Valamennyi bejegyzés

A Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság elé kerül a Cascio-dalok ügye!

Az ügy előzményeiről (fordított sorrendben):

Cascio-dalok ügye: A Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője megúszta

A Sony elismeri, hogy LEHET, hogy nem Michael Jackson énekel a Cascio-dalokban

Egy Michael Jackson rajongó perel a Cascio-dalok miatt

Jó hír a Cascio dalok ügyében!

A Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy tárgyalni fogja azt az ügyet, amelyben egy Michael Jackson rajongó, Vera Serova perelte be a Sony Music-ot és Michael Jackson hagyatékkezelőjét, amiért a két cég Michael Jackson dalokként reklámozott és értékesített a Michael című poszthumusz albumon három olyan dalt (Breaking News, Keep Your Head Up, Monster), amelyekkel kapcsolatban a rajongóknak meggyőződése, hogy nem Michael Jackson hallható rajtuk.

Ezzel az ügy a sírból tér vissza, hiszen augusztus végén egy fellebviteli bíróság a Sony és a Jackson hagyatékkezelő javára döntött az ügyben – s ezzel felülírta az elsőfokú bíróság ítéletét, amely viszont Serovának adott igazat.

A fellebviteli bíróság indoklása igen furcsán hangzott. Akkor ezt írtam erről:

Ez a döntés most arról szól, hogy a Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője nem vonható felelősségre akkor sem, ha hamis dalokat adtak ki Michael Jackson neve alatt. A bíróság indoklása szerint mivel két cég nem tudhatta, hogy a dalok hamisak-e, s mivel nagy rajongói vita övezte azok kiadását, ezért amikor olyan állításokat tettek, hogy a dalok igenis eredetiek, az nem ún. „kereskedelmi beszéd” (commercial speech) volt, hanem vélemény és mint olyan a szólásszabadságot biztosító alkotmány első kiegészítésének védelme alá esik.

Konkrétumokra lefordítva: tehát az, ha egy albumra ráírják, hogy Michael Jackson album, ha úgy reklámozzák, mint Michael Jackson album, ha közleményekben biztosítják a rajongókat, hogy Michael Jackson énekel az albumon, miközben az nemcsak Michael Jackson dalokat tartalmaz, az vélemény, nem pedig átverés. Hát elég érdekes. És még érdekesebb, hogy ez az ítélet milyen precedenst teremt majd, s mit engednek meg majd a jövőben a kiadók maguknak halott művészeik neve alatt „vélemény” címszóval. Vajon, ha egy Picasso-festmény eredetiségében nem vagyok biztos, akkor árulhatom-e valódi Picassóként, hiszen amikor ezt teszem nem csinálok mást mint véleményt fejezek ki?

Úgy tűnik, hogy ez a fajta indoklás annyira nem nyerte el a legfelsőbb bíróság tetszését sem, hiszen hajlandóak felülvizsgálni az ügyet, így elképzelhető, hogy a végén mégsem menekül meg a Sony és a hagyatékkezelő a felelősségre vonás elől.

Ezzel párhuzamosan továbbra is folyik az eljárás a dalokat feltehetően hamisító két producer, Eddie Cascio és James Porte ellen is, amelyben majd hivatalosan is megállapításra kerülhet, hogy a dalok valóban hamisak-e.

Ezzel kapcsolatban is van egy érdekes új fejlemény. Rajongók régóta úgy gondolják, hogy a dalokat a Michael Jackson-hangutánzó, Jason Malachi énekelte fel. A Serova által felkért szakértő véleménye is ezt erősítette, ám úgy tűnik Serovának (Morinen) sokkal konkrétabb bizonyítékai is vannak, azon túl, amit a fülünkkel is hallunk (hogy ez nem Michael Jackson). Egy tweetben ma ezt írta: “Közvetlenebb bizonyítékaink is vannak [Malachi] részvételéről – egyenesen az ügyvédjével folytatott beszélgetésünkből.”

Hogy ez azt jelenti-e, hogy Malachi ügyvédje elismerte, hogy Malachi hallható a felvételeken, az majd kiderül, mindenesetre, ha sikerül bizonyítani a csalást, akkor az popzene történelmének egyik legnagyobb botránya lehet!

A mainstream média eddig elég tartózkodóan számolt be az ügyről – talán nem akarják összerúgni a port egy olyan nagy céggel, mint a Sony, vagy talán eddig őrült rajongói összeesküvés-elméletnek gondolták a dolgot, ám úgy tűnik, hogy valóban sikerülhet a rajongóknak bizonyítani az igazukat.

Cascio-dalok ügye: A Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője megúszta

Előzmények itt.

Megszületett a döntés a Sony-val és Michael Jackson hagyatékkezelőjével kapcsolatban: a két cég védekezése bejött, s a fellebviteli bíróság az ő javukra ítélt felülírva ezzel az elsőfokú ítéletet.

Gyorsan le kell szögezni, hogy a döntés nem a Cascio-dalok eredetiségének megállapításáról szól – ebben nem foglalt állást a bíróság. Eddie Cascio és James Porte ellen tovább folytatódik a jogi eljárás, amiben majd megállapításra kerülhet, hogy a dalok valóban hamisak-e.

