbemutató partikról érkező hírek mind arról számolnak be, hogy a Love Never Felt So Good “táncparkettre csábító” dal – így tehát valószínűsíthető, hogy a producerek táncolhatóvá tették.  Miután a demó pusztán egy énekhangot (Michaelét) és egy kísérő zongorát (Paul Ankáét) tartalmaz, így bőven volt tér az új hangszerelésre.

A beszámolók nagy része úgy tartja, hogy az album legjobb dala a Do You Know Where Your Children Are (12 O’Clock), amit Michael 1990-91 körül írt. Ezt a nézetet sok rajongó osztja a demók alapján is. Ami kicsit aggodalommal töltött el néhány rajongót az a félelem, hogy a média majd megpróbálja kiforgatni a dal szövegét, illetve hogy ízléstelen viccek tárgya lesz a cím figyelembe véve a Michael elleni korábbi vádakat. Valójában azonban ahhoz kell beteg elme, hogy ezt a szöveget valaki Michael ellen fordítsa. A szöveg egyértelműen a gyerekek elhanyagolása és molesztálása ellen foglal állást. Figyelemre méltó, hogy Michael a dalt azelőtt írta, hogy őt megvádolták volna gyerekmolesztálással, tehát nem igaz az, amit az egyik brit bulvárlap írt, hogy ez valamiféle válasz volt a vádakra. Talán azért maradt dobozban, mert Michael tudta, hogy a vádak után nem szívesen fogadna a nagyközönség egy ilyen dalt tőle, de valójában pont azt mutatja meg a dal, hogy hol is állt Michael Jackson ezen témát illetően. Akik ismerik a vádak részleteit, azok tudják, hogy Michael hamis vádak áldozata volt, amelyeket az anyagi haszonszerzés motivált.

Ellentmondásos hírek érkeztek korábban azzal kapcsolatban, hogy a Chicago című dal és a She Was Lovin’ Me című dal ugyanaz-e vagy két különböző dal. Nos, a rejtély megoldódott. Úgy tűnik, hogy a Chicago valóban egyenlő azzal amit egyesek She Was Lovin’ Me-nek neveztek, azonban van a lemezen egy Lovin’ You című dal is. A dalok címeit nem árulták el a közönségnek, s valószínűleg ez okozta a félreértéseket. A track lista tehát feltehetőleg a következő:

1. Love Never Felt So Good
2. Chicago (She Was Lovin’ Me)
3. Lovin’ You
4. A Place With No Name
5. Do You Know Where Your Children Are
6. Slave To The Rhythm
7. Blue Gangsta
8. Xscape

Azt ehhez hozzá kell tenni, hogy a lemezbemutatókon elmondták a megjelenteknek, hogy ez még az utolsó pillanatban is változhat.

Michael egykori hangmérnöke, Matt Forger ezt mondta Damien Shieldsnek a Lovin’ You-ról: “Úgy emlékszem rá, mint egy R&B stílusú, közepes tempójú szerelmes dalra. Jó dal volt, de nem volt komoly jelölt arra, hogy rákerüljön a Bad albumra. Egyike azon sok dalnak, amit felvettünk aztán elraktunk.”

A Chicagóval kapcsolatban az is kavarodást okoz, hogy sokan azt feltételezik ez a Chicago 1945, amelyet Michael a ’80-as években írt és vett fel és amelyből később kifejlődött az Al Capone, amiből pedig kifejlődött a Smooth Criminal. De úgy tűnik nem arról a dalról van szó, hanem egy 1999-ben felvett dalról. Korábban Timbaland azt mondta, hogy ezt a dalt különösen erősnek érzi és az volt a véleménye, hogy ennek kellene az első kislemeznek lennie.

A Place With No Name az America együttes 1972-es A Horse With No Name című slágerének a feldolgozása – vagy ha úgy tetszik átdolgozása, hiszen új szöveget írtak hozzá. Erről a dalról korábban már írtam itt. Ez a dal különösen rádióbarát lehet.

Szintén írtam már a Slave to the Rhythm-ről, de persze ezekhez a dalokhoz most mind kortárs hangszerelés készül.