Ez a döntés most arról szól, hogy a Sony és Michael Jackson hagyatékkezelője nem vonható felelősségre akkor sem, ha hamis dalokat adtak ki Michael Jackson neve alatt. A bíróság indoklása szerint mivel két cég nem tudhatta, hogy a dalok hamisak-e, s mivel nagy rajongói vita övezte azok kiadását, ezért amikor olyan állításokat tettek, hogy a dalok igenis eredetiek, az nem ún. „kereskedelmi beszéd” (commercial speech) volt, hanem vélemény és mint olyan a szólásszabadságot biztosító alkotmány első kiegészítésének védelme alá esik.

Konkrétumokra lefordítva: tehát az, ha egy albumra ráírják, hogy Michael Jackson album, ha úgy reklámozzák, mint Michael Jackson album, ha közleményekben biztosítják a rajongókat, hogy Michael Jackson énekel az albumon, miközben az nemcsak Michael Jackson dalokat tartalmaz, az vélemény, nem pedig átverés. Hát elég érdekes. És még érdekesebb, hogy ez az ítélet milyen precedenst teremt majd, s mit engednek meg majd a jövőben a kiadók maguknak halott művészeik neve alatt „vélemény” címszóval. Vajon, ha egy Picasso-festmény eredetiségében nem vagyok biztos, akkor árulhatom-e valódi Picassóként, hiszen amikor ezt teszem nem csinálok mást mint véleményt fejezek ki?

Annyi pozitívum, hogy végre elmozdulhatunk innen és innentől koncentrálhatunk arra, hogy bizonyításra kerüljön, hogy a dalok hamisak.

A Sony elismeri, hogy LEHET, hogy nem Michael Jackson énekel a Cascio-dalokban

2014-ben írtam ezen a blogon az ún. Cascio-dalok ügyéről. Részletesebben az előzményekről itt, röviden összefoglalva pedig: A 2010-ben megjelent Michael című posztumusz Michael Jackson albumon található három olyan dal (Breaking News, Monster, Keep Your Head Up), amelyről Michael Jackson családjának és rajongótáborának egy nagy része úgy véli, hogy azokat nem Michael énekli, hanem hamisítványok. Ennek a gyanúnak rögtön a dalok megjelenése után hangot adott a rajongótábor, azon belül nagy botrány az ügy, s nagyban hozzájárul az MJ rajongók bizalmatlanságához MJ hagyatékkezelőjével szemben. Eddig azonban a fővonalas média nem nagyon kapta fel az ügyet, pedig ha belegondolunk mekkora botrány volt annak idején abból, hogy nem a Milli Vanilli énekelt az albumán, akkor ennek még sokkal nagyobb botránynak kellene lennie figyelembe véve, hogy Michael Jacksonról van szó és hogy mások adnak utólag hamisítványokat az életművéhez.

Eddie Cascio

2014-ben egy rajongó, Vera Serova beperelte a dalokat feltehetően hamisító Eddie Casciót és James Porte-t, a dalokat kiadó Sony Music-ot, valamint a Michael Jackson hagyatékkezelőjét. Az ügy most jutott el egy olyan szakaszba, amire már a fővonalas média is felfigyelt – igaz, egy kicsit félreértelmezve a bíróságon elhangzottakat. Több helyen megjelent ugyanis az elmúlt napokban, hogy a Sony elismerte, hogy a nevezett három dalban valóban nem Michael Jackson énekel. Nos, ez így ebben a formában nem igaz. A Sony ki is adott rögvest egy hivatalos közleményt, amiben cáfolja, hogy elismerte volna, hogy nem Michael Jackson énekel a dalokban. Azért ez sem teljesen igaz így ennyiben hagyva.

Mi tehát az igazság?

Ehhez ismerni kell a bírósági eljárás kontextusát. Ez pedig a következő. Már 2016-ban a Sony úgy döntött, hogy nem azzal fog védekezni, hogy a dalok valódiak, hanem azzal, hogy ha hamisítványok is, őket akkor sem terheli felelősség a csalásért – az kizárólag Cascio és Porte sara, s őket Cascio és Porte ugyanúgy megtévesztette, mint ahogy meg akarták téveszteni a rajongókat (bár elég sikertelenül, hiszen a rajongók nagy része rögtön hallotta, hogy ez nem MJ). Ezen érv mentén kérik, hogy őket ejtsék az ügyből, mint alperest. Továbbá van egy igen furcsa érvük azzal kapcsolatban is, hogy az, hogy ha hamisan állították az albumborítón, reklámokban, hirdetésekben, hogy az album egy Michael Jackson album, azért akkor sem vonhatók felelősségre az amerikai alkotmány első kiegészítése alapján, amely a szólásszabadságról – benne a művészi kifejezés szabadságáról – szól. Nem teljesen értem, hogy egy reklámnak, vagy egy olyan állításnak, hogy egy adott művész hallható egy dalban miközben nem így van, mi köze a művészi kifejezés szabadságához, de hát éppen ezen folyik most a bíróságon is a vita.