A Blue Gangsta nekem az egyik személyes kedvencem a demók alapján, de a beszámolók annyira nem voltak elájulva ettől a daltól. Volt egy rajongói beszámoló, amelyik kiemelte a jobbak között, de a többséget úgy tűnik nem különösebben ragadta meg – legalábbis azzal az új hangzással, amit most kapott.

Az album címadó dala az Xscape zárja a standard albumot – elképzelhető, hogy ez is kislemez lesz. Mind a Slave-ből, mind az Xscape-ből hallhattunk már kisebb részleteket reklámok révén.

A Deluxe verzión a dalok eredeti demóin és két videón kívül lesz egy bónusz dal is. Annyit már lehet tudni róla, hogy Mary J. Blige és D’Angelo is közreműködik benne. A feltételezés az, hogy a Sly and the Family Stone Hot Fun in the Summertime című dalának a feldolgozása lesz, de ezt nem mutatták be a lemezbemutatókon, így ez sokkal bizonytalanabb infó. Michael a ’80-as években megvásárolta a a Sly and the Family Stone dalait (kb. abban az időben, amikor a Beatles katalógust is) és állítólag néhányat fel is vett közülük csak úgy szórakozásból. Valószínűleg ebben a dalban nem énekelte fel a teljes vokált, ezért kellett “duett partnereket” bevonni.

Az eredeti dal:

Bad (album)

BadMegjelenés: 1987. augusztus 31.

A felvétel ideje: 1987. január 5.-július 9.

A felvétel helye: Westlake Recording Studios, Studio “D” (West Hollywood, Kalifornia)

Kislemezei: I Just Can’t Stop Loving You, Bad, The Way You Make Me Feel, Man in the Mirror, Dirty Diana, Another Part of Me, Smooth Criminal, Leave Me Alone, Liberian Girl

Stílus: pop, R&B, funk, soul, rock

Kiadó: Epic

.

A Bad a Spotify-on (hozzátettem az eredeti albumon nem, de a 2001-es Special Editionon megjelent bónusz dalokat is – az utolsó három dal):

A Thriller fenomenális sikere után Michael Jackson nem volt könnyű helyzetben, hiszen valószínűtlen volt, hogy a soron következő albuma meg tudja ismételni azt – azóta sem tudta senki. Ennek ellenére Michael nem fogta vissza az ambícióit, amikor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a következő albumából 100 millió példány fogyjon. (Michael “megszállottsága” az eladási példányszámokkal kapcsolatban talán érthetőbbé válik, ha emlékeztetünk arra, hogy olyan környezetben nőtt fel – Motown, vagy éppen a saját apja -, ahol a kereskedelmi siker és a slágerlistás helyezés volt a fokmérője annak, hogy mennyire vagy jó.  Michaelnek már kicsi gyerekkorától kezdve összefonódott a szórakoztatóipar és a zene a versennyel is, hiszen eleinte tehetségkutatókon léptek fel, ahol mindig nyerniük kellett és mindig el kellett nyerniük a közönség kegyeit ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni.)

Ezzel az ambícióval vetette bele magát a munkába, amikor 1985-ben elkezdett dolgozni a Bad-en és bár kereskedelmi értelemben nagyra törő céljai voltak vele, zeneileg nem akarta megismételni a Thrillert. Eleinte az otthoni stúdiójában dolgozott olyan zenészekkel és hangmérnökökkel, mint Matt Forger, John Barnes vagy Bill Bottrell. Ezzel az úgynevezett B-csapattal számos demót elkészítettek különféle stílusokban és témákkal. Az A-csapat Quincy Jones vezetésével dolgozott a Westlake stúdióban. Ez a különválás egyúttal azt is jelezte, hogy Michael egyre függetlenebb kívánt lenni Jonestól.