A bírót sem nagyon győzték meg eddig ezek az érvek. “A problematikus dolog az, hogy az Önök által elismert tények alapján Önök becsapták az embereket.” – mondta, Ann I. Jones bíró a Los Angeles-i legfelsőbb bíróságtól.

Mindenesetre az valószínűsíthető, hogy a Sony valóban nem tudta, hogy nem Michael Jackson hallható a dalokban. Cascio és Porte beállított a dalokkal, egy meggyőző történettel arról hogyan készültek (MJ valóban eltöltött néhány hetet a Cascio családdal 2007-ben), s a döntést arról, hogy ezek a dalok rákerülnek az albumra valószínűleg üzletemberek hozták meg, akik nem feltétlenül vájt fülűek, s nem feltétlenül ismerik annyira MJ zenéjét, stílusát, hogy meg tudjanak különböztetni egy eredetit egy hamisítványtól. Úgyhogy ez a része akár még elfogadható is lenne.

Azonban ami ezután történt az már nehezebben elfogadható, s az igenis felveti a Sony és MJ hagyatékkezelőjének felelősségét is. Ugyanis még az album megjelenése előtt, több producer és hangmérnök, akik korábban dolgoztak MJ-vel, valamint MJ családtagjai is kifejezték kétségeiket a dalok valódiságát illetően. Többen kerek-perec kijelentették, hogy nem MJ hallható a dalokban. Ezekkel az aggályokkal azonban a Sony és a hagyatékkezelő mit sem törődött, s végül mindezek ellenére kiadták a dalokat, mint „Michael Jackson dalok”. Mindez érthetetlen, hiszen erre egyáltalán nem volt szükség. Számos olyan dalt kiadhattak volna ezen három dal helyett, amelyeknek az eredetiségéhez nem fér kétség, s adhattak volna ezzel időt maguknak arra, hogy jobban megvizsgálják a Cascio-dalokat.

Taryll Jackson

A megjelenés után követő rajongói felzúdulás hatására Howard Weitzman, a Jackson hagyatékkezelőjét képviselő ügyvéd kiadott egy közleményt, amelyben biztosította a rajongókat, hogy a dalokban igenis MJ hallható. Alátámasztásul azt közölte, hogy a megjelenés előtt rendeztek egy meghallgatást MJ hat korábbi producerével és hangmérnökével, s mind a hatan egyértelműen azt mondták, hogy MJ hallható a felvételeken. Serova beadványa szerint azonban ez szemenszedett hazugság. Valóban volt egy ilyen meghallgatás, ám az nem ezzel az eredménnyel zárult, hanem épp ellenkezőleg, MJ több korábbi munkatársa is kifejezte kétségét a dalok eredetiségét illetően. Cory Rooney producer valójában még a közösségi médiában is leírta, hogy nem igaz, amit Weitzman állít a közleményében arról a meghallgatásról, s ugyanezt mondta Taryll Jackson is, Michael unokaöccse.

Serova beadványa továbbá tartalmaz egy 41 oldalas szakértői véleményt, aminek az a konklúziója, hogy nem Jackson hallható a felvételeken. A szakértő szerint a dalokon hallható személynek nem csupán az éneklése más, de még a dialektusa sem egyezik Jacksonével. Azonban nagyon is egyezik Jason Malachiéval, akiről régóta gyanítják a rajongók, hogy ő lehet az énekes a felvételeken. Ő egy régi MJ rajongó, aki hosszú évtizedek óta utánozza Jackson énekstílusát, s a kevésbé vájt fülűek akár be is dőlhetnek neki, pláne, ha a produceri munkával még egy kicsit meg is dolgozzák a felvételeket, mint ebben az esetben.

Egy másik rajongó, Damien Shields évek óta folytat oknyomozó munkát az ügyben (s feltehetően ezzel segítséget nyújt Serovának is a perben). Számos interjút folytatott le Jackson volt munkatársaival. Most azt mondja, hogy eredetileg könyvet szeretett volna írni az összegyűjtött anyagból, ám ma már inkább egy podcast sorozatban gondolkodik, amit hamarosan el is kezd készíteni. Az alábbi interjúban beszél erről, s az ügy mostani fejleményeiről:

Shields a fenti interjúban azt állítja, hogy privát beszélgetésekben Malachi félig-meddig már elismerte, hogy ő az énekes a hamis dalokban. Most arra várnak, hogy Malachi hajlandó lesz-e ezt nyilvánosan is elismerni vagy sem. Ha nem, akkor valószínűleg előbb-utóbb ő is az alperesek közé kerül az ügyben.

Mindenesetre bármilyen bizonyítéka is van Serovának arra, hogy nem Jackson hallható a felvételeken azt egyelőre nem tárhatja a Bíróság elé, mert a Sony egy olyan jogi taktikával védekezik, amely ezt nem teszi lehetővé. Ez pedig az, hogy a jogi érvelés kedvéért elismerik azt, hogy lehet, hogy nem Michael Jackson hallható a felvételeken. Ez tehát, amit a Sony elismert, nem pedig azt mondta, hogy tudják, hogy nem Jackson van a felvételeken. Van azért különbség. Ezért írtam, hogy igazából sem az nem igaz, hogy a Sony elismerte, hogy nem MJ van a felvételeken, sem az nem igaz, hogy nem ismert el semmit. Egész pontosan azt ismerte el, hogy lehetséges, hogy nem Michael Jackson hallható a felvételeken.

Tehát azt a taktikát választották, hogy ezt a részét nem vitatják a történetnek, inkább arra fókuszálnak, hogy azt bizonyítsák, hogy ha nem is MJ van a felvételeken, őket akkor sem terheli felelősség. Az ezzel az érvvel kapcsolatos huza-vona már évek óta folyik, s amíg ez nem rendeződik addig nem is lehet tovább lépni az ún. discovery szakaszba, amiben már lehetősége lenne Serovának bizonyítékokat a Bíróság elé tárnia arról, hogy a dalok hamisítványok.

Az ügy egyébként nemcsak Michael Jackson ügye, hanem a kimenetele nagy kihatással lehet arra, hogy a jövőben mit engedhetnek meg maguknak egyes hagyatékkezelők, illetve lemeztársaságok halott művészekkel kapcsolatban. Serova egy barátnője, Reidun Saxerud, aki elkísérte Serovát a bírósági meghallgatásokra is, egy 2018. augusztus 23-ai blog bejegyzésben így ír az ügy általános jelentőségéről:

Ha a fellebviteli bíróság a Sony javára dönt, akkor az egy olyan veszélyes precedenst teremt, amelyet sokan mások is boldogan követnek majd, amint kedvelt művészeink eltávoznak és mások kezelik az üzleti ügyeiket. Ez az ügy egy hatalmas kiskaput tárt fel, amely kérdéseket vet fel a jövőre nézve: ha egy elhunyt alkotó műveinek eladója és forgalmazója nem felelős az alkotás eredetiségéért, akkor ki felelős érte? Ha nem szabályozzuk, hogy milyen kellő gondossággal kell eljárni azért, hogy biztosítsuk egy alkotás valódiságát, akkor potenciálisan bárki előállhat egy művész halála után és azt állíthatja, hogy egy általa birtokolt anyag az elhunyt művész alkotása, becsomagolhatja és eladhatja azt – függetlenül attól, hogy valójában ki alkotta.

Sok területnek megvan a saját független hitelesítési eljárása. De ha ezt a kiskaput nem zárják be, akkor még több hitelességgel kapcsolatos kérdés fog szívfájdalmat okozni rajongóknak és vásárlóknak egyaránt olyan alkotásokkal kapcsolatban, amelyeket nem vizsgáltak meg és nem bizonyították azok valódiságát – a bíróságoknak pedig hatalmas terhelést. Amint kiderült, a zeneiparnak nincs semmilyen hivatalos vagy szabályozott hitelesítési eljárása az olyan anyagokkal kapcsolatban, amelyeket egy-egy művész hátrahagyott.

(…)

Senki nem gondolja, hogy a három hamis dal a Michael című albumon önmagában nem műalkotás, s ezért természetesen védi őket az első kiegészítés. De Michael Jackson által előadott Michael Jackson dalokként hirdették őket, kétségessé vált a hitelességük és azok, akik ebből a leginkább profitálnak azzal érvelnek, hogy ezért ők nem felelősek – ez pedig nagy probléma, nagyobb, mint a Michael Jackson márkanév és rajongótábor együttvéve.

Ezért megyünk bíróságra és ezért küzdünk. Nem ámítom magam, s nem arról van szó, hogy egyszerűen próbálunk Michael emlékébe kapaszkodni. Noha még mindig nem tettem túl magam a halálán, ez nem erről szól. Nem „árulásról” van szó, hanem arról a tényről, hogy a Sony nem volt szavahihető kezdettől fogva és azt akarjuk, hogy az igazság legyen megírva Michael történetének könyveiben és nem akarjuk, hogy a művészek hagyatékai ilyen módon sérüljenek a jövőben.

Azért ragaszkodunk a Michael által felállított színvonalhoz, mert a történelem azt mutatta, hogy mások kevesen tesznek így.”

https://reidunsaxerud.com/2018/08/23/its-not-betrayal-if-we-never-trusted-you-what-sony-gets-wrong/

Egy Michael Jackson rajongó perel a Cascio-dalok miatt

Az úgynevezett Cascio-dalok mély sebeket ejtettek a Michael Jackson rajongói közösségeken. Három dalról van szó, amelyek a Michael neve alatt kiadott első posztumusz albumon, a Michaelen jelentek meg 2010-ben. A három dal a Breaking News, a Monster és a Keep Your Head Up. A rajongók elsőként a Breaking News-zal találkozhattak mivel ez volt az első, amit az albumról online közzétettek. Sokan döbbenten hallgatták a dalt és rögtön hangot adtak annak a véleményüknek, hogy nem Michael hallható a felvételen, hanem valamelyik utánzója. (Több ilyen is van, az egyik legismertebb Jason Malachi. Nem tudom, hogy pont ő hallható-e a Cascio-dalokon, de a vokál ami hallható azokon a dalokon jobban hasonlít Malachiéra, mint a Michaeléra.) Aztán amikor kijött az album csak még nagyobbá vált a döbbenet: még két dal, a Monster és a Keep Your Head Up, esetében is felmerült ugyanez a gyanú. Mi volt a közös ezekben a dalokban? Az, hogy mindhárom gyanúsan hangzó dalt Eddie Cascio bocsátotta Michael Hagyatékkezelőjének a rendelkezésére.