Bottrell: „Michael fejlődött és szabadon, a Westlake-i stúdió korlátai nélkül akart kísérletezni. Ezért vitt el engem és John Barnes-t, hogy az otthoni stúdiójában dolgozzunk másfél évig időszakosan. Programoztunk, játszadoztunk és dalokat készítettünk annak az albumnak a nagy részére, majd elküldtük az eredményeket két inches szalagon a Westlake-nek és ők aztán belátásuk szerint újravették őket és hozzáadtak olyan dolgokat, mint a vonósok és a fúvósok. Így kezdte MJ kifejezni a kreatív függetlenségét, mint egy tinédzser, aki elhagyja a fészket.” [1]

Az igazán komoly munka 1986-ban kezdődött a Westlake D stúdiójában. A csapat magja ugyanaz volt, mint az Off The Wallon és a Thrilleren:  Quincy Jones, mint producer, Bruce Swedien, mint hangmérnök – a Badről azonban már hiányzott Rod Temperton. Michael Swedient a további albumaira is magával vitte, azonban Jonesszal ez volt az utolsó együttműködése.

„Quincy és én néhány dologban nem értettünk egyet. Sok feszültség volt köztünk, mivel úgy éreztük önmagunkkal versenyzünk. Nagyon nehéz alkotni valamit, amikor úgy érzed önmagaddal vagy versenyben.” [2] – írta Michael Moonwalk című önéletrajzában. A fáma szerint egyszer Jones egy időre kiszállt a munkából, amikor észrevette, hogy Jackson titokban visszalopózott a stúdióba és megváltoztatta a munkáját.

A Rolling Stone magazin 1987. szeptember 24-ei száma szerint Michael 62 dalt írt az albumra és ebből 33-at ki is akart adni tripla lemez formájában. Quincy Jones azonban lebeszélte erről az ötletről, így maradt a szimpla lemez és 11 dal, amelyből kilencet Michael önállóan írt. Olyan dalok maradtak talonban, mint a Streetwalker, a Cheater, a Fly Away, az I’m So Blue, a Don’t Be Messin’ ‘Round, az Abortion Papers, a Free, a Price of Fame – amelyek később megjelentek különféle kiadványokon (The Ultimate Collection, Bad 25), de valószínűleg maradt még jó pár olyan dal ebből az időszakból, amelyet egyelőre nem hallhattunk.

Az albumon duett partnerként működött közre Stevie Wonder (Just Good Friends) és Siedah Garrett (I Just Can’t Stop Loving You), valamint háttérvokálként az Andraé Crouch kórus a Man In The Mirrorban. Garrett kreatívan is hozzájárult az albumhoz, mint a Man In The Mirror társszerzője.

Az albumon több, mint egy évig dolgoztak, s ha Michaelen múlik, akkor eldolgoztak volna rajta talán a végtelenségig, de a lemezkiadó végül szigorú határidőt szabott: 1987 nyarán meg kellett jelennie.

Az album borítója rögtön megdöbbentette az amerikai közvéleményt és médiát, különösképpen Jackson az addiginál sokkal világosabbnak tűnő bőrszíne miatt. Miután akkor még nem tárta a nyilvánosság elé bőrbetegségét, a vitiligót, így megkezdődött a találgatás erről is, éppen úgy, mint a sztár egyéb vélt, vagy valós excentrikus szokásairól.

Az eredetileg a Bad borítójára szánt kép

Az eredetileg a Bad borítójára szánt kép

Eredetileg egyébként a balra látható képet szánta Michael albumborítónak, de ettől az Epic még jobban megijedt. A lemeztársaság attól tartott, hogy ez csak tovább erősítené Michael különc, egyesek által femininnek tartott imázsát. Végül a választás egy a Bad rövid film forgatásán készült fotóra esett, amelyen az énekes bőrszerelésben látható.

„Sokkal inkább, mint David Bowie vagy Prince, Jackson lett az androgünitás leghíresebb szimbóluma. Egyre nehezebben definiálhatóvá vált és egyre nehezebbé vált bármelyik csoportnak is magáénak neveznie. A sminkje, fekete bőrszerelése, csatjai és csizmái a glam punk szubkultúra esztétikájára emlékeztettek, a kritikusok számára azonban ez kényelmetlen kapcsolat volt egy olyan népszerű előadóval, mint Jackson. Ugyanilyen oknál fogva a hip-hop sem fogadta el nyíltan (bár később ez megtörtént). Jackson egyszerűen egyfajta előadásnak tekintette az új imázsát. A világ volt a színpada és készen állt arra, hogy kipróbáljon egy új karaktert. A punk kinézet, a tánc bandatagokkal, a nyelv kiforgatása (a „rossz” jó, bátor, kemény lett) mind kinyilvánító üzenetet hordozott. Megosztóbbá tette, mint a Thriller, de ez volt a célja. Változó identitása Reagan dualisztikus vagy-vagy világképének teljesen az ellentétét képviselte. Michael Jackson képviselte az új Amerika (és világ) minden komplexitását és kettősségét.” [1] – írta Joseph Vogel Man in the Music című könyvében. Ez a kettősség kifejeződött például abban, hogy az androgün külső mellett Jackson tánca és videói sokkal több szexualitást sugároztak, mint addig, ami – az egész új imázzsal együtt – talán egyfajta lázadást is megtestesített szigorú vallásos neveltetésével szemben (Michael 1987-ben kilépett a Jehova tanúi felekezetből).