Eddie Cascio tagja annak a Cascio családnak, amellyel Michael több évtizedes barátságot táplált. A gyerekek, így Eddie is, gyakorlatilag Michael mellett nőttek fel. 2007-ben Michael néhány hétig náluk lakott a gyerekeivel és Eddie állítása szerint ekkor vették fel ezeket a dalokat a pincéjében található stúdióban. A probléma azonban az, hogy Eddie ezt az állítást azóta sem volt képes alátámasztani semmilyen bizonyítékkal. Összesen egyébként 12 dalt bocsátott a Hagyatékkezelő rendelkezésére – ebből három került fel az albumra, de azóta már az összes többi is kiszivárgott. Egytől-egyig mind Michael szintjéhez képest roppant gyenge vokállal rendelkezik valaki olyantól, aki nagyon próbál MJ-sen énekelni, átvenni a vokális jellegzetességeit, manírjait, de többnyire egy gyenge utánzóművész hatását kelti. Talán mert az is… Időnként pedig Michael régebbi dalaiból vannak belemásolva kiáltások, lélegzetvételek, morgások.

Ezt néhányan próbálták azzal megmagyarázni, hogy talán Michael nem vette komolyan a felvételeket, vagy nem melegítette be a hangját. Azonban egyik magyarázat sem igazán kielégítő annak, aki ismeri Michael életművét. Michael soha nem hangzott olyan rosszul, mint ezen a 12 dalon. Sem előtte, sem utána. Sem nyers demófelvételeken, sem olyan felvételeken, ahol nem volt bemelegítve a hangja vagy ahol csak lazán énekelgetett valamit. SOHA!  Csak ezen a 12 dalon.

Ráadásul mindig volt egy kifogás arra, hogy Eddie miért is nem képes semmiféle bizonyítékot bemutatni arra vonatkozóan, hogy Michael énekel ezeken a felvételeken. Normális esetben léteznie kellene különféle verzióknak, egy dalt felvesznek többször is, dolgoznak rajta, megint felveszik stb. Azonban ezekhez a dalokhoz egyszerűen nem létezik ilyen munkaanyag. Zéró, nulla, semmi. 12 dal esetében…

Michael egyik unokaöccse, Taryll Jackson 2010 novemberében ezt írta a Twitterén:

“Ha megkérdőjelezed egy professzionális fotó valódiságát, akkor megkérheted a fotóst, hogy mutasson több képet arról a fotózásról. Ha a kép valódi, akkor a fotós be fog tudni mutatni több felvételt is. Némelyik más pózzal, némelyik csukott szemmel. Megkérdőjeleztem az ének valódiságát a Breaking News-ban és több más dalukban, amit hallottam és azt mondták nekem, hogy nem léteznek más felvételek. Azt állítják, hogy a nagybátyám annyira elégedett volt az előadással, hogy arra utasította őket, hogy töröljék le az összes többi fájlt. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egész életemben figyelhettem a nagybátyámat munka közben, hogy hogy vesz fel dalokat és ő NEM így dolgozott. Nincsenek kivett részek, nincsenek más felvételek, nincsenek háttéranyagok, nincs bizonyíték. Körülbelül 10 dalt adtak le… mindnél ugyanaz a sztori. Kértem, hogy mutassák meg a számítógépet, amelyen készítették… azt mondták elromlott. Kértem az eredeti merevlemezt… azt mondták megsemmisült. Egyik kétes kifogás a másik után. A [Michael albumon lévő] 10 dalból csak 7 Michael Jackson. Valaki nemrég megkérdezte tőlem, hogy a Keep Your Head Up valódi-e vagy ismét hazudnak nekünk? Sajnálom, de nem fog tetszeni a válaszom… Élvezzük inkább a Hold My Hand-et!”

Forrás: https://pbs.twimg.com/media/BqJ8wQoIAAALiLv.jpg:large

Hogy miért hamisítana dalokat Eddie Cascio? Azt csak ő tudja, de annyit mi is tudunk, hogy Eddie dalszerzőként és producerként szeretne karriert csinálni – ezért is van stúdió a pincéjében. Talán úgy gondolta, hogy egy MJ albumon lenni, mint szerző és producer nagy lökést adna a karrierjének. A szerzői jogdíjak mellett, amit kap a dalokért.

Mindenesetre ezek a dalok nagyban hozzájárultak ahhoz a bizalmatlansághoz, amivel sok rajongó Michael Hagyatékkezelőjére tekint, bár hozzá kell tenni, hogy azóta ígéretet tettek arra, hogy nem lesz több Cascio-dal a jövőbeni MJ kiadványokon és ehhez tartották is magukat. Az azóta megjelent anyagokkal, köztük az aktuális Xscape albummal, semmiféle ilyen probléma nincs – azokon valóban Michael Jacksont halljuk énekelni.

Ez tehát dióhéjban a Cascio-dalok ügye. Eddig azonban a rajongók méltatlankodásán kívül semmi nem történt az ügyben. Most azonban egy orosz származású, de az USA-ban élő rajongó, Vera Serova pert indított a Sony Music Entertainment, John Branca (MJ Hagyatékkezelőjének a vezetője), Eddie Cascio, az Angelikson Productions (Eddie produkciós cége) és James Porte ellen (Eddie munkatársa – a dalokban hallható vokálnak legalább egy részét ő énekelte fel, ezt tulajdonképpen nem is vitatják).

Íme Serova keresete: http://ru.scribd.com/doc/229471634/MJ-Fan-vs-Sony-MJ-Estate-Cascio-Porte

Hogy el fog-e jutni bírósági szakaszba és hogy ott mi derül ki, az más kérdés. Annyiból jó lenne, ha eljutna, hogy talán választ kaphatnánk sok kérdésre.

A személyes véleményem az, hogy nem Michael Jackson hallható a Cascio-dalokban. Mint mondtam, soha máskor nem énekelt ennyire rosszul, mint ezekben a dalokban. Sem előtte, sem utána (elég meghallgatni a 2008-ban felvett Best of Joyt, vagy a 2007-ben felvett Hold My Hand-et – ezekben teljesen rendben van a hangja és az éneke) és akkor sem, ha a hangja nem volt bemelegítve. Mindazonáltal nyitott vagyok bármilyen bizonyítékra, amely meggyőzhet az ellenkezőjéről. A probléma az, hogy eddig semmiféle ilyen bizonyítékot nem nyújtottak az illetékesek, csak kifogásokat hallottunk arra, hogy miért nincsenek bizonyítékok. Talán egy per végre segítene így vagy úgy pontot tenni ennek az ügynek a végére.

Több demó is kiszivárgott az elmúlt napokban

Akik járnak Michael Jackson fórumokra azok találkozhattak az elmúlt napokban három most kiszivárgott Michael Jackson demóval.

Az első a Days In Gloucestershire című dal volt.

Damien Shields blogja szerint ezen a dalon 2004-ben kezdett el dolgozni Michael két munkatársával, Brad Buxerrel és Michael Prince-szel. Michael éppen a tárgyalására várt miután egy 13 éves fiú gyermekmolesztálással vádolta meg. A tárgyaláson bebizonyosodott a sztár ártatlansága, de a per nagyon megviselte. Neverlandi birtokán nem volt hajlandó visszaköltözni a főépületbe miután a hatóságok 70 sheriffel felforgatták házkutatás címén (nem találtak semmi terhelőt) és az egyik korábban vendégházként funkcionáló bungalóban lakott gyermekeivel 2004-05-ben. Buxer és Michael Prince is ott tartózkodott egy-egy bungalóban és ekkor kezdtek el dolgozni ezen a dalon egy olyan “stúdióban”, amit Prince állított fel az egyik kis ház fürdőszobájában.

Michael és Brad arról beszélgettek éppen, hogy mik azok a dolgok, amik felvidítják őket, ha szomorúak és ekkor mesélte el neki Michael, hogy gyerekkorában egy turné keretében még a Jackson 5-al járt egy szép helyen Angliában, aminek Gloucestershire a neve és ez az egyik legkedvesebb gyerekkori emléke.

A dalnak csak egy versszaka és refrénje van, amit MJ ismételget a dalban:

Ölelj, amint régen tetted
Amint régen tettük mielőtt találkoztunk az ősszel
Nem kaphatom vissza
Az ifjúságom elment
Tényleg mindenünk megvolt

Ölelj, amint régen tetted
Nyarak Gloucestershire-ben
A levegő megváltozott
A város már nem fénylik
benned/rólad (?)

Refrén:

Bárcsak
meglátnánk Gloucestershire-t
Bárcsak
meglátnánk Gloucestershire-t
Újra

Nyilvánvalóan egy nagyon kezdetleges demó, ami nem alkalmas kereskedelmi forgalomba bocsátásra, legalábbis a szélesebb nagyközönség számára nem. Michael rajongói keménymagját persze az ilyen demók is nagyon érdeklik.

Korábban Teddy Riley is beszélt arról, hogy Michael hogyan készít “vázlatot” egy-egy dal ötletéről: “Bemegy (a stúdióba) és megcsinálja az első versszakot és a refrént és nem csinál rögtön második versszakot. Csak felvázolja az ötletet.”

Michael maga pedig így beszélt az alkotási folyamatáról: “Amikor írok azt csinálom, hogy először csinálok egy piszkozatot, egy durva verziót, csak hogy halljam a refrént, csak, hogy lássam mennyire tetszik a refrén. Ha működik számomra, amikor piszkozat, akkor tudom, hogy fog működni… Ugyanezt a folyamatot végigcsinálom minden dallal. A melódia a fontos. A melódia a legfontosabb. A melódia az ami meg tud engem ragadni és akkor továbbmegyek a következő lépésre.”