Az album 1987. augusztus 31-én jelent meg és egyből meghódította a slágerlistákat szerte a világon. Az első kislemeze az I Just Can’t Stop Loving You volt, amely egy szerelmes duett Siedah Garrettel. Azzal, hogy ezt a dalt adta ki elsőként Michael a Thrillernél bevált taktikát alkalmazta, nevezetesen azt, hogy az album talán egy kevésbé érdekes dalával indította útjára azt, amihez ráadásul videoklip sem készült. A várakozás azonban addigra már akkora volt, hogy a dal így is az első helyre került a Billboardon és számos más slágerlistán, akárcsak nem sokkal később az album. (Az I Just Can’t Stop Loving You szavalt intrója egyébként csak az album 1987-ben “nyomott” változatain található meg, az 1988-tól kiadott változatokról törölték azt.)

Míg a közönség nagy lelkesedéssel fogadta a Badet, addig a média egy része fanyalgott. Nem tudtak elvonatkoztatni Jackson új imázsától és külsejétől – vagy éppen elfogadni azt -, így az album kritikái sokszor nem is a zenével foglalkoztak: „Sok kritikus pszeudo-pszichoanalízisbe bocsátkozott Jackson excentrikusságáról prédikálva, mintha a művészeknek vagy a rock sztároknak a normalitás mintaképeinek kellene lenniük.” [1] – írja Vogel a Man in the Musicban.

A média Jacksonhoz való hozzáállásának változását jól jelzi, hogy amit a Thriller idején még bájos excentrikusságnak tartottak azt most hirtelen elkezdték sokkal erősebb jelzőkkel illetni, mint például „bizarr”, s ebben az időszakban jelent meg a médiában a degradáló “Wacko Jacko” gúnynév is, amelyet maga Michael gyűlölt (kb. úgy lehetne nagyon szabadon lefordítani, hogy “Bolond Jankó”).

Igazságtalan lenne persze nem elismerni, hogy sok esetben maga Jackson is szándékosan táplálta a titokzatos, excentrikus imázst P.T. Barnumot példaképül állítva maga elé: „Jackson szórakoztatóművész volt kisfiú kora óta. Csak ezt ismerte. Mostanra az az impulzus, hogy „előadjon” majdnem állandóvá vált. Az identitása csaknem elválaszthatatlanul a részévé vált a közszereplőnek, a karakternek. Ő volt a furcsa, varázslatos, titokzatos, excentrikus popsztár: ‘Michael Jackson, a Föld legnagyobb showja.'” [1]

Mások a kereskedelmi sikerei miatt fordultak ellene: „Sok támadás fehér rock kritikusoktól jött, akik úgy tűnt, hogy hirtelen megvetették Jackson páratlan sikerét. Jackson nem illett a rock kritikusok által bálványozott modellbe. Egy olyan valaki, mint Bruce Springsteen gitározik, olyan dalokat ír, amelyek irodalmi kritika alanyai és úgy táncol, mint egy fehér fickó. Ugyanakkor Michael Jackson egy olyan fekete kulturális örökséget képvisel, amiről a fehér kritikusok vagy nem tudnak, vagy amit inkább nosztalgikusan értékelnének valaki olyantól, aki már halott.” [3] – írta Quincy Troupe a Spin magazinban.

Michael Jacksontól sokan nem tudták komolyan venni az új, „rosszfiú” imázst – úgy vélték, hogy annyira burokban nevelkedett, hogy nem értheti meg a világ hétköznapi problémáit, amiről például az újonnan a főáramba került hip-hop szólt. De ennek az albumnak nem is ez volt a funkciója. A Bad egy eklektikus, moziszerű fantázia, amely nem arra tesz kísérletet, hogy a világ problémáit énekelje meg, hanem inkább elrepít minket egy másik világba.

„A Baden Jackson zenéje nagyrészt hangulatokról, belsőséges érzésekről és fantasztikus jelenetekről szól. A Speed Demon funky, motorpörgető autós hajszája gördülékenyen megy át a Liberian Girl buja, evilági intonációiba. A Dirty Diana feszült, érzéki narratívája utat enged egy titokzatos bűnügyi tetthelynek a Smooth Criminalban. Minden dal egy álomkapszulaként működik, amely meginvitálja a hallgatót egy élénk, új hangzásba, sztoriba és űrbe. Arra van, hogy lebilincseljen, elvigyen, lenyűgözzön és arra is, hogy felfedezzen és felfedjen. Ebből a szempontból sokkal inkább egy filmzenéhez hasonlítható (blues, jazz és R&B elemekkel).” [1] – írja Vogel.

Jackson csaknem állandó hangmérnöke Bruce Swedien In the Studio with Michael Jackson című könyvében azt írta: „Érdekes erről az albumról beszélnem és rájönnöm, hogy több kedvenc dalom van ezen az albumon, mint bármelyik másikon.” [4]

Nehéz lenne megmondani, hogy a Bad-et negatívan befolyásolta-e a Jackson új imázsát követő felhördülés. Noha sikere az eladott példányszám tekintetében nem érte el a Thrillerét, de így is egy roppant sikeres album volt és volt amiben túlszárnyalta a Thrillert: az album öt kislemeze is Nr 1. lett a Billboardon (I Just Can’t Stop Loving You, Bad, The Way You Make Me Feel, Man in the Mirror, Dirty Diana). Ez máig fennálló rekord, amelyet más előadónak csak 2010-ben sikerült beállítania, megdönteni pedig azóta sem tudta senki. Valóban úgy tűnt az album egy slágergyűjtemény, ráadásul a dalokat olyan rövid filmek kísérték, amelyek nemcsak akkor emelkedtek ki a mezőnyből, hanem a mai napig ikonikusnak számítanak. A leginkább talán a Smooth Criminal, amely – bármilyen meglepő – nem volt azon öt dal között, amely első helyet ért el az album dalai közül.

A Bad Jackson globális népszerűségének a kiszélesedését is hozta, s néhány országban még népszerűbbé vált, mint a Thriller idején. Ebben talán szerepe volt az olyan eseményeknek is, mint például az MTV Europe elindulása 1987-ben, vagy éppen az albumhoz kapcsolódó világkörüli Bad turné, amely Michael első szóló turnéja volt. Ugyanehhez a korszakhoz kapcsolódik Michael fantázia mozifilmje a Moonwalker.

A Grammy díjkiosztón 1989-ben a Bad albumot jelölték az év albuma kategóriában és a legjobb férfi R&B vokális előadás kategóriában, a Bad dalt az legjobb férfi R&B vokális előadás kategóriában, a Man in the Mirrort az év felvétele kategóriában, 1990-ben pedig a Leave Me Alone-t a legjobb rövid zenei videó kategóriában – utóbbi nyert is.  1990-ben jelölték a Moonwalkert is a legjobb hosszú hosszú zenei videó kategóriában, de nem nyerte el a díjat.

Az American Music Awardson 1989-ben a Bad dal lett a kedvenc soul/R&B kislemez, valamint Michael kapott egy érdemeit elismerő különdíjat is. A World Music Awards-on a Dirty Diana videója közönségdíjas lett.

Az albumot 2001-ben újramaszterelték (Special Edition), akárcsak az Off the Wallt, a Thrillert és a Dangerous-t. Ez a speciális kiadás bónuszként tartalmazza a Streetwalkert, a Todo Mi Amor Eres Tu-t (az I Just Can’t Stop Loving You spanyol változata), a Fly Away-t, valamint rövid interjúkat Quincy Jones-szal és egy rövid szöveges bevezetést a Fly Away-hez.