Ez a dal egy ilyen nagyon kezdetleges vázlat formájában maradt. Érdekesség egyébként, hogy Michael teljesen helytelenül ejti benne Gloucestershire nevét – úgy látszik néha még angol anyanyelvűeknek is nehéz bizonyos szavak kiejtése 🙂 .

Forrás: http://www.damienshields.com/jackson-5-visit-to-gloucestershire-inspires-unreleased-michael-jackson-recording-three-decades-later/

A másik kiszivárgott dal a People of the World.

Ez nem teljesen ismeretlen a Michael Jackson rajongók számára, hiszen sok-sok évvel korábban már hallhatták a japán J-Friends elnevezésű gyerekkórus előadásában. Michael 1998-ban írta a számukra jótékony céllal egy földrengést követően. Japán szöveget Yasushi Okimoto írt hozzá. A most kiszivárgott változat Michael demója, amin ő maga énekli a dalt, természetesen angol szöveggel. Ez is egy elég kezdetleges demó, sok helyen inkább csak dúdol benne MJ. Tematikailag és zeneileg is a Heal the Worldre emlékeztet. A J-Friends verziója japánban annak idején kislemezként is megjelent.

A harmadik kiszivárgott dal a Hollywood Tonight demója.

A Hollywood Tonight című dal az első posztumusz Michael Jackson albumon, a Michaelen jelent meg 2010-ben. Annak a verziónak Teddy Riley volt a producere – sokan úgy érezték elnagyolta a munkát, valamint hogy megváltoztatta Michael eredeti vízióját a dallal kapcsolatban. Például a Michael albumon kihagyták a szövegből a “because she’s only fifteen” (“mert még csak 15 éves”) sort abban a részben, ami arról szól, hogy a főszereplő lány a karrier érdekében mi mindenre hajlandó (például arra, hogy “forró trükköket adjon férfiaknak”). Nyilvánvaló, hogy a lány korára való utalást azért hagyták ki a posztumusz változatból, mert nem akarták, hogy a média valami mást interpretáljon bele a dalba, mint amiről szól. (Ha a They Don’t Care About Us-t antiszemitának tudták nyilvánítani, akkor sosem lehet alábecsülni a rosszindulatot.)

Az album verzióba belekerült egy rap betét is, amely arról szól, hogy a lánynak végül is sikerül megvalósítania hollywoodi álmát és sztár lesz, de ezt olyan áron, hogy most attól boldogtalan, hogy életét a paparazzik kereszttüzében éli. Ez a szöveg elviszi a dalt egy más irányba, mint amiről Michael eredeti verziója szól, amiben ez nincs benne. Olyan szempontól persze érthető a rap betét a dal közepén, hogy az a rész nem volt kész a demón – Michael itt csak elkiáltja magát, hogy “bridge!”, szöveges instrukciókat ad és “áriázik” egy kicsit. Persze attól, hogy kénytelenek voltak oda valamit beszúrni még nem feltétlenül kellett volna a dal témáját más irányba vinni, mint amiről eredetileg szólt. Pláne, hogy Michael még hátra is hagyott egy szöveget a bridge-hez:

She doesn’t even have a ticket
She doesn’t even have a way back home
She’s lost and she’s alone
There’s no place for her to go
She is young and she is cold
Just like her father told her so”

Még jegye sincs
Még haza sem tud menni
Elveszett és egyedül van
Nem tud sehová sem menni
Fiatal és fázik
Ahogy az apja megmondta neki

A videó alapján is úgy tűnik, hogy azok, akik poszthumusz meghatározták a dal sorsát szerettek volna egy valamivel vidámabb történetet kihozni abból a dalból, amely azonban eredetileg pont nem egy vidám hollywoodi sikersztori és nem is egy High School Musical – éppen ellenkezőleg. Az eredeti dal hollywoodi álom csábításának buktatóiról szól és nincs feloldozás happy enddel a végén – és nem azért mert sztárként paparazzik követik a lányt. Michael verziójában a lányból eleve sohasem lesz sztár.

Mivel a demó befejezetlen valamit kellett vele kezdeni, ha ki akarták adni – új hangszerelést csinálni stb., de sok rajongó valószínűleg jobban örült volna, ha művészileg jobban tiszteletben tartották volna Michaelt és hűségesebbek lettek volna az eredeti elképzeléseihez.

A Hollywood Tonight demóján sok éven át dolgozgatott Michael – nagyrészt 1999-ben, de néhány hónappal a halála előtt, 2008 októberében készült a legutolsó változat.

Állítólag a napokban várható további néhány demó kiszivárogtatása.

Lenny Kravitz a Jackson 5 miatt kezdett zenélni

Egy októberi interjúban zenei példaképeiről vallva Lenny Kravitz azt mondta, hogy Michael Jacksonnak és a Jackson 5-nak köszönheti, hogy zenélni kezdett. Mindössze hat éves volt, amikor édesapja elvitte egy Jackson 5 koncertre a Madison Square Gardenbe.