2012-ben megjelent az album 25. évfordulós ünnepi kiadása is Bad 25 címmel – ezzel külön bejegyzésben fogok foglalkozni.

 

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Bad Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
2. The Way You Make Me Feel Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
3. Speed Demon Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
4. Liberian Girl Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
5. Just Good Friends (featuring Stevie Wonder) Terry Britten, Graham Lyle Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
6. Another Part of Me Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
7. Man in the Mirror Siedah Garrett, Glen Ballard Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
8. I Just Can’t Stop Loving You (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
9. Dirty Diana Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
10. Smooth Criminal Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
11. Leave Me Alone Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)

A 2001-es Special Edition-ön a fentieken túl szerepel még:

Ssz. Dal Dalszerző
12. Quincy Jones Interview #1
13. Streetwalker Michael Jackson
14. Quincy Jones Interview #2
15. Todo Mi Amor Eres Tu (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson, spanyol szöveg: Rubén Blades
16. Quincy Jones Interview #3
17. Spoken Intro to Fly Away
18. Fly Away Michael Jackson

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok a teljesség igénye nélkül: Cheater, Scared of the Moon, Someone Put Your Hand Out (2004-ben mindhárom dal demója megjelent az Ultimate Collection-ön). Öt dal –  a Don’t Be Messin’ ‘Round, az I’m So Blue, a Song Groove (A.K.A. Abortion Papers), a Free, a Price of Fame és az Al Capone (utóbbiból “fejlődött ki” a Smooth Criminal) – megjelent a Bad 25-ön 2012-ben. Szintén megjelent a Bad 25-ön a Je Ne Veux Pas La Fin De Nous (az I Just Can’t Stop Loving You francia változata).

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 2.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 1.
Spanyolország: 1.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 33 millió

Ebből

  • USA: 10 millió
  • Egyesült Királyság: 4 millió
  • Németország: 2 millió
  • Brazília: 700 ezer
  • Japán: 1 millió
  • Franciaország: 1,3 millió
  • Olaszország: 1 millió
  • Mexikó: 450 ezer
  • Hollandia: 500 ezer
  • Spanyolország: 500 ezer

Források:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[2] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)
[3] Quincy Troupe – The Pressure to Beat It (Spin, 1987 június)
[4] Bruce Swedien – In the Studio with Michael Jackson (Hal Leonard, 2009)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Scared of the Moon

A Scared of the Moon azon harminchárom dal egyike, amelyet Michael Jackson az 1987-es Bad albumra írt. Ezek közül a dalok közül tizenegy került fel az albumra, ez a dal nem volt köztük. A fáma szerint a dalt Michael Brooke Shields egyik rokonáról írta, egy kislányról, aki félt a Holdtól.

Nemrég Matt Forger hangmérnök Damiel Shields blogjának elmondta, hogy az eredeti demót a Westlake stúdióban vették fel. Michael egy másik munkatársa Brad Sundberg a dal demójának történetét is elmesélte: „Megcsinálták a háttérvokált, a vezérvokált és a zongorát. Ennyi volt. Aztán Matt megszegte az egyes számú szabályt, miszerint soha ne add oda a mesterszalagot Michaelnek! Mert ha egyszer odaadtál valamit Michael Jacksonnak akár hidegvizet is ihatsz rá, mert soha többé nem fogod látni. Egy vagy két hónappal a felvétel után Forger kapott egy hívást egy hangmérnöktől az Evergreen stúdióból. ’Hé, itt van ez a Michael Jackson dal, a Scared of the Moon. Itt van Michael, itt vannak a vonósok, de nincs itt a szalag. El tudnád hozni a szalagot?’ Matt meg: ’De nincs nálam a szalag… odaadtam Michaelnek!’”

Egy darabig elvitatkoztak azon, hogy kinél van a szalag, de ezzel nem jutottak dűlőre. Szerencsére Forgernek volt egy kazetta másolata az eredeti felvételről, így elvitte azt az Evergreen stúdióba. Nem az eredeti multitrack volt, de több, mint a semmi. Átmásolták a kazettát egy új multitrackre, felvették rá a vonósokat és aztán keverték.

Sundberg: „Nos, mindez hangmérnöki szempontból az összes lehetséges szabály megszegése. Nem vehetsz egy vokált egy kazettáról és nem teheted vissza egy multitrackre úgy, hogy még mindig ugyanolyan jól hangozzon. A kazettákon mindig van egy kis sistergés vagy sercegés. Megmondtam Mattnek, hogy ez zseniális. Abszolút csodálatos, hogy működött, mert az volt az eredeti vokál és ez csak egy szentimentális, aranyos kis dal volt, amit Michael meg akart csinálni – és tucatnyi ilyenünk volt – volt egy csomó olyan kis részletünk, amikor Michaelnek volt egy ötlete és csináltunk belőle egy demót. De ahogy a Scared of the Moon technikailag létrejött nem kellene működnie és mégis működik. Olyan mint egy kis motor ami tud működni. Ez a kis dal tud működni.”

A dal 1999-ben ismét felbukkant, amikor Michael az Invincible albumon dolgozott.

Michael Prince, producer: „Vannak dolgok, amik megragadnak [Michael] agyában. Néha új dalokat ír és néha vissza akar hozni valamit a múltból, amiről tudja, hogy csiszolatlan gyémánt. Emlékszem dolgoztunk egy kicsit a Scared of the Moonon az Invincible albumhoz. És emlékszem, hogy Steve Porcaro [a Toto együttes tagja, aki MJ-vel is többször zenélt együtt] így viccelődött: ’Ó, már megint ez a dal?’ Vicces mert én azelőtt sosem hallottam. De Michael így dolgozik – mindig visszatért néhány kedvencéhez. Azt mondta: ’Miért nem tettük ezt rá a legutóbbi albumunkra? Hallgassuk meg megint! Tudunk rajta javítani?’ Néha rákerül az albumra, néha nem.”

Végül az Invincible felvételei alatt készült módosításokat nem adták hozzá a dalhoz, így az a Bad korszakot megelőző állapotában került vissza a dobozba.

2004-ben a Sony Music kiadta a The Ultimate Collection című válogatás boxsetet, amely Michael slágerein kívül demókat és addig kiadatlan dalokat is tartalmazott – köztük a Scared of the Moon egy Matt Forger által akkor újrakevert verzióját. Azonban ebben az új mixben is az a bizonyos kazettáról visszavett vokál és zongora szerepel.

Annak ellenére, hogy a demót hivatalosan kiadták Michael továbbra sem tett le arról, hogy befejezi a dalt. Legalábbis egy lista tanúsága szerint, amelyet halála után az otthonában találtak.

Damien Shields blogbejegyzéséhez Brad Sundberg is hozzászólt. Ezt írta:

„Jó munka Damien. Szeretem ezt a sztorit és nagyra értékelem, hogy újra elmesélted. Morinen, őszintén szólva nem olvastam Joe [Vogel] könyvét (és nem is interjúvolt meg hozzá!), de tudom, hogy Joe nagyszerű munkát végez abban, hogy a lehető legtöbb tényt és sztorit összegyűjti. Michael nagyon komplex srác volt akinél mindig rengeteg esemény zajlott egyszerre, így próbálom elkerülni, hogy azt gondoljam vagy mondjam, hogy ismerek minden részletet minden dalról és projektről. A Moon azonban – barátom, Matt Forger szerint – a Thriller után és a Bad előtt készült. Tudom, hogy Damien sok olvasója CD-ken és iPodokon nőtt fel, így egy kazetta rossz minősége elárulja a korát. A stúdióban mindent megtettünk azért, hogy minden kazettát Michaelnek, Quincy [Jones]-nak és Bruce [Swedien]-nek olyan tökéletessé tegyünk, amennyire csak lehetett, de mégsem lehetett soha „mester minőségűvé” tenni. Ezért szeretem ezt a sztorit és ezt a dalt annyira. Amint Damien mondta, nem kellene, hogy működjön… mégis működött. Jó munka.” 

Forrás: http://www.damienshields.com/scared-of-the-moon-the-little-song-that-could

(Az alábbi videó nem hivatalos, hanem rajongó által készített.)

Írta és komponálta: Michael Jackson, Buz Kohan
A felvétel ideje: 1983-1987 körül
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: The Ultimate Collection