„A következő napon minden megváltozott. Akkor jöttem rá, hogy mit akarok csinálni az életemben. Ezeket a funky cuccokat viselték, hatalmas afro frizurájuk volt, csizmák, amik a térdükig értek nadrággal és színes ingekkel és mellényekkel. Az volt a leghihetetlenebb dolog, amit valaha láttam.” – mondta a rock sztár az Ocean Drive magazinnak.

A Jacksonok mellett Kravitz a saját szüleit említette inspirációként, akik révén olyan művészekkel ismerkedhetett meg, mint Miles Davis (Kravitz édesanyja színésznő volt).

Lenny Kravitz és Michael Jackson dolgoztak együtt, ám MJ életében kiadatlan maradt ennek gyümölcse. Az (I Can’t Make It) Another Day című dal végül Jackson első posztumusz stúdióalbumán, a Michaelen jelent meg.

Tricky Stewart áll a Bieber “duett” mögött?

A blogger Damien Shields elbeszélgetett Max Methods-szal, azzal a DJ-producerrel, aki remixelte a nagy vihart kavart Michael Jackson-Justin Bieber Slave to the Rhythm “duettet”. Methods elmondta: “Együtt dolgozom Tricky Stewarttal a Red Zone Ent lemeztársaságánál és ő kért meg arra, hogy lássam el a felvétel produceri munkáját. Justint pedig felkérte arra, hogy vegyen fel új vokált hozzá. Azt nem tudom hogy szivárgott ki.” ( http://www.damienshields.com/exclusive-dj-confirms-how-michael-jackson-track-became-duet-with-justin-bieber/  )

Christopher “Tricky” Stewart korábban olyan előadókkal dolgozott együtt producerként, mint Beyonce, Rihanna, Mary J Blige és Britney Spears, de Michael Jacksonnal életében sosem dolgozott. Azonban 2010-ben Jackson vagyonkezelője és a Sony felkérte arra, hogy dolgozzon egy kiadatlan Jackson dalon, a Slave to the Rhythm-ön, ami azonban végül nem került fel az első posztumusz Jackson albumra, a Michaelre.

A döntést követően a dal – tehát nem az eredeti, hanem a Tricky Stewart féle verzió – kiszivárgott az Internetre. Ez azóta ismert volt a rajongók körében. Ha hinni lehet Max Methodsnak, akkor amit mond magyarázatot ad arra, hogy hogyan került a dal most Bieber birtokába és hogyan vehette fel magát rá, törölve Jackson vokáljának egy nagy részét. És hogy hogyan és miért szivárgott ki? Úgy látszik Tricky Stewart köreiből könnyen szivárognak a dalok. Pláne, ha MJ vagyonkezelője úgy dönt nem kívánja a Tricky Stewart-féle verziókat felhasználni.

A dologban azért vélhető szándékosság Bieber tábora részéről, mert a kiszivárgással egy időben Bieber Michael Jacksonra vonatkozó, némileg sejtelmes üzeneteket közölt Twitter oldalán, amint arról itt beszámoltam. Érdekes, hogy a dal nem csupán a neten terjed, hanem néhány rádió is elkezdte játszani szinte azonnal. Ez is egy tudatos akcióra utal, illetve egy olyan forrásra, akinek kapcsolatai vannak bizonyos rádiókkal.

Közben Jackson vagyonkezelője kétségbeesett és reménytelen küzdelmet folytat az ellen, hogy eltávolítsa az Internetről a Bieber-féle verziót.  Az MJJ Online Team (a vagyonkezelő Twitteres kapcsolattartója) ezt írta egy rajongói kérdésre:

“A héten kiszivárgott dal semmiféle felhatalmazással nem rendelkezik arra, hogy megjelenjen. Nem kellett volna elérhetővé tenni az Interneten, nem kellene a rádióknak játszania. Aki feltöltötte a dalt az Internetre valószínűleg ugyanaz a felelős a rádiók körében történő terjesztéséért is. Sajnos a mai technológia mellett ha egy dalt egyszer feltöltött és elterjesztett az eredeti, felhatalmazással nem rendelkező fél és a rajongók még tovább terjesztették, onnantól nagyon nehéz teljesen megtisztítani tőle az Internetet. Biztosíthatunk róla, hogy az Estate-et (MJ vagyonkezelője) nagyon felháborítja a kiszivárogtatás és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a dalt eltávolítsák amennyi oldalról és YouTube csatornáról csak lehet.”

Jó néhány zenei honlap is felkapta a hírt, amelyek közül a leginkább talán a Yahoo Music elemzése találta fején a szöget:

“Igazság szerint a dal egyiküknek sem szolgáltat igazságot. Egy kemény dance szám, amit olyan nagyon remixeltek, hogy elvesztette eredeti báját. Bieber felváltva énekli a kórust Jacksonnal a dalon és a tőle telhető mindent megtesz azért, hogy felérjen példaképe nagy energiájú, pontos vokáljához, de az eredmény erőltetett és mesterkélt. Mi több, a vezér ütem több száz átlagos hasonló dance daléra emlékeztet.”

http://music.yahoo.com/blogs/stop-the-presses/michael-jackson-justin-bieber-collaboration-leaks-real-deal-182833236.